A következő címkéjű bejegyzések mutatása: villamos szék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: villamos szék. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 13., péntek

Péntek 13

Balsorsa kit éppen ma tép,
Hét emberből, bárha hat ép,
Ám pont őt verik meg nénik
(Villamoson megtörténik!)
Mert leült egy üres helyre
S járókerettel kap fejre -
Rájön, megtámadta a pech,
(Mint adóst a NAV ős APEH)
S kiújul a babonája,
S annyi átok száll most rája,
Érzi, szerencsétlen szamár,
S villamos szék sem vonzza már…


„Egy gondolat bánt engemet...: ez a vers úgy döcög, mint a 14-es villamos mely mellett még egy vemhes éticsiga is űrsebességgel száguld el, mégis úgy rázkódik, mintha menne is előre. Na valami ilyet érzek most. A magyar valóság ilyen realisztikus ábrázolása ismét mélyen az elmémbe mart. Hogy jót is írjak: egy sor azért nagyon tetszett: Villamoson megtörténik!, nem sok de a miénk... Magyarország szeretlek!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Én vagyok a legbalszerencsésebb ember a világon! Péntek tizenharmadikán születtem, de anyám nem ért be velem a kórházba, hanem a hídon szült meg, és mivel épp szökőárral kombinált földrengés volt, így belesodródtam a folyóba, ami magával ragadott és eltűntem! Végül vízilovak neveltek fel, így aztán drabális lettem és büdös a szám. Talán ezért nem szeretik az emberek a jegyüket, bérletüket ellenőrzésre felmutatni?” /Hippopotámusz Huba, BKV ellenőr/

„A nehéz járókeretemmel és két teli szatyrommal kilenc másodperces száz métert kellett futnom, hogy elérjem a villamost, majd át kellett verekednem magam egy drabális és büdös szájú ellenőrön és legázolnom egy kirándulni induló általános iskolai osztályt, hogy odaérjek az egyetlen szabad ülőhelyhez, mire ez a nyikhaj pont az orrom előtt ült le! Nem igaz, hogy nem tudja átadni egy szegény védtelen öregasszonynak! Muszáj voltam odacsapni a büdös kölöknek!” /özv. Vadkan Vendelné Vérgőz Vendetta, nyugdíjas cirkuszi medveidomár és a Nyugdíjasoknak Ülőhelyeket Googlegroups (NYŰG) adminisztrátorának nagymamája/

„Ez a péntek tizenharmadikai balszerencse dolog csak varázslás és fekete mágia! Egy felvilágosult keresztény/keresztyén nem hihet az ilyen ördögtől való praktikákban! Én szerencsére – lekopogom! – nem vagyok babonás!” /Dr. Ereklye Elemér, a Léha Ódivatú Praktikákat Alapból Tiltó Keresztény Osztag (LÓPATKÓ) négylevelű lóhere ügyi szakreferense/

„Én egyszer a villamosvezetői székemben illuminált állapotban ülve nekivezettem a szerelvényemet egy civil békemenetnek, mire visszamenőleges hatállyal villamosszékbe kerültem, de szerencsére a rezsicsökkentés miatt legagyásodott ELMÜ-nek nem volt embere, hogy a korábban adminisztrációs hibából lekapcsolt áramot visszakösse a büntetés végrehajtási intézetbe, így túléltem. Pedig aznap pont péntek tizenharmadika volt! Úgy látszik, nálunk már a babonából is kilopták a hatóerőt!” /Amper Adalbert, villamosvezető/

„A valóság talaján magasodó aktuállírák síkba fejtésének koronázatlan költőfejedelme ismét hagymázas könnyeket fakasztott a babonabálvány és a hamis mammon fogsarkában senyvedő embermilliók, sőt milliárdok szeméből! A villamos székek kényelmi vonzásának bűvköréből kiszakadni képtelen világ proletárjainak egyesült sóhaja kíséri ezt az újabb irodalmi monumentalitást, melyre nem csak a fél világháló, sőt a negyed világegyetem figyelt fel, de némi késéssel maga a NAV is! Na, ja, hiszen péntek tizenharmadika van!” /Rögvalóság Rezsőné Elvont Etelka, a Widámra Werselt Willamosszékek Pont Haldokló Utasai (WWW.HU) című internetes irodalmi portál főszerkesztőnője/

„Egyszer péntek tizenharmadikán véletlenül beültem egy bekapcsolt villamosszékbe, mire egész Texasban elment az áram. Kivertem a biztosítékot.” /Chuck Norris/

„Kár, hogy Frady Endre nem Texasban verte ki a biztosítékot, hanem nálam! Anyámat megnyugtattam, hogy a péntek tizenharmadikának ebben semmi szerepe nincs, ez a megátalkodott rímfajzat ugyanis ekkor és erről ugyanolyan tehetségtelen ripacskodást rittyent, mint bármikor bármiről! Mindenesetre, ha egyszer esetleg öldöklő versenyt futna a Hall of Fame és a Cosa Nostra, hogy ki örökítse meg betonban előbb a költőnk lábnyomát, akkor remélem, hogy az utóbbi fog győzni!” /Puzsér Róbert, kritikus/