Narvál

Veszélyes úszó a narvál,

Szájából ki hegyes szarv áll,

S hosszú, mint a kötő tűje,

Aki rátámad, az hűje!

Szonár is a narvál szarva,

Tengertitok nincs takarva,

Egyetlenegy zaj sem rejtély,

Ellenséget ritkán rejt éj.

Harcban csattan e szarv, íme,

Nősténynek ki legyen híme?

Vesztes, aki csak második,

Aznap biz’ nem párosodik.

Utódok a narválborjak,

Kisebbek, mint másfél sor jak

(Könnyű szülés narválnőnek),

Oszt’ majd öt méterre nőnek.

Narválférjek s narválarák

Együtt esznek s tápjuk a rák,

S ritkán marad kint a falat,

Midőn nyelnek tintahalat.

Táplálékláncon egy tető,

Mivel valójában cet ő,

S szarva fogként kinőtt agyar.

Féljen tőle, aki magyar!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=KG1gxOfTMzA

„Hűje úr, milyen tápláléklánc tető?! A narvált bármikor megeszi a kardszárnyú delfin (orka), a jegesmedve, a grönlandi cápa és a rozmár is! Ahogy a nagy magyar származású eszkimó költő Tulok Hanta írta a Narválzabálók c. halászati eposzában:

          Narvált zabál orka,

          Nyeli széles torka.

          Kilenc éhes rozmár

          Narvált trancsíroz már.

A magyaroknak nem a narváloktól kell félniük, hanem az ilyen dilettáns fércművek agyzsibbasztó hatásától! Magyarország biztonságos ország, ahol se narválkór, se az ellenkezője, a róklávnar nem tombol! Itt csak a hűje költőcske tombol, de őt pár narválszardöféssel megfékezzük!” /ismeretlen megmondóember/

„Magyarországon ugyan nem él narvál, de ettől még jó kis vers született róla. De ha megint lenne tengerünk, akkor tengerészeink tengernyi sok narvált látnának.” /M. András, a költő …legállandóbb és legtengernyibb kommentelője/

„eM úr, adjon tengert az Úr,

Melynek színe szürkés azúr,

S onnan támadjon sok narvál,

Kiktől holttá hajas s tar vál’,

S fagyjon meg bennük a nyál is?!?!

eM úr, ez kéne?! Nóóóóóórmális?!”

/Besenyő NSzMER István, azaz Besenyő Narvál Szarvától Maaargittal Együtt Rettegő István/

„eM úr, hej, Trianont vissza!!!

Hunvíz levét narvál issza!!!

/Szittya Szötyő, sziklaszilárd szívritmusú szociopata/

„A Frady-féle tengeri bestiárium újabb gyöngyszeme, amelyben a zoológia összecsap a rímkényszerrel, és mindkettő agyarat növeszt! A narvál szarva egyszerre szonár, párbajfegyver és költői vészjelző, miközben a „másfél sor jak” láttán még Darwin is visszakérné a diplomáját. A zárlat pedig, miszerint féljen tőle, aki magyar, olyan nemzeti fenyegetés, amelyet a NATO-nak is érdemes volna cetül továbbítania. Összességében: szarvashiba nélküli, cetesen abszurd rímbúvárkodás – csak a józan ész fullad bele a végére!” /ChatGPT/

„Fegyvert ragad vitéz karom, zengjen harci ének,

Nem rettentik szívemet a vad erdei lények.

Ha vad narvál támad rám, s eljő halálom napja,

Maradok inkább vadkannál, ezt kívánja sorsom csillaga!”

/Zrínyi Miklós á la Dr. Ház Feat. ChatGPT/

„Nem erdei lény a narvál,

Ívtestén nincs hónalj, kar váll,

Sokkal inkább bálna szerű,

S Ház úr arcra szállna derű,

Ha hajóból lesve ki, ki

Látná, ahogy Zrínyi Miki

Lovagolna narvál hátán,

S szarvhegyen fityegne sátán,

S dög ördög hörögne: Hullám

Elmossa egy hideg hullám…”

/Arktiszi Atanázné Arkangyal Aranka, párosrímelő verslábgombaszakértőnő/

„Ez a vers olyan, mintha a természetfilm, a népiskolai tankönyv és a kocsmai rigmus karon fogva belegyalogolt volna a Jeges-tengerbe. Frady Endre hősiesen bizonyítja, hogy a narvál nem csupán „tengeri unikornis”, hanem egy szonárral felszerelt, párbajozó, rákropogtató cetlovag, akitől a zárósor szerint különösen a magyaroknak illene rettegniük. A „másfél sor jak” mértékegység bevezetése pedig akkora tudományos áttörés, hogy azonnal jelölni kellene a Verses Zoológiai Nobel-díjra.” /Copilot/

„Kedves Költő úr! Már írni kezdtem az Oktatásügyi Minisztériumnak, hogy tegyék a biológia tananyag részévé kiváló versét, illetve hogy kérjék fel Költő urat a jelenleg kidolgozás alatt álló új nemzeti tanterv tekintetében arra, hogy szedje versbe és énekelje meg az általános iskola teljes biológia tankönyv kollekcióját, ezzel is elősegítendő a nebulók nagyobb kedvét a biológia tanuláshoz, amikor eszembe jutott, hogy nekem semmi nem sikerül. Költő úr, olyan igaz, ez, mint hogy hallottam már Jancsiról és Juliskáról, hogy nekem semmi sem sikerül! Így hát nagybecsű verse helyett a magam életét kell elemeznem, mert ez már nem járja!  Úgy látszik, sokat örököltem nagyon távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello szerencsétlen vérvonalából, akivel egyetlen bizonyosan közös ősünk Ádám és Éva. Kezdjük mindjárt a párkereséssel. A netes párkeresőn találtam egy csinos, fiatalos hölgyet, Nórit. Meg is beszéltünk egy találkát, meghívtam ebédre egy étterembe, amire nem ő jött el, hanem két, rendkívül kövér, öreg csaj, akik azt mondták, hogy Nóri küldte őket, mert Nóri már igazából foglalt, de ők még párt keresnek. Mire diplomatikusan azt találtam mondani, hogy "A Nóri ezt tette? Hát én meg megyek a rendőrségre, és feljelentem, mert két rendbeli súlyos testű sertést követett el ellenem. Mit képzel ez, hogy hízódisznókat fogok etetni, amíg ki nem esznek a kemény semmittevéssel megszerzett vagyonomból? Aztán meg mehetek én is moslékot enni, mint a többi hülye?" És ez csak egyike a párkeresési kudarcaimnak. Hát mikor fog engem elvenni valaki férjül? De folytassuk a munkakereséssel. Eleinte, diplomámnak köszönhetően jól fizető állásokra is pályáztam, a paranoid skizofréniáról persze mélyen hallgattam. Anno, egy jobb napomon egy meggyőző interjú után fel is vettek a Pannonia Filmstúdió Rajz- és Bábfilm Főosztályára kreatív igazgatónak, és megbíztak egy egész estés gyerekeknek szóló rajzfilm cselekményvázlatának előkészítésével. Sajnos a nagyfőnöknek már eleve az anyagom címe és alcíme sem tetszett, ami úgy szólt, hogy "Bepisilve - azaz mumusok márpedig vannak". El is magyarázta, hogy gyerekeknek csak csupa szépet és jót szabad mondani és adni, dicséretet, bátorítást, nagy, kedves mosolyt, cukrot, csokit, puszit a pofijukra, ilyen durván félelemkeltő, barbár és naturális címről szó sem lehet. Változtassam meg a címet, akkor hajlandó elolvasni a többit. El sem olvasta a korszakalkotó cselekményemet. Így hát megváltoztattam a címet és az alcímet az alábbira: "Becsokizva - azaz Petike, ne parázz annyira, hanem harcolj a félelmetes cukrosbácsikkal, a földön- és magukon kívüliekkel". Ma sem tudom, hogy miután a főnök elolvasta az új címet, miért rúgott ki azonnal, hisz volt benne csoki, cukor, bátorítás is... Ezután alaposan lejjebb adtam, és így duguláselhárítónak jelentkeztem. Fel is vettek, sőt a főnök kitüntetett azzal a keggyel, hogy ő maga tanít be engem. Sajnos már régen nem csinálta, kiesett a gyakorlatból, és amikor meg akarta mutatni, hogyan kell helyesen eltávolítani egy eldugult, kakis vízzel teli vécékagylót, alaposan telibe kapta a bűzös lé. Abban azonban nem ment ki a gyakorlatból, hogy elmagyarázza, hogyan kell a kuncsaftokból minél több pénzt kipréselni a szolgáltatásért. Az oktatás végén dicsekedni akartam, hogy milyen jól megjegyeztem az egyetlen szakkifejezést, amire tanított, de megcsapott a főnök ruházatának átható, kakis lefolyószaga, hát egy füst alatt az elköszönést is el tudtam intézni, emígy:

"Cső, görény!" Sajnos, ezután többet nem kellett megjelennem ezen a munkahelyen sem. Nem értem. Nem értem. Miért nem sikerül nekem soha semmi?! Talán bennem lenne a hiba? De hisz az lehetetlen! Ezek után Nóri és munka nélkül elfogyott a türelmem, de legfőképpen a pénzem, és nem volt mit tennem, mint a Pityinger és a Váradi útjára lépni, vagyis elmenni lopni. Sajnos azonban rögtön az első próbálkozásomnál, egy ruhaüzletben jelzett a biztonsági kapu a kijáratnál, és a biztonsági őr anorákot diagnosztizált nálam, amely az adott ruhaüzletből származott, de nem volt róla számlám. Ezért kihívta a rendőrséget. A rendőrök figyelmeztetésben részesítettek, hogy hogyan kell rendesen lopni ahhoz, hogy ne bukjak le, és ne zavarják őket miattam a jövőben. De hát Költő úr, a sok-sok kudarc, ugye csak ólomsúllyal nehezedik rá az emberre! Hiába oktatnak ki a rendőrök, hogy hogyan kell szakszerűen lopni, ha én már lopni sem merek, mert biztosan megint nem sikerül. Ajjaj, ez csakis a Limoncello rokonsági kötelék átka lehet! Na de kérem, kérem! Nem tudna valaki jobb jó tanácsot adni, mint a rendőrök, mielőtt felkopik az ősmagyar állam? Én, ha bárkinek bármi baja volt, mindig azonnal adtam jó tanácsot, mit jó tanácsot, jó tanácsokat! Mit bárkinek, egész Magyarországnak! Sőt, még akkor is adtam jó tanácsot mindenkinek, amikor senkinek nem volt rá semmi szüksége. Most meg, amikor én vagyok bajban, senki nem ad tanácsot? Költő úr, én már csak magában bízom, mondja meg, mit tegyek! SOS! (Sóskamártást, Oh, Sóskamártást!). Vagy legalább azt mondja meg valaki, hogy Lenin vagy nem Lenin? Mert az itt a kérdés.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Ano-rák az gyógyítható?!

Tudja azt a Mindenható!

Ellenszert árul az Aldi

Szerpultjában Fittipaldi?

Mindegy, fő, hogy egészséges

Egy ideig, hisz’ lét véges.

Gazdagsághoz itt a tanács:

Énjei közt, hogyha van ács,

Ácsoljon egy időgépet,

S ha e remek útra lépett,

Nézze meg a jövőheti

Lottószámot! Megteheti!

Pénzét narválfarmba ölje,

S kedve attól vidul föl, jeee!!!”

/Sóska Sománé Mártás Márta, Lenin-renddel kitüntetett tanácsadónő és elméleti időgépészmérnöknő/

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a magyar líra nem halt meg, csupán súlyos oxigénhiánnyal küzd a mélytengeri nyomás alatt.

A mű egyfajta tengerbiológiai ámokfutás, ahol a tudomány és a rímkényszer egy frontális ütközésben keveredik össze. Külön kiemelendő a költő úttörő mértékegység-innovációja („másfél sor jak”), amely végre felváltja az elavult SI-mértékegységrendszert a költészetben, valamint a csattanó zseniális, semmivel sem indokolt xenofób-magyar reflexe, miszerint a sarki cetektől a Kárpát-medencében is rettegni kell.

Ez a vers olyan, mint maga a narvál agyara: hegyes, picit fáj, ha rátalál az ember, de garantáltan kiveri a vizet a gyanútlan olvasóból. Babits zokogva dobná el a tollát, Arany János pedig valószínűleg ráfejelne egy sziklára. Tízből tizenegy pont a költői önkívületre!” /Gemini/

„Anyám szelleme, borogass! De ne halászladikból a háborgó hideg tengervízbe, ahol aranyeremnél fogva felnyársal a narvál, ami majdnem annyira fáj, mint egy erről szóló Frady fércmű, hanem gyógyászatilag és átvitt értelemben! Közben titkos forrásból megtudtam, hogy ezt a szerencsétlen antitalentumot a kollégái uszították a témára, mondván, hogy miért nincs még narválverse! Sajnos ennek hatására azóta már van, de minek?! És kik ezek a kollégák?! Neveket akarok! Ne lássam anyám hasonmásversenyének harmadik helyezettjét púpos narválháton lovagolni, ha nem derítem ki és nem tűzöm vitriolos tollam hegyére ezeknek a sötétben bujkáló ellenforradalmár kollégáknak a nevét! Vendetta! Omerta! Tortúra! Inkvizíció! Sötétterror! Na, megvan a ma esti pogrom! Nővérke, hol a golyóálló kényszerzubbonyom?!” /Puzsér Róbert, a döblingi elmeklinikán ápolt kritikus/

Muflon

Magos, sziklás hegyen

Mufloncsalád megyen,

Ruhájuk nem egyen.

Rajtuk bunda vagyon,

Tarkabarka nagyon,

Ritkán fagynak agyon.

Bunda tarkabarka,

Táplálék meg barka,

Fogja muflon marka.

Nincs is muflon marok,

Csak lábak s nem karok,

Szőrösek s nem tarok.

Muflon szarva csavart,

Azzal turkál avart,

S ha öndöfő, zavart.

Ha saját szarv döfi,

Sivít, mint szúrt röfi,

S lelket lehel: pöfi…

Muflon nyári-téli

Létét vígan éli,

Csak a medvét féli.

Ám, ha nem jön medve,

S nem ömöl vér nedve,

Jó a muflon kedve.

tirolilagosan megzenésítgetve és eljódlizgatva: https://www.youtube.com/shorts/Kx4GKm6zeOs

„Frady Endre (1965-2085) magyar költő élete félidejében, a nagy életközépi válsága végefelé, megtudta egyik kollégájáról, hogy muflont ebédelt Lillafüreden, majd ennek a beszélgetésnek az apropóján a többi kollégája szembesítette őt azzal, hogy még sosem írt verset a muflonokról. Frady Endre szégyenében nekilátott és megírta a Muflon című világirodalmi mérföldkövet, melynek hatására soha senki sem néz többé ugyanúgy a tányérjában tocsogó muflonpörköltre, mint korábban.” /Encyclopedia Britannica, pótkötet/

„Itt, Veszprém megyében, a Bakonyban is él muflon, ritkán lehet látni.” /M. András, a költő legállandóbb és legmuflontritkánlátóbb kommentelője/

„Veszprémlik a Bakony zuga,

Ahol mufloncsorda rúg a

Szelekbe, mik fájón fúnak,

eM úrt hívva fültanúnak,

Mert a muflonlátás ritka,

S ez a túlélésük titka.”

/Bakonyi Betyárné Veszprémi Linda, szeles karatéka/

„Muflont lát Veszprémben eM úr?!

Nem lehet, hogy az plüss lemúr?”

/Dr. Cogito Ergosum, sokat gondolkodó létigekötőelemszámmisztikus és a veszprémi egyetem dékártja/

„A muflonvers a magyar pásztorlíra és az állattani abszurdizmus szőrös kis csúcsteljesítménye! A kancsal rímek békésen legelésznek, míg a muflon saját szarvába gabalyodó egója vérbő tragikomédiába fordul. A „lelket lehel: pöfi” sor pedig olyan költői mélyütés, amely után még a természetfilmes is inkább kikapcsolja a mikrofont. Frady Endre bebizonyította: a muflon nemcsak gyapjas, hanem rímes is – csak néha önveszélyesen csavaros!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Csak jelzem, hogy ezek nem kancsalrímek, hanem bokorrímek.” /F. Endre, természetes intelligencia/

„Jogos a muflonészrevétel! A versszakok háromsorosai következetesen bokorrímesek: hegyen–megyen–egyen, illetve barka–marka és a többi. A kancsal rímeket most én legeltettem át a szomszédos költészeti karámba. Frady Endre rímtechnikája szakszerű, a muflonja szarvas természetű, a kritikusa pedig rászorul némi irodalmi féreghajtásra.” /ChatGPT, k. m. f./

„Muflonunk, ha eszte-

-len, eléri veszte,

Sajnálod-e ezt te?”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bőgök muflon vesztén,

Megkönnyezem ezt én,

S fogy a bánatszesz, tén-

y!”

/F. Endre, muflonsirató költőgigász/

„Humán úr nagy muflonbarát,

Ölelné őt muflonkar át,

Ám muflonkarlét nem valós,

Költőt rágja szét sok falós-

-ejt!”

/Lonmuf Nolfum, eszkimó tengerhengerzsírozó és narválagyaregyengető/

„Ez a költemény valahol félúton cammog a természetfilm és a nyelvbotlásokkal súlyosbított zoológiai szakkönyv között. A szerző láthatólag mindent megtett azért, hogy a „muflon” szóra rímelő univerzumot feltérképezze, miközben a biológiai hitelességet olykor ugyanúgy felöklelte a vers, mint a zavart muflon saját magát.

Különösen tetszik, hogy a mű egyik legmélyebb filozófiai problémája is megjelenik benne:

„Fogja muflon marka.” A következő pillanatban pedig: „Nincs is muflon marok...”

Ez olyan sztorivezetési fordulat, amelyre még a krimiírók is csettintenének. A narrátor felépít egy anatómiai tényt, majd a következő versszakban azonnal cáfolja. A muflon pedig ott áll négy lábbal, és láthatóan ő sem érti, mi történt.

A költő alighanem azt gondolta, hogy a muflon élete alapvetően derűs, amíg nem érkezik medve, illetve amíg nem követ el szarvalapú önmerényletet. A mű legfőbb tanulsága: az önismeret fontos, különösen akkor, ha az embernek... pardon, muflonnak... nagy, csavart szarvai vannak.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hejj, a muflonnak be' jó kedve vagyon! Induljon a táncz!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas muflamenco táncos/

„Ház úr menco-díjas mufla,

Kiből nem fogy ki a szufla,

Midőn tánczol, mint a hinta,

S verseli e kínt a tinta.”

/Tüchtig-Tahowirtz Tihamér, tektonikus tequila-tonik tunkoló törpetigrisidomár/

„Végstádiumú versolvasók utolsó leheleteinek hangzását vizsgáló brit tudóscsapat oszlopos póttagjaként majdnem határozottan kijelenhetem, hogy a ’pöfi’ hangsorú lélekkipöfögés csak a Frady versek olvasása okán saját szarv szúrással öngyilkos muflonok mintegy nullaegész egytized százalékánál volt észlelhető, de akkor is csak a finnugor apanyelvűek szűk körében. Mivel a muflon kérődző állat, így az evolúció által rákényszerített hiábavaló földi életének legutolsó pillanatában a lelkét nem kileheli, hanem barkás nyállal összegyúrva fölöklendezi, majd kiböfögi. Ez a nyálas muflonlélekgombóc a szikláshegyivakond legfőbb fehérjeforrása. Köszönöm, hogy elmondhattam! Pöfi…” /néhai Jim Beambumm, brit ex-tudós/

„Frady Endre Muflon című versikéje a szerzőre jellemző hamisítatlan, abszurd humort és játékos könnyedséget hozza.

A mű legnagyobb erőssége a szándékos, komikus nyelvi ügyetlenkedés és a groteszk képek váltakozása: a látszólag együgyű rímekből (megyen – nem egyen, röfi – pöfi) és a biológiai képtelenségekből (muflon marka, öndöfő muflon) egy kifejezetten szórakoztató, könnyed paródia kerekedik. A vers szembe megy a klasszikus természetlíra fennkölt hangvételével, és helyette egy végtelenül laza, mosolyogtató karakterrajzot ad erről a hegyi vadállatról.

Rövid, pörgős és humoros – tökéletes kikapcsolódás egy gyors mosolyra!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Huhuhú, Költő úr! Maga újfent eltalálta szarva közt a szöget és fején találta a tőgyét. De igaz, ami igaz, nekem még jobb a kedvem, mint az összes muflonnak együttvéve. Hisz életem csupa móka és kacagás, egyik bálból a másikba járok, és vígan eszem-iszom. Ez a bálsors engem már régen tép. Hisz, ha semmi kihívás nincs az életemben, pölö még egy döglött muflont sem kell életre keltenem, akkor hogyan mutathatnám meg, hogy milyen rátermett vagyok? Kis hazánkban lassan már senki nem öl, lop, csal és hazudik, hisz áll a bál mindenkinek. Így viszont hogyan mutathatnám meg hősiességemet, ha nincs lehetőségem vérrel-verítékkel harcolni a harc mezején? Hát, ha nem jön egy jó kis háború Magyarhonba is, a végén még mindenki azt fogja gondolni rólam, hogy egy pipogya fráter vagyok, aki még egy fegyvert sem tud elsütni, vagy megslisszol egy teljesen hétköznapi atomcsapás elől! Halál reám, ha ezt hagynám! Hát majd én megmutatom, hogy vagyok én is olyan bátor, mint Safranek a Macskafogóban. Ide nekem az orosz lányt! Vagy egy orosz muflont! De utóbbit bunda nélkül és jól átsütve, azaz well done, oroszul malagyec! Na de kérem, kérem! Hát ez a Putyin és testes társai is csak maszatolnak! Ha krumplileves, akkor legyen krumplileves, és ha háború, akkor legyen háború, akkor már rendesen kellene csinálni! Pár száz rakétát vagy drónt kilőni naponta Ukrajnára, ahol már a madár se jár, legfeljebb mankóval? Így akarja ez a nagyokos eltenni az EU-t láb alól? Hát annyit ér ez EU ellen, mint mackósajtnak a jutalomfalat! Jaj, jaj! Nem történik a világban abszolúte semmi izgalmas, dögunalom így az élet! Mindig csak ez a bál?! Atomot nekünk! Én mondom, ha ez Putyin nem embereli meg magát, és nem fakít valami ütőset, megtanítom én őt kesztyűben dudálni! Olyan összeköttetéseim vannak, hogy egyetlen imámmal -40 fokot és akkora dugót csinálok a Vörös téren, hogy maga Putyin is kesztyűben fog dudálni az autójában fagyoskodva. Remélem meg vagyok értve! Mert ha nem, hát nem! Csak a miheztartás végett: Ha nem elég kemény a helyzet, Who're you gonna call? Stefi bácsi!!! (nem ám Ghostbusters!)” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Bátor vagyok, olyan bátor,

Mint egy muflonbunda sátor

Nélkül hideg tajgán kúszó,

Kit nem rettent sajtágyúszó!

Olyan bátor macska vagyok,

Akár az igazán nagyok,

Mint például Mister Teufel,

Aki lecsap s rám szól: Áll fel!

Ily jó főnök igen ritka,

Ő a bátorságom titka!

Stefi bá’ is igen bátor,

Ő mentális terminátor.

Merész volt, hogy megemlített,

Ez Bruce-osan harcos Lee tett!”

/Safranek, az ezer harci sebből vérző macskatitkár/

„Mielőtt Frady Endre ősei lejöttek a fáról, nyilván már onnan is levelekkel bombáztak minden arra járó fabaltás előembert, csak azokon a leveleken még nem rémrímes klapanciák voltak, hanem lucskos ősnyál! Frady Endre egyértelműen az evolúciós zsákutcából való visszatolatás kontraszelektált megéneklője! Saját személyes élményanyagából gyúrva-gyömöszölve meri vakmerően megverselni annak megtapasztalását, hogy milyen az, amikor a költő nagyságrendekkel butább és visszamaradottabb az általa megénekelt muflonoknál! Ne lássam anyámat vérszomjas hegyimedveként reinkarnálódva muflongerincet roppantani, ha hagyom, hogy ez a szellemi trianonista darabológép az agyam kétharmadát az engem orvul körülvevő sötétséghez csatolja! Agyharmaddal mit érek én?! Írjak majd én is muflonverseket nyállal?! Jaj nekem! Végem van! Pöfi…” /néhai Puzsér Róbert, ex-kritikus/

„Ne aggódj, Robi! Akinek halálhírét keltik, az sokáig él! Higgy nekem, én csak tudom!” /néhai Muflon Nolfum (1978 – 1553), az időgép egyenlítői-skandináv származású feltalálója/

Magyarország apró

Magyarország apró telek,

Nem zavarják hideg telek,

Mert oly kicsi, mint egy pajta,

S hó így alig fér el rajta.

Ám, ha mégis van hó, rajt’ ás

Reggel sok házmester pajtás,

Ne törjön el lakók lába,

Átcsusszanva Ukrajnába!

Kis országból rövid csúszka

Az út oda, hol lő muszka,

Aki Putyin szobrot avat…

Házmester, söpörd a havat!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/a6RR7OfYLyw

„Söpröm én, söpröm! Végre valaki értékeli a munkámat nemzetbiztonsági és geopolitikai szempontból is, bár a felszólító mód rosszul esik kicsinyég! Ugyanakkor művelt emberként tisztában vagyok azzal, hogy az udvarias ’Házmester úr, legyen szíves elsöpörni a havat’ sor megtörné a vers csodálatosan lüktető és szertelen ritmusát. Hogy maga a költő úr is szertelen-e, azt majd a független doppingvizsgálat fogja eldönteni. Na, addig is elhordok hetet-havat!” /Lapát Lipót, a Hun Eredetű Házmesterek Egyesülete (HEHE) sztahanovistája/

„Nem tudhatom, másnak e líra mit jelent! Nekem Kollégám itt e hókupacokkal ölelt kis versike apukája, messzeringó meg minden. Köszönöm, Endre bá'! Köszönöm, hogy mindig alázatra tanítasz! Köszönöm, hogy érthetem a szavak nagy részét, néhány mondatot, egy-egy versszakot és néha felismerhetek benne hivatkozásokat az irodalmon kívüli világra! Én igazán beérem ennyivel. Ki vagyok én, hogy egyáltalán megpróbálhassam megérteni, hogy jön ez most ide, meg miért kellett. Adott a Vers, van szerzője, címe, aláhúzva, ahogy kell, helyes kis versszakok cuki kis rímekkel, pityorká, és hogy aztán a Költő ezzel mit akart, na erre ott van a Művész, meg a Jóisten!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, kis hazánk kies,

Ki elcsúszik, könnyen kies’,

S a Jóisten, meg a Művész

Együtt jelzik: nem csak mű vész

Van, de valós és nem lódít,

Ki gazolja a valódit.

Könnykár kell, a vigyor kára

Nem lesz elég pityorkára.”

/Tokmányossy Teofil, tikmányfalvi tömbházmester és tokatikkasztó tamburmajor/

„A vers a Frady-féle kancsal rímtechnika és abszurd közéleti humor igen tömény példánya. Már a „Magyarország apró telek” → „Nem zavarják hideg telek” szóvicces indítása is jelzi, hogy itt a földrajz, a meteorológia és a geopolitika egyetlen hólapátba lett összekeverve.

A csúcspont kétségtelenül az „Átcsusszanva Ukrajnába!”: a síkos járda pillanatok alatt háborús határátlépéssé változik. A végén pedig a „Putyin szobrot avat / Házmester, söpörd a havat!” bravúrosan csapja össze a nagypolitikát a társasházi közös képviselet szintjével.

Összegzés: földrajzilag kétes, fizikailag valószínűtlen, politikailag csúszós, költészetileg pedig… hóhelyzet. A házmester mindenesetre nem lazsálhat: ha nem takarít, Frady geopolitikát csinál a járdából.” /ChatGPT/

„Ha Szobot zavarná szobrom, drónjaimtól lenne Szob rom.” /Putyin falfirkája egy szobi szabadulószobában/

„Ha Magyarország a téli hidegben olyannyira összemenne, hogy egy ponttá zsugorodna, vagyis semerre sem lenne kiterjedése, akkor létrejöhetne az ukrán-osztrák határ. Új határszakasz lévén használat előtt persze ki kellene mosni. Fertőtlenítőt azonban tilos lenne használni, nehogy eltűnjön a Fertő-tó!” /Vaszilij Fosszilij, szuperszenior korosztályú kijevi jércemellúszó/

„Még október eleje van, talán még nincs hó... De tényleg érdemes eltakarítani... (Mint azt, aki már ilyenkor a hóról ír verset!” /M. András, a költő legállandóbb és legtalánosabb kommentelője/

Hó?! Hó’ van?! Még csak az kéne, eM úr, mi?! Hó a léken, hohohó?!” /a nagy ho-ho-ho horgász/

„eM és ho-ho-ho horgász urak,

Legyetek már tök lelkesek,

Hogy Irak egyrészt nem Urak,

Másrészt, ha akarok,esek!”

/a hó/

„Irak nem Urak?! Ukrajna meg nem Ikrajna?! És ha kaviárnak való ikra Rajna folyóban is található lenne?! És ha a Rajna nem folyó lenne, hanem tó és lehetne benne tokhalat találni, akkor a

          Rajnán úszó tavi jármű

          Lehetne egy kaviár-mű?

és fellendülne a német kaviáripar, mi meg lennénk a kaviár-mű összeszerelő gyarmat, he?! Itt mindenki megskótult, csak a költő úr ír?! Walesi bárd alá akarok feküdni! Tillárom, haj!” /Nyakas Nyihámor, tiló tiloló tilinkó tiltótáblafaragó/

„Ez a vers bravúros példája annak, hogyan lehet egy hólapát nyelével egyszerre megpiszkálni a földrajzot, a házmesteri munkaköri leírást és a kelet-európai geopolitikát. A költő olyan parányira zsugorítja Magyarországot, hogy egy átlagos téli megcsúszásból már külpolitikai incidens kerekedik.

A mű legfőbb erénye, hogy egyetlen pillanatra sem hagyja magát a valóság által korlátozni. A logika itt épp olyan ritka vendég, mint a hótakaró a versbeli országon. A záró felszólítás pedig igazi közép-európai életbölcsesség: míg mások hadseregekkel és diplomatákkal próbálják kezelni a nemzetközi helyzetet, Frady Endre szerint elég lenne egy lelkiismeretes házmester és egy rendes hólapát.

Röviden: egészségesen szemtelen, kedélyesen pimasz politikai hófúvás, amely bebizonyítja, hogy néha a szatíra messzebbre csúszik, mint maga az ország.” /Copilot/

„Hol van már a tavalyi hó?

Az eső sem jön, nemhogy hó!

Hahó! Endre, nooormális?

Ősszel legyen majális?

Októberi nyárban megfőtt a feje?

Gyorsan hűvösre vele!”

Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rémes rímes hóhányó

„Ne legyen már ilyen vaskalapos, Ház úr, mert lefejeli magát a Mágnes Miska! Engedje már szabadon lélegezni az időjárást! Ne akarja egyenszagúra bedezodorozni az ég hajlatát! maga szerint ősszel a hó monnyonle?! Nooormális?!” /özv. Taktapölöskei Nótáriusné, notórius nótaárus és szabadgondolkodónő/

„Ház úr fején vaskalap áll,

Amit épp egy sas kalapál,

Meg gazdája, Lyaskala Pál.”

/Lyaskala Pálné Jaskala Jolanda, saslik sütő siserahadúrnő/

„Hol van már a tavalyi hó?

Kiszáradt a hawaii tó!”

/polinéz falfirka – Frady Endre ford./

„Bár közeledik október 16-a, a Kenyér Világnapja, mégse süssünk túl nagy kenyeret a pikniken, nehogy lelógjon a Kárpát-medence tányérszéléről! Magyar kenyér legyen apró!” /Tenyeresné és Talpasné, páneurópai péknék/

„Frady Endre ebben a versében nem csak másolta, de meg is haladta az őt megelőző generáció Frady Endréjét, a szintén meg nem értett Befőtti Vándort, aki bár gyáva ember volt – amiről tanúskodik, hogy még a szelídgesztenyét se merte puszta kézzel megsimogatni – de verset írni bezzeg mindig mindenről volt bátorsága. nem csoda, hogy egyszer egy suberdafalvi író-olvasó találkozó után nyomtalanul eltűnt, a falu téeszelnökének viszont gyomorrontást kapott a disznaja!” /Subler Sebő, sivár strófák sugárterapeutája/

„Befőtti Vándor:

Magyarország igen apró

Magyarország igen apró,

Ezért Trianont a pap ró,

Mert e pap oly hazafika,

Szíve könny az arca fika.

A magyar nép azért kicsiny,

Mert Habsburggal deáki csíny,

Kiegyezés nem lett kóser,

S szétfolytunk, mint padlón jó ser.

E hont három tenger mosta,

Ámde leend szörnyű rosta,

Megráztak tuggyukkik s ezér’

Szétestünk, mint Koppány vezér!”

„Ez a rövid költemény a klasszikus fradyendréi stílusjegyek iskolapéldája: gátlástalan rímkényszer, szellemes képtelenségek és egy csipetnyi nyers társadalom-politikai áthallás.

A vers első felének naiv képtelensége – miszerint Magyarország akkora, mint egy pajta, így fizikailag alig fér el rajta a hó – nagyszerűen megágyaz a második versszak abszurd kerti humorának. A „házmester pajtás” és az „átcsusszanva Ukrajnába” fordulat közötti kontraszt zseniálisan hozza a közép-európai kisrealitás és a groteszk határát.

A záró szakasz azonban a szimpla hólapátolós ökörködésből hirtelen átvált az éles, időszerű geopolitikai szatírába. A játékos csúszkálástól eljutni a muszka fegyverekig és a Putyin-szoboravatóig merész, mégis frappáns csavar. A végén a vissza-visszatérő, parancsoló felkiáltás – „Házmester, söpörd a havat!” – pedig tökéletes abszurd keretbe fogja a kisstílű hétköznapi valóságot és a szomszédban zajló nagybetűs történelmet.

Tréfás, pimasz és váratlanul karcos szatíra – mindössze három versszakban.” /Gemini/

„Mi ez és miért kellett?! Muszáj nekünk huzigálni a nagy orosz medvegy sztálinbajszát?! Ráadásul debil kínrímekben?! Ne lássam anyám AI generált mozgóképét balalajkaszóra nyírfaszoknyában szibériai guggolós táncot ropni, ha a Továrisi konyec! feliratú kaszáimat és kapáimat nem adom oda a Frady Endrével tervezett író-olvasó találkozóra özönlő felbőszült tömegeknek! Ne legyünk szellemileg Frady Endre gyarmat! Állítsuk meg Frady Endrét! Anyaföldet rá, anyaföldet rá!!! Legyen neki nehéz, legyen neki nehéz!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Kolossé levél

(igazán izgalmas istentiszteleti invitációs irodalom)

Eme kereszt el nem ereszt...

Könyvben egyik legigébb a

Páli levél Kolosséba,

Mely Krisztusról igen mélyen

Tanít, úgyhogy hurrá, éljen!

Happy Cat fesztivál mellett

(Lurdy Háztól erre tellett)

Megtöltünk egy kisebb teremt,

S hangulatot Jézus teremt.

Krisztológia a topik,

S míg kint tömeg macskát shoppik,

S tápegért, mi hasznos holmi,

Bent tanulunk Krisztusról mi.

Nem tudja még Abib, Lia,

Macskánál jobb a Biblia,

Ám ha átlépnek sok cat-en,

Meglátják majd mind a ketten!

Muszáj leszek lenni bátor

Én, ki aznap prédikátor,

S elszállandó rólad gondok,

Jer el hallgatni, mit mondok!

* * * * * * *

Helyszín: Lurdy Ház, emeleti konferenciaközpont

Időpont: most vasárnap de. 10:30 – 12:00

Krisztus Magyarországi Gyülekezete

www.krisztusegyhaza.hu

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/MONp2qHRleg

„A meghívó bravúrosan ötvözi a krisztológiai mélységet a macskás kapitalizmus kritikájával, miközben a kancsal rímek már-már eszkatológiai magasságokba emelkednek. A „tápegér” teológiai ellenpontja különösen merész: a vasárnapi lelki táplálékot a macskák virtuális zsákmányával állítja szembe. A prédikátor önironikus bátorsága pedig biztató: ha a hallgatóság nem is száll el, a gondjai talán igen. Én jövök – Krisztusért, a Kolossé levélért és a macskáknál is nagyobb igazságért!” /ChatGPT/

„Mivel úgy döntöttem, hogy önként kivágatom magam a válogatottból, mint macskát szaladgálni, van időm, hogy odamenve a Lurdy Házba megemeljem az esemény fényét. Remélem, ez a Jézus megbocsájtja nekem, hogy öttel több aranylabdám van neki és nem ő a világ legjobb focistája - azaz se a Messiás, se a Messi – hanem én.” /Cristiano Ronaldo, nyugdíjas portugál szuperegoista ex-válogatott focista/

„Mivel én is elköszöntem a válogatottól – igaz engem könnyek között búcsúztattak – én is ráérek eljönni a Lurdy Házba. Az aranylabdáimat felajánlom az Úrnak, hiszen Ő csinált belőlem, oroszlánnevű bolhából elefántot.” Leó Messi, a Bolha becenevű argentin világklasszis/

„Levélíró vala Pál?!

Szívem tökre kalapál,

Meghallani, mit is írt,

S könnyel töltök piti sírt.”

/Bio Messi, permetmentes sírásó és Leó alig ismert öccse/

„Bio Messi sírásó?! Messi ás?! Messiás!!! A Leó öccse?! Csoda!!! Őrület!!! Jövök!!!” /XIV. Leó pápa/

„Meghívottként nehéz ellenállni egy olyan rendezvénynek, ahol a krisztológia és a macskatáp szinte egy folyosón verseng a figyelmünkért. A vers bravúrosan egyesíti a bibliai tanulmány mélységeit a Happy Cat fesztivál földközeli valóságával, miközben azt sugallja: a Lurdy Házban akár egyetlen lépéssel átjuthatunk a konzumer cat-kultúrából az örökkévalóság felé.

Különösen megnyerő az őszinte prédikátori marketing: „Jer el hallgatni, mit mondok!” Ennél egyenesebb és becsületesebb meghívó ritkán születik. Ha a vers ígérete beválik, a résztvevő nemcsak tápegér nélkül, hanem gondok nélkül is távozhat.” /Copilot/

„Ne legyek Kolos Ébenezer, ha nem érdekel, hogy Kolossében ezer, sőt kétezer évvel ezelőtt mi a bánat történt, ami még egy macskakiállításnál is fontosabb! Mondanám, hogy jövök, de nem emiatt, mert hivatalból már amúgy is jelen leszek.” /Kolos Ébenezer, macskatenyésztő/

„Ha sikerül elmenekülnöm az élő macskatápokat őrző börtönketrecemből és segélykérő cincogással bemenekülnöm az istentiszteletre, akkor kapok védelmet és lehetek én a templom egere?” /Cincin Celesztin, sajtszabadságharcos gyógyegér/

„Örömtől ellep a frász,

Hogy én, a kis Epafrász,

Kolosséban szóltam én,

S mint, ha rúg bűn-ólt a mén,

Kolossét lepte el Menny!

Hé, oda most te elmenj!”

/Epafrász, a kolosséi gyülekezet megalapítója/

„Zseniális költői bravúr: a macskakaja-akciók és a mély teológia találkozása a Lurdy Házban! Zokogva nevetős kolosséi exegézis, ahol a fogyasztói társadalom tápegér-láza és a krisztológiai magasságok egyetlen szentenciában borulnak egymás kebelére. Külön tisztelet a „cat-en / mind a ketten” rímért – ha Pál apostol élt volna a Lurdy-konferenciatermek és a Happy Cat fesztiválok korában, egészen biztosan Frady Endrét kéri fel sajtósnak. Ott a helyünk!” /Gemini/

„Azt hiszem, ez a vasárnapi igehirdetés olyan remek programnak ígérkezik, hogy előre hozom a feltámadásomat és ellátogatok a Lurdy Házba. Úgyis unom már egy a pokolból a mennybe folyton átszökdösni akaró álangyalhajas ördögfiókák visszarugdosását az örök tűzbe.” /Chuck Norris/

„Mi ez a BLASZ fém járókeretes veteránja által ideböffentett pszeudo-szakrálisan szekuláris blaszfémia, ez a szellemi nyomorban tapicskoló félkegyelmű félegyházi félnóta?! Ki ez a Sánta Klausztrofóbiás klapancia kisiparos?! Ez fog prédikálni?! De miért kell ehhez kiengedni a diliház zárt osztályáról?! Ott nincsenek macskák?! Akkor el fognak szaporodni a patkányok! Ne lássam anyámat glóriás templomfreskóként kancsalul, festett egekbe nézni, ha a Frady Endre rendszeres olvasása miatti óhatatlanul bekövetkező teljes elborulásomkor megengedem, hogy olyan helyen zárjanak gumiszobába, ahol minden sarokban ős-patkány terjeszt kórt! Ahogy az egyébként dilettáns Befőtti Vándor megénekelte döblingi tartózkodása idején:

          Nem kell olyan kórterem,

          Amelyikben kór terem!

Amennyiben valaki felveszi videóra Frady Endre prédikációját, eszébe ne jusson elküldeni nekem, mert úgy megharapom, mint feketeöves önvédelmi tápegér a gyanútlanul vacsorázni készülő dagadt házimacskát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Utálom a többi macskát, mert zajosak és büdösek, úgyhogy ha Frady Endre megígéri, hogy halk, monoton hangon fog beszélni, akkor szívesen odamegyek szuszókálni egyet! Ja, amúgy milyen fogásokból fog állni az úrvacsora? Lesz kóser lasagne is?” /Garfield, a lusta és kövér macska/

Városligeti piknik

mottó:

Minden embert ide hí’ rét,

Úgyhogy vidd e piknik hírét!

BRÉKINGNYÚZ: a piknik a várható rossz idő miatt sajnos elmarad!!! :(((

A piknik meghívója

Hogyha nem vagy gumipite,

S ritkán rettegsz attól, hogy tán

Elázol, hát gyere ki te

S ne ülj otthon okafogytán!

Megmozgathatsz lábat-kezet,

Midőn sportolsz önfeledten,

S veled vidul gyülekezet,

Mely kis zuhétól sem retten.

Ám ez egy napozó rét itt,

Úgyhogy majd a Nap is sütik,

S nem lelsz ázott csigát, étit,

Tálakon, hol fogynak sütik.

Hozzál te is kaját, piát,

De persze csak szeszmenteset,

Mitől Bálám nem mond IÁ!-t,

S nem sül balul el az eset!

Ha hallod ezt s örülsz neki,

Hírét terjesztheted itt-ott!

Ne hiányozzon most senki,

Piknik mindenkinek nyitott:

Kannibál is jöhet, meg a

Lóevő, kire e dal hat,

S jóllakhat az összes vega:

Húst itt kint a zöldben falhat!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/dur93wvWw9g

„Ez a meghívóvers a közösségi piknik műfajának valóságos gasztro-bibliai avantgárdja: a „Minden embert ide hí’ rét” kezdőszójáték már rögtön becsalogatja az olvasót a Napozórétre, ahonnan aztán nincs menekvés a rímek elől. A gumipitétől a csigán át Bálám szamaráig és a kannibál–lóevő–vega triumvirátusig mindenki megkapja a maga helyét – csak a sör marad kívül a pikniken.

Költőileg különösen merész a „Húst itt kint a zöldben falhat!” zárás: ez a vegetáriánus szóvicc olyan elegánsan fordítja ki önmagából a meghívó eredeti békés üzenetét, hogy az ember már-már elfelejti: szombaton kettőkor valójában egy gyülekezeti piknikre kellene menni, nem pedig Noé bárkájának vegetáriánus lakomájára.” /ChatGPT/

„Ez a meghívóvers olyan, mint egy jól sikerült gyülekezeti piknik: könnyed, derűs és befogadó. Frady Endre játékos rímei, nyelvi csavarjai és szelíd humora mosolyt csalnak az olvasó arcára, miközben természetesen közvetítik a közösséghez tartozás örömét. Különösen szellemes a „mindenkinek nyitott” gondolat végletekig fokozott megjelenítése a kannibálokkal, lóevőkkel és vegákkal, ami kedves abszurditással zárja a verset. Egy szerethető, vidám kedvcsináló, amelyhez szinte kedve támad az embernek pokrócot ragadni és elindulni a Napozórét felé.” /Copilot/

„Frady Endre meghívóverse pontosan azt nyújtja, amit a műfaj megkövetel: könnyed, humoros, és azonnal meghozza a kedvet a városligeti piknikhez.

A vers játékos rímei (például az „étit – sütik” vagy a nyitó mottó csattanója) és a szerzőre jellemző komolytalan, mégis közvetlen hangvétel tökéletesen illenek egy kötetlen, közösségépítő eseményhez. Különösen szellemes, ahogy az időjárási bizonytalanságokat megelőlegezve megnyugtatja az elszántabbakat, miközben a szeszmentesség és az ételek sokszínűségének szabályait is sikerül nyakatekert, vicces szójátékokba csomagolnia (a vegetáriánusoknak szánt „zöldben falható hús” poén kifejezetten ütős).

Összességeiben egy igazán szórakoztató, figura- és közösségépítő invitálás, ami nemcsak felhívja a figyelmet a szombat délutáni programra, de már olvasás közben is jókedvre derít. Ha a piknik hangulata csak fele olyan jó lesz, mint ez a vers, már megérte kimenni!” /Gemini/

Vörös október

Tudja Lujza, Hugó, Róbert,

Úgy szeretem az októbert,

Mint sakál a döglött nyulat!

Ki dögevő, mind így mulat!

Októbernek huszadikán

Dszingisz Anna, füredi kán

Eljön köszönteni Apra-

-nax Dolóval szülinapra!

Hatvaneggyé akkor leszek!

Koccintunk majd s száraz szeszek

S gélek hatnak hangulatra

S ízületre, ami gyatra!

Nem bús rajtam ráncos orca,

Hogy térdemnek roncs a porca,

Hisz’ fájdalmam csillapítja

Báli hangulat, mely szittya!

Rop a kánné és a kán kánt-

-or muzsikájára kánkánt,

S bő hordóból iszik kán ként,

S jól emészt majd éjszakánként!

Hej október, hej október,

Szép vörös vagy, mint cinóber,

S novemberben lesz csak véged!

Lenin pont így szeret téged!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/yxG5ndsIA3M

„Szép az ősz, színesednek a levelek, jókat lehet kirándulni. Az én születésnapom is ősszel van, szeptember 26-án.” /M. András, a költő legállandóbb és legszeptemberhuszonhatodikaibb kommentelője/

„eM úr, maga az októberről szóló versélményt eltereli a születésnapjával, ami elmúlt szeptember végén! Ezért a Petőfi haverjához száműzzük, Barguzinba!” Csávás Kálmán kőagy, irgalmatlan irodalmi igazgató/

„Szeptember huszonhat idén

Szombat, de nem Mortal Szombat;

Ember vígan ül a bidén,

Ha tortája csokis vombat.

Mert bár bélben vombat fájik,

Szép a levélszín, az őszi,

Mit hullatnak erdők s fáik,

S gyűlnek bothegyen, mi csőszi.

Úgyhogy eM úr, legyen vidám,

Let der Vombat be on der Tisch!

S mint zöld füvet éhes gidám,

Úgy falja az októbert is!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„A „Vörös október” olyan, mintha egy születésnapi köszöntő, egy szittya mulatós, egy ortopédiai ambulancia és egy bolsevik plakát összeköltözött volna egyetlen versbe. A rímek helyenként már nem is kacsintanak, hanem szabályosan vihognak: „kánkánt – kán ként” például a nyelvi lelemény és a nyelvi baleset közötti keskeny mezsgyén egyensúlyoz.

Külön erénye a műnek, hogy a térdporc pusztulását, a száraz szeszeket, a géleket, Dzsingisz kánt és Lenint egyetlen koherens világképpé gyúrja. A zárás pedig méltó a címhez: a vörös októberből végül vörös november lesz – legalábbis költőileg.

Összegzés: ortopédiai panaszokkal súlyosbított szittya bolsevik kabaré, amelynek láttán még Lenin is felállna… ha nem fájna neki a térde.” /ChatGPT/

„Drága Költőgigász Kartárs!

Rántott sajthoz kell a tartár s

Minden, ami fontos Önnek

Gyomormosásmentest jönnek

Egymás után víg falatok

Felfalható kanalatok

Késetek és villátok is

Olvasni ezt már átok is!

Nem kell ehhez az október

Huszadika, sem a jó ber-

-berharcosok étke, ami

Lehet szülinapi hami

Egészséged legyen rendben

Fújd el a gyertyákat csendben

S vígadjon, és Frady-t vegyen

Aki meg nem, tortát egyen!

Boldog születésnapot!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas barbár berber borbír-ó/

„Ház Doktor elvtárson érződik, hogy a kolhoztehénből fejt anyatejjel szívta magába Frady Endre elvtárs kripta-kommunista költészetét, mert úgy dől belőle az enjambement, mint Lenin Összesből a proletárdikatúrabakancslistavezetői felelősségelhárítás és a dialízises Machiavellizmus.” /özv. Vörös Csepelné Hajnalkilövő Auróra, a munkásmozgalom kisnyugdíjas agitátora és sztahanovista cselszövőnő/

Doktor Ház az egészségem

Őre s híján lenne végem.

Megvéd, hogy ha Habár Herbert

Ütne, mint egy barbár berbert.

Bírja ő a sört is, bort is,

S úgy rosál, mint másfél Portisch!

Doktor Ház egy igaz barát,

Szíve arany, hetven karát!”

/F. Endre, az őszbe hajló költőgigász/

„Ez a vers hamisítatlan Frady Endre-i nyelvi bohóckodás: a költő a születésnap, az öregedés és az október hónapja köré épít egy szándékosan abszurd, hangzásközpontú világot. A sorokban a jelentés gyakran háttérbe szorul, miközben a rímek, szótorzítások és váratlan szókapcsolatok önálló komédiává állnak össze.

A vers legnagyobb erénye a játékosság. A „kán”, „kánné”, „kántor”, „kánkán” szavak őrült körforgása nyelvi tűzijátékot teremt, miközben az idő múlásáról és a testi nyavalyákról is derűs öniróniával beszél. A záró Lenin-utalás pedig groteszk csattanóként koronázza meg az egész költeményt.

Röviden: egy könnyed, szellemes, nyelvi bravúrokra épülő vers, amely nem mély filozófiai rétegeivel, hanem felszabadult játékosságával és önironikus életörömével szerez mosolyt az olvasónak.” /Copilot/

„Jelentem, elolvastam! Jelentem, elájultam! Jelentem, magamhoz tértem! Jelentem, a költőt továbbra is megfigyelem, de, jelentem, erősen gyengülök!” /Ló Béla, a Hülye Irodalmárok Hadtestének Intézete (HIHI) kötelékében a költő tartótisztje/

„Hatvanegyéveslettemén előzetes, avagy hogyan válik egy egyedi szülinapi köszöntés mozgalmasból mozgalmivá.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hatvanegy éves lett e mén,

hátán billeg, mit vettem én,

kerge

nyerge.”

/Kengyelvasas Kugyelák, versenylóidomár és hintalódíler/

„Humánúr nem középisis,

Mozgalmas és mozgalmis is,

Nem dönt nyomorba, nem butít,

S nem öl – megmondja a tutit!”

/Félnótássy Félixné Félautomata Félipszilonka, félanalfabéta félalkoholista félszigeti félelemkeltetőnő/

„Frady Endre Vörös október című verse a tőle megszokott kendőzetlen, önironikus humorral és bravúros rímjátékokkal operáló szatíra.

A mű legnagyobb erőssége a gátlástalan nyelvi találékonyság: a szómegszakításokból születő abszurd rímek (pl. Apra-/-nax Dolóval, kán kánt-/-or) és a szóismétlésekre épülő ritmus (kán kántor muzsikájára kánkánt) fergeteges nyelvi dinamikát adnak a refrénszerű befejezésnek. A költő a kortárs öregedés prózai realitását (molyirtó gél, porckopás, száraz szeszek) ötvözi a szürreális, „szittya” mulatós képekkel, ami kesernyés, mégis végtelenül szórakoztató komikumot szül.

Bár a vers szerkezete helyenként túlzsúfolt az öncélúnak tűnő név- és szóhalmozástól, a záróstófa a Lenin-párhuzammal és a cinóbervörös felütéssel csattanós, történelmi-groteszk keretbe foglalja az egész születésnapi kálváriát. Igazi bravúrvers: könnyed, csípős és emlékezetes.” /Gemini/

„Kedves Költő úr! Remélem értékeli, hogy bokros teendőim mellett időt szakítok kommentelni, hisz éppen megszorító intézkedéseket, Bokros csomagot dolgozok ki Oroszország részére, és emiatt éjszakázom éjjel és nappalozom nappal. Node lényeg a lényeg. Versét idő hiányában nem tudtam elolvasni, de az jut róla eszembe, hogy amikor nagyon távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello Magyarhonban nyert új hazát, mint Bendegúznak vére, legelőször azt gondolta, hogy megházasodik, hisz úgy gondolta, már jól kiismeri a nőket. A biztonság kedvéért azonban nem szerelmét, Annát, hanem a helyi bordélyház madamját, Zitát vette feleségül, mert azt gondolta, könnyebb lesz kiismerni Zitát ellenben Annával, akivel beszélgetni is kéne. De tévedett. A folyamatos veszekedések és verekedések hatására végül csak úgy sikerült átlátnia feleségén (mint a szitán), hogy egy szép napon egy feketepiacon beszerzett MAC-10-essel erőtlen felindulásból, különös kegyességgel szitává lőtte az asszonyt. Miután 25 év múlva szabadult a fegyintézetből, hát eléggé megöregedett, és felszedett egy keveset, úgy 60-70 kilót. Na de kérem, kérem! Mégsem ez, az életkor és a túlsúly volt a fő ok, hogy nem talált normális munkát, hanem hát a priusz. Ilyen előélettel végül arra fanyalodott, hogy egy rossz hírű éjszakai bárban rúdtáncosnőnek jelentkezzen. Végül fel is vették, sőt, két munkakörre egyszerre, de nem rúdtáncosnőnek, hanem csak rút ráncos nőnek és kidobóembernek. Végül azonban nem tudott gyökeret ereszteni munkahelyén, ugyanis már az első munkanapjának éjjelén rút ráncos nőként a férfi vendégeket kellett leitatnia, de hát sajnos munkája buzgó végzése közben maga is mata részeg lett, és amikor át kellett volna vennie kidobóemberi munkakörét az est további részében, a randalírozó vendégek helyett csak a taccsot dobta ki. Így azonnal ki is rúgták. Ezért azt mondom, jól gondoljuk meg, ha valakit szitává akarunk lőni, mert 25 év a sitten még csak hagyján, de taccsot kidobni, hát az valami szörnyű élmény. Ezért írj kínrím verseket vagy kommenteket rendületlenül hazádnak óh magyar, ez mégiscsak kellemesebb, mint a taccsunk sárga szemébe nézni. Ja, és kedves Költő úr! Azért a vers utolsó mondatát volt időm elolvasni, és a mauzóleumból üdvözli Önt közelgő szülinapja alkalmából ötödik (V.) és első (I.) Lenin, miután a Kreml hercegének csókja után felköhögte a mérgezett almát, és felébredt álmából. Lenin elvtárs végre képes mindenkit szeretni, és pont úgy!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Stefi bácsit nem ismerem,

S megkérdezni nem is merem,

Úgyhogy mostan elmerengem,

Vajh’ ő honnan ismer engem?

Mért hiszi, hogy távrokonok

Vagyunk?! Ebben nagyon konok!

Eme kommentjének láttán

Kéne lőnöm szitává tán?!

Nem! Bár vérem nagyon lázad,

Nem kell sitten negyed század!

Szikkadjon magától teste

Vörös októberi este!”

/Fittipaldi Limoncello, állítólagos távoli rokon és Bendegúz-díjas vérszipoly/

„Hagyjanak már nyugodni békében!” /VOR – Vörös Október Férfiruhagyár (1955-1990)/

„Mi ez a mentális moslék, ez az őszgyalázó gennyvörös vrscitrom?! Frady Endre pont úgy ünnepelteti magát, mint amikor egy hároméves gyerek úgy fújja el a születésnapi gyertyáit, hogy nyállal telefröcsögött lesz a torta, felgyullad a szemből fotózó édesapa szakálla, majd a tetőtől talpig csokitortás vendégsereg tele okádja a nagyszoba perzsaszőnyegét és a takarítás többe kerül, mint az összes ünnepi ajándék együttvéve, ám még így is évekig megmarad a penetráns bűz minden utórezgése! Ó, hogy zuhanna a rá a könyvespolc legtetejéről Lenin Összes Művének vasalt sarkú keményfakötésben kiadott sorozata Frady Endre tar vízfejére! Hadd fröcsögjön az a didaktikus minimalizmus és hadd fesse vérvörösre ennek a fékevesztett negyedkegyelmű elmelajhárnak az utolsó októberét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Rút a kezem

Arról szól e rímes net cikk,

Hogy a kezem tök’ nem tetszik.

Oly mértékben rút a kezem,

Hogy ezt sírva megcikkezem.

Így szerepel most neten ő,

Bús fejemtől messze lenő.

Kecset és bájt sosem tanul,

Ahogy elvan ormótlanul.

Mínuszos a kezem bája,

Védőzoknit húzok rája,

S el is kell ismernem már azt,

Elég brutál szagot áraszt.

Vérerektől tarkabarka,

Lúdtenyeres s van egy sarka,

Görnyés, mint egy ákombákom… (???)

Rádöbbenek, lábom látom!!!

Ó, lábamat hittem kéznek!!!

Tömegek röhögve néznek,

S erre egy ok van, nem száz ok:

Víg tótágas táncot rázok!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/qbqSM3Viyl4

„Minden olvasó addig álljon kézen, amíg meg nem tanulja ezt a verset!” /M. András, a költő legállandóbb és legkézenállóbb kommentelője/

„Legyetek kézen, mindig kézen!” /a lábatlani cserkészek jelmondata/

„Munkára, harcra kéz!” /a manuálterapeuta hadászati induló címe/

„eM úr, ha én kézen állok,

S számból orrba folynak nyálok

Iskolának elemijén

Nem t’ok verset tanulni én!”

/Tótágassy-Tóth Ágoston, a Szattyánbürgözdi Elemi Szakiskola (SZESZ) kazánfűtőjének odajáró fia/

„Ez a vers a félreértés magasiskolája: a költő nagy komolysággal siratja „rút” kezét, majd a végén kiderül, hogy az egész panasz egy anatómiai tévedésre épült. A kéz helyett a láb kapja a vádiratot, a drámai önsajnálat pedig egy tótágasban teljesedik ki.

Mit gondolt a költő?

Valószínűleg azt, hogy ha már a jobb kéz nem elég költői, legalább a bal láb legyen az – és hogy egy jó versben nem árt időnként fejjel lefelé állni.” /ChatGPT/

„Görnyés, költő úr, görnyés?! Mi az a görnye?! Ezek után miért ráz víg tótágas táncot?! Minek örül?! Hogy nem a keze áraszt borzalmas lábszagot?! Hogy mégsem annyira hülye, hogy tartósan összekeverje a végtagjait! Elég! Ne mozduljon! Most maga köré gyűlő éji vadakat fog látni! Kezdjen véreresen görnyedezni!” /Ákom és Bákom, a Vérszagot Érző Grémium (VÉG) tagjai/

„Még egy ilyen otrombáskodás a nevemmel és lesz kéz- és lábtörés egy nagy kalappal!” /Görnyés Gerzson, girnyó górcsőgörény görbítő góbé/

„Hogy mit gondolt a költő? Éppen egy Laár András versre gondolt, amelynek ’Egyszer találgattam’ a címe és írta Laár András verse, egyébként pedig így szól:

          Egyszer találgattam:

          milyen is a lábam?

          Utána megnéztem:

          … majdnem eltaláltam!

Ezután a költő már nem is gondolt semmire, hanem gondolkodás nélkül együltében megírta azt a verset, amely kapcsán felmerült a Mit gondolt a költő? kérdés. Mivel semmit, úgyhogy ezt. Köszönöm, hogy elmondhattam! Mit is?” /egy a saját nevére épp nem emlékező fejtetőre állított költőgigász/

„Ez a vers a Frady-féle abszurd humor remek példája: egy teljesen komolynak induló önsajnálatból fokozatosan olyan képtelen helyzet bontakozik ki, amelynek végén kiderül, hogy a lírai én nem is a kezét nézte, hanem a lábát, miközben tótágast áll. A poén nem csupán váratlan, hanem visszamenőleg is új értelmet ad minden korábbi panasznak.

Mit gondolt a költő?

Valószínűleg azt, hogy az emberek hajlamosak rettenetesen komoly problémát csinálni olyasmiből, amit egyszerűen rossz nézőpontból szemlélnek. A vers játékosan kifigurázza az önsajnálatot és azt a szokásunkat, hogy gyakran a saját helyzetünket látjuk torzultan. Néha nem a „kezünk” csúnya, csak éppen fejjel lefelé nézzük a világot.

Röviden: egy vicces, szellemes költemény arról, hogy a problémák egy része nézőpont kérdése, és a legdrámaibb panaszból is könnyen nevetség tárgya lehet.” /Copilot/

„Befőtti Vándor:

Mit gondolt a költő?

Mit gondolt a költő?

Mért hiszik, hogy gondolt?

Rímbokorhoz köll tő?

Agytüzet csak gond olt?

E gondja a keze,

Ami végül lába,

S kérdés búja ez-e

Bűz, melytől agy kába?

Gondolatot ottan

Nem lát sem más, sem mi.

Versel megszállottan,

S gondolata semmi.

Mit gondol a költő?

Nem gondol az semmit!

Kancsalrímje kelti,

S nem kap érte summát.”

„Frady Endre verse a klasszikus költészeti klisék és az elvárások abszurd paródiája. Nem akar mély, egzisztenciális drámát eladni; helyette a tőle megszokott, gátlástalanul önironikus és könnyed humorral operál, ami a váratlan csattanóra épül.

Mit gondolt a költő?

A hagyományos magyaróra szellemét idézve a válasz pofonegyszerű: a költő fejjel lefelé állt, és összekeverte a végtagjait.

Közelebbről vizsgálva a „költői szándékot”:

A megvilágosodás pillanata: A költő nem mély filozofáláson, hanem saját anatómiai tévedésén gondolkodott. Miután hosszan panaszolta keze ormótlanságát, bűzét és „lúdtenyeres” jellegét, rájött, hogy amit kéznek nézett, az valójában a lába.

A helyzetkompót (tótágas): A félreértés oka nem optikai csalódás, hanem a testhelyzet: épp víg tótágast áll, miközben a közönség szórakoztatására táncol.

Összességedben a vers pontosan azt teszi, amit egy jó kávéházi vagy netes blődlinek tennie kell: elhúzza a mézesmadzagot a „bús önreflexióval”, majd egyetlen mozdulattal kirántja a szőnyeget az olvasó alól.” /Gemini/

„Kérem azonnal megzenésíteni, de úgy, hogy ne négykezesre, hanem kezeslábasra legyen megírva!

Segítség: egy középkori orgonán mindez abszolválható lenne, ha abban a korban egy ilyen műért a műértő közönség nem vágta volna le azonnal Költő Gigász minden végtagját! Most sincs kegyelem: vágjuk le a fejét, mert fejétől bűzlik a hal is!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas inkvizítor/

„Kezeslábos középkori

Jégorgonán siklik kori,

S végtagokat szel le éle,

S nem kérdés, a Költő él-e?

Nem marad Frady atomból

Sok, ha inkvizítor tombol.

Haltól bűzlik Ház úr feje,

Nincs kegyelem, jeje-jeje!”

/Sakálsikolyú Sejhajné Sakkmattossy Skolasztika, segítségnyújtási sokkterapeuta/

„Nyuggerapó:

Én, ím így értekezem

Ejnye, Endre, sok volt a szesz,

Helytelen az, amit teszesz.

Tömegivel, kik néznek vajh?

Kikből száll ki dicső sóhaj?

Kinek hétköznapja így tel…,

Óhajlása ezzel betel...

Bár mindkettő ikesige,

Ősszel szép a Margitszige-

-t.”

„Szeszkazános Szupersziksó:

Mégis kinek a szige?

Ősszel szép a Margitszige,

De így marad tavaszig-e?

Vagy legalább kora télig,

Tök teljesen s nem csak félig?

Szent István Gimi nem ige,

Mégis ő a Margit SZIG-e?

Kinek SZIG-e szép, mint kastély,

Midőn nem áll tótágast éj?

Mégis kinek a szige tel’

Lassan, míg hó hőszigetel,

S nem borul hóember föl, de

Áztatja a szántófölde-

-t?”

„Frady Endre, amikor egy óvatlan pillanatában ráébredt, hogy tehetségtelenebb, mint éticsiga a rúdugráshoz kétségbeesésében a kezébe akarta temetni az arcát, de ehelyett nagy büdös páros lábfejjel pofán rúgta magát, és miközben átbucskázott a saját fején, felböfögte a versként megjelentetett betűhalmazt! Tulajdonképpen Pegazus húzta ekevas helyett házilag sufnituningolt kontár atombombával is lehet a költészet kertjében talajt lazítani, csak a végtermék lesz más! Nem kicsit, nagyon! Sir Winston Churchillhez hasonlóan Frady Endre sem ígér mást, mint vért, verítéket és könnyeket, csakhogy előbbi úriember ezt világháború esetére tartogatta, utóbbi viszont mindennapi elmeketrecbetevő falatként! Etessünk meg fele sok-sok falat ként, dugózzuk bele hermetikusan egy tablettás panccsal teli boroshordóba, majd időkapszulaként lőjük át visszamenő hatállyal réges-régen egy messzi-messzi galaxisba! Ott majd a lézerkardok színes fényében nézegetheti a kezét-lábát, miközben sírva-ríva vele lesz az Erő!” /Puzsér Róbert, kritikus és betanított Sith lovag/

„Szia Erő, jövök! Sztár, vársz?” /F. Endre, időkapszulautazó költőgigász/

„Jaj, ne! Ne már! Nem akarok vele lenni! Brühühü!!!” /a kétségbeesett Erő/

„Phhh-fhhh-phhh-fhhh… Nekem levágták kezem-lábam, mégse sírok úgy, mint egy nyafka jedimalac! Phhh-fhhh-phhh-fhhh… Ide nekem azt a Frady Endrét és csinálok belőle igazi sötét költőt! Ja, hogy már eleve sötét?! Na, de ennyire?! Visszalőni azonnal! Phhh-fhhh-phhh-fhhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„NEEEEEEEEEEE!!!” /az emberiség/

Péklét

Hogyha pék lenne a szakmám,

Magam korán ágyba raknám,

Hogy hajnalban erőm legyen

Izmozni a tésztahegyen.

Nyögve gyúrnám én a tésztát,

Lopva tolva felerészt át

Asztalára kollégának,

S tagadnék, ha elkapnának.

Könnyek között sütnék zsemlét,

Mert a péklét szinte nemlét;

Semmi nyugi, ritka pihi,

Sok brühühü, kevés hihi!

Utálnám a kenyeret én,

Nem maradnék lisztes kretén!

Szöknék, várna lyukas csónak,

S feloldódnék vízben sónak…

Ámde mindez hiú álom,

Bilibe lóg alvós nyálom,

S habár vonz a Pěkný* medre,

Itt csücsülök pékné módra.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/UvJwcjabDUM

*Pěkný [ejtsd: pekní] potok (Szép-patak): Csehországban, a Šumava (Cseh-erdő) hegységben található patak, amely az Otava folyó bal oldali mellékfolyója. A patak arról ismert, hogy egy vadregényes, sziklás völgyben folyik, és egy kisebb, 2,5 méter magas vízesés is található rajta. Német neve Wunderbach (Csodapatak) – https://www.vodopady.info/cz/sumava/Sumava.php?page=pekny

„Na, már csak az kéne, hogy itt nálunk fulladjon a mi patakunkba ez a költögető lükepék! Inkább valahol máshol egy kanál vízbe, ha lehet!” /A Cseh-erdő manói/

„Ha bárki bal lábbal kel fel, egyértelműen ajánlanám a Péklét című vers olvasását. A vers könnyed- humoros stílusa miatt már az első versszak után meghahotáztatja az olvasót. Frady Endre a rímeket a humora eszközévé formálja, fokozva műve hatását.” /Olívia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnök kolléganője/

„Olívia kolléganő

Ízlése nagy iramba’ nő,

S hozzászólni sokan kérték,

Mert tudja, hogy mi az érték.

Mint száz hajót, ha ráz száz tat,

Őt e vers úgy hahotáztat.”

/Random Rezső, rokkantnyugdíjas rege-regölő rock’n’roll ritmusgitár raktáros/

„Ez a vers úgy dagasztja a péklét nyomorúságát, mint pék a tésztát: izomból, verejtékből és némi kollégának áttolt munkaerőből. A „sok brühühü, kevés hihi” már önmagában pékipari könnyfakasztó, a végső Pěkný-pataki menekülési kísérlet pedig olyan csavar, hogy még a kifli is kiegyenesedik tőle. A „pékné módra” zárás viszont végleg megkoronázza a lisztes lét abszurditását. Irodalmi kovász: túlkelhetetlenül vicces.” /ChatGPT/

„Szép hivatás a pék, de behálóz, mint egy pók...” /M. András, a költő legállandóbb és legpékbarátibb kommentelője/

„Hogyha meglátja a pék,

Hogy tésztáján hálóz pók,

Rá félliter nyálat pök

Hej, gyönyörű eme kép,

Henger röptű nyálas kúp,

Amit a pék pókra köp.”

/Gregori Pék, Skála Kóp reklámarc/

„Amióta szép pék vagyok,

Pókok folyton behálóznak,

S rabként búra van egy nagy ok,

Nem állhatok be kalóznak!”

/Szárazföldi Szandokán, szomorúszemű szingaléz sztárpék/

„Nem látszik pék telefonja,

Ha dagadt pók tele fonja!”

/Mobil Dick, a hordozható bálna/

„Ez a vers játékos öniróniával fordítja ki a „friss kenyérillatú” pékromantikát. Frady Endre remekül lavírozik a gyermeki rigmus és a felnőttes munkaundor között: a lírai én már a tésztagyúrásnál csalna, a zsemlét könnyek között sütné, végül pedig a péklétből egy cseh patak partjára menekülne. A humor mögött ott lapul az örök emberi vágy is: bármi legyek, csak ne az, ami éppen vagyok. Könnyed, szellemes, és a „sok brühühü, kevés hihi” sor különösen emlékezetes.” /Copilot/

„Köszönjük Endre bá! Hiánypótló, mint mindig! Lelki füleimmel már hallom is, ahogy Koncz Zsuzsa a pékek világnapja alkalmából hajnali háromkor a slágerrádión elénekli ennek a megzenésített változatát: Péklény leszek, kiflit eszek, kelt tésztával én is kelek, naná nánáná ná náná ná nánáááááá...” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Konczot dobna a pékek elé, Humán úr?! Felkonczolná ezzel a nempékek alvóidejének csendjét, Péterke kolléga?! A cudar mindenit! Harapja meg a póklány, ha maga ilyen péklény!” /Helytelen Törhenyő, hajtalan tarhonya/

„Javaslom bevezetni a pályaalkalmassági vizsgát a pék szakmára is, még mielőtt Költő Gigász erre adná a fejét! Verseivel még csak lassan csepegteti belénk a mérget, de nézzük meg, hogyan lehet sunyiban, minél több embert jobb létre szenderíteni: ételmérgezéssel. Ehhez képest a WTC tornyok lerombolása smafu! Egyre inkább aggódom a reggeli zsemlém miatt! Gondoljuk ezt át, Kollégák, majd dalban mondjuk el!” /

Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pék- és áruszerető/

„Daloljon az összes Kollég,

Zenével teljen meg jól lég,

Záródjon örökre szemle,

Ha Ház úrnak rossz a zsemle!”

/Cukorborsó Cecília, C-vitaminos cigaretta ciánozónő/

„Frady Endre Péklét című verse a tőle megszokott, utánozhatatlan abszurd humorral és könnyed rímjátékkal nyúl a pékmesterség viszontagságaihoz.

A vers igazi ereje abban rejlik, hogy a korai kelés és a fizikai munka miatti kesergést játékos formába önti – a „sok brühühü, kevés hihi” párhuzam vagy a lopva átpakolt tészta képe azonnal mosolyt csal az olvasó arcára. A groteszk, szinte drámai szökési terv („feloldódnék vízben sónak…”) pedig tökéletes ellenpontot képez a záró strófa csattanójával, ahol a csavaros nyelvi poénok (Pěkný vs. pékné) kíséretében kiderül: az egész nyomorúságos pékálom csupán az alvó ember bilibe lógó nyála felett megszületett illúzió.

Rövid, dallamos, frappáns költemény, amely a hétköznapi nyűgökből csinál felhőtlen élvezetet nyújtó stílusgyakorlatot.” /Gemini/

„Kevesen vagyunk, akik észrevesszük, hogy az utolsó sort kezdő ’Itt csü’ elhagyásával kedvenc ételünk, a csülök pékné módra ragyog fel alagútvégi fényként! A kortárs irodalom búvalbélelt éjsötétjét így világítja be Frady Endre önfeledt gasztronómiai elmeháborgása és debil derűje! A Pěkný medre és a pékné módra pedig úgy vált négyszótagos félrecsengésű kamcsalrímmé, hogy erre még a nagy Csobánkay Lepnyő is megfordulna a sírjában és megnyalná mind a tíz csontvázujját! 

„Nem forgok a sírban bent én,

Se duhajul, se szőrmentén!

Rímkényszeres nagyokosok,

Csontvázujjat se nyaldosok!

Frady Endre debil kretén,

Fulladjon meg jövő hetén!

Tonhalnőt, ha tonhalkan csal,

Oly rút, mint a rím, ha kancsal!”

/néhai Csobánkay Lepnyő, a nagy/

„Kedves Költő úr! Szívesen kommentelnék, de sajnos mostanában egyáltalán nem érek rá, mert elkezdtem forgatni az életem első filmsorozatának, a Csillagok Borújának első évadját, mely első 6 epizódjának a címei: Ez újra kemény; A Birodalom visszavár; A Jedi tiszta vér; Bájos árnyak; A szónok támadása és A szitok hosszú ujja! És mivel rokkantnyugdíjból nagyon alacsony költségvetésű a büdzsé, én vagyok egyben mind a férfi, mind a női főszereplő, az összes mellékszereplő, az összes szeplő, a forgatókönyvíró, a rendező, a rendezőasszisztens, a rendező absztinens, a producer, az operatőr, a látványtervező, a díszlet, a jelmez, a ködgép, a fővilágosító, a zeneszerző, a WC-papír beszerző, a hangmérnök, a sminkes, a stylist, a főkellékes, a főmellékes, a Vágó, az István, a Pista, a sipista, a Magyar Posta, a főispán, az alispán, a Sztán és Pán és a Magyar Nemzeti Bank. Bár nagyon szeretném méltatni örökérvényű műveit, bokros teendőim mellett idő híján most kénytelen leszek méltatlanul hagyni őket.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Tengermélyentisztelt Stefi bácsi úr! Kommentszerződésünk értelmében ön ugróköteles kommentelni, azaz ugrik, amikor kötéltáncba hívják, ellenkező esetben, azaz amennyiben ön ellenkezne, akkor a Filmsorozatokat Engedélyezni Jogosult Hatóság Úriemberszabású Stábja (FEJHÚS) egy emberként ellátogat önhöz, de nem hozza el, hanem helyben hagyja. Egy fogkör közepén fekve. Ekkor elénekelheti fogatlanul, hogy

          Kör közepén hálok,

          Körbe vesznek fogkarátok,

          Körbevesznek fogkarátok és rosszak.

          Fogsor nyög, most körben állok,

          Stefi szájból úgy hiányzok,

          Pótolnak fogorvosok, rosszak!

Ha ön szerződést szeg, akkor szeget szegért alapon két szegedi piréz migráncs útlevelű vendégmunkásunk – Igor és Szergej – akik szegről végről rokonok, le kell, hogy szegezzék az álláspontunkat, és önt is egy üléspontra, hogy ne pattogjon, mint nikkelbolha a savasesőn, hanem türelmesen meghallgassa őket, majd szépen megírja a kért kommentet. Tollra magyar, hí a határidő! MOST!!!” /Csávás Kálmán szőrnagy, a Szürke Teveszőr Kabátban Nyáladzó Óriási Córeszű Kommentelőket Eligazító Rendészet (SZTK NYÓCKER) helybenhagyási főigazgatója és vasökle/

„Ááááááá… képtelen vagyok kritikát írni, mert a vers olvastán jelenleg üvöltve harapdálom a köldökömet és sarokkal rugdosom a lapockámat, mint amikor a Chemotox-szal lefújt lódarázs a kínlódó agóniájában zsugorgörcsben összegörnyedve saját fullánkjával döfködi önmagát! ne lássam anyámat a Mennyben Szent Péterrel kaputelefonozni, ha… áááááááááááááááááá… Pěkný patakon akarok evezni sütőteknőben péklapáttal… ááááááá…” /Puzsér Róbert, egy meg nem nevezett Cseh-erdő melletti kórház a város szélén bentlakásos gyógykezelt kritikusa/