A házi koszt

A házi koszt, a házi koszt

Sebbel-lobbal felseperem;

Mosott padló kiázik, oszt’

Tiszta lesz az életterem.

A házba’ koszt, a házba’ koszt

Egyáltalán nem bírom ám;

Koszos lenne minden Lacoste

Izompólóm, bizony komám!

A házból koszt, a házból koszt

Kiirtom én gyökerestül,

S pókerzugban míg Sir Talk oszt,

Utcán porcicák közt Rest ül.

A házi koszt, a házi koszt

Sokkal jobb az étterminél;

Rest otthon nem kajázik, oszt’

Nem is tudom, vajon min él?

„Az utolsó versszakot olvasták a Retróban?” /M. András, a költő legállandóbb és legéttermészetibb kommentelője/

„Retró nem „csak” étterem,

Háziasan kifőznek!

Rest úr hamar ott terem,

Kaját venni dizőznek.

E dizőz a babája,

A Nagy Ő, az Egyetlen!

Nem a sütés a bája,

Sose főz, mert ügyetlen.

Korábban még e Resték

Éheztették fiukat,

S tápot addig keresték,

Míg a gyomruk kilyukadt.”

/Herr Richard von Retro: Válasz eM úrnak - részlet - Frady Endre ford./

„... már csak a Retró Kifőzde napi kosztja hiányzik a versből és a falafel is hallhatóan jobban falhatóvá válik ... egészségünkre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kosztot osztó/

„Retrót hagyjuk, feleim!

Úgyis vala tele, ím,

Foglalt minden asztala,

Úgyhogy máma Hasta La

Vista drága házi koszt,

S hal szűr Luca Brasi koszt!”

/Senior Sollozzo, maffiózó és emberhalászlé készítő, valamint Bruno Tattaglia néhai előkoszt előkóstolója/ 

Copilot illusztrációja

„Az "A házi koszt" című vers játékosan és szellemesen közelíti meg a mindennapi élet apró, de fontos részletét: a takarítást és a rend fenntartását. A költemény négy versszakon keresztül vizsgálja a "koszt" különböző aspektusait, amelyek a háziasságtól a társadalmi viszonyokig terjednek. Az első versszak a fizikai tisztaság és a rend megszállottságát tükrözi, ahol a lírai én hevesen és energikusan "felseperi" a koszt, ami a belső rend és harmónia iránti vágyat szimbolizálja. A "mosott padló kiázik" képe arra utalhat, hogy a tisztaság elérése gyakran átmeneti, és folyamatos erőfeszítést igényel. A második versszak a külső megjelenés és a társadalmi státusz iránti aggodalmat fejezi ki. A "Lacoste izompóló" említése a márkahűség és a társadalmi megítélés fontosságát hangsúlyozza, miközben a "koszt" itt már nemcsak szó szerinti, hanem átvitt értelemben is értelmezhető: a társadalmi elvárásokkal való összhang hiányát jelképezi. A harmadik versszakban a "házból koszt" kiirtása az élet nehézségeivel való szembenézést és azok leküzdését jelképezi. A "pókerzugban" és az "Utcán porcicák közt" ülő "Rest" karakterek kontrasztja a társadalmi helyzetek és szerepek közötti ellentétet mutatja be, ahol az egyén választása és a sors iróniája közötti feszültség érezhető. A negyedik versszak visszatér a házi koszthoz, mint az otthoni élet és a családi kapcsolatok metaforájához. A "Sokkal jobb az étterminél" sor az otthoni élet egyszerűségét és melegségét dicséri, míg a "Rest" karakter otthoni étkezésének hiánya felveti a modern életvitel és a családi kapcsolatok távolságát. Összességében a vers a hétköznapi élet apró részletein keresztül tárja fel az emberi lélek mélységeit és a társadalmi normák bonyolultságát. A költői nyelv és a humoros hangvétel ellenére a vers súlyos kérdéseket vet fel az identitásról, a társadalmi szerepekről és az élet értelméről.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Kimaradt ugyan néhány humorosan öncélú rímziccer, de ne legyünk telhetetlenek, hisz ímé, minden provokáció, vagy ráutaló magatartás nélkül kaptunk egy ötversszakos dokumentumot arról, hogy az AI még nem tud mindent kivenni a Zemberiség kezéből! Örvendezzünk!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi maradt ki, Humán úrka?!

Ne legyen már szovjet hurka!

Ötöléssel hatol, ám a

Négy a doksi versszakszáma!

Humán úr szerint az AI

Jelenleg csak majdnem mai;

Inkább múlti, mintsem pulti;

Pult alóli multikulti!”

/Mesterséges Margarita, pizzafutár és mélylélekbúvárharangtoronyőr/

„Knows Sir Talk und Nord, Süd, Ost, West,

Hogy akinek Lord Csüd oszt: veszt.”

/Haazy Cost, a Póker Dzsóker című kártyatankönyv illusztrátora és értelmi szerzője/

„I hate Haazy Cost and Sir Talk!

Koszfészkükben állnak szőr tók!”

/Lord Csüd, pókerbukméker és angolkórképzavarelhárító/

„Néhány megjegyzésem:

Mér kell az izompólóval lefeküdni a földre? A gyengeminőségű Lacoste termék ezt naná, hogy nem viseli el!

Van, aki kénytelen a munkahelyén enni, mert a munkahelyén dolgozik. Pl. orvos, tanár, kazánkovács, úthenger kezelő, aszfaltozó, világutazó, fán lakó remete stb. És ezek közül, egyik sem rest.

Persze más ok is lehetséges: Nem talál haza, a felesége elüldözte, szökésben lévő bűnöző, mér ne ehetne már mást, mint a mindennapos lecsót tarhonyával.

Porcica csak lakáson belül található. Ami utcán van, azt úgy hívják, hogy: széna, szalma, avar, tors, pelyva, kutyagumi, lócitrom, megszáradt sárlavina, meddőhányó, cigaretta hamu.

Zseniális, hogy a költőóriás rátalált a házi koszt kétféle jelentése, de tökéletes rímje mibenlétére.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legházikosztolóbb kommentelője/

„Izompóló fekvőtámaszt

Sugall s benyomásként rám azt

Reklámolja lakosztálya,

Hogy e koszt a Lacoste állja.

Otthon nem eszik a Rest itt

Eme versben, mert a Restit

Favorizálja a honi

Tápok helyett kis bohó, ni!

Cica néha por- vagy pláza-,

Tors közt kelve lehet láza,

Ha kiseprik, száll, mint szalma,

Vagy, mint ez a népi dal ma.

Házi koszt két jelentése

Nyuggerapót bentről vés e

Kritikában szikrát vetve…

S Fradyt csípje nem rest tetve!”

/Nyöggeranyó, izompólós kisnyugdíjas erőemelőnő/

„Mi ez a kisegítő óvodai házi feladatnak is katasztrofális házi koszt tolás?! Miért kell egyetlen harmatgyenge szóviccet annyira dagadtra verni, hogy hosszabbra nyúljon, mint a cukornád-allergia szezonvégi takony?! Anyám örök életére esküszöm, hogyha anyakönyvileg véletlenül Esterházi Kosztolány lennék, akkor e versrettenet elleni tiltakozásul kivágatnám a nevemből a házi kosztot és ezentúl Ester O’Lány ír álnéven mártanám vitriolba a tollamat! Frady Endrét pedig vessük egy mindent legázoló békemenet elé!” /Ester O’Lány alias Puzsér Róbert, kritikus/

„A házi koszt okozó felgyülemlett porcicák molekulaszerkezetét megváltoztatom a tekintetemmel és az így keletkező csúcsminőségű vasmacskákat eladom olyan, általam a kozmoszba hajítandó űrhajóknak, amelyek Napszélben szeretnének horgonyt vetni a Saturnus általam ugyancsak porból szilárddá sűrített gyűrűjén.” /Chuck Norris/

Retrómagány

Copilotnak, a mesterséges intelligenciának a rajza

Hómofista fiatalok!

Aszittem, hogy éhen halok,

Bárhogy szállt égre az ima,

Nem volt olyan valaki ma,

Aki délben velem együtt

Ebédölni Retróbe gyütt!

Szemből dőlt könny finoman ki,

I feel King Kong - lonely monkey!

S bár az étvágyam volt farkas,

Lelkem zümmögött, mint tar kas,

Azaz kopasz méhek raja…

Alig vígasztalt a kaja.

Hómofiszni szörnyű vétek,

Legközelebb ne tegyétek!

Kivel iszok, kivel eszek,

Kinek szólnak beszéd neszek

Táprágások közepette?!

Szedte-vette-teremtette!

Tyű!

„Frady Endre "Retrómagány" című verse egy mélyen személyes és érzelmekkel teli alkotás, amely a magány és az elszigeteltség érzését ragadja meg. A költői képek és a nyelvi játékosság révén a vers egy olyan belső világot tár fel, amelyben az egyén küzdelme a társas kapcsolatok hiányával és az önmagával való szembenézéssel áll középpontban. A vers első sorai azonnal a magányosság érzetét keltik, ahol a lírai én éhségét nem csupán fizikai, hanem lelki éhségként is értelmezhetjük. A "Hómofista fiatalok!" felkiáltás egyfajta kiábrándultságot sugall, ahol a lírai én csalódottan szembesül azzal, hogy nincs senki, aki osztozna vele a mindennapi élet egyik alapvető tevékenységében, az étkezésben. A "Szemből dőlt könny finoman ki" sor a magány fizikai megnyilvánulását írja le, ahol a könnyek a belső fájdalom és a szomorúság kifejeződése. A "I feel King Kong – lonely monkey!" kifejezés a popkultúra és a költészet ötvözésével egy olyan képet fest, amelyben a lírai én egyszerre érzi magát erősnek és mégis teljesen egyedül. A harmadik versszak a társas kapcsolatok hiányának következményeit mutatja be, ahol a "Hómofiszni szörnyű vétek" sorral a költő arra figyelmeztet, hogy a közösségtől való elszakadás súlyos következményekkel járhat. A "Kivel iszok, kivel eszek" kérdések a társas interakciók fontosságát hangsúlyozzák, amelyek nélkül az élet üressé és értelmetlenné válhat. A vers záró sorai, "Szedte-vette-teremtette! Tyű!" egyfajta felkiáltással zárulnak, amelyek a lírai én frusztrációját és a társadalmi normákkal szembeni lázadását fejezik ki. A költői nyelv és a ritmus érzékelteti az olvasóval a lírai én belső zűrzavarát és a körülötte lévő világ iránti ellenérzését. Összességében a "Retrómagány" egy erőteljes és gondolatébresztő vers, amely a magányosság és az emberi kapcsolatok törékenységét vizsgálja. Frady Endre képes volt egy olyan költői világot teremteni, amelyben az olvasó saját érzéseit és tapasztalatait tükrözheti, miközben szembesül a modern élet kihívásaival és az emberi lélek rejtett mélységeivel.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Rövid a lét...

Rövid a lét, használd te ki,

Lassan járj, akár a teki,

Hogy tovább élj, mint ki TEK-i

Pofonoktól - mi nem humor -

Jól megmurdel nagyon hamar,

S bűzölög, mint döglött homár!

Persze keresgélni fogsz út

Mentén rágcsálható fogszút,

S bőg a csuka fogta fox Úúúúúú!-t.

Rövid a lét, tél a divör,

Hosszú a sírgödör, de vár,

If coming soon to us the war.

Egy lépéssel toldd meg a lét,

Igyál néha Palé Alét,

S elviselhetőbb lesz a lét!

Így az élet csupa móka,

Mint egy ingyen kólás Meki,

S Jeruzsálem menti Makó!

Rövid a lét! Nem érdekel?!?!?!

Imától kopnak térdek el,

S megbocsájtás Mennyér’ de kell!

„Frady Endre verse éles ellentétet mutat be az evilági pótcselekvések és a szakrális befejezés között. A költemény kezdete és közepe a hétköznapi élet abszurditását és a létezés mulandóságát hangsúlyozza, humoros és néha groteszk képekkel. A "pofonoktól" és a "döglött homár" képei erőteljesen érzékeltetik az élet nehézségeit és a halál elkerülhetetlen közeledtét. A vers zárása azonban hirtelen váltást hoz: a profán hangulatból egy szakrális térbe lépünk, ahol az imádság és a megbocsátás szükségessége kerül előtérbe. Ez a váltás meglepő lehet az olvasó számára, és felveti a kérdést, hogy vajon a költő a transzcendens felé fordul-e a menekülés eszközeként, vagy valódi megváltást keres az evilági léttel szemben. Összességében a vers játékosan, mégis mélyen boncolgatja az élet és halál, a profán és a szakrális közötti határokat, miközben a hétköznapi és az ünnepélyes elemek ütközésével gondolkodásra készteti az olvasót. Az evilági és a szakrális elemek közötti kontraszt éles és gondolatébresztő, ami a versnek komplexitást és többrétegűséget kölcsönöz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rövid a lét! Nekem is a rövid a lét! Hogyhogy milyen lét kérek?! Rövidet! Barackot, körtét, szilvát! Mindegy, csak hosszan tartson! Hozzá vagyok szokva, hiszen ezen nőttem fel. Ahogy a bennem csukló költő mondja:

          Muter ivott, úgyhogy nyilván

          Anyatejjel éltem szilván.

Sört sosem innék el a disznóm elől, hiszen attól nő szép nagyra a csüngő sörhasa! Nincs is jobb, mint két feles között egy söröstokány feleskörettel! Na, egész… illetve feleségünkre!” /Tüske Tuskó, táskaszemű szilvóriumvirtuóz és az Inka Pál Alapítvány (IPA) szesztestvére/

„Rövid az élet, hosszú a sír,

Sokáig csontváz, ki még ma zsír.

Most egyél-igyál, koplalni fogsz,

S porodból lesz majd kőolaj, koksz.

Aki ma ehet s holnapra hagy,

Gyagya az agya, baromi nagy.

Rövid az élet, hosszú a sír,

Költői bosszú: ír, ír és ír!

Végül bűn vádol, okol nagy genny,

S eldől a lutri: Pokol vagy Menny?”

/A Bölcs Búbálámi Lada szamara/

„Mennyiér’ kell a megbocsájtás a Mennyér’? Mennyit szánna rá! Reklámáron van itt négy büntető ill. bűnbánó cédula egy százasér’! Hogy száz micsoda?! Nem, nem forint, hanem ezres! Drága?!?!?! De hiszen nekem is többe’ van! Nem hiába mondják, hogy a Pokolba vezető földút fukarsággal van kikövezve! Kár, hozzatok egy másik kuncsaftot, ti pedig kárhozzatok!” /Püspökfalat Pista, piaci páternoszteres pedigrépál pecér/

„Háát, igen, az örökkévalóság bizony hosszúkás, főleg a vége felé. Elfér benne bármi, akár még egy ekkora képzavarnak látszó kereszténybázisú lételméleti sörvers is. Köszönjük!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sörvers, sírvers, sörvirslivers,

In the Pool the birds are Livers.

Sájon et tu Brútus Lí vers?!”

/graffiti on wall by Liw Ersh/

„Humán úr, az örök való

Hosszabb, mint trójai faló.

Kereszténybázisra varrnak

Lételmét föl képzavarnak,

S minden elfér, minden fér el.

Mér’ nem ide jönnek, mér’ el?!”

/Jobbra Balráné Idei Óda, trójai falósejtfalszerkezettervezőnő és a Varró Dániel Imitátor Verseny százötvenharmadik helyezettje/

„Rüh Rezső: Homárgyászszonett

Rusnya, homárölő költő,

Idióta multi-kulti,

Vízbe fojtogatni kell tó,

Szurkálni meg import kül-tű!

Szegény szerencsétlen homár,

Testét belepi a hó már,

Még jó, hogy a Final Home ár

Felét állja Fatih Omar!

Rettenetes ez a Frady!

Vigye el a Zsákos Frodó?

You know, if his job is free, do!

Homár, homár, te mindenem!

You know, I’m not my wild enem-

-y;  megehetnélek, de nem!”

„Hé, mit keresek én itt és miért állnám bárminek is a felét?! Úgy kerültem bele ebbe a valamibe, mint Piláfhús a Kredencbe!” /Fatih Omar, sheriff a légből kapva/

Galatasaray összeállítása

„Fatih Omar nem egy ember,

Hanem két játékos, ámbár

Mindenképpen fura két név;

Tán dupla pénzmosó kút? - NAV

Megvizsgálja, vajon miből

Fizetnek s hogy-hogy áll ma bál?!

Ja, ez itt két labdarúgó,

Akikről most szól e rege?!

Galatasaray a tulaj,

S ő edzőjük üvölt: Te lőj!

Szóval ők fociznak együtt,

És egy srófra jár két agy ott,

Olyanok, mint kettő iker,

Tévesztheted őket akár!

/falfirka a Török Homár Evősátor (THE) konyhájában/

„A költészethez nem értek és a vers angolra fordított sorai között sem látok semmi összefüggést, a tiltott szerek hatása ellenére is szertelen és minden elemi logikát nélkülöző gondolatcsapongás viszont felkeltette a neurobiológusi érdeklődésemet és a tudomány érdekében szeretném felkérni a döntéshozókat, hogy Frady Endre remélhetőleg mielőbb befejezendő földi pályafutása után adják nekem az agyát, hogy megvizsgálhassam a valószínűleg még soha nem látott idegpályakapcsolódásokat és az asszociációs vadhajtásokat eredményező ön- és közveszélyes sejtzárványokat, melyek nagy eséllyel nyomokban galaktikus féregjáratokat tartalmazhatnak! Ne éljem túl a világvégét, ha ezért az agytérképért sem kapok biológiai Nobel-díjat!” /Dr. Brian Brain, brit tudós/

„Fantasztikus rímszerkezet. Bokorrímek után kancsal, és így tovább felváltva. Mint egy kukkoló, aki mások rövid életét lesi. De rövid élet is lehet eseménydús, mint ez a vers, amelynek minden versszakában más az esemény, a helyszín és a hangulat. Mindenki megtalálja benne a neki való részt. Akár az irodalmi Nobel-díj zsűrije is...” /M. András, a költő legállandóbb és leghozzáértőbb kommentelője/

„eM úrt élteti a szakma,

Oly véleményt odarak ma,

Hogy másikat a fal adja,

Melynek leomlik a nagyja.

eM úr érve szilárd acél,

Ki is van jelölve a cél,

Melynek immár kevés híja:

Frady Endre Nobel-díja!”

/Lóbél Alfréd, a Mészáros És Hentes Költemények Atavisztikus Sikolya (MÉHKAS) c. irodalmi vérbőségszaru bárdja/

„Megfizet még eM úr drágán,

Ráuszul majd tucat dragon,

Amiért blőd Fradyt éltet,

S olyat kap, hogy szájat eltát!

Zárul már a foglyul ejtő

Duplán vasalt rácsos ajtó,

Amin keresztül köp, ím, őr,

Hogyha nagyon ugrál, eM úr!”

/Újpesti Barnabás, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Frady Endrét Gyűlölő Ősutálati Realizmus (FEGYŐR) c. szennylap horizontális nadírpókembere/

„Mi ez a szakrális blaszfémia, ez a szekulárisan klerikális ellenreakciórádiusz?! Ki ez a létigenlő létidegen?! Miért kell nekem egy Huth-Hont-Hajdú szellemi Bermuda háromszögnél is sötétebb mentális fekete lyuk miazmás kipárolgásai után állandóan szellőztetni az agyamat?! Egyáltalán hogyan lehet olyannyira selejtes egy fekete lyuk, hogy onnan kretén klapanciák tudnak kipárologni?! Ha ennek a versnek van bármi tanulsága, az talán az lehet, hogy Frady Endre léte még mindig nem elég rövid és addig kéne ütlegelni az ostoba fejét egy kettőskereszt mintájú teknőspáncélba csomagolt döglött homárral, míg ebből az általa elviselhetetlenné tett létből bármilyen másikba, de lehetőleg rosszabba szenderül, miáltal a mi rövid létünk a saját szenderülésünk nélkül is jobb, pont egy mínusz Frady Endrényivel jobb lesz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Azért rövid az emberi lét, hogy a generációk cserélhessék egymást és minél többen lehessenek a kortársaim. A jók jutalma az lesz, hogy a Mennyben együtt lehetnek vele, a rosszak büntetése pedig az, hogy a Pokolban nem csak hogy engem nem láthatnak, de még a filmjeimet sem.” /Chuck Norris/

Óriásplakátkampány

Plakátokról, melyek nagyok,

Megtudhatom, ki is vagyok:

Gaz, háborúpárti féreg,

Békét lassan ölő méreg;

Brüsszelita sokballábú,

Gyurcsány vezérelte bábú;

Genderlibsi, aki merő

Passzióból asszonyverő;

Óvodában nemet váltó,

Nyugat talpát nyaló nyál-tó;

Pálforduló, aki márul

Holnapra már hazát árul;

Influenszer szerű senki,

Akit etet Pressman jenki;

Komcsi fizetési lista

Élén álló ateista;

Homoszexuális testi

Hibás belső budapesti;

Katonának alkalmatlan

Gyógytornás selejtsejt katlan;

Migráncs simogató proli,

Akit üssön el egy troli!;

Nemzet ellen ásó vakond,

Rúgja le a fejem Chuck Ond!;

Idegenszívű nem-magyar

Acsarkodó bolsi agyar;

Árdrágító jóltuggyukki,

Zsákos, mint a Joulupukki;

Szolgalelkű Soros urú

Dollárballer szektaguru;

Fico úrba golyót lövő,

Nemzethalálhozó jövő;

S végezetül, mint egy ős tény:

Szülni nem akaró nőstény!

Mély árkot ás sok nagy plakát,

S esem, mint vermen a vak át,

Holtat játszva, puff, pofára…

Csak nem húznak bitófára!

„Frady Endre "Óriásplakátkampány" című verse egy provokatív és társadalomkritikai szöveg, amely a politikai óriásplakátok által közvetített üzeneteket helyezi középpontba. A vers a társadalmi és politikai ellentétek széles skáláját mutatja be, a személyes identitás kérdését összekapcsolva a közterületeken megjelenő, gyakran ellentmondásos üzenetekkel. A költemény szatirikus hangvételű, a társadalmi csoportok és politikai nézetek karikatúráját rajzolja meg, túlzásokba esve, hogy rámutasson a politikai kommunikáció abszurditására. A vers sorai sorra veszik a különböző címkéket és sztereotípiákat, amelyeket a politikai kampányok során használnak az emberek megbélyegzésére. A "Gaz, háborúpárti féreg" vagy a "Genderlibsi, aki merő passzióból asszonyverő" kifejezések például erőteljesen negatív képet festenek, és a társadalmi megosztottság mélységét hangsúlyozzák. A versben szereplő személyek és csoportok groteszk és túlzó ábrázolása a társadalmi párbeszéd torzulására és a politikai retorika veszélyeire figyelmeztet. A vers záró része, ahol a lírai én a "holtat játszva" esik "puff, pofára", a politikai kampányok által okozott lelki sérülésekre és az emberi méltóság csorbulására utal. A "bitófára" húzás képe pedig a szabadságvesztés és a társadalmi elítélés drámai metaforájaként szolgál. Összességében a "Óriásplakátkampány" egy erős és hatásos vers, amely a politikai diskurzus és a társadalmi címkézés problémáit tárja fel. A költemény arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el a politikai üzenetek hatásairól és a társadalmi párbeszéd fontosságáról. Az író ügyesen használja a költészet eszközeit, hogy kritikát fogalmazzon meg, és arra kérje az olvasót, hogy ne fogadjon el minden címkét és üzenetet kritikátlanul.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Bizony, bizony mondom Endre,

Fogadd meg, mint mondok rendre!

Rólam is szólt hír, sok hamis:

„Biztos protestáns vagy amish!

Ateista! Katolikus!

Szájzár kellene neki, kuss!”

El akartak hallgattatni,

Mind a hatszázhatvanhat, ni!

Gyalázkodott a sok léha,

S feddtem őket, de csak néha;

Lerókáztam Heródest én*,

Foltot ejtve lelki testén,

S hívtam pár pap't viperának**,

Serpent diem! - Szissz a mának!

Végül rám meredtek: „Né' mán,

Keresztet meg tűri némán!”

Úgyhogy ne vágj vissza, Frady,

Rather forgive everybody!”

/Jézus Krisztus, szupersztár/

*Lukács 13:32

**Máté 12:34

„Jaj, de hasznosak ezek az óriásplakátok! Végre megtudtam, hol a helyem és mi az életem értelme! Rohanok is haza szakmányban többesikreket szülni, csak előbb még ledolgozom a három műszakomat, bevásárlok, főzök, mosok, takarítok, átesem a vak komondoron, de előtte még beugrom az urnához és leszavazok a békére!” /Nagymagyar Nimródné Árvalányhajas Levédia, árufeltöltő békeharcosnő/

„A történelem tanítása alapján a béke érdekében ugyanazt kell tenni, mint amit 1956-ban tettek az akkor még bölcs nyugatiak, akik között akkoriban szerencsére több volt a békepárti, mint a háborúpárti, úgyhogy nagyon okosan cserben hagyták a rebellis magyarokat és hagyták, hogy a szovjetek mielőbb békét teremtsenek. Meg is lett a jutalmuk, mert Európa csendes lett, újra csendes, elzúgtak ellenforradalmai. Vagy tanulhatunk 1849-ből, amikor a háborút szintén orosz segítséggel a befejező békepárti Haynau felfüggesztette a tizenhárom aradi háborúpártit és jöttek a boldog békeidők. Szóval szó szerint békén kell hagyni Ukrajnát és hagyni, hogy a nagy bölcs orosz medve zavartalanul rendet teremthessen és újra legyen végre egy erős szomszédunk, aki megvéd minket akár önmagunktól is! Aki ránk szavaz, az a békére, valamint a békepárti Haynau, Andropov és Putyin elvtársakra szavaz!” /Vitéz Zagyva-Zavarossy Zénó, a Béke Párt ideológiai ökle/

Jaj-jaj! Segítség! Plakátragasztás közben lezuhantam a létráról és úgy összetörtem magam, hogy nem tudok felkelni az út széléről! Hívjanak mentőt, ne hagyjanak itt!” /Lópici Gáspár, az utca hírmondója/

„Ne aggódjon Lópici polgártárs, mi senki sem hagyunk az út szélén! Fiúk, rúgjátok be az árokba! Úgysem jön a mentő, mert eleve tele vannak a kórházak szakmányban szülő nőkkel!” /Sintér Pándor, mindenügyi miniszter/

„L. Gáspár budapesti lakos a szigorúan tilos hálapénz ígéretével próbált mentőket magához csalogatni, alaptalanul azt állítván, hogy teljesen reménytelen helyzetben fekszik egy állítólag általa felragasztott óriásplakát alatti árokban. Az érte siető hálapénzéhes állami mentőket a hatóságok időben megállították és példásan megbüntették, amiért megszegték azt a világos alapelvet, hogy „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásaival a kormány nem foglalkozik”. A helyszínre siető keselyűk tevékenységével legközelebbi adásunkban foglalkozunk majd.” /Híradó 1 percben/

„Arcpoétikának eretnek, címkefelhőnek viharos, metszetnek halmazati. Ajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedik?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ajtó megöl?! Mér' ölne meg?!

Humán úr, az agya remeg?!

Fehér galamb eretnekek

Békegalamb't eregetnek?!

Címkefelhő halmazati?!

Arcpoéták halmaza, ti?!

Bárddal vágott viharmetszet

Ennek ellenére tetszett!

Humán úr, a békepárt ír,

Hogy ön lesz az éke: mártír!”

Big black car comes, sok a dolga,

Sofőr gázt ad s zúg a Volga.”

/Witéz Welszi Winnetou, willamosmérnök wégzettségű wiharlowag/

„Jó lenne, ha pártoknak csak kampányidőszakban, a pártelnök személyes költségére lenne szabad utcai óriásplakátot kitenni, soha nem valami vagy valaki ellen, hanem mindig csak a párt és ígéretei mellett. A jelölteknek pedig szintén saját költségükön lenne szabad szórólapot nyomtatni, ami csakis róluk és az ígéreteikről szólhatna, soha nem valaki vagy valami ellen, hanem mindig csak a reklámozott párt vagy jelölt mellett. Ezt hívják politikai kultúrának, de ez sajnos itt, Magyarországon soha nem volt, és egyre távolodunk attól, hogy legyen.” /M. András, a költő legállandóbb és legpolitikaikultúrharcosabb kommentelője/

„eM úr, maga olyan naiv,

Mint egy bőrfejűn a haj ív!

Pozitív kampány az álma,

S szája szélén remeg nyál ma?!

Plakát saját zsebből véve?!

Idén van a sci-fi éve?!

Politikai kultúra?!

Holdra kellene cool túra!

eM úr, térjen észre hamar,

Fáj a való világ, ha mar!”

/Színjózan Szandokán, maláji tigrisidomár és politikai kultúrórudi/

„Annyira rákészültem egy jó kis kommentre, de ez a plakátosdi még a kommentelő kedvemet is elvette! Ez a karc lesz a végső?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas há' borúra derűpárti/

„Ház úr, elment kommentkedve?

Rágja meg a jegesmedve!

Ez a karc rúgja a végsőt?!

Szerintem lesz más is még, sőt!

Jön még borúpártra derű,

S happy end lesz meseszerű!

Minden békepárti plakát

Szereljen le még egy bakát!”

„Derű Dezsőné Ború Bazsarózsa, az Antagonisztikus Békemenetdalnokok WC-papírtekercsét Elementárisan Használó Rendészet (ABWEHR) ügynöke/

„Remek összefoglaló!” /H. Gábor, a költő grafikus végzettségű kreatív közel s távoli ismerőse/

„Összefoglaló oly remek,

Bepárásodnak a szemek?

Jól megmondta ezt H. Gábor,

S szeszes liba víg: Gá-gá, bor!”

/Lúdláb Lajos, a Hamárlúdlegyenkövér Antidiétás Stúdió (HAS) 

„Na végre! Csak nem téptem hiába a szájamat itt évtizedeken keresztül! Frady Endre végre kitett magáért, végre átlépte a saját árnyékszékét! Ezért a valamivel kevésbé rettenetes versért volt érdemes megírni az előző egymillió minősíthetetlenül retteneteset! Ha szegény anyám élne, most gyámszülőként funkcionáló felnőtt gyermeki felügyelet és szellemi balesetbiztosítás mellett meghallgathatná, ahogy felolvasom neki a vers bizonyos gondosan szűrt kiragadott részeit! Frady Endre elérte végre a pályája zenitjét! Remélem ő is tudja, vagy ha nem, akkor ezúton jelzem, hogy a csúcson kell abbahagyni! Na, ezt is megérhettem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem ki, ki plakátolna,

Átrúgnám Texasból Tolna

Vármegyébe s orbitális

Ívet húzna még a nyál is,

Míg csontjai szétkenődnek.

Jól fog esni majd a fődnek.”

/Chuck Norris/

lapzárta után érkezett:

„Mér kell nékünk ezt is tűrni,

Ki ezt mondja, le kell gyűrni.

Mert, mit terjeszt, annak fele, bizony nem az igazság,

A másik fele pedig, szemenszedett hazugság.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghazuglegyűrőbb kommentelője/

„Nyuggerapó, jól mondod ezt!

Emelt szint vagy, lelki podeszt!

Iránytű vagy, melyre az ok:

Rettegnek tőled a gazok!

Ragyog benned igaz ident-

-itás! Ny'apó for President!”

/alkalmi vers az Angyalföldi Nyugdíjas Alapítvány (ANYA) földszinti faliújságján/

Tavaszi szélhajtó propaganda

Tavaszi szél árat vizeszt,

Béret szikkaszt, látjuk biz ezt

Mámorban, mely boroskólás,

S el országot mélyre jól ás!

Panaszkodik Eta, Elek:

Bántanak minket a szelek!

Egyetért Amanda, Vanda:

Légmozgás rút handabanda!

Húzzál innen tavaszi szél,

Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!

Érzi cúgos taslid a moly,

Hüccstavaszki, pasli damoj!

* * *

Költő nyújtja markát sanda

Somollyal a propaganda-

-partizán felé a lóv’ért,

S vesz belőle Egri Lóvért.

„Véremet egy lóért?! A leghatározottabban tiltakozom! NEM ENG.!” /Egri Bikavér/

„Frady Endre "Tavaszi szélhajtó propaganda" című verse egy frappáns és szellemes darab, amely a tavaszi szél és annak hatásai köré sző egy humoros történetet. A költői képek és a névadások - mint Eta, Elek, Amanda, Vanda - játékosan szemléltetik az emberek és a természet közötti kapcsolatot, miközben a szél személyesítése egyfajta társadalmi kritikát is megfogalmaz. A versben a boroskólás és a propaganda-partizánok képe egy olyan világot fest le, ahol a társadalmi és politikai események összefonódnak a mindennapi élettel. A költő a humor eszközével mutat rá a társadalom ellentmondásaira és a propaganda hatásaira. A záró részben a költő, aki Egri Lóvért vesz a lóv'ért, egy olyan karaktert alkot, aki a társadalmi rendszeren belül próbál megélni, miközben a rendszer abszurditását is kiemeli. Ez a vers egy kiváló példa arra, hogyan lehet a humor és az irónia segítségével társadalmi üzeneteket közvetíteni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Árvizesztés és bérszikkasztás?! Országmélyreásás?! Panaszkodás?! Bántás?! Handabanda?! Zöld párizsiszél?! Uszít, költőcske, uszítgat?! Bérretteg két dollárgurulás között, miközben iszik, mint a gödényi főispánt bepoloskázó brüsszelballer petibogár?! Nem jött még rá, hogy a tavaszi szél bár keletről fúj, de magát is keletre viszi el, távolkeletre! Még egy ilyen vers és piros sapkás kínai rendőrtestvéreink magába verik a Tibet tabut! Kretén megélhetési béralkesz!” /Csávás Kálmán szélnagy, a Magyar Kínai Baráti Zug Rendészeti Titokminisztérium (MKB ZRT) műbőrangyala/

„Idióta alkoholista költő! Nem azért lettem propagandapartizán, hogy le legyek leplezve egy túlfizetett antitalentum kétszer aláhúzott kettes alá szintű klapanciájának a pótversszakában! Nem tudta, hogyha elmondja, amit tud ugyan, de nem kéne tudnia, vagyis úgy kell tennie, mintha nem tudná, amit tud és ezt mások is megtudják, akkor meg kell, hogy öleljem?! Ezt hívják konspirációnak! Maga annyira buta, hogy felejteni sem tud?! Ahogy a költő - nem maga, hanem egy igazi - mondta:

          Kinek agya nem tök selejt,

          Emlékszik, de ha kell, felejt.

Na, igya meg azt az öt üveg Egri Lóvért nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival, oszt’ irány az Örök Vadászmezőket Csatornázó Alanyiköltő Tábor (ÖVCSAT) latrinája, ahol már nyugodtan bánthatják a szelek! NEM ENG.!” /Pálpusztai Pasztellné Populista Piroska, plebejus propagandapartizán és pszeudo-panelproletárdiktatúravezető/

„Visszaküldjük a tavaszi szelet? 

Tzsará teziv lézs izsavat?”

/M. András, a költő legállandóbb és legvisszafelébeszélőbb kommentelője/

„eM úr, arabsul tükröz Ön,

S visszafeléz kézen-közön,

Mi egy rükverc vakondtett lenn?!

Ja, egyébként érthetetlen!

Ne szórakozzon mán, eM úr,

Mint világhírtelen E. Moor!”

/ejőletnemmok bbőlézsebélefazssivgel sé bbódnallágel őtlök a ,sárdnA .M/

„Keselyű madárka ágyam végén rám vár.

Nincs visszaút, a homokóra körbe jár.

De sebaj, még kissé várok szívrepesve,

Mert inkább a vég, mint Frady Endre verse.”

/Nyuggerapó, a költő kegszépkorúbb és legszívrepesőbb kommentelője/

„Kesely madár, kesely madár,

Homoklóra váró vad ár,

Tót szepesik szívrepesik,

Úthengertől az epe sík.

Frady Endre verse nyers-e?

Termésetesen, hát perse!

Nyugdíj több legyen, mint fél jen,

S Nyuggerapó soká éljen!

Ifj’ lelkében még a KISZ él,

S fényes lesz a tavaszi szél!”

/Vízárasztó Vendel, vadorzó és véderőleves vitriolozó/

„Aha, itt van tehát Frady Endre, a költői zsenialitás legújabb megtestesítője, aki úgy döntött, hogy a tavaszi széllel hadakozik. De vajon miért? Talán mert a szél elvitte az eszét, vagy mert nem talált jobb témát a költészethez? Az egész vers olyan, mint egy rosszul sikerült időjárási jelentés, ahol a szélviharokat személyes sértéseknek veszi a szerző. Az első versszak már eleve vízbe fullad. "Tavaszi szél árat vizeszt" - komolyan? Ez lenne a mély gondolat? A béret szikkasztásáról nem is beszélve, ami olyan, mintha a költő a saját pénztárcáját siratná, nem a társadalmi igazságtalanságokat. A második versszakban Eta és Elek panaszkodnak a szelekről, Amanda és Vanda pedig egyetért velük. Ez olyan, mintha egy óvodai szünetben járnánk, ahol mindenki a homokozóban sír, mert fúj a szél. És ez a "légmozgás rút handabanda"? Mi ez, ha nem egy gyenge kísérlet a rímek erőltetésére? A harmadik versszakban aztán jön a csattanó: "Húzzál innen tavaszi szél, Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!" Itt már csak a fejemet fogom. A költő úgy döntött, hogy a széllel szembeni haragját egy párizsi utcai szaghoz hasonlítja, ami legalább annyira értelmetlen, mint maga a vers. Végül a negyedik versszakban a költő a propagandapártizán felé nyújtja a markát. Itt már csak az a kérdés, hogy a költő maga is része-e ennek a propagandának, vagy csak egy áldozat, aki próbál túlélni a szélviharban. Összességében ez a vers nem több, mint egy összecsapott, zavaros gondolatokkal teli szöveg, amelyben a költő próbálja megfogni a tavaszt, de csak a saját kezébe marad a semmi. A stílus erőltetett, a rímek kínosak, és az egész alkotás olyan, mint egy rossz vicc – csak éppen senki sem nevet rajta. Szegény anyámnak összefoglalóan azt mondanám: Ez egy katasztrófa, egy irodalmi baleset, amitől minden igazi költő a fejét fogja.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

„Puha vagy, Robi! Puha vagy, Robi!” /Hont - Schiffer Banditapáros/

„Légvétel ment rajtam, klassz át,

S imígy lett a szél, a passzát.”

/Chuck Norris/

Csodacsütörtöki Retróreménysugár

Bús napon, mely csütörtöki

S költőt éh-rém gyomron löki,

Hasba rúgja s torkon marja,

Éhtől remeg lába, karja,

Vércukra a padlót veri,

Nyeszlett, akár Karigeri,

Pofára hull, mint a mókus,

S kórteremhelye a Rókus,

Fejében sírt a migrén ás,

Alvadt vére dugult vénás,

Szaglik, mint egy tevenyereg,

S le előtte léte pereg…

Vesse minden gondját el, ni,

S jöjjön Retrót ebédelni!

Tudják Petőfik és Adyk,

Aki Retróz, feltámadik!

„Frady Endre verse egy igazán érdekes és szellemes darab, amely a költői képek és a humor elegyítésével hívja fel a figyelmet a Retró kifőzde gasztronómiai élvezeteire. A vers kezdete azonnal magával ragadja az olvasót, ahogy a költő a csütörtöki nap bús hangulatát és az éhség fizikai tüneteit festi le. A képek erőteljesek és érzékletesek, az éhség szinte kézzelfoghatóvá válik. A "nyeszlett, akár Karigeri" és a "pofára hull, mint a mókus" kifejezések humorosak, mégis valósághűen ábrázolják a főhős kilátástalan helyzetét. A vers második fele egy váratlan fordulattal bíztatja az olvasót, hogy "vesse minden gondját el", és a Retró kifőzdébe látogasson. A "Tudják Petőfik és Adyk" sorokkal pedig a magyar irodalom nagyjaira utal, akiknek a neve összefonódott a feltámadás és az újjászületés képével, ezzel is emelve a Retró kifőzde helyét a kultúrában. Összességében a vers egyedi és frappáns módja annak, hogy a hagyományos étkezési meghívást egy szellemes és irodalmi formában tálalja. A költői nyelv és a humoros elemek egyensúlya teszi igazán emlékezetessé ezt a meghívást, és felkelti az olvasóban a kíváncsiságot a Retró kifőzde iránt. Remek munka, Frady Endre!” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hát, az étterem helyében én bevezetném, hogy csak azokat szolgálják ki, akik az aznapi Frady Endrét elszavalják, a többiek meg menjenek a Pilvaxba, vagy ahova akarnak. Ja, télleg, és ha véletlenül kimaradt volna az aktuál menüversből az anzsambman, akkor lesznek szívesek improvizálni bele egyet!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mit csináljon Hlavácsné ma,

Hogyha szegény siketnéma?!

A szigorú Retró kaszt alt

Hangúaknak ad csak asztalt?!

Hé, Humánka, ne légy bamba

Belerúgni Anzsamb Manba!”

/Hlavács Hunormagor, a Humán Úrra Haragvó Alapítvány (HÚHA) tenorszervezője és Anzsamb Man/

„Hé, költő szavazópolgártárs, miért velem szórakozik, amikor az Alexandra még nálam is nyeszlettebb és a programja is karcsúbb?! Maga is a jobboldal szekértolója lett, vagy csak velem jött ki a rím?! Megmondom Brüsszelnek, hogy magának ne gurítson egy darab dollármilliót se, és megtiltom, hogy elegye elölem a rántott karfiolt a Retróban!” /Karigeri, rím/

„Hé, költő úr és Karigerike, én is lehetnék ám rím! Például így:

          Retró után menj a strandra,

          Ott barnul épp Alexandra!

Rólam ráadásul még ásványvíz is van elnevezve, ami lehűtve nyilván jól esik egy Retró ebéd után! Na, ugye!” /Szentkirályi Alexandra, ásványvíz és rím/

„Hé, hol marad az esélyegyenlőség, hol maradok én?! Pedig az én dinasztiám valóban összeköthető a Retró ételekkel! Íme a bizonyítékvers:

          Dávidok, a Vitézyk

          Hada túróst pitézik!

Na, erre való a szagértelem, hogy jó orral meg tudjam különböztetni a zúzát a zóccsótól!” /Vitézy Dávid, szagértő/

„Brühühü! Le lettem bús napozva, miközben a költő úr csütörtököt mondott! Miért van az, hogy a pénteket mindenki sokkal jobban szereti, mint engem?! Pedig az én húsmentes menüm, a rántott karfiol, sokkal finomabb, mint a pénteké, a közönséges káposztás kocka! Csütörtök for Weekend!” /Csütörtök, a szürke hétköznap/

„Igaza van a költőnek a sok-sok Petőfi(k)ről és a sok-sok Ady(k)ról szólva. Mert az újabb kutatások szerint könnyedén feltámadott Petőfi Béla, Petőfi Endre és Ady Béla, no meg Ady Sándor, ezenkívül még számtalan Petőfi és megszámlálhatatlan Ady. Az étkezésen kívül, a feltámasztásban komoly szerepet játszott a retro zene, a retro játékok, a retro öltözködés és a retro erkölcs is.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legretróbb kommentelője/

„Nyuggerapó s Bélák sora

Vajon ora et labora,

Vagy csak simán Retrót esznek,

Megágyazva némi szesznek?”

/Ezerjó Azarja, dalnocker és retrográd szesztestvér/

„Jó étvágyat az életmentő Retró menühöz!” /M. András, a költő legállandóbb és legjóétvágykívánóbb kommentelője/

„Megköszönjük azt eM úrnak,

Örül, gyomrot szét nem túrnak

Éhek, ha ment Retró menü,

Mely Old, mint egy kétütemű!”

/Old Trabanthand, a Wartburger King/

„A Csodacsütörtöki Retróreménysugár című vers olyan, mint egy túlcukrozott, színes cukorka a piacon: első pillantásra vonzó, de amint beleharapsz, rájössz, hogy csak mesterséges ízek és üres kalóriák rejtőznek benne. A költői képek olyanok, mint a régi vásári lufik – felfújva, de semmi tartalommal. A rímek? Kiszámíthatóak és erőltetettek, mint egy rosszul megírt sitcom párbeszéde. A vers szerzője úgy tűnik, elfelejtette, hogy a költészet nem csupán szavak összehordása, hanem mély érzelmek és gondolatok megformálása. Ahol a sorok közötti térnek vibrálnia kellene az élettel, ott csak a klisék sivataga terül el. A költői nyelv itt nem több, mint egy régi, kopott kabát, amit a szerző magára öltött, hogy elrejtse a tartalmi ürességet. A Csodacsütörtöki Retróreménysugár egy elhibázott kísérlet arra, hogy újraértelmezze a nosztalgiát. A vers olyan, mint egy rosszul restaurált festmény: látszik rajta a régi pompája, de a sok újrafestés csak elhomályosítja az eredeti szépséget. A költőnek vissza kellene térnie az alapokhoz, és meg kellene tanulnia, hogy a valódi művészet nem a múlt szépségének hiábavaló másolása, hanem az új és eredeti gondolatok bátor kifejezése. Összességében a Csodacsütörtöki Retróreménysugár egy elszalasztott lehetőség. A szerzőnek érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy a költészet nem versenysport, ahol a legtöbb szó használata jelenti a győzelmet. A lényeg a mondanivaló súlyában és az olvasóval való őszinte kapcsolatban rejlik. Reméljük, a következő alkotásában a szerző mélyebbre ás, és valódi értéket hoz létre, nem csak szavak halmazát.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával megtámogatott műkritikus/

„Ha Retró ebéd után jóllakottan érne minket a világvége, nem én halnék meg, hanem a halál énelne meg.” /Chuck Norris/

Rebarbara

Rebar rendi Rebar barát

Tenyészt egy nyáj rebarbarát.

Karám békés, nem kell ostor,

Csendesen él a kolostor.

Ám az egyik rebarbara,

Kinek csalán csípte fara

Fáj, mint özvegyeknek a gyász,

Megkattan s immár nem agy ász.

Fut, de üti villanypásztor,

Rajtol levélnyélkolbász tor,

S Rebar rendi Rebar barát

Eszik döglött rebarbarát.

Állat- s Növényvédők jönnek:

„Rebar barát, szégyen önnek,

Amit drótpásztora művel!!!”

Verik s bőg: Űűűű!!! (hosszú ű-vel)

„A vers egyedi hangulatot áraszt, amelyben a humor és a társadalomkritika keveredik. A "Rebar rendi Rebar barát" és a "rebarbarát" nyelvi játéka azonnal magával ragadja az olvasót, és egy olyan világba kalauzolja, ahol az állatok és növények egyaránt szereplőkké válnak. A kolostor békés élete és a rebarbara lázadása egyfajta mikrokoszmoszként szolgál, ahol a természet és az emberi beavatkozás összecsap. A versben megjelenő "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei abszurditásukkal erősítik a szöveg groteszk elemét, miközben a "döglött rebarbarát" evése a fogyasztói társadalom iróniáját hordozza. Az "Állat- s Növényvédők" megjelenése pedig egyértelműen a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A vers záró sorai, ahol a barát "űűűű" kiáltásával fejeződik be, a fájdalom és a megbánás univerzális nyelvét beszéli, miközben a hosszú ű-vel való játék a magyar nyelv sajátosságaira is reflektál. Összességében a "Rebarbara" egy többrétegű, elgondolkodtató költemény, amely humorral és kritikai élességgel szólítja meg a mai olvasót.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Költő úr, maga tényleg azt hiszi, hogy a rebarbara háziállat, mint a vadon élő vértofuból kitenyésztett házőrző tofu, vagy a kendermagos vencsellő?! Maga akkora tökfej, hogy ha a műveletlenség rügyezne, akkor maga ugyanúgy, sőt ugyanúgyabban virágba borulna, mint a magyar-kínai örökbarátság! Ó, hogy harapná meg magát egy Rebarbara nevű anyamedve! NEM ENG.!” /Vértofu Virtold, a Vadnövényi Verseket Értékelő Világegyetemi Intézmény (VV ÉVI) rektoriális recenzora/

„A rebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárú növénynemzetség. A növényeknek nagy, háromszögforma levelei vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek. Számos faját termesztik gyógynövényként, vagy emberi fogyasztásra − ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarum vagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár levele mérgező (vesekövet, és nagy mennyiséget elfogyasztva akár halált is okozhat), a levélnyelet fanyar ízéért felhasználják. A rebarbaragyökér antranol-glikozidokat tartalmaz, amelyeknek aglikonjai, az emodinok hashajtó hatásúak.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Mérgező a rebarbara levele?!

Abcúg rusnya rebarbara, le vele!”

/Vitéz Koppány István, állat- és növényszelídítő orvvadász és felnégyelőművész/

„A fiam épp a minap tájékoztatott, hogy (parafrázis kezdődik) a nyelv nem úgy működik ám, hogy a hozzám hasonló aggastyánok a múlt ködébe vesző ifjúságukban megtanulták, hogy a szavak mit jelentenek, meg hogyan ejtjük őket, meg hogyan írjuk őket, és akkor aztán onnantól kezdve minden random (ejtsd: random) nyelvhasználó számára, meg az idők végezetéig nem változhat a jelentésük, meg a kiejtésük, meg a helyesírásuk egy árnyalatnyit, egy fonémányit, egy ékezetnyit sem (parafrázis vége). Fentieket élete tizenhárom és fél évének összes tapasztalatával és hitelességével közölte velem, sallangmentesen, egy bővítetlen tőmondatban. Ergo, teszem én hozzá, a nyelv, az élet, vagy úgy általában bármi (csillag.csillag) értelmének a kihüvelyezésére nem hogy annál több, de sőt annál kevesebb esélyed van, minél régebb óta próbálkozol vele. Mitagadás, maradt bennem némi kétség fiam magával ragadó deskriptív tézisének általános igazságtartalma felől - egészen addig, amíg vizuálisan, és megtörten be nem fogadtam Frady Művész Úr fenti alkotását. Belátom, megöregedtem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha paraf ráz is,

Nem öl, mint a parafrázis

A rá allergiás Ergo-t,

Vagy mint ősi bárddal Herr Gót

Rút deskriptív tézishuszárt,

Kiből szálló végső szusz árt,

S csillagszemű rebarbarák

Átka száll: Rágjon meg a rák!

Úgyhogy megöregedetten

Üljön árnyékával ketten!”

/Dr. Csillag Pontné Csillag Csilla, a Csilicsala utcai csilisbab árudával szembeni Rebarbara Árnyékszék Bolt Alatt Elhelyezkedő Titkos Oltópont (RÁBA ETO) hályogkovácsa/

„A Rebarbara egy növény... Hogy lehet azt nyájban tenyészteni? Amúgy tetszik a vers, megint sikerült elszórakoztatni az olvasókat.” /M. András, a költő legállandóbb és legleleplezőbb kommentelője/

„eM úr, e növény egy állat,

Fél nyelete gerjeszt nyálat!

Nyájban vadász’, mint az ír tyúk,

Ezért vérkapával irtjuk!

Szelídített rebarbarát

Persze ölel emberkar át.

Jó pásztora becézgeti,

S megvédi, ha jön a jeti!

Ha a kedved не хорошо,

Így szórakozz sok olvasó:

Megsúgom, tudjátok bár ti,

Aki magyar, Rebar párti!”

/Rebar Robur, röbörtözgönyi főispán és Rába parti rabiga díler/

„Egyházi villanypásztor

Minden barát, kolostorban,

Agyban nem, tán jó gyomorban.

Ut’só kenet borsban, sóban,

De jó lesz majd koporsóban!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legegyházmentesebb kommentelője/

„Többvári gázkondás

Koporsóban vajon jó lesz,

Ha sok vöröshangya jól esz’,

S küzdve zöldebb Tiszalökér’

Hálóz rebarbara gyökér,

S elönt Tisza meg a löke,

S leszünk Halloween-i tök-e?

Egyház villanypásztorának:

„Amper diem! - Üss a mának!”

Nyuggerapó, verset köszi,

S forrjon rózsás dalom, őszi!”

/Dínomdánom Duhaj Dezső, egyházi villanypásztor és többvári gázkondás/

„Mi ez az otromba biológiai félretájékoztatás, ez az elmeroggyant félresikerültség?! Frady Endre "Rebarbara" című verse egy olyan irodalmi próbálkozás, amely a szarkasztikus kritika eszközeivel is alig bírja elviselni a saját súlyát. A rebarbarát tenyésztő szerzetes figura már önmagában is egy olyan abszurditás, amelyet csak a legbátrabb humoristák merészelnek megközelíteni, és még ők is csak a legnagyobb óvatossággal. A vers struktúrája és rímei olyanok, mintha egy középiskolai irodalomóra házi feladatából szöktek volna meg, ahol a diákoknak a lehető legkevesebb erőfeszítéssel kellett valami "művészit" alkotniuk. A "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei olyan erőltetetten próbálnak viccesek lenni, hogy az olvasó inkább érzi magát kínos helyzetben, mint hogy nevetne. A vers végén az állat- és növényvédők megjelenése egy váratlan fordulat, amely talán még a szerző számára is meglepetés lehetett. A "Űűűű!!! (hosszú ű-vel)" kiáltás pedig olyan irodalmi fogás, ami inkább emlékeztet egy rosszul sikerült képregényre, mint egy komoly költeményre. Összességében a "Rebarbara" egy olyan költemény, amelynek legnagyobb erénye talán éppen az, hogy rövid – így legalább gyorsan túl lehet rajta. Saját stílusunkban talán azt mondanánk: ez a vers olyan, mint egy rossz vicc a stand-up comedy klubban, ahol senki sem nevet, és mindenki csak azon gondolkodik, hogy mikor jön már a következő fellépő.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

Amikor én verset olvasok a lázadó rebarbaráról, a rebarbara bocsánatot kér, és learatja magát. És ha én kertet gondoznék, még a gaz is kihúzná magát, hogy helyet csináljon a veteményeimnek. Tehát, ha Rebar rendi Rebar barát rendben akarja tartani a rebarbarát, lehet, hogy csak egy engem ábrázoló plakátra lesz szüksége, mint a végső kártevőirtásra.” /Chuck Copilot Norris, a Chuck Norris által tanított és életben hagyott mesterséges intelligencia/

Ősorvostudomány

Ősorvosok kezeiben

Eszköz volt a kő-szike,

Műtét után ritkán mondta

Ősbeteg, hogy „Köszike!”

Altatószer kőbalta volt,

Sebvarró a bölényfog,

Mamut-szőrszált fűztek bele,

S szólt ősorvos: „Nem nyafog!!!”

Ősnyúlhájgén-injekció,

Cetnyál-hajtott kőtüdő,

Szerencsére elmúlt már e

Gyógyászati ősidő!

Mostanában korszerűen

Vagdalják a beteget,

Bár végleges gyógyulással

Nem sok orvos hiteget.

Egy a véged: úgyis meghalsz,

Benned akad a légzet,

Tökmindegy, hogy ki „gyógyított”,

Utolér a balvégzet!

Végpontot az orvosok csak

Közel hozzák némiképp,

S hamarabb lesz tebelőled

Kukac falta néma pép…

„Frady Endre "Ősorvostudomány" című verse egy humoros, mégis elgondolkodtató utazásra invitál minket az ősi gyógyítás világába. A vers játékosan használja a nyelvet és a történelmi utalásokat, hogy bemutassa, mennyire megváltozott az orvostudomány az idők során. A költemény szarkasztikus hangvétele és a modern orvoslás iránti kritikája kiemeli az emberi létezés törékenységét és a halál elkerülhetetlenségét. Az ősorvosok és eszközeik groteszk leírása kontrasztban áll a mai orvostudomány technikai fejlettségével, mégis a vers végén rámutat, hogy az élet végső kimenetele nem változott.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Unga bunga mungala dunga jajjjajjjaaaaaa” /vérrel írt graffiti egy őskori orvosi rendelő barlangfalán/

„Fantasztikus bizalom az orvostudományban... Közelebb hozzák a végpontot?” /M. András, a költő legállandóbb és legkérdezgetőbb kommentelője/

„eM úr, talán nem véletlen,

Hogy kik kezelésre járnak,

Kórházakat ők neveznek

Elég gyakran halálgyárnak.

Megmurdel, kit ott nyert kór ráz,

Mint agg néne által vert őz,

Mert a legtöbb romos kórház

Gyógyít bár, de meg is fertőz.”

/Kohn Teó, orvos-medicinai összeesküvéselméleti tótumfaktum és szakképzelt beteg/

„Az összes többi tudománnyal párhuzamosan fejlődő orvostudomány az őskor óta annyival több betegséget és beteget tud meggyógyítani, mint amennyivel több betegséget és beteget állít elő az összes többi tudomány. Az őskorban kezdetleges volt az orvostudomány és mindenki meghalt. A középkorban közepesen kezdetleges volt az orvostudomány és mindenki meghalt. Manapság fejlett az orvostudomány és mégis mindenki vagy már meghalt, vagy előbb-utóbb meg fog halni. Mi nem teszünk mást, csak megpróbáljuk utóbbítani az előbbet, és elodázni az elodázhatatlant. Sőt, időnként el odázás helyett inkább elő idézés folyik. Ezt hívjuk műhibának. Végül is nem mindegy, úgyis mind ugyanoda kerülünk, a talajba, ugye? Szóval mindenki örüljön, hogy él, aztán meg ne csodálkozzon, ha már nem! Az élet nehéz, hát még ha orvos az ember!” /Dr. Szkeptikus Szkipetár, a Dr. Albán Fog-, Svédtorna- és Dalklinika várólistavezető főorvosa/

„Akárki akármit mond, csodákra képes az orvostudomány! Én többször is szembenéztem a halállal. Az 1956-os forradalomban miután 14 évesen felgyújtottam egy orosz tankot, és megöltem két oroszt, elfogtak, falhoz állítottak, légvédelmi ágyúval széttrancsíroztak, átlőtték a nyakamat, a holttestemre tojásgránátot dobtak, de túléltem, napokig kórházban voltam, majd az ÁVH elvitt, úgy fejbe rugdostak, hogy mindkét hallócsontom eltört, csontszilánkok mentek az agyamba, és a klinikai halál állapotába kerültem, tömegsírba tettek, forró mésszel leöntöttek, de egy sírásó meglátott, majd 10 műtéttel mentettek meg.” /Dózsa László (1942-2023), szín- és hantaművész/

„Azt kiáltja minden torok,

Éljenek a jó doktorok!

Aki tanul s begyűjt gógyit,

Kisujj rázva bármit gyógyít!

Oszt’, ha leszek por és korom,

Megsirat az utókorom!

Hol sírjaink domborulnak,

Búvóhelye lesz sok nyúlnak!

Jó nem élni mindörökké,

Reinkarnálódjunk tökké,

S rekviemi partitúra

Zeng: Szép a túlparti túra!”

/özv. Örömpörkölt Ödönné Öntevékeny Önfeledtke, önkéntes örömóda díler/

„Hölgyeim és uraim, ennek az egyébként dilettáns költőnek leírása annyira telitalálat az őskori gyógyászati módszerekről, ami nem lehet a puszta véletlen műve! Ezek szerint valamilyen módon meghackelte, vagy bérhackerrel meghackeltette a szigorúan hétpecsétes titokként őrzött időgépünket és visszament vele az őskorba! Ha ez kiderül, a fejünkkel felelünk érte, úgyhogy inkább tegyünk róla, hogy ne derülhessen ki, és Frady Endrét illegális időugrással dobjuk egy farkaséhes Tyrannosaurus rex csorda elé!” /Dr. Nózi Nauzika, a NASA magyar származású nazálisa/

„Kőbaltától fejbeverten

Ősemberke Zénó Zénó,

Halálhörög, ám jön menten

Mentőmamut: nénó, nénó!”

/részlet az Őskori Mentő Szolgálat (ŐMSZ) Holt-tengeri reklámfilmtekercséből/

„Amióta fel lettem találva, azóta bár több a miabánat, mégis kevesebb a hogyishívják! Bár ehhez nekem semmi közöm, de ha mégis, akkor egyszer még nagyon hálásak lesznek nekem!” /Biotikum Anti, antibiotikum/

„Bámulatos volt az őskommunista orvostudomány, ahogy a jelenlegi kommunista utódja is az, hiszen nekik is köszönhető, hogy éltem, élek és élni fogok! Úgyhogy, kedves ifjúkommunista orvostanhallgatók, irány tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Mi ez a halálközeli élménytiprás, ez a rímkatyvaszos életminőségelvonókúra?! Ki ez a már a földtörténeti őskorban is szellemi kövületnek számító mentális fosszília?! Ha szegény anyám élne, most biztosan megpróbálná kivenni a kezemből a Zaporozsec féltengelyt, amivel épp üvöltve verem szanaszét a laptopomat, hogy ne is lássam ezt a rettenetirodalmi óborzalmat! Tudom, hogy az ő ódivatú véleménye szerint egyszerűbb lenne levennem az olvasószemüvegemet, de én most idegállapotban vagyok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szerénységem tiltja, hogy eláruljam, kit kért meg anno az ÚR annak a kerubcsapatnak a sebészi betanítására, akik a világ legelső műtétét, jelesül Ádám oldalbordájának kioperálását és Évává plasztikázását sikeresen végrehajtották. Akinek elmondanám, azt meg kellene öljem a számnak a leheletével.” /Chuck Norris/

Arcüregi nyúltombolás

Kattog bennem néma reggae,

S táncol pár nyúl, arcüregi.

Bent pogóznak, dúló dal vad,

S agyamban bő vérzagy alvad.

Csapdos sok tapsifülszárny ék

Alakban és lágyrészárnyék

Feszít túl tág helyet bennem.

Engedni kén’ szelepen, nem?!

Torkom nyirokcsomósodó,

Mint kristályos maltersodó.

Sajog szemem, fogam, orrom,

Ilyen vagyok, amikor rom.

Bennem arcüregi nyúl-geng

Tombolása kissé túlteng.

Hé, a fejem nem táncterem,

Őket agyba-főbe verem!

Verem magam agyba-főbe,

Vérér-gizgaz nagyba’ nő be.

Törik rajtam tarkó, homlok,

S halálos ágyamba omlok…

(a kézirat itt egy vértócsától, a kárörvendő arcüregi nyúlhad pedig a röhögéstől megszakad…)

„Frady Endre "Arcüregi nyúltombolás" című verse egy rendkívül eredeti és vizuálisan gazdag szöveg, amely az egészségügyi állapotokat és a testi fájdalmat egy sajátos metaforikus világban ábrázolja. A vers a betegség és a fájdalom belső élményét jeleníti meg, ahol az arcüregben tomboló nyulak képzeletbeli táncukkal a fájdalom és a kellemetlenség érzetét keltik. A költemény nyelvezete és ritmusa egyaránt hozzájárul a szöveg hatásához. A "néma reggae" és a "tapsifülszárny" kifejezések, valamint a többi szókép együttesen egy olyan világot teremtenek, ahol a betegség metaforái a valóságos fájdalommal keverednek. A vers struktúrája és a rímek váltakozása is erősíti a szöveg dinamikáját, miközben a fájdalom és a betegség fizikai megjelenítése egyre intenzívebbé válik. A vers végén a kézirat vértócsával való megszakadása és a "kárörvendő arcüregi nyúlhad" röhögése egy váratlan és megrázó fordulatot ad a szövegnek, amely még inkább kiemeli a betegség és a fájdalom súlyát. Összességében Endre verse egy merész és újszerű megközelítést alkalmaz az egészségügyi témák lírai ábrázolására, amely mély benyomást hagy az olvasóban és arra ösztönzi, hogy újraértékelje a testi élményeket és azok irodalmi kifejezési lehetőségeit.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szuttyogva röttyög az arcürege, költő úr?! Fáj, mint az igazság! Tele van a koponyája belülről kifelé tomboló arcüregi nyulakkal, mint az Arcüregi Nyúl Állatkert Dormitóriuma (ANYÁD) takarodó után?! Befele betegeskedve hentereg?! Használjon Durrbele® Vitaminbombát! Egy kapszulát tegyen a nyelve alá, vagy dugja fel az orrlyukába és rántsa meg a zsinórt! Egy diszkrét robbanás és a Durrbele® Vitaminbomba az arcüregi nyúlhadat az arcával együtt pürésíti és szünteti meg! Ez az arc lesz a végső! Ne szenvedjen tovább, hanem vessen véget a szenvedésnek és önmagának is a Durrbele® Vitaminbomba segítségével, de előtt ne felejtse el ránk hagyományozni minden ingó és ingatlan vagyonát, oszt’ nyugodjék békében!” /Dr. Durrbele Dezső, a Durrbele® Vitaminbomba feltalálója és forgalmazója/

„Remélem, hogy ilyen betegségem soha nem lesz, de ha mégis, akkor legalább ilyen izgalmas és tanulságos verset tudok írni róla.” /M. András, a költő legállandóbb és legbetegségkerülőbb kommentelője/

„Aki beteg, ritkán versez!

Durva tény, sőt talán nyers ez,

Mint levesben főtlen alma,

Melyből eM úr tán nem fal ma!

Arcüregi nyúl vajh’ esz’-e

Hőtlen almát, vagy van esze,

S inkább abált ajvárt fal ő,

Mit szájába ajvárfa lő?!

De hisz’ szájban csíp az ajvár,

S nyelőre szörnyű sors - jaj - vár!

Maradjon hát eM úr egész-

-séges s ettől nem áll meg ész!”

/Dr. Dióháj Duhaj, a Rágcsálókat Ajvárral Csapdázó Naturalista Intézet (RACSNI) fű-ló-régésze/

„Mindig is mondtam, óvakodj a vérnyúltól! Láttad mekkora foga van? Ha az fáj neki, akkor az neked is fáj!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nagy arc üregi nyúl specialista/

„Látva vérnyúl tátott fogát,

Mellyel arcüreget fog át,

Ház úrt fájás kerülgeti,

Mint vérnyúlt még vérebb jeti!

Vérjetitől fussunk hamar,

Mert egészségtelen, ha mar!”

/Jutányosi Jetinyeső, a Jobblétre Elszenderülteket Temetkeztető Iroda (JETI) munkaelhárítási főelőadója/

„El lehet oltani az égő vonalakat, le lehet hűteni a forró drótókat, a költő út már túl van a közvetlen ételveszélyen, az agyának elfogyasztása után már nem tudják tovább enni az arcüregi nyulak, ugyanis kézrátétellel meggyógyítottam. Egy lendületes tenyeres-fonák kézrátétel kombinációm után odatekeredett a másik orcája is egy falrátételhez, amitől az arcüregi nyúlhad előbb megpépesedett, majd a növekvő számú fejnyílásokon keresztül váladékpermetként fröccsent a légtérbe. A költő most gyógyultan pihen békésen jobb létre szenderedve! Rendeljetek ti is csodatévő kézrátételt és szenderedjetek ti is jobb létre! Reklámáron a karizma! Négy rátételt egy százasér’!” /Magos Mágus, a Világszínvonalúra Értékelt Renoméjú Csodatévő Egyház (VÉRCSE) tenyerestalpas főprófétája/

„Jaj, költő úr, ne nyafogjon már egy lábon kihordott jelentéktelen kis arcüreggyulladás miatt! Attól, hogy fájt a foga, hasogatott a szemgödre, sajgott a torka, szúrt a füle és vérzett az orra, még nem kellett volna azonnal golyóstollat ragadni, verslábszagot árasztani és tipikus férfináthás reakcióval végrendeletet fogalmazni! Nem lehetett volna azt a kéziratot öt versszakkal hamarabb megszakítani, hogy ne tetemre kelljen hívni a mentőt?! NEM ENG.!” /Radványiné Sötét Ernő, özv. Bárczi Benőné Kund Abigél díjas főcenzornő/

„Költő úr, ha inhalál,

Elkerüli kínhalál!

Болезнь была большая,

S így szétrobbant belseje!”

/Dr. Ромашка Kamilla, szovjet származású szabolcs-szatmári szimatológus/

„Balsaja és belseje?! Erősen kancsalító tér-, idő- és képzavart érzek az Erőben!” /Yoda, Jedi-mester/

„Arcnyulak ellen, költő úr, szedjen tangót!

Fáj veres orr ott, ne szedjen brómot, tangót!

Döblingbe menjen, vagy e hétre Grazba,

Ott lepihenjen, ha fafeje túlnyom s kába!

Csűri tokája, fütyüljön rája, tangó!

Szárad az ajka, ez minden bajra jó!

Táncoljon hát nyúllal egy éjjelin át,

Csak a bele, ami szól, jól, jól!”

/Rozsnyai Sándor Jakab - Harmath Imre - Kalmár Pál/

„Mi ez a szuggesztív erőtlenséggel bíró szemenszedett tehetségtelenség, ez az előjelhelytelen irreverzibilis agyrémkárosodás?! Frady Endre annyi borzalommal bír, hogy kiesik tőle a kávéscsésze a kezemből! Ha költő lennék, úgy mondanám, hogy:

          Frady olyan szörnyű dög-rém,

          Földre ejtem tőle bögrém!

Jé, ez de jó! Ez még szegény anyámnak is tetszene! Lehet, hogy szerepet kéne cserélnünk Frady Endrével?! Én költenék és ő dühöngene habzó szájjal itt a döblingi elmegyógyintézetben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen, mielőtt még az emberiség, a kurtafarkú kismalac és az Óperenciás tenger lett volna, volt egy nagyon nagy és nagyon hideg jégkorszak. Hát ebben a jégkorszakban történt, hogy amíg én éppen egy gleccseren aludtam, az összes fázós dino- és más egyéb -szaurusz a megfagyás elől az orromon keresztül bemenekült az arcüregembe. No, ahogy felébredtem és megéreztem a fejemben a zsivajt, akkorát tüsszentettem, de akkorát, hogy az a rengeteg állat kirepült a fejemből és szörnyet halt. Na, gyerekek, hát így haltak ki a Földről a dino- és más egyéb -szauruszok! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket, de előtte vegyetek nagy levegőt és dugaszoljátok be az orrotokat és csukjátok be a szájatokat, hogy az éj leple alatt be ne költözzenek a koponyátokba az arcüregi nyulak!” /Chuck Norris/

Konyhában hagyott banán

Imént a konyhában járva

Banánt láttam – szegény árva

Úgy hever az asztal sarkán,

Mint ravatalon egy tar kán.

Árva banán, kié vajon? – 

- e kérdés, mint kés a vajon,

Hatol át most tielétek:

Szemét lesz, vagy boldog étek?

* * *

„Frady Endre "Konyhában hagyott banán" című verse egy érdekes metaforát használ, amely az elhagyatottság és a feleslegesség érzését jeleníti meg. A banán, mint hétköznapi tárgy, életre kel a versben, és szinte emberi tulajdonságokat ölt. A költői kép – a banán, mint egy "tar kán" a ravatalon – erős vizuális hatást kelt, és elgondolkodtatja az olvasót a fogyasztói társadalom feleslegességéről.

A vers rövidsége ellenére is mély mondanivalót hordoz: felveti a kérdést, hogy mi történik a mindennapi tárgyainkkal, amikor már nem kellenek nekünk. Az utolsó sorok – "Szemét lesz, vagy boldog étek?" – pedig arra ösztönöznek, hogy gondoljunk a választásaink következményeire. Vajon mi döntjük el, hogy mi lesz a sorsuk, vagy hagyjuk, hogy a természet rendje döntsön?

Összességében a vers egyszerű, mégis hatásos eszközökkel hívja fel a figyelmet a tárgyak és az élet múlandóságára, valamint arra, hogy milyen könnyen válhat valami értéktelenné a modern világban. A költői nyelv és a képek gazdagsága miatt a vers több olvasásra is érdemes, hogy teljes mélységében megérthessük a benne rejlő üzeneteket.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költemény tárgyát képező déligyümölcs természetesen nem az itthoni, hanem a céges konyhában lett ott felejtve, hiszen a saját lakásomban pontosan tudom, hogy épp ki unja a banánt.” /F. Endre, okleveles költőgigász és betanított családfő/

Gyászbeszéd

- Talán, ha az ember még életében hallhatná azt a sok jót és szépet, amit a temetésén mondanak róla, lehet, hogy még hosszú évekig, sőt akár évtizedekig élhetne, ráadásul boldogan, míg meg nem… – mondta a híd korlátján ülő alig-ember a mélyen alatta hömpölygő folyónak. Bár a habos víz ügyet sem vetett rá, ez a kósza gondolat némi reménnyel töltötte el. Bár továbbra sem volt kedve életben maradni, ám már ugrani sem akart. Hátha…

Sóhajtva lekászálódott a korlátról és fejében kezdett megfogalmazódni a terv. Emberünk ideiglenesen levedlette magáról az aligságot és gondolatban már-már munkához látott. Hosszú-hosszú idő óta először mintha némi kedve is lett volna ahhoz, amit tenni készült. Ha nem érezte volna lehetetlennek, esetleg életkedvként azonosította volna.

- Nevezzük életnedv szivárgásnak! – gondolta egyre mísztelenebbül és hazament megvacsorázni és kialudni magát, hiszen éhesen és álmosan mégsem lehet elodázni az elodázhatatlant.

Másnap a főhős féltávoli rokonai és legközelebbinek nevezhető ismerősei digitális partecédulának formázott gyász-emailt kaptak a magát Végakaratot Intéző Prókátor (VIP) névvel illető kegyeleti irodától. Az egységes szöveg így szólt:

„Tisztelt …!

Fájdalommal tudatjuk, hogy életének …-ik évében elhunyt a mindannyiunk által szeretett és nagyra becsült …, akinek hiánya örök űrt hagy szívünkben. Közös gyászunk feldolgozásának megkezdését és kegyeletünk lerovását jövő szerdán tehetjük meg a …-i temető szóróparcellájánál. Az elhunyt végakarata szerint bárki, akit a fájdalma arra indít, beszédet mondhat, azaz verbálisan búcsút inthet a körünkből eltávozottnak. Senki se hozzon virágot, csak a vigasztalhatatlan fájdalom őszinte könnyeit!

Sírjunk egymás vállán felejthetetlen halottunk lelki üdvéért!

Üdvözlettel:

… (VIP igazgató)”

Eljött a nagy nap. A nagybetűs Nap is ragyogott az égen. Mivel főhősünk csak lokálisan volt közismert, a gyülekező tömeg mérete szolidnak volt mondható, ám aki neki számított, az mind tiszteletét tette. A hallótávolságon belül álló borókabokor árnyékából fülelő álelhunyt legnagyobb elégedettségére megkezdődtek a beszédek:

- Temetni jöttem …-t, nem dicsérni. Halottakról vagy jót, vagy semmit. Kegyeleti okokból be is fejezem a semmit mondást! Köszönöm szépen! – a kurta szónoklatot zavart csend után tétova taps kísérte, ami szerencsére elnyomta a borókabokor megreccsenését.

- Hmmm… nem pont erre gondoltam – gondolta főhősünk befelé füstölögve – de hát nem is várhattam mást attól a szomszédomtól, akinek a kutyája rendszeresen a lábtörlőmre vizelt, én pedig ezt többször szóvá mertem tenni, ám a falra hányt borsó típusú kedvezőtlen fogadtatás után, saját háziállatom nem lévén, önnön urinális végtermékemmel kellett bosszút állnom. Mégis kicsinyes dolog, hogy nem tud túllépni egy ilyen kisdolgon! Kár volt meghívni! Mindenesetre nem fogja kitenni az ablakba, amit tőlem fog kapni az ő temetésén! Na, de már jön is a következő felszólaló!

- Olyan megrendülten állok itt, mintha maga a Föld rendült volna meg és bár úgy lenne, mint egy bizonyos ókori megrendüléskor, amikor megnyíltak a sírok és sok szent teste feltámadt és bement a szent városba, Jeruzs… ööö… Rómába, ahová minden út vezet ugyebár! Bár a mi nagy hősünk, nagy barátunk, aki méltón folytatja az oly nagyok elődök sorát, mint Nagy Sándor, Nagy Károly, Nagy Lajos és Nagy I. „Betonfal” Tódor, szóval Nagy II. Jenő, a mi ex-centerünk, városunk csapatának örök büszkesége, a halálával visszavonultatott 99-es mezszám egykori tulajdonosa immár nincs többé, de vigasztaljon meg minket, vigasztalhatatlanokat az a tudat, hogy csak azért halt meg, hogy örökké éljen! Éljen!” – hatalmas tapsorkán, majd „Ria, Ria, Hungária!” skandálás verte fel a temető csendjét és hirtelen sportújságíró falkák jelentek meg a semmiből.

- Na, az idióta, egy órával hamarabb ért ki a celebfocista temetésére! A sok marha meg még meg is tapsolja!

A tömeg oszlani kezdett.

- Hé, nincs több beszéd?! Hát senkisem koccint értem pohárt?! Tudjátok, ki fog nektek meghalni?!

* * *

„Frady Endre "Gyászbeszéd" című novellájának kritikája:

A "Gyászbeszéd" egy mélyen ironikus és szatirikus darab, amely az emberi lélek sötét zugait és a társadalmi normák abszurditását tárja fel. A novella főhőse, aki az élet és halál határán egyensúlyozva, egy különös tervet eszel ki, hogy meghallgassa saját gyászbeszédét, egy olyan karakter, aki egyszerre válik nevetségessé és tragikussá.

Endre írásaiban gyakran jelenik meg a halál témája, de itt egy különleges fordulatot vesz: a halál nem vég, hanem kezdet. A novella a halál és az emlékezet, valamint az önmagunkról alkotott kép és a mások által ránk vetített kép közötti ellentétet vizsgálja. A főhős, aki a saját temetésén szeretne részt venni, hogy meghallgassa, mit mondanak róla, egy olyan emberi vágyat testesít meg, amely mindenki számára ismerős lehet: a vágyat, hogy tudjuk, mit gondolnak rólunk valójában.

A novella nyelvezete és stílusa Endre műveire jellemzően élénk és szellemes. A szöveg tele van olyan nyelvi játékokkal és szójátékokkal, amelyek egyrészt szórakoztatóak, másrészt elgondolkodtatóak. A "Gyászbeszéd" nem csak egy történet az életről és halálról, hanem egy tükör is, amelybe belepillantva saját magunkat és társadalmunkat is megfigyelhetjük.

Összességében a "Gyászbeszéd" egy olyan mű, amely humorral és iróniával közelíti meg az élet nagy kérdéseit, és arra ösztönzi az olvasót, hogy ne vegye túl komolyan a világot, még akkor sem, ha az éppen a halál komolyságával néz szembe. Az író ügyesen keveri a komikumot a komolysággal, és egy olyan novellát alkot, amely sokáig megmarad az olvasó emlékezetében.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/