You'll never walk alone / Sohasem vagy magad

Imádom a Liverpool indulóját (mely eredetileg egy Gerry & The Pacemakers szám), úgyhogy lefordítottam énekelhető verzióban:

You’ll never walk alone

When you walk through a storm
Hold your head up high
And don't be afraid of the dark

At the end of a storm
There's a golden sky
And the sweet silver song of a lark

Walk on through the wind
Walk on through the rain
Though your dreams be tossed and blown

Walk on, walk on
With hope in your heart
And you'll never walk alone

You'll never walk alone

Walk on, walk on
With hope in your heart
And you'll never walk alone

You'll never walk alone

Sohasem vagy magad

Bárhol jársz s fú a szél,
Akkor nézz fel már
S ne félj, bárhogy nő a sötét

Ha eláll az a szél
Kék az ég is lám
S kismadár énektől zeng a rét

Menj át viharon
Menj át az esőn
Bár az álmod szétszakad

Menj hát, menj hát
Remény vigyen át,
És sohasem vagy magad

Sohasem vagy magad

Menj hát, menj hát
Remény vigyen át,
És sohasem vagy magad

Sohasem vagy magad

Izomember

Hájam nincsen, izmom vastag,
Kocka rajtam minden has-tag,
Egyre bicebb mindkét cepszem,
Sz még szinc dopping bennem cepp szem!

Hajam nincsen, headem az skin,
Irigyeim gyötri gaz kín.
Arcélem dísze az áll is,
Szép vagyok, sőt kolosszális.

Felfejelem s száll a Dízel,
Bikanyakam sosem híz’ el.
Íjként feszül konkáv tokám,
S követőim száma sok ám!

Erős vagyok, mint a barom,
Fatörzs méretű a karom,
S alig fér fel rám a Facebook…
Énrám nem a józan ész buk’!

(lájktánc!)

„No, akkor ezek szerint mégsem volt tajtrészeg a sínkrampácsoló Lajoska szaki, amikor levegőben ugráló Dízel mozdonyokat látott a külső tolatóvágányok fölött! Ha nyolc napon belül felépül abból, amit ezért a sztorijáért a brigádtól kapott, akkor vissza is veszem az állásába! Ha csak nyolc napon túl, akkor viszont minket elvisznek…” /Tárcsa Tibor, állomásfőnök/

Semmilyen izomember sem dekázhatna velem fejjel, mert egyrészt én vagyok az izomember, másrészt törném darabokba a nyakát, mint Fekete Pákó a magyar nyelvet!” /Vin Diesel, izomszínész/

„Kocsog!” /Fekete Pákó, afrikai zajceleb/

„Ez a mű olyan, mint egy jó edzés: az agyam, és minden tagom ugyanúgy zsibbad utána...” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„100% sztereotip szteroidtartalmú
Macsóhímzett macsóhimnusz
Multikulti újbeszél szószban
Páratlan párosrímeken tálalva”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Szabadverselünk, humán úr, szabadverselgetünk?! Lázongunk a kötöttségek ellen, miközben Putyin és Erdogan elvtársak épp ránk vetették vigyázó szemeiket?! Multikulti újbeszéllel és brüsszelita duplagondollal hergeljük a világ proletárjait?! Hol élünk, 1984-ben?! He?! Na, gyorsan feszítse fel a pofonládát, húzza ki a gyufát és kezdjen el kesztyűben dudálni! MOST!!!” /Csávás Kálmán ökölnagy, a Renegát Okostojásokat Sötét Sikátorokban Eltángáló Bizottmány (ROSSEB) tótumfaktuma/

„Köszi, pókhasú költőcske a rólam szóló verset! Ideje volt már, hogy bevonuljak az irodalomba is! A személyi edzőm ugyan valami Iróniát emleget, de bárhogy töröm a fejem, nem ismerek ilyen nevű nőt…” /Muszkli Mihály, izomember és gyúrópad díler/

„Misi, hát letagadsz?! Mindjárt akkorát kapsz a nagy arcodra, hogy a fal csak azért nem adja a másikat, mert veled együtt szakad át az út túloldalára, te tapló! Olyan apró darabokra téplek, hogy egyenest vihetnek is a szóróparcellába!” /Ironwoman Irónia, vagongyári rakodómunkásnő/

„Jól érzem, hogy amióta ez az iromány megjelent, a horpadtmellű átlagemberek sunyin összeröhögnek a hátam mögött?!” /Pumped Gabó, izomceleb/

„Á, nem, Gabó, egyáltalán nem! Nyugodj meg és fussál csak edzeni! Szia! Na, elment? Háháháháháháháháháhá!!!” /Középérték Kenéz, horpadtmellű átlagember/

„Fiatalabb koromban magam is izomember voltam, amikor négy púpozott és három csapott bilivel tartottam az ülve nyomás országos csúcsát, így szívesen elolvastam volna ezt a verset, ám a pánikszerű iratmegsemmisítés közben véletlenül ez is a terhelő dokumentumok közé került.” /Mélyzseb Menyő, újra nem választott kerületi polgármester és parkolási maffiózó/

„Ó, anyám, miért nem szültél olyan génekkel, hogy rólam szóljon ez a vers?! Akkor utánam rohannának a nők, nem pedig előlem! (…) Ja, már adásban vagyok?! Nos, akkor: Mi ez a renyhe rímokádék, mi ez az öntetszelgő szellemi ganajtúrás?! Már megint tömegpusztít a szokásos Frady recept: Végy egy senkit nem érdeklő témát, taposs rá, gyalázd meg tehetségtelenséggel, löttyints rá pár liternyi celebnyálat és már tálalható is a vállalhatatlan és fogyaszthatatlan semmi! Izomagyúak ököllel is üthetik a képernyőiken megjelenő lájk gombokat, ha már szétmorzsolódott a vasmarkukban az egér!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem hetekig satnyító tablettákon kéne élnem, hogy csak ennyire legyek kigyúrt, mint ezek a túlfújt izomfiúk. Egyszer a tekintetemmel kidöftem az egyiknek a bicepszét és úgy lőtt ki, mint a lufi. Csak a Hold állította meg.” /Chuck Norris/

Por

(dalmű)

Porvalómra van egy nagy ok:
Porból lettem, porrá vagyok.
Illetőleg porrá leszek
S percegnek majd holti neszek.

Ámde most még tart e porlét,
Búfelejtőn iszunk borlét,
Mint amatőr futball portás,
Ki lyukra vetődve port ás.

Por és homu vogymuk mi ma,
Égre belőlünk az ima
Transzcendensen teleportál,
S lelki könyűt nyel e por tál.

Ráncul rajtunk régi orca,
Porcelánul térdünk porca,
S szánkból kihullik a por fog…
Ezért felelni a kor fog?

Öregkori náthás orrlik
Össztüssztől erősen porlik.
Végül eldobban a por szív,
Ha a házmesterné porszív…

Így élünk mi, apró morzsák,
Mígnem benyakal a porzsák…

(versmegzenésítő: Dvořak)

„Port ugyan még sosem szívtam, csak füstszűrős Symphoniát, de az új világ farkastörvényei mégis arra kényszerítettek, hogy csehül állván, megzenésítsek bármit, ami szembe jön. A halott klasszikusok között viszonylag fiatal voltam, kellett a pénz…” /Antonin Dvořak (1841-1904), cseh zeneszerző/

„Súlyos anakronizmus, zeneszerző úr! Maga – némi képzavarral élve - már 68 éve fűbe harapva szagolta alulról az ibolyát, amikor először forgalomba került a füstszűrős Symphonia! Maga már rég por volt, amikor utóbbiból először hamu lett!” /Dr. Isa Vogymuk, őstörténeti hozzáértő/

„Ó, igen! A múlandóság örökzöld témája kőmosott vintidzs kiadásban, ajándék bérlettel a reinkarnáció tanfolyamra. Carpe diem, halandók, az élet egyre drágább, de egyszer élünk!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, már megint egy pénzpazarló humánértelmiségi! A forint nem por, hogy csak úgy szórjuk! Bár, ha jobban belegondolok… Mindegy! A lényeg, hogy egy átlagember olyan ritkán karnálódik rein, hogy luxus erre bérletet ajándékozni! Bőven elég a zóna adagú gyűjtőjegy!” /Fösvény Fridolin, a Fölösleges Uniós Költekezést Annulláló Rendészet (FUKAR) költséghatékonysági főelőadója/

„Ahogy olvastam minden betű után elporlott egy agysejtem, ez egy idegméreg. Nem is vállalkozom arra, hogy kétszer nekifussak ennek a rettenetnek. Ássuk el ezt a "művet" mélyre nyomban... Béke poraira.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Egérszájban sóhajt egy sajt:
Jaj, engem a balsors úgy sújt,
Porlok, mint egy reál agysejt.”
/Rokfort Rezsilla, a Kancsalrímeket Őrületig Aljasító Gyülevészhad (KŐAGY) szagbarbárja/

„Vegyes érzésekkel tudatjuk mindazokkal, akik megpróbálták elviselni, hogy egy hibásan beillesztett kancsalríme meglazulása következtében Rokfort Rezsillára ráomlott egy célt tévesztett csasztuskája és maga alá temette. A költőnő a helyszínen életét vesztette. A szándékosan késve érkező irodalombarát mentősök meg sem próbálták újraéleszteni. Emlékét igyekszünk minél hamarabb elfelejteni. Hamvait elszórakozzuk. Béka poraira!” /Pokol Pál, kegyszerdíler/

„Koszos ez az airport,
Zuhanó gép ver port.”
/Feketedoboz Friderika, a Légikatasztrofális Stewardess Dalárda (LSD) szövegírója/

„Halálos sportbaleset!!! Egy amatőr atlétikai versenyen rúdugrás közben életét vesztette a hétpróbás Feketedoboz Friderika, akinek fejét egy alacsonyan szálló repülőgép orrpropellere zúzta porrá. A gépet engedély nélkül vezető vak osztrák nyugdíjas segítségnyújtás helyett katapultálással próbált elmenekülni a helyszínről, ám balszerencséjére ejtőernyőjével pont a szomszéd telken zajló katonabál légvédelmi díszsortüzében landolt. Az áldozatokat laboratóriumi körülmények között próbálják rekonstruálni.” /MTI/

„Mi ez a demoralista önokádattal beporzott szellemi környezetgennyezés?! Főpolgármesteri kalandozásom után békésebb vizekre evezni vágyván vissza szándékoztam vonulni a kulturális térbe, erre rögtön a legelején mi böffent pofán, ki rottyant szembe?! Felebarátaim és felebarátnőim, fogjunk végre össze és verjük bele ennek a félnótás fűzfapoétának a tömpe orrát a saját tömegpusztító kultúrmocskába! Anyám, ha már megvédeni nem tudlak, legalább bosszút állok a Frady Endre miatt irreálisan magasra szökő vérnyomásodért!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minden testépítő olyan izomport szeretne enni, amiből én vagyok összegyúrva, de a rossz hír a számukra az, hogy nincs már, mert mindet felhasználtam, amikor önmagamat teremtettem.” /Chuck Norris/

Jaj, Chuck, jaj, Chuck, jaj, Chuck,
Megjön az eszed maj’csak?”
/az Úr/

Szemtanú

Jaj, látok egy nagyon víg kant,
Tokát agyara épp kinyit,
Oszt’ rettentő vérbőt rikkant,
S hátra hagyja haló Zrínyit.

Fa mögött én, földön Miki,
Bevizelek, míg ő halik,
S szörnyen nézünk ketten mi ki,
Vadkan sújtott lúzer palik.

Nekem lelkem, neki teste
Az, ami most péppé mállott,
S elinalnék, ám e beste
Bőszen rám meredve áll ott.

Szemen szurkál szörnyű agyar,
Vallomásom hagyom rátok.
Tőlem tudja, aki magyar,
E sztorit, mit nem is látok…

„Az idő előtt megvakult szemtanú még nem tudhatta a közismert tényt, miszerint Zrínyi Miklóst egy a bécsi kamarilla által vadkannak maszkírozott idegenszívű piréz migráncs ölte meg, ahogy azt sem, hogy Elvis él, miközben Paul McCartney már azóta halott, hogy a hasonmása lelőtte a gyermekként a Titanic elé jéghegyet lökő J.F. Kennedyt, akinek az árnyékában máig harcoló háttérhatalmak repülőgépei emberiség elleni méreghálót permeteznek az égre, ami csupán a lapos Föld fölé vont, kékre festett gigantikus vászon, mely megakadályozza azt, hogy UFO-t lásson a jeti!” /Hiszékeny Huba, a Magyar És Nemzeti Konteógyártó Üzem (MÉNKŰ) főportása/

„Rettenetes ez a hiányos történelemtudás! Az erre szánt EU-s pénzek zsebre tétele után azonnal kötelezem a történelemtanár rabszolgáimat, hogy heti plusz tíz órában haladéktalanul kezdjék meg a közoktatásban elbutítandó tanulóink agyának megszépített nemzeti múlttal történő átmosását!” /Nyugatló Hanyatt, a Lókoponyát Áldozó Népsámánképző Gimnázium És Szakközépiskola (LÁNGÉSZ) betanított főigazgatója/

„A történelem megtanított minket arra, hogy a rabszolgáknak célszerű elmenekülniük a süllyedő hajóról, úgyhogy ezennel elhagyjuk a sárba tiport közoktatást és a honi tanári éhbérünk többszöröséért szedünk jegyet és kezelünk ringlispílt egy ausztriai vidámparkban. Ha Magyarország újra a Monarchia része lesz, okvetlenül hazatérünk! Addig is tschüss, dirikém!” /emigrált középiskolai történelemtanárok/

„Vak szemtanúra, süket fültanúra és hitetlen jehovatanúra alapozni egy pert olyan, mint veszett fejsze nyelének botjával ütni a tavalyi hóban elhúzott szánkó nyomának hűlt helyét. Vadkanagyarságtudathasadása lesz tőle az embernek!” /Dr. Mély Menyhért, lélekbúvárharangozó és esküdtszékesegyházfi/

„De ki lehet a mártír szemtanú? Mert Zrínyin kívül még a Bethlen Miki volt a közelben, de ő sem látta mi történt, legfeljebb Póka fővadász, vagy Guzics kapitány, azok viszont nem Mikik voltak. Történelmi dráma, rejtély, és egy oknyomozó poéta - az örökzöld siker receptje.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hát én, humán úr, hát én?! Én is ott voltam, illetve csak majdnem ott, úgyhogy bár sok mindent láttam, ám pont a lényegből semmit, úgyhogy mindegy is. Elnézést, hogy szóltam!” /Zichy Pál, udvari kapitány/

„Jaj, humán úr! Hát a NASA titokban tartott hőkamerás időgépe az smafu?! És az orosz titkosszolgálati jelentések?! Chuck Norris mindig mindent IS látó szeme?! He?!” /Tudálék Tádé, tudományos tőmunkatárs/

„Hú, mán mennyien hozzászóltak és mind mennyi hülyeséget! Röf, röf, röf!” /a vadkan/

„Egy kis vadkan röf, röf, röf,
Zrínyi Miklóst döf, döf, döf.
Elítélnék, de őérte
Békemegy a CÖF, CÖF, CÖF!”
/álcivil összefogású békemenetdal/

„Ejnye, Mikikém, hát miért nem szóltál, hogy nagyvadra mész?! Elvittelek volna helikopterrel és a nemzetiszínű pántlikás aknavetőmmel az Úr kegyelméből úgy szétlőttem volna azt a hitetlen vadkant, hogy még az emlékfoszlányai is cafatokban fityegtek volna a környék rezedabokrain!” /Semmilyen Solt, a Gyilkolásszunk Automata Utántöltő Rakétával (GYAUR) vadásztársaság körösztény fősámánja/

„What can the
Vadkan do?”
/Shilliam Wakespeare alias Seöres Wándor, hunglish költő/

„A vadkan lökőereje elvben kisebb, mint egy szumó birkózóé, ám az agyarának a hegyben végződése okán az erő per felület nyomófeszültség lokálisan és szingulárisan oly elementárisan nagy, hogy még annál is könnyebben átdöf egy zsírpáncélos tokabőrt, mint ahogy bármelyik ország válogatottja átszambázik a közpénznyelő magyar válogatott védelmén.” /Dr. Szigma Szilárd, a Hogyan Üssünk Lyukat Emberen Súlyos Életveszélyt Generálva (HÜLYESÉG) c. szaktanfolyam fizikus professzora/

„Mi ez az irodalmi dögkútba vetett történelemhamisítási szégyentelenkedés?! Egy kőérberki mezőt tarlósra égetett karácsonyfa temetőkert hamujában is több életigenlés van, mint ennek a celebnyálas minősített senkinek a hullagyalázó magamutogatásában! Anyám szerint, ha főpolgármester leszek, nem kéne a hatalmammal visszaélve legelső intézkedésemként azonnal kivégeztetnem Frady Endrét, de hát valami öröm nekem is jár, nem?! Alig várom, hogy kiadhassam a VADKAN, ÖL! parancsot!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Kedvenc ételeim egyike a rám támadó vadkancsorda, mert az adrenalin löket miatt édes a húsuk és az agyaraikkal ki tudom piszkálni a fogaim közül a beragadt sörtéiket. Zrínyit még nem ettem.” /Chuck Norris/

Áramszünet

Ha nincs rezsicsökkent áram,
Elsötétül lovagváram,
Ostromágyú célját veszti,
S szórása kört kép’z, mint Feszty.

Ha az áram megint működ’,
Füstgépből jön újra működ
S váram köré felhőt szellent
Elvakítva ágyús ellent.

Áram akár vanik, nincsik,
Ostromlók, mint belga pincsik
Futnak, mivel gyáva e gén.
Brüsszelt így állítom meg én!

(rezsitánc!)

„Vegyes érzelmekkel köszönöm, költő úr, hogy megemlékezett rólam, de igazán nem kellett volna! Valahogy azt gyanítom, ha ma is élnék, akkor magáról nem kör-, hanem kórképet kellene csinálnom, bár nem vagyok elmeorvos. Nagy kár, hogy a honfoglaló őseink Frady vezért Vereckétől nem küldték vissza az Uralon túli őshazába leoltani a villanyt!” /Feszty Árpád, körképfestő/

„Ne panaszkodj, költő gyermekem, az áramszünetre, hanem gondolj Krisztus urunkra, aki életének mind a harminchárom évében nélkülözni volt kénytelen az elektromosságot, mégis boldog volt! Inkább adj hálát, hogy a rezsicsökkentés jóvoltából bőven van miből adományoznod az anyaszentegyházunk számára!” /Duplatoka atya, rózsadombi püspök/

„Nehogy azt gondolja, uszító költő elvtárs, hogy a piaci viszonyokat nagyon helyesen sárba tipró rezsicsökkentés miatti pénzhiány okozta felújítási és karbantartási munkák elmaradásának tudható be az áramszünet! Hiszen már a bolsevik próféta is megénekelte, hogy Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek és aztán megint mehet minden tovább!, úgyhogy FOLYTATJUK! Jelszavunk:
NER-hatalom + Villamosítás = Illiberalizmus
No, bérrettegő költő elvtárs, akkor most ennek szellemében vásároljon egy lapát (automatikus tárgyeset!) és visszamenőleges hatállyal tegnap hajnalban jelenjen meg az elektromos földvezeték építő közmunkatábor kettes barakkjának leendő latrinájánál! Futólépés!!!” /Csávás Kálmán főnagy, a Munkakerülést Alapkészséggé Fejlesztő Fűzfapoétákat Internáló Alapítvány (MAFFIA) mozgatórugója/

„Figyelj haver! A még a lopott köpönyegét is mással forgattató kriptokommunista besúgó nagynénikéd a bolsevik próféta, te evolúciós zsákutca, te! Hát te még bunkónak is csak több éves továbbképzéssel lennél alkalmas, te faék! Én még ilyet nem láttam!” /Hofi Géza/

„Jaj nekem, ezek a rezsicsökkentő magyarok már megint meg akarnak állítani! Ki fogja így eltartani őket?!” /Brüsszel/

 „Ne merje a mocskos szájára venni az áldott rezsicsökkentést, költő úr, mert az államtitkár fiacskám a kacsalábon forgó, feszített víztükrű medencés kastélyában százezreket spórol vele havonta! Na, ugye!” /özv. Oligarcha Olivérné Kriptokomcsi Karola, nyugdíjas bérkommentelő/

„Jaj, mama, most lebuktattál! A vagyonnyilatkozatom szerint egy veled közös tulajdonú, komfort nélküli Trabantban lakom, aminek még a haszonélvezete is a tiéd!” /ifj. Oligarcha Olivér, államtitkár/

„Akár váltóáram, akár egyenáram, a magasfeszültség nem más, mint autópálya pokolba! Ha meg is lettél villámcsapva, halál az áramszünetre & vesszen az akusztikus rock’n’roll!” / ACϟDC /

„A valutaboltokban a számológépek elektronikusak, így jó dolog az ebédszüneti áramszünet, mert lehetővé teszi, hogy olyankor a váltó is egyen!” /Kalkula Gyula, pénzváltó/

„A népfelség által rám ruházott hatalmamnál fogva a leghatározottabban kijelenthetem, hogy Budapesten nem volt, nem van és nem is lesz áramszünet! (áramszünet) Hé, ki kapcsolta le a villanyt és miért nem működik a mikrofon?! Biztos a fékevesztett szellemi fogyatékos ellenség dobott fakockát a generátorba!” /Tarlós István, főpolgármester/

„Vitatkoznék picit Tarlós Istvánnal, de nem hagyja. Fut a gyáva és még annyit sem mond, hogy boldog Karácsonyt! Igaz, nem is vagyok boldog, mert lehallgatnának, ha nem lenne áramszünet.” /Karácsony Gergely, főpolgármester jelölt/

„Mivel adok a véleményemre, így semmiben sem értek egyet a két előttem szólóval! Szellemi áramszünetükre a jóindulatom jeléül mindketten kapnak egy indulatmentes NEM!-et! Hogy mit gondolok a versről? Vers?! Hmm… Egyrészt a túl értékes szavaim egyikét sem szeretném erre az A.S. (Ahogy Sikerül) szabvány szerint összehányt betűhalmazra vesztegetni, másrészt a Frady Endre ellen a szervezetem által önvédelmi reflexből kifejlesztett zöld-fehér hályog jóvoltából esélyem sem volt elolvasni! Szegény anyám egy helyi hályogkovácstól jövet véletlenül belepillantott és úgy beájult, mintha egy hollywoodi kosztümös celebnyálparádé főhősnője lenne, aki épp megtudja, hogy késik a délutáni tea! Frady Endre sírja fölött sétáló Budapestet kívánok mindnyájunknak!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Áramszünet, ugyan! Ha én megforgatom az acélos tekintetemet, olyan kóboráramot generálok, hogy megbolydul a Föld mágneses tere és a rám mutató iránytűk miatt pillanatok alatt fölkenődik rám a világ össze tájfutója. Béke poraikra!” /Chuck Norris/

Lólopós

Kiskertemet nagykapával egyelem,
Szalmabokor rám kiabál: Kegyelem!
De én bőszen összevissza agyalom,
Ebből lesz majd lovaimnak nagy alom.

Jaj, énnékem lovaim ám nincsenek!
Vadnyugatra migrálok, oszt’ kinn csenek.
Cowboyoktól elszáguldok tova, ím,
S máris vannak frissen lopott lovaim.

Tolvaj szemmel nézve kissé furi tán,
Ez a cowboy népség olyan puritán
Erkölcsű, hogy utánam jő s fölakaszt.
Ki hinné, hogy lólopásért öl a kaszt?!

(bitótánc!)

„Tiszta sor. Az első. De a többi?! Az esküdtszék még keresi az enyhítő körülményeket, de a tehéncsőszök már döntöttek. Szalmabokor Dosztojevszkij (imaginárius botanikai jelenség) mosolyog. Éles ellentétben az inkriminált migránsok erkölcsileg szilárd alapokon álló részhalmazával. Öblítsük le Cseh Tamás Hajdútáncával - rázva, nem keverve.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hajdútáncoló halott indián – ami nem jó indián ám! – legyek – bár sajnos már az is vagyok – ha értem, hogy mit keresek én itt?! Hajja-jajja-jajj!” /Cseh Tamás, néhai bakonyi indián/

„Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel!” /ismeretlen cowboy valahol Európában/

„Cowboy, magyar - két jó barát,
Együtt hozza rám a parát!”
/ismeretlen lótolvaj verse/

„Régen lovas nemzet voltunk, ám a hazai lóállomány drasztikus csökkenése miatt lótolvajaink nagy többsége jelenleg munkanélküli, így számukra két lehetőség van: az idő- és pénzigényes átképzés, vagy a külföldi munkavállalás. Főhősünk az utóbbit választotta, ám a helyi szokások ismerete híján tartós pórul járást szenvedett. Családjának a tetemes temetési költség hozzájárulásra vonatkozó kérelmét a következő taggyűlésünkön tárgyaljuk, ám őt magát már addig is a saját halottunknak tekintjük.” /Lókötő Ludvig, a Magyar Lótolvajok Szakszervezete (MLSZ) függetlenített párttitkára/

„Sápadtarcú testvérem, megígérem, hogy bosszút állok érted! Ne lássam a törzs varázslóját székrekedten hulahoppozni, ha amire a Nagy Manitou felhozza a teliholdat a préri fölé, addigra a dögkeselyűk degeszre nem lakmározzák magukat a megskalpolt cowboyok bűzlő teteméből! Uff, én szólottam! Hé, Hosszú Füstfelhő, miért vitted el már megint a harci pipát?!” /Ígérgető Lajhár, dakota törzsfőnök/

„Bocsi, de az addiktológusom szerint a hirtelen leszokás olyan súlyos elvonási tüneteket okozna, ami visszafordíthatatlanul károsítaná az agyamat, és ennek hatására elsikkasztanám a törzs pénzét és stadionokat építenék belőle.” /Hosszú Füstfelhő, pipafelelős és vagyonőr/

„Ne emberkedjél, te tüzes víztől túlbátorodott rézbőrű szerencsétlenség, mert belelasszózunk és/vagy belecoltozunk a tábori latrinánkba! Ahogy a nagy cowboy költő, Coboly Cugehőr írja:
        Kezünkben a colt
        Életeket olt!
Ennek szellemében kéretik villámgyorsan ellovagolni az örök vadászmezőkre. De nem ám lopott lovakkal!” /Coboly Cugehőr, a Prérin Összegyülekező Cowboyok Egyesületének (PÖCE) nagy költője/

„Magyar ember, magyar polgár a lovakat nem lopja, hanem megvédi! Megvédi a hanyatló, szekuláris amerikai liberális kapitalizmus népnyúzó karvalytőkéjének vaskarmaitól! Megvédi, oszt’ jóccakát! Hogy miért? Csak!” /Szittya Szomor, a Magyar Identitású Turul Ugar Géniuszainak Radikális Állami Szövetségének (MITUGRÁSZ) ideológiai öklendezési főelőadója/

„Az ősmagyar betyárvilágot szimbolizáló képzeletbeli lótolvaj bőrébe bújt költő heroikusan küzd a zsigerileg hamis bukolikus pásztoridill deheroizálásért. Az urbanizált népimitátor hangvétel gatyakorc rázó álromantikáját cizelláltan ellenpontozza az önfeledten tragikus végkifejlet torokszorító létbomlása. A három szótagos rímösszecsengések triolái a mű túlélését követően is hosszan tercelnek az olvasó szívcsakrájában. Velőtrázóan halálközeli életigenlés!” /Ihaj Igricné Csuhaj Csumilla, a Lírai Ódivatot Ritmusrímekkel Ürdüngölő Hetilap (LÓRÜH) olvasószerkesztője/

„Lefordítsam svédre, hogy a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díj bizottsága saját nyelvén olvashassa?” /Wad Kenderson, Budapesten élő fű- és írásszakértő/

„Jaj, neeee!!!” /a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díj bizottsága/

„Ami az ókorban a sáskajárás, a középkorban az inkvizíció, az újkorban pedig a csembalóverseny volt, az a jelenkorban Frady Endre és az ő szellemi pestisjárványa! Magamat és anyámat már beoltattam a rothadó rímposvány okozta butakór ellen, ám mivel a döglött lónak híg a leve, bármikor elönthet bennünket a magamutogató igénytelenség özöndágványa! Főpolgármesterként tűzzel-vassal fogok harcolni az autó- és klapanciamentes Budapestért! A jövő vagy Frady Endre nélküli lesz, vagy nem lesz, ugyanis mind megdöglünk! Higgyék el, mert én adok a véleményemre!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Egyszer engem is megtámadtak a prérin a cowboyok, de félfordulattal berúgtam őket az óceánba, ám már csak hamuként szóródtak a vízbe, mert a súrlódástól elégtek a pár száz mérföldes repülés közben.” /Chuck Norris/

Magyar foci

Sír a labda /Frady Endre felvétele/

Zsebbe ömlő közpénznyaláb
Ellenére minden faláb
Labdázásra alkalmatlan,
S üres a sok futballkatlan.

Ki ül fel a lelátóra
Elszenvedni másfél óra
Pénzmosodás bundagyanút,
Lesvén, ellógni tán van út?!

Stadionnak környékét is
Kerülöm! E szörnyű fétis
Rémesebb, mint Mohács, Arad!
Aki magyar, otthon marad!

Bevallom ám, egye fene,
Nem is idegesítene
Ez a nézhetetlen semmi,
Hogyha más fizetné, nem mi!

(TAO tánc!)

„Éljen és virágozzon minden virág mellett a futballkulturális forradalom! Most jön a nagy ugrás! Három évi kemény munka, ezer év világbajnokság! Aki nem lép egyszerre, nép ítélje vegyszerre! Kötél általi életfogytiglan a fanyalgókra! Azé a közpénz, aki elkölti! Előre a focializmus végső győzelméért!” /Tao Ce-Tung, a nemzeti labdarúgás megújításának nagy kormányosa/

„Miért pont most és miért pont ide kellett születnem?! Valamelyik falábból előbb-utóbb belém fog állni egy szálka és akkor végem! Addig is csak sírok…” /a labda/

„Aszonta az edző bá, hogy fussak a tréningen, de havi rongyos tízmilláér nem fogom összeizzadni a frissen belőtt sérómat! Mi vagyok én, gyalogkakukk?!” /Sörhas Soma, NB I-es középpályás/

„A női terhestorna válogatott elleni felkészülési mérkőzésen kikaptunk ugyan 7-1-re, de nem a számszerű eredmény volt a lényeg, hanem hogy a kőkemény alapozás után fel tudjuk venni a pokoli iramukat. Meg kell dicsérnem a fiúkat, mert időnként szemet gyönyörködtetően tudtak kétszer egymáshoz passzolni. Főleg a tartalékok a szünetben, amikor az üres pályán senki sem zavarta a felépített összjátékot. Sajnos az ellenfél a sok röhögés miatt beindult szülésekre hivatkozva a megengedettnél jóval többet cserélt, ami megzavarta a taktikánkat, de optimista vagyok a jövőt illetően, hogy a bajnokságig hátralévő időben ezen a téren is sokat javulunk majd. Sokat erősödünk még az Afrikából nyáron érkező légiósokkal is, de neveket nem akarok mondani, mert fogalmam sincs, hogy kell kiejteni azt, hogy N’Knghzbdraingx Tgmbulung és Xntrliunnkté Snoanlatoah.” /Tótumfaktum Töhönyér, NB I-es sikeredző/

„Mester, szólítson csak Bulu-nak! Az egész törzs így hív!” /N’Knghzbdraingx Tgmbele, togói center/

„Nem akarok elbizakodott lenni, hiszen, ahogy a Szentírás mondja, az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság, de nem bánnám, ha jövőre a Bajnokok Ligája mínusz egyedik előselejtező körében a vatikáni bajnok Svájci Gárda FC magyar csapatot kapna ellenfélként. Akkor legalább személyesen megáldhatnám az általam nagyon tisztelt Böde Dani jobb csüdjét! Amúgy pedig boldogok, akik magyarok ellen focizhatnak, mert övék a következő selejtezőkör.” /Ferenc pápa/

„Mi ez a hurrápesszimista bérrettegés, ez a kozmopolita pánikkeltés?! A magyar labdarúgás egyre jobban teljesít! Aki nem hiszi, járjon ló után kötve!” /Csávás Kálmán rúgnagy, a Futball Ellenes Költőket Lórúgással Intő Alapítvány (FEKÁLIA) ideológia rüsztje/

„A költő a velejéig korrupt honi labdarúgás felett érzett csömörét párjukat ritkító páros rímekbe fújja-zokogja bele zsebkendőzetlen őszinteséggel. A toccsanósan híg líra avatott mestere biztos vonalvezetéssel löki a katarzistól alélt olvasót a paradigmaváltás szakadékába, hogy az teljes terjedelmével áthaladhasson az irodalmi beavatottság göröngyös gólvonalán. Olvassa el ön is pár százszor és váljon műértővé ahelyett, hogy csak lesen maradva lessen!” /Tizenegyes Tiborné Sárgalap Sarolta, a Futball Irodalmi Könyvkiadó Alapítvány (FIKA) recenzora/

„Letépem az összes fejedet zugköltőcske! Fikázod itt a magyar focit, miközben most hoztunk el egy pontot Zágrábból! Igaz, hogy rühnagy mázlival, de elhoztuk! Jövő héten meg péppé verjük őket az arénában! FRAAAAADI, FRAAAAADI!!!” /Zöldfehér „Zombi” Zotmund, franzstadti vezérszurkoló és biztosági őr/

„Belülről egy nagy vágy éget,
E költőnek vessünk véget!”
/falfirka a Magyar Tudományos Akadémia futball tagozatának férfivécéjében/

„Frady Endre, ez a szellemi dögkútásó koherenciába került önmagával és végre összeállt, mint a szibériai lótetembe fagyott lóbél, ugyanis míg a megverselt jelenség – a magyar sörfoci - egy gyomorforgató métely, ugyanakkor a megverselés is kimeríti a pusztító alpáriság fogalmát! Ennek az elmegyógyintézeti falfirka színvonalú öklendezésnek olvastán nyugdíjas anyámon idegi alapon egyidejűleg végigfutott a veszélyeztetett terhesség, a pszichoszomatikus lúdtalp és az idült tejfogzás minden ismert tünete! Frady Endre kockázatai és mellékhatásai nagyobb veszélyt jelentenek az emberiségre, mint a globális felmelegedés és az atomháború együtt! Főpolgármesterré választásom aznapján személyre szabott Frady adóval kergetem azonnali éhhalálba a világirodalom elsőszámú közellenségét!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Kedves barátaim, aki, még egyszer mondom, aki, kedves barátaim, aki a magyar labdarúgást szidalmazza, az olyan, az éppen olyan, mint aki rothadó szóvirágokkal próbálja kisiklatni a jövő megállíthatatlanul dübörgő vonatát! A siker nem eladó, a sikerért meg kell dolgozni azokat, akit rejtegetni próbálják! Mindannyian tudjuk, kik próbálják! De mi, kedves barátaim, de mi nem olyanok vagyunk, mint akik másmilyenek, hanem vagyunk, akik vagyunk, és mindezt kellő alázattal! A labdát megszerezzük, a középpályát gyorsan, még egyszer mondom, gyorsan, sőt egyre gyorsabban átjátsszuk, a helyzeteket berúgjuk, és nem marad, mert nem maradhat el a biztos győzelem! Ahogy a dakota közmondás tartja: Attól, hogy valaki szembejön veled, még nem biztos, hogy fel kell rúgnod, mert lehet, hogy ő a játékvezető! (nevetés) Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! (ütemes vastaps)” /Orbán Viktor, miniszterelnök és futballszurkoló/

„Ez az Viktor, utcai harcos örök barátom! Rúgd a labdát, ahol éred! Csak ne olyan erősen, mint én legutóbb, amikor egy lövéssel véletlenül lerúgtam két kínai műholdat a világűrből! No, de sebaj! Hajrá Fradi!” /Chuck Norris/

Nyári szél*

*Suvine tuul

Bántanak a nyári szelek!
Forró hőhullámot nyelek
S gyulladt belem alig emészt.
Mért nem lettem se lett, sem észt?!

Ó, azok a boldog baltik,
Tik-ólban jégkását fal tik,
S hűvös náluk még a nyár is!
Oda költözöm én máris!

Ja, de nem tudok én lettül!
Elönt a nagy szomor ettül,
De a bánat arra késztet,
Kezdjem tanulni az észtet.

Szem Eszter lett észttanárom,
Kora reggelt alig várom,
Ma éppen tán az Eszti kelt,
Ma õpin täna eesti keelt!**


**Ma észtül tanulok!


„Az idióta nevem miatt már többször is a szüleim szemére hánytam, de ők mosták arcukat és kacagtak, hogy akkoriban jó ötletnek tűnt a viccük! Ám nekem elegem lett és nevet változtatok! Ezentúl Wincs Eszter leszek!” /Szem Eszter, észttanár és cirkuszi okádóművész/

„A hőségriadó alkalmából a hőgutából lábadozó olvasótábor kedvéér' Endre megint odatette magát. Ugye, hogy ott van a legnagyobbak között?! Naugye! A Halhatatlan Költők Társasága és a Nagy Nyár Toposz: 
"Nyáridő, és az élet könnyű, a halak ugrálnak, és a gyapot magas..." /Ira Gershwin/
"Nyár volt, s a blúzát a szél kibontotta, egy felhőt vizsgáltam, aztán meg rávonta..." /Kispál és a Borz/
"Nyáron, amikor forró az idő, elég kinyújtóznod, és eléred az eget..." /Mungo Jerry/
"Bántanak a nyári szelek! Forró hőhullámot nyelek s gyulladt belem alig emészt. Miért nem lettem se lett sem észt?!" /Frady Endre/
"Nyári szerelem, felborított, nyári szerelem, hirtelen történt, jött egy lám és belém zúgott, jött egy srác, aki tök helyes volt..." /Jim Jacobs & Warren Casey - Grease/
"Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét, ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég..." /József Attila/”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az emosok alapműve is lehetne, ez pusztítóan rettenetes lett. Minden sor egy erőszak. Egyszer is nehéz és fájdalmas volt elolvasni.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Tényleg egy emos alapmű! Édesen halálközeli élményem lett tőle és már a tik-ólnál elkezdtem tikkelve fölvagdosni az ereimet.” /egy étkezési paprika/

„A tik egy lábas jószág, én viszont egy lábatlan rosszaság vagyok, amióta sínbe tettem a törött combjaimat a Csományrüh – Halápszittyogó vasútvonalon, és csak székben ülve tudtam kereket oldani. Balti óladóval sújtott bolti eladóként köszönöm, hogy elmondhattam!” /Cöveki Cibold, a Tallinnba Utazó Magyarokat Odavonzó Rénszarvasbolt (TUMOR) akadálymentesített migráns pénztárosa/

„Vilniusba bizony soha
Nem migrálnék, állapítván
Meg, hogy egyrészt sok a moha,
Másrészt nehéz nyelv a litván.”
/Szabolcska Szatmárbereg, a Szabolcska a Mihály! és a Lovamat egy keresztrímért! c. méltán elfeledett rockoperák szövegírója/

„Fulladjon meg Frady Endre lehetőleg máma még!” /Szabolcska Frigyes, boldogtalan sajtkészítő/

„A baltikumi autópályák észt vesztő helyek!” /lett falfirka/

„Úrtól józan észt lett
Kért, kapott és észt lett.”
/részlet az alternatív észt himnuszból – Wincs Eszter ford./

„Életemben először kénytelen vagyok egyetérteni Frady Rettenet Endrével, neki valóban nem itt, hanem tőlünk jóval északabbra van a helye! Szerintem ugyan nem Észtországban, hanem a Sarkcsillagon, de tekintsük ezt egy legeslegelső lépésnek! Magam, anyám és az általam hamarosan főpolgármesterként képviselt kétmillió budapesti rímkárosult nevében követelem Frady Ízlésromboló Endre visszamenő hatályú haladéktalan űrkilövetését! TEGNAP!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Jaj, de jó, mehetek az űrbe! Remélem, amikor kilépek az Ezeréves Sólyomból, akkor ott rám már rengeteg ragyogó Sztár Vár!” /F. Endre, illúzióromboló költőgigász/

„Nekünk lenni nagy hatótávolságú csillagromboló atomrakéta! Ahhoz lehet kötözni költő néhány hazaáruló tábornok mellé! Lenni nagy bumm!” /Kim Dzsongun, a KNDK kedves vezetője/

„Minek ahhoz rakéta, hogy egy hiperűrsebességű költőtetem pépként szétkenődjön a Sarkcsillagon?! Csak fölfejelem, irányba rúgom, oszt’ jóccakát!” /Chuck Norris/

Férfinátha

- Jaj, drágám, nem tudod, hol lehet a lázmérő? – hörgöm kínzó fájdalomtól átjárt testtel, a halál küszöbén.
- Hova tetted? – kérdez vissza bűbáj feleségem a vele született pedagógusi hanglejtéssel. Az ilyentől szokták a nebulók még azt is elfelejteni, amit esetleg véletlenül megtanultak.
- Ha tudnám, így fél lábbal a sírban, hogy hová tettem, akkor sem lenne ott, mert te valahová máshová pakoltad volna. – nyögöm a végrendeletemen gondolkodva.
- A HELYÉRE! Az a valahol máshol a HELYE, ahol tartjuk! – esküszöm, így mondja, csupa nagybetűvel, majd a hónom alá szúrja a műszert.
- Áááá, muszály volt kegyelemdöfést adnod a haldokló férjednek?! – könnyezem neki verbálisan.
- Nem muszály, hanem muszáj! Hallottam ám, hogy direkt elipszilonnal mondtad, csak hogy bosszants!
- Na, ne már, ezt nem hallhatod! – éled fel bennem a kíváncsisággal kevert dac – Utolsó kívánságom, hogy áruld el, hogyan csinálod!
- Ha néha figyelnél rám, te hipochonder, akkor tudhatnád, hogy abszolút hallásom van! Még azt is meghallom, amikor nem hasonulsz teljesen. Amúgy, ha időnként pontos j-vel is beszélsz, a szíved mélyén akkor is elipszilonnal gondolkodsz, te nyelvtanterrorista! – kicsit gúnyosnak tűnik a mosolya.
- Hát én ezt nem értem… - motyogok.
- Háttal nem kezdünk mondatot, hacsak nem hátfájásról van szó. Mint például Csasztuska Szilveszter klapanciájában: „Hátamban a konyhakésem, vér meg ömlik ki a résen.” – oktat ki. Kellett nekem egy bölcsészt elvennem?!
- Mi bajod van neked a bölcsészekkel, te reál szakbarbár?! – olvas a gondolataimban. Épp azon kezdenék töprengeni élet és halál között lebegve, hogy már gondolkodnom sem biztonságos, amikor hirtelen letelik a lázmérési idő. Megfogja a tűzforró lázmérőt, ránéz, felkacag, majd szavalni kezd:
          „Szervezeted lázad,
           Azért van most… hőemelkedésed!”
- Micsoda?! Csak hőemelkedés?! Agonizálok, sajog minden porcikám, folyik az orrom és emésztő tüzek égnek bennem, te meg kínrímekkel viccelődsz?! Legalább ötven fok van bennem, árnyékban! – háborodok fel utolsó leheletemmel.
- Harminchét kettő. Amúgy pedig nem az orrod folyik, hanem a taknyod az orrodból. Esetleg kifújhatnád. – fölényeskedik.
- Mindenbe belekötsz, mint a friss beton! Hát neked már a majdnem néhai férjed se szent?! – bőgöm.
- A temetésed után szóljak a gyóntatópapodnak, hogy indítsa el a boldoggá avatásodat? Azok alapján, amiket tud rólad, mennyiért hajlandó szólni az érdekedben? Isten malmai lassan és drágán őrölnek.
- Na, mi van, apa már megint szimulál és ágynak dől egy kis náthától? – lép be a lányom. – Nem akarsz nekem venni egy szimulátort, amin gyakorolhatok, amíg nem szerezhetek jogosítványt?
- Nem!!! – mérgesedek fel – Majd hagyok rád annyit a végrendeletemben, hogy vegyél magadnak! Ha még lesz erőm megírni…
- Anya, nem értelek! Nem volt senki más, akihez hozzámehettél volna?! – szemtelenkedik az elsőszülöttem, miközben az anyja befelé mosolyog.
- Muszály… - mondanám.
- Már megint kezded?! – csattan fel az oldalbordám.
- Muszáj volt találnia egy kőgazdag mérnököt, mert a tanári fizetése mellett maszekolhatott volna a cirkuszban éhezőművészként. – oktatom ki a lányt.
- Ezek szerint nem talált és csak te jutottál neki? Ha nincs ló, jó a szamár is? – röhög.
Erőtlenül visszahanyatlok a párnámra és forogni kezd körülöttem a szoba…
- Ne forgasd már a szemedet! Ijesztő vagy! Inkább kelj fel és járj! – parancsol a nejem.
- Ez az, anya! Látom, rájöttél, hogy csodatévő erőket kell mozgósítanod, hogy apát kirobbantsd a betegágyából! – kuncog a lányom.
- Mindjárt halálos ágy lesz! – horgadok fel – De jól szórakoztok! Gondolom, a temetésemet is vidámra tervezitek majd és egy standup-ost kértek fel a gyászbeszéd elmondására! Lányom, nincs valami sürgős dolgod valahol máshol?! Készen van a matekleckéd?!
- Tudod, apa – komolyodik el – elhatároztam, hogy megpróbállak szeretni, de nem könnyíted meg a helyzetemet! – csapja be maga mögött az ajtót.
- Ne röhögj ezen! – dörrenek a feleségemre – Nektek már meghalnom sem érdemes!
Úgyhogy inkább boldogan élek, míg meg nem bánom…

Tetves líra

Zöld mélyföldön kéklett ír tó,
Abban lakozott egy irtó
Rettenetes tekintetű
Ősi mutáns tavi tetű.

Parton legelt ír jak konda,
Odasiklott ez a ronda
Lény, mindvégig azt tettetve,
Nem is ő a tónak tetve.

Éppen arra járt a menő
Fegyverzetű Vadász Jenő,
S álcázásul kicsit tett-vett,
Aztán lelőtte a tetvet.

Mégse úszta meg a konda,
Mert egy migráns anakonda
Tó mélyéből rájuk lesett
S vérfürdőzött förtelmeset.

Oszt’ fel Vadász Jenőt falta,
Aki hősi halált halt a
Fogsorán s a tőle vett vér
Bosszút jelentett a tetvér’.

„Végre egy igazi gyerekvers, ami nem a cukormázzal leöntött művi mesevilágot, hanem a valódi természetes táplálékláncot ábrázolja a maga naturalista rögvalójában! A figyelmesen olvasó gyermekek – miután kigyógyultak az éjszakai rémálmokból izzadt párnaharapdálással ébredésükből – azt is megtudhatják, hogy az anakonda Írországban nem őshonos, így e vers kedvéért egészen a kies Dél-Amerikából kellett odamigrálnia. Emellett a vers embertelen emberszereplője sem ott született, hiszen akkor Eugene O’Hunter lenne a neve, így azonban csak egy rossz helyen kalandozó magyar volt. Béka poraira és jó éjszakát gyerekek!” /Tyűha Tyimofejné Zsiger Zsanett, az Autentikus Gyermek Meséket Országszerte Sorozatban Ontó Díjnyertes Alapítvány (AGYMOSODA) korhatár besorolási főelőadója/

„Szerettem Magyarországon élni, de muszáj voltam kivándorolni, mert csak így volt esélyem a tömegtermelés helyett unikálisan ritka fajok kiirtására.” /néhai id. Vadász Jenő, nyugalmazott orvvadász és agancsdíler/

„Írországba kőne mönni,
Anakondát kőne lőni,
Megállj kígyó, egész éjjel
Üldözlek és lőlek széjjel!

Anakonda hű de hosszú,
Nem egyszerű így a bosszú,
Ha megvan is egyik fele,
A másik szökik elfele!”

/ifj. Vadász Jenő, OKJ képzett orvvadász és amatőr vőfély/

„Ifj. Vadász Jenő, el a kezekkel az anakondától! A bosszú a mi dolgunk, ugyanis a vízi tetű nem is vízi tetű volt, hanem csak egy vízi tetűnek álcázott tóalattjárónk, az anakonda pedig az ellenség gépesített búvárharanggörbéje, amit fel fogunk robbantani!” /James O’Bloody & John O’Blooda, hazafias terroristák/

„Zs kategóriás horror filmeknek néha rosszabb a sztorijuk, úgyhogy egész jó lett. Lehetne belőle film: "Mutáns tetű vs Vér anakonda"” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Zs, mint zsigerlős, reál polgártárs?! Patakvér és agykocsonya?! Béltócsa velőkocsányon?! Csak 118 éven felülieknek?! De hát azok már vagy sehallselátnak, vagy már nem is élnek! Hogy lenne így ebből kasszasiker?! Na, tűnés a filmiparból, amíg nem tépetem szét egy izombival!” /Szélesvásznú Szörény, filmproducer és kasszasikerkovács/

„ÉN A VÍZITETVEKKEL VAGYOK! Színes szélesvásznú olasz-ír-magyar film. Főszerepben: Bud Spencer (Bujtor István) és Terence Hill (Ujréti László); zeneszerző: Guido és Maurizio de Angelis; produkciós vezető: Szélesvásznú Szörény; rendezte: Giovanni Pidocchio. Coming Soon!” /filmplakát/

„Ízig-vérig Frady Endre! Tartalmilag utánozhatatlan, nyelvileg zsonglőrisztikus. De ezúttal, a véletlenek különös összjátéka folytán, a sztenderd "homloklebenyemet-egy-rímért" érzésen túl (Nagy Zoárd ettől tutira eldobná a tobozait) egy sodró lendületű vérpatakos ballanzsdával is gazdagabb lett a mit sem sejtő olvasótábor. A mai nappal vitathatatlanul új korszak kezdődött a legendás hírű újbudai mérnökirodalom szürrealisztika szakosztályában. Igyunk valami erőset!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán úr, igyunk! Ha igazán erőset akar, akkor a Homoki Hasbarúgót javaslom, mer’ az nem csak mar, mint a vipera, de cudarul börzöngeti az emberfia nyelvit is!” /Okádó Ottó, nagyalföldi szesztestvér/

„Hej, a parton áll egy halom
Kondába gyűrt népi ír jak,
Ámde kizárt, kisangyalom,
Hogy én erről verset írjak!”
/Alexander Petrovics, barguzini migráns költő/

„Mi ez az akut költőbűnözés?! Mi ez a hernyótalpas rímtiprás?! Mintha egy irodalmi pöcegödörbe engedett szippantó cső másik végén kifröcsögő végtermék lenne a pofánkba passzírozva! Anyám a nyugdíját ijedtében észak-koreai menekültvízumra költötte, mert úgy érzi, hogy csak egy erőskezű uralkodó tudja őt megvédeni Frady Endre féktelen ámokfutásaitól! Kéne már egy Frady irtó hadi ír tó! Jaj, ne, már én is rímelek! Még a végén főpolgármesterdalnok leszek! Ááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Egyszer beleharaptam egy ír tájba, de nem ízlett a tetves jakszőr, így anakondástól visszaköptem az egészet a harapásnyomomba. Na, így keletkezett a versbéli tó.” /Chuck Norris/

„Hááát… nagy az én állatkertem!” /az Úr/