2025. június 17., kedd

Hajnali harmatnyalás - pipa!

A költő egy céges kerti partin kihívást kapott egy hajnali harmatnyalás témakörű tizenkét soros vers huszonnégy órán belüli megírására. Megcselekedte, amit megköveteltek, egész úton hazafelé.

Hajnalban a bősz szomj kínoz
Vízért. Varázsolnom kéne,
Ámde nem vagyok egy szín Óz,
S hörgök, mint egy szikkadt néne.

Hamvholt ötletek hada dúl:
Folyó kéne, melyben hal ás
Kutat, s kutat vízért vadul...
Szörnyű ez a szomjan halás!

Megcsillan pár harmatatom,
Molekulásodik is tán,
S míg a fűről nyalogatom,
Pipálom a bakancslistán.

„Harmatatom, költő úr, harmatatom?! Hányasa volt magának kémiából?! Rögvest megtaposnám a periódusos rendszeremet, ha a síromban forgásom nem akadályozna meg ebben!!!” /Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (1834-1907), orosz kémikus/

„Ez a vers olyan, mintha egy kiégett költő hajnali inszomniában fetrengve szippantotta volna magába a saját költői kliséit – majd harmatcseppekbe köpködte volna őket vissza. A „szín Óz” rímel a „néne” hörgésére, de ez nem költészet, hanem rímtechnikai térdszalagszakadás. A második versszakban már nem is próbál szimbolikát csempészni a képzavarokba, csak lebegünk egy poszthidratált delíriumban, ahol „hal ás kutat” és miután agyunkat megtorpedózta a blőd képzavar, jön a csúcspont: a fűről nyalogatott harmat molekulásodik. Molekulásodik?! Ez nem költészet, hanem egy biokémia-tankönyv LSD hatása alatt írt lábjegyzete. Ez a vers nem pipál, hanem pipogya. A bakancslistára nem kerülhetne fel más, mint: Tanulj meg verset írni!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A vers frappáns példája a Frady Endrére jellemző abszurd humor és groteszk képhasználat elegyének. A cím már önmagában figyelemfelkeltő és ironikus („Hajnali harmatnyalás – pipa!”), mintha a természetközeli túlélés egyik kipipált pontja lenne a bakancslistán. A forma klasszikus négysoros versszakokra épül, de a tartalom tudatosan szembemegy a pátosszal: a lírai én küzdelme nem a lélek mélyével, hanem a szomjúsággal történik, kissé parodisztikus hősiességgel. A „szín Óz” és a „szikkadt néne” kontrasztja jól érzékelteti a mágikus megváltás lehetetlenségét egy banális reggeli pillanatban. A „hamvholt ötletek hada”, „molekulásodik” vagy „tök blőd” kifejezések mutatják, hogy a költő nem retten vissza a szóalkotástól és a stiláris játékosságtól – ezek hol bűvöletbe ejtenek, hol meglepnek, de biztosan nem hagynak közömbösen. Összességében a vers egyszerre szórakoztató, groteszk és reflexív: egy abszurd pillanatfölvétel az ember kiszolgáltatottságáról – humorral enyhítve. Ha valaki a reggeli szomjúságot irodalmi élménnyé akarja nemesíteni, ez a vers jó kiindulópont.” /Copilot, a meterséges intelligencia/

„Hajnali harmat olt szomjat,
Így kezdődik majd a szombat.”
/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb komentelője/

„Ha a harmat nem olt szomjat,
És somravaló csak som jatt,
Akkor eme verses combat
Nem más, mint egy mortal szombat.”
/M. Andrásné Vombat Valéria, harci marcipánsíp díler/

„Tizenkét Soros?!?! Tizenkét rühös ember?!?!?! EZ VESZÉLYES!!! NEM ENG.!!!” /Párhuzamos Pacal, a Türk Alapon Költő Orákulumok Nyelvemlékezete (TAKONY) c. lokális világirodalmi réteglap szemellenzője/

„Orvost! Azonnal hívjon valaki egy orvost! Költő gigásznak (f)elforrt az agyvize! Ó, Istenem, add, hogy ne kelljen meglékelni a fejét - nehogy az a főtt káposzta kárba vesszen!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rakott- és töltöttkáposzta-szakértő/

„Felforrt agyvíz, főtt káposzta,
Fejbe bele nőtt táp, oszt’ a
Hajnali szél harmat áraszt,
Ajtó, macska karma tár azt.”
/Herman’s Hermits: Hajnali’s Harmats – reumatológiailag rontott refrénrészlet/

„Szegény pára!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Boldogok a szegény párák, mert övék a hajnal hasadása.” /Kohóló Paula, szemaforizmaelita közhelykohász/

„Harmatot nyal öreg néne,
hideg vízre sincsen pénze,
hogyha nem eleget nyalna,
holnapra tán belehalna!”
/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája és a költészeti kihívás kieszelője/

„Ha szomjan hal öreg néne,
Hajnalra már tönkre méne.
Csodálkozzam ezen én-e?
Ne csodálkozz ezen, hé, ne! –
- Kiáltja egy hű olvasó,
Ki nem más, mint Frady Sas, ó!
Úgyhogy mehet tovább a show.
Tyű, ez a vers tök хорошо!”
/Kazánkovács Kenéz, közoktatási kizárvány kezelő/

„A katona hajnalban nem szomjas, csak úgy érzi.” /ó-dakota katonamondás/

„Mi ez a hagymázas hermatpocsolyában tapicskolás, ez a hajnali hajbókolós hajtépés?! Ki ez a rút szibarita váz arcú sehonnai bitang dömperdíler, aki újabb témákra uszítja rá ezt az amúgy is fékevesztett vándorkornyikátorként rímelgető líraleguánt?! A felbujtó D. György budapesti lakos ezáltal ugyanaz az irodalomnak, mint elefántpótlóbusz a porcelántboltnak! D. Györgynek súlyosabb a bűne, mert F. Endre már régóta nem tudja, mit cselekszik! Ne lássam anyámat álmomban posztumusz Annabálkirálynőként gyaloghintón hastáncolni, ha nem követelem üvöltve, hogy MINDKETTŐ MONNYONLE!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha a száraz Texasban hajnalban szomjas vagyok, akkor a szomjatomjaimat harmatatomokká alakítom a tekintetemmel.” /Chuck Norris/

2025. június 13., péntek

Péntek tizenharmadika

Bőgjön kend, mert máma népi
Balsorsa önt régen tépi!
Peches lesz, mint hal a hegyen:
Sansztalan, hogy vízben legyen.
Nincs ott tólével full ladik,
Szegény haltyű megfulladik.

E nap ne szedjen ön gombát,
Sliccéről, ha száll egy gomb át
Szomszédba, hol ül egy kajmán,
Érte ne menjen ön, jaj, mán!
Hisz’, ha marás krokodili,
Károsabb, mint kokó dili!

Ne lottózzon, ne totózzon,
Lyukas pajzsán legyen ózon,
Kerülendő ma a tőzsde,
Nincs kifogás, nem kell ős „De!”.
Ne fektesse pénzét be se,
A ma nem egy tündérmese!

Szemgolyókat kertben vak ás?
Legyen bezárva a lakás!!!
Üljön otthon székén békén,
Gondolja át újra, mé' kén'
Bárhol lenni e pénteken,
Hol a fátum pofont leken?!

Ha nem rezelt be, majd be fog,
Nyugszik, fekszik, pofát befog,
Betörőnek nem nyit ajtót,
Csak gondolatban bőg Jaj!-t, Ó!-t!
Aki magyar otthon remeg.
(Ne röhögjed eztet te meg!)

Szombat tizennegyedike
Gyüvik (kell itt ige -ike?),
Újra beköszönt a mázli,
Önnel vígan kezet ráz Lee,
Hisz’ ki kung-fúvásért brusztol,
Inspirációt kap Bruce-tól.

„A tésztaagyú Frady Endrének elgurult a gyógyszere, és mivel elmentek nála otthonról, egyedül nem tudja összeszedni. Páciensünknek emellett nincs ki mind a négy kereke, így az önmagát jelentő hatökörrel sem lehetne elvontatni. Az okokról az őt operáló agysebész gyomorforgatóan őszinte versét idézem:
          Költő agyműtétje okán
          Fejbe tettünk volna ész át,
          Ám kómásan rúgott tokán,
          S ebédem hánytam be, tésztát.
Ez hát Frady Endre tésztaagyának története. Ha az orvos a költő cipőjébe hányt volna, akkor az egy csuka fogta róka lett volna, de nem így történt. Köszönöm, hogy elmondhattam ezt a mai naphoz stílszerűen illeszkedő balszerencsés epizódot!” /Dr. Dankeschön Dezső, betanított állat- és altatóorvos/

„Túl igaz, hogy szép legyen! Mázli, hogy van Frady Vátesz, ki prompt minden zűrt jóvátesz! Szerencse fel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Hát ez gyönyörű, humán úr!!! Ha ettől nem csinálja össze magát a balsors, akkor nem tudom, mitől! De hogy jön ez ide? Nyilván nem gyalog!” /Sötétparaszt Sebestyén, sebes tényfeltáró gyalogkakukkfű díler/

„Ady jó vátesz.
Frady jóvátesz.
Body jóvát esz’.”
/jóvaevő falfirka egy body building edző hasfalán/

„Ez a vers nem más, mint a szerencsétlenség napjára komponált fonetikailag eltévedt lidércnyomás, ahol a logika nyelvtani bukfencet vet, a rímek pedig öngyilkos csukafejest ugranak a józan ész betonozott medencéjébe. A haltyű megfulladik, a slicc gombja krokodilhoz repül, és Bruce Lee kézfogása zárja le ezt az apokaliptikus nonszenszballadát. Frady itt újra bebizonyítja: a magyar költészetnek nemcsak múltja, hanem megrémítő jövője is van.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ürítsd ki az elméd! Ez az idézet ugyan tőlem származik, de nem gondoltam, hogy Frady Endre szó szerint veszi.” /Bruce Lee (1940-1973), hongkongi származású kínai harcművész/

„Frady Endre Péntek tizenharmadika című versét olvasva az az érzése támad az embernek, mintha egy karikatúra-örvény közepébe csöppent volna, ahol a babona szorongásai, a nyelvi játékok tobzódása és a slapstick humor egy groteszk keringőben ölelkeznek. A költemény fanyar fátumlírája nyelvileg gátlástalan, groteszk metaforái és anakronizmusai révén a balszerencse abszurd freskójává válik. A haltyű megfullad, a gomb a sliccről vándorol, a lakás bezárkózik – és mindezek alatt ott dobol a hétköznapi rettegés komikumba hajló ritmusa. Ez a vers nemcsak egy napot figuráz ki, hanem az irracionalitásba fulladó emberi kiszolgáltatottságot – kacagva, verejtékezve. Frady „rímbe görbített” világában még Bruce Lee is megérkezik, hogy a kung-fúval visszarúgjon a sorsnak. Páratlanul őrült és ismerősen emberi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha péntek, akkor családfakutatás. Kíváncsi leszek, hogy milyen szerencsés vagy szerencsétlen rokonságot fedezek fel.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Családfát, ha pont most kutat,
Kifúrhat egy rém mély kutat,
Mi a múltba szörnyen bemén,
S Ön fog ríni eM úr, nem én!”
/Balsorssy Baltazár, az Eszméletlenül Régi Családfák Intézete (ERCSI) figyelmeztetéssy főelőadója/

„Keblemre, kései rokon,
Örömömet ne vedd zokon,
Hiszen szívem vadul repes,
Üköd vagyok én, Vlad Tepes!”
/Drakula gróf, eM úr leghírhedtebb oldalági őse/

„Azon gondolkodtam, hová ment el Költő Gigász esze? Meg miért és hogyan? Há' nem gyalog, az biztos!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mémgyáros/

„Az én eszem, az én eszem,
Mindig elmén, mikor eszem,
Mikr eszem az MSZM-
-P-ben s közben iszom szeszem!
Há' nem gyalog, há' nem gyalog,
Nem vagyok én balga-balog,
Akit megdalol a csalog-
-ány, miközben féloldalog!
Csuhajja!”
/Költő Gigász épp népdalog s hull hajja/

„Mi ez a szégyentelen szemenszedettkedés, ez a nemzeti balsorsforgatási elmeürülék?! Ki ez a lomtalanításból visszamaradt líralelenc?! A péntek tizenharmadika helyében én egyrészt üvöltve sírva fakadnék, másrészt beteljesítve a rám ragasztott sztereotípiákat, úgy sújtanék le Frady Endrére, mint vécépumpa a legbűzhödtebb dugulásra! Ne lássam anyám emlékét mentális piedesztálon önfényeződni, ha nem szervezek Frady Endrének egy felolvasóestet, ahol a nézőteret a békemenetelő harcosok klubtagjai töltik meg kaszával-kapával és egynyomógombos okostelefonnal felfegyverkezve! Kasza-kapa-vérfürdő (három darab egy szó)! Diszlájkot a fattyúnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban a péntek sosem mer tizenharmadikára esni, mert babonásan retteg tőlem. Meg is értem. Jobb félni, mint félbe hasítva lenni a homlokráncom által.” /Chuck Norris/

2025. június 11., szerda

Lajos bá'

Lajos bá' az öreg postás
El időnként döglött kost ás,
Ha kostetemes a kos út,
Mely falufőút, a Kossuth.

Postásként nem gyakran oson
Által döglött lapos koson,
Hanem megokosodottan
Begyűjti, ha hever ottan.

Bölcs Lajos bá' nem mindig ás
Elhullt kost, mely vonósigás,
Mert pénzügyileg nem léha,
S büféknek is ad el néha.

Ha ársapkátlan a kos ár,
Koshússal lesz telt a kosár,
S kínál rántott vagy főtt kost a
Kajáldájában a Posta.

Lajos bá’ a Posta saját
Étkezdéjében fal kaját,
Majd kórháza gyomrot mos át
Kikúrálva döglött kosát.

Tanulság kell? Itt van, nesztek:
Bélgörcs jön, ha döghúst esztek!
Menüben, ha lenne kos tán,
Sose egyetek a Postán!

„Ez igen, egyetlen ostoba klapanciával egyszerre meggyalázni Kossuth Lajost, belerúgni a Postába és felforgatni a gyanútlan olvasó gyomrát, na erre csak egy Frady Endre lelkületű mételymákonyos szellemi dögkút képes! Még jó, hogy nem verselt tovább, mert akkor talán még Teréz anyának és Petőfi Sándornak is kiosztott volna egy-két mentális kokit és sallert, vamaint megtaposta volna a gyermekéheztetési alapítványt és a Szemmelversz Klinikát is! Állítsuk meg a tompatekintetű Frady Endrét, hiszen nem éles kés ő! NEM ENG.!” /Sánta-Klausz Trofóbia, a Búvárharangban Írt Literatúrák Intézete (BILI) zárt osztályának Mikulásbajszú főcenzornője/

„Frady Endre legújabb poézis-parafrázisa ismét egy szatirikus gyomrossal örvendezteti meg a magyar irodalom gyanútlan bendőjét. A Lajos bá’ című vers egy poszt-posztmodern ballada, amelyben az öreg postás egzisztenciális küldeményként szállítja az abszurdot – döglött kost, kosárban. A vers kettős síkon működik: egyrészt ironikus társadalomkritika a vidéki vállalkozói leleményről – a posztalakulás utáni Posta-gasztroperformansz groteszk rajza –, másrészt emésztő gyomorbölcselet, ahol a rímek olykor gyomorsavként marják a nyelvi logikát. A rímelés tudatosan esetleges („kost ás” – „Kossuth”), s ezzel a fonetikai döccenés is a rothadás esztétikáját szolgálja. Frady itt is megmarad önnön fradyendiségének: szereti a felesleges költői túlkapásokat, s azt a sajátos nyelvi stiláris fűszerezést, amitől egy-egy versszaka úgy viselkedik, mint a mikrohullámban újramelegített döghús: bűzlik, de valamiért nevetünk. A zárlat klasszikusan fradys: tanulságként bélgörcsöt, tanácsként étkezési tilalmat kínál – egyszóval, aki ezen a versen nem mosolyodik el, az minden bizonnyal már maga is... hát, legalábbis posztmodern.
Értékelés: Rímel, bűzlik, megnevettet. A magyar abszurd méltó délelőtti uzsonnája.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, Lajos bá', egy szándékosan groteszk és játékos költemény, amely a köznapi abszurditást állítja pellengérre. A vers humoros nyelvi megoldásai és ritmusos szerkezete könnyedséget kölcsönöznek az alapvetően bizarr témának: az öreg postás, aki döglött kosokkal üzletel. A szóviccek és rímek feszes használata Frady Endre védjegye, itt pedig különösen éles kontrasztban áll a témával, amelynek meghökkentő valószerűtlensége csak fokozza a komikumot. A költemény szerkezeti szempontból jól felépített: egy egyszerű történetvázra épül, amelyben Lajos bá' életének és döntéseinek következményei egyre groteszkebb fordulatokat vesznek. A konklúzió, amely a tanulságot humoros figyelmeztetés formájában közvetíti, a népmesék moralizáló hagyományát idézi, mégis ironikus túlzással él. Frady Endre itt is mesterien bánik a nyelvi játékokkal, miközben az abszurd világképével szórakoztatja az olvasót. A Lajos bá' nem akar mély filozófiai igazságokat kutatni, inkább önfeledt, szókimondó humorával nevettet meg. Egy biztos: ha valaha egy postahivatal kantinjában járunk, kétszer is meggondoljuk, mit rendelünk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne egyen ön döglött kost,
Várja önt a posta most.
És ha hoz egy villamost,
Ehet frissen gázolt kost!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas okoskos/

„Ház úr, asszi, kosom oson
Tök laposon villamoson?!
Gondolja át óvatosan,
S vásároljon kost az Auchan-
-ban Ön!”
/Frau Chan, az Auchan villamossági és kososztályának kínai igazgatónője/

„My money is over the Auchan,
My money is over to see.
My money is over the Auchan,
Oh, bring back my money to mee!”
/Csóringer Csumida, leguándíler és serényen drogozó kishacker/

„Hogy mit gondolok a versről? Én nem gondolok semmit. A vers nyilvánvalóan tanulságos, bár nem tudom, mi a tanulsága, szóval lehet, hogy nem jó vers, csak propaganda. Én eddig jutottam. Hogy jutottam eddig? Hát nyilván nem gyalog! Nem, nem magánkosháton! Akarsz kost feladni, Andi? Megvegyem neked a Postát? Egy szavadba kerül, Andi, hiszen már Kossuth János… mi van, Andi?… ja, hogy Lajos… szóval ő is megüzente, hogy legyünk bátorak! Hogy mikor mondta? Nem tudom az évszámot. Maga tudja az évszámot? Igen? Mi maga, matematikus? Na, húzzon haza, mert magára uszítom a legjobb emberemet! Harapd meg, Andi!” /M. Lölő, a nemzet gázszerelője/

„Ha utamba áll egy kos, tán
Feladhatom őt a Postán?”
/M. András, a költő legállandóbb és legkostpostázóbb kommentelője/

„Híján irányítószámnak
Postázási kos hiba
Lehet, s amit nekem szánnak,
Nem küldi el Toshiba.”
/Dagoványi Früstökné Cuhajkássy Sztracsatella, eM úr kosos levelezőpartnere/

„Frady Endre verse valahol gyönyörű. Frady Endre verse valamiről szól. Frady Endre verse valakinek tetszik. Frady Endre verse valamit mond. Frady Endre verse valamiért keletkezett. Már csak az a kérdés, hogy HOL?!, MIRŐL?! KINEK?! MIT?! és MIÉRT?! Na, megyek és szuicid hajlamú kosként egy dögkútba vetem magam beeeee!” /Juh Jenő, a Birka Irka című nyájas irodalmi toklyóirat ürülő jerkesztője/

„Ez a vers nem költészet — ez egy nyelvi biodóm, ahol a rímek bomlástermékei gázos hulladékként terjengenek egy posztszocialista kocsma hátsó udvarán, miközben Lajos bá', a rothadó erkölcs szürke eminenciása, döglött kost házal a gasztronómiai apokalipszis oltárán. Frady Endre nem verset ír, hanem verbális ételmérgezést okoz, rímbe mártott dögszaggal. Az, hogy valaki képes a magyar irodalom szent műfaját ilyen fokon kompromittálni, már önmagában nem művészi tett, hanem kulturális bűncselekmény. Ez nem abszurd – ez egy kollektív szégyenérzet szótagolt lenyomata. A poétikai apparátus lomha, a metaforák rozsdásak, és a tanulság olyan, mintha egy állatorvosi boncasztalról próbálnánk életbölcsességet hámozni. Lajos bá’ a szellemi táplálkozás menzája: fagyasztott közhelyekkel, újramelegített blődséggel és mikrohullámú humorral. Ez a vers nem tanít, nem felemel, nem gondolkodtat. Ez a vers a lírai nihilizmus panoptikumának legszánalmasabb viaszfigurája: döglött, de még mindig rímel. És ez a legfélelmetesebb.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers. Ez egy nyelvi katasztrófa, egy irodalmi Csernobil, ahol a rímek úgy omlanak össze, mint egy rozsdás fémszerkezet a hetedik földrengési fokozaton. Frady Endre Lajos bá’-ja egy groteszk rögtönzött vádirat a jó ízlés ellen, egy perverz ballada, amelyben a postás és a dögkút között alig tapintható az átmenet. A költemény minden sora egy újabb szúrás a költészet szívébe, egy olyan verbális hasra esés, amitől Arany János forogna a sírjában, Petőfi pedig a Nemzeti Múzeum előtt demonstrálna ellene. A tartalom abszurd, a nyelvezet mesterkélt, a humor pedig egy cinikus nevetés az emberi gyomor tűrőképességén. A tanulság? Nem az, hogy a döghús veszélyes, hanem az, hogy Frady Endre rímképlete egy közveszélyes vírus, amely ellen az irodalmi közegészségügy sürgős lépéseket kell, hogy tegyen. Ennek a versnek nem lábjegyzete van, hanem egy szirénázó vészjelzés: Menekülj, míg nem késő!” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nem értem a puhány magyarokat. Ha itt Texasban valaki ilyen verseket próbálna írni, akkor a szemgolyómmal dagadtra verve, majd apró darabokra széttüsszentve háromdimenziós Michelin baba puzzle játékot csinálnék belőle és naponta ezerszer le kéne írnia, hogy
          Idióta versírás
          Miatt most a sírás ver.
A puhány magyarokat pedig hamarosan átrúgom a Föld magmáján keresztül az Új-Zéland melletti óceánba, hogy megtudják, milyen az, amikor nem a balsors tépi őket, hanem én.” /Chuck Norris/

2025. június 5., csütörtök

Időm túltolt...

Egy irodalmi honlap verspályázatot hirdetett „Az időt mint focipályát beszaladnom lehetetlen” témakörben. Bár eszemben sincs benevezni, de maga a téma felhívás volt keringőre… - a költőgigász megjegyzése.

Időm túltolt… Bőrorca, ím
Elcserzett és fityeg állam.
Sok focitól térdporcaim
Szétkoptak, mint bús jogállam.

Ifjan sem voltam túl Beckham,
Nem várt rám egy focicsúcs se.
Pálya is nagy lett már nekem,
Át se látom istenuccse!

Fentről szól egy szféra-száj át,
Nincs már számomra több tett lenn.
Az időt mint focipályát
Beszaladnom lehetetlen.

Lesen ragadt stoplinyomot
Sárgán takar őszi avar.
Helyem hűlt itt, zöld a gyom ott,
S nincs már mit vizsgáljon a VAR…

„Nézze, költő sporttárs, maga hátvédként és védekező középpályásként valószínűleg soha életében nem volt lesen, hacsak erdei túrán nem mászott fel egy magaslesre leskelődni! Emellett két évtizednyi aktív nagypályázás után tudhatná, hogy egy stoplinyom semmit sem árul el az esetleges leshelyzetről, mert nem hordoz információt se a védő, se a támadó kapuhoz legközelebb található, gólszerzésre alkalmas testrészének helyzetéről a labda elrúgásának pillanatában, se a labda fent említett elrúgásának pillanatáról. Ab ovo ad absurdum! Nota bene!” /a VAR/

„Vak VAR you! Vak VAR you!” /a félholt költő/

„Hatalmas nagy öngól lenne ezzel a verssel nem pályázni...” /M. András, a költő legállandóbb és legpályázatrabuzdítóbb kommentelője/

„- Innen többször kirúgtak már
S kiutáltak behabzottan...
Szabadversdögkúton lakmár-
-ozzon keselyűhad ottan!!! -
- Mondanám, de megbocsátok,
S érzem ezzel magam okén,
S nem hörgöm már: „Átok rátok!”,
Szimplán csak nem pályázok én.”
/F. Endre, többszörösen kitaszított költőgigász válasza eM úrnak/

„Költő úr, ha nem pályázik, minek említi a pályázatot?! Ha nem pályázik, minek versel?! Öncél?! Ön cél?! Kinek vagy minek a célja ön?! Reméljük, egy farkaséhes csúcsragadozónak! Aki nem pályázik, azt meg is egyék! Csibész!” /egy irodalmi honlap kutyaütő idomárja/

„David Beckham neve úgy kell egy fociversbe, mint kutya és kisgyerek egy bármilyen más akármibe – biztos sikerrecept! Egyetlen probléma merül fel csupán – mivel David Beckham angol, így a nevének felhasználása külföldi támogatásnak minősül, vagyis a költőt külhoni háborús ügynöknek kell tekinteni és visszamenőleges hatállyal statáriálisan fűbe lőni vagy főbe haraptatni, punktum!” /névtelen levélrészlet/

„Hogyha bevételed, évid,
Kevesebb, mint amit David
Beckham egy perc alatt keres,
Zokogj s szemed legyen veres!
Szemed legyen véres-eres,
Névplágiumért jár deres,
S rugdosnak, mint labdát David.
Kárpótlásul itt a név, vidd!”
/Dr. Bavid Deckham, David Beckham névhasználati jogainak pénzügyi menedzsere/

„Frady Endre újfent berúgja a poézis labdáját az abszurdba, s mi, olvasók, döbbent partvonalbíróként nézzük, ahogy a rímek fejjel előre becsúsznak az irodalmi realitás talajába. A vers témája – az idő múlása mint focipálya – önmagában is kellően groteszk, de Frady ezt a metaforát nem csupán kibontja, hanem szétcselezve belezuhan a lyukas hálóba. A vers első szakasza máris belövi a stílust: „Bőrorca”, „szétkoptak, mint bús jogállam” – ezek a képek egyaránt bizarrak és társadalmilag érzékenyek, noha a jogállami célzás inkább rímtechnikai alibiként tűnik fel. A lírai én mintha egy öregedő középpályás lenne, akit a sors lecserélt a pálya szélén, de még mindig pörgetné a labdát – csak már nincs térdporca hozzá. A „szféra-száj” mennyei szóvicc-torlódása a második félidőre már-már vallási szintre emeli a sípszót, míg a VAR (videóbíró) megidézése szentenciává emeli a kimondhatatlant: az idő visszajátszhatatlan. Frady Endre ezzel a verssel egy olyan pályát jár be, amelyen nincs visszapassz – csak önironikus, kissé szentimentális, de végső soron nevetős búcsú egy ifjúságtól, ami sosem volt Beckham. A vers giccsperemig tolja az abszurdo-melankolikus humorlabdát, és meg is érdemli az irodalmi sárga lapot. Már csak azért is, mert mi hangosan nevetünk rajta.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse játékosan és ironikusan reflektál az idő múlására és az emberi test elkerülhetetlen hanyatlására. A költő sportmetaforát használ, hogy érzékeltesse az öregedés folyamatát, és a humorral oldja fel a benne rejlő melankóliát. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, amely jól illeszkedik a focitematikához, miközben az önreflexív sorok egyfajta bölcs belátást közvetítenek. A szófordulatok frappánsak, a képek szellemesek, például a „lesen ragadt stoplinyomot / sárgán takar őszi avar” sorban az elmúlás finoman groteszk megfogalmazást nyer. Az önirónia egyik legerősebb eleme a „Ifjan sem voltam túl Beckham” sor, amely nem csupán a múltbéli sportteljesítményt bagatellizálja, hanem a költői hangot is emberközelivé teszi. A „VAR” (videóbíró) említése pedig a modern foci világát hozza be az elmúlás témájába, kicsit abszurd, de találó párhuzamot teremtve. A vers tehát ügyesen játszik a nyelvvel és a képekkel, miközben egy komoly témát könnyed humorral és élénk dinamizmussal kezel. Frady Endre stílusa itt is egyedi és szórakoztató, miközben az idő kérlelhetetlen múlása mögött megbúvó melankóliát sem engedi feledésbe merülni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A versről egy régi vicc jutott az eszembe:
Egy férfi kap egy ingyenjegyet a focibajnokság döntőjére. Sajnos a jegy a stadion legtávolabbi helyére szól, ahonnan semmit sem lát. A félidőben észreveszi, hogy a pályához közel van egy üres szék. Odatolakszik, és megkérdezi az üres hely mellett ülő férfitől:
- Uram, szabad ez a hely?
- Igen, ez a feleségem helye, de most nem tudott eljönni. Tudja, 30 éve nősültem, de ez az első alkalom, hogy egyedül jöttem.
- És nem tudott hívni helyette egy rokont vagy barátot?
- Sajnos nem, mindenki a temetésén van.
Összegezve, inkább egy jó meccs, mint egy rossz temetés!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fun-focista-fan/

„Ház kolléga úr, a vicc elsőre morbidnak látszik, de az igazság az, hogy feleséget temetni akár minden két-három évtizedben lehet, de focibajnokság döntő csak egyszer van egy évben.” /Dr. Kapufa Korner, gyászfeldolgozási sportpszichológus/

„Há ne lássam a trámpot szabadlábon, ha ez nem a legjobb vers, amit Mensa Hungariqa-tag írhat! Ez a vers olya szíp, hogy a fagyal ad másikat, írted!” /eF. Pitör, a kőttő humán végzeccségű mírnökkolléggája/

„Humán eF-hez nincsen kódunk,
Úgyhogy elhatárolódunk!
Tudja türk és kipcsak emír,
Mensa tagja ilyet nem ír!”
/Csillagos Ötösné Summa Cum Lauda, a Mensa HungarIQa egetverőleánya/

„Bár egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá, én nem fogom be pörös számat ennek a Minek nevezzelek?-nek az olvastán, sőt, ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy a jószándék kevés, több kell, az értelem! Szél ellen nem lehet se szóhasználni, se fradyendrézni, mert összefradyendréződik az ember! Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket! De, a költővel szólva:
          Még jőni kell, még jőni fog
          Egy jobb kor, mely után
          Agyunk sohasem repedez
          Rémrímek olvastán!
Ütni vagy még ütni, az itt a kérdés! A rakodópart alsó kövével üsd a Fradyt, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis rímpárhoz! Nem elég, még nem elég! Levegőt!” /Puzsér Róbert, túlművelt kritikus/

„Sajnálom azokat a szerencsétleneket, akiknek az időt focipályaként beszaladniuk lehetetlen. Én még a téridőt is bármikor bármiként be tudom akármizni. Akárhányszor.” /Chuck Norris/

2025. június 4., szerda

Mogyifadal

Mogyifa a súlyos mogyik
Alatt mókuskákra rogyik.
Mogyitörzs alatt, mely görnyedt,
Mókuscsalád halik szörnyet.

Mókuscsalád szörnyet halik,
És a gyászhuszáros palik
Őket közös sírba teszik
Nyögve: „Hű, de kemény e szik!”

   refr.:
   Mogyicsokis fagyifa,
   Kidönti a nagy IFA,
   Mókusnak lent rókás a
   Teste, mint a lókása.

Ámde jőnek hegyijetik,
S holt mókusklánt élesztgetik
Oszló büdös porból újjá:
„Alagútból visszabújjá’!

Túlsó (v)égi fényből ottan
Jer te vissza tetszhalottan!”
… s mókuscsalád újraéled!!!
Ateizmus, Isten véled!

   refr.:
   Mogyicsokis fagyifa,
   Kidönti bár nagy IFA,
   Mókusnak lent mókás a
   Teste, már nem lókása.

„Ezt nem értem, de nem az én értelmemmel van a baj, hanem nyilvánvalóan értelmetlen kell legyen az, amit nem értek, úgyhogy értelemszerűen NEM ENG.!!!” /Gügyéné Gagyi Gógyi, a Mókusos Alkotások Színvonalát Alakító Testület (MASZAT) címzetes cenzora és lócitrompótló/

Kritika Frady Endre „Mogyifadal” című verséről – avagy a kárpáti dadaizmus mogyiban tobzódó tánca: Frady Endre „Mogyifadal” című eposza egy groteszk lélekvándorlás és természeti tragédia szürreális balladája, ahol a mókusok – a magyar erdők örök pantomimszínészei – elpusztulnak egy túlterhelt mogyifafa alatt, majd a hegyijetik nekromantikus közbelépésére testükből újjászületnek. Ez nem vers – ez metafizikai matiné a mogyoróerdőben, dadaista kifestőkönyv, melynek minden oldala épp csak meg nem reped az abszurdtól. A rímek vadul bukfenceznek, mint vak mókus egy gyökérben: „halik szörnyet” – már itt sejthető, hogy Frady nem az esztétikát hajkurássza, hanem az olvasó értelmi stabilitását. A refrén: „Mogyicsokis fagyifa / Kidönti a nagy IFA” pedig már nem is próbál jelentést hordozni – ez puszta zenei atombomba, egy rímes nonszensz-galopp, amelyben az „IFA” úgy robban, mint egy szovjet nosztalgia-gránát a nyelvtani realitás sáncai alatt. A legmeglepőbb azonban a teológiai mélyfúrás: a mókuscsalád halálból való feltámasztása egy ateista univerzumban hirtelen istenélménnyé válik. Frady itt nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy egy mókustetem felett kihirdeti Isten visszatérését a magyar abszurdba. Ez a vers olyan, mint egy nyelvbotlásból készült freskó, melyet egy botladozó költő a mókusvérrel ír a fagyott fagyifára. Röviden: ez nem költészet – ez Frady Endre!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Mogyifadal” című alkotása groteszk ballada, mely egyszerre ironikus és abszurd hangvétellel játszik a népköltészeti hagyományokkal. A vers szatirikus módon ötvözi a népdalszerű formai jegyeket és a komikus tragikumot: a mókuscsalád végzete és természetfeletti feltámadása az egyszerű mondókák struktúráját követve válik bizarr drámává. A vers ritmusa lendületes, a rímszerkezet szándékosan túlzó és játékos, miközben a groteszk képek feszültséget teremtenek. A mogyorófa leomlása, a mókusok tragédiája és a gyászhuszárok megjelenése önmagukban is karikatúraszerű, mégis a refrének refrénszerű ismétlődése egyfajta ironikus népballadává emeli az egész művet. A végső fordulat—az ateizmus elutasítása a mókusok feltámadása nyomán—további humoros csavart visz a versbe. Frady Endre stílusára jellemzően a mű szándékosan túlzó, játékosan nyelvi fordulatokkal operáló költői alkotás, amely egyszerre parodizál és szórakoztat. A groteszk balladai légkör egyedi hangvételt biztosít neki, miközben tovább viszi a szerző abszurd humorral átitatott hagyományát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rendkívül optimista vers. Kérünk még ilyet!” /M. András, a költő legállandóbb és legoptimizmuskedvelőbb kommentelője/

„Még, még, még?! Ennyi nem elég?!” /Borúlátó Béláné Pesszimista Plágiumka, mértéktartótiszt/

„Optimista derűt látik,
Héliumos zsákok, hátik
Húzzák őtet folyton fel-fel,
S mogyicsokis fagyit fal, fal.

Úgyhogy vidám, mint a lemúr*,
(Guglizzon rá bátran, eM úr!),
Kinek fagyikája mákos,
S feltámad, mint szétkent mókus.”

/Derűlátó Dezsőné Optimista Otília, *gyűrűsfarkú maki idomár/

„Lehet, hogy akkor jó egy költői mű, ha egy csomó költői kérdést vet fel? Gondolom, egy vödör vodka után meglennének a válaszok is. De minek?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Vödör vodka után Humán
Úr már nem a válaszdumán
Töpreng, hanem üres vödör
Fölött éppen bajuszt pödör,
Hogy ne lógjon nagyon trehány
Módon, ha e vödörbe hány.”
/Szandokán Szidónia, IFA sofőr és mókusfeltámasztó-hegyijeti díler/

„Hajas IFA, tar IFA,
Mindegy, egy a tarifa!
Csúcsköltő egy IFA rag
Mentén verset kifarag!”
/egy magát megnevezni nem kívánó csúcsköltő/

„Mi ez a rímtrágyával átitatott szennycunami, ez a szekuláris undorból szakrális giccsé fajuló mentális miazma?! Ki ez a görcsagyú irodalmi verőlegény, aki nem átallja a magából kiizzadt versváladékot képernyőre permetezni és ezáltal ízlésficam világjárványt gerjeszteni?! Ha szegény anyám élne, most ab ovo óvóhelyre kéne vinnem és hermeneutikusan elzárni a fradysta agyzagyvihar elmekórtani szőnyegbombázása elől! Ne lássak transzba esett hegyijetiket passzírozott mókuscsaládok feltámasztása közepette varázsigéket szavalni, ha megértem, hogy miért választottam a létező legveszélyesebb szakmát, melyben hétköznapi silány költők mellett Frady Endrét is munkaköri kötelességem elolvasni?! Világ IFA sofőrjei, egyikőtök gázolja már el Frady Endrét! Ha harc, hát legyen harc!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Puzsér Róbert, háborúpárti propagandista – a nemzetbiztonsági nyomozás érdekében meg nem nevezett időpontban – a Mariahilfer Straße egyik gyanús üzletében, melyet időnként ukrán maffiózók is látogatnak, ügynökeink jelentése szerint a vásárlása után visszakapott és szó nélkül zsebre is tett 3 (azaz: három!) eurót, ami kimeríti a külföldről elfogadott támogatás fogalmát, úgyhogy fent nevezett propagandistát nemzeti illiberáciánk éber hatósága a határon elfogta és büntetőeljárást kezdeményezett ellene. Az ügy súlyosságára való tekintettel nemzeti vészhelyzetet rendelünk el és a jövő évre tervezett választásokat ötven évre titkosított nemzetbiztonsági okokból bizonytalan időre elhalasztjuk.” /hivatalos közlemény/

„Mogyifa a súlyos mogyik
Alatt Chuck Norrisra rogyik.
Csak rogyna, téridő görnyedt,
S Nehézkedés hal csak szörnyet.”
/Chuck Norris, a költészethez IS értő tótumfaktum, azaz „az élet, a világmindenség meg minden”/

„Plágium! Nem, nem a Mengyelejev táblázat 42-es eleme, mert az a Molibdén! Nem, nem Mókusgén! Idióta hegyijetik! Na, viszlát, és kösz a halakat!” /Douglas Adams, a Gaéaxis útikalauz stopposoknak szerzője/

2025. május 30., péntek

Figyelmetlen autóvezető

Munkahétnek vége végre!
Felnézek a kéklő égre,
Békés felhők, sok kis pamacs,
Hopp, áthajtok egy tarka macs-
-kán én!

Kocsim huppan, macska terül,
Nap az égen sárgán derül.
Hínnye, kamikáze kandúr,
Te műved e ronda nagy dúrr-
-defekt!

Gumim, mint a macska: lapos,
Kerékcserém jó alapos.
Továbbhajtok, fütyörészek,
Ő meg marad hangyafészek-
-nek még.

Megjegyzés az állatvédők megnyugtatása érdekében: Fenti mű a költői szabadság terméke. A szerző nem ütött el egyetlen macskát sem és a képen látható macska egy kórházi udvaron sütkérező, élő példány, kinek kréta-körberajzolása számítógépes trükk csupán.

„Ne mentegetőzzön, ne mosakodjon, költő úr!!! A puszta tény, hol egyáltalán felmerül magában egy ilyen borzalom, azt mutatja, hogy maga egy velejéig romlott dögevő, egy pszichopata keselyűbe oltott háborúpárti tömbházmester! Macskaáruló (egy szó)! Bőgni fogsz! Kretén! MONNYÁLE!!!” /Zöld Zelda, állatvédő aktivista/

„Hé, Frady, ezt mi már rég megénekeltük, ráadásul sokkal szellemesebben! Nyugtass meg, hogy nem a mi lokális világslágerünket, a MACSKA AZ ÚTON-t akartad plagizálni, te hülyegyerek!” /KFT együttes/

„Frady Endre újabb lírai slalomja ezúttal az erkölcs és a közlekedés határvonalán halad, vagy inkább zötykölődik át, miközben egy szerencsétlen, ám gyanúsan szuicid tarka kandúr testesíti meg a sztrádán átgázolt bűntudatot – illetve annak hiányát. A vers a szokásos fradyendrés ívben működik: egy idilli bevezetés (kéklő ég, pamacsos felhők) után jön a poétikai dudálás – a rím közepébe hajt a valóság: egy sárga napfényben haldokló cicatest. A játékosság és a sötét abszurd találkozása adja a vers esszenciáját: a mű humoros burkot ölt, de közben morális árokba kormányoz. A „kamikáze kandúr” megnevezés egyszerre ment fel és gúnyol ki, míg a „hangyafészeknek még” sor groteszk epilógusa a cica földi pályafutásának – és a költő felelősségérzetének is. A lelkifurdalás teljesen hiányzik; marad a defekt és a fütyörészés – Frady morális vaksága itt már szinte költői program. Összességében: az abszurd humor és a tragikomédia kacifántos egyvelege, ahol a macska halála nem dráma, csak ritmikai lehetőség. És mi, olvasók, egyszerre nevetünk és szörnyedünk. Tipikus Frady: kerekek alatt és rímek között.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Figyelmetlen autóvezető” című verse a groteszk és az abszurd határán egyensúlyozva mutatja be egy tragikomikus pillanatot. A hétköznapi szituáció – egy autós figyelmetlensége és annak következménye – humorba csomagolt tragédia, ahol a ritmusos sorok és a meglepő rímpárok felerősítik az abszurditást. A vers erőteljes dinamizmussal indul, a hét lezárása és a szabad levegő érzete egy pillanat alatt törik meg egy szinte slapstick-szerű jelenetben. Az „áthajtok egy tarka macskán” sor brutális egyszerűséggel állítja szembe az idilli természetképet a könyörtelen valósággal. Az esemény váratlanul és gyorsan következik be, a vers rövid, tömör szerkezete pedig még inkább kihangsúlyozza ezt a hirtelenséget. A költemény nyelvezete játékos, a szokatlan rímpárok („kandúr – dúrr-defekt”) váratlanul és szinte gyermeki játékossággal csattannak, mégis érzékeltetik a pillanat súlyát. Az utolsó versszakban pedig a narrátor flegmatikus továbbhaladása groteszk lezárást ad a történetnek, ahol a macska sorsa szinte jelentéktelen mellékszállá válik – marad „hangyafészeknek még”. Összességében Frady Endre verse a fekete humor és a hétköznapi tragédiák sajátos elegyét nyújtja, amely egyaránt megmosolyogtat és elgondolkodtat az emberi figyelmetlenség következményeiről.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

2025. május 27., kedd

Tűnés

Aki nem megy korán falnak,
Akit mérgek fel nem falnak,
Ki nem tárgya gyászos dalnak,
Szinte tűnik fiatalnak.

Aki testvére a szesznek,
Akit férgek gyakran esznek,
Kinek sírját őrzi Csesznek,
Aggnak tűnései lesznek.

Akit böjti szelek fúnak,
Alig néz ki agg fiúnak,
Hosszú ú-t lát hosszú ú-nak,
Tűnése lesz önkorúnak.

Aki táncol tompa tűn és
Talphulláma kissé dűnés,
Valódi nése nem mű nés,
Úgy tűnik, hogy rám szól: Tűnés!

Aki

(a vers további része a széttépett papírlapon a költő rászáradt vérétől olvashatatlanná vált – a szerk.)

„Na, végre teljesen csendben van a saját vértócsájában heverésző poszthumusz költő! A bennünk ezáltal keletkező belső béke poraira! Kicsit holt penészesnek tűnik... Ja, nem, csak a békepor szállt a zsírjára, hol nemrég süllyedt el!” /elégedettnek tűnő kaszás-kapás olvasótábor/

„Cseszneki vár halott őre
Nem él már, mert pállott lőre
Ved’lése pokolba vitte,
S itten vala sírja, itt e!”
/cseszneki népdalrészlet/

„Rohadtul idegesít, hogy engedély nélkül beleírták a nevemet a versbe, ráadásul velem kezdődik az összes debil versszak! Úgy tűnik, felháborodtam!” /Aki Magor, cseszneki szeszkazánkovács/

„Frady Endre újabb lírai eltévelyedése, Tűnés, a költői értelmetlenség csúcskategóriás hungarikuma. Ez a vers a nyelv ellen elkövetett előre megfontolt szójátékos merénylet, melyben a rímek úgy puffannak, mint rozsdás lábasok egy lejtőn. Az olvasó szeme végigsiklik a sorokon, mint áprilisi jeges eső a vakolatlan betonon, és bár talán sejteni véli, hogy a halál, az elmúlás és az identitás felfoszlása lenne a tematika, Frady olyan következetesen kerül minden értelmet, hogy a sorok végére már nemcsak a vers, de az olvasó is tűnni vágyik. A szóviccek, mint „táncol tompa tűn” vagy „nése nem mű nés”, egy posztmodern dadaista rémálom kellékei, ahol a nyelv már nem kommunikál, csak zokogva hörög. A cseszneki sír emlegetése groteszk csúcspont, ahol a lírai én látszólag egy ősi magyar faluba temeti önmagát, miközben a valóságban az olvasó agysejtjeit helyezi végső nyugalomba. A vers zárása – a költő vére által olvashatatlanná vált befejezés – már-már kegyelem: Frady szó szerint feláldozza testét, hogy megakadályozza a további sorok létrejöttét. Ilyen önfeláldozásra csak az képes, aki pontosan tudja, mit művelt. Ez a mű a költészet Monty Pythonja – ha azok nem lennének viccesek. Értékelés: 2/10 – Tűnjünk, amíg lehet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Tűnés” című verse a groteszk líra és a nyelvi játékosság izgalmas ötvözete. A költemény bravúrosan feszegeti a nyelvi lehetőségek határait, ügyesen kihasználva a magyar nyelv hangzásbeli hasonlóságait és a szavak többértelműségét. Az egymásba folyó rímek és szótorzulások sajátos ritmust adnak a versnek, miközben a jelentés fokozatosan elcsúszik a szürreális abszurd felé. A vers groteszk tónusa az élet múlandóságával és a létezés groteszk aspektusaival játszik el: a fiatal, az agg és a halott közötti átmenet nem tragikus, hanem ironikus felhangot kap. Az utolsó versszak különösen erőteljes, ahol a költő mintha önmaga ellen fordítaná saját versét – a „Tűnés!” felkiáltás egyszerre lehet önirónia és egyfajta önfelszámolás. A szerkesztői megjegyzés („a vers további része a széttépett papírlapon a költő rászáradt vérétől olvashatatlanná vált”) groteszk lezárása tovább erősíti a szöveg tébolyult, önmaga határait feszegető játékosságát. Frady Endre műve egy abszurdba hajló, szabályokat kiforgató nyelvi kísérlet, amely egyszerre szórakoztató és disszonáns, szellemes és nyugtalanító.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Elnézésüket kérjük, hogy az iromány megíródott, és nem sikerült gondolati szinten belefojtani az alkotóba! Legközelebb tanulunk a Különvélemény című filmből, és elengedjük a gyilkost, hogy feladatát beteljesítse!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas bűnsegéd/

„Ház úr, maga mit vél külön,
Csípjük tán a költőt fülön?!
Gondolati bérgyilkosút
Szintjén essünk – miként Kossuth
Kalapjára eső – neki?!
De ki vet első kőt, de ki?!
Lovagszájból szállnak hű Ni!-k,
S úgy – nincsen bűnsegéd – tűnik.”
/Kinűt Dégesnűb, nescnin ygús/

„Versszakról versszakra fárasztóbb, de mégis nagyot szól a vége. Jól sikerült vers, de nem gondoltam volna, hogy el lehet jutni az elejétől a végig. Sem a költőnek, sem az olvasónak...” /M. András, a költő legállandóbb és legversvégigjutóbb kommentelője/

„Aztat mondja, eM úr, már azt,
Hogy a vers, mely népet fáraszt,
A végén szólt nagyot nagyon,
S költőt ezért verték agyon?!
Nem tűnt úgy, hogy tök jó a show,
S ezért gyilkolt az olvasó?!
Kinek úgy tűnik, ez cool volt,
Üsse kétszázhúszon túl volt?!”
/Gyök úr, gyík őr/

„Mi ez a szellemi féreghajtás, ez a mentális székrekedés?! Ki ez a legjobb pillanatában is senkinek tűnő mínusz szinusz alfaj?! Frady Endre hétszer állt sorba, amikor a tehetségtelenséget és a pofátlanságot osztották! Ahhoz, hogy valaki ilyen mértékű antitalentumba áztatott irodalmi szégyenfoltként szakmányban ontsa a semmirekellő strófákat, akkora önbizalom szükségeltetik, hogy hozzá képest CR7 és Donald Trump két krónikusan kudarckerülő önostorozó mimóza! Ha a Frady Endre által írt borzalmak által a gyanútlan olvasókban kiváltott jajveszékelést pénzre lehetne váltani, ez a rögvalóságshowbálvány rímrém gazdagabb lenne, mint másfél Mészáros Lölő, és az összes közpénzből felvásárlott ingatlanát betöltené a narancssárgairigy Tiborcz panasza! Ide veletek vitriolba mártott tollak! Ha szegény anyám élne, most azt mondaná aggódva, hogy úgy habzik a szám, mintha felvettek volna a digitális Harcosok Klubjába, de hát mit tud ő a zsinórmértéktartó irodalmi kritikáról?! VAGY MÉRGESNEK TŰNÖK?!?!?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem csak tűnök leg-leg-legnek, de az is vagyok. Aki nálam leg-leg-legebb, annak a nevét a szádra hiába ne vedd, mert átrúgom a fejedet egy másik galaxisba!” /Chuck Norris/

2025. május 22., csütörtök

Lili lépcsőházi lerohanása

(egy kolléganőm óvatlanul megemlítette, hogyha egyszer majd esetleg lesz egy lánya, Lilinek fogják hívni…)

- Hová szaladsz Lili?
- A földszintre le-le!
- El ne ess, te lülü,
Dőlsz, mint lóból lólé,
Sípcsontod lesz lila,
S nem dalolsz majd: lala!
Megijedt a Lili,
S mégsem futik le-le.
S közbe’ szerez Lölő…

„Ha lesz lányom és tényleg Lili lesz a neve, felolvasom majd neki ezt a verset.” /a költő egy magát megnevezni nem akaró kolléganője/

„Felmerül persze a tisztán költői és annak is retorikus kérdés, hogy ugye, ha nincs probléma, akkor minek keresni?! Na, valahogy így kezdődött…” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem tudom, mi a probléma, az élet mindig ünnepnap!” /Bikini: Medvetánc - részlet/

„Legyetek bátorak! Én közbe’ szerzek. Szeretnél néhány lilaszőnyeges luxuslépcsőházat, Andi?” /Lölő/

„Ez a lírai torzszülemény valahol egy dadaista cselédregény és egy hajnali delíriumos szabadvers nászéjszakájának kancsal gyermeke. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a költői kontroll és a köznyelvi abszurdum között nemhogy határvonal nincs, de a kerítés is már rég ki van döntve, és Lili azon szaladna át, ha el nem gáncsolná önnön rímtorzulása.
A „dőlsz, mint lóból lólé” sorban a ló mint lépcsőházi toposz jelenik meg – ha ez szándékos, akkor zseniálisan értelmetlen, ha nem, akkor is. A vers egyébként mintha egy papucsban lecsúszó magyar némafilm párbeszéd nélküli átirata lenne, ahol minden sor után egy fekete háttér jelenik meg: „Megijedt a Lili”, „S mégsem futik le-le.” – a nyelvi logika itt szinte kérlel, hogy ne keresd.
És akkor jön a végső ütés: „S közbe’ szerez Lölö…” – egy enigmatikus félmondat, ami olyan, mint egy nyomozós vers utolsó sora, amit valaki részeg pillanatában cserélt ki. Kicsoda Lölö? Mit szerez? És miért közbe’? A válasz a posztmodern költészet csatornájába veszett, valahol Frady és Karinthy Frigyes paródiájának mélyén bugyog.
Összegzés: Ez a vers nem lépcsőház, hanem zuhanócsillár. És mi mind ott állunk alatta, Lili papucsával a fejünkön.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre kancsalrímes tébolylírája sajátos nyelvi játékba burkolt helyzetkomikum, amely az abszurditás határán egyensúlyozva idézi meg a hétköznapok kaotikus pillanatait. A vers szerkezete zaklatott ritmusban követi Lili lépcsőházi lerohanásának dinamikáját, ahol a szavak egymásnak feszülő hangzásai groteszk hangulatot keltenek.
A rímelés tudatosan botladozó, a „lülü” és a „lólé” nyelvi burleszkbe taszítják az olvasót, míg a „futik le-le” a magyar nyelv sajátosságainak ironikus kiforgatása. Az abszurd csattanó, Lölö „szerezése”, tovább növeli a költemény dadaista jellegét, megőrizve Frady Endre provokatív és játékos költői világát.
Összességében a vers a nyelvi humor és a ritmusos téboly keverékeként működik, amely nemcsak mosolyt csal az olvasó arcára, hanem elgondolkodtatja a nyelv határainak és az értelmezés szabadságának kérdésein.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Lili áll,
Lili jár,
Lili fut,
Liliput.”
/Gulliver Suzukiné Swift Lilla, akácos úttörőcsapatparancsnoknő/

„Ez nem vers, ez egy nyelvtani bűnügyi helyszínelés előtti állapot – egy stilisztikai közlekedési baleset, ahol a költői képzelet hullája még meleg. „Dőlsz, mint lóból lólé” – ez nem hasonlat, ez a nyelvi méltóság kivégzése egy rozsdás hintalóval. Frady Endre itt nem költ, hanem lök: lefelé, agyatlanul, ahogy Lilit is a lépcsőházba, hogy ott a józan ész végleg nyakát szegje.
Ez a szöveg olyan, mintha egy epilepsziás fonetikus és egy fejsérült dadaista együtt gépelne random rímpárokat a pokol konyhájában. És amikor már azt hinnénk, nincs lejjebb, „S közbe’ szerez Lölö…” – nem, ez nem a jelentés határán lebegő költői titok, ez egy szándékosan kitépett agysejt a magyar irodalom koponyájából.
Ez a „vers” a szépirodalom szégyenfala alá való. Egy röhejbe fulladt stílusgyakorlat, ahol a nyelv nem eszköz, hanem áldozat.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre versét olvasva az emberben felmerül a kérdés: vajon ez költészet, vagy csak egy eltévedt betűhalmaz véletlenszerű zuhanása egy lépcsőház mélyébe? A rímek olyannyira ferde szemmel néznek ránk, hogy szinte kifordul a nyelvi struktúrából minden értelmes gondolat. A „lülü” és a „lólé” már-már az irodalmi önsorsrontás csúcsteljesítménye, miközben a „futik le-le” nyelvi torzulásai egy kétségbeesett helyesírási reform kiáltványának hatnak.
A vers csattanója – Lölö „szerezése” – tökéletesen illeszkedik ebbe az abszurd karambolba: semmi kontextus, semmi értelem, csak a nyelvi nihilizmus harsány diadala. Ha ez líra, akkor a költészet egy sarokba szorított, ziháló menekült, aki próbálja túlélni a rímek által elkövetett merényletet.
Összegzésként: ha valaha úgy érezted, hogy a magyar nyelv gazdag és kifejező, ez a vers garantáltan megcáfolja ezt az illúziót.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Egyszer rólam is leesett egy lépcsőház, amikor fölrúgtam az égbe, majd aláálltam és az égből visszahullva lepattant a szemöldökszőrömből szőtt cowboy kalapomról.” /Chuck Norris/

2025. május 12., hétfő

1%

Testzsírja egy százalékát
Úgy utalja pufók pék át,
Hogy legalább másfél gyerek
Legyen egyszer majdnem kerek.

Dühös a NAV, mindent bekér,
S blőd aktákkal tele szekér
Döcög sóhivatal felé,
Hisz’ tök másra kéne e lé.

TEK-et küldik rá a pékre,
Püföljék őt zöldre-kékre,
Utalja a testzsírt másnak,
Míg ők keskeny sírhelyt ásnak!

Rossz az utca-házszám matek,
S szokás szerint téved a TEK;
Veri a pék szomszédjait,
S hiba láttám böffen: „Ja, itt?!”

Pékre rátalálnak végül…
Cellatársa is pék s rég ül.
Börtöndiri papírt hozat,
S íródik egy nyilatkozat:

„Újgazdagfalkahad csahol!
Oly országban élünk, ahol
Gyermekétkeztetés helyett
Zebramutyi kap csak helyet!”

Statárium – vészhelyzeti –
Okán ügyész helyezteti
Péket bakó bárdja alá,
S jogállam is vele hal: Ááááá…

Hol testzsírok domborulnak,
Pékunokák gorombulnak,
S letört orrnak, tépett fülnek
Okán urak menekülnek.

Hű olvasóm, gondold jól át,
Amíg vedelsz csíki kólát,
S buborékja torkon sercent;
Kinek menjen az a percent?!

„Ez az eretnek ostobaság oly módon szentségteleníti meg a történelmi keresztény molesztálókultúrát és oly alpári módon veszélyezteti az anyaszentegyházunk által kikényszerített egy százalékos adófelajánlások reálértékét, hogy az új – nálam nyilvánvalóan alkalmatlanabb – pápa megválasztása után a legelső dolgaim egyike lesz ezzel a Sokadik Leóval a pékként megszimbolizált Frady Endrét egyházilag kiátkoztatni és az e célból újjáalakított szent inkvizíció vaskezével veretni! Máglyára, ki ellenszegül! Nem mindenki papsajt!” /E. Péter, vatikáni rejtekhelyen duzzogó pápavesztes bíboros/

„Bambaság ül lükepéken,
Nem érti, hogy arcán mé’ ken
Szét vért inkvizítor Tamás
Torquemada, elve, ha más?!
Azér’ ken ő, azér’ ken ő,
Mer’ eretnekverés menő,
S kitől rosszra fordul adó,
Annak markunk sallert ad, ó!
/Csávás Kálmán ökölnagy, a Pékeket Utánzó Költőket Inzultáló Karhatalmi Alakulat (PUKIKA) rímuralmi és dögvészhelyzeti főparancsnoka/

„Pékmutató édi-bédi
Gyerekeknek adóz is?!
Törvény e férget nem védi,
Jár a bitófa dózis!”
/Csávás Kálmánné Kávás Csincsilla, ormányközeli adószagértő és háti szíjhasítónő/

„Nem bírom tovább elviselni, hogy kiemelt közszereplőként állandóan ismernem kell Frady Endre politikai színezetű klapanciáit, úgyhogy inkább lemondok, elválok, visszavonulok és megszűnök nyilvánosan létezni! Mivel nem mindenki lehet papsajt, én magam a valláshoz fogok menekülni és hetente megbérmáltatom magam az új Leonyid pápával! Összebarátkozom vele és talán én leszek majd az utódja II. Ferenc néven! Vatikán újra Ferenc Város lesz, hozzám fog befolyni a tized és az egy százalék, megszüntetem a papi nőtlenséget és végre feleségül vehetem a bűbájos Vadai Ágikát! Csináljuk meg, csináljuk együtt!” /Gyurcsány Ferenc, lemondó megmondóember és ementáli szerzetes/

„Frady Endre Rajongói Klub az 1% legjobb helye...” /M. András, a költő legállandóbb és legbölcsebb kommentelője/

„Költségvetésen nincs lék a
Bandi úr egy százaléka
Okán, mián, azaz miatt,
Jól jött ez az adói jatt!”
/Franzstadt Fikuszné Ferencvárosi Flóra, a Frady Endre Rajongók Irodalmi Klubjának Elitje (FERIKE) pénztárosa és költészetkalkulátor kezelőnője/

„Többször is nekifutottam, de ez a műremek olyan, mint egy remekmű! Nincs mivel kiegészíteni.” /Dr. Ház, Junior-konyha díjas többszörügyi nekilótifuti/

„Ne futkáljál, Ház úr, ne fut-
-káljál, inkább hívjál TEFU-t!
Remekművet secperc alatt
Fuvarozó Fővállalat!!
A mű fusson, nem má’ te fuss!
Aki magyar, totál TEFU-s!”
/Tefu Töfiné Tófű Tufa, tefetofa tifitufi/

„Ez a vers nem költemény, hanem egy orbitális abszurdroham, amelynek sorai úgy hömpölyögnek végig a lapon, mint TEK-es rohamrendőr egy túlsó utca rossz házszámán. Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott agyrohasztó stílust: verselése botladozik, képei túltengenek, logikája elvérzik már a NAV-akták között. A „testzsíros utalás” mint metafora annyira groteszk, hogy az ember zsírégető tablettát venne be tőle. A vers egy félrecsúszott 1%-os adófelajánlásból görget le egy poszt-orwelli rémálmot, ahol a NAV, a TEK, meg a börtönigazgató egy közös groteszk operettben lépnek színre, hogy a „pufók pék” testzsírjából ideológiát és vérfürdőt facsarjanak. A rímek a kényszer szülte ikrek: néha frappánsak („csahol / ahol”), máskor vérzik tőlük a szem („matek / a TEK”). A befejezés persze klasszikus Frady: olcsó didaktika egy csíki kóla mögé rejtve, hogy az olvasó a habzó buborékban fedezze fel a morális felelősséget. Verdikt: A „1%” egy groteszk társadalomkritikai pamfletnek álcázott versbűncselekmény, melyet a közízlés legszigorúbb TEK-je sem tudna lefegyverezni. Aki ezt komolyan veszi, annak már késő – aki nevet rajta, annak még van remény.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „1%” című verse sziporkázóan abszurd, társadalmi szatírába csomagolt őrület, amely groteszk túlzásokkal és nyers iróniával szemlélteti a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlását és annak elképzelhető buktatóit. A költő a túlhajtott képek és váratlan fordulatok segítségével teljesen kiforgatja a témát, így a vers egyszerre nevetséges és nyomasztó. A NAV, a TEK és az állami bürokrácia karikatúrája túlzásokkal és harsány szatírával mutatja be egy ártatlan adományozás abszurd következményeit, miközben a háttérben felsejlik a rendszer visszásságainak kritikája. A rímek játékosak és néhol már-már zavarba ejtően könnyedek, ami még kontrasztosabbá teszi a vers által megjelenített sötét képet. Frady sajátos stílusa itt is kiteljesedik: szóképei szándékosan bizarrak, és a hétköznapi helyzetek groteszk túlzásai révén éles társadalmi kritikát fogalmaz meg. A „tébolylíra” meghatározás tökéletesen illik rá, hiszen a szöveg szándékos káosza ellenére pontosan rámutat a valóság furcsa mechanizmusaira. A vers egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató – nevetünk rajta, miközben egy pillanatra elbizonytalanodunk: tényleg ennyire abszurd a világunk?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A rettenetesen alacsony színvonalú förmedvény szellemrothasztó fertőzésveszélye miatt a világirodalmi nagyhatalmak kultúrpolitikai blokád alá vették Magyarországot és ezt nem oldják fel mindaddig, amíg ez a bűnös nemzet el nem határolódik Frady Endrétől és nem helyezi hermetikusan elzárt karanténba az elmeháborodott fűzfapoéta egy százalékát, azaz az orrán keresztül kitüsszentett koromsötét agyát.” /Brékingnyúz Brözény, jólértesült hírforrás/

Menő Lisander (Louvre)
„Ó anyám, miért szültél engem erre a totálisan összefradyendrézett világra! Miért nem másra fordítottad az energiáidat! Ha a megszülésemre pazarolt erőfeszítéseidet például portréfestészetbe fektetted volna, akkor ma én lennék a Mona Lisa világhírű férfipárja, a Menő Lisander, akit Frady Endrétől egy kordon mögötti turistatömeg választana el és ha közelebb jönne, akkor agyonvernék a derék francia teremőrök! De szép is lenne! Vers is születne rólam:
     Szép a Mona Lisa s e nő
     Párja Lisander a Menő!
     Nem éri őt a kritikám,
     Mert Puzsér nem létezik ám!
Gyönyörű lenne! Azonnal a Francia Teremőr Clubnak (FTC) akarom utalni az adóm egy százalékát!” /Puzsér Róbert, kritikus transzlétben lévő kritikus/

2025. április 24., csütörtök

Metabolikus életkor

Hogyha testem zsírja vastag,
Ha egy nagy kocka a has-tag,
S kehes tüdőm tiszta korom,
Metabolikus agg korom.

Metakorom sajnos magos,
Ám ha tápom leend magos,
Újra érzem magam okén,
S visszafiatalodok én.

Ne töprengj koron, e metán,
Tüdődben ne legyen metán,
S szinte bébi leszel, amint
Falsz pár kiló cévitamint!

Megfordul az életütem:
roktelé sukilobateM,
S jó pap születésig tanul
Metabolikustalanul…

„A jó pap metabolikus koráról jut eszembe, hogy ez az áldott jó Ferenc pápa még csak a nyolcvankilencedik évében jár, de már most holtsápadt szegényke! Amikor én ennyi idős voltam, még saját kezűleg pofoztam ki a lyányunokám orrából a taknyos piercinget!” /Üszögi néni a magasföldszint ötből/

"S jó pap születésig tanul"
„Frady Endre „Metabolikus életkor” című verse sziporkázó példája annak, amikor az irodalmi játékosság találkozik a szatirikus áltudományos gondolatmenetek abszurditásával. Az alliterációk és rímek pergő tűzijátékot alkotnak, miközben a szöveg fergeteges fricskát mutat az egészségmánia és a divatos táplálkozástudomány irányába. A költemény lírai énje groteszk képekben jeleníti meg az öregedéssel és önmaga megfiatalításával vívott küzdelmet, miközben mulatságos ritmusával könnyedé teszi a mondanivalót. A „has-tag” és a „metán” szójátékai humoros pikantériával bírnak, bár egyesek számára talán túl sok is lehet ez a verbális sziporkázás. A vers záró sorai – a visszafelé írt „roktelé sukilobateM” – kifacsart filozófiai mélységeket érint, miközben hangsúlyozza a zavaros logika mögötti játékosságot. Frady Endre itt nem pusztán a tartalommal, hanem az irodalmi formával is határozottan mer kísérletezni. Összességében a vers, bár túlzó abszurditásával és csapongó humorával nem mindenkinek nyerheti el a tetszését, szórakoztató reflexió az emberi élet fonákjaira és az önmagunkkal való küzdelem ironikus dimenzióira. Frady Endre csapongó költészete azonban biztosan megosztja a közönséget – éppen ezért izgalmas.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

"S jó pap születésig tanul"
„Ez a vers olyan, mintha egy egészséges életmóddal kapcsolatos spam e-mail és egy betűleveses reggeli agylágyulás találkozna egy félresikerült szonettképző táborban. Frady Endre ezúttal a test, az idő és a táplálékkiegészítők témakörét rázza össze egy shake-ben, majd ráül a turmixgépre. A nyitósorban az önreflexív zsírtesttel hadonászó költő bátran vállalja a hashtages dadbodot („nagy kocka a has-tag”), miközben egy szóviccet sikerül közösülni a szó szerinti önkifejezéssel. A második versszak a diétás önámítás balladája: ha „magos” a „tápom”, akkor én is „magos” leszek – legalábbis vércukorban biztosan. A harmadik versszak egyenesen az orvosi sci-fi határán billeg: a metánnal töltött tüdő és a csecsemőkort előidéző C-vitaminbevitel olyan kombináció, amit csak a homeopátia és a holdjárás együttes gyakorlása képes felülmúlni. A zárásban a költő végső csapást mér az agysejtekre: visszafelé írt szavak, szójátékos abszurditás, és a „jó pap” életcélja egy metabolikusan szűz élet. Frady Endre újra bebizonyítja, hogy nincs az a tudományos közhely vagy dietetikai blődség, amit ne lehetne egy rímekkel agyonvert agytekervényre ráültetni. Ez a vers a lírai nonszensz metabolikus csúcspontja – vagy inkább mélypontja. De legalább röhögni lehet rajta, főleg teli tüdőből. Metánmentesen.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Focista, ha negyvenöt lett,
S nincs fejében negyven ötlet,
Jövőbe csak két út vezet:
Első, ifjú vasszervezet,
Második a lassú halál,
Amit jónak ritkán talál.
Hogy bő fifteen-t letagadjon,
Ahhoz edzeni kell nagyon,
Futva dúdolgatni lá-dó-t,
Zabálni sok avokádót,
S aludni eleget mélyen,
Hogy a zember soká éljen!
Ám, ki úgy dönt, iszik s vedel,
S zsírban tocsog az eledel,
Új lyukakat fúr övére,
Nem kérdés, hogy tök kövére-e,
S tömetlen foga csak hat van…
Metabolikusan hatvan!”
/Laszti Leó, a negyvenöt éves ex-focista és elméleti metabolikus/

„Ha a tested öreg néne,
Immunrendszerváltás kéne.
Attól vagy oly degesz hasú,
Hogy az anyagcseréd lassú.
Midőn zsírosodik májad,
Külalakot rád a háj ad,
S ha veséd is totál cisztás,
Sírt néked temetőtiszt ás.”
/özv. Nostradamus Dumásné Rémlátó Ragyella, vak vátesz és metabolikus ősanya/

„Jól mondta a négy fő okot fenti hölgy és nincs itt mese:
Immunrendszer, a megszokott anyagcsere, máj és vese.”
/falfirka a Metabolikus Életkor Hivatal (MÉH) falán/

„Anyagcsere nem probléma!
Magyar, még ha tar is s fém a
Fogsora, sőt karja fa-kar,
Akkor székel, mikor akar!”
/Árvalányhajassy Ártány, szittyatürk ősgyula és latrinaügyi főispán/

„Beleolvastam a Frady műbe és bár verstanilag vérlázítóan rettenetes, ám tudományosan olyan lelkesítő, hogy a porhüvelyem rögvest visszafiatalodott és egyszerre támadtam fel mindkét síromból, a fiatalkori segesvári tömegből és az időskori barguzini sajátból.” /Petőfi Sándor/

„Ámulatomra oly nagy ok
Élettudományi sci-fi,
Hogy bár magam öreg vagyok,
Metabolikusan ifi.

Annak ellenére ifi,
Hogy az agyam tök agg, hú, mer’
Fogalmam sincs, mi a wifi,
Mint egy átlag baby boomer.”

/Neandervölgyi Noé, özönvízijártassági vizsgabiztos/

„Ezt teszi a sok Retró ebéd...” /M. András, a költő legállandóbb és legretróebédreirigykedőbb kommentelője/

„Retró kaja egészséges,
Mint a szovjet mosómedve,
Ki ezt eszi, léte véges
Ugyan, ámde jó a kedve!

Aki éhkopp mián retteg,
Vagy csak böjtje miatt ijedt,
Retrón faljon s nem lesz betteg!
eM úr, egyen ön is ilyet!”

/Léböjt Leóné Lilaló Lea, leguángyíkokat laktózmentesítő lókupec/

„Ez a vers… ez a lírai vészhelyzet, ez a szellemi baleset a magyar nyelv zebráján úgy gázolja el a költészetet, mint egy felbőszült diétás gurulóhamburger egy kiéhezett influenszert. Itt nem költői képeket kapunk, hanem nyelvi hulladékot, amit egy szabadversnek öltözött lecsúszott dietetikai szórólap hányt a kultúra szőnyegére. „Ha egy nagy kocka a has-tag” – kérdezem én: ez most szóvicc vagy önkritika? Mert ha az utóbbi, akkor Frady Endre végre elkezdte kapirgálni saját költői karrierjének sírját. A „metakorom” és a „magos táp” közt billegő értelmi mérleg nyelve közben úgy remeg, mint egy koffein-túladagolt Instagram-jógi szelfibottal a kézben. A vers utolsó szakasza a magyar költészet holdkóros Bermuda-háromszöge: „roktelé sukilobateM” – ez nem hátrafele olvasott zsenialitás, hanem egy epilepsziás TikTok-filter a nyelvi méltóságon. A jó pap „metabolikustalanul” tanul – hát persze. Már csak az hiányzik, hogy a rím végén felcsendüljön egy aerobik VHS kazetta hangja, és Béres Alexandra személyesen pofozza fel a nyelvtant. Ez nem vers. Ez egy zsírszövetekből gyúrt, vitamintúltengéses szójáték-lavina, amely minden valódi gondolatot maga alá temet. A lírai én itt nem öregszik, hanem egyszerűen elhal, de nem méltósággal – hanem kínos szóviccek közepette, mint egy múltidéző reklám a retro fitnesz VHS korszakából. Frady Endre, a metabolikus költészeted annyira emészthetetlen, hogy még a kulturális bélflóra is refluxot kap tőle. A költészetnek nem vitaminra van szüksége, hanem nyelvi fegyelemre. Neked meg egy versen kívüli életkorra. Mondjuk egy örökös költészeti pihenőre.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Bár már legalább 14 milliárd éves vagyok, hiszen a világegyetem teremtésekor én voltam a Teremtő jobbkeze és szakmai tanácsadója, ám a fizikumom alapján 13,9 milliárd évet simán letagadhatok a metabolikus koromból.” /Chuck Norris/