A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sólet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sólet. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. január 30., kedd

Lenini út

Padkán nézek le: Nini!
Keskeny út e lenini!
Felkaptat, mint sólet ár,
S izzad rajt’ sok proletár.

Verejtéktől mar a só,
Ох, это не хорошо!
Nyűtt lábakon már térdek
Remegnek; ez pártérdek?

Munka hada dübörög,
Bősz burzsoá düh dörög,
Dagadt tőkés bő kölke
Hull – üti vas ökölke!

Úttörők, csak zúzzátok
Cár derekát s csúz átok
Trónjáról őt leveri,
S ömlik szemkönny leve, rí!

Állam épül, jóléti,
Föl-föl, hurrá, ollé, ti
Bolsevikok menjetek
Építeni Mennyetek!

Jólétet e dal kohol,
Hinni ezt, kell alkohol;
Sok vodka és pálinka,
S ettől dől le Sztálinka.

„A lenini úton tanácstalanul toporgó értelmiség előtt tulajdonképpen nem is egy, hanem két út állt: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Talán pont a vodka miatt látszott kettőnek.” /Dr. Inka Pál, pálinka desztillációs vegyészmérnök/

„Miért lett volna tanácstalan az értelmiség, amikor minden településen és munkahelyen volt tanács, azaz szovjet?! Ki nem állhatom ezt az entellektüel nyavalygást! Pép testben pép lélek! Bőven rájuk fért egy testet-lelket edző lépéskényszermunkatábortűzparancsuralmi rendszer!” /Izom Igor, ideológiai idegpályaválasztási igazgatásrendész/

„Ez a vers akár abban a korszakban is népszerű lett volna. Ja, hogy a Gulág tagság körében? Voltak ott ilyen dolgok, az tény. De az átlagembernek könnyebb és kiszámíthatóbb volt az élete, mint most. Voltak nyilván hátrányai is, de a mostani rendszert lecserélném rá.” /M. András, a költő legállandóbb és legnosztalgikusabb kommentelője/

„Kiszámítható és könnyű…
Számos szemben nyögött könny: Űűű!
(Rímként kőlégyfi, a kőnyű).
eM úr, ki nem értett egyet,
Az még kívánhatott egyet,
Egy utolsót hóhér előtt,
Ki azután, bumm, belelőtt.
Könnyű, számítható halált
Lelt, kit golyó fejen talált.
Mostani rendszernek elő-
-nye, hogy nincs hóhér, ki lelő.”
/Dr. Durrdefekt Dezső, a Szegény Oroszokat Vigasztaló Jólszolgálati Elkötelezettségű Testület (SZOVJET) főtanácsosa/

„Már csak a Putyin-Raszputyin rímpár hiányzik, hol a vektort Viktor adja. De jól jön itt a turbán-Orbán rímpár is, "daragíje taváris"! ... Elnézést kérünk, Dr. Háztól megvontuk a szót!” /TEKnős Sztella, acélöves nyelv-, fej-, végtag- és hajcsavaró/

„Jó ügynök volt derék Doktor Házunk,
Kár érte, nélküle ázunk-fázunk.
Lerombolta szegényt a snassz Putyin,
Aki olyan gáz, mint volt Raszputyin.
Cárszultánon jól áll eme turbán,
Mígnem borral leissza Petur bán.
Kremlünk ezen hepaj óta vár is,
Víg tort ül bent nagyon jó továris.”
/Borjú Berija, a Kapitalistákat Gumibotozó Bizottmány (KGB) rímtechnológiai pártbizalmija/

„Nem csoda, ha Dr. Háztól megvonták a szót, hiszen még a jelzőt sem tudja egyeztetni a főnévvel! Tavaris egyes szám, a daragíje viszont többes! Helyesen daragój tavaris lenne! Na, igyi szudá! V Szibíri ócseny hóladna! Hahaha!” /Dr. Cirill Celesztinné Metód Mamuska, Lenin-renddel kitüntetett nyelvtankomcsi/

„Költő elvtárs, mi elkötelezetten ateista bolsevikként nem túlvilági mennyországot építünk, hanem proletárdiktatúra vezette kommunizmust! Mindenki képességei szerint dolgozik a munkatáborban és szükségletei szerint részesedik az ideológiai továbbképzésből! Szovjethatalom + Villamosítás = Kommunizmus. Arccal a villamosszék felé! Éljen a Párt!” /Szergej Tarakanov Dunakavics, élmunkástanácselnök/

„A fenti egyenlőség átrendezésével megkapjuk a Kommunizmus - Szovjethatalom = Villamosítás egyenlőséget, azaz, ha munkástanácstalanítjuk a kommunáinkat, akkor lesz végre villanyunk is! Diktatúra mentes közegben szabadabban mozognak az elektronok is. Ahogy a sztahanovista villanyszerelőből lett nagy proletárköltő, Amperszag Ajtony írta:
          Fagyban ember áz’ is, fáz’ is,
          Ám hőhidat ráz a fázis!
          Ha nincs szovjet, de van áram,
          Átmelegszik tág légváram!
Sajnos a vers megjelenése óta Amperszag Ajtony és a verse is nyomtalanul eltűnt. Emlékét megőriznénk, de nem merjük.” /Watt Winnetou, indián származású wigwamproli/

„Frady Endre, a kriptokommunizmus költője idült idealizmussal fogja meg a megfoghatatlant és ragadja torkon a torkon ragadhatatlant. A konfrontatív katarzisteremtés szürreális szimbólumok közül kiakolbólított kisdobosa és úttörője kortárs kátyúkat tör a lenini út hossztengelyében, de nem engedi kijegecesedni a cseppfolyós öntudat bő lére eresztett doktrínáit. A tézis, antitézis, szintézis szentháromság jó magaviseletű harmadolásával szabaduló szobatiszta művész valódi vészt zúdít a begyepesedett osztálytársadalom szőrrelbélelt hónaljára. A vers mindennél jobban leleplezi az alkohol öl, butít és gyomorba öntve földönt alapigazságtartalmát. Birodalmak jönnek, birodalmak mennek, de Bíró Dalma gyilkos málenkíj robotokat megállító borotvaélen táncoló ügybuzgalma is csak csepp abban a tengerben, melyből fölfakad Frady Endre özönvize. Utána!” /Destruktív Dusánné Buggyant Balalajka, a Gigantikus Utópiákat Lázálmodó Átabota Galéria (GULÁG) szellemi szószátyárja/

„Munkásököl, vasököl
Bilincsel, ha megszököl!”
/rovásírásos fafirka a Gulág egyik latrinájánál/

„Mi ez az álkritikusan álnosztalgikus álság, ez a bélkritikusan bélnosztalgikus bélség?! Ki ez a célkritikusan célnosztalgikus céleb, aki csehül csaholva oda harap, ahová a kolbászt dobja a Nagy Testvér szőrös keze?! Miért kell a babkonzerv egekbe szökő árának megállapításához egy irodalomgyalázó sólet ár sziklatúra?! Frady Endre versei csak arra alkalmasak, hogy a szovjet börtönök celláiban a kübli fölötti falrészre levakarhatatlanul felragasztva kínozzák vele a rendszer ellenségeit! Napi egy kötelező hangos felolvasás után a szerencsétlen rab pár héten belül rádöbben, hogy diadalt aratva önmaga fölött szereti a Nagy Testvért! Követelem Frady Endre lelövésénél a rugalmasan visszapattintó tűzfal használatát, hogy a költő igenis beleléphessen kétszer ugyanabba a golyóba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor eljött az ideje, a világűrbe tigrisbukfencelve lendülettel ráugrottam a Szovjetunió egyik szélére és abban a pillanatban megdőlt a rendszer. A vodka nem felborította, csak meghánytatta a béketábort.” /Chuck Norris/

2023. május 10., szerda

Lusta szakács

Hogyha éhen maradok én,
Üres gyomrom nem lesz okén,
Szakácsom remeghet méltán,
Jobban teszi, hogyha fél tán!

Ha egy szakács ilyen lusta
Karddal érdemel egy tust a
Hájtól hurkás sörhasába,
Hadd rogyjon meg görbe lába!

Ha hasából jön ki sólet,
Ami nyilván nagyon jó lett,
S egészet be maga falta,
Sújtson le rá hóhérbalta!

Könyörülő ember vagyok,
Bosszúmra kell igen nagy ok,
S árulásból sem lesz baj, ám
Nem tűröm, ha lopják kajám!

Megbocsájthatatlan vétek,
Hogyha nem jut nekem étek!
Az ember az, amit megesz,
Aki magyar, legyen degesz!

„Jaj, költő úr, az nem úgy volt! Épp hűlt a lábasnyi sólet a konyhaasztalon, amikor megcsúsztam egy valaki által eldobott banánhéjon és hanyatt esve bevertem a fejemet, miközben a sípcsontomtól meglökődött az asztal, oszt’ a megbillent lábasból az egész sólet beleesett az jajkiáltásra kitátott szájamba és olyan lendülettel zúdult, hogy mire ki tudtam volna köpni, már mind lenyelődött! Ártatlan vagyok!” /Dobhas Dudor, főszakács/

„Szakácsba kerülő sólet-
-től ez véres konyha-show lett!”
/Showman Simon, simán sámán/

„Ha igaz, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át visz az út, akkor jogos, ha a költő úrnál a szívkatétert a vastagbélen keresztül vezetjük be a szervezetbe.” /Dr. Végh Béláné Aranyér Aranka, szívsebész/

„Úgy néz ki, Frady Bocshogyélek Endrének újabb rántotthús alakú mérföldköveket sikerült atomokra bombázni. Költőnk nem csúsztat, hanem világrekorder műket tesz le a műtőasztalra. Nemzetgazdasági hasznosításra ajánlom a Frady életmű alkalmazását a közutak síkosságmentesítésében.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökollégája/

„Költőcske, ne keltse itt a forradalmat, mert nem kap enni ma sem!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas forradalmár-McTorló Troll-ló/

„Ház úr, ön McTorló Troll-ló?!
Nyílik már a Vágó olló
Véglegesen jelölendő,
S véres lesz partedli kendő!”
/Kannibál Kuntabunta, az Egyen Ön Is Milliomost! vetélkedő véresszájú versenyzője/

„Költő úr, önben úgy hemzsegnek a tárgyi tévedések, mint kólikás versenylóban a bélférgek! Egyrészt a hóhéroknak nem baltájuk volt, hanem bárdjuk – kivéve a bárdolatlan, villamosszékes szakirányt – másrészt a rendszerváltás óta nincs halálbüntetés, így a hóhérok legfeljebb a sóletjükön mászkáló legyekre sújthatnak le, a szakácsokra semmiképp. Szóval, költő úr, magának még az anakronizmusa is olyan képzavaros, mint egy bedrogozott kortárs festő önmegvalósító életműve!” /Dr. Kotász Kösztöny, nyugalmazott hóhér/

„Hogyha csak keveset eszem,
Elvesztem a józan eszem,
Hogyha nincsen elég kaja,
Kihull koponyámnak haja,
Hogyha kimarad egy evés,
Önuralmam igen kevés,
Hogyha lusta szakács kölök
Éheztet, hát öldökölök!”
/F. Endre 57,5 éves budapesti lakos bírósági önvédőbeszéde/

„Tisztelt Országgyűlés és Alkotmánybíróság! A bűncselekménylíra és a verses önvédőbeszéd hatására ezennel javasolom a halálbüntetés visszamenőleges hatályú azonnali érvénybe helyezését! Frady Endre társadalmi veszélyessége és a puszta léte által okozott szellemi kár visszafordíthatatlansága alapján még a kötél általi villamosszékes lefejezés sem elég súlyos büntetés, úgyhogy egyrészt kegyelmet kérek a társadalomnak, másrészt a Szent Istváni keresztény hagyományok alapján javaslom Frady Endrét felnégyelni és testének darabjait elrettentésül az ország legnagyobb stadionjának a négy kapufájára felszögelni, hogy lakmározhassanak a keselyűként köröző játékos ügynökök!” /Dr. Jófogás Jusztícia, a Népnemzeti Bűnbíróság Igazságossági Intézete (NB II) legfőbb hogyishívjákja/

Mai magyar világ, avagy így él Frady Endre?
(válaszlat, a költő-gigász remekbeszabott förmedvényére)
Tényleg szakácsa van? Privát?
Manapság? A rozmaringját!
Saját kocsis, saját sofőr,
A lován meg saját lóbőr?
Ahol gyomlál saját kertész,
Vármegyényi az a kert rész?
Saját mosónő mossa a hátát?
Magán istennek mond hálát?
Van persze, mi illet mást is,
Évát, Bélát, vagy Tamást is,
Ha azt hallom, fene megesz,
Hogy a magyar dagadt, degesz.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legdegesztelenebb kommentelője/

„Messze lekörözve Noét,
Ilyen gazdag eme poét:
Saját zoo-park, saját bárka
(Legmodernebb türkmén márka!),
Haját vágó gép is saját,
Saját szájból halljuk Jaj!-át,
Mivel fejsebe is privát,
Úgyhogy ünnepeljük: Vivát!
Ja, ha gáz a saját szakács,
Szekercézze szét egy szak ács!”
/Bárdossy Büdöske, a Sajátságosan Privatizált Riaria Ősmagyar Degesztán (SPRŐD) vármegye főispánja/

„Ha a szakács megette a sóletet, meg kell enni a szakácsot!  Lehet, hogy csak minőséget ellenőrzött a szakács, de kissé túlzásba vitte...” /M. András, a költő legállandóbb és legkétmondatosabb kommentelője/

„Sólet szakácsba tekerve,
Vagy csak töltött gyomorszerve,
Mint lufi, mit feszít metán,
Ez legyen ma tápunk netán?!
eM úr, kissé morbid maga,
S fura, mint egy Lady Gaga,
Ön csámcsogjon szakácsokon,
Akár Lillasültön Csokon-
-ai Vitéz Mihály ínye
Fogatlan aggkorban, hinnye!”
/Sátőfi Pendor, kögyar maltő és mirguzini bagráns/

„Amennyiben a szakács nem csak főz, hanem süt is, akkor miért csak főztje van, miért nincs sütje?” /Tompika Tudorka, általános iskolai tanuló/

„Mi ez a vegetatív idegrendszer oltógyomrát megforgató vehemens tahótempó?! Mi ez az úrhatnám pallosjoggal szégyentelenkedő senkiháziság?! Ki ez az önmagába visszagörbülő szellemi féregjárat?! Bárcsak sólet töltené ki a szemgödrömet, hogy ne tudjam elolvasni ennek az irodalmi pöcegödörnek a miazmás kicsapódásait! Követelem a status quo-t, azaz Frady Endre 1920 előtti állapotának soron kívüli visszaállításának törvénybe iktatását! Ha Trianon előtt nem volt Frady Endre, akkor azóta se legyen! Ki iktat? Ni!” /Puzsér Róbert, a sóletszemű kritikus, aki azt mondja: Ni!/

„Ha a szakácsom elenné előlem a sóletemet, fejem fölött megpörgetném a lábujjainál fogva, hogy a szemén keresztül kirepüljön a teljes sóletes belseje, majd az üres szakácshéjat keresztényi/keresztyéni kegyességből koncként kihajítanám a kolduló kannibáloknak.” /Chuck Norris/

2016. szeptember 22., csütörtök

Életmese

Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy élet.
Megrázta száztíz volt
S rögtön semmivé lett.

Jaj, szörnyű véletlen,
Pedig majdnem jó lett.
Élet, ha életlen,
Rút, mint a híg sólet.

Úgyhogy a mának élj,
Csillogjon a víg szem!
Hulljon rád manna kéj,
S boldogan élj, mígnem…

(haláltánc!)


„Ha ez egy vicces életigenlés akart lenni (feltehetőleg az), akkor elég jól álcázza magát Tribute to E. A. Poe-nak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Látod, milyen életigenlően hömpölyög Edgárom alant a Pó?” /Egyszeregy Edgárné Alitália Attika, itáliai nászúton lévő építészhallgató/

„Ja, elég pöpec! Megvegyem neked?” /Egyszeregy Edgár, multi milliárdos gázgyáriparos és dohánykereskedő/

„Felcserélhető-e az életigenlés a puszta halálnemléssel? Az élnivágyás erősebb motiváció-e a halnifélésnél? A halál nem-e a halálneme? Az élet igene valódi igen-e, vagy csak kóros kényszer igen? Az Ige ne mondaná meg, hogy ez igen-e? Vagy inkább a tudomány a válasz? Válasz, vallasz? Sólet, vagy manna? Rút, vagy víg? Híg, vagy… vagy… vagy… Vagy? Vagyok? Mit is jelent vanni? Van-e a volt, vagy volt-e a van? Ha nincs a volt, akkor hogyan ráz? Kérdések… kérdések… kérdések… Én csak felteszem őket, de válaszolni már önnek kell, kedves olvasó. Az én válaszom mindenesetre a határozott talán. Vagy a túlhatározott esetleg. Asszem…” /Török Gábor, majdnem túlhatározott politikai elemző/

„A lehetetlenség valósággá avanzsált hangfennakasztó HŰHA! érzete pulzál ebben a ballisztikus ívű pszichedelikus nihillírában. A szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót giccses gyógymódját messze meghaladó önfeledt carpe diemitás marólúgként hatol be a szivacsos zombilétet megszakító nagy büdös semmi retardált pórusain. Az élni és élni hagyás ragyás eufemizmusa víg tort ül a halál fölött. Hol a fullánkod, te szerencsétlen?! Leninnel szólva: Megtanulni, megtanulni, megtanulni! Holnapra! Kikérdezem!” /Bozót Benőné Boros Butélia, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és maszek üvegfúvó/

„EU feminizmus?! Még mit nem?! Nehogy már brüsszeli nőszemélyek mondják meg a tutit! Egy keresztény értékrendű nő ne politizáljon, mert abból csak baj van, hanem szüljön szakmányban, neveljen gyereket, főzzön, mosson, takarítson, járjon templomba és a munkahelyén keressen kevesebbet, mint az ura, de eszébe ne jusson fecsegni, mert rá lesz uszítva egy vak komondor!” /Gőzagy Gibbon, a Keresztény Igazságosztó Szervezet (KISZ) elnöke és sintér/

„Hej, ezek a mai nyápic fiatalok már a himihumi száztíz voltot sem bírják! Bezzeg a mi időnkben még az volt a király, aki a vasúti hídról levizelte a magasfeszültségű kábelt! Hullott ugyan a férgese, de mi, akik túléltük, azóta a sötétben is világítunk! Mi voltunk a fény az éjszakában, mentünk is dolgozni a lámpagyárba! Uff!” /Wolfram Winnetou, nyugdíjas áramerőmérő és a Nagyfeszültségű Aggok Végelgyengüldéjének (NAV) bennlakója/

„Mi ez a hagymázas deviancia, ez a pocsolyautántöltő szemforgatás?! Frady Endre az első versszakával alattomosan gyomorszájon öklözte az irodalmat, a másodikkal állon térdelte, a harmadikkal pedig a földön vonaglástól ívbe feszült gerincoszlopán tapos! Anyám is összerezzent a világirodalom velőtrázó halálsikolyaitól, de azt hazudtam neki, hogy csak a rádió közvetíti a Zeneakadémia koloratúrszoprán záróvizsgáját. Ha tehetségtelenséggel párosuló szorgalommal hűteni lehetne, akkor Frady Endre már rég odafagyott volna a Naphoz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer felkért táncolni a Halál, de ledugtam a torkán a kaszanyelét, a pengéjét meg kicsorbítottam a szemöldökömmel és körbetekertem a fején. Úgy ment haza, mint egy karót nyelt bádogember.” /Chuck Norris/

2015. október 8., csütörtök

Megint nem én kaptam az irodalmi Nobel-díjat!

Más kapta a Nobel-díjat,
Úgyhogy máma én emiatt
Új verseket juszt se költök
Akkor se, ha mind megöltök!

Megsértődtem, bár mimóza
Nem vagyok, s csak azért sóz a
Svéd királynak oda térdem,
Nekem járt volna az érdem!

Eme fehérorosz mutyin
Felháborodik még Putyin
Elvtárs is, meg sok száz Szása,
S kezdődhet Minszk bombázása!

Lángok, vér, veríték, könnyek…
Bánatomba hová mönjek?!
Kisbigbe tán? Van még sólet?
Van! Ettem s a kedvem jó lett!

Jó a sütött babos lóbél,
Nem is hiányzol már Nóbél…
Vagy hogy hívják azt a gagyit…
Nem kellesz, ha most nem vagy itt!

(brühühü…)

„Hányszor magyarázzam még el, költő úr, hogy a sólet nem lóbelet tartalmaz, hanem gerslit és marhafelsálat. A lóbél az a lóban van! Amúgy mi is sajnáljuk, hogy nem kapta meg a Nobel-díjat és így nem tudja nálunk leenni az érte járó szerény összeget! Talán majd máskor!” /Mr. Kisbig/

„Szerény összeg, apjuk?! Kétszázhetvenmillió forint!!! Abból több mint ezer évig ehetne nálunk ebédre egy kismenüt!!! Néha még egy nagy is beleférne, vagy egy fatányéros…” /Kisbigné/

„Az a felháborító, hogy nem én kaptam ezt a Nobel-díjat valamelyik beszédem írott változatáért, hanem egy szakadár poszt-szovjet mensevik zugfirkásznő! Úgy látom, hogy ezen a területen is van bőven visszacsatolnivalónk!” /Vlagyimir Putyin/

„Frady Endre legalább annyira megérdemelné az irodalmi Nobel-díjat, mint én a díszdoktori kinevezést! Ő szinte már-már olyannyira izé-féle, amennyire én hogyishívják vagyok!” /Mocsai Lajos, ex kézilabda szövetségi kapitány és a Testnevelési Egyetem rektora/

„Nem engedhetjük meg, hogy a magyar névre szégyent hozó, idegenszívű kozmopolita liberálbolsevik bérrettegő a büntetésből megemelt közműdíjon kívül bármi más díjat is kapjon! A harminchárom tenger mosta Nagymagyarhont egy igazi ősmagyar képviselje ezen az irodalmi versengésen, ne egy elfajzott halvérű pirézkorcs!” /Táltos Gyula, a Turul Vérű Magorok Archaikus Cipőjű Igriceinek (TVMACI) tárogató őrizője és a Groupama Aréna biztonsági őre/

„Bocs Frady, de idén az én hátszelem erősebb volt! Talán még több sóletet kellene enned? Amúgy a többszólamú írásaim, amelyben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állítok emlékművet, egyszerűen sokkal jobbak, mint a te… mint a te… mijeid is? Elnézést, de még egy sorodat sem olvastam! Ugye nem vesztettem semmit?” /Szvetlana Alekszijevics, ukrán születésű fehérorosz írónő/

„Daragaja Szvetlana! Máig ugyan még a nevedet sem hallottam, de egyrészt gratulálok, másrészt meg a ló lambadázzon a füled körül! Nem igaz már, hogy se a KiMitTube-ot, se a Nobel-díjat nem tudtam megnyerni! El vagyok átkozva!” /Frady Endre, mimóza lelkű költőgigász/

„Előbb adnék az azeri baltás gyilkosnak Nobel-békedíjat, mint ennek az eszement klapanciabelű rímszellentőnek irodalmit! Anyám szerint azonban mindannyian jól járnánk, ha mielőbb kapna egy posztumusz életmű díjat, ám ő nem számol az ennek mellékhatásaként mindent elöntő Frady Endre Összes Művei elmefertőző kockázataival! Frady kitűzők, Frady bögrék, Frady hónaljsprayk, Frady végbélkúpok, Frady műfogsorok, Frady kőbalták… Még a csapból is Frady folyna, és nekünk Frady lében kellene zuhanyoznunk! Brrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer én is majdnem megkaptam az irodalmi Nobel-díjat, de a svéd akadémia tagjai sajnos úgy elgyengültek a véleményformáló veréstől, hogy abban az évben nem is tudtak szavazni. Pedig csak a fülszőrömmel csapkodtam meg őket egy kicsit.” /Chuck Norris/