Mindenki

(Oscar-díjas magyar rövidfilm)

Zeng a gyerekkórus dala,
Több ez, mint kis salalala,
Inkább tiszta hangok árja,
Hiszen őket verseny várja.

Néhány fiú s kóristalány
Álorcája röpke talány:
Ők, kik csupán tátikáznak,
Dísznek kellenek csak, máznak.

Alig röpke többség dalol,
S titokról hullt lepel alól
Cezaromán karnagy néni
Jelzi azt, hogy jobb lesz félni!

Ám a gyermekszív még szeret,
Zsarnokságnak nem ad teret,
S közös fellépéssel némán
Jut túl diktatúra témán.

Gondoltam, egy verset megér,
Ahogy sok kis színes egér
Szürke hálót együtt kirág.
Bodzavirág, bodzavirág…

A kórus - részlet a filmből

Rövid ebédszünet

(tészta horror)

Épp ettem vón’ spagettimat
Mikor megugatott Szimat,
Mert nem adtam spagettit én
Neki s belém vetett hitén
Folt esett meg szörnyű csorba.
Muszáj voltam rúgni orrba!

Leharapta lábujjamat,
Fájt, mint svájci hitelkamat,
S vér spriccelt fel homlokomra.
Ezt látva a szomszéd gyomra
Kifordult és csülökpürés
Lett a szája méretű rés.

Szétesett, mint tilolt lentő,
El is vitte rohammentő.
Ott maradt a spagetti s én…
Szimat bájkutyai klisén
Túljutva jött: szem-szem, orr-orr
Összefeszült… Tészta horror!

Veni, vidi, vici nyomán
Átléptem a kimúlt komán,
S vakmerőn szóltam az Égre:
„Uram, figyelmezz rám végre,
Mint Istvánra egykor Imre…
Adj időt a spagettimre!”

„Nem adok! Már így is folyton csak eszel, sőt falsz, gyermekem! Koplalj, böjtölj és ne a testedet tápláld, hanem a lelkedet! Olcsóbban kijössz!” /az Úr/

„Büszkén mondhatom, hogy a költőt a múlt csütörtökön nálunk a Kisbigben evett spagetti all’arrabiata parmezános pangrattoval ihlette meg! Öröm volt látni, ahogy kenyérbéllel kitunkolta a szaftot! Váljék egészségére!” /Mr. Kisbig, konyhafőnök/

„Köttő báci, adni oda agyoncapott Szimat kutyusz, apukám cinálni belőle kiciccípős szecuáni cirke!” /Hambe Kap Lak, a Trancsír téri kínai gyorsétterem tulajdonosának kisfia/

„Ez a vérengző dúvad poéta elpusztított egy védtelen kutyuli mutyulit csak azért, mert az kérni mert a spagettijéből?! Vérbosszú! Vendetta! Éljenek a humánus állatok, pusztuljanak az elállatiasodott emberek! Támadááás!!!” /Tücsökbogár Teodor, a Kutya Ellenes Bűnözőket Agyonverő Bizottmány (KEBAB) sötétzöld ügyi főelőadója/

„Ő kezdte! Amikor váratlanul rám vakkantott, ijedtemben elharaptam a nyelvem és majdnem torkon szúrtam magam a villával! Különben sem szerette a spagettit, csak irigy volt!” /Frady Endre, ebugatta költőgigász/

„De igenis szerettem a spagettit, ha bolognai volt, mert abban mindig sok a darált hús! Itt a kutyamennyben bezzeg csak manna ízű macskacsont van, a szférák állandóan zenélnek és mindenki a folyton tele Holdat ugatja! Nagyon idegesítő! Vaúúúúú…” /Szimat, néhai foxtrott terrier/

„Én is bolognai vagyok, még sincs bennem darált hús! Igaz, én nem spagetti vagyok, hanem védekező középpályás. Vagy csere.” /Nagy Ádám, a Bologna FC magyar futballistája/

„Kutyából nem lesz szalonna, se darált hús, csak hótt dög! Mustárral és ketchuppel!” /Virsli Vendel, hot dog árus/

„Na, költő elvtárs, most benne van a slamasztikába, de vastagon ám! Nem tudta, hogy a foxtrott terrier védett állat és maga még önvédelemből sem végezhet vele?! A törvény nem ismerete nem felmentő hatályú, úgyhogy most eljárás indul. Eljárjuk a fogdai pofozóst és a cellai rugdosóst, utána pedig elgondolkodhat a ravatalon, hogy megért-e ennyit egy tányér spagetti!” /Csávás Kálmán, a Kutya Ölőket Veréssel Élettelenítő Rendészet (KÖVÉR) ideológiai ítéletvégrehajtója/

„De hiszen a szomszédban lakó költő úrnak nincs és soha nem is volt kutyája, mert szerinte a panelba nem való semmilyen állat, legfeljebb néha egy-két pók, amíg ki nem porszívózom a sarokból! Nekem sem a kutyaharapás miatt költővéres spagettitól fordult ki a gyomrom, hanem az első versszaktól! Émelyítő volt!” /Belbecs Béláné Külcsín Klotild, középiskolai magyartanár és maszek takarítónő/

„Mi ez a szellemi sötétség cunami?! Meddig rikácsol még ez a mételyező tehetségtelenség?! Frady Endre átesett a tébolyküszöbön és rémületében telebüdösítette a tudatalattimat! Anyámat beírattam egy betűfelejtő tanfolyamra, hogy még véletlenül se tudja elolvasni ezt az ölebirtó spagetti versternt! Ó, boldog analfabetizmus! Lehet, hogy önvédelemből nekem is felejtenem kéne?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a forró nyálammal főzöm a spagetti szálakat, de sosem túl puhára, hogy meg tudjam velük fojtani az ebéd közben rám támadó texasi aligátorokat!” /Chuck Norris/

Vaku

Botolva kiált a vak Úúúú!-t
S csobbal nyeli el őt a kút,
Én meg kattintom a vakut:

Vakrepülést örökítek
Röhögve, de dél-pesti TEK
Lecsap rám és várnak sittek.

Sitten bolhásak a priccsek?!
Büntetést hadd semmisítsek!
Óvadékra nincsen itt csekk?!

Elfutnék, mint egykor Zalán,
Ám a lábam puding talán…
S fény gyúl ki bent agyam falán:

Elmémbe villan a vaku,
S összeáll most az I, a Q…
Álom volt csak, rémalakú!

„Kedves költő úr, én úgy látom, hogy az a bizonyos I és Q nem összeáll, hanem épp szétesik, már persze, ha valaha is össze volt állva. Mindenesetre javaslom, hogy sürgősen keressen fel magánklinikámon, ahol minden bizonnyal orvosolni tudjuk az Ön becses ön- és közveszélyességét! Ugye nem allergiás a hidegzuhanyra, a fémszálas pamutzubbonyra és a gumifalakra?” /Dr. Agyalapi Lappantyú, a Poézist Univerzálisan Kikezelő Intézet (PUKI) tulajdonosa és főorvosa/

„Bámulatosan lazán kezeli Költőnk a cím és a szöveg, valamint a bármi és bármi más közötti kohéziót. Kis jóindulattal tetszőleges cím alatt is elkövethette volna ezt a kis Darwin-díj-gyanús kriminalisztikai esszét. A Stern magazin címlapfotóját ezúttal Tekintsa Wakumba feltörekvő zimbabwei fotótehetség készítette a Vakok Intézetében a vers felolvasásának pillanatában.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Na, ez most kivakuzta a maradék agysejtjeimet is. Már az első sor értelmezése sem volt könnyű. Összefüggést igyekszem NEM keresni, ezt kitanultam az előző remekművekből, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezt hogy lehet így megalkotni? Egy hatalmas előnye, hogy nem oly hosszú, mint fájdalmas... Most érzem, elnyel a sötét. Este félek majd elaludni, legutóbb is mi lett a vége...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ebből a valamiből már csak egy vakegér evés miatt gyulladt vakbelű vakond hiányzik! Meg minden egyéb, amitől jó vers, vagy egyáltalán vers lehetne: tartalom, értelem, mondanivaló és sorolhatnám. Amúgy nem is rossz, hanem egyenesen rettenetes. NEM ENG.!” /Kegyenci Kegyetlenc, az Állami Versügyi Hivatal (ÁVH) betanított vicecenzora/

„Mi ez a vakvezető világtalan sületlenség?! Mi ez a rókasárga földbe vert orral történő mélyszántást is alulmúló hagymázas tébolylíra?! Frady Endre a mindig rosszban sántikáló verslábaival ismét vérhólyagot rúgott az agyamra! Anyám szerint ez is kezelhető, ugyanis mivel fejben dől el minden, így ott belül is tudom borogatni. Te jó ég, csak nem lejárt szavatosságú akciós szóvicctablettákat árusítottak a nyugdíjfolyósító büféjében?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bokorrímek koronázatlan királyának koszorúzott költő, a szépirodalom zabolázhatatlan fenegyerekének tartott Frady Endre ismét fokozta a fokozhatatlant és a poézis Szergej Bubkájaként újabb két centivel megjavította a Parnasszus fölé ugrás saját maga által tartott világrekordját! A csodapoétában vakon hívők önként és dalolva ugranának kútba bálványukért, hiszen Ő már számos versével elérte, hogy olvasója hirtelen felkelt és járt egyet! Avassuk szentté! Mert megérdemli!” /Ló Reál, a Frady Endrének Rajongó Dalokat Éneklők Köre (FERDÉK) szólamvezető főpapja/

„Egy vakmerő udvari igric gúnyolódik a vakságomon?! Átlátok ám a szitán! Vakondok elé vele!” /Vak Béla, király/

„Ha egy fát három irányból megvilágítunk a fényünkkel én, a Nap és a vaku, akkor a velem átellenben lévő oldala lesz mohos.” /Chuck Norris/

Szemüveg

"kerek erdő közepén"

Egyszer volt, hol nem volt, kedves gyerekek, az átlagos R sugarú körrel közelíthető majdnem kerek erdő közepén, azaz a fasűrűséggel súlyozott mértani középpontjában ott hevert egy több szempontból is levert szemüveg. De ez nem közönséges szemüveg volt ám, nem egy síküveges pápaszem, vagy egy oktondi okuláré, nem, nem! Ez egy nagyon-nagyon távolba látó csodaszemüveg volt, amivel nem csak térben lehetett nagyon-nagyon távolba látni, hanem időben is.
Na, gyerekek, ennek a szemüvegnek nem volt párja, mert készítőjét, a messze földön híres Fókusz mágust megbízója, a kegyetlen VII. Hecsedli király eltetette láb alól, hogy többé egyetlen konkurens királynak, császárnak, cárnak, cézárnak, führernek, feudalista pártfőtitkárnak, népköztársasági elnöknek, vagy illiberális miniszterelnöknek se tudjon hasonlót csinálni. Meg aztán a király mérges is volt az optikus varázslóra, hogy olyan nagyon-nagyon távolba látó lett a szemüveg, ő ugyanis térben csak a birodalma határain túli meghódítandó területeket szerette volna látni, időben pedig a következő heti lovagi tornákat, hogy a győztesekre fogadva megtöbbszörözhesse a vagyonát. Attól, hogy belátott a Hold mögé és megfigyelhette, amint ezer évvel később egy távoli ismeretlen bolygón kis zöld emberek Marsi Anikó mintás azonosítatlan repülő objektumokat lőnek ki a világűrbe, nem lett se gazdagabb, se boldogabb. Sőt, csak felidegesítette magát és egy csomót kellett költenie gyógyszerekre, udvari hóhérra és gyorsan fogyó ítéletvégrehajtó eszközökre, mert dühében egyre több bűnbak udvaroncnak a fejét kellett lecsapatnia.
Hű, gyerekek, ha láttátok volna, hogy sújtottak le a csupasz nyakakra az olcsó kínai és a méregdrága walesi bárdok, akkor most biztosan rosszat álmodnátok! Nem is mesélem el nektek, bár gyanítom, hogy ennél vérengzőbb horrorfilmeket is lájkolgattok a neten…
Szóval dühöngött a király és fogyott a nép. Ám ekkor egy mélyszegény ember optikusnak kitanult legkisebb fia felajánlotta VII. Hecsedlinek, hogy a lánya kezéért és a fele királyságáért kalibrál egy kicsit a szemüvegen. Balszerencséjére az uralkodó nem ismerte a kalibrálás szót és ott helyben lecsapatta mélyszegény ember optikusnak kitanult legkisebb fiának a fejét. Hű, gyerekek, megmérgesedett erre a mélyszegény ember két idősebb fia és palotaforradalom szervezésébe akartak fogni, de a lelkiismeretlen lakájmédia lekaraktergyilkolta őket, úgyhogy külországba kellett menekülniük, ahol boldogtalanul éltek, amíg meg nem találták életük párját, akivel azután boldogan éltek, amíg rá nem untak egymásra.
A király ekkor jobb kedvre derült és kilovagolt a strómanja által saját magának nemrég elprivatizált átlagos R sugarú körrel közelíthető majdnem kerek erdő közepébe. Eközben fel akarta venni a lovaglószemüvegét, de, képzeljétek el gyerekek, véletlenül összekeverte a nagyon-nagyon távolba látó szemüveggel és a következő látvány tárult a szeme elé:
Egy térben és időben nagyon-nagyon távolba szakadt ük-ük-ük-ük-unokája, a fiatalkori önmagára megtévesztésig hasonlító MDCLXXXIII. Hecsedli Jenő űrhajóparancsnok a fedélzeti számítógépe előtt ülve  morfondírozott:
- Talán a kompjúter oprendszerét kéne szemidigitális satavezérlővel szerverkompatibilissé tenni, hogy konnektálhasson az ixcsénddzsel és a wifis rúter invertálhassa a fájmappát az úesbé portra…
Na, gyerekek, a király ezt hallva egyszerre kapott szívinfarktus, agyvérzést, hasmenést, tüdőcsúcshurutot és vírusos napszúrást, valamint egy hatalmas menetszélütést a nagyon-nagyon távolba látó szemüveg miatt észre nem vett nagyon-nagyon közeli légellenállástól, majd tátott szájjal átbucskázva a lova feje felett a fűbe harapott. A pórul járt VII. Hecsedlit VIII. Hecsedli eltemettette és most az igaztalanok álmát alussza, hogy legyen neki nehéz a föld!
A király szemüvege pedig a közvélemény által jobbesetnek suttogott balesetben oda esett, ahová már a legelején meséltem.
Ott van az azóta is!
Ennyi volt a mese meskete, jó éjszakát gyerekek!

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY:
A helyszínelő szakértőink megállapították, hogy a vágtató lóról a menetszéltől hanyatt vágódó király nem bucskázhatott arccal előre a lova feje fölött, így nyilvánvaló, hogy itt balesetnek álcázott gyilkosság történt. Az elsőszámú gyanúsítottként letartóztatott mesemondó eleinte következetesen tagadott, ám kitartó kihallgatásaink hatására, ami még maradt belőle, az beismerte a bűncselekményt. Sőt még három, korábban felderítetlen esetet is. Nyilvános lefejezése holnap délben tekinthető meg fejenként 100 Eurázsióért az olimpiai stadionban. Nőknek, gyerekeknek, katonáknak és nyugdíjasoknak féláron.

Állatfarsang

Erdőn csillognak a szemek,
Farsangoznak állatok.
Olvasóim, ez oly remek
Bál, hogy csorog nyálatok!

Zsömlét ölt a hód s most McHód,
Fess sofőr a pávián,
Siketfajd szól: „Nagy az ekhód,
Úgy zörögsz az Ávián!”

Baglyon bő a medvejelmez,
Lötyög rajt a maskara,
S vájt fülének nem kegyelmez
Varjúkórus sas kara.

Oroszlán fut bivaly elől,
Mi csak maszkja evetnek,
Állatkirály iszkol elöl,
S körben békák nevetnek.

Tóban stégként áll a manó,
S fázik szegény elf alja,
Mígnem vízből felbukkanó
Iszapcápa felfalja.

Papnak öltözik a róka,
S nem kérdés, hogy kísér-e
Nyulat, aki éppen fóka,
Vasárnap a misére.

Szalonnát fal hal, ki mangó,
Mit egy sün, ki baszk, abált,
S önfeledten dúl a tangó,
Élvezik a maszkabált.

Így mulatnak, nevetgélnek,
Sört-bort fel sok csacska hajt…
S harangja a másnap délnek
Nem hoz mást, csak macskajajt.

„Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Illetve nem, inkább meneküljünk, nehogy valaki ezt még egyszer felolvassa! Még elkapunk valamit! Futááááás!!!” /Normál Norbert, átlagolvasó családapa és alkalmazottként adófizető állampolgár/

„Költő úr, tudja mi a különbség a gyerekvers és a gyerekes idiotizmus között? Maga! NEM ENG.!” /Kőbaltai Kobold, a Tinédzserek Életét Bearanyozó Országos Lírai Yes! (TÉBOLY) könyvkiadó főcenzora/

„Sind die elf im See?! Das ist über idiotisch! Rote Karte! Elfmeter!” /Karl-Heinz Katzenjammer, Bundesliga játékvezető/

„Sikerélmény már az is, ha valaki eljut a végére ép elmével. Na, ezt most nem kellett volna, tudtam ára lesz a remek előző műnek, túl szép volt... Hogy feldolgozzam, kevés lenne rá a hétvége is. Na, most aztán rettegjen szegény Puzsér anyuka, nyolc napon túl gyógyuló sérülések kilátásban...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez a szellemi madárinfluenza, ez az irodalmi kergemarhakór?! Anyám ettől a rémmesétől akkora sokkot kapott, hogy az Óperenciás tengeren innen, de nyolc napon túl! Szegény azt hitte, hogy Camille Saint-Saëns Állatok farsangja című zeneművének a szövegkönyvét olvassa, pedig annak nincs is, de ha lenne, akkor se egy ilyen versvágóhídi rímmészárosra bízták volna! Frady Endre nem csak űzi a költészetet, de ha utoléri, akkor fel is trancsírozza, majd táncol a romokon! Nincs ennek a vérgőzös líraterroristának valami természetes ellenszere?!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„BREAKING NEWS! P. Gergő hétvégén a fenti műről rémálmodott és verejtékezve ébredt! Elmondása szerint még soha egyetlen vers sem váltott ki benne ilyen emóciókat. Úgy látszik, hogy hatok.” /Frady Endre, költőgigász/

„Nem elsőrandis versike. Költőnk nemigen tartja az esti saláta fogadalmát, vagy ha igen, akkor elvonási tünetei lehetnek. Állati zavaros, hogy ki kicsoda és mit eszik, de szerencsére én már a múlt héten feleltem. Csak nem az F-nél nyílik ki megint a napló.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Az örök gyermek játékosságú Frady Endre egy farsangi kaleidoszkóp önfeledt színpompájával szórja elénk az állatvilág sziporkákkal teli álomvilágát. A mű egy világirodalmi igényességű szellemi játéktár, egy tolsztoji toy sztori! A versfolyam ritmusbravúrokat és rímparádét görgetve hömpölyög át az éjszakán és oldódik fel a másnap déli katartikus macskajajban. Nincsen ingyen ebéd és irodalmunk még sokáig magán fogja hordozni a Költő lábnyomát. Jövő órára mindenkitől kérek egy minimum két oldalas fogalmazást ’Miért tartom a legnagyobb kortárs költőnek Frady Endrét?’ címmel, a verset pedig fejből kell tudni! Most pedig ismét az F betűsök felelnek!” /Macskajaj Menyhértné Toitoi Tilláromka, középiskolai magyartanár és maszek vécésnéni/

„Örülök, hogy nem Chuck Forris vagyok, mert sosem szerettem felelni, csak kérdezni és ütni. Néha fordított sorrendben. Mivel a versben egyetlen állat sem húzott Chuck Norris jelmezt, a költővel el fogok beszélgetni. Ha esetleg nem éli túl, az sem baj, hiszen biztos van még több ilyen is ott, ahonnan ez jött. Ha meg nincs, az még jobb mindenkinek.” /Chuck Norris/

Bő vacsorám...

Bő vacsorám kaja-pia
Megfelelő elegye.
Nem tűröm, hogy bárki fia
Énelőlem elegye!

Közbeszédet jelenleg a
Vacsorámmal témálom;
Se nem kevés, se nem vega,
Van is tőle rémálom!

Álmok tele hassal lelki
Szodomák és Gomorrák;
Böjt kell, míg nem zsigerel ki
Belülről a gyomorrák!

Megjavulok s vadul töröm
Rossz életmód falát át,
S nem is eszem – minő öröm! –
Csupán néha salátát.

„Ez a vers annyira tökéletes, hogy bármilyen hozzászólással csak rontani lehetne rajta. Letehetetlen bestseller!” /The New York Times/

„Best serrel! Wernesgrünerrel vagy Löwenbrauval! És pereccel!” /Frankfurter Allgemeine Zeitung/

„És igen, katarzis. Egy keleti bölcsesség jut eszembe: Chuck Norris megpróbálta a lehetetlent és sikerült neki. Na, valami ilyen érzés fogott el. Ez biztos, hogy Frady Endre szerzemény? Egyszerűen tökéletes. Hihetetlen...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nincs is szebb, mint egy hiteles, de nem túl részletes mea maxima culpa. Menj békével, gyermekem, és ma már ne étkezz! Penzumod legyen 10 "reggelizz úgy", 20 "mindennapi salátánkat" és legyen neked könnyű a vacsora!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lelki Szodoma és Gomora, költő úr? Lóti futi van éjjelenként a latrinára oda-vissza, meg kénkőszag? A kedves neje meg sóbálványként nézi? NEM ENG.!” /I. Mózes, monoteista szakpróféta és a Kőtáblischer Zeitung főszerkesztője/

„Vacsorára sosem fogyasztok többet egy tepsinyi hagymás babnál és két korsó sörnél. Vigyázni kell a vonalaimra!” /Bud Spencer/

„Ne aggódj Buddy, a legtökéletesebb térgeometriai alakzat a gömb, amit te már elértél, úgyhogy akár nekem is adhatnád a hagymás babodat! Nem? Döntsük el sör virslivel, hogy ma ki vigyázzon jobban a vonalaira?” /Terence Hill/

„Bezzeg az én vonalaimra nem vigyázott senki, sőt az a rút római katona még szét is taposta a homokba rajzolt ábrámat! Ráadásul, amikor rászóltam, hogy "Ne zavard a köreimet! ", még le is szúrt a fattyú! Mindegy! Megölhetnek, de ártani nem tudnak nekem!” /Arkhimédész, ókori szicíliai tudós/

„Költő úr, ha a drasztikus kényszerfogyása nyomán beállna a pszichés alapú anorexia nervosa, akkor okvetlenül keresse fel a Cukrozott Tokaszalonna utcai rendelőnket, ahol kellő önbizalommal és elegendő sertésdagadóval töltjük fel, hogy utána már soha ne legyen visszaesése, soha!” /Dr. Tokaredő Tomor, a Soványakat O-alakúra Hizlaló Alapítvány (SOHA) főorvosa és főszakácsa/

„Az egyre jobban teljesítő és erősödő jóléti társadalom öncélban tobzódó poklának mélységeit megjáró költő önmagát keresztrímekve feszítve vegetál át a lét letargikus lépcsőfokain. Az önnön hedonizmusához letáplálékláncolt alkotó vegetatív idegrendszerbe markoló pirruszi győzelme mögött a biblia bűnök hátrahagyásának véres izzadással kijegecesedett salátatörvénye. Felszabadult örömmel átitatott halálközeli élménylíra nem csak nyulaknak!” /Hamu Samuné Vogymuki Isa, a Kőkorszaki Irodalmárok Szervezetének (KISZ) témafelelőse és maszek kiskertész/

„Rámutathatnék, hogy milyen jó ez a vers, ha feltétlenül hazudni akarnék egy kicsit, de anyám azt tanította, hogy aki mutogat, az hazudik is; aki hazudik, az lop is; aki lop, az rabol is; aki rabol, az gyilkol is; és aki gyilkol, az akasztófán végzi, hacsak nem O.J. Simpson az illető, vagy nem tünteti fel véletlen balesetnek. Szerintem ez a vers most kivételesen valamivel jobb lett, mint egy túlkaprozott menzai tökfőzelék, de én inkább ezt tekintem véletlen balesetnek. Frady Endre talán gondatlanságból, talán ittasan, de ezt a versét elfelejtette nagyon elrontani. Kétszer aláhúzott kegyelem kettes alá, és egye fene, egyszer még anyám is elolvashatja!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Esténként nehéz csak zöldséget ennem, mert amikor beleharapok egy erdőbe, óhatatlanul a számba kerül egy-két mókus, nyúl, fácán, vagy vaddisznó. Alig győzöm kiköpdösni őket, bár, amelyiket véletlenül már kettéharaptam, azt azért lenyelem.” /Chuck Norris/

Sziszifuszi költészet

Verset írni hű, de nehéz,
Költő közben nem hehehéz,
Hanem izzad vért a vártán,
S közben rímpárokra vár tán.

„Jaj, hol a rím? Jaj, hol a rím?” –
- Bőgi, ám int múzsakar: „Ím’
Rád lehelem ihletemet!”
Költő víg és búbajt temet.

Korán örül, tolla néma,
Rím már van, de nincsen téma!
„Miről költsek? Muszáj költsek!”
Orra előtt sárga öl csekk…

Múzsa újráz, ad egy témát.
Fallyukon les kortárs kém át,
S plágiumvágyával vét a
Köz ellen ez orvpoéta.

Ellopja a Költő művét,
Kinek heti egy-két hűv’ ét
Jut csak tápként meg egy pléh hal,
Úgyhogy egykettőre éhhal.

Vers-tolvajé lesz a Nobel,
Költő sírján no ring, no bell,
S holta eltolt, mint a léte…
Ne röhögjél ezen, hé, te!!!

„Nem is röhögtem! Sírtam! Csak cigány… ööö… romaútra ment a könnyem, és ahogy félrenyelve fuldokoltam, az tűnt úgy, mintha nevetnék. Hát mernék én kacarászni, amikor az egész irodalom zokog?! Brühühü… bruhaha… hahahaha…” /Újpesti Barnabás, újdonsült irodalmi Nobel-díjas orvpoéta/

„Nehéz a dolga a poétának, nehéz a dolga! Merugye sokmindent kell ám beszerezni folyton a művészellátóból. Oszt hol ez nincs, hol annak járt le a szavatossága. Meg hát, hosszú ám a sor a múzsánál. Van amikor csak két hónappal előre tud előjegyezni. Új vers meg ugye kell pár naponta...Ezt az olvasótáborral nem csinálhatjuk meg, Eltársak!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A KÖLTŐ KANCSAL SÍRVERSE:
Versírás az nehéz kenyér,
Bús poétát végül kinyír.”
/Frady Endre, költőgigász/

„A költő a művében bepillantást enged a poézis kihordásának és világra hozásának kínjaiba, a világfájdalom verssé faragásának gyötrelmeibe és a mindennapi megélhetés fojtó csápjainak szorításába. A materiális eldologiasodás minden tápértéket nélkülöző pléh halas szusija a lassú éhhalál szimbólumaként végigzörgi a rozsdás verslábakon tántorgó katarzislírát. Az igazságtalanság által kerékbe tört gondolatok stációin végigbukdácsolva az olvasó életútjának felén egy nagy sötét erdőbe jut, mivel az igaz utat nem lelé, oszt’ magába szörnyed. Feleim, önvizsgáljunk!” /Herkentyűburger Hugóné Ejmiakőtyúkanyókend Eufémia, a Parnasszusi Szusipárna kultúrbüfé irodalmi főpincérnője/

„Szent lóoltár és gőzkefe! Mi a nyű nyúzza ennek a nyálas nyikhajnak az agyevő skarabeusok által már amúgy is megtépázott agylebenyét, hogy ilyen elmeorvosi leletet tördel közel egyforma sorokba?! Egy konnektorba vizelésben több ráció van, mint Frady Endre összes művében! Ha anyám babakoromban ilyesmit énekelgetett volna nekem, visítva menekültem volna vissza az inkubátorba politikai menedékjogot kérni! Most pedig mindenki hagyjon békén, mert kultúrsokkot kaptam!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Életemben először meglepődtem, hogy bár magyarul is tudok, mégsem értem a szöveget, de magyar anyanyelvű ismerőseim bevallották, hogy ez a vers ugyan nyomokban tartalmaz valamiféle magyar nyelvet, valójában szemenszedett halandzsa. Ha a költő nem halt volna éhen, most meg kellene, hogy öljem a szemtengelyemmel!” /Chuck Norris/

Táplálkozom

Mikor harang kongta delek
Rázzák meg az agg fővárost,
Én olyankor ebédelek,
S belembe kerül be pár rost.

Jó a rost, ha széked reked,
Folyadékkal remek hajtó,
Ha falod, ajánlom neked,
Legyen kéznél véceajtó!

Hús az well-done, sosem nyersen
Eszem s nem jár véres szaft át,
Fogam alatt frencsfrájz hersen,
S nem kapok a stressztől aftát.

Főétel után a desszert
Része gyakran avokádó,
Lúgosságért eszem e szert
S nem leszek így savokádó.

„Babérkoszorús költőnk nem ül a babérjain, hanem tudatosan táplálkozik belőlük, már-már gasztrobloggeri babérokra törve. Vegyük a honi alapértelmezett olajban elkövetett mekmenüt, bolondítsuk meg (az olvasót) egy két szabadon értelmezett terminus technicussal, fűszerezzük csipet önéletrajzi életmód-szaktanácsadással, és tálaljuk vidám keresztrímes strófákban. Aztán vonuljunk fedezékbe!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha ezt meglátja, a királyunk mit szól... Ilyen mélységű ország romboló utalás a savköpő menyétekre, akiket tudjuk kik rendeltek. Jajj-jajjj. A költő úr politikai hovatartozása miatt elhatárolódom! Belekeverni szegény avokádót is a politikába, lehet, mi leszünk véres hús cafatok a végén, amit vígan fal fel egy röszti burgonyacsapat Erzsi Mamánál.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

Fúj, de ocsmány vers! Ettől most elment az étvágyam és nem tudom megenni a két boncolás közötti szünetben az uzsonnára csomagolt agyvelős pacalos szendvicsemet! Hű, de rosszul lettem!” /Dr. Trancs Timúr, bűnügyi kórboncnok/

„Ez történik, amikor a tehetségtelenség szorgalommal párosul: sajnos mindig a gyanútlan emberek isszák meg a levét! Frady Endrét ezért az előre megfontolt gusztustalanságot különös antitalentummal megvalósító klapanciáért öt év közírástól való eltiltásra ítélem, felfüggesztve! Amíg a levegőben lóg, addig sem tud költeni!” /Dr. Talár Tellúr, a Budapesti Ügyészség Fűzfapoétikai Ítélőtáblájának (BÜFI) főjegyzője/

„Tekintetes költő úr! A véceajtó még nem elég! Mögötte kell, hogy legyen szabad véce, előtte meg ne legyen sor! Ahogy a népköltés mondja: Hajtanak titeket rostok, S nincsen véce, földre f… ööö… izé… Üssek a számra?” /Sobri Sóska, vegetáriánus betyár/

„Üssél! Fokossal és ne kicsit! A betyár mindenedet! Hát szabad így beszélni?!” /Sobri Sóskáné Retkes Rukkola, vegetáriánus tánc- és illemtanárnő/

„Fel vagyok háborodva, költő nem úr, hogy ilyen minősíthetetlen szövegkörnyezetben sározza be és döngöli agyagba nem csak az én nevemet, de szegény megboldogult férjemét is! Nem vagyok egy bosszúálló típus, de magát szívesen torkon könyökölném!” /özv. Avokádó Atanázné Véceajtó Vendetta, a Körösztény Özvegy Nyugdíjasok Önsegítő Köre (KÖNYÖK) tömegközlekedési közelharc oktatója/

„Well-done és frencsfrájz?! Hát nem tud magyar szavakat használni, kozmopolita polgártárs?! Gondolom sörből sem az ősmagyar Csikit issza, hanem a vörös csillagos Heinekent, mi?! Hol él maga, Európában?! Na, tartsa csak ide előbb az egyik, majd a másik orcáját! Hétszer!” /Csávás Kálmán sörnagy, az Idegen Szóhasználatú Alakok Pofozdája (ISZAP) könyörtelenség ügyi főelőadója/

„Jól mondja, költő úr, az aftát, és sokszor a tályogot is, elsősorban a stressz okozza! Jöjjön el szakrendelésemre, ahol önt üzemi hőmérsékletre felmelegítve kikalapálom önből a káros többletfeszültségeket! Higgye el, utána lazább lesz, mint a Riga lánc!” /Üllő Ella, csontkovácsnő/

„Ha a rendőrségen ennek a savokádós förtelemnek az ismételt felolvasásával akarnának vallomást kicsikarni belőlem, feltehetőleg a Kennedy gyilkosságot is beismerném, sőt talán még a szarajevói merényletet és a halálos jéghegy Titanic elé lökését is! Frady Endre megverselt bélrendszere még a Brezsnyevvel csókolózó nyugdíjas pártfőtitkárok látványánál is undorítóbb! Anyám szerint ezen az intellektuális csődtömegen már csak a fekete mágia segíthet, de szerintem inkább a költő összes már megírt és még megírandó klapanciáját szénné égető fekete máglya lehet a kiút! Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Igaza van, költő úr, nincs is jobb a stressz ellen, mint a roston sült hús rósejbnivel és házi avokádópálinkával! Egészségünkre! Tánc!” /Kevert Kenéz, az Eszemiszom Dínomdánom Egylet (EDE) ízmestere/

„A mű archaikus – népies – kozmopolita - tudományos dietetizmusa átível a magyarság társadalmi evolúcióján és népies – urbánus ízvilágot kölcsönöz a hagyományokból túltáplált és elidegenedett gyökértelenség túlsózott rögvalóságán. A nemzet gyomra ugyan mindent lenyel, de ennek a vége csömör, amit nem lehet egy szellemesnek látszó ’Tetszettek volna egy nagyot hányni!’ bonmot koncul vetésével tudomásul sem venni. A költő a kispolgári zabálásba menekülés közben is jól látja, hogy amit ma megehet, azt tulajdonképpen már tegnap is megehette volna, és nem kellett volna ej, ráérnie arra még! Éttermekbe kötelezően kifüggesztendő gasztrolíra!” /Haspók Hugóné Éhkopp Étcsóka, irodalmi gasztroblogger/

„Well-done?! A sütéssel kiég a húsból a vitamin! Én mindig nyersen eszem. Kettétöröm a megvadult medvét, a két félmedve közé beteszem a frissenfojtott aligátort, és ezzel a reggelire elfogyasztott szendviccsel simán kibírom ebédig.” /Chuck Norris/

Hali galiba

Kan csukának húz be a ponty
S rögvest állatállat talál;
Csukafejen bomlik a konty
S megreccsen a hal áll. Halál?

Kan csuka üt kancsukával,
Él ő s pontyot csukafejel;
Sunyi mozdulata rávall,
Anti fair play-t mutat e jel.

„Haha, halvérű a tokád!”
Félholt pontynak nem jó móka,
Csuka uszonyára okád,
S így lőn csuka fogta róka…

Gyerekek, a folyók, tavak
Rútak, mint egy harci plakát,
Mit, mert nem lát, boldog a vak.
Szép álmokat, jó éjszakát!

„EZAZ!! Nem szabad elfojtani! Mondd csak meg, Endre bá'! Nem baj, hogy nem értjük, érezni érezzük, hogy baj van. Kell ennél több? Kinek kell?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, tessék! Ahelyett, hogy örülnél, hogy a gyerekeid kapnak egy bűbájos esti mesét, jössz ezzel a kispolgári fanyalgással! Merj életszagú lenni!” /Frady Endre, költőgigász és F. Péter mérnökkollégája/

„Szóviccek, szójátékok eme tobzódása már-már gigászi méreteket ölt a műben. Irodalom órán egy másfélórás ’röpdolgozat’ kitelne belőle: A gyilkos tanár most minden sérelmet megbosszulandó kiadja a feladatot (szája szélén meghúzódó kaján mosolyból látszik, itt most esély sincs a kettesre): találd meg, sorold fel és magyarázd is meg a vers összes szófordulatát, szóviccét stb. Ebbe még maga Chuck Norris is beleizzadna, talán ha egyszer meg tudná csinálni...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Te P. Gergő, a P. az pacalagyú pótegér, vagy péppé passzírozott pitezselé?! Én még abba sem izzadnék bele, ha rétestésztává úthengerelnélek a szemgolyómmal, reálka!” /Chuck Norris/

„Mi ez a szellemi szintjében a lavór és a lepke között elhelyezkedő rímzagy?! Mi ez az akváriumbontásból visszamaradt halhulla halom?! Anyám a címet látva gyerekversként kezdte olvasni, de már az állatállnál félrenyelte a karácsonyi ajándék Erzsébet utalványból vett tartós tej készlet utolsó fél literét és ráköhögte a monitorra! A képernyőre száradt anyatej szerencsére teljesen eltakar mindent, amit Frady Endre ma közölni akart az emberiséggel! Ha minden ember egy fél liter tejet köpne minden egyes Frady versre, akkor az ugrásszerűen megnövekedett szükséglet fellendítené a tehénipart, ami felpörgetné az egész gazdaságot! Lehet, hogy az első számú antitalentum elleni küzdelem fogja egyesíteni a nemzetet és tesz bennünket gazdasági nagyhatalommá? Anyám hirtelen jobban lett!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amennyiben költészeten az öncélú szóviccek és a tartalmatlan semmitmondás bármilyen arányú elegyét értjük, akkor Frady Endre minden kétséget kizáróan egy világítótoronyba oltott iránytű az irodalom egén, ha ellenben a poézistől mélységet, mondanivalót, maradandóságot, mindenbírhatást és katarzist is várunk, akkor egyértelműen NEM ENG.!” /Piti Áner, az Unszimpatikus Költemények Állami Zúzdája (UKÁZ) betanított főcenzora/

„Költő úr, én az illusztrációhoz szeretnék hozzászólni. Az lejött, hogy a ·y a ponty, a bakancs a csuka, a firefox pedig a rosszulléti róka akar lenni, de az nem világos, hogy a tűzróka faroktüze hogyhogy nem alszik ki a víz alatt, mitől nem ázik szét a vizes vébé óriásplakátja és a csukának miért az orra van bebugyolálva, ha az álla törött el?! A kancsuka élethűsége meglepően jó teljesítmény attól az ötéves gyerektől, akivel rajzoltat! Gratulálok!” /Pikasszó Béla, általános iskolai rajztanár és maszek szobafestő/

Savas eső

Szemerkél a savas eső,
Szívbe mar s nem kellemes ő,
Lecsöppen az orrom hegyén,
Ha ez tovább is így megy, én
Tombolok, majd elönt a bú,
S könnypatakom lúgos habú.

Lúgos könny a savas esőn
Nem mondja azt, hogy „Danke schön!”
(Se nem német, se nem beszél…)
S tátott számba fújja be szél,
Így az esős könnyem nyelem,
Ami vegyület s nem elem.

Nincsen neki vegyjele se
S nem tagja a Vegyjel SE
Kémikusi csapatának.
„Coxit diem! – Süss a mának!” –
- Kiáltok a Napnak fel én
Szürke életutam felén…

„Nem szürke az, hanem koromsötét, és remélem, hogy jóval túl a felén, mert szegény anyámmal nem bírnánk még egy ugyanekkora dózist elviselni! Anyám szerint, ha Frady Endre nem költő lenne, hanem rendszeresen rádiót hallgató mosónő, akkor már rég nem élne, hiszen a rádióaktív mosónők kirívóan korán halnak! Jaj, mama, nem rádióaktív, hanem radioaktív! Amúgy, ha nem költene, akkor tökmindegy lenne, hogy mikor hal ki! Így sem kívánom a halálát, de nem lehetne mélyhűtött savas esőben lefagyasztani?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mi vanni?! Én nem érteni! Nem beszélni se latin, se madjar! Te csinálj énekelni űrnyelv, kísérni szféra zene!” /a Nap, a legközelebbi csillag/

„Foltot hagy február a télikabáton. Soha sincs jó idő, mindig esik az eső. Naés? Mi ez a percemberes bulvárnyafogás? Hol a megszokott globális lépték, geológiai távlat, intergalaktikus kitekintés? Ahogy a záutdórcég mondja: nincs rossz idő, csak nem megfelelő felszerelés. Költözködjön Ön is intenzív esőben!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A köreinkbe férkőzött, költőnek látszó ex-NDK-s kommunista kém komoly kémhatást akar gyakorolni ránk, de mi átlátunk a nagyzási hóborton és leleplezzük a kisstílt! Hazánkban nincs savas eső és nem hullatunk lúgos könnyeket, mert országunkat beragyogja a honderű és örökké optimisták vagyunk, ha nem felejtjük el beszedni az előírt nemzettudatmódosítóinkat! Magyarország sosem felhősödik! Kérdés, hozzászólás ugye nincs?! Néptánc!” /Árvalányhaj Ányos, a Nemzeti Alkotók Fantasztikusan Egységes Népi Egyesülete (NAFENE) állítmányi költője és ideológiai főelőadója/

„Frady Endre jó értelemben kémhatásvadász költeménye a sorok közé szabadon eső asszociációival mintegy kontradiktálja a szmogátmosástól savas eső zenitből nadírba hullásának önfeledt ürömét. Mein Gott! – kiálthatnánk a Danke schön! helyett, ha kedvenc csapatunk az FC Sonnenschein lenne, és épp 4:0-ra kikapna Schobert Norbert csapatától, a Vegyjel SE-től. A sírva-nevető költő műve még a vájtszájúak nyálával is nehezen emészthető kemény eledel! Alig várjuk, hogy szerves trágyaként permetezze meg irodalmunk kiszikkadt termőföldjét!” /Mengyelejev Miamanóné Salak Sugárka, a Nincs De Kéne (NDK) című hiánygazdasági szaklap irodalmi mellékletének főszerkesztője/

„Jól van, na, régen jártam utoljára kémia órán és nem emlékeztem arra, hogy nem teljesen ugyanaz a porcukor és a kokain vegyjele, de az biztos, hogy egyik sem 1-es Update kódú és mindkettő ugyanolyan károsan hat az agyamra! Shut up diem! – Kuss a mának! és le lehet szállni rólam!” /Schobert Norbert, fitnesz guru és Update vegyész/

„Én úgy tudom szabályozni a szám pH értékét, hogy a savas eső a köpetemmel reagálva kristálytiszta patakvízzé alakul.” /Chuck Norris/