2012. június 29., péntek

Német - Olasz 1:2



„Dajcsland, Dajcsland unter allesz!”
Na, ebből most víg kis dal lesz,
S dúdolják bősz Balotellik,
Midőn fiuk két gólt ellik.

Megmutatja most e beste,
Oly kemény a felsőteste,
Mint a karbonátos márga.
Jutalmának színe sárga.



Túlterhelt a német kapu,
S otthonában Neuer apu
Idegesen baltát ragad:
„Tetves tévé, add meg magad!”

Azúr térfél, germán vizit…
Végül véleményes tizit
Rúg be Özil Buffon mellett.
Lahméktól ma ennyi tellett.

Jön a döntő, digó-ibér!
Annak tétje nem mini-bér,
Hanem, hogy az ukrán katlan
Gyepén ki lesz halhatatlan.

2012. június 28., csütörtök

Orosz agár


Igor kutyám vicsora
Jelzi, én ma vacsora
Leszek az ő asztalán
S egy darabban esz talán.













Szörnyeteg az Igorom!
Ő az orosz agaram.
Mért nincs inkább egerem?!
(Múzsám, kéne igerím!)

Tök jót gondol hű eszem:
Agaramat, tyű!, eszem
Még időben hamar én!
Jobb, mint a sós mama rén...

Gőz Matild


Gőz Matild most nagyon feszült,
mert mióta megépeszült,
rádöbbent, hogy nincsen lába!
Így, ha menne Afrikába,
úszva tenné. Bömböl: „Jaj, ó,
de gáz, ha az ember hajó!”

Gőz Matild egy csatahajó,
illetve nem csata… Na jó,
valljuk be, csak bádogcsónak,
s ha ütközne vízilónak,
zúzná az őt ripityomra
s benyelné a szörnyű gyomra.

Gőz Matildnak ajkán sikoly,
ahogy ébred s hallatszik oly
messzire, hogy tisztán hallja
marslakóknak csészealja.
„Álom volt csak!” – Matild döbben…

S olvasók is sírnak többen…

2012. június 27., szerda

László líra


Kedves Emberiség!
Ezzel a László napi lírával szeretném köszönteni a névnapjukat ünneplő Lászlókat és lehetőséget adni a nem-Lászlóknak, hogy ők is ezzel köszöntsenek más Lászlókat, vagy esetleges átfedés esetén részben ugyanazokat is.
A „Jobb adni, mint kapni” mondás alapján, amely a tévtanokkal ellentétben nem a Klicskó fivérektől, hanem Jézustól származik, ezen a napon verset kapó Lászlónak is nagyon jó lenni, de verset adó nem-Lászlónak talán még ennél is jobb. Egyesek szerint a legjobb azoknak, akik még csak nem is hallanak erről a mélylíráról, de hát mindig van pár millió fanyalgó… Ne is törődjünk velük!
Vigadjunk! Let’s vers!

László lovag a zöld réten fickándozó szász lován
Frady Endre:
László líra

Szép zöld csatatéren szász ló
Fickándozik s hátán László,
S dús bozótból nem áll ki cső;
Nincs orvlövész. E kép dicső!

Ám nincs minden László alatt
Nyereg puhította falat,
S mivel nem mindegyik zsoké,
Átlag Lászlót veszünk. Oké?

Átlag itt nem kicsi, szürke,
Kin lötyög a posztó-szűrke,
Hanem a számtani közép.
Sok Lászlótól lesz a köz ép.

(László lehet balbekk, zenész,
Buddhista, kiben van zen ész,
Agysebész, tán izmos vájár,
Vagy vega, ki zöldre rájár.)

Emberiség együtt nevet
Skandálva a László nevet:
„Haha! László, vivát! Hehe!”
Ennyi ünnep elég-e, he?

* * * * * * * *

„Bőven elég! Nesze!”
/Klicskó fivér/

„Dobzse! Dobzse!”
/II. Ulászló/

„E vers hatására mindketten felvettük a László nevet, kibékültünk és már percek óta egymás vállán zokogunk!”
/Gyurcsány László és Orbán László/

„Nyál, nyál, nyál! Be ne vezessük már a retardált amcsi Valentin napi ömlengéseket a mi jól bevált koccintós-hányós vállalati névnapi bulijaink helyett! Ha a hóhérom akarná ezt nekem felolvasni a kivégzésem előtt, üvöltve követelném tőle előbb a bárdot! Köszönöm anyám, hogy Robinak neveztél el!”
/Puzsér Róbert/

„Nana, Robikám, nana! Hagyjuk ezeket a bárdolatlan bárdos beszólásokat!”
/Hunyadi László/

„Ideje volt már, hogy a norvégoknak lőtt korszakos gólom harmincadik évfordulóján végre felköszöntsön a világirodalom Bundzsák Dezsője!”
/Kiss László a Vasas ex-centere/

„Amiképpen én a sziklából a vizet fakasztám vala, olyaténképpen fakasztá vala e líra könnyűimet nékem! Brühühü vala!”
/Szent László/

„Kikérem magamnak, hogy kizárólag a rím kedvéért felhasznált idióta díszlet legyek csupán a vers elején! Nagyon zabos vagyok a költő úrra! Nyihaha!”
/a szász ló/

„Casablanca óta nem hatódtam meg ennyire! Köszönöm! Na gyere Ilsa, már a motorok is bőgnek!”
/Victor László csehszlovák férj/

„Azér’ az áldott jó emlékű Sanyi bácsi ennél sokkal jobbat írt nekem!”
/Arany Lacika/

„No, ennél szebbet a Pageréty Irma se írhatott volna! Gyorsan címlap sztorit rittyentek belőle!”
/Szily László az Index főszerkesztője/

„A Ludwig az magyarul László? Mi, hogy Lajos?! Süketüljek meg, ha értem! Bezzeg az a B. Tóth!”
/L. Beethoven/

„Na Elvis öcsém, neked mikor írtak ilyet?! Mindjárt el is éneklem, csak előbb meg kell tanulnom még néhány segédigét.”
/Komár László/

„Hogyhogy ennek a korszakos zseninek még nincs saját verseskötete?!”
/egy Frady Endre rajongó a háromból/

„Ki szórakozik itt engedély nélkül a nevemmel?! Ebből per lesz fradybogár!!!”
/Dr. Átlag László vegetáriánus agysebész, buddhista balbekk, szász lótenyésztő lovag és megélhetési vájár/

2012. június 26., kedd

Agg harang


Tótágast áll az agg harang,
S hűs vizében hét-nyolc hering
Kering holtan, merthogy a dús
Eső nem sós, hanem édes.

„Harangtotem?! Heringtetem?!
Ezt a vackot betiltatom!
NEMENG!!!” – visítja a cenzor
Fejhangon és magas cén zár.

Arca veres, szeme okker
S megüti a guta ekkor.
Föld vállat von s tovább kering,
Hold is telik, már-már korong.

Agg harang meg tovább rozsdáll
S némán zsong benne egy rizs-dal,
Meg Mao Ce Tung-tól pár szó…
Ő is „Made in China” persze.

2012. június 25., hétfő

CéRonaldo


Labdával bár tök jól bánik,
Védők között még sincs pánik
Látván, hajáról a zselé
Hogy ömlik a szeme elé.

Agyban könnyen szakad a gát,
Rögvest föl is dobja magát.
Sípszóra vár földet érve,
Fetrengés a legfőbb érve.

Csúcsosodik hiszti-zenit,
Bíró röhög: „A mindenit!
Vicces volt e botló betli!
Hehe, itt egy sárga cetli!”


2012. június 21., csütörtök

Tyüng Csí


Tyüng Csínek, bár csupán fél jen
Összegyűjtött vagyona,
Nincsen oka rá, hogy féljen
Se kicsit, se nagyon a

Világválsághatás miatt,
Mivel pincér Tokió
Zöldjében, s az éttermi jatt
Kisegíti. Tökijó!

2012. június 20., szerda

Hangyanász az avaron


Talajt csőrrel csirke vés,
Keresi a hangyabojt.
Izmos testén zsír kevés,
Sapkáján meg nagy a bojt.

„Baromfikám micsinász?!
Bálterem most az avar!
Hangyáknál van kicsi nász,
S te magad vagy a zavar!”

Elő éhes puli mász,
Sapkás csirkét bezabál,
S talpán hangyás kulimász…
Kérdi: „Nincs most ez a bál?”

2012. június 19., kedd

Véradó líra

Nedvesen Zokogó Tömegek!
Nem kell többé kétségek között vergődni, vad halálsikolyok közepette végrendeletet fogalmazni, padlón összegyűlő könnytócsákba ököllel belecsapkodni és tévé előtt letargiában fetrengve tehetségeket kutatni, mert itt van végre a válasz: IGEN, LESZ VÉRADÁS!!!
Az alábbi véradó lírában az önfeledt költő a tőle megszokott rusztikus bájjal és lapra szerelhető rímtechnológiával osztja meg donori örömét a világirodalombarátok és barátnők lélegzetvisszafojtva lélekbúvárkodó seregeivel. Feleim, ömöljön az a vér!
Világ véradói, le ne üssetek!

Frady Endre:
VÉRADÓ LÍRA
Több vagy-e, mint ötven kiló,
S kártyádnak remek a TAJ-a?
Nem harapott meg víziló,
S nem haltál ki, mint egy maja?

Két lóerős postaszekér
Poros utcán tizenöttel
Száguldva a levelekér’
Tegnapelőtt nem ütött el?

Nem vagy terhes, nem ráz a láz,
Nincsen pszichés májzsugorod,
S kórterjesztésért nem gyaláz
Téged fél Nyizsnyij Novgorod?

Oké minden fenti adat,
S tömény önzetlenség hat át?
Rút közönynek üzenj hadat,
S vívjál vidám vérbő csatát!

VÉRADÁS:
2012. június 29. (péntek) 15:00-19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet


A világegyetemet mélyen érintette, felkavarta és szinte kiforgatta önmagából a költő ily mély tényfeltáró és jövőbe mutató véradó lírája. Nem is hagyták szó nélkül…

„Kihaltam. Nem mehetek.”
/egy maja/

„Jaj, de kár, hogy nem tudok odamenni, mert aznap épp szolgálatban vagyok!”
/Jack Neck, a Vampire State Building főportása/

„Vééér!!! A fél karomat odaadnám, ha ott lehetnék!”
/Véreskezű Mária, a brikettek egykori uralkodónője/

„Jaj, csak el ne vágjam a zacskót, vagy az odavezető csövet!”
/Ollókezű Edwárd/

„Ennél a vacaknál még oroszul is jobbat írtam! Vérszegény klapancia!”
/Alekszandr Petrovics barguzini forradalmár költő és kinyugdíjas/

„Ez az! A vers maga ugyan olyan szörnyű, hogy savszívű Alieneket lehetne ijesztgetni vele, de legalább keményen beledörgöli a elefántcsonttoronyban fetrengő dekadens celeblobbi orrát a saját taknyanyálába! Nem tudok rá két pontnál többet adni, de bátorítóan kacsintok hozzá! Egyszerre soha többé és csak így tovább! Na, kifelé! Még találkozunk! Jaj nekem! De neked is!”
/Puzsér Róbert/

„Bosszantó egy bugris bunkó! Abcug Frady, le vele! Verstanról még sosem hallott, s nem tud még vért adni se!”
/Sur, Solt, Bese/

„Sajnos most pont ráérek. Ott leszek bent teljes terjedelmemmel. Gyere te is, Vad II.!”
/Kassai Viktor játékvezető/

Ó, hogy az a … (folyamatos füttyszó) … a tieteké!
/Dopeman alternatív köztársasági elnök jelölt)

„Kérem a svéd műfordítást és azonnal továbbítom az akadémiámnak irodalmi Nobel-díj témában!”
/XVI. Károly Gusztáv svéd király/

„Jaj ne máááá!!!”
/egy neve elhallgatását kérő svéd királyi akadémikus/

Dán kannibál


Dán kannibál vígan emészt,
Tápláléka nem három lett,
Se két litván, se egyszem észt,
Hanem finom Larsen omlett.

Shakespeare ordít: "Hol a dánom?!
Főszereplőm, Larsen hamm lett?!"
Lelkében nincs dínomdánom,
S új főcímet ír fel: Hamlet