A következő címkéjű bejegyzések mutatása: folyó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: folyó. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 9., péntek

A kis skót

Folyón kel a kis skót át
Rágcsálva egy piskótát.
Torkán akad piskóta,
S fuldoklik a kis skót: Aaaaa…

Arra úszik hat inka,
Meg a Hosszú Katinka,
Hátba verik kis skótot
S kiköpi a piskótot.

Messze köpi a piskót,
Megmenekül a kis skót,
S folyót szelve kis skót át
Nem rág többé piskótát.

(piskótánc!)

„Atya ég, erre nincsenek szavak. Jajjj. Többet nem eszem piskótát sem.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

Piskóta szavunk, mint az közismert, a latin bis coctum-ból származó olasz biscotto (= kétszersült) átvételéből származik bajor-osztrák nyelvjárási közvetítéssel. Ez a versike csak a skótokra hivatkozik, akik max biscuit-et rágnak, nem csoda, hogy teljes sületlenség.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mint az közismert, humán úr, mint az közismert?! De hát mit is jelent ismerni és ki is az a köz?! És vajon kétszer sült, ki gyorsan sült?! He?!” /Frady Endre, értetlen költőgigász/

„Kiköpi a piskót?! Ez az! Szeretem az egyszerű tárgyeset!” /Sötét Sönt, ragdíler/

„Tegyük át a cselekményt Itália síkságára és hajazzunk rá egy kis kelta alkoholizmust! Emígy:
Partról néz ír O'Hara
S zuhan viszkis pohara.
Skót hajra hull pohár és
Látjuk, hogy a Pó hárés.”
/Ed’Hair Allan Pó, alanyi fodrászköltő és tárgyi tévedés/

„Dúdolgatja inka, maja,
Katinka, Katinka maja!”
/Igor Hosszúvics Teotihuacán, a Maja-Szovjet Baráti Társaság úszómestere/

„Hosszú Katka s Rövid Inka
Poharában kövidinka.”
/Szergej Rövidovics Tawantinsuyu, az Inka-Magyar Baráti Társaság iszómestere/

„Szakmailag szeretném megjegyezni, hogy vízben történő fuldoklás esetén az ’Aaaaaaa’ hangsornak élettanilag nincsen semmilyen realitása, ugyanis ennek torokból történő intonálásához levegőre van szükség, ami adott helyzetben a fuldoklás definíciója alapján teljesen kizárt. Kérném a költő urat, hogy legközelebbi művében csak olyan szereplőt fuldokoltasson, aki ért is hozzá! Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Tüdő Tádé, a Hitvány Úszók Haláltusája Alapítvány (HÚHA) légzéstechnológiai főorvosa/

„Ki merészel gúnyt űzni a skótokból?! A kardélére hányok! Ha Edward király, angol király nem végeztetett volna ki, akkor most ötszáz walesi bárddal felnégyelném ezt a fattyú fűzfapoétát! Máglyára, ki ellenszegül! Skoxit from Frady Endre! Szabadsááááág!” /William Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos/

„Ne hőzöngj, Willi! A költőnek igaza van. Régi definíciós tényállás, hogy a skótok azok az írek, akik nem tudtak úszni!” /Sir Sean-Conor O’Klahoma, ír úr/

„Építenék mézeskalács viskót,
De a csúcsdíszt ellopta egy kis skót!”
/vasorrú bába/

„Fulladjál meg ragyaarcú bába,
Öntse el a házadat a Rába!”
/Jancsi és Juliska/

„Mi ez a szellemi szemétégetés?! Mi ez az irodalmi közveszélyes hulladék?! Anyám szerint a vers és a hozzá íródott kommentek jól mutatják a hazai és a nemzetközi közoktatás totális csődjét. Szerintem meg túl finoman fogalmaz! Belőlem az ilyen megveszekedett borzadalmak olvastán előtör a nem túl mélyen szunnyadó vadállat és legszívesebben belelövetnék az első szembejövő tömegbe! Főleg, ha az nyomokban Frady Endrét is tartalmaz! Omoljatok rám véres piskótahegyek és temessetek magatok alá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jé, egy perccel ezelőtt még nem volt itt ez a véres piskótahegy! Ezek szerint annak a habzó szájjal ordibáló szakállas figurának mégis lehetett egy mustármagnyi hite! Csoda történt! Énekeljünk!” /Böjti Bojtorján, az utolsó előtti napok mindszentjeinek hetedhetedik napjára rácsodálkozó gyülekezet lelkipásztora/

„Egy jószolgálati tevékenység keretében hamarosan ellátogatok Magyarországra. Többen jelezték, hogy azzal tenném a legnagyobb jószolgálatot, ha lerúgnám Frady Endre fejét. A verseit olvasva nem vagyok benne biztos, hogy van-e egyáltalán feje. Lehet, hogy egyszer már lerúgtam, csak nem emlékszem rá?” /Chuck Norris/

„Az nem lehet, mert Chuck Norris mindenre emlékszik. Mindenre IS!” /Durung Dezső, a Tizenéves Óbudai Csákk Norrisz Imádók (TÓCSNI) klubjának kőbalta felelőse/

2016. augusztus 29., hétfő

Római-parti mobilgát

„Aki az árvíztől az árteret védi, az rosszabb, mint aki a fogsort védi a pandasülttől.” /ősi kínai mondás/

Azért létezik az ártér,
Hogyha folyó szintje árt ér,
Ott folyjon a fölös lé le,
S tompuljon az árvíz éle.

Nőhet fű-fa s békanyál is,
Ám, ha mint itt, illegális
Kastélyokkal van az telve,
Fejre áll az alapelve.

Gép kéne, mi mindent gyalul;
Szállodahallt vágna alul,
Palotátlanítva magát
Az ártért s nem kéne a gát!

Ám itt politikushad ír
Rendeletet s agyi radír
Küzd a józan észnek háttal:
Ártért védünk mobilgáttal!!!

Így duzzasztjuk vissza az árt
Folyón föntebb, ahol az árt,
S közpénzből a Római-part
Űz ártéri mutyi-ipart.

„Ne hőbörögjön, költőkudarc úr! Mi maga, építőmérnök?! Az ártérre épített szállodám jogosságát az a tényállás is mutatja, hogy az építkezéseket jóváhagyó kerületi polgármester a jó munkája jutalmaként azóta már főpolgármesterként viselheti a szívén a sorsunkat! Teljesen reálisnak érzem, hogy a köz pénzéből mobilgát épüljön a köz javát szolgáló magánszállóm védelmére.” /Pénzes Petúr, a római-parti Hitel Mentol tulajdonosa/

„Támogatom a mobilgát bevezetését! Szabjunk gátat a parttalan mobilozásnak! Már itt a színházban sem vagyunk biztonságban! A múltkor épp Hamletet játsz’tam, midőn a monológom közben úgy zúgott fel egy okostelós Darth Vader hörgés a nézőtérről, hogy ijedtemben hozzávágtam az illetőhöz a kezemben tartott koponyát!” /Orgánum Ottó, a Nemzeti Színház kiérdemesült művésze/

„Szolgálok és védek! Közpénzből a köztől elzabrált területre illegálisan épített magántulajdont a közvíztől. Ahogy a költő mondja: Előttem van észak, hátam mögött dél, jobbra zúg az árvíz, balra űrártér.” /a mobilgát/

„Brühühü! Elveszik az életem értelmét azzal, hogy megfosztanak az árvíztól! Brühühü! Jaj, még sírnom sem szabad, mert vizes leszek és megdorgál az a szigorú arcú főpolgármester úr!” /az ártér/

„Mi az, költő elvtárs?! Áltudományos óbégatással abajgatja a gazdaságpolitikai döntéshozókat, akik éjt nappallá téve csak a közjót akarják?! Illetve a köz javát, de hát a közös jónak túróst! Na, hátra arc! Mobilgátépítésre, lépés iiin-dulj! Egy-kettő-egy-kettő! Nóta! Aki nem lop egyszerre, az vessen a zsebére!” /Csávás Kálmán árparancsnok, a Gazokat Átnevelő Táborban Őszítő Rendszerv (GÁTŐR) nótafaéke/

TUDTA?
A MENEKÜLTHULLÁM INFLÁCIÓT GERJESZT ÉS ÍGY ÁRHULLÁMMÁ IS FAJULHAT!
NÉPSZAVAZÁS 2016

/nagy kék óriásplakát/

„Bármely Frady Endre kötet olvastán a zokogó kritikusnak egy József Attila parafrázis jut eszébe:
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy könyvégetnének az emberek!
Sajnos Frady Endrében no para, no költészet, csak sok kipufogó frázis! Anyám szerint szellőztetni kéne utána, szerintem inkább az özönvíz! Frady-álló mobilgátat minden magyar családba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hitetlenek máig kételkednek abban, hogy Noé bárkája alól olyan hirtelen eltűnhetett az özönvíz, pedig így volt. Megittam. Hogy miért tartott hónapokig? Nem voltam szomjas.” /Chuck Norris/

2014. március 20., csütörtök

Tavaszjött

Kikeleti madárcsivit
Zöldje mindent* felülmúló,
(*Fradit s kettévágott kivit)
S tavaszi szélt orrán fú ló.

Lovat bánt a tavaszi szél,
Napsütésben puffad hasa,
Zöldell, mint agg párizsi szél,
S mosodát nyit Mosó Masa.

Párizsi zöld szélén bogár,
S ki kitinbe harap bele,
Alél, mert a vendégfog ár
Magas, mint egy folyó tele.

Ha a folyó tele, árad.
Hömpölyög a köztereken
S elsodorja házad-várad…
Tavasz jön s pár pofont leken.


„Ez a kép- és időzavarokban bővelkedő könnyed kora tavaszi blődli annyira feldobta a hangulatomat, hogy amikor a hatnapos parizerem kizöldült szélén ülő pincebogár páncélján megcsillant a pajkos napfény, mosolyogva pattantam felpuffadt lovamra, aki a megáradt folyó hullámain gumicsónakként lebegve ringatott engem a langyvörös naplemente felé.” /Máz Ironika, pszichomédium és hangulatember/

„Ha előre tudom, hogy egy ilyen bugyuta antiversben jelenik meg a Mosó Masa Mosodája, akkor lehet, hogy inkább meg sem írom. Még jó, hogy a Gőgös Gúnár Gedeont elkerülte a végzet!” /Varga Katalin, néhai Kossuth-díjas költő/

„A Ferencvárosi Torna Club nevében a leghatározottabban tiltakozunk, hogy egy liberálbolsevik fűzfapoéta a legősmagyarabb egyesületet egy félbevágott gagyi idegenszívű új-zélandi gyümölccsel tegye egy zárójelbe! Megvárunk! Megvárunk!” /Zöldsas Ferenc, vezérszurkoló és vagyonőr/

„Ez a jobb híján költőnek nevezett ármány – bár aki nincs jobb híján, az lekenhet neki egy egészséges tavaszi pofont, hogy a Fiatal Anarchisták Ligája (a FAL) adja neki a másikat – már megint kipréselt magából valamit, amibe a gyanútlan kritikus belelép és aztán hetekig sikálhatja a talpát! Anyám szerint az ilyen költőket kötelezni kéne arra, hogy a terméküket egyből gyűjtsék zacskóba és helyezzék el az erre kijelölt helyeken. Ez azon kivételes esetek egyike, amikor igazat kell adjak neki.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A nagy ívű keresztrímes mű az önfeledt életörömtől jut el a lassú elmúlás jelein át a halálig és a mindent le- és elmosó megtisztulásig. A beköszöntő tavaszt csivitelve éljenző madarak hatására optimistán kisvállalkozásba fogó Mosó Masa örömét korán beárnyékolja a puffadt lóból készülő penészedő parizer sokat sejtető képe, ám a tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, parizerből a bogarat kirágom, kirágom hangulat mégsem nyomja rá lelkére a bélyegét, mert a kiáradás kijózanító pofonja visszarántja a létbe, mely nehéz ugyan, de legalább minden relatív. Igyunk!” /Botsáska Bertold, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és mosodai bedolgozó/

„Drága a műfog?! Hát persze! Egyrészt mihez képest, másrészt pedig hiába csökken a rezsi, ha közben meg nő az ÁFA! Akinek nem tetszik, az vegyen olcsó kínai fafogat, négyet egy százasért! Az igényesek továbbra is hozzám jönnek! Guten Tag, Herr Wurst! Nehmen Sie Platz!” /Dr. Protkó Pál, hévízi fogszakorvos és műkincskereskedő/

„Das Ááááááááá…” /Horst Wurst, osztrák marhafelsálügynök/

2013. január 30., szerda

Jerikó eleste


Kánaáni védő hordán
Öröm látszik: „Nagy a Jordán!
Józsuéék nem kelnek át
S nem foglalnak el egy dekát
Sem a honból, irgum-burgum!”
Ám ekkor csettint az Úr: Bumm!,
S riadt folyó falként megáll.
„Egy-null ide, nincs már egál!” –
- Szól Józsué s át is kelnek.
Tekintik mind tök jó jelnek
Azt, hogy nem is kellett csónak,
S indulnak fel Jerikónak.
Erős a vár, sok a népe,
Ám egy izmos angyal lépe
Józsuéhoz, aki retten,
De azután csak ők ketten
Beszélnek s lőn stratégia.
Zsidó nép meg ámul: „Mi a
Manó?! Csupán körbejárjuk?
Lessük, nincs-e rajta várlyuk?”
„Körbe bizony, karikába,
Járjon minden harcos lába!
Napi egyszer s hat a nap-szám.
Ha zúgolódsz, nagyot kapsz ám!
Hét kör a hetedik napi
Penzum s bömböl majd a papi
Kürtszó s hadunk harcit kiált,
Düllesztve fal felé ki állt.”
Így történik és a fal hét
Nap múltán viszi a balhét,
Azaz esik, mint az eső
S hipp-hopp, rögvest vízszintes ő.
Este bor foly’ s szól a rap! Aj,
De nagy a győzelmi hepaj!
Héber tánckar lábat lendít
S víg táncot jár, promizdlendit.


„Promizdlend, mi?! Tökfej! Most százszor leírod angolul, hogy Promised Land, majd ugyanezt héberül is: ארץ מובטחת !” /Dr. Nagyagy Nixdajcs polilingvisztor és szinkronúszó mesteredző/

„Sajnos tényleg ránk omlott a fal, amikor meg kimásztam a törmelék alól, levágták a fejemet és onnantól alig emlékszem valamire. Itt a túlvilágon akadozik a net, mert nem minden bográcshoz jut el a wifi-s térerő – hja, a technika ördöge! -, de azért figyelemmel kísérjük ám a Költő úr blogját! Ebben a nagy melegben jólesnek a versei, mert mindig hidegzuhanyként hatnak ránk!” /Irgumix Burgumix, promizdlendi végvári lovag/

„Nem pofázik! Lemerül!” /Patássy Kegyetlencz, bográcsügyi főelőadó/

„Megkérdeztem, miért megyünk mindig csak körbe-körbe, de akkor kaptam Józsuétól egy akkora pofont, hogy onnantól kezdve már, ha akartam volna, se tudtam volna egyenesen menni… Erő járt át a csattanáskor és azóta valami nagyon megváltozott bennem… /Yoda Ben Hur, héber harcos és betanított Jedi mester/

„Csak én menekültem meg. Szalmón, a későbbi férjem azt mondta nekem: ’Úgy szeretlek téged Ráháb / Te vagy nekem tortárá háb!’. Boldogan éltünk volna, hogyha az a neveletlen kislányunk, a Szalmon Ella nem bánik velünk olyan gyomorforgatóan.” /Szalmónné Ráháb, parázna titkosügynöknő/

„Na hiszen, szép kis győzelem! Azok az átok jerikóiak előbb meghaltak, minthogy megkóstolhatták volna a csokimat és vaníliámat! Hát bölcs dolog így lemészárolni a potenciális kuncsaftokat?!” /Promizd Lendi, szlovák idegenlégiós fagylaltárus/

„Ajjaj, ez a vár volt a diplomatervem és most összedőlt egy kis fúvószenekar keltette rezgéstől! Azt hiszem, valami egyszerűbbel kéne foglalkoznom. Megvan! A doktorim egy hídterv lesz a Tacoma Narrows szoros felett!” /Boota Twolefthands, levelezős doktorandusz és építéshatósági előadó/

„Annyira idegesített az a kürtös körmenet, hogy belerúgtam egyet a falba. Jólesett, na!” /Chuck Norris/

2012. november 12., hétfő

Aranyhal

Az aranyhal és a csali (Némó kapitány felvétele)

Pecáztam a folyó mellett.
Nap az égen lassan haladt,
S pont, mikor már mennem kellett,
Fogtam ki az aranyhalat.

Visszadobtam s mentem is én,
Nem volt időm, szólt a harang.
Muszáj volt ott lennem misén,
Kántorként kötelez a rang.

Aranyhal utánam szaladt,
Elbújtam a padok között
S átcsúsztam a talpak alatt,
Ám megtalált s leütközött.

Éreztem, hogy e sakk már matt,
Dőlögettem széjjel és el,
S muszáj volt kívánnom hármat:
Aranyhal villával s késsel!

2012. október 31., szerda

A szikla


Büszke szikla vízbe zuhant,
Sírja sebes sodrású hant.
Büszke kolonc immár övé,
S tördeli több kisebb kővé.
Folyó arcán habból fodor
Látszik, s közben  bőszen sodor,
Eltol, kerekít és gyalul
Mindent a fenéken alul.
Kőhadon nincs nyak, se borda,
Már csak sima kavicshorda.
Tovább bomló sziklaromok
Újabb fázisa a homok,
Mi szétmállik apró szemű
Iszappá és nem rossz e mű:
Büszke szikla szerény por ma,
Jól gyúrható, emberforma.

2012. október 4., csütörtök

A dinnyehéj


Én a vidám dinnyehéj, én
Fecserésző bárkaalak
Úszom, míg a Duna mélyén
Hallgatnak a néma halak.

Egyvalaki ül a parton,
Inge horpad, bajsza setét.
Feneke alatt egy karton,
S rám veti bús tekintetét.

Szólnék bár, de visszanyelem,
Csacsogásom bántó lenne.
Mintha épp a történelem
Szántana barázdát benne.

Arcán harc, mit bent vív őse,
Békés pora rég e földnek.
Nem hiába élt tán ő se,
S közös dolgok rendeződnek.

Szája mozog, mintha versen
Rágódna, mi benne éled.
Elköszönök, hangom hersen:
Ismeretlen, Isten véled!

2012. szeptember 28., péntek

Emberiség zöme

Emberiség zöme ???

Emberiség zöme
Tényleg ritkán Döme?
Netán több az Anti,
S tiszta eszű Kant-i
Kritikával érdek
Nélkül tetsző térdek
Remegnek, hogy ki a
Leggyakoribb? Lia?
Kevesebb a Vaszil,
Mint a fák közt a szil?
S nincs is tán oly Elek,
Kit bántanak szelek?
Van-e folyó s földje
Fő fája a tölgy-e?
Hangosak a láma
Dalai most máma?
Nos, folytassam-é nagy
Iramban ezt én, vagy
Elég már a tinta-
-pazarlás és, mint a
Zemberiség zöme,
Engem lecsap ön-e?