2009. augusztus 19., szerda

Testalkat


Lábam a fejemhez képest
Tök mélyen van énalattam,
Vagy ily magas ez a szép test,
Vagy pediglen szétszakadtam...

Népszavazás!!!

Március 15-re népszavazást kezdeményezek az alábbi kérdésben:

Egyetért-e Ön azzal, hogy „Éljen Petőfi Sándor!”?

IGEN válaszok győzelme esetén az Országgyűlés kötelezettséget vállal, hogy időt és költséget nem kímélve haladéktalanul intézkedik Petőfi Sándor mindkét tetemének (ti. a segesvári fiatalnak és a barguzini idősnek) felkutatásáról és feltámasztásáról, valamint szigorú intézkedéseket foganatosít az felélesztett költő(k) újbóli halálának megakadályozására, azaz sem fújó paripák által beszáguldozott harcmező, sem párnákkal telezsúfolt ágy közelébe nem engedi ő(ke)t.

NEM válaszok győzelme esetén az Országgyűlés kötelezettséget vállal, hogy időt és költséget nem kímélve haladéktalanul intézkedik Petőfi Sándor mindkét tetemének (ti. a segesvári fiatalnak és a barguzini idősnek) felkutatásáról és gyorsított törvényalkotással rendelkezik arról, hogy tárgyi tetemek még a későbbiekben megnépszavaztatandó utolsó harsonaszóra sem fognak feltámadni.

Esőnap: márc. 14.

Irodalom érettségi

Tisztelt Elemelt-szintű Érettségiző!
Olvassa el és elemezze Frady Endre: EL.... című szabad képversét különös tekintettel a Költő történelmi, földrajzi és anyagi hátterére, családi körülményeire, szerelmeire, kisállataira, hidegvizes kényszergyógykezelésére, lúdtalpas kisugárzású lapockabántalmaira, szájának pH-értékére, az első és a második világháborúra, valamint mindazon körülményekre, amelyek befolyásolhatták, vagy nem!
Tegye fel és válaszolja meg, a "Mire gondolt a Költő?" kérdést!
Támassza alá, vagy cáfolja meg a Költő életrajzírójának Szepygon Csömölcznek a "Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint a törzeményes klöfni a mahonyás rabatykának." állítását!
A dolgozat legalább 3, legfeljebb 5 oldal terjedelmű legyen, és 1 oldalon legalább 20 betűt el kell helyeznie, lehetőleg könnyen értelmezhető sorrendben!
A dolgozat megírásához csak fejléces papírt, írószert és iskolánk névadó szponzorának és jótevőjének, Újgazdag Vagyonácznak önéletrajzi fényképalbumát használhatja (ez utóbbit kötelező jelleggel!).
Különös gonddal ügyeljen a helyesírásra, a helyes magaviseletre és a dolgozat előtti helyes táplálkozásra, hogy ne kelljen folyton szellőztetnünk!
Jó munkát!

* * * * * * * * * * *

Frady Endre:
E
L
.
.
.
.

E remekke versezet
Egy
E-elemes rendezett
Em-
Eletes sz e r k e z e t

La-
La-
La-
La-
La: dallamka, lallala

p

o

n

t

Miért ne ...

... üssek a lábujjamra kalapáccsal?
Mert fáj?

... csipkedjem a hasi redőimet?
Mert háj?

... rugdossak négyezer birkát?
Mert nyáj?

... szurkáljam kötötűvel a szemeimet?
Mert jáj?!

... szavaljam tovább ezt a verset?
Mert száj-

-onváglak!!!

Velünk élő történelem

A történetírók munkája nehéz. A századok sokszor téveszmék porát rétegelik rá a valódi eseményekre. De én, dr. Mahlacsinyszky Taholcz lefúvom a port és megcsillantom a valót! Hát lássuk:

„Az a szombat az öröm napjának volt tervezve. Gézaffy István lovaggá szándékozta ütni közeli rokonát, a hős Krmxtünyszkey Koppányt, aki erős kézzel verte agyon a királyi palota kertjében ólálkodó paparazzókat, regősöket, gyulákat és álősmagyarokat. A péntek esti előbuli is víg hangulatban folyt. Gézaffy István egyik poharat a másik után küldte a gallérja mögé a kisebbségi parlament ombudsmannjával, a besenyő Pista bácsival egyetemben. A király éjféltájt már alig állt a lábán, egy fertályórával később meg már alig sem...
… és eljőve a szombat...
... és a hős Krmxtünyszkey Koppány főhajtva térdel Gézaffy István előtt. A kómásan kótyagos király kadarkamámoros tekintettel ragadja meg nehéz, kovácsoltvas kardját, majd egyensúlyát vesztve hadonászni kezd vele... az előbb ámult, utóbb rémült hős Krmxtünyszkey Koppányt hirtelen négy egyenlő szeletre vágja, majd a vérszagtól tovább részegedve levágja és körbe-körbe hordozgatja saját szent jobbját...
Az önkívületi állapotban is mámoros ajakkal ősvogul kocsmadalokat éneklő félkarú óriást a palota testőrei a közeli sámánterápiára szállítják, ahol megnyugszik és önmagát Varga Miklósnak képzelve él korai haláláig. Helyette a trónt az ő nevén egypetéjű ikertestvére, Gézaffy Orizatriznyák foglalja el, aki bölcs uralkodásának eredményeként egy ezredévvel később még a nemzet legnagyobb pénzegységére, a tízezer forintosra is felkerül (bár azt még el kell mondanunk, hogy az arc sajnos nem is az övé, hanem egy szerencsétlen festményelkeveredés és otromba tréfa nyomán a királynak beöltöző udvari bolondjáé, Crömmerstein Hubáé...).”

Ajánlott irodalom:
Csukás István: Mirrmurr és Orizatriznyák
Krmxtünyszkey Béla: A szeletelt ükfater
Gézaffy Golyhó: A betintázott ős árnyékában
Postaffy Holló: Füstjelszámkönyv A-tól B-ig
Kissch-Kussy Klotild: Királyi Katasztrófák Kézikönyve
dr. Mahlacsinyszky Taholcz: dr. Mahlacsinyszky Taholcz élete és más

Krimi


Lemerül a búvár ipse,
Nem követi egy polip se.
Nem követik, tovább mene,
Puff!!! itt van a tenger fene-

-ke, hol zúzó rút medúza
Szemöldökét összehúzza,
S nekitámad, mint egy galád,
Kővel telepakolt falád-

-ikó, melynek nyomán pépes
Leend ő és már nem képes
Összeszedni többé magát.
Ez a krimi, Christie Agáth!

A szellem

Mákos Huba, a népszerű szobrászművész nekiveselkedett a friss agyagkupacnak. Hosszú idő óta először ott érezte magában azt a megfoghatatlan és kifejezhetetlen bizsergést, amit oly sokan csak ihletnek neveznek. „Itt vagy hát megint! Most valami hatalmasat fogok alkotni! Megformázom a Szépet!” Elégedetten és valami emberfeletti energiával kezdett bele a műbe.
Egyszer csak megcsörrent a telefon.
- Halló! Huba.
- Halló! Itt Dögkúti Lajos a Giccs KFT ügyvezető igazgatója. Akkor ugye mehetünk a mára ígért kerti törpékért?
- Nézze Dögvári úr, én most erre nem érek rá, most alkotom életem leendő főművét, a Szépet.
- Mákos úr! Figyelmeztetem, hogy ez szerződésszegés és ennek komoly anyagi…
- Fulladj meg! – ordította a szobrász és kivágta a telefont az ablakon.
Visszatért a Széphez, de a kezdeti bizsergés mintha kicsit alábbhagyott volna. Ennek ellenére rendületlenül tovább dolgozott és a bizsergés hamarosan nemhogy visszatért, de mintha még fel is erősödött volna…
Kopogtattak.
- Ki a nyavalya … Á, kezit csókolom Gubics néni… Mi járatban nálam ilyen magasan?
- Nézze fiatalember! Az előbb kinn sétálgattam a ház előtt, amikor a maga ablakából kirepült ez a telefon és pont a kis Fifi kutyám orra előtt esett le. Szegénykém ott helyben becsinált.
- Sajnálom! Itt egy kis WC-papír fájdalomdíjul, de most, ha meg tetszik bocsátani…
- Ezzel nincs elintézve ám a dolog fiatalember! A kis Fifi kutyuskám ugyanis…
- Rohadjon meg a Fifije, kezit csókolom! Hagyjon dolgozni, mert nem állok jót magamért! – üvöltötte és bevágta az ajtót.
„Hogy fogom így megalkotni a Szépet?” Sóhajtva nekilátott újra. Csodák csodája, a bizsergés újra előjött. A művész lázasan dolgozott. Határozottan körvonalazódni látszott a Szép.
A munka csendjébe hirtelen belejajdult a „Für Elise” a mobiltelefon interpretálásában.
- Szia Hubuci! Itt a te kis kócos Nyuszmuszkád csörizik a szolikából.
- Ó, hogy égnél rá a csőre, te sárkány! – ordította elvörösödő fejjel a művész és a mobilt hozzávágta a félkész Széphez.
A Szép hirtelen nagyon rondának tűnt Mákos Huba szemében. „Tönkretettétek !”- ordította hangtalanul és a szívéhez kapott, ahol egy bizonytalan szúró érzés kezdett elviselhetetlenül erőssé nőni. Mákos Huba szeme előtt minden elhomályosodott és a művész rázuhant a félkész Szépre.

A művész temetése után egy múzeumi küldöttség jött a műterembe, hogy Mákos Huba fellelt hagyatékából kiállítást rendezzenek. A kiállítás nagy sikert aratott. Az utolsó mű előtt az alábbi táblácska állt:
„A művész legutolsó alkotása, amelyet közvetlenül a halála előtt fejezett be. A sima, ellaposodott forma jól kifejezi azt a békés, derűs nyugalmat, mely mindig is körüllengte Mákos Hubát. Talán ez az az alkotása, amelybe leginkább bele tudta gyúrni a saját szellemét.”

2009. augusztus 18., kedd

Tonnás veréb


Hogyha lennék tonnás veréb,
S felröppennék kéklő égre,
Lábam sóhajtana elébb,
S könnyebbülten szólna: Végre!

Szárnyam verdes (van ám kettő!),
Magát föl és alá veté,
S zúg, hogy sas is retteg ettő',
S árnyam, mint a Jumbo Jet-é.

Engem soha el nem fognak,
Fegyverem is van, a farom,
S szélvédőjét vadászoknak
Pottyaimmal betakarom.

Égenjáró Lukács névnapja


(okt. 18.)

Luke Skywalker, ki a jedik
Sztárja, éppen verekedik…
Ellenfele sötét oldal-
-szalonna, s ő űrbárbordal-
-szóra fénykardszeleteli,
S böjtgyötörte szele teli
Vala midikloriánnal,
Amitől a celó-fán al-
-vó bagoly a földre szédül
(„Hogy mondják a baglyot svédül?” -
- kérdené Han Solsson fia,
Ám az elit svéd maffia
jABBA-hívő keresztatyja
Lézerkarddal kiiktatja).
Kopogtatnak, s Luke a kapu
Mellett terem (nem mint lapu-
-levél, hanem) szökve oda,
S ott áll mosolyogva Yoda,
Kivel most is ott az Erő-
-leveskockája, mit merő-
-kanalával együtt tékoz-
-lón ma Luke-nak ajándékoz.
„Fénykardommal húzott jó kör
Keretezzen Luke Skywalker!”
Yoda kardközése rezgő,
S robban földre levert pezgő,
Mint egy csődölt Halálcsillag,
Csak kicsikét barátibblag.
Félszáraztócsás a padló,
Elcsúszik rajt’ kósza vadló,
S falnak löki lüke Luke-ot
(Mért állt oda?!), s leend luk ott,
Amin át a benti leve-
-gő és fűtött kabin heve
Alig pár téridőpillan-
-at alatt az űrbe illan…
Nem tesz jót a jedi agynak
Részei, ha jéggé fagynak,
S mint Ábelen egykor Káin,
Nyomot hagy ez atomkáin.
Magyar változatban Lukács
Töpreng: „Falilukhoz luk-ács
Kéne, aki deszkabála-
-részből foltot fabrikála.”
Jő az ács, nagy buherátor,
Kintről foltoz, űberbátor!
Újra fűtött legénylakás,
Galaxisjárt vendég-rakás,
Robotcsinált-boros torok,
Ajándékzó vizitorok:
Darts Vader-fi ajándéka,
S lézernyílból három véka…
S elhalón hörg Yoda gége:
„Erő legyen veled…” (vége)

Csigavér


Hej, a kedvem nem túl vidám,
Megvadult az éticsigám!
Házpányváját széjjeltépte,
S eldobogott hasláblépte!

Száguldozott arra-erre…
S rátámadt a házmesterre:
Őrjöngött a fékomadta,
Csigacsáppal fojtogatta!

Tombolt-rombolt, merre látott,
Széttörvén a vaskorlátot,
S más csúnyát is láttam én itt:
Felrúgta a Slambucz nénit!

Eme tette lett a veszte,
Utóbbi korántsem neszte-
-len sikollyal zuhant rája,
S betemette redőhája…


Elcsigázott s szétkent csiga,
Nem szorít már földi iga!
Slambucz néni széjjelkente!
Nyugodj békén, tente-tente!

(Sírgondozlak kéthetente)