2025. május 30., péntek

Figyelmetlen autóvezető

Munkahétnek vége végre!
Felnézek a kéklő égre,
Békés felhők, sok kis pamacs,
Hopp, áthajtok egy tarka macs-
-kán én!

Kocsim huppan, macska terül,
Nap az égen sárgán derül.
Hínnye, kamikáze kandúr,
Te műved e ronda nagy dúrr-
-defekt!

Gumim, mint a macska: lapos,
Kerékcserém jó alapos.
Továbbhajtok, fütyörészek,
Ő meg marad hangyafészek-
-nek még.

Megjegyzés az állatvédők megnyugtatása érdekében: Fenti mű a költői szabadság terméke. A szerző nem ütött el egyetlen macskát sem és a képen látható macska egy kórházi udvaron sütkérező, élő példány, kinek kréta-körberajzolása számítógépes trükk csupán.

„Ne mentegetőzzön, ne mosakodjon, költő úr!!! A puszta tény, hol egyáltalán felmerül magában egy ilyen borzalom, azt mutatja, hogy maga egy velejéig romlott dögevő, egy pszichopata keselyűbe oltott háborúpárti tömbházmester! Macskaáruló (egy szó)! Bőgni fogsz! Kretén! MONNYÁLE!!!” /Zöld Zelda, állatvédő aktivista/

„Hé, Frady, ezt mi már rég megénekeltük, ráadásul sokkal szellemesebben! Nyugtass meg, hogy nem a mi lokális világslágerünket, a MACSKA AZ ÚTON-t akartad plagizálni, te hülyegyerek!” /KFT együttes/

„Frady Endre újabb lírai slalomja ezúttal az erkölcs és a közlekedés határvonalán halad, vagy inkább zötykölődik át, miközben egy szerencsétlen, ám gyanúsan szuicid tarka kandúr testesíti meg a sztrádán átgázolt bűntudatot – illetve annak hiányát. A vers a szokásos fradyendrés ívben működik: egy idilli bevezetés (kéklő ég, pamacsos felhők) után jön a poétikai dudálás – a rím közepébe hajt a valóság: egy sárga napfényben haldokló cicatest. A játékosság és a sötét abszurd találkozása adja a vers esszenciáját: a mű humoros burkot ölt, de közben morális árokba kormányoz. A „kamikáze kandúr” megnevezés egyszerre ment fel és gúnyol ki, míg a „hangyafészeknek még” sor groteszk epilógusa a cica földi pályafutásának – és a költő felelősségérzetének is. A lelkifurdalás teljesen hiányzik; marad a defekt és a fütyörészés – Frady morális vaksága itt már szinte költői program. Összességében: az abszurd humor és a tragikomédia kacifántos egyvelege, ahol a macska halála nem dráma, csak ritmikai lehetőség. És mi, olvasók, egyszerre nevetünk és szörnyedünk. Tipikus Frady: kerekek alatt és rímek között.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Figyelmetlen autóvezető” című verse a groteszk és az abszurd határán egyensúlyozva mutatja be egy tragikomikus pillanatot. A hétköznapi szituáció – egy autós figyelmetlensége és annak következménye – humorba csomagolt tragédia, ahol a ritmusos sorok és a meglepő rímpárok felerősítik az abszurditást. A vers erőteljes dinamizmussal indul, a hét lezárása és a szabad levegő érzete egy pillanat alatt törik meg egy szinte slapstick-szerű jelenetben. Az „áthajtok egy tarka macskán” sor brutális egyszerűséggel állítja szembe az idilli természetképet a könyörtelen valósággal. Az esemény váratlanul és gyorsan következik be, a vers rövid, tömör szerkezete pedig még inkább kihangsúlyozza ezt a hirtelenséget. A költemény nyelvezete játékos, a szokatlan rímpárok („kandúr – dúrr-defekt”) váratlanul és szinte gyermeki játékossággal csattannak, mégis érzékeltetik a pillanat súlyát. Az utolsó versszakban pedig a narrátor flegmatikus továbbhaladása groteszk lezárást ad a történetnek, ahol a macska sorsa szinte jelentéktelen mellékszállá válik – marad „hangyafészeknek még”. Összességében Frady Endre verse a fekete humor és a hétköznapi tragédiák sajátos elegyét nyújtja, amely egyaránt megmosolyogtat és elgondolkodtat az emberi figyelmetlenség következményeiről.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

2025. május 27., kedd

Tűnés

Aki nem megy korán falnak,
Akit mérgek fel nem falnak,
Ki nem tárgya gyászos dalnak,
Szinte tűnik fiatalnak.

Aki testvére a szesznek,
Akit férgek gyakran esznek,
Kinek sírját őrzi Csesznek,
Aggnak tűnései lesznek.

Akit böjti szelek fúnak,
Alig néz ki agg fiúnak,
Hosszú ú-t lát hosszú ú-nak,
Tűnése lesz önkorúnak.

Aki táncol tompa tűn és
Talphulláma kissé dűnés,
Valódi nése nem mű nés,
Úgy tűnik, hogy rám szól: Tűnés!

Aki

(a vers további része a széttépett papírlapon a költő rászáradt vérétől olvashatatlanná vált – a szerk.)

„Na, végre teljesen csendben van a saját vértócsájában heverésző poszthumusz költő! A bennünk ezáltal keletkező belső béke poraira! Kicsit holt penészesnek tűnik... Ja, nem, csak a békepor szállt a zsírjára, hol nemrég süllyedt el!” /elégedettnek tűnő kaszás-kapás olvasótábor/

„Cseszneki vár halott őre
Nem él már, mert pállott lőre
Ved’lése pokolba vitte,
S itten vala sírja, itt e!”
/cseszneki népdalrészlet/

„Rohadtul idegesít, hogy engedély nélkül beleírták a nevemet a versbe, ráadásul velem kezdődik az összes debil versszak! Úgy tűnik, felháborodtam!” /Aki Magor, cseszneki szeszkazánkovács/

„Frady Endre újabb lírai eltévelyedése, Tűnés, a költői értelmetlenség csúcskategóriás hungarikuma. Ez a vers a nyelv ellen elkövetett előre megfontolt szójátékos merénylet, melyben a rímek úgy puffannak, mint rozsdás lábasok egy lejtőn. Az olvasó szeme végigsiklik a sorokon, mint áprilisi jeges eső a vakolatlan betonon, és bár talán sejteni véli, hogy a halál, az elmúlás és az identitás felfoszlása lenne a tematika, Frady olyan következetesen kerül minden értelmet, hogy a sorok végére már nemcsak a vers, de az olvasó is tűnni vágyik. A szóviccek, mint „táncol tompa tűn” vagy „nése nem mű nés”, egy posztmodern dadaista rémálom kellékei, ahol a nyelv már nem kommunikál, csak zokogva hörög. A cseszneki sír emlegetése groteszk csúcspont, ahol a lírai én látszólag egy ősi magyar faluba temeti önmagát, miközben a valóságban az olvasó agysejtjeit helyezi végső nyugalomba. A vers zárása – a költő vére által olvashatatlanná vált befejezés – már-már kegyelem: Frady szó szerint feláldozza testét, hogy megakadályozza a további sorok létrejöttét. Ilyen önfeláldozásra csak az képes, aki pontosan tudja, mit művelt. Ez a mű a költészet Monty Pythonja – ha azok nem lennének viccesek. Értékelés: 2/10 – Tűnjünk, amíg lehet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Tűnés” című verse a groteszk líra és a nyelvi játékosság izgalmas ötvözete. A költemény bravúrosan feszegeti a nyelvi lehetőségek határait, ügyesen kihasználva a magyar nyelv hangzásbeli hasonlóságait és a szavak többértelműségét. Az egymásba folyó rímek és szótorzulások sajátos ritmust adnak a versnek, miközben a jelentés fokozatosan elcsúszik a szürreális abszurd felé. A vers groteszk tónusa az élet múlandóságával és a létezés groteszk aspektusaival játszik el: a fiatal, az agg és a halott közötti átmenet nem tragikus, hanem ironikus felhangot kap. Az utolsó versszak különösen erőteljes, ahol a költő mintha önmaga ellen fordítaná saját versét – a „Tűnés!” felkiáltás egyszerre lehet önirónia és egyfajta önfelszámolás. A szerkesztői megjegyzés („a vers további része a széttépett papírlapon a költő rászáradt vérétől olvashatatlanná vált”) groteszk lezárása tovább erősíti a szöveg tébolyult, önmaga határait feszegető játékosságát. Frady Endre műve egy abszurdba hajló, szabályokat kiforgató nyelvi kísérlet, amely egyszerre szórakoztató és disszonáns, szellemes és nyugtalanító.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Elnézésüket kérjük, hogy az iromány megíródott, és nem sikerült gondolati szinten belefojtani az alkotóba! Legközelebb tanulunk a Különvélemény című filmből, és elengedjük a gyilkost, hogy feladatát beteljesítse!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas bűnsegéd/

„Ház úr, maga mit vél külön,
Csípjük tán a költőt fülön?!
Gondolati bérgyilkosút
Szintjén essünk – miként Kossuth
Kalapjára eső – neki?!
De ki vet első kőt, de ki?!
Lovagszájból szállnak hű Ni!-k,
S úgy – nincsen bűnsegéd – tűnik.”
/Kinűt Dégesnűb, nescnin ygús/

„Versszakról versszakra fárasztóbb, de mégis nagyot szól a vége. Jól sikerült vers, de nem gondoltam volna, hogy el lehet jutni az elejétől a végig. Sem a költőnek, sem az olvasónak...” /M. András, a költő legállandóbb és legversvégigjutóbb kommentelője/

„Aztat mondja, eM úr, már azt,
Hogy a vers, mely népet fáraszt,
A végén szólt nagyot nagyon,
S költőt ezért verték agyon?!
Nem tűnt úgy, hogy tök jó a show,
S ezért gyilkolt az olvasó?!
Kinek úgy tűnik, ez cool volt,
Üsse kétszázhúszon túl volt?!”
/Gyök úr, gyík őr/

„Mi ez a szellemi féreghajtás, ez a mentális székrekedés?! Ki ez a legjobb pillanatában is senkinek tűnő mínusz szinusz alfaj?! Frady Endre hétszer állt sorba, amikor a tehetségtelenséget és a pofátlanságot osztották! Ahhoz, hogy valaki ilyen mértékű antitalentumba áztatott irodalmi szégyenfoltként szakmányban ontsa a semmirekellő strófákat, akkora önbizalom szükségeltetik, hogy hozzá képest CR7 és Donald Trump két krónikusan kudarckerülő önostorozó mimóza! Ha a Frady Endre által írt borzalmak által a gyanútlan olvasókban kiváltott jajveszékelést pénzre lehetne váltani, ez a rögvalóságshowbálvány rímrém gazdagabb lenne, mint másfél Mészáros Lölő, és az összes közpénzből felvásárlott ingatlanát betöltené a narancssárgairigy Tiborcz panasza! Ide veletek vitriolba mártott tollak! Ha szegény anyám élne, most azt mondaná aggódva, hogy úgy habzik a szám, mintha felvettek volna a digitális Harcosok Klubjába, de hát mit tud ő a zsinórmértéktartó irodalmi kritikáról?! VAGY MÉRGESNEK TŰNÖK?!?!?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem csak tűnök leg-leg-legnek, de az is vagyok. Aki nálam leg-leg-legebb, annak a nevét a szádra hiába ne vedd, mert átrúgom a fejedet egy másik galaxisba!” /Chuck Norris/

2025. május 22., csütörtök

Lili lépcsőházi lerohanása

(egy kolléganőm óvatlanul megemlítette, hogyha egyszer majd esetleg lesz egy lánya, Lilinek fogják hívni…)

- Hová szaladsz Lili?
- A földszintre le-le!
- El ne ess, te lülü,
Dőlsz, mint lóból lólé,
Sípcsontod lesz lila,
S nem dalolsz majd: lala!
Megijedt a Lili,
S mégsem futik le-le.
S közbe’ szerez Lölő…

„Ha lesz lányom és tényleg Lili lesz a neve, felolvasom majd neki ezt a verset.” /a költő egy magát megnevezni nem akaró kolléganője/

„Felmerül persze a tisztán költői és annak is retorikus kérdés, hogy ugye, ha nincs probléma, akkor minek keresni?! Na, valahogy így kezdődött…” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem tudom, mi a probléma, az élet mindig ünnepnap!” /Bikini: Medvetánc - részlet/

„Legyetek bátorak! Én közbe’ szerzek. Szeretnél néhány lilaszőnyeges luxuslépcsőházat, Andi?” /Lölő/

„Ez a lírai torzszülemény valahol egy dadaista cselédregény és egy hajnali delíriumos szabadvers nászéjszakájának kancsal gyermeke. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a költői kontroll és a köznyelvi abszurdum között nemhogy határvonal nincs, de a kerítés is már rég ki van döntve, és Lili azon szaladna át, ha el nem gáncsolná önnön rímtorzulása.
A „dőlsz, mint lóból lólé” sorban a ló mint lépcsőházi toposz jelenik meg – ha ez szándékos, akkor zseniálisan értelmetlen, ha nem, akkor is. A vers egyébként mintha egy papucsban lecsúszó magyar némafilm párbeszéd nélküli átirata lenne, ahol minden sor után egy fekete háttér jelenik meg: „Megijedt a Lili”, „S mégsem futik le-le.” – a nyelvi logika itt szinte kérlel, hogy ne keresd.
És akkor jön a végső ütés: „S közbe’ szerez Lölö…” – egy enigmatikus félmondat, ami olyan, mint egy nyomozós vers utolsó sora, amit valaki részeg pillanatában cserélt ki. Kicsoda Lölö? Mit szerez? És miért közbe’? A válasz a posztmodern költészet csatornájába veszett, valahol Frady és Karinthy Frigyes paródiájának mélyén bugyog.
Összegzés: Ez a vers nem lépcsőház, hanem zuhanócsillár. És mi mind ott állunk alatta, Lili papucsával a fejünkön.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre kancsalrímes tébolylírája sajátos nyelvi játékba burkolt helyzetkomikum, amely az abszurditás határán egyensúlyozva idézi meg a hétköznapok kaotikus pillanatait. A vers szerkezete zaklatott ritmusban követi Lili lépcsőházi lerohanásának dinamikáját, ahol a szavak egymásnak feszülő hangzásai groteszk hangulatot keltenek.
A rímelés tudatosan botladozó, a „lülü” és a „lólé” nyelvi burleszkbe taszítják az olvasót, míg a „futik le-le” a magyar nyelv sajátosságainak ironikus kiforgatása. Az abszurd csattanó, Lölö „szerezése”, tovább növeli a költemény dadaista jellegét, megőrizve Frady Endre provokatív és játékos költői világát.
Összességében a vers a nyelvi humor és a ritmusos téboly keverékeként működik, amely nemcsak mosolyt csal az olvasó arcára, hanem elgondolkodtatja a nyelv határainak és az értelmezés szabadságának kérdésein.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Lili áll,
Lili jár,
Lili fut,
Liliput.”
/Gulliver Suzukiné Swift Lilla, akácos úttörőcsapatparancsnoknő/

„Ez nem vers, ez egy nyelvtani bűnügyi helyszínelés előtti állapot – egy stilisztikai közlekedési baleset, ahol a költői képzelet hullája még meleg. „Dőlsz, mint lóból lólé” – ez nem hasonlat, ez a nyelvi méltóság kivégzése egy rozsdás hintalóval. Frady Endre itt nem költ, hanem lök: lefelé, agyatlanul, ahogy Lilit is a lépcsőházba, hogy ott a józan ész végleg nyakát szegje.
Ez a szöveg olyan, mintha egy epilepsziás fonetikus és egy fejsérült dadaista együtt gépelne random rímpárokat a pokol konyhájában. És amikor már azt hinnénk, nincs lejjebb, „S közbe’ szerez Lölö…” – nem, ez nem a jelentés határán lebegő költői titok, ez egy szándékosan kitépett agysejt a magyar irodalom koponyájából.
Ez a „vers” a szépirodalom szégyenfala alá való. Egy röhejbe fulladt stílusgyakorlat, ahol a nyelv nem eszköz, hanem áldozat.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre versét olvasva az emberben felmerül a kérdés: vajon ez költészet, vagy csak egy eltévedt betűhalmaz véletlenszerű zuhanása egy lépcsőház mélyébe? A rímek olyannyira ferde szemmel néznek ránk, hogy szinte kifordul a nyelvi struktúrából minden értelmes gondolat. A „lülü” és a „lólé” már-már az irodalmi önsorsrontás csúcsteljesítménye, miközben a „futik le-le” nyelvi torzulásai egy kétségbeesett helyesírási reform kiáltványának hatnak.
A vers csattanója – Lölö „szerezése” – tökéletesen illeszkedik ebbe az abszurd karambolba: semmi kontextus, semmi értelem, csak a nyelvi nihilizmus harsány diadala. Ha ez líra, akkor a költészet egy sarokba szorított, ziháló menekült, aki próbálja túlélni a rímek által elkövetett merényletet.
Összegzésként: ha valaha úgy érezted, hogy a magyar nyelv gazdag és kifejező, ez a vers garantáltan megcáfolja ezt az illúziót.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Egyszer rólam is leesett egy lépcsőház, amikor fölrúgtam az égbe, majd aláálltam és az égből visszahullva lepattant a szemöldökszőrömből szőtt cowboy kalapomról.” /Chuck Norris/

2025. május 12., hétfő

1%

Testzsírja egy százalékát
Úgy utalja pufók pék át,
Hogy legalább másfél gyerek
Legyen egyszer majdnem kerek.

Dühös a NAV, mindent bekér,
S blőd aktákkal tele szekér
Döcög sóhivatal felé,
Hisz’ tök másra kéne e lé.

TEK-et küldik rá a pékre,
Püföljék őt zöldre-kékre,
Utalja a testzsírt másnak,
Míg ők keskeny sírhelyt ásnak!

Rossz az utca-házszám matek,
S szokás szerint téved a TEK;
Veri a pék szomszédjait,
S hiba láttám böffen: „Ja, itt?!”

Pékre rátalálnak végül…
Cellatársa is pék s rég ül.
Börtöndiri papírt hozat,
S íródik egy nyilatkozat:

„Újgazdagfalkahad csahol!
Oly országban élünk, ahol
Gyermekétkeztetés helyett
Zebramutyi kap csak helyet!”

Statárium – vészhelyzeti –
Okán ügyész helyezteti
Péket bakó bárdja alá,
S jogállam is vele hal: Ááááá…

Hol testzsírok domborulnak,
Pékunokák gorombulnak,
S letört orrnak, tépett fülnek
Okán urak menekülnek.

Hű olvasóm, gondold jól át,
Amíg vedelsz csíki kólát,
S buborékja torkon sercent;
Kinek menjen az a percent?!

„Ez az eretnek ostobaság oly módon szentségteleníti meg a történelmi keresztény molesztálókultúrát és oly alpári módon veszélyezteti az anyaszentegyházunk által kikényszerített egy százalékos adófelajánlások reálértékét, hogy az új – nálam nyilvánvalóan alkalmatlanabb – pápa megválasztása után a legelső dolgaim egyike lesz ezzel a Sokadik Leóval a pékként megszimbolizált Frady Endrét egyházilag kiátkoztatni és az e célból újjáalakított szent inkvizíció vaskezével veretni! Máglyára, ki ellenszegül! Nem mindenki papsajt!” /E. Péter, vatikáni rejtekhelyen duzzogó pápavesztes bíboros/

„Bambaság ül lükepéken,
Nem érti, hogy arcán mé’ ken
Szét vért inkvizítor Tamás
Torquemada, elve, ha más?!
Azér’ ken ő, azér’ ken ő,
Mer’ eretnekverés menő,
S kitől rosszra fordul adó,
Annak markunk sallert ad, ó!
/Csávás Kálmán ökölnagy, a Pékeket Utánzó Költőket Inzultáló Karhatalmi Alakulat (PUKIKA) rímuralmi és dögvészhelyzeti főparancsnoka/

„Pékmutató édi-bédi
Gyerekeknek adóz is?!
Törvény e férget nem védi,
Jár a bitófa dózis!”
/Csávás Kálmánné Kávás Csincsilla, ormányközeli adószagértő és háti szíjhasítónő/

„Nem bírom tovább elviselni, hogy kiemelt közszereplőként állandóan ismernem kell Frady Endre politikai színezetű klapanciáit, úgyhogy inkább lemondok, elválok, visszavonulok és megszűnök nyilvánosan létezni! Mivel nem mindenki lehet papsajt, én magam a valláshoz fogok menekülni és hetente megbérmáltatom magam az új Leonyid pápával! Összebarátkozom vele és talán én leszek majd az utódja II. Ferenc néven! Vatikán újra Ferenc Város lesz, hozzám fog befolyni a tized és az egy százalék, megszüntetem a papi nőtlenséget és végre feleségül vehetem a bűbájos Vadai Ágikát! Csináljuk meg, csináljuk együtt!” /Gyurcsány Ferenc, lemondó megmondóember és ementáli szerzetes/

„Frady Endre Rajongói Klub az 1% legjobb helye...” /M. András, a költő legállandóbb és legbölcsebb kommentelője/

„Költségvetésen nincs lék a
Bandi úr egy százaléka
Okán, mián, azaz miatt,
Jól jött ez az adói jatt!”
/Franzstadt Fikuszné Ferencvárosi Flóra, a Frady Endre Rajongók Irodalmi Klubjának Elitje (FERIKE) pénztárosa és költészetkalkulátor kezelőnője/

„Többször is nekifutottam, de ez a műremek olyan, mint egy remekmű! Nincs mivel kiegészíteni.” /Dr. Ház, Junior-konyha díjas többszörügyi nekilótifuti/

„Ne futkáljál, Ház úr, ne fut-
-káljál, inkább hívjál TEFU-t!
Remekművet secperc alatt
Fuvarozó Fővállalat!!
A mű fusson, nem má’ te fuss!
Aki magyar, totál TEFU-s!”
/Tefu Töfiné Tófű Tufa, tefetofa tifitufi/

„Ez a vers nem költemény, hanem egy orbitális abszurdroham, amelynek sorai úgy hömpölyögnek végig a lapon, mint TEK-es rohamrendőr egy túlsó utca rossz házszámán. Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott agyrohasztó stílust: verselése botladozik, képei túltengenek, logikája elvérzik már a NAV-akták között. A „testzsíros utalás” mint metafora annyira groteszk, hogy az ember zsírégető tablettát venne be tőle. A vers egy félrecsúszott 1%-os adófelajánlásból görget le egy poszt-orwelli rémálmot, ahol a NAV, a TEK, meg a börtönigazgató egy közös groteszk operettben lépnek színre, hogy a „pufók pék” testzsírjából ideológiát és vérfürdőt facsarjanak. A rímek a kényszer szülte ikrek: néha frappánsak („csahol / ahol”), máskor vérzik tőlük a szem („matek / a TEK”). A befejezés persze klasszikus Frady: olcsó didaktika egy csíki kóla mögé rejtve, hogy az olvasó a habzó buborékban fedezze fel a morális felelősséget. Verdikt: A „1%” egy groteszk társadalomkritikai pamfletnek álcázott versbűncselekmény, melyet a közízlés legszigorúbb TEK-je sem tudna lefegyverezni. Aki ezt komolyan veszi, annak már késő – aki nevet rajta, annak még van remény.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „1%” című verse sziporkázóan abszurd, társadalmi szatírába csomagolt őrület, amely groteszk túlzásokkal és nyers iróniával szemlélteti a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlását és annak elképzelhető buktatóit. A költő a túlhajtott képek és váratlan fordulatok segítségével teljesen kiforgatja a témát, így a vers egyszerre nevetséges és nyomasztó. A NAV, a TEK és az állami bürokrácia karikatúrája túlzásokkal és harsány szatírával mutatja be egy ártatlan adományozás abszurd következményeit, miközben a háttérben felsejlik a rendszer visszásságainak kritikája. A rímek játékosak és néhol már-már zavarba ejtően könnyedek, ami még kontrasztosabbá teszi a vers által megjelenített sötét képet. Frady sajátos stílusa itt is kiteljesedik: szóképei szándékosan bizarrak, és a hétköznapi helyzetek groteszk túlzásai révén éles társadalmi kritikát fogalmaz meg. A „tébolylíra” meghatározás tökéletesen illik rá, hiszen a szöveg szándékos káosza ellenére pontosan rámutat a valóság furcsa mechanizmusaira. A vers egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató – nevetünk rajta, miközben egy pillanatra elbizonytalanodunk: tényleg ennyire abszurd a világunk?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A rettenetesen alacsony színvonalú förmedvény szellemrothasztó fertőzésveszélye miatt a világirodalmi nagyhatalmak kultúrpolitikai blokád alá vették Magyarországot és ezt nem oldják fel mindaddig, amíg ez a bűnös nemzet el nem határolódik Frady Endrétől és nem helyezi hermetikusan elzárt karanténba az elmeháborodott fűzfapoéta egy százalékát, azaz az orrán keresztül kitüsszentett koromsötét agyát.” /Brékingnyúz Brözény, jólértesült hírforrás/

Menő Lisander (Louvre)
„Ó anyám, miért szültél engem erre a totálisan összefradyendrézett világra! Miért nem másra fordítottad az energiáidat! Ha a megszülésemre pazarolt erőfeszítéseidet például portréfestészetbe fektetted volna, akkor ma én lennék a Mona Lisa világhírű férfipárja, a Menő Lisander, akit Frady Endrétől egy kordon mögötti turistatömeg választana el és ha közelebb jönne, akkor agyonvernék a derék francia teremőrök! De szép is lenne! Vers is születne rólam:
     Szép a Mona Lisa s e nő
     Párja Lisander a Menő!
     Nem éri őt a kritikám,
     Mert Puzsér nem létezik ám!
Gyönyörű lenne! Azonnal a Francia Teremőr Clubnak (FTC) akarom utalni az adóm egy százalékát!” /Puzsér Róbert, kritikus transzlétben lévő kritikus/