2017. december 13., szerda

Ünnepi fények

Ünnepi fényözönt éget
Sok egész- és félkegyelmű,
S bősz örömük úgy ér véget,
Borsos számlát küld az ELMŰ.

Jókedv és a fényár apad,
Jobban fáj ez, mint a bitó
(vérről elnevezett fapad),
S levél jő, a felszólító:

„Fogyasztó úr! Ha nem fizet
Maga, vagy a kezes apja,
Végrehajtót küldünk, tízet,
S e team önt jól fültőn csapja!”

Lefagy mind, mint Han a Solo,
S zizegnek a kilowattok.
Villamosszék hangja szóló:
„Karjaim közt kiolvadtok!”





„Tartoznak Önnek? Hiányzanak a kintlévőségei? Hatékony csapatunk bárhová behatol és a talált bentlévőségekkel kárpótolja Önt! Szükség esetén esetleg kiosztásra kerül néhány koki és saller is! Hívjon, jövünk! Küldjön, megyünk! Még karácsonykor is! Mottónk: A szeretet nem akadály!” /Team úr és csapata/

„Avagy a fény meg a szeretet ünnepe prózai megközelítésben. Ímé az ember, aki rímben prózálkozik. Hadronütköztető reloaded.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez az ormótlan alávalóság?! Mi ez az öncélú polgárpukkasztás?! Szegény anyám a Mikulásra kapott indián lopakodó felszerelésében a gépemhez osont és a lelki emelkedettségre utaló címe miatt beleolvasott ebbe az ünneprontóan tapló irodalmi környezetszennyezésbe, majd az ELMÜ számlánál úgy ájult az ölembe, hogy bármelyik Jókai főhősnő megirigyelhette volna! Bár Frady Endre is ilyen elánnal omolna saját villamosszéke karjaiba! Akkor szikrázna csak fel igazán az ünnepi fényözön!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha egy összetett szóval kéne jellemeznem ezt a formalista antitézis lírát, akkor azt mondanám, hogy verslábszépségversenyfutás. Ha kettővel, akkor meg azt, hogy NEM ENG.!” /Lapos Lajos, az Idióta Költőket Elutasító Alapítvány (IKEA) lapra szerelhető főcenzora/

„Minek kellene lámpát gyújtanotok, amikor ti vagytok a világ világossága?! Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van!” /Jézus, a világ világossága/

„Nézze Jézus úr, ha Ön az ELMÜ-nél olcsóbban tudná biztosítani az ünnepi világítást, akkor Önnél rendelném meg, hogy karácsonykor fényárban ússzon az álomhotel! Gondolom, tudna születésnapi kedvezményt adni!” /Mutyi Menyhért, a Hitel Mentol ügyvezető igazgatója/

„Felháborító, hogy ez a galileai migráns elveszi a munkánkat és iparengedély nélkül ingyen világít! Így piacképtelen lesz a magasfeszültségünk! Feszítsük meg!” /Dr. Elmű Alma, az ELMŰ jogtanácsosa/

„Az adventi szakralitás és a piaci alapokon nyugvó materiális szeretet-biznisz kibékíthetetlen egymásba fonódása az, amire talán nem gondolt a költő, ám bátran leírta. Az ünnepi fényárban úszó fapados nosztalgia villamos rusztikusan pihentető ülőalkalmatosságai és a villamosszék örökre elpihentető felizzása közötti összekacsintás szürreálissá színesíti azt a bukolikus identitást, melynek mezsgyéjén a balta és a szűr reálissá válik. A tini- és show-bálvány Han Solo fagyott alakjának megidézése hozzásegít a karácsony előtti sztárváró hangulat megteremtéséhez és túlhájpolásához. Kellemes ünnepeket és sok-sok Frady Endre kötetet kívánok minden magyar ember fája alá!” /Glükóz Glicerinné Anfetamin Aranka, a Totálisan Univerzális Literatúrákat Okvetlenül Kiadó (TULOK) főszerkesztő helyettese/

„Hogy merészelt ez az idióta irodalmi lépegető beleírni engem ebbe az Erő sötét oldalánál is szurokfeketébb klapanciába?! Csubi, öl!” /Han Solo, az Ezeréves Sólyom kapitánya/

„Uuuuuuuuur Ahhhhhrrrr Uhrrr Ahhhhhrrrr Aaaaaaarhg…” /Csubakka/

„Én egyszer elaludtam egy villamosszékben és arra ébredtem, hogy szénné égett.” /Chuck Norris/

2017. december 8., péntek

Stefánia vagdalt

Stefánia vagdalt főzés
Közben felrobbant a konyhám,
Szemem kicsapta a gőz és
Szakácsnőről mállt a kontyhám.

Faház oly lángokkal égett,
Mint eretnek emberfia,
S én-azonosítás végett
Megjött Doktor Stefánia.

Szemem fenn ragadt a falon,
Mégsem zengtem rímes rag dalt
Széntömbként a boncasztalon,
Midőn Stefánia vagdalt.

„Még hogy nem zengett rag dalt, amikor mindezt a sekélyesen primitív ’falon–boncasztalon’ ragrímpár közé helyezte el elszenesedett szendvicsszerkezetként! Gusztustalan! NEM ENG.!” /Rühragu Ronald, a Cizellált Irodalomért Alapítvány (CIA) megbízott vice cenzora/

„Ehhez már írni se lehet mit. Szénné égette agyam ez az izé, ez már súlyos testi sértés.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ó, balga költő gyermekem, ne haragudj, hogy nem tudtalak megvédeni, de az olyan eretnekeket, akik a Stefánia vagdaltat sütés helyett főzni próbálják, előbb-utóbb méltán utoléri a jól megérdemelt büntetésük!” /Római Szent Lőrinc, a szakácsok védőszentje/

„Jaj, a kontyomról leégtek a csillogást biztosító hámsejtek! Pedig mondtam ennek a szerencsétlen költőnek, hogy ne öntsön olajat a tűzre! Hogy megyek majd így a Szent Lőrinc napi Dinnyevizelő Bálba?! Még szerencse, hogy augusztusig talán beszerezhetek valami fáin hajfestéket! Hívom is az Avon tanácsadónőmet!” /Bödön Ödönné Vájdling Vienetta, OKJ képzett szakácsnő/

„Fáin hajfesték alapanyag majd csak tavasszal jelenik meg a kert fáin, ugyanis a lemállott kontyhám regenerálására a legjobb a frissen fejt fecsketejből készített Csilivili termékcsalád Kontyika hajbalzsama.” /Recefice Rezsőné Kencefice Klotild, fecskeidomár és Avon tanácsadónő/

„Én most inkább nem nyilatkozom. Az engedély nélküli névhasználat miatt a vagdalkozás és a hangos pörölés helyett inkább csak csendben perelek.” /Dokktér Stefánné Doktor Stefánia, betanított kórboncnok/

„Ez a vers teológiailag helytelen, ugyanis én vagyok a kezdet és a vég, ebben a versben pedig a Stefánia vagdalt. A költőt most meg kellene ölnöm a szám leheletével, de inkább megbocsájtok neki, mert szent együgyűségében nem tudja, mit cselekszik.” /az Úr/

„A Stefánia vagdalt keretében önpusztult költő a szendvicsemberi lét-nemlét határmezsgyéjén agonizáló biodíszletek archetípusa. Az önfelfaló fekete humor és a proletár konyhaművészet gyúelegye nyomán gasztroirodalmi ősrobbanásnak lehetünk szem- és fültanúi. A tűpontosan összecsiszolt keresztrímek létráján magabiztosan haladó mű világító fáklyaként ragyogja be a sötétben tapogatózó emberiség vak- és hullafoltjait. Leleplező letargialíra!” /Triola Triznyákné Szinkópa Szidónia, a Hendikeppel Alkotó Múzsák Műhelye (HAMM) irodalmi alkotóház konyhafőnöke és művészeti vezetője/

„Nem, nem és nem! Nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy egy szemtelen és szemetlen Darwin-díjas molekulakupac a saját boncolását is megverselje! Ez undorítóbb, mint háromszor hibázó aranyhalat késsel enni! Én már a szemkicsapásnál begőzöltem, anyám pedig a málló kontyhámnál kezdett öklendezni és a falra ragadt szemeknél akkor taccsot dobott, mint egy izlandi jobbhátvéd! A lakásban azóta is millió, millió, millió róka száll! Megállj, kutya Frady! Addig packázol az irodalommal, míg egyszer az irodalom visszavág!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a számban felrobbant egy miniatürizált tömegpusztító atomfegyvert rejtő Stefánia vagdalt. Azóta mindig így végzem a fogkőtisztítást.” /Chuck Norris/

2017. december 5., kedd

Tanárok

Volt egyszer egy jó tanárom.
Nem is egy, hanem tán három.
Volt az öt is, húsz, vagy hatvan…
Nem biztos, hogy száz alatt van.

Vagy az idő szépít talán,
S nem is volt a sulink falán
Általam írt krétafirka:
„Aki tanul, stréber birka!”?

Régi élővilág órák…
Hol az idő szinte jó rák
Módján hátrafelé úszott,
S én csak ültem, mint egy túsz ott.

Mégis szép emlék e terem!
Meghallgattuk, mi hol terem,
S mely tengert nem úszik ponty át,
S néztük Fáskertiné kontyát.

Találgattuk, szétesik-e
(Nem csak szétes, van egy ike!),
Ám az túlélt telet, nyarat,
Mint az emlék, s egyben maradt.

Matekóra, történelem,
Mengyelejev s jó sok elem,
Kísérletek, füst és korom…
Így illant el ifjúkorom.

Megállóban...

Megállóban Csilla most
Nem tudja, a villamost
Lekéste-e s Kelement
Kérdezgeti: „El-e ment?”

„EL-E MENT?!?! Ott csilingel!”
Jegyet venne schillinggel,
S adna bár több tízet ő,
Eszköze nem fizető.

Kedves rokkant vezető,
Jobbot nyújt (bal keze tő)
Csillának, kit para nyom:
„Bliccelj egyet, aranyom!”

Vígjátéki elemen
Meglepődik Kelemen,
Csudálkozik Mehemed,
S felrúgják a tehenek.

Elzötyög a villamos,
Körmöt lakkal Csilla mos,
S kék fújóval festeget
Ellenőrre #hashtag-et.

„Elkértem a jegyét, bérletét ellenőrzésre, mire lefújt! Muszáj voltam kihajítani az ablakon a tarkabarka tehéncsorda lábai elé!” /Békávé Béla, ellenőr/

„Kérdeznék pár miértet, de nem is fontos, nem is érdekes, meg hát ne éljünk már vissza egymás ránk fordítható szabadidejével. Valamiért ez most ilyen lett és kész, sárgább, mint hosszú.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, ez már sokk, vallatni lehetne vele. Bűn rossz kategória biztos nyertese megszületett... Az OKJ-s múzsaképzőt most már biztos, hogy Soros bérencek porig rombolták és bevetették sóval.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves költő úr! Nagyon meghatottak vagyunk, hogy egy ilyen kedves, bár számunkra – és itt most a teljes remíz kollektíva nevében beszélhetek – teljesen érthetetlen versben megemlékezett feledhetetlen kollégánkról, a haláláig fél kézzel villamost vezető Hudák bácsiról! A bal kezét még fiatalon elvesztette, amikor egyszer az állatkertben egy éhezőnek tűnő krokodilnak a kisujját nyújtotta, de annak az egész karja kellett. Hudák bácsit munka közben érte a halál, amikor egy vezetékhiba miatti magasfeszültség löket agyoncsapta a villamosszékében. Emlékét megőrizzük!” /Síntér Samu, a Tömegközlekedésben Elfáradhatatlanul Szolgáló Villamosvezetők Egyesült Szakszervezetének (TESZVESZ) bizalmija/

„Tiltakozom a gúnyolódó plágium ellen! Ez egy kicsinyes bosszú, amiért Frady Endrének kiskorában kötelezően el kellett olvasnia a Légy jó mindhalálig!-omat! Bárcsak őt taposnák meg egy úri muri keretében a Mehemed nekivadult tehenei!” /Móricz Zsigmond, író és körtér/

„Egyik vállamon egy szelemennel, másikon egy Dömötör vécétartállyal vártam a Déva vári villamost, amikor egy nyelvtanilag helytelen hölgy valutázni, a kripli vezető meg mókázni kezdett. A többit a sínekre özönlő tehéncsordától se nem láttam, se nem hallottam.” /Kőműves Kelemen, munkavezető/

Úgy, tanú úr, szóval maga se lát, se hall és Dömötör vécétartály mögé bújik a kérdéseim elől?! Maga eljátssza, hogy buta, mint egy hatökör?! A kartonjában az áll, hogy krónikus iskolakerülés miatt lett magából atomtudós helyett építőipari betanított szakmunkás, a felesége ittasan elkövetett befalazásáért járó büntetéséből jó magaviselete miatt harmadolással szabadult. Na, ma még hazamehet szabadlábon védekezni, de holnap valaki megüti a tokáját!” /Csávás Kármán sörnagy, az Alkoholfüggőséget Pofonnal Elimináló Hatóság (APEH) műveleti főtisztje/

„A felszabadult köznépi líra egy igazi urbánus életkép a 21. század kispolgárian elpanelprolisodó kompországáról. A móriczi játékosság önfeledt tragikomikuma valami ellenállhatatlan nyelvtani bájjal keveredve Frady Endre klaviatúráján városi legendává jegecesedik. A vers olyan tökéletes, kerek egészet alkot, hogy egyetlen kockát, egy izomkockányi hastagot sem lehetne elvenni, vagy hozzátenni, mert összeomlana, mint a kömény, magos Déva vára. E csengő-bongó külvárosi bűbájlírát a Penny Lane háttérzeneként szólása közepette érdemes ízlelgetni. Igazi karácsonyi ajándék! Nálunk most megveheti!” /Vastag Vidorné Vékony Vendetta, a Sosemvolt Ország Könyv Kiadó (SOKK) főszerkesztője/

„Mi ez a minden társadalmi normából kivetkőzött hitványság?! Ki ez a sehonnai bitang ember, akit, ha kell, vernék szemmel?! Jaj, elkaptam a rímkényszert?! Megfertőzött ez a mentálisan „el-e ment” eszű evolúciós hulladéklény?! Miért nem teszi sínbe valaki ezt az ízlésficamot, míg meg nem jön a villamos?! Anyám szerint a hastagom hájjal van borítva vastagon! Te jó ég, már ő is rímel?! Trianonnal együtt vesszen Frady Endre! Könyörgöm, csatoljuk el a kétharmadát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem egyszer el akart ütni egy fékevesztett villamos, de ízzé-porrá zúzódott a hastag kockáimon.” /Chuck Norris/

2017. november 22., szerda

Izom Ede

Égből esőcseppek esnek,
S órámnak, az elemesnek
Kijelzője széjjelázik!
Gyorsan bemegyek egy házik-

-óba, melynek van fedele,
Ha nem fejelte Ede le,
Aki száguld, mint egy kos ár.
Ő egy hórihorgas kosár-

-labdás erőcenter fajta,
Izomhegyek nőnek rajta,
S tőle még Chuck Norris is tart,
Nem mernék ráfogni kis start-

-pisztolyt, még ha töltve van is!
Péppé vert testemet Vanish
Oxi Action se mosná fel,
S áznék járdán fekve táfel-

-spiccként.

„Kitől tartok én, holt költőcske?! Figyelj, hullajelöltkém, én ezt az izomedét a szemöldököm összevonásával kettétöröm, mint a ropit! Téged meg úgy ütlek szanaszét, hogy a Vanish Oxi Action-nek nem lesz mit felmosnia belőled, mert minden egyes molekulád más-más galaxisban fog landolni!” /Chuck Norris/

„Rólam irkálsz, ugaregér?! Száguldok, mint egy kos ár?! Szóval én büdösen bégetve rohangálok és agyatlanul beverem a fejemet minden alacsonyabb háztetőbe?! Nagy szerencséd, hogy az a gyógyegér Chuck Norris végez veled, mert különben tényleg marhaszeletet klopfolnék a baromarcodból!” /Izom Ede, kosárlabda center/

„Ismét megmutatkozott a tombolás, a kitörni vágyó rettenet "versbe" foglalva. Ezeket nem kell publikálni feltétlenül. Jó pont viszont, hogy költőnk mérhetetlen lexikális tudása ismét megmutatkozott. Őt kellett volna betenni Vágó helyett, rocsmákos dözsmék és társai segítségtől sírva menekülnének a versenyzők...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Aktuális időjárás: kipipálva! Szótörések: pipa! Erőszak: pipa! Abszurdba hajlás: pipa! Chuck Norris: pipa! Anglicizmusok: pipa! NEM ENG.!” /Tiltó Tömölc, a Költőket Gatyábarázó Bizottmány (KGB) főcenzora/

„Az élet viharait szimbolizáló őszi eső elől menekülő kisember találkozása a faltörő kosként vizualizált népi hérosszal megteremti azt a szakadási lehetőséggel terhelt térbeli feszültségállapotot, melynek feltételes, de meg nem engedhető esetleges enyhítésével a költő feloldozhatná az olvasót, de nem teszi, mert az katarzis nélkül vetne véget a már-már transzcendentális lényeglátásnak, így továbbra is megmarad a versen végigvonuló univerzális életérzés, a kishal önvédelemből imádattá fejlesztett halálfélelme a nagyhaltól. Na, gyerekek, ezt gondolta a költő!” /Lichthóf Lamantinné Cizellált Cuhajka, a Ferenc- És Róbertvárosi Egyesült Gimnázium (FÉREG) magyartanára és maszek halaskofa/

„Hé, te táfelspicli, lenyúltad a blogom kedvenc marhahús receptjét és a kritikán aluli förmedvényeddel lejárattad a nevemet! Ki foglak csontozni!” /Tafel Spitz, hentes és gasztroblogger/

„Még jó, hogy csak Tafel öcsémet vették bele ebbe a degenerált műbe! Én megúsztam! Kilenc olimpiai arannyal!” /Mark Spitz, kilencszeres olimpiai bajnok úszó/

„Mi ez a bárgyú jópofáskodás, ez a retardált bájgúnárság?! Egy romlott táfelspicc utáni Vanish Oxi Action-ös gyomormosás egy világkörüli kéjutazás ennek begyepesedett agyú celebköltőnek a legfrissebb förmedvényéhez képest! Anyámtól egy Frady Endre arcfelismerő rendszerrel felszerelt hőkövető ballisztikus rakétát fogok kérni Karácsonyra! Ha megkapom, akkor az idei lesz életem legboldogabb szeretet ünnepe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre puszta léte és agysejtpusztító irodalmi tevékenysége nyilvánvalóan a Soros terv része! Ennek megfelelően Nemzeti Konzultációt indítunk, melynek során megkérdezzük a zemberek véleményét Frady Endréről! Az uránbányai közmunkatábor igazgatóját addig is nyomatékosan megkérjük arra, hogy a költőt még véletlenül se engedjék számítógép közelébe!” /Csávás Kálmán haddelhaddnagy, az Akadékoskodó Poétákat Elintéző Hivatal (APEH) főelnöke/

„Csak halkan jegyzem meg, hogy a Vanish kiejtése nem vanis, hanem venis, miáltal a rím már korántsem olyan tiszta, mintha Tomi Szuperrel vagy Tomi Sztárral lett volna kimosva! Ne feledjék, tiszta rímekért: Tomi!” /Szuper Tominé Sztár Tomella, mosószergyártó és rímtisztító kisiparos/

2017. november 20., hétfő

Vastagbéltükrözés

Betegnek, ha sajog bele
s ha mar,
doktor bácsi kukkant bele
hamar.

Ám előtte a beteg még
éhez,
s hasat hajtva közelg a vég-
-éhez.

Rendelőbe bekíséri
párja,
ahol szuri, vénaéri
várja.

Nadrágjával földre hull a-
-z öve,
s mögötte cső (ettől hulla!)
jöve.

Hosszan fekszik fél oldalán,
balon,
s közben felfúvódik - talán
ballon?

Nyögdécselget: Fáj a henter…
- Ácsi! -
- dörren rá a gasztroenter
bácsi.

Végre vége, beteg mehet
haza…
- Széklet legyen, csak úgy ehet,
laza!!!


„Súlyos szakmai anakronizmus, azaz időzavar, költő úr! A rendelőbe érve előbb kell levennie a nadrágját és csak azután kapja meg a nyugiszurit! Arról már nem is beszélve, hogy bódult állapotban a páciens nem nyögdécsel, így az orvosnak sem szükségeltetik üvöltenie vele, érti?! Na, ne ijedjen meg, csak lazuljon el! Maga is meg a széklete is!” /Dr. Wégh Béla, gasztroenterológus/

„Nem fáj annyira olvasni, mint amiről szól és ez már vmi ismerve a költőt, bár most épp attól lenne jó ha épp oly szörnyű lenne a vers, mint a témát megélni...Lehetne részletesebb maga a folyamat lényegi része, kissé elnagyolt, nem jön át az igazi fájdalom érzet.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Művészi (nem olvasói) igényű feltárulkozás. Az egyszerű halandó olyan mélységű bepillantást nyert az alkotó magánügyeibe, amelyről álmodni sem mert, nemhogy kérdezni. Ekkora alkotói proaktivitást nem könnyű megemészteni, de a tehetség kötelez. Éljen Endrénk és a társadalmi felelősségvállalás!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A művészet tükrözi a valóságot, és ha ez a valóság történetesen egy vastagbél, akkor azt. A költő egyedi bicegésű versszerkezete a szakrális bélmozgások ciklikus szabálytalanságainak ütemében halad egyre mélyebbre, a felszín alá. A jól kézben tartva induló témavezetés bódítás hatására történő szétesésével a költő az őrületbe kergetett világegyetem archetípusának dinamikáját szegezi szembe a jóléti társadalom renyhe emésztésével. Frady Endre kemény eledellel táplál bennünket és olvasó legyen a talpán, aki ezek után lágyan tudja tartani a székletét! E vers olvasása után két-három liter víz vagy gyógytea fogyasztása javallott.” /Pacal Puccolánné Ihaj Csuhajka, a Bölcsész Értelmiség Lapja (BÉL) irodalmi rovatvezetője/

„A vastagbél tükrözés, magyarul kolonoszkópia, mára már egy teljesen fájdalommentes beavatkozássá vált, amióta az elavult nagyátmérőjű ólomcsöveket hajlékony kisátmérőjű műanyag csövekre cseréltük. Szerencsére a bélbe, ami vastag, behatoló cső vége sem éles vas tag, hanem lekerekített légbefúvó lámpás kamera. A vénába kapott érzéstelenítő hatására bódult, vagy alvó páciens a vizsgálat során felfúvódik ugyan, de a befújt levegő a beavatkozás után természetes úton távozik. Ilyenkor célszerű alaposan kiszellőztetni.” /Prof. Dr. Habil-Debil Alfél Alfonz, a Magyar Tudományos Akadémia alagcsövező tagja/

„Mi ez a híg alpáriság, ez a hitvány elsőszámú szellemi közellenségesség?! Élt egyszer egy jelenleg a sírjában forgó költő, akinek az édesanyja a proletár családok és a kegyelmesék kimosott szennyesét a padlásra vitte száradni, míg ez a költészetet csak nyafogva ugató Frady Endre a saját szennyesét mosatlanul a pofánkba vágja és hangosan a képünkbe röfög! Anyám szerint higgadjak le, mert a laza széklet igenis fontos és nagyon is kellenek a rostok, hogy a székrekedt ember ne rostokoljon órákig a számára világot jelentő deszkákon! Jaj, mama, ne add már alá a lovat, mert arról is verset fog írni! A történelem latrinájába Frady Endrével!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mozgáshiány miatt pang a bélműködése? Jöjjön el a zenés-táncos rendezvényünkre és mi kellően átmozgatjuk! Önt is várja a Keserű Show!” /Keserű Kenézné Rici Nusi, showwoman és hajtó/

Itt Texasban meg tudnám ütni úgy a talajt, hogy Budapesten egy földrengés elpusztítsa Frady Endrét, de egyrészt a magyarok még nem jelezték ez irányú igényüket, másrészt sajnálnám az összeomló Groupama Arénát. Apai nagyanyám, Csák Nóri ugyanis az Amerikába kitántorgása előtt a Fradiban volt műlovarnő. Über alles Franzstadt!” /Chuck Norris/