A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rímpár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rímpár. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 16., csütörtök

Sziszifuszi költészet

Verset írni hű, de nehéz,
Költő közben nem hehehéz,
Hanem izzad vért a vártán,
S közben rímpárokra vár tán.

„Jaj, hol a rím? Jaj, hol a rím?” –
- Bőgi, ám int múzsakar: „Ím’
Rád lehelem ihletemet!”
Költő víg és búbajt temet.

Korán örül, tolla néma,
Rím már van, de nincsen téma!
„Miről költsek? Muszáj költsek!”
Orra előtt sárga öl csekk…

Múzsa újráz, ad egy témát.
Fallyukon les kortárs kém át,
S plágiumvágyával vét a
Köz ellen ez orvpoéta.

Ellopja a Költő művét,
Kinek heti egy-két hűv’ ét
Jut csak tápként meg egy pléh hal,
Úgyhogy egykettőre éhhal.

Vers-tolvajé lesz a Nobel,
Költő sírján no ring, no bell,
S holta eltolt, mint a léte…
Ne röhögjél ezen, hé, te!!!

„Nem is röhögtem! Sírtam! Csak cigány… ööö… romaútra ment a könnyem, és ahogy félrenyelve fuldokoltam, az tűnt úgy, mintha nevetnék. Hát mernék én kacarászni, amikor az egész irodalom zokog?! Brühühü… bruhaha… hahahaha…” /Újpesti Barnabás, újdonsült irodalmi Nobel-díjas orvpoéta/

„Nehéz a dolga a poétának, nehéz a dolga! Merugye sokmindent kell ám beszerezni folyton a művészellátóból. Oszt hol ez nincs, hol annak járt le a szavatossága. Meg hát, hosszú ám a sor a múzsánál. Van amikor csak két hónappal előre tud előjegyezni. Új vers meg ugye kell pár naponta...Ezt az olvasótáborral nem csinálhatjuk meg, Eltársak!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A KÖLTŐ KANCSAL SÍRVERSE:
Versírás az nehéz kenyér,
Bús poétát végül kinyír.”
/Frady Endre, költőgigász/

„A költő a művében bepillantást enged a poézis kihordásának és világra hozásának kínjaiba, a világfájdalom verssé faragásának gyötrelmeibe és a mindennapi megélhetés fojtó csápjainak szorításába. A materiális eldologiasodás minden tápértéket nélkülöző pléh halas szusija a lassú éhhalál szimbólumaként végigzörgi a rozsdás verslábakon tántorgó katarzislírát. Az igazságtalanság által kerékbe tört gondolatok stációin végigbukdácsolva az olvasó életútjának felén egy nagy sötét erdőbe jut, mivel az igaz utat nem lelé, oszt’ magába szörnyed. Feleim, önvizsgáljunk!” /Herkentyűburger Hugóné Ejmiakőtyúkanyókend Eufémia, a Parnasszusi Szusipárna kultúrbüfé irodalmi főpincérnője/

„Szent lóoltár és gőzkefe! Mi a nyű nyúzza ennek a nyálas nyikhajnak az agyevő skarabeusok által már amúgy is megtépázott agylebenyét, hogy ilyen elmeorvosi leletet tördel közel egyforma sorokba?! Egy konnektorba vizelésben több ráció van, mint Frady Endre összes művében! Ha anyám babakoromban ilyesmit énekelgetett volna nekem, visítva menekültem volna vissza az inkubátorba politikai menedékjogot kérni! Most pedig mindenki hagyjon békén, mert kultúrsokkot kaptam!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Életemben először meglepődtem, hogy bár magyarul is tudok, mégsem értem a szöveget, de magyar anyanyelvű ismerőseim bevallották, hogy ez a vers ugyan nyomokban tartalmaz valamiféle magyar nyelvet, valójában szemenszedett halandzsa. Ha a költő nem halt volna éhen, most meg kellene, hogy öljem a szemtengelyemmel!” /Chuck Norris/

2014. október 16., csütörtök

Felüljáró

Felüljáróra, ki felül,
Nem alul van, hanem felül.
Onnan hajigál le követ,
Amit intézkedés követ.

Felüljáró alatt halad
Forgalom s benne tán halad
Akvárium rakományként,
S kénevő sofőrje hány ként.

Annyi sofőrszokás, ahány
Sofőr; ez épp sugárba hány,
S mint dagonyás medvebocsok,
Űrszelvény is csupa mocsok.

Felüljáró viszont tiszta,
Lemoszatta Tarlósz Piszta
(csak így jött ki a rímpár, ó!)
S ragyog már a felüljáró!


„Szkandalum! Még a verszed rímpároszításza miatt sze szórakozz velem kiszcávó, mert lecapom a szemüvegedet és rátaposzok!” /Tarlósz Isztván, Budapeszt főpolgármesztere/

„Hahaha, de röhejesz vagy, Piszta! Még szerence, hogy én ebben a verszben nem kaptam szemmilyen szerepet!” /Bokrosz Lajosz, a főpolgármeszter választász mászodik helyezettje aliasz vesztesz/

„A felüljárók szajnosz nagyon veszélyeszek, mert ha valaki például ziráfot szállít, akkor annak a szerencétlen állatnak a feje kilóghat az űrszelvényből és cúnyán becapódhat a felszerkezetbe!” /Cigabiga Caba, cigapásztor és zöldjogi aktiviszta/

„Hű, milyen répaszárga lett tőlem a felüljáró alszó része!” /kén, a perióduszosz rendszer Sz vegyjelű eleme/

„Szofőr úr! Miért evett ön ként önként? Pláne úgy, hogy nem bírta a gyomorszava ész kitaccolt?! Moszt szépen kicenget ötvenezer forint helyszíni bírszágot ész ezzel az akváriumnyi vízzel lemossza az úttesztet!” /ifj. Cávász Kálmán, főtörzőrmeszter/

„Ez az fiackám! Legyél ocmányul szíktapló meg szötéten szunyi ész szikert szikerre halmozva gyorszan jutsz előre a ranglétrán! Látod, már én isz alezredesz vagyok!” /id. Cávász Kálmán, terrorelhárítászi ész ziráfszállítászi főparancnok/

„Mi ez a szugárba idehányt szúlyosz szelejtversz?! Szuttyó költő szilány rímei… Jézuszom, már én isz így beszélek?! Elkapott a ragályosz fradyzmusz?! Anyám szerint cak a vad katicabogarak harapászai miatt vagyok pöttyösz, de hát ő még a szászkát isz szászkának mondja! Nem mama, nem szászkajárász, hanem szászkajárász!!! Szegítszég!!!” /Puzér Róbert, kritikusz/

„Felüljárót konsztruálni cak pontoszan szépen, ahogy a cillagromboló megy az égen, úgy érdemesz! Érdemesz művészünk krisztálytiszta párosz rímei codálatoszan cengenek össze a hídépítész precizitászával. A főpolgármeszter elv… ööö… polgártársz gondosz keze munkájának ábrázolásza pedig visszaadja a boldog jövőbe vetet hit reményszugarát, (még ha cak zárójelben isz!). Újabb szorszfordító mélylíra előtt szírhatjuk könnyeszre a kiszpárnánkat!” /Szhowman Szándorné Szhowwoman Szarolta, a Szürreálisz Halálszikoly c. irodalmi elefántconttorony olvaszószerkesztője/

„Valaki teljeszítsze ennek a szúlyoszan agyszérült költőnek az utolszó kívánszágát, mielőtt kifejelem a szaját űrszelvényéből” /Cák Norisz/

„Szerencére nem tudok beszélni, így hozzá szem kell szólnom!” /hal, akvárium rakomány/