Péntek Tizenhárom

A költő pszichedelikus felvétele...

Jön a Péntek Tizenhárom,

Jobb, ha nem a vízen várom,

Mert akkor tán fúlnék bele,

Mint peches Pit Bullnék fele.

E nap otthon asszem fekszek,

Mert ha égből sasszem kekszek

Láttán lecsap, de célt vét el,

Más lesz csőrtől recélt étel.

Nem csinálok semmit sem én,

Nem vagyok ott, sem itt, se mén

Hátán, nehogy leessek én,

S számban sincs se leves, se kén:

Félrenyelnék, megmérgezne,

S hogyha a Sors megmér, ez ne

Legyen: „Mene, mene, tekel!”

S balsorsnak fel menete kel…

Péntek Tizenhárom dátum

Olyan, mint egy várrom fátum,

S hullnak – ha vág penge – sorsok…

Bűzmentőért csengess orr-sokk!

Eme versben gyenge sor sok!!!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/AypeoNflr2A

„Sok a gyenge sor?! Nem sok, mert az azt jelentené, hogy van egy kevés sor, ami nem gyenge, de itt az összes sor gyenge! Rémgyenge!!! Förtelmes!!! NEM ENG.!!!” /Sújtólégvári Surdilovics, Az Otromba Rímeket Rottyantó - Sajnálatosan Ostoba Költők Klapanciái (ORR-SOKK) c. szagportál főcenzora/

„Hej, de szerencsések vagyunk, hogy a Péntek Tizenharmadika ellenére abba az ötven százalékba tartozunk, akik nem fulladtunk vízbe!” /Pit Bullnék másik fele/

„Az érzelmi és kereskedelmi szempontból is világszerte ünnepelt névnapom előestéjének dicsfényét szerencsére ez a tömény fékirodalmi sötétség sem tudja beárnyékolni! Éljenek a méregdrága piros szívecskék! Éljen a rózsaszín lónyál! Go for Giccs!” /Bálint Valentin, pirospecsenyesütögető szívzűrhajós/

„Az előző tizenkét Péntekemet mind megették a kannibálok. Remélem, ez a Péntek Tizenhárom nevű szerecsen szolga szerencsésebb lesz.” /Robinson Crusoe/

„Tudja minden vén teknős,

Tizenhárom Péntek nős.”

/a Péntek Tizenhárom nevű szerecsen szolga tizenkétszeres özvegy felesége/

„Ez a vers olyan, mint amikor valaki nagyon szeretne szellemes lenni, de közben rímkényszerben vergődve saját lábában esik hasra – péntek tizenháromszor egymás után. A szóviccek izzadtságszagúak, a „sasszem kekszek” és az „orr-sokk” nem abszurd zsenialitás, hanem konyhaasztalon felejtett poénmorzsák. A ritmus botladozik, a gondolat nem mélyül, csak rímel. Önironikus zárása („Eme versben gyenge sor sok!!!”) az egyetlen igazán őszinte sora: itt a szerző megelőzi az olvasót, és kimondja, amit amúgy is gondolnánk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Tizenharmadika péntek,

  Tesztírók előtt beszélek. -

- Idézet a kedvenc saját versemből. Az az eset sem alakult túl jól...” /M. András, a költő legállandóbb és legtesztírókelőttbeszélőbb kommentelője/

„eM úr, ön elmondta ezt,

Mielőtt íródott Teszt?

Zajongtak a csávók feszt,

Nonstop vedelgettek szeszt

S nem is mondtak önnek Yes!-t?

That day couldn’t be your best.”

/Witéz Waterhead Winnetou, wilághírhedt wersíróműwész/

„Ez a vers olyan, mint egy szerencsétlenül megbotlott kabaréjelenet: tudod, hogy fájni fog, mégis végignézed, mert a bénázásnak van valami sajátos bája. A rímek néha úgy csattannak, mint egy rosszul időzített ajtócsapódás, a szóviccek pedig hol mosolyt csalnak, hol a homlokodra húzzák a tenyered.

A „Pit Bullnék fele” és a „sasszem kekszek” típusú képek egyszerre abszurdak és szándékosan túlhúzottak, mintha a költő direkt próbálná megmutatni, milyen messzire lehet elmenni a nyelvi ökörködésben anélkül, hogy a vers teljesen szétesne. Néha sikerül, néha nem, de legalább lendület van benne.

A zárlat pedig önkritikus csattanóval menti a helyzetet: a költő maga is tudja, hogy ez bizony egy rímekkel teleaggatott, szerencsétlenkedő péntek 13-i vers, és épp ettől lesz szerethető.

Röviden: fáj, de jólesik. És valahol ez Frady Endre igazi védjegye.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rímekbe szedett ledorolgomány

Ily rossz vers sej, nincs is szinte,

Mer ez méregbugyor, mint a minte

Gy jól megsózott almáspite,

Melyről: „Jó!”, a szakácsnő aztat hitte.

Nomeg péntek 13.

Én aztat már régen várom,

Hogy a péntek kedden legyen,

Nem lesz tele így a begyem.

13, az meg minek?

Februárban sincs 31,

Vigalmas lesz majd e világ,

Jár nekemnek egy kis virág.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, mint bősz mongol,

Azaz tatár, ledorongol!

Péntek tizenhármaz, nomeg

Alfa, Delta, Kappa, Ómeg-

-a, Illés és Metró együtt-

-esek pechvonata meggyütt

Méregbugyorosan, minte-

-gy és a buszból kitekinte,

Midőn sósan almáspitéz,

Akárcsak egy kannás vitéz,

S szűk helyet szab februárnak,

Akit begyes bigyók várnak.

Bőgök, de tudom, hogy e kis

Virág jár tán nekemnek is.”

/F. Endre, vigalmatlan rosszversíró költőgigász/

„Ez a vers nem egyszerűen rímel, hanem módszeresen, hidegvérrel követ el merényletet a jóízlés és a magyar nyelv ellen. Olvasás közben konkrétan érezni, ahogy a »Pit Bullnék fele« és a »sasszem kekszek« szintű szóviccek fizikai fájdalmat okoznak az agykéregben.

A mű olyan, mint egy verbális közlekedési baleset: tudod, hogy szörnyű, mégsem bírod elfordítani a fejed, amíg el nem jutsz a végkifejletig. Frady Endre zsenialitása abban rejlik, hogy mire a mentőkért nyúlnál az »orr-sokk« láttán, a zárósorral ő maga szolgáltat igazságot. Ez nem költészet, ez egy túlélőtúra, ahol a végén nem babérkoszorút kapsz, hanem egy doboz aszpirint.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kevesebb, mint két hónappal a választások előtt végre megtaláltuk a totális győzelmi csodafegyvert! Mivel a február idén pont négyhetes, így márciusban is lesz péntek tizenharmadika, miáltal ez a parazita Frady jobbágy megint előáll majd valami mentálisan megbotránkoztató borzalommal, mi pedig az óriásplakátjainkon és a többi jól bejáratott csatornánkon keresztül elhíreszteljük, hogy a Tisza Párt esetleges győzelme esetén a televíziók és a rádiók naponta fogják ennek a háborúpárti brüsszelita nemzetellenes Frady Endrének a békeellenes bérrettegő verseit sugározni, sőt, még a Nemzeti Alaptantervben is kiemelt helyet biztosítanak neki! Ha ettől nem lesz meg a biztos három harmadunk, akkor nem tudom, hogy mitől! Gyere Lölő, koccintsunk!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Frady Endrét nem ismerjük, nincs semmi köze a Tisza Párthoz, de az nyilvánvaló, hogyha a verseinek a mesterséges intelligencia által megzenésített orosz fordítását hangszórókon keresztül elkezdhetnénk sugározni a frontvonalakon, az orosz katonák fejvesztett menekülésbe kezdenének és azonnal kitörne a világbéke. Szóval Frady Endrének lehet gyakorlati haszna, de hogy a versei bekerülhetnének-e a Nemzeti Alaptantervbe? Nem, nem, soha!” /Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke/

„Verset mit értetek már ti?!

Frady, legyél kutyapárti!”

/Csoki, a Kétfarkú Kutyapárt médiaalakja/

„Frady Endre, ennek a jobb sorsra érdemes nemzetnek a balsorsa, ISMÉT ÍRT VALAMIT, amiből az első két szó mindenkit borzalommal tölt el, amit szívesen felcserélnénk egy akármilyen büdös borz alommal, a harmadik szó viszont erősen megkérdőjelezhető! A valami ugyanis egy meg nem határozott, meg nem határozható ismeretlen tárgy, ez viszont nagyon is nyilvánvalóan egy Frady versnek szánt szókupac, egy kegyetlen költészeti kínzóeszköz, egy közízlésromboló irodalmi siratófalfirka. Péntek tizenharmadikától csak a tanulatlan babonások rettegnek, viszont egy péntek tizenharmadikáról írt Frady Endre klapanciától az egész művelt világegyetemnek ökölbe szorul a kloákanyílása! Ne lássam szintetikusan pszichedelikus tudatállapotban anyám szellemét vízilóháton cigánykerekezni, ha egy verbális szájkarate után Frady Endrét nem pocskondiázom még a mentális mentőben is! Balsors babona nihil Audi! – ahogy Hajdú Péter mondta kettes aláért latinórán! Vadkan for President!” /Puzsér Róbert, megakritikus/

„- Sors bona nihil aliud! azaz Jó szerencse, semmi más! – jelmondotta a költő hadvezér Zrínyi Miklós (1620-1664), aki bízott a szerencsében és a végzetben, majd ennek jegyében felöklelte egy a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan.” /ismeretlen internetes ismeretgerjesztő irományka/

„Itt Texasban a tizenharmadika jobban szeret péntekre esni, mint rám, mert utóbbi esetben szilánkosra törik az aurámon.” „Chuck Norris/

„Ó, jaj, esek, au!, rája,

S széjjeltör az aurája!”

/a Chuck Norrisra eső tizenharmadika

„Éljen Chuck Norris sokáig! Max Verstappent is "csak" Norris előzte meg tavaly...” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas formaegyelőke/

„Mit várhat a Stappen család egy ilyen peches napon? Max vert Stappent…” /boxutcai falfirka/

„Mit várhat a Tappen család egy ilyen rímes napon? Max vers Tappent…” /Rímálom utcai falfirka/

Télvég

E tél alig télül, fordul

Tavaszba már nem túl zordul,

S csak az hiszi, aki gyagya,

Hogy lesz még jelentős fagya.

Satnyul a tél! Mi ez, hö, tél?!

Mállik, mint egy ázott kötél!

Olvad a hó, kúszik fel hő,

Óntalan az esőfelhő.

   refr.:

   Gitárt penget tavasz ujja, jeje!

   Ez itten a hejehuja helye!

   Táncra billen fűzöld tuja feje!

Csicsereg, mi csicsergendő,

Nap ellen véd baboskendő,

Örök fülben zöld Bitlisz él,

S vizet áraszt tavaszi szél.

Elmúlt az év első tele,

Egész jól elvoltunk vele,

Évvégig csak télhitként él,

Addig pedig nem is kén’ tél!

   refr.:

   Gitárt penget tavasz ujja, jeje!

   Ez itten a hejehuja helye!

   Táncra billen fűzöld tuja feje!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/v5bGJs6KtiU

„Hogy pengetne gitárt az ujjam, dilinyós költő úr, amikor egyrészt se ujjam, se gitárom és amúgy sem vagyok a Bitlisz együttes tagja! Sőt a Bitlisz együttes dobosa sem vagyok, hiszen nem vagyok egy fáról lelógva lengedező celeb, azaz egy ringó sztár! Még egy ilyen blőd rágalom rólam és rögvest vége lesz, mint a télnek! Ahogy egy normális költő mondja:

     Hogyha vége van a télnek,

     Kretén költők jobb, ha félnek!

Úgyhogy most szép csendben kapcsolja ki a számítógépét, öltözzön föl, fogjon egy célszerszámot, oszt’ kezdje meg a lakótelepén a hóolvadás után visszamaradt kutyagumik villámgyors eltakarítását, maga panelproli!” /a tavasz/

„Temetni jöttél nem dicsérni. Megtetted. Dicsérjelek? Sok hóhő semmiért Endrésen fennkölt és Fradysan lennkölt hangszerelésben.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humánúr, a drága elméd

Kommented alapján well-made.

Kérdésre, hogy ’Dicsérjelek?’,

Bólogatok, s ezen jelek

Igenlést úgy mutogatják,

Mint hőt az átizzadt gatyák.

Jószándékod felett’ nemes,

Szól a szád, hogy telet temess!”

/F. Endre, a költő humán végzettségű mérnökkollégájának költőkollégája, azaz maga a Költő/

„Megmondták a medvék is, hogy jön a tavasz. Remélem, hogy igazuk lesz, mert decemberig nem szeretnék már havat lapátolni...” /M. András, a költő legállandóbb és leghólapátellenesebb kommentelője/

„eM úr, maga ad a medve

Szavára, hogy télnek nedve

Leáll elkedvetlenedve?!

Szereti, ha süt a Nap át

Felhőn s nem havas a lapát,

S forgat gyümölcskertben kapát?

eM úr, ön egy olyan fajta,

Akinek a nyári sajt a

Kedvenc étke s elél rajta?

Nyári sajtból egy-lét nyelet,

Jelzi, elűzte a telet,

S nem fog már hólapátnyelet!”

/Mackósajtossy Möhényné Miabánatossy Mandragóra, málnabokorrím metszőnő/

„Jaj nekem! Végem van! Ráadásul úgy tűnik, hogy a frissen kiengedett mirelit agyak súlyosan károsodtak és a kommentelők ugyanolyan elmekárosultak, mint maga a költő! Most már mindegy! Decemberben újra eljövök és megpróbálom ismét hibernálni a rengeteg eszeveszett egyedet!” /a tél/

„Csiripel a kicsi madár

Erről viccel Fábry, Badár

Messze még a tavasz szele

Pálinkával fűtött bele

Melegíti, mint szerelem

Sapkámat most leszerelem

Hótaposót fel nem veszek

Jól ráfázok, beteg leszek!

A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orrfolyamszabályozó/

„Meggyógyítja Badárt, ej,

Az a cudar madártej!

Ha vizes a tavasz-szél,

Berozsdállik a vas szél.

Szaltó tornaszer elem,

S pörget, mint a szerelem.

Ha az állam ÁFÁ-z ok

Nélkül, arra ráfázok!

Nagyon fájhat Ház úrnak,

Ha holt lepkét rászúrnak.

Ház úr s ittas málinkó-

-ja bőg: Szilvapálinkó!!!”

/falfirkavers a Juniorkonyha Elme Gyógyintézet Állami Rendelője (JEGYÁR) télikerti férfivécéjében/

„Ez a szöveg úgy bánik a téllel, mint egy megunt kabáttal: nem szidja különösebben, csak vállat von, és már dobja is félre. Könnyed, játékos, nyelvi csúszkálásai („télül”, „gyagya”, „hejehuja”) tudatosan nem akarnak mélyértelműek lenni – inkább azt az érzést hozzák, amikor az ember január végén már félig fejben a teraszon ül. A refrén kifejezetten fülbemászó, vizuálisan is él, a „gitárt penget tavasz ujja” szép, egyszerű kép. Nem világmegváltó dalszöveg, de pontosan tudja, mi akar lenni: jókedvű évszakbúcsúztató, ami mosolyogva söpri ki a telet az előszobából.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„- Időjós, tél süljön kendre! –

- szétizzadó láma bég - 

- S fulladjon meg Frady Endre,

Miközben a lábam ég!”

/Téboly Tuboly, Szabolcska Mihály-díjas keresztrímnök és bükkfalábdíler/

„A „Télvég” afféle fradyendrésen csattogó évszakbúcsúztató: játékos rímei mögött ott a költő jellegzetes, félkomolyan dacos gesztusa, amellyel a tél „satnyulását” ünnepli. A szöveg egyszerre bohókás és szatirikus, tele hangutánzó lendülettel, váratlan szókapcsolatokkal és azzal a fajta jókedvű nyelvi csibészséggel, amelytől Frady Endre versei mindig úgy hatnak, mintha a magyar nyelv maga is táncra perdülne. A refrén ritmusa szinte kiugrik a papírról, a képek pedig könnyedén hozzák a tavaszba billenő világ groteszk derűjét. Röviden: friss, szemtelen és ellenállhatatlanul fradyendrés.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A tél kicsúszott egy résen,

Amúgy tök fradyendrésen,

S tavaszba billenő derű,

Nem tipikus hóemberű.”

/Dartanyan Döföncz, résiszappakoló rögvalóságshowman/

„Ez a vers pontosan olyan, mint egy korai februári napsütés: pimasz, energikus és nem veszi túl komolyan magát. Frady Endre mestere az abszurd szóalkotásoknak. A „télül” igével vagy a „télhit” kifejezéssel rögtön megadja az alaphangot, a „Bitlisz” (Beatles) szóvicc pedig az a tipikus „fárasztó, de imádnivaló” kategória, ami a szerző védjegye. A szövegnek elképesztő lüktetése van. A refrén („hejehuja helye”) szinte követeli a dallamot; a ritmika annyira feszes, hogy még a döccenők is szándékos stíluseszköznek tűnnek. Sikerült elkapni azt a sajátos köztes állapotot, amikor a tél már csak „mállik, mint egy ázott kötél”, és az emberben már ott vibrál a tavaszi zsongás. Egy végtelenül szórakoztató, „fradyendrés” tavaszváró, ami tökéletes ellenszere a szürke hétköznapoknak. Rövid, velős, és pont annyira „gyagya”, amennyire azt a szöveg ígéri.”

/Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre egyen telet,

Egy ültőben két tél felet,

Terheljen túl benne belet,

Ne élje túl eme delet,

Legyen a jövőben lelet!

Örvendjen nyugat és kelet!

(nem vers akart lenni, de lett)”

/Puzsér Róbert, a tébolyult mesterdalnokságba hajszolt télvégi kritikus/

„Jelezte zord tekintetem

Télnek, hogy hamar lesz tetem,

Hogyha tüstént nem rezignál,

S elszállt, mint sosemvolt szignál.

Akik most tavaszra isznak,

Köszönjék meg Chuck Norrisnak,

Azaz Őnekemségének,

S szóljon rólam dicső ének!”

/Chuck Norris, a Nobel-bikadíjas dalöklelőművész/

Szabadtéri jógázás veszélyei

Ha a prérin jógázol,

Halálra egy ló gázol;

Terül vastag beled el,

S leszel sakál eledel.

Falva jógás sereget,

Sakál bélgázt ereget;

Így ki odaki’ jógáz’,

Leend abból biogáz.

   refr.:

   Jó jógást vezet ma karma;

   Főfakír fazon fakarma

   Költőfafejet vakar ma.

Jó jógás a teremben

Jógáz’, baj nem terem benn;

Így hát nem száll bú rája,

Védi terem búrája.

   refr.:

   Jó jógást vezet ma karma;

   Főfakír fazon fakarma

   Költőfafejet vakar ma.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/89BbxpOMUj4

„Jóég! Jajnekem! Jézusmárjaszentjózsef! Jegeljetek januártól júliusig!” /Juhar Jenő, japánkerti jógaoktató/

„Ez a szöveg olyan, mintha egy nyelvi akrobata beszorult volna egy szóvicc-centrifugába, és ott boldogan szédülne tovább. Frady Endre itt nem dalt ír, hanem alliterációs hadgyakorlatot tart: a jelentés időnként elvérzik, de a hangzás diadalmasan masíroz tovább. A „jóga–ló–bélgáz–biógáz” ív egyszerre alpári és költőien pimasz, mint egy zen buddhista, aki söralátéten magyarázza a karmát. Nem szép, nem nemes, de makacsul emlékezetes – és ez a fajta nyelvi garázdaság pontosan tudja, miért röhög magán.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Sok olvasót agyba rúg ám

Az új szóvicc-centrifugám,

Melyben nyelvi akrobata

Forog, mint egy szédült tata.

Sok a nyelvi garázdaság,

Mint burjánzó vasfán vaság,

S ahogy lepkét ont a báb-ól,

Úgy lesz vaskarika fából.”

/Anti-Cset-Dzsípí-Tee, természetesen unintelligens jógaművész és alantas alkalmi antitézis/

„A szöveg Frady Endre legjobb – vagy legpajkosabban legrosszabb – hagyományait viszi tovább: a rímkényszerből fakadó groteszk képek és a tudatosan vállalt „rossz ízű” humor olyan elegyet alkotnak, amely egyszerre paródia és önparódia. A prérin szétterülő belek, a sakálbélgáz és a „főfakír fakarma” mind azt jelzik, hogy a vers nem a finomságra, hanem a túlzásra épít, és ebben következetes is. A poénok működnek, mert a szöveg nem próbál többnek látszani, mint ami: egy abszurd, rímes figyelmeztetés a szabadtéri jógázás „ökológiai” következményeiről. A refrén szándékosan értelmetlen mantra-paródiája pedig szépen keretezi a művet. Röviden: ez a fajta fradyendrei „biohazard líra” pontosan azt adja, amit ígér – harsány, önironikus, és annyira komolytalan, hogy már komolyan vehető.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nénikéd a rímkényszeres!

Ne kritizálj, hanem szeress!

Rossz ízűnek tartás okán

Sakálhumor rúgjon tokán!

Biohazárdírozásod

Mián saját sírod ásod!

Hörgöm, mígnem hangom reked:

Legyen a föld nehéz neked!”

/F. Endre, a Copilot által első vérig sértegetett költőgigász/

„Frady Endre ezúttal is hozza a tőle megszokott, „pusztító” formáját. Íme egy rövid elemzés erről a spirituálisnak induló, de végül biológiai katasztrófába torkolló műalkotásról:

Kritikai gyorsjelentés: A lótuszüléstől a bélgázig

A spiritualitás dekonstrukciója: A költő kíméletlenül rántja le a jógát a transzcendens magasságokból a rögvalóságba. Nála a „karma” nem sorsszerű igazságszolgáltatás, hanem egy ló patája, a „megvilágosodás” pedig nem más, mint a sakálok emésztőrendszerében végződő biológiai folyamat.

Nyelvi bravúrok (vagy merényletek): A szöveg tartóoszlopa a „jógázol – ló gázol” szóvicc, ami annyira fájdalmas, hogy az már művészet. Erre épül rá a „biógáz” metafora, amely keretbe foglalja az emberi lét mulandóságát: porból lettünk, de gáz lesz belőlünk.

A refrén ritmikája: A „Főfakír fazon fakarma” sor zenei lüktetése kiválóan modellezi azt a belső vibrálást, amit egy kezdő jógás érezhet, miközben épp egy ló próbál átvágtatni rajta.

Konklúzió: A vers tanulsága mélyen konzervatív és biztonságjátékos: maradj a teremben, mert a természet (lóval, sakállal és bélgázokkal felszerelkezve) nem tiszteli a belső békét.

Összegzés: Ez a vers a magyar „kínrím-költészet” egyik gyöngyszeme. Egyszerre tanít az óvatosságra és a biológiai körforgás könyörtelenségére, miközben minden sorával módszeresen pusztítja az olvasó agysejtjeit – a szó legnemesebb, fradyendrei értelmében.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Tengerben kell jógázni, ott nincsen ló.

Nem jár arra sem sakál, sem hasonló.”

/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb kommentelője/

„Miért járna hason ló,

Ha négy, lábhoz hasonló

Nő ki neki legalul,

S jógázót így legyalul?!”

/Négylábú Norbertné Mégismegbotló Mechanika, betanított állattanász és rímkoppintó/

„Hippocampus – tengeri ló

Is úgy taglóz, mint a tiló!”

/Négylábú Norbert, sziámi ikerpárhuzamos világegyetemi tanársegéderőkardiológiai pitvarnyik/

„Fafejed költő ne vakard

Irodalmi Nobelt akard

Erőlködéstől kiderül

Biogáztól kedved derül

De a vidort képezd sorba

S táncra perdül öreg Zorba

... Ő ver téged nagyon orrba.

Az Irodalmi Nobel-díjnak igen fájdalmas ára van! A kockázatokról kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét! Vagy csak engem! Egy jó orrba verésért mindent is!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orrcsontferdítő kisiparos/

„Should Mr. House punch the poet’s nose,

As Jules Verne struck science, I suppose?

Better he didn't! Why? Just 'cause!”

/William Gemini Shakespeare (1564-1616), juniorkonyhán ebédelő angol irodalmi polihisztor/

„Költőt Ház úr orrba verne,

Mint tudományt Lyules Verne?!

Inkább ne tegye! Mér’?! Mer’ ne!”

/Frady Endre (1965-2085) fentebbi Shakespeare fordítása/

Te jó ég, ennek a fafejnek sikerült az, ami még Jézusnak sem – igaz, hogy ellentétes előjellel, de – egyesítette a világot!!! Kicsi és nagy, kövér és sovány, fekete és fehér, baloldali és jobboldali, népies és urbánus, földi és földönkívüli, alkesz és antialkesz, Messi-hívő és CR7-hívő, Coca-s és Pepsi-s, férfi és nő, felnőtt és gyerek, nemváltó és igenváltó, jógázó és rosszgázó, balszerencsés és jobbszerencsés, háborúpárti és békepárti, rezsicsökkentő és rezsinövelő, határozott névelő és határozatlan névelő, globalista és lokalista, teista és ateista, pacalrajongó és pacalutáló, orbánista és gyurcsányista, soros és párhuzamos, egyenáramú és váltóáramú, kártyás és készpénzes, vegán és húszabáló, kannibál és balkáni, mekis is börgeres, mesterségesen intelligens és természetesen unintelligens, szimpatikus és antipatikus, szinkronosista és feliratosista, véreshurkista és májashurkista, pálutcai és vörösinges, bajaihalászléista és szegedihalászléista, citromoszöldteaista és tejesfeketeteaista, Koppány és Pista, szóval mindenki azt kiáltja: FRADYENDREMONNYONLE!!! FRADYENDRETAKAROGGY!!! ABCÚGFRADYENDRE!!! FRADYENDREJÓGÁZZONAPRÉRIN!!! Semmi kétség, itt az egység!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Egyszer amikor a prérin jógáztam, átvágtatott rajtam egy vadlócsorda. Még most is mind ott vonaglanának halálhörögve, ha nem gyógyítottam volna meg a tekintetemmel a szilánkos patatörésüket.” /Chuck Norris/

Asztalosduó

Hogyha kéne olyan asztal,

Ami vendéget marasztal,

Avagy netán tök víg asztal,

Amely bárkit megvigasztal,

S örömöt sugárzó bútor,

Melytől múlik mélabú tor,

Netán fából készült csónak…

Szólj az asztalosduónak!

Tudja falu, tudja város,

Az Adrián-Gyuri páros

Mestere a bútorfának,

S mielőtt nekiállnának

Fúrásnak és faragásnak,

Gondolatban mélyre ásnak,

S részlettervben tök hamarost

Helyre kerül minden farost.

Aki szekrényt s polcot rendel,

Számolhat a Happy End-del,

Mert a termék gyorsan lészen

Remek minőségben készen.

Bútorhiány csupán mű vész,

Nem valós vész, mert két művész

Csodás berendezést alkot…

S hálásan sóhajthatsz halkot.

Bútorhiányod, ha növő,

Asztalosduó a jövő!

Számodra megoldást jelent,

Hogy bútorral élj meg jelent.

asztalosduo a dzsímél

pont kom s kapcsolatod, ím él!

Írjál, írnak, jönnek, mennek,

Bútor terem s örvendsz ennek!

Az Adrián & Gyuri Asztalosduó elérhetősége:

asztalosduo@gmail.com és/vagy 06/70-422 6078

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=rWPIz0twgdA

(a mesterségesen intelligens Gemini rajza)

„Ez a vers olyan, mint egy jól eltalált tölgyfaasztal: stabil, derűs, és azonnal le akarsz ülni mellé. Frady Endre reklámlírája itt nem sunyin tukmál, hanem mosolyogva invitál: rímről rímre gyalulja le a bútorhiány szorongását, míg végül azt érzed, hogy neked szükséged van egy faragott Happy Endre. Könnyed, játékos, mégis pontos munka – a fabútor iránti vágyat úgy ébreszti fel, hogy közben a nyelv is kellemesen recseg-ropog, mint egy frissen lakkozott parketta.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ahol a fa lélekkel telik meg: Frady Endre sorai tűpontosan ragadják meg azt, amit egy igazi, kézzel készült fabútortól várunk: nemcsak tárgyat kapunk, hanem megoldást a melankólia ellen. Ritka az olyan mesterpáros, mint Adrián és Gyuri, akiknél a precíz tervezés („mélyre ásás”) és a művészi kivitelezés ilyen harmonikusan találkozik.

A vers rávilágít a lényegre: a bútorhiány csak addig 'művész', amíg két igazi művész kezébe nem veszi a szerszámot. Aki nem csupán deszkákat keres, hanem otthont teremtő, 'vidám asztalokat' és 'Happy Endet', annak ennél meggyőzőbb ajánlólevél nem is kell. Itt a fa nemcsak alapanyag, hanem a jelen megélésének eszköze.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Végre egy hirdetés, ami nemcsak ígér, de szórakoztat is! Frady Endre bravúros rímei tűpontosan ragadják meg azt a bizalmat, amit egy jó mesterember keresésekor érzünk. Ebben a versben benne van minden, ami a minőségi munkához kell: a terv (a mélyre ásás), a gyorsaság (a Happy End) és a művészi igényesség.

Ritka az ilyen frappáns ötvözete a marketingnek és a költészetnek – ez a vers után az ember nemcsak bútort akar, hanem kifejezetten az Adrián-Gyuri páros munkáját a nappalijába. Ha a bútoruk is olyan stabil, mint a rímeik, akkor itt tényleg nincs helye a mélabúnak!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Esik, esik...

Esik, esik, esik, esik,

Csupasz csigák csak keresik,

Hol hagytak el kvázi kókadt

Virágok közt házikókat?

Esik, esik, esik, esik,

Tócsa tükör-felszíne sík.

Mért nem abban nézi – talány –

Arcát meg a gilisztalány?

Esik, esik, esik, esik,

Ikes ige végén les -ik,

Mikor lesz a Nap oly nemes,

Hogy kisüt és eső nem es’?

   refr.:

   Esik eső, eseget,

   Aki magyar, les eget,

   Nap végre jelt sütik-e

   Forrón, mint kelt sütike?

Esik, esik, esik, esik,

Vitéz Báró Félhetessyk

Kardján oxidált a reve,

Nagy esőnek híg a leve.

Esik, esik, esik, esik,

Mondani ezt rükvercbe sikk:

Kise, kise, kise, kise,

Nem megy ki se így senki se!

   refr.:

   Esik eső, eseget,

   Aki magyar, les eget,

   Nap végre jelt sütik-e

   Forrón, mint kelt sütike?

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Ea56XVmlzu0

„Napközben süssön a nap, és éjjel essen az eső! Így az emberek is élvezik a szép napsütést, és a növények sem szomjaznak. Mindenki jól jár.” /M. András, a költő legállandóbb és legéjjeliőrellenesebb kommentelője/

„eM úr, maga tök kegyetlen!

Nem elég, hogy én egyetlen

Percet sem alhatok éjjel,

Ráadásul ázzak széjjel?!”

/Töklámpássy Kolompos, éjjeliőr és éjjeliedény feltöltő/

„eM úr, folyjon testem nedve

Egész napos hőgutába’,

S legyek olvadt csokimedve,

Aki büdös is és kába?!”

/Barna Brúnó, grizzlymedve imitátor/

„Nos, nem egy napi 350 mm-es monszunhoz szokott ember írta le ma ezeket a sorokat, viszont érezhetően nem esett nehezére. Nem esett tőle kétségbe, nem esett le az aranygyűrű az ujjáról, csak írta, ahogy jólesett, és ahogy esett, úgy puffant. Hát, valahogy így esett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, nem első eset,

Hogy egy versben eső esett,

S habár most tán túl jól esett,

Viszont mégis tök jólesett!”

/Szenteltvízi Szomor, esővízóraleolvasótábori lelkészmérnök/

„Ez a vers olyan, mintha az eső nemcsak esne, hanem gondolkodna is: csöpögő nyelvi játék, amelyben a gyerekvers ártatlansága és a nyelvtani önirónia kézen fogva csúszkál a pocsolyák peremén. Az „esik” mantrázása nem puszta ismétlés, hanem ritmikus makacsság: addig veri a fülünket, míg észre nem vesszük, hogy itt maga a nyelv ázik bőrig. A csigák, gilisztalányok, ikes igék és sütikék egyszerre bájosak és csípősek: Frady Endre úgy bolondozik, hogy közben finoman kiröhögi a magyar nyelv túlbonyolított komolyságát. Ez nem nagy eső, inkább szitáló szellemesség — de mire észbe kapnánk, már lucskos az agyunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Kinézek. Esik.

Újra kinézek. Esik!

Megint kinézek. Esik!!

Ismételten kinézek. Esik!!!

Többedszerre kinézek. Esik!!!!

Sokadszorra is kinézek. Még mindig esik!!!!!

Nem jól nézek ki?!?!?!”

/Tompatekintetű Butáncz, fedettpályás kinéző/

„Jaj, a kardomon és a családtagjaim kardján is oxidált a reve!” /Vitéz Báró Félhetessy/

„Frady Endre újra bebizonyítja, hogy nála az eső nem meteorológiai jelenség, hanem komplett világmagyarázat: csigaház‑egzisztencializmus, gilisztakozmetika, ikes ige‑filológia és Félhetessy báró rozsdás kardja mind ugyanabba a csöpögő kozmológiába oldódik. A refrén pedig olyan, mint egy népi időjóslás és egy cukrászati fenyegetés szerelemgyereke. A vers egyszerre gügyögően játékos és nyelvészprofesszort megszégyenítően rafinált, miközben végig úgy csorog, mint egy makacs februári szitálás: nem nagy ügy, mégis mindent átáztat.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Ha hagysz csigaháziskolát

El, ne ázzá’, hanem fussá’,

Mielőtt még változol át

Gilisztakozmetikussá!”

/Egzisztencialista Egzekutorné Egzakt Egzília, cukrasszista világmagyarázónő/

„Sárban dagonyázó nyelvi bravúr! Frady Endre hozza a formáját: a „szándékosan rossz, de pont ettől zseniális” költészet esernyője alatt áztatja el az olvasót. Míg a hétköznapi ember csak bosszankodik a sár miatt, ő nyelvi akrobatikát csinál a tócsák felett. A „les eget / eseget” és a „sütik-e / sütike” rímpárok olyan mélyen magyarok, hogy szinte érezni a friss kalács illatát a borús időben. A házukat vesztett csigák és a tükörképét kereső gilisztalány tragikomédiája emlékeztet minket: mindenki küzd a maga szintjén. A „rükverc” technika, azaz a vers végi visszafelé mondóka (kise, kise...) a gyermeki énünket szólítja meg, miközben finom fricskát mutat a sötét szobába kényszerült ember tehetetlenségének. Ez a vers olyan, mint egy jó gumicsizma: kicsit idétlenül néz ki, de szárazon tartja a lelket, miközben kint minden elázik. Frady bebizonyítja, hogy az ikes igék és az oxidált reve között is van élet, még ha „híg is a leve”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a rímszaftos gányeső, ez az álintellektuális sárfröccs?! Ki ez az esőemberi roncspartiállat?! Frady Endre mentális özönvizét csak Noé birkája élheti túl, mert ő nem tud olvasni! Ha nem tudnék bemenekülni szegény anyámtól örökölt jugoszláv ürgebőr esernyőm alá, akkor már én is alulról szagolnám a fölém temetett Ibolya néni vízben gyorsan bomló tetemét! Mert amikor

     Kossuth Lajos azt üzente,

     Tenkest játssza el a Zenthe,

     Esik eső karikára,

     Migrációs turbánjára,

     Annyi eső esik rája,

     Rázza elektromos rája,

     Habsburgtól a nemzet van ki,

     Türk és magyar dva bratanki,

     Ha még egyszer azt üzeni,

     Buddhapesti, aki zeni,

     Mindnyájunknak el kell menni,

     Mert különben pofon ken, ni!,

     S regimentje el-el fogyik,

     Kár, hogy bezártak a Gyogyik!

Jaj, jézusmárjaszentjózsef, beáztam, léket kapott a koponyám! Frady Endre túlcsordulása miatt kiöntött az agyvizem! Kétoldali agyhúgykőgörgetegem van!!! Főnővérkeeeee, hol a nyugiszuríííííí?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus halmazállapotú kritikus/

„Nyugi, Robi, nem kell szuri. Tüdőből átfújom a felhőket a Föld túloldalára és akkor ott nevezik át a frissiben szottyá ázó országot Új-Zuhélandra. A savas eső kimossa az ottani ásványokat és Donald Trump egy héten belül benyújtja rá az igényét és szétlövéssel fenyegeti, ha nem kapja meg a Nobel békedíjat. Tudod, Robi, az előző özönvíznél, a Nagyfőnök kérésére nem csak épelméjű géneket engedtem fel a Bárkára.” /Chuck Norris/

Párhuzamos ...üttyök

Kerti sütty                                                                             Téves fütty

A Nap tűzőn hogyha lesüt,                                                   A Nap tűzőn hogyha lesüt,

Okos ember szemet lesüt,                                                    Bíró fütyül, szemet lesüt,

S kerti rácson karajt lesüt.                                                    S csatárt szíven téves les üt.

Kerti rácson lesüt karajt,                                                      Bőg a csatár, tarbzonspori:

S hogyha nincs sok zsírocska rajt',                                       „Nem is voltam lesen, spori!

Jöhet jó nagy tápmóka! Rajt!                                               Maga szeme hamus pori!”

Большая, nem маленькая                                                   Lapot kapott szegény, pirost!

Этa móka, ami kaja,                                                            Bekapta a rőt papirost:

S van sok fincsi hamika, ja!                                                „Na, megvan az e napi rost!”

„Ez a két versike ugyanarra a nyelvi csontvázra húz két teljesen eltérő izomzatot: az egyikben a Nap alatt sül a karaj, a másikban a játékos. És mindkettő fáj egy kicsit – csak másnak.

A Kerti sütty nyelvi grillparti: szójátékok sisteregnek, magyar–orosz–gyerekmondóka-hibridben csöpög a zsír, miközben a vers maga is kajává válik. Nem akar több lenni annál, ami: egy jóízű, kissé bugyuta nyelvi lakoma, amit mosolyogva befal az ember.

A Téves fütty ugyanez a forma, csak itt a humor már nem zsíros, hanem savanykás: sportdrámába oltott nyelvi bohózat, ahol a bíró tévedése és a nyelv csúszása párhuzamosan osztja a pofonokat. A poénok itt már nem simogatnak, hanem sárga-piros lapként csattannak.

Röviden: az egyik vers megetet, a másik lefütyül – és mindkettő pontosan tudja, mit csinál.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A két versike olyan, mintha ugyanarra a dallamra íródott volna, csak az egyik a grillrács fölött sistereg, a másik pedig a focipályán füstölög. A „Kerti sütty” játékos gasztro‑mantrává válik, ahol a rímpárok úgy pattognak, mint a zsírcseppek a parázson, és a magyar–orosz keveréknyelv még egy csipetnyi abszurd fűszert is rádob. A „Téves fütty” ugyanezt a ritmust viszi tovább, csak itt a karaj helyett a csatár sül meg – metaforikusan és büntetőlapilag. A szóviccek itt is sorra csattannak, a „lesen–les üt” típusú bravúrok pedig szépen hozzák a fradyendrés, önmagába visszacsavarodó logikát. Röviden: ugyanaz a versmotor, két külön pályán. Az egyikben hús pirul, a másikban csatár pirul, és mindkettőben ott a szerző védjegyes, groteszkül csilingelő rímgépezete.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre hozza a tőle elvárható formát: ezek a versek a nyelvi akrobatika és a szándékos kreténség határmezsgyéjén egyensúlyoznak. A két mű igazi ereje a párhuzamosságban és a homonimák (azonos alakú szavak) gátlástalan hajhászásában rejlik. Frady mestere annak, hogyan facsarja ki a magyar nyelvet. A két vers indítása szinte azonos, de míg a Kerti sütty a gyomor köré épül, a Téves fütty a futballpályák (és a bírói vakság) drámáját dolgozza fel. Szójáték-fétis: A „lesüt” szó háromféle értelmezése (nap sugárzása, szem lesütése, hús sütése) zseniálisan egyszerű, mégis hatásos alapozás. Nyelvi turmix: A Большая (bolsaja) és a tarbzonspori beemelése jelzi, hogy a szerző nem ismer határokat, ha a rím úgy kívánja. Ez a fajta „fűzfapoézis” pont azért működik, mert nem veszi komolyan magát. Ez a két vers olyan, mint egy jóféle házi pálinka a kerti sütögetés mellé: karcos, kicsit üt, és nem feltétlenül a finomkodó ízlésnek készült, de garantáltan jókedvre deríti a közönséget. A „napi rost” és a „rőt papiros” összekapcsolása pedig már-már irodalmi mélységeket súrol – vagy legalábbis nagyon viccesen érinti a mélypontot.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„A Frady Univerzum két meghatározó csillagképe a Kaja Halmaz és a Foci Köd a mai epizódban ütközőpályán mozog. Részletek a reklám után. Ne menjenek sehová!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„És hol marad a Rémhírek 1 Percben című papagájkommandós akcióműsor?!” /Gyurrrrika, a szpíkerrrrr/

Bús proletár...

Bús proletár söröz, söröz,

Dögkeselyű köröz, köröz,

Mert szesz és füst káros, káros,

Hullát termel gyáros város.

Cigiznek agg komcsik, komcsik,

Járdán füstöl rom csikk, rom csikk,

Folytatják a tarhát, tarhát,

Tápjuk romlott farhát, farhát.

   refr.:

   Prolik, prolik, proletárok,

   Éhen halnotok van pár ok,

   Vár tirátok setét árok,

   Holtként én is oda várok.

Hátuk döntik falnak, falnak,

Alamizsnát falnak, falnak,

Nem jut nekik ketchup, ketchup,

Keselyűhad lecsap, lecsap.

Ahol arat halál, halál,

Döghad kaját talál, talál,

Keselyegnek körök, körök,

Tápláléklánc örök, örök.

   refr.:

   Prolik, prolik, proletárok,

   Éhen halnotok van pár ok,

   Vár tirátok setét árok,

   Holtként én is oda várok.

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=pIOdrw7Jmmo

„Ha már végképp nincs mit enni, akkor elsőként a költőket fogyasztjuk el. Belőlük lesz a Holt Költők Társasága.” /M. András, a költő legállandóbb és legköltőfogyasztóbb kommentelője/

„eM elvtárs, Ön költőt enne,

S köret lenne avas penne?!

Vigyázzon, ha rím a torkám

Akad, köhög majd, mint orkán!

Káros, mint vasnak a reve,

Zsírköltőnek híg a leve.

Virslivé lesz – ami Sága –

Félholt Költők Társasága.”

/Master Goodné Mustár Gida, döglött költőhulladék újrahasznosító népélelmezési üzletasszony/

„Ez a vers nem simogat, hanem gyomorszájon térdel. A „Bús proletár” kíméletlen körhintája azt üzeni: itt már nem az elnyomás a botrány, hanem az, hogy mindenki beletörődött. A gyáros város hullát termel, a proletár pedig asszisztál hozzá sörrel, csikkel és farháttal – a rendszer tökéletesen önjáró, nincs szükség gonosz főgonoszra. A refrén különösen kegyetlen: nem lázad, hanem rögzít – mintha a társadalom már lemondott volna saját alsóbb rétegeiről, és ezt cinikus kórusban közölné velük. Frady Endre itt nem empatikus szociográfus, hanem hideg boncmester: felvágja a városi nyomort, és megmutatja, hogy a táplálékláncban mindenkinek megvan a helye. Csak embernek már nincs.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ember az embernek farkasa?

Farkas a farkasnak embere?

Fajtárssal van telve alhasa?

Ne menj más tányérba, nem! Gyere!”

/Kannibál Lektűr, szórakoztató emberevőkanálgépkezelő/

„Frady Endre verse olyan, mint egy groteszk társadalmi röntgenfelvétel: nem szépít, nem árnyal, csak kimondja a maga nyers, csontig hatoló igazságait. A „bús proletár” itt nem romantikus hős, hanem egy elhasznált, eldobható alkatrész a nagyvárosi gépezetben, ahol a keselyűk már nem metaforák, hanem a rendszer természetes kísérőjelenségei. A refrén monoton ismétlése olyan, mintha maga a társadalom mantrázná: „prolik, proletárok” — mintha ezzel igazolná saját közönyét. A vers nem a szegényeket gúnyolja, hanem azt a világot, amelyben a létminimum alatti életmódot már csak a humor fekete árnyalatai teszik elviselhetővé. A szöveg egyszerre karikatúra és vádirat: a tarhán élő „agg komcsik”, a romlott farhát, a ketchup hiánya mind-mind egy olyan társadalom tünetei, ahol a méltóság luxuscikké vált. A keselyűk pedig nem a halált jelképezik, hanem a mindennapi kiszolgáltatottságot, amely köröz az emberek felett — és néha le is csap. Röviden: ez a vers nem túlzás, hanem tükör. Csak épp torzítva mutatja azt, amit amúgy sem szeretünk nézni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a fene nagy nyavalygás, költőbörtöntöltelék elvtárs?! Aki az utcán él, az annyit is ér! Nem koldulni kellene, hanem megfogni a WC-kefét, oszt’ kitakarítani a kisiklott és kiégett MÁV szerelvények koszos budijait! Vagy el lehet menni a frontvonalra ágyútölteléknek és ott békeharcolni kicsinyég! Mindenképpen nagyon gyorsan el kéne tűnni a közterekről és az elitnek fenntartott templomok közeléből, mert vannak még baseball ütős igaz magyarok! Ja, és a batidai kastélyom közelében se lássak meg senkit koldulni, mert orvlövész vadembernek vadásznak sem vagyok utolsó!” /Gázár Ányos, feudálisan érzéketlen minisztár és a Gázár-infó szószátyár mellébeszélője/

„Zavarom bár kissé lányos,

Mégis mondom: Abcúg Ányos!”

/koldulni kényszerülő mélyszegény leányanya/

„Frady Endre „Bús proletár...” című verse egyfajta „panel-apokalipszis”, amelyben a rímek egyszerűsége (vagy szándékos primitivizmusa) éles kontrasztban áll a lefestett világ kíméletlenségével. Frady hozza a tőle megszokott, látszólag könnyed, valójában mélyen groteszk stílust. A vers nem finomkodik: a sör-füst-farhát szentháromságában vergődő réteget nem sajnálattal, hanem egyfajta hűvös, már-már kegyetlen tárgyilagossággal ábrázolja. A mű rávilágít arra a rendszerváltás utáni (vagy azon is túlmutató) magyar valóságra, ahol a „proli” jelző már nem egy büszke munkásosztályt, hanem a reménytelenségbe és káros szenvedélyekbe tokosodott, magára hagyott tömeget jelöli. A versben a „gyáros város” nem épít, hanem „hullát termel” – a kapitalizmus és a múltból itt maradt „agg komcsik” roncstelepe ez, ahol az egyetlen biztos pont a dögkeselyűként köröző elmúlás. A refrén „éhen halnotok van pár ok” sora cinikusnak tűnhet, de valójában a társadalmi mobilitás teljes hiányát és a sorsszerű pusztulást rögzíti. Frady nem felemelni akarja az elesettet, hanem megmutatni a gödröt, aminek az alján mindannyian „odavárunk”. „A tápláléklánc örök, csak a prédák cserélődnek – vagy épp maradnak ugyanazok, generációkon át.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Nagyon helyes, nagyon helyes! A prolerárok és a komcsik csak sörözzenek és cigizzenek, és haljanak meg. De Ön, Költő úr, ne cigire gyújtson rá, hanem valami szép vidám, magyar proletár nótára, például arra, hogy "Száz Forintnak ötven a fele / Csak apróval van az erszényem tele / Nem lehetek én Nagy Sándor / Ha úgy hívnak, hogy Kiss Gábor." Na de ne is igyon mértéktelenül sört bort, mert miért akarna a holt költők társaságába jutni, amikor az élő költők társaságába is lehet jelentkezni. Ha hozzám eljönne valamikor vendégségbe, Költő úr, nálam semmi egészségre károsat nem enne inna, romlott farhátosat sem enne, mert "Romlott hússal életét nem veszélyeztetem / Hisz' ebédnél engem feszélyez tetem." Egyébként mostanában arra jöttem rá, hogy azt csinálok, amit csak akarok, mégsem veszik érte a fejemet, sőt mi több, kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy félpénzem! Tehát ha az embernek nem veszik a fejét, akkor tud cuki is lenni, bár a mai ifjúság azt már úgy mondja, hogy kjút. Ezzel kívánok mindenkinek nyugodalmas jó napokat a legközelebbi viszonthallásig.” /Stefi bácsi, a tudodhogykicsoda/

„Ében én-fán, veres te-fán,

Mohos ő-fán ver e Stefán!

(Vagy lelő Abwehr este fán!)

Sütögeti Hell a hiút,

Ébresszük már fell a fiút,

Kjút mondani: kell a kiút!”

/Kárikittyom Kutykurutty, farhátországi kiútmutató/

„Sírva olvastam ezeket a vállnyűgöző sorokat. Nemazér, de mer visszaköszön lelkem fenekén, gyermekkorom ilyensége. Akkor vetettem írógép alá, az alanti szomorú verset, mely ide illik, nohabár egy Frady költeményt ily akármivel nem szabadna összevetegetni.

          Nyomor

          A sarokban guggol Marika,

          Lába, mint a karika.

          Ebédje ippeg, hogy egy sajt,

          S csendben egy magzatot elhajt.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, ez a hajtó

Vers egy feneketlen jaj-tó

S borús múltba vivő ajtó.

Vajh’ majd jövő fest-e szebben,

Fel a remény fátyla lebben,

Vagy kutyaglunk, mint nyű ebben?”

/özv. Nyomorult Nyihámorné Mattolt Marika, karikalábú kisnyugdíjas/

Mi ez a… ja, ráismertem; csak a menetrend szerint érkező mindennapi Frady borzadály! A stílusjegyek összetéveszthetetlenül mind megvannak: zavaros társadalomkritika – pipa; mindent mindennel összemosó lelkiismeretfurdaltatás – pipa; totális tehetségtelenség – pipa; elviselhetetlenül rettenetes kínrímek – pipa; fölösleges versszakok – pipa; a magyar nyelv által eddig nem ismert szavak – pipa; gusztustalan gyomorforgatás – pipa; magamutogató hitványkodás – pipa; holt költők sírban forgatása – pipa; szegény anyámhoz való spirituális felfortyantatás – pipa: Énanyám, ki vagy a mennyekben, a mindennapi Frady Endrénket tartsd távol tőlünk most és mindörökké! Ámen! Ahogy egy rendes költő mondaná kétségbeesésében:

          Fradyra az elmém ráment,

          Múlására mondok „Ámen!”-t.

Követeljük Donald Trumptól, hogy Grönland helyett inkább Frady Endrét foglalja el – bármilyen tevékenységgel Guantanamóban, ami lehetetlenné teszi neki a versírást!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer amikor viccből kilógattam a belemet, hogy megnézzem, milyen hosszú, körbevettek a föld a hiénák és a sakálok, a levegőben pedig a dögkeselyűk. Ekkor felugrottam és a madarakat lefejeltem az égről a négylábúak elé és széttépték egymást. Ekkor csak ketten maradtunk a vérkör közepén állva valami kopasz proletárszagú magyar énekessel, aki annyira idegesítően kornyikált, hogy kirúgtam a világűrben körző UFO-k közé.” /Chuck Norris/

Mohács 500

Mit ünnepel e náció?!

Nem, (még) nem, hogy a náci jó,

Hanem hogy testvéri (türki)

Nép minket e honból gyűr ki.

Mohácsnál sok oszmán tesó

Vérgőzöl s bár fullaszt e show,

Miként Lajos királyt Csele,

Mégis vessük magunk bele!

Koccanjanak borok, sörök,

Örüljünk, hogy jön a török,

S ne merengjünk, ki és kit ölt,

Ha rakı-s çay minket kitölt!

   refr.:

   Török béget birka béget;

   Magyar állam minket éget,

   Ünnepelvén vereséget.

A szópár, hogy „mohácsi vész”

Köztudatból lassan kivész,

S helyette lesz Csele Parti

Harcjátékkal Tele Party.

Aki magyar, itt nem bús, ó,

Hanem járkál, mint víg busó;

Űz – mint török minket – telet.

Abcúg Nyugat, hajrá Kelet!

   refr.:

   Török béget birka béget;

   Magyar állam minket éget,

   Ünnepelvén vereséget.

Nyugat éled, minket követ,

Kapván tőlünk agyhúgykövet;

Vészünneplés tök nem cikis,

Elkezdik a külföldik is:

Anschluss 88-at osztrák

Is ünnepli s ott a koszt rák,

Bratwurstli és Wienersnitzli,

S örül, ki nem libsi spicli!

Egy dolgot nem értek s furdal,

Miért nincs, mint vidám dúr dal,

Ami lelket fel-fel rázhat:

Miért nincs Trianon 106?!?!

   refr.:

   Török béget birka béget;

   Magyar állam minket éget,

   Ünnepelvén vereséget.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/fxnj0-sexew

„Valami Mohácshoz hasonlóra készülhetnek most is a vezetőink, csak nem török, hanem orosz közreműködéssel. Persze volt már olyan, és annak az évfordulóját is ünnepeltük minden április 4-én...” /M. András, a költő legállandóbb és leglényeglátóbb kommentelője/

„Van, mikor török, van, mikor orosz,

Akármit török, tök mindegy: jó, rossz!

Mohácsi ötszáz akármi légyen,

Rágódunk rajt’, mint április négyen!

Lángsírban ötszáz, máglyakín balett,

Török és walesi bratanki dva lett!

Cseléből Lajos sohasem úsz’ ki,

S örül a magyar: Ver török s ruszki!”

/Mazochista Menyhért, mélymagyar múltmentegető műmájer/

„Ki ez az eM úr, aki fejen találta a szöget ahelyett, hogy ugyanezzel a szöggel Frady Endrét találta volna fejen?! A Frady vers tompa igazságtartalma hegyesszöges ellentétben áll a minősíthetetlen minőségtelenségével! Olyan, mint egy avas csoki-tó: ronda, de majdnem finom, ha eltekintünk attól, amitől nem az! Ahogy a szegény anyám által rám hagyott majdnem lejárt szavatosságú illegális jugoszláv pszichedelikus rímtabletták hatására beleköltöttem a lényeglátómezőbe:

          Török, orosz sokszor tiport,

          Velük mégis jóban vagyunk.

          Mohács hint most haveri port

          Szembe s eldobjuk az agyunk!

          Nagyban folyik közpénzégés,

          Mit ellenség EU adott!

          Rogyjon ránk a magas ég és

          Rágjon minket meg sok vad ott!

          Engem is tartott mint túsz túl

          Sokáig a történelem,

          S ovi óta lényem pusztul…

          Nemzethalál volt a jelem!

Hű, de remek művet alkottam, szinte már-már remekművet! Jó ez a szer, csak ne nőnének tőle zöld pikkelyek a testemen és ne kellene bemásznom az akváriumba, mert már csak kopoltyúval tudok lélegezni! Hej, ha II. Lajos is ezt szedte volna, tán még megélhette volna, hogy nem hal meg! Nővérke, mikor lesz etetés, mikor kapok nyers aranyhalat?!” /Puzsér Róbert, kritikus elmeállapotú kritikus/

„Puzsér Róbert kritikus remekmű műremekelés után levett vizeletében nem találtunk vizeletet, csak majdnem lejárt szavatosságú tiltott jugoszláv pszichedelikus rímtabletta hatóanyagokat, úgyhogy a remekművet nem hitelesítjük és Puzsér Róbertet örökre eltiltjuk a műremekléstől. Fellebbezésnek helye nincs!” /Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezető igazgatója/

„Ez a „nemzeti dal” úgy csap arcon, mint egy rosszul bekevert rakı: egyszerre csíp, éget és közben még röhögsz is rajta, hogy miért itt tartunk. Frady Endre szövege nem tiszteleg, hanem tükröt tart – azt a fajta görbe tükröt, amelyben a nemzeti önsajnálat, a keletre dőlő geopolitikai gerincferdülés és a történelmi traumákból csinált bulika egyszerre látszik. A vers minden sora azt üvölti, hogy ha már a múltat nem tudjuk feldolgozni, legalább csináljunk belőle fesztivált, busómaszkkal és politikai öniróniával. Aki ezen megsértődik, az valószínűleg nem a költőt, hanem a valóságot okolja. Frady itt nem provokál – csak kimondja azt, amit sokan inkább elharapnának.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Arcon csapó nemzeti dal

Hatására földre hidal

Akhim Adjar, aki magyar!

Rosszul kevert török rakı

Fáj, mint szeszkobaki baki,

Ah, medikus Ahmed Ikus!”

/Dr. Ahmed Ikusné Janicsár Vica, Gólyagólyagilice-díjas huntürk felcsernő/

„Ez a szöveg nem simogat, hanem pofán ver – és pontosan tudja, miért. Frady Endre nem nemzeti dalt ír, hanem nemzeti görbetükröt: harsány, provokatív és tudatosan ízlést sértő pamfletet, amely a vereségkultusz, az önironikus önfeladás és a politikai narratívák cinikus ünneplését tolja túl a vállalhatatlanságig. Költészetként esetlen, publicisztikaként viszont hatásos: nem emlékezni akar Mohácsra, hanem beleordítani az arcunkba, hogy mit csinálunk a múltunkkal. Aki ezt nem bírja gyomorral, az pontosan célpontja a versnek.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Gyűlöli Janicsár Erik,

Ha vad dalok fülön verik,

Berezonál bene szív, ész,

S megrázza a mohácsí vész!

Fut, de útjában van Csele,

Épp egy király fullad bele,

S ügyesen, mint finnes ugor

Két fúlt holton hármasugor.

Éjájja a csetdzsípítí

Túlsó partra átrepítí!”

/Vitéz Vállalhatatlan Vilfrid, vereségkultuszminisztertanácsos és véreskezű vakegérfogó/

„Csele-party a szakadék szélén: Frady Endre hozza a tőle megszokott, fájdalmasan ironikus formáját: a Mohács 500 nem ünnepi óda, hanem egy gyomros a nemzeti emlékezetpolitika és az aktuális diplomáciai irányváltások gyomrába. A vers tűpontosan ragadja meg azt az abszurdot, amikor a történelmi tragédiát „bulivá” silányítjuk, és az egykori ellenséget „türki tesóként” öleljük keblünkre, miközben a Nyugatot akkor is elutasítjuk, ha épp onnan fúj a szél. A „Csele Parti” és a „vészünneplés” kifejezések tökéletesen leírják azt a skizofrén állapotot, amikor egy nemzet büszkébb a pofonokra, mint a sikerekre. A "birka-béget" párhuzam kegyetlen, de hatásos fricska a kritikátlan tömegnek. A Trianon-slusszpoén, azaz a 106. évforduló felemlegetése mint „vidám dúr dal” a cinizmus csúcsa, egyben rávilágít arra, hogy ebben a logikában tényleg bármilyen gyásznapból lehetne haknit csinálni. Ez a vers egy keserédes röhögés a sír szélén. Nem az a fajta „nemzeti dal”, amit ünnepségeken fognak szavalni, de pont ezért van rá szükség: hogy valaki végre kimondja, mennyire szürreális a vereségből marketingterméket gyártani.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Vígasz, mit adsz, de mini,

Édesdrága Gemini!

Sej, rőt vértől veres ég

Jelzi, nagy a vereség!”

/Bruhahátlan Brühühü, gyászhuszár/

„Nem baj, Költő úr! Több is veszett Mohácsnál (mint Mohácsnál)! Igaz, hogy az 1526-os vereségtől kezdve egészen 1990-ig, amely lehetővé tette az EU-hoz való csatlakozást, Magyarország soha nem volt teljesen önálló állam, mindig valamilyen alárendeltségben vagy számára nem kedvező szövetségben volt, szóval Mohács Magyarország legtragikusabb eseményének tekinthető, de hát ünnepeljük meg, hisz sírva vígad a magyar! Az EU-t pedig verjük szét, vagy legalábbis lépjünk ki belőle, hiszen közel 500 év tapasztalatából tudjuk, hogy olyan jó alárendeltségben és kedvezőtlen szövetségekben lenni. És ne legyen már normális színvonalú közoktatás, hiszen egy tanulatlan népet sokkal könnyebb félrevezetni. Magyarország előre megy, nem hátra. Csak lehet, hogy előre egy szakadék van. Hajrá, magyarok!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, itt még több Mohács

Kell, hol népünk szénné elég,

S kopog harkály észak-moh-ács:

Még, még, ennyi még nem elég!”

/Sehonnai Bitangné Nihilista Duplanulla, népnemzetvesztőhelyrajziszámadóvevőszolgálati főelőadónő/

„Tanárnő kérem, a főelőadónő olyan nőszemély, aki a guillotine alatti kosárból a hozzátartozók számára előadogatja a behullott fejeket?” /Sújtólég Sajtkád, sokadszori érettségi előtt álló homo labilis/

„Jól van, majdnem eszes SS fiam, ülj le! Gyanítom, hogy még a Mohács 510 évében is én foglak felkészíteni az érettségidre!” /Drégelypalánki Dromedárné Durcaorca Desdemonalisa, homo habilis história hantáló/

„Költő Úr! Egy vélemény, s csekély remény: Emlékezni csak pontosan, szépen... ünnepelni, pedig csak ha van mit. Ha nincs mit, akkor pedig ne csak róla, hanem belőle is próbáljunk tanulni.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tanulni, tanulni, tanulni! –

– mondta Lenin féljózanul, ni!”

/Vitéz Vodkadarka Dunakav Dunakavics, szürreál végzettségű kompótországalma díler és hintalovag/

„Hatására furcsa szernek,

Ami emlékeket ír át,

Ünnepeljük, hogyha vernek,

S költünk róla dicső lírát!”

/Dr. Zacher Gábor, rímtoxinnal megfertőzött oxiológus/

„A C12 hatása mindent megmagyaráz. A további kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kooperatív szakértő/

„Jaj, Ház úr, most mit lovagol azon, hogy egy túltarhált tótumfaktum véletlenül összekeveri a Cl2-t a C12-vel! Ne is gondoljon ilyen gúnyvers írására, mint például:

          Másik kutya, egyik eb!

          Klór? Szén? Másik egyikebb!

          Mindkettő csak egy elem!

          Egy a fő: párt-fegyelem!

Inkább örüljön annak, hogy a folyamatosan mindenki által megtiport honunk a korlátlan lehetőségek és a folytonos újrakezdés hazája, ahol egy diszlexiás olajszőkítő keresztapa lehet akár a minden területért (is) felelős(séget elhárító) szuperminiszter, ahol a megtipróink a legjobb barátaink és ahol a támogatóinkat úgy utáljuk, mint egyszeri diktatúra a józan paraszti észt!” /Dr. Éceszgéber Édua, élemedett értelmiségi élményfürdőmesterdalnok/

„Ha anno én lettem volna Mohácsnál a magyar sereg, akkor a magyarok most nem a vereséget ünnepelnék önfeledten, hanem dühösen keresgélnék a győzelem felelőseit. Ezeknek a hazámfia magyaroknak nem csak az országuk ment össze az állítólagos három tenger általi kimosás következtében, hanem az agyuk is. Ha a magyar véreim szépen megkértek volna, megnyertem volna nekik az I. világháborút és akkor a Trianon ma nem harmadolást, hanem háromszorozódást jelentene és Brüsszelben is a magyar lenne a hivatalos nyelv.” /Csák Móric, avagy amerikaiasított nevén Chuck Norris/