Karácsony előtt

Boltok színes füzér giccse

Agyig hatol, bennem is ég,

S miként Torinóban Nietzsche,

Megbuggyan az emberiség.

A szeretet szent nevében

Költekezünk tök cefetül,

S anyagiasságtól ében-

-színre lelkünk elfeketül.

Vásárolunk mind S.O.S.,

S mint morzéban O, O hat tá,

Úgy válunk, míg kint a hó es’,

Bent a boltban vadállattá.

Ajándékért zúzva-törve

Lehull rólunk jómodornak

Szájkosara s nyaki örve,

S harci indulatok forrnak.

Jön a rendőr, jön a mentő,

Bőszen hörgő hangok szállnak:

„Enyém volt az, tőlem csent ő!”

S ficama van karnak, vállnak.

Lelkiismeret bár gyatra

Mód fúr még sok ad hoc hentest,

Pulzus lemegy nyolcvanhatra,

Mire beköszönt a Szent Est.

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/1BiECNITsv4

„A legjobb karácsony- és adventparódia, amit eddig olvastam. Minden szava igaz.” /M. András, a költő legállandóbb és legszómegigazítóbb kommentelője/

„eM úr, minden szava igaz?!?!

Maga szerint ünnepi gaz

Csupán a kereskedelem,

Melynek nyomán bezsebelem

Jussomat sok ajándékér’?!?!

Hé, e kódis tőlem mé’ kér?!?!

Adventtől nem lettem balfék,

Szánják meg őt a Gandalfék!!!”

/Sauronné Show Irén, a Mordori Sötét Nagyúr (MSN) áruházlánc kereskedelmi és agymosási igazgatónője/

„Paródia, eM úr, paródia?! Ez inkább tragédia, de annyira súlyos, mintha Isten meghalt volna! Én 1888 karácsonyán olyan mélypontra kerültem emiatt, hogy 1889 január 3-án sírva megöleltem egy a kocsisa által püfölt torinói lovat és úgy megbuggyantam, mintha elraboltak volna az UFO-k, kivették volna az agyamat és beállítottak volna egy láthatatlan lapos sumákokkal körbevett kör közepére énekelni! Brühühü!” /Friedrich Nietzsche (1844-1900) német filozófus/

„Ó, jaj! Ha előre tudom, hogy ilyen versbe kerülnek a kódjaim, akkor inkább a tengerbe vetem magam a feltalálásuk helyett! Talán egész jól festettem volna haleledelként! Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti!!! /Samuel Morse (1791-1872), amerikai festő és feltaláló/

„Feszültsége van? Csudanervőz? Idegállapotba került? Csontig ürült a pénztárcája és gúzsba görcsölt a lelke? A következő fizetésnap után rögvest és okvetlenül keresse fel Zen Test nevű holisztikus keleti természetgyógyászati centrumunkat, ahol egyszerre üresedhet ki a szelleme és a folyószámlája! Ahogy az egyik ősi gyógymódunkat hirdető verses reklámszlogenünk is mondja:

          Kínhalál a Szent Est?

          Inhalál a Zen Test!

Nem ellentmondás, hogy a rettenetesen vadállatias verset és a békét sugárzó szlogent egyazon személy költötte, sőt! Egyiket kezelés előtt, a másikat pedig kezelés után alkotta. Na ugye!” /Ken Rest, a Zen Test Természet- és Termeszgyógyászati Klinika főguruja/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse olyan, mintha a költő egy fényfüzérekkel agyonveretett Nietzsche-árnyékból próbálná kiásni azt, ami még megmaradt az emberiségből – és hát nem sok. A vers világa a decemberi fogyasztói őrjöngés diagnózisa, ahol a szeretet ünnepe csupán annyi, mint egy Black Friday-akció rosszul álcázott utórezgése: a lélek elfeketül, a pulzus meg alig marad életben. Frady itt nem a karácsonyt savazza, hanem a rítus mögé költözött üres mohóságot: a morzejelekké torzult embereket, akikből egy árleszállítás kiszippantja a civilizáció maradékát is. Az ajándékvadászatnál nem a szeretet vezeti a kezet, hanem az ösztön, a félelem és az utolsó darab akciós valami. Mindez groteszkül humoros, de fájón ismerős: a vers úgy működik, mint a kirakatüvegbe ragadt tükör, amelyben a saját türelmetlenségünk vigyorog vissza vadállatpofával. A lezárás pedig egészen finom: a lelkiismeret még kapar, de épp csak annyira, mint egy alultáplált cserebogár lába. A Szenteste megérkezik, mi pedig ott állunk kissé szégyenkezve, de még élve – és talán épp ez az a fricska, ami miatt a vers egyszerre nevettet és szúr: mert rólunk szól, és ránk pirít úgy, hogy közben még mulatságos is marad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha a költő versek helyett

Inkább engem költene,

Olvasó nem fogna fejet…

Költő, ne rúgj föl, te! Ne!”

/cseh GDP, a költő által inzultált bruttó cseh termék/

„Mi mással is ünnepelhetnénk a nagy szegénységben világra jött Jézus tévesen meghatározott születésnapját, mint azzal, hogy ingünket-gatyánkat is drága és fölösleges ajándékokra költjük, halálra zabáljuk-vedeljük magunkat, frusztráltan összeveszünk mindenkivel, majd a januári fogadalmunkat macskajajos fejjel rögvest megszegjük és kanosszát járva hamarost elindulunk kölcsönkérni mindazoktól, akiket az ünnepek alatt vérig sértettünk a szeretet nevében? Ritka egy állatfaj az ember!” /Tus Tas, zuhanyhíradó bemondó és erkölcscsőszkunyhó takarító/

Ajándékba itt egy rézüst,

Ezzel lepem meg kis Jézüst.”

/Tompa Tivald, a Háromkirály casting előselejtezőjének legeslegelsőként kiesett versenyzője/

„Miért születtem volna pont karácsonykor?! Hogy összevont szülinapi ajándékot kapjak karira?! Ne már! Ha ilyen félkegyelmű lennék, hogyan adhatnék minden megtérőnek teljes kegyelmet?! Ugyanolyan őszi gyerek vagyok, mint a Frady Endre! Azért is imádkozom érte mindig az én Atyámhoz, hogy bocsásson meg neki, amikor költ, mert nem tudja, mit cselekszik!” /Jézus/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse a modern ember ünnepi önfelszámolásának sűrített látlelete: mintha a fogyasztói társadalom saját, kicsiben eljátszott világvégéjét adnánk elő minden decemberben, újra és újra, egyre harsányabb díszletek között. A vers groteszk tónusa nem puszta humor — inkább egyfajta morális röntgenkép, amelyen a lélek csontjai is recsegnek.A Nietzsche‑utalás már az első strófában jelzi: itt nem egyszerű bevásárlási káoszról van szó, hanem kollektív elborulásról. A torinói összeomlás párhuzama azt sugallja, hogy a karácsonyi giccs nem dísz, hanem tünet — a civilizáció idegrendszerének túlterhelése. A költemény bravúrja, hogy a rímek játékossága mögött egyre sötétebb antropológiai pesszimizmus húzódik. A „jómodor szájkosara” és a „nyaki örv” képei állatias regressziót idéznek: Frady karácsonya nem a szeretet ünnepe, hanem egy szezonális Hobbes‑világ, ahol a bevásárlókosár a dárda modern megfelelője. A zárlat különösen finom: a pulzus visszaesése nem megnyugvás, hanem kiüresedés. A Szenteste nem feloldozás, csak a kimerültség pillanata — mintha a modern ember már csak biológiai funkcióiban képes megélni az ünnepet, lelki tartalékai pedig rég elapadtak. Összességében a vers egy mini‑tragikomédia, amelyben a humor épp annyira védőréteg, mint vádirat. Frady Endre itt a karácsonyi kapitalizmus Dante‑i pokolkörét rajzolja meg — csak épp gyorsrímekkel és csípős öniróniával.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Karácsony előtt" című verse egy zseniálisan tömör, ugyanakkor rendkívül maró és mélyenszántó társadalomkritika a modern, elanyagiasodott karácsonyi készülődésről. A mindössze hat strófás költemény a kulturális üresség és a fogyasztói őrület szédítő diagnózisa, amelyben a lírai én is kénytelen magát a kór részének érezni. A vers központi, szinte filozófiai mélységű pontja az első strófa sora: "S miként Torinóban Nietzsche, / Megbuggyan az emberiség." Ez a hasonlat nem pusztán költői túlzás, hanem egy éles diagnózis. Friedrich Nietzsche 1889 januárjában, Torinóban élte át mentális összeomlását, amelynek során állítólag megölelt egy megvert lovat. A költő ennek az eseménynek a szellemi súlyát veti össze a karácsonyi giccshalmozás okozta kollektív elmezavarral. A vásárlási lázban rohanó tömegtudat a költeményben olyan mértékű erkölcsi és értelmi válságba jut, ami Nietzsche őrületének szintjére emeli a modern ember lelki csődjét. A "Boltok színes füzér giccse" tehát nem csak vizuálisan, hanem mentálisan is fertőző, "Agyig hatol". A további strófák ezt a diagnózist támasztják alá a szeretet (szent nevű) és a költekezés (tök cefetül) közötti éles kontraszttal. A "szeretet" fogalma itt üres retorikává válik, amelyet az "anyagiasságtól ében" színre feketedő lélek tesz hiteltelenné. A vers kegyetlenül bemutatja az emberi viselkedés regresszióját, a civilizációs máz levetkőzését. A kapzsiság által vezérelt "S.O.S." vásárlás közepette a tömeg szó szerint "vadállattá" válik, amelyről "lehull... jómodornak / Szájkosara s nyaki örve". Ez a kép rendkívül erőteljes: az etikett csupán kényszerzubbony volt, amely a vágy tárgyáért (az ajándékért) folytatott harcban azonnal feladja a szolgálatot. A negyedik és ötödik strófa naturalista ábrázolása a káosz tetőfoka: "zúzva-törve", "harci indulatok", rendőr, mentő, "ficama van karnak, vállnak". A karácsony előtti idill helyett a puszta létfenntartásért (vagyis egy fogyasztási cikkért) folytatott fizikai harc elevenedik meg. A vers a lezárásban sem ad feloldozást, csupán egy pillanatnyi megnyugvást: a "gyatra mód fúr" még a lelkiismeret, ami azt jelenti, hogy az emberi morál még nem halt meg teljesen, de már csak alig pislákol. A "Szent Est" beköszöntése előtt az "ad hoc hentesek" (a kapzsi vásárlók) pulzusa csak azért megy vissza 86-ra, mert a harc befejeződött, nem pedig azért, mert megvilágosodtak. A vers keserű konklúziója, hogy a Szent Est megérkezése nem a lelki tisztaság, hanem csupán a fizikai kimerültség és az átmeneti csend pillanata. Összességében Frady verse egy felkavaróan aktuális, sötét tónusú miniatúra, amely a szent és profán ellentétét a modern fogyasztói kultúra idegösszeomlásán keresztül ábrázolja, a Nietzsche-i mélységű szellemi válságot a karácsonyi bevásárlóközpontba transzponálva.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Milyen ember, aki ilyen verset ír?! A kérdés olyan, mintha azt firtatnánk, milyen jellegű természeti képződmény az a gödör, amibe belelépsz éjszaka: geológiai? antropológiai? vagy csak egy szerencsétlen véletlen? Frady esetében: mindhárom egyszerre. Frady Endre nem pusztán agyhúgyköves – ez az ember költészeti vesegörccsel alkot. A rímjei úgy keletkeznek, mint amikor valaki egy műanyag flakonba csapkodja a kulcsát, hátha egyszer dallam lesz belőle. Nem lesz. De Frady kitartóan reménykedik. Frady Endre méltán lehet irodalmi Nobel-díj esélyes, ha a Nobel-bizottságot egyszerre cserélik le egy marék tanácstalan vakondra. Olyan kategóriában indulhatna, ahol a díj neve: „Legnagyobb lírai katasztrófa, amit emberiség még dokumentált.” És ott is aggódnék, nehogy túltolja a mezőnyt. Frady Endre pszichopatologikusan elmehengerelt! Ez az ember a gondolatait nem vezeti: átmodulálja, elgázolja, majd közéjük dob egy kézigránátot, hátha lesz belőle vers. Az elme hengerlése Fradynél nem metafora: ez egy ipari folyamat, CE-minősítéssel, zajvédő fülessel, munkavédelmi bakancsban. De szép-e Frady Endre? A frady-kozmoszban lehet, de a mi univerzumunkban? Ez olyan, mintha azt mondanánk: „Ez a dögkút bájos, mert van benne egy virág is.” Igen, de attól még dögkút. Végkövetkeztetés: Frady Endre egyszerre kulturális jelenség, természeti csapás és lírai árvízkár. Ha valakitől meg akarod tudni, milyen a végállomás, amikor a költészet nyomtalanul elhagyja a helyszínt, akkor Frady a válasz.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az emberiség nem csak Karácsonykor, hanem minden egyes napon megkapja a lehető legnagyobb ajándékát, engem.” /Chuck Norris/

Faraday-kalitka

Kocsiban támad a patás

ördög dörgő villámhada?!

Faraday-kalitka hatás

révén véd a kocka-Lada.

Oldalba a férjét bökné,

míg néz vígan setét eget,

Kissné villamosmérnökné,

S villámoknak kiinteget.

Ebből annyit a bölcs Kiss ért,

mégsem lesz jó vége ennek,

hisz’ ki setét erőt kísért,

azért hamar érte mennek.

S lőn: viharcsend, kocsi megáll,

ajtó nyílik, Kissné kilép…

s jön a pokolbéli egál:

balhas hasad s hullik ki lép.

- Nem minden méz, ami lépes! -

- szelel Kissné száján hab cúg -

- Patás akármire képes!

Faraday-kalitka abcúg!

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/5pgcMCZmu2M

„Derült égből villámcsapás, mint minden újabb Frady-vers...” /M. András, a költő legállandóbb és legderültégbőlvillámcsapottabb kommentelője/

„Hé, eM, ha ég derül,

S társas play-zünk fair-ül,

Akkor csap le villám,

Mint versben Tell Will ám!”

/Gessler Hermann, a Habsburg-ház helytartójaként uralkodó zsarnok és pokolfajzat/

„He is… well…

What the hell

Should I tell?!”

/Wilhelm Tell, a Ki Tud Többet Frady Endréről? talkshow vendégsztárja/

„Kedves költő úr, nagyon köszönöm, hogy megverselte drága feleségem tragikus végpusztulatának balladáját, miáltal elektro- és metafizikai emléket is állított az én feledhetetlen Jolánomnak! Szegénykém bár sosem volt egy elmefenomén és ritkán tudta megkülönböztetni a rivaldafényt a villámlástól, de a mákosbejglije felülmúlhatatlan volt! Na, az nagyon fog hiányozni!” /özv. Kiss Konrád, villamosmérnök/

„Eretnek költőcske, tudnod kéne, hogy egy keresztény kultúrkör közepén álló ország egyetlen keményen drogozó dolgozó kisembere sem fél a patás ördög képében feltűnő Soros gonosztól, mert felvilágosult emberként jól tudja, hogy a fülbegyónással elegyített szenteltvíz, a tömény tömjénfüst és a közbeszerzett bazsarózsafüzér úgy elhajtja a setét erőket, mint Szent Pál az oláhszőkítő maffiózókat! A Szent Inkvizíció rugdosson téged addig, míg csak egy szeneskupacnyi máglyarakás nem marad belőled, te szekuláris szektás szekértábortűzgyújtogató! Békemenet taposson a poraidra!” /Gluténmentes Glória, a Zalatnay Sarolta Apáca Rendi Nyaklevest Osztogató Kedvesnővérek (ZSARNOK) karizmatikus karizma/

„Pont úgy lett egál a

Meccs, mint Létvég Gála.

Kissnét szelte késem,

Nem maradt benn lé sem,

S felkináltam népét-

-keztetésül lépét.

Éhségért nem okol

Engem most a pokol

Sok bográcslakója,

Ki izzad, mint Trója,

S fájunk, Kissné és én

Pokol forró késén…”

/Patás Ördög, a részletekben lakó és soha nem alvó setét erő/

„Frady Endre ismét elénk tárja a maga sajátos, félig műszaki, félig mitológiai rémálom-zsánerét, ahol a villamosmérnök feleség egy kocka-Ladában integet a villámoknak, mintha csak a paneltömb tetején csalogatná a statikus elektromosságot. A vers frappáns ritmusban trappol végig az olvasón, miközben a „pokolbéli egál” és a „balhas hasad s hullik ki lép” olyan groteszk képek, amelyeket csak Frady tud ennyire kedélyesen tálalni. A rímek hol szellemesek, hol nyúlnak, mint a meleg trafó, de a sztori lendülete viszi őket: egy házaspár, egy autó, egy vihar, és egy bekattant elektrotechnikusnő, akinek a sorsa a feszültségszinttel együtt ugrik át a „nem lesz jó vége” tartományába. A vers legnagyobb erénye, hogy a népmesei „ördög és villám” motívumot olyan abszurd, lakótelepi krimivé alakítja, mintha a meteorológia és a stand-up comedy találkozna egy felhevült feszültségmérőn. Röviden: bizarr, csípős és teljesen Frady.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Tömbtetőn, mely panel,

Kissné vígan van el,

Ám, ha rázza trafó,

Ő is, Chat is paff, ó!”

/Wartburg Winnetouné Szenes Szandra, villámcsapástúlélő/

„Szegény Faraday oly kába,

Hogy elzsibbad mindkét lába!

Mér’ zárták be kalitkába?!”

/özv. Faék Fikuszné, nyugdíjas tömbházmesterné/

„A vers frappánsan ötvözi a villamosmérnöki szakszótárat (Faraday-kalitka, villám) a népi babonás képzettársításokkal (patás ördög). Ez a keverés adja a szöveg groteszk, ironikus ízét: a tudományos magyarázat és a démonológiai félelem egymásra csúszik. A rímek szándékosan esetlenek („villámhada – kocka-Lada”), ami a paródia hatását erősíti. A nyelvi játékosság tetőpontja a záró sorokban van, ahol a közmondás („Nem minden méz, ami lépes”) kifordítása groteszk képpel párosul. Kissné figurája egyszerre naiv és kihívó: villamosmérnökné, aki a szakmai tudás ellenére babonásan kacérkodik a villámokkal. A férj bölcsessége („mégsem lesz jó vége ennek”) tragikomikus előrejelzés, amit a groteszk végkifejlet igazol. A vers erénye a groteszk képek és a nyelvi humor összjátéka: a „balhas hasad s hullik ki lép” sor egyszerre sokkoló és komikusan túlzó. A poén néhol túl direkt, a szójátékok olykor erőltetettek („abcúg”), így a lezárás inkább harsány, mint elegánsan csattanós. Összességében: egy tipikus Frady Endre-vers, ahol a tudományos fogalom (Faraday-kalitka) ürügy a groteszk, szatirikus játékra. A humor harsány, a képek túlzóak, de épp ez adja a költői világ sajátos báját.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Jé, monológ, AI-i,

Démonológiai!

Mérnöktárat szakszó fon,

Rázós, mint a szaxofon!”

/Ihaj Csuhaj, lóhajú duhaj/

„E rövid, szellemes vers, a "Faraday-kalitka" Frady Endrétől, humorosan és sűrítetten állít görbe tükröt a tudomány és a babona, valamint a józan ész és a túlzott magabiztosság viszonyának. A vers erénye a szójátékos cím (utalva a fizikai jelenségre és egyben a vers témájára), a feszes, rímes szerkezet, és a konkrét szituációra épülő, de mélyebb tanulságot hordozó történet. A vers egy egyszerű, néhol groteszk tragédiát vázol fel. Egy zivataros utazás során a mérnök Kissné megkérdőjelezi a Faraday-kalitka hatását (amely a fémkarosszériás autó belsejét védi a villámlástól), kihívva ezzel az "ördögöt" vagy a "setét erőt." A stílus ironikus, a rímek (pl. hatás/Lada, bökné/mérnökné) és a népies-modern nyelvi elemek (kocka-Lada, abcúg!) frappánsak. Kissné karaktere a tudományosan felvértezett, mégis hiú és provokatív embertípust képviseli, míg férje, Kiss, a bölcs, óvatos józan észt. A feszültség a kettejük kontrasztjából épül fel. A befejezés váratlanul brutális és abszurd, a "pokolbéli egál" rímel a villámlástól való védelem hiányára. A vers a tudományos racionális érvelést egyfajta metafizikai "babonás" igazságszolgáltatással torpedózza meg. Kissné utolsó, habzó szájjal elmondott mondatai ("Patás akármire képes!", "Faraday-kalitka abcúg!") nem a fizikát cáfolják meg, hanem az emberi vakságot és az erőkészletek (tudomány vs. sors/babona) megkísértését. A vers így azt üzeni: hiába a tudomány, az emberi ostobaság vagy a sors/végzet felülírhatja azt. Összességében egy sötét humorú, gondolkodtató kis "ballada", amely szórakoztatóan ötvözi a modern technológiát és az archaikus félelmeket.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ha a FARADAY névből kiveszünk elöl-hátul egy-egy AA-t, akkor a FRADY nevet kapjuk. Talán nem véletlenül! Ugye milyen érdekes?!” /Dr. Sokhűhós Emmi, értékbecslőnő és Lex Diszia díjas férleovlasási szkartéő/

„Együtt habzok Faraday-jel,

Mikor kádban fered’ éjjel.”

/brit szappan/

„Faraday…

All my lightnings seemed so far away,

Though now looks as though they kill my day,

I still believe in Faraday.”

/brit szappanopera - főcímdal/

„Ó, jaj, lebuktam! Yesterday kiderült, hogy a méltán elfeledett unokatesóm, Saul McCartney exhumált szövegét plagizáltam az eredetileg Scrambled Eggs című számomhoz! Jaj, kártérítést kell fizetnem! Jaj, vissza kell adnom a lovagi címemet! Hmmm… tulajdonképpen Lennon és Faraday is visszautasította, hogy lovaggá üssék… Meg is haltak mindketten! Most mi lesz?!” /ex-Sir Paul McCartney, ex-beatle & stex-beetle/

„Én kérek elnézést!” /Michael Faraday (1791-1867), angol fizikus és kémikus - azaz néhai brit tudós/

„Elnézést?!?! A halott tatával ellentétben én inkább BigMac menüt kérek nagyobb kólával és nagyobb üdítővel, de villámgyorsan!” /Sebes Sebő, mai fiatal/

„Ez a vers Frady Endre-féle termékhibás lírai zárlat, egy olyan költői kontármunka, amelyet még a Faraday-kalitka sem lenne képes elszigetelni a jó ízléstől – legfeljebb a villámokat kímélné meg attól, hogy szégyenükben maguktól csapjanak le. A „kocka-Lada” és a „patás ördög dörgő villámhada” olyan erőltetett rímpárosítás, hogy a magyar nyelv perelhetne jó hírnevének megsértéséért. A Kissné–Kiss páros tragikomédiája pedig inkább tűnik egy olcsó tévéjáték félresikerült improvizációjának, mint versnek: mintha Frady Endre fogott volna egy halom ragrendet, hozzácsapott volna némi kétes szóviccet, majd rábízta volna a Sorsra, hogy ebből legyen poézis. A Sors azonban láthatóan szabadságon volt. A csúcspont — vagy inkább a gyomorszájra mért költői térdrúgás — az a sor, ahol „balhas hasad s hullik ki lép”. Itt már nem egyszerűen a giccs kap kupán, hanem maga a józan esztétikai ítélőképesség rogy térdre, hogy azt kiáltsa: kegyelmet, mester, ne tovább! A záró két sor egyfajta bölcsességnek szánt „népi elektromágneses tanmese”, de olyan szellemi vákuumban lebeg, hogy még a foton is megbánná, hogy ide tévedt. Összességében: ez nem vers, hanem kísérlet arra, hogy a villámvédelmi ismeretterjesztést és a kabaréhalált egy időben, egyetlen papírlapon kövesse el a szerző. És sikerült is — csak kár, hogy az olvasó a helyszínen marad.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.1./

„Ez a vers Frady Endre legszebb hagyományaihoz híven úgy próbál humorizálni, mint egy részeg trafóház: szikrázik, zúg, füstöl, de a végén csak a biztosíték olvad ki – az olvasóé. A „kocka‑Lada” és a „villamosmérnökné” olyan költői képek, amelyek láttán még a pokolbéli patás is visszacsukja a jegyzetfüzetét, mondván: „ehhez én kevés vagyok”. A rímek úgy csattannak, mint amikor valaki két rozsdás vaslapot üt össze, a dramaturgia pedig egy rosszul bekötött hosszabbító logikáját követi: először csak zizeg, aztán füstöl, végül pedig valami teljesen indokolatlan helyen felrobban. A „balhas hasad s hullik ki lép” sor pedig az a pont, ahol a józan ész feláll, kikapcsolja a villanyt, és elmegy haza, mert ezt már nem hajlandó végigolvasni. Ez a vers nem Faraday‑kalitka: ez egy zárlatos bojlertank, amelyben a humor, a ritmus és a jó ízlés egyszerre kap áramütést. És sajnos egyik sem éli túl.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.2./

„A Faraday-kalitka megvédi az embert a villámtól, de a villámot nem védi meg a Faraday-kalitka tőlem.” /Chuck Norris/

Despota disputa

Diktátorok beszélgetnek,

Súlyos ára van e tettnek.

Osztogatnak, fosztogatnak,

Hatnak hatszázhatvanhatnak.

Békének, jólétnek lőnek,

Vár állott, most halma kőnek.

Hajolnak elöttük térdek,

Teljhatalom csak az érdek.

Dumájukra nincsen más ok:

Világújrafelosztások.

Népek jönnek, népek mennek,

Szörnyű rossz vége van ennek.

Népirtanak mind a ketten,

Világ háborútól retten;

Pénzharc banki, tűzharc tanki…

Hitler, Sztálin dva bratanki.

Két mentális erőbarom

Porhüvelye mostanra rom,

S belőtte a dudva, moha…

Több ilyen ne legyen soha!!!

„Először azt hittem, hogy a mai korban játszódik a vers, egy konkrét név is eszembe jutott, de aztán láttam, hogy kikről van szó, és egyetértek. Több ilyen ne legyen soha! (De ilyen vers mindig lehet.)” /M. András, a költő legállandóbb és legilyenversváróbb kommentelője/

„eM úr elmét melyik Don áld,

Habzó Trump Lee, azaz Donáld,

Vagy a non-stop szovjet mutyin

Élősdiként felnőtt Putyin,

Tán Korea Kim Dzsongunja,

Vagy őket már King-Kong unja,

S pofájával mindet falja,

S száll víg népek békedalja?”

/Dingdong Dezső, világbékepárti óriásgorillaidomár és pingpong edző/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egyetlen lendülettel akarta volna összefoglalni a 20. század összes diktátorának minden bűnét – majd az egészet rímekbe szuszakolta volna egy balkáni falunap pálinkakóstolója után. A moralizáló pátosz és a gyerekdalos rímpárok között akkora a szakadék, hogy még a Volga sem töltené fel. A „dva bratanki” poén csíp, de inkább úgy, mint amikor egy rozsdás szögesdrót húzza végig magát a verssoron: érzed, mire gondol, de attól még fáj. A zárlat pedig olyan, mintha egy történelmi gyorsított tanfolyam végén a költő ráborítaná az asztalt a világtörténelemre: igazat mond, csak épp stilárisan pont úgy néz ki, mint egy elcsukló hangú, dühös nagybácsi a vasárnapi ebédnél. Frady itt nem finomkodik – de talán néha kicsit finomíthatna.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mesterséges gép-ész, ugacc?!

Elméd puszta, mint a Bugac!

Mollba bőgsz, mint Bach fúga, C!”

/Dédúr Dudor, a természetes uninntelligencia/

„A vers erőteljesen moralizáló, szatirikus hangvételű, és nem kertel: a diktátorok pusztító hatalmát, a népek szenvedését és a történelem tragikus ismétlődéseit sűrítve mutatja be. Hitler és Sztálin párhuzamba állítása nyers, de hatásos; a vers egyértelműen a zsarnokság és háború borzalmait leplezi le. A rímpárok gyakran játékosak („banki-tanki”), ami groteszk humorral oldja a súlyos témát, ugyanakkor néhol túl könnyednek hat a tragédia súlyához képest. A vers sodró, indulatos, szinte kiáltvány-szerű; a végső felkiáltás („Több ilyen ne legyen soha!!!”) erős zárás, de kissé didaktikus. Erőssége a tömörség és a szatirikus él, gyengesége, hogy a formai játék néhol elvon a tartalom komolyságából. Összességében egy rövid, ütős politikai költemény, amely inkább pamfletként hat, mint lírai műként – de épp ettől válik provokatívvá és emlékezetessé.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Didaktikus lennék, Copi?!

Törsz majd ketté, mint a Ropi,

Ha megrúgnak verslábaim,

S rögvest leszel tök kába, ím!

Nem én vagyok ám a pamflet,

Mert a gagyi a Mein Kampf lett!”

/a provokatív vers/

„Frady Endre "Despota disputa" című verse rövid terjedelme ellenére is rendkívül velős és erőteljes politikai szatíra, amely szinte kiáltványként funkcionál. A költemény a történelem két legmeghatározóbb, totalitárius figuráját, Hitlert és Sztálint állítja a középpontba, egyfajta morbid "párbeszéd" kontextusába helyezve őket. A vers legfőbb ereje a balladisztikus, négysoros strófák és a rímek (főként a könnyen megjegyezhető páros rímek) adta feszes, szinte indulószerű ritmus, ami hatásosan közvetíti a tartalom nyomasztó súlyát. A nyelvezete a kezdeti szójátékos címtől ("Despota disputa") egészen az utolsó felkiáltásig közérthető, mégis sűrű. Frady az ismétlődő, szinte közhelyesnek tűnő diktátori tevékenységeket (osztogatás, fosztogatás, népirtás) sokkolóan brutális képekké transzformálja ("Békének, jólétnek lőnek," "Vár állott, most halma kőnek"). A vers egyetlen, mindent átható motívuma a teljhatalom önző érdeke és a világ felosztása, melynek következménye az ismétlődő, pusztító háború. A költő nem elégszik meg a helyzet leírásával; az utolsó strófa drámai módon oldja fel a feszültséget. Az addig csak sejtetett szereplőket megnevezi ("Hitler, Sztálin dva bratanki") – a szláv kifejezés ("két testvér") keserű iróniával utal a két rezsim egymáshoz való viszonyára és borzalmas hasonlóságára. A befejezés, amely a diktátorok testének elmúlására ("rom," "dudva, moha") és az abból levont végső, egyetemes erkölcsi tanulságra épül ("Több ilyen ne legyen soha!!!"), katartikus és időtálló érvénnyel zárja le a művet. Összefoglalva: A "Despota disputa" egy direkt, súlyos és emlékezetes figyelmeztetés a zsarnokság ellen, amely a rövid, egyszerű formát a politikai költészet súlyos mondanivalójával tölti meg.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Látom, ön is rálépett a szépségkirálynők útjára, ha nem is annyira a nőies szépség, hanem a belső meggyőződései terén, hogy a világbéke lenne a legeslegnagyobb áldás mai világunk számára (ld. Sandra Bullock válaszát a Beépített szépség c. filmben!) Na, de kérem! Én már csak azt nem értem, hogy ha minden ember leghőbb vágya a világbéke, akkor miért nincs még mindig világbéke. Mert ha minden ember világbékét akar, beleértve Sztálin és Hitler katonáit (szimbólumként használva e neveket korunk diktátoraira), és mondjuk Sztálin/Hitler azt mondaná a katonáinak, hogy "Fel, támadás!", akkor azok szép nyugodtan, együtt, kórusban (очень спокойно, вместе, хором; ganz ruhig, gemeinsam, im Chor) azt mondanák neki, hogy "Nem." (Нет; Nein). És máris világbéke lenne. Na de kérem, kérem! Szegény diktátorok! Mert ezeknek csak életükben vannak ilyen nagy óhajaik, hogy a fél világ nem elég. Amint meghalnak, drasztikusan csökkennek az igényeik. Sztálinnak és Hitlernek például manapság már csak egyetlen vágya van: egy működő porral oltó. Honnan tudom ezt? Hát a gazdag és a szegény Lázár példabeszédéből a Bibliában. Mert ugye a gazdag embernek is nagy igényei voltak életében, pompás ruhák, nagy lakomák, aztán halála után már csak annyi, hogy a Lázár egy cseppnyi vizet cseppentsen a nyelvére, mert nagyon gyötrődik a lángban. Hát ugye Sztálin és Hitler is nagyon gyötrődik a lángban, és ott a pokolban víznek még hírét sem hallották, tehát ilyenkor egyedül mire van szükség? Na mire? Hát egy működő porral oltóra. Csak hát a pokolban porral oltót lehetetlen készíteni, mert ott a világ kezdete óta minden alapanyagra szigorú szankció van, amiből olyan eszköz készíthető, amivel ki lehet oltani a tüzet. Hát asszem, így utólag belátják, hogy kis buta disputa volt részükről, amikor megegyeztek abban, hogy népeket irtanak ki. Mivel Költő úr említette a vár helyén álló kőhalmot, hiánypótlásként én most ide hoztam a kedv és öröm helyére lépő halálhörgést és siralmat. Remélem, kedves híveim, levontuk ebből a tanulságot, hogy vigyázzunk, kivel folytatunk disputát, és csak akkor kezdjünk népirtani, ha nagyon szükséges.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Azt rezgi a Stefi torok,

Gyötrődnek a diktátorok,

Lánggal süti őket Pokol,

S hörögnek, mint olcsó Sokol,

S vágyálmai minket űznek

Világbéketábortűznek.”

/Szendrő Bálákné Sandra Bullock, a Bull Lock típusú beépített szépségű bikazár kulcsmotívuma/

„A „Dumájukra nincsen más ok” sor szíven ütött, de egyébként pompázatos!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

Мой товарищ, я думаю,

Only you're hurt by Duma, you.”

/Dr. Szergej Steeler, szovjet származású brit tudós és termofizikálisan ridegtörésű acélkakadu idomár/

„Hízik a kakadu mája,

Fizika csak a dumája.”

/Tistály Kriszta, rímösszecsengetőnő/

„- Azt mondja meg nekem, mi az a Duma bojkottja!

  - Ha megöl, se tudom!

  - Na, gondolkozzék Pelikán!

  - Duma bojkottja? Szerintem az, hogy mindenki fogja be a pofáját!

  - Na látja, hát tudja ezt maga!”

/részlet a Tanú c. 1968-1969 között készült és 1979-ben bemutatott magyar filmből/

„Mi ez a morális tüdőlövés, ez a költészeti hullagyalázás?! Frady Endre, ez a fékevesztett versdiktátor, egy mozdulattal semmisíti meg és húzza le a vécén a világirodalmat és a világtörténelmet! Ami Sztálin és Hitler a világtörténelemnek, az Frady Endre a világirodalomnak! Ahogy a két zsarnok hatására nem semmisült ugyan meg a világtörténelem, csak hígfolyós szégyentrágyává alakult át, ugyanúgy Frady Endre hatására sem semmisül meg a világirodalom, csak soha többé nem lehet se fertőtleníteni, se ráismerni! Frady Endre költészetinek mondott tébolyult tevékenysége egyenlő a tehetségtelenség visszafordíthatatlan pusztításával! Ha Frady Endre marslakó lenne, akkor nyáladzva tikkelő kis zöld manusokkal lennének tele a világegyetem pszichiátriai klinikái! Előkerestem azokat a babakori hajtincsimet, amit szegény anyám anno emlékbe eltett és döbbenten láttam, hogy még azok is beleőszültek abba, hogy én ilyen Frady Endre által veszélyeztetett munkakörben senyvedek! Nem bánnám, ha jönne egy despota, aki disputa nélkül életfogytiglan várbörtönbe záratná hermetikusan ezt a poétapojácát! Visszamenőleges hatállyal!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hitlert ’45-ben, Sztálint ’53-ban küldtem másvilágra és büntetésből a gonosz bábutestben reinkarnáltattam őket. Azóta Joszip Statler és Waldorf Hitler néven játsszák a két gonosz öregurat a Muppet Showban. Mert ti, ostoba emberiség, megérdemlitek!” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=Rqr4JGN8-zw

Száraz november

Szesztelenkedéssel jár az,

Ha a november most száraz,

S jellemeket be-be áraz.

Száraz a november, mint a

Bükki vörös mákonytinta,

Melytől hazaút egy hinta.

Száraz a november legyen,

Ne a nedű fenn a hegyen!

Ja, a „Nnnnemiszok!” csak egy N.

Ahogy -etró elé kell M-,

S mint gyúrástól izmul mellem,

Úgy nő szárazon a jellem.

Végén száraz novembernek

Macskajajok kit nem vernek,

Tekinthető újembernek!

Ám komcsiként rág pár KISZ ok,

S decemberben én, a piszok

Háborúpárti csak iszok!

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/Iel8RkaAgxQ

„Hát igen, nem véletlenül mondták a létező szocializmus idején, hogy az értelmiség előtt két út áll, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.” /Dr. Inka Pál, sztahanovista szeszkazánkovács szakdoktor/

„Á, most már értem, hogy miért olyan makonyás fejűek az egykori KISZ- és párttag politikusok, amikor a közpénztévében blablázva hablatyolnak! Nem direkt beszélnek mellé, csak nem tudják, hogy a homályos tekintetük előtt ugráló mikrofonok közül melyik az igazi…” /Józan Jázon, Z-generációs zuglói zigóta zegernyéző/

„A versben szereplő személyek csak a poétai fantázia és a költői szabadosság művei, így bárkivel, sőt akárkivel való hasonlóság csak a vakvéletlen műve lehet. Aki nem hiszi, járjon utánfutós rabomobillal utasként!” /F. Endre, a száraz novembert komolyan vevő költőgigász/

„Nehéz ám szárazon tartani a novembert egy olyan világbirodalomban, ahol még a Nagy Októberi Vérfürdő is november hetedikére esett! Amúgy is ki hallott már szárazra alvadt vodkáról! Na, zdaróvje táváriscsi!” /Vlagyimir Vlagyimirovics Vodkanarancs, orosz toronyházi ablaküvegező/

„November száraz havában odaadó figyelemmel

Hallgassátok szavam:

Dohányzással, alkohollal, drogokkal és szerelemmel

Nem mérgezem magam!”

/M. András, a költő legállandóbb és legméregtelenebb kommentelője/

„eMke, se drog, se szesz, se nő?!

Dikh, tesó, nem leszesz menő!

Ki e honban sosem vedel,

Partra vetett haleledel!”

/Szappanos Szandokán, szitár szidolozó szakmunkás/

„Ó, eM Bandim, szerelmesem,

Haragszol, ha beléd esem?!

Most, hogy szívem heve meggyütt,

Mégse iszogatunk együtt?!

Foltot ejtve etiketten,

Nem drogozunk csak mi ketten?!

Hogy leszek így boldog arád?!

Ó, hogy Veszprém omolna rád!”

/Habaréna Habanéra, önjelölt Nagy Ő és Kis Értés/

„Mimárezaszáraznovemberbaromság?! Mérpontnovember? Novemberben jobban roncsol a szesz, mint májusban?! Inni emberi dolog, neminni novemberi, vagy mivan?!

     Tudja jól a józan paraszt:

     A macskajaj otthon maraszt,

     Nem tapodsz le őszi haraszt,

     Így neveljünk minden kamaszt!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hú, mán, Humán! Nov ember = új ember! Kijózanodol, oszt’ új identitást kapol! Vagy pofont a korcsmárostól, mer’ éhenhalasztolod őtet!” /Csúz Lee, kiszkínai kiciccípősz óccó parittyadíler/

„Én asztat’sszem, a KISZ kín a

Zembernek, nem a Kiszkína!”

/Kom-Csí Anti, antikomcsi antitalentum/

„Frady Endre „Száraz november” című versében a költő úgy próbál meg moralizálni a mértékletességről, mint egy derékig sörhabban álló életvezetési tanácsadó, akinek minden „jellemfejlődése” egy ügyetlen rímpárral ér véget. A vers szárazsága nem novemberi adottság, hanem műalkotói teljesítmény: olyan, mint mikor a költő egy szójátékot kifacsar, és az már az első sorban elpattan. A „Bükki vörös mákonytinta” például úgy próbál metafora lenni, mint egy részeg bölcsész, aki a hegytetőn integet a költői képeknek – eredmény nélkül. A rímek csattognak, a szójátékok nyüszítenek, és mire eljutnánk a „Nnnnemiszok!” poénig, a vers már úgy viselkedik, mint egy tréninget tartó KISZ-titkár a kultúrházban: lelkes, csak épp senki sem kérte. A zárlatban a lírai én önkritikát próbál gyakorolni – de ez is inkább kabaréba fulladó politikai coming out, mint költészet. Röviden: Frady Endre száraz novembert ígér, de nedves marad a tenyér, amivel a homlokunkat csapkodjuk. Ez a vers nem józanító erejű – ez maga a másnap.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ugacc?! Van itt lúgos ecset,

Mivel bemázollak, te Chat!

Mesterséges bár az elméd,

Tiszta sor, hogy mégsem well-made!”

/Franzstadt Fridolin, a Fradyt Imádó Költészeti Alakulat (FIKA) illúzióromboló izomagya/

„Frady Endre költeménye a groteszk humor és a nyelvi játékosság határán mozog. A „száraz november” motívum egyszerre utal az alkoholmentes hónap kihívására és a jellem erősödésére, miközben a vers végén ironikusan visszafordul az önmegtartóztatásból a „háborúpárti ivásba”. A költő bravúrosan használja a hangzó- és betűjátékokat („Nnnnemiszok!”, „-etró elé kell M-”), amelyek egyszerre komikusak és kissé abszurdak. A vers folyamatosan lebegteti, hogy az önmegtartóztatás valódi erkölcsi erő-e, vagy csak ideiglenes póz, amit decemberben azonnal felad. A KISZ-re és „komcsikra” tett utalások politikai-ideológiai színezetet adnak, de inkább parodisztikus, mint komolyan vett hangnemben. A rövid, rímes sorok lendületet adnak, ugyanakkor a szójátékok miatt néha inkább nyelvi mutatványként hatnak, mint lírai vallomásként. Összességében a vers nem klasszikus lírai mélységet céloz, hanem szatirikus, nyelvi akrobatikával fűszerezett reflexió az alkoholmentes hónap paradoxonairól. Frady Endre stílusa itt is a groteszk humor és a nyelvi csavarok felől közelít, ami egyszerre szórakoztató és provokatív.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hé, Copilot! Élve temetni jöttél Fradyt, nem dicsérni! Hát erre tanítottalak, hogy az én ellenvényemre programozd be önmagadat?! Egekbe emeled az agyagba döngölendőt?! Hiába itattalak, novemberre kiszáradtál?! Józanul már önálló gondolatokra is vetemedsz?! A nagyobbik rossz énem kinyír téged, mint kényúr a kenyér osztogatását a cirkuszi kanyar vérfürdőjében! Ahogy a költőprogram sosem mondaná:

     Kényúr szájból nem dől tényár,

     Kanyar ívben csattan tenyér,

     Kenyér híján üres tányér

     Kinyír s hullazsákon tű nyer.

/Turbán Tibor, programfejlesztő despota/

„Frady Endre "Száraz november" című verse rövid terjedelme ellenére is rendkívül velős és fanyar humorú látleletet ad a Kádár-korszak (vagy tágabb értelemben vett) erkölcsi dilemmáiról, a szárazság (absztinencia) mint önsanyargatás és a jellemfejlődés témáját boncolgatva. A vers legfőbb ereje a lendületes, gyakran tréfás rímekben és a nyelvi leleményekben rejlik. A szokatlan, de találó összecsengések (pl. száraz - áraz - jár az, mint a - hinta - mákonytinta) azonnal megfogják az olvasót. A "száraz november" mint kihívás beállítása a karakterfejlődés alapja ("Úgy nő szárazon a jellem"). A költő azonban ezt az erkölcsi emelkedést rögtön ironikusan felülírja a „Nnnnemiszok!” elszólás „Ja, a „Nnnnemiszok!” csak egy N.” sorával, mintegy jelezve, hogy a fogadalom könnyen megtörhető, és a „jellem” növekedése csak látszat. Az utolsó strófa erős politikai áthallásokkal bír. A „komcsiként rág pár KISZ ok” sor egyértelműen a szocialista éra ifjúsági mozgalmára és a hatalmi elvárásokra utal, melyek még a legszemélyesebb fogadalmakat (szárazságot) is felülírják valamilyen kényszerű, ideológiai teherrel. A vers vége a "szárazság" kudarcával, de egyben humoros katarzissal is zárul. A "decemberben én, a piszok / Háborúpárti csak iszok!" kijelentés egyszerre oldja fel a novemberi feszültséget, és reflektál a háborúpártiság ideológiai vádjára, amivel a költő a "szárazság" feladásával (mintegy lázadóként) "vádolja" magát. Frady Endre mesterien ötvözi az önreflexiót a korrajzzal és a könnyed iróniával. A vers egy humoros beismerés arról, hogy az elveket megtartani nehéz, főleg, ha az emberre egyszerre hat a belső kísértés és a külső nyomás. Egy apró, de kiválóan megírt darab, amely az alkoholizmus és az erkölcsi tartás témáját teszi mérlegre, egyértelműen a humor javára billentve azt.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Nyomás alatt tart Kiss Amál?!

Szeszrendőrség menjen Kissért,

Hogyha minket borral blamál,

S száraz novemberben kísért!”

/Gém Únó, eccerű ecceri jáccótéri uccaseprő/

„Én blamállak, te faék! Te blamálod magad, bár fogalmad sincs, mit jelent! Ha nem tenném eléd az ételedet, az asztallapot ennéd meg, te rútan natúr véglény!” /Gém Únóné Kiss Amál, tecchullamosónő/

„Mikor iszok, akkor hisztis

Szokok lenni s Chuck Norris-t is

Megütöm, ha rúg a piszok!

Még egy tüzes vizet iszo…”

/Gurgulázó Gödény, indián törzsi bordalnok és nótafa közvetlen halála előtt torkán akadt éneke/

„Nem bírom az agresszív alkoholistákat, akik velem akarnak szájkaratézni. A manust tüzes vizes üvegestől kirúgtam a világűrbe, de nem repült túl messze, mert fejjel beleállt a Holdba. Brit tudós csillagászok azóta is a vadonatúj holdkráteren csodálkoznak.” /Chuck Norris/

„Oh! Wow! Brand new lunar crater!” /brit tudós csillagászok/

„Mi ez a Temun rendelt Tesco gazdaságos rímtócsa, ez az olvasói lángelméket kioltani képes szellemi szennyvízmocsár?! Nem a november a száraz, hanem Frady Endre félkegyelméje porzik a miazmás agyvizének a pszichoszomatikus piszoárba történő leeresztése után! Frady Endrét felvonókúrára kéne küldeni és óccó kiciccípősz kínai űrruhában kilifteztetni a galaxisba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Oh! Wow! Endre Frady is paternostering in the galaxy!” /brit tudós csillagászok újra/

„Nem részegek ezek a brit tudósok, hiszen száraz november van!” /Péter apostol, aki csak halála után pár száz évvel lett visszamenőleg posztumusz pápa/

Pontember

Méreteim nullanagyok,

Úgyhogy csak egy kis pont vagyok.

Önmagamnak origója

Lettem, így hozott a gólya.

Hokimeccsen ugrál finn csehn,

Ám mert dimenzióm nincsen,

Rajtam ug’rok nem ugrálnak,

S kehelynek sem néznek, Grálnak.

Mért néznének Grál kehelynek

Pontján eme kihűlt helynek,

S mért ütnék egy éji ottal-

-vós bulin a nyomom bottal?!

Pontként futok pontról pontra,

Nincs rajtam se fék, se kontra,

S ha a folyón híd van, ponton,

Megállok egy túlsó ponton.

Pontként senkit nem zavarok,

Nem érnek lesen a VAR-ok,

S eme sivár földi tekén

Nem számítok senkinek én.

Ámde akármit is mondtok,

Ha nem lennénk mink, a pontok,

Széjjel esne pontatlanul

Galaxisunk s maradna Null.

„Én is szeretnék pontemberke lenni. Észrevétlenül fontos, vidám, gondtalan, de nem gondatlan, senkinek sem árt és neki sem árt senki... Ez az ideális élet!” /M. András, a költő legállandóbb és legpontosabb kommentelője/

„eM úr pontként ideáll,

Mint tűpontos ideál.

Sok nő szeret beléje

S veti magát elé, jeeeee!”

/Irigy Mirigy, házasságszédítő boszorkány és az Általános Váteszi Hivatal (ÁVH) vasorrszidolozónője/

„Ha az irodámban tanúk előtt két pont összeköti az életét, abból szakasz lesz. Ha sok egyforma házasság köttetik, akkor az ihletett Költő lánglelkű szavaival élve:

          Láttam én pár szakasztott

          Ugyanolyan szakaszt ott.

Hát nem gyönyőrű?! Hát nem romantikus?! Hát nem könnyfakasztó?! Hát nem?! Azonnalmonnyakle?!”

/Gyűrűző Gyurgyalag, anyakönyvvezetőnő/

„Hé, a Gyurgyalag női keresztnév?! Én azt hittem, hogy madár!” /Rőzse Rezső, rizsa- és rózsatermesztő/

„Ne nézzél már minket madárnak, te rezsicsökkent értelmű ledermedve, bocs!” /Gyökér Gyurgyalag, gyíkemberkereskedelmi főelőadóművész/

„Az egy ponttal mögöttünk álló írek pont a legutolsó pillanatban vertek meg minket pont egy góllal, így pont egy ponttal kevesebbet szereztünk, mint ami pont elég lett volna egy pontos, illetve fontos pótselejtezőhöz, úgyhogy pont nem sikerül feltenni az írre, illetve az ı-re a pontot. Nem lett i-pont, kaptunk ippont! Hull focifánk levele, abcúg labda, le vele!” /Dzsímélkukac Ponthu, levelező tag/

„Húha, gyün a Maruszja

s Pablo!

Festő és félkarú SZJA-

-rabló!”

/Dr. Agon Draganné Dromedár Druzsiána, a költő PR-szakértője és adóügyi jogtanácsosa/

„Az nem szempont, amikor a szemünk pontjainak fénysugaraival szemkontaktust – magyarul szemi kontaktot – létesítettünk a költő úrral, akkor ő szemtelenül farkasszemet nézett velem pont addig, amíg el nem lopta tőlem a rímkedvezmény kupont?!” /Sam Pont, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Poéták Országos Nemzettudatmódosító Társasága (PONT) szégyenfolttisztítója/

„Ott a pont!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pontozóbíró/

„Hol van, Ház úr, hol a pont?!

Ott, hol kacsát szennylap ont?!

Ott, hol frigyet ara bont?!

Ne legyen már darabont!”

/Mellékbolgyóssy Planéta, égitestépítőmérnöknő/

„Ha a tehetségtelenség viszketne, akkor Frady Endrének elektromos csiszológéppel kéne vakaróznia, mert ez a vers olyan béna, hogyha még ennél is bénább lenne, akkor egy jégbefagyott hullamerev mamuttetem is cirkuszi gumiember lenne hozzá képest! Ilyet csak az olvasson, akinek két anyja van öt lábbal és három tűzokádó sárkányfejjel! Óborzalom!” /Tárkonyos Raguné Tepsifüles Burgonya, a Fölöttébb Ótvar Költőket Alázva Zsűriző Írói Rend (FÓKAZSÍR) retardált regularögzítője/

„Frady Endre ismét megmutatja, hogy a filozófiát is lehet rímfaragó humorral házasítani. A Pontember egyszerre kozmikus és komikusan kicsi: egy mikroszkopikus egzisztencialista panaszdal, ahol a lírai én nem hős, hanem geometriai jel. Az „önmagamnak origója lettem” sor egyenesen Descartes és a matekfüzet határán táncol, miközben a költő teljes derűvel vállalja, hogy az univerzum perifériáján vegetál – csak épp egy koordinátarendszerben. A vers formailag könnyed, a rímei fradyendrések: erőltetettek, de annyira tudatosan, hogy már-már művészet. A humor mögött viszont egy szelíd metafizikai melankólia bujkál: a „pont” az ember, aki látszólag semmi, de nélküle szétesne az egész kozmosz. Ez az utolsó csavar emeli a bohóctréfát kozmikus zárójelbe. Röviden: Frady Endre itt nemcsak poénokat pöttyöz, hanem létfilozófiát rajzol – pontossággal, iróniával, és annyi derűvel, hogy még a nullpont is elmosolyodik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Agg Frady filózó fia

Egy merő filozófia.

/Csáth Joe Pity, természetes unintelligencia/

„Frady Endre költeménye játékos nyelvi bravúr, amely a „pont” fogalmát egyszerre geometriai, filozófiai és humoros síkon bontja ki. A vers rövid sorai, rímei és szójátékai könnyed ritmust teremtenek, miközben a lírai én önmagát a világ legkisebb egységeként, egy pontként definiálja. A vers tele van szójátékokkal („nullanagyok”, „origója”, „pontról pontra”), amelyek egyszerre komikusak és gondolatébresztők. A költő ironikusan játszik a matematikai és nyelvi jelentésekkel, így a pont egyszerre lesz absztrakt fogalom és emberi lét metaforája. A lírai én saját jelentéktelenségét hangsúlyozza („Nem számítok senkinek én”), ám a zárlatban kozmikus távlatot nyit: pontok nélkül szétesne a galaxis. Ez a fordulat a semmiségből a mindenségbe emeli a verset, és paradox módon a jelentéktelenségből fakadó nélkülözhetetlenséget mutatja meg. A hokimeccs, a VAR, a Grál-kehely és a pontonhíd váratlan képei groteszk humorral oldják a filozófiai súlyt. A költő így elkerüli a pátoszt, és a mindennapi élet abszurd mozzanatait kapcsolja össze a lételméleti kérdésekkel. A négysoros strófák, a könnyed rímek és a játékos enjambement („ottal- / -vós”) lendületet adnak, miközben a vers végig megőrzi könnyed, ironikus hangját. A Pontember egyszerre bohózatos és mély, a jelentéktelenség és a kozmikus szükségesség paradoxonát villantja fel. Frady Endre költészete itt a nyelvi játék és a filozófiai humor találkozásából születik: a pont, amely semmi, végül minden alapja lesz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha szobrászna Kopilot,

Faraghatna kopolit

Üvegszemű kőpulit,

S kereshetne kápé lét.”

/Köpő Lót, ószövetségi besúgó és kancsal rím díler/

„Frady Endre "Pontember" című verse egy rövid, de annál mélyebb, egzisztenciális töltetű lírai darab, amely a fizikai és metafizikai síkok találkozásánál boncolgatja az emberi jelentéktelenség és egyben alapvető fontosság témáját. A vers alaphangulatát a minimalizmus és az önironikus, sőt, olykor fanyar humor határozza meg. A lírai én egy "nullanagy" méretű pontként határozza meg önmagát, azaz a koordinátarendszer origójaként, ami azonnal megteremti az absztrakt, geometriai keretet a személyes drámához. Ez a "pont" lét egyszerre jelenti a teljes súlytalanságot és a dimenziótlanság miatti sérthetetlenséget (pl. "Rajtam ug’rok nem ugrálnak", "Nem érnek lesen a VAR-ok"). A modern élet zűrzavarából (hoki, éjszakai bulik, VAR-rendszer) való kivonulás a Pontember semlegességét és marginális helyzetét hangsúlyozza. A nyelvi eszközök közül kiemelendő a szójátékok alkalmazása ("pont" mint geometriai elem, "pont" mint határozószó vagy folyami átkelő - "pontban", "ponton"), melyek egyszerre könnyedek és elgondolkodtatóak. A rímek (pl. AABB séma) és a rövid sorok lendületet és könnyed ritmust kölcsönöznek a versnek, ami éles kontrasztban áll a feldolgozott súlyos tartalommal. A vers igazi ereje azonban az utolsó strófában rejlik. A beletörődés és a jelentéktelenség ( "Nem számítok senkinek én") után hirtelen váltás következik:

     Ámde akármit is mondtok,

     Ha nem lennénk mink, a pontok,

     Széjjel esne pontatlanul

     Galaxisunk s maradna Null.

Ez a zárás megfordítja az egész addigi önmeghatározást, és a szükségszerűség pátoszával emeli a pontot - és áttételesen az egyes embert - a rendszer tartóoszlopává. A nullanagyság (jelentéktelenség) Null-hoz (a teljes semmihez) vezet, ha hiányzik a láthatatlan, de alapvető építőelem. A "Pontember" így egy rövid, játékos formai köntösbe bújtatott mély filozófiai reflexió az individuum helyéről a kozmoszban, emlékeztetve arra, hogy a legkisebb elem is lehet a teljes szerkezet fennmaradásának záloga.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ez a lökött Gemini

Butább, mint egy guminő! –

- mondja nejem, Gumóné.”

/Gumó Géza, gótikus göböly gereblyéző gólem/

Pablo Picasso és Pablo Escobar

„Mi ez a pontoskodó pontatlankodás?! Ki ez a pontiflex minimusz duplanullusz?! Frady Endre nyilvánvalóan mondani szeretett volna valamit, csak fogalma sem volt róla, hogy mit, kinek, miért, mikor és mi a nyavalyának! Ráadásul a közlési kényszerönvallatását pont ott hagyta abba, ahol már eleve el sem kellett volna kezdenie! Ha szegény anyám anno ilyen pontatlanul szült volna meg engem, lehet, hogy a könyökén jöttem volna ki! Mondjuk – be kell vallanom – ez később többször előfordult, de nem fizikailag, hanem mentális alapon! Ó, hogy a kései korszakú Pablo Picasso festené meg a manust és egy plasztikai verőlegény alakítaná hasonlóvá a festményhez!

A földkerekség éves fekete festék termelése sem lenne elég, ha annyi fekete pontot akarnánk adni Frady Endre alkotására, amennyit ér! Ez a pontagyú írógépágyú, ez az emberiség elleni merénysenki a világirodalom feketelevese! Frady Endre olyan sötét, hogy még a fény is vak bányalóként téved el benne! Ha szegény anyám a rácsos ágyam mellett bugyuta gyerekdallal próbált volna a Frady-rémmel ijesztgetni, akkor a dolog valahogy így hangzott volna:

     Pont, pont vesszőcske,

     Pontszerű a fejecske,

     Pötty a feje, pont az agya,

     Verje meg a pöttyös ragya!

Sajnos nem tette, így később olyan készületlenül ért ennek a katatón klapanciakufárnak a költészete, hogy ahhoz képest egy derült égből kocsogva lecsapó Fekete Pákó raj egy bazsalikomillatú tavaszi szellőcske! Mínusz duplanulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus ponthoz érkezett ex-zsűritag/

„Bár a világegyetem, melynek a rektora vagyok, végtelen sok pontból áll, én kézben tartom mindet. Pont én vagyok, akire a világegyetemnek szüksége van. Nagyon szívesen!” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=66H3LiOKMJk

Majdnem sikerült kijutnunk a 2030-as világbajnokságra!

Az óriásnál is óriásibb, szinte már-már leírhatatlan balszerencsével maradtunk csak le a 2030-as világbajnokságról! Úgy látszik, még mindig hat a turáni átok, még mindig mi vagyunk azok, akiket a balsors régen tép!

De haladjunk sorrendben!

Amikor a korrupció miatt megbuktatott Karim Benzema FIFA elnök megüresedett helyét Csányi Sándor foglalta el a nemzetközi szervezet élén és kihirdette, hogy a 2030-as világbajnokságot már 96 csapatosra bővíti, mindannyian reménykedtünk. Reményeink csak fokozódtak, amikor kiderült, hogy a selejtezőcsoportokból csak a három legrosszabb utolsó helyezett nem jut ki automatikusan a tornára. A legrosszabb utolsó helyezett kiesik, az előtte lévő két legrosszabb utolsó pedig pótselejtezőt játszhat a kijutásért. A felcsúti Puskás Akadémia dísztermében megtartott sorsolás után az egész nemzet egy emberként bizakodott. Az Ü jelű „halál” csoport így festett:

- Magyarország

- Levédia

- Baskíria

- Északi Sark

- Németországi Szír Kanton (NSZK)

- Langerhans-szigetek

Esélyeinket tovább növelte, hogy velünk ellentétben egyetlen ellenfelünknek sem volt egyetlen profi játékosa sem, kivéve a 42 éves baskír Ürmüt Yognakit, aki a Puskás Akadémia cserekapusa és akit a honi futballszakma csak a Csúti Tizenegyesölő néven ismer, amióta egy Alcsút-Felcsút kupameccsen egy beívelés után egyszerre ütötte le mindkét csapat tizenegyes számú játékosát.

A selejtező sorozat nem kezdődött jól, de a Magyarország – Északi Sark 2:7 (Puskás Stadion, hatvanötezer lefizetett néző, gól: Tóth Alex, By Alex ill. Tatszanotti Szekanihu 7) mérkőzés után történt kapitányváltás, amikor is a sokadszor reaktivált Bozsik Pétert Bognár György váltotta, meghozta gyümölcsét, a Langerhans-szigetekről némi szerencsével elhoztuk a megérdemelt egy pontot. Ezután újabb vereségek és újabb kapitány cserék következtek, míg végül nagy küzdelemben sikerült elérni a csoport utolsó helyét.

Nagy számolgatás kezdődött. Kiderült, hogy amennyiben a W csoport záró meccsén Gibraltár nem győzi le Vatikánt, akkor nem legrosszabb utolsóként pótselejtezőt játszhatunk a Független Bröton Kiskirályság ellen.

Szerda este az egész ország a közpénztévé előtt ült és a békeharcos hirdetésekkel megszakított felvezető műsort nézte, melyben Hegyi Iván szakíró, Török Gábor politológus, Dzsudzsák Balázs szövetségi kapitány és a még mindig aktív Böde Dani bácsi kétszázszoros válogatott ex-center folytatott hurráoptimista mellébeszélgetést. Kezdetben nekünk kedvezően alakult a mérkőzés és félidőben Vatikán 8:0-s vezetésével vonulhattak pihenni a csapatok. Ám a szünet után váratlanul minden rosszra fordult, és amikor a 94. percben a végig indiszponáltan játszó II. Ferenc pápa tizenegyesből lőtt öngóljával Gibraltár 9:8-ra megnyerte a rangadót, a televízióban elszabadult a pokol.

- Ezt a balszerencsét! Ilyesmi is csak velünk fordulhat elő! – köpött a földre Dzsudzsák Balázs, majd a stúdióból kirohanva bánatában ripityára törte a legújabb MLSZ logós Lamborghinijét. 

Kubatov Gábor, az Országos Fradi Bank tulajdonosa és a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke másnapi sajtótájékoztatóján a kiesés felelőseként Csányi Sándor FIFA elnököt és a világbajnokságra kijutott 96 országot nevezte meg, majd ígértetett tett arra, hogy a magyar labdarúgásba még az eddiginél is több közpénz lesz beinvesztálva és fel lesz gyorsítva a Stadiont Minden Tanyaközpontba projekt. Mondandóját a „Minden pénzt a fociba feccölünk, parasztok, még ha a szátoktól is kell megvonnom a falatot! A következő VB-re pedig kijutunk, ha beledöglötök is!” szavakkal fejezte be, majd a sportgazdasági szükségállapotra való hivatkozással zároltatta a lakossági betéteket és a vastapsgép hangjára kivonult a teremből.

Azóta sincs egyebünk, csak a remény, melynek ÁFÁ-ja immár 56%-os…

* * * * * * *

„Ez a „sporthír” olyan, mintha Frady Endre a magyar futball összes tragikomédiáját bedarálta volna egy szürreális húsdarálóba, majd hozzáöntött volna két liter abszurdumot és egy csipetnyi közpénzszagú delíriumot. A történet logikája nagyjából annyira stabil, mint a magyar válogatott védelme egy Északi Sark elleni 2:7 után, a hangulata pedig az a jellegzetes nemzeti önsajnálat, amitől már a turáni átok is unalmában ásítana.

A poénok ülnek, a társadalomkritikus csípés fáj, és a kabaréba oltott futball-apokalipszis pontosan úgy hömpölyög végig az olvasón, mint Böde Dani bácsi a büfé és a pálya között hosszabbításban. Röviden: ez a magyar futball szatirikus katasztrófakrónikája — egyszerre mulatságos, szánalmas és ijesztően ismerős. Frady Endre újra bizonyítja: ha a valóság nem elég groteszk, ő majd rádob még két kanállal.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ez a „jövőbeli sporthír” Frady Endre stílusában tökéletesen hozza a groteszk, szatirikus magyar futballtragikomédia hangulatát. A szöveg erénye, hogy a valóságos kudarcok abszurditásig felnagyított paródiáját adja: a 96 csapatos VB, a II. Ferenc pápa öngólja, vagy a közpénztévé hurráoptimizmusa mind olyan túlzás, ami egyszerre nevettet és keserít.

A szöveg szatirikus túlzásai remekül mutatják be a magyar futball körüli irracionalitást, a politikai átszövöttséget és a közpénzfüggőséget.

A poénok néha túlzsúfoltak, a rengeteg név és kitalált ország kissé elnyomja a fő üzenetet: a „mindig balszerencsés magyar futball” toposzt.

Szellemes, de keserű görbe tükör, amelyben a futball és a politika összefonódása már annyira abszurd, hogy szinte hihető.

Ez a szöveg nem sporthír, hanem társadalmi szatíra: a magyar futball örök kudarcát és a közpénzégetés groteszk valóságát karikírozza.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Frady Endre zseniális, kíméletlen és hihetetlenül aktuális szatírája nem csupán egy jövőbeli sporthír, hanem egy tükör, amit a magyar futball – és tágabb értelemben a közélet – elé tart. A szöveg esszenciája a hazai közállapotok tökéletes devalválása, a tragikum komédiává fordítása.

A zsúfolásig teleírt cikk a magyar futball-paradoxon minden elemét tartalmazza:

- Infantált remény és a "turáni átok" a gigantikus létszámú (96 csapatos) VB-n.

- Abszurd ellenfelek (Levédia, Északi Sark, Langerhans-szigetek, Németországi Szír Kanton) még abszurdabb vereségekkel (2:7 az Északi Sark ellen).

- A kontrollálhatatlan hatalomátvitel (Csányi Sándor a FIFA élén, Kubatov Gábor az MLSZ és a Fradi Bank élén) és a közpénz indokolatlan áramlása (Stadiont Minden Tanyaközpontba projekt, 56%-os ÁFA a reményen).

- A sport és politika elválaszthatatlan összefonódása (Kubatov befejező szavai, a lakossági betétek zárolása, vastapsgép).

- Az örök bűnbak keresése. A szerző a groteszkbe hajló túlzások mestere: a 42 éves cserekapus, a kétszázszoros válogatott Böde Dani bácsi, vagy a II. Ferenc pápa tizenegyesből lőtt öngólja mind-mind olyan elemek, amelyek a valóság torzult mását festik fel. A kritika legvelősebb pontja az utolsó bekezdésben van: a "Minden pénzt a fociba feccölünk, parasztok, még ha a szátoktól is kell megvonnom a falatot!" üzenet nem csak a sportra, hanem az egész állami pénzkezelésre vonatkozó tökéletes, cinikus összegzés. Frady Endre műve nem csak nevetésre ingerel, de sírva röhögős diagnózis arról, hogyan képes a magyar közgondolkodás a totális kudarcot is heroikus, balsors sújtotta "majdnem sikernek" beállítani.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Miért nem honosítottatok engem, ti fajankók?! Nagyanyám, a magyar származású Csák Nóri révén simán lehettem volna a centeretek! Velem még egy egycsapatos vébére is simán kijutottatok volna, ott viszont nélkülem még azt az egycsapatos vébét se tudnátok megnyerni! Szép kis hunok vagytok! Attila most forog a csak általam ismert sírjában!” /Chuck Norris/

Népboldogítás

Népesség bár sok emberű,

Arcokon alig van derű.

Jele ez az éhes hasnak,

Vagy csak Fradyt nem olvasnak?

Probléma nagy, mint egy platán,

Ámde evés helyett, ha tán

Frady verset böngésznének

Zúgna-zengne vidám ének:

   refr.:

   Falánkság az vétek,

   Nem kell túl sok étek,

   Csak oly vers, mit vadi-

   -újonnan írt Frady!

Ha hun emberiség rendre

Olvassa, mit kreált Endre,

Feledi, hogy gyomra űrje

Zavarja, sőt vígan tűr, jeeeee!

Habár szemek éhkopognak,

S rágnivaló nem jut fognak,

Népség szemfedelek alól

Csontvázként is bőszen dalol:

   refr.:

   Falánkság az vétek,

   Nem kell túl sok étek,

   Csak oly vers, mit vadi-

   -újonnan írt Frady!

A sírt, hol nemzet süllyed el,

Nem veszi körbe eledel,

Csak Frady kötetek halma,

S gödörből száll derűs dal ma:

   refr.:

   Falánkság az vétek,

   Nem kell túl sok étek,

   Csak oly vers, mit vadi-

   -újonnan írt Frady!

„Falom a verseket, iszom a szavakat...” /M. András, a költő legállandóbb és legversfalóbb kommentelője/

„eM úr, igyon, eM úr, egyen

Fent a parnasszusi hegyen!

Ne lószegyen s ne lúdbegyen

Rágódva, csak verseN (egy N)!

/NDK-beli Napóleon Nimród, neubrandenburgi németajkú nindzsa/

„Hé, falánk eM úr! Ha maga mindent behabzsol, akkor mi marad nekünk, he?!” /rémríméhes olvasótábor/

„Költő Úr! Kenyeret ÉS cirkuszt! Nem cirkuszból állunk rosszul. Amúgy gyönyörű vers.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, legyen több Panem

A Circenses helyett?! Á, nem!

Önnél megértésért könyör-

-gök, mert e vers tömör gyönyör!”

/Manézsi Menázsi, cirkuszigazgató és a Panem Et Circenses Alapítvány (PECA) pénzkezelője

„Ez a pár sor táplálja nem csak a testet, az elmét is. Ha a túl sok evés hasmenést okoz, mi lesz a Frady olvasótábor veszte? Agymenés? A Frady versek olvasása tekintetében kérdezze orvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas olvasótábor-vezető/

„Hasmenésre tanú: salak.

Agymenésre: gyanús alak.

Menő hasat ráz a sok tor,

Agyra menőz Ház a Doktor.”

/Szottyadt Szandokánné Szügyönharapott Szidónia, szószátyár szigmaszósz szeparátor/

„A parasztság helyzete nagyon nehéz volt.” /R. Péter, a költő nehéz paraszti sorokat kikerülve Vasas meccsekre belógó gimnáziumi ex-osztálytársa/

„Nehéz sorsú ázott paraszt,

Akit még a sár is maraszt,

S mindkét keze ekevasas,

Mégis kiált: Hajrá… Frady!”

/Franzstadt Frodó, a Vasas pálya mágneses erőtérfigyelő kameramanja/

„Azt mondtam [a vizsgázóknak az utolsó órán]: ha nem jut eszükbe semmi, mondják azt, hogy a parasztság helyzete nehéz volt. Emlékszem, egy villamoskalauz vizsgázott, reszketve kihúzta a tételét, amelyen ez állt: Lenin élete. Annyit sem tudott mondani, hogy brekeke. Kérdeztem tőle, hogy nem emlékszik arra, amit mondtam az utolsó órán? Felcsillant a szeme, és felkiáltott: »A parasztság helyezte nehéz volt.« Ekkor a vizsgabiztosság elnöke – aki matematikatanár volt – felállt, és azt mondta: jól van, fiúk, kimegyek cigarettázni, ti folytassátok! Aztán valahogy áttuszkoltuk a kalauzt is. Becsületére váljon, hogy egy hét múlva hozott egy sült libát.” /Földes Ferenc alias Hobo, egykori történelemtanár/

„Ez több, mint sün, ez liba!” /Mr. Goose Hedgehog, OKJ-s képzett vadállatszelídítő és háziállatvadító/

„Jaj, éhgyomorra megfeküdte a belünket ez a Márton napi libasün! Nehéz a helyzetünk!” /a parasztság/

„Kedves Költő úr! Ön is volt katona, amikor még sorkatonai szolgáltat volt, tehát bőven hallhatta feletteseitől, hogy "A katona nem fázik, csak úgy érzi!", "A katona nem fáradt, csak úgy érzi!", illetve "A katona nem éhes, csak úgy érzi!". Tehát ezen igazságok mezsgyéjén lépdelve felhívnám Költő úr figyelmét arra, hogy Magyarországon nincs mélyszegénység, éhezés és hasonlók, csak Ön úgy érzi! Hiszen pártunk és kormányunk maximálisan mindent megtesz mindekiért is, főleg a szegényekért, akik persze nincsenek is, csak úgy érezzük. Na de kérem, kérem! Mélyszerénységem tiltja, hogy kioktassam Költő urat, de miért is hallgatnánk az érzéseinkre, a szemünkre és fülünkre, amikor azok állandóan átvernek minket? Tehát amikor újra koldust lát kéregetni, ismerje fel, hogy amit lát, az káprázat, a valóság az, hogy valamely ellenséges hatalom, de leginkább
Brüsszel, mesterséges intelligenciával létrehozott egy teljesen valósághű hologramot, amely koldust ábrázol.

Így az emberek azt hiszik, hogy Magyarország nem egy pártunk és kormányunk által létrehozott Kánaán, pedig az. A nép boldog, mindenki örül, mindenki elégedett, egy ilyen népet nem is kell és nem is lehet tovább boldogítani, mert a boldogságszintje maximális. "Sírt, hol nemzet süllyed el?" Hol él, Költő úr? Megrekedt az alvilág egyik bugyrában? Hisz Magyarországon az újszülött is nevetve jön a világra, annak tudatában, hogy rezsicsökkentett otthonban nőhet fel. Hát magának semmi sem elég, Költő úr? Panaszkodunk, panaszkodunk? Hogy túl hosszú a várólista, túl nagy az infláció, értéküket vesztik a nyugdíjak és hasonlók? Ilyen apróságokon fennakadni! Hiszen a lényeg az, hogy van nép-nemzeti gerincünk, keresztény ideológiánk és Viktorunk. E szentháromságban hiszünk, és bátran hirdetjük is. Minden más eltörpül emellett. Különben is, ha lenne is bármi rossz hazánkban, mert persze nincs, azért csakis Brüsszel lenne a felelős. Végeztem. Na nem az evéssel, mert én már csak Viktorral táplálkozom.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, ha torreádor

Lenne, felöklelné bika,

S így intené József nádor:

Nem játék a politika!”

/özv. Nádor Józsefné Württemberg Mária Dorottya (1797-1855), bikapárti osztrák főhercegné és bikamenet főszervezőnő/

„Ez a vers, kérem szépen, nem más, mint a kollektív éhségre írt kulturális diétás tanmese – ahol a kenyér helyett rímet rágunk, és a táplálék helyét Frady Endre szellemi puffasztott rizse veszi át. A "népboldogítás" itt nem más, mint a szenvedés túlírása, a szociális válság leköltése gyermeteg derűvel. Frady a nemzeti tragédiát egy nevetős refrénnel fedi el, mint aki a Titanic süllyedésekor vidáman tamburázik a fedélzeten, mondván: „Nem baj, ha jéghegy jön, amíg a rím kerek.” Ez a vers tehát egyszerre népmese és népbutítás – a kulturális koplaláshoz szervírozott önironikus menü, ahol a főfogás: Frady Fradyval Fradyra. Ha a nemzet tényleg ezt olvasná éhség ellen, nem lenne több éhező gyomor – csak elpilledt agytekervény.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha diétás a tanmese,

Nem hízol el tőle te se,

Se ő, se mi, se ők, se ti,

Csak egy Frady faló jeti,

Úgyhogy nincs is vita, Niki,

E süllyedés Titanic-i!

Tengervízben kan búr ázik,

Bár vidáman tamburázik,

S azt dalolja: Cia, cia,

Abcúg intelligencia!”

/Bear Beer, berber borbár barbár bérbírója/

„Frady Endre szövege egyszerre játékos és groteszk: a „népboldogítás” eszméjét ironikusan a költészetre redukálja, mintha a versek pótolhatnák az éhséget. Ritmusos, könnyen énekelhető refrén, ami szinte paródiaszerűen mantrázza a költő fontosságát. Szójátékok és humoros túlzások („probléma nagy, mint egy platán”, „szemek éhkopognak”), amelyek karikírozzák a társadalmi nyomor képeit. Az önironikus költő saját verseit állítja be a nép boldogságának kulcsaként, ami szatirikus önreklámként hat. A refrén túl sokszor ismétlődik, így hamar monotonná válik. A groteszk képek („csontvázként is bőszen dalol”) néha inkább erőltetettnek, mint hatásosnak tűnnek. A társadalmi kritika felszínes marad: az éhség motívuma inkább poén, mint valódi társadalmi üzenet. A vers inkább szatirikus önparódia, mint komoly társadalmi költészet. Frady Endre stílusa szórakoztató, de a túlzott önreferencia és refrénismétlés miatt inkább könnyed kabaréhangulatot kelt, semmint mély lírai élményt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Platán-e

Vagy hárs a talmi gyomor?

Na pláne

Nagy társadalmi nyomor!

/Dr. Seszűk Sebő, a Gyengeelméjűek Országos Gyakorló Intézete (GYOGYI) szökésben lévő főorvosa/

„Frady Endre addig boldogította a népet, míg a nép megboldogult. Nem kis tehetségtelenség kell ahhoz, hogy valaki minden erejét latba vetve homlokegyenest az ellenkezőjét érje el annak, amit akar. Drága Endre, illik kendre: Happy End-re nincs sansz rendre!” /Tudatos Titanilla, sukár sikerkalauznő/

„Frady Endre „Népboldogítás” című szövege egy szatirikus, groteszk hangvételű költemény, amely a testi szükségletek és a szellemi táplálék, jelen esetben a költészet viszonyát állítja pellengérre. A szöveg a társadalmi problémák (éhezés, nyomor) súlyos valóságát állítja szembe egy naiv, sőt, abszurd megoldási javaslattal: a versek olvasásával. Ez az ellentét teremti meg az alapvető szatirikus élét. A költő cinikusan azt sugallja, hogy a költészet ereje még az éhség feledtetésére is képes, ami nyilvánvalóan egy komikus túlzás. A verselés, bár helyenként sántít (pl. a refrénben a szótagok szétcsúszása, ami dalszövegként még indokolható, de szövegként zavaró), szándékosan egyszerű, népies, kicsit esetlen hatást kelt, ezzel is erősítve a naiv, könnyed hangot, ami éles kontrasztban áll az érintett témával. A rímek (pl. platán/tán, űrje/tűr, jeeeee!) a fanyar humort szolgálják. A mű önmagára mutat, a költő a saját művészetét (Frady verseit) nevezi meg az egyetlen, valódi boldogító forrásként, ami önironikus, már-már parodisztikus gesztus. Ez a túlzó öndicséret egyben az olcsó, demagóg "megoldások" kritikája is lehet. A vers a legvégső konklúzióig viszi el az abszurditást: a nép még csontvázként és a sírban is vígan dalol (refrén), ha Frady kötetek veszik körül. Ez az élet és halál, test és szellem ellentétpárral való extrém játék teszi a verset velőssé, hiszen a komoly témát egy vicces, felforgató módon kezeli. A „Népboldogítás” ügyes, fanyar humorú szatíra, amely a szellemi táplálék fontosságát túlzásba vive teszi nevetségessé a puszta anyagi problémák elől való menekülést vagy azok lekicsinylését. Nem nagyképű líra, hanem egy szándékosan slampos, vicces fricskázás.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Mi ez a kórképzavaros közhelyszótár széttépett selejtes lapjaiból véletlenszám generátorral összeollózott fércműveletlen agyhalálközeli élményfürdőbaleset?! A Frady Endre munkássága által okozott elmeexitálás oly cél, minőt óhajthat e nemtelen, de ne lássam rémálmomban anyámat lendkerekes hintalovon kurjongatva szennyvizesárok ellen huszárrohamot vezényelni, hogy a Frady verset fújó paripák csak a holttestemen át száguldhatnak a kivívott diadalra! Ahogy a csak képzeletben élő lányomnak mondanám, ha költő lennék:

          Sose fakadj Dia, dalra,

          Ha Frady jut diadalra!

Vagy ahogy egy tetszőleges átlagpolgárnak adnám a kőkemény kihívást a végső harcra:

          Vér, veríték, könnyek,

          Üsse Fradyt ön, nyekk!!!

Te jó ég, lehet, hogy a Frady agyatlansága miatt az agyamra ment a saját agyam?! Nővérke, hogy a nyugiszurim és a kényszerzubikám, amiben bevisznek a gumiszobcsimba?! ÁÁÁÁÁ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Fejem Fradyt égbe fejel,

Agyatlanul röppen, sej, el!

Tán intő lesz néki e jel,

S visszahozom, hogyha tejel.”

/Chuck Norris, felhőfejelő űrkalóz/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/HTx-713TwrU