Batman panasza

Rossz, hogy én vagyok a Batman!
Ilyen hős, ha elmúlt hatvan,
Nyugdíjas lesz mindörökké,
Mivel totál halhatatlan.

Öreg leszek, le is esem
Kék egekből egyenesen,
Rossz emberek rámtalálnak,
S megagyalnak istenesen!

Oly rossz lenni denevérnek,
Ízét utálom a vérnek,
Úgy kívánnék falni paszulyt,
Mit a kispiacon mérnek!

Hadd legyek én szürke átlag,
Kit az égen sosem látnak
Röpködni, mert légi huzat
Rosszat tesz a csúzos hátnak!

Batman lenni nem akarok,
Oldalamon satnya karok
Fityegjenek, s szóljon rólam
S nékem átlag-nagypapa-rock!

Vadnyugati hős

Cowboyok közt vagyok első,
Totálképen legszebb pálcik-
-a. Képernyő alsó-felső
Szélén fekete csík látszik.

Lövöldözök szanaszéjjel,
Köröttem a tűz az pergő,
Tábort tűzök egész éjjel,
S magyarhangom Kaszás Gergő.

Sok rosszembert coltom temet,
Tőlem bizony sokan félnek,
S karakteres arcélemet
Nekitámasztom a szélnek.

Indián sírt fű, mi benő,
Én lőttem le, tiszta dolog,
S film végén az épp lemenő
Napkorongba lovagolok.

Köröttem a préri zenél?
Jaj ne kérdezz butát, ó ne!
Stílszerűbb vagyok én ennél:
Zenekarol Morricone!

THE END

A bábu

A győzelmi dobogó /a költő felvétele/

Hipergigász olimpikon
Ablakon át tekinget,
S lenézve a kerek likon
Megpillantja Pekinget.

Amíg sok társ körülötte
Félve karfát markolász,
Sajtóvihart kavar jötte:
Idén nyáron ő az ász!

Szertelen már vizelete,
Fairplay-zgethet egy kicsit,
Le-szerelt már másfél hete,
S szakvezetés inti: Csitt!

Legyintget sok esélyleső,
Amíg megy a busz oda,
Ahol rá hull aranyeső,
S róla szól az uszoda.

Míg a mezőny futam után
Oxigénhez alig jut,
Rekorderünk izombután
S könnyedén ad interjút:

„Én az égről edzéseken
Sok csillagot lehordok;
Kemény munka! Ez kell nekem,
Így dőlnek a rekordok.”

Ünnepli a világsajtó:
„Ő most az új példakép,
Űrkorszakba vivő ajtó,
S boldog, aki itt belép!”

Véget ér az olimpia,
Kialszik az ősi láng,
Jöhet megint hormon-pia,
S hősünk újra drótra ráng…

Távolugró kisangyalom

Fut, fut, fut, a lépte dobban,
Kisangyalom távolugor,
Teste gyorsul egyre jobban,
Szökken, mint egy hős finnugor!

Százhúsz kiló tiszta izom
Kecsesen a légtért fúrja,
Dicsőségét megjódlizom,
Nem pihen a hárfám húrja!

Túlröppen a homokgödrön,
Lég sem állhat neki ellen,
Versenybíró bajuszpödrőn
Retteg, pedig szilárd jellem.

Pályán drágám általszálla,
Mint egy fékevesztett medve,
Elöl kidülled az álla,
S gravitálni nincsen kedve.

Nőmön leng a tornagatya,
Lent elhúz a főlelátó,
Harci radar kimutatja,
S lőni kezdi őt a NATO.

Kisangyalom izma acél,
Meglátszik rajt, hogy a tét a
Zaranyérem, s közel a cél.
Ő győz, vagy a hőrakéta?

Hangrobban a drága párom,
Rakétát meg secperc alatt
Szétveri, mint bot a három
Hibát vétő aranyhalat.

Űrben jár már kisangyalom,
Ez a röptáv igen derék,
Föld onnan csak apró halom,
S rátámadnak Dart Vader-ék!

Halálcsillag közeledik,
Arám szeme harcra kékül…
S fénykardozni vágyó Jedi-k
Ott maradnak munka né’kül.

Úgy látom, ha szemem nem csal,
Párom kering Földgömb körül.
Aranyat nyer világcsúccsal,
S ennek ő most szívből örül.

Várja őt a világűr-lét,
Visszatérni nem tud sajna,
Űrhajóval küldik érmét,
S rá van vésve: Made in China

Rabom leszel?

Rab Lajos ma Szabad Gizit
Látogatja – háztűzvizit.

Félszegen néz rá a padon:
Ily névvel is lennél Rabom?

Mondj igent, vagy elszaladok!
Rabok legyünk vagy Szabadok?

Esküszünk?

Nem szeretnék...

Nem szeretnék lenni pad,
Merthogy ülnek rája,
Vágynék inkább lenni vad
Elektromos rája.

Vagy félvad és méregzöld,
Tán középvad s okker,
Mily fogú egy Kelenföld-
-ön átszálló rocker.

Hogyha búvár ülne rám,
Bőgne bosszú-trillám,
S lepörkölné alfélhám-
-sejtjeit egy villám.

Vagy lennék még szép Nap is,
Felszínnel, mi forró,
S ha rám iZélne, kapis-
-gálná hőmet Zorró!

Hogyha lennék fogyó Hold,
Cé alakú éj-test,
Nem taposna szét az Old
Shatterhand, mint rétest.

Hej, ha volnék körvasút,
Lennék nagy és bősz én,
Elütnék sok sörhasút,
S tápom lenne kőszén!

(…)

Népet hozzám kényszer hajt,
Dolgok, amik nagyok,
S bűzös lelkem jaj!-t sóhajt…
Mért árnyékszék vagyok?!

Ijesztő találkozás

Skizofrén nagyembe-
-r jött velem ma szembe!
Tudata hasadó
(Dúdolt is: la-la-dó)…
Reméltem, meg nem öl!
S egyszerre kétfelől
(Jól meg is rettentem!)
Elhaladt mellettem…

ALIEN

Vendetta

Nagyvad-ász ül Béla-lesben,
Alant fagy a méla Pó,
Béla nem jön, ámde rebben
Célkeresztbe Célapó.

„Dio Mio!” - szól a digó,
Jeges szíve megrian,
Szája kékül mint indigó,
S csókot nyom rá Meg Ryan.

„Képzelődöm én most, asszem!”
- Néz a talján józanul.
Ismét távcsőz azúr sasszem,
S szívhő újra nullra hull.

Télapó most tovarénel,
S színre balról Béla mász.
„Eltalállak, bizony én el!
Nincs zavarón héja-nász.”

Felnéz Béla, s bőgve retten:
„Héja, héja, héja, hóóó!”
S elsüllyednek mind a ketten,
Hiszen télen mély a hó.

Béla suta balesete
Címlaphír lesz. Jó neki?
Hörgi végső lehelete:
„Nyomozz Piedone ki!”

Budin kapja hírt a Spencer,
Szőrpufink nem önfeledt,
Hívták ma már kilencvenszer,
S levizelt a csempe lett.

Tetthelyre gurul ki Budunk,
S komótosan pofon-oszt.
Sztoriról még annyit tudunk:
Talppal ken szét főgonoszt.

Tavasszal majd szerves trágya
Szerep vár két tetemet,
S Pó folyónak mederágya
Minden nyomot betemet…

Nyomot hagyni

Bambulok a gépem előtt,
Mint akit egy stuka lelőtt.
Le is lőtt és le is estem,
S össze-vissza vertem testem.

Össze-vissza vertem testem,
Erdőt nullás vérrel festem
Rh-ilag pozitíve,
S függvényt rajzol belem íve.

Midőn függvényt rajzol belem,
S lapos vagyok, mint egy elem,
Emelget egy vakond-horda,
S recseg bennem minden borda.

Minden borda recseg bennem.
Túlélem e csontzajt? Nem-nem!
Végzetes volt ez a stuka,
S pilótája, Kő Pistuka*.

Kő Pistuka top-pilóta.
S különösen amióta
Még engem is levadászott,
Égi celeb. Adu ász ott.

Fenn az égen ő az adu,
Bátrabb, mint egy vak kakadu,
S gyorsabb, mint egy szöcskebölény!
Csoda-e e légi fölény?

Csoda-e e légi fölény? -
- Kérdeném én, hullabő lény,
Ha nem lennék szét és szana.
- Dögkeselyű, hess el! Nana!

(...)

*Stefan Stein Sturmwetterführer
Által (bár tilos!) a fűre r-
-ókázott az égi attak
Sokakat, kik nyomot hagytak...