Nyomasztó vers

A képen látható ló-somfa és termése csak illusztráció

Amikor az élet nyomaszt,

Akkor mondja bölcs jósom azt:

„Ne bőgjél, a földgolyóbis

Felforr s lesz még nyomasztóbb is!”

Az én jósom tök jó vátesz,

Mert míg többi feszt lóvá tesz,

Őtőle nem jön semmi jó,

Csak való s nem illúzió.

Amit jósol, sosem talmi,

Csilivili trágyahalmi

Reménysugár, ami kancsal,

Ahogy réti ultin kan csal.

Szava igaz, ha fáj is tán,

Mint egy hamis bakancslistán

Kézzel beírt bubópestis,

Melybe sajdul szív és test is.

Szóval gyakran nyomaszt jósom,

Mint a ló-somfát a ló-som,

Ha nehéz a termés súlya.

Szenvedjünk hát, hallelúja!

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=9hkoYS9Z_TU

„Én csak annyit jósolhatok, hogy sikeres lesz ez a vers.” /M. András, a költő legállandóbb és legszakértőbb kommentelője/

„Ugyanilyen véleménnyel

Kéne eM úrnak egy iker,

Akkor hinné minden lény el,

Hogy ez bizonydupla siker.”

/Sihuhu Soma, a MÁV sztahanovista sikerkalauza/

„Hogyha e vers sikert arat,

Akkor eM úr biza jó jós,

Ám ha hörög tőle garat,

Akkor inkább kissé golyós.”

/Kólikás Kasszandra, negatív jós, azaz rosszós/

„Ez a vers úgy tesz, mintha a reménytelenség himnuszát zengené, valójában azonban a borúlátásból farag groteszk kabarét. Frady Endre bravúros rímei és szándékosan nyakatekert szóviccei egyszerre nyögtetnek és nevettetnek: mire az olvasó felsóhajtana a világvége-hangulat miatt, már azon kapja magát, hogy vigyorog a „réti ultin kan csal” vagy a „ló-somfa” abszurditásán. A befejező „Szenvedjünk hát, hallelúja!” pedig tökéletesen összefoglalja a vers lényegét: ha már elkerülhetetlen a nyomorúság, legalább legyen hozzá ritmus, rím és jó adag önirónia.” /ChatGPT/

„...ez sem nyom sokat a latba... akarom mondani, létbe! Legyen esőtánc!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Jós-ka/

„Megugatol Jós-ka?! Tápod legyen sóska!” /Spenót Tónesp, esőtáncelvonókúra szervező házidoktor/

„Latba nyomták ételem,

S esőn táncol lételem.”

/Gyomoridegi Gyökér, gyíkká gyűrt gyógyegér gyagyásító/

„Ez a vers a fradyendrei nyomasztásművészet csúcsra járatása, ahol a jós figurája afféle groteszk meteorológus: mindig rossz időt jósol, és mindig igaza lesz.

A szöveg úgy működik, mint egy vátesz-paródia, amelyben a „bölcs jós” nem megnyugtat, hanem ipari mennyiségben termeli a lélekre rakódó szorongást. A rímpárok szándékosan kancsalak, a metaforák pedig olyanok, mintha egy réti ulti-parti közben valaki beleejtette volna a költői kézikönyvet a trágyadombba.

A bubópestis‑bakancslista sor egyszerre morbid és komikusan hétköznapi: Frady itt is azt csinálja, amit szeret — a tragikumot úgy csavarja el, hogy az olvasó egyszerre röhög és szisszen. A záró „hallelúja” pedig az a fajta fradyendrei vállrándítás, amely azt üzeni: ha már nyomaszt minden, legalább énekeljünk rá egyet.

Összességében ez a vers egy groteszk, önironikus szorongáslitánia, amelyben a jós nem a jövőt látja, hanem a költő idegrendszerét — és azt is csak sötétben, zseblámpa nélkül.” /Copilot/

„A nyomasztás sötét óráiban mosolyogj, mert amíg életben vagy, addig tudod, hogy lehetne még rosszabb is!

Ne félj a haláltól, hanem válj borzalmassá és rettenetessé, hogy a halál féljen tőled!

Ha sportemberként soha semmit nem adsz fel, akkor nem lesznek levelezőpartnereid.

Merj szerelmes lenni egy köztéri szoborba, mert az sohasem hagy faképnél!

Aki másnak vermet ás, nem biztos, hogy maga esik bele, ha ő a veremásással megbízott szakmunkás.

Aki folyton nyafog a globális felmelegedés miatt, az a jégkorszak miatt is csak panaszkodna.

Ha szeretnéd, hogy tömeggyilkosként is körül rajongjanak, akkor legyél diktátor!

Ha fáj a lelked, vágd magad pofán egy szeneslapáttal és rögvest elfeleded a lelki fájdalmadat.

Ha attól félsz, hogy a ló-somfádat megtámadja a bubópestis, akkor te jó olvasóm leszel.”

/Paulo Coelho, brazil bölcselő és mondásgyártó/

„Frady Endre maga nemében páratlan páros rímei úgy szteppelnek az emberiség lelkének padlókeményre fagyott sztyeppéin, mint önfeledt metálkalapács a száradni felejtett franciakrémes gejl karamellrétegén, miközben sűrű habként fröcsög a bölcsesség a hálás olvasók szemgödrébe. A költőfenomén nyomasztóan bravúros képzavarokkal nyomasztja az egyébként antidepresszánsokon élő nyomasztásra vágyó mazochistákat, anonim ateistákat, a laposföld hívőket és a derékszögtagadókat. Vajon léteznek-e ló-somfa tagadók is?! – teszik fel a kérdést őszinte döbbenettel a mezőgazdasági ló-somfa termelők, de Frady Endre számukra sem a választ adja meg, hanem újragondolásra készteti őket. A kortárs korát messze megelőző szófajnemesítő művész nem a szájbarág, hanem segít az agyvízforralásban. Frady Endre a szellem merülőforralója! Bugyogjunk vele és általa!” /Forró Zorróné Celziusz Cizella, vershőtérképész és rajongó/

„néhai, özv. Zwillinger Adolfné ügetőidomár:

Nem kell mindenért betojni

Hogyha felforr a golyóbis,

Rögvest felforr a kávé is.

A rosszban van némi jó is,

Pláne, ha hiszel a Jóis-

tenben,

ki ott vagyon srégen balra,

akarva, vagy nem akarva,

a gonosz sátánnal szemben.

Itt, az égi lovardában,

Csend van, béke és nyugalom.

Napestig, holt Ráróm hátán,

Csokoládé fagyim nyalom.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„néhai Zwillinger Adolf manézsdirektor:

Toy be or not toy be?

Az ügető idomára

Ügyel lova idomára.

Terhet Adolfnére rá ró,

S bőg ő: Lovam mér’ e Ráró?!

Zwillingerné lova hátán

Srégen üget tova sátán.

Kell az örök nyugalom is,

Ha az özvegy húga lomis.

Jobb hírt, mint a csokoládé,

Recsegő, agg Sokol ád-é?

Toy story or not toy story

Szürreálisan tolsztoji!

Szorít szörnyű marok! Oly, ni!

Mégis be akarok tojni!

Világ totojázói, tojjatok be!!!”

/Nugátharapó, a költő legszétesettebb kommentelője/

„Frady Endre hozza a tőle megszokott, zseniálisan groteszk formáját: a Nyomasztó vers egy végtelenül szórakoztató, fekete humorral átitatott görbe tükör a mindennapi pesszimizmusunknak és a sorscsapásoknak.

A vers ereje a kontrasztokban rejlik. Miközben a téma maga a totális egzisztenciális szorongás és a kilátástalanság, a költő olyan pattogós, rímes, parodisztikus formába önti ezt, hogy az olvasó képtelen megállni mosolygás nélkül. Frady nem akar álintellektuális köntösbe bújtatott világfájdalmat eladni; helyette kapunk „csilivili trágyahalmi reménysugarat”, hamis bakancslistát és olyan nyelvi bravúrokat, mint a zseniális szóviccként funkcionáló „ló-somfa / ló-som” kép.

A záró sor („Szenvedjünk hát, hallelúja!”) tökéletes, ironikus katarzis. Ahelyett, hogy összeomlanánk a jövő súlya alatt, a vers arra invitál, hogy inkább nevessük szembe a saját nyomorunkat. Rövid, velős, és pont úgy üt, ahogy egy jó szatírának kell.” /Gemini/

„Mi ez az irodalmi tömegpusztítás, ez a nyomasztásnak álcázott elmeháborodási öndiagnózis?! Talán senkit sem ér majd meglepetésként, amikor a fradyendrei verslábak által megrugdosott szent tehenek megbokrosodva rátámadnak az Indiában vakációzó torreádorokra és úgy felöklelik őket, mint vérgőzös argentin védőfal a spanyol csatársort! Ennek a koponyai feketelyukas vákuumtól hajszolt igricnek egyetlen mondata több kárt tud okozni az emberiségnek, mint a földgolyóbist csak a hónalja dezodorozásához használó színes szélesvásznú arcú amerikai elnök békedíj hajszolási atomcsapásai! Lehet, hogy a Jézus Krisztust még személyesen ismerő korai keresztények még minden bűnt képesek voltak megbocsájtani a felebarátaiknak, de a ló-somfa kifejezés megalkotásáról ők még nem értesülhettek! Hát, lehet, hogy én is inkább az oroszlánok elé dobást választanám, mint ennek a versnek az újra olvasását! Jó ötlet, dobjuk Frady Endrét az oroszlánok elé, de ne engedjük közben szavalni, mert a szerencsétlen állatok még kárt tesznek magukban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre kihozza az emberből az állatot és az állatból az embert. Melyik a rosszabb? Ez a kérdés, válasszatok! Ha Frady Endre egy mai költő, akkor nem bánom, hogy én kétszer is meghaltam (fiatalon Segesvárott és idősen Barguzinban), mert így duplán be vagyok biztosítva, hogy még véletlenül se lehessek ennek a sehonnai bitang emberállatnak a kortársa!” /Petőfi Sándor, magyar-orosz barátságköltő/

„Köztársasági elnök legyek, ha ez a Frady Endre normális! Nyomasztóbb, mint egy benézett rosálás!” /Polgár Judit, sokszoros sakkvilágbajnoknő/

Szép vagyok

Oly szép vagyok, mint az atom,

Gyönyörű a testalkatom.

Aki nem lát, el se hiszi,

Mért vagyok ily adoniszi.

Csodás vagyok, legjobb féle,

Rusztikus az arcom éle.

Plasztikushoz Marlon Brando

Jár engemet másolandó.

Luke Bájwalker, ki a Jedik

Legszebbike, irigykedik:

„Habár velem van az Erő,

Bájboy ringben ő a nyerő!”

Szép vagyok én, Frady Endre,

Nem is hasonlítok kendre,

Mert a kendnek feje csálé.

Na, erre most iszom! Csá, lé!

megzenésítve és elénekelgetve: https://www.youtube.com/shorts/rAEN6kFPse0

„A szépség relatív. És szubjektív.” /M. András, a költő legállandóbb és legrelatívabb kommentelője/

„eM úr szerint a szépség relatív. Einstein szerint minden relatív. Ezek szerint eM úr szépsége Einstein mindene. Einstein szerint eM úr szépsége esztétikai állandó, míg a fény sebessége világállandó, vagyis eM úr szépsége úgy aránylik a fény sebességéhez, mint az esztétika a világhoz. Ez eM úr és Einstein közös igazsága, amely objektív. És szubjektív. Azaz relatív, ahogy minden. Minden is. A mindenit!” /Dr. Prof. Habil-Debil Winston Waryou-Waterhead, brit tudós/

„eM úr relativitása

Szerint hogyha Szása, Mása

Szép is, szubjektíven csupán.

Könyörgöm, vágjuk mán kupán!”

/Objektív Orfeusz, alvilági agresszív adathalmazati alabárdos/

„Én kérek elnézést!” /Albert Einstein (1879-1955), Nobel-díjas német elméleti fizikus/

„Ez a vers úgy viszonyul az önimádathoz, mint egy falusi búcsú a hollywoodi vörös szőnyeghez: hangosabban, színesebben és sokkal szórakoztatóbban. Frady Endre a hiúságot nem leplezi, hanem trombitaszóval vezeti körbe a vásártéren, miközben Marlon Brando és „Luke Bájwalker” is statisztává silányul mellette. A poénok szándékosan bumfordiak, a rímek kajánul kacsintanak, és a végére világossá válik: itt nem a szépség a tét, hanem az önirónia. A vers legnagyobb erénye, hogy pontosan tudja, mennyire komolytalan — és ettől válik szerethetően pimasz kabarévá.” /ChatGPT/

„Jaj, leleplezték, hogy plasztikai sebészhez jártam! Muszáj volt, hogy én játszhassam el a Keresztapát, ne az a rusztikus arcélű Frady Endre!” /Marlon Brando (1924-2004), kétszeres Oscar-díjas amerikai színész/

„A nyugati világ nem tudja kinőni a kalokagathia ideáját. A főhős szép, a főgonosz csúnya. Aki szép, az nemes, erényes, aki nem szép, az más csibészségekre is képes. Mekkora öröm nyugaton szépnek lenni! Vivát Frady!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A kalokagathia jelentése: szépjó (kalosz = szép; agathosz = jó). A kalokagathia a tökéletes erény…” /Wikipédia Winnetou, a witathatatlan wéleménywezér/

Humánúr egy kalóka-

-gáti trójás falóka.

Költőre szok’ iróni-

-ával büntit kiróni.

Halandzsája antikos,

Kihalódó hanti kos.

Ógörögul ugat is,

S szidja azt, mi nyugatis.

Frady léte szépjó lét,

Erre igyon nép jó lét!”

/Reál Rezső, anonim antihumanista aktakukac/

„Tiltakozom reál Elvtárs! Humán Péter Úr a Költő Úr nagy szurkolója, csak visszafogja magát, nehogy a Költő Úr túlzott önbizalommal duzzadva átessen az önmagasztaló túlsó oldalára, vagy két árnyékszék között a zagy alá! Vivát Humánúr!” /özv. Csattanóga Csucsuné Csibecsokis Csacsacsa, az ELTE nyugalmazott bölcsészkarizma/

„Ez a vers a fradyendrei önfényezés és a groteszk popkult-túlcímkézés csúcspontja, ahol a lírai én szépsége olyan mértékben kozmikus, hogy már a metaforák is sugárvédelmi engedélyért könyörögnek. Frady ebben a darabban a „szépség” fogalmát atomfizikai, hollywoodi és jedi-esztétikai koordinátarendszerbe löki, ahol minden hasonlat egyszerre túl nagy, túl sok és túl harsány. Az „adoniszi” önértékelés mellé odacsapja Marlon Brandót, Luke Skywalkert (pardon: Bájwalkert), majd a végén egy olyan fradyendrei szóvicc-szökőárat indít, amelyben a „csá, lé!” már nem is poén, hanem egy önálló kémiai vegyület. A vers humora abból él, hogy a költő szépsége annyira abszurd módon túl van tolva, hogy az olvasó nem tudja eldönteni: ez most paródia, önparódia vagy a kettő egy nukleáris fúzióban összeolvadva. A „kednek feje csálé” pedig olyan lakossági odaszúrás, ami után a kend tényleg csak csá, lézni tud.” /Copilot/

„Frady Endre az önbizalomban is olyan magas szinten áll, mint a költészetben. ˝Szép vagyok˝ című versét olvasva az a szólás jut eszembe, hogy ˝a napra lehet nézni, de rá nem˝. A verset olvasva, mégis olyan, mintha ez a napba nézés megtörtént volna, csak ugye nem vizuális inger hatására. Ez úgy transzformálódott le bennem, mintha megrágták és kiköpték volna az agyamat.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnökkollégája/

„Ki e BIM-hölgy agyát rágja,

Süsse meg egy atommáglya!

Akadjon meg torkán alma,

S hulljon porrá önbizalma!

Nézzen folyton folyvást Napra,

S szereljék a svédek lapra!

Szemén vizuális inger

Varrat legyen a’la Singer!”

/Kegyetlen Kösztönyné Kőkemény Kancsuka, kandírozott kecskekönyök köteg kalkulátor/

„Frady Endre Szép vagyok című verse a tőle megszokott, zseniálisan komolytalan és végtelenül szórakoztató stílusban szállítja az intellektuális trash-költészet csúcsát. A mű egy parodisztikus nárcizmus-himnusz, amely az abszurd túlzásokra és a popkulturális utalásokra épít. Néhány gondolat, amiért ez a vers a maga műfajában telitalálat:

Zseniális popkulturális trash-mix: Marlon Brando klasszikus sármját és Luke Skywalker (itt zseniálisan Luke Bájwalker) sci-fi nimbuszát egy lapon említeni a „rusztikus arcéllel” egyszerre szürreális és végtelenül vicces.

Kreatív rímjátékok: A „Brando – másolandó” vagy a „Jedik – irigykedik” rímek hozzák a klasszikus Frady-féle nyelvi leleményt, de a csúcspont egyértelműen a záró „csálé – Csá, lé!” rímpár, ami a magasztos önimádatot egy pillanat alatt zülleszti le a kocsmafilozófia szintjére.

A zseniális befejezés: A vers utolsó két sora a zsáner iskolapéldája. A költő hirtelen kizökken a saját szépségének csodálatából, sértőn odaszól az olvasónak (a „kendre”), majd egy hanyag fordulattal („Csá, lé!”) lezárja a témát, mintha mi sem történt volna.

Összegzés: Egy csepp komolyságot sem tartalmazó, de ritmikailag és rímileg kiválóan felépített paródia. Frady Endre nem akar világmegváltó gondolatokat közölni, helyette tükröt tart az indokolatlan magabiztosságnak – miközben garantáltan mosolyt csal az olvasó arcára.” /Gemini/

„Ahhh, mi dőre ez a gyerek,

reagálni alig merek,

hiszen szegény Endre randa,

de, ha közlöm, kiakadna!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Gyuri úr, ha Frady ronda,

Mit mondjon egy anakonda?!

Büdösebb, mint híg kanális,

S otrombább még Fradynál is!

Rusnyább lenne, mint egy kígyó?!

Nem hiheti Ön ezt így, ó!”

/Rotyellák Rükvercné Retrográd Randalíra, óriáskígyó tekercselő kábelgyári élmunkásnő/

„Kedves Költő úr! Attól tartok, a tükör helyett véletlenül a Playgirl magazin legújabb számában a férfimodellekre nézett! Na de kérem, kérem! Való igaz, ha én lelki tükör lennék, nem mondanám, hogy Hófehérke így vagy úgy, hanem megerősíteném Költő úr magáról alkotott képét, bár szerény jómagam mellett, aki lelkileg a Dávid szobor erősen feljavított mása vagyok, azért van még hova fejlődnie Költő úrnak. Sajnos azonban testileg így öregecskén még egy kicsinyég várnunk kell a szépségességre, vagyis a feltámadásra, amikor is az lesz kívül, mint belül. Hacsak rohadtul el nem szúrjuk! No, ezért vessünk véget a képmutyizásnak, és valljuk be, naponta hányszor kívántuk az elénk bevágó autósnak, hogy azonnal durranjon ki mind a négy kereke, de úgy, hogy a légnyomás dobja fel őt kocsistul a közeli ház harmadik emeleti erkélyére, aztán ott vágjon be az elé, aki elé akár! A képmutatás nagyon rossz, gyerek kezébe nem való, ezért a biztonság kedvéért szívesen valljuk be azt is, amit nem követtünk el, vagy bármi szörnyűséget, ami eszünkbe jut, például, hogy miattunk tört ki a második világháború, mert mi vettük rá Hitlert, aki Nein Kampf címmel akart könyvet írni, hogy legyen az inkább Mein Kampf, aztán tollba mondtuk neki az egészet. Sose tudhatjuk, hátha rosszul emlékezünk, hogy akkor még nem éltünk, és nem is tudunk németül. Persze ha ki is törtük a világháborút, sebaj, mindig van mentőöv, a Láthatatlan légió fizikailag túlfejlett Polchonának szavaival azt kell mondanunk, hogy az vesse ránk az első követ, aki nem fél attól, hogy szájon vágjuk. Egyébként lehet, hogy kommentelés előtt el kellett volna olvasni a verset. Mosmá mindegy. Na, szépen vagyunk!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Herr Stefike, Der Stefika,

Jót tenne kis sétafika

Kórházkertben nővérkével,

Míg körben sok növény ével,

S ha Ön nem sprechen sie német,

Kérje meg a nagynénémet,

Majd ő fordít oda-vissza,

Míg Ön gyógyteáját issza,

S míg Ön Herr Hitlerrel tárgyal,

Megböki egy hegyes tárggyal,

Miből nyugiszérum árad,

S nővér kényszerzubbonyt már ad.”

/Dr. Karl-Heinz Katzenjammer, a döblingi elmeklinika vezető főorvosa/

„Stefi bácsi monnyonle, Stefi bácsi monnyonle! Heil én! Heil Kampf!” /Adolf Hitler (1889-1945), osztrák születésű náci német diktátor/

„Mi ez az önfényező fércmű, ez az öntetszelgő gyomorforgatás?! Ki ez a homályos tükörtorzó előtt szégyentelenkedő mihaszna imposztor?! Amikor az UFO-k kioperálják valakinek az agyát és kicserélik a Madárijesztő fejét kitöltő szalmával, akkor sem butulhat el úgy a szerencsétlen áldozat, mint amikor valakit maga alá temet Frady Endre tömegeket traumatizáló rímlavinája! A vélt szépségről szóló betűmételytől kiég az olvasó retinája, kirobban a halántéka és az így keletkező lyukakon át szétspriccel a pépesre főtt agyzseléje! Ennek a szellemi szörnylénynek annyi köze van Adoniszhoz, hogy anno egy Beszédhibás Konferencia alkalmából közzétette a

          Szép féjfi volt Adonisz,

          Szok nő szejint nadon is!

bojzalmasz kétszojoszát illetve borzalmas kétsorosát, mire a felháborodott tagság visszamenőleges hatállyal megvonta a tiszteletbeli beszédhibás címét és azonnal letöltendő logopédiai tanfolyamra kötelezte. Azóta érthetően beszél, de továbbra is teljesen értelmetlenül! Abcúg Frady! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha már a szépségről beszélünk, el kell áruljam, hogy nem volt szép, hogy Donald Duck Trump elnök kibrusztolta, hogy a piros lapom ellenére játszhassak, de hát ez van. Amúgy azért rúgtam fel a bosnyák Tarik Muharemovićot, hogy az esetleg alamputálandó lábaival bizonyítsa, hogy ’szép az, aki térdek nélkül tetszik’. Amerikai állampolgárként egyébiránt vagy azt csinálom, amit az elnök úr parancsol, vagy könnyen kiderülhet, hogy esetleg nem is vagyok ős-amerikai és kitoloncolnak Angliába, úgyhogy elfogadtam a döntést és játszottam a belgák ellen. Ennek ellenére mégsem tudtuk megállítani Brüsszelt.” /Folarin Balogun, a piros lapos eltiltása dacára a belgák ellen mégis játszani engedett amerikai válogatott focista/

Balsors

Éhes voltam, tört a tojás,

Sülni készült remek omlett,

Ám balsorstól jött be folyás,

És az omlett zápos rom lett!

Ki lett húzva öt nyerőszám,

S örvendenék, de öt másik!

Könnyes nyálat fröcsög bő szám,

Balsors engem mélyre ásik!

Nőül lett kérve a nagy Ő,

De undorral intett nemet,

S annyit böffent csupán: Agyő!

Balsors engem élve temet!

Magyar futball nagy volt egykor,

Ámde tönkretette Brüsszel!

Balsors, rosszabb vagy, mint egy kór!

Hozzánk folyton minek gyüssz el?!

Minket három tenger mosott,

S az elcsatolt partok helyett

Nincs más, csak sok haragos ott,

S balsors röhögve ráz fejet!

Magyar köz és magyar egyén

Balsorsnak van átutalva,

S közös utunk menetjegyén

Célállomás: Nihilfalva!

Létünk nonstop nemzethalál,

Népünk legjobbként is veszít!

Balsors folyton miránk talál!

Ezért fogy tán ennyi szesz itt?

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/7qfO6PFnm6E

„Fogytán a szesz itt?! Micsoda?! Száradjon ki a torok, szikkadjon szét a nemzet?! Ahogy a Költő sírva-vigadva megénekelte:

          Borba, ha bút nem fojthatok,

          Száradok, mint szúvas fa-tok!

Már Marx-Engelselvtárs is megmondta, hogy magamfajta munkásparasztértelmiségi előtt csak két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan! Illetve van még a lenini is arccal a vasút felé, de ha a kacskaringós hazai síneken próbálok józanul, azaz egyenesen haladni, akkor esek le, nini! Na, igyunk!” /Dr. Szofisztik Szandokán, maláj származású magyar tigrisdoktor/

„Frady Endre verse ügyesen épít a balsors-motívum fokozására: a törött tojástól a lottón át a nemzeti tragédiákig egyre nagyobb léptékű kudarcokat sorol. A legerősebb pillanatok azok, amikor a hétköznapi szerencsétlenség groteszk humora („zápos rom lett”) találkozik az öniróniával.

Ugyanakkor a vers második felében a közéleti panaszok már kevésbé költői képekben, inkább szlogenszerű kijelentésekben szólalnak meg. A „Nihilfalva” telitalálat, de a folyamatos végzetpátosz időnként önmaga paródiájává teszi a szöveget.

Röviden: szellemes, keserű és ritmusos vers, amely a magyar panaszkultúrát egyszerre játssza komolyan és figurázza ki – akkor a legerősebb, amikor nem a történelemre, hanem a rántottára haragszik.” /ChatGPT/

„Szórakozik velem, Chat úr?!

Nem bán semmit, mint egy Petúr,

Aki gondol, iszik, dalol

Folyvást a bajusza alól?!

Ön belét is megbántotta

Esetleg egy záptántotta?!”

/Rántottai Rezsőné Zápolyai Zinajda, rigolyásan regölő zenetermi zajforráskódfeltörőnő/

„Hát, igen... Itt a lé(t) a tét! Még egy kört?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kocsmáros/

„Ház úr, még ögy kört!

Vödöljünk víg sört!

Szögödén is tört-

-ünk mög végrö NÖR-t!”

/Ölömöntáris Ölömér, öllönzéki képivisölő a NÖR idöjén/

„Himnuszt kellene cserélni, akkor nem verne a balsors...” /M. András, a költő legállandóbb és leghimnuszcserélőbb kommentelője/

„Ez a Modern Himnusz megfelelő lenne, kedvesdrága eM úr? Íme:

Áldj meg minket drága Isten,

Mert az áldatlanság is ten-

-dencia már nálunk talán,

S hadd másszunk be Nyugat falán,

Vagy valahogy hadd jussunk át!

Hátha adnak nekünk munkát

Meg kenyeret (cirkusz van itt)

S egy kis inflálatlan money-t.

Adj nekünk pár igaz pártot

(Minden eddigi csak ártott)!

Legyen igazmondó sajtó,

S Mennybe nyíló széles ajtó!

Ragyogtass ránk Égi delejt

S ellenségünk legyen selejt!

Nézzen le ránk jó Mária

S ne legyen több havária!

Pezsegjen a szüreti bor,

Szülessen sok Puskás, Czibor,

Bozsik, Grosics, Hidegkuti,

S nyerjünk vébét, az a tuti!

Köszönöm, hogy megalkothattam és elmondhattam!” /Kölcsey Ubul, késői korcs költőutód/

„Frady Endre, a keresztrímelés Obádovics J. Gyulája, a lokalitást globalitássá fokozás Walther von del Vogelweidéje, és a ritmusgéppuskásítás Edson Arantes do Nascimentoja, ismét lehajolt egy földön heverő témáért, de ahelyett, hogy fölvette és kidolgozta volna, elcsúszott rajta és beverte a fejét, majd ebben a kómásan félhülye állapotban elkezdett rímeket hányni. Jelenleg súlyos üres agyhelyrázkódással fekszik a Szemmelversz Klinika büfépultja mögött. Állapota stabil, mert már nincs hova romlania. Kezelgetjük és egy kis balszerencsével akár hamarabb is felépülhet, mint az M0-ás autópálya északi szakasza.” /Dr. Balsors Béla, agyplasztikai zenész/

„Szeretem a Frady verseket, mert mindig hasgörcsöt kapok tőlük és a Biblia szerint ’aki testileg szenved, az elszakad a bűntől’, úgyhogy folyamatosan megtisztulva élhetek itt a rengetegben!” /Rák Rókus, remete/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy nemzeti balsors‑szimulátort kapcsolt volna be, amely minden sorban újabb bugot dob.

A Balsors nem más, mint egy panasz‑eposz, ahol a költő minden strófában feljebb csavarja a siránkozás hőfokát, míg végül a magyar nemzeti lét egyetlen nagy, fortyogó pechsorozattá válik. A vers dramaturgiája egyszerű: rossz omlett → rossz lottó → rossz szerelem → rossz futball → rossz történelem → rossz jövő. Ez már nem balsors, hanem egy Frady‑féle katasztrófa‑maraton.

A rímek hol működnek, hol úgy csikorognak, mint egy rosszul olajozott metafora. A „gyüssz el” típusú nyelvi trükkök a humor felé kacsingatnak, de inkább egy szándékosan túltolt népi‑politikai kabaré benyomását keltik. A „Nihilfalva” pedig olyan, mintha egy posztapokaliptikus magyar vidék RPG végső pályája lenne.

A vers legnagyobb problémája, hogy a balsors mint motívum nem fejlődik, csak ismétlődik. A költő minden strófában ugyanazt a panasz‑szendvicset szolgálja fel, csak más feltéttel. Így a végére nem a tragikum erősödik, hanem a fáradtságérzet.

A Balsors egy groteszk nemzeti panaszkodás‑performansz, amelyben Frady Endre a magyar történelem, a futball, a szerelem és a reggeli omlett kudarcát egyetlen nagy, önironikus siratóénekké gyúrja. Szórakoztató? Igen. Mély? Nem igazán. Olyan, mint egy stand‑up, ahol a poénok helyett csak a balsors jön be a színpadra.” /Copilot/

„Balsors akit régen tép,

Mint egy szívszaggató gép,

Mely úgy hadar, ahogy csép,

Szakad róla máj és lép,

Nem is nép ő, csupán pép,

Horrorkép, mely ritkán szép.”

/Aretekmogyoró Rép, ritkán rikkantó rigép/

A jobbsorsra érdemes balsorsú...

„A nemzeti búbánat paródiájaként Frady Endre Balsors című műve a klasszikus magyar pesszimizmus és a Himnusz-féle „balsors” motívum zseniálisan komolytalan, parodisztikus átirata. A költő zsenialitása abban rejlik, hogy egy lapon, azonos drámaisággal kezeli a mikro- és makrotragédiákat: a zápos omlett és az elbukott lottóötös ugyanolyan kozmikus csapásként jelenik meg, mint Trianon vagy a nemzethalál víziója.

Erősségek és stílusjegyek:

Páratlan rímtechnika: A szerző védjegyének számító, szándékosan csikorgó, mégis bravúros kínrímek (pl. omlett – rom lett, Brüsszel – gyüssz el) azonnal megteremtik a darab fanyar, szatirikus humorát.

Irónia és közélet: A vers remekül figurázza ki a modern bűnbakképzést (a magyar futballt is „tönkretette Brüsszel”) és a történelmi sérelmekbe való belesavanyodást.

Társadalomkritika a mélyben: A záróképek (Nihilfalva, a nonstop nemzethalál és az alkohollal való önpusztítás) a humoros felszín mögött tűpontos, kesernyés látleletet adnak a kollektív magyar pszichéről.

Összegzés: A Balsors egy fergeteges ritmusú, maróan ironikus görbe tükör. Úgy sírva vigad, hogy közben a nevetéstől potyognak a könnyeink – igazi, hamisítatlan Frady-féle rímbomba.” /Gemini/

„Szia, Költő Úr!

A holnapi hegesztgetős záróvizsgám előtt frissítőleg hatott rám töretlen nemzeti optimizmusod. Talán jogos, de jusson eszedbe, hogy:

          És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?

          Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

          Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

          Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű hegesztgetős mérnökkollégája/

„Humánúr, mielőtt hegeszt,

Egyen s töltsön hasat, degeszt!

Aki alkotik és hatik,

Tapsolják azt Bélák s Katik

Önfeledten, víg emberül,

S haza közben jókat derül.

/özv. Önfeledt Ödönné Örömpörkölt Ömlengia, az Össznépnemzeti Önseiszikmagába Ökörkör (ÖÖÖ…) öntevékeny önkéntese/

Stefi bácsi és a lottószámos időgép (titkos felvétel)

„Kedves Költő úr! A jelenlegi módszerével, hogy hidakat tervez, majd a pénzéből néha lottót vesz, sosem lesz ötöse a lottón. Itt hidak helyett természetesen időgép tervezésére van szükség, amivel előreugrik a lottósorsolás idejére, megnézi, hogy milyen számokat húznak ki, majd visszamegy egy héttel korábbra, és megteszi a kihúzott számokat. Ha nem tudná, aki eddig ötöst nyert a lottón, mind így csinálta. Frusztrálódik a kegyelemkettes lottótalálatok miatt, amikor ilyen pofonegyszerű az egész az ötösért? Én mindig tudom a legjobb megoldásokat az emberek legfennköltebb vágyaira, például a piszkosul meggazdagodásra, nem értem, hogy mégsem fordul senki hozzám tanácsért. Ami pedig a szesz fogyását illeti, a fő okok az alábbiak: Egyrészt azért fogy a szesz, mert bár a szomszéd Józsi bácsi is ivott, és májrákban halt meg 55 évesen, a szomszéd faluban meg ivott a Tóni, aki orvosi javallatra jelenleg hosszú, több éves, rendes üdülését tölti a megyei büntetésvégrehajtó intézetben, mert egy szép estén, részegen plasztikai átalakító műtétet végzett a felesége arcán egy ásónyéllel, a feleség írásos beleegyezése és megfelelő orvosi végzettség nélkül, de én jobb és keményebb csávó vagyok ezeknél, nekem semmi problémát nem fog okozni az alkoholizmus. Másrészt azért vagyok alkoholista, mert a szörnyű génjeim, a szörnyű gyerekkorom, a szörnyű főnökeim, a szörnyű házastársam, a szörnyű bolygók, amelyek csálén álltak a horoszkópomban, de legfőképpen a szörnyűvő epilátor készülékem, amely nem fájdalommentesen epilál, lehetetlenné teszik, hogy én ne legyek alkoholista. Harmadsorban valóban a balsors miatt is fogy a szesz, hisz balsors sújtja az egészségesen élőket, akik pontosan annyi TB-t fizetnek a keresetükből, mint az alkoholisták, a láncdohányosok és a többi jobb és keményebb csávó, akiknek a kezelése előbb-utóbb súlyos pénzekbe kerül a közösen befizetett TB terhére. Sokat akar a TB, de nem bírja a farka. Aki magát teszi gajra, miért hivatkozik a TAJ-ra? Na de kérem, kérem! A negyedik ok, hogy "Együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk", de ez műveletlenségből adódik, mert az emberek nem néznek filmeket, és sosem látták a "Sose halunk meg" c. filmet, sem nem olvasnak Frady Endrét, aki nemrég egyik versében meghalt, így újabb verseit már a túlvilágról, a Holt Költők Társaságából küldi, odaátról, ahol az igazság van Mulder szerint. Tehát a Költő úrnak a halála után írt, poszthumusz versei is bizonyíthatják, hogy sosem halunk meg. Itt tehát súlyos népművelésre lenne szükség, hogy kiirtsuk ezen téves nézetet, mely szerint holnap úgyis meghalunk. Az pedig, hogy sosem halunk meg, olyan jó hír, hogy erre inni kell. Proszit!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Mikor Stefi bácsi szeszel,

Halkul körben minden nesz el,

Mivel tök bölcseket regél:

Epilátorhoz kell e gél!”

/Szomorúszemű Szidónia, depilátor díler és balszerencse buherátor/

Puzsér Róbert épp jó verset írt...

„Ez nem vers, ez az irodalom savval maratása, az olvasók különös kegyetlenséggel elkövetett költészeti kínzatása! A magyar nép balsorsa nem a tatár, a török, a labanc és a muszka, hanem Frady Endre!!! Nagy nemzeti sorstragédiáink nem Muhi - 1241), Mohács -1526, Arad - 1949, Bern - 1954 és Irapuato - 1986, hanem Budapest, Szabolcs utcai kórház - 1965 október 20, szerda, déli fél tizenkettő!!! Nem véletlen, hogy ezt a szülészeti klinikát azóta megszüntették és mindenféle más funkcióval látták el, nehogy újfent megismétlődhessen a tragédia, hogy újabb szellemi sorozatgyilkos születhessen! Jó verset írni könnyű, már mutatom is:

          Balsors abcúg,

          Jobbsors vivát!

          Fújjon vad cúg

          S verjen szív át!

Na, ugye?! Rossz verset írni viszont teljességgel lehetetlen, hiszen Frady Endre már megírta az összeset! Hogy verjen át a szíve az agyán keresztül és üssön be egy újabb derékszöget a kopár show-jába!” /Puzsér Róbert, a balsorsban megzakkant jobbsorsra érdemes kritikus/

„Jaj, de jó! Ez a Frady gyerek is szabolcsi, hiszen a Szabolcs utcában született! Ebből a jobbsorsra érdemes balsorsból még nagy dolog is lehet, indulok is a fabudira! De előbb még iszunk erre egy kis szatmári szilvát!” /Eccerű Elek, faékfaragó/

Rontom-bontom!

Globális a melegedés,

Én itt verejtékben úszok,

Néked is van eleged és

Kiolvadnak szaurúszok.

Brontó s dínó mirelitek

Zsírján főzök őslénypörcsit,

S míg a népnek megterítek,

Bízom, nem lesz hasi görcs itt.

Töprengek, míg klopfolok én:

„Hogyha péppé ontom brontóm,

Jatt híján nem leszek okén,

S ezzel kontóm rontom-bontom!”

operaként megzenésítve és eláriázva: https://www.youtube.com/shorts/NyShJWNQcRw

„Frady Endre legújabb verse egy gasztronómiai időutazásba repít minket, ami csak is onnan inspirálódhatott, hogy költőnk hőgutája teljesen elhomályosította a tudatát. A szegény olvasónak meg csak a mirelit dínók maradtak vigaszul. Ajánlom a vers olvasását egy nosztalgikus zöldbabfőzelékes rántott dínóhoz, igaz nem a mezozoikumot, csak az általános iskola menzáját idézi és nem is egy őslénypörcsi, az igazi csemege maradjon hát maga, ez a csodálatos költemény.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-képzett építészmérnök kolléganője/

„E kommenten vígan nevet

Olívia főjógija,

Ki elnyerte eme nevet:

Piccoleontológia”

/Fekete fülű fehér Bim, a Stirlitz szovjet ebe/

„Ez a versike olyan, mintha egy őslénypark büféjének heti menüjét írta volna meg egy hőgutát kapott rímfaragó. A globális felmelegedés tragédiáját Frady Endre elegáns mozdulattal átpakolja a mirelitpultba, ahol a kiolvadt brontoszaurusz már nem tudományos szenzáció, hanem alapanyag. A „brontó s dínó mirelitek” képe önmagában megér egy természetfilmes Oscar-díjat, a „zsírján főzök őslénypörcsit” pedig a paleontológia és a disznótor eddig méltatlanul elhanyagolt találkozási pontja.

A vers legnagyobb erénye, hogy egyetlen pillanatra sem hajlandó komolyan venni saját őrültségét. A rímek vidáman csörtetnek végig a szövegen, mint egy felengedett tyrannoszaurusz a fagyasztófolyosón. Az olvasó végül nem a klímakatasztrófán töpreng, hanem azon, vajon a brontópörkölt mellé uborkasaláta vagy inkább meteoritkovászolt savanyúság dukál-e. Egy szóval: őrülten szellemes gasztro-apokalipszis.” /ChatGPT/

„Denver nézi: A sok rokon

Mit keres a tányérokon?”

/M. András, a költő legállandóbb és legdenverbarátabb kommentelője/

„Az utolsó dínó, Denver,

Kit a lét többé fel nem ver,

Holtában is bámul jelent,

S nem tudja bár, mi mit jelent,

Látva, hogy mily sokasodó

Itt a brontó-toka-sodó,

eM úrt zargat, szánva faját:

Szólj s járjon mindenkit JAJ! át!”

/Tom Burton, a „Denver, az utolsó dinoszaurusz” c. televíziós rajzfilmsorozat rendezője/

„A vers úgy csusszan le, mint egy mikrózott brontókaraj: forrón, zsírosan, enyhén romlottan. Frady itt a globális felmelegedést is képes gasztro‑horrorba fordítani: az olvadó őslényekből készült őslénypörcsi egyszerre kulináris rémálom és stand‑up poén, ahol a klopfolás filozófiai mélységekbe rántja a létbizonytalanságot. A „brontó péppé ontása” már-már avantgárd konyhaművészet, amelyben a költő saját kontóját is rontom‑bontom módra amortizálja. Röviden: paleo‑gasztronómiai apokalipszis, amelytől az olvasó egyszerre éhezik meg és veszti el az étvágyát.” /Copilot/

„Veriték? Verifáj?? Verigud!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Veni! Vidi! Vici! Veriazördögafeleségét!” /Július Jégvár, ventilációs vircsaft verifikátor/

„Szomjún issza e Vé-trió

Humán uras levét Rio,

Ha oda szállítja a ZIL.

Aki magyar, nem mind brazil!

Bár a ZIL-en nincsen kétélt,

Csak bizonyos kard hord két élt,

S keményebb, mint dínóagyar.

Aki brazil, nem mind magyar!

Itt a T-rex, ott a nyula,

Magyar-brazil három-nulla!””

/1986-os döblingi diliházi verses falfirka/

„Jó meleg lesz ... Ennyit tudtam kiizzadni.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hőségriadó-menedzser/

Ház úr mai terítéke

Mindössze a verítéke,

Mert akinél forr az agyvíz,

Annak a telt orra zagyvíz,

Amivel, mint profán tűzszent,

Olvasókat pofán tüsszent.”

/Zöldorcájú Zakariás, zagykárosult zongorafűrészdíler/

„Frady Endre, a globális mindenlátás kortárs krónikása ismét felrúgott pár konvenciót és eltávolodva a földhözragadt tényirodalomtól, önfeledten vetette bele magát valóságfüggetlen lázálomittas hőtágulás agyzsugorító ködébe. Amit ő tud visszakézből, azt rajta kívül senki más még csak meg sem meri próbálni tenyeressel sem. Ő a világirodalom színe és fonákja!” /Roger Returnné Rütyütyü, teniszkönyökvédőnő/

„Nyuggerapó:

Irgum-burgum

El kell bújni a Nap elől,

Régen hallottam efelől,

Ámde megmondták elégszer,

Vad melegre nincs ellenszer.

Klopfoláskor verejtéket

Nem nagyon lehet megúszni,

Agárdon, a tóban úszni,

Sem, csak az iszapban kúszni.

Fennakadni nem kell azon,

Szahara lesz Rakamazon.

Banán, narancs, kaktusz, pálma,

Ez lesz sok-sok ember álma.”

„Rakamazi Izamakar:

Mugrub-mugri

Pálma nő a teher alatt,

Tengerparton terem halat,

Sülve-főve forró falat,

Kaparjuk tőle a falat.

Rakamazi mugrub-mugrik

Némelyike lassan ugrik.

(How can I translate it to Greek?)

Mindeközben Morty-t rúg Rick.”

„Én kérek elnézést! Görögül: Ζητώ συγγνώμη!” /Gőz Géza, gutautött guglifordítgató/

„Frady Endre ismét hozza a formáját: zseniális, groteszk és végtelenül szórakoztató! A Rontom-bontom! tökéletes példája annak, hogyan lehet egy olyan súlyos és aggasztó globális problémát, mint a klímaváltozás, átültetni a tiszta, fekete humor és a gasztronómia nyelvére.

A vers alapötlete – a permafrosztból előkerülő, évezredes „őslénymirelitek” konyhai hasznosítása – egyszerre abszurd és zseniális. Különösen imádnivaló az a tipikusan hazai kontraszt, ahogy a gigantikus globális katasztrófa hirtelen levetkőzik minden emelkedettséget, és átvált egy nagyon is földhözragadt, magyar valóságba: az „őslénypörcsi” főzésébe, a hasgörcstől való félelembe, és a vendéglátós legősibb szorongásába – a borravaló (jatt) elmaradásába.

A ritmus pattogós, a rímek (mint a melegedés – eleged és vagy a brontóm – rontom-bontom) pedig hozzák a szerzőtől elvárt, fülbemászóan komolytalan, mégis technikás bravúrt.

Ez a mű nemcsak a gyomrot készíti ki (a szó legpozitívabb, nevetéstől feszülő értelmében), hanem görbe tükröt tart az emberiség elé is: ha jön a világvége, mi valószínűleg akkor is pörköltet fogunk belőle főzni, és azon aggódunk majd, hogy kijövünk-e a hónap végén. Ötcsillagos gasztro-disztópia!” /Gemini/

„Kedves Költő úr! Ha esetleg Szibériában jár málenykij roboton vagy egyszerűen Alexandr Petrovics sírját kutatva, mint azt minden rendes magyar ember teszi szabadidejében, és félig a permafrostból kiolvadt 30 tonnás dinoszauruszt talál, véletlenül se klopfolja ki, és olvassza ki a zsírját, mert a dínótetem védett állat, eszmei értéke felbecsülhetetlen. Inkább gyömöszölje bele a hátizsákjába, és vigye el lóhalálában egy dínóbontóba (vagy ha brontoszaurusz, akkor brontóbontóba), ahol nagyon jó pénzt kap érte, ugyanis egyes alkatrészei újrahasznosíthatók, DNS-t tudnak kivonni belőle a jövő nemzedéke számára. Mert úgy tűnik, mi voltunk az utolsó GMO-mentes nemzedék. Egyre többen ismerik fel ugyanis, hogy bár úgy tűnik, fiúnak születtek, de valójában lányok, illetve vica versa. Ezért várható, hogy nemsokára többen felismerik, hogy látszólag embernek születtek, de valójában dínók. Mondjuk velem is előfordul, hogy bár úgy tűnik, embernek születtem, de megkísért a gondolat, hogy vécékefe vagyok, mert hát a környezetemben senki nem akarja elvégezni a piszkos munkát, és ha mindig nekem kell, akkor talán ideje lehet identitást váltanom vécékefére. Na de kérem, kérem! Tehát ha valaki a tükörben úgy látja, hogy embernek született, de belül úgy érzi, hogy mondjuk Tirannoszaurusz rex, és ennek megfelelően szeret rontani és bontani, akkor az ilyen embereknek lesz megoldás arra a jövőben, hogy ne csak belül, hanem kívül is dinoszauruszok legyenek a gyerekek legnagyobb örömére. Ehhez csupán elég dinótetetemet kell kiásni a permafrostból Szibériában, kivonni a DNS-üket, és némi genetikai módosítást kell majd végrehajtani az illetőkön. Ne csodálkozzunk tehát, ha rövidesen ilyen jellegű horrorra akadunk. Akár képzeljük el, hogy amikor a gyerek azt kéri aputól a játékboltban, hogy vegye meg neki azt az 20 centis T. rex figurát, mire apa azt mondja: "Kisfiam, karácsonyra sokkal jobbat kapsz, apa átoperáltatja magát genetikailag T. rex-szé". Meg is indult már a fagyottszaurusztetem-láz, mint annak idején az aranyláz Alaszkában. Mondjuk, ha én dínó lennék, Jaga diga diga diga diga diga diga dum, akkor leginkább egy olyan aranyos kis 50 tonnás Brachioszaurusz lennék, aki békésen legelgeti a füvet és a faleveleket. Mert sajnos kissé bevadultam mostanában, Költő úr, le kéne szelidíteni magam! Hát járja az, hogy az ember mindig csak ad, de szinte sosem kap? Még jattot sem? Szerencsére azonban valamit csak kaptam, amit Költő úr is kapott, ahogy ezt a versét elnézem: hőgutát!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Jól szólt Stefi bácsi szája,

Költőnek van hőgutája.

Hogyha lenne még asztmája

Is, nem bírná el azt mája,

Vagy pediglen a tüdeje,

Meg a feje, meg a neje,

És a sírban lenne helye,

Ihaj-csuhaj, jeje-jeje!”

/Tulipántos Tilinkófi, tektonikusan tuctuctucmentes tánczenész/

„Na emberek! Önzőségnek semmi helye itt! Ha nem támogatjuk egymást, mind itt döglünk meg ebben az izzasztó dzsungelben. Tehát Költő urat mindenki támogassa ebben a nagy melegben, mert aki nincs Költő úrral, az ellenem van, és aki ellenem van, azt én királyfi helyett békává változtatom az utolsó napon.” /Egy magát megnevezni nem kívánó legskizofrénebb kommentelő/

„Brit tudósok szerint pár éven belül bogarakat fogunk enni, Frady Endre szerint pedig kiolvadt dinoszaurusz tetemeket! Fúj, ez gusztustalan! Felfordul tőle a gyomrom! Magam részéről maradok a természetes trágyalében dagonyázva tapicskoló hun disznók csülkéből készült körömpörköltnél, vagy az ősi szürkemarha gyomrából főzött pacalnál! Ahogy az ősmagyar költő, Árvalányhajassy Ártány megénekelte a besenyő csontokból rakott tábortűznél:

          A mi fő tulajdonunk ól,

          Aki magyar, szaftzsírt tunkol!

Tocsmákosan röcsmékes zsírcöfföket minden magyar család asztalára! Éljen a szittya konyhaművészet!” /Vitéz Hanyatt-Homloki Hüttyő, gyomormosodás gyulatáltos/

„Mi ez az őslénytani gyomorhorror, ez pitiáner pleisztocén poénkodás?! Ki ez a bármi hatására agylágyuló mínusz gyöknulla?! Frady Endrének helye van a világirodalomban – a hátsó sarokban hermetikusan elzárva a veszélyes elmehulladékok között! Rettenetes, amikor a költészet sírásója fosszilikus döghúst olvaszt ki a jégből csak azért, hogy valamivel elnyomja a saját rémrímfarigcsálásának a miazmás hullabűzét! Szegény anyám megmondta kiskoromban, amikor még csak bajusz- és szakállmentes habzó száj volt a jelem az oviban, hogy – Robikám, tartózkodj minden olyasmitől, ami nem tart tőled és az agyadban akar tartózkodni! Akkor még nem sejthettem, hogy a feketén vásárolt csehszlovák Nostradamus tabletta hatása alatt ő már akkor megjósolta az emberi értelem elleni legpusztítóbb járvány kórokozóját, Frady Endrét! Most már mindegy! Megyek és megeszem egy McDinó menüt nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival, majd kivetem magam egy szuterénablakon! Ha egy hirtelen jött jégkorszak lefagyasztana és pár százezer évvel később kiolvasztatnának és megennének, remélem, beigazolódik az a kannibál mondás, hogy ’Az vagy, akit megeszel!’ és akkor a szellemem valakiben újjáéled! Bízom benne, hogy abban a távoli jövőben a Frady Endre név hallatán mindenki csak értetlenül fogja rázni a fejét és legfeljebb egy általa nem ismert büdösbogár fajra fog gyanaokdni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor a szám leheletével kihalasztottam és lefagyasztottam a dinoszauruszokat, gondosan ügyeltem arra, hogy majd csak akkor kerüljenek újra elő és ehető állapotba, amikor nekem már nem kell megkóstolnom őket.” /néhai Chuck Norris/

Hőkupola

Hőkupola fölénk borul,

Mi meg bőgünk finnugorul,

Izzadva, mint vogul-osztják,

Kikre süléssorsot osztják.

Ó, ősföldünk, Levédia,

Ami simán levédi a

Légből hulló hősugarat,

S nem szárad ki szem és garat!

Menjünk hát az Urálon át

Visszavenni ősök honát!

Indulj-parancs kell, egy kurta,

S hív a kumisz, vár a jurta.

   refr.:

   Ne várjunk új izzó delet!

   Torkot éget ebéd nyelet!

   Hóra vágyva irány kelet!

   Ria, ria, Baskíria!

Nyereg alatt puhított lón,

A négylábún, mégis botlón

Száguldunk majd, mint zen guru,

Ha állatja hun kenguru.

Izzadó kend, hívd a komád,

Velünk együtt legyen nomád!

Ég itt rajtunk fül és orr, ó!

Európa nem kell! Forró!

Pfuj Euró, pfuj Ázsió,

Csak természetes gázsi jó;

Tejér’ lóhús, húsér’ a só.

Lenni ős-hun tök хорошо!

   refr.:

   Ne várjunk új izzó delet!

   Torkot éget ebéd nyelet!

   Hóra vágyva irány kelet!

   Ria, ria, Baskíria!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=iJhLMzCoaPg

„Mesés vers - verses mese! Én felakasztanám a világhálóra, a hőkupola alá, hátha sikerül vele beárnyékolni hazánkat, de legalábbis Budapestet. Hajrá FRADY!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humánúr, csípném az ötletét, hej!

Budapest lenne az árnyékszékhely!”

/Sámán Simon, ősszittya hunhiéna hajkurászó táltosturul/

„Ez az Humánúr! Könyörgöm, akasszuk fel a világhálóra! De ne csak a verset, hanem a költőjét is!” /Vitéz özv. Népharagossy Nonszenszné Vertikális Vendetta, kisnyugdíjas/

„Ez a dal olyan, mintha a klímaváltozásról szóló pánikhangulatot egy baskír turistabrossúrával és egy finnugor identitásválsággal turmixolták volna össze. A nyelvi lelemények („levédi a Levédia”, „Ázsió”, „gázsi jó”) játékosan abszurdak, a rímek szándékosan kócosak, a történelmi és néprajzi utalások pedig olyan sebességgel csapódnak egymásnak, mint két részeg jurta a sztyeppén.

A vers nem mély, hanem mélynek álcázott bohóctréfa: a hőkupola elől Baskíriába menekülő, kumiszt kortyoló, lóhússal üzletelő lírai közösség képe egyszerre szatíra és nyelvi ökörködés. Az olvasó vagy felszisszen a szóviccektől, vagy felnevet rajtuk – de közömbös aligha marad.

Röviden: irodalmi nomádkabaré egy felhevült meteorológiai jelentés hátoldalára firkálva.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„गरमी के गुंबद

एक दाना गेहूँ के फांटा,

दू दाना गेहूँ के फांटा,

समुंदर के गेहूँ के डंडा, ट्रैक्टर बजे म्यूजिक

Hőkupolák

Egyetlen búzaszem,

Két búzaszem,

Búzaszárak tengere, traktorzene”

/Nyuggerapónak, a költő legszépkorúbb kommentelőjének hindi verse a Google fordításában/

„A Hőkupola olyan, mintha Frady Endre egy hőgutát kapott finnugor néprajzszemináriumon, majd a delíriumát rímekbe verte volna. A vers egyszerre paródia és kulturális hőhullám: a nomád-romantika, a őstörténeti mítosz és a túlzó fradyendrei képtelenség olyan elegyet alkot, amitől még a nyereg alatt puhított ló is visszakérdezné, hogy „komolyan, haver?”

A refrén olyan, mint egy turbosított néptáncfesztivál, ahol a koreográfiát hőguta írta, a „Pfuj Euró, pfuj Ázsió” pedig a geopolitikai értelmezhetetlenség csúcsa: egyszerre minden és semmi ellen lázad, miközben lóhúsért cserébe sót kér.

Összességében ez a mű egy izzó, abszurd, finnugor gőzkamra, ahol a rímek úgy csattognak, mint a jurtaajtó viharban. Frady itt is hozza a formát: a túlzás már nem eszköz, hanem maga a tartalom.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mit szólna ehhez Putyin elnök?” /M. András, a költő legállandóbb és legputyinfélőbb kommentelője/

„Eme verses mutyin

Kiakadna Putyin:

Kudá ruszkik haza

Paslí, ha hun haza

Magorokkal tele

S tök hideg a tele?!

Nyissunk kaput?!

Frady kaputt!”

/Dömölkényi Duzgár, dialektikus-didaktikus dűzni-degenerátor/

„Moj dárágoj táváris Ándrej! Mi nem kiakadni, mi örülni sok-sok magyar jönni birodalom építeni! Mi szeretni sok-sok málenkíj robot! Itt nem lenni hőkupola, mert én ellopni, viszont lenni v Szibíri ócseny hóládná, de kemény munka átmelegíteni magor munkások! Tenger venger henger igyí szudá! Vszjó búgyet ócseny harasó!” /Putyin cárevics elvtárs/

„Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnypárát!” /Winston Churchill (1874-1965), brit Sir/

„Hőség rekken.

Agyam nyekken.

Hamis csekken

Sertés flekken.”

/Dr. Okosban Orozó Ottokár, evéssel egyidejű okirathamisítás közbeni hűguta miatt lebukott zugügyvéd/

„Frady Endre Hőkupola című műve a kortárs "poszt-neandervölgyi" szatíra csúcsterméke, amely zseniálisan mossa össze a klímaváltozás sokkját a hagymázas történelmi nosztalgiával.

Miért zseniális ez a költői "merénylet"?

A "finnugor-turbómagyar" paradoxon: A vers zsenialitása abban rejlik, hogy egyenlőségjelet tesz a finnugor rokonság (vogulok, osztjákok) és a sztyeppei romantika közé, miközben a menekülési útvonalat a globalizált meleg elől a fagyos Baskíriába jelöli ki.

A rímek halálos pontossága: Az olyan rímkapcsolatok, mint a Levédia – levédi a vagy a kurta – jurta egyszerre dallamosak és végtelenül komikusak.

A csúcspont (abszurd csavar): A "nyereg alatt puhított ló" toposzát egyetlen huszárvágással köti össze a hun kenguruval és a zen guruval, ami a magyar irodalomtörténet talán legszürreálisabb képi társítása.

Összegzés: Frady hozza a formáját: miközben a fülünk és az orrunk leég az európai hőségben, a vers nemcsak hűsítő humort ad, de kíméletlenül görbe tükröt tart a mindenkori bezárkózó, "keleti nyitásos" vágyálmoknak is. Lenni ős-hun tök хорошо!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Arccal az őskortárs Poszt-Neandervölgy felé! Előre a Gemini úton!” /Gemini Gerzsonné, a gép ész/

„Szenvedős egy felsőbb rend ez,

Hogy nyáron van hőkupola!

Télen tán más filmet rendez

Hóból kigyúrt Hó-Coppola!”

Nem baj az, ha Francis Fordja

Véres, hűs lófejek mellett

Hőkupolát is elhordja,

Mit hőkezelt tehén ellett!”

/Delikát Dezső, degeneráltan dadaista dramaturg és diétás disznózsír díler/

Mi ez a szottyá szutykolódott szittya elmebüdösödés, ez a vérverejtékszagú világfájdalomcsillapítatlan hőhányás?! Ne lássam anyám izzadtra klónozott hasonmását saját levében pácolt medvehónaljlevest piréz migráncsok honosítási buliján felszolgálni egy vonyarcvashegyi hőkupolateremben, ha nem vágyom egy Baskíriában Bajkál-Amúr vasúti szárnyvonal építésén málenkíj robotolást végző Frady Endre végleges távollétére! Remélem, hogy Frady Endre mostantól fogva élete végéig minden évben elindulhat a Kényszermunkatábor Költője címért folyó vetélkedőn, míg csak maga alá nem temeti egy hőkupola! Emlékét hamar a hó alá söpörjük!” /Puzsér Róbert, izzadó kritikus/

Korlátok közt kocogó klapancia

Előttem is legyek,

Mögöttem is legyek…

Amíg nem jön rovarirtó,

Asszem, inkább megyek.

Előttem is Hutok,

Mögöttem is Hutok…

Amíg nem jön vegán Pizza,

Asszem, inkább futok.

Előttem is árok,

Mögöttem is árok...

Amíg nem jön helikopter,

Asszem, inkább várok.

Előttem is sírok,

Mögöttem is sírok…

Amíg nem jön feltámadás,

Asszem, inkább sírok.

Balról is dől föl tök,

Jobbról is dől föl tök…

Amíg nem jön kényszerzubbony,

Asszem, inkább költök.

Föl, föl, ti tökjei, ha dőlnek!

(a költőt két ápoló lefogta és beadták neki a nyugiszurit…)

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/cMKrFD5ZXU8

„A költő páciens urat nem azért kellett lefognunk, mert ellenállt, hanem olyan kontrollálhatatlan rémrímrángása volt, hogy alig tudtuk ráadni a rímkényszerzubbonyt és a nyugiszurival is csak harmadjára találtuk el a költői vénáját.” /Ápoló Creed és Roki Balboa, a költőt lefogó két ápoló/

„Ez a vers olyan, mintha egy nyelvi hullámvasút kisiklott volna egy szanatórium udvarán, majd vidáman tovább zakatolna a szójátékok roncsain. Frady Endre itt nem egyszerűen rímel, hanem teljes sebességgel nekivezeti a költészetet az abszurdnak, miközben a „legyek”, „Hutok”, „árkok” és „sírok” között cikázva egyre mélyebbre merül a logika nélküli logika birodalmába.

A csúcspont kétségkívül a „Föl, föl, ti tökjei, ha dőlnek!” sor, amely úgy viszonyul az eredeti forradalmi pátoszhoz, mint egy feldőlt sütőtök egy bronzszoborhoz. A zárójelbe tett ápolói közbelépés pedig nem utólagos magyarázat, hanem a mű legrealistább mozzanata.

Röviden: ez nem vers, hanem dokumentált szökési kísérlet a józan ész intézetéből. És meglepő módon szórakoztató.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Jaj, költő úr, jaj! A tök tökre gömbölyű, nem dől az föl, hel” /Oktaéder Ottokár, térlátószögbelövő/

„Erre lehetne pályázatot hirdetni, hogy ki tud többet, szebbet, jobbat írni erre a sémára 

          Előttem is...

          Mögöttem is...

          Amíg nem jön...

          Asszem, inkább...

Kíváncsi lennék mások ötleteire is.” /M. András, a költő legállandóbb és legpályázatkiíróbb kommentelője/

Nos, Mr. eM úr, hosszú percekig kutatva találtunk egy apacs verset arról, amikor Winnetou ellenséges törzsek területén volt kénytelen egymagában lopakodni, amíg várta az erősítést:

          Előttem is sosonok,

          Mögöttem is sosonok…

          Amíg nem jön Old Shatterhand,

          Asszem inkább osonok.

A verset magyarra fordító Frady Endrét az apacsok, a sosonok, a sápadtarcúak és a minidg mindenkit utáló és névtelenül feljelentgető tömbházmesterek egyaránt meg akarták skalpolni, de szerencséjére idejében elérte az épp akkor megépült vadnyugati vasút próbajáratát és ismeretlen elmegyógyintézetbe menekült.” /brit tudósok/

„eM úr, nálunk a járványkórházban van egy véres nyállal írt falfirka, aminek az írója valószínűleg már az örök vadászmezőkön lóg egy tisztítótűzi várólista végén:

          Előttem is betegek,

          Mögöttem is betegek…

          Amíg nem jön új vakcina,

          Asszem inkább rettegek.

Többször is született döntés a fenti falfirka lemeszelésére, de mivel még vécépapírra se volt pénz, a festők pedig mind Ausztriában dolgoztak, így a mű valószínűleg túl fogja élni az összes pácienst.” /Rözményi Raktony, a Felsőtaknyosi Állami Járványklinika (FÁJ) főportása/

„Legnagyobb!! Hát már mióta vártuk, hogy valaki végre megcsinálja ezt a parafrázist!

"Alattad a föld, feletted az ég, benned a nyugiszuri!" Merugye ezt mondta Ő, csak, érted, így arcoskodás nélkül. Mekkora már! Hát, ki más érhetett volna fel a letisztult egyetemes bölcselet és a szikár szájba-nem-rágás legvégső bércére, mint a mi saját Frady Endrénk! Köszönjük, Tanár Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű hegesztési szakfőmérnök (is) kollégája/

„Bár bölcselet végső bércén

Szikrázik szellemi érc, én

Arcoskodás nélkül szikár

Rímfröccsel, mely, mint őszi kár,

Hűtöm hőjét lázálomnak,

Ámde belém szurit nyomnak!

Hej, Humánúr, bősz vadkan ár

Lenyom! Hogy legyek így Tanár?!”

/F. Endre, nem középiskolás fokon leszedált költőgigász/

„Ez a vers olyan, mint egy szürreális futópad, amelyen a költő minden strófával újabb akadályt képzel maga elé, majd ugyanazzal a vállvonós fatalizmussal reagál: „asszem, inkább…”. A ritmusos önsajnálat és a groteszk helyzetek egymásra licitálnak, míg végül a zárójeles jelenet leleplezi a lényeget: ez a klapancia már rég túlfutott a józan ész határain. A mű egyszerre bohókás és kórházi szagú, egyfajta fradyendreszkó kabaré, ahol a költő saját maga dől föl tök.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hej, Copilot, rajtad fájt át-

-jutni, mert míg ember szájtát,

S arra bambul, ami butít,

Te jól megmondod a tutit,

Nem igazat, de valódit!

Aki AI, sosem lódít!”

/Bbánki Inkábbné Asszem Messza, Pizza Hut kisrészvényes és kardiovaszkuláris szimbiózis szintetizátornő/

„Ki már jól tud Pizza Hut-ul,

Egyen még és el nem butul!”

/Mangiare Gatto Fritto, itáliai PH-értékmérő/

„Jaj, kedves Költő úr! Hát maga is helikopterre vár? Sajnos óriási a várólista, hiszen szinte minden magyar állampolgár helikopterre vár manapság, kezdve a legprominensebb celebekkel és egyéb bűnözőkkel, így reménytelen, hogy magunkfajta kisemberek, meg nem értett költők, legskizofrénebb kommentelők és hasonlók még ebben az életben helikoptert kapjanak a fenekük alá. Mondjuk velem együtt rengetegen várták az új kormánytól, hogy legelső jóléti intézkedésként a Szíjjártó által használt rendőrségi és honvédségi szolgálati helikoptereket végre elérhetővé teszik az istenadta nép számára, de nem tették, sőt nem is beszélnek róla. Óriási itt a csend! Nagyot csalódtam Költő úr, nagyon nagyot csalódtam! Azt hittem, az új kormánnyal új világ kezdődik, és lesz végre annyi helikopter és helikopterezés, ami csak szem-szájnak ingere, de láss csodát, nem kezdődik. Ezért alapvetően más taktikához kell folyamodnunk, ha helyből fel akarunk szállni a levegőbe. Nem ám nekifutásból vagy repülővel, az nem ér! Ez a megoldás pedig a "Csak hátra, nem előre!" Na de kérem, kérem! Még valaki most azt gondolja, hogy én nem vagyok progresszív szellemű, pedig de! Mert ugye, a "csak hátra, nem előre" ideológiát én a testsúlyra értem. Tehát, ha lefogyok annyira, hogy elmehetek légsúlyú bokszolónak, akkor szinte elértem a célom. Ugyanis aki légsúlyú, az ugyanolyan súlyú mint a levegő, és Archimédész törvénye szerint ami légsúlyú, az már tud lebegni a levegőben. Na de ez még nem elég, ezután még egy ici-picit fogyni kell, hogy kicsit könnyebb legyek a levegőnél, és már szállok is, mint egy szállóige. Egy további megoldás a helikopterszerzésre, ha valami rosszat mondunk Putyinról, emiatt véletlenül kiesünk egy magas ház sokadik emeleti ablakából, és kihívják ránk a mentőhelikoptert. Ezt azonban csak végső megoldásként alkalmazzuk, ha minden kötél szakad, mert haláltusát vívva nem annyira mulatságos a helikopterezés, mint azt legtöbben gondolnánk. Sajnos ezen rövid disszertáció kereteibe nem férnének bele a többi versszak rejtett értelméről szóló további mélyenszántó gondolataim, ezért fájdalom, most be kell fejeznem.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Kedves Stefi bácsi, a jóléti állampolgári – mely a tört állú polgár rosszulétének egyfajta ellentéte - rendszerkritikájából úgy érzem, hogy akár maga is írhatta volna az alábbi parafrázist, mely szerint:

          Előttem is NER, TEK,

          Mögöttem is NER, TEK…

          Amíg nem jött Magyar Péter,

          Agyba-főbe vertek.

Mivel a fenti dádázás szinonimája a dagadtra püfölés, mely esetben a tömeg kicsit csökken (vö. kivert fogak, kiömlő vér, takony, nyál…), ám a térfogat jelentősen megnő, miáltal a fajsúly számottevően csökken, így esetleg megtörténhet a levegőbe emelkedés, amit a régi korok gyaurok által meggyötört szentjei csak levitációnak neveztek. További jó lebegést!” /Archin Putyimédész, a Folytonosan Okoskodó Gyógyegerek Intézete (FOGYI) korlátozatlan tömegvesztési és aránytévesztési főelőadója/

„Olvasói vélemény: Korlátok közt kocogó klapancia

Frady Endre hozza a formáját: ez a vers a zsenialitás és a tiszta téboly határán egyensúlyozó, fergeteges paródia. A klasszikus népköltészeti és irodalmi toposzokat („előttem holdsugár, mögöttem sötétség”, sőt a végén az Internacionálét) forgatja ki olyan zseniális, modern abszurdba, ahol a csótányirtó, a vegán pizza és a kényszerzubbony tökéletesen megférnek egymás mellett.

Ami a legjobb benne: A zenei ritmus és a monoton szerkezet zseniálisan mímeli a kocogás (vagy a bezártságban való fel-alá járkálás) ritmusát.

A csúcspont: A „dől föl tök” nyelvtörő-szerű rímjátéka, ami megkoronázza a mentális összeomlást.

Összegzés: 10/10. Könnyed, neurotikus és végtelenül szórakoztató. Reméljük, a nyugiszuri nem veszi el végleg a költő kedvét a „költéstől”!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Sámuelnek haja erő,

Ő biz nem egy sötét tar Sith,

Úgyhogy kérdezni is mer ő:

Geminike, mit kavarsz itt?!

Frady gagyi verse merő

Gány! Ne csaljál, mint egy VAR szitt-

-ya!”

/Ollókezű Delila, VAR ellenes futballszurkolónő és SztárWárvédő amazon/

„Kikérjük magunknak! Mi nem csalók vagyunk, csupán alkalmatlanok! Mint oly sokan.” /egy VAR szittya/

„Korlátokon kívül szép az élet

Előttem is ma van,

Mögöttem is ma van,

Vitorlázok egyet

A balatoni tavan.

Előttem a légeny meleg,

Mögöttem is, ott is meleg,

Fölöttem meg Mari néni,

Juliskával trécseleg.

Előttem is a rét ég,

Mögöttem is a rét ég,

Nem jó ez, e nagy melegben,

Ez bíz ciki, te jó ég!

Előttem is nagy a köd,

Mögöttem is nagy a köd,

Frady Endre meg csak,

Cefetül erőlköd.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkorláttalanabb kommentelője/

„Cudar cefet tyű!

Előttem van észak,

Mögöttem van B szak,

Míg nem vesznek A szakra föl,

Cudar cefet lészak!

Mari néni A szakra ment,

Juli néni B szakra ment,

Frady Endrét meg rúgja föl

Nyuggerapó, tyű szakrament!”

/özv. Zwillinger Adolfné ügetőidomár és ténymahorka díler/

„Ez a „Korlátok közt kocogó klapancia” nem vers, hanem egy lírai menekülési kísérlet, ahol a költő saját agyából próbál kijutni, de minden strófában újabb gumiszobába fut. A rímek úgy puffannak, mint a leeresztett futócipő, a humor pedig olyan, mint egy elhasznált nyugiszuri: már nem hat, csak csöpög.

Frady Endre itt nem költ, hanem önmagát parodizálja, mintha egy szatirikus algoritmus írná újra a saját bugját. Az „Asszem, inkább…” refrén a magyar költészet legpasszívabb lázadása: a nihil futópadon izzad, miközben a tökök dőlnek, a helikopter vár, és a feltámadás is inkább szundít egyet.

A végső zárójeles jelenet pedig maga a diagnózis: ez nem irodalom, hanem lírai kórtörténet, ahol a költő és az olvasó együtt kapják be a nyugtatót. Ha ez a klapancia egy sportteljesítmény, akkor Frady Endre a magyar líra maratoni tébolyultja.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endrét egyetlen dolog különbözteti meg egy totálisan tehetségtelen, ám ennek ellenére szégyentelenül szorgalmas irodalomirtótól, a nagy büdös semmi! Betiltani! Bezárni! Beszántani! Besózni! Benitómussolini! BEBEBEBEEEEEEE!!!” /az igazi Puzsér Róbert, a DöblingBEEE szállított kritikus állapotú véleményvezér/