2012. január 31., kedd
Fincsi ebéd
Örül Béci, ujjong Nusi,
Ma az ebéd rántott husi!
Rósejbnivel falva fincsi
S energikus, mint a finn csí.
Barna sörből hogyha van ír,
Azzal esik jól a panír.
Villán négy hegy, késen egy él
Legyen, s ha nincs, kézzel egyél!
Hali-dubi, subi-gali,
Savanyúság ubisali!
Lá-lá-ti-ré szó-lá-dó-mi,
Rántott husi, overflow me!!!
2012. január 30., hétfő
Műtét
(véradási felhívás)
Ha a műtendő épp műtül,
Műtét van, ám nem mű a tét.
Vér kell, ne féljünk a tűtűl!
Kellemesebb, mint a katét-
-er; ez csak a kari vénát
Szurikálja, s nem az altájt.
Könyöködig sosem mén át,
S nem kiabálod, hogy „Jaj fájt!”.
Műtőben a tét hát való.
Haver, ha vér kell, ne hóvár-
-építkezni menjél, haló!
Téged most véradó-show vár!
VÉRADÁS:
2012. február 3. (péntek) 15:00 – 19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet
Ha a műtendő épp műtül,
Műtét van, ám nem mű a tét.
Vér kell, ne féljünk a tűtűl!
Kellemesebb, mint a katét-
-er; ez csak a kari vénát
Szurikálja, s nem az altájt.
Könyöködig sosem mén át,
S nem kiabálod, hogy „Jaj fájt!”.
Műtőben a tét hát való.
Haver, ha vér kell, ne hóvár-
-építkezni menjél, haló!
Téged most véradó-show vár!
VÉRADÁS:
2012. február 3. (péntek) 15:00 – 19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet
2012. január 26., csütörtök
Szaft
Tányéromban szaftmaradék.
Tápcsúcspont jön immár, a tunk!
Kenyérbelem rátámad ék
Alakban és tocsoghatunk!
Szaftimpregnált kenyér héja
Képlékenyen csusszan s irtó
Gyorsan merül, mivel mély a
Gyomromban a kies zsír-tó.
Koleszterin átaljár ma,
Gömbalakom tovább dagad,
S hull a művi illem járma.
Szaftutóvéd, add meg magad!
Tápcsúcspont jön immár, a tunk!
Kenyérbelem rátámad ék
Alakban és tocsoghatunk!
Szaftimpregnált kenyér héja
Képlékenyen csusszan s irtó
Gyorsan merül, mivel mély a
Gyomromban a kies zsír-tó.
Koleszterin átaljár ma,
Gömbalakom tovább dagad,
S hull a művi illem járma.
Szaftutóvéd, add meg magad!
2012. január 25., szerda
Pusztai vándorlás
Körös-körül száraz puszta,
Szomjas tömeg nem túl guszta.
Csoda kéne, vízfakasztó,
S egyből lenne marha-klassz tó!
Víz nélkül a manna-hami
Sem tök ugyanaz, mint ami
Lehetne, ha lében ázna.
Kétmillió néhányszáz „Na!
Mi lesz már?!” kiáltás hallik.
Mózes csap és csapként fal lik
Nyílik a sziklán és Áron
Örömtáncot lejt a sáron.
Szomjas tömeg nem túl guszta.
Csoda kéne, vízfakasztó,
S egyből lenne marha-klassz tó!
Víz nélkül a manna-hami
Sem tök ugyanaz, mint ami
Lehetne, ha lében ázna.
Kétmillió néhányszáz „Na!
Mi lesz már?!” kiáltás hallik.
Mózes csap és csapként fal lik
Nyílik a sziklán és Áron
Örömtáncot lejt a sáron.
2012. január 24., kedd
Dán nyár
Rasmussen a szalamandra
Elindult a helyi strandra.
Sajnos, amint ment a járdán,
Tarkójára lépett pár dán.
Rá most babakocsi tolat,
Leend szerves útburkolat
S bitumenbe olvad lába…
Na, ő bűzlik Dániába’!
Elindult a helyi strandra.
Sajnos, amint ment a járdán,
Tarkójára lépett pár dán.
Rá most babakocsi tolat,
Leend szerves útburkolat
S bitumenbe olvad lába…
Na, ő bűzlik Dániába’!
2012. január 23., hétfő
Mechwart ligeti pszichodráma
Andalogtam ma a Mechwart
ligetben és hagymalekvárt
falatoztam, no meg répát,
s járta csípős répapép át
mindkét tudathasú énem.
„Á” én örült csupán, „Bé” nem,
sőt ő sírógörcsöt kapott!
Szerencsére volt egy pap ott,
aki rontásűzés gyanánt
hozzám vágott pár fürt banánt.
Taglózott, mint kelta balta,
ám két énem vígan falta.
Répás banán? Lekvárhagyma?
Túlterhelt bennem az agy ma…
ligetben és hagymalekvárt
falatoztam, no meg répát,
s járta csípős répapép át
mindkét tudathasú énem.
„Á” én örült csupán, „Bé” nem,
sőt ő sírógörcsöt kapott!
Szerencsére volt egy pap ott,
aki rontásűzés gyanánt
hozzám vágott pár fürt banánt.
Taglózott, mint kelta balta,
ám két énem vígan falta.
Répás banán? Lekvárhagyma?
Túlterhelt bennem az agy ma…
2012. január 20., péntek
Legyek ura?!
Rovarkirály lett a szörnyű
Menyasszonnyal bíró Sir Nyű.
Arajelölt vad hárpia,
Kit kibírni csak pár pia
Után lehet, vagy akkor se.
„Bár kenődne fel egy Porsche
Szélvédőre!” – dühöng halkan –
„Vagy falná fel ebihal-kan!”
Kéznyűves menyecske-kendő
Mögül néz rá a leendő
Sir Nyűné és hősünk Jura-
Dínómód bőg: „Legyek ura?!”
Menyasszonnyal bíró Sir Nyű.
Arajelölt vad hárpia,
Kit kibírni csak pár pia
Után lehet, vagy akkor se.
„Bár kenődne fel egy Porsche
Szélvédőre!” – dühöng halkan –
„Vagy falná fel ebihal-kan!”
Kéznyűves menyecske-kendő
Mögül néz rá a leendő
Sir Nyűné és hősünk Jura-
Dínómód bőg: „Legyek ura?!”
2012. január 18., szerda
Büdös vagyok
Büdös vagyok s elég ronda.
Társadalom szerint gond a
Tápom, ami vegyes szemét,
S ez szúrja a népek szemét.
Tompa színem taplóbarna
S, ha rám pottyant bárki barma,
Jól lakok, míg jól nem lakok,
S meg se láttok engem, vakok!
Ha egy félholt lapp póni kúsz,
Ectobius lapponicus
Haddal rágunk dögös filét.
Fincsi ez a csótányi lét!
Társadalom szerint gond a
Tápom, ami vegyes szemét,
S ez szúrja a népek szemét.
Tompa színem taplóbarna
S, ha rám pottyant bárki barma,
Jól lakok, míg jól nem lakok,
S meg se láttok engem, vakok!
Ha egy félholt lapp póni kúsz,
Ectobius lapponicus
Haddal rágunk dögös filét.
Fincsi ez a csótányi lét!
2012. január 16., hétfő
2012. január 13., péntek
Szájtáti
Sziklafalon leng az inda
S bőgve nézi Rodelinda.
Alpinista férje, Pista
Ügyetlen volt s tán már nyista.
Tragikus hírt, lelombozót
Mégsem kap, mert lent a bozót
Rugalmasan tartja Pistát,
Ki meglepve szájat is tát.
Szájtátanak mind a ketten,
S nehézkedés meg is retten:
„Aggom… Már csak g-mnek fele
Hat… Elszállunk mind felfele?”
2012. január 12., csütörtök
Hagyományos vers
Hagyományos verset írok.
Nem lesznek benne se zsírok,
Se négylevű lóheringek,
Ily témákban nem keringek.
Nincs most se bél, se vízipók,
Se zsizsikes balettcipók,
Csak líra és bús poézis,
S keserűn sír még a méz is.
Költeményem lélekemel,
Ide vágyódsz hozzá, nem el.
S miként vodkaillat Grisát,
Úgy jár majd a katarzis át.
Nem lesznek benne se zsírok,
Se négylevű lóheringek,
Ily témákban nem keringek.
Nincs most se bél, se vízipók,
Se zsizsikes balettcipók,
Csak líra és bús poézis,
S keserűn sír még a méz is.
Költeményem lélekemel,
Ide vágyódsz hozzá, nem el.
S miként vodkaillat Grisát,
Úgy jár majd a katarzis át.
2012. január 11., szerda
Poén
Kortársak röhögtek Noén,
S elhangzott sok bárka-poén.
Mit sok?! Egész poén-özön,
S veszélyérzet kézen-közön
Eltűnt és a víg nép vedelt…
S gyártott mindből haleledelt
Özönvíz az egész bolygón…
S nézte Noé bús-mosolygón…
S elhangzott sok bárka-poén.
Mit sok?! Egész poén-özön,
S veszélyérzet kézen-közön
Eltűnt és a víg nép vedelt…
S gyártott mindből haleledelt
Özönvíz az egész bolygón…
S nézte Noé bús-mosolygón…
A híd panasza
Emberekből nagyon sok szid,
Mert megzabált a vas-oxid.
Hídmesternek mondták: Mosd a
Hidad! s tessék, lettem rozsda!
Mert megzabált a vas-oxid.
Hídmesternek mondták: Mosd a
Hidad! s tessék, lettem rozsda!
2012. január 9., hétfő
A zöld zebra
(mese Fanni lánykámnak az iskolai vers- és prózamondó versenyre)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy növényevő állatokat élelmező nagy zöld mező. Ezen a mezőn a halak, a ragadozók és természetesen a ragadozó halak kivételével mindenféle egyéb állat élt. Mind boldogok voltak, azaz csak majdnem mind, mert Zebulon, a zöld zebra nem volt az, mivel neki mindig fájt a háta.
Zebulon ugyanis pont ugyanolyan zöld volt, mint a mező füve, így amikor lefeküdt aludni, a vidáman ugrándozó állatok egy kis dombnak nézték, amire az egyik oldalán felszaladtak, a másikon pedig legurultak. Főleg Ella az elefánt, Zsiga a zsiráf és Lali a lusta lila lúd fájt neki. Utóbbi ráadásul rendszerint le sem gurult róla, csak felmászott a hátára és ott leült enni.
- Hé, te lila gömbtömb! Miért eszel annyit? – kérdezte nyögve a zöld zebra.
- Na hallod, ha már lúd vagyok, legyek kövér! – válaszolta csámcsogva Lali a lila lúd.
Zebulonnak a zöld zebrának ekkor elege lett a vele megegyező színű mezőből és elindult világgá.
Ment mendegélt és egyszer csak egy tenger partjára ért. A tenger partján sokan napoztak. Fölöttük a kék égen egy fecske körözött és pottyaival bombázta a barnulni vágyókat.
- Nem így akarunk barnulni! – kiabálták az emberek és elszaladtak a partról. Egy, csak egy legény maradt fekve a parton.
- Te miért nem szaladsz el a fecskepottyok elől? – kérdezte tőle Zebulon a zöld zebra.
- Á, én tudom, hogy egy fecske nem csinál le minden nyaralót! – mondta mosolyogva az egy legény, majd Zebulonra bámult – Hát te miért vagy zöld?
- Csakért! Brühühü!
- Te sírsz?
- Sírok, mert az otthonom, a mező is zöld és ott senki sem vesz észre és mindenki rám lép!
- No, ezen könnyen segíthetek! – mondta az egy legény – Pemzli Palkó festőművész vagyok. Hazakísérlek és befestem azt a zöld mezőt fekete-fehér csíkosra, és akkor majd senki sem fog téged összekeverni a gyeppel.
- Jaj, de jó! Jaj, de jó! – ugrándozott a zöld zebra.
Ahogy mondták, úgy is tettek. Pemzli Palkó festőművész egyik kezében a pemzlijét, a másikban pedig a fekete-fehér csíkos festékkel teli vödröt vitte, Zebulon a zöld zebra pedig vígan pattogott körülötte. Így értek el nagy zöld mezőre.
- Juhé! – kiáltotta Zebulon és tovább ugrabugrált. Ekkor váratlan dolog történt! Zebulon ráugrott egy dombra, a domb felugrott, és mindketten beleestek Pemzli Palkó fekete-fehér csíkos festékébe!
Jaj uramfia! Ott állt Zebulon fekete-fehér csíkosan és vele szemben ott állt egy ugyanolyan fekete-fehér csíkos valaki! Zebulon jobb híján bocsánatot kért és bemutatkozott:
- Bocs, hogy rád ugrottam! Zebulon vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra.
- Megbocsájtok! Zinajda vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra. - válaszolta a korábbi zöld domb.
Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Hetedhét rétre szóló lagzit csaptak és esztendőre fekete-fehér csíkos zebrababák oázásától volt hangos a nagy zöld mező.
Pemzli Palkó csíkos családi festménnyel ajándékozta meg őket, majd elköszönt és integetés közben letörölte az orra hegyéről a frissen fröccsent fecskepottyot.
A fekete-fehér zebrák pedig azóta is csíkosan élnek, hacsak le nem koptak.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy növényevő állatokat élelmező nagy zöld mező. Ezen a mezőn a halak, a ragadozók és természetesen a ragadozó halak kivételével mindenféle egyéb állat élt. Mind boldogok voltak, azaz csak majdnem mind, mert Zebulon, a zöld zebra nem volt az, mivel neki mindig fájt a háta.
Zebulon ugyanis pont ugyanolyan zöld volt, mint a mező füve, így amikor lefeküdt aludni, a vidáman ugrándozó állatok egy kis dombnak nézték, amire az egyik oldalán felszaladtak, a másikon pedig legurultak. Főleg Ella az elefánt, Zsiga a zsiráf és Lali a lusta lila lúd fájt neki. Utóbbi ráadásul rendszerint le sem gurult róla, csak felmászott a hátára és ott leült enni.
- Hé, te lila gömbtömb! Miért eszel annyit? – kérdezte nyögve a zöld zebra.
- Na hallod, ha már lúd vagyok, legyek kövér! – válaszolta csámcsogva Lali a lila lúd.
Zebulonnak a zöld zebrának ekkor elege lett a vele megegyező színű mezőből és elindult világgá.
Ment mendegélt és egyszer csak egy tenger partjára ért. A tenger partján sokan napoztak. Fölöttük a kék égen egy fecske körözött és pottyaival bombázta a barnulni vágyókat.
- Nem így akarunk barnulni! – kiabálták az emberek és elszaladtak a partról. Egy, csak egy legény maradt fekve a parton.
- Te miért nem szaladsz el a fecskepottyok elől? – kérdezte tőle Zebulon a zöld zebra.
- Á, én tudom, hogy egy fecske nem csinál le minden nyaralót! – mondta mosolyogva az egy legény, majd Zebulonra bámult – Hát te miért vagy zöld?
- Csakért! Brühühü!
- Te sírsz?
- Sírok, mert az otthonom, a mező is zöld és ott senki sem vesz észre és mindenki rám lép!
- No, ezen könnyen segíthetek! – mondta az egy legény – Pemzli Palkó festőművész vagyok. Hazakísérlek és befestem azt a zöld mezőt fekete-fehér csíkosra, és akkor majd senki sem fog téged összekeverni a gyeppel.
- Jaj, de jó! Jaj, de jó! – ugrándozott a zöld zebra.
Ahogy mondták, úgy is tettek. Pemzli Palkó festőművész egyik kezében a pemzlijét, a másikban pedig a fekete-fehér csíkos festékkel teli vödröt vitte, Zebulon a zöld zebra pedig vígan pattogott körülötte. Így értek el nagy zöld mezőre.
- Juhé! – kiáltotta Zebulon és tovább ugrabugrált. Ekkor váratlan dolog történt! Zebulon ráugrott egy dombra, a domb felugrott, és mindketten beleestek Pemzli Palkó fekete-fehér csíkos festékébe!
Jaj uramfia! Ott állt Zebulon fekete-fehér csíkosan és vele szemben ott állt egy ugyanolyan fekete-fehér csíkos valaki! Zebulon jobb híján bocsánatot kért és bemutatkozott:
- Bocs, hogy rád ugrottam! Zebulon vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra.
- Megbocsájtok! Zinajda vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra. - válaszolta a korábbi zöld domb.
Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Hetedhét rétre szóló lagzit csaptak és esztendőre fekete-fehér csíkos zebrababák oázásától volt hangos a nagy zöld mező.
Pemzli Palkó csíkos családi festménnyel ajándékozta meg őket, majd elköszönt és integetés közben letörölte az orra hegyéről a frissen fröccsent fecskepottyot.
A fekete-fehér zebrák pedig azóta is csíkosan élnek, hacsak le nem koptak.
2012. január 6., péntek
Sporttörpe
Januárban Vidor fáz.
Kazánjában nincsen gáz,
S arcára a mosoly-máz
Odafagy a mínusz száz
Celziuszos törpeház
Halljában és jő a láz
Hideg faja, amely ráz.
Rádióból bőg ukáz:
"Davaj-davaj kinn tornázz!
Ráz-dvá ráz-dvá ráz-dvá ráz!”
Törzshajlik a Vidor váz
S hősünk verejtékben áz.
Kazánjában nincsen gáz,
S arcára a mosoly-máz
Odafagy a mínusz száz
Celziuszos törpeház
Halljában és jő a láz
Hideg faja, amely ráz.
Rádióból bőg ukáz:
"Davaj-davaj kinn tornázz!
Ráz-dvá ráz-dvá ráz-dvá ráz!”
Törzshajlik a Vidor váz
S hősünk verejtékben áz.
2012. január 4., szerda
Továris Titusz
Kaviárba dőlne Titusz,
Ámde Kolja bácsi kitusz-
-kolja a Jenyiszej parti
Dácsából az after party
Után tikkadt továrisát,
S széles vizet úsz máris át
Főhőst enni barna medvegy,
Kiben kész a gyomornedv egy
Vacsorára, úgyhogy siet...
Ezópusz néz: No, de ilyet?!
Ámde Kolja bácsi kitusz-
-kolja a Jenyiszej parti
Dácsából az after party
Után tikkadt továrisát,
S széles vizet úsz máris át
Főhőst enni barna medvegy,
Kiben kész a gyomornedv egy
Vacsorára, úgyhogy siet...
Ezópusz néz: No, de ilyet?!
2012. január 3., kedd
Rémálom
Fejem, hogyha hiányozna,
Nyakamon, mely üres pózna
Volna, lenne gólyafészek,
S csúzliznák a kiscserkészek.
Sok hegyes kő eltalálna,
Ütne, mint egy maláj bálna,
S addig zúzna kavicszápor,
Míg hamu lennék, vagy má’ por…
Ám kétfelű agyi tekém
Ébredezik… felkelek én
S szájszaggal, mely szennyvíztelep-
-szerű, felsóhajtok: Kelep!
2012. január 1., vasárnap
Kalóz dal
Árbockosárból a kalóz,
Hajót látva bőszen haló!-z,
Fedélzeten koppan lába,
Lesz hamar új kincses láda!
Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!
Kapitánynak kardja görbe,
S vígan kortyol habos sörbe.
Kalóznak van fapipája,
Jobb ez, mint a papi pálya!
Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!
Kalóznak az ágyúdörej
Nem ijesztő, csak kis zörej!
Sosem félünk, csak ha égünk,
Rettegjen az ellenségünk!
Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!
Támadásunk, mint a henger,
Menekülj csak, vár a tenger!
Aranyból lesz osztozkodás,
Kalózélet, hej de csodás!
Fa a lábunk, fa a karunk,
Egy szem szemünk tengerkékű!
Zsákmányt szerzünk, ha akarunk,
Lecsapunk rá, mint a ménkű!