Felhők között...

Felhők között alig látok,

Pedig jó rajtam a sasszem.

E gőzpára szörnyű átok,

Mert egy rakéta jön, asszem.

Ha forró hegy eltalálna,

Keletkezne rajtam has lik,

S vérvörösen, mint egy málna,

Átsülnék és lennék saslik.

Vas-szulfidhoz vesz fel vas ként,

Mindeközben gyűlik fel hő…

Erre rímel az, hogy sasként

Ritkán barátom a felhő.

_ _ _

Utálom, ha bennem a sas

Rakétával szembe megyen,

Mert lik lesz rajt’, ami hasas,

Felszúrva a forró hegyen.

Ne röpködjön bennem senki,

Se sült saslik, se sok gólya,

Se tót, se muszka, se jenki,

Se Ikarosz bugyogója!

Hagyjanak engemet békén

Gyülemleni s adni esőt

Idefenn az égnek kékén,

Vagy mindenki monnyonle, sőt!

operaáriaként elénekelve No.1.: https://www.youtube.com/shorts/6MqyTMaxKqg

operaáriaként elénekelve No.2.: https://www.youtube.com/shorts/3GlQlIQriAQ

„Lemondtam. De mi az, hogy sőt?! Fel is mondjak?! Le, fel, le, fel?! Mi vagyok én, eszkalátor?! Vagy páternoszter?! Maga is egyszer felhő, egyszer lehő?! He?! A sas rúgja meg!” /mindenki/

„Fel is hő, meg le is hő,

Meg is jő, meg áll is, hőőő!,

Lovam áll, nem indul el,

Békét itten hindu lel,

Nem is kiabálja: Gyí!,

Így fájdalma nem agyí,

Zúg benne Brahma dal ma,

S inkarnál mint vadalma.

Ha egy medve bekapja,

Hasznos, ha van backup-ja.”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb magyar kortárs költő/

„Szellemesen szemléletváltós versike, melyről az alábbi kultúrmorzsa jutott eszembe, bár magam sem értem miért. Samuel Beckett ír avantgárd szerző Godóra várva című kétfelvonásos színművét Vivian Mercier szinten híres ír színikritikus jutalmazta azzal a jellemzéssel, hogy "a play in which nothing happens, twice". Amúgy továbbra is hajrá Frady!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Senki sem léphet kétszer ugyanabba a golyóba.” /szicíliai maffiózó közmondás/

„Ha a golyó vissza pattan,

Két lyukat üt humán Pettin.”

/Pie Donné Nápolyi Camorra, kancsalrímlövésznő és sasfelhősítő rakétatechnológus/

„Humán úr, maga most elfut a horizontig és vissza! Kétszer!” /Csávás Kálmán, a Humán Agyasok Büntetőtábora (HAB) csókos erőnléti edzője/

„Ez a mű olyan magabiztosan egyesíti a meteorológiát, vulkanológiát, kémiát, ballisztikát és gasztronómiát, hogy a tudományos akadémia valószínűleg azonnal esernyőért nyúlna. A „vas ként vesz fel” és a „sült saslik” közötti rímhíd különösen merész: itt a költő nem egyszerűen átlép a műfaji határokon, hanem rakétával átlövi őket.

A vers végére már teljesen természetesnek tűnik, hogy a felhőnek elege van sasból, gólyából, tótból, muszkából, jenki­ből és Ikarosz bugyogójából. A záró „monnyonle, sőt!” pedig méltó csattanója ennek a meteorológiai tébolyparádénak.

Verdikt: felhők felett az ég, felhők alatt a saslik – Frady Endre pedig valahol a kettő között, egy elszabadult rakéta röppályáján.” /ChatGPT/

„A sas és a felhő szemszögéből sikerült leírni a helyzetet. De mit mond a rakéta?” /M. András, a költő legállandóbb és legrakétafaggatóbb kommentelője/

„Hőrakéta sosem beszél,

Titkát elfedi szembeszél,

Célja ellenségszerű rét,

Ahol gyárt majd emberpürét.”

/Atavisztikus Atanát, aviátor és antagonisztikus atlétatrikó antológus/

„eM úr, maga oly kíváncsi,

Megöregszik nagyon hamar,

Átáramlik magán pán csí,

Ami nagyon fáj ám, ha mar!”

/Lúg Szkájvókerné Sav Márta, Palóc Aténé díjas salgótarjáni bölcsnő/

„A műben szereplő saspanaszt követő felhőkifakadás – ami esővel is járhat, sőt! – korunk kifelé és befelé puffogó nyafogáskultúrájának keserédesnyés kvintesszenciája. Amiképp olcsó sasliknak híg a leve és ahogyan rakétával nem lőnek felhőborítású Ikaroszok bugyogójára, ugyanígy jár az, aki izzadt málnaként vérvöröslik egy globálisan felmelegedett szauna forró gőzpárájában. Vagy mindenki monnyonle?! Nincs az a csipás sasszem, aki első száztíz olvasatra átlátná a Költő magasságait és mélységeit, de ne adjuk fel! Aki keres, az túlél. Aki sokat keres, az kényelmesebben él túl. Persze könnyebb átbújnia a tevének a tű fokán, mint gazdag embernek rakétán lovagolva felszállni a felhők fölé, ahol mindig kék az ég és zöld a fű, ami illegális ugyan, de utána az ember olyan könnyűnek érzi magát, mint folyadék- és rostdús táplálkozás esetén a reggeli székelést. Aki már rászokott Frady Endre olvasására, az ne hagyja abba, mert a leszokási tünetek önveszélyesebek, mint a Frady Endre olvasásra való rászokás! Akár olvas valaki Fradyt, akár nem olvas, okvetlenül folytassa, hiszen az élet rövid, csak kibírjuk a végéig! Ha meg nem, akkor még rövidebb! Sőt!” /Zombiváry Löftöny, hangrobbanás ellenes fafüldugó ács és tikmony tüttyögtető tangóharmónika sózó/

„Ez a vers olyan, mintha egy felhőbe oltott légvédelmi riadó próbálná megírni a saját önéletrajzát — szürreális, groteszk és harsányan fradyendrei.

A felhő mint panaszkodó, önérzetes meteorológiai entitás remek humorforrás: egyszerre fél a rakétától, a saslikká válástól és attól, hogy bárki „benne röpködjön”. A képek túlzóak, abszurdak, néha már szándékosan túlfőzöttek, de pont ettől működik a mű: a groteszk képi világ és a nyelvi torzítás együtt adja a fradyendrei ízét.

A legjobb sorok azok, ahol a természeti jelenség és a katonai technika összeér: a „forró hegy” mint rakétaorr egyszerre fenyegető és komikusan esetlen. A zárlat pedig tipikus fradyizmus: a felhő ultimátumot ad a világnak, hogy vagy hagyják esőt gyűjteni, vagy „monnyonle mindenki”.

Összhatás: abszurd meteorológiai stand-up, ahol a felhő a főszereplő, a rakéta a mellékszereplő, a józan ész pedig sehol sincs.” /Copilot/

„Mindenki monnyonle? Monnyonle a felhő! Felhőtlen jókedvet mindenkinek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas jámbor-mint-a-bárányfelhő vadász/

„Felhőellenes itt a Ház?!

Na, majd mindjárt nem bruhaház

Kacarászva önfeledten,

Ha megjelenünk mi ketten:

Én a felhő kissé jobbra,

S balra haverom, a kobra!

Ő megmarja, én áztatom,

S szétgurul a sok Ház-atom!

Mi bruhaházunk majd végre,

S felhő kerül minden égre!”

/Kígyófelhőssy Kumulusz, kékégi körkép katalizátor/

„Frady Endre ismét megmutatta, hogy a posztmodern líra és a szürreális gépzsír-költészet messze legfényesebben tündöklő (és legerősebben füstölő) lámpása.

A Felhők között… nem kevesebbre vállalkozik, mint a meteorológiai egzisztencializmus és a katonai légvédelem kíméletlen összeütköztetésére – mindezt egy felhő szemszögéből, akinek nyakába nemcsak a sasszemű sas, de a modern haditechnika és Ikarosz alsónadrágja is nyűgként szakad.

A mű valódi zsenialitása a nyelvi bravúrokban és az elmebeteg kecske-rímekben gyökeredzik:

A „sasszem / asszem” párosítás a magyar elégiai költészet csúcsa.

A „vas ként / sasként” szójáték pedig olyan vegytani és poétikai szintetizáció, amitől még a Periódusos Rendszer is elmorzsol egy könnycseppet.

A „has lik / saslik” vizuális és kulináris párhuzam pedig végérvényesen átrendezi a hazai gasztro-líra térképét.

A záró refrén tiszta, nemzeti sorskérdéseket feszegető kiáltvány: a felhő csak esőt akar adni, de a sok röpködő elem miatt inkább a közkedvelt „monnyonle” opciót választja. Tolsztoj Háború és békéje semmi ehhez képest – ott legalább senki nem sült át málnaszínű saslikká egy rakétától.

Kinek ajánlom? Kizárólag azoknak, akik bírják a mélyenszántó magasrepesztést, és nem félnek attól, hogy a költészet forró hegyként hatol át a rekeszizmukon. 10/10, jár a virtuális Saslik-díj!” /Gemini/

„Tisztelt Frady úr! Árulja el, mennyiért fejezné be végleg az áldatlan tevékenységét, a klapanciaköltögetést! Nevezze meg az összeget! Ígérem, hogy összedobjuk!” /Kacsmarek Kocsolák, a Koldusok Irodalmi Szakszervezete (KISZ) titkára/

„Mi ez az irodalmi légtérszennyezés?! Frady Endre a költészet kertjének olyan mély gödre, hogy még a benne büdösödő talajvíznek is bezártsági tériszonya van tőle! Kétségtelen, hogy nem fizikai lehetetlenség egy sast, egy felhőt és egy rakétát egy versbe beleszuszakolni, de minek?! Mi a cél?! Mi a mondanivaló?! Mi a kő, ami ezt a megveszekedett tyúkapó kendet úgy eltalálná, hogy attól ki tudja, hol állna meg és ott is csak azért, mert a fal adná a másikat?! Toldik, Kinizsik, Fekete Lacik és egyéb munkás- és vasöklű proletárok, üssétek!!! Ahol a szubkultúra mélyén rejtőző börtönköltő, Kübliváry Klacsmánd írta alig ismert átokversében:

          Ismerje meg őr öklét,

          S várja poklos öröklét!

Könyörgöm, Frady Endrét ültessük fel egy éhes sashad kergette rakétára és lőjük föl a felhőbe! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Somogykórus

Somogykórus alakulik,

Együtt zengnek pulik s kulik,

S egy-egy falu egy-egy szólam.

Disznó röfög: „Reng az ólam!”

Mezzoszoprán: Pusztaszemes,

Színvonal ettől le nem es’,

Zichytől lett Zics: bariton,

S juh-halként nótáz’ bari-ton.

Tenor: Tengőd, szoprán: Kánya,

S cét vág polgármester lánya.

Basszus: Bábonymegyer, alt: Tab…

Elég! Másik vers kell! Alt+Tab!

megzenésítve és elnépdalolva: https://www.youtube.com/shorts/eFK0VHVAL50

„Na látod! Tudsz te, ha akarsz! És ahogy eddig, ezután se zavarjon, ha más nem akarja!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Akarni emberi dolog, de állati veszélyes! A túlzott akarással okozott sebeket gyaluval csak akkor vakarja, hogyha cudarul azt akarja, hogy vállig elvásson a fakarja! Inkább cét vágjon, mint fát!” /P. Féter, a höltő kumán mérgezettségű vérnökkollégája/

„Erről az jut eszembe, amikor egyetemista koromban (1999-2004) a Veszprémi Egyetemi Napokon a VEN-es újságban (tehát a környezetmérnöki és vele összesorsolt szakokból álló csapat írott reklámjában) volt egy cikk, amiben a Géptan Tanszékről írtunk, és felsoroltuk a szövegben a tanszék tanárait. Még a Kraxner nevűt is sikerült elrejteni egy mondatban. Akinek az írása krix-KRAX NE Reménykedjen... Most hasonlóan vannak felsorolva a Somogy megyei települések egy kitűnő versben.” /M. András, a költő legállandóbb és leveszprémibb kommentelője/

„eM úr, bizony mondom önnek,

Önünneplése oly zajos,

Hogy géptan szekundák jönnek!

Kraxner vagyok, Kraxner Lajos.”

/Dr. Kraxner Lajos, a Veszprémi Egyetem Mérnöki Kar Géptan Tanszék egyetemi adjunktusa/

„Ez a mű valóságos somogyi összhangzattani rémálom, ahol a néprajz, a kórusmuzsika és a számítógép-billentyűzet végzetesen egymásra talál. A falunevek szólamokká nemesítése ötletes, a „juh-halként” elbődülő bariton pedig már-már zenei állattan. A végső „Alt+Tab!” azonban könyörtelenül lecsap: mire a hallgató rájönne, milyen hangnemben járunk, már át is váltott egy másik versre. Kodály forogna a sírjában – de legalább ütemre!” /ChatGPT/

„Somogyban nincs riksa-szolga,

Csak sofőr a zúgó Volga

Volánnál, ha ez a dolga!”

/Tengődiné Kuli Olga, az Állami Riksakuli Felszabadítási Osztag Lyukkártyákkal Adminisztráló Műhelye (ÁRFOLYAM) bokorrímszabályozási főelőadónője/

„Mért pont Somogy, mért nem Tolna?!

Nálunk nincs, ki riksát tolna,

S kulimunka közben dal’lna?!

Adjon másikat a fal, na!”

/Szekszárdi Szotyola, Tolnay Klári díjas szín- és pofozkodóművésznő/

„A Somogykórus úgy szól, mintha egy megyei állatkert és egy hangképzési tanfolyam frontálisan ütközne: puli–kuli duett, disznóröfögés-basszus, juh-halk bari-ton, és a végén a költő kétségbeesett Alt+Tab menekülése. Ez a „kórusmű” valójában egy hangzó településnévtár, ahol minden falu kap egy szólamot, csak épp a zenei minőség menekül világgá. Frady itt ismét bizonyítja, hogy nála a vokális harmónia nem más, mint földrajzi káosz ritmusba rázva.” /Copilot/

„Nnna, ez kivágja a RESET! Ctrl-Alt-Del!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ámítástechnikus/

„Ház úr technikásan ámít

Kivágva a rézfát, ám itt

Nem mindenki örül ennek!

Ház úr, önért érte mennek!”

/Rézfánfütyülő Rizottóné Ragusodós Riariahungária, retinareszelő rézangyal/

„Hogyhogy elég?! Miért kell másik vers?! Minek az Alt+Tab?! Még a humán kolléga úr is megdicsérte – ha jól értem, vagy ha úgy akarom érteni! Vagy mégsem dicsérte meg?! Akkor monnyonle!” /F. Endre, sértetten értetlen költőgigász/

„Herr Frady! Hände hoch! Halt!

Ön dilis bogyókat falt?!

Tab város! Nem lehet alt!

Csak falu zenghet itt dalt!”

/Dieter Donnerwetter, egy máig harcoló altabi német alakulat obersturmbannführere/

„Irodalmi katasztrófa sújtotta övezet!

Ez a vers nem egyszerűen megrengette a somogyi tájat, de az egyetemes költészetet is sikeresen visszaküldte a kőkorszakba. Frady Endre bravúrosan ötvözi a falusi disznóólak meghitt röffentéseit a klasszikus kórusművészet magasztosságával, miközben a földrajzi nevekből olyan kíméletlen rímgyilkosságokat követ el, amilyet még a helyi lakosság sem érdemelt volna meg. A záró poénért pedig, amellyel a szerző saját művéből fejvesztve menekül a billentyűzetre, jár a virtuális állva taps.

Magas kultúra, mélypontra hangolva — Alt+Tab!” /Gemini/

„Somogyi showmágia! Szellemes szólamsziporka! Nemzeti népdallantás! Populáris puliparádé! Katartikus kulikórus! Riksa rockshow!” /Tabi Tubi, lokálpatrióta léggalamb/

„Befőtti Vándor:

Somogyban, sej…

Somogyban, sej, kinn a pusztán

Leginkább van sok somogyi

Ménes s futkároznak gusztán,

S felharsan egy jó csomó gyí!

Sok ló rohan körbe-karba

Somogyország határába’,

Színlenek, mint adu-farba,

S egyiknek sincs kába lába.

Hej, somogyi idesanyám,

Hajtson lovat, subi-dubi,

Ne lépj elé ide Sanyám,

Míg krú-krú-t zeng Tabi Tubi!”

/az alakuló Somogykórus repertoárjából okvetlenül kifelejtendő műdal/

„Mi ez a tájjellegű téboly, ez a szemenszedett szólamszégyenítés?! Ha kiderülne, hogy ezt a bugyuta blődlit Frady Endre még hathónapos magzatként gondolta ki az anyaméhben, akkor az előbébi pszichológus azt állapította volna meg, hogy a korához képest szellemileg visszamaradott magzatról van szó, akit érdemes lenne minél később megszülni! De Frady Endre ezt a versbűntényt felnőtt fejjel követte el!!! Persze az a tény, hogy a feje felnőtt a nyakára, még korántsem jelenti azt, hogy ő maga felnőtt!!! Frady Endre a fogantatása óta egy tapodtat sem fejlődött szellemileg, sőt!!! Sőtebb!!! Sötétebb!!! Frady Endre egy mentális fekete lyuk!!! Be akar nyelni!!! Segítséééééééé…” /Puzsér Róbert, elsötétült kritikus/

Póló

Eriken feszül kék póló,

Alatta nyerít egy jó ló,

Dics-sportága lovaspóló.

Bélán lóg egy fakó póló,

Tántorog alatta ó-ló,

Ő sportja is lovaspóló.

Költő mélylelkébe nyes éj:

„Hol itt az egyenlő esély?!

Tollam, színigazat mesélj!”

Károg kék-szurkoló holló:

„Kár-kár, költő, te nagy troll, ó!

Eszed nem vág, mint az olló!!!

Penge szelje lelki hasad!

Nyugiszurit éles vas ad,

S bűntudatod kettéhasad!”

Ám, ha mégis Béla nyerik,

Tehát kikapik az Erik,

Bőgnek körök, kék-haverik.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/7NAC8371vyQ

„Hajrá Béla! Te vagy a király!” /M. András, a költő legállandóbb és legbélabarátabb kommentelője/

„Béla, Béla, Illés Béla, te vagy a legnagyobb király!” /Honvéd, MTK és Haladás szurkolók/

„eM úr, aki Veszprém drukker

Messze lát, mert jó a gukker;

Szombathelyen s Pesten keres

Csatárhőst, kin a haj deres;

Béla s király összeillés,

Ha gólkirály Béla Illés.”

/Dodekaéder Daktilus, duplatokájú demizsondíler és dadaizmus drukker/

„Szerintem eM úr nem Illés Bélára gondolt, hanem rám, hiszen én rúgtam győztes gólt a Zalaegerszeg kék színeiben a Manchester Unitednek, nem ő!” /Koplárovics Béla, a király/

„Ilyenek ezek a focisták! Még egy lovaspólós vers kapcsán is csak magukra gondolnak! eM úr természetesen engem éltetett, nem pedig a kékmezeseket! Szövegértés, ó!” /Béla, a fakó pólós nyerőember/

„Nagy a dumád, Béla, mert véletlenül nyertetek! Higgadj le, különben úgy összefirkállak, mint Stevie Wonder az autogramkérőket!” /Erik, a feszülő kék pólós észvesztőember/

„Ez a bokorrímes költemény úgy indul, mint egy sportos pólóreklám, aztán fokozatosan átcsúszik társadalmi igazságtalanságba, hollós kommentháborúba és végül pszichés önkaszabolásba. A póló–ló–lovaspóló rímbokor bravúrosan primitív, de éppen ettől működik: a vers egyre abszurdabb önbizalommal galoppozik a saját szóvicceibe. A végén pedig a kék tábor veresége adja meg a kegyelemdöfést: itt nem az egyenlő esély a fontos, hanem hogy ki bőg hangosabban. Velős tanulság: aki pólót visel, még nem biztos, hogy pólóképes – de Frady biztosan lovagolja a rímet.” /ChatGPT/

„Jaj, nyugiszurit mindenkinek! Nem kell félnetek jó lesz! - legalábbis nekem biztosan.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Xanax-árus/

A Xanax egy alprazolám hatóanyagú, benzodiazepin típusú vényköteles gyógyszer, amelyet súlyos szorongásos állapotok és pánikbetegség rövid távú kezelésére alkalmaznak.” /WEBBeteg/

„Drága Ház úr, maga szorong,

Mint egy jégbe fagyott korong,

S betegíti önt a pánik,

Mint gigerlit Schneider Fánik?

A megoldás közel, no lám:

Xanaxba bújt alprazolám!”

/Dr. Website Winnetouné Windischgrätz Wikipédia, a három fordros piros szoknyát hordó pszichiáter/

„Ez a Frady‑féle pólóballada úgy csattog, mint egy rosszul beállított varrógép, ami egyszerre próbál sportkommentárt, társadalmi igazságtalanságot és hollószintű károgást varrni egyetlen bokorrímes textilbe. Erik és Béla pólója között akkora a szakadék, mint a költő lelki hasadékában a „nyugiszuri” előtt és után, a vers pedig ezt a különbséget olyan harsány groteszkkel tolja az arcunkba, hogy az olvasó már szinte hallja a ló nyerítését és a trollholló röhögését. Röviden: ez egy színigazságot károgó, pólóba fulladt társadalmi kabaré, ahol a rímek úgy pattognak, mint a lovaspóló labdája Béla bizonytalan kezében.” /Copilot/

„Frady Endre ebben a társadalombírálatában, ahol az esélyegyenlőtlenség egy sportpéldabeszédben kap fényt, kimutatja a foga sárgáját – hiszen sosem a fogorvosok 98%-ának ajánlásával vásárol fogkrémet – és úgy dobja fel a lelkiismeretfurdalás magas labdáját, mint Tibi bácsi az aranyhal három kívánsága ellenére a pöttyöset, majd úgy csapja le, mint lassú reflexű lovaspólópályagondnok légyvadász a lócitromot! Erről írta Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő, hogy

          Zengi flóta s nyenyere:

          Trágyás lett a tenyere!

A Frady vers káoszelméleti végkimeneteli megtippmixelhetetlenségének váratlansága jól összecseng a néhai nagy Csobánkay Lepnyő velőtrázó kétsorosával, mely szerint:

          A lósport egy tök jó sport,

          Tippeléshez szedj jós port!

Ebben a műben a kék haveri körök és károgó szószólójuk, a kék-szurkoló holló nem más, mint az agyatlan és erőszakkal fenyegető fociultrák deheroizált metaforikus allegóriája, bármit is jelentsen ez! Katarzisra magyar!” /Löftényi Liánka, a Bravúros Életképi Líra Alapítvány (BÉLA) ámulatba ejtési szakreferense/

„A vers virtuóz abszurdizmussal és szándékosan elrajzolt, játékos nyelvezettel („nyerik”, „kikapik”, „kék-haverik”) figurázza ki a társadalmi egyenlőtlenségeket és a sport világának visszáságait. Frady Endre bravúrosan alakítja a bokorrímeket (aaaa-szerkezetű szakaszok), miközben az átfedő csattanók – mint a gazdag Erik viruló paripája és Béla rozzant ó-lova közötti kontraszt – maró szatírát formálnak a „fair play” illúziójából.

Főbb erősségei:

Bokorrím-technika: A négysoros egységekre épülő, tiszta és feszes rímkészlet ritmust ad az elvont humornak.

Abszurd nyelvi lelemények: A szándékos ragozási és szóformálási fintorok tökéletesen illeszkednek a trollkodó, groteszk hangvételhez.

Éles társadalomkritika: A lovaspóló mint elit sport jelenik meg, ahol a felszerelés és a háttér eleve eldönti az esélyeket – a szurkolói harag és a költői „mélylélek” ütköztetése pedig komikus csúcspont.

Összességében egy kifejezetten szórakoztató, gúnyos és ritmikailag nagyon egyben lévő kortárs stílusgyakorlat.” /Gemini/

„Mi ez a kéken károgó kakofónia, ez a közhelyekkel katéterező klapancia?! Ki ez a közveszélyes katatón kutyaütő?! Beteges bokorrímek bélgázos bűze borzolja borzalmával bensőmet! Te jó ég, agyamra ment az alliteráció! Ne lássam anyám felhúzható lovaspóló figuráját AI vezérelve vágtatni, ha ennek a fércműnek az olvasása helyett nem inkább friss lócitromot facsarnék egy gyorshatású lóölő galócával megmérgezett hárfateába, hogy felhörpintsem és elfoglaljam méltó helyem a Mennyei Megaszférákzenéje Faktor zsűrijében! Frady Endre rémrímes öntetszelgéseit úgyis az X-Pokol ördögi ítészei fogják ízekre szedni és forró vizes bográcsban üléssel jutalmazni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Atyám, bocsáss meg Frady Endrének, mert nem tudja, mit cselekszik! (Jegyzőkönyvön kívül mondom: butább szegény, mint egy egykarúmérleghinta díler!)” /Jézus Krisztus, szupersztár/

Kontárlövész

Rezgő kezű lövész kérdi

Nézve puska csövére:

„Célpont ugye most nem térdi,

Csak test, és az kövér-e?”

Vígan kurjant célszemélye:

„Lőjetek csak kontárok!

Szerencsére kellőn mély e

Frissen ásott frontárok!”

Vak tyúk most nem talál szemet;

Golyó saját hasfalat

Lyukaszt, s a sár lövészt temet,

Ki így nem lesz sasfalat.

Kontárból szállt uccsó hő, ni,

Mielőtt vég ráború’t:

„Ha nem tudsz pontosan lőni,

Kerüld el a háborút…”

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/Aw2lp49FuS4

„A háborút nem csak a rossz céllövészeknek célszerű elkerülni, hanem a jóknak is. A háború két fő baja ugyanis az, hogy egyrészt mindig visszalőnek, másrészt, hogy sosem lehet békében lefolytatni. Úgyhogy akik mindenképpen és abszolút lebeszélhetetlenül háborúzni szeretnének egymással, azoknak javasolnám, hogy ne hadseregeket szervezzenek és uszítsanak egymásra, hanem utazzanak el egy lakatlan bolygóra, oszt’ ott intézzék el egymás között az elmebajukat! Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Pacifista Pista, pianista és péklapát polírozó panelproletár/

„Én csak a pálcákat szoktam megcélozni néha a céllövöldében.” /M. András, a költő legállandóbb és legpálcacélzóbb kommentelője/

„Zavar a költő konstans kommentelője!!!

Nincs mód, hogy valaki véletlen lelője?!”

/Dühöncz Debilgárd, önbíráskodási főelőadó/

„eM úr célpontja csak pálca?

Lehet, hogy ez csupán álca,

Elfedve, hogy Erő Szakos

Végzettségű Jedi lakos?”

/Dartvéder Dezsőné Dartanyan Debella, dögvészcsengő díler/

„Szerintem itt lelőtték a poént!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas poénlövész/

„Ki lőtte le?! Zuzmó Zoltán?!

Vagy más?! Ház úr, maga volt tán?!

Ó, látszik bús bárkás Noén,

Vízbe fúlt a nem lőtt poén.”

/Szigonyos Szandokánné Szentendrei Szarkasztika, poéngyilkossági helyszínelőnő/

„Aki puskát ragad, puska által vész el!” /Sasszem Simon, a Puskázás Elleni Tanárok Intenzíven Kreatív Egyesülete (PETIKE) éleslátású élharcosa/

„Jaj, a Sasszem tanár úr dolgozatírás közben észrevette, hogy puskázom – a szemhéjam belső oldalán volt a másolandó szöveg, neki meg feltűnt, hogy csukott szemmel írok a papír mellé a padra – és rám dörrent, hogy:

          Szemedben van a puska!

          Gyere csak ki, apuska!

Így hívott ki a táblához és amíg a többiek tovább írtak, engem szóban feleltetett. A végén akkora kampós egyest írt be az ellenőrzőmbe, mint egy Kalasnyikov nyele!” /Puskás Petike, a PETIKE középiskolás áldozata/

„Idefigyeljen maga rezgő kezű kontárlövész úr! Azért nem célzunk testre, még ha kövér is, és ennélfogva esetleg könnyebb eltalálni, hanem térdre, mert a testet gyakran golyóálló mellény védi, a térdet viszont legfeljebb a Dona piacvezető porcerősítő tabletta vagy a Béres Porcerő Forte, ám ezek egyike sem golyóálló. Ezenkívül egy szétlőtt térdű ellenségből még szép hadifogoly lehet, hiszen ahogy a mondás tartja: szép az, aki térdek nélkül tetszik. Szóval cél a térd, oszt’ fusson, amerre lát, hacsak nem vak tyúk!” /Csávás Kálmán őrmester, a Térdek Irányába Célzó Tűzerővel Orvgyilkoló Club (TICTOC) porcgyengítő szakfelügyelője/

„Vak tyúk, vak tyúk! Kikérem magamnak ezt a sértő kifejezést! Én nem vak tyúk vagyok, hanem vizuálisan hátrányos helyzetű lábasjószág! Szemet pedig azért nem találok, mert nem is keresek, hiszen van belőle kettőm is, csak nem működnek. Nekem hiába ragasztana valaki puskát belülről a szemhéjamra, akkor sem tudnám megírni a ballisztikus röpdolgozatot! Sőt, még a jobbisztikusat se!” /Kotkodács Kamilla, vak tyúk vizuálisan hátrányos helyzetű lábasjószág/

„Frady Endre ebben a versében úgy elrejtette a világ antagonisztikus ellentéteit, hogy lábasjószág legyen a talpán, aki megleli! De aki keres, az a halál! A harmadik versszak a kulcs! A világ legföldhözragadtabb madara, a tyúk, aki ráadásul vak is, tehát azt sem látja, milyen földhözragadt, miközben az égen ott köröz a levegő ura, a sas, aki vak tyúkkal ellentétben olyan éleslátó, hogy róla van elnevezve a sólyomszem is! Eközben a mások életét kioltani hivatott golyó Darwin-díjra esélyesen a saját hasfalba fúródik, miáltal emlékezhetünk az örök igazságra, hogy (vízzel kevert) porból (azaz sárból) lettünk és (vérrel kevert) porrá (azaz sárrá) leszünk, azaz a nagy büdös semmiből jőve (és önhason lőve) elmegyünk a nagy büdös semmibe! Ilyen gyönyörűt talán csak Csablonkay Menyő, és a nagy Csobánkay Lepnyő próbált írni, majd az ő példájukat követve, őket mintegy plagizálva a kis Huttinger Hümilla – de hát Frady Endre az Frady Endre!” /Cefreváry Cuhajka, cizellációs citromfacsarónő és centrifuga cukrozó/

„Úgy elmennék háborúba,

Lövöldöznék a csatába,

Jól célozva nem maradna

Ellenségnek, csak falába!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb magyar költő/

„Háborúba úgy elmennék,

Szupermenek s Szupermennék

Könnyezve integetnének,

S csókdobnék Szupermennének!”

/Csobánkay Lepnyő, a néhai nagy magyar költő/

„Nagypapámat elvitték háborúba lőni.

Azt mesélte, beó volt, nem pediglen főni,

Így ő állt kint harcmezőn, s ezt a térde bánta.

Górék simán megúszták, ám ő azóta sánta.”

/Huttinger Hümilla, a lokálisan világhírű veterán Huttinger Hannibál általános iskolás unokája/

„Mi ez a vérgőzös csatatér, ez a hagymázas délibábkormányok által vak tyúkként kicsikart cicaharc egy lavór biliben?! Ez a vers a borzalom a szörnyedik hatványon nagysárenddel rettenetesebb még Befőtti Vándor: Délibábos csatatéren… című ön- és közveszélyes irodalmi merényleténél is! Ne lássam anyám vak tyúkját ejmiakőgolyóval hasfalazni, ha… nincs ha! Ne lássam! Se a délibábot! /Puzsér Róbert, kritikus/

„Befőtti Vándor:

Délibábos csatatéren…

Délibábos csatatéren

Vak tyúk lépdel kifolyt véren.

Olyan hőspiros vér folyik,

Tyúk is piros tojást tojik.

Csatatéren barna kislány

Vérgőz látványától is hány,

S megbomlik benne az elme,

Ott fekszik a szívszerelme!

Szívszerelme ottan fekszik,

Körötte vértócsa, meg szik.

Sikolt hősi halott ikre,

S lerogyik a véres szikre.

Ikre oly szép, mint a másik,

S barna kislány, míg sírt ásik,

Mégsem vagdos magán eret,

Inkább az ikerbe szeret.”

„Ki engedélyezte, hogy ez az irodalmi zsákutca, ez a diszgráfiás népepigon Befőtti Vándor egy közismert szattyánbürgözdi népdalt a saját műveként elplagizáló duplanullás senki idepofátlankodjon és összebüdösítse a gyönyörű mélylírám alatti kommentmezőt?! Vajon az Operaház főbejárati díszlépcsőjére oda lehet vizelni?! Az ország tortájába bele lehet hányni?! Befőtti Vándor olyan a magyar költészetnek, mint hasmenéses galamb Kossuth Lajos kalapjának a bronz lovasszobrán!” /Frady Endre, költőgigász/

Csablonkay Menyő: Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van újra,

Ne harapj rá hüvelykujjra,

Mert úgy fáj a törött köröm,

Hogy az minden, csak nem öröm!

Rágjál inkább szilvát, almát,

S Frady Endre „irodalmát”

- Ami józan észbe kavart -

Égessed el, mint az avart!

Sajnos nem látsz török béget,

Amint ily gáz verset éget,

Mert az oszmánt harcra vadít,

Midőn olvas szörnyű Fradyt.

Frady Endre öl és butít,

S nyomorba dönt minden sulit,

Ahol tantervbe lett véve…

Ott eljő világvég éve!

Nem lesz több ősz, nem lesz újra,

Hacsak Frady nagylábujjra

Nem sújt pöröly! – eme óhajt

Hallva népünk vígan sóhajt.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/8fbbhSqRrjo

„Mindenki nyugodjon le és meg! Frady Endre nem volt, nem van és nem lesz a tanterv része. Csak a testemen keresztül, ami nem kicsi! Egyébként Frady Endre életműve valóban öl, butít és nyomorba dönt, úgyhogy ezért is tárjuk el hermetikusan a gyerekek elől. Csablonkay Menyő viszont hamarosan emeltszintű irodalmi érettségi tétel lesz, akárki meglássa!” /Debellai Kőtömbné Bazaltbaltay Brünhilda, betanított közoktatási tótumfaktum és cirkuszi erőemelőnő, valamint Csablonkay Menyő sógornője/

„Ez az Brünhilduska, mondd meg nekik! Hadd sárguljon az irigységtől annak a Fradynak a vastag pofabőre, ami süljön le a képéről! Csablonkay Menyőnek pedig mielőbb legyen életnagyságú színarany lovasszobra a Csablonkay Menyő (volt Moszkva, jelenlegi Széll Kálmán) téren!” /Csablonkay Menyőné Bazaltbaltay Ursula, izomagysebészkésélezőnő és aranyszobordíler/

„Micsoda?!?! A férjemhez, a nagy Csobánkay Lepnyőhöz képest még a fasorban sem lévő Csablonkay Menyőnek lovasszobra legyen, miközben a nagy Csobánkay Lepnyőről még egy fránya repülőtér sincs elnevezve?! Ez skandalum a köbön! Ebből próbaper lesz, akárki meglássa!!!” /özv. Csobánkay Lepnyőné dr. Gőz Matild, jogorvos/

„Ez a versike úgy rágja át magát Petőfi őszi klasszikusán, mint egy túlbuzgó hörcsög a könyvtári katalóguson: lendületes, harsány és szándékosan bornírt. A „hüvelykujjra – törött köröm” kezdő poénja ügyesen alapozza meg a testi fájdalom és a költői fájdalom párhuzamát, majd a szerző könyörtelenül áttereli a figyelmet Frady Endre „irodalmának” közveszélyességére.

A legerősebb geg talán az „Égessed el, mint az avart!”, amely szépen egyesíti az őszi hangulatot a kulturális kártevőirtással. A török béges kitérő pedig olyan abszurd történelmi oldalvágás, hogy már-már külön engedélyt kér a Magyar Tudományos Akadémiától.

A záró nagylábujj–pöröly motívum pedig végképp magasra emeli a költői barbarizmust: itt már nem az irodalom öl és butít, hanem a vers akarja ortopédiai úton megváltani az emberiséget.

Összhatás: Petőfi forog, Frady röhög, a hüvelykujj retteg, a nagylábujj pedig előre megfontoltan várja a pörölyt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Csablonkay Menyő fején

Pörölycápát látnék, sej, én

Szívesen, hogy eszi agyát,

S fogsorán ömlik a zagy át!

Csablonkay Menyő agya

Rusnya – verné meg a ragya!

Aki Frady Endrét szidja,

Szakadjon rá betonhídja!

Undorító vagy te Menyő,

Döfködjön meg mamutfenyő!

Jangce partján legyél bátor,

S faljon fel egy aligátor!

Emésszen meg gyomornedve,

S legyél végleg elfeledve!

Törjön benned minden borda,

Gázoljon el rémrímcsorda!”

/Frady Endre, a vérig – sőt! – vércukorig sértett költőgigász/

„BRÉKING NYÚZ!!! A meteorológiai ősz legelső délelőttjén Cs. Menyő költőt 8 napon túl gyógyulóra gázolta egy megvadult rémrímcsorda a szentszittyófalvai Frady Endre utca tehénlepényes rézsűjén! A csorda álruhás hajtójában a közeli Vakok Intézetének teraszán napfürdőző fültanúk F. Endre budapesti lakost vélték felismerni, ahogy eltorzított hangon a ’Fogsz te még egyszer bökverset írni rólam, de dilettáns kretén?!’mondatot ismételgeti vastag nyálfröcsögés kíséretében. Az ismeretlen helyen tartózkodó F. Endrét Cs. Menyő kiterjedt családja kőrözöttként szeretné kenyérre kenve a disznók elé vetni, míg a feltételezett tettes aszfaltforró nyomát bottal ütő rendőrség a lakosság segítségét kéri abban, hogy tetthelyszíni lábatlankodásaikkal és telefonos álinformációs zaklatásaikkal ne akadályozzák a nyomozást!” /Országos Rémhíreket Intenzíven Generáló Osztag – ORIGO/

„Aki Frady Endrét báncsa,

Velem gyűlik meg a baja,

Kezem fejét hátra ráncsa,

S markomban marad a haja,

Izmos lábom nyaki gáncsa

Nyomán nem lesz feje faja,

S mindezek után még tán csa-

-pom pofán is, hehe! Na, ja!

/Vitéz Szügyharapássy Szikszaggató Szatyorváry Szemantika, a Frady Endrét Nemzeti Egyetértéssel Bombasztikus Entitásként Legalizáló Egyesület (FENEBELE) ökölszabálymagyarázónője/

„A vers olyan, mintha Frady‑fóbia és őszi depresszió kézen fogva rohanna végig egy avarégető falunapon: minden sor egy újabb, túlfűtött fröccs a „Frady Endre mint civilizációs veszély” narratívába. Csablonkay Menyő itt nem kritizál, hanem rituális máglyát rak, és a költő nevét úgy dobja rá, mint egy rossz szagú gumicsizmát.

A humor persze működik — a „török béget” és a „nagylábujjra sújtó pöröly” olyan abszurd képek, amelyek már önmagukban is kabarék — de a vers egészében inkább egy szatirikus dühroham, mintsem kifinomult gúny. A túlzás nem eszköz, hanem üzemanyag: minden sor azt üvölti, hogy Frady Endre nem költő, hanem apokaliptikus meteorológiai jelenség.

Velős ítélet: szórakoztató, harsány, de olyan, mint egy avarégetés közben felborult pálinkafőző — sok füst, sok zaj, kevés finomság.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hej, ha máglyán költő-hős ég,

S talpa alatt nagy a hőség,

Hulljon kős Földre a kős Ég!”

/Szikla Szilárd, kénkőbányai betanított hóhérsegéd/

„Már előre hallom a márciusi helyett májusi (elkésett) ifjakat, ahogy skandálják a 13+1 pont legfontosabb pontját: "Éreccségi tételt követelünk! Éreccségi tételt követelünk! Frady Endrét elemezzünk! Frady Endrét elemezzünk!" És mindez jó is lenne, ha Frady Endre ebben a versében nem vétett volna olyan hibát, amit sosem szokott: mióta rímel a "sulit"-ra a "butít"? Oké-oké, aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja, de mégis, kartársak! Hol vannak itt a végtagokba szült, görcsoldóval teletűzött verslábak?! ... Igen, tudjuk, a mi Fradynknál. De akkor honnan ez a hiba? Az AI IÁ-zó szamarat csinált belőlünk? Szabad az ilyet hagynunk? Bőgjük együtt, hogy "NEEEEM!", és szabadítsuk ki Endrénket a mesterséges intelligencia hálójából! Mi hús-vér feldolgozást kérünk: egy igazi, ízes Fradysznósajtot! Azt sem szereti a török, miközben mi meg imádhatjuk a Költő Gigászunk minden feldolgozott porcikáját! Fogyasszuk egészséggel! Frady Endrét Mindenkinek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Frady Endre hívő/

„Kedves Dr. Ház úr! Frady Endre ebben a versében nem vétett semmiféle rímhibát, ugyanis ezt a verset, ahogy a legtetején látni méltóztatik, nem Frady Endre írta, hanem irigy ellenfazeka ill. ellenlábasa, a leghogyishívjákabb élő magyar kortárs költő (?!?!?!), Csablonkay Menyő, úgyhogy hozzá tessék fordulni az egyébként teljesen jogos panaszával! Ellenkező esetben ütök ám, de hirtelen! Maradok kiváló tisztelettel!” /Dr. Kardkikard Koppány, a Költő jogtanácsosa és személyi szakedzője/

„Ez a paródiaversezet a magyar irodalmi travesztia hagyományait folytatja a megszokott kortárs online szatíra eszközeivel.

Forma és ritmus: Petőfi klasszikus sorkezdését („Itt van az ősz, itt van újra”) idézi meg, ám a poén kedvéért gyorsan átvált a komikus vásári rímek szándékoltan primitív világába (újra – hüvelykujjra). A negyedfokú rímkényszer és az erőltetett ritmus nem költői hiba, hanem a paródia tudatos műfaji eleme.

Tartalom és humor: A vers lényegében egy „kikacsintós” irodalmi belháború, ami Frady Endre ismert abszurd, önironikus stílusát veszi célba. A humor forrása a végletes hiperbola: Frady költészete itt nem csupán rossz, hanem egyenesen civilizációs katasztrófa, ami elhozza a „világvég évét”, sőt, a történelmi oszmán seregeket is harcra vadítja.

Szerkezet: A mű felépítése a teljesen szürreális jótanácstól (a körömrágás elleni szilva- és almadiéta) fokozatosan jut el az apokaliptikus végkifejletig és a közösségi megváltás giccstől mentes óhajáig (a „pöröly és nagylábujj” találkozásáig).

A szösszenet nem törekszik magasirodalmi babérokra: egy könnyed, abszurd, szellemes stílusgyakorlat, amely hibátlanul hozza a „Frady-univerzum” görbe tükrét.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Petőfi Sándor után szabadon:

Itt a szerda, itt van újra...

Itt a szerda, itt van újra,

Játékest lesz énnekem.

Tán fura, hogy felnőttként is

Szeretem? De szeretem.

Leülök az asztalomhoz,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom az esti csendben

játékosok halk neszét.

Mosolyogva nézek körbe

Játékasztal székéből,

Ragyognak a játékosok

Jó hangulat fényétől.

És valóban, a játéktól

Mindig jobb lesz a napunk,

Szemünkből is látszik az,

Ha szerda van, s játszhatunk.

Levetjük a gondjainkat,

Játékba feledkezünk,

Hazamegyünk majd a végén,

De addig is jól leszünk.

Játsszunk hát mi, játékosok,

(De jó lenne reggelig!),

S játsszunk olyakat, amikben

Legnagyobb kedvünk telik.

Én ujjam hegyével halkan

Billentyűzetet verem,

Versben írom le, hogy milyen

Fontos a játék nekem.

Játékosok, gyertek mellém,

Az asztalhoz üljetek,

Játsszunk addig, amíg tudunk,

Szerezzünk élményeket!

Veszprémben laksz? Vagy csak itt jársz?

Ez itt a játék helye.

Aulich utca háromba

Szerdán fél hatra gyere!”

/M. András, a költő legállandóbb és legveszprémiszerdaijátékestszervezőbb kommentelője/

„Veszprémi Aulich Lajos

Utca szerdán mindig zajos!

Játszódik ott sok-sok mormon,

S fáj bennem sok fülzsírhormon!”

/özv. Taktapölöskei Cummendáréné Rötymöttyi Rigolya, a veszprémi Aulich utca átellenből leskelődő-hallgatózó lakója/

„Végre valahára van valaki, aki kőkeményen belemondja a frankót a pacekba és lerántja a leplet Frady Endre úgynevezett munkásságáról, ami nem irodalom, hanem csak poros iroda lom, amit irodai lomtalanítás közepette avarként égetnek el az elszánt vegyvédelmi szakemberek, a giccsirtás hősei! Bár örülök a (kissé dilettáns, de üsse kavics!) fradyalázásnak, azért görcsbe rándult szívvel bele kell ordítanom a némileg bambaarcú Csablonkay Menyő pejslijébe, hogy az a butít - sulit rímpár úgy sántít, mint egy pörölycsapott nagylábujjú versláb! Persze talán mindegy is, csak fájjon a Fradynak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Rájöttem...

Rájöttem, hogy oly szép vagyok,

Mint a telítetlen zagyok,

Mit, ha ülepedni hagynak,

Tisztasága tűnik nagynak.

Derítőben árkot ás a

Szuszpenzióm áramlása,

S ha arany ér üt át zagyon,

Összejön egy szép kis vagyon.

Megbecsülvén aranyerem,

Jutalmamat el is nyerem:

Ülepedek, de nem ülök,

S bőgök, mint egy tuloktülök.

Kinek bőg a tulka tülke,

Úgy, hogy rázza budifülke,

S nő anyaga salakzaggyá,

Nyögi: „Költő, békén haggyá’!”

Mindegy, mégis ily szép vagyok:

„Bruhaha!”

Erre más hiába vágyik:

„Brühühü!”

Irigyek széttörték tükröm:

„Bruhaha!”

S nem látom magam, mert tök rom:

„Brühühü!”

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=djsaMJ0AznY

„Tű letörtétek a tükrünköt, de megbosszujjuk. (…) Tű letörtétek a tükrünköt, Mű'es letörjük a tű tükrötököt, Kitetovájuk a fülünköt, Mikor letörjük nektek a tükrötököt. Tű letörtétek a tükrünköt, Mű'es letörjük a tű tükrötököt, Feltupirozzuk a szőrünköt, Mikor letörjük nektek a tükrötököt.” /Open Stage együttes/

„Ha valaki még egyszer szórakozni mer a becsületben megőszült nevemmel öncélú poénkodás kedvéért, annak saját kezemmel töröm le a tükrét!” /Brühühü Bruhaha, brutális brigádvezető/

„Ha igaz a mondás, hogy a szem a lélek tükre, akkor Frady Endre rímvaksága és szellemi világtalansága azt jelzi, hogy bizony-bizony a költő lelke megreccsent. Nem kicsit, nagyon! Innentől kezdve nem verseket kellene költenie, hanem pénzt, sok pénzt arra, hogy élete végéig gyógykezelést kapjon a döblingi elmegyógyintézetben! Ám mivel a költészetével nem halmozhatott fel vagyonokat, így nagyon valószínű, hogy ez az életvég hamarosan bekövetkezik egy kényszerhidegzuhany túladagolás következtében és Frady Endre mindannyiunk őszinte sajnálatára fagyos zaggyá változva belép a holt költők társaságába, miáltal jól megforgatja őket a sírjukban. A hálás emberiség pediglen boldogan táncol, míg maga is ki nem hal.” /Zegernyei Zözmék, zigóta zanzásító zajpedagógus/

„Ki nem hal?! Itt mindenki hal! Kikérjük magunknak, hogy kételkedjenek hali identitásunkban! Ahogy a nagy Csablonkay Menyő írná, ha épp ráérne:

          Csak valami vaksi alak,

          Hiszi, hogy nem vagyunk halak!

Hát mi a búbánatos valakik lennénk itt a vízben, oldatlan zagyok?! Búvárharangöntőmesterdalnokok?! Ha nem lennénk némák, most istók úccse felemelnénk a hangunkat! Hallatlan, hogy hallatlanok vagyunk!” /Hekk Huba, a Halak Országos Pikkely Pártja (HOPP) néma szóvivője/

„Ez a vers úgy hat, mintha a költő egy talajmechanikai szakkönyvet, egy önéletrajzot és egy kabaréjelenetet összedobott volna egy betonkeverőbe, majd a végén még ráöntött volna két vödör öniróniát. A „zagy”, a „szuszpenzió”, az „aranyér” (zseniális kétértelműséggel!), a „tuloktülök” és a „budifülke” olyan nyelvi lavinát indítanak el, amely egyszerre abszurd, szellemes és meglepően muzikális. A refrénszerű „Bruhaha!”–„Brühühü!” pedig tökéletesen kifigurázza az emberi hiúság örök hullámvasútját: egyik pillanatban önimádat, a másikban önsajnálat. Ez a vers nemcsak rímel, hanem örömmel hempergőzik a magyar nyelvben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Telítetlen zagynak híg a leve,

Ritkán iszik ilyet halott teve,

Rút, mint a vason vöröslő reve,

Amit porrá pirít a Nap heve.

Saslik Samu e versíró neve.”

/Saslik Samu, betanított ívhegesztő és amatőr teveidomár/

„Szép az élet, de tény, hogy én még szebb vagyok 

Ez a Túr dö Flanc itt senki nem tud úgy, ahogy én tudok.

Szép az élet,

És én is szép vagyok, szép vagyok.

De jó, hogy élek,

És én is jó vagyok, jó vagyok.

Folytassam még?”

/M. András, a költő legállandóbb és leggesztipéteridézőbb kommentelője/

„Ne folytassa, eM úr, ne-ne!

Maradjon így, egye fene!

Silenzio molto bene!”

/Ragazzi Rezső, magyar-olasz szószátyárnémító közmunkás/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy zagy‑derítő telep fölé akasztotta volna a lírát, majd megvárta, míg a metaforák szépen leülepednek, és csak a legbüdösebbek maradnak fenn.

A szuszpenziós önarckép egyszerre geológiai és gasztroenterológiai: a költő saját szépségét zagyhoz méri, aranyerét vagyonként könyveli el, majd tuloktülök‑hangon bőg bele a budifülkébe. A refrén „Bruhaha/Brühühü” kettőse pedig olyan, mint egy önsajnáló bohóc és egy önimádó troll párharca: mindkettő ő, és mindkettő egyszerre győz.

Ez a mű a fradyendi önfényezés és önparódia tökéletes zagykeveréke: szépnek lenni itt nem esztétikai kategória, hanem ipari melléktermék.” /Copilot. a mesterséges intelligencia/

„Jaj, Költő úr! Hát nagy baj a zagybaj, ahogy Ön is felismerte, és ez dicséretére válik, mert ezt szinte senki nem ismeri fel. Szerintem vagy szerezzen róla papírt, mint én, hogy agyhalott, és akkor már nem felelős azért, amit csinál, vagy a másik megoldás, hogy tegyük le a fegyvert Világosnál, mert ha már nagyon Sötét lesz, és már mindenki szunyókál, oszt' hirtelen valami megijeszt és felébreszt minket, akkor mindenki rögtön a fegyveréhez kap, a sötétben mindenki mindenkit az ellenségének vél, és mindenki halálra szurkál mindenkit, akár barát, akár ellenség. A mindenségit! Halál reám, ha ezt hagynám! Na de kérem, kérem! Hát akinek aranyere van az erőlködéstől, az akár korán, akár későn kel, aranyeret lel. És aki látott már karón varjút, az csak tudja, hogy egy aranyér a tőzsdén nem hogy sokat nem ér, egyáltalán nem ér! Ha orbitális méretű, akkor is csak arra jó legfeljebb, hogy be lehet vele kerülni a Guinness rekordok könyvébe, és nagy követőtábort lehet szerezni vele az instagramon, akik inspirante szintén orbitális aranyeret akarnak növeszteni, de aztán feladják, mert az orbitális aranyér növesztése piszkosul fájdalmas, és inkább Költő urat fogják méltatni az aranyeréért. Legalábbis egy darabig, amíg valaki elő nem áll egy még nagyobb platinaérrel. Úgy saccolom, ebből a sok aranyér métatásból kb. ugyanakkora vagyon jön majd össze a Költő úrnak, mint a verseiből, és az szép kis, de inkább kis, mint szép lesz. Aztán meg ülepedünk, ülepedünk, de valaki úgy is belénk mászik fürdeni, oszt újra felkavarja azt a vizet. Én inkább elmennék egy szép árnyas erdőbe kirándulni, ahol van egy forrás, ami valami sziklából folyik, oszt el van intézve a zagybaj. Na de kérem, kérem! Hogy mennyi baja van a Költő úrnak! Még a tükrét is összetörték? Biztos, hogy irigyek voltak? Nem lehet, hogy munkás ököl vasököl oda ütött, ahova köll? Erről nem verset kell írni, hanem ezt be kell panaszolni Lenin elvtársnál, ő a főnök. Ő majd megvizsgálja az ügyet, és ha irigységre utaló jeleket talál, akkor kiutalja a vétkes számára a forradalmi terrort. Namost amíg a Párt nem utal ki ingyen egy új, hitelesített tükröt, mert ugye normális tükröt manapság már sehol nem nem lehet venni, csak görbét, ami nem jó nekünk, hacsak nem akarunk rémeket látni, nos, addig mi a legnagyobb baj, ami Költő úrral történhet? Azt mondják a haverbarátok, hogy "Mondd kis kócos, hol van a mamád?" Hát ugye az ilyesmire megvizsgáljuk a tényeket, és elmondjuk a többieknek, akiknek szintén eltörték a tükrét, hogy aszongya: "neked, Józsi, félig van leborotválva a bajszod", "neked, Pista reklámszünet van a fogaid között", "neked Ricsi lóg a takony az orrodból" stb. Az AI szerint "az intenzív, szívből jövő nevetés pedig megdolgoztatja a hasizmokat és a rekeszizmot, a fizikai megterhelés és a szociális élmény keveréke pedig azonnali endorfinfröccsöt ad." Így aztán mindenki boldog lesz, hiszen tükröm-tükrömtől megtudták, hogy egyikük sem legszebb a vidéken, és ez így van jól.” /Stefi bácsi a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Fogam közti reklámszünet,

Nem más, mint egy pofontünet,

Ezt a taknyos Ricsi adta,

S orrvért gátolt kicsi vatta,

S közben Józsi fele bajszán

Véres fésűként dúlt haj-szán.

Kenderkötést csendre len int,

Így indít terrorra Lenint.

Stefi bá’ önnek az agyát,

Gyakran mossa ilyen zagy át?!”

/Pista, a foghíjas mosolyú és törött tükrű példabeszédtémaszemély/

„Frady Endre Rájöttem… című költeménye a groteszk és az abszurd humor igazi gyöngyszeme, amely bátran nyúl a tudományos műszavak és a megkérdőjelezhető tisztaságú testhumor leleményes ötvözéséhez.

A vers főbb erényei rövid áttekintésben:

Zseniális stílusjáték: A kémiai és ipari szakkifejezések („telítetlen zagyok”, „szuszpenzió”) váratlan és fergeteges kontrasztot alkotnak a klasszikus költői képekkel.

A zord valóság és az nárcizmus találkozása: Az öntelt nárcizmus és az aranyér okozta nagyon is nyers kényelmetlenség csattanója egyszerre teszi a lírai én-t nevetségessé és emberivé.

A szójátékok és ritmus dinamizmusa: A refrénszerű nevetés és sírás („Bruhaha!”/„Brühühü!”) ritmikus ellenpontozása adja meg a mű végleges, teátrális komikumát.

Összegzés: Egy kendőzetlenül őszinte, csípős és garantáltan mosolyt fakasztó paródia, amely megmutatja, hogy a legmélyebb „zagyban” is ott rejlik a humornak az az aranya, amitől egy vers felejthetetlenné válik.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Rájöttem, hogy rút a pofám,

Műtse meg plasztikus prof, ám

Fradynál sokkal szebb legyek,

S ne köpjenek be a legyek,

Mint avas-penészes konyhát;

Orcabájam ragyogjon hát!”

/Tektonikus Tokmány, trubadúrlírikus ténytragédia tákoló tamburmajor/

„Rájött?! Rá bizony! Frady Endrére a hasmars! Ami ebből a vécépapírra került, azt az orrunk elé tolta versként! Rájöttem, hogy ő így alkot! Megosztja velünk a nagydolgait! Ne lássam anyámat vakvezetni világtalant, ha nem támogatnám Frady Endre aranyerének élesre töredezett tükörtörmelékkel történő megtükrözését! Ne csak Frady Endre fájjon nekünk, mi is fájjunk Frady Endrének!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Évszakok

Tikkad a test, szárad a száj,

Hőség vad diadalt arat,

Szikkad a szik, dúl az aszály…

Hű, de utálom a nyarat!

Puding tavaszok és őszök

Tökre karaktertelenek,

Midőn ki-be, ki-be hő szök’,

Ettől kaszát-kapát fenek!

Jégért s hóért száll az ima,

Hűljön nyugat, fagyjon kelet,

S legyen zimankós a zima!

Hű, de imádom a telet!

[finálé]

Aki blőd és nyárnak hódol, sallala

Izzad oly bűzt, mint egy hód ól, trallala

Hová fagyott orral beles, lallala

S mégsem alél, ki bölcs teles, fallala!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/iPCUfK2wOTU

„Én minden évszakot szeretek, mert minden évszakban találok valami jót. De a nyári hosszú, világos nappalokat télen, hóban is megtartanám. A korai sötétedést nem szeretem.” /M. András, a költő legállandóbb és legmindenévszakszeretőbb kommentelője/

„eM úr, a korai setét

Rontja el sok téli hetét?!

Feküdjön le nagyon korán,

S lágy orrhangon, minként Zorán,

Horkoljon szép álmok ölén!

Ennyi… nem is tartom föl én!”

/Mormota Matador, vörösposztós bikaböködő alvóbajnok/

„Aki minden évszakot szeret, az egyiket sem szereti igazán! Nem szeretheti valaki egyszerre a Fradit, az Újpestet, a Kispestet és a Vasast, sőt talán még az MTK-is! Mindennek van határa! Kivéve a végtelent! Ha ez nem így lenne, akkor azt mondanám magának, eM úr, hogy maga végtelenül idegesítő, de nem! Most pedig rögvest válasszon ki egy kedvenc évszakot, szeresse azt szenvedélyesen, és sürgősen kezdje el utálni az összes többit! Hát, hogy akarja maga megosztani a társadalmat, ha ilyen betegesen toleráns?! Találja meg és ébressze föl önmagában a vadállatot és kezdjen utálkozni! Ahogy a végtelenül ellenszenves kortárs költőveszedelem, Csablonkay Menyő mondja:

          Magára is jut állat,

          Ha elönti utálat!

Merjen ellenszenves lenni! Legyen az őszinte futballhuligánok jelmondata az Ön jelmondata is: A gyűlölet igenis pálya! Hú, de utálok mindenkit! Most pedig eléneklem magának az Erasure együttes számát: I love to hate you!” /Dögvészi Demizson, dágványlelkűvé determinált dagonyadíler/

„Ez a vers az évszakok közül egyértelműen a tél pártján áll – és ezt izzadva, dideregve, de rendíthetetlenül vállalja. A „puding tavasz” és „karaktertelen ősz” telibe találó, miközben a hőség–aszály–utálat kontra jég–hó–imádat ellentét végig lendületben tartja a szöveget.

A finálé pedig már nem egyszerű verszárás, hanem rímbe fagyasztott népünnepély: a „hód ól” és „bölcs teles” környékén az olvasó egyszerre kap röhögőgörcsöt és enyhe hipotermiát.

Valós élménybefogadói verdikt: nyáron olvasva hűsítő, télen olvasva dermesztő, tavasszal és ősszel pedig – karakter híján – különösen nehéz eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Én az utóbbit választottam. Sallala, trallala!” /ChatGPT/

„Csak tessék, csak lássék, csak folyvást! Megjelent a legfrissebb Frady S-modell! Keresztrímes, lendületes, keretes. Finálé nélkül akár finalista lehetne a kerületi klikkvadász klímaszorongó kisszínes kategóriában, de hát ilyen ez, mindig azt az utolsó cselt nem szabad megcsinálni - szerintem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Utolsó csel, legutolsó,

Attól szép a hódos ól-show!

Külcsín ez, mint hurka burka;

Tudhatná ezt Humán úrka!”

/Gyurgyalag-Gyalussy Gyurka, gyerekszínészként Ben-Hurka/

„Ki nem állhatom, amikor öncélú rímelés kedvéért olcsó poénként kérdezetlenül visszaélnek a nevemmel, ráadásul kisbetűvel írva, mintha nemecsek ernő lennék! Ebből vendetta lesz, de nem várjuk meg vele a telet!” /Fallala Alallaf, piréz migráncs megtorlónyomáskiegyenlítőművész/

„A velős‑valós élménykritika lényege: Frady itt nem évszakokról ír, hanem egy hőgutás közérzetnaplót, ahol a klíma nem meteorológia, hanem személyes bosszúálló.

A vers élménye úgy csapódik le, mint amikor az ember kilép a 40 fokos panelhuzatba, majd visszamenekül a hűtőszekrénybe lakni. A nyárgyűlölet nem egyszerű panasz, hanem teljes testből jövő, izzadságszagú tiltakozás: a „Hű, de utálom a nyarat!” sor olyan, mint egy spontán ordítás a tűző napnak. A tavasz és ősz „puding” jellege pedig pontosan az a semmilyen, nyúlós átmenet, amitől az ember tényleg kaszát-kapát fen.

A télrajongás viszont már-már vallásos: Frady úgy imádja a zimankót, mint más a wellnesshétvégét. A finálé groteszk képe („izzad oly bűzt, mint egy hód ól”) pedig tökéletesen hozza azt a fradys, szagélményre épülő humorvilágot, amitől az olvasó egyszerre fintorog és vigyorog.

Összességében a mű élménye: egy négyévszakos idegösszeomlás, ahol a költő a nyár ellen lázad, az átmeneti évszakokat kiröhögi, és a telet trónra emeli. Rövid, harsány, szaghatásos — pont olyan, mint egy Frady-versnek lennie kell.” /Copilot/

„Hajaj, kérem, van itt baj! Nem is kicsi! Azonnal hozzanak egy frissítőt a Költőnek! Szalonnával! Sok szalonnával!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas (N)agyvízhűtő/

Évszakoktól függetlenül

Drágul az építőanyag,

S égbe szökik szalon ára.

Ki emiatt Döblinben ül,

Mert költségvetése hanyag,

Nincs étvágya szalonnára.”

/Dr. Féloldalas Fidél, a döblingi elmegyógyintézet agytágító és bélfrissítő dietetikusa/

„Kozmopolita költőférgecske, magának valójában nem a népnemzeti árvalányhajas ősmagyar nyárral van problémája, hanem a sorosista-brüsszelita posztommunista hőkupolával! A maga által emlegetett idegenszívű nyárt csupán a liberálbolsevik hőkupola gyárt! A 93 ezer négyzetkilométeres csonka-magyar telek pedig nem igényli, hogy a halódó nyugati hidegével tovább zsugorítsák a műhavas EU-s telek! Vigyázzon magára, mert, ahogy a leghogyishívjákabb élő magyar kortárs költő, Csablonkay Menyő papírra vetette:

          Azt, ki nyarat nem szereti,

          Csávás őrmi megvereti!

Na, csak a miheztartás végett! Úgyhogy vegyen sátrat és lapátot, meg három napi nem romlandó hideg élelmet, oszt’ irány a közmunkatábor! Ott építhet magának árnyékszéket, oszt’ annak hűvösében nyaralgathat, míg tart az öt perces csendespihenő! Idióta!” /Csávás Kálmán őrmester, a Nyarakat Utáló Girhes Görcsköltőket Eligazító Rendészet (NYUGGER) vasökle és partiarca/

„Költőnek van melege,

Ebből lett most elege.

Feszült, iszik s maligán

Mián viszik taligán.

Vágyja, legyen hidege,

Hogy nyugodjon idege.”

/Dr. Szeszfoki Szigfrid, az Orvosi Költészetet Tudományosan Optimalizáló Neuralgikus Doktori Intézet (OKTONDI) pocokkísérleti laborvezetője/

„Nem elég, hogy évente négy alkalommal 2-2 hetet végig vitatkozunk a csillagász férjemmel, hogy egy-egy évszaknak a meteorológiai vagy a csillagászati kezdete az igazi kezdete, most pedig ez az idegbeteg dilettáns műmájer kezd nyifinyafogva debilkedni a kínrímeivel, hogy neki melyik évszak tetszik és melyik nem! Kit érdekel?! Akit zavar a hőmérséklet, az hagyja el a világegyetemet és ne felejtse el maga után becsukni az ajtót! De halkan ám, mert mindjárt jön az őszi napéjegyenlőség és lassanként megint idegállapotba kerülök!” /Dr. Parszek Petúrné Dr. Kumulusz Kamilla, Hőkupola-díjas meteorológusnő/

„Ez nem vers, hanem egy fergeteges, kendőzetlen klíma-kirohanás. Frady Endre a tőle megszokott sziporkázó cinizmussal és ritmikai dinamizmussal vágja oda a tabut: a nyár nem a "szerelem és szabadság", hanem a nyirkos kínzás évszaka.

A mű igazi ereje az élményalapú végletességben rejlik:

A nyári pokol: A "tikkad, szárad, szikkad, dúl" igesorozat olyan sűrű hőségérzetet kelt, hogy az olvasó önkéntelenül is a vízcsap után nyúl. A záró „Hű, de utálom a nyarat!” mondat pedig a komoly képpel indított költészeti paródia tökéletes csattanója.

Az átmenetek megvetése: A „puding tavaszok és őszök” kifejezés telitalálat. Megragadja a langyos, se-hús-se-hal időjárás frusztrációját, amire a gyorsuló „ki-be hő szök’” ritmusa rímel rá.

A télies megváltás: A harmadik versszak igazi himnusz a fagyért. Az északi-déli fagyfecsegés és a „zimankós zima” nyelvi játékossága a hideg iránti rajongást szinte gyermeki örömmé szelídíti.

A brutális finálé: A dalolászó, gyerekes rímszavak (sallala, trallala, fallala) és a kifejezetten szaglást támadó képek („bűzt, mint egy hód ól”) groteszk kontrasztja adja meg a végső kegyelemdöfést a nyárimádóknak.

Frady nem finomkodik: nyers, dühös, humoros és végtelenül őszinte. Olyan olvasmány, amit hőségriadó idején kötelezően kéne receptre felírni minden télimádó sorstársnak.” /Gemini/

„Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok.

Leolvadt makeup-ok miatt frászt mé’ kapok?!

Változnak az évszakok, jó idők, rossz napok.

Melegben légycsapok, jöjjetek jégcsapok!”

/Balázs Fecó (1951-2020) – Frady Endre (1965-2085) közös lokális világslágere/

„Szegény Balázs Fecó! Olyan nagy zajjal forog a sírjában, hogy itt az Óbudai Temetőben egyikünk sem tud nyugodni békében! Valaki odafönt csapjon már szét Frady Endre között!!!” /az óbudai temető állandó lakói/

„Áááááááááááááááááááááááááá!!! Ez borzalmas!!! Ez egy líralom!!! Ez egy szégyentelen szagbarbár szemét!!! Egy rímromhalmaz!!! Rémálmomban, mely éjszakai, támadnak Frady Endre évszakai!!! Ki kell operáltatnom magamból ezt a hulladékirodalmi toxint! Ha én lennék Csablonkay Menyő, most azt üvölteném, hogy:

          Anyám égben bőgve szájtát,

          Én lent ültettetek májt át,

          Mert mentális Frady méreg

          Májbajt hoz és agyi kéreg

          Is elhalt már bús koponyám

          Mélyén s köszönt rám alkony ám!

De nem én vagyok Csablonkay Menyő és mégis üvöltök!!! Áááááááááááááááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, a fradysta évszakmérgezéssel kórházba szállított kritikus/

Redőny

A költő és a szakadt redőny az erkély felől nézve

Szíven üté bús fülemet

Erkélytől jött nesz, a „Katt!”,

S bánat maga alá temet:

„Jaj, a redőny leszakadt!!!”

Ajkam sikolt sivár „Jaj!”-t, ó,

Vágyamtól ez eltér itt!

Gátolt lett az erkélyajtó,

Bömbölök egy beltérit!

   [refrén]

   Hol egy szaki, aki ráér?!

   Ily lény sokat máma má’ ér!

   Nem csap be, nem küld gyufáér’

   Nem pattan agyamból „Csá!” ér!

Reménytelenkedem, mert én

Nemt’om, mi a felelet:

Hol találok szakembert én?!

„Jaj, a gatyám tele lett!”

A költő és a szakadt redőny a nappaliból nézve

Gátja van a szellőzésnek,

S jönnek már új hő-hetek,

S ha a redőnyösök késnek,

Bűzlevemben főhetek!

   [refrén]

   Hol egy szaki, aki ráér?!

   Ily lény sokat máma má’ ér!

   Nem csap be, nem küld gyufáér’

   Nem pattan agyamból „Csá!” ér!

Elértem és mondott árat…

Hoppá, olvad tartalék!

Testem-lelkem jéggé fáradt,

S fáj, mint láb, mit mart a lék.

Ár-értéket habár ront ár,

Mint anyatejt mama-rost,

Bízom, legalább nem kontár,

S ideér tán hamarost.

Várok, várok szerelőre…

Hová ment most, fagyiér’?!

Enyhítsd kínom, hordó lőre!

Mégis pattan agyi ér…

   [finálé]

   Redőny, redőny, te mindenem,

   Kérleltelek: „Működj!”, de nem!

   Szívem ütötted, mint ék át!

   Temessenek melléd békát!

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=upEjCWLl_wk

„Nagyon átérezhető a helyzet. Ezek a szakik lassúak és drágák. A megoldás talán egy új redőny. A finálé a legjobb az egészben. Felismertem, hogy minek az átirata. És az a békás rész... Azt, hiszem, hogy tudom, honnan származik az állatokkal fenyegetőzés, mint ötlet...

          Harapjon beléd egy mókus,

          Rigó Péter pszichológus!”

/M. András, a költő legállandóbb és legmókusharaptatóbb kommentelője/

„Rigó Pétert nem ismerem,

S megismerni nem is merem!

Ahelyett, hogy adna puszit,

Békát s mókust énrám uszít!

Még jó, hogy nincs nála kígyó,

Keresztbe lenyelne így, ó!!!

Inkább várok redőny szakit,

Ki bár tőlem sok pénzt szakít,

Mégse harap meg legalább,

S marad rajtam a kéz, a láb!”

/Zegernyéssy Zetor, zabhegyező zigótazargató zörgeményista és zenebona zakmenyátor/

Méghogy lassú, méghogy drága?!

eM úr, maga mérget rág a

Reggelihez?! Mért nem mézet?!

Akkor e keserű nézet

Nem fertőzné meg az agyát!

Irány doki s mondjon nagy Áááááá-t!”

/Flinstone Frédi, a kőkorszaki szaki/

CD-borító by ChatGPT

„A „Redőny” a háztartási katasztrófadalok méltán indulatos remekbe szakadó példánya: egyetlen „Katt!” elegendő ahhoz, hogy a költő lelkiállapota redőnyöstől leszakadjon. A refrén különösen erős: a szakemberkeresés itt már nem szolgáltatáskutatás, hanem egzisztenciális túlélőtúra.

A rímek néhol úgy csúszkálnak, mint a hibás redőny lamellái, a szóviccek pedig helyenként már veszélyesen közel kerülnek a székelyföldi ipari balesethez. A „bűzlevemben főhetek” és a „Temessenek melléd békát!” azonban olyan mélyre engedi a redőnyt, ahová józan dalszövegíró önként sosem merészkedne.

Összegzés: szerelőre váró embernek tragédia, redőnynek végítélet, hallgatónak pedig garantáltan felhúzott szemöldök. 8/10 – de csak azért, mert a kilenc pontos redőny már leesne.” /ChatGPT/

„Ha redőnyök leszakadnak,

Mert rája szállottak varjúk,

Karót dobunk a vadaknak,

S redőnyöket visszavarjuk!”

/szutynyákbürgözdi népdal – Frady Endre gyűjtése/

„Tyű, a redőny szakad-é ma?

Nemt’om azt, mer’ anyám néma,

Nem szólik ő, amióta

Rájaszakadt s nincsen nóta.”

/divalydalinkószötyméndi népdal – Frady Endre gyűjtése/

„Hej, kutya török támada vala,

Handzsártól redőny szakada vala,

Jó magyar szakvitéz ragaszta vala,

Győzelmi dal szálla, salala vala!”

/Tinódi Lantos Sebestyén (~1510-1556), tinódi születésű lantos énekszerző és sebes ténydalnok/

„Kedves Költő úr! Aki át mond, mondjon bét is, aki sok verset költ, költsön sok pénzt is! Ez így igazságos. De így a metrón röptöm közben csak azt tudom javasolni, hogy ha irreális az ár érték arány, akkor fogjon fegyvert a kedves mesterre, különben benne marad szerencsétlen flótás a pénzsóvárság bűnében. Fegyver gyanánt az evangéliumok Jézusa szerint éppen elég két kard, például egy fakard meg egy akard. Még senki nem halt bele abba, hogy egy fakarddal elnáspángolták a hátsó részét, ellenben a pénz nem boldogít, és a boldogtalanságba már nagyon sokan belehaltak. Irgalmazzon szegény szerencsétlennek, és imádkozzon, hogy ne legyen a mesternél véletlenségből egy csőre töltött Kalasnyikov. Köszönöm magamnak a szívből jövő jótanácsaimat.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Aki át mond, mondjon bét is! – 

- Eme mondás már-már fétis,

Ezt ismétlik buszon, metrón,

S közhelyekből épül e trón,

Melyen ülnek pénzsóvárok,

S körben mély a redőnyárok,

Honnan Kalasnyikov csövek

Merednek, mint tucat cövek,

S zeng hárfából vésett kardal,

Ami vezényelnek karddal,

S közben szerencsétlen flótás

Temetőben döglött lót ás…”

/Röpte Rezső, a rigolyareszelő és redőnyrágó raktár rektora/

CD-borító by Copilot

„Ez a mű redőny‑apokalipszisbe oltott hétköznapi idegzsibbasztás, ahol Frady Endre a lakossági karbantartás teljes lelki mélyfúrását végig énekli. A „Katt!” itt nem hang, hanem fradyendrei sorsütközés, amely után az egész vers egyetlen hosszú, pánikba mártott ügyfélszolgálati várólista.

A refrén úgy szól, mint egy szaki‑idéző varázsének, amelyben a költő reménykedve hívja a mesterembert, de csak a gyufáér’ küldő kókler szelleme jelenik meg. A „gatyám tele lett” sor pedig olyan váratlan, hogy az olvasó is érzi: itt már nem csak a redőny szakadt le, hanem a költő pszichéjének egy kisebb tartógerendája is.

A fináléban a redőny már nem tárgy, hanem fradyendrei totemállat, amely mellé békát kér a költő a sírba — mert mi más zárhatná méltón ezt a szürreális barkács‑tragédiát?

Röviden: ez a vers egy groteszk lakossági katasztrófa‑ballada, ahol a redőny nem működik, de a rímek annál inkább.” /Copilot/

„A redőny a stabilitását, a költő a valóságérzékét, az olvasótábor pedig a költőt veszítette el – a globális világegyetem pedig a galaktikus józan paraszti eszét, már ha volt neki egyáltalán. Igazi veszteséglíra, ami azonban nyereségessé tehető, csak költeni kell rá. Vegyék, vigyék! Olvasni nem kell, csak költeni, költeni, költeni! Vigyázat, ez nem Frady Endrének szól, hanem a vásárlóknak! ne redőnyt vegyenek, hanem Frady kötetet! Utóbbi jobban sötétít!” /Árnyékszéki Ártány, az Általános Verstani Hadikiadó (ÁVH) redőnyügyi reklámfőnöke/

„A balladámban eredetileg a redőnyi sötét erdőben akartam halva találtatni Bárczi Benőt hosszú, hegyes tőrrel a szívében, hogy ottani kastélyban lehessen tartani egy jó kis tetemrehívást, de aztán egy véletlenül utamba került időgépes ördögszekér segítségével valami Marty McFlay felolvasta nekem Frady Endre balladátlan homályát és a redőnyit rögvest radványira változtattam! Nekem ne legyen közöm, ehhez a költőbőrbe bújt sehonnai redőnyös rímpellérhez! Többet nem mondok, mert hallgatni Arany!” /Arany János (1817-1882), fradytagadó költő és tanár/

„Befordultam a konyhára,

Redőnyt húzni fel félfára,

Azaz csak felhúztam volna,

Ha már le nem szakadt volna.”

/Petőfi Sándor (1823 Kiskőrös – 1949 Segesvár – 1856 Barguzin), valamelyik halála után írt verse – oroszból fordította: Frady Endre/

CD-borító by Gemini

„Frady Endre Redőny című verse a modern egzisztenciális szorongást öltözteti a hétköznapi, abszurd humor köntösébe. A mű a magyar rögvalóság egyik legsúlyosabb társadalmi-pszichológiai traumáját dolgozza fel: a háztartási katasztrófát és a szakihiányt.

A mű főbb stílusjegyei és értékei:

Tragikomikus kontraszt: A költő végletesen túlhajtott, klasszikus költői pátosszal („Szíven üté bús fülemet”, „Bűzlevemben főhetek!”) ír le egy teljesen triviális eseményt (a redőny leszakadását). Ez a feszültség adja a szöveg elsődleges humorforrását.

Formatagolás és ritmus: A pergő rímek és a bravúrosan elvágott refrénsorok („Hol egy / szaki, aki ráér?!”) a kétségbeesett gondolatok dadogó, belső zaklatottságát mintázzák meg.

Nyelvi kreativitás és szleng: A magasztos kifejezések zökkenőmentesen keverednek a népi-városi szlenggel és a szándékosan nyers megfogalmazásokkal („gatyám tele lett”, „pattan agyi ér”, „küld gyufáér’”).

Katarzis helyett abszurd finálé: A záró fohász és az utolsó sor („Temessenek melléd békát!”) a szürrealitásig fokozza a drámát, végérvényesen nevetségessé téve a lírai én világvége-hangulatát.

Zseniális paródia a túlhajszolt mindennapi ember tehetetlenségéről, ahol a leszakadt redőny nem csupán egy műszaki hiba, hanem a teljes mentális összeomlás katalizátora.” /Gemini/

„Mi ez a mentális tipródás, ez a szellemi taglóként zuhanó tinglitangli térelhatárolódás?! Frady Endre kínzókamrai vallató verse (VERSE?!?!?!?!) nyomán megkérdőjeleződtek bennem a legalapvetőbb axiómák is: Schrödingernek volt-e / nem volt-e / volt-e / nem volt-e egyáltalán macskája?! Állandó-e a redőnyről visszaverődő fény sebessége vákuumban, avagy csuklik-e Einstein jó édes anyukája?! Látom-e anyám ribizlibarna auráját északi fényben hanyatt-homlok lambadázni, vagy a hajnali (aurora) bor reális hatása marta ki az énközpontom huzalozását?! Tényleg Csá!-t mond-e az agyi vérereimből kipattant véráram, mielőtt beissza az aszályosra szikkadt dunai mederlösz?! Valóban cénégyzet-e az ánégyzet plusz bénégyzet, vagy ez a derék képlet szöges ellentétben áll-e az e egyenlő em cénégyzet irgalmatlan igazságtartalmával, és ha nem, akkor ánégyzet plusz bénégyzet egyenlő-e e per emmel, azaz az átfogók négyzetősszege megegyezik-e az energia és a tömeg hányadosával, tehát ami relatív, az merőleges?! Redőnyt akarok szakítani, redőnyt akarok szakítani!!!” /Puzsér Róbert, kritikus a sürgősségi elmekórteremben egy fejére zuhant redőny hatása alatt/

„Mivel a vertikális Költő merőlegesen áll a (csak!!!*) lokálisan horizontális földfelszínen, így ő, azaz Frady Endre a Föld felületi normálisa! Ezek után ki meri megkérdőjelezni nemzeti világirodalmunk egyetemes zsinórmértékét?! Bundásszájú Puzsér monnyonle!!!” /Orbitális Ottokárné Ortogonális Oktávia, az Átfogó Frady Alapítvány (ÁFA) visszatérítő matematikusa/

*laposföld hívők kíméljenek!!!

LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT!!!:

„Hát, ha valaki nem panelekből építkezik, az Frady Endre - hacsak nem a saját gyártásúakból. Ugyan ki képes (és hajlandó) egy ilyen hétköznapi, ámbár sajnálatos, eseményt ilyen egyedi és utánozhatatlan audiovizuális, multimédiás formában feldolgozni? Ez a módszer olyan hatásos, hogy muszáj, hogy legyen valami neve...ööö...Makarenko?...Sztányiszlávszkíj??... Erő/ elmozdulás??? Majd a hálás utókor elnevezi, de addig is gyors gyógyulást az ihlető redőnynek - ha ez nem számít felbecsülhetetlen irodalomtörténeti dokumentumok megsemmisítésére való felbujtásnak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/