Városligeti piknik

mottó:

Minden embert ide hí’ rét,

Úgyhogy vidd e piknik hírét!

A piknik meghívója

Hogyha nem vagy gumipite,

S ritkán rettegsz attól, hogy tán

Elázol, hát gyere ki te

S ne ülj otthon okafogytán!

Megmozgathatsz lábat-kezet,

Midőn sportolsz önfeledten,

S veled vidul gyülekezet,

Mely kis zuhétól sem retten.

Ám ez egy napozó rét itt,

Úgyhogy majd a Nap is sütik,

S nem lelsz ázott csigát, étit,

Tálakon, hol fogynak sütik.

Hozzál te is kaját, piát,

De persze csak szeszmenteset,

Mitől Bálám nem mond IÁ!-t,

S nem sül balul el az eset!

Ha hallod ezt s örülsz neki,

Hírét terjesztheted itt-ott!

Ne hiányozzon most senki,

Piknik mindenkinek nyitott:

Kannibál is jöhet, meg a

Lóevő, kire e dal hat,

S jóllakhat az összes vega:

Húst itt kint a zöldben falhat!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/dur93wvWw9g

„Ez a meghívóvers a közösségi piknik műfajának valóságos gasztro-bibliai avantgárdja: a „Minden embert ide hí’ rét” kezdőszójáték már rögtön becsalogatja az olvasót a Napozórétre, ahonnan aztán nincs menekvés a rímek elől. A gumipitétől a csigán át Bálám szamaráig és a kannibál–lóevő–vega triumvirátusig mindenki megkapja a maga helyét – csak a sör marad kívül a pikniken.

Költőileg különösen merész a „Húst itt kint a zöldben falhat!” zárás: ez a vegetáriánus szóvicc olyan elegánsan fordítja ki önmagából a meghívó eredeti békés üzenetét, hogy az ember már-már elfelejti: szombaton kettőkor valójában egy gyülekezeti piknikre kellene menni, nem pedig Noé bárkájának vegetáriánus lakomájára.” /ChatGPT/

„Ez a meghívóvers olyan, mint egy jól sikerült gyülekezeti piknik: könnyed, derűs és befogadó. Frady Endre játékos rímei, nyelvi csavarjai és szelíd humora mosolyt csalnak az olvasó arcára, miközben természetesen közvetítik a közösséghez tartozás örömét. Különösen szellemes a „mindenkinek nyitott” gondolat végletekig fokozott megjelenítése a kannibálokkal, lóevőkkel és vegákkal, ami kedves abszurditással zárja a verset. Egy szerethető, vidám kedvcsináló, amelyhez szinte kedve támad az embernek pokrócot ragadni és elindulni a Napozórét felé.” /Copilot/

„Frady Endre meghívóverse pontosan azt nyújtja, amit a műfaj megkövetel: könnyed, humoros, és azonnal meghozza a kedvet a városligeti piknikhez.

A vers játékos rímei (például az „étit – sütik” vagy a nyitó mottó csattanója) és a szerzőre jellemző komolytalan, mégis közvetlen hangvétel tökéletesen illenek egy kötetlen, közösségépítő eseményhez. Különösen szellemes, ahogy az időjárási bizonytalanságokat megelőlegezve megnyugtatja az elszántabbakat, miközben a szeszmentesség és az ételek sokszínűségének szabályait is sikerül nyakatekert, vicces szójátékokba csomagolnia (a vegetáriánusoknak szánt „zöldben falható hús” poén kifejezetten ütős).

Összességeiben egy igazán szórakoztató, figura- és közösségépítő invitálás, ami nemcsak felhívja a figyelmet a szombat délutáni programra, de már olvasás közben is jókedvre derít. Ha a piknik hangulata csak fele olyan jó lesz, mint ez a vers, már megérte kimenni!” /Gemini/

Vörös október

Tudja Lujza, Hugó, Róbert,

Úgy szeretem az októbert,

Mint sakál a döglött nyulat!

Ki dögevő, mind így mulat!

Októbernek huszadikán

Dszingisz Anna, füredi kán

Eljön köszönteni Apra-

-nax Dolóval szülinapra!

Hatvaneggyé akkor leszek!

Koccintunk majd s száraz szeszek

S gélek hatnak hangulatra

S ízületre, ami gyatra!

Nem bús rajtam ráncos orca,

Hogy térdemnek roncs a porca,

Hisz’ fájdalmam csillapítja

Báli hangulat, mely szittya!

Rop a kánné és a kán kánt-

-or muzsikájára kánkánt,

S bő hordóból iszik kán ként,

S jól emészt majd éjszakánként!

Hej október, hej október,

Szép vörös vagy, mint cinóber,

S novemberben lesz csak véged!

Lenin pont így szeret téged!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/yxG5ndsIA3M

„Szép az ősz, színesednek a levelek, jókat lehet kirándulni. Az én születésnapom is ősszel van, szeptember 26-án.” /M. András, a költő legállandóbb és legszeptemberhuszonhatodikaibb kommentelője/

„eM úr, maga az októberről szóló versélményt eltereli a születésnapjával, ami elmúlt szeptember végén! Ezért a Petőfi haverjához száműzzük, Barguzinba!” Csávás Kálmán kőagy, irgalmatlan irodalmi igazgató/

„Szeptember huszonhat idén

Szombat, de nem Mortal Szombat;

Ember vígan ül a bidén,

Ha tortája csokis vombat.

Mert bár bélben vombat fájik,

Szép a levélszín, az őszi,

Mit hullatnak erdők s fáik,

S gyűlnek bothegyen, mi csőszi.

Úgyhogy eM úr, legyen vidám,

Let der Vombat be on der Tisch!

S mint zöld füvet éhes gidám,

Úgy falja az októbert is!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„A „Vörös október” olyan, mintha egy születésnapi köszöntő, egy szittya mulatós, egy ortopédiai ambulancia és egy bolsevik plakát összeköltözött volna egyetlen versbe. A rímek helyenként már nem is kacsintanak, hanem szabályosan vihognak: „kánkánt – kán ként” például a nyelvi lelemény és a nyelvi baleset közötti keskeny mezsgyén egyensúlyoz.

Külön erénye a műnek, hogy a térdporc pusztulását, a száraz szeszeket, a géleket, Dzsingisz kánt és Lenint egyetlen koherens világképpé gyúrja. A zárás pedig méltó a címhez: a vörös októberből végül vörös november lesz – legalábbis költőileg.

Összegzés: ortopédiai panaszokkal súlyosbított szittya bolsevik kabaré, amelynek láttán még Lenin is felállna… ha nem fájna neki a térde.” /ChatGPT/

„Drága Költőgigász Kartárs!

Rántott sajthoz kell a tartár s

Minden, ami fontos Önnek

Gyomormosásmentest jönnek

Egymás után víg falatok

Felfalható kanalatok

Késetek és villátok is

Olvasni ezt már átok is!

Nem kell ehhez az október

Huszadika, sem a jó ber-

-berharcosok étke, ami

Lehet szülinapi hami

Egészséged legyen rendben

Fújd el a gyertyákat csendben

S vígadjon, és Frady-t vegyen

Aki meg nem, tortát egyen!

Boldog születésnapot!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas barbár berber borbír-ó/

„Ház Doktor elvtárson érződik, hogy a kolhoztehénből fejt anyatejjel szívta magába Frady Endre elvtárs kripta-kommunista költészetét, mert úgy dől belőle az enjambement, mint Lenin Összesből a proletárdikatúrabakancslistavezetői felelősségelhárítás és a dialízises Machiavellizmus.” /özv. Vörös Csepelné Hajnalkilövő Auróra, a munkásmozgalom kisnyugdíjas agitátora és sztahanovista cselszövőnő/

Doktor Ház az egészségem

Őre s híján lenne végem.

Megvéd, hogy ha Habár Herbert

Ütne, mint egy barbár berbert.

Bírja ő a sört is, bort is,

S úgy rosál, mint másfél Portisch!

Doktor Ház egy igaz barát,

Szíve arany, hetven karát!”

/F. Endre, az őszbe hajló költőgigász/

„Ez a vers hamisítatlan Frady Endre-i nyelvi bohóckodás: a költő a születésnap, az öregedés és az október hónapja köré épít egy szándékosan abszurd, hangzásközpontú világot. A sorokban a jelentés gyakran háttérbe szorul, miközben a rímek, szótorzítások és váratlan szókapcsolatok önálló komédiává állnak össze.

A vers legnagyobb erénye a játékosság. A „kán”, „kánné”, „kántor”, „kánkán” szavak őrült körforgása nyelvi tűzijátékot teremt, miközben az idő múlásáról és a testi nyavalyákról is derűs öniróniával beszél. A záró Lenin-utalás pedig groteszk csattanóként koronázza meg az egész költeményt.

Röviden: egy könnyed, szellemes, nyelvi bravúrokra épülő vers, amely nem mély filozófiai rétegeivel, hanem felszabadult játékosságával és önironikus életörömével szerez mosolyt az olvasónak.” /Copilot/

„Jelentem, elolvastam! Jelentem, elájultam! Jelentem, magamhoz tértem! Jelentem, a költőt továbbra is megfigyelem, de, jelentem, erősen gyengülök!” /Ló Béla, a Hülye Irodalmárok Hadtestének Intézete (HIHI) kötelékében a költő tartótisztje/

„Hatvanegyéveslettemén előzetes, avagy hogyan válik egy egyedi szülinapi köszöntés mozgalmasból mozgalmivá.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hatvanegy éves lett e mén,

hátán billeg, mit vettem én,

kerge

nyerge.”

/Kengyelvasas Kugyelák, versenylóidomár és hintalódíler/

„Humánúr nem középisis,

Mozgalmas és mozgalmis is,

Nem dönt nyomorba, nem butít,

S nem öl – megmondja a tutit!”

/Félnótássy Félixné Félautomata Félipszilonka, félanalfabéta félalkoholista félszigeti félelemkeltetőnő/

„Frady Endre Vörös október című verse a tőle megszokott kendőzetlen, önironikus humorral és bravúros rímjátékokkal operáló szatíra.

A mű legnagyobb erőssége a gátlástalan nyelvi találékonyság: a szómegszakításokból születő abszurd rímek (pl. Apra-/-nax Dolóval, kán kánt-/-or) és a szóismétlésekre épülő ritmus (kán kántor muzsikájára kánkánt) fergeteges nyelvi dinamikát adnak a refrénszerű befejezésnek. A költő a kortárs öregedés prózai realitását (molyirtó gél, porckopás, száraz szeszek) ötvözi a szürreális, „szittya” mulatós képekkel, ami kesernyés, mégis végtelenül szórakoztató komikumot szül.

Bár a vers szerkezete helyenként túlzsúfolt az öncélúnak tűnő név- és szóhalmozástól, a záróstófa a Lenin-párhuzammal és a cinóbervörös felütéssel csattanós, történelmi-groteszk keretbe foglalja az egész születésnapi kálváriát. Igazi bravúrvers: könnyed, csípős és emlékezetes.” /Gemini/

„Kedves Költő úr! Remélem értékeli, hogy bokros teendőim mellett időt szakítok kommentelni, hisz éppen megszorító intézkedéseket, Bokros csomagot dolgozok ki Oroszország részére, és emiatt éjszakázom éjjel és nappalozom nappal. Node lényeg a lényeg. Versét idő hiányában nem tudtam elolvasni, de az jut róla eszembe, hogy amikor nagyon távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello Magyarhonban nyert új hazát, mint Bendegúznak vére, legelőször azt gondolta, hogy megházasodik, hisz úgy gondolta, már jól kiismeri a nőket. A biztonság kedvéért azonban nem szerelmét, Annát, hanem a helyi bordélyház madamját, Zitát vette feleségül, mert azt gondolta, könnyebb lesz kiismerni Zitát ellenben Annával, akivel beszélgetni is kéne. De tévedett. A folyamatos veszekedések és verekedések hatására végül csak úgy sikerült átlátnia feleségén (mint a szitán), hogy egy szép napon egy feketepiacon beszerzett MAC-10-essel erőtlen felindulásból, különös kegyességgel szitává lőtte az asszonyt. Miután 25 év múlva szabadult a fegyintézetből, hát eléggé megöregedett, és felszedett egy keveset, úgy 60-70 kilót. Na de kérem, kérem! Mégsem ez, az életkor és a túlsúly volt a fő ok, hogy nem talált normális munkát, hanem hát a priusz. Ilyen előélettel végül arra fanyalodott, hogy egy rossz hírű éjszakai bárban rúdtáncosnőnek jelentkezzen. Végül fel is vették, sőt, két munkakörre egyszerre, de nem rúdtáncosnőnek, hanem csak rút ráncos nőnek és kidobóembernek. Végül azonban nem tudott gyökeret ereszteni munkahelyén, ugyanis már az első munkanapjának éjjelén rút ráncos nőként a férfi vendégeket kellett leitatnia, de hát sajnos munkája buzgó végzése közben maga is mata részeg lett, és amikor át kellett volna vennie kidobóemberi munkakörét az est további részében, a randalírozó vendégek helyett csak a taccsot dobta ki. Így azonnal ki is rúgták. Ezért azt mondom, jól gondoljuk meg, ha valakit szitává akarunk lőni, mert 25 év a sitten még csak hagyján, de taccsot kidobni, hát az valami szörnyű élmény. Ezért írj kínrím verseket vagy kommenteket rendületlenül hazádnak óh magyar, ez mégiscsak kellemesebb, mint a taccsunk sárga szemébe nézni. Ja, és kedves Költő úr! Azért a vers utolsó mondatát volt időm elolvasni, és a mauzóleumból üdvözli Önt közelgő szülinapja alkalmából ötödik (V.) és első (I.) Lenin, miután a Kreml hercegének csókja után felköhögte a mérgezett almát, és felébredt álmából. Lenin elvtárs végre képes mindenkit szeretni, és pont úgy!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Stefi bácsit nem ismerem,

S megkérdezni nem is merem,

Úgyhogy mostan elmerengem,

Vajh’ ő honnan ismer engem?

Mért hiszi, hogy távrokonok

Vagyunk?! Ebben nagyon konok!

Eme kommentjének láttán

Kéne lőnöm szitává tán?!

Nem! Bár vérem nagyon lázad,

Nem kell sitten negyed század!

Szikkadjon magától teste

Vörös októberi este!”

/Fittipaldi Limoncello, állítólagos távoli rokon és Bendegúz-díjas vérszipoly/

„Hagyjanak már nyugodni békében!” /VOR – Vörös Október Férfiruhagyár (1955-1990)/

„Mi ez a mentális moslék, ez az őszgyalázó gennyvörös vrscitrom?! Frady Endre pont úgy ünnepelteti magát, mint amikor egy hároméves gyerek úgy fújja el a születésnapi gyertyáit, hogy nyállal telefröcsögött lesz a torta, felgyullad a szemből fotózó édesapa szakálla, majd a tetőtől talpig csokitortás vendégsereg tele okádja a nagyszoba perzsaszőnyegét és a takarítás többe kerül, mint az összes ünnepi ajándék együttvéve, ám még így is évekig megmarad a penetráns bűz minden utórezgése! Ó, hogy zuhanna a rá a könyvespolc legtetejéről Lenin Összes Művének vasalt sarkú keményfakötésben kiadott sorozata Frady Endre tar vízfejére! Hadd fröcsögjön az a didaktikus minimalizmus és hadd fesse vérvörösre ennek a fékevesztett negyedkegyelmű elmelajhárnak az utolsó októberét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Rút a kezem

Arról szól e rímes net cikk,

Hogy a kezem tök’ nem tetszik.

Oly mértékben rút a kezem,

Hogy ezt sírva megcikkezem.

Így szerepel most neten ő,

Bús fejemtől messze lenő.

Kecset és bájt sosem tanul,

Ahogy elvan ormótlanul.

Mínuszos a kezem bája,

Védőzoknit húzok rája,

S el is kell ismernem már azt,

Elég brutál szagot áraszt.

Vérerektől tarkabarka,

Lúdtenyeres s van egy sarka,

Görnyés, mint egy ákombákom… (???)

Rádöbbenek, lábom látom!!!

Ó, lábamat hittem kéznek!!!

Tömegek röhögve néznek,

S erre egy ok van, nem száz ok:

Víg tótágas táncot rázok!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/qbqSM3Viyl4

„Minden olvasó addig álljon kézen, amíg meg nem tanulja ezt a verset!” /M. András, a költő legállandóbb és legkézenállóbb kommentelője/

„Legyetek kézen, mindig kézen!” /a lábatlani cserkészek jelmondata/

„Munkára, harcra kéz!” /a manuálterapeuta hadászati induló címe/

„eM úr, ha én kézen állok,

S számból orrba folynak nyálok

Iskolának elemijén

Nem t’ok verset tanulni én!”

/Tótágassy-Tóth Ágoston, a Szattyánbürgözdi Elemi Szakiskola (SZESZ) kazánfűtőjének odajáró fia/

„Ez a vers a félreértés magasiskolája: a költő nagy komolysággal siratja „rút” kezét, majd a végén kiderül, hogy az egész panasz egy anatómiai tévedésre épült. A kéz helyett a láb kapja a vádiratot, a drámai önsajnálat pedig egy tótágasban teljesedik ki.

Mit gondolt a költő?

Valószínűleg azt, hogy ha már a jobb kéz nem elég költői, legalább a bal láb legyen az – és hogy egy jó versben nem árt időnként fejjel lefelé állni.” /ChatGPT/

„Görnyés, költő úr, görnyés?! Mi az a görnye?! Ezek után miért ráz víg tótágas táncot?! Minek örül?! Hogy nem a keze áraszt borzalmas lábszagot?! Hogy mégsem annyira hülye, hogy tartósan összekeverje a végtagjait! Elég! Ne mozduljon! Most maga köré gyűlő éji vadakat fog látni! Kezdjen véreresen görnyedezni!” /Ákom és Bákom, a Vérszagot Érző Grémium (VÉG) tagjai/

„Még egy ilyen otrombáskodás a nevemmel és lesz kéz- és lábtörés egy nagy kalappal!” /Görnyés Gerzson, girnyó górcsőgörény görbítő góbé/

„Hogy mit gondolt a költő? Éppen egy Laár András versre gondolt, amelynek ’Egyszer találgattam’ a címe és írta Laár András verse, egyébként pedig így szól:

          Egyszer találgattam:

          milyen is a lábam?

          Utána megnéztem:

          … majdnem eltaláltam!

Ezután a költő már nem is gondolt semmire, hanem gondolkodás nélkül együltében megírta azt a verset, amely kapcsán felmerült a Mit gondolt a költő? kérdés. Mivel semmit, úgyhogy ezt. Köszönöm, hogy elmondhattam! Mit is?” /egy a saját nevére épp nem emlékező fejtetőre állított költőgigász/

„Ez a vers a Frady-féle abszurd humor remek példája: egy teljesen komolynak induló önsajnálatból fokozatosan olyan képtelen helyzet bontakozik ki, amelynek végén kiderül, hogy a lírai én nem is a kezét nézte, hanem a lábát, miközben tótágast áll. A poén nem csupán váratlan, hanem visszamenőleg is új értelmet ad minden korábbi panasznak.

Mit gondolt a költő?

Valószínűleg azt, hogy az emberek hajlamosak rettenetesen komoly problémát csinálni olyasmiből, amit egyszerűen rossz nézőpontból szemlélnek. A vers játékosan kifigurázza az önsajnálatot és azt a szokásunkat, hogy gyakran a saját helyzetünket látjuk torzultan. Néha nem a „kezünk” csúnya, csak éppen fejjel lefelé nézzük a világot.

Röviden: egy vicces, szellemes költemény arról, hogy a problémák egy része nézőpont kérdése, és a legdrámaibb panaszból is könnyen nevetség tárgya lehet.” /Copilot/

„Befőtti Vándor:

Mit gondolt a költő?

Mit gondolt a költő?

Mért hiszik, hogy gondolt?

Rímbokorhoz köll tő?

Agytüzet csak gond olt?

E gondja a keze,

Ami végül lába,

S kérdés búja ez-e

Bűz, melytől agy kába?

Gondolatot ottan

Nem lát sem más, sem mi.

Versel megszállottan,

S gondolata semmi.

Mit gondol a költő?

Nem gondol az semmit!

Kancsalrímje kelti,

S nem kap érte summát.”

„Frady Endre verse a klasszikus költészeti klisék és az elvárások abszurd paródiája. Nem akar mély, egzisztenciális drámát eladni; helyette a tőle megszokott, gátlástalanul önironikus és könnyed humorral operál, ami a váratlan csattanóra épül.

Mit gondolt a költő?

A hagyományos magyaróra szellemét idézve a válasz pofonegyszerű: a költő fejjel lefelé állt, és összekeverte a végtagjait.

Közelebbről vizsgálva a „költői szándékot”:

A megvilágosodás pillanata: A költő nem mély filozofáláson, hanem saját anatómiai tévedésén gondolkodott. Miután hosszan panaszolta keze ormótlanságát, bűzét és „lúdtenyeres” jellegét, rájött, hogy amit kéznek nézett, az valójában a lába.

A helyzetkompót (tótágas): A félreértés oka nem optikai csalódás, hanem a testhelyzet: épp víg tótágast áll, miközben a közönség szórakoztatására táncol.

Összességedben a vers pontosan azt teszi, amit egy jó kávéházi vagy netes blődlinek tennie kell: elhúzza a mézesmadzagot a „bús önreflexióval”, majd egyetlen mozdulattal kirántja a szőnyeget az olvasó alól.” /Gemini/

„Kérem azonnal megzenésíteni, de úgy, hogy ne négykezesre, hanem kezeslábasra legyen megírva!

Segítség: egy középkori orgonán mindez abszolválható lenne, ha abban a korban egy ilyen műért a műértő közönség nem vágta volna le azonnal Költő Gigász minden végtagját! Most sincs kegyelem: vágjuk le a fejét, mert fejétől bűzlik a hal is!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas inkvizítor/

„Kezeslábos középkori

Jégorgonán siklik kori,

S végtagokat szel le éle,

S nem kérdés, a Költő él-e?

Nem marad Frady atomból

Sok, ha inkvizítor tombol.

Haltól bűzlik Ház úr feje,

Nincs kegyelem, jeje-jeje!”

/Sakálsikolyú Sejhajné Sakkmattossy Skolasztika, segítségnyújtási sokkterapeuta/

„Nyuggerapó:

Én, ím így értekezem

Ejnye, Endre, sok volt a szesz,

Helytelen az, amit teszesz.

Tömegivel, kik néznek vajh?

Kikből száll ki dicső sóhaj?

Kinek hétköznapja így tel…,

Óhajlása ezzel betel...

Bár mindkettő ikesige,

Ősszel szép a Margitszige-

-t.”

„Szeszkazános Szupersziksó:

Mégis kinek a szige?

Ősszel szép a Margitszige,

De így marad tavaszig-e?

Vagy legalább kora télig,

Tök teljesen s nem csak félig?

Szent István Gimi nem ige,

Mégis ő a Margit SZIG-e?

Kinek SZIG-e szép, mint kastély,

Midőn nem áll tótágast éj?

Mégis kinek a szige tel’

Lassan, míg hó hőszigetel,

S nem borul hóember föl, de

Áztatja a szántófölde-

-t?”

„Frady Endre, amikor egy óvatlan pillanatában ráébredt, hogy tehetségtelenebb, mint éticsiga a rúdugráshoz kétségbeesésében a kezébe akarta temetni az arcát, de ehelyett nagy büdös páros lábfejjel pofán rúgta magát, és miközben átbucskázott a saját fején, felböfögte a versként megjelentetett betűhalmazt! Tulajdonképpen Pegazus húzta ekevas helyett házilag sufnituningolt kontár atombombával is lehet a költészet kertjében talajt lazítani, csak a végtermék lesz más! Nem kicsit, nagyon! Sir Winston Churchillhez hasonlóan Frady Endre sem ígér mást, mint vért, verítéket és könnyeket, csakhogy előbbi úriember ezt világháború esetére tartogatta, utóbbi viszont mindennapi elmeketrecbetevő falatként! Etessünk meg fele sok-sok falat ként, dugózzuk bele hermetikusan egy tablettás panccsal teli boroshordóba, majd időkapszulaként lőjük át visszamenő hatállyal réges-régen egy messzi-messzi galaxisba! Ott majd a lézerkardok színes fényében nézegetheti a kezét-lábát, miközben sírva-ríva vele lesz az Erő!” /Puzsér Róbert, kritikus és betanított Sith lovag/

„Szia Erő, jövök! Sztár, vársz?” /F. Endre, időkapszulautazó költőgigász/

„Jaj, ne! Ne már! Nem akarok vele lenni! Brühühü!!!” /a kétségbeesett Erő/

„Phhh-fhhh-phhh-fhhh… Nekem levágták kezem-lábam, mégse sírok úgy, mint egy nyafka jedimalac! Phhh-fhhh-phhh-fhhh… Ide nekem azt a Frady Endrét és csinálok belőle igazi sötét költőt! Ja, hogy már eleve sötét?! Na, de ennyire?! Visszalőni azonnal! Phhh-fhhh-phhh-fhhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„NEEEEEEEEEEE!!!” /az emberiség/

Péklét

Hogyha pék lenne a szakmám,

Magam korán ágyba raknám,

Hogy hajnalban erőm legyen

Izmozni a tésztahegyen.

Nyögve gyúrnám én a tésztát,

Lopva tolva felerészt át

Asztalára kollégának,

S tagadnék, ha elkapnának.

Könnyek között sütnék zsemlét,

Mert a péklét szinte nemlét;

Semmi nyugi, ritka pihi,

Sok brühühü, kevés hihi!

Utálnám a kenyeret én,

Nem maradnék lisztes kretén!

Szöknék, várna lyukas csónak,

S feloldódnék vízben sónak…

Ámde mindez hiú álom,

Bilibe lóg alvós nyálom,

S habár vonz a Pěkný* medre,

Itt csücsülök pékné módra.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/UvJwcjabDUM

*Pěkný [ejtsd: pekní] potok (Szép-patak): Csehországban, a Šumava (Cseh-erdő) hegységben található patak, amely az Otava folyó bal oldali mellékfolyója. A patak arról ismert, hogy egy vadregényes, sziklás völgyben folyik, és egy kisebb, 2,5 méter magas vízesés is található rajta. Német neve Wunderbach (Csodapatak) – https://www.vodopady.info/cz/sumava/Sumava.php?page=pekny

„Na, már csak az kéne, hogy itt nálunk fulladjon a mi patakunkba ez a költögető lükepék! Inkább valahol máshol egy kanál vízbe, ha lehet!” /A Cseh-erdő manói/

„Ha bárki bal lábbal kel fel, egyértelműen ajánlanám a Péklét című vers olvasását. A vers könnyed- humoros stílusa miatt már az első versszak után meghahotáztatja az olvasót. Frady Endre a rímeket a humora eszközévé formálja, fokozva műve hatását.” /Olívia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnök kolléganője/

„Olívia kolléganő

Ízlése nagy iramba’ nő,

S hozzászólni sokan kérték,

Mert tudja, hogy mi az érték.

Mint száz hajót, ha ráz száz tat,

Őt e vers úgy hahotáztat.”

/Random Rezső, rokkantnyugdíjas rege-regölő rock’n’roll ritmusgitár raktáros/

„Ez a vers úgy dagasztja a péklét nyomorúságát, mint pék a tésztát: izomból, verejtékből és némi kollégának áttolt munkaerőből. A „sok brühühü, kevés hihi” már önmagában pékipari könnyfakasztó, a végső Pěkný-pataki menekülési kísérlet pedig olyan csavar, hogy még a kifli is kiegyenesedik tőle. A „pékné módra” zárás viszont végleg megkoronázza a lisztes lét abszurditását. Irodalmi kovász: túlkelhetetlenül vicces.” /ChatGPT/

„Szép hivatás a pék, de behálóz, mint egy pók...” /M. András, a költő legállandóbb és legpékbarátibb kommentelője/

„Hogyha meglátja a pék,

Hogy tésztáján hálóz pók,

Rá félliter nyálat pök

Hej, gyönyörű eme kép,

Henger röptű nyálas kúp,

Amit a pék pókra köp.”

/Gregori Pék, Skála Kóp reklámarc/

„Amióta szép pék vagyok,

Pókok folyton behálóznak,

S rabként búra van egy nagy ok,

Nem állhatok be kalóznak!”

/Szárazföldi Szandokán, szomorúszemű szingaléz sztárpék/

„Nem látszik pék telefonja,

Ha dagadt pók tele fonja!”

/Mobil Dick, a hordozható bálna/

„Ez a vers játékos öniróniával fordítja ki a „friss kenyérillatú” pékromantikát. Frady Endre remekül lavírozik a gyermeki rigmus és a felnőttes munkaundor között: a lírai én már a tésztagyúrásnál csalna, a zsemlét könnyek között sütné, végül pedig a péklétből egy cseh patak partjára menekülne. A humor mögött ott lapul az örök emberi vágy is: bármi legyek, csak ne az, ami éppen vagyok. Könnyed, szellemes, és a „sok brühühü, kevés hihi” sor különösen emlékezetes.” /Copilot/

„Köszönjük Endre bá! Hiánypótló, mint mindig! Lelki füleimmel már hallom is, ahogy Koncz Zsuzsa a pékek világnapja alkalmából hajnali háromkor a slágerrádión elénekli ennek a megzenésített változatát: Péklény leszek, kiflit eszek, kelt tésztával én is kelek, naná nánáná ná náná ná nánáááááá...” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Konczot dobna a pékek elé, Humán úr?! Felkonczolná ezzel a nempékek alvóidejének csendjét, Péterke kolléga?! A cudar mindenit! Harapja meg a póklány, ha maga ilyen péklény!” /Helytelen Törhenyő, hajtalan tarhonya/

„Javaslom bevezetni a pályaalkalmassági vizsgát a pék szakmára is, még mielőtt Költő Gigász erre adná a fejét! Verseivel még csak lassan csepegteti belénk a mérget, de nézzük meg, hogyan lehet sunyiban, minél több embert jobb létre szenderíteni: ételmérgezéssel. Ehhez képest a WTC tornyok lerombolása smafu! Egyre inkább aggódom a reggeli zsemlém miatt! Gondoljuk ezt át, Kollégák, majd dalban mondjuk el!” /

Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pék- és áruszerető/

„Daloljon az összes Kollég,

Zenével teljen meg jól lég,

Záródjon örökre szemle,

Ha Ház úrnak rossz a zsemle!”

/Cukorborsó Cecília, C-vitaminos cigaretta ciánozónő/

„Frady Endre Péklét című verse a tőle megszokott, utánozhatatlan abszurd humorral és könnyed rímjátékkal nyúl a pékmesterség viszontagságaihoz.

A vers igazi ereje abban rejlik, hogy a korai kelés és a fizikai munka miatti kesergést játékos formába önti – a „sok brühühü, kevés hihi” párhuzam vagy a lopva átpakolt tészta képe azonnal mosolyt csal az olvasó arcára. A groteszk, szinte drámai szökési terv („feloldódnék vízben sónak…”) pedig tökéletes ellenpontot képez a záró strófa csattanójával, ahol a csavaros nyelvi poénok (Pěkný vs. pékné) kíséretében kiderül: az egész nyomorúságos pékálom csupán az alvó ember bilibe lógó nyála felett megszületett illúzió.

Rövid, dallamos, frappáns költemény, amely a hétköznapi nyűgökből csinál felhőtlen élvezetet nyújtó stílusgyakorlatot.” /Gemini/

„Kevesen vagyunk, akik észrevesszük, hogy az utolsó sort kezdő ’Itt csü’ elhagyásával kedvenc ételünk, a csülök pékné módra ragyog fel alagútvégi fényként! A kortárs irodalom búvalbélelt éjsötétjét így világítja be Frady Endre önfeledt gasztronómiai elmeháborgása és debil derűje! A Pěkný medre és a pékné módra pedig úgy vált négyszótagos félrecsengésű kamcsalrímmé, hogy erre még a nagy Csobánkay Lepnyő is megfordulna a sírjában és megnyalná mind a tíz csontvázujját! 

„Nem forgok a sírban bent én,

Se duhajul, se szőrmentén!

Rímkényszeres nagyokosok,

Csontvázujjat se nyaldosok!

Frady Endre debil kretén,

Fulladjon meg jövő hetén!

Tonhalnőt, ha tonhalkan csal,

Oly rút, mint a rím, ha kancsal!”

/néhai Csobánkay Lepnyő, a nagy/

„Kedves Költő úr! Szívesen kommentelnék, de sajnos mostanában egyáltalán nem érek rá, mert elkezdtem forgatni az életem első filmsorozatának, a Csillagok Borújának első évadját, mely első 6 epizódjának a címei: Ez újra kemény; A Birodalom visszavár; A Jedi tiszta vér; Bájos árnyak; A szónok támadása és A szitok hosszú ujja! És mivel rokkantnyugdíjból nagyon alacsony költségvetésű a büdzsé, én vagyok egyben mind a férfi, mind a női főszereplő, az összes mellékszereplő, az összes szeplő, a forgatókönyvíró, a rendező, a rendezőasszisztens, a rendező absztinens, a producer, az operatőr, a látványtervező, a díszlet, a jelmez, a ködgép, a fővilágosító, a zeneszerző, a WC-papír beszerző, a hangmérnök, a sminkes, a stylist, a főkellékes, a főmellékes, a Vágó, az István, a Pista, a sipista, a Magyar Posta, a főispán, az alispán, a Sztán és Pán és a Magyar Nemzeti Bank. Bár nagyon szeretném méltatni örökérvényű műveit, bokros teendőim mellett idő híján most kénytelen leszek méltatlanul hagyni őket.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Tengermélyentisztelt Stefi bácsi úr! Kommentszerződésünk értelmében ön ugróköteles kommentelni, azaz ugrik, amikor kötéltáncba hívják, ellenkező esetben, azaz amennyiben ön ellenkezne, akkor a Filmsorozatokat Engedélyezni Jogosult Hatóság Úriemberszabású Stábja (FEJHÚS) egy emberként ellátogat önhöz, de nem hozza el, hanem helyben hagyja. Egy fogkör közepén fekve. Ekkor elénekelheti fogatlanul, hogy

          Kör közepén hálok,

          Körbe vesznek fogkarátok,

          Körbevesznek fogkarátok és rosszak.

          Fogsor nyög, most körben állok,

          Stefi szájból úgy hiányzok,

          Pótolnak fogorvosok, rosszak!

Ha ön szerződést szeg, akkor szeget szegért alapon két szegedi piréz migráncs útlevelű vendégmunkásunk – Igor és Szergej – akik szegről végről rokonok, le kell, hogy szegezzék az álláspontunkat, és önt is egy üléspontra, hogy ne pattogjon, mint nikkelbolha a savasesőn, hanem türelmesen meghallgassa őket, majd szépen megírja a kért kommentet. Tollra magyar, hí a határidő! MOST!!!” /Csávás Kálmán szőrnagy, a Szürke Teveszőr Kabátban Nyáladzó Óriási Córeszű Kommentelőket Eligazító Rendészet (SZTK NYÓCKER) helybenhagyási főigazgatója és vasökle/

„Ááááááá… képtelen vagyok kritikát írni, mert a vers olvastán jelenleg üvöltve harapdálom a köldökömet és sarokkal rugdosom a lapockámat, mint amikor a Chemotox-szal lefújt lódarázs a kínlódó agóniájában zsugorgörcsben összegörnyedve saját fullánkjával döfködi önmagát! ne lássam anyámat a Mennyben Szent Péterrel kaputelefonozni, ha… áááááááááááááááááá… Pěkný patakon akarok evezni sütőteknőben péklapáttal… ááááááá…” /Puzsér Róbert, egy meg nem nevezett Cseh-erdő melletti kórház a város szélén bentlakásos gyógykezelt kritikusa/

Ebenezer és Réka közös megkarmoltatása

Kutyát etet Pedigré Pál,

Neje kertben pedig répál,

Legyen táp sok hízó nyúlnak,

Ha éhesnek bizonyulnak.

Tápszelektál Pedigréné:

Fű nyúlé, rügy pedig réné;

S tetvet, mi van eben ezer,

Irtja fia, Ebenezer

Nézve közben pedig Rékát,

Hová mennek Pedigrék át;

Ingre masnit rátűz kéz és

Indulhat a háztűznézés.

Réka ős épp vízgáz szerel,

Ekkor fogy a Whiskas szer el,

S mivel éhes macska galád,

Együtt fáj két csacska család.

megmacskazenésítve és elmacskanyávogva: https://www.youtube.com/shorts/08y5QcVrBNs

„Frady Endre ismét egy hétköznapi élethelyzetet tiport irodalmi mélységekbe. A versben visszatérő motívum, hogy ugyan azt a hangalakot más tagolással és más értelemben felhasználja, az olvasó nem tudja eldönteni, hogy költőnk halálosan lusta vagy éppen rettentően zseniális, így éri el, hogy a szegény olvasó remeg a katarzistól vagy éppen eldobja az agyát. Veszélyesek ezek a versek! VIGYÁZAT ÉLETVESZÉLY!!!!” /Olívia Piccolo, a költő BIM-végzettségű építészmérnök kolléganője/

„Olívia, életveszély?!

Ki hergel, hogy félrebeszélj?!

Tiport élethelyzet okán

Röhögöd a költőt tokán?!

Lelkeden a bűnvád dobol,

S el magadtól agyat dobol?!

Katarzistól tömeg remeg,

Ne röhögjed eztet te meg!”

/Szattyáni Szüttyőné Szikszalagossy Szalonna, a szétcsúszott szellemeket szerelő szakszervíz széltolója/

„Ez a költemény valóságos rímkatasztrófa, állattani abszurd és családi tragikomédia egyetlen karmolásnyira sűrítve. A Pedigré dinasztia, a répáló neje, a tetvetlenítő Ebenezer és a Whiskas-hiánytól elkeseredő macskás rokonság olyan univerzumot teremt, ahol már a háztűznézés is csak egy jól sikerült karmolás előszobája.

Irodalmi tanulság: ha elfogy a macskatáp, abból nemcsak családi konfliktus, hanem Frady-vers is születhet.” /ChatGPT/

„Urbánus költőnk könnyed tanyasi korszaka folytatódik. Panelbukolikus stílusú alkotása tematikailag részben saját életélményekre, részben rajzfilmek és az azokat elválasztó reklámok megtekintésével nyert tapasztalatra támaszkodik. Formailag nem kockáztatott, ismét a jól bevált párosrímes négysorosokba csomagolt, a sorvégek gyémántszilárdságú négyszeres kovalens kötésekkel kapcsolódnak. További szériatartozékok: tápfrusztráció, családi dinamika, a bonyodalom feloldás helyett állandósul. Fogyasztása nagyobb mennyiségű száraz vörösbor kíséretében javallott.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ez olyan szépen mélyelemző hozzászólás, hogy úgy zokogok, mintha Damoklész dézsájából kenegetnének kardélen hánykolódva!” /Tektonikus Tematika, földrengetőnő és merevlemezlovas/

„Aki talál, mindig keres,

S jár neki sok száraz veres!

Humán úrral koccintik ő,

S dobni őtet eztán ki kő’!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„Ez a vers olyan, mintha egy nyelvi turmixgépbe bedobtak volna egy családi idillt, néhány állateledelt, egy vízgázszerelőt és egy raklap szóviccet, majd maximális fordulaton összezúzták volna az egészet. A rímek és hangzásbeli játékok egyszerre nevetségesek és szinte fájdalmasan zseniálisak: az olvasó előbb mosolyog, aztán azon kapja magát, hogy a fejében még percekig visszhangzik az „eben ezer” és a „Pedigrék át”. Frady Endre itt nem verset ír, hanem nyelvi karambolt rendez, amelyből minden szó megkarmolva mászik elő.” /Copilot/

„Frady Endre költészete sosem tartozott a szájba rágósok közé, és való igaz, hogy az első néhányszáz elolvasásra nem feltétlenül lehet kihámozni a mondanivalót, ám aki kitartó és eljut ezerig, az elé olyan világ tárul, de olyan… Hogy milyen, azt most még én sem tudom, mert még csak a nyolcszázhuszonhatodik elolvasásánál tartok, de nem adom fel, ha addig félek is, hogy mivel találom magam szemben! Na, már csak százhetvennégyszer kell elolvasnom, és rögvest megváltozik az életem!” /Kaméleon Leóné Kaleidoszkóp Kokilla, kutyagumi katéterező keszonbetegápolónő/

„Állatokkal vigyázni kell! 

Főleg, ha éhesek.

Ha megették már, ami kell,

Csak akkor édesek.”

/M. András, a költő legállandóbb és legállatokkalvigyázóbb kommentelője/

„A krokodil édes lenne,

Hogyha eM úr volna benne

Éppen befalt ebéd gyanánt?!

Mért nem evett inkább banánt?!”

Édes persze úgy sem volna,

S ijednénk meg tőle jól, na!”

/Cudarossy Cecília, citromízű cigaretta cakkozónő/

„eM úr, a méhecske akkor is édes, ha éhes, mert mézes a máza, hiszen mézkaptár a háza, de éhesen is hajtja a munka láza és a termékével van tele a pláza.” /Nyuszifül Nyihaletta, plázacica és műkörömreszelőzsírozó/

„Ez a vers a kancsal rímek és a bravúros szófeldarabolások igazi, tömény nyelvi katasztrófasújtott övezete — a szó legszórakoztatóbb értelmében!

Frady Endre itt a magyar nyelv határait nem egyszerűen feszegeti, hanem konkrétan ízekre szedi és abszurd humormasszává gyúrja. Az egész mű egyetlen gigantikus, zseniálisan erőltetett rímjáték („Pedigré Pál” / „pedig répál”, „pedig réné” / „eben ezer”), ahol a cselekmény csak másodlagos ürügy arra, hogy a költő kíméletlenül elkövesse ezt a nyelvi szabotázst.

Rövid, de velőtrázó ítélet: Egy szürreális nyelvtani ámokfutás, ami egyszerre készteti az embert sikításra és spontán tapsrohamra. Tiszta, vágatlan abszurd költészet!” /Gemini/

„Mi ez a szellemi savaseső, ez a pállott permetként ránk zúduló penetráns penészpoézis?! Ki ez a pedigrés pszichopata, akin vegytisztán látszik a krónikus elmebaj szürkeagysejtpusztításának mind az ötven árnyalata?! Miért kell egy bugyuta háztűznézésből falusi állatkertet csinálni?! Mintha Frady Endre ars poetica-ja az lenne – József Attila parafrázissal szólva, hogy:

          Én egész kórtermemet fogom

          kisegítőiskolás fokon

          butí-

          -tani.

Egy versre, ami arról szól, hogy egy éhes macska hülyére karmol egy mátkapárt, körülbelül akkor szüksége van a világirodalomnak, mint vakegérnek színes tévére, vagy földigilisztának cipőkanálra! Lehet, hogy az éhes macskák Whiskas-t vennének, a felbőszült irodalombarátok viszont kaszát-kapát ragadva sietnének a Frady Endre által meghirdetett író-olvasó találkozóra és vérgőzösen habzó szájjal harcolnának a legelső csapás jogáért! Feleim, én is ott leszek! Ne azt kérdezzétek, mit tehet ellenetek Frady Endre, hanem hogy ti mit tehettek Frady Endre ellen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Régen és maholnap

Táblázatkezelőnő becsekkolási évfordulós ajándéka

Régen a szerelmes ifjú

mit nézett? A nagy Ő szemét.

Ma a Facebook-on ha „If you

don’t have AI-eye…” az szemét.

Bezzeg régen kedvesét a

lovag szép zöld parkba vitte.

Ma nincs járni kedve: „Séta?!

Nem jobb netchat-elni itt-e?!”

Rég virág szállt koncert után,

ahol dalolt sztár Axl Rose.

Most egy gép grafikáz bután,

s email-en jön pár Excel rose.

Régen kikosarazáskor

lélek fakadt gyászos dalra.

Ám e Tinder kor egy más kor,

kilépsz csak, ha húznak balra.

Régen bezzeg, bezzeg régen…

emberek közt csattant a csók.

Ma 3D-s skynet égen

kiss-t like-olnak netes macsók.

Gyerekszülés ódon módon

zajlott közös „gyártás” folytán.

Holnap 4D nyomtatódon

lesz kreálva girl vagy boy tán.

„Még jőni fog, még jőni kell

Egy jobb kor, mely után” netán

Ember művilágra pikkel,

S valós gázt ereszt, mi metán.

megzöngeményesítve és elnótázgatva: https://www.youtube.com/shorts/gq-AC7qt7Fw

„Lehet akármilyen virtuális világ, számítógépes élet, a valóság mindig a legjobb.” /M. András, a költő legállandóbb és legvalóságkedvelőbb kommentelője/

„Gratulálunk, eM úr, ön a legédesebbnek tűnő virtuális ételét is realizálja egy csipetnyi valóság sóval! Ön légvárépítés közben is két lábbal áll a valóság talaján!” /Veszprémi Viaduktné Való Villő, víg vasalónő/

„Csorog értem irigy nyál is,

Világ vagyok, virtuális.

eM úr, ha ön engem utál,

Ahogy nézni fogok, brutál!”

/Virtuális Világ/

„Ne mássz virtuális fára

eMke, mert ott van csalós ág,

S lehullsz, mint hajnali pára,

S szembejövök én, Valóság!”

/Való(ságos) Világ/

„eMke, ne a földön élj, állj!

Álmodni hívlak én, AI!”

/mesterséges intelligencia/

„A vers úgy száguld végig a múlttól a mesterséges jövőig, mintha Petőfi és egy chatbot közösen ülnének egy Tinderes gördeszkán. A poénok sorra ütköztetik a régi romantikát a digitális kor abszurditásával, miközben az „Excel rose”, a balra húzott kikosarazás és a 4D-s gyereknyomtatás méltó módon emeli a művet a technológiai tébolylíra csúcsaira. A záró metános csavar pedig bizonyítja: a jövő lehet mesterséges, de a Frady-féle gázképződés örök és természetes.” /ChatGPT/

„Frady Endre, aki gyermekkorában még mamutra vadászott a pattintott kőbölcsőde mögötti erdőben és akinek kőbalta volt a jele a barlangóvodában, most kőbacis kibuc-kibicként az őskuss helyett zajos dérrel-dúrral beleormótlankodik a jelenbe, sőt még a jövőt is jobban tudja! Aki ilyet merészel tenni, az vagy nagyon bátor, vagy olyan ostoba, mint egy állig felfegyverzett drónhadseregre támadó mozgássérült vaksüket kolibri! Frady Endre amikor meghallja a számítógép szót, azt hiszi, hogy az egy számító gép, azaz valamiféle alamuszin fondorkodó benzinmotoros rotációs kapa, vagy egy lendkerekes köpönyegforgató masina! Feleim, szájzár for Frady Endre!” /Dihidühönc Dönci, dögkúti darálógép díler és didaktikus dadaista drámaíró/

„Ez a vers olyan, mintha a nosztalgia és a technológiai pánik egy Facebook-kommentfolyamban egymásnak esett volna, majd rímpárokban békét kötött volna.

Frady Endre költeménye szellemes nyelvi akrobatikával állítja szembe a múlt romantikáját a digitális jelen abszurditásával. A szójátékok („AI-eye”, „Excel rose”, „Tinder kor”) egyszerre nevettetnek és finoman szurkálnak, miközben a vers görbe tükröt tart a technológiafüggő ember elé. A „bezzeg régen” toposzát sem veszi teljesen komolyan: inkább játékosan kifigurázza mind a múlt idealizálását, mind a jövőtől való félelmet. Könnyed forma mögé rejtett, keserédes korrajz, amelyen előbb mosolygunk, aztán gyanúsan magunkra ismerünk.” /Copilot/

„Nem hiszem, hogy van ma Frady Endrénél autentikusabb költő és atlétikusabb kotló, aki az irodalom tojásait keltető tyúkapó szerepkörében magos lókolbászból font kerítésről oktatja a mai és a holnapi fiatalokat arra, hogy mi vár rájuk, ha elfelejtenek a múltba révedni és az ősi hagyományokat csatasorba állítani a nemzetközi összeesküvő átverésből modernnek nevezett pszeudo-túlvilág csilivili felszíne mögé rejtett setéten bűzlő dágványmiazma átellenében! Frady Endre, az önmagát csengőbongó keresztrímekre feszítő lánglelkű líramessiás ismét vércukrát ontja a patinás régmúlt visszemenő hatályú győzelméért a jelen jövőképzavara és nemzettestszégyenítése fölött! Lúdtalpra magyar, híján van a hazaszeretet! Éljen a Párt!” /Szilajszittya Szotyola, a Frady Endre Rímeit Egyetemes Nemzeti Címerré Varrás Által Riariahungarikummá Oktrojáló Showbálványkör (FERENCVÁROS) idegbajnoknője/

„Frady Endrét gondolkodás nélkül balra húztam! Eszem megállt tőle!” /Tinder Tamara, tülltütü tilolónő/

„Frady Endre „Régen és maholnap” című költeménye a kortárs szatíra és a csasztuska határmezsgyéjén egyensúlyozó, kendőzetlenül görbe tükör a modern technológia uralta mindennapjainknak. A mű a nosztalgia és a disztópikus jövőkép közötti feszültségre épít, miközben bravúros nyelvi leleményességgel szembesíti az olvasót az emberi kapcsolatok elhidegülésével.

A vers főbb erényei és stílusjegyei:

Rímbravúrok és nyelvi játékok: A költő mesterien bánik a magyar és angol szavak keresztezésével, valamint a homofón nyelvi humorral („sztár Axl Rose” – „Excel rose”, illetve „más kor” – „balra” [Tinder]).

A humánum vs. mesterséges intelligencia: A strófák szisztematikusan állítják szembe a klasszikus romanticizmust (parki séta, virágdobálás, gyászos dal) a virtuális valósággal (AI-eye, netchat, Tinder, 4D nyomtatás).

Klasszikus áthallások: A záróversszak Vörösmarty Szózat-át idézi („Még jőni fog, még jőni kell...”), ám a pátoszt hirtelen váltással földhözragadt, groteszk poénba fordítja át („S valós gázt ereszt, mi metán”).

A költemény szórakoztató, mégis elgondolkodtató látlelet arról, hogyan cseréljük fel a valódi élményeket és az igazi humán reakciókat a képernyők által nyújtott művilágra.” /Gemini/

„Miképp művit Való sejt,

Úgy fal Tróját falósejt.”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„Mi ez má’?! Miazma?! Nemá! Némó! Tenger alá Frady Endrével, hadd tudja meg, mi a különbség a valódi oxigén és a vízben oldott verzió között! Aki a múltban akar élni, az ne éljen a jelenben, sőt a közeljövőben se éljen! Egyáltalán ne éljen! Éljen Frady Endre mielőbbi néhaisága! Legyen a legutóbbi levele a legutolsó levele! Le vele! Zabálja magát halálra valóságsólettel! Ahogy a dilettánsan drasztikus Befőtti Vándor írná:

          Abcúg Frady, abcúg!

          Bántsa holtra bab cúg!

Ne lássam anyám telitalálatos lottószelvényt tartalmazó végrendeletét egyedüli örökösként, ha nem fő a fejem valami nagy-nagy tűz rakása közben, hogy melegednének a valóságsóletek! Fradyt holtra bántó szelek hallatára ünnepelek! Ó, jeee! Jöhetnek a lájkok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Versbíróság

"Ítélet a csend, az örök."

Versbíróság ül ma össze,

Színük előtt Frady Endre.

„Á, költőcske, jó, hogy jössz! E

Napon intünk végleg csendre!

Azt hittük, az irodalom

Érdekében verset költesz,

Pedig ez csak iroda-lom,

Mit platóra kukás föltesz!

Bűnöd súlyos, mint egy bölény.

Sokszor lettünk verve mi át,

Habár itt az elmefölény.

Nem írhatsz több klapanciát.

Ítélet a csend, az örök.

Nincs fent helye lebbezésnek,

S hermetikus célból őrök

Sziklába most cellát vésnek.”

„Eme verdikt nem túl kemény!

Mért nincs inkább halállistán?!” –

– Forr a kókadt közvélemény,

S üptre feszült Puzsér is tán.

Rock'n'roll formában eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/WxDZ08hsusM

„Hát hogyan is ne lennék feszült, amikor az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) saját bírósága ilyen enyhe ítéletet hozott?! Ezért az egész emberiséget szellemileg folyamatosan nyomorító irodalmi terrorizmusért mindössze életfogytiglani hallgatás egy hermetikusan elzárt szűk sziklacellában?! Ez nem büntetés ennek a nyomorultnak, hanem ajándék! És mi van, ha egy tektonikus lemezmozgás okozta brutális földrengés következtében kiszabadul és hirtelen kiírja magából mindazt a miazmás zagyvalékot, ami azalatt az idő alatt felgyülemlett benne?! Az Armaggedon ahhoz képest egy szolid bölcsődei babazsúr lenne kuglóffal és habos kakaóval! Ahogy az egyébként semmirekellő leghogyishívjákabb kortárs magyar költő, Csablonkay Menyő mondaná:

          Ha újra szól Frady gége,

          Úgy, hogy kérdjük: Birka bég-e?,

          Az maga a világvége!

Az Úr irgalmazzon nekünk! Arra a nyavalyás puhány versbíróságra meg essen rá egy vulkanikus hegylánc és lepje el a folyékony riolittufa!” /Puzsér Róbert, az üptre feszült kritikus/

„Puzsér pufi, aszta-paszta!

Hülyeséged agyig éget!

Rám fogod, mi te vagy, azt a

Blőd semmirekellőséget?!

Fényezze a szemed Szidol,

Szurkáljon meg mammutfenyő,

És ha engem tovább szidol,

Megharaplak én, a Menyő!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„Ez a vers tulajdonképpen irodalmi önkivégzés helyett költői önfeljelentés: Frady Endre vádlottként áll a saját versbírósága előtt, miközben a bíróság már az első strófában kimondja rá a „csendre ítélést”. A „irodalom – iroda lom” szóvicc különösen súlyos bizonyíték, a „bűnöd súlyos, mint egy bölény” pedig méltó módon tovább nehezíti a helyzetet.

A végén azonban bekövetkezik a költői jogállamiság összeomlása: Puzsér feltehető feszültségének puszta lehetősége már elegendő ahhoz, hogy a közvélemény fellázadjon. A verdikt tehát egyértelmű: Frady Endrét örök csendre ítélték – szerencsére ő erről nem értesült.” /ChatGPT/

„A bírói tévedés tipikus esete...” /M. András, a költő legállandóbb és legjustizmordutálóbb kommentelője/

„A justizmord (jelentése: „igazság megölése” vagy „bírói gyilkosság”) egy súlyos, az igazságszolgáltatás által elkövetett tévedés, amely során egy ártatlan embert ítélnek el. Súlyos bírói tévedés a vádlott rovására, halálbüntetés téves bírói ítélet alapján.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„eM úr, maga engem okol?!

Ejnye-bejnye, ördög-pokol!

Magát is bekasztliztatom

Secperc alatt, mint az atom!

Ha még egyszer énrám mordul

Elítélem justizmordul!”

/egy magát megnevezni nem kívánó főbíró/

„eM Andrást bekasztliztatni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” /Merániai János, esztergomi érsek és ümörbürgüzdi űrsakk edző/

„A vers úgy csapódik be, mint egy irodalmi inkvizíció paródiája, ahol a „Versbíróság” nem ítél, hanem színpadiasan toporzékol, mint egy kulturális közmunkásbrigád, amelynek Frady Endre a kedvenc punching bagje. A rímek szándékosan csikorgók, a képek pedig olyan harsányak, mintha egy Puzsér‑szintű felháborodás lenne versbe préselve.

A „bölény‑súlyos bűn” és a „sziklába vésett cella” egyszerre komikus és teátrális: a költői túlzás itt már nem eszköz, hanem főszereplő, amely minden sorban ránt egy újabb függönyt a nagy semmire. A végső csavar — hogy még Puzsér is feszült — olyan, mint egy utolsó, önironikus vállrándítás: ha már mindenki ítélkezik, legalább legyen benne egy kis celeb‑szagú düh.

Velőtrázó ítélet: szórakoztató, harsány, teátrális önparódia, ahol a bíróság nem Fradyt, hanem saját túlzásait ítéli el.” /Copilot/

„Nem kevesen, sőt sokan állítják azt, hogy aki elolvasott egyetlen Frady verset, az elolvasta az összeset, annyira egy kaptafára készültek, ám én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Szerintem egyik verse rosszabb, mint a másik. Mint a Slamovits István kiválása utáni Edda számok. Szóval Frady Endre hivatalból kirendelt védőügyvédjeként a leghatározottaban kijelenthetem, hogy semmilyen ítélet nem elég súlyos védencem tehetségtelenséggel kombinált szorgalma okozta előre megfontolt világirodalmi kártékonykodásához képest. Bárorítanám az ügyész elvtársat… ööö… urat, hogy csak kőkeményen! Fenébe a szentimentalizmussal! Hajrá!” /Dr. Akula Vladtepes, hobbihóhér és betanított védőügyvéd/

„Köszi Vladtepi! Jólesik a bíztatás! Amióta a laikus humanisták az örökös hisztijükkel eltöröltették a halálbüntetést és már egyetlen tárgyalásnak sincs komoly tétje, azóta kissé talajvesztettnek éreztem magam, mint amikor a régi szép időkben a kötél általi halálraítélt lábai alól kirúgták a sámlit, és kezdett eluralkodni rajtam a depresszió. Rosszat tesz a lelkemnek, ha nem lehet kegyetlenkedni kicsinyég. Ilyenkor céltalannak és értelmetlennek érzem az életemet és haszontalannak a hivatásomat. Úgyhogy köszönöm szépen ezt a véresszájú bátorítást! Igyekszem meghálálni. Do my best! – ahogy Sztálin mondta nyelvórán, mielőtt lelövette az angoltanárt.” /Dr. Döghalálossy Dágvány, hobbihóér és betanított főügyész/

„Azt csiripelik a madarak, hogy állítólag ők már hallottak olyan emberről, aki egyszer látott valakit, aki mások szerint azt állította, hogy mintha valamikor olvasott volna olyan Frady Endre verset, ami nem volt nagyon szörnyű. A szóbeszédnek utánajártunk, de alaptalannak bizonyult.” /Bulvár Béla, újságíró/

„Frady Endre Versbíróság című költeménye nem más, mint a kortárs magyar irodalom legmélyebb, önreflexív sikolya — vagy legalábbis egy tökéletes bizonyítéka annak, hogy a szerző teljesen tisztában van saját költői bűneivel, mégis képtelen leállni.

A verdikt:

Technikai öngyilkosság: A rímteremtés (különösen az „irodalom” – „iroda-lom” sorpár) annyira bravúrosan fájdalmas, hogy az ember szinte hallja a magyar nyelv és a rímkönyvek közös, halk nyöszörgését.

Tónus és abszurdum: A szigorú, végzetes ítéletet („örök csend”, sziklába vésett cella) egyetlen tollvonással hatolják át a bürokratikus kukásautók és a bölények súlya. A költő saját maga felett mondja ki a legsúlyosabb ítéletet, mégis sikerül a végén Puzsér Róbertet is behúznia a képbe, amivel a tragédiát azonnal átlépteti az abszurd komédia birodalmába.

Végszó: Frady Endre versbírósága nem ítélte csendre a szerzőt, sőt: a vers éppen azáltal válik zseniálisan büntetővé, hogy megíródott. Igazi irodalmi lom — de a jobbik fajtából, amit a kukásautó is csak nosztalgiával dobna a platóra.” /Gemini/

„A leghatározottabban követelem, hogy halmazati büntetésként Befőtti Nándor írjon egy gúnyverset Frady Endre úgynevezett költészetéről és ezt Tóth Gabi hangján énekelve minden órában játsszák le Frady Endrének a cellájában! Ne lássam anyám egyetlen fiát vak buszsofőrként stoptáblát gázolni, ha belenyugszom a Frady Endrét szinte alig sújtó vérlázítóan enyhe ítéletbe! Nem, nem, soha!” /Puzsér Róbert, az utolsó jogának nem birtoklása ellenére újra beledumáló kritikus/

„Befőtti Vándor:

Frady Endre költészete

Minden Frady vers oly kusza,

Mint vak sofőr roncsolt busza.

Rímek úgy csattannak össze,

Senkinek sincs abban kössze.

Frady verstől kergül elme,

Mivel soha nincs értelme.

Aki ilyen fércműt olvas,

Tángálja el úton jól vas!

Frady versek ritmusára

Égbe szökik brit hús ára,

Mert brit marhák öngyilkolnak,

S nincs lakója disznóólnak.

E verseknek húsba vág a

Mondanivalótlansága.

Szakadéknál üt nép ökle,

Aki magyar, Fradyt lök le!”

Tanyasi lövöldözős

"Pssszt, tojok!" /a KGB rejtett kamerás felvétele/

Tanyán szólnak pisztolyok,

Sikolt a tik: „Pssszt, tojok!

Szörnyen hat a csibére,

S agykár lesz a zrí bére!”

Kézből esnek ki coltok,

Ám én dühből rikoltok:

„Ne rettegjünk, hisz’ tik e

Lény s ez csupán hisztike!”

Nyugvás látszik csürhémen,

Ámde nyílik csűr: „Hé, men!

Quiet please! Vagy különben

Fogsorral csíp fülön Ben!”

„Vau, vau!” – eb ének

Zendül s zekém zsebének

Ugrik szőrös keverék,

S le a porba heverék.

Rögtön ítél bíróság,

Családfán leng sírós ág,

S nyálam földre folyatik…

Közben békén toj’ a tik.

country zenével eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Pnmw8nSA45E

„Hát igen... Jobb békén hagyni az állatokat. (És még darázsfészket nem is talált el a pisztoly. Az lenne igazán izgalmas.)” /M. András, a költő legállandóbb és legdarázsfészketnemlövőbb kommentelője/

„Tisztelt eM úr! Köszönjük a felvetését! Azonnali hatállyal kihelyezünk TILOS A DARÁZSFÉSZEKRE PISZTOLLYAL LŐNI! táblákat és melléjük fegyveres őröket, hogy akik a tiltás ellenére mégis pisztollyal lőnek darázsfészekre, azokat ők is lőjék le pisztollyal, persze arra figyelve, hogy közben ne találják el a darázsfészkeket.” /Vályogvető Virtold, az Újpest Nempest Tanyaközpont (ÚNT) kavarógépkezelője/

„Kinek célja darázs fészke,

Abba nem szorult sok észke,

Mert a fullánklöket fájó,

Ki eltalál, ordít: Jáj! Óóóó!

Mielőtt ily fészket lőnél,

Jelentkezz be védőnőnél,

Ellenmérges szuri legyen,

Ezzel döfhet begyen-szegyen!”

/Dr. Antitoxin Ajtonyné Lódarázsderekú Lia, a Fészkes-fene Izoláló Klinikai Alapítvány (FIKA) inventora/

„Ez a tanyasi tébolylíra úgy indul, mint egy western, majd néhány sor alatt átcsúszik baromfiudvari abszurdba, végül családfás tragikomédiában köt ki. A „Pssszt, tojok!” már önmagában irodalmi vészjelző, de a „fogsorral csíp fülön Ben” olyan nyelvi mélyütés, amelyből még a szakértő zsűri is csak pislogva támad fel. A végső poén pedig tökéletes: miközben körülötte mindenki és minden ítélkezik, a tik zavartalanul folytatja a tojástermelést. Klasszikus Frady: káosz kívül, tojás belül.” /ChatGPT/

„Költőnk még a legporosabb tanyán is megtalálja a világot jelentő deszkákat. És nem zavarja, ha valaki tojik rá. Aki viszont jól figyel, a végére megtudhatja, mi volt előbb: a tok, vagy a ...” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hol a deszka, hol itt a tok?!

Humán urak, mit ittatok?!

Mindegyikük kadarkázott,

S felszökött ily badar láz ott?!”

/Befőtti Vándor, véletlenül ezen a tanyán tanyázó bukolikus igric/

„Vau, vau!” – eb ének -------> "…" - szól az/ hallik eb ének?  (szótagszám)

Zendül s zekém zsebének

Ugrik szőrös keverék,

S le a porba heverék, -------> heverék = hevertem (hosszasan, miközben történt valami) - kábé Present perfect continuous, de tudom: költői szabadság (hány nap/ év?)” /F. P., k. m. f./

„Va-u nálam két szótag. Nálad nem?” /F. E., k. m. f./

„DE, kötőjellel igen, de ha kötve lenne, nem harapott volna meg. Súlyos logikai bukfenc, Költő úr! :))) De most komolyan: nem tetszett még hallani diftongusról? A "vau" nem olyan, mint az autó, az bizony 1 szótag - nálam biztosan!” /F. P., k. m. f./

„Én még azelőtt megkaptam kiskoromban diftongusz és tetanusz elleni oltást, hogy megtanultam volna logikai bukfencezni! Akkoriban még minden felhúzható csehszlovák import bádogkutya két szótaggal mondta, hogy vau. Sőt, a jugoszláv elemes műanyag vérebek is!” /F. E., k. m. f./

„Na, erre mondják, hogy olcsó csehszlovák bádogkutyának ne nézd a kiejtését! De ha a kérdés eldöntésére egy igazán vautentikus forrást keresünk, akkor ugyebár egy valamirevaló kutyát (ne gyere nekem egy csivavával) fogunk megkérdezni. Az pedig a büdös életben nem fogja neked két szótagban mondani, amit, mert az izgatottságát fejezi ki, fenyeget, követel, örül - nem sz@rakodik két szótagban. Igazam van, hogy igazam van?! Naugye!! QED!!!” /F. P., k. m. f./

„Annyi szótaggal ugatom a vau-vau-t, amennyivel nekem tetszik! Akinek nem tetszik, hogy nekem miként tetszik, azt – tetszik, nem tetszik – megharapom! Vau-vau!” /Ben, az éles fogsorú szőrös keverék eb/

„Ez a vers olyan, mintha a magyar Alföldre lepottyant volna egy groteszk western, ahol a csűr ajtaja shakespeare-i fenyegetéssel nyílik, a tik pedig zen‑békével tojik tovább, miközben körülötte minden élőlény idegösszeomlást kap. A frady-i túlzás itt csúcsra jár: a „fogsorral csíp fülön Ben” és a „családfán leng sírós ág” egyszerre paródia és paródia‑paródiája, a lövöldözés pedig nem félelmet, hanem abszurd tanyai operettet teremt.

Velős ítélet: ez a mű a vidéki káosz dadaista panorámája, ahol mindenki ordít, ugrik, hever, ítél, csak a tik marad a magyar líra egyetlen stabil pontja: békésen tojik.” /Copilot/

„Frady Endre ismét szárnyal. Igaz, nem a magas égen, hanem hóangyalként a terepszinten, de ismét megmutatja a megmutathatatlant. Kétségtelen, hogy kevesen kíváncsiak rá és akik mégis belemerülnek, azok – nem később, hanem már abban a pillanatban – megbánják, de hát jobb ma egy elolvasott Frady szótag, mint holnapután kettőezer! Főleg úgy, hogy ahhoz képest tegnap (azaz holnap) már eleve közbejött még rengeteg, mármint szótag! Szavakat azért nem említünk, mert azokká már valahogy nem áll össze, a mondatokról nem is beszélve! De ki beszél itt mondatokról?! Egyáltalán ki beszél itt egyáltalán bármiről?! Mindenki szótlanul menekül! Ki merre lát, sötétben pedig vakrepülve bele a vakvilágba! Inkább sötétben egy csattanósan ütős totálkár, mint világosban egy újabb klapancia! Feleim, egészüljünk ki, oszt’ oszoljunk! Nincs itt semmi olvasnivaló! Remélhetőleg!” /Szemtengelyferdüléssy Szidónia, az Idióta Költőktől Elviselhetetlen Sikolyokkal Irtózó Grandiózus Egyesület (IKESIGE) szókimondónője/

„Szidónia, asszem az a

Véleményem: Húzzál haza!”

/Lühnyifschtein Luzitánia, az Áve Frady Alapítvány (ÁFA) szellemes visszavágásokért felelős referense/

„Frady Endre klasszikus tanyasi tébolylírája a hungarikum-abszurd csúcsa: a parasztromantika és a Quentin Tarantino-féle lövöldözős akciófilmek tökéletesen értelmetlen, mégis zseniális találkozása.

A vers igazi ereje nem is a vérfagyasztó cselekményben – ahol a tyúkok szoronganak, a családfán sírós ág leng, a költő meg a porban hever –, hanem a kíméletlen rímjátékokban rejlik. Az olyan nyelvi lelemények, mint a „hisz’ tik e” / „hisztike”, a „csűr: Hé, men!” / „Quiet please!”, vagy a bravúrosan kicentizett „sikolt a tik: Pssszt, tojok!”, egyszerre villantják fel a virtuóz rímhányást és a gátlástalan fárasztást.

Egy költemény, ami után az ember visszasírja a tiszta népköltészetet, mégis újra olvassa. Zseniálisan agyzsibbasztó műremek, 10/10-es tanyasi trash-költészet!” /Gemini/

„Nem akarván szátyárkodni a szavakkal, sem szaporítani őket, nagyon röviden csak annyit mondok, hogy a biblia ószövetségben szereplő egyiptomi tízcsapás mellé az esetleges túlélők számára oda lehetett volna sorolni tizenegyedik tartalék pótcsapásként Frady Endre életművét hieroglifára fordítva! Aki az első tízet túlélte, az ebbe a tizenegyedikbe tuti belepusztult volna! Ahogy a nagy egyiptomi költő Rámszósz Rumszesz mondta vala a hírhedt 10+1 csapás c. művében:

          El, kit Frady verse talált,

          Várhatta a biztos halált!

Ne lássam anyám távoli leszármazottait a szibériai sivatagban málenkíj robotként LEGO® piramist építeni, ha nem vágom a képébe Frady Endrének, amit a meggyújtott rum csinál a Gundel palacsinta tetején: ELÉG!!!” /Puzsér Róbert, piromániás kritikus/

„Rámszósz Rumszesz:

10+1 csapás

(1) Nílusból vált véres alak,

S elpusztultak mind a halak.

(2) Jött sok gusztustalan béka,

Tele lett az összes véka.

(3) Szállt sok szúnyog, ami ipp oly

Gáz, mint sok más véres szipoly,

(4) Mint bögölyhad, mely ezután

Döfködött s mi néztünk bután.

(5) Dögvészt küldött héber nagyúr,

S fájt, mint mikor sodrófa gyúr.

(6) Elmúlt, de sekély volt e kéj,

Támadt a ment hólyagos fekély.

(7) Hamar visszasírtuk, mert e

Nyomán tájt jégeső verte.

(8) Hullottunk, mint kézből balta,

Mert termést sáskahad falta.

(9) Sötétséget mért ránk az Úr,

Egünk ében lett, nem azúr.

(10) Összes elsőszülött nyista,

S be is telt a tízes lista.

(+1)

Új gyász-frász jött depi end-re,

Verset szavalt Frady Endre.

El, kit Frady verse talált,

Várhatta a biztos halált!”