Bárányfelhők

Bárányfelhők hada béget
S betölti a nagy kék éget,
Pontosabban szólva eget.
Mindegy, e had úgysem beget!

Nem beg, nem bég s ráadásul
Némaságban el sem fásul,
Sőt, jókedvvel legel égfűt,
S nem izzad, bár a Nap ég, fűt.

Ó, ti birkapárák boldog
Nyája, ott élhettek, hol dog
Nincs, nem harap s meg sem ugat!
Az a légvár, az már Nyugat?

Fanni és Kincső

A semmi közepén

Legközepén tök semminek
Nem nőnek se kökörcsinek,
Se egy meggyfa, se két szeder,
Se cseberből nem lesz veder.
Nem bőg ottan bágyadt bornyú,
Víztorony is nulla tornyú.
Máshol él a Slopáncz pék is
S becses neje Slopánczné Kiss
Annabelladonna Olga
S más tájakon zúg a Volga.
Gyors Dnyeper is másutt teper,
S -elni híján nincs kit beper-.
Valamihez képest de más
Az, hogy vermet senki nem ás,
S reggel sem rikkant a rigó.

Semmi centrum, űr-origó.

Zöld döglégy

Hogyha nagy zöld döglégy lennék,
Slambucznék és Szupermennék
Sikoltozva fapartvisért
Nyúlnának – ez álom kísért.

Pedig nem is vagyok zöld én,
Csak egy paraszt termőföldén
Élő óriás barna atka,
Nőm szerint cukorfalatka.

Elfogult ám velem e nő,
Neki én vagyok a menő,
Nem pedig a tücsköt-bogárt
El-eljátszó Humphrey Bogart.

Atkaanyám, itt az eke!
Van időm, eltűnhetek-e?!
Zöld döglégy, ha lennék vélet-
-len, elszállnék, mint az élet…

Rohanás

Rohanni is lehet…
Kenődik a táj,
Csíknak látsz tehenet
S hangrobban a nyáj.
Tégy úgy, mint egy lelet,
Kicsit álldogálj!

Nézhetsz szét és szana…
(Költő úr, túl mély
Kezd ez lenni, nana!)
Hámozhatsz, a héj
Tája alatt van a
Táp. Na, azon élj!

Ollétlanság

Bekapta a ventilátor
Bajuszomat tegnap este!
Nem olléztam, mivel hát orr
Nyeséskor az ember teste

Sajog, mint szerelmi bánat,
Bullharapás gyulladt fülön,
S lórúgás, mely éri számat…
Nem mind, hanem külön-külön.

Juanitám sikolt: „Minő
Rémes lett az orrod, José!
Esküvőnkig vajon kinő,
Vagy menjek a Juanhoz-é?!”

Eső

Oly nagy eső van kinn oda
(Jaj a szórend! Odakinn tán?),
Mintha csak két tanuszoda
Billegne egy mérleghintán.

Csoda-e, ha minden ömöl?!
Ömöl Emil, ömöl Amál,
Ömöl email, minden ömöl!
(Sorvég deja vu-m most blamál.)

Barna kislány áll az esőn,
Bazsarózsát viszek neki
(Jó rím lenne a Danke Schön!),
De csak ordít: Mért nem dzseki?!

Nyúlszerelmi tragédia

Megszitáltak sörétek,
Elkerültek mázlik,
Köret lettem, kör-étek,
S van rajtam vagy száz lik.

Rostásra sült nyuszita*
Vagyok és a szesznek
Hódolgató huszita
Lovagok épp esznek.

Well-done lelkem csúszik át
Túlra s hallok áment.
Nyúlnőm nem ad puszikát,
Sőt új nyúlfile-t rámment.

*nyulusz likacsusz lukullusz

Irma elvtársnő vigasztalhatatlansága

Összetörten zokog Irma,
Tombol, bömböl, nagyon sír ma.
Könnyár ömlik szemüvegén,
Megvigasztalom, de meg én!

„Ne sirasd a törött bögrét!
Megragasztja kedves Dögrét
Elvtársnő a hatodikon,
S szebb lesz, mint egy szovjet ikon.”

„Jaj, de ez egy Lenin mintás
Volt, min ő és neje kint ás
Dácsakertben kulákot el,
S háttérben két vörös fotel!”

„Lenin elvtárs volt a csészén?!
Elvtársnő, megáll az ész! Én
Elbújnék, mint kinek Nap árt!
Éljen Lenin, éljen a Párt!”

Fesztiváldal

Alkotok egy slágernótát,
Mely a többi közül kivál,
S hallatán szájt nem csak ló tát.
Zsebben lesz a dalfesztivál!

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Oly tüzes a dal, mit írok,
Ki nem tapló, még az is ég:
Észak svédek, dél asszírok,
Sőt az egész emberiség.

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvabőg John F. Rén.

Vad dallamom vért is forral,
Átizzad az ing, a pamut,
S csak az marad lógó orral,
Ki vagy süket, vagy egy mamut.

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.

Vastapsütem széjjelveti,
S leomlik a táncdalterem.
Mint sízőevést a jeti,
Fesztivált én úgy megnyerem!

refr.:
_Mint napfény a cefrén,
_Úgy csillog a refrén
_Szivárványos cifrán,
_S szarvasbőg John F. Rén.