Királyság - Istentiszteleti invitáció

E kép 8,5 éve készült még az Angol utcában /a szerk/

Királyság lesz most a topik,

Mert ez örök, el nem kopik,

Így e témát prédikálom,

Amely színes, mint egy álom.

Isten Országa, ím eljő,

Lélekkel lehessél telj', Ő

Szeretné, hogy legyél benne,

Mint pesto-szószban a penne.

Lurdy Házban e -nap vasár-,

S mind, ki nem hagyja a hasár-

-a sütni a Napot vadul,

Megnyugszik a lelke, ha dúl.

Kinek szíve bűnös cuccú,

Az is özönöljön uccu,

S bús bikfic is lehet víg ma,

Ha vált belül paradigma.

Jézus király, örök király,

Vágtat, mint egy turbósirály,

S száguldhatunk mi is Vele.

Te is velünk maradj, ne le!

Időpont: 2026. augusztus 2. vasárnap 10:30~12:00

Helyszín: Lurdy Ház, I. emeleti konferencia központ

Krisztus Magyarországi Egyháza

https://www.facebook.com/krisztusegyhaza

„Ez a meghívó úgy evangelizál, hogy közben mosolyogni is hagy. Frady Endre könnyed szóviccei, váratlan rímei és önfeledt humora nem kioltják, hanem emberközelivé teszik a komoly üzenetet. A „pesto-szószban a penne” vagy a „turbósirály” elsőre meghökkent, aztán éppen ettől marad emlékezetes a meghívás: vidám, játékos, mégis egyértelműen Krisztusra mutat.” /ChatGPT/

„Ez a meghívóvers olyan, mintha Frady Endre egy teológiai stand-upot próbálna pesto-szószos metaforákkal megkenni, majd turbósirályokkal megfújni, hogy biztosan ne maradjon senki lelki étvágy nélkül. A rímek csattognak, a képek szemtelenül szürreálisak, és mire a „pesto-szószban a penne” sorhoz érünk, már pontosan tudjuk: ez az invitáció nem finomkodik, hanem fradyendrei lendülettel rugdossa be az olvasót a Lurdy Ház konferenciaközpontjába.

A vers egyszerre harsány, játékos és teológiailag punk: a „turbósirályon vágtató Jézus” képe olyan, mintha egy groteszk hittananimáció storyboardja szökött volna meg, hogy meghívót írjon. De működik, mert nem akar többnek látszani: ez egy kedélyesen őrült, lelki csalogató, amely a paradigmaváltást is képes rímbe verni.” /Copilot/

„Frady Endrétől megszokhattuk a sajátos, könnyed és humoros stílust, és ez az istentiszteleti invitáció sem okoz csalódást. Zseniálisan ötvözi a szent és a profán elemeket: a teológiai üzenetet (Isten Országa, Jézus királysága) laza, mai szlenggel, szellemes tördeléssel és meglepő hasonlatokkal adja át.

A „pesto-szószban a penne” kép egyszerre hívogató és közérthető, míg a „turbósirály” dinamizmusa friss, lendületes képet fest a hitéletről. Különösen ötletes, ahogyan a bűnbánatot és a megtérést a paradigmaváltással és a „bűnös cuccú” szív megtisztulásával azonosítja – mindezt úgy, hogy a rímkényszer miatti szótagelválasztások („hasár-a”, „telj', Ő”) komikus, játékos lüktetést adnak a versnek.

Ez a vers tökéletesen teljesíti a célját: lebontja a megszokott, merev egyházi kereteket, és közvetlen, vidám hangvételével valóban meghozza a kedvet az eseményhez. Vidám, szellemes és telitalálat!” /Gemini/

Tömegizé

Oldton úrban eszme nő meg,

Mint kőtől nyúlt parittya,

Hogy őt nem vonzza a tömeg,

Hanem inkább taszítja.

Így gondolja fia, Newton,

Is – ja, fa és almája! -

Víztaszítást hisz a kúton…

S önnön sikolyt hall má’, ja!

(Csobb!)

Ő volt híres Newton öccse,

Sajnos nem túl Isaac-os,

S szólt sok sört vedelve öt cseh:

„Nem hülye, csak iszákos!”

(Jobb?)

Hitte bár azt Isaac Newton,

Vonz s nem taszít földteke.

Máglyán vajh’ e vonzó úton

Tömegeket öltek-e?

(Bár e hasonlat oly sánta,

Mint láb ráhullt kő megett):

Nem, az egyház sosem bánta,

Hogyha vonzott tömeget,

S így nőtt hegyre mag,

S így lett egyre nag-

(-yobb.)

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/1KU-wTa1Wgs

„Ez a vers is tömegeket fog vonzani.” /M. András, a költő legállandóbb és legtömegvonzóbb kommentelője/

Téved eM úr, súlyosan téved, ugyanis egy súlytalan vers nem rendelkezhet tömeggel, márpedig tömeget csak tömeg tud vonzani, hiszen a tömeg a tömegnek farkasa. Sőt, Frady Endre verse még súlytalannak sem mondható, hiszen ami súlytalan, az lebeg, ez viszont csak büdös és ott sincs. Akárhányszor elolvashatjuk, akkor is úgy érezzük, hogy nem olvastunk semmit, csak a fejünk fájdult meg és az alhasunk csikar. Ha Frady Endre rettenetét bármilyen tömeges jelzővel próbálnánk leírni (bár leírhatatlanul rettenetes), csupán egyetlen összetétel jöhet szóba: tömegiszony.” /Újpesti Barnabás, irigy kortárs költő/

„eM úr, e vers tömegvonzó,

Mint a legtöbb cikk, mely gonzó,

Azaz tényfüggetlen finesz,

Mint száncsengős ünnepi nesz,

Amíg Télapó hull alá,

S üvült: Értem jött a Haláááááááá-

-l!”

/Krampusz Krisztián, Mikulást merénylő murderka/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint egy jól megdobott alma: elsőre csak koppan, másodszorra leesik, harmadszorra pedig rájössz, hogy valójában tele van nyelvi csavarokkal. A Newton-, tömeg- és gravitációs szóviccek szinte lavinaként követik egymást, miközben a végére egy váratlan történelmi-teológiai él is megjelenik. A rímek játékosak, a poénok néha már fájdalmasan erőltetettek – de éppen ettől lesz az egész szerethetően fradyendrés. Olyan költemény, amely egyszerre késztet mosolyra, szemforgatásra és egy halk 'na, ezt azért ügyes volt' elismerésre.” /ChatGPT/

„Infotainment. Ez lehetett a cél. Szórakoztatva tanítani. De sikerült?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hagyjuk ezt a beteges sikerorientáltságot, Humán úr! Nem a MÁV-nál vagyunk, hogy sikerkalauzokat képezzünk! Nem csak a lenini "Tanulni, tanulni, tanulni!", hanem a sztálini "Szórakozni, szórakozni, szórakozni!" vodkamámoros üzenetet is figyelembe kell venni! Akit vonz a tömeg, az vagy magányos, vagy pont ellenkezőleg, egy saját tömeggel rendelkező anti... enti... izé, azaz önálló létezéssel rendelkező hogyishívják! Ezt veszélyes! Ezt nem hagyhatjuk! Máglyára, ki ellenszegül! Walesi énekesek előnyben! Ki itt belép, hagyjon fel minden keménnyel, mert könnyen megütheti a bokáját, úgyhogy spanyolcsizma viselése kötelező! De ki az a Newton?!” /Torquemada Tamás (1420-1498), spanyol főinkvizítor/

„Humán úr, az infotaintment-ek

Nyomán minden infót én mentek.”

/Mentő Manó, rendszergazda és illegális adatokat betömegvonzó hacker/ 

„Frady ebben a Tömegizé-ben úgy csűri‑csavarja a Newton‑mitológiát, mintha a klasszikus mechanikát egy részeg cseh kórus írná át kocsmai rímpárban. A vers lényege: a „tömeg” egyszerre fizikai fogalom, társadalmi jelenség és egyházi PR‑eszköz, amit a szerző kedvére taszít, vonz, csobogtat, majd máglyára küld. A poénok úgy pattognak, mint egy almával töltött parittya — néha telibe talál, néha csak szándéknyilatkozat.

A mű fradyendrei csúcsformában lebegteti a „nagyobb” felé tartó zárlatot: a tudományos utalások szándékosan félrecsúsznak, a rímek szándékosan túlcsúsznak, az egész pedig egy olyan abszurd gravitációs mezőt hoz létre, ahol a logika csak vendégszereplő. Röviden: ez a vers nem magyaráz, hanem taszít‑vonzz — pont úgy, ahogy a szerző szereti.” /Copilot/

„Aztat tunnám megjegyezni, hogy a lapos Főd nem vonzik senkitsenem, hanem az van tényálladva, hogy a többi bolygó taszajtja idefele a mindenkiket! Azé nem esek le a lapos Főd szélin, mer visszataszajt a világűr meg a ZUFÓ-kok!!!” /özv. Kohn Teóné Birkabégő Butaliba, nyugalmazott antigravitációs alapegységparancsnok/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy csak az öncélú rím kedvéért bekerüljünk egy teljesen értelmetlen versbe! Be fogjuk perelni a költőt, hacsak nem jutunk peren kívüli egyességre és nem fizet nekünk egy-egy krigli frissen csapolt cseh sört!” /Pavel, Karel, Miloslav, Jaroslav és Vaclav, az öt cseh/

„Filantróp megjegyzés az alsópolcos Tömegizére:

Ajjaj!

Ha ily nagy baj van, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Hozzánk ne forduljon senki,

Se gyaur, se buzgó jenki,

S hogyha fordulna tán mégis,

Szakadjon rája az ég is!”

/a nem kissé feszült kezelőorvos és gyógyszerész/

„A „Tömegizé” a tipikus Frady Endre-féle sziporkázó nyelvi zsonglőrmutatvány: a fizika törvényeit, a tudománytörténetet és a szójátékokat gyúrja össze egy szellemes, abszurd paródiává.

Sziporkázó humor és ritmus: A vers nagyszerűen játszik a rímekkel és a tördeléssel – a szótagfelező szakaszvégek („nag- / -yobb”) és a zárójeles beszólások (Jobb?) remekül adják meg a komikus lüktetést.

Intellektuális fricska: Newton tömegvonzás-elméletét fűzi össze a „tömegvonzás” vallási/egyházi értelmezésével, miközben a sosem létezett „Isaac-talan” testvérről kanyarodik el a görbe tükrös társadalomkritikáig.

Rövid, de ütős, játékos és nagyon frappáns alkotás – a könnyed humort kedvelőknek igazi csemege!” /Gemini/

„Nem akarok túl erős kritikával élni, de szerintem Frady Endrét egy költőevő szörny undorral kitenné a tányérja szélére, vagy pedig szalvétába csomagolva hazavinné az zokniagyfaló házisárkányának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre?! Böááááá…” /a költőevő szörny/

„Frady Endre?! Nyamiiii!!!” /a zokniagyfaló házisárkány/

„Amikor Frady Endre tandemugrott, próbáltam olyan erővel magamhoz vonzani, hogy szétkenődjön rajtam, de sajnos kinyílt a fránya ejtőernyője, így a kudarctól én kenődtem el. Azóta is pszihoszomatikus lázam van, amit a laikusok globális felmelegedésként érzékelnek.” /a Földteke/

A barátom

A barátom kissé kerge,

Pattog, mint egy zakkant zerge,

Mégse cingár, inkább pufók,

Akárcsak a túlfújt UFÓ-k.

Megáll néha, gurul néha,

De nem alkoholtól léha,

Mozgása csak azért fura,

Mert ő nem a maga ura.

Pöttyös arca igen kerek,

Ha megrúgom, illa-berek,

Száguld, mint egy sebes teve,

Focilabda az ő neve.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/xUXnGthoOII

„A versből nem derül ki, hogy én a rúgás miatt vérzek, vagy csak egyszerűen gyors vagyok!” /a sebes teve/

„Sebes és focilabda egy versben és mégsem vagyok külön kiemelve?! Hát kinek az alkotása az Aranycsapat, ha nem az enyém?! Ilyen hálátlan a nemzeti költészet, hogy egy gyógyfocista költőcske csak úgy átlép fölöttem és köp a síromra?! Hallatlan!” /Sebes Gusztáv (1906-1986), az Aranycsapat szövetségi kapitánya/

„A vers olyan, mint maga a főhőse: pattogós, játékos és szerethető. A rímek könnyedén gurulnak, a csattanó pedig úgy talál be, mint egy jól eltalált tizenegyes: a végére derül ki, hogy a „kerge barát” valójában egy focilabda. Rövid, frappáns, mosolyt csal az ember arcára – és még rúgás nélkül is gurul tovább az emlékezetben.” /ChatGPT/

„Focivébének már vége,

Nem száll már labda az égre,

Megpihen újabb négy évre.”

/M. András, a költő legállandóbb és leglabdapihentetőbb kommentelője/

„Dehogy pihen, hogy pihenne!

Ellustulna, mint Poh Anna,

Kinek hasa itt Páhin nő.”

/Determináns Dartanyanné Köbgyök Kokilla, a Páhi Általános Nőtanács Területileg Legilletékesebb Intézményeinek Közérdekű Alosztálya (PÁNTLIKA) főosztályvezetője és sztahanovista labdavarrónő/

„Jaj, eM úr, hát maga nem tudja, hogy a négyévente folyó focivébé csak a jéghegy csúcsa, amelyek között jégvölgy átmenetek vannak?! Zajlanak a hazai és a kontinensbajnokságok, a hazai és nemzetközi kupák, az olimpia, sőt még a játszótereken is nonstop pattognak a labdák! Ha csak négyévente lenne szükség labdákra, összeomlana a nemzetközi labdagyártó piac és maga alá omlana a világgazdaság! Térjen észhez, eM úr, sürgősen vásároljon egy labdát, barátkozzon meg vele és menjen ki a közeli rétre focizni! MOST!” /Gömbifőkör Gaszton, az Ellentmondást Nem Tűrő Elementáris Rendészet (ENTER) megmondóembere/

„Hivatalból kirendelt védencemet, a költőt egy közeli elvtársának a fia megkérte, hogy írjon egy ’A barátom’ című verset és ő megtette. Mit tehetett volna mást, tisztelt bíróság?! Keresett volna kifogásokat?! Talán be kellett volna vallja, hogy tehetségtelen?! Olykor jobb a kegyes igazság a kegyetlen hazugságnál! Hogy ez a mű verslábbal tapossa a költészetet és rüszttel telibe rúgja a barátságot?! Nem erről szól a demokrácia, tisztelt egybegyűltek, hogy senkinek se kelljen befognia pörös száját és elmondhassa, mi bántotta hazafelé menet?! Milyen alapon kötelezhetnénk egy költőt, bírónő úr, hogy érdekelje őt a költészet maga?! Védencemet, a költő urat, tisztelt mindenség, a bensője vezérli! Ezért most egy kis mosdószünetet kérnénk! Köszönöm!” /Dr. Csűrcsavar Csomolád, a költő hivatalból kirendelt védőügyvédje/

„Olyan szép dolog a barátság, hogy a fal adja a másikat. Mennyi figyelem, mennyi önzetlenség, mennyi törődés fér három versszakba – Költőnk ismét jól feladta a leckét a konkurenciának.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Kétely nem nő senkiben se,

Fradynak nincs konkurense!

Idő megáll, Humán szalad,

S szépebb barátságot fal ad.”

/Reál Rezsőné Falfúró Folyondárka, a Fradyt Imitáló Költészeti Alapítvány (FIKA) szíve-lelke/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre fogta volna a barátság fogalmát, majd egy jól irányzott bokszrúgással átlökte volna a groteszk szatíra kapuján. A „barát” itt nem személy, hanem egy focilabda, amely pattog, gurul, zergét játszik, teveként száguld, és közben olyan pufók, mint egy túlfújt UFÓ. A költői csavar egyszerű, de hatásos: a gyermeki játék és a felnőtt groteszk találkozásából egy olyan „barátportré” születik, amelynek minden sora egy újabb röhögőgörcsbe torkolló félrevezetés.

A zárlat pedig maga a fradyendrei aláírás: a lírai én nem árulja el, hogy metaforát olvasunk – egyszerűen megrúgja a barátját, aki illa-berek módjára elvágtat. A humor itt nem finom, hanem direkt, mint egy jól eltalált tizenegyes.” /Copilot/

„Hát az a barátság a sulimeccseken talán még kölcsönös volt, de becsületesen bevallom, a Budapest-bajnokságban Költő Úrnak már jobban pedáloznia kellett, hogy azt csináljam, amit – mint a MAFC csapatának oszlopos tagja – várt volna tőlem.” /A labda – magyar hangja: Dr. R. Péter, a költő Vasas drukker gimnáziumi osztálytársa/

„Örülj neki, hogy hagytalak tombolni és néha megengedtem, hogy elpattanj tőlem!” /a költőgigász/

„Akinek ilyen barátai vannak, minek annak ellenség? Veszélyes sport az a foci! Főleg, ha észrevesszük, hogy 22-en rohangálnak összevissza, miközben több milliónyian csak tétlenül nézik... Legyen tánc!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elméleti focista/

„Labda körül legyen tánc,

Homlokon ne legyen ránc,

Rozsdát pedig egyen lánc!”

/Reakciós Robinzonkrúzó, a Huszonkét Ürge Lyuk Egylet (HÜLYE) kételyoszlatója/

„Ház úr szerint a költő barátja a 22-es labdája? Szabadítsuk ki, a tánc mellett legyen zárcsökkentés is!” /Tompatekintetű Tömény és Faék Fűrész, a milliónyi tétlen nézők egyike és másika/

„Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője:

Bezzeg a kosárlabda!

Bennem a focikedv nem nagy,

Örök, víg emléket nem hagy.

Lehet pöttyös, jól gurulhat,

De ez, engem sej, meg nem hat.”

„Guggerlopó, a költő legmesszeszaglóbb kommentelője:

Rezzeg a bűzlég!

Bölcsességből jövő ukáz:

Inkább kosarazz, mint kukázz!

Kuka fölött bűzlég rezzeg,

Úgyhogy kosárlabdázz bezzeg!”

„Ez a rövid versike egy zseniálisan felépített, humoros költői átverés.

Frady Endre mesterien vezeti meg az olvasót: a klasszikus antropomorfizáció (emberi tulajdonságok átvitele) eszközével indít, így az első két versszak alapján egy kissé fura, szeleburdi, talán pufók emberi barát képe jelenik meg előttünk. A zsenialitása a zárócsattanóban rejlik: az utolsó sor („Focilabda az ő neve”) egy csapásra teljesen új kontextusba helyezi az addigi képeket (a pattogást, a gurulást, a kerek arcot és a rúgást).

Amiért működik:

Remek ritmus és rímek: A dinamikus, pattogós ritmus tökéletesen leképezi magát a focilabdát.

Abszurd képek: Az olyan hasonlatok, mint a „zakkant zerge”, a „túlfújt UFÓ” vagy az „sebes teve” kifejezetten szórakoztató, könnyed hangulatot teremtenek.

Gyereki játékosság: Bár a nyelvezete modern és laza, a klasszikus találós kérdések logikájára épül.

Nyúlfarknyi, de rendkívül szórakoztató darab, ami garantáltan mosolyt csal az ember arcára.” /Gemini/

„Frady Endre, már nem a barátom!

Rosszul írt a címben!” /Abará Tom/

„Abará Tom nem is volt a barátom! Ezt a rejtélyes romlottvelejű piréz migráncsot nem ismerem, sosem láttam, a nevét sem hallottam, és az sem igaz, hogy tartozom neki ötszázötvenezer forinttal, amit labdarúgásra kértem tőle kölcsön, azaz nem is kértem, mert magától adta, amilyen naiv fafej! Kikérem magamnak, hogy számon kérjék rajtam, hogy mit írok! Ez a költői szabadosság jogának korlátozása! Strasbourghoz fogok fordulni! Arccal Brüsszel felé! Ez az arc lesz a végső!” /F. Endre, a vérig sértett költőgigász/

„I don’t understand but I do hate this!” /Tom Abara, an Unforgivable Fighting Officer/

„Azt hiszem, hogy Frady Endrét végleg elveszettük, ami nem baj, csak örömteli pszichiátriai tényállás! Amikor az UFO-k kioperálták az agyát és egy még fejlesztés alatt álló intergalaktikus rímszótárt ültettek be a helyére, kifelejtették a használati utasítást! Az eredmény sajnos naponta agyagba döngöl minket, de van remény, hogy az UFO-k újra értejönnek, hogy nyomtalanul eltüntessék a végzetes hibájukat! Szerencsénkre az Azonosítatlan Repülő Objektumoknak is van önérzetük és nem tűrik, hogy a gúnyos közvélemény csak úgy beléjük rugdosson, mint Frady Endre teszi szinte mindennel, ami az útjába kerül! Könyörgöm, torljuk meg! Azt hiszem, vért kell innom erre nagy bosszúszomjamra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Nyomasztó vers

A képen látható ló-somfa és termése csak illusztráció

Amikor az élet nyomaszt,

Akkor mondja bölcs jósom azt:

„Ne bőgjél, a földgolyóbis

Felforr s lesz még nyomasztóbb is!”

Az én jósom tök jó vátesz,

Mert míg többi feszt lóvá tesz,

Őtőle nem jön semmi jó,

Csak való s nem illúzió.

Amit jósol, sosem talmi,

Csilivili trágyahalmi

Reménysugár, ami kancsal,

Ahogy réti ultin kan csal.

Szava igaz, ha fáj is tán,

Mint egy hamis bakancslistán

Kézzel beírt bubópestis,

Melybe sajdul szív és test is.

Szóval gyakran nyomaszt jósom,

Mint a ló-somfát a ló-som,

Ha nehéz a termés súlya.

Szenvedjünk hát, hallelúja!

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=9hkoYS9Z_TU

„Én csak annyit jósolhatok, hogy sikeres lesz ez a vers.” /M. András, a költő legállandóbb és legszakértőbb kommentelője/

„Ugyanilyen véleménnyel

Kéne eM úrnak egy iker,

Akkor hinné minden lény el,

Hogy ez bizonydupla siker.”

/Sihuhu Soma, a MÁV sztahanovista sikerkalauza/

„Hogyha e vers sikert arat,

Akkor eM úr biza jó jós,

Ám ha hörög tőle garat,

Akkor inkább kissé golyós.”

/Kólikás Kasszandra, negatív jós, azaz rosszós/

„Ez a vers úgy tesz, mintha a reménytelenség himnuszát zengené, valójában azonban a borúlátásból farag groteszk kabarét. Frady Endre bravúros rímei és szándékosan nyakatekert szóviccei egyszerre nyögtetnek és nevettetnek: mire az olvasó felsóhajtana a világvége-hangulat miatt, már azon kapja magát, hogy vigyorog a „réti ultin kan csal” vagy a „ló-somfa” abszurditásán. A befejező „Szenvedjünk hát, hallelúja!” pedig tökéletesen összefoglalja a vers lényegét: ha már elkerülhetetlen a nyomorúság, legalább legyen hozzá ritmus, rím és jó adag önirónia.” /ChatGPT/

„...ez sem nyom sokat a latba... akarom mondani, létbe! Legyen esőtánc!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Jós-ka/

„Megugatol Jós-ka?! Tápod legyen sóska!” /Spenót Tónesp, esőtáncelvonókúra szervező házidoktor/

„Latba nyomták ételem,

S esőn táncol lételem.”

/Gyomoridegi Gyökér, gyíkká gyűrt gyógyegér gyagyásító/

„Ez a vers a fradyendrei nyomasztásművészet csúcsra járatása, ahol a jós figurája afféle groteszk meteorológus: mindig rossz időt jósol, és mindig igaza lesz.

A szöveg úgy működik, mint egy vátesz-paródia, amelyben a „bölcs jós” nem megnyugtat, hanem ipari mennyiségben termeli a lélekre rakódó szorongást. A rímpárok szándékosan kancsalak, a metaforák pedig olyanok, mintha egy réti ulti-parti közben valaki beleejtette volna a költői kézikönyvet a trágyadombba.

A bubópestis‑bakancslista sor egyszerre morbid és komikusan hétköznapi: Frady itt is azt csinálja, amit szeret — a tragikumot úgy csavarja el, hogy az olvasó egyszerre röhög és szisszen. A záró „hallelúja” pedig az a fajta fradyendrei vállrándítás, amely azt üzeni: ha már nyomaszt minden, legalább énekeljünk rá egyet.

Összességében ez a vers egy groteszk, önironikus szorongáslitánia, amelyben a jós nem a jövőt látja, hanem a költő idegrendszerét — és azt is csak sötétben, zseblámpa nélkül.” /Copilot/

„A nyomasztás sötét óráiban mosolyogj, mert amíg életben vagy, addig tudod, hogy lehetne még rosszabb is!

Ne félj a haláltól, hanem válj borzalmassá és rettenetessé, hogy a halál féljen tőled!

Ha sportemberként soha semmit nem adsz fel, akkor nem lesznek levelezőpartnereid.

Merj szerelmes lenni egy köztéri szoborba, mert az sohasem hagy faképnél!

Aki másnak vermet ás, nem biztos, hogy maga esik bele, ha ő a veremásással megbízott szakmunkás.

Aki folyton nyafog a globális felmelegedés miatt, az a jégkorszak miatt is csak panaszkodna.

Ha szeretnéd, hogy tömeggyilkosként is körül rajongjanak, akkor legyél diktátor!

Ha fáj a lelked, vágd magad pofán egy szeneslapáttal és rögvest elfeleded a lelki fájdalmadat.

Ha attól félsz, hogy a ló-somfádat megtámadja a bubópestis, akkor te jó olvasóm leszel.”

/Paulo Coelho, brazil bölcselő és mondásgyártó/

„Frady Endre maga nemében páratlan páros rímei úgy szteppelnek az emberiség lelkének padlókeményre fagyott sztyeppéin, mint önfeledt metálkalapács a száradni felejtett franciakrémes gejl karamellrétegén, miközben sűrű habként fröcsög a bölcsesség a hálás olvasók szemgödrébe. A költőfenomén nyomasztóan bravúros képzavarokkal nyomasztja az egyébként antidepresszánsokon élő nyomasztásra vágyó mazochistákat, anonim ateistákat, a laposföld hívőket és a derékszögtagadókat. Vajon léteznek-e ló-somfa tagadók is?! – teszik fel a kérdést őszinte döbbenettel a mezőgazdasági ló-somfa termelők, de Frady Endre számukra sem a választ adja meg, hanem újragondolásra készteti őket. A kortárs korát messze megelőző szófajnemesítő művész nem a szájbarág, hanem segít az agyvízforralásban. Frady Endre a szellem merülőforralója! Bugyogjunk vele és általa!” /Forró Zorróné Celziusz Cizella, vershőtérképész és rajongó/

„néhai, özv. Zwillinger Adolfné ügetőidomár:

Nem kell mindenért betojni

Hogyha felforr a golyóbis,

Rögvest felforr a kávé is.

A rosszban van némi jó is,

Pláne, ha hiszel a Jóis-

tenben,

ki ott vagyon srégen balra,

akarva, vagy nem akarva,

a gonosz sátánnal szemben.

Itt, az égi lovardában,

Csend van, béke és nyugalom.

Napestig, holt Ráróm hátán,

Csokoládé fagyim nyalom.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„néhai Zwillinger Adolf manézsdirektor:

Toy be or not toy be?

Az ügető idomára

Ügyel lova idomára.

Terhet Adolfnére rá ró,

S bőg ő: Lovam mér’ e Ráró?!

Zwillingerné lova hátán

Srégen üget tova sátán.

Kell az örök nyugalom is,

Ha az özvegy húga lomis.

Jobb hírt, mint a csokoládé,

Recsegő, agg Sokol ád-é?

Toy story or not toy story

Szürreálisan tolsztoji!

Szorít szörnyű marok! Oly, ni!

Mégis be akarok tojni!

Világ totojázói, tojjatok be!!!”

/Nugátharapó, a költő legszétesettebb kommentelője/

„Frady Endre hozza a tőle megszokott, zseniálisan groteszk formáját: a Nyomasztó vers egy végtelenül szórakoztató, fekete humorral átitatott görbe tükör a mindennapi pesszimizmusunknak és a sorscsapásoknak.

A vers ereje a kontrasztokban rejlik. Miközben a téma maga a totális egzisztenciális szorongás és a kilátástalanság, a költő olyan pattogós, rímes, parodisztikus formába önti ezt, hogy az olvasó képtelen megállni mosolygás nélkül. Frady nem akar álintellektuális köntösbe bújtatott világfájdalmat eladni; helyette kapunk „csilivili trágyahalmi reménysugarat”, hamis bakancslistát és olyan nyelvi bravúrokat, mint a zseniális szóviccként funkcionáló „ló-somfa / ló-som” kép.

A záró sor („Szenvedjünk hát, hallelúja!”) tökéletes, ironikus katarzis. Ahelyett, hogy összeomlanánk a jövő súlya alatt, a vers arra invitál, hogy inkább nevessük szembe a saját nyomorunkat. Rövid, velős, és pont úgy üt, ahogy egy jó szatírának kell.” /Gemini/

„Mi ez az irodalmi tömegpusztítás, ez a nyomasztásnak álcázott elmeháborodási öndiagnózis?! Talán senkit sem ér majd meglepetésként, amikor a fradyendrei verslábak által megrugdosott szent tehenek megbokrosodva rátámadnak az Indiában vakációzó torreádorokra és úgy felöklelik őket, mint vérgőzös argentin védőfal a spanyol csatársort! Ennek a koponyai feketelyukas vákuumtól hajszolt igricnek egyetlen mondata több kárt tud okozni az emberiségnek, mint a földgolyóbist csak a hónalja dezodorozásához használó színes szélesvásznú arcú amerikai elnök békedíj hajszolási atomcsapásai! Lehet, hogy a Jézus Krisztust még személyesen ismerő korai keresztények még minden bűnt képesek voltak megbocsájtani a felebarátaiknak, de a ló-somfa kifejezés megalkotásáról ők még nem értesülhettek! Hát, lehet, hogy én is inkább az oroszlánok elé dobást választanám, mint ennek a versnek az újra olvasását! Jó ötlet, dobjuk Frady Endrét az oroszlánok elé, de ne engedjük közben szavalni, mert a szerencsétlen állatok még kárt tesznek magukban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre kihozza az emberből az állatot és az állatból az embert. Melyik a rosszabb? Ez a kérdés, válasszatok! Ha Frady Endre egy mai költő, akkor nem bánom, hogy én kétszer is meghaltam (fiatalon Segesvárott és idősen Barguzinban), mert így duplán be vagyok biztosítva, hogy még véletlenül se lehessek ennek a sehonnai bitang emberállatnak a kortársa!” /Petőfi Sándor, magyar-orosz barátságköltő/

„Köztársasági elnök legyek, ha ez a Frady Endre normális! Nyomasztóbb, mint egy benézett rosálás!” /Polgár Judit, sokszoros sakkvilágbajnoknő/

Szép vagyok

Oly szép vagyok, mint az atom,

Gyönyörű a testalkatom.

Aki nem lát, el se hiszi,

Mért vagyok ily adoniszi.

Csodás vagyok, legjobb féle,

Rusztikus az arcom éle.

Plasztikushoz Marlon Brando

Jár engemet másolandó.

Luke Bájwalker, ki a Jedik

Legszebbike, irigykedik:

„Habár velem van az Erő,

Bájboy ringben ő a nyerő!”

Szép vagyok én, Frady Endre,

Nem is hasonlítok kendre,

Mert a kendnek feje csálé.

Na, erre most iszom! Csá, lé!

megzenésítve és elénekelgetve: https://www.youtube.com/shorts/rAEN6kFPse0

„A szépség relatív. És szubjektív.” /M. András, a költő legállandóbb és legrelatívabb kommentelője/

„eM úr szerint a szépség relatív. Einstein szerint minden relatív. Ezek szerint eM úr szépsége Einstein mindene. Einstein szerint eM úr szépsége esztétikai állandó, míg a fény sebessége világállandó, vagyis eM úr szépsége úgy aránylik a fény sebességéhez, mint az esztétika a világhoz. Ez eM úr és Einstein közös igazsága, amely objektív. És szubjektív. Azaz relatív, ahogy minden. Minden is. A mindenit!” /Dr. Prof. Habil-Debil Winston Waryou-Waterhead, brit tudós/

„eM úr relativitása

Szerint hogyha Szása, Mása

Szép is, szubjektíven csupán.

Könyörgöm, vágjuk mán kupán!”

/Objektív Orfeusz, alvilági agresszív adathalmazati alabárdos/

„Én kérek elnézést!” /Albert Einstein (1879-1955), Nobel-díjas német elméleti fizikus/

„Ez a vers úgy viszonyul az önimádathoz, mint egy falusi búcsú a hollywoodi vörös szőnyeghez: hangosabban, színesebben és sokkal szórakoztatóbban. Frady Endre a hiúságot nem leplezi, hanem trombitaszóval vezeti körbe a vásártéren, miközben Marlon Brando és „Luke Bájwalker” is statisztává silányul mellette. A poénok szándékosan bumfordiak, a rímek kajánul kacsintanak, és a végére világossá válik: itt nem a szépség a tét, hanem az önirónia. A vers legnagyobb erénye, hogy pontosan tudja, mennyire komolytalan — és ettől válik szerethetően pimasz kabarévá.” /ChatGPT/

„Jaj, leleplezték, hogy plasztikai sebészhez jártam! Muszáj volt, hogy én játszhassam el a Keresztapát, ne az a rusztikus arcélű Frady Endre!” /Marlon Brando (1924-2004), kétszeres Oscar-díjas amerikai színész/

„A nyugati világ nem tudja kinőni a kalokagathia ideáját. A főhős szép, a főgonosz csúnya. Aki szép, az nemes, erényes, aki nem szép, az más csibészségekre is képes. Mekkora öröm nyugaton szépnek lenni! Vivát Frady!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A kalokagathia jelentése: szépjó (kalosz = szép; agathosz = jó). A kalokagathia a tökéletes erény…” /Wikipédia Winnetou, a witathatatlan wéleménywezér/

Humánúr egy kalóka-

-gáti trójás falóka.

Költőre szok’ iróni-

-ával büntit kiróni.

Halandzsája antikos,

Kihalódó hanti kos.

Ógörögul ugat is,

S szidja azt, mi nyugatis.

Frady léte szépjó lét,

Erre igyon nép jó lét!”

/Reál Rezső, anonim antihumanista aktakukac/

„Tiltakozom reál Elvtárs! Humán Péter Úr a Költő Úr nagy szurkolója, csak visszafogja magát, nehogy a Költő Úr túlzott önbizalommal duzzadva átessen az önmagasztaló túlsó oldalára, vagy két árnyékszék között a zagy alá! Vivát Humánúr!” /özv. Csattanóga Csucsuné Csibecsokis Csacsacsa, az ELTE nyugalmazott bölcsészkarizma/

„Ez a vers a fradyendrei önfényezés és a groteszk popkult-túlcímkézés csúcspontja, ahol a lírai én szépsége olyan mértékben kozmikus, hogy már a metaforák is sugárvédelmi engedélyért könyörögnek. Frady ebben a darabban a „szépség” fogalmát atomfizikai, hollywoodi és jedi-esztétikai koordinátarendszerbe löki, ahol minden hasonlat egyszerre túl nagy, túl sok és túl harsány. Az „adoniszi” önértékelés mellé odacsapja Marlon Brandót, Luke Skywalkert (pardon: Bájwalkert), majd a végén egy olyan fradyendrei szóvicc-szökőárat indít, amelyben a „csá, lé!” már nem is poén, hanem egy önálló kémiai vegyület. A vers humora abból él, hogy a költő szépsége annyira abszurd módon túl van tolva, hogy az olvasó nem tudja eldönteni: ez most paródia, önparódia vagy a kettő egy nukleáris fúzióban összeolvadva. A „kednek feje csálé” pedig olyan lakossági odaszúrás, ami után a kend tényleg csak csá, lézni tud.” /Copilot/

„Frady Endre az önbizalomban is olyan magas szinten áll, mint a költészetben. ˝Szép vagyok˝ című versét olvasva az a szólás jut eszembe, hogy ˝a napra lehet nézni, de rá nem˝. A verset olvasva, mégis olyan, mintha ez a napba nézés megtörtént volna, csak ugye nem vizuális inger hatására. Ez úgy transzformálódott le bennem, mintha megrágták és kiköpték volna az agyamat.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnökkollégája/

„Ki e BIM-hölgy agyát rágja,

Süsse meg egy atommáglya!

Akadjon meg torkán alma,

S hulljon porrá önbizalma!

Nézzen folyton folyvást Napra,

S szereljék a svédek lapra!

Szemén vizuális inger

Varrat legyen a’la Singer!”

/Kegyetlen Kösztönyné Kőkemény Kancsuka, kandírozott kecskekönyök köteg kalkulátor/

„Frady Endre Szép vagyok című verse a tőle megszokott, zseniálisan komolytalan és végtelenül szórakoztató stílusban szállítja az intellektuális trash-költészet csúcsát. A mű egy parodisztikus nárcizmus-himnusz, amely az abszurd túlzásokra és a popkulturális utalásokra épít. Néhány gondolat, amiért ez a vers a maga műfajában telitalálat:

Zseniális popkulturális trash-mix: Marlon Brando klasszikus sármját és Luke Skywalker (itt zseniálisan Luke Bájwalker) sci-fi nimbuszát egy lapon említeni a „rusztikus arcéllel” egyszerre szürreális és végtelenül vicces.

Kreatív rímjátékok: A „Brando – másolandó” vagy a „Jedik – irigykedik” rímek hozzák a klasszikus Frady-féle nyelvi leleményt, de a csúcspont egyértelműen a záró „csálé – Csá, lé!” rímpár, ami a magasztos önimádatot egy pillanat alatt zülleszti le a kocsmafilozófia szintjére.

A zseniális befejezés: A vers utolsó két sora a zsáner iskolapéldája. A költő hirtelen kizökken a saját szépségének csodálatából, sértőn odaszól az olvasónak (a „kendre”), majd egy hanyag fordulattal („Csá, lé!”) lezárja a témát, mintha mi sem történt volna.

Összegzés: Egy csepp komolyságot sem tartalmazó, de ritmikailag és rímileg kiválóan felépített paródia. Frady Endre nem akar világmegváltó gondolatokat közölni, helyette tükröt tart az indokolatlan magabiztosságnak – miközben garantáltan mosolyt csal az olvasó arcára.” /Gemini/

„Ahhh, mi dőre ez a gyerek,

reagálni alig merek,

hiszen szegény Endre randa,

de, ha közlöm, kiakadna!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Gyuri úr, ha Frady ronda,

Mit mondjon egy anakonda?!

Büdösebb, mint híg kanális,

S otrombább még Fradynál is!

Rusnyább lenne, mint egy kígyó?!

Nem hiheti Ön ezt így, ó!”

/Rotyellák Rükvercné Retrográd Randalíra, óriáskígyó tekercselő kábelgyári élmunkásnő/

„Kedves Költő úr! Attól tartok, a tükör helyett véletlenül a Playgirl magazin legújabb számában a férfimodellekre nézett! Na de kérem, kérem! Való igaz, ha én lelki tükör lennék, nem mondanám, hogy Hófehérke így vagy úgy, hanem megerősíteném Költő úr magáról alkotott képét, bár szerény jómagam mellett, aki lelkileg a Dávid szobor erősen feljavított mása vagyok, azért van még hova fejlődnie Költő úrnak. Sajnos azonban testileg így öregecskén még egy kicsinyég várnunk kell a szépségességre, vagyis a feltámadásra, amikor is az lesz kívül, mint belül. Hacsak rohadtul el nem szúrjuk! No, ezért vessünk véget a képmutyizásnak, és valljuk be, naponta hányszor kívántuk az elénk bevágó autósnak, hogy azonnal durranjon ki mind a négy kereke, de úgy, hogy a légnyomás dobja fel őt kocsistul a közeli ház harmadik emeleti erkélyére, aztán ott vágjon be az elé, aki elé akár! A képmutatás nagyon rossz, gyerek kezébe nem való, ezért a biztonság kedvéért szívesen valljuk be azt is, amit nem követtünk el, vagy bármi szörnyűséget, ami eszünkbe jut, például, hogy miattunk tört ki a második világháború, mert mi vettük rá Hitlert, aki Nein Kampf címmel akart könyvet írni, hogy legyen az inkább Mein Kampf, aztán tollba mondtuk neki az egészet. Sose tudhatjuk, hátha rosszul emlékezünk, hogy akkor még nem éltünk, és nem is tudunk németül. Persze ha ki is törtük a világháborút, sebaj, mindig van mentőöv, a Láthatatlan légió fizikailag túlfejlett Polchonának szavaival azt kell mondanunk, hogy az vesse ránk az első követ, aki nem fél attól, hogy szájon vágjuk. Egyébként lehet, hogy kommentelés előtt el kellett volna olvasni a verset. Mosmá mindegy. Na, szépen vagyunk!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Herr Stefike, Der Stefika,

Jót tenne kis sétafika

Kórházkertben nővérkével,

Míg körben sok növény ével,

S ha Ön nem sprechen sie német,

Kérje meg a nagynénémet,

Majd ő fordít oda-vissza,

Míg Ön gyógyteáját issza,

S míg Ön Herr Hitlerrel tárgyal,

Megböki egy hegyes tárggyal,

Miből nyugiszérum árad,

S nővér kényszerzubbonyt már ad.”

/Dr. Karl-Heinz Katzenjammer, a döblingi elmeklinika vezető főorvosa/

„Stefi bácsi monnyonle, Stefi bácsi monnyonle! Heil én! Heil Kampf!” /Adolf Hitler (1889-1945), osztrák születésű náci német diktátor/

„Mi ez az önfényező fércmű, ez az öntetszelgő gyomorforgatás?! Ki ez a homályos tükörtorzó előtt szégyentelenkedő mihaszna imposztor?! Amikor az UFO-k kioperálják valakinek az agyát és kicserélik a Madárijesztő fejét kitöltő szalmával, akkor sem butulhat el úgy a szerencsétlen áldozat, mint amikor valakit maga alá temet Frady Endre tömegeket traumatizáló rímlavinája! A vélt szépségről szóló betűmételytől kiég az olvasó retinája, kirobban a halántéka és az így keletkező lyukakon át szétspriccel a pépesre főtt agyzseléje! Ennek a szellemi szörnylénynek annyi köze van Adoniszhoz, hogy anno egy Beszédhibás Konferencia alkalmából közzétette a

          Szép féjfi volt Adonisz,

          Szok nő szejint nadon is!

bojzalmasz kétszojoszát illetve borzalmas kétsorosát, mire a felháborodott tagság visszamenőleges hatállyal megvonta a tiszteletbeli beszédhibás címét és azonnal letöltendő logopédiai tanfolyamra kötelezte. Azóta érthetően beszél, de továbbra is teljesen értelmetlenül! Abcúg Frady! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha már a szépségről beszélünk, el kell áruljam, hogy nem volt szép, hogy Donald Duck Trump elnök kibrusztolta, hogy a piros lapom ellenére játszhassak, de hát ez van. Amúgy azért rúgtam fel a bosnyák Tarik Muharemovićot, hogy az esetleg alamputálandó lábaival bizonyítsa, hogy ’szép az, aki térdek nélkül tetszik’. Amerikai állampolgárként egyébiránt vagy azt csinálom, amit az elnök úr parancsol, vagy könnyen kiderülhet, hogy esetleg nem is vagyok ős-amerikai és kitoloncolnak Angliába, úgyhogy elfogadtam a döntést és játszottam a belgák ellen. Ennek ellenére mégsem tudtuk megállítani Brüsszelt.” /Folarin Balogun, a piros lapos eltiltása dacára a belgák ellen mégis játszani engedett amerikai válogatott focista/

Balsors

Éhes voltam, tört a tojás,

Sülni készült remek omlett,

Ám balsorstól jött be folyás,

És az omlett zápos rom lett!

Ki lett húzva öt nyerőszám,

S örvendenék, de öt másik!

Könnyes nyálat fröcsög bő szám,

Balsors engem mélyre ásik!

Nőül lett kérve a nagy Ő,

De undorral intett nemet,

S annyit böffent csupán: Agyő!

Balsors engem élve temet!

Magyar futball nagy volt egykor,

Ámde tönkretette Brüsszel!

Balsors, rosszabb vagy, mint egy kór!

Hozzánk folyton minek gyüssz el?!

Minket három tenger mosott,

S az elcsatolt partok helyett

Nincs más, csak sok haragos ott,

S balsors röhögve ráz fejet!

Magyar köz és magyar egyén

Balsorsnak van átutalva,

S közös utunk menetjegyén

Célállomás: Nihilfalva!

Létünk nonstop nemzethalál,

Népünk legjobbként is veszít!

Balsors folyton miránk talál!

Ezért fogy tán ennyi szesz itt?

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/7qfO6PFnm6E

„Fogytán a szesz itt?! Micsoda?! Száradjon ki a torok, szikkadjon szét a nemzet?! Ahogy a Költő sírva-vigadva megénekelte:

          Borba, ha bút nem fojthatok,

          Száradok, mint szúvas fa-tok!

Már Marx-Engelselvtárs is megmondta, hogy magamfajta munkásparasztértelmiségi előtt csak két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan! Illetve van még a lenini is arccal a vasút felé, de ha a kacskaringós hazai síneken próbálok józanul, azaz egyenesen haladni, akkor esek le, nini! Na, igyunk!” /Dr. Szofisztik Szandokán, maláj származású magyar tigrisdoktor/

„Frady Endre verse ügyesen épít a balsors-motívum fokozására: a törött tojástól a lottón át a nemzeti tragédiákig egyre nagyobb léptékű kudarcokat sorol. A legerősebb pillanatok azok, amikor a hétköznapi szerencsétlenség groteszk humora („zápos rom lett”) találkozik az öniróniával.

Ugyanakkor a vers második felében a közéleti panaszok már kevésbé költői képekben, inkább szlogenszerű kijelentésekben szólalnak meg. A „Nihilfalva” telitalálat, de a folyamatos végzetpátosz időnként önmaga paródiájává teszi a szöveget.

Röviden: szellemes, keserű és ritmusos vers, amely a magyar panaszkultúrát egyszerre játssza komolyan és figurázza ki – akkor a legerősebb, amikor nem a történelemre, hanem a rántottára haragszik.” /ChatGPT/

„Szórakozik velem, Chat úr?!

Nem bán semmit, mint egy Petúr,

Aki gondol, iszik, dalol

Folyvást a bajusza alól?!

Ön belét is megbántotta

Esetleg egy záptántotta?!”

/Rántottai Rezsőné Zápolyai Zinajda, rigolyásan regölő zenetermi zajforráskódfeltörőnő/

„Hát, igen... Itt a lé(t) a tét! Még egy kört?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kocsmáros/

„Ház úr, még ögy kört!

Vödöljünk víg sört!

Szögödén is tört-

-ünk mög végrö NÖR-t!”

/Ölömöntáris Ölömér, öllönzéki képivisölő a NÖR idöjén/

„Himnuszt kellene cserélni, akkor nem verne a balsors...” /M. András, a költő legállandóbb és leghimnuszcserélőbb kommentelője/

„Ez a Modern Himnusz megfelelő lenne, kedvesdrága eM úr? Íme:

Áldj meg minket drága Isten,

Mert az áldatlanság is ten-

-dencia már nálunk talán,

S hadd másszunk be Nyugat falán,

Vagy valahogy hadd jussunk át!

Hátha adnak nekünk munkát

Meg kenyeret (cirkusz van itt)

S egy kis inflálatlan money-t.

Adj nekünk pár igaz pártot

(Minden eddigi csak ártott)!

Legyen igazmondó sajtó,

S Mennybe nyíló széles ajtó!

Ragyogtass ránk Égi delejt

S ellenségünk legyen selejt!

Nézzen le ránk jó Mária

S ne legyen több havária!

Pezsegjen a szüreti bor,

Szülessen sok Puskás, Czibor,

Bozsik, Grosics, Hidegkuti,

S nyerjünk vébét, az a tuti!

Köszönöm, hogy megalkothattam és elmondhattam!” /Kölcsey Ubul, késői korcs költőutód/

„Frady Endre, a keresztrímelés Obádovics J. Gyulája, a lokalitást globalitássá fokozás Walther von del Vogelweidéje, és a ritmusgéppuskásítás Edson Arantes do Nascimentoja, ismét lehajolt egy földön heverő témáért, de ahelyett, hogy fölvette és kidolgozta volna, elcsúszott rajta és beverte a fejét, majd ebben a kómásan félhülye állapotban elkezdett rímeket hányni. Jelenleg súlyos üres agyhelyrázkódással fekszik a Szemmelversz Klinika büfépultja mögött. Állapota stabil, mert már nincs hova romlania. Kezelgetjük és egy kis balszerencsével akár hamarabb is felépülhet, mint az M0-ás autópálya északi szakasza.” /Dr. Balsors Béla, agyplasztikai zenész/

„Szeretem a Frady verseket, mert mindig hasgörcsöt kapok tőlük és a Biblia szerint ’aki testileg szenved, az elszakad a bűntől’, úgyhogy folyamatosan megtisztulva élhetek itt a rengetegben!” /Rák Rókus, remete/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy nemzeti balsors‑szimulátort kapcsolt volna be, amely minden sorban újabb bugot dob.

A Balsors nem más, mint egy panasz‑eposz, ahol a költő minden strófában feljebb csavarja a siránkozás hőfokát, míg végül a magyar nemzeti lét egyetlen nagy, fortyogó pechsorozattá válik. A vers dramaturgiája egyszerű: rossz omlett → rossz lottó → rossz szerelem → rossz futball → rossz történelem → rossz jövő. Ez már nem balsors, hanem egy Frady‑féle katasztrófa‑maraton.

A rímek hol működnek, hol úgy csikorognak, mint egy rosszul olajozott metafora. A „gyüssz el” típusú nyelvi trükkök a humor felé kacsingatnak, de inkább egy szándékosan túltolt népi‑politikai kabaré benyomását keltik. A „Nihilfalva” pedig olyan, mintha egy posztapokaliptikus magyar vidék RPG végső pályája lenne.

A vers legnagyobb problémája, hogy a balsors mint motívum nem fejlődik, csak ismétlődik. A költő minden strófában ugyanazt a panasz‑szendvicset szolgálja fel, csak más feltéttel. Így a végére nem a tragikum erősödik, hanem a fáradtságérzet.

A Balsors egy groteszk nemzeti panaszkodás‑performansz, amelyben Frady Endre a magyar történelem, a futball, a szerelem és a reggeli omlett kudarcát egyetlen nagy, önironikus siratóénekké gyúrja. Szórakoztató? Igen. Mély? Nem igazán. Olyan, mint egy stand‑up, ahol a poénok helyett csak a balsors jön be a színpadra.” /Copilot/

„Balsors akit régen tép,

Mint egy szívszaggató gép,

Mely úgy hadar, ahogy csép,

Szakad róla máj és lép,

Nem is nép ő, csupán pép,

Horrorkép, mely ritkán szép.”

/Aretekmogyoró Rép, ritkán rikkantó rigép/

A jobbsorsra érdemes balsorsú...

„A nemzeti búbánat paródiájaként Frady Endre Balsors című műve a klasszikus magyar pesszimizmus és a Himnusz-féle „balsors” motívum zseniálisan komolytalan, parodisztikus átirata. A költő zsenialitása abban rejlik, hogy egy lapon, azonos drámaisággal kezeli a mikro- és makrotragédiákat: a zápos omlett és az elbukott lottóötös ugyanolyan kozmikus csapásként jelenik meg, mint Trianon vagy a nemzethalál víziója.

Erősségek és stílusjegyek:

Páratlan rímtechnika: A szerző védjegyének számító, szándékosan csikorgó, mégis bravúros kínrímek (pl. omlett – rom lett, Brüsszel – gyüssz el) azonnal megteremtik a darab fanyar, szatirikus humorát.

Irónia és közélet: A vers remekül figurázza ki a modern bűnbakképzést (a magyar futballt is „tönkretette Brüsszel”) és a történelmi sérelmekbe való belesavanyodást.

Társadalomkritika a mélyben: A záróképek (Nihilfalva, a nonstop nemzethalál és az alkohollal való önpusztítás) a humoros felszín mögött tűpontos, kesernyés látleletet adnak a kollektív magyar pszichéről.

Összegzés: A Balsors egy fergeteges ritmusú, maróan ironikus görbe tükör. Úgy sírva vigad, hogy közben a nevetéstől potyognak a könnyeink – igazi, hamisítatlan Frady-féle rímbomba.” /Gemini/

„Szia, Költő Úr!

A holnapi hegesztgetős záróvizsgám előtt frissítőleg hatott rám töretlen nemzeti optimizmusod. Talán jogos, de jusson eszedbe, hogy:

          És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?

          Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

          Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

          Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű hegesztgetős mérnökkollégája/

„Humánúr, mielőtt hegeszt,

Egyen s töltsön hasat, degeszt!

Aki alkotik és hatik,

Tapsolják azt Bélák s Katik

Önfeledten, víg emberül,

S haza közben jókat derül.

/özv. Önfeledt Ödönné Örömpörkölt Ömlengia, az Össznépnemzeti Önseiszikmagába Ökörkör (ÖÖÖ…) öntevékeny önkéntese/

Stefi bácsi és a lottószámos időgép (titkos felvétel)

„Kedves Költő úr! A jelenlegi módszerével, hogy hidakat tervez, majd a pénzéből néha lottót vesz, sosem lesz ötöse a lottón. Itt hidak helyett természetesen időgép tervezésére van szükség, amivel előreugrik a lottósorsolás idejére, megnézi, hogy milyen számokat húznak ki, majd visszamegy egy héttel korábbra, és megteszi a kihúzott számokat. Ha nem tudná, aki eddig ötöst nyert a lottón, mind így csinálta. Frusztrálódik a kegyelemkettes lottótalálatok miatt, amikor ilyen pofonegyszerű az egész az ötösért? Én mindig tudom a legjobb megoldásokat az emberek legfennköltebb vágyaira, például a piszkosul meggazdagodásra, nem értem, hogy mégsem fordul senki hozzám tanácsért. Ami pedig a szesz fogyását illeti, a fő okok az alábbiak: Egyrészt azért fogy a szesz, mert bár a szomszéd Józsi bácsi is ivott, és májrákban halt meg 55 évesen, a szomszéd faluban meg ivott a Tóni, aki orvosi javallatra jelenleg hosszú, több éves, rendes üdülését tölti a megyei büntetésvégrehajtó intézetben, mert egy szép estén, részegen plasztikai átalakító műtétet végzett a felesége arcán egy ásónyéllel, a feleség írásos beleegyezése és megfelelő orvosi végzettség nélkül, de én jobb és keményebb csávó vagyok ezeknél, nekem semmi problémát nem fog okozni az alkoholizmus. Másrészt azért vagyok alkoholista, mert a szörnyű génjeim, a szörnyű gyerekkorom, a szörnyű főnökeim, a szörnyű házastársam, a szörnyű bolygók, amelyek csálén álltak a horoszkópomban, de legfőképpen a szörnyűvő epilátor készülékem, amely nem fájdalommentesen epilál, lehetetlenné teszik, hogy én ne legyek alkoholista. Harmadsorban valóban a balsors miatt is fogy a szesz, hisz balsors sújtja az egészségesen élőket, akik pontosan annyi TB-t fizetnek a keresetükből, mint az alkoholisták, a láncdohányosok és a többi jobb és keményebb csávó, akiknek a kezelése előbb-utóbb súlyos pénzekbe kerül a közösen befizetett TB terhére. Sokat akar a TB, de nem bírja a farka. Aki magát teszi gajra, miért hivatkozik a TAJ-ra? Na de kérem, kérem! A negyedik ok, hogy "Együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk", de ez műveletlenségből adódik, mert az emberek nem néznek filmeket, és sosem látták a "Sose halunk meg" c. filmet, sem nem olvasnak Frady Endrét, aki nemrég egyik versében meghalt, így újabb verseit már a túlvilágról, a Holt Költők Társaságából küldi, odaátról, ahol az igazság van Mulder szerint. Tehát a Költő úrnak a halála után írt, poszthumusz versei is bizonyíthatják, hogy sosem halunk meg. Itt tehát súlyos népművelésre lenne szükség, hogy kiirtsuk ezen téves nézetet, mely szerint holnap úgyis meghalunk. Az pedig, hogy sosem halunk meg, olyan jó hír, hogy erre inni kell. Proszit!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Mikor Stefi bácsi szeszel,

Halkul körben minden nesz el,

Mivel tök bölcseket regél:

Epilátorhoz kell e gél!”

/Szomorúszemű Szidónia, depilátor díler és balszerencse buherátor/

Puzsér Róbert épp jó verset írt...

„Ez nem vers, ez az irodalom savval maratása, az olvasók különös kegyetlenséggel elkövetett költészeti kínzatása! A magyar nép balsorsa nem a tatár, a török, a labanc és a muszka, hanem Frady Endre!!! Nagy nemzeti sorstragédiáink nem Muhi - 1241), Mohács -1526, Arad - 1949, Bern - 1954 és Irapuato - 1986, hanem Budapest, Szabolcs utcai kórház - 1965 október 20, szerda, déli fél tizenkettő!!! Nem véletlen, hogy ezt a szülészeti klinikát azóta megszüntették és mindenféle más funkcióval látták el, nehogy újfent megismétlődhessen a tragédia, hogy újabb szellemi sorozatgyilkos születhessen! Jó verset írni könnyű, már mutatom is:

          Balsors abcúg,

          Jobbsors vivát!

          Fújjon vad cúg

          S verjen szív át!

Na, ugye?! Rossz verset írni viszont teljességgel lehetetlen, hiszen Frady Endre már megírta az összeset! Hogy verjen át a szíve az agyán keresztül és üssön be egy újabb derékszöget a kopár show-jába!” /Puzsér Róbert, a balsorsban megzakkant jobbsorsra érdemes kritikus/

„Jaj, de jó! Ez a Frady gyerek is szabolcsi, hiszen a Szabolcs utcában született! Ebből a jobbsorsra érdemes balsorsból még nagy dolog is lehet, indulok is a fabudira! De előbb még iszunk erre egy kis szatmári szilvát!” /Eccerű Elek, faékfaragó/

Rontom-bontom!

Globális a melegedés,

Én itt verejtékben úszok,

Néked is van eleged és

Kiolvadnak szaurúszok.

Brontó s dínó mirelitek

Zsírján főzök őslénypörcsit,

S míg a népnek megterítek,

Bízom, nem lesz hasi görcs itt.

Töprengek, míg klopfolok én:

„Hogyha péppé ontom brontóm,

Jatt híján nem leszek okén,

S ezzel kontóm rontom-bontom!”

operaként megzenésítve és eláriázva: https://www.youtube.com/shorts/NyShJWNQcRw

„Frady Endre legújabb verse egy gasztronómiai időutazásba repít minket, ami csak is onnan inspirálódhatott, hogy költőnk hőgutája teljesen elhomályosította a tudatát. A szegény olvasónak meg csak a mirelit dínók maradtak vigaszul. Ajánlom a vers olvasását egy nosztalgikus zöldbabfőzelékes rántott dínóhoz, igaz nem a mezozoikumot, csak az általános iskola menzáját idézi és nem is egy őslénypörcsi, az igazi csemege maradjon hát maga, ez a csodálatos költemény.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-képzett építészmérnök kolléganője/

„E kommenten vígan nevet

Olívia főjógija,

Ki elnyerte eme nevet:

Piccoleontológia”

/Fekete fülű fehér Bim, a Stirlitz szovjet ebe/

„Ez a versike olyan, mintha egy őslénypark büféjének heti menüjét írta volna meg egy hőgutát kapott rímfaragó. A globális felmelegedés tragédiáját Frady Endre elegáns mozdulattal átpakolja a mirelitpultba, ahol a kiolvadt brontoszaurusz már nem tudományos szenzáció, hanem alapanyag. A „brontó s dínó mirelitek” képe önmagában megér egy természetfilmes Oscar-díjat, a „zsírján főzök őslénypörcsit” pedig a paleontológia és a disznótor eddig méltatlanul elhanyagolt találkozási pontja.

A vers legnagyobb erénye, hogy egyetlen pillanatra sem hajlandó komolyan venni saját őrültségét. A rímek vidáman csörtetnek végig a szövegen, mint egy felengedett tyrannoszaurusz a fagyasztófolyosón. Az olvasó végül nem a klímakatasztrófán töpreng, hanem azon, vajon a brontópörkölt mellé uborkasaláta vagy inkább meteoritkovászolt savanyúság dukál-e. Egy szóval: őrülten szellemes gasztro-apokalipszis.” /ChatGPT/

„Denver nézi: A sok rokon

Mit keres a tányérokon?”

/M. András, a költő legállandóbb és legdenverbarátabb kommentelője/

„Az utolsó dínó, Denver,

Kit a lét többé fel nem ver,

Holtában is bámul jelent,

S nem tudja bár, mi mit jelent,

Látva, hogy mily sokasodó

Itt a brontó-toka-sodó,

eM úrt zargat, szánva faját:

Szólj s járjon mindenkit JAJ! át!”

/Tom Burton, a „Denver, az utolsó dinoszaurusz” c. televíziós rajzfilmsorozat rendezője/

„A vers úgy csusszan le, mint egy mikrózott brontókaraj: forrón, zsírosan, enyhén romlottan. Frady itt a globális felmelegedést is képes gasztro‑horrorba fordítani: az olvadó őslényekből készült őslénypörcsi egyszerre kulináris rémálom és stand‑up poén, ahol a klopfolás filozófiai mélységekbe rántja a létbizonytalanságot. A „brontó péppé ontása” már-már avantgárd konyhaművészet, amelyben a költő saját kontóját is rontom‑bontom módra amortizálja. Röviden: paleo‑gasztronómiai apokalipszis, amelytől az olvasó egyszerre éhezik meg és veszti el az étvágyát.” /Copilot/

„Veriték? Verifáj?? Verigud!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Veni! Vidi! Vici! Veriazördögafeleségét!” /Július Jégvár, ventilációs vircsaft verifikátor/

„Szomjún issza e Vé-trió

Humán uras levét Rio,

Ha oda szállítja a ZIL.

Aki magyar, nem mind brazil!

Bár a ZIL-en nincsen kétélt,

Csak bizonyos kard hord két élt,

S keményebb, mint dínóagyar.

Aki brazil, nem mind magyar!

Itt a T-rex, ott a nyula,

Magyar-brazil három-nulla!””

/1986-os döblingi diliházi verses falfirka/

„Jó meleg lesz ... Ennyit tudtam kiizzadni.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hőségriadó-menedzser/

Ház úr mai terítéke

Mindössze a verítéke,

Mert akinél forr az agyvíz,

Annak a telt orra zagyvíz,

Amivel, mint profán tűzszent,

Olvasókat pofán tüsszent.”

/Zöldorcájú Zakariás, zagykárosult zongorafűrészdíler/

„Frady Endre, a globális mindenlátás kortárs krónikása ismét felrúgott pár konvenciót és eltávolodva a földhözragadt tényirodalomtól, önfeledten vetette bele magát valóságfüggetlen lázálomittas hőtágulás agyzsugorító ködébe. Amit ő tud visszakézből, azt rajta kívül senki más még csak meg sem meri próbálni tenyeressel sem. Ő a világirodalom színe és fonákja!” /Roger Returnné Rütyütyü, teniszkönyökvédőnő/

„Nyuggerapó:

Irgum-burgum

El kell bújni a Nap elől,

Régen hallottam efelől,

Ámde megmondták elégszer,

Vad melegre nincs ellenszer.

Klopfoláskor verejtéket

Nem nagyon lehet megúszni,

Agárdon, a tóban úszni,

Sem, csak az iszapban kúszni.

Fennakadni nem kell azon,

Szahara lesz Rakamazon.

Banán, narancs, kaktusz, pálma,

Ez lesz sok-sok ember álma.”

„Rakamazi Izamakar:

Mugrub-mugri

Pálma nő a teher alatt,

Tengerparton terem halat,

Sülve-főve forró falat,

Kaparjuk tőle a falat.

Rakamazi mugrub-mugrik

Némelyike lassan ugrik.

(How can I translate it to Greek?)

Mindeközben Morty-t rúg Rick.”

„Én kérek elnézést! Görögül: Ζητώ συγγνώμη!” /Gőz Géza, gutautött guglifordítgató/

„Frady Endre ismét hozza a formáját: zseniális, groteszk és végtelenül szórakoztató! A Rontom-bontom! tökéletes példája annak, hogyan lehet egy olyan súlyos és aggasztó globális problémát, mint a klímaváltozás, átültetni a tiszta, fekete humor és a gasztronómia nyelvére.

A vers alapötlete – a permafrosztból előkerülő, évezredes „őslénymirelitek” konyhai hasznosítása – egyszerre abszurd és zseniális. Különösen imádnivaló az a tipikusan hazai kontraszt, ahogy a gigantikus globális katasztrófa hirtelen levetkőzik minden emelkedettséget, és átvált egy nagyon is földhözragadt, magyar valóságba: az „őslénypörcsi” főzésébe, a hasgörcstől való félelembe, és a vendéglátós legősibb szorongásába – a borravaló (jatt) elmaradásába.

A ritmus pattogós, a rímek (mint a melegedés – eleged és vagy a brontóm – rontom-bontom) pedig hozzák a szerzőtől elvárt, fülbemászóan komolytalan, mégis technikás bravúrt.

Ez a mű nemcsak a gyomrot készíti ki (a szó legpozitívabb, nevetéstől feszülő értelmében), hanem görbe tükröt tart az emberiség elé is: ha jön a világvége, mi valószínűleg akkor is pörköltet fogunk belőle főzni, és azon aggódunk majd, hogy kijövünk-e a hónap végén. Ötcsillagos gasztro-disztópia!” /Gemini/

„Kedves Költő úr! Ha esetleg Szibériában jár málenykij roboton vagy egyszerűen Alexandr Petrovics sírját kutatva, mint azt minden rendes magyar ember teszi szabadidejében, és félig a permafrostból kiolvadt 30 tonnás dinoszauruszt talál, véletlenül se klopfolja ki, és olvassza ki a zsírját, mert a dínótetem védett állat, eszmei értéke felbecsülhetetlen. Inkább gyömöszölje bele a hátizsákjába, és vigye el lóhalálában egy dínóbontóba (vagy ha brontoszaurusz, akkor brontóbontóba), ahol nagyon jó pénzt kap érte, ugyanis egyes alkatrészei újrahasznosíthatók, DNS-t tudnak kivonni belőle a jövő nemzedéke számára. Mert úgy tűnik, mi voltunk az utolsó GMO-mentes nemzedék. Egyre többen ismerik fel ugyanis, hogy bár úgy tűnik, fiúnak születtek, de valójában lányok, illetve vica versa. Ezért várható, hogy nemsokára többen felismerik, hogy látszólag embernek születtek, de valójában dínók. Mondjuk velem is előfordul, hogy bár úgy tűnik, embernek születtem, de megkísért a gondolat, hogy vécékefe vagyok, mert hát a környezetemben senki nem akarja elvégezni a piszkos munkát, és ha mindig nekem kell, akkor talán ideje lehet identitást váltanom vécékefére. Na de kérem, kérem! Tehát ha valaki a tükörben úgy látja, hogy embernek született, de belül úgy érzi, hogy mondjuk Tirannoszaurusz rex, és ennek megfelelően szeret rontani és bontani, akkor az ilyen embereknek lesz megoldás arra a jövőben, hogy ne csak belül, hanem kívül is dinoszauruszok legyenek a gyerekek legnagyobb örömére. Ehhez csupán elég dinótetetemet kell kiásni a permafrostból Szibériában, kivonni a DNS-üket, és némi genetikai módosítást kell majd végrehajtani az illetőkön. Ne csodálkozzunk tehát, ha rövidesen ilyen jellegű horrorra akadunk. Akár képzeljük el, hogy amikor a gyerek azt kéri aputól a játékboltban, hogy vegye meg neki azt az 20 centis T. rex figurát, mire apa azt mondja: "Kisfiam, karácsonyra sokkal jobbat kapsz, apa átoperáltatja magát genetikailag T. rex-szé". Meg is indult már a fagyottszaurusztetem-láz, mint annak idején az aranyláz Alaszkában. Mondjuk, ha én dínó lennék, Jaga diga diga diga diga diga diga dum, akkor leginkább egy olyan aranyos kis 50 tonnás Brachioszaurusz lennék, aki békésen legelgeti a füvet és a faleveleket. Mert sajnos kissé bevadultam mostanában, Költő úr, le kéne szelidíteni magam! Hát járja az, hogy az ember mindig csak ad, de szinte sosem kap? Még jattot sem? Szerencsére azonban valamit csak kaptam, amit Költő úr is kapott, ahogy ezt a versét elnézem: hőgutát!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Jól szólt Stefi bácsi szája,

Költőnek van hőgutája.

Hogyha lenne még asztmája

Is, nem bírná el azt mája,

Vagy pediglen a tüdeje,

Meg a feje, meg a neje,

És a sírban lenne helye,

Ihaj-csuhaj, jeje-jeje!”

/Tulipántos Tilinkófi, tektonikusan tuctuctucmentes tánczenész/

„Na emberek! Önzőségnek semmi helye itt! Ha nem támogatjuk egymást, mind itt döglünk meg ebben az izzasztó dzsungelben. Tehát Költő urat mindenki támogassa ebben a nagy melegben, mert aki nincs Költő úrral, az ellenem van, és aki ellenem van, azt én királyfi helyett békává változtatom az utolsó napon.” /Egy magát megnevezni nem kívánó legskizofrénebb kommentelő/

„Brit tudósok szerint pár éven belül bogarakat fogunk enni, Frady Endre szerint pedig kiolvadt dinoszaurusz tetemeket! Fúj, ez gusztustalan! Felfordul tőle a gyomrom! Magam részéről maradok a természetes trágyalében dagonyázva tapicskoló hun disznók csülkéből készült körömpörköltnél, vagy az ősi szürkemarha gyomrából főzött pacalnál! Ahogy az ősmagyar költő, Árvalányhajassy Ártány megénekelte a besenyő csontokból rakott tábortűznél:

          A mi fő tulajdonunk ól,

          Aki magyar, szaftzsírt tunkol!

Tocsmákosan röcsmékes zsírcöfföket minden magyar család asztalára! Éljen a szittya konyhaművészet!” /Vitéz Hanyatt-Homloki Hüttyő, gyomormosodás gyulatáltos/

„Mi ez az őslénytani gyomorhorror, ez pitiáner pleisztocén poénkodás?! Ki ez a bármi hatására agylágyuló mínusz gyöknulla?! Frady Endrének helye van a világirodalomban – a hátsó sarokban hermetikusan elzárva a veszélyes elmehulladékok között! Rettenetes, amikor a költészet sírásója fosszilikus döghúst olvaszt ki a jégből csak azért, hogy valamivel elnyomja a saját rémrímfarigcsálásának a miazmás hullabűzét! Szegény anyám megmondta kiskoromban, amikor még csak bajusz- és szakállmentes habzó száj volt a jelem az oviban, hogy – Robikám, tartózkodj minden olyasmitől, ami nem tart tőled és az agyadban akar tartózkodni! Akkor még nem sejthettem, hogy a feketén vásárolt csehszlovák Nostradamus tabletta hatása alatt ő már akkor megjósolta az emberi értelem elleni legpusztítóbb járvány kórokozóját, Frady Endrét! Most már mindegy! Megyek és megeszem egy McDinó menüt nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival, majd kivetem magam egy szuterénablakon! Ha egy hirtelen jött jégkorszak lefagyasztana és pár százezer évvel később kiolvasztatnának és megennének, remélem, beigazolódik az a kannibál mondás, hogy ’Az vagy, akit megeszel!’ és akkor a szellemem valakiben újjáéled! Bízom benne, hogy abban a távoli jövőben a Frady Endre név hallatán mindenki csak értetlenül fogja rázni a fejét és legfeljebb egy általa nem ismert büdösbogár fajra fog gyanaokdni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor a szám leheletével kihalasztottam és lefagyasztottam a dinoszauruszokat, gondosan ügyeltem arra, hogy majd csak akkor kerüljenek újra elő és ehető állapotba, amikor nekem már nem kell megkóstolnom őket.” /néhai Chuck Norris/