Fisztula

Hogyha megtámad a sipoly,
Koloproktológus sípolj
S piros lapot mutass neki,
Éles szikéddel metszve ki!

Vágott végbél ritkán rikkant
Megríkatván másszor víg kant,
Kinek alfele fáj vadul,
Mint a bélfelkelés, ha dúl.

Alfeleim latiátok
Szümtükkel isapur átok
Buabele nyuhhadását,
Amint srég belemen ás át!

Szikétől, ha megtisztul a
Sipolyozott bélfisztula,
Ágytálba hullt ego romok
Között fáj, ha fekve nyomok.

„Patrząc na ten werset Bałem czytanie przetoki - Vistula wierszyk kilka, ale na szczęście poeta nie używać!” „A verset látva féltem, hogy fisztula – Visztula rímpárt fogok olvasni, de  szerencsére a költő nem használta!” /Zbigniew Przetoka,  gdanski középiskolai tanár és maszek hajóács/

„A kivándorlásból kikontraszlektált itthon ülő értelmiség beteg lelkét befogadó beteg teste a Homo Degenerens archetípusa, mely az ősmagyar pszeudo-gyógyítás porig alázó mechanizmusán át jut el az ágytál létre hajazó senki lét akármista nihilizmusába. A remek páratlan páros rímek duzzadt tályogként feszegetik a mű ülve nyomástól hasadozó kereteit. Megszabadulhatatlan evidencialíra!” /Brumm Brúnóné Dőre Dóra, veresegyházi magyartanár és amatőr maszek medveidomár/

„Na, mi van költő úr?! Csak nem fél, hogy alfélbe vágják és elfelejtik összevarrni, oszt’ egyszer csak alul kizuhan saját magából?! Hja, kérem, aki máshoz kínrímet vág, magába vágódik a bele! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és maszek hentes-mészáros/

„Nem én sípolok, hanem a tüdőm, mert az összes sipoly műtétet az ötödik emeleten végezzük és már hetek óta rossz a lift! Ráadásul a liftszerelőnk kivándorolt Rómába, ahol a vatikáni Páternoszter kft alkalmazottja és most ötször annyit keres, mint én! A helyette gazdaságilag bevándorló Juszuf viszont csak a repülő szőnyegekhez ért, az meg itt nincs, csak linóleum!” /Dr. Altáj Alfonz, koloproktológus/

„Szent bélcsavar, hát mi az elkorcsosult mélyrettenet ez?! Az irodalmi guanó tipikus esete! Mindig ilyesmi keletkezik, ha egy önjelölt költő a testének butábbik végét használja arra, hogy kigondolja, mit írjon az intelligensebb felének fájdalmáról. Anyám szerint a gyulladt fisztula nem annyira kellemetlen, ha se ülni, se állni, se feküdni nem akar az ember. Na, azt hiszem, itt az ideje elvennem tőle a levitációs varázskönyvét és ezzel a bélverssel együtt elégetnem, hogy isa pur és homu se maradjon belőlük! A költő pedig nyuhhadjon ki buabeleül!” /Puzsér Róbert, kritikus és vogymuk/

„Egyszer nekem is volt végbélsipolyom, de sarokkal kirúgtam a szájamon keresztül. Azóta féregjáratként kering a világűrben és lefejeli a szembejövő fekete lyukakat.” /Chuck Norris/

„Pfúj, költő úr, ez undorító! Éppen ebédelni készültem, de úgy elment az étvágyam, hogy kénytelen vagyok a patkányaimnak odaadni a frissensült denevéres hurkámat! /Vlad Tepes alias Drakula gróf/