 |
| "Nyakig nyálas szotyihegyben" |
Fél kettőkor kisangyalom,
Ívben csillant nyálas röpte,
S térdemig ért már a halom.
Jaj! Fel leszek négyelgetve,
Bosszúszomja olthatatlan!
Kisangyalom éles nyelve
Csípős, mint egy bolha-katlan:
„Szotyolázva terád vártam,
Megegyezve negyed egyben,
S itt ülök most tök bezártan,
Nyakig nyálas szotyihegyben!!!”
„Továbbálljak? Tovább álljak?”
Hezitátor néz így egy nőt...
Olybá tűntem, mint egy ál-jak,
Bundaként reám is hegy nőtt...
Héjas dombbá váltunk, s váltunk...
(Folt esett az etiketten!)
Fiam! Randin rossz a nyál-tunk!
Jobbak lesztek-e ti ketten?
Ezt még kb. öt éve írtam, azért nincsenek hozzá "beépített" kommentek. Akkoriban ez még nem jutott eszembe. :)
VálaszTörlésHála a magasságos Szent Péter-Pál csavaros, zárjegyes eszének.
VálaszTörlésNocsak gróf úr, nem szeretjük a kommenteket? :)
Törlés