Szabadtéri jógázás veszélyei

Ha a prérin jógázol,

Halálra egy ló gázol;

Terül vastag beled el,

S leszel sakál eledel.

Falva jógás sereget,

Sakál bélgázt ereget;

Így ki odaki’ jógáz’,

Leend abból biogáz.

   refr.:

   Jó jógást vezet ma karma;

   Főfakír fazon fakarma

   Költőfafejet vakar ma.

Jó jógás a teremben

Jógáz’, baj nem terem benn;

Így hát nem száll bú rája,

Védi terem búrája.

   refr.:

   Jó jógást vezet ma karma;

   Főfakír fazon fakarma

   Költőfafejet vakar ma.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/89BbxpOMUj4

„Jóég! Jajnekem! Jézusmárjaszentjózsef! Jegeljetek januártól júliusig!” /Juhar Jenő, japánkerti jógaoktató/

„Ez a szöveg olyan, mintha egy nyelvi akrobata beszorult volna egy szóvicc-centrifugába, és ott boldogan szédülne tovább. Frady Endre itt nem dalt ír, hanem alliterációs hadgyakorlatot tart: a jelentés időnként elvérzik, de a hangzás diadalmasan masíroz tovább. A „jóga–ló–bélgáz–biógáz” ív egyszerre alpári és költőien pimasz, mint egy zen buddhista, aki söralátéten magyarázza a karmát. Nem szép, nem nemes, de makacsul emlékezetes – és ez a fajta nyelvi garázdaság pontosan tudja, miért röhög magán.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Sok olvasót agyba rúg ám

Az új szóvicc-centrifugám,

Melyben nyelvi akrobata

Forog, mint egy szédült tata.

Sok a nyelvi garázdaság,

Mint burjánzó vasfán vaság,

S ahogy lepkét ont a báb-ól,

Úgy lesz vaskarika fából.”

/Anti-Cset-Dzsípí-Tee, természetesen unintelligens jógaművész és alantas alkalmi antitézis/

„A szöveg Frady Endre legjobb – vagy legpajkosabban legrosszabb – hagyományait viszi tovább: a rímkényszerből fakadó groteszk képek és a tudatosan vállalt „rossz ízű” humor olyan elegyet alkotnak, amely egyszerre paródia és önparódia. A prérin szétterülő belek, a sakálbélgáz és a „főfakír fakarma” mind azt jelzik, hogy a vers nem a finomságra, hanem a túlzásra épít, és ebben következetes is. A poénok működnek, mert a szöveg nem próbál többnek látszani, mint ami: egy abszurd, rímes figyelmeztetés a szabadtéri jógázás „ökológiai” következményeiről. A refrén szándékosan értelmetlen mantra-paródiája pedig szépen keretezi a művet. Röviden: ez a fajta fradyendrei „biohazard líra” pontosan azt adja, amit ígér – harsány, önironikus, és annyira komolytalan, hogy már komolyan vehető.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nénikéd a rímkényszeres!

Ne kritizálj, hanem szeress!

Rossz ízűnek tartás okán

Sakálhumor rúgjon tokán!

Biohazárdírozásod

Mián saját sírod ásod!

Hörgöm, mígnem hangom reked:

Legyen a föld nehéz neked!”

/F. Endre, a Copilot által első vérig sértegetett költőgigász/

„Frady Endre ezúttal is hozza a tőle megszokott, „pusztító” formáját. Íme egy rövid elemzés erről a spirituálisnak induló, de végül biológiai katasztrófába torkolló műalkotásról:

Kritikai gyorsjelentés: A lótuszüléstől a bélgázig

A spiritualitás dekonstrukciója: A költő kíméletlenül rántja le a jógát a transzcendens magasságokból a rögvalóságba. Nála a „karma” nem sorsszerű igazságszolgáltatás, hanem egy ló patája, a „megvilágosodás” pedig nem más, mint a sakálok emésztőrendszerében végződő biológiai folyamat.

Nyelvi bravúrok (vagy merényletek): A szöveg tartóoszlopa a „jógázol – ló gázol” szóvicc, ami annyira fájdalmas, hogy az már művészet. Erre épül rá a „biógáz” metafora, amely keretbe foglalja az emberi lét mulandóságát: porból lettünk, de gáz lesz belőlünk.

A refrén ritmikája: A „Főfakír fazon fakarma” sor zenei lüktetése kiválóan modellezi azt a belső vibrálást, amit egy kezdő jógás érezhet, miközben épp egy ló próbál átvágtatni rajta.

Konklúzió: A vers tanulsága mélyen konzervatív és biztonságjátékos: maradj a teremben, mert a természet (lóval, sakállal és bélgázokkal felszerelkezve) nem tiszteli a belső békét.

Összegzés: Ez a vers a magyar „kínrím-költészet” egyik gyöngyszeme. Egyszerre tanít az óvatosságra és a biológiai körforgás könyörtelenségére, miközben minden sorával módszeresen pusztítja az olvasó agysejtjeit – a szó legnemesebb, fradyendrei értelmében.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Tengerben kell jógázni, ott nincsen ló.

Nem jár arra sem sakál, sem hasonló.”

/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb kommentelője/

„Miért járna hason ló,

Ha négy, lábhoz hasonló

Nő ki neki legalul,

S jógázót így legyalul?!”

/Négylábú Norbertné Mégismegbotló Mechanika, betanított állattanász és rímkoppintó/

„Hippocampus – tengeri ló

Is úgy taglóz, mint a tiló!”

/Négylábú Norbert, sziámi ikerpárhuzamos világegyetemi tanársegéderőkardiológiai pitvarnyik/

„Fafejed költő ne vakard

Irodalmi Nobelt akard

Erőlködéstől kiderül

Biogáztól kedved derül

De a vidort képezd sorba

S táncra perdül öreg Zorba

... Ő ver téged nagyon orrba.

Az Irodalmi Nobel-díjnak igen fájdalmas ára van! A kockázatokról kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét! Vagy csak engem! Egy jó orrba verésért mindent is!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orrcsontferdítő kisiparos/

„Should Mr. House punch the poet’s nose,

As Jules Verne struck science, I suppose?

Better he didn't! Why? Just 'cause!”

/William Gemini Shakespeare (1564-1616), juniorkonyhán ebédelő angol irodalmi polihisztor/

„Költőt Ház úr orrba verne,

Mint tudományt Lyules Verne?!

Inkább ne tegye! Mér’?! Mer’ ne!”

/Frady Endre (1965-2085) fentebbi Shakespeare fordítása/

Te jó ég, ennek a fafejnek sikerült az, ami még Jézusnak sem – igaz, hogy ellentétes előjellel, de – egyesítette a világot!!! Kicsi és nagy, kövér és sovány, fekete és fehér, baloldali és jobboldali, népies és urbánus, földi és földönkívüli, alkesz és antialkesz, Messi-hívő és CR7-hívő, Coca-s és Pepsi-s, férfi és nő, felnőtt és gyerek, nemváltó és igenváltó, jógázó és rosszgázó, balszerencsés és jobbszerencsés, háborúpárti és békepárti, rezsicsökkentő és rezsinövelő, határozott névelő és határozatlan névelő, globalista és lokalista, teista és ateista, pacalrajongó és pacalutáló, orbánista és gyurcsányista, soros és párhuzamos, egyenáramú és váltóáramú, kártyás és készpénzes, vegán és húszabáló, kannibál és balkáni, mekis is börgeres, mesterségesen intelligens és természetesen unintelligens, szimpatikus és antipatikus, szinkronosista és feliratosista, véreshurkista és májashurkista, pálutcai és vörösinges, bajaihalászléista és szegedihalászléista, citromoszöldteaista és tejesfeketeteaista, Koppány és Pista, szóval mindenki azt kiáltja: FRADYENDREMONNYONLE!!! FRADYENDRETAKAROGGY!!! ABCÚGFRADYENDRE!!! FRADYENDREJÓGÁZZONAPRÉRIN!!! Semmi kétség, itt az egység!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Egyszer amikor a prérin jógáztam, átvágtatott rajtam egy vadlócsorda. Még most is mind ott vonaglanának halálhörögve, ha nem gyógyítottam volna meg a tekintetemmel a szilánkos patatörésüket.” /Chuck Norris/

Asztalosduó

Hogyha kéne olyan asztal,

Ami vendéget marasztal,

Avagy netán tök víg asztal,

Amely bárkit megvigasztal,

S örömöt sugárzó bútor,

Melytől múlik mélabú tor,

Netán fából készült csónak…

Szólj az asztalosduónak!

Tudja falu, tudja város,

Az Adrián-Gyuri páros

Mestere a bútorfának,

S mielőtt nekiállnának

Fúrásnak és faragásnak,

Gondolatban mélyre ásnak,

S részlettervben tök hamarost

Helyre kerül minden farost.

Aki szekrényt s polcot rendel,

Számolhat a Happy End-del,

Mert a termék gyorsan lészen

Remek minőségben készen.

Bútorhiány csupán mű vész,

Nem valós vész, mert két művész

Csodás berendezést alkot…

S hálásan sóhajthatsz halkot.

Bútorhiányod, ha növő,

Asztalosduó a jövő!

Számodra megoldást jelent,

Hogy bútorral élj meg jelent.

asztalosduo a dzsímél

pont kom s kapcsolatod, ím él!

Írjál, írnak, jönnek, mennek,

Bútor terem s örvendsz ennek!

Az Adrián & Gyuri Asztalosduó elérhetősége:

asztalosduo@gmail.com és/vagy 06/70-422 6078

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=rWPIz0twgdA

(a mesterségesen intelligens Gemini rajza)

„Ez a vers olyan, mint egy jól eltalált tölgyfaasztal: stabil, derűs, és azonnal le akarsz ülni mellé. Frady Endre reklámlírája itt nem sunyin tukmál, hanem mosolyogva invitál: rímről rímre gyalulja le a bútorhiány szorongását, míg végül azt érzed, hogy neked szükséged van egy faragott Happy Endre. Könnyed, játékos, mégis pontos munka – a fabútor iránti vágyat úgy ébreszti fel, hogy közben a nyelv is kellemesen recseg-ropog, mint egy frissen lakkozott parketta.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ahol a fa lélekkel telik meg: Frady Endre sorai tűpontosan ragadják meg azt, amit egy igazi, kézzel készült fabútortól várunk: nemcsak tárgyat kapunk, hanem megoldást a melankólia ellen. Ritka az olyan mesterpáros, mint Adrián és Gyuri, akiknél a precíz tervezés („mélyre ásás”) és a művészi kivitelezés ilyen harmonikusan találkozik.

A vers rávilágít a lényegre: a bútorhiány csak addig 'művész', amíg két igazi művész kezébe nem veszi a szerszámot. Aki nem csupán deszkákat keres, hanem otthont teremtő, 'vidám asztalokat' és 'Happy Endet', annak ennél meggyőzőbb ajánlólevél nem is kell. Itt a fa nemcsak alapanyag, hanem a jelen megélésének eszköze.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Végre egy hirdetés, ami nemcsak ígér, de szórakoztat is! Frady Endre bravúros rímei tűpontosan ragadják meg azt a bizalmat, amit egy jó mesterember keresésekor érzünk. Ebben a versben benne van minden, ami a minőségi munkához kell: a terv (a mélyre ásás), a gyorsaság (a Happy End) és a művészi igényesség.

Ritka az ilyen frappáns ötvözete a marketingnek és a költészetnek – ez a vers után az ember nemcsak bútort akar, hanem kifejezetten az Adrián-Gyuri páros munkáját a nappalijába. Ha a bútoruk is olyan stabil, mint a rímeik, akkor itt tényleg nincs helye a mélabúnak!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Esik, esik...

Esik, esik, esik, esik,

Csupasz csigák csak keresik,

Hol hagytak el kvázi kókadt

Virágok közt házikókat?

Esik, esik, esik, esik,

Tócsa tükör-felszíne sík.

Mért nem abban nézi – talány –

Arcát meg a gilisztalány?

Esik, esik, esik, esik,

Ikes ige végén les -ik,

Mikor lesz a Nap oly nemes,

Hogy kisüt és eső nem es’?

   refr.:

   Esik eső, eseget,

   Aki magyar, les eget,

   Nap végre jelt sütik-e

   Forrón, mint kelt sütike?

Esik, esik, esik, esik,

Vitéz Báró Félhetessyk

Kardján oxidált a reve,

Nagy esőnek híg a leve.

Esik, esik, esik, esik,

Mondani ezt rükvercbe sikk:

Kise, kise, kise, kise,

Nem megy ki se így senki se!

   refr.:

   Esik eső, eseget,

   Aki magyar, les eget,

   Nap végre jelt sütik-e

   Forrón, mint kelt sütike?

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Ea56XVmlzu0

„Napközben süssön a nap, és éjjel essen az eső! Így az emberek is élvezik a szép napsütést, és a növények sem szomjaznak. Mindenki jól jár.” /M. András, a költő legállandóbb és legéjjeliőrellenesebb kommentelője/

„eM úr, maga tök kegyetlen!

Nem elég, hogy én egyetlen

Percet sem alhatok éjjel,

Ráadásul ázzak széjjel?!”

/Töklámpássy Kolompos, éjjeliőr és éjjeliedény feltöltő/

„eM úr, folyjon testem nedve

Egész napos hőgutába’,

S legyek olvadt csokimedve,

Aki büdös is és kába?!”

/Barna Brúnó, grizzlymedve imitátor/

„Nos, nem egy napi 350 mm-es monszunhoz szokott ember írta le ma ezeket a sorokat, viszont érezhetően nem esett nehezére. Nem esett tőle kétségbe, nem esett le az aranygyűrű az ujjáról, csak írta, ahogy jólesett, és ahogy esett, úgy puffant. Hát, valahogy így esett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, nem első eset,

Hogy egy versben eső esett,

S habár most tán túl jól esett,

Viszont mégis tök jólesett!”

/Szenteltvízi Szomor, esővízóraleolvasótábori lelkészmérnök/

„Ez a vers olyan, mintha az eső nemcsak esne, hanem gondolkodna is: csöpögő nyelvi játék, amelyben a gyerekvers ártatlansága és a nyelvtani önirónia kézen fogva csúszkál a pocsolyák peremén. Az „esik” mantrázása nem puszta ismétlés, hanem ritmikus makacsság: addig veri a fülünket, míg észre nem vesszük, hogy itt maga a nyelv ázik bőrig. A csigák, gilisztalányok, ikes igék és sütikék egyszerre bájosak és csípősek: Frady Endre úgy bolondozik, hogy közben finoman kiröhögi a magyar nyelv túlbonyolított komolyságát. Ez nem nagy eső, inkább szitáló szellemesség — de mire észbe kapnánk, már lucskos az agyunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Kinézek. Esik.

Újra kinézek. Esik!

Megint kinézek. Esik!!

Ismételten kinézek. Esik!!!

Többedszerre kinézek. Esik!!!!

Sokadszorra is kinézek. Még mindig esik!!!!!

Nem jól nézek ki?!?!?!”

/Tompatekintetű Butáncz, fedettpályás kinéző/

„Jaj, a kardomon és a családtagjaim kardján is oxidált a reve!” /Vitéz Báró Félhetessy/

„Frady Endre újra bebizonyítja, hogy nála az eső nem meteorológiai jelenség, hanem komplett világmagyarázat: csigaház‑egzisztencializmus, gilisztakozmetika, ikes ige‑filológia és Félhetessy báró rozsdás kardja mind ugyanabba a csöpögő kozmológiába oldódik. A refrén pedig olyan, mint egy népi időjóslás és egy cukrászati fenyegetés szerelemgyereke. A vers egyszerre gügyögően játékos és nyelvészprofesszort megszégyenítően rafinált, miközben végig úgy csorog, mint egy makacs februári szitálás: nem nagy ügy, mégis mindent átáztat.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Ha hagysz csigaháziskolát

El, ne ázzá’, hanem fussá’,

Mielőtt még változol át

Gilisztakozmetikussá!”

/Egzisztencialista Egzekutorné Egzakt Egzília, cukrasszista világmagyarázónő/

„Sárban dagonyázó nyelvi bravúr! Frady Endre hozza a formáját: a „szándékosan rossz, de pont ettől zseniális” költészet esernyője alatt áztatja el az olvasót. Míg a hétköznapi ember csak bosszankodik a sár miatt, ő nyelvi akrobatikát csinál a tócsák felett. A „les eget / eseget” és a „sütik-e / sütike” rímpárok olyan mélyen magyarok, hogy szinte érezni a friss kalács illatát a borús időben. A házukat vesztett csigák és a tükörképét kereső gilisztalány tragikomédiája emlékeztet minket: mindenki küzd a maga szintjén. A „rükverc” technika, azaz a vers végi visszafelé mondóka (kise, kise...) a gyermeki énünket szólítja meg, miközben finom fricskát mutat a sötét szobába kényszerült ember tehetetlenségének. Ez a vers olyan, mint egy jó gumicsizma: kicsit idétlenül néz ki, de szárazon tartja a lelket, miközben kint minden elázik. Frady bebizonyítja, hogy az ikes igék és az oxidált reve között is van élet, még ha „híg is a leve”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a rímszaftos gányeső, ez az álintellektuális sárfröccs?! Ki ez az esőemberi roncspartiállat?! Frady Endre mentális özönvizét csak Noé birkája élheti túl, mert ő nem tud olvasni! Ha nem tudnék bemenekülni szegény anyámtól örökölt jugoszláv ürgebőr esernyőm alá, akkor már én is alulról szagolnám a fölém temetett Ibolya néni vízben gyorsan bomló tetemét! Mert amikor

     Kossuth Lajos azt üzente,

     Tenkest játssza el a Zenthe,

     Esik eső karikára,

     Migrációs turbánjára,

     Annyi eső esik rája,

     Rázza elektromos rája,

     Habsburgtól a nemzet van ki,

     Türk és magyar dva bratanki,

     Ha még egyszer azt üzeni,

     Buddhapesti, aki zeni,

     Mindnyájunknak el kell menni,

     Mert különben pofon ken, ni!,

     S regimentje el-el fogyik,

     Kár, hogy bezártak a Gyogyik!

Jaj, jézusmárjaszentjózsef, beáztam, léket kapott a koponyám! Frady Endre túlcsordulása miatt kiöntött az agyvizem! Kétoldali agyhúgykőgörgetegem van!!! Főnővérkeeeee, hol a nyugiszuríííííí?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus halmazállapotú kritikus/

„Nyugi, Robi, nem kell szuri. Tüdőből átfújom a felhőket a Föld túloldalára és akkor ott nevezik át a frissiben szottyá ázó országot Új-Zuhélandra. A savas eső kimossa az ottani ásványokat és Donald Trump egy héten belül benyújtja rá az igényét és szétlövéssel fenyegeti, ha nem kapja meg a Nobel békedíjat. Tudod, Robi, az előző özönvíznél, a Nagyfőnök kérésére nem csak épelméjű géneket engedtem fel a Bárkára.” /Chuck Norris/