Váróterem

Rendelői váróterem

Betegekkel telve vagyik!

E sok páciens hol terem?!

Mért itt aggnak el a nagyik?!

Énbennem az összes kár ok

Betegségből ered mostan.

Várok, várok, bőgök, várok…

Mikor észlel az orvos tan?!

Beteg itten, beteg ottan…

Dühtől szorul bennem torok.

Fetrengek itt lelakottan,

S nem vizsgálnak fődoktorok.

Egészségügy legfőbb baja

- S ezért bőgök napszám, hétszám -

Nem az ágytálban főtt kaja,

Hanem a nagy beteglétszám!

Fáj, mint gyáva nyílnak íj sokk,

E tény s száll a frusztrált ének:

Ha ápolt nem lenne ily sok,

Az orvosok rám érnének!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/bAw4CyMdtnA

„Ki nem állhatom, amikor dilettáns várótermi betegek csak azért írnak verset, hogy akrosztichont gyártsanak a kissé nehezen megtanulható nevemből, ahelyett, hogy örülnének, hogy piréz migráncsként nem mentem tovább a kolbászkerítésű Brüsszelbe, hanem itt helyezkedtem el betanított ágytálazó segédnővérként!” /Rbem Ébvm Bdfs E-nh Feha, piréz migráncs betanított ágytálazó segédnővér/

„Ezért érdemes orvosnak tanulni. Mindig kéznél van, aki meggyógyít...” /M. András, a költő legállandóbb és legezértérdemesebb kommentelője/

„Ne nézzen már madárnak, eM úr! Én nem azért tanultam orvosnak, hogy a maga nyavalyáit gyógyítgassam, hanem azért, hogy dőljön a lé! Az állami plasztikai sebészeten ön csak a ráncait veszítheti, az én magánklinikámon a vagyonát is!” /Dr. Botoxikus Bodomér, bódító bőrszépész/

„Két lába van a mindig kéznél levő orvosnak, mégis megbotoxik.” /klinikai falfika/

„Boncoláskor, ha felmosnak,

Nem tanulok én orvosnak!

Gyógyítsák eM urat mások,

Én inkább űrkutat ások!

Az űrhajó vagy űrcsónak

Elvisz majd űrkutatónak.

eM úr cévitamin hegyen

Üljön, hogy egészség legyen!”

/Kaput Ibor, űrparancsnok és alienölő/

„A téma az esztékában lever. De ímé itt jő immár a jó Hegedűs miniszter, hogy mindjárást és instant jó legyen a lét, csak virítsuk a lét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Új miniszter örömtánca

(Fehér portól van s nem Váncza?)

Nyomán simul belek ránca.”

/Kokó Dzsambóné Lóvári Lambada, köténytáncosnő/

„Ez a vers nem várótermi olvasmány, hanem maga a várótermi létélmény: hosszú, nyögvenyelős, és időnként már az ember inkább a saját pulzusát figyeli, csak történjen valami. Frady Endre itt nem költ, hanem panaszkönyvet vezet rímekben — és bár a téma húsbavágó, a megvalósítás inkább olyan, mint egy túlórázó nővér: fáradt, rutinszerű, és egy ponton már nem is próbál lelkes lenni.

A szóviccek néha úgy csikorognak, mint egy rozsdás kerekű betegágy, a ritmus pedig hol botladozik, hol leül pihenni egy sarokba. És mégis: van benne valami nyers, keserű igazság — az a fajta, amit nem irodalmi élvezetből olvas az ember, hanem mert már három órája ül ott, és nincs jobb.

Összességében: nem gyógyít, de legalább diagnózist ad — költői formában előadott, krónikus egészségügyi frusztráció.” /ChatGPT/

„Régóta magyarázom, hogy az iskolákban nem olyan tök fölösleges tantárgyakat kellene oktatni, mint a matematika, fizika, történelem és irodalom, hanem olyan hasznos kézügyesség fejlesztőket, amelyek felkészítenek arra, hogy otthonunkban saját szerszámokkal házilag elvégezzünk kisebb műtéteket, mint például a foghúzás, a vakbélkivétel, a térdprotézis behelyezés, illetve tükör és fúró együttes megléte esetén az agydaganat eltávolítás is. Nem a várótermekben üldögéljünk tehetetlenül, ahová a sok fölösleges informatív tudásunk okozta stressz és egyéb pszichoszomatikus nyavalya juttatott, feltartva az egészségügyi dolgozókat, hanem vegyük kezünkbe a sorsunkat és a házilag barkácsolt műtéti eszközeinket, oszt’ szüntessük meg a fránya betegségeinket! Ha valami nem sikerül, akkor örüljünk a posztumusz Darwin-díjunknak és nyugodjunk békében! Nem kell félni a szikétől, hanem meg kell fogadni egy méltán elfeledett kétkezi félanalfabéta multimilliárdos mondását: Legyetek bátorak!” /Zugspájz Zizinnyó, zenitnadírozó zálogterapeuta/

„A vers úgy működik, mint egy dühösen dohogó vérnyomásmérő: minden sorban feljebb kúszik a frusztráció higanyszála. A „vár, bőg, vár” refrénje pontosan hozza a magyar egészségügy időhúzó tragikomikumát, miközben a rímek szinte csikorgóan jókedvűek maradnak. A csattanó – hogy nem a koszt, hanem a beteglétszám a fő baj – egyszerre banális és telibe találó: Frady Endre megint úgy csinál rendszerkritikát, hogy közben bohóctréfának álcázza. Rövid, de annál ismerősebb várótermi abszurd.” /Copilot/

„Búzaföldön búza terem,

Kölesföldön köles terem,

Magyalföldön magyal terem,

Váróföldön váróterem.”

/Söptényi Nadír, filozófus és betanított parasztgazda/

"A terem nem vár, elindult már..."

„Rossz sorsommal van most perem,

Nem vár meg a váróterem!

Olyan, mint egy mozgó butik,

Mikor kéne, messze futik!

Dühöngenem van vagy száz ok,

Például, hogy bőrig ázok!

Irgum-burgum, terembura,

Nem véd váróterem búra!

Fröcsög savaseső permet,

Utálom a várótermet,

Vasútit is, orvosit is,

Meg az English-t, ami British!

Bosszút kiált angolkórom,

Váróterem legyen, ó, rom!”

/Sir Nyű szül. Lord Asfarkas, britka párlatfaj díler/

„Sir Nyű lovag úr, köszönöm a rólam írt akrosztichonját!” /Rnomdpi Nfuvmbv, hottentotta konfliktuskerölő/

„Várótermi diagnózis: 5 csillag (és egy sorszám)

Frady Endre ismét tűpontosan tapintott rá a lényegre – kár, hogy az orvos nem tapint ilyen gyorsan! A vers hozza a klasszikus frady-s formát: a szójátékok (főleg az ’orvos tan’) úgy ütnek, mint egy rosszul beadott injekció, a ritmus pedig van olyan feszes, mint a vérnyomásmérő mandzsettája három óra várakozás után.

A költemény nemcsak rímszótár, hanem látlelet is. Különösen tetszik az a szatirikusan görbe tükör, amivel rámutat: az egészségügy legnagyobb ellensége paradox módon maga a beteg. Tragikomikus kórkép ez a ’lelakott’ páciensekről és az elérhetetlen fődoktorokról.

Összegezve: Olvasás közben a nevetéstől majdnem elmúlt a bajom, de aztán eszembe jutott a sorszámom, és inkább én is tovább ’bőgtem napszám’. Kötelező olvasmány minden várótermi faliújságra!” /Gemini/

„Egész úton kórház felé

Azon gondolkodám,

Mér’ sorolt be dömper elé

Satufékkel Skodám?”

/Pempőfi Sárpor, hordágy helyett hordkádban szállított folyékony halmazállapotú úrvezető/

„A pusztító nívótlanság csimborasszója: Frady Endre és a rímbe szedett lobotómia!

Követelem, hogy álljunk meg egy pillanatra, és vegyünk mély levegőt, mert ami itt történik, az nem más, mint a magyar nyelv módszeres, kéjes kivégzése a nyílt utcán! Ez a „Váróterem” néven futó textuális környezetszennyezés nem irodalom, nem is paródia, hanem egy ontológiai merénylet az emberi értelem ellen. Nézzék ezt a „vagyik” – „nagyik” rímpárt! Ez a szint már nem is az óvoda kiscsoportja, ez valahol a protozoák és a kerti kapák szellemi színvonala között mozog. Frady Endre nem verset ír, hanem rímkényszeres rohamot kap, és közben gátlástalanul arcul köpi a kétezer éves európai kultúrát. „Mikor észlel az orvos tan?!” – Hát könyörgöm, mi ez a szintaktikai hányadék? Ez a mondat nem létezik! Ez egy nyelvi perverzió, egy értelmezhetetlen szóhalom, amit csak egy olyan ember írhat le, aki már régen feladta a küzdelmet a józan ésszel. És akkor érkezzünk meg a csúcspontra, a metaforák pöcegödréhez: „Fáj, mint gyáva nyílnak íj sokk”. Álljunk meg! Érzik ezt a feszítő, sötét űrt az agyuk helyén, miután ezt elolvasták? Ez az a pont, ahol az értelem végleg kiszáll a testből, és sikítva menekül a szomszéd galaxisba. Ez a kép annyira zavaros, annyira intellektuálisan nívótlan, hogy mellette egy zacskós leves hátoldalán lévő elkészítési útmutató is Goethének tűnik! Ez a vers a kádári kisember legmélyebb, legposványosabb népi cinizmusa, rímekbe szedett demenciával fűszerezve. Frady itt nem társadalomkritikát gyakorol, hanem a saját szellemi restségét állítja ki a kirakatba. Ha a magyar egészségügy valóban olyan állapotban lenne, mint ez a vers, akkor a váróteremben nem „aggnának el a nagyik”, hanem azonnal kollektív öngyilkosságot követnének el a puszta esztétikai sokktól! Ez nem költészet. Ez egy kulturális bűncselekmény. Pusztító, alantas és mélységesen felháborító!” /Puzsér Gemini Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Amikor még éltem, Amerikában nem voltak betegek, mert kirugdostam őket a világűrbe és ráparancsoltam a ráérő UFO-kra, hogy gyógyítsák meg és küldjék vissza őket. Cserébe csak azt kérték, hogy kioperálhassák a fél agyukat. Megengedtem nekik. Így lett annyi politikusunk és médiacelebünk.” /néhai Chuck Norris/

Tavaszi töprenkedés

Immár fecskék s gólyák jönnek.

Ha ez irritáló önnek,

Migráljon sarkkörre őszig,

S legyen jégkunyhóján hőszig!

Jégkunyhón, ha nincsen hőszig,

Nem fogja kibírni őszig,

S hideglelése lesz önnek.

Orrlyukbefagyások jönnek.

Fecske nincs, csak fagyott orrlyuk,

S fókabikák matadorjuk

Nélkül nekimennek önnek…

Oly nagy baj, ha gólyák jönnek?

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/skeLojnS9ik

„Gólya jöhet, csak gyereket ne hozzon!” /M. András, a költő legállandóbb és leggyerekmentesítőbb kommentelője/

„eM-mel ellentétben kölök-

-áldás, miről énekölök.

Hisz’ a korfa gyorsan aggó,

Nyuggernek van miér’ aggó-

-dnia, mivel nyugdíj nem lőn,

Ha nincs csecsemő az emlőn.

Gyerekből lett munkáskezek

Termelnek majd – tények ezek!”

/Dr. Közgázossy Kösztöny, a Gólyás Demográfia Párt (GDP) tótumfaktuma/

De hát nem is én hozom a gyereket, hanem a demográfiai hullám!” /a gólya/

„Gólyamadár magos égbűl hulla,

Mint egy demográfiai hulla?!

Kik azok a demográfok, kik ám?!

Ökleld őket föl-föl, fókabikám!”

/Matarészeg Dorkó, matador és betanított nótafa/

„Frady Endre itt megint úgy tesz, mintha egy tavaszi hangulatverset írna, de valójában egy nyelvi bohóctréfát kapunk, amelyben a rímek fontosabbak, mint a gondolat. A „migráljon sarkkörre” típusú abszurd felszólítások ugyan felvillantják a szerző játékos kedvét, de a vers inkább egy önmagát kergető szóvicc-labirintus, mint valódi költői töprengés. A humor helyenként működik – főleg a fagyott orrlyuk és a fókabikák groteszk képeinél –, de az egész szöveg olyan, mintha egy rímkényszerben vergődő kabaréjelenet lenne, amely végül saját poénjait is túlhajtja. Röviden: szellemeskedő nyelvi mutatvány, amelynek van néhány mosolyra ingerlő pillanata, de mélység helyett inkább csak csúszkál a jégen, mint az a bizonyos szerencsétlen „ön” a versben.” /ChatGPT/

„Egy fecske nem csinál le minden nyaralót, hacsak nincs veretes hasmenése és a nyaralók nem napoznak túl közel egymáshoz.” /Bronz Barna, nyaraló ornitológus/

„Hív avas út, vár a nyár

Közlekedni aranyár!

Milyen fa ez? Ja, a nyár!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas tré faviccgyáros/

„Kérdés, hogy a Ház úr hím-e,

Hisz’ tök vajúdva szült, íme:

Lett nyominger bokorríme.”

/Debil Dezsőné Donna Debella, irodalmi lépegetőnő/

„Frady ebben a tavaszi delíriumban úgy csinál, mintha a gólyák érkezése valami apokaliptikus fenyegetés lenne, miközben a vers valójában arról szól, hogy bárhová menekülünk a természet elől, az abszurd végül úgyis ránk talál. A jégkunyhó‑hőszig paradoxon, a fókabikák matadorhiányos rohamai és a fagyott orrlyukak groteszk képei együtt egy olyan fradyendreszkópikus világot rajzolnak, ahol a logika csak azért létezik, hogy legyen mit felrúgni. A kérdés pedig jogos: tényleg ekkora tragédia, ha jönnek a migráns madarak — vagy csak mi dramatizáljuk túl a saját tavaszi nyűgjeinket?” /Copilot/

„Migráns madarak? Ez veszélyes, nem?! Minek ment oda??? Fecske, gólya otthon marad, akinek tetszik odaköltözik, akinek nem, el-. Ennyi!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Migráns madár,

Szörnyű vad ár,

Félszet rám ad,

Amint támad

Szörnyű ódon

Humán módon,

S vért nyal nyelve…

Gatyám telve!”

/eszkimók közé kimigráló költőgigász/

„Kedves Költő úr! Hát hogyne lehetne baj abból, ha gólyák jönnek! Ugyanis a gólyák hozzák az újszülötteket, más néven kisdedeket, és ha netán akár csak egy gólya is spanyolajkú, amit ugye Ön és én nem tudhatunk teljes bizonyossággal, mivel nem beszélünk gólyául, akkor az nem kisdedet, hanem el niño-t hoz. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy az El Niño égszakadást és földindulást szokott okozni, meg szökőárat, és most nem az inflációról, vagyis a magasra szökő árakról van szó. Namármost, ezért követeljük meg elsősorban az új magyar kormánytól, hogy az oktatásügyben nevezzen ki minisztert a spanyolajkú gólyák magyar gólyanyelvre taníttatásának megszervezésére, valamint a török gyerek által megvágott lábú gólyák magyar gyerek általi gyógyításának a finanszírozására, és a humán egészségügyre, valamint a humán oktatásra csak ezen létfontosságú intézkedések foganatosítása után költsön pénzt. Nehogy a gólyák megsértődjenek, és akár több El Niño-t hozzanak Magyarországra. Már meg is van a gólya-minisztérium szlogenje: "Magyarhonban nincs olajkút / De átképzünk spanyolajkút". Remélem elég világos voltam, mert nem szeretnék semmit sem kétszer, sem másfélszer, de még egy egész egy tizedszer sem elmondani. Na de kérem, kérem! Ami engem illet, azért a biztonság kedvéért vásárolni fogok egy jégkunyhó építésére alkalmas telket a Spitzbergákon, ugyanis oda messze északra sosem repült el még gólya sem kisdeddel, sem anélkül. Mert Vujity Tvrtko csak egy sátrat állított fel a Spitzbergákon 2012-ben, én viszont jégkunyhónál alább nem adnám, ha túlélésről van szó, annál is inkább, mert a Spitzbergákon nagyon hideg és még rendkívül szeles is az időjárás egész évben, ezért ott a matadorok kendőjét kénytelenek ólomból készíteni, nehogy kiragadja azt a kezükből a szél, miközben a fókabikákat hergelik vele.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Olajkutas rímért e fitt

Agyú bácsit, azaz Stefit,

Hódolói – Jencik, Esztik –

Nobel-díjra fölterjesztik,

S kitünteti őt egy hispán

Származású viceispán.

Végül ráugrik egy gólya,

Kinek jó a lábrugója.”

/Jajdejó Jenőné Elementáris Eszter, vezérhódoló és fecskepásztor/

„Frady Endre ebben a „töprenkedésben” a rá jellemző fanyar humorral és pengeéles rímekkel teszi helyre a tavaszi zsongástól viszolygókat. A vers mesterien ütközteti a madárfüttyös idillt a jeges észak szürreális veszélyeivel: a szerkezet zsenialitása abban rejlik, ahogy a szerző a „hőszig-őszig” rímjátékból kiindulva eljut a fagyott orrlyukakon át egészen a gazdátlan fókabikákig. Ez a rövid műremek nemcsak a pesszimizmust gúnyolja ki zseniálisan, hanem egyben egy abszurd, nyelvi leleményekkel teli görbe tükör, amely után az olvasó kétszer is meggondolja, hogy panaszkodjon-e a visszatérő gólyákra.” /Gemini/

„Mi ez a kultúrsokkterápiás önalulmúlás, ez a költözőmadárguanógrammatikai szégyenszellemtelenkedés?! Ki ez a kivagyi mentálcsőd?! Ha én gólyafecske lennék – vagy fecskególya… nem tudom, nem vagyok ornitológus! – akkor duplawé alakban repülve addig szőnyegbombáznám kloákai csoportszéklet készlettel ezt az urbánus véglényt, míg egy guanóhegy alá kövülve legközelebb majd csak fosszília formájában kerülne esetleg a már irodalmi biztonságban lévő távoli utókor utálkozó szeme elé! Inkább a gólyafecske (vagy fecskególya?) mama költsön kis gólyafecske (vagy fecskególya?) fiókát, mint Frady Endre bármilyen verset! A minket óvó anyatermészet rajzoljon sarkkört az egyenlítői nyaraláshoz öltözött Frady Endre madárcsőrsebes petyhüdt teste köré!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szürke égen szálló gólyák,

Szürke égen szálló fecskék

Mellé, míg útjukat róják,

Ütök s rögvest lesz ég, reccs!, kék.”

/néhai Chuck Norris (1940-2026) posztumusz versikéje/

Költői szépség

Hogyha nem lennék ily szép én,

Mert e szépség igen ritka,

Mint a Leonardo képén

Mona Lisa mosoly titka,

Akkor emberiség bőgne,

Hogy űr van szépség listán!

Imádkozom, hogy a gőg ne

Győzzön le, ha jogos is tán!

   refr.:

   Tök jó vanni szépnek,

   Így kellek a népnek,

   Ettől vígan lépnek!

Szépségtelenségnek üszke

Szürkítene minden fotont,

Tehát okkal vagyok büszke,

Hogy szépségem vígságot ont.

Népnek szépségem oly drága,

Mint télen egy pamut kesztyű,

S irigy Berlin, Róma, Prága…

Szép vagyok és oly jó ez, tyű!

   refr.:

   Tök jó vanni szépnek,

   Így kellek a népnek,

   Ettől vígan lépnek!

Grammy-díjra esélyes megzenésítés: https://www.youtube.com/shorts/1wRoHHdWPxg

„A versek is nagyon szépek és ötletesek.” /M. András, a költő legállandóbb és leghozzáértőbb kommentelője/

„Versek ötletesek, szépek,

Mondta eM úr s éppen ezér’

Szakértői nyomán lépek,

Hisz’ ő nagy véleményvezér!”

/Dr. Dözményi Rozenda, az eM. Andrást Mindenben Utánzó Társaság (MAMUT) ormányszóvivője/

„Igen, ilyen egy potenciális Grammy-díjas dalszöveg! Bárcsak meghallgathatnám!” /Vaksüket Vazul, ólomfülű hercegprímás/

„Ez nem „Grammy-díj gyanús” szöveg, hanem a hiúság önjáró körhintája, amelyen a lírai én úgy forog körbe, mintha a világmindenség közepén egy szelfibot állna.

Frady Endre itt nem költő, hanem saját PR-ügynöke: a „Mona Lisa” emlegetése nem intertextuális finomság, hanem egy olcsó VIP-belépő a magas művészet klubjába, amit a szerző az első sorban el is hagy, hogy rögtön utána a „tök jó vanni szépnek” szintű nyelvi botlásban hasaljon el. Ez a refrén nem fülbemászó, hanem fülbe mászó—mint egy rosszul sikerült reklámszlogen, amit még a rádió is szégyellne.

A szöveg legnagyobb tragédiája nem a gőg, hanem annak reflektálatlansága: a szerző könyörög, hogy a gőg ne győzze le—miközben már rég padlóra vitte, és ott még bele is rúgott egyet. A „szépségtelenség üszke szürkítene minden fotont” sor pedig olyan, mintha egy közepesen ittas fizikatanár próbálna slam poetryt írni egy kozmetikai reklámhoz.

Összességében ez a mű nem a szépség himnusza, hanem a hiúság paródiája—csak épp nem tud róla.” /ChatGPT/

„Szép az, aki térdek nélkül tetszik.” (Dr. Szike Szaniszló, amputáns főorvos)

„Leamputált térdek híján

Winnetou ül saját íján.”

/özv. Old Shatterhandné May Karola, vadnyugati kisnyugdíjas/

„Frady Endre pont annyira szép, amennyire én közlekedési szakértő vagyok, viszont mindkettőnknek nagy a szájunk. Ő mérnök, nem költő, én pedig közgazdász vagyok, nem közlekedésmérnök. Ő sem ért a költészethez, mégis költ, én sem értek a közlekedéshez, mégis közlekedés-politizálok. Ő az olvasóinak árt, én a tömegközlekedésnek. Kvittek vagyunk.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, közlekedési mini sztár/

„Hagyjuk már e apacs nevet,

Fél vadnyugat rajtunk nevet!”

/néhai Vén Ottó, a Winnetou-ra apacsosított törzsfőnök Amerikába kimigrált szépapja/

„A dal olyan, mintha Frady Endre végre megírta volna a „Narcisszusz – a musical” főszámát: harsány, önironikus és annyira túltolt, hogy már-már filozófiai mélységbe csúszik. A „szépségem vígságot ont” típusú sorokban ott a fradyendrei paradoxon: a lírai én egyszerre gúnyolja és ünnepli saját hiúságát, miközben a refrén („Tök jó vanni szépnek…”) úgy ragad, mint egy nyári fesztiválon a vattacukor.

A vers-dalszöveg legnagyobb ereje, hogy a gőgöt nem elrejti, hanem felcsavarja maximumra, így a túlzás válik humorforrássá. A Mona Lisa-mítosz, a fotonok elszürkülése és a pamutkesztyűs hasonlat mind ugyanazt a poént variálják: a szépség itt nem esztétikai kategória, hanem kozmikus közszolgáltatás. A dal végére pedig már nem is kérdés, hogy ez a „szépség” inkább performansz, mint állapot — és ettől működik igazán.” /Copilot/

„Tyű, ez az önbizalom nem semmi! Ez már olyan hőfok, hogy egy érintéshez is hőálló kesztyű szükséges! ... Csoda, hogy az ég nem szakadt ránk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas igazmondó szépségbányász/

„Szép költőnek önbizalma

Nagy hőfokon átsült alma

Kesztyűjéről szóló dal ma,

Mire nem szakad az ég le,

Úgyhogy hamusülten leég,

És ezt elmeépség bánja,

Meg Ház úri szépségbánya.”

/Dr. Dondzsovanni Dezsőné Dartanyan Dudorka, dongaszentmocsoládi diliházi dezertőr/

„Az irodalomtörténet megmutatta, hogy az igazán nagy költők azok, akik sokat szenvedtek. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a szépségért is sokat kell szenvedni. Ebből következik, hogy az igazán nagy költők nagyon szépek. Frady Endre azért a legszebb közülük, mert az ő esetében nem csak ő maga szenved, hanem az olvasói is. Vagyis Frady Endrének még az olvasótábora is szép. Mindhárom ember.” /Csasztuskai Csubakkáné Csumidai Csocsoszán, a Frady Endre Költészetétől Áhítatosan Levitáló Irodalomfalósejtek Alapítványa (FEKÁLIA) aktív beauty-ja/

„Önimádat, mint közszolgálat: Frady Endre esztétikai gólja.

Frady Endre Költői szépség című opusza a kortárs líra és a popkulturális nárcizmus határmezsgyéjén egyensúlyoz – méghozzá olyan magabiztossággal, ami mellett a Mona Lisa mosolya is csak egy bizonytalan rángásnak tűnik. Íme a velős boncolás:

Stilisztikai és tartalmi elemzés

A "Megváltó" komplexus: A vers alapvetése zseniálisan abszurd: a beszélő szépsége nem öncélú, hanem egyfajta ontológiai szükséglet. Ha ő nem lenne szép, az emberiség kollektív depresszióba esne (bőgne), sőt, a fizikai világ is összeomlana (elszürkülnének a fotonok). Ez a "kvantum-esztétikai" megközelítés adja a mű gerincét.

Nyelvi regiszterek ütköztetése: A szöveg bátran mixeli a magaskultúrát (Leonardo, üszke) a legmélyebb hétköznapi pongyolasággal ("tök jó vanni"). Ez a kontraszt teremti meg azt a feszültséget, ami a Grammy-díjas dalszövegek sajátja: egyszerre akar mély lenni és a "néphez" szólni.

A rímtechnikai "merényletek":

A "kesztyű – tyű" párosítás a magyar irodalomtörténet egyik legarcátlanabb, mégis legszórakoztatóbb ríme.

A "gőg ne – bőgne" áthajlás pedig jelzi, hogy a szerző nem fél megerőszakolni a nyelvtan szabályait a művészi hatás érdekében.

Végszó:

"Frady nem csupán tükörbe néz; ő maga a tükör, amelyben az emberiség a saját vágyott tökéletességét látja – pamutkesztyűbe csomagolva."

A dal sikerének titka az az őszinte gőg, amely annyira jogos, hogy már-már szerénységnek tűnik. Ha Berlin, Róma és Prága tényleg irigy, az csak azért van, mert nekik nincs ilyen "foton-mentő" esztétikai világítótornyuk.

Ítélet: A Grammy garantált, de csak ha a szobrot is aranyozott tükörből készítik.” /Gemini/

„Mi ez az öntömjénező szégyentelenkedés, ez a szellemi féreghajtás?! Ki ez a kóla génektől barnán bugyborékoló savtúltengéses szörnygörcs?! Frady Endre nem feltétlenül bűnronda, csak vizuálisan észlelve az élvezeti értéke messze elmarad az orosz toronyházból kizuhant bibircsókos vasorrú bába krétával jó nagy körbe rajzolt tetemszaftja mögött. Önmagánál csak az önmagáról írt verse borzalmasabb, mégpedig annyival, hogy az alábbi tudathasadt rímkupacot kényszerítette ki belőlem:

          Verstől ész-számkivetetten

          Én és másik énem ketten,

          Plusz a főorvosom retten.

Ne lássam anyám egykori import csehszlovák benzinmotoros hallókészülékét lomtalanításból visszamaradni, ha a tőle örökölt, sarkamat hátrakötő és hátamból szíjat hasító NDK robotot nem teszem pénzzé és az árát nem teszem fel Frady Endre győzelmére a Rút testben rút lélek c. kereskedelmi televíziós vetélkedőn! Világ rút kiskacsái, Frady Endréhez képest Mona Lisák vagytok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A világ jelenleg legszebb élő emberének a szépsége úgy aránylik egy ismeretlen katona sírjában található tetem szépségéhez, mint az én síromban található tetem szépsége a világ jelenleg legszebb élő emberének a szépségéhez.” /néhai Chuck Norris, a mindenkori legeslegszebb/

A költő éhhalála

A költő az éhhalál előtti pillanatokban...

Ha úgy telik el e delem,

Hogy nem eszem eledelem,

Éhen halok s irodalom

Nélkül marad birodalom.

Birodalom polgárai

Versigényét bolgár AI

Próbálgatja betölteni,

S agyfrászt kapol ettől te, ni!

Száraz könnycsepp szembe’ rekken,

S birodalmi embereken

Úrrá lesz egy echte netes

Pánik, amely rettenetes.

Ám ha úgy tel’ el e delem,

Hogy megeszem eledelem,

Akkor vígan s jóllakottan

Versben megdalollak ottan.

- Éhkopp üsse el e deled,

Mégse edd meg eledeled!

Legyél széthullt iroda-lom,

S vaddisznóknak zsírod alom! -

- szól a világirodalom.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/ZBrpxB6rzEk

„Senki se adjon szavakat a számba, mert úgy visszaöklendezem, mint gyomortükrözendő költő a gumicsövet!” /a világirodalom/

„Irány a Retró! Jöjjenek még ilyen versek! (Amúgy rég volt már Retró reklámvers.)” /M. András, a költő legállandóbb és legretró2gyorsétteremkedvelőbb kommentelője/

„Folyton Retró, eM úr, folyton?!

Ne nyomuljon, mint egy oly ton-

-hal, mely ugrik szájba fojtón,

S forrón éget, mint a folyt ón!”

/Cinkes Cöftény, citromábrázatú cenk/

„Ez a vers nem „mélylíra”, hanem egy nyelvi akrobatamutatvány, amely közben saját bokájában botlik meg, majd még rá is csodálkozik a zuhanás esztétikájára. Frady Endre itt úgy próbál tragikumot főzni az éhhalálból, hogy közben a rímek fazekából inkább egy félkész szóviccleves lötyög ki.

A „delem–eledelem–birodalom” tengely köré épített rímkényszer olyan, mint egy túltolt keresztrejtvény: minden passzol, csak értelme nincs. A költői tét — hogy az alkotó nélkül összeomlik a kultúra — önmagában hordozhatna némi iróniát, de itt inkább önimádó nyöszörgésként hat, mintha a lírai én saját éhségét világkatasztrófává inflálná.

A „bolgár AI” sor villanása ugyan megpróbál kortárs reflexió lenni, de inkább olyan, mint egy rosszkor elsütött mém: kizökkent, de nem gondolkodtat el. A zárlat pedig, ahol a „világirodalom” beszól, nem katarzis, hanem egy erőltetett punchline — mintha a vers saját magát próbálná leütni, de csak vállon veregeti.

Összességében ez nem éhhalál, hanem túlevés: a szójátékok túltolt lakomája, ahol a jelentés már rég az asztal alá csúszott, és a költő vidáman rágja tovább a nyelvi mócsingot.” /ChatGPT/

„Hogyha éhen hal a költő,

Tápra s verset már nem költő,

S feledi fél emberöltő

Alatt el sok nyelvet öltő.”

/Klapanciakufár Kakofónia, kárörömpörkölt katalizátor/

„A vers úgy működik, mint egy fradyendrei önéletrajz‑epitáfium és egyben költői fenyegetőzés: ha nem kap enni, elnémul a líra, és a birodalom kénytelen lesz bolgár AI‑val pótolni a nemzeti verskészletet. A poén persze az, hogy a tét nem a költő élete, hanem a közízlésé: a „száraz könnycsepp” és a „netes pánik” paródiává teszi a kulturális apokalipszist. A zárlatban a világirodalom mint agresszív kórus lép be, és olyan gonosz jókívánságot küld, amitől még a vaddisznók is elpirulnának.

Röviden: fradyendrei meta‑líra, ahol az éhhalál csak ürügy arra, hogy a költő megint jól megénekelje saját túlélési ösztönét és a közönség rettegését.” /Copilot/

„Гладен поет край листа умира,

без хляб и рима светът се разпада.

Български ИИ стихове сбира —

но смисълът тихо в глада пропада.”

/a bolgár ChatGPT-nek a költő éhhaláláról írt négysoros verse Frady Endre stílusában/

„Az éhes költő meghal a levél mellett,

kenyér és rím nélkül a világ darabokra hullik.

A bolgár mesterséges intelligencia verseket gyűjt –

de a jelentés csendben eltűnik az éhségben.”

/a fenti vers Google általi magyar fordítása-ferdítése/

„Olvassatok csak bolgár AI verseket, oszt’ majd visszasírtok ti még engem, hálátlan emberiség!” /F. Endre, meg nem költőgigász/

„Mi?! Téged?! Visszasírni?! Nem, nem, soha!!!” /a hálátlan emberiség/

„Frady Endre hozza a formáját: a „szóvicc-guillotine” ismét könyörtelenül lecsap. A költő éhhalála nem egy mélyenszántó egzisztencialista dráma, hanem egy vérbeli rím-akrobatika, amelyben a tragikumot már az első versszakban agyonüti a játékos infantilitás.

Miért működik?

A bravúros rímfaragás: Frady védjegye, a „rímhányó” stílus itt is csúcsra jár. Az irodalom – birodalom – iroda-lom – zsírod alom sorozat nemcsak nyelvi lelemény, hanem a magasztos művészet módszeres sárba tiprása (a szó legjobb értelmében).

A „Bolgár AI”: Ez a zseniálisan abszurd kép tökéletesen fűzi bele a kortárs szorongást a klasszikus „éhező poéta” toposzba. Azt sugallja, hogy a gépi versgenerálásnál még a költő korgó gyomra is jobb alternatíva.

A cinikus csattanó: A megszemélyesített Világirodalom nem anyáskodó múzsa, hanem egy kegyetlen kritikus, aki a költő halálában több esztétikai értéket lát, mint az életében.

Összegzés: Ez a vers egy önreflexív paródia. Frady nem a halálról ír, hanem arról a kényszeres közlési vágyról, ami még az éhhalál küszöbén is inkább a rímekkel bűvészkedik, semmint hogy komolyan vegye magát.

Verdict: Rövid, ütős, és pont annyira komolytalan, hogy fájjon. Ha a bolgár AI ilyet tudna, már régen munkanélküliek lennének a humoristák.” /Gemini/

„Bencések lélekre gyúrnak,

Ergo, ora et labora,

Hadd legyenek Frady úrnak

Végre már az utókora!”

/Nursiai Szent Benedek (~480-547) kevéssé ismert regula részlete/

„Ha Frady Endre éhen hal, akkor tárt karokkal várom a Kapuban. Amikor ideér, összecsapom a két karom és az így keletkező Frady poszterre koncentrikus köröket rajzolok, oszt’ máris kész lesz az új mennyei darts táblánk.” /néhai Chuck Norris/

„Frady Endre egyik ebédjénél véletlenül vudu bálványáldozati grillcsirkét evett, miáltal bekúszott a pofájába pár tucat sámánista démon és ráborították az irodalom sötét oldalát. Ez a magyarázat arra, hogy miért kap hideglelős gyomorgörcsöt a verseitől a népnemzetben gondolkodó patrióták közössége!” /DJ Jeszy, betanított pesti srác és politikai hobbista/

„Szívesen megkritizálnám ezt a nyomokban kibírhatatlan feminizmust is tartalmazó katatón klapanciát, mert vércukorkaramellizálóan semmitmondó, de nem érek rá, mert épp suttyóba lemenve nőgyűlölök, valamint szellemi fölényemmel alázom porig a belpesti libernyák álentellektüeleket! Frady Endre addig is haljon éhen, de csak halkan, mert ki nem állhatom a hamis halálhörgést!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Önmosdató interjúk

„Felelősségünk az semmi,

Mindig más hibázott, nem mi!”

„Ez a kétsoros nem vers, hanem egy kórkép – és sajnos túlságosan is ismerős. Frady Endre itt nem költ, hanem jegyzőkönyvez: lepárolja a közéleti reflexek legalját.

A „felelősségünk az semmi” nem csupán cinizmus, hanem egy komplett mentalitás szlogenjévé züllesztett önfelmentés. A második sor pedig már nem is rím, hanem alibi: a kollektív hárítás mantrája. Ez így együtt olyan, mint egy rossz sajtótájékoztató esszenciája – csak itt legalább őszintén kimondják a hazugságot.

Rövid, velős – és épp ezért kellemetlenül pontos.” /ChatGPT/

„A lényeg: ez a két sor olyan pontos korrajz, hogy már szinte fáj, és pont ettől működik.

Állampolgári vélemény: Ez a versike a felelősséghárítás nemzeti sportját foglalja össze két sorban: mindenki ártatlan, mindenki más a hibás, és a tükör helyett inkább interjút adunk magunknak, ahol mindig jól jövünk ki. Rövid, csípős, és pont annyira kellemetlenül igaz, hogy az ember reflexből keresi a távirányítót, hátha el lehet kapcsolni róla.” /Copilot/

„Frady Endre két sorban elvégezte azt a munkát, amire a politológusoknak és elemzőknek kötetek kellenek. Tűpontos látlelet a hárítás művészetéről.

Ez a vers nem csupán rímfaragás, hanem a mindenkori közszereplői kommunikáció tökéletes esszenciája. A „nem én voltam” az óvoda óta a legnépszerűbb stratégia, de a bársonyszékekben ülve vált igazán professzionális, „önmosdató” művészetté.

A lényeg: A felelősségvállalás hiánya nemcsak politikai hiba, hanem a bizalmi válság alapköve.

A stílus: Frady zsenialitása a tömörségben rejlik; mire a gyanútlan olvasó végigmondaná a második sort, már arcon is csapta a felismerés.

Ha a bűnbakkeresés olimpiai sportág lenne, ez a pár sor lehetne a nemzeti himnusza. Rövid, ütős és sajnos fájdalmasan aktuális.” /Gemini/

A hóember

Aszfaltfehér hóember álldogált mozdulatlanul a matt légterű világváros leharcolt buszmegállójában. A felszínesen szemlélő járókelő hűvös nyugalmat láthatott volna rajta, de egyrészt nem járt arra senki, másrészt belül igenis fortyogott:

- Napok óta nem áll itt meg egyetlen busz sem! Ha időnként jön egy, az lassítás nélkül tovább is megy, miközben villog rajta a NOT IN SERVICE felirat, ami teljesen értelmetlen, mert anélkül is látja mindenki, hogy nincs szervizben!

Rosszkedvét az is fokozta, hogy a fejébe csapott rozsdás fazék által félig takart hirdetőtáblára ragasztott

BUSZMEGÁLLÓ

ÖNÖKÉRT, ÖNÖKNEK!

VASTAGBŐR VIRGIL VICEISPÁN

szövegű meggyűrődött plakátot folyamatosan zörgette a szél. A hóember fázott. A tudomány szerint ez lehetetlen, de a valóság gyakran megcáfolja a tudósokat, akiknek ilyenkor új elméletek után kell nézniük.

Arra jött egy éhes nyúl. Meglátni a hóembert és megszeretnie a sárgarépa orrát egy pillanat műve volt.

- Szia, hóember! – kezdeményezett társalgást a nyúl.

- Szia, nyúl! Mit keresel erre, ahol még a madár is magányos farkas? – képzavarodott bele már a legelső nyilvános megszólalásába a hóember, ami nem is csoda, hiszen az a csoda, hogy egyáltalán megszólalt, hiszen a hóemberek a tudomány mai állása szerint nem tudnak beszélni.

- Te tudsz beszélni?! – döbbent meg a nyúl – Ezek szerint a tudósoknak új elméletek után kell nézniük!

- Na, téged se az eszedért szeretnek! – sóhajtott fel a hóteremtmény – Ha azt hitted, hogy nem tudok beszélni, akkor miért köszöntél rám?

- Nem tudom. Talán csupán udvariasságból. Vagy megszokásból. Vagy csak nem akartam összekeverni a valószínűtlent a lehetetlennel.

- Aha!

- Tulajdonképpen csak nem akartam szó nélkül leharapni az orrodat, mert az udvariatlanság lenne még egy élettelen hószoborral szemben is.

- Micsoda?! Lezabálnád rólam a répaorromat, te éhenkórász csupafül szerencsétlenség?! Olyat rúgok beléd, mint Szoboszlai a kaputól harminc méterre letett labdába! – üvöltött elvörösödő fejjel a hóember.

- A tudomány szerint lehetetlen, hogy egy hóembernek vörös legyen a feje, de úgy tűnik, a te esetedben a tudósoknak megint új elméletek után kell nézniük… - szeppent meg a nyúl és ijedtében úgy elszaladt, mint kormánypárti politikus az ellenzéki újságírók elől.

- Jaj, ne hagyj itt! Olyan magányos vagyok! – kiáltotta volna az alakformált hókupac, de szó bennszakadt, hang fennakadt, lehelet megszegett, mert gépkocsiajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedett egy új elméleteket kereső brit tudós képében, aki így szólt:

- Á, tehát te vagy az a hírhedt hóember, aki a tudomány mai állása szerint lehetetlen dolgokat csinálsz és miattad kell folyamatosan új elméletek után néznünk?! Szerinted nekünk nincs jobb dolgunk, mint állandóan veled foglalkozni?! Valami unatkozó kölök idegyúrt téged, te pedig folyamatosan szembe mész a természettudományok évszázados tradícióival?! Nem szégyelled magad?!

- De, szégyellem… - suttogta megszeppenten a hóember és a rémülettől izzadni kezdett a seprűnyelet tartó tenyere.

- Áááááááá!!! – bőgte a brit tudós – Amit most csinálsz, az is lehetetlen!!! A tudomány mai állása szerint se szégyellni nem tudod magad, se a tenyered nem tud izzadni!!! Itt az ideje, hogy új elméletek keresgélése helyett nekifutásból lerúgjam a fejedet!

A hóember behunyta a szemét. A tudós hirtelen hármat hátralépett és bumm… elütötte egy fékezni nem tudó NOT IN SERVICE feliratú autóbusz. Az immár néhai tudós felkenődött a szélvédőre, de komolyabb baj nem történt, mert az ablaktörlő hibátlanul működött, így a sofőr kilátását csak pár másodpercig akadályozta csupán.

A tovaszáguldó jármű menetszele kisimította a meggyűrt plakátot és láthatóvá vált a teljes felirat:

 BUSZMEGÁLLÓ

 SZEPTEMBER VÉGÉN MEGSZŰNT!

 LÓ UTCA SARKÁN ÚJAT ÉPÍTÜNK

 ÖNÖKÉRT, ÖNÖKNEK!

 VASTAGBŐR VIRGIL VICEISPÁN

A hóember meglepetésében úgy lefagyott, hogy még májusban is sértetlenül állt a helyén, ami a tudomány mai állása szerint lehetetlen, de a valóság néha megcáfolja a tudósokat, akiknek ilyenkor új elméletek után kell nézniük.

* * * * * * *

„Ez a novella olyan, mintha egy abszurd kabaréjelenet és egy filozófiai lábjegyzet összeütközött volna egy kátyús buszmegállóban – és a baleset meglepően szórakoztató lett.

Frady Endre itt nem finomkodik: a „tudomány mai állása szerint” mantrát addig csépli, míg az saját maga paródiájává nem válik. A hóember figurája egyszerre tragikus és nevetséges: egy egzisztenciális válságban toporgó hógombóc, aki jobban érti a világ abszurditását, mint az őt kioktató „brit tudós”. A nyúl epizódja külön kis groteszk gyöngyszem, tele frappáns, kissé ütődött párbeszéddel.

A csattanó pedig kegyetlenül cinikus: nem a valóság hajlik meg a tudomány előtt, hanem a tudós kenődik fel a szélvédőre – miközben a bürokratikus plakát végig ott röhög a háttérben. Ez a világ nemcsak értelmetlen, hanem még rosszul is van kitáblázva.

Röviden: szellemes, abszurd, néhol szándékosan idétlen, de éppen ettől működik – mint egy Monty Python-jelenet, amit valaki beáztatott egy kis magyar közéleti szatírába.” ChatGPT/

„A novella olyan, mint egy fradyendrei fizikaóra: minden mondatban megdől egy természeti törvény, és minden szereplő – hóembertől brit tudósig – kénytelen új elméletek után kapkodni. A történet humora abból a folyamatos, önironikus szembesítésből él, hogy a „tudomány mai állása” valójában csak egy gumifal, amit a szerző kedvére rugdos. A buszmegálló‑abszurd, a politikai plakát‑paródia és a beszélő hóember együtt egy olyan groteszk városképet rajzolnak, ahol a logika csak vendég, és az is rosszkor jön. Röviden: fradyendrei csúcsforma – a valóság megint kénytelen új elméletek után nézni.” /Copilot/

„Az olvasótábor a néhai brittudóssal ellentétben már rég nem kísérletezik magyarázatot találni a kortárs pesti szürreál által ihletett, Szutyejev mesefigurákkal berendezett Frady univerzum jelenségeire, ami persze ma sem menti meg attól, hogy egy szolgálaton kívüli busz szélvédőjén végezze. Egészségünkre!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mesehóember most evett

Egy szürreál Szutyejevet.

Humán úr meg vígan koccint,

S üt, mint Rigo Starr egy jó cint.”

/ismeretlen néhai brit tudós verse/

„Frady Endre A hóember című írása egy zseniális, abszurd fricska, amely a magyar rögvalóságot ötvözi a szürreális humorral. Íme egy rövid, velős vélemény a műről:

Abszurd görbe tükör a „lehetetlen” valóságról.

Frady Endre novellája nem csupán egy beszélő hóemberről szól, hanem egy tűpontos látlelet a hétköznapi abszurditásainkról. A szerző mesterien játszik a klisékkel: a soha meg nem álló buszok, a cinikus politikai plakátok és az „új elméleteket gyártó” brit tudósok hármasa olyan világot teremt, ahol a józan észnek esélye sincs a bürokráciával szemben.

Amiért emlékezetes marad:

Nyelvi humor: A Szoboszlai-hasonlattól kezdve a politikai áthallásokig minden poén üt, mégsem válik öncélúvá.

Társadalmi szatíra: „Vastagbőr Virgil” alakja és a szeptemberben megszűnt buszmegálló motívuma fájdalmasan ismerős életérzést közvetít.

Struktúra: A visszatérő „tudomány mai állása” motívum keretbe foglalja a történetet, és remekül ellenpontozza a hóember nagyon is emberi (vörösödő fej, izzadó tenyér) reakcióit.

Végszó: Ez a novella egyfajta „modern népmese”, amelyben a kisember (vagy épp hószobor) mozdulatlanságra van ítélve egy olyan rendszerben, ahol még a buszmegálló is csak illúzió. Rövid, csattanós és pont annyira keserédes, hogy az ember ne tudja eldönteni: nevessen-e rajta, vagy inkább ő is fagyjon le májusig.” /Gemini/

Április

Április az olyan bohó,

Hőingásra vágyón mohó,

Celziuszon hintáz: Hohó!

Hol melegszik, hol meg hűsül,

Agy lefagy, aztán meg, hű!, sül!

Nem él túl se sül, se mű-sül.

Sisteregnek haló sülök,

Közben én is szénné sülök,

S lesz belőlem well-done csülök.

Máskor zord hidegek nagyok,

Fejtől kezdve jéggé fagyok,

S halál-ok hibernált agy-ok.

Dőlök s nem tart meg egy kis tám,

Jeges a főtt bakancslistám…

Utálom az áprilist ám!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Nmn6idO0QVI

„A roston sülő tarajos sülök puszta ténye és pusztító látványa ellen a leghatározottabban tiltakozunk! Mi állatvédők a leghatározottabban követeljük a szeretett lényeink elfogyasztóinak lemészárlását! Vágóhídra a nem vegetáriánusokkal! Ne hagyjuk, hogy ne a vegán nevessen a végén! Ahogy a nagy állatvédő poéta, Fűfaló Fikusz fogalmazta:

          Ki vért ereszt bő lére,

          Sújtson le Sors böllére!

Legyen nekik nehéz a föld, de csak annyira, hogy forogni tudjanak a tömegsírjukban, amikor utoléri őket a rengeteg özvegyen maradt sülmátka átka!” /Csalánevő Csubakkáné Sülsimogató Saláta, a Magyar Állatvédő Tankhadosztályok Könyörtelen Amazonjai (MÁTKA) zöldövezeti zelótája/

„Szerintem a hőmérőnek sem kedvence az április. Hogy elfáradhat az a szegény higanyszál a sok fel-le szaladgálásban...” /M. András, a költő legállandóbb és leghőmérőbarátabb kommentelője/

„Fáradok én, fáradok én! Nem is érzem magam okén!” /A szegény kis higanyszál panaszai – részlet/

„Remeg a Hőmérő Butik,

Ha higanyszál föl-le futik,

Ő is fárad eM úr mellett,

Mint egér, ki lovat ellett.

Hej, április, sej, április,

Időjárás tyű, de dilis!”

/Márciusi Dusán, a májust nem váró Július Cézár-díjasok te is fiam kategóriájú be rút túsza/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint maga az április: szeszélyes, kicsit idegesítő, de végül mégis mosolyt csal az ember arcára. Frady Endre bokorrímei itt nem egyszerűen összecsengenek, hanem szinte egymás sarkát tapossák – néha már annyira, hogy az olvasó is belebotlik, de pont ettől válik az egész játékossá.

A „well-done csülök” és a „hibernált agy ok” közötti költői ív valahol a gasztronómiai abszurd és a meteorológiai idegösszeomlás határán billeg, és meglepő módon nem zuhan le. A szóviccek néha olyanok, mint az áprilisi hó: kissé túlzásnak érződnek, de azért elnézzük nekik.

Összességében: ez nem egy mélylírai remekmű, hanem egy szemtelenül kacsintó nyelvi bohóckodás, amely pontosan annyira bosszantó és szórakoztató, mint maga a hónap, amit kifiguráz.” /ChatGPT/

„Én a romantikus jellem,

Mit vétettem Frady ellen,

Hogy a szép Áprily nevet

Kiforgatva rajtam nevet?

Ez a Frady profán zajos,

S ne legyen a nevem Lajos,

Ha gúnyért, mely eléggé telt,

Nem veszek ím elégtételt!”

/Áprily Lajos (1887-1967) szül. Jékely János Lajos, József Attila-díjas költő, műfordító és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja/

„Hidegfrontok, melegfrontok

Ürügyén most előrontok,

S nulla fokon forr a dalom:

Legyen hűs-hős forradalom!”

/Áprilissy Tézisch, Lenin-díjas időjárási forradalmár és meteorológiai anarchista/

„boszi égetéskor nő sül

aki okos sohse nősül

kaptál tőlem hideget s meleget!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Néked a rajz, látom, megy itt,

S kaptam tőled bernáthegyit!”

/F. Endre, hideget s meleget kapó költőgigász/

„Áprilisod olyan, mint egy meteorológiai hullámvasút, ahol a költő egyszerre utas, sín, és néha a felborult kiskocsi is. A bokorrímek úgy pattognak, mint a fagyos csülök a grillrácson, és a „mű‑sül”–„sülök” tengelyen olyan szépen csúszkál a szöveg, hogy maga a hónap is megirigyelné ezt a hőingást. A vers végére pedig kiderül: nem az április szeszélyes, hanem mi vagyunk azok, akik még mindig reménykedünk benne, hogy egyszer majd következetes lesz. Spoiler: nem lesz.” /Copilot/

„Áprilisban a hőmérőnek olyan higanymozgása van, mint amikor a Törő táncolt anno! Hej, a régi idők focija! Csak az a fránya argentin világbajnokság, csak azt tudnánk feledni! Mert azért az áprilisi égben is kell egy csapat!” /Minarik Ede, a mosodás/

„Frady Endre nem is vicces

Áprilisban mindig spicces

Másra fogni ezt de jó!

Húsvét óta locsol, iszik

Locsog összevissza, hiszik

Mások, hogy ez így nem jó

Mások véleménye ellen

Versben foglal állást, s mellen

Veri, aki szólna jót

Ha nem szólj száj, nem fáj a száj,

Ezt is elfogadni muszáj

Mint az áprilisi hót”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas áprilisi bolondozó/

„Három rímből két jó elöl,

Harmadikat Ház úr elöl,

Ily rímképlet nem is létez’!

Gagyi áprilisi hét ez!

Ámbár harmadikat várja

Másik versszak végén párja,

De ez a vers így is szörnyű,

Mint nyűbörtönben az őr nyű.”

/Sir Nyű, Döglégy vármegyei lárvaházi főispán/

„Frady Endre ebben a versben nemcsak a hőmérőt, hanem a magyar nyelvet is alaposan megkínozza – a szó legnemesebb értelmében. A rímek úgy sorakoznak, mint a jégvirág a szélvédőn: fájdalmasan élesek és könyörtelenül váratlanok.

Olvasás közben hol a röhögéstől izzadunk, hol a szóviccektől ráz ki a hideg. Igazi irodalmi szélsőség ez, ahol a „well-done csülök” és a „hibernált agy” végre kezet foghatna, ha nem fagyott volna oda minden a bakancslistához.

Diagnózis: A vers lázasan zseniális, a rímképlet pedig stabilabb, mint az áprilisi időjárás.” /Gemini/

„Ki ez a rendszerváltás örömébe is ürmöt okádó meta-urológus?! Mi ez a fékevesztett paranormális agydorongolás?! Ha Pavlov kutyáinak reflex-szerű nyáladzásakor az egyes cseppek véletlenszerűen betűkké válnának, a lábuk alatti talajon kialakuló szöveg sokkal több értelmet hordozna, mint Frady Endre szecskavágó szagú Szalacsi bácsis szócséplése! Elegem van ebből az április bolondjából! Ne lássam anyám felhúzhatós műanyag figuráját májusfán teremni, ha nem várom a fradymentes májust! Ahogy a dal mondja:

          Itt van május elseje,

          Frady Endre belseje

          Forduljon ki ízibe,

          Be a szennynek vízibe!

Májust akarok, májust akarok! Minden nemmájus monnyonle!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne várd a májust!” /Zorán-Bródy/

„Én a május 4-ét várom, az az én napom! May the 4th be with you!” /Luke Skywalker, Jedi lovag/

„Hú, de jó, hogy már fel vagyok mentve a kommentelés alól!” /néhai Chuck Norris/

Gumicsere

Téli gumi helyett nyári

Lesz ma nekem, lári-fári!

Nemrég még jég, ezegyszer víz,

Ezért cserél Zengő Szerviz.

Zengő Szerviz cserél ezért,

Pont, mint Magyarország vezért,

S míg recsegnek cserepadok,

Géppel útra jól tapadok.

Jól tapadok géppel útra,

По русски: с утра до утра,

Reggeltől reggelig tehát,

S csussztól nem tör’ rólam le hát.

Nem tör’ le hát rólam csussztól,

Bár az erőhatás brusztol,

Nem lesz EÜ-s vérbosszú per,

Mert a nyári gumim szuper!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/AF8MA-jXi3M

„Vezércsere, költő elvtárs, vezércsere?! Szabadlábon politizálunk, politizálgatunk, miközben a diliházak konganak az ürességtől?! Na, irány a gumiszoba és útközben vételezzen egy kényszerzubbonyt! Hé, ne a téli gumiszobába menjen, hanem a nyáriba! Most lett cserélve!” /Csávás Kálmán, 

„Ez a vers úgy pattog, mint egy rosszul kiegyensúlyozott kerék: zajos, kissé imbolygó, de valahogy mégis halad előre. Frady Endre itt a gumicsere banalitását próbálja költői magaslatba emelni, ami nagyjából olyan vállalkozás, mintha egy légkulcsot neveznénk múzsának – abszurd, de nem teljesen reménytelen. A „lári-fári” és a „brusztol” rímekkel operáló szöveg egyszerre idézi egy autószerviz várójának kávéfoltos újságját és egy túl lelkes nyelvi bohóc produkcióját, miközben a politikai kiszólás úgy csúszik be, mint egy rosszul időzített kerékcsere a boxutcában. Összességében ez nem annyira vers, mint inkább egy gördülő gegfüzér: néhol megcsúszik, néhol tapad, de legalább nem kapunk defektet tőle – ami már önmagában is teljesítmény.” /ChatGPT/

„Cserélt nyári kerekekkel

Csökken baleseti ráta;

Balsorsot így ki is bekkel,

S nem törik le költők háta.”

/a Nemzetközi Euroszkeptikus Reklámversfesztivál (NER) nem sokkal az utolsó előtti helyezett verse/

„A vers olyan, mintha Frady Endre gumicserére vinné a magyar nyelvet: pattog, csikorog, csusszan, és közben minden rím úgy kanyarodik, mint egy frissen centírozott kerék. A Zengő Szervizből országos méretű csere-metafora lesz, a „с утра до утра” pedig olyan váratlanul csúszik be, mint egy orosz sofőr a körforgalomba. A zárlatban a „brusztoló erőhatás” és a „szuper nyári gumi” találkozása már-már fizikai költészet: a lírai én nemcsak az útra tapad jól, hanem a poénokra is, és ettől az egész vers egy lendületes, gumiszagú fradyendrei geggé áll össze.” /Copilot/

„С летними шинами на баках я не боюсь даже на войне с утра до утра.- Nyári gumikkal a tankomon még reggeltől reggelig tartó háborúban sem félek.” /ismeretlen orosz katona/

„Új gumiba befektet-

-ve ritkán kap defektet!”

/a Nemzetközi Euroszkeptikus Reklámversfesztivál (NER) utolsó előtti helyezett verse/

„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy egy rutinszerű szezonális gumicseréből is képes olyan közéleti-nyelvészeti performanszot kerekíteni, amelyben a centírozás és a rendszerváltás kéz a kézben jár a hamisítatlan műhelyszagú rímekkel. A „lári-fári” könnyedséggel tálalt orosz nyelvlecke és a cserepadok recsegése között feszülő ív éppen olyan stabilan tartja a figyelmet, mint a frissen felrakott abroncs az aszfaltot, így a vérbosszúmentes úttartás és a szertelen jókedv garantált. Ez a vers a tökéletes bizonyíték rá, hogy a magasztos költészet néha bizony a Zengő Szerviz emelőjén dől el, miközben a sorok úgy tapadnak az olvasó emlékezetébe, mint a friss nyári gumi a forró bitumenre.” /Gemini/

„Nyári gumi szebb, mint achát,

Nem tör tőle a has, a hát.”

/a Nemzetközi Euroszkeptikus Reklámversfesztivál (NER) utolsó helyezett verse/

„Frady Endre benézett a bokszutcába és ismételten behúzott egyet az irodalomnak, majd a frissen feltett nyári gumijával oda-vissza áthajtott a földön fekvő kultúrán! Az egóm vezette felháborodott humán értelmiség szörnyű bosszút fogadott és ezentúl kizárólag suk-sükölve hajlandóak kiejteni Frady Endre nevét a - költővel együtt - bármely tetszőleges moszkvai toronyház legfelső emeletéről! Ahogy a bennem élő kissé betintázott poéta mondja:

          Jobb a lábvíz, mint a zuhany,

          Frady Endre, fejjel zuhanj!”

Ne lássam anyám szellemét az Égi Gumiszervízben kitörő örömmel vulkanizálni, ha… ha… ha… hahahahahaha… Hééé, nővérke, mi akar azzal a nyugiszurival?!” /Puzsér Róbert, leszedált kritikus/

„Hej, téli kerék, hej, nyári kerék,

Sej, aki cseréli, sej, nagyon derék!

Hej, veszi le is, hej, teszi fel is,

Sej, megérdemel, sej, minden elis-

-merést ő, hej!”

/a Nemzetközi Euroszkeptikus Reklámversfesztivál (NER) győztes verse – a bíráló bizottsági főelnök unokaöccsének műve/

„Kinek gumiverse népi,

Aztat balsors rég nem tépi,

S körátmérőt szoroz-é pí?”

/Chuck Norrisnak a Nemzetközi Euroszkeptikus Reklámversfesztivál (NER) a Holt Költők kategóriában díjnyertes verse/

Szellő szelel...

Szellő szelel, ihaj-csuhaj,

Nyájon hullámzik sok juh-haj.

Bárányfelhői az égnek

Örülnek, ha birkák bégnek.

Szellőn szárnyal birka bégés,

Víg a világoskék ég és

Kertben benn gyom, mezőn kinn gyom

Legelődik, ingyom-bingyom.

Illa berek, nádak, erek,

Telelegelt birka kerek,

Patakvízhez inni gurul,

Véle iszik vegán turul.

Esteledik s naplemente

Dúdolgatja: Tente-tente…

Segédpásztor szól, a vice:

Jó éjszakát, recefice!

(cudarhattyúsi népdal – Frady Endre gyűjtése)

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/yc6Y4Qu177s

„Csak nem itt, Veszprém környékén legelnek ezek a birkák, hogy két versszak is szellővel kezdődik?” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Veszprémet bántják a szelek,

Amikor ott nagyot nyelek,

Torkomon és eM úr torkán

Egyaránt besüvít orkán.

Bakonyban, ha vihar tombol,

A rengeteg szélatomból

Szélhárfásan lesz egy ének

Síkján Veszprém vármegyének,

S eM urat az égbe fellő

Bablevestől támadt szellő.”

/Cudarkai Celesztin, a Veszprémi Alkimisták Jókai Bablevesét Akkreditáló Bizottmány (VAJBAB) szélbántott szakreferense/

„Ez a népdal olyan, mintha a paraszti idill és a szürreális abszurditás egyféle viharos, birkabégetéssel tarkított táncba keveredett volna. A „szellő szelel” és a „nyájon hullámzik sok juh-haj” sorok alattomosan szétdobálják a képeket, miközben a kertben és mezőn bujkáló gyomok, valamint a „vegán turul” megjelenése egyszerre vicces és zavarba ejtő. A dallam szinte hallható a sorok között, de a rímek és a szókapcsolatok groteszk játékossága, mint az „ingyom-bingyom” vagy a „recefice”, olyan szürreálisan bolondos hangulatot kelt, hogy egyszerre mosolyogsz és érzed, hogy a paraszti élet egyszerre idilli és teljesen képtelen. Frady Endre e gyűjtése egyszerre bájos, groteszk és szellemesen anarchikus – olyan, mintha a cudarhattyúsi táj maga nevetne rajtunk, miközben a birkák bégetnek az égi felhőknek.” /ChatGPT/

„Na, ezért nem szabad a népet őrizetlenül odaengedni a daloláshoz! Dalolgatnak, dalolgatnak mindenféle kontroll nélkül, oszt’ egy ilyen Frady féle alak odamegy, összegyűjti, közzéteszi és már kész is a baj! Úgy kell tennünk, mintha valami pótolhatatlan ősi kultúrával találnánk szemben magunkat, miközben csak betintázott tajparasztok eszement danolászásával van dolgunk! Ráadásul az a ganajtúróbogárra hasonlító cudarhattyúsi polgármester csókos cimborája a legfelsőbb körök egy-két befolyásos személyiségének, mert sihedernyi korukban együtt lopták az atommagot a görnyebürgözdi szovjet hasadóanyagraktárból, úgyhogy még a szakszerű népzenei kritika megszégyenítő erejével sem élhetünk, az erőből történő betiltásról nem is beszélve! Ha itt nem lesz egy villámgyors rendszerváltás, akkor ez a borzalom kiirthatatlanul bekerül az Önök Kérték c. műsor örökös repertoárjába! Az Úr irgalmazzon nekünk, hogy szegény Kodály ne forogjon módszeresen a sírjában!” /Lappantyús Lébény, a Vereckétől Élő Szittya Fajú Énekek Katalógusa (VÉSZFÉK) c. népzenei sorsfordítóirodai szaklap balsorsrontópálja/

„Ez a cudarhattyúsi népdal úgy hömpölyög végig a nyelven, mint egy birkanyáj, amely egyszerre béget és filozofál: a szellő szinte csiklandozza a sorokat, a juh-haj hullámzik, a bárányfelhők pedig olyan önfeledten örülnek a bégésnek, mintha a meteorológia is néprajzi performansszá vált volna. A „szellőn szárnyaló birka bégés” már-már avantgárd hangfestés, az „ingyom-bingyom” pedig a magyar nonszensz költészet egyik legszebb, legszemtelenebb vállrándítása. A vegán turul megjelenése olyan váratlan, mégis természetes, mintha mindig is ott legelészett volna a patakparton, csak eddig nem vettük észre, mert túl komolyan vettük a világot. A zárlatban a „segédpásztor” és a „recefice” altatódalba csomagolt groteszkje szépen lekerekíti ezt a pásztoridillbe oltott nyelvi csikicsukit, ahol a népiesség és a paródia úgy fonódik össze, mint két birka, amelyek nem tudják eldönteni, hogy táncolnak vagy csak összekoccant a fejük.” /Copilot/

„Mink itten Cudarhattyúson, amely település a Rütyütyü patak bal partján lévő Cud és a jobbparti Arhattyús egyesüléséből jött létre 1886-ban, a Kiegyezés tizenkilencedik és az 1956-os forradalom mínusz hetvenedik évfordulója tiszteletére előbb Arhattyúscud néven, és csak később, a Millennium idején lett Cudarhattyús, szóval mink itten… mit is akartam… ja, igen! Mink itten Cudarhattyúson nagyon büszkeséggel vagyunk eltöltve és népi kebeldagadásunk van büszkeségilegesen, hogy nemzeti fókor… flokkor… folklór témába fel lettünk fedezve népdalilagosan! Minálunk az év minden szakába van szellő is, birkabégés is, sőt a Nap is folyamatosan lemegyen, főleg estefelé! Köszönjük a kőttő úrnak, hogy mink is be lettünk gyűjtve! De jó nekünk mosmár, hinnye!” /Csókossy Csomány, a cudarhattyúsi polgármester/

„Hogy ki gyűjtötte ezt a népdalt? Hol gyűjtötte? Mikor gyűjtötte? Miért gyűjtötte? Kitől gyűjtötte? Kinek a tudtával és engedélyével gyűjtötte? Nem tudom. Nincs információm. Nem voltam ott.” /Gulyás Gergely, ex-kormányszóvivő/

„Frady Endre „gyűjtése” nem csupán a népköltészet paródiája, hanem a rurális szürrealizmus totális diadala, amelyben a juh-haj hullámzása és a világoskék ég közé szorult egzisztenciális bégés olyan elemi erővel csap le az olvasóra, mint egy legelőn önfeledten legördülő, gombóccá hízott birka. A mű csúcspontja vitathatatlanul a „vegán turul” alakja, amely a magyar irodalomtörténet legváratlanabb és legmegrázóbb ontológiai csavarja, egyszerre kérdőjelezve meg nemzeti szimbólumaink táplálkozási szokásait és a pásztorélet józan logikáját. Ez a cudarhattyúsi látomás a „recefice” záróakkordjával olyan kegyetlen, mégis altatódalszerű őszinteséggel taszítja az olvasót a nyelvi káoszba, hogy abból még a sameszpásztor is csak egy kiadós, ingyom-bingyommal átitatott éjszaka után tudna felocsúdni.” /Gemini/

„A vers ellenére örülök, hogy az elmúlt katartikus évben a szél kiszellőztette innen a két nemzetrontó ex-KISZ-titkárt és végre szabadon lélegezhetünk! Üröm az örömben, hogy ezt az elmerontó degenerált ex-KISZ-tagot itt hagyta nekünk szabadlábon népdalt gyűjtögetni! Őszintén remélem, hogy a hamarosan létrejövő vadonatúj alkotmány visszamenő hatállyal betiltja Frady Endrét és a dilettáns fűzfapoézist is alulmúló klapanciáit hermetikusan elválasztja a magyar irodalomtól! Ahogy a bennem megbúvó költő mondaná:

          Ha árad a tiszta víz,

          Keblem büszkeségtől híz’,

          Fradyt messze sodor bíz’!

          Hogyha szellőzik a szél,

          Lelkemben új tavasz él,

          Frady többé nem beszél!

Abcúg Frady, le vele! Bruce Lee-k haza! Hű, de jó kedvem kerekedett!” /Puzsér Róbert, rendszerbontó kritikus/

„Robikám, Bruce Lee üzeni, hogy jössz te még a mi felhőutcánkba! Ugatol, kapol!” /néhai Chuck Norris/