Felhőszakadás

Szakadt felhő alatt ázó műkőhal szobor

Felhő szakad, dől a lé!
Szereti műkőhal-é?
„Nem!” -bőg szárazföldi hal,
S mint kire ló dől, kihal.

Csak vízi hal lájkolja,
Meg az ukrán ál-Kolja
(Ki tul’képpen nem Kolja,
Hanem ponty, de titkolja)
Ezt a szörnyű nagy esőt:
„Höhö! Csípjük, ugye? Sőt!”

Eső ritkán semleges.
„Ilyet ne is emlegess!” –
- bőg lúganyó – „Ha savas,
Rozsdáll, kinek hasa vas!”

Sebaj, minden vas-hasút
Égbe visz a sas-vasút,
Hol szárít a felhő hő!
Gyerünk sasok fel, höhő!

(a szügyig ázott költőt ekkor elvitték megszárítani a sasok…)

Kísértet

Éjfélkor valahol Skóciában...

Tenisz közben nyoma veszett
McKiss Tasnak s oda a szett.
Várba menjek be McKissért,
Hol lepedős izé kísért?

Bemegyek, ha jön az éjfél,
Itt csak buta dinnyehéj fél,
Nem az ilyen klassz srác, mint én!
Mért rettegnék, tök őszintén?!

Lámpámban, jaj, rossz az elem,
S kicsit, hűha, bánt a szelem!
Futni ez mind csupán ál-ok,
Kár, hogy közben becsinálok!

Becsináltam s jön a szellem!
Lüktet s kicsit szorít mellem…
Szívemnek van infarktusa?!
Kemény ez az éji tusa!

Kísértet huhogva halad
S puffan, néki pofont fal ad.
Eldől s rummámorban dalol
Gaz McKiss a lepel alól…

Szegény Lenin!

(posztumusz bosszú)

Ímélt brutál nagyim ír,
Sittre addig nem ül be,
Míg mél nem jut Vlagyimír
Iljicshez a Kremülbe.

Cirill az ő levele,
A betűi, hű, furák!
„Долой его! (Le vele!)
Ленин, Ленин, ты дурак!”

Űrkutatás

Jolán néni űrkutató.
Ő is, meg a Biros Kató,
S Biros Kató ipa, Anti,
Meg a siket Irma tanti,
Igor bácsi, ki az USA
Habzó szájú kritikusa,
Don Quijote de La Mancha
Mintás pólós Südri Ancsa,
Meg a jó Giuseppe apó,
Kinek kedvenc vize a Pó,
S ki nem rokon, csupán barát,
S nem rág mást, csak rebarbarát
(Ezt a szokást apja, Ottmár
Hagyta rá, ki rég halott már),
Ja és hát a bádogüstű
Török szakácsszomszéd, Rüstü,
S idegenbe szakadt Feri,
Meg az egész jó haveri
Kör most együtt űrkutat ás,
S nem is marad el a hatás,
Nem hiába fáj sok derék:
Előtörnek Darth Vaderék!

Az űrvíz feltörésének pillanata (F.E. felvétele)

Jegenyebazsalikom

Dűlt jegenyebazsalikom
Látható a lo-lali.com
Site-on, ami Ló Lajoska
Tulajdona, aki sóska
Mellett épp most ilyet termeszt,
S hangyát is tart, főleg termeszt.
Bazsalikomos jegenye
Legfőbb tápjuk, ejnye-bejnye!
Siserahad mindent felfal,
E boly köré most már kell fal!
E kérdésben legfőbb tromf a
Szétrágott bazsalikomfa.
Mindent meghány-megvet, mert ész
Nélkül Ló Lali a kertész
Semmit nem tesz. Dönt és téglát
Keres estig, amíg még lát.
Aztán, mikor Nap már lement,
Facebook-ozik. Úgysincs cement.

Rozsomák

Senki sem kezd arról vitát,
Rozsomák, ha szájat kitát,
Minket akkor vajon esz-e?
Elfut, kinek van kis esze,

S nyolcon belül üget százat,
Mert különben, hű vigyázat!,
Bárkit utolér és bekap!
Ha nincs biztonsági backup,

Akkor irreverzibilis
Módon Nagyezsda és Bill is,
Mint cápában tengeri sül,
Evés által megsemmisül.

Vadászó rozsomák (torkosborz) akció közben

Falánk kis borz

Falánk kis borz, ha egy ültő
helyben egész medvét megesz,
duzzad rajta még a fültő
is, mivelhogy olyan degesz.

Medvebrummtól hangos bendő
igen hamar kettéhasad!
Kis borz, ezt elkerülendő
kevésbé tömd meg a hasad!

Két kis félborz, aki all in-t
próbál, all out lesz és ő
még egy legutolsót bólint:
„Káros enni este késő’…”

IMF tárgyalások

A zárt ajtók (Frady Endre felvétele)

IMF és magyar kormány:
Két elefánt összefeszül,
S bezárt ajtók mögül ormány-
-szkander nyögés hallik neszül.

Valaki most halkan visít.
Egyik elefánt tán egér,
Vagy csak nyúzzák Varga Misit?
Ez a kölcsön bármit megér?

Bármit-e? Pont erről tárgyal
Odabent sok fontos ember
S csapkodnak pár tompa tárggyal…
„I am F! Please do remember!”

„IMF vagy, emlékszem én,
Aki minket folyton megint.” -
- Látszik Varga Mihály szemén,
Nagyon elege van megint.

Elmondunk bár minden óhajt,
Feltételek kőkemények
S vége! Mihály nagyot sóhajt:
„Hazamennek a legények…”

Mocsárlápi szerelem

Haláp Irén szerelmes sziréndala

Négyszögletű mocsárfertő
Legbüdösebb nyula hopp!
Ugrott s taslit lekevert ő
S pörögtem, mint hullahopp.

Bűz-sün karcolt hátam mögött,
S szakadt rólam ruhahát,
S kárörvendő nyúl röhögött
Légtérbe bősz bruhahát.

Ekkor jött meg Haláp Irén!
Csapd le csacsi!-n nyert eszét
Vesztve futott a lápi rén,
A sün, a nyúl szerteszét…

„Megmentettél, Haláp Irén!
Amit érzek, szerelem!”
S rám dalolt e bájos szirén…

Halláskárért perelem.

Banánhéj

Buta majom ebéd gyanánt

Fal pár hámozatlan banánt.

Mosatlan a banán héja

És mire leszáll az éj a

Dzsungelre, a maki gyomra

Hasonlít egy csúszásnyomra.

Banánhéjon könnyű csúszni,

Jön, mint lovagszájból húsz „Ni!”,

Később meg sok „Eki-eki!”,

Siklik a táp be-ki, be-ki.

Gyerekek, megjegyezzétek,

Banánhéjat enni vétek,

Mert attól a belünk remeg,

Mosatlanul no pláne meg!