Valér

Újbudai Valér
Allee-ba ment halér’.
Tömve volt az Allee,
Nem volt már, csak hallé.

Otthon várta Gyula,
Valér nótás nyula,
S hal-hiányló dalér’,
Megkergette Valér.

Gyula bődült: Lala!
S kidőlt a ház fala.
Bosszúból a falér’
Levágta őt Valér,

Odacsapott bárddal…
Mit vált ki egy pár dal?!
Lakás véres uszi,
Feles már a nyuszi,

Egy ütéstől kettő
Tepsifüles lett ő.
Megsüti őt Valér,
S kőművest hív falér’...

Hálótársam

Kedves volt, szelíd,
Gyöngéd és puha...
Törékeny testén
Illatos ruha...

Ellopták tőlem!
Sebeim nagyok...
Kispárnám nélkül
Félember vagyok...

Zab bá'

Zaba közben böffen Zab bá’:
„Ehetek s nem leszek kerek!
Nem génkezelgettek babbá,
Így lehettem zabi gyerek.

Zablát nyaló alattvaló
Kukutyinban minket legyez,
Instál, hint és palint a ló,
Haverokkal lógunk, megy ez!”

Hé!! Ez befal! Emészt! Székel!
Mibelénk lép cseléd, baka!”
- Pottyhonában jajveszékel,
S lóhasmars-zöld a Zab laka.

Füllentésnek indult...

Kicsit füllentettem, s azt reméltem, győztem…
Apró rianás nyílt Teközted és köztem…
Picit tovább tágult, ki venné ezt észre?!
Pedig intő jel volt eljövendő vészre.

Egyre növő súllyal préselt minden óra,
S szívem összerezzent bármi kérdő szóra.
Bevallanom kellett volna mindent persze…
Gyilkos büszkeségnek nem volt erre mersze.

Kis repedés egykor, mára öblös árok…
Leltárt kellett vonnom: Hiányoddal zárok…

Atomtemető

Elvirágzott atomsiló
Fölött legel tanyasi ló.
Lila fűtől kissé kába
S enyhén remeg mindhét lába...

Metrógaland

Napok óta esz a méreg
S horgasfejű galandféreg
Is, ki bennem mélyen kéreg

Alatt bélben metróvájat
Rágásra hajt féregnyájat.
Erőszakkal? Ugyan má'! Jatt!

Féregzsebbe tök feketén
Megy a zseton. Csak ki kretén,
Nem érti ezt, s meglehet, én...

Hol galandos metró vezet,
Mért nem lelünk tiszta kezet?
Hol vagy Féreg Szakszervezet?!

Hétköznapi Jociröpp

Pocifájón röpül Joci,
Elrúgta a szomszéd boci,
Elszáll a’la marha-foci…

Múgva bőg a boci: Béci!
Elpattant a felsőléci
Bombám! Passzold vissza lécci!

Béci kecske Jocit messze
Lövi s hallik öntelt YESSS!!!-e.
Ebből vajon balhé lesz-e?

Nem lesz, már van, verekednek:
Nesze, puff! Mú! Ezt neked! Mekk!
Színt adnak e szürke keddnek…

Száguldó Tocsmákék

Nagyfaterkám Tocsmák Zénó,
Mentősofőr: Nénó! Nénó!
Mint az ország összes útja,
Amin száguld, olyan vén, ó!

Apám-atyám Tocsmák Kenéz,
Kétszáz fölé gyakran benéz,
Ekkor Gyorskocsi utcai
Fegyházba ír neki e kéz.

Én vagyok a Tocsmák Jenő,
Kvalifikált esőmenő,
Orrszőröm a menetszéltől
Megvédendő mindig benő.

Kistestvérem Tocsmák Benő,
Ő sajnos semmilyen menő,
Fikált orrszőr őt nem nő be,
S sebességet nem vág-ken ő.

Kisfiacskám Tocsmák Lali,
Bő pelenkás haligali,
Forma 1-es bősz sofőrként
Száguldozik faltól fali-

-g! Ő az utód, ő a jövő,
Tápszerektől gyorsan növő!
Határa a csillagos ég,
Messzebb jut, mint Zalalövő!

Harcos hivatás

Támadnak az óvodások!
Cumis hintalovasroham?
Homokozó-árkot ások,
Ami elnyel engem, ó, hamm!?

Ovikertben legyek vakond,
Mint kit két hetedhétvezér
Kerget: álmos Tas és vak Ond,
S fű’dbe harapdáljak ezér’?!

Hát nem! Harcra lábak, kezek!
Támadok mint Milan AC*,
S szembecigánykerekezek!
Ezért lettem óvóbácsi!

*ejtsd: Milán ácsi!

Sztár Teki

Bitang nehéz páncélt hordó
Teknőc síel magas hegyen,
S nyakán a sál puding-bordó.
Mért, szerinted milyen legyen?!

Száguldástól főhőst máma
Feltüzeli vad teki-láz,
Mámoros, mint szomjas láma,
Amint vígan betequilá-z.

Hopp, támad egy hegyi jeti!
Tekintete bőszen zord, ó
Jaj, főcím lesz ez a Heti
Hórukk-ban, de sál, a bordó

Tekeredik szőrös lábra,
S szakad, mint a hó, a jeti.
„Na, Csubakka, mi az ábra?!”
Röhög tekink s eltemeti.

Jeti-fejfán puding-bordó
Sálat hintáztat a szellő…
Csapra veretik sok hordó
S Sztár Tekiért ég, ki sellő!