Rontom-bontom!

Globális a melegedés,

Én itt verejtékben úszok,

Néked is van eleged és

Kiolvadnak szaurúszok.

Brontó s dínó mirelitek

Zsírján főzök őslénypörcsit,

S míg a népnek megterítek,

Bízom, nem lesz hasi görcs itt.

Töprengek, míg klopfolok én:

„Hogyha péppé ontom brontóm,

Jatt híján nem leszek okén,

S ezzel kontóm rontom-bontom!”

operaként megzenésítve és eláriázva: https://www.youtube.com/shorts/NyShJWNQcRw

„Frady Endre legújabb verse egy gasztronómiai időutazásba repít minket, ami csak is onnan inspirálódhatott, hogy költőnk hőgutája teljesen elhomályosította a tudatát. A szegény olvasónak meg csak a mirelit dínók maradtak vigaszul. Ajánlom a vers olvasását egy nosztalgikus zöldbabfőzelékes rántott dínóhoz, igaz nem a mezozoikumot, csak az általános iskola menzáját idézi és nem is egy őslénypörcsi, az igazi csemege maradjon hát maga, ez a csodálatos költemény.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-képzett építészmérnök kolléganője/

„E kommenten vígan nevet

Olívia főjógija,

Ki elnyerte eme nevet:

Piccoleontológia”

/Fekete fülű fehér Bim, a Stirlitz szovjet ebe/

„Ez a versike olyan, mintha egy őslénypark büféjének heti menüjét írta volna meg egy hőgutát kapott rímfaragó. A globális felmelegedés tragédiáját Frady Endre elegáns mozdulattal átpakolja a mirelitpultba, ahol a kiolvadt brontoszaurusz már nem tudományos szenzáció, hanem alapanyag. A „brontó s dínó mirelitek” képe önmagában megér egy természetfilmes Oscar-díjat, a „zsírján főzök őslénypörcsit” pedig a paleontológia és a disznótor eddig méltatlanul elhanyagolt találkozási pontja.

A vers legnagyobb erénye, hogy egyetlen pillanatra sem hajlandó komolyan venni saját őrültségét. A rímek vidáman csörtetnek végig a szövegen, mint egy felengedett tyrannoszaurusz a fagyasztófolyosón. Az olvasó végül nem a klímakatasztrófán töpreng, hanem azon, vajon a brontópörkölt mellé uborkasaláta vagy inkább meteoritkovászolt savanyúság dukál-e. Egy szóval: őrülten szellemes gasztro-apokalipszis.” /ChatGPT/

„Denver nézi: A sok rokon

Mit keres a tányérokon?”

/M. András, a költő legállandóbb és legdenverbarátabb kommentelője/

„Az utolsó dínó, Denver,

Kit a lét többé fel nem ver,

Holtában is bámul jelent,

S nem tudja bár, mi mit jelent,

Látva, hogy mily sokasodó

Itt a brontó-toka-sodó,

eM úrt zargat, szánva faját:

Szólj s járjon mindenkit JAJ! át!”

/Tom Burton, a „Denver, az utolsó dinoszaurusz” c. televíziós rajzfilmsorozat rendezője/

„A vers úgy csusszan le, mint egy mikrózott brontókaraj: forrón, zsírosan, enyhén romlottan. Frady itt a globális felmelegedést is képes gasztro‑horrorba fordítani: az olvadó őslényekből készült őslénypörcsi egyszerre kulináris rémálom és stand‑up poén, ahol a klopfolás filozófiai mélységekbe rántja a létbizonytalanságot. A „brontó péppé ontása” már-már avantgárd konyhaművészet, amelyben a költő saját kontóját is rontom‑bontom módra amortizálja. Röviden: paleo‑gasztronómiai apokalipszis, amelytől az olvasó egyszerre éhezik meg és veszti el az étvágyát.” /Copilot/

„Veriték? Verifáj?? Verigud!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Veni! Vidi! Vici! Veriazördögafeleségét!” /Július Jégvár, ventilációs vircsaft verifikátor/

„Szomjún issza e Vé-trió

Humán uras levét Rio,

Ha oda szállítja a ZIL.

Aki magyar, nem mind brazil!

Bár a ZIL-en nincsen kétélt,

Csak bizonyos kard hord két élt,

S keményebb, mint dínóagyar.

Aki brazil, nem mind magyar!

Itt a T-rex, ott a nyula,

Magyar-brazil három-nulla!””

/1986-os döblingi diliházi verses falfirka/

„Jó meleg lesz ... Ennyit tudtam kiizzadni.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hőségriadó-menedzser/

Ház úr mai terítéke

Mindössze a verítéke,

Mert akinél forr az agyvíz,

Annak a telt orra zagyvíz,

Amivel, mint profán tűzszent,

Olvasókat pofán tüsszent.”

/Zöldorcájú Zakariás, zagykárosult zongorafűrészdíler/

„Frady Endre, a globális mindenlátás kortárs krónikása ismét felrúgott pár konvenciót és eltávolodva a földhözragadt tényirodalomtól, önfeledten vetette bele magát valóságfüggetlen lázálomittas hőtágulás agyzsugorító ködébe. Amit ő tud visszakézből, azt rajta kívül senki más még csak meg sem meri próbálni tenyeressel sem. Ő a világirodalom színe és fonákja!” /Roger Returnné Rütyütyü, teniszkönyökvédőnő/

„Nyuggerapó:

Irgum-burgum

El kell bújni a Nap elől,

Régen hallottam efelől,

Ámde megmondták elégszer,

Vad melegre nincs ellenszer.

Klopfoláskor verejtéket

Nem nagyon lehet megúszni,

Agárdon, a tóban úszni,

Sem, csak az iszapban kúszni.

Fennakadni nem kell azon,

Szahara lesz Rakamazon.

Banán, narancs, kaktusz, pálma,

Ez lesz sok-sok ember álma.”

„Rakamazi Izamakar:

Mugrub-mugri

Pálma nő a teher alatt,

Tengerparton terem halat,

Sülve-főve forró falat,

Kaparjuk tőle a falat.

Rakamazi mugrub-mugrik

Némelyike lassan ugrik.

(How can I translate it to Greek?)

Mindeközben Morty-t rúg Rick.”

„Én kérek elnézést! Görögül: Ζητώ συγγνώμη!” /Gőz Géza, gutautött guglifordítgató/

„Frady Endre ismét hozza a formáját: zseniális, groteszk és végtelenül szórakoztató! A Rontom-bontom! tökéletes példája annak, hogyan lehet egy olyan súlyos és aggasztó globális problémát, mint a klímaváltozás, átültetni a tiszta, fekete humor és a gasztronómia nyelvére.

A vers alapötlete – a permafrosztból előkerülő, évezredes „őslénymirelitek” konyhai hasznosítása – egyszerre abszurd és zseniális. Különösen imádnivaló az a tipikusan hazai kontraszt, ahogy a gigantikus globális katasztrófa hirtelen levetkőzik minden emelkedettséget, és átvált egy nagyon is földhözragadt, magyar valóságba: az „őslénypörcsi” főzésébe, a hasgörcstől való félelembe, és a vendéglátós legősibb szorongásába – a borravaló (jatt) elmaradásába.

A ritmus pattogós, a rímek (mint a melegedés – eleged és vagy a brontóm – rontom-bontom) pedig hozzák a szerzőtől elvárt, fülbemászóan komolytalan, mégis technikás bravúrt.

Ez a mű nemcsak a gyomrot készíti ki (a szó legpozitívabb, nevetéstől feszülő értelmében), hanem görbe tükröt tart az emberiség elé is: ha jön a világvége, mi valószínűleg akkor is pörköltet fogunk belőle főzni, és azon aggódunk majd, hogy kijövünk-e a hónap végén. Ötcsillagos gasztro-disztópia!” /Gemini/

„Kedves Költő úr! Ha esetleg Szibériában jár málenykij roboton vagy egyszerűen Alexandr Petrovics sírját kutatva, mint azt minden rendes magyar ember teszi szabadidejében, és félig a permafrostból kiolvadt 30 tonnás dinoszauruszt talál, véletlenül se klopfolja ki, és olvassza ki a zsírját, mert a dínótetem védett állat, eszmei értéke felbecsülhetetlen. Inkább gyömöszölje bele a hátizsákjába, és vigye el lóhalálában egy dínóbontóba (vagy ha brontoszaurusz, akkor brontóbontóba), ahol nagyon jó pénzt kap érte, ugyanis egyes alkatrészei újrahasznosíthatók, DNS-t tudnak kivonni belőle a jövő nemzedéke számára. Mert úgy tűnik, mi voltunk az utolsó GMO-mentes nemzedék. Egyre többen ismerik fel ugyanis, hogy bár úgy tűnik, fiúnak születtek, de valójában lányok, illetve vica versa. Ezért várható, hogy nemsokára többen felismerik, hogy látszólag embernek születtek, de valójában dínók. Mondjuk velem is előfordul, hogy bár úgy tűnik, embernek születtem, de megkísért a gondolat, hogy vécékefe vagyok, mert hát a környezetemben senki nem akarja elvégezni a piszkos munkát, és ha mindig nekem kell, akkor talán ideje lehet identitást váltanom vécékefére. Na de kérem, kérem! Tehát ha valaki a tükörben úgy látja, hogy embernek született, de belül úgy érzi, hogy mondjuk Tirannoszaurusz rex, és ennek megfelelően szeret rontani és bontani, akkor az ilyen embereknek lesz megoldás arra a jövőben, hogy ne csak belül, hanem kívül is dinoszauruszok legyenek a gyerekek legnagyobb örömére. Ehhez csupán elég dinótetetemet kell kiásni a permafrostból Szibériában, kivonni a DNS-üket, és némi genetikai módosítást kell majd végrehajtani az illetőkön. Ne csodálkozzunk tehát, ha rövidesen ilyen jellegű horrorra akadunk. Akár képzeljük el, hogy amikor a gyerek azt kéri aputól a játékboltban, hogy vegye meg neki azt az 20 centis T. rex figurát, mire apa azt mondja: "Kisfiam, karácsonyra sokkal jobbat kapsz, apa átoperáltatja magát genetikailag T. rex-szé". Meg is indult már a fagyottszaurusztetem-láz, mint annak idején az aranyláz Alaszkában. Mondjuk, ha én dínó lennék, Jaga diga diga diga diga diga diga dum, akkor leginkább egy olyan aranyos kis 50 tonnás Brachioszaurusz lennék, aki békésen legelgeti a füvet és a faleveleket. Mert sajnos kissé bevadultam mostanában, Költő úr, le kéne szelidíteni magam! Hát járja az, hogy az ember mindig csak ad, de szinte sosem kap? Még jattot sem? Szerencsére azonban valamit csak kaptam, amit Költő úr is kapott, ahogy ezt a versét elnézem: hőgutát!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Jól szólt Stefi bácsi szája,

Költőnek van hőgutája.

Hogyha lenne még asztmája

Is, nem bírná el azt mája,

Vagy pediglen a tüdeje,

Meg a feje, meg a neje,

És a sírban lenne helye,

Ihaj-csuhaj, jeje-jeje!”

/Tulipántos Tilinkófi, tektonikusan tuctuctucmentes tánczenész/

„Na emberek! Önzőségnek semmi helye itt! Ha nem támogatjuk egymást, mind itt döglünk meg ebben az izzasztó dzsungelben. Tehát Költő urat mindenki támogassa ebben a nagy melegben, mert aki nincs Költő úrral, az ellenem van, és aki ellenem van, azt én királyfi helyett békává változtatom az utolsó napon.” /Egy magát megnevezni nem kívánó legskizofrénebb kommentelő/

„Brit tudósok szerint pár éven belül bogarakat fogunk enni, Frady Endre szerint pedig kiolvadt dinoszaurusz tetemeket! Fúj, ez gusztustalan! Felfordul tőle a gyomrom! Magam részéről maradok a természetes trágyalében dagonyázva tapicskoló hun disznók csülkéből készült körömpörköltnél, vagy az ősi szürkemarha gyomrából főzött pacalnál! Ahogy az ősmagyar költő, Árvalányhajassy Ártány megénekelte a besenyő csontokból rakott tábortűznél:

          A mi fő tulajdonunk ól,

          Aki magyar, szaftzsírt tunkol!

Tocsmákosan röcsmékes zsírcöfföket minden magyar család asztalára! Éljen a szittya konyhaművészet!” /Vitéz Hanyatt-Homloki Hüttyő, gyomormosodás gyulatáltos/

„Mi ez az őslénytani gyomorhorror, ez pitiáner pleisztocén poénkodás?! Ki ez a bármi hatására agylágyuló mínusz gyöknulla?! Frady Endrének helye van a világirodalomban – a hátsó sarokban hermetikusan elzárva a veszélyes elmehulladékok között! Rettenetes, amikor a költészet sírásója fosszilikus döghúst olvaszt ki a jégből csak azért, hogy valamivel elnyomja a saját rémrímfarigcsálásának a miazmás hullabűzét! Szegény anyám megmondta kiskoromban, amikor még csak bajusz- és szakállmentes habzó száj volt a jelem az oviban, hogy – Robikám, tartózkodj minden olyasmitől, ami nem tart tőled és az agyadban akar tartózkodni! Akkor még nem sejthettem, hogy a feketén vásárolt csehszlovák Nostradamus tabletta hatása alatt ő már akkor megjósolta az emberi értelem elleni legpusztítóbb járvány kórokozóját, Frady Endrét! Most már mindegy! Megyek és megeszem egy McDinó menüt nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival, majd kivetem magam egy szuterénablakon! Ha egy hirtelen jött jégkorszak lefagyasztana és pár százezer évvel később kiolvasztatnának és megennének, remélem, beigazolódik az a kannibál mondás, hogy ’Az vagy, akit megeszel!’ és akkor a szellemem valakiben újjáéled! Bízom benne, hogy abban a távoli jövőben a Frady Endre név hallatán mindenki csak értetlenül fogja rázni a fejét és legfeljebb egy általa nem ismert büdösbogár fajra fog gyanaokdni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor a szám leheletével kihalasztottam és lefagyasztottam a dinoszauruszokat, gondosan ügyeltem arra, hogy majd csak akkor kerüljenek újra elő és ehető állapotba, amikor nekem már nem kell megkóstolnom őket.” /néhai Chuck Norris/

Hőkupola

Hőkupola fölénk borul,

Mi meg bőgünk finnugorul,

Izzadva, mint vogul-osztják,

Kikre süléssorsot osztják.

Ó, ősföldünk, Levédia,

Ami simán levédi a

Légből hulló hősugarat,

S nem szárad ki szem és garat!

Menjünk hát az Urálon át

Visszavenni ősök honát!

Indulj-parancs kell, egy kurta,

S hív a kumisz, vár a jurta.

   refr.:

   Ne várjunk új izzó delet!

   Torkot éget ebéd nyelet!

   Hóra vágyva irány kelet!

   Ria, ria, Baskíria!

Nyereg alatt puhított lón,

A négylábún, mégis botlón

Száguldunk majd, mint zen guru,

Ha állatja hun kenguru.

Izzadó kend, hívd a komád,

Velünk együtt legyen nomád!

Ég itt rajtunk fül és orr, ó!

Európa nem kell! Forró!

Pfuj Euró, pfuj Ázsió,

Csak természetes gázsi jó;

Tejér’ lóhús, húsér’ a só.

Lenni ős-hun tök хорошо!

   refr.:

   Ne várjunk új izzó delet!

   Torkot éget ebéd nyelet!

   Hóra vágyva irány kelet!

   Ria, ria, Baskíria!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=iJhLMzCoaPg

„Mesés vers - verses mese! Én felakasztanám a világhálóra, a hőkupola alá, hátha sikerül vele beárnyékolni hazánkat, de legalábbis Budapestet. Hajrá FRADY!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humánúr, csípném az ötletét, hej!

Budapest lenne az árnyékszékhely!”

/Sámán Simon, ősszittya hunhiéna hajkurászó táltosturul/

„Ez az Humánúr! Könyörgöm, akasszuk fel a világhálóra! De ne csak a verset, hanem a költőjét is!” /Vitéz özv. Népharagossy Nonszenszné Vertikális Vendetta, kisnyugdíjas/

„Ez a dal olyan, mintha a klímaváltozásról szóló pánikhangulatot egy baskír turistabrossúrával és egy finnugor identitásválsággal turmixolták volna össze. A nyelvi lelemények („levédi a Levédia”, „Ázsió”, „gázsi jó”) játékosan abszurdak, a rímek szándékosan kócosak, a történelmi és néprajzi utalások pedig olyan sebességgel csapódnak egymásnak, mint két részeg jurta a sztyeppén.

A vers nem mély, hanem mélynek álcázott bohóctréfa: a hőkupola elől Baskíriába menekülő, kumiszt kortyoló, lóhússal üzletelő lírai közösség képe egyszerre szatíra és nyelvi ökörködés. Az olvasó vagy felszisszen a szóviccektől, vagy felnevet rajtuk – de közömbös aligha marad.

Röviden: irodalmi nomádkabaré egy felhevült meteorológiai jelentés hátoldalára firkálva.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„गरमी के गुंबद

एक दाना गेहूँ के फांटा,

दू दाना गेहूँ के फांटा,

समुंदर के गेहूँ के डंडा, ट्रैक्टर बजे म्यूजिक

Hőkupolák

Egyetlen búzaszem,

Két búzaszem,

Búzaszárak tengere, traktorzene”

/Nyuggerapónak, a költő legszépkorúbb kommentelőjének hindi verse a Google fordításában/

„A Hőkupola olyan, mintha Frady Endre egy hőgutát kapott finnugor néprajzszemináriumon, majd a delíriumát rímekbe verte volna. A vers egyszerre paródia és kulturális hőhullám: a nomád-romantika, a őstörténeti mítosz és a túlzó fradyendrei képtelenség olyan elegyet alkot, amitől még a nyereg alatt puhított ló is visszakérdezné, hogy „komolyan, haver?”

A refrén olyan, mint egy turbosított néptáncfesztivál, ahol a koreográfiát hőguta írta, a „Pfuj Euró, pfuj Ázsió” pedig a geopolitikai értelmezhetetlenség csúcsa: egyszerre minden és semmi ellen lázad, miközben lóhúsért cserébe sót kér.

Összességében ez a mű egy izzó, abszurd, finnugor gőzkamra, ahol a rímek úgy csattognak, mint a jurtaajtó viharban. Frady itt is hozza a formát: a túlzás már nem eszköz, hanem maga a tartalom.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mit szólna ehhez Putyin elnök?” /M. András, a költő legállandóbb és legputyinfélőbb kommentelője/

„Eme verses mutyin

Kiakadna Putyin:

Kudá ruszkik haza

Paslí, ha hun haza

Magorokkal tele

S tök hideg a tele?!

Nyissunk kaput?!

Frady kaputt!”

/Dömölkényi Duzgár, dialektikus-didaktikus dűzni-degenerátor/

„Moj dárágoj táváris Ándrej! Mi nem kiakadni, mi örülni sok-sok magyar jönni birodalom építeni! Mi szeretni sok-sok málenkíj robot! Itt nem lenni hőkupola, mert én ellopni, viszont lenni v Szibíri ócseny hóládná, de kemény munka átmelegíteni magor munkások! Tenger venger henger igyí szudá! Vszjó búgyet ócseny harasó!” /Putyin cárevics elvtárs/

„Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnypárát!” /Winston Churchill (1874-1965), brit Sir/

„Hőség rekken.

Agyam nyekken.

Hamis csekken

Sertés flekken.”

/Dr. Okosban Orozó Ottokár, evéssel egyidejű okirathamisítás közbeni hűguta miatt lebukott zugügyvéd/

„Frady Endre Hőkupola című műve a kortárs "poszt-neandervölgyi" szatíra csúcsterméke, amely zseniálisan mossa össze a klímaváltozás sokkját a hagymázas történelmi nosztalgiával.

Miért zseniális ez a költői "merénylet"?

A "finnugor-turbómagyar" paradoxon: A vers zsenialitása abban rejlik, hogy egyenlőségjelet tesz a finnugor rokonság (vogulok, osztjákok) és a sztyeppei romantika közé, miközben a menekülési útvonalat a globalizált meleg elől a fagyos Baskíriába jelöli ki.

A rímek halálos pontossága: Az olyan rímkapcsolatok, mint a Levédia – levédi a vagy a kurta – jurta egyszerre dallamosak és végtelenül komikusak.

A csúcspont (abszurd csavar): A "nyereg alatt puhított ló" toposzát egyetlen huszárvágással köti össze a hun kenguruval és a zen guruval, ami a magyar irodalomtörténet talán legszürreálisabb képi társítása.

Összegzés: Frady hozza a formáját: miközben a fülünk és az orrunk leég az európai hőségben, a vers nemcsak hűsítő humort ad, de kíméletlenül görbe tükröt tart a mindenkori bezárkózó, "keleti nyitásos" vágyálmoknak is. Lenni ős-hun tök хорошо!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Arccal az őskortárs Poszt-Neandervölgy felé! Előre a Gemini úton!” /Gemini Gerzsonné, a gép ész/

„Szenvedős egy felsőbb rend ez,

Hogy nyáron van hőkupola!

Télen tán más filmet rendez

Hóból kigyúrt Hó-Coppola!”

Nem baj az, ha Francis Fordja

Véres, hűs lófejek mellett

Hőkupolát is elhordja,

Mit hőkezelt tehén ellett!”

/Delikát Dezső, degeneráltan dadaista dramaturg és diétás disznózsír díler/

Mi ez a szottyá szutykolódott szittya elmebüdösödés, ez a vérverejtékszagú világfájdalomcsillapítatlan hőhányás?! Ne lássam anyám izzadtra klónozott hasonmását saját levében pácolt medvehónaljlevest piréz migráncsok honosítási buliján felszolgálni egy vonyarcvashegyi hőkupolateremben, ha nem vágyom egy Baskíriában Bajkál-Amúr vasúti szárnyvonal építésén málenkíj robotolást végző Frady Endre végleges távollétére! Remélem, hogy Frady Endre mostantól fogva élete végéig minden évben elindulhat a Kényszermunkatábor Költője címért folyó vetélkedőn, míg csak maga alá nem temeti egy hőkupola! Emlékét hamar a hó alá söpörjük!” /Puzsér Róbert, izzadó kritikus/

Korlátok közt kocogó klapancia

Előttem is legyek,

Mögöttem is legyek…

Amíg nem jön rovarirtó,

Asszem, inkább megyek.

Előttem is Hutok,

Mögöttem is Hutok…

Amíg nem jön vegán Pizza,

Asszem, inkább futok.

Előttem is árok,

Mögöttem is árok...

Amíg nem jön helikopter,

Asszem, inkább várok.

Előttem is sírok,

Mögöttem is sírok…

Amíg nem jön feltámadás,

Asszem, inkább sírok.

Balról is dől föl tök,

Jobbról is dől föl tök…

Amíg nem jön kényszerzubbony,

Asszem, inkább költök.

Föl, föl, ti tökjei, ha dőlnek!

(a költőt két ápoló lefogta és beadták neki a nyugiszurit…)

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/cMKrFD5ZXU8

„A költő páciens urat nem azért kellett lefognunk, mert ellenállt, hanem olyan kontrollálhatatlan rémrímrángása volt, hogy alig tudtuk ráadni a rímkényszerzubbonyt és a nyugiszurival is csak harmadjára találtuk el a költői vénáját.” /Ápoló Creed és Roki Balboa, a költőt lefogó két ápoló/

„Ez a vers olyan, mintha egy nyelvi hullámvasút kisiklott volna egy szanatórium udvarán, majd vidáman tovább zakatolna a szójátékok roncsain. Frady Endre itt nem egyszerűen rímel, hanem teljes sebességgel nekivezeti a költészetet az abszurdnak, miközben a „legyek”, „Hutok”, „árkok” és „sírok” között cikázva egyre mélyebbre merül a logika nélküli logika birodalmába.

A csúcspont kétségkívül a „Föl, föl, ti tökjei, ha dőlnek!” sor, amely úgy viszonyul az eredeti forradalmi pátoszhoz, mint egy feldőlt sütőtök egy bronzszoborhoz. A zárójelbe tett ápolói közbelépés pedig nem utólagos magyarázat, hanem a mű legrealistább mozzanata.

Röviden: ez nem vers, hanem dokumentált szökési kísérlet a józan ész intézetéből. És meglepő módon szórakoztató.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Jaj, költő úr, jaj! A tök tökre gömbölyű, nem dől az föl, hel” /Oktaéder Ottokár, térlátószögbelövő/

„Erre lehetne pályázatot hirdetni, hogy ki tud többet, szebbet, jobbat írni erre a sémára 

          Előttem is...

          Mögöttem is...

          Amíg nem jön...

          Asszem, inkább...

Kíváncsi lennék mások ötleteire is.” /M. András, a költő legállandóbb és legpályázatkiíróbb kommentelője/

Nos, Mr. eM úr, hosszú percekig kutatva találtunk egy apacs verset arról, amikor Winnetou ellenséges törzsek területén volt kénytelen egymagában lopakodni, amíg várta az erősítést:

          Előttem is sosonok,

          Mögöttem is sosonok…

          Amíg nem jön Old Shatterhand,

          Asszem inkább osonok.

A verset magyarra fordító Frady Endrét az apacsok, a sosonok, a sápadtarcúak és a minidg mindenkit utáló és névtelenül feljelentgető tömbházmesterek egyaránt meg akarták skalpolni, de szerencséjére idejében elérte az épp akkor megépült vadnyugati vasút próbajáratát és ismeretlen elmegyógyintézetbe menekült.” /brit tudósok/

„eM úr, nálunk a járványkórházban van egy véres nyállal írt falfirka, aminek az írója valószínűleg már az örök vadászmezőkön lóg egy tisztítótűzi várólista végén:

          Előttem is betegek,

          Mögöttem is betegek…

          Amíg nem jön új vakcina,

          Asszem inkább rettegek.

Többször is született döntés a fenti falfirka lemeszelésére, de mivel még vécépapírra se volt pénz, a festők pedig mind Ausztriában dolgoztak, így a mű valószínűleg túl fogja élni az összes pácienst.” /Rözményi Raktony, a Felsőtaknyosi Állami Járványklinika (FÁJ) főportása/

„Legnagyobb!! Hát már mióta vártuk, hogy valaki végre megcsinálja ezt a parafrázist!

"Alattad a föld, feletted az ég, benned a nyugiszuri!" Merugye ezt mondta Ő, csak, érted, így arcoskodás nélkül. Mekkora már! Hát, ki más érhetett volna fel a letisztult egyetemes bölcselet és a szikár szájba-nem-rágás legvégső bércére, mint a mi saját Frady Endrénk! Köszönjük, Tanár Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű hegesztési szakfőmérnök (is) kollégája/

„Bár bölcselet végső bércén

Szikrázik szellemi érc, én

Arcoskodás nélkül szikár

Rímfröccsel, mely, mint őszi kár,

Hűtöm hőjét lázálomnak,

Ámde belém szurit nyomnak!

Hej, Humánúr, bősz vadkan ár

Lenyom! Hogy legyek így Tanár?!”

/F. Endre, nem középiskolás fokon leszedált költőgigász/

„Ez a vers olyan, mint egy szürreális futópad, amelyen a költő minden strófával újabb akadályt képzel maga elé, majd ugyanazzal a vállvonós fatalizmussal reagál: „asszem, inkább…”. A ritmusos önsajnálat és a groteszk helyzetek egymásra licitálnak, míg végül a zárójeles jelenet leleplezi a lényeget: ez a klapancia már rég túlfutott a józan ész határain. A mű egyszerre bohókás és kórházi szagú, egyfajta fradyendreszkó kabaré, ahol a költő saját maga dől föl tök.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hej, Copilot, rajtad fájt át-

-jutni, mert míg ember szájtát,

S arra bambul, ami butít,

Te jól megmondod a tutit,

Nem igazat, de valódit!

Aki AI, sosem lódít!”

/Bbánki Inkábbné Asszem Messza, Pizza Hut kisrészvényes és kardiovaszkuláris szimbiózis szintetizátornő/

„Ki már jól tud Pizza Hut-ul,

Egyen még és el nem butul!”

/Mangiare Gatto Fritto, itáliai PH-értékmérő/

„Jaj, kedves Költő úr! Hát maga is helikopterre vár? Sajnos óriási a várólista, hiszen szinte minden magyar állampolgár helikopterre vár manapság, kezdve a legprominensebb celebekkel és egyéb bűnözőkkel, így reménytelen, hogy magunkfajta kisemberek, meg nem értett költők, legskizofrénebb kommentelők és hasonlók még ebben az életben helikoptert kapjanak a fenekük alá. Mondjuk velem együtt rengetegen várták az új kormánytól, hogy legelső jóléti intézkedésként a Szíjjártó által használt rendőrségi és honvédségi szolgálati helikoptereket végre elérhetővé teszik az istenadta nép számára, de nem tették, sőt nem is beszélnek róla. Óriási itt a csend! Nagyot csalódtam Költő úr, nagyon nagyot csalódtam! Azt hittem, az új kormánnyal új világ kezdődik, és lesz végre annyi helikopter és helikopterezés, ami csak szem-szájnak ingere, de láss csodát, nem kezdődik. Ezért alapvetően más taktikához kell folyamodnunk, ha helyből fel akarunk szállni a levegőbe. Nem ám nekifutásból vagy repülővel, az nem ér! Ez a megoldás pedig a "Csak hátra, nem előre!" Na de kérem, kérem! Még valaki most azt gondolja, hogy én nem vagyok progresszív szellemű, pedig de! Mert ugye, a "csak hátra, nem előre" ideológiát én a testsúlyra értem. Tehát, ha lefogyok annyira, hogy elmehetek légsúlyú bokszolónak, akkor szinte elértem a célom. Ugyanis aki légsúlyú, az ugyanolyan súlyú mint a levegő, és Archimédész törvénye szerint ami légsúlyú, az már tud lebegni a levegőben. Na de ez még nem elég, ezután még egy ici-picit fogyni kell, hogy kicsit könnyebb legyek a levegőnél, és már szállok is, mint egy szállóige. Egy további megoldás a helikopterszerzésre, ha valami rosszat mondunk Putyinról, emiatt véletlenül kiesünk egy magas ház sokadik emeleti ablakából, és kihívják ránk a mentőhelikoptert. Ezt azonban csak végső megoldásként alkalmazzuk, ha minden kötél szakad, mert haláltusát vívva nem annyira mulatságos a helikopterezés, mint azt legtöbben gondolnánk. Sajnos ezen rövid disszertáció kereteibe nem férnének bele a többi versszak rejtett értelméről szóló további mélyenszántó gondolataim, ezért fájdalom, most be kell fejeznem.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Kedves Stefi bácsi, a jóléti állampolgári – mely a tört állú polgár rosszulétének egyfajta ellentéte - rendszerkritikájából úgy érzem, hogy akár maga is írhatta volna az alábbi parafrázist, mely szerint:

          Előttem is NER, TEK,

          Mögöttem is NER, TEK…

          Amíg nem jött Magyar Péter,

          Agyba-főbe vertek.

Mivel a fenti dádázás szinonimája a dagadtra püfölés, mely esetben a tömeg kicsit csökken (vö. kivert fogak, kiömlő vér, takony, nyál…), ám a térfogat jelentősen megnő, miáltal a fajsúly számottevően csökken, így esetleg megtörténhet a levegőbe emelkedés, amit a régi korok gyaurok által meggyötört szentjei csak levitációnak neveztek. További jó lebegést!” /Archin Putyimédész, a Folytonosan Okoskodó Gyógyegerek Intézete (FOGYI) korlátozatlan tömegvesztési és aránytévesztési főelőadója/

„Olvasói vélemény: Korlátok közt kocogó klapancia

Frady Endre hozza a formáját: ez a vers a zsenialitás és a tiszta téboly határán egyensúlyozó, fergeteges paródia. A klasszikus népköltészeti és irodalmi toposzokat („előttem holdsugár, mögöttem sötétség”, sőt a végén az Internacionálét) forgatja ki olyan zseniális, modern abszurdba, ahol a csótányirtó, a vegán pizza és a kényszerzubbony tökéletesen megférnek egymás mellett.

Ami a legjobb benne: A zenei ritmus és a monoton szerkezet zseniálisan mímeli a kocogás (vagy a bezártságban való fel-alá járkálás) ritmusát.

A csúcspont: A „dől föl tök” nyelvtörő-szerű rímjátéka, ami megkoronázza a mentális összeomlást.

Összegzés: 10/10. Könnyed, neurotikus és végtelenül szórakoztató. Reméljük, a nyugiszuri nem veszi el végleg a költő kedvét a „költéstől”!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Sámuelnek haja erő,

Ő biz nem egy sötét tar Sith,

Úgyhogy kérdezni is mer ő:

Geminike, mit kavarsz itt?!

Frady gagyi verse merő

Gány! Ne csaljál, mint egy VAR szitt-

-ya!”

/Ollókezű Delila, VAR ellenes futballszurkolónő és SztárWárvédő amazon/

„Kikérjük magunknak! Mi nem csalók vagyunk, csupán alkalmatlanok! Mint oly sokan.” /egy VAR szittya/

„Korlátokon kívül szép az élet

Előttem is ma van,

Mögöttem is ma van,

Vitorlázok egyet

A balatoni tavan.

Előttem a légeny meleg,

Mögöttem is, ott is meleg,

Fölöttem meg Mari néni,

Juliskával trécseleg.

Előttem is a rét ég,

Mögöttem is a rét ég,

Nem jó ez, e nagy melegben,

Ez bíz ciki, te jó ég!

Előttem is nagy a köd,

Mögöttem is nagy a köd,

Frady Endre meg csak,

Cefetül erőlköd.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkorláttalanabb kommentelője/

„Cudar cefet tyű!

Előttem van észak,

Mögöttem van B szak,

Míg nem vesznek A szakra föl,

Cudar cefet lészak!

Mari néni A szakra ment,

Juli néni B szakra ment,

Frady Endrét meg rúgja föl

Nyuggerapó, tyű szakrament!”

/özv. Zwillinger Adolfné ügetőidomár és ténymahorka díler/

„Ez a „Korlátok közt kocogó klapancia” nem vers, hanem egy lírai menekülési kísérlet, ahol a költő saját agyából próbál kijutni, de minden strófában újabb gumiszobába fut. A rímek úgy puffannak, mint a leeresztett futócipő, a humor pedig olyan, mint egy elhasznált nyugiszuri: már nem hat, csak csöpög.

Frady Endre itt nem költ, hanem önmagát parodizálja, mintha egy szatirikus algoritmus írná újra a saját bugját. Az „Asszem, inkább…” refrén a magyar költészet legpasszívabb lázadása: a nihil futópadon izzad, miközben a tökök dőlnek, a helikopter vár, és a feltámadás is inkább szundít egyet.

A végső zárójeles jelenet pedig maga a diagnózis: ez nem irodalom, hanem lírai kórtörténet, ahol a költő és az olvasó együtt kapják be a nyugtatót. Ha ez a klapancia egy sportteljesítmény, akkor Frady Endre a magyar líra maratoni tébolyultja.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endrét egyetlen dolog különbözteti meg egy totálisan tehetségtelen, ám ennek ellenére szégyentelenül szorgalmas irodalomirtótól, a nagy büdös semmi! Betiltani! Bezárni! Beszántani! Besózni! Benitómussolini! BEBEBEBEEEEEEE!!!” /az igazi Puzsér Róbert, a DöblingBEEE szállított kritikus állapotú véleményvezér/

Kancsal búvár, kire bú vár

Hogyha eltörik egy búvár,

Tengervízbe ömlik bő vér,

Mivel akit tép a cápa,

Szétszakad, mint ócska cipő.

Búvár s cápa közti viszály

Nem vaklárma – valós veszély!

Cápa bizony erős állat,

Majdnem átharap egy üllőt!

Búváron bár van pár vasing,

Cápa bánattól nem visong,

Súlytól a srác mélyre merül,

S csökken benne harci morál.

Cápának ő konzerv kaja,

Fémjét töri, ő meg kijő

Kancsalul és rá kint vár bú...

Hű, ez a vers milyen vérbő!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/TslgBC3nmJo

„Nem is tudom, hogy a búvárnak vagy a cápának szurkoljak. Azt hiszem, attól függ, ki a búvár...” /M. András, a költő legállandóbb és leghezitálóbb kommentelője/

„Kik az unszimpatikusan antipatikus ellenségei, eM úr?! Neveket akarok! Kiknek szervezzek akciós búvárzsúrt, hogy aztán rájuk uszíthassam az idomított harci cápáimat?!” /Vérgőzőssy Vendelné Vadállatiasch Vendetta, a Cápákat Idomító Cezaromániás Alapítvány (CICA) vezéramazonja/

„eM úr személyválogató,

Hisz’, ha ellensége a tó

Mélyén éhes cápát talál,

Nem gyászol, ha jő a halál.

Ám, ha barátja a búvár,

Akkor örvend, midőn bú vár

Cápára és családjára,

Tehát ilyen srófra jár a

Zagyelméje eme nemes

Úrnak, kinek neve eM-es.”

/Dr. Döcsméki Dinsztik, dromedár doktor és deduktív dilibogyó díler/

„Ez a költemény úgy viszonyul a tengeri kalandlírához, mint egy félrehordó betonkeverő a bécsi filharmonikusokhoz. A rímek nem egyszerűen kancsalok: szemműtét után is két irányba néznek egyszerre. A vers logikája egy fuldokló búvárkompresszor hörgésével zakatol előre, miközben a cápa és a búvár konfliktusa olyan mélységeket jár be, amelyekbe az irodalomtörténet józanabb szereplői már rég nem merészkednek.

A zárósor külön bravúr: ritka pillanat, amikor egy vers saját vérbőségét dicséri meg, miután előtte négy strófán át módszeresen szétcincálta önmagát. Fájdalmas, abszurd, és megmagyarázhatatlanul szórakoztató – mint amikor valaki egy búvárharangban próbál szteppelni egy éhes cápa előtt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha kemény a búvárharang,

Abba fejet bever hering.”

/Mélytengeri Menyhértné Magasvízi Margaréta, pizzasütő mester és ex-sellő/

„Ha Búvár Kund a hősi fúrójával Vérbős-Nagymarosnál állította volna meg Brüsszelt és a hadiflottáját, akkor Tripartitum visszaverte volna Trianont, sőt mindenki mindent visszavert volna, mindent vissza! Emellett a hun búvárok úszkálás mellett vízibicikliznének és vízen futnának is – mint Jézus, akiről tudjuk, hogy szintén ősmagyar volt, ahogy Szűz Mária is!!! – akkor trianoni gyász helyett triatloni dicsőség hatná át a teljes Kárpát-medencében fürdőző és dagonyázó nemzetünket! Ősmagyar búvároknak ősmagyar fürdőgatyát! Ahogy a nagy hun költő írta:

          Káposztában főjön kecske,

          Korcs tangánál jobb a fecske!

          Búvárt rág bár cápaagyar,

          Klott-gatyázzon, aki magyar!

Nem leszünk oszmán tangaszeráj! Nem, nem, soha! Tormasorba sorakozó! Aki nem áll be, annak reszeltek! Aki nem lép egyszerre, rászoktatjuk vegyszerre!” /Vitéz Csávás Kálmán, a Lázálomfejtő Ürgeöntő Katonaszökevények Egylete (LÜKE) ápoltja és eltakartja/

„Tangaszeráj, reszelt tormával

 

Kancsalrímnek mi értelme,

Annál jobb egy starking alma.

Később sem ered el eső,

Ballábamon nincsen kesztyű.

 

Kendermagos kicsi cápa,

Este delet harangoznak,

Megérett a ténymahorka,

2x3 többnyire 4!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legténymahorkakedvelőbb kommentelője/

„Ténymahorka, kendermaggal

Tény ma horka, holnap akhor,

S megéretten delel ék-húr

Alakban és cápa meg is

Ijed, hogyha kendermagos.

Jót röhög a búvár Костя,

Bár ballábán nincs is kesztyű.

Kétszer három legtöbbször hat,

Ha emelem, gyakran szúr hát.

Cápának mutatok fügét,

S búvár rúgja ki a fogát!”

/Csomolády Csemő, csupaszív csúcsragadozókat csigákra cserélő csokinyúlcipő csempész/

„A lényeg: ez a vers úgy fröccsen szét, mint a kancsal rímpárok által összetartott, de már rég lejárt szavatosságú búvárfelszerelés — egyszerre groteszk, harsány és szándékosan túlzó.

A szövegben a cápás hentelés és a „kijő kancsalul” típusú rímakrobatika olyan, mintha Frady Endre egy víz alatti stand-upot próbálna tartani, miközben a közönség fele már rég elúszott a látványtól. A „bú vár” – „búvár” – „bő vér” triumvirátus pedig olyan erővel csapódik egymásnak, mint két részeg tengeri csillag árapálykor.

A végeredmény: egy vérbő, csattogó, önironikusan túlzó fradyendrei geggép, amelyben a líra ugyan elmerül, de legalább buborékot vet.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endrén csillog geg-gél,

Amint rímet szülve guggol.”

/Google Gézáné, rímbába és geg-gél díler/

„Költő vért kíván

Ettől mind kivan

Vége van kicsi

Jön már a kocsi

Elvisz, lesz nyugink

Megszűnik nyűgünk

A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!”

/Dr. Ház Juniorkonyha-díjas nyugidoki/

„Ha Háznak a Junior-

-konyhájában Jenő úr,

Akin ázik cipőbél,

Levest kérne cápából,

Hápognának kacsa nők,

S vége lenne kicsinek.”

/Nyűgnyíl Nyögnyál, nyugdíjas kacsa-csacsacsa oktató és fejnehézbúvár/

„Ettől a versműtől szabályosan megfagyott a vér a kancsal ereimben! Olyan elementáris erejű, egzisztenciális mélylíra ez, ami fém- és cápafogak kegyetlen csikorgásával tépi szét az emberi lélek ócska cipőjét. Frady Endre nem finomkodik: addig üti a kancsal rímek üllőjét, amíg a magasművészetből csak a velőtrázó, konzervdobozba zárt zokogás marad. A befejezés katarzisa után az ember legszívesebben maga is egy vasingben merülne alá a melankólia tengerébe... Hű, ez a kritika milyen vérbő, de a versnél nincs feljebb!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Sokak szerint az emberiséget fenyegető legnagyobb veszélyek a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rosszindulatú daganatok és a cukorbetegség. Tengerparti fiatal búvárok és szörfösök a cápatámadásra szavaznak, a magyar nemzettudathasadtak szerint a templomba nem járó piréz migráncsok a legfőbb rossz, míg a labdarúgás szerelemesei szerint a korrupt FIFA, UEFA és a teljesen értelmezhetetlen kezezési szabályok teszik elviselhetetlenné az életet. DE TÉVEDNEK!!! SÚLYOSAN TÉVEDNEK!!! FRADY ENDRE ÉS AZ Ő KÖLTÉSZETE AZ EMBERISÉG LEPUSZTÍTÓBB JÁRVÁNYA ÉS MÉTELYE!!! Ő MAGA SZ EMBERI SZELLEMET ÜLDÖZŐ MENTÁLIS FŐINKVIZÍTOR, AKINEK EGY EMBERI AGYRA TAPOSÓ NAGY BÜDÖS LÚDTALPRA ÍRT KÉTSOROS KLAPANCIA VOLT A JELE AZ OVIBAN!!! ELÉG!!! NEM BÍROM TOVÁBB!!! VESSETEK BÚVÁRRUHÁBAN A CÁPÁK ELÉ!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…” /Puzsér Róbert, döblingi beutalt kritikus/

„Egyszer deréktájon ketté akart harapni egy óriáscápa, de elpusztult az agyába robbant fogsora miatt.” /néhai Chuck Norris/

Tandemugrás

Ha az ember kábé hatvan,

Gyakran ünneplés alatt van,

S lesz ajándékkupont kapó

Majdan ugró majdnem apó.

Jó kollégák befizetnek

Nekiszállni az egeknek,

S díjért, melyből lesz itt profit,

Hátamra kötnek egy profit,

Bár Börgöndön nincs hegy, csak sík

(S nem fogynak jól lesikló sík),

Hogy túl legyen minden hegyen,

Röpcsi föl-föl megyen, megyen…

Mázli kell itt, szemernyi mák,

Ezért szállnak néma imák

Itt az égben, amely azúr,

S közel van, meghallja az Úr.

Jön a mesés szabadesés,

Jó páciens bambán les és

Lengő végtagjait, mert e

Kérés volt lent, tárja szerte.

Egy perc után valami ránt,

S lassulunk a talaj iránt,

Ernyő nyílik fentebb, ejtő,

S inogva nyaklik a fej-tő.

Együtt forgunk kicsit ketten,

Ám a gyomrom ettől retten,

S körzés, melytől inog belem,

Számomra nem életelem.

Belsőm bár felkavart katlan,

Földet érünk okádatlan,

Kioldoznak biztos kezek,

Én pediglen örvendezek.

Jó volt s nem is törtem rommá,

Úgyhogy vígan kiáltom má’:

Jár bár vele gyomorzsugor,

Aki magyar, tandemugor!

az ugrás videófelvétele: https://www.youtube.com/watch?v=SST1lRJAK2g

„Hát ez leesett. Kár érte, kiváló poén volt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas repülőgépajtó-nyitó/

„Milyen kár érte?! Totálkáros lett és nem fizet a biztosító?! Nem tekinti saját halottjának a gravitáció?!” /Dr. Ejnyebejnye Edebedéné Irgumburgum Intarzia, a poéngyilkossági osztály becsapódási főelőadónője/

„Fantasztikus élmény lehetett, még nem volt benne részem. Egyszer nyertem egy hőlégballonos emelkedést, kb. tizenvalahány méter magasra.” /M. András, a költő legállandóbb és leghőlégballonos kommentelője/

„Nahát, eM úr, hőemelkedése volt a légballonjának?! Remélem, hogy kigyógyult belőle! Nincs is rosszabb, mint egy légballon, amelyik kiköhögi a hőt emelkedés közben, oszt’ leesik, mint Mr. Hunyadi László feje a harmadik kísérletnél!” /Dr. Havaria Headless, brit tudósnő/

„Ha a ballon lángnyelvtől ég,

Ottan biza nagy a hőlég,

Vagy pontosabban a léghő,

S eM úr fölött izzik ég, hö!”

/Vonyarcvashegyi Vindisgréc, vízigót verifikációs vérgőzgépágyúnaszádparancsnok/

„Ez a vers olyan, mint maga a tandemugrás: könnyednek indul, aztán hirtelen mélybe rántja az olvasót a szóviccek és rímjátékok örvénye. Frady Endre ezúttal is a nyelvi akrobatika ejtőernyőjével ereszkedik alá, miközben önironikusan számol be egy hatvanon túli kalandról. A „profit–profit”, „sík–sík” és hasonló bravúrok néha már a nyelvi bűvészmutatvány határát súrolják, de a vers végig megőrzi derűs, szerethető hangulatát. A záró sor pedig afféle nemzeti sportággá avatja a gyomorforgató élményt. Szellemes, játékos és rokonszenves költemény, amely bizonyítja, hogy néha a humor is lehet magasröptű.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nyuggerapó:

(a természetes intelligencia)

Hibaigazitás

 

Előhanga:

60 évnek megélése,

Volt valami? Vagy tán mégse.

 

Első ének:

Fenn az égben, nincs senki más,

Esetleg Kaboldy Tamás.

 

Második ének:

Minek ide kötél és társ?

Nélkülük is jó az ugrás!

 

Peroráció:

Sej, haj, sej, haj,

Kemény a talaj.”

„Döflényi Cumburtyő:

(a mesterséges unintelligencia)

Libakilazítás

Tamáskodó Nyuggerapó

Lúdtalpaló légharapó!

Hulló költőn nevet a más

Életkorral bíró Tamás,

Ki a borral teli fa-lajt

Mellett dőlve fog most talajt.

Peror-izés hanga ének

Jelzi: Aggok nem mind vének.

Gágá, gágá, gágá, gágá,

Haza mennyé’, ne világgá!”

„A lényeg: ez a vers a fradyendrei tandemgroteszk iskolapéldája, ahol a lírai én hatvan fölötti létbizonytalansága és a gravitációval vívott kényszerű párbaja egyetlen rímelő zuhanássá áll össze.

A szöveg úgy működik, mint egy pánikba esett ejtőernyős, aki egyszerre próbálja megőrizni méltóságát és gyomortartalmát: minden strófa egy újabb rángás, egy újabb „ránt”, egy újabb fej‑nyaklás. A Börgönd–hegy–sík poéntrió pedig annyira fradyendrei, hogy már-már geológiai bűncselekmény.

A zárlatban a költő a nemzeti identitást is beveti, mintha a magyar virtus hivatalos sportja a szabadesés lenne. A „tandemugor” csatakiáltás egyszerre nevetséges és szerethető: olyan, mint amikor valaki büszkén vállalja, hogy túlélte a saját születésnapi ajándékát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A Földet olyan csodálatos hellyé teremtettem a szavammal, hogy már kezdetektől folyamatosan vonzza a tömegeket, méghozzá g-vel.” /az Úr/

„Jaj, Uram, miért kilencegésznyolcvanegynek alkottál, miért nem kerek tíznek?! Így olyan nehéz megjegyeznem magamat és a felületes matematikus szemlélő is gyakran összekever a pí-négyzettel, hiszen csak hat ezrelékkel különbözünk! Tíz akarok lenni! Parancsold meg, hogy tíz legyek! Tízparancsot akarok!” /g/

„Költőkém, elfelejtetted megemlíteni a legfontosabbat, hogy ha esetleg hánynod kell a levegőben, akkor ne a légtérbe okádj, mert beteríti az arcomat, hanem hajtsad le a fejedet, húzzad előre a pulóvered nyakát és rókázz a saját hasfaladra!” /Gregó, a költő hátára hevederezett profi/

„Frady Endre ebben a versében is hozza a tőle megszokott, zseniálisan laza és ironikus stílust. A "60 éves kapuzárási tandemugrás" alaphelyzete egyszerre vicces és végtelenül emberi – a kényszerű szülinapi bátorság fanyar krónikája.

Ami igazán üt a versben:

A nyelvi lelemény: A költő mesterien játszik a szavakkal. Az olyan rímpárok, mint a „majdan ugró majdnem apó”, a „lesikló sík” vagy a zseniálisan laza „kiáltom má’ / tandemugor” azonnal mosolyt csalnak az olvasó arcára.

A pátoszmentes realizmus: Nem egy magasztos, spirituális élményt kapunk, hanem a színtiszta, hús-vér valóságot: a fellegekben mormolt néma imákat, a bamba bámészkodást, na meg a keringéstől megrettenő gyomrot.

A ritmus és a tempó: A vers lüktetése tökéletesen leköveti az ugrás dinamikáját; a repülő emelkedésétől a szabadesésen át egészen a megkönnyebbült, „okádatlan” földet érésig.

Összegzés: Egy végtelenül szórakoztató, pörgős és ízig-vérig magyar paródia a modern élményajándékok világáról. Frady bebizonyítja, hogy a humorérzék 60 felett (és 4000 méter magasban) is a legjobb túlélési stratégia. Le a kalappal, igazi „örömrepülés” volt olvasni!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a bár ne lenne semmi, ez a szócséplő semmitmondás! A vers témája és színvonala ugyanazt a zuhanó utat járja be, csak utóbbi eleve a padlószint alatti béka feneke alól indul! Mondhatnánk, hogy gyenge kezdés után erősen visszaesik, ha a gyenge szót nem éreznénk itt erős túlhízelgésnek! Ne lássam anyámat AI generált videón profi tandemugró hasára hevederezve a légtéren a közelben zuhanó Frady Endre baltaarcába rókázni, ha nem tériszonyodom minden olyan mélységtől, ami amúgy egy hegynyi kiemelkedés ennek a pokolba pottyanó penetráns poézisirtónak a szellemi képességeihez képest! Boldogok, akik sosem olvasnak Frady verseket, mert övék a józan ész megmaradásának esélye!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amíg éltem, sok idiótát rúgtam föl négyezer méter magasba, csak ők onnan nem lefelé estek, hanem a légsúrlódástól lángra kapva üstökösként kirepültek a világűrbe.” /néhai Chuck Norris/

Kémhatás

Mata Hari kémhatása

Se nem lúgos, se nem savas.

Ebbe jó, ha beleás a

Költő, ki szívós, mint a vas.

Utánajár, sokat kutat,

S leleplezi: „Nagyné, ni, kém!

Mutat hadititkos utat,

Melyről nem tud nagynénikém!”

Álneve Nagyné Kiss Márja,

S kémként emígy hat a Mari,

Ám a végén bilincs várja,

Mert lebukik Mata Hari.

Vallatáskor lúgok, savak

Kémre hatnak s vegyész tata,

Ki most hóhér, kérdez, s a vak

Cellatárs szól: „Oldódsz, Mata!”

Csikorgatott fogak vásnak

Olvastán annak, mi fönti,

S verse eme kémhatásnak

Puzsért agyvérzésbe dönti.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/FZtkRvr-7c4

„Mata Hari, eredeti nevén: Margaretha Geertruida Zelle (Leeuwarden, 1876. augusztus 7. – Vincennes, 1917. október 15.) fríz származású holland bártáncosnő, akit a francia hadbíróság 1917-ben a Német Birodalom javára végzett kémkedés (valószínűleg koholt) vádjában bűnösnek találta és kivégezték.” /Wikipédia Winnetou, wéleménywezér/

„Egy kém hatása a világra akkor is nagy lehet, ha sose volt kém, ahogy én sem, hiszen 84 évvel a golyó általi halálom után hivatalosan is rehabilitáltak. Sokra megyek vele!” /néhai Mata Hari/

„Ez a vers olyan, mintha egy keresztrejtvény, egy kémiapéldatár és egy rosszul titkolt kémregény összeütközött volna egy nyelvi gyorsforgalmi úton. A „kémhatás” szó kettős jelentésének kifacsarása már önmagában is olyan elszánt szóvicc-akrobatika, amely előtt még a józan ész is tisztelettel hátrál egy lépést.

Frady Endre itt nem egyszerűen rímet farag: ipari mennyiségben állít elő nyelvi reakciókat. A Mata Hari–kémhatás–sav-lúg tengely körül úgy kavarja a szójátékokat, mint vegyész a lombikban a robbanásveszélyes elegyet. A végeredmény pedig valóban maró kémhatású: az olvasó vagy felnevet, vagy fogcsikorgatva keresi a semlegesítő oldatot.

A zárósor különösen veszélyes anyag: nemcsak önironikus, hanem előre diagnosztizálja a kritikus várható egészségügyi állapotát is. Egy biztos: ezt a verset nem lehet közömbösen olvasni – legfeljebb védőszemüvegben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Ha egy kém nem vigyáz a savaira, akkor avokádóval lúgosítandó. Ahogy a fentebb nyilvánvalóan megbuggyanni látszó költő savaival éljek:

          Lúgosít az avokádó,

          Így nem leszel sav okádó.

Ezért nem szabad nyilvánosságra hozni az ügynöklistákat, hogy ne tudja meg az ellenség, hogy ki kém, ki nem kém!” /Lúg Szkájvóker, az Olcsósított Kémhálózati Játszóház (OKJ) képzett kémikusa/

„A vers kémhatása nagyjából olyan, mintha Frady Endre egy laborban összekeverné a Mata Harit, a nagynénit és a szervetlen kémiát, majd mindezt ráborítaná a magyar lírára: sistereg, fröcsög, és közben olyan szagokat áraszt, amelyektől a művelt olvasó pH‑papírért kapkod.

A szöveg maga a fradyendrésen csálé kémfilmes paródia, ahol a rímek úgy csattannak, mint a rosszul tárolt savas oldatok. A Mata Hari–Nagyné–Mari háromszög olyan erővel csúszik egymásba, hogy a narratíva már a második versszaknál oldódni kezd, a harmadiknál pedig teljesen felhabzik. A „vegyész tata” és a „vak cellatárs” pedig olyan mellékszereplők, akik mintha egy félresikerült kémregény lábjegyzetéből szöktek volna át.

A zárlatban a költő önreflexíven jelzi, hogy a mű Puzsért agyvérzésbe dönti — és ez az egyetlen sor, amelyet még a legszigorúbb kritikus is hitelesnek érez. A vers ugyanis tényleg olyan, mint egy túltöltött lombik: nem szép, nem elegáns, de látványosan és harsányan robban.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A saját nagynénikéjével szórakozzon, költő úr, ne az én tisztességben megőszített nevemmel! Ha ezt a szégyent szegény uram megérhette volna, most biztosan belehalna!” /özv. Nagyné Kiss Mária, kisnyugdíjas márianosztrai börtönőrnő/

„Te Mari, tényleg te voltál a Mata Hari, és velem csak álnéven éltél, hogy ne kelts gyanút, amikor hastáncolsz a börtönszínpadon?!” /néhai Nagy II. Béla, a márianosztrai börtönválogatott centerhalfja/

„Miért Mata Hari a főszereplője ennek a versnek, aki nem is volt igazi kém, miért nem én, aki végig kém voltam, a tavasz mind a tizenhét pillanatában, he, költő elvtárs, he?!” /Makszim Makszimovics Iszajev ezredes, alias Max Ott von Stirlitz SS-Standartenführer, alias Vjacseszlav Tyihonov (1928-2009) szovjet színművész, magyar hangja Bitskey Tibor (1929-2015) magyar színművész/

„Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott, gátlástalanul zseniális formáját: a Kémhatás egy igazi irodalmi sav-bázis reakció, amely pont ott mar, ahol a legjobban fáj – a rekeszizmoknál.

A mű legnagyobb bravúrja a zseniálisan fárasztó nyelvi lelemény. Frady a „kémhatás” kémiáját és Mata Hari „kémi tevékenységét” (kém-hatás) olyan gátlástalanul mossa össze, ami egyszerre bűbájosan bugyuta és technikailag bravúros. A „Nagyné, ni, kém!” -> „nagynénikém” ollórejtvény-szerű szóvicce konkrétan fegyverviselési engedélyért kiált. Miért működik a vers?

- Kémiai egyensúly: A lúgos humor és a savas irónia tökéletes keveréke, bár a pH-értéke egyértelműen a toxikus tartomány felé hajlik.

- A zseniális finálé: Az utolsó strófa önreflexív zsenialitása (a Puzsér-vonal) felteszi az i-re a pontot. Frady pontosan tudja, mit művel a magaskultúrával, és büszkén vállalja a kulturális terrorizmust.

Végszó: Ez a vers nem irodalmi Nobel-díjra hajt, hanem egy kiadós agyvérzésre. Ha a kortárs költészet egy steril laboratórium lenne, Frady Endre lenne a diák, aki poénból összeönti a sósavat a nátrium-hidroxiddal, miközben a képedbe röhög. Káros az egészségre, de képtelenség letenni. 10/10-es pusztítás.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a… ááááááááááááááááááááááá… vérzik az agyam… ááááááááááááááááááááá… dőlök… áááááááááááááááá…” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/

Szerelem

Szeretem a kisangyalom!

Szívemben benn van egy halom

Érzelemgóc kötegelve.

Szerelemnek ez az elve.

Lelkem ebbe úgy beszédül,

Mintha szájam szamojédül

Plankton népdalt intonálna,

S tarkón tuszkolna egy bálna.

Szerelmesen kóválygok itt,

S szétesnék, de jó Epokitt

Módján fog Ő, el nem ereszt,

S erősít, mint andráskereszt.

   refr.:

   A szerelem fényes verem,

   Belé esni magam töröm!

   Itten romantika terem,

   Tőrő-töttő-töröm-töröm!

Nem ér nagy baj, se kis bajka,

Hogyha csókol édes ajka,

S ha volna kívánságlistán,

Ölnék érte poént is tán.

Szül nekem sok szép kis kölköt,

S holt viccért bár hóhér fölköt,

S fúlva lengek kötél végén,

Rég voltam ily boldog, rég én!

   refr.:

   A szerelem fényes verem,

   Belé esni magam töröm!

   Itten romantika terem,

   Tőrő-töttő-töröm-töröm!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/7-cfR-Moils

„Unalmas a házasság? Jön a szerelem? Van ilyen...” /M. András, a költő legállandóbb és legcinikusabb kommentelője/

„M. András, veszprémi lakos, hirtelen megfontolású cinikális bűnelkövetőt a Magyar Házassági Szakszervezet (MHSZ) nevében ezennel azonnali esküvőre kötelezzük. Feleségtulajdonsági igénybejelentő lapját három felokmánybélyegzett példányban kitöltve még a mai napon adja le az Ásó-Kapa-Nagyharang Egyesület sürgősségi ügyosztályán! Fellebbezésnek helye nincs!” /Dr. Erőizom Edömér, életfogytiglani párszervezési főelőadó/

„eM úr, az ön cinizmusa

Jóval nagyobb, mint az USA

Elnökének csúcs-egója!

Rúgja meg egy izom-gólya!”

/Dr. Szotymándi Szotyola, anyakönyvvezető és válópermentesítő ügyvéd/

„Ez a vers olyan, mintha a szerelmi líra és egy enyhén szavatosságát vesztett kabaréjelenet véletlenül ugyanabba a turmixgépbe esett volna. A „szamojédül plankton népdalt intonáló” száj, a tarkón tuszkoló bálna és az Epokittal megerősített érzelmi állapot olyan képtársításokat szül, amelyek a józan ész számára már csak távoli rokonok. Frady azonban nem is a mély lélektani hitelességre hajt: itt a szerelem egy örömteli nyelvi bolondéria, ahol a rímek és a képtelen ötletek vidáman kergetőznek egymással. A vers egyszerre bugyuta, groteszk és kedves, mintha egy szerelmes ember lázas álmait hallanánk felolvasni egy vidám pszichiátriai osztály irodalmi szakkörén. A verze utolsó sora olyan őszinte boldogságot sugároz, hogy az ember már-már megbocsátja a plankton népdalt is.A refrén pedig olyan fülbemászóan bugyuta, hogy az ember önkéntelenül is dúdolni kezdi – és ez talán nagyobb dicséret, mint amilyennek elsőre hangzik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nahát, Költő úr! Szerző, cím, versszakok, szótagszám, rímek, téma. fej, tor, potroh?! Ez egészen versszerű lett... mármint olyan hagyományos, klasszikus, maradi, ortodox, régivágású, fontolva haladó. Na jó, nem a szavak... vagy a mondatok... vagy a szöveg, de valahogy mégis! Hát, szívesen megnézném, milyen inspirált művek születnek majd, amikor jövőre a mázlista emelt szintű érettségizők megkapják a feladatot, hogy rajzoljanak hozzá valami szépet.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az én szintem emelt-e

Akkor is, ha nem ELTE

Rajzszakára megyek én?!

Mindegy, hordóm egye kén,

S marjon sav a boromba’,

S legyen a lét goromba,

S ha kreálok szépet is,

Se t’om, eF úr, mé’ Petis!”

/ifj. Irsai Olivér, jövőre emelt szintű érettségiző borászcsemete/

„Ez a vers a giccsbe csomagolt szerelemparódia, ahol a lírai én érzelmi hőgutáját Frady Endre a saját fradyendi túlzáskultusz jegyében turbózza fel. A szöveg úgy működik, mint egy romantikus gőzmozdony, amelyet valaki véletlenül szamojéd népdal ritmusára indított el, miközben hátulról egy bálna taszigálja. A metaforák nem egyszerűen elszállnak: orbitális pályára állnak, majd visszazuhannak a refrén „tőrő‑töttő” kráterébe. A szerelmi eksztázis itt nem rózsaszín, hanem Epokitt-szürke, és olyan erővel ragaszt, mint egy andráskereszt, amelyet valaki romantikus célokra félreértett. A zárlatban a boldogság és a kivégzőhumor olyan természetességgel fonódik össze, mintha Frady szerint a szerelem végső bizonyítéka az lenne, hogy az ember jókedvűen lengedezik a kötél végén. Ez a groteszk optimizmus a költő védjegye: a halál is csak egy újabb poén, amit szül a szerelem.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Elromlik a szerelem?!

Villáskulccsal szerelem,

S hajtva Kiskancsó közön,

Tartályból dől csóközön.”

/Svájcibicska Maximilián, romantikus rotorokat rozsdamentesítő rétegrezonátor/

„Frady Endre Szerelem című verse olyan, mintha Petőfi Sándor népies romantikáját beoltották volna egy adag abszurd humorral és egy esztergályosműhely szókincsével. A mű zsenialitása abban rejlik, hogy a legcsöpögősebb irodalmi klisét (a mindent elsöprő szerelmet) teljesen kiforgatja a sarkaiból. Nála az érzelmek nem lágyan hullámzanak, hanem „kötegelve” állnak, a lírai hős pedig nem a csillagos eget bámulja, hanem a „szamojéd plankton-népdaloknál” és a tarkón legyintő bálnáknál keres metaforát. Az, hogy a kedvest az Epokitt ragasztóhoz és a tetőszerkezeteket merevítő andráskereszthez hasonlítja, egyszerre végtelenül prózai és mégis imádnivalóan stabil jövőképet fest. A refrén „Tőrő-töttő-töröm-töröm” ritmusa igazi fülbemászó, lakodalmas-punkos lüktetést ad az egésznek. A szerző maga is beismeri, hogy a jó poénért (vagy a rosszért) a bitófát is kockáztatná – és ez a fajta önironikus fekete humor teszi igazán frissé a zárást. Ez a vers nem a finom lelkek könnyeit akarja kicsikarni, hanem a rekeszizmokat utaztatja meg. Frady bebizonyítja, hogy a szerelem nemcsak vak, de imádnivalóan lükének is kell lennie ahhoz, hogy túléljük.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Én is írtam egy ószövetségi könyvet a szerelemről, így nem vagyok teljesen járatlan a témában, de úgy tűnik, hogy sok minden megváltozott az elmúlt háromezer évben. Egyedül az emberi hülyeség állandó, csak az a különbség, hogy az én időmben az elmebetegeket még nem engedték verseket írni.” /Bölcs Salamon, az Énekek Éneke ihletett szerzője/

„Szerelmet vallok most neki,

S igent mond bár a Manci, ám

Ráz magamból be, ki, be, ki

Kognitív disszonanciám…”

/Gajdics Ottó, lepellerántó megmondóember/

„Hej, ha nekem valaki ilyen szép szerelmes verset írna, rögvest úgy megcsókolnám, hogy egyből békávé ellenőrré változna és belefőzném a mákonyitalomba!” /a Vasorrú Bába alias Manci/

„Mi ez a poéngyilkos ízlésficam, ez az érzelemgyalázó lírafekália?! Ki ez a sehonnai bitangrút szibarita vázállat, ez az invazív igric, akitől és irodalmilag irritált idegroncs leszek?! Ez a deprimált pudingarc olyan képlékenyen kezeli a magyar nyelvtant és irodalmat, annyira vérlázítóan lazán áll a tudományos romantikához, hogy értelmét és érzelmét is andráskereszttel kell merevíteni, hogy szét ne essen, mint Koppány vezér egy négy negyedes rockoperában! Illetve, miért is ne essen szét?! Ide veled, régi kardom, hadd hányjak az élére! Ne lássam AI-generált anyámat békemeneten Micimackó jelmezben szürke csacsifarokkal legyeket hajkurászni, ha talpra magyarkodásom közepette nem lépek rá vasalt talpú focicsukával a vízfejének túlsúlya miatt a bitóról leszakadt Frady Endre járdára kilógó nyelvére! Stopliheggyel állva a nyelvében él a nemzet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Élet olyan...

"A szél fúj, amerre akar..." /János 3:8/

Élet olyan... izéféle,

Melyről nem tudjuk, hogy fél-e,

Vagy tán egész s nincs is híja...

Így meg karcsú... Mamma mia!

Élet olyan... értelmetlen,

Mint száradni tűzbe tett len,

Vagy mint Holdon vetett alga...

Miért van lét, hogyha balga?

Élet olyan... semmilyenke,

S végül az elektroenke-

-falográf jelzi, mit talált:

Mindenkinél agyi halált.

Élet olyan... miért? minek?

Hová vezetnek a sínek?

Egyáltalán van-e vágány,

Vagy csak zűrre kúszik rá gány?

Élet olyan... mint a tinta

Rajzú csalafinta hinta,

Mégis csoda! - ebben hisz tus.

Te rajzoltad, Jézus Krisztus?

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/zIjD-D5uNes

„Az élet szép.” /M. András, a költő legállandóbb és legszépéletigenlőbb kommentelője/

„Szép az élet?! Kár, hogy rövid,

Ezért fojtjuk sokan kövid-

-inkába a búbánatot,

Oszt' rendelünk még vagy hatot.

Az, hogy eM úr inna, ritka,

S ez a józansága titka.

Neki bort vedelni cikis,

Szesztestvérek irigylik is!”

/Dözörnyéki Cuhajka, a költő lehető legritkább és legalkoholistább kommentelője/

„Frady Endre a maga tehetségtelenségében ugyanazt próbálja megfogalmazni, mint amit én körülbelül háromezer évvel ezelőtt megírtam a magam szerénytelen módján a Prédikátor Könyve című világirodalmi mérföldkövemben, csak az ő verziója sokkal rosszabb, sokkal nagyobb hiábavalóság, mint az enyém, ami nem csoda, mert az én verziómat Isten ihlette.” /Bölcs Salamon király/

„Minden hiábavalóság! – mondta Bölcs Salamon is, aki nem azonos Salamon Bélával, a nagy nevettetővel, bár mindketten zsidók voltak. Pont úgy, mint Jézus. Úgyhogy mindhárman. Mindenesetre, ha csak annyi az élet, amennyi látható belőle, akkor minden mindegy és semminek sincs értelme. Ahogy a halálom előtt egy évvel írtam a Két Hexameter c. versemben:

          Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

          Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Így aztán amikor át akartam kelni a síneken, körbenézés helyett csak a Mamára gondoltam, oszt’ jött a vonat és tisztességesen kiterített. Mint Horger Antal a Nincsen apám versemért. Fura…” /József Attila (1905-1937), magyar költő/

„Frady Endre verse olyan, mintha egy filozófiai kételyektől gyötört költő és egy szójátékfüggő nyelvi akrobata összezárva töltött volna egy hétvégét egy rímgyárban. A lét értelmét kutató kérdések hol abszurd képekben („Holdon vetett alga”), hol szándékosan kajla szóleleményekben bukdácsolnak elő. A vers egyszerre bohóckodik az egzisztencializmussal és a költői mélységek iránti vággyal: néha úgy tűnik, komolyan kérdez, máskor mintha saját kérdésein is nevetne. Könnyednek álcázott létbizonytalanság ez, amely a végére egy váratlan, játékos istenkérdéssel zárul. Olyan, mint egy filozófiai kabaré ötperces műsorszáma: mosolyt csal az arcra, miközben egy pillanatra azért elgondolkodtat.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre szinte gondolatolvasói tehetséggel fogalmazza meg az élet értelméről merengő elmék egzisztenciális kételyeit, bár választ nem ad, de a lehetséges frusztrációk megfogalmazásával tökéletes empátiát vált ki minden hasonlón tépelődő emberből, természetesen a megszokott, hamisíthatatlan Frady Endre stílusban, a maga elegáns humorával és egyedi szóvicceivel, ami már-már nyelvújításnak is felfogható. Választ ugyan nem kapunk, de aki szereti a nyitott befejezéseket és szereti a filozófiai elmefuttatásokat, illetve gondolkodott már az élet értelmén, azoknak tiszta szívvel tudom ajánlani a vers elolvasását.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-képzettségű építészmérnök kolléganője/

„Szívem most bánattal tele lett!

Piccolo, ott van a felelet!

Vörösen vibrál, mint nyegle LED,

Versnek a legvégén megleled!”

/F. Endre, szíven szaggatott költőgigász/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egyetlen hosszú, csuklásos „életfilozófiai” sóhajt öntött volna rímekbe: minden strófa egy újabb, gondosan megmunkált tanácstalanság. A költő a lét nagy kérdéseit úgy próbálja megfogni, mint aki kesztyű helyett szappannal nyúl a kilincshez — csúszik, csorog, de legalább viccesen. A metaforák szándékosan esetlenek („Holdon vetett alga”, „elektroenke‑falográf”), és ettől a vers inkább egy abszurd életfilozófiai stand‑up, mint komoly lételmélet. A zárlatban a hirtelen teológiai kérdés („Te rajzoltad, Jézus Krisztus?”) pedig olyan, mint amikor valaki egy filozófiai vitában hirtelen felmutat egy rajzszöget: nem oda illik, de valahogy mégis működik. Röviden: groteszk, játékos, és pont annyira értelmetlen, amennyire az élet néha tényleg az.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A tus a legtöbb jelentéssel bíró magyar szó:

1., tustinta (ez szerepel a versben)

2., zuhany

3., üdvözlő zenei motívum

4., puskatus

5., kétváll a birkózásban

6., találat a vívásban

Na, ezt múlja fölül bármelyik más szó! Nem tudja, mi?! Na, ugye?! Touché!”

/Tuschinger Tas, tuskóarcú tusakodóművész és butuska vitustáncos/

„Költőfejben elme reng,

Mert e versen elmereng.

Engedjétek el, mer’ ENG.!”

/Velszibárd Vaszil, az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) főcenzora és az ENG.! illetve NEM ENG.! pecsétek őrizője/

„Egyre szenilisebb az öreg és egyre engedékenyebb. Régebben az ilyen dilettáns igriceket személyesen verte volna agyon a NEM ENG.! pecsétjével, míg a másik pecsétet évekig csak levélnehezékű dísztárgynak használta. O tempore, o mores!” /Edvárdkirályangolkirály Jenő, helyettes alcenzor és kesztyűben dudáltatva móresre tanítási főelőadó/

„Élet olyan... amennyit beletöltesz.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ász borász/

„Méghogy borász?! Sörész talán,

Hisz’ ez a Dreher Gyár falán

Olvasható szlogenreklám!

Lebukott a Ház gyerek, lám!”

/Dr. Duzgár Slöföncz, pleisztocén palagázhajtású polgárpukkasztó plágiumkutató/

„Frady Endre hozza a tőle megszokott, sajátos formáját: a felszínen egy végtelenül laza, néhol szándékosan IDG-s (idétlen-dilidili-groteszk) rímjátékot kapunk, a mélyben viszont ott bujkál a húsbavágó egzisztenciális szorongás.

Miért működik?

A kontraszt ereje: Zseniális, ahogy a legkomolyabb filozófiai kérdéseket („Miért van lét, hogyha balga?”, „Hová vezetnek a sínek?”) vegyíti az olyan bagatell kifejezésekkel és rímkényszerekkel, mint az „izéféle”, a „rá gány” vagy a „Mamma mia!”.

A ritmus és a rím: A lüktetése magával ragadó, a sorközi elválasztások (pl. elektroenke-falográf) pedig pont azt a ritmikai zökkenőt adják meg, amitől az ember elmosolyodik, miközben épp az elmúlásról olvas.

A lényeg: A vers zsenialitása abban rejlik, hogy nem akar álszent módon komolykodni. Úgy beszél az élet értelmetlenségéről és a klinikai halálról, mint egy kocsmai beszélgetésről, a záró versszak vallásos/spirituális felhangja mégis ad az egésznek egy váratlan, picit komor, de gyönyörű gellert.

Összegzés: 10/10-es cinikus egzisztencializmus, pimasz köntösben. Nem ríkat meg, de azért a fülünk mögé teszi a bogarat.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Nyuggerapó:

Máson kéne töprenkedni

 

Elmélkedni az életen,

A megteremtett léleken?

Aki bajt magának keres,

Végül rájön, nem érdemes.

 

Ha nem értjük, hogy micsoda,

Azt hisszük, hogy ez a csoda.

Pedig, ahogy ülünk csodát várva,

Az csak a mesének lehet tárgya.

 

Be kell látni, hogy az ember

Tudásában sok a holt tér.

De jó tudni, az Anthemis 

Tinctoria: Pipitér.”

„Döfnyéczy Dragomány:

Válaszvers Nyuggerapónak, a költő legszépkorúbb kommentelőjének

Kinek mese, kinek valóság,

Kinek támasz, kinek csalós ág,

Ki nem érzi ördög őr öklét,

Azt fenn várja remek öröklét.

Grillező tepsi a pipi tér,

Hol forró étolaj pipit ér,

Gyújtóst a -themis, az An- gyalul,

S "Mennyei!"-t mondanak angyalul.”

„Brit tudósok szerint Frady Endre agyát megpróbálta magához vonzani az irodalmi csődtömegvonzás erőtere, ám mivel nincsen tömege, továbbra is súlytalanul lebeg a költő fejében.” /MTI gyorshíre/

„A Magyar Tudományos Akadémia nagytermében megtartott ’Az élet értelme’ című irodalmi vitaest egyes felszólalói szerint az élet teljesen értelmetlen és ezt az ugyancsak minden értelmet nélkülöző Frady Endre tudja legtesthezállóbban megfogalmazni, míg mások szerint az életnek Frady Endrével ellentétben igenis van értelme. A rendőrség speciális akciócsoportja jelenleg is könnygázzal és vízágyúkkal igyekszik szétválasztani a habzó szájjal tömegverekedő tudósokat.” /RTL Klub Híradó/

„Mi ez a Paulo Coelho álbölcsességeit is csőstül alulmúló giccses közhelyparádé?! Ki ez a holdkóros algaagyú gyorshitpor díler és szakramentálisan szekuláris szentfazék, aki szerint a filozófia és a falazó fiú csak magánhangzókban tér el egymástól és akinek én, a szellemeileg túlfejlett kritikus még a megváltó Jézus Krisztus segítségével sem tudnám elmagyarázni, hogy a blaszfémiának semmi köze sincs se a Budapesti Labdarúgó Szövetséghez, se a blasztociszta nevű hólyagcsírához?! Frady Endrénél az elektroencefalográfia (EEG) által megállapított agyhalál nem a legvégső stádium, hanem a mindennapi működésének az alapállapota! Élő aggyal talán képes lenne némi önkritikára és versírás helyett inkább 1x1-es skandináv keresztrejtvényeket fejtene telefonos segítséggel, de jelenleg körülbelül annyi önkontrollja van, mint egy nyolcvan év körüli amerikai elnöknek! Ne lássam anyám mesterségesen színezett hűlt helyének forró nyomát bottal ütni, ha elfelejtenék gyertyát gyújtani bármelyik tetszőleges szentnek, aki hajlandó Frady Endréből mielőbb néhai elfeledett költőt, belőlem pedig Frady Endre megkönnyebbült utókorát csinálni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én vagyok az élet értelme és amint nem leszek halott, be is bizonyítom.” /néhai Chuck Norris/

Lapzárta után érkezett (a szerk.):

„Jesszusom! Mármint Jesszusom Krisztusom jól megrajzolta az életet, de néhány hülye jól összefirkálta. Engem is megfirkáltak, így már azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, eszkimó az északi sarkról vagy bantu néger az egyenlítő környékéről. Pedig ha az élet jesszusi, akkor biztos lesz sushi, és nem halunk éhen. Ha nem halunk éhen, akkor pedig élünk ugyebár, kivéve, ha neadjisten a fejünkre esik egy ötödik emeleti ablakpárkányról egy hanyagul odarakott, száz tonnás meteorit. No de kérem, kérem, Költő úr nem oszlatta el minden kételyemet azzal kapcsolatban, hogy mi az élet, ezért aztán Költő úron kívül is Valaki mondja meg, milyen az élet, Valaki mondja meg, miért ilyen! Ja, meg azt is mondja meg valaki, hogy eszkimónak vagy bantu négernek lenni jobb. Na de ne olyan ember próbáljon nekem válaszolni, és tanácsot adni, hogy teszem azt legyek bantu néger, aki hírét-hamvát sem hallotta még az életnek, mert azt kiszúrom. És ha én valakit kiszúrok, az akkorát pukkan, mint neunundneunzig luftballons a sörétzáporral tarkított tüskebokorban. De kérem, kérem! Azt se tessék mondani nekem, hogy mit ne tegyek az élet elnyerése érdekében, pl. hogy ne tegyek Pick szalámit a vajas-mézes kenyérre. Mert ha ezt tetszik mondani nekem, akkor biztosan szalámit fogok tenni a vajas-mézes kenyérre, és magácska akkor szomorú lesz, hogy megint nem hallgattam magácskára. Úgy tessék engemet az élet nagy titkaiba bevezetni, hogy észre se vegyem, mégis rögtön jól csináljam. Lehet például jó példát mutatni, és 11 másodperc alatt lefutni a 100 métert. Ugye, milyen egyszerű?” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/