2010. december 27., hétfő

Mit vettél ki ... ?

(bugyuta gyermekdalocska)

Mit vettél ki az orrodból?
Mit vettél ki az orrodból?
Mit vettél ki az orrodból?

Gyorsan tedd most vissza!

2010. december 21., kedd

Börtönrock - ciklus


No.1.

Börtönben benn rossz lenni,
Nincs mi finomat enni!
Süss ráspolyt a kenyérbe,
Rácsot vágom felébe!

Az ablakon kiférek,
Gyorsan földet is érek,
Ki is fordul a bokám,
Na most sírni van ok ám!

Van ok ám, van ok ám, van ok ám,
Könnyben ázik a tokám, a tokám, a tokám!


No.2.

Börtöncellám ócska verem,
Cellatársam széjjelverem,
Utána meg össze-vissza,
Arcszeszemet, ha megissza!

Ha ellopja arcszeszemet,
Fogért-fogat, szemért-szemet,
Én is ellopom az övét,
Hadd essen le a nadrágjaaaa!!!
Jeeee!!!


No.3.

A börtön ablakába'
Soha nem sül meg a bab,
Mer' az ablak nem kályha,
És sose főz ott a rab.

Ha az ablak kályha vón',
Akkor ott sütne a rab,
Vagy pedig a vasalón,
S jól meghajtaná a bab.

Bab-bab-ba-rubam,
Bappenbumm!!!


No.4.

Sarokban ülök a bidén,
Nem szabadulok az idén.
Bidének hívom a küblit,
Hadd higgyem azt, hogy üblit!
Egyébként nem vagyok hanyag,
Alattam gyűlik az anyag.
Nem szórom szét én a szélbe,
Melegít engem a télbe'
Kész vagyok, hol van a papír?
Ellopta valamely'k tapír!
Ááááá!!!
Hát ezért hívom a küblit,
Bidének s hiszem, hogy üblit!


No.5.

Rút smasszerem bejglizik
Ott túl a rácson,
Nekem talán elhiszik,
Ez rossz karácsony!

Én is lennék smasszer, ó,
Ott túl a rácson,
S hörögnék, mint Nagy Feró,
Ez jeeee karácsony!


No.6.

Felső ágyon fekszem én,
S bal lábamnak tyúkszemén
Gombafoltot vakarok,
Szabadulni akarok!

Ne legyen itt gombafolt!
Kezemben, ha lenne colt,
Hamar bumm! a tyúkszembe,
Jaj, ott néz egy tyúk szembe'!

Á, nem tyúk, csak a tükör,
S benne sittes hatükör...
Ó, jeee!!!

2010. december 16., csütörtök

Globális lehűlés

Ciberepingvinek hada,
Meg egy dacos pingvin dada
Déli sarkon együtt remeg...

Ne röhögjél ezen te meg!!!

Napló

(képvers)

2010. december 13., hétfő

Új Évi Fogadalom


„Tegnap még csak Ádám borda
Voltam, ma már tök új Évi,
S illatárt köröttem hord a
Lenge szél, a nullad-évi.

Égről érett gömb néz. Űr-tök?
Holdnak szokta hívni Ádám.
Fákon függnek fincsi fürtök,
Biza’, az Úr sokat ád ám!

Csak egy dolog miatt fáj a
Szívem, mint egy marjult boka:
Számunkra a Tudás Fája
Tiltott s nem t’om, mi az oka!

Rájövök majd, hogyha eszek!
Ugye így van, kedves kígyó?
Lesznek bennünk éles eszek
S tudni fogjuk azt, hogy így jó.”

Új Évi s a fogadalma
Emberiségre épp ráoszt
Félig rágott nyálas alma
Révén hosszan tartó káoszt…

2010. december 2., csütörtök

Afrikai konyha

Eszegetvén Afrikába’
Gyomrod gyakran igen kába.
Amit hoznak, zsákbamacska:
Darált gyík, vagy cethalacska?
Fajtáját és szülőhonát
Annak, mi a torkodon át
Épp lecsusszan, nem ismered,
S megkérdezni nem is mered.
Gyűjtesz végül bátorságot
Megtudni, fogad mit rágott,
S meghallván, hogy tevesültek,
Megkönnyebbülsz: Nevesültek!

2010. november 30., kedd

Sivatagi nászidőszak


Púpjában az ivóleve,
S tombolhat bár Napnak heve,
Sose tikkad el a (…) dromedár.

Elé jön a nősténycsorda
Élén csinos oldalborda…
Lady Karneválozz, (…) Karel Gott!

Illeg kanca, billeg bika
S szaharai romantika
Nagy, mint bútorban a (…) Praktiker.

Míg köttetnek vidám nászok,
Félszomjholtan kúszok-mászok,
Sehol sincs egy korsó (…) ásványvíz!

Dúlnak bennem aszálykárok,
Tapló nyelvem csupa árok,
Lagzi meghívásra (…) nincs esély.

Gondoljátok meg, dromedárok!

2010. november 26., péntek

Mit egyen a baba?

(gyerekdalaim az Alma Együttes "Mit egyen a baba?" c. CD-jén)


MAMA REGGEL...

Mama reggel tehenet fejt,
Most meg éppen borsót,
Tejecskével pocakom telt,
Kiittam a korsót.

Jelenleg a borsót rágom,
S közben fütyörészek,
Mint a rigó fenn az ágon,
S csupa dal a fészek.

Sok fióka sok csőrt kitát,
Csapnak jó nagy zajt ott,
Hernyót falnak s finom csigát,
Én meg közben sajtot.


ÁKOS VITÉZ

Ne vágj ilyen borús arcot,
Vívjuk meg az ebédharcot!
Legyél most egy szilárd jellem,
S rohamozz a leves ellen!

Sült krumpli had legyőzendő,
Zsírral támad, itt egy kendő!
Új ellenfél, rántott csibe,
Harapd gyorsan sok kicsibe!

Jól van, fiam, újabb parancs:
Foglyul ejtendő e narancs!
Végezetül, Ákos vitéz,
Hogy jóllakjál, mákos pitézz!

2010. november 23., kedd

Szedertea


Kis bögrémben szedertea,
Fekete, mint Zorró,
Meginnám én egyből, de a
Mamám szerint forró!

Tányérkámon van egy alma,
Dióbél meg kettő,
Megőrli a fogam malma,
S vidám leszek ettő’!

Amíg almát s dióbelet
Rágok, hűl a teám,
S torkomon a dió mellett
Lecsusszan, de le ám!

2010. november 15., hétfő

Az elveszett betűk

(karácsonyi gyerekszíndarab)

szereplők:
Alma
Delma
Döbönc
Sasorrú Kába
az elveszett betűk:
B
O1
L
D
O2
G
K
A
R
Á
Cs
O3
Ny
T
!


Alma: (dudorászik) Arról szól e dal ma, dal ma, dal ma / Én vagyok az Alma, Alma, Alma...
Delma: (izgatottan bejön) Szia Alma!
Alma: (énekelve) Szia, szia Delma! / Te vidítasz fel ma!
Delma: Miért énekelgetsz?
Alma: Mert jó a kedvem. A tiéd nem jó?
Delma: Jaj, dehogy! Nagy a baj!
Alma: Mi baj lehet? Hiszen itt a Karácsony!
Döbönc: (berobban) Sziasztok! Itt a Karácsony!
Alma: (énekelve) Szia, szia Döbönc kölök! / Nem zavar, ha énekölök?
Delma: Szia Döbönc! Nagy a baj!
Döbönc: Nem értem. Alma danolászik, Delma meg jajveszékel. Mi van itt?
Alma: Karácsony!
Delma: Baj!
Döbönc: Miért, mi a baj?
Delma: Eltűntek a betűk!
Döbönc: Jaj de jó! Eltűntek a tetűk!
Delma: Nem tetű, hanem betű!
Döbönc: Milyen betű?
Delma: Mindenféle betű!
Alma: A nagybetűk?
Delma: Is.
Döbönc: A kisbetűk?
Delma: Is.
Alma: A közepes betűk?
Delma: Minden betű!
Döbönc: És az miért baj?
Delma: Mert nem tudok karácsonyi képeslapokat írni.
Alma: Én sem!
Döbönc: Én sem!
Alma, Delma, Döbönc: (együtt) Betűk nélkül nem tudunk karácsonyi képeslapot írni!
Döbönc: Gyerünk, keressük meg a betűket! (indulna) Ti nem jöttök?
Alma: Várj! Ki kéne találni, merre induljunk.
Delma: Ja! Nem rohanhatunk csak úgy bele a vakvilágba.
Döbönc: Ja, ne már! Nem lehettek ilyen tutyimutyik! Nem tüttyögni kell, hanem menni!
Alma: Hamar munka ritkán rikkant!
Delma: Mi van?!
Alma: Ja, lehet, hogy nem pont így van...
Döbönc: Akkor jöttök?
Delma: Ritkán jó, nem?
Alma: De igen!
Döbönc: Na, ti csak csacsogjatok tovább, én megyek! Nem fecserészni kell, hanem cselekedni! (elmegy)
Alma: Fejjel rohan a falnak!
Delma: Lassan mi is elindulhatnánk. Csak tudnám, merre?
Alma: Szerintem menjünk Döbönc után!
Delma: Miért?
Alma: Mert úgyis bajba kerül és akkor segítenünk kell rajta.
Delma: Igazad lehet. Gyerünk!

(mendegélnek)

Sasorrú Kába: (bekötött orral beszédeleg) Jaj, de szédülök! Szerbusztok! Mit kerestek itt, ahol a mamám se jár?
Alma: Alma vagyok.
Delma: Én meg Delma.
Alma: Mitől tört az orrod el ma?
Sasorrú Kába: Jaj, ne is kérdezd!
Alma: Jó, akkor nem kérdezem!
Sasorrú Kába: Jó, akkor kérdés nélkül mondom el, hogy egy Döbönc nevű gyerek fejjel rohant...
Delma: A falnak?
Sasorrú Kába: Az orromnak! Az aranyos pisze vasorrom megdagadt és elgörbült és szédülök is és azóta én vagyok a Sasorrú Kába.
Alma: Szegény!
Sasorrú Kába: Nem vagyok szegény, mert van egy összkomfortos, kacsalábon forgó mézeskalács házam, csak nem találom, mert az utcanévtáblákról eltűntek a betűk.
Delma: Mi épp a betűket keressük!
Sasorrú Kába: No ebben nektek is tudok segíteni.
Alma: Is?
Sasorrú Bába: Igen, is. Annak a Döböncnek is segítettem, de ő annyira sietett, hogy szerintem nem jegyezte meg rendesen a varázsigét.
Delma: Milyen varázsigét?
Sasorrú Kába: Amit, ha a végtelen hómező végére érve elmondotok, előjönnek a varázsigét kimondó személy számára szükséges betűk. Megjelenik a mondat.
Delma: És mi a varázsige?
Sasorrú Kába: A varázsige egy olyan versike, ami varázserővel bír.
Alma: Jó, jó! De hogy szól?
Delma: Ja, ja! Hogy szól?
Sasorrú Kába: (szaval) „Egy meg egy az mindig kettű / Ne döfjön meg engem e tű! / Fejemen se legyen tetű! / Jöjjön inkább sok-sok betű!„
Delma: Ez a varázsige? Ennek semmi értelme!
Sasorrú Kába: Miért, a csiribí-csiribának van?
Delma: Háááát... tényleg, annak sincs!
Alma: (húzza Delmát) Köszönjük szépen! Gyerünk!
Sasorrú Kába: Járjatok szerencsével, hogy hazatalálhassak!

(mennek)

Delma: Ez már a végtelen hómező vége?
Alma: Nem, ez még csak az eleje.

(mennek)

Delma: Ez már a végtelen hómező vége?
Alma: Nem, ez még csak a közepe.

(mennek)

Delma: Ez már a végtelen hómező vége?
Alma: Igen! Itt vagyunk! Kimondhatod a varázsigét!
Delma: Varázsige! (vár) Hol vannak a betűk?
Alma: (sóhajtva) „Egy meg egy az mindig kettű / Ne döfjön meg engem e tű! / Fejemen se legyen tetű! / Jöjjön inkább sok-sok betű!„

(sorban jönnek a betűk)

O1: Nem vagyok én hó- / -ba befagyott ló / Hanem kerek Ó. / Nekem olyan jó!
O2: Én is Ó, te is Ó / Duónk egy helyi show!
O3: Nem is duó, hanem trió / Pont, mint három kerek dió.
B: Bé-jöttem, mert ilyen zajos / Helyen szuszókálni bajos.
O1: Nézzétek a dupla hasút! / Pöfög, mint a hegyi-vasút.
R: Ritkán rikkant répa, retek / Ha nem vagyok itt veletek.
L: Lila lovon leng a Lala / S énekelget: Sala-lala!
Ny: Nyegle nyulat nyír a nyanya. / Ki nye nyevessetek, nyanya!
O2: Nyem nyevetünk, nyem nyevetünk! / E nyélkül is víg a hetünk!
Cs: Csá-csumi, ne felejtsétek / Én vagyok a kedvenc Csé-tek!
Á: Kedvenc Csé-tek? Mért, van más itt? / Kérdi az, ki itt most Áááásít.
O1: Ne ásíts, mert ilyen neszek / Közepette álmos leszek!
A: Szégyenkeznem nincsen nagy ok / A legelső betű vagyok.
L: Legelsőnek legelején / Ki más is lehetne? Hej, én!
D: Jóllakik s dől a Dö le / Ebédje, ha dödölle.
A: Szégyenkeznem nincsen nagy ok / A legelső betű vagyok.
O3: Ezt már meghallgattuk egyszer! / A-betűre nincsen vegyszer?
T: Tíz éltű tűzoltó!
K: Kilenc különc kolonc!
O3: E kettőnek, íme / Kancsal lett a ríme!
Alma: Problémád csak alaki. / Hiányzik még valaki?
G: Én, a boldo- legvégéről. / Odaállok, ha megkéröl.
Alma: Jó, akkor megkérlök, hogy állj a helyedre!
Delma: De hol a helye? Csak zagyva betűkupacot látok.
Alma: Gondolkozz! Én már látom, milyen mondatot alkotnak.
Delma: Ugyan, csak a levegőbe beszélsz.
Alma: Persze, mert az vezeti a hangot. (betűkhöz) Kedves betűk! Álljatok szépen sorba! Lécci-lécci!
(betűk sorba állnak)
Delma: (olvassa) B-O-L-D-O-G K-A-R-Á-Cs-O-Ny-T. Nekem valami hiányzik még a végéről...
!: (felfelé nézve kiabál) Hé! Hahó! Hej! (odaáll a betűsor végére)
Delma: Hát ez meg ki?
Alma: Ő a felkiáltójel!
Delma: Ő hiányzott a mondat végéről!
Alma, Delma: (együtt) Boldog Karácsonyt!
Döbönc: (fejvakarva jön) Jaj, jaj, jaj!
Delma: Mi a baj, Döbönc?
Döbönc: Előbb fejjel nekimentem egy Vasorrú Bálna orrának, majd amikor elmondtam a tőle hallott varázsigét, hogy „Döfködjön meg engem e tű / S fejemen legyen sok tetű!”, akkor hirtelen szúrást éreztem minden porcikámban és a fejem is elkezdett viszketni.
Alma: Rosszul tanultad meg a varázsigét!
Döbönc: Gyors munkához idő kell!
Delma: És mi ebből a tanulság?
Alma: Azt mindenki gondolja ki magának a karácsonyi ünnepek alatt!
Sasorrú Kába: (bebotorkál) Jaj, hiába vannak újra betűk a táblákon, elfelejtettem, melyik utcában lakom... (kimegy)
Delma: (sóhajtva) Addig is írjuk meg az üdvözlő képeslapjainkat!
Mind: (betűkkel együtt) BOLDOG KARÁCSONYT!

vége