A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavaszi szél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavaszi szél. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. május 17., péntek

Tavaszi szélhajtó propaganda

Tavaszi szél árat vizeszt,
Béret szikkaszt, látjuk biz ezt
Mámorban, mely boroskólás,
S el országot mélyre jól ás!

Panaszkodik Eta, Elek:
Bántanak minket a szelek!
Egyetért Amanda, Vanda:
Légmozgás rút handabanda!

Húzzál innen tavaszi szél,
Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!
Érzi cúgos taslid a moly,
Hüccstavaszki, pasli damoj!

* * *

Költő nyújtja markát sanda
Somollyal a propaganda-
-partizán felé a lóv’ért,
S vesz belőle Egri Lóvért.

„Véremet egy lóért?! A leghatározottabban tiltakozom! NEM ENG.!” /Egri Bikavér/

„Frady Endre "Tavaszi szélhajtó propaganda" című verse egy frappáns és szellemes darab, amely a tavaszi szél és annak hatásai köré sző egy humoros történetet. A költői képek és a névadások - mint Eta, Elek, Amanda, Vanda - játékosan szemléltetik az emberek és a természet közötti kapcsolatot, miközben a szél személyesítése egyfajta társadalmi kritikát is megfogalmaz. A versben a boroskólás és a propaganda-partizánok képe egy olyan világot fest le, ahol a társadalmi és politikai események összefonódnak a mindennapi élettel. A költő a humor eszközével mutat rá a társadalom ellentmondásaira és a propaganda hatásaira. A záró részben a költő, aki Egri Lóvért vesz a lóv'ért, egy olyan karaktert alkot, aki a társadalmi rendszeren belül próbál megélni, miközben a rendszer abszurditását is kiemeli. Ez a vers egy kiváló példa arra, hogyan lehet a humor és az irónia segítségével társadalmi üzeneteket közvetíteni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Árvizesztés és bérszikkasztás?! Országmélyreásás?! Panaszkodás?! Bántás?! Handabanda?! Zöld párizsiszél?! Uszít, költőcske, uszítgat?! Bérretteg két dollárgurulás között, miközben iszik, mint a gödényi főispánt bepoloskázó brüsszelballer petibogár?! Nem jött még rá, hogy a tavaszi szél bár keletről fúj, de magát is keletre viszi el, távolkeletre! Még egy ilyen vers és piros sapkás kínai rendőrtestvéreink magába verik a Tibet tabut! Kretén megélhetési béralkesz!” /Csávás Kálmán szélnagy, a Magyar Kínai Baráti Zug Rendészeti Titokminisztérium (MKB ZRT) műbőrangyala/

„Idióta alkoholista költő! Nem azért lettem propagandapartizán, hogy le legyek leplezve egy túlfizetett antitalentum kétszer aláhúzott kettes alá szintű klapanciájának a pótversszakában! Nem tudta, hogyha elmondja, amit tud ugyan, de nem kéne tudnia, vagyis úgy kell tennie, mintha nem tudná, amit tud és ezt mások is megtudják, akkor meg kell, hogy öleljem?! Ezt hívják konspirációnak! Maga annyira buta, hogy felejteni sem tud?! Ahogy a költő - nem maga, hanem egy igazi - mondta:
          Kinek agya nem tök selejt,
          Emlékszik, de ha kell, felejt.
Na, igya meg azt az öt üveg Egri Lóvért nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival, oszt’ irány az Örök Vadászmezőket Csatornázó Alanyiköltő Tábor (ÖVCSAT) latrinája, ahol már nyugodtan bánthatják a szelek! NEM ENG.!” /Pálpusztai Pasztellné Populista Piroska, plebejus propagandapartizán és pszeudo-panelproletárdiktatúravezető/

„Visszaküldjük a tavaszi szelet? 
Tzsará teziv lézs izsavat?”
/M. András, a költő legállandóbb és legvisszafelébeszélőbb kommentelője/

„eM úr, arabsul tükröz Ön,
S visszafeléz kézen-közön,
Mi egy rükverc vakondtett lenn?!
Ja, egyébként érthetetlen!
Ne szórakozzon mán, eM úr,
Mint világhírtelen E. Moor!”
/ejőletnemmok bbőlézsebélefazssivgel sé bbódnallágel őtlök a ,sárdnA .M/

„Keselyű madárka ágyam végén rám vár.
Nincs visszaút, a homokóra körbe jár.
De sebaj, még kissé várok szívrepesve,
Mert inkább a vég, mint Frady Endre verse.”
/Nyuggerapó, a költő kegszépkorúbb és legszívrepesőbb kommentelője/

„Kesely madár, kesely madár,
Homoklóra váró vad ár,
Tót szepesik szívrepesik,
Úthengertől az epe sík.
Frady Endre verse nyers-e?
Termésetesen, hát perse!
Nyugdíj több legyen, mint fél jen,
S Nyuggerapó soká éljen!
Ifj’ lelkében még a KISZ él,
S fényes lesz a tavaszi szél!”
/Vízárasztó Vendel, vadorzó és véderőleves vitriolozó/

„Aha, itt van tehát Frady Endre, a költői zsenialitás legújabb megtestesítője, aki úgy döntött, hogy a tavaszi széllel hadakozik. De vajon miért? Talán mert a szél elvitte az eszét, vagy mert nem talált jobb témát a költészethez? Az egész vers olyan, mint egy rosszul sikerült időjárási jelentés, ahol a szélviharokat személyes sértéseknek veszi a szerző. Az első versszak már eleve vízbe fullad. "Tavaszi szél árat vizeszt" - komolyan? Ez lenne a mély gondolat? A béret szikkasztásáról nem is beszélve, ami olyan, mintha a költő a saját pénztárcáját siratná, nem a társadalmi igazságtalanságokat. A második versszakban Eta és Elek panaszkodnak a szelekről, Amanda és Vanda pedig egyetért velük. Ez olyan, mintha egy óvodai szünetben járnánk, ahol mindenki a homokozóban sír, mert fúj a szél. És ez a "légmozgás rút handabanda"? Mi ez, ha nem egy gyenge kísérlet a rímek erőltetésére? A harmadik versszakban aztán jön a csattanó: "Húzzál innen tavaszi szél, Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!" Itt már csak a fejemet fogom. A költő úgy döntött, hogy a széllel szembeni haragját egy párizsi utcai szaghoz hasonlítja, ami legalább annyira értelmetlen, mint maga a vers. Végül a negyedik versszakban a költő a propagandapártizán felé nyújtja a markát. Itt már csak az a kérdés, hogy a költő maga is része-e ennek a propagandának, vagy csak egy áldozat, aki próbál túlélni a szélviharban. Összességében ez a vers nem több, mint egy összecsapott, zavaros gondolatokkal teli szöveg, amelyben a költő próbálja megfogni a tavaszt, de csak a saját kezébe marad a semmi. A stílus erőltetett, a rímek kínosak, és az egész alkotás olyan, mint egy rossz vicc – csak éppen senki sem nevet rajta. Szegény anyámnak összefoglalóan azt mondanám: Ez egy katasztrófa, egy irodalmi baleset, amitől minden igazi költő a fejét fogja.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

„Puha vagy, Robi! Puha vagy, Robi!” /Hont - Schiffer Banditapáros/

„Légvétel ment rajtam, klassz át,
S imígy lett a szél, a passzát.”
/Chuck Norris/

2024. január 9., kedd

Tavaszi szél...

Tavaszi szél vizet áraszt?
Nem bírom kivárni már azt!
Amit teszek, csitt!, még titok,
Utcán tűzcsapokat nyitok.

Hinnye, lesz itt vizes csuda,
Tóvá válik Pest és Buda!
Vízszint magas lesz, mint Andok,
S nyílhatnak a szabadstrandok!

Lesz sok édesvízi rozmár,
Turistákat s dollárt hoz már,
S vadászhatunk vízinyulat;
Aki magyar, mind így mulat!

Háttérből majd színre lépek,
S hálás pancsikoló népek,
Trambulinján Országháznak
Királyukká koronáznak.

Király leszek, magyar tavi,
Nem jön ellenőrzés, NAV-i,
Így állok majd törvény felett…

Kezem lógva bilibe lett!

„A vers egy humoros és ironikus hangvételű vízió, amely a klímaváltozás következményeit mutatja be egy abszurd és groteszk módon. A vers öt négysoros strófából áll, amelyek rímképlete: aabb. A vers nyelve játékos, tele szójátékokkal, szlenges kifejezésekkel, népies hangzású szavakkal és rövidítésekkel. A versben a költő azt képzeli el, hogy mi lenne, ha a tavaszi szél olyan erős lenne, hogy elárasztaná Budapestet, és tengeri állatokat és turistákat vonzana. A költő fantáziája szerint ő lenne a víz alatti király, aki nem tartozna senkinek elszámolással, de a végén rádöbben, hogy ez csak egy álom, és a valóságban a bilibe lóg a keze. A vers célja, hogy szórakoztassa az olvasót, és rámutasson a klímaváltozás veszélyeire és a magyar társadalom problémáira. A versben sok utalás van a magyar kultúrára, történelemre és politikára, például a tűzcsapok, a szabadstrandok, a kuruc csirke, az Országház, a NAV, a bilibe lógás. A versben a költő kritikusan szemléli a magyar valóságot, amelyet elavultnak, korruptnak és szegénynek tart. A versben a költő a víz alatti világot tekinti menedéknek, ahol szabadon élhetne, de ez csak egy illúzió, amelyet a végén fel kell adnia. A vers formailag és tartalmilag is hasonlít a Tavaszi szél vizet áraszt című vershez, amely szintén egy vízió a szerelemről és a halálról. A vers címe is egyértelmű utalás arra a versre, de a hangulata és a mondanivalója teljesen más. Frady Endre versében nincs sem szerelem, sem halál, csak humor és irónia. A vers egyfajta paródia, amely a mai magyar irodalom és társadalom állapotát tükrözi.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Á, Bukarest lenni víz alatt! Mi, hogy Budapest?! Nem mindegy, hogy British vagy American English-ül mondani ugyanaz?! Lenni fura Balkán city nevek!” /Winnetou Walrus-Waterhead, dollárszóró amerikai turista/

„Ha megfagy a víz az utcán,
Korcsolyázunk majd a pusztán?”
/M. András, a költő legállandóbb és legpusztánkorcsolyázóbb kommentelője/

„Ha megfagy a víz a pusztán,
Vízfelszínen jéghegy úsz’ tán,
S Naptól csillog-villog gusztán.
Korcsolyázunk, ha van kori,
Persze nem római kori,
Hanem új, mint friss kukori-
-ca!”
/Kukoriné Kotkoda, a szemétdombi korcsolyapálya üzemeltetőnője/

„Mekkora szerencse, hogy Freddie Mercury már meghalt, különben ezt is elénekelte volna!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Queen-tetten érő/

„Hallatszott vón’ Freddie dala:
Tavaszi szél sala-lala!
De nem halla, de nem halla,
Mert Freddie már rég meghalla,
Így azóta ezt csak drága Алла
Пугачёва пела, лалла!”
/Merkúri Frédi, szocialista autókereskedelmi trombitás/

„Kretén költőcske, el a kezekkel az utcai tűzcsapoktól! Tíz életem, tíz halálom, de olyan tűzcsapást bocsájtok magára, amihez képest a biblia tízcsapás egy mézes mázos Mózes féle babazsúr volt!” /Tömlő Tömör, tízéltű tűzoltó/

„Talajvíz mélyen tisztelt költő úr! Mivel a Föld átlagos sugara 6371km, az Andok legmagasabb pontja 6961m, míg az Araráté csupán 5137m, így egy egyszerű térfogatszámítással belátható, hogy az ön által özönvízionált kataklizma folyadékszükséglete körülbelül 900 millió köbkilométerrel több a Noé féle őspancsolásénál. Ön szerint van ennyi készenléti vize a tűzoltóságnak?! Ön szerint ez mennyibe kerülne az adófizetőknek?! Ön szerint ennyi tűzivíz elvesztegetése esetén mivel oltjuk el a vízitüzeket?! Ön szerint énszerintem önt mi szerint kéne megbüntetni, ha egyszer int a büntetésvégrehajtó beintője?! Özönvízfejű idióta! Ön körülbelül ugyanakkora kretén körül, mint belül! Szerintem!” /Dr. Vízigót Vazul, kábés köbös kubus/

„Modern bárkám célja Andok,
Remélem, a hegyen van dokk!”
/ifj. Bárkássy Noé, özönvízi hajós/

„Na, költő úr, nem csoda, ha a keze belelógott a túlcsordult bilibe! Kémeink jelentése szerint már majdnem négy hete megírta ezt az özönvizet vizionáló valamit, és ha nem lett volna lusta publikálni a karácsonyi dunai árhullám előtt, akkor önt egy kisebbfajta honi váteszként megillette volna a Nemzeti Jóska díj rozsdakeresztje is! Így azonban ön előtt az özönvíz! Így járt! NEM ENG.!” /Vátesz Vitus, a Hunnia Ügyeletes Jósainak Egyesülete (HÜJE) jövőképzavarelhárítási aligazgatója/

„Mi ez a kései esősirató?! Miért nem állítják meg Frady Endrét a kései?! Bárkinek a kései! Hasfelmetsző Jack hol késel az éji homályban?! Miért nem vágja föl magát ez a poézisparazita, mint büntetőterületen belül büntetendő műeső csatár a VAR-mentes pályán?! Műesőtől növő műfű nője be ezt a rímrémet! Ne lássam az Anyám Hasonmásverseny első két helyezettjét Noé bárkája után kötve tandem vízisíelni, ha tudom, mi a bánatért léptem bele kétszer ugyanabba a Frady folyadékba! Kanál vízbe Frady Endrével! Fojtón folyvást!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem maradok szomjas, amíg az Andoktól az Adriáig leiszom magam, illetve a Földről a vizet. Szívesen máskor is!” /Chuck Norris/

„Eső után képanyag? Természetesen van, főszerkesztő úr, most hamisítottam a mesterséges intelligenciával. Az emberek ne a szemüknek higgyenek, hanem a képanyagunknak! Eső után dől a lé! Bing, ó, bingó!” /Mutyi Matyi, zsigeri zsurnaliszta/

2022. február 4., péntek

Tavaszjöttke

Rügyezik a miabánat,
Csicsereg már fenn a fán a t-
-engelice minden fia;
Sok madár, kész zajmaffia!

Hójelmezét zöldre kicser-
-éli most a kerti csicser-
-iborsó s egy giga lepkény-
-i folton a csigarepkény.

Illan mackó téli álma,
Barlang előtt bután áll ma.
Tavaszi széltől e medve
Izzad; árad pórusnedve.

Érkezik az első fecske;
Nyárhoz egy még kevésecske,
Ám ha slepp is jön a tanyár-
-a, akkor beköszönt a nyár.

Tavasz apró, nem egy USA,
S kisebbségi komplexusa
Lett, mi présben tél s nyár között
Eklatánsan kiütközött.

„Nem csodálkozom szegény tavaszon! Télen az emberek telelnek, síelnek, szánkóznak, hóembert építenek; nyáron nyaralnak, fürdenek, napoznak, vízisíelnek… De tavasszal nem tavaszolnak és ősszel sem őszölnek! Maximum őszülnek, de az évszakfüggetlen! Mi csak mellékévszakok vagyunk a főévszakok közé bepréselve, helykitöltésnek jobb híján! Csoda-e, ha pszichológiai zavaraink lesznek attól, hogy minket senki sem szeret?! Engem ráadásul még az iskolakezdés miatt is utálnak a gyerekek! Brühühü!” /az ősz/

„Medvének süt Nap rá hasár-
-a, amitől mélyül a sár!
Minden olvad, szutykos, ragad…
Tavasz, lőjed főbe magad!”
/Február Fridolin főhadnagy, Tél tábornok kárörvendő klapancia készítője/

„A vers megszakadó sorai, következő sorban folytatódó szavai tökéletesen szemléltetik a tegnapelőtti (2022.02.02 szerdai) veszprémi időjárást. A napsütést néha eső, néha hódara, a hódarát eső, a délutáni esőt szivárvány, azt pedig szél szakította meg. Szegény medvék nem tudták, kibújjanak, vagy bebújjanak, csak bambán álltak a küszöbön. ahogy a küszöbön áll a jó idő is, egy enyhe február képében, ám a március még bekeményíthet...” /M. András, a költő legállandóbb és legmeteorológusabb olvasója/

„Hűs szél fújja Veszprémet?
Okos, aki vesz prémet!”
/Irha Igor, OKJ-s képzett szűcs és cobolyprém díler/

„Barlangja bár kőszoba,
Időjárást kiszabó
Hely a medve küszöbe.”
/Kőpapírolló Kösztöny, az M. András által magát megszólítva érző szerencsejáték-függő kancsal-rímtechnológus/

„Annak a hatalmas szivárványnak az Uráltól a Lajtáig ért az íve! Ahogy a magát nagy magyarnak tartó barguzini orosz költő, Alekszander Petrovics megfogalmazta méltatlanul elfeledett kétsorosában:
          Nem volt immár sivár Ványa
          Léte, mert volt szivárványa.
Éljen a vodkanaranccsal megöntözött szovjet-magyar örök versbarátság!”
/Vlagyimir Putyin, a magyar nép megbonthatatlan nagy testvére/

„Bormann nem is sejtette, hogy a tengelice nem keverendő össze a tengeralattjárókat is kikémlelő berlini orosz ügynökkel, mert az előbbi fedőneve stiglic, az utóbbié Stirlitz. Bár mindkettőjük tavaszának volt legalább tizenhét pillanata, előbbi se megszemélyesítővel, se magyar hanggal nem rendelkezett, míg utóbbinak kijutott mindkettő: Vjacseszlav Tyihonov és Bitskey Tibor. Ugye milyen igazságtalan az élet, miközben az idő soha-soha meg nem áll és az órák róják szüntelen az útjukat? – gondolta Stirlitz.” /Both Béla, a narrátor magyar hangja/

„Igaza van költő úr, egy fecske nem csinál le minden nyaralót, még nagyon erős hasmenés esetén sem!” /özv. Guanó Gézáné Trágyahordó Trauma, a vízparti nyugdíjas madárszéklet takarítónő/

„’Rügyezik a miabánat?’ Borzas RAPkény-szerben sem tudott ilyet Geszti Péter összecsapni – max. csak a két kezét, majd széttárni: költői a kérdés?” /Dr. Ház - Juniorkonyha-díjas iBorsó/

„Tudja Lujza, Gizi, Eszti,
Ily rímekben király Geszti,
Rímpárokat meghegeszti!
Oda se néz, pörög agya,
S Fradyt veri irigy ragya,
Mert ugyebár űbergyagya!”
/nemecsek erna, a Pál Utcai Lányok Intézete (PULI) és a Gesztit Imádó Tarkatekintetű Tinédzserek Elmefickándozásban Gyönyörködő Lelkileg Elemelkedett Társasága (GITTEGYLET) einstandolt szemceruzáinak hiányfelelőse/

„Nagyon szeretem a Tavaszt, de lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok!” /Príma Vera, reneszánsz ember és aloévera díler/

„Frady Endre, az enjambement koronázatlan királya ismét odatette magát, ahol előzőleg valaki más volt, de elmenekült a költő bukolikus költészetének hagymás tokaszalonnás tavaszi tekercs szagélménye elől. Igazi juhhónaljzsírillatú pásztoridill!” /Nyájas Nyihámor, az Enjambement Gyártó Költészeti Egyesület (EGYKE) félikertornya/

„Mi ez a bárgyún gügyögő izzadt medveverítékpatak csobogást imitáló szellemi szennylézuhatag?! Csigarepkény, ó anyám, csigarepkény?! Miért véget nem érő lény ez a véglény?! Örökkévalóságnak tűnik minden egyes sora, mire a szegény kétkezi megélhetési kritikus elvergődik a tökéletesen értelmetlen betűsor egyik végétől a másikig! Eklatánsan ki vagyok ütközve!!!” /Puzsér Róbert, kétkezi megélhetési kritikus/

„Itt Texasban tavasszal sok a tornádó, azaz a pusztító erejű viharos forgószél. Ezt a meteorológusok az éghajlati zónák keveredésével magyarázzák, én viszont a pörgőrúgás edzésem előtt megevett chilis babbal.” /Chuck Norris/

2019. március 6., szerda

Március

Itt a tavasz, ingyom-bingyom,
Házam körül virul kinn gyom.
Szépen zöldell a rét, igaz,
Mindent ellep a kerti gaz.

Egy apostol, pölö a Pál
Még ily esetben sem kapál,
Hanem inkább Égbe imáz’,
Hogy változzon a kerti máz.

Ám ki kicsinyhitű gyaur,
Nem mer hinni benne, a Úr
Őhelyette gyomot gazol
S gyomvályúból fal majd az ól.

Úgyhogy inkább maga egyel,
Mitől kopik az ujjbegy el,
S mire gyomot nullra apaszt,
Elhasznál egy tonna tapaszt.

Ujjlenyomat nincsen rajta,
S mire a csűr és a pajta
„Tavaszi szél” szagot áraszt,
Kidől s nem éri meg már azt.

„Ha töröljük az utolsó versszakot már egész használható lesz. Gyerünk, csináljuk meg!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pont a katarzist hozó felemelően tragikus végkifejletet negligálnád, ami felteszi az ívre a pontonhidat?!” /F. Endre, a reál kolléga költőgigász kollégája/

„Van Kicsibácsiéknak egy szomszédjuk, a Valamilyen Gyula. Ez a Gyula nem csak, hogy a szomszédjuk, de egyben a Világ Leglassabban Beszélő Embere is. Erről papírja is van, egy nemzetközi bizottság állította ki, 1973-ban a lipcsei Lassúbeszélők Bicentenáris Világtalálkozóján. Valamilyen Gyula mindössze háromféle dologról szokott beszélni, mióta világ a világ. 1. bizonyos gyomfélék aggasztó elszaporodásáról a közösségi vízvevő helyek környékén, külön kiemelve e jelenség kultúrnövényekre nézve jóvátehetetlen következményeit. 2. egyes őt, mármint Valamilyen Gyulát érintő rosszindulatú feltételezésekről, melyek személyét homályos módon összefüggésbe hozzák a pajzán tréfákra se rest, televényt lakó mohaemberkékkel, a hátsókerti fantázia eme groteszk teremtményeivel. 3. a földbeásott varázslyukak fontosságáról, kivitelezésük helyes módjáról, valamint a közelgő világvége elodázásában játszott megkerülhetetlen szerepükről.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája idézi Dániel András meséjét/

„Paraszt hogy tölt el egy nyarat?
Tenyerébe köp, oszt’ arat!
Már ha megéri és nem dől ki, mint a vitaminhiányos lócitromon tengődő tavaszi döglégy, bruhahahaha!!!” /Faék Félix, kortárs költő és pesti flasztertapló/

„A lócitromot is lehet szeretni, ha tavaszi döglégy az ember! Ja, mindjárt kidőlök!” /tavaszi döglégy/

„Március jó, Július rossz! Cézár, véged van, mint a botnak! Megszurkállak, mint egyelő közmunkás a gyomgyökeret!” /Márciusi Dusán, a Teisfiam Brútusz Kiskirályoknak Ártó Reformanarchisták Tyúkeszű Akciócsoportja (TB KÁRTYA) ideológiai balkeze/

„Szeretem március idusát! Olyankor a haverokkal az asztal alá isszuk magunkat a Pilvaxban, majd másnap reggel megpróbálunk Talpra magyar!-t játszani, amikor az asszonyok sodrófákkal hí’nak haza. Kutya nehéz ám olyankor feltápászkodni, amikor az ember még azt se tudja kimondani, hogy Barguzin!” /Petőfi Sándor/

„Már cius van?! Pedig néhány napja még ciutlan volt! Hogy rohan az idő!” /Faék Fikusz, ciu díler/

„Rohan az időőőőőő, elmúlik az őőőőőősz, évek múlnak eeel, megállítanááám, de nem lehet, mert az időőőő könyörtelen vonatááán fut minden továááább. Jöjj el háááát, ne várjak ráááád!” /Koncz Zsuzsa/

„Március elején nem az őőőőősz múlik el, művésznő elvtársnő, hanem a tééééél! Érti?! Mindegy, maga csak daloljon az örökkévalóságnak, mi meg majd intézkedünk a naptárreformról!” /Júliuszcézár Jenő, évszakaszparancsnok/

„Micsoda, hogy a naptár szerint a március a soros hónap?! Ez veszélyes! Haladéktalanul betiltjuk és azonnal elkezdjük az áprilist!” /Lakáj Lajos, mindenügyi szóvivő/

Jaj, ne! Még nem állok készen! Legyen inkább május!” /Április/

„Ne várd a májust!” /Zorán/

„Apokaliptikus költő atipikus verse az antipatikus gyomhatásról. A gyom a szükséges rossz. Ahogy a nagy reneszánsz vadászköltő, gróf Durrbele Dezsheő írta a Kora tavaszi vadkangyomor c. epigrammájában:
   Éhes vadkan üres gyomra
   Ráfanyalodik a gyomra.
Frady Endre bukolikus bulvárlírája más vadászösvényen közelíti meg a halálos tavaszt. A keményen dolgozó kisparaszt rusztikus szemszögét veri bele a költészet kalapácsával a szakrális banalitás szekuláris blaszfémiával terhelt rögvalóságának fakoporsójába. Frady Endre tértől és időtől függetlenül ledöbbenti az irodalmi hatótávolságán belül kerülőket, ő egy igazi multikulti sokker!” /Söréthy Söjtörné Hencidai Boncida, a Gyökeresen Ótvar Gyomok Eklektikus Ganajozásában Élenjáró Rádió (GYÓGYEGÉR) irodalmi szerkesztője/

„Amikor a gyom él gazul,
S lelke setét, mint egy Zorró,
Úgy jár, mint a vakult Vazul,
Kinek füli ólma forró!”
/”Szent” István király, alias kiirtós, felnégyelős és szemkitolós Pista/

„A Vazul fülében talált ólomzárvány a spektroszkópos kormeghatározás szerint eredetinek tűnik. Maga Vazul viszont modern kori kínai hamisítványnak.” /Dr. Kókler Kenéz, fül-orr-régész/

„Mi ez a globális felgennyesedés?! Mi ez a közízlésromboló kivagyiság?! Amint főpolgármester leszek, betiltom az összes olyan hónapot, amiről ez a szégyentelen szennykupac verset tudna írni, ha őt magát addigra nem tiltanám ki! Anyámnak nem butuló, hanem sétáló Budapestet ígértem! Frady Endre nélkülit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A verset olvasva csodálom, hogy a magyarok még nem kerestek meg, hogy rúgjam le Frady Endre fejét. Úgy látszik, hogy mivel a történelem során, velem gyökeres ellentétben, ők mindig a vesztes oldalon álltak, hozzászoktak, sőt talán imádnak is lúzerek lenni. Pedig, ha megkérnének, odaúszhatnék Új-Zéland mellé és a Földgolyót átfejelve kiröpíthetném Frady Endrét és az őt körülvevő gazokat a világűrbe.” /Chuck Norris/

2017. április 20., csütörtök

Áprilisi havas eső

Áprilisi havas esőt
Ritkán látunk hullni le, sőt
Mondhatni, hogy talán soha,
Mert ez már a tavasz, noha
Fúnak hideg szovjet szelek,
S tátott szájba hólét nyelek.

Lenyelem az ingyen hólét,
Ez aztán az eastern jólét!
Egy-két nap s megérem már azt,
Tavaszi szél jeget áraszt,
S hát én immár rágom, rágom
Fagyott virágom, virágom?!

Hóvirághő mínusz öt lett?!
Hé, e pót-tél nem jó ötlet!
Nyári gumim jégen vásik
S nincs a raktáramon másik!
Illa berek, nádak erek,
Mi jöhet még, hóemberek?!

„Az egyre komolyabb munkaerőhiány orvoslására pompás ötlet a letelepedési kötvényt vásárló hóemberek honosítása. Főleg építőipari, vendéglátói, számítástechnikai, ill. hidegháborús tapasztalatokkal rendelkező hóembereket várunk. Velük meg tudjuk állítani Brüsszelt! Magyarország erősödik!” /Sznómen Szilárdné Sznówumen Szidónia, a Hóemberi Erőforrások Minisztériumának ideológiai szakállamtitkára/

„Szakállam titkára?! Rájöttek a szakállam titkára? Pedig nincs semmilyen titka, hacsak az nem, hogy születésem óta nem érte olló.” /Sánta Klaus alias Télapó/

„'Soha sincs jó idő, mindig esik az eső!' A meteorológiailag konzervatív városi szabadverselő kalandjai az időjárással - gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy focista előélettel Frady Endre (és járműve) gyakorlatilag érzéketlen az időjárásra. Marad tehát a szokásos magyarázat, hogy kezdetben voltak a rímek...” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Szabadverselő?! Én, aki lubickolok a rímekben és szőrén ülöm meg a prozódiát?! Ez vérigebb sértés, mintha leújpestiztek volna! Humán úr, nevezze meg a segédigéit!” /Frady Endre, költőgigász/

„A szabályozatlan liberális brüsszelita időjárás legyengíti az iszapszilárd ősmagyar tavaszhoz szokott immunrendszerünket és életveszélyes a légutainkra is! Ahogy a halhatatlan emlékű hunszittya költő, néhai Nyeregalatti Nyihámor írta:
   EU nátha támad prüsszel!
   Hozzánk hóeséssel gyüssz el?!
   Ezért állítunk meg, Brüsszel!
Vesszen az unió! Éljen a langymeleg illiberális ősállam!” /özv. Nyeregalatti Nyihámorné Békemenet Butélia, nyugdíjas tömbházmesterné/

„Mi van, nyanya?! Ki szokott hozzá az ősmagyar tavaszhoz?! Ne lássam anyámat toronyórával láncreakcióba lépni, ha nem zúzom vesekövön ezt az agresszív nyuggert, ha még egyszer a szájára veszi a becsületes zugivásban megőszült nevemet!” /Iszap Szilárd, OKJ-s képzésű tánc- és illemtanár/

Jaj, már megint egy fanyalgó belvárosi álértelmiségi léhűtő! Hát miből van maga, zugköltőcske, cukorból?! Itt az ideje egy kis kötelező atomerőmű építési közmunkának, hogy megtudja, hogy hol lakik a magyarok istene! Holnap hólapáttal és háromnapi hideg élelemmel jelentkezik a paksi felvételi irodán!” /Ner Néró, a Közmunkássá Alakító Málenkíj Robot Alapítvány (KAMRA) inspirációs menedzsere/

„Az a már-már emberfeletti sebesség, amivel a költő lereagálta és megverselte a tavaszba toccsanó telet, mindenki más esetében felvetné a tiltott ajzószerek használatának esélyét, ám egy korszakos géniusz esetében nyugodtan feltételezhetjük a szimpla zsenialitást. Mi olvasók csak egyet tehetünk: Világnézetünktől függően hálát adhatunk a szerencsés sorsnak, vagy a Teremtőnek, hogy az aktuállíra koronázatlan királyának, Frady Endrének a kortársai lehetünk! Tánc!” /Sejderutyutyu Sebőné Ihaj Ilonka, Palakék Pillelábú Parnasszus c. világirodalmi versportál meghatározó alakja/

„Mi ez a hervasztó identitás álság?! Mi ez a rügyakasztó hóemberiség elleni bűncselekmény?! Mi ez a pusztító líraterror?! Nem elég, hogy anyámnak tegnap sílécet kellett kötnie az orgonaszedéshez, én meg csak úgy jutottam el a munkahelyemre, hogy elordítottam az autóm elől a havat, erre ez a lelki szegénységben megőszült szóhányó rímpecér még versbe is trancsírozza, újfent miszlikbe szabdalva ezzel a magyar irodalmat! Közös nemzeti inzultációval állítsuk meg Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Eredetileg itt Texasban gyülekeztek a hófelhők, de átfújtam őket Európába. Hogy miért? Közötök?!” /Chuck Norris/

2017. március 8., szerda

Tavaszváró

Tavasznak a beköszönte
Villanyozza vajon önt-e
S szíve szerelemmel telt-e,
Mint sok bölcs ésszel az ELTE?

Ha a szellő szellik langgyal,
Önből válik-e egy angyal,
S lelkében zöld tavaszi cser
Lombján szól-e madárcsicser?

Midőn a rét illatárja
Az ön orrát általjárja,
Szférák zenéjét vajh’ hallá,
S léte átalakul dallá?

Hűs záport az Úr, ha leönt,
Derű aranyozza be önt
Március e kies hetén?
Micsoda?! Nem?! Ön egy kretén!

„Nem vagyok kretén, csak ki nem állhatom a langyos és gejl időjárást! Vesszen a globális felmelegedés! Éljenek a zordabbnál zordabb telek!” /Iglu Vugri, eszkimó jeti/

„Ha ezt a mormota olvasná, úgy megijedne, hogy soha többet elő se jönne, nuku tavasz... Még szerencse, hogy nem tud olvasni. Bár én se tudnék...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ki zajong és vernyákol itt, hogy ne tudjak aludni?! Ja, már megint az a reálos?! Jellemző! Hajrá Barca!” /Marmota Monax, erdei mormota/

„És a rügyek?! Hogy maradhattak ki egy tavaszt köszöntő versből a rügyek?! Ezt jelenteni fogom! Ebből vizsgálat lesz! A honoráriumából le lesz vonva a konzekvencia!” /Negyedipszilon Félix, a Bimbó és Rügy Fakasztó Központ (BRFK) titkos rügynöke/

„Hatszáz évvel ezelőtt és ezerhatszáz kilométerrel arrébb ugyanezen időjárási és etológiai körülmények megdöbbentően hasonló sorok papírra vetésére késztették egy egyszerű borász irodalmi tehetség dolgában jóval kevésbé elkényeztetett fiát. Isteni szerencse, hogy egyáltalán hallottunk róla. Nem kérdés viszont, hogy hatszáz év múlva melyik feldolgozás szerepel majd 4. osztályos déd-...-dédunokáink irodalomtankönyvében.

Canterbury mesék
Általános előbeszéd (részlet)
(ford.: Vas István)

Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg -
akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Köszönöm önnek, ó jó humán úr, hogy egy lapon említ a nagy Frady Endrével! Mi itt a Westminster apátságban lévő Költők sarkában, a holt költők társaságában nagyon szeretjük őt, mert változatosságot hoz az unalmas örökkévalóságunkba, ugyanis minden verse után órákig forgunk a sírunkban.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Mi ez a kulturális bűncselekmény, ez a totális közízlésrombolás?! Kinek kell ez az aberrált antilíra?! Ha ez a feketeöves évszakgyalázó közkívánatra hajlandó lett volna téli álmot aludni, akkor most nem kellene a tavaszi fáradtságtól összeaszott agycsökevényéből izzadságszagú kínrímeket kipréselnie! Anyám szerint Frady Endre irodalmi szabadesésén már csak a Jóisten segíthetne azzal, ha magához szólítaná. Hinnye, de vidám szertartás lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Majd akkor lesz tavasz, ha engedélyezem neki. Ha önhatalmúlag beköszönt, rügyön rúgom, és addig marad a tél, amíg el nem hajtom nyaralni.” /Chuck Norris/

2015. március 9., hétfő

Nosztalgiahullám

Vizet áraszt tavaszi szél,
Öreg szívemben a KISZ él,
Akkor voltam ifjú botor,
S pörögtem, mint szovjet rotor.

Sasszemem volt messzelátó,
Tiniszerelmem mind plátó,
Kockahasam kőként feszült,
Erdő szélén tábornesz ült.

Titkos ügynök képzőtábor:
Havannai szivar, rá bor
Bele a csehszlovák sörbe,
S millió róka szállt körbe.

Ügynökmúltam sokat jelent,
Meghatározza a jelent.
(- Hogy lehettem ennyire lent,
Jelentve jelentéktelent?! -

- Lelkiismeretem lázad...)
Hej, az a XX. század
Szép volt, jó volt, mint a nagy Ő,
Mégse jön már vissza. Agyő!

Megkopaszodtam én, a punk,
Miként egykor Lenin apánk,
 S urnámból a vízbe hull ám
Porló nosztalgiahullám...

„ Ne aggódjon költő elvtárs amiatt, hogy egykoron Padlizsán fedőnéven jelentette, hogy a környezetében kinek a szendvicsében van olcsó lengyel  mókusparizer és kinek telik drága svéd rénszarvas szalámira! Maga a mi kutyánk kölke és, ha hajlandó alkalmazkodni a taktikai okokból folyton változó világnézetünkhöz, akkor nem marad el az erkölcsi megbecsülése és a kiemelt nyugdíja! Esetleg egy Kossuth-díj és a Nemzeti Alap Tantervben való szereplés sem lehetetlen. Továbbra is éljen a (néha ilyen-olyan színekbe hajló) Párt!” /Képlékeny Kenéz, a Párt világnézeti főideológus helyettese/

„Nyugg... nyugi... Pali... Padi... Padlizsán... hukk! A leki... lelle... lelkiismeretet is el lehet hagg... hagla... halgattatni... hukk... csak elég cseh ló... cselló... csehszlovák sör kell hozzá...  borral... hukk!” /Tömény Tivald, a Párt erkölcsrendésze, Törköly fedőnéven egykori titkos ügynök/

„Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de ez a verse olyan rossz, hogy már-már rettenetes! Nekem nincs szükségem csehszlovák sörbe kevert kannás borra, hogy körberókázzam a Nagyalföldet, elég ha másfélszer elolvasom ezt a posztkommunista celebförmedvényt, ezt a szellemi pestisjárványt!  Anyámat befizettem egy havannai előnyaralásra, hogy inkább ott nosztalgiázzon méregdrágán, mint ezt az olcsó gagyit olvasva itthon. A Lenin Mauzóleum meglátogatása egy könnyed tavaszi románc ehhez az erkölcsi hullabűzhöz képest! Ha cézár lennék, az összes végtagom minden hüvelykujját lefelé fordítanám! Halál a szellemi kútmérgezőkre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A 'KISZ?! Mi?!' angolul 'Kiss me!'. Ha magyar lennék, én is lerúgnám a Make love, not war! szlogen kitalálójának a fejét. De jó, hogy nem budapesti, hanem texasi erőbarom vagyok!” /Chuck Norris/

2014. március 20., csütörtök

Tavaszjött

Kikeleti madárcsivit
Zöldje mindent* felülmúló,
(*Fradit s kettévágott kivit)
S tavaszi szélt orrán fú ló.

Lovat bánt a tavaszi szél,
Napsütésben puffad hasa,
Zöldell, mint agg párizsi szél,
S mosodát nyit Mosó Masa.

Párizsi zöld szélén bogár,
S ki kitinbe harap bele,
Alél, mert a vendégfog ár
Magas, mint egy folyó tele.

Ha a folyó tele, árad.
Hömpölyög a köztereken
S elsodorja házad-várad…
Tavasz jön s pár pofont leken.


„Ez a kép- és időzavarokban bővelkedő könnyed kora tavaszi blődli annyira feldobta a hangulatomat, hogy amikor a hatnapos parizerem kizöldült szélén ülő pincebogár páncélján megcsillant a pajkos napfény, mosolyogva pattantam felpuffadt lovamra, aki a megáradt folyó hullámain gumicsónakként lebegve ringatott engem a langyvörös naplemente felé.” /Máz Ironika, pszichomédium és hangulatember/

„Ha előre tudom, hogy egy ilyen bugyuta antiversben jelenik meg a Mosó Masa Mosodája, akkor lehet, hogy inkább meg sem írom. Még jó, hogy a Gőgös Gúnár Gedeont elkerülte a végzet!” /Varga Katalin, néhai Kossuth-díjas költő/

„A Ferencvárosi Torna Club nevében a leghatározottabban tiltakozunk, hogy egy liberálbolsevik fűzfapoéta a legősmagyarabb egyesületet egy félbevágott gagyi idegenszívű új-zélandi gyümölccsel tegye egy zárójelbe! Megvárunk! Megvárunk!” /Zöldsas Ferenc, vezérszurkoló és vagyonőr/

„Ez a jobb híján költőnek nevezett ármány – bár aki nincs jobb híján, az lekenhet neki egy egészséges tavaszi pofont, hogy a Fiatal Anarchisták Ligája (a FAL) adja neki a másikat – már megint kipréselt magából valamit, amibe a gyanútlan kritikus belelép és aztán hetekig sikálhatja a talpát! Anyám szerint az ilyen költőket kötelezni kéne arra, hogy a terméküket egyből gyűjtsék zacskóba és helyezzék el az erre kijelölt helyeken. Ez azon kivételes esetek egyike, amikor igazat kell adjak neki.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A nagy ívű keresztrímes mű az önfeledt életörömtől jut el a lassú elmúlás jelein át a halálig és a mindent le- és elmosó megtisztulásig. A beköszöntő tavaszt csivitelve éljenző madarak hatására optimistán kisvállalkozásba fogó Mosó Masa örömét korán beárnyékolja a puffadt lóból készülő penészedő parizer sokat sejtető képe, ám a tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, parizerből a bogarat kirágom, kirágom hangulat mégsem nyomja rá lelkére a bélyegét, mert a kiáradás kijózanító pofonja visszarántja a létbe, mely nehéz ugyan, de legalább minden relatív. Igyunk!” /Botsáska Bertold, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és mosodai bedolgozó/

„Drága a műfog?! Hát persze! Egyrészt mihez képest, másrészt pedig hiába csökken a rezsi, ha közben meg nő az ÁFA! Akinek nem tetszik, az vegyen olcsó kínai fafogat, négyet egy százasért! Az igényesek továbbra is hozzám jönnek! Guten Tag, Herr Wurst! Nehmen Sie Platz!” /Dr. Protkó Pál, hévízi fogszakorvos és műkincskereskedő/

„Das Ááááááááá…” /Horst Wurst, osztrák marhafelsálügynök/