Fehérvári úton...

… nyárra épült meg a vágány,
félév elteltével má’ gány,
s villamos sem járhat rajta
fagy miatt. Beltéri fajta?

Készülgetett hosszan, drágán,
most pedig a semmi ágán
pufognak ki pótló buszok,
s bennük verítékben úszok.

Megállókban jégi jelnek
okán népek esnek, kelnek,
s dugóban sok dízel szmogol;
Abszurdisztán a’la Gogol!

Járdán bár tél fagyaszt hólét,
plakátokról süt a jólét,
s jön szembe a százötödik
„Magyarország erősödik!”

„Újabb lendületes líra. Kevesebb a zökkenő benne, mint a felújított Fehérvárin, és több benne az ifjonti hév, mint egész Budapesten. A versek közérthetőségének mindenesetre jót tesznek a közállapotok. Frady Endre erősödik!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ki kell jelentenem, hogy a Fehérvári út gazdaságos rekonstrukciója során a vágányokat magas színvonalú tervekből, minőségi anyagokból és hibátlanul dolgozó kivitelezőkkel valósítottuk meg, így a most kialakult válsághelyzetért természetesen nem vállalhatunk semmilyen felelősséget! Minden a nagy hideg miatt van! A tél a hibás!” /Gigazseb Gerzson, beruházási főbiztos/

„Naponta egyre több embert hoznak be a mentők a Fehérvári útról a baleseti sebészetünkre, ám nekem nincs velük semmi teendőm, mert jelenleg én magam is itt fekszem. Engem a Móriczról hoztak be, miután elütött egy Fehérvári útról kanyarodó mentő.” /Dr. Gipsz Géza, traumatológus szakorvos/

„A Brezsnyevet sétáltatva a jeges zebrán megcsúsztam, a vágányra estem és eltört a lábam. Rögtön sínbe is tettem. Még szerencse, hogy nem járt a villamos!” /Térdkalács Tibor, ebcsontkovács/

„Hiába erősködik, költő úr, Magyarország igenis erősödik! Maga nem nézi a köztévé híradóját?! Egyre több politikusunknak van szép háza, új autója, versenyképes jövedelme és tisztességes megtakarítása! Csökken a rezsi, nő a nyugdíj, épülnek a stadionok meg a kisvasutak, és a maroknyi hazaáruló sem akadályozhatja meg, hogy megrendezzük minden idők legszínvonalasabb olimpiáját! Magyarország jobban teljesít!” /özv. Ferritél Ferencné Neri Nóra, nagynyugdíjas és ideológiai aktivista/

„A költő – tőle meglehetősen szokatlanul – ezúttal nem a sor-, hanem a kar- és lábtörésekre helyezi a hangsúlyt, bár magában a műben mindez csak áttételesen szerepel, ahogy a feltöretlen jég hátán túlélni kénytelen utasok is át lettek téve a villamosról a pótlóbuszra. Plakát és valóság,  valódi életpálya és életpályamodell, beltér és kültér, tisztesség és korrupció – ezek az antagonisztikus ellentétpárok jinjangolják egyensúlyivá a szélsőségekbe belefagyott abszurdisztáni tél önveszélyes életigenlését. Na, megyek járdát sózni!” /Lapát Lipótné Kősó Kokilla, középiskolai magyartanár és másodállású gondnok/

„Írogatunk, gyanúsítgatunk?! Hanyagságot, netán korrupciót sejttetünk a sorok között?! Arra nem is gondolunk, hogy az utat az eredeti, még a kommunista rombolás előtti állapotában akarjuk helyreállítani?! Már a tihanyi apátság alapítólevelében is az áll, hogy, Feheruuaru rea meneh hodu utu rea, vagyis Fehérvárra menő hadiútra. Ezek szerint a Fehérvári út már akkor is hadiút volt, mi pedig most közpénzt nem kímélve visszaállítottuk a hadiállapotot!” /Lenyúloncz Laborc, a Kiemelt Állami Osztogató Szervezet (KÁOSZ) igazgatója/

„Mi ez a jeges úton biciklizéstől eltört karú kolléga Kisbigbeli paradicsomleveséből ebéd közben kilopott betűtésztából véletlenszerűen elénk fröccsentett szószéklet?! Ha apám ilyen verset írt volna, anyám akkor sem ment volna hozzá, ha százan bíztatják. Frady Endre egy járókerettel a jégen bukdácsoló nyugdíjasra emlékeztet, aki esik és kel, de az élete árán is elcsúszik a lottózóig. Ez a szerencsétlenség is újra és újra pofára esik a költészet jégpáncélján, de mindig feláll, nekiveselkedik és bever egy újabb szöget az irodalom koporsójába! Neki mikor ver már be valaki egy jó nagyot?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugalom, Robikám, mindennek megvan a maga ideje! Megütni nem fogom, mert abba belehalna, de ha a fagyott nyálammal a megfelelő helyen köpöm homlokon, akkor helyrebillenhet az az aprócska agya.” /Chuck Norris/