Oszt'

Úton mász’ át, oszt’ Riga
Jön s kimúl’ az osztriga.

Túl laza a rigalánc,
Torkot tör s lőn gigaránc,
Leomlik a csigasánc…
Sej, szörnyhaló bigatánc!

Herr Fünf, aki osztrák Öt,
Tetemre lép, oszt’ ráköt.
Sikolt: „Mein Gott! Ami jön
Felém, rákász kamiön!!!”

Gázt adnak a homárok,
S véres lesz a nyomárok.
Vigaszt s észt oszt tata rák:
„Jobb, mint a prosztatarák!”

(oszt’ guruló urológiatánc!)

„Weöres Sándorhoz tudnálak hasonlítani, Mester! Ő is nagy tudású volt, infantilis alkat, és utálta az olvasóit.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jé, ennek a Weöres Sándornak ugyanaz a monogramja, mint az enyém volt! Ezek szerint ő lehetett az én XX. századi reinkarnációm! Eredetileg a Winnetou Stirlitzre gyanakodtam, de ő valahogy nem volt az igazi. A versből egyébként egy kukkot sem értek, de hát a magyarom sosem volt az igazi.” /William Shakespeare/

„Nyugodj meg Wilikém, nekem ugyan kiváló a magyarom, de ebből én sem értek egy szót sem. Pedig én is írtam elég sok zagyvaságot, de ez még rajtam is túltesz. Egyébként megtisztelsz, hogy bennem karnálódtál rein!” /Weöres Sándor/

„De jól elsmúzolgattok itt egymással, miközben folyik a labancvér és gusztustalankodnak a megveszekedett tengeri herkentyűk! Én kérek elnézést, hogy ugyanaz a monogramunk! Persze én ezt már mind előre tudtam. Uff!” /Winnetou Stirlitz/

„Nem akartam én a Riga motorommal egyetlen puhatestű állatot sem elütni, de túl laza volt a rigalánc, így előbb a gép fölötti uralmamat vesztettem el, majd az önuralmamat is, amikor négyszer is visszatolattam, hogy ne szenvedj a kis gusztustalan, ha mégsem múlt volna ki elsőre! Bírónő elvtárs, én ártatlan vagyok, mint a ma szüretelt páfrány!” /Igor Tarakanovics Teletalpov, biztonsági őr és tengeri herkentyűburger díler/

„A Riga motor a szovjet gépgyártás eszmei csúcsterméke, mert a szlogenje ugyanaz, mint az átkos kapitalizmusban elnyomott proletariátusé volt: Csak a láncainkat veszíthetjük!” /Szergej Szószátyárovics Szavahihetetlenkin, az Összorosz Demokratikus Értékeket Megőrző Alapítvány (ÖDÉMA) ideológiai vasökle/

„Kamiönből homár oszt
Észt: Olvasson Homároszt!”
/Odüsszeusz Ottokár, a Verslábápoló És Rákkutató Tudósok Ókort Csodáló Alapítványa (VÉRTÓCSA) szomorúfűzfapoétája/

„Először arra gondoltam, hogy mi a francnak kellett Franznak szabálytalanul átszaladnia a főúton, de aztán rájöttem, hogy drága férjemnek előrehaladott prosztatarákja volt, amiben könnyen meghalhatott volna életútja felén, ám így, hogy a szélső sáv felén halt meg, ezt megúszta. Ettől függetlenül biztos nagyon elkenődött szegénykém!” /özv. Frau Fünf, jódliénekesnő/

„Selejtes szovjet motorok, nu sto?! Monarchia maradványok, mi?! Gerinctelen puhatestűek, he?! Mire célozgat, költő polgártárs, hö?! Ki ellen uszít, hékás?! Kitől bérretteg, ha?! No, akkor most a keresztény/keresztyén kultúra nevében tartsa csak oda a másik lópofáját is a falnak! Hétszer!” /Csávás Kálmán bunkerparancsnok, a Puhatestű Állatok Rendjébe Tartozóknak Ártó Lóarcú Léhűtőket Alaposan Megagyalók (PÁRTÁLLAM) megsorozó tisztje/

„Amikor döngetünk az úton és mindenkit feltekerünk a kerékre, akkor jön a rák & roll!” /Homár Hümér alias tata rák/

„Bezzeg az én időmben még úgy ráztak a Forma 1-es versenyautók, hogy nyugdíjas koromban is izzadt-duzzadt tőle a prosztatám!” /Alain Prost tata, négyszeres világbajnok nyugdíjas autóversenyző/

„Szép ez a vers! Örülök, hogy a tanárnőnk ezt adta fel házi feladatnak! Alig várom, hogy felmondhassam!” /Prostagutta Füzike, a Prostamol Uno Kéttannyelvű Iskola (PUKI) diákja/

„Mi ez a vériszamos rímanarchia?! Mi ez a sötét középkori hullaszagban meghempergetett szellemi öklendezés?! Erre a fékevesztett horrorra 118 éven aluliaknak csak nagyszülői engedéllyel szabadna rápillantaniuk, de inkább úgy sem! Ez az igaz művészet! Na, nem megírni, hanem elolvasni! A művész úgy aránylik a valódi vészhez, mint csupa nagybetűs ADY ENDRE a kisbetűs frady endréhez! Nagy kár, hogy az évszázadnyi időeltolódás miatt egyszerre csak egyikük lehet életben és nem inkább a másikuk!” Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha ez ma a költészet, akkor nem is sajnálom annyira, hogy már nem vagyok életben.” /Ady Endre/

„Egyszer egy orvos megvizsgálta a prosztatámat és szilánkosra tört az ujja. Emiatt olyan idegesítően üvöltött, hogy kénytelen voltam betömni a száját a lábával.” /Chuck Norris/