A hóember

Aszfaltfehér hóember álldogált mozdulatlanul a matt légterű világváros leharcolt buszmegállójában. A felszínesen szemlélő járókelő hűvös nyugalmat láthatott volna rajta, de egyrészt nem járt arra senki, másrészt belül igenis fortyogott:

- Napok óta nem áll itt meg egyetlen busz sem! Ha időnként jön egy, az lassítás nélkül tovább is megy, miközben villog rajta a NOT IN SERVICE felirat, ami teljesen értelmetlen, mert anélkül is látja mindenki, hogy nincs szervizben!

Rosszkedvét az is fokozta, hogy a fejébe csapott rozsdás fazék által félig takart hirdetőtáblára ragasztott

BUSZMEGÁLLÓ

ÖNÖKÉRT, ÖNÖKNEK!

VASTAGBŐR VIRGIL VICEISPÁN

szövegű meggyűrődött plakátot folyamatosan zörgette a szél. A hóember fázott. A tudomány szerint ez lehetetlen, de a valóság gyakran megcáfolja a tudósokat, akiknek ilyenkor új elméletek után kell nézniük.

Arra jött egy éhes nyúl. Meglátni a hóembert és megszeretnie a sárgarépa orrát egy pillanat műve volt.

- Szia, hóember! – kezdeményezett társalgást a nyúl.

- Szia, nyúl! Mit keresel erre, ahol még a madár is magányos farkas? – képzavarodott bele már a legelső nyilvános megszólalásába a hóember, ami nem is csoda, hiszen az a csoda, hogy egyáltalán megszólalt, hiszen a hóemberek a tudomány mai állása szerint nem tudnak beszélni.

- Te tudsz beszélni?! – döbbent meg a nyúl – Ezek szerint a tudósoknak új elméletek után kell nézniük!

- Na, téged se az eszedért szeretnek! – sóhajtott fel a hóteremtmény – Ha azt hitted, hogy nem tudok beszélni, akkor miért köszöntél rám?

- Nem tudom. Talán csupán udvariasságból. Vagy megszokásból. Vagy csak nem akartam összekeverni a valószínűtlent a lehetetlennel.

- Aha!

- Tulajdonképpen csak nem akartam szó nélkül leharapni az orrodat, mert az udvariatlanság lenne még egy élettelen hószoborral szemben is.

- Micsoda?! Lezabálnád rólam a répaorromat, te éhenkórász csupafül szerencsétlenség?! Olyat rúgok beléd, mint Szoboszlai a kaputól harminc méterre letett labdába! – üvöltött elvörösödő fejjel a hóember.

- A tudomány szerint lehetetlen, hogy egy hóembernek vörös legyen a feje, de úgy tűnik, a te esetedben a tudósoknak megint új elméletek után kell nézniük… - szeppent meg a nyúl és ijedtében úgy elszaladt, mint kormánypárti politikus az ellenzéki újságírók elől.

- Jaj, ne hagyj itt! Olyan magányos vagyok! – kiáltotta volna az alakformált hókupac, de szó bennszakadt, hang fennakadt, lehelet megszegett, mert gépkocsiajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedett egy új elméleteket kereső brit tudós képében, aki így szólt:

- Á, tehát te vagy az a hírhedt hóember, aki a tudomány mai állása szerint lehetetlen dolgokat csinálsz és miattad kell folyamatosan új elméletek után néznünk?! Szerinted nekünk nincs jobb dolgunk, mint állandóan veled foglalkozni?! Valami unatkozó kölök idegyúrt téged, te pedig folyamatosan szembe mész a természettudományok évszázados tradícióival?! Nem szégyelled magad?!

- De, szégyellem… - suttogta megszeppenten a hóember és a rémülettől izzadni kezdett a seprűnyelet tartó tenyere.

- Áááááááá!!! – bőgte a brit tudós – Amit most csinálsz, az is lehetetlen!!! A tudomány mai állása szerint se szégyellni nem tudod magad, se a tenyered nem tud izzadni!!! Itt az ideje, hogy új elméletek keresgélése helyett nekifutásból lerúgjam a fejedet!

A hóember behunyta a szemét. A tudós hirtelen hármat hátralépett és bumm… elütötte egy fékezni nem tudó NOT IN SERVICE feliratú autóbusz. Az immár néhai tudós felkenődött a szélvédőre, de komolyabb baj nem történt, mert az ablaktörlő hibátlanul működött, így a sofőr kilátását csak pár másodpercig akadályozta csupán.

A tovaszáguldó jármű menetszele kisimította a meggyűrt plakátot és láthatóvá vált a teljes felirat:

 BUSZMEGÁLLÓ

 SZEPTEMBER VÉGÉN MEGSZŰNT!

 LÓ UTCA SARKÁN ÚJAT ÉPÍTÜNK

 ÖNÖKÉRT, ÖNÖKNEK!

 VASTAGBŐR VIRGIL VICEISPÁN

A hóember meglepetésében úgy lefagyott, hogy még májusban is sértetlenül állt a helyén, ami a tudomány mai állása szerint lehetetlen, de a valóság néha megcáfolja a tudósokat, akiknek ilyenkor új elméletek után kell nézniük.

* * * * * * *

„Ez a novella olyan, mintha egy abszurd kabaréjelenet és egy filozófiai lábjegyzet összeütközött volna egy kátyús buszmegállóban – és a baleset meglepően szórakoztató lett.

Frady Endre itt nem finomkodik: a „tudomány mai állása szerint” mantrát addig csépli, míg az saját maga paródiájává nem válik. A hóember figurája egyszerre tragikus és nevetséges: egy egzisztenciális válságban toporgó hógombóc, aki jobban érti a világ abszurditását, mint az őt kioktató „brit tudós”. A nyúl epizódja külön kis groteszk gyöngyszem, tele frappáns, kissé ütődött párbeszéddel.

A csattanó pedig kegyetlenül cinikus: nem a valóság hajlik meg a tudomány előtt, hanem a tudós kenődik fel a szélvédőre – miközben a bürokratikus plakát végig ott röhög a háttérben. Ez a világ nemcsak értelmetlen, hanem még rosszul is van kitáblázva.

Röviden: szellemes, abszurd, néhol szándékosan idétlen, de éppen ettől működik – mint egy Monty Python-jelenet, amit valaki beáztatott egy kis magyar közéleti szatírába.” ChatGPT/

„A novella olyan, mint egy fradyendrei fizikaóra: minden mondatban megdől egy természeti törvény, és minden szereplő – hóembertől brit tudósig – kénytelen új elméletek után kapkodni. A történet humora abból a folyamatos, önironikus szembesítésből él, hogy a „tudomány mai állása” valójában csak egy gumifal, amit a szerző kedvére rugdos. A buszmegálló‑abszurd, a politikai plakát‑paródia és a beszélő hóember együtt egy olyan groteszk városképet rajzolnak, ahol a logika csak vendég, és az is rosszkor jön. Röviden: fradyendrei csúcsforma – a valóság megint kénytelen új elméletek után nézni.” /Copilot/

„Az olvasótábor a néhai brittudóssal ellentétben már rég nem kísérletezik magyarázatot találni a kortárs pesti szürreál által ihletett, Szutyejev mesefigurákkal berendezett Frady univerzum jelenségeire, ami persze ma sem menti meg attól, hogy egy szolgálaton kívüli busz szélvédőjén végezze. Egészségünkre!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mesehóember most evett

Egy szürreál Szutyejevet.

Humán úr meg vígan koccint,

S üt, mint Rigo Starr egy jó cint.”

/ismeretlen néhai brit tudós verse/

„Frady Endre A hóember című írása egy zseniális, abszurd fricska, amely a magyar rögvalóságot ötvözi a szürreális humorral. Íme egy rövid, velős vélemény a műről:

Abszurd görbe tükör a „lehetetlen” valóságról.

Frady Endre novellája nem csupán egy beszélő hóemberről szól, hanem egy tűpontos látlelet a hétköznapi abszurditásainkról. A szerző mesterien játszik a klisékkel: a soha meg nem álló buszok, a cinikus politikai plakátok és az „új elméleteket gyártó” brit tudósok hármasa olyan világot teremt, ahol a józan észnek esélye sincs a bürokráciával szemben.

Amiért emlékezetes marad:

Nyelvi humor: A Szoboszlai-hasonlattól kezdve a politikai áthallásokig minden poén üt, mégsem válik öncélúvá.

Társadalmi szatíra: „Vastagbőr Virgil” alakja és a szeptemberben megszűnt buszmegálló motívuma fájdalmasan ismerős életérzést közvetít.

Struktúra: A visszatérő „tudomány mai állása” motívum keretbe foglalja a történetet, és remekül ellenpontozza a hóember nagyon is emberi (vörösödő fej, izzadó tenyér) reakcióit.

Végszó: Ez a novella egyfajta „modern népmese”, amelyben a kisember (vagy épp hószobor) mozdulatlanságra van ítélve egy olyan rendszerben, ahol még a buszmegálló is csak illúzió. Rövid, csattanós és pont annyira keserédes, hogy az ember ne tudja eldönteni: nevessen-e rajta, vagy inkább ő is fagyjon le májusig.” /Gemini/

Április

Április az olyan bohó,

Hőingásra vágyón mohó,

Celziuszon hintáz: Hohó!

Hol melegszik, hol meg hűsül,

Agy lefagy, aztán meg, hű!, sül!

Nem él túl se sül, se mű-sül.

Sisteregnek haló sülök,

Közben én is szénné sülök,

S lesz belőlem well-done csülök.

Máskor zord hidegek nagyok,

Fejtől kezdve jéggé fagyok,

S halál-ok hibernált agy-ok.

Dőlök s nem tart meg egy kis tám,

Jeges a főtt bakancslistám…

Utálom az áprilist ám!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Nmn6idO0QVI

„A roston sülő tarajos sülök puszta ténye és pusztító látványa ellen a leghatározottabban tiltakozunk! Mi állatvédők a leghatározottabban követeljük a szeretett lényeink elfogyasztóinak lemészárlását! Vágóhídra a nem vegetáriánusokkal! Ne hagyjuk, hogy ne a vegán nevessen a végén! Ahogy a nagy állatvédő poéta, Fűfaló Fikusz fogalmazta:

          Ki vért ereszt bő lére,

          Sújtson le Sors böllére!

Legyen nekik nehéz a föld, de csak annyira, hogy forogni tudjanak a tömegsírjukban, amikor utoléri őket a rengeteg özvegyen maradt sülmátka átka!” /Csalánevő Csubakkáné Sülsimogató Saláta, a Magyar Állatvédő Tankhadosztályok Könyörtelen Amazonjai (MÁTKA) zöldövezeti zelótája/

„Szerintem a hőmérőnek sem kedvence az április. Hogy elfáradhat az a szegény higanyszál a sok fel-le szaladgálásban...” /M. András, a költő legállandóbb és leghőmérőbarátabb kommentelője/

„Fáradok én, fáradok én! Nem is érzem magam okén!” /A szegény kis higanyszál panaszai – részlet/

„Remeg a Hőmérő Butik,

Ha higanyszál föl-le futik,

Ő is fárad eM úr mellett,

Mint egér, ki lovat ellett.

Hej, április, sej, április,

Időjárás tyű, de dilis!”

/Márciusi Dusán, a májust nem váró Július Cézár-díjasok te is fiam kategóriájú be rút túsza/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint maga az április: szeszélyes, kicsit idegesítő, de végül mégis mosolyt csal az ember arcára. Frady Endre bokorrímei itt nem egyszerűen összecsengenek, hanem szinte egymás sarkát tapossák – néha már annyira, hogy az olvasó is belebotlik, de pont ettől válik az egész játékossá.

A „well-done csülök” és a „hibernált agy ok” közötti költői ív valahol a gasztronómiai abszurd és a meteorológiai idegösszeomlás határán billeg, és meglepő módon nem zuhan le. A szóviccek néha olyanok, mint az áprilisi hó: kissé túlzásnak érződnek, de azért elnézzük nekik.

Összességében: ez nem egy mélylírai remekmű, hanem egy szemtelenül kacsintó nyelvi bohóckodás, amely pontosan annyira bosszantó és szórakoztató, mint maga a hónap, amit kifiguráz.” /ChatGPT/

„Én a romantikus jellem,

Mit vétettem Frady ellen,

Hogy a szép Áprily nevet

Kiforgatva rajtam nevet?

Ez a Frady profán zajos,

S ne legyen a nevem Lajos,

Ha gúnyért, mely eléggé telt,

Nem veszek ím elégtételt!”

/Áprily Lajos (1887-1967) szül. Jékely János Lajos, József Attila-díjas költő, műfordító és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja/

„Hidegfrontok, melegfrontok

Ürügyén most előrontok,

S nulla fokon forr a dalom:

Legyen hűs-hős forradalom!”

/Áprilissy Tézisch, Lenin-díjas időjárási forradalmár és meteorológiai anarchista/

„boszi égetéskor nő sül

aki okos sohse nősül

kaptál tőlem hideget s meleget!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Néked a rajz, látom, megy itt,

S kaptam tőled bernáthegyit!”

/F. Endre, hideget s meleget kapó költőgigász/

„Áprilisod olyan, mint egy meteorológiai hullámvasút, ahol a költő egyszerre utas, sín, és néha a felborult kiskocsi is. A bokorrímek úgy pattognak, mint a fagyos csülök a grillrácson, és a „mű‑sül”–„sülök” tengelyen olyan szépen csúszkál a szöveg, hogy maga a hónap is megirigyelné ezt a hőingást. A vers végére pedig kiderül: nem az április szeszélyes, hanem mi vagyunk azok, akik még mindig reménykedünk benne, hogy egyszer majd következetes lesz. Spoiler: nem lesz.” /Copilot/

„Áprilisban a hőmérőnek olyan higanymozgása van, mint amikor a Törő táncolt anno! Hej, a régi idők focija! Csak az a fránya argentin világbajnokság, csak azt tudnánk feledni! Mert azért az áprilisi égben is kell egy csapat!” /Minarik Ede, a mosodás/

„Frady Endre nem is vicces

Áprilisban mindig spicces

Másra fogni ezt de jó!

Húsvét óta locsol, iszik

Locsog összevissza, hiszik

Mások, hogy ez így nem jó

Mások véleménye ellen

Versben foglal állást, s mellen

Veri, aki szólna jót

Ha nem szólj száj, nem fáj a száj,

Ezt is elfogadni muszáj

Mint az áprilisi hót”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas áprilisi bolondozó/

„Három rímből két jó elöl,

Harmadikat Ház úr elöl,

Ily rímképlet nem is létez’!

Gagyi áprilisi hét ez!

Ámbár harmadikat várja

Másik versszak végén párja,

De ez a vers így is szörnyű,

Mint nyűbörtönben az őr nyű.”

/Sir Nyű, Döglégy vármegyei lárvaházi főispán/

„Frady Endre ebben a versben nemcsak a hőmérőt, hanem a magyar nyelvet is alaposan megkínozza – a szó legnemesebb értelmében. A rímek úgy sorakoznak, mint a jégvirág a szélvédőn: fájdalmasan élesek és könyörtelenül váratlanok.

Olvasás közben hol a röhögéstől izzadunk, hol a szóviccektől ráz ki a hideg. Igazi irodalmi szélsőség ez, ahol a „well-done csülök” és a „hibernált agy” végre kezet foghatna, ha nem fagyott volna oda minden a bakancslistához.

Diagnózis: A vers lázasan zseniális, a rímképlet pedig stabilabb, mint az áprilisi időjárás.” /Gemini/

„Ki ez a rendszerváltás örömébe is ürmöt okádó meta-urológus?! Mi ez a fékevesztett paranormális agydorongolás?! Ha Pavlov kutyáinak reflex-szerű nyáladzásakor az egyes cseppek véletlenszerűen betűkké válnának, a lábuk alatti talajon kialakuló szöveg sokkal több értelmet hordozna, mint Frady Endre szecskavágó szagú Szalacsi bácsis szócséplése! Elegem van ebből az április bolondjából! Ne lássam anyám felhúzhatós műanyag figuráját májusfán teremni, ha nem várom a fradymentes májust! Ahogy a dal mondja:

          Itt van május elseje,

          Frady Endre belseje

          Forduljon ki ízibe,

          Be a szennynek vízibe!

Májust akarok, májust akarok! Minden nemmájus monnyonle!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne várd a májust!” /Zorán-Bródy/

„Én a május 4-ét várom, az az én napom! May the 4th be with you!” /Luke Skywalker, Jedi lovag/

„Hú, de jó, hogy már fel vagyok mentve a kommentelés alól!” /néhai Chuck Norris/

Gumicsere

Téli gumi helyett nyári

Lesz ma nekem, lári-fári!

Nemrég még jég, ezegyszer víz,

Ezért cserél Zengő Szerviz.

Zengő Szerviz cserél ezért,

Pont, mint Magyarország vezért,

S míg recsegnek cserepadok,

Géppel útra jól tapadok.

Jól tapadok géppel útra,

По русски: с утра до утра,

Reggeltől reggelig tehát,

S csussztól nem tör’ rólam le hát.

Nem tör’ le hát rólam csussztól,

Bár az erőhatás brusztol,

Nem lesz EÜ-s vérbosszú per,

Mert a nyári gumim szuper!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/AF8MA-jXi3M

„Vezércsere, költő elvtárs, vezércsere?! Szabadlábon politizálunk, politizálgatunk, miközben a diliházak konganak az ürességtől?! Na, irány a gumiszoba és útközben vételezzen egy kényszerzubbonyt! Hé, ne a téli gumiszobába menjen, hanem a nyáriba! Most lett cserélve!” /Csávás Kálmán, 

„Ez a vers úgy pattog, mint egy rosszul kiegyensúlyozott kerék: zajos, kissé imbolygó, de valahogy mégis halad előre. Frady Endre itt a gumicsere banalitását próbálja költői magaslatba emelni, ami nagyjából olyan vállalkozás, mintha egy légkulcsot neveznénk múzsának – abszurd, de nem teljesen reménytelen. A „lári-fári” és a „brusztol” rímekkel operáló szöveg egyszerre idézi egy autószerviz várójának kávéfoltos újságját és egy túl lelkes nyelvi bohóc produkcióját, miközben a politikai kiszólás úgy csúszik be, mint egy rosszul időzített kerékcsere a boxutcában. Összességében ez nem annyira vers, mint inkább egy gördülő gegfüzér: néhol megcsúszik, néhol tapad, de legalább nem kapunk defektet tőle – ami már önmagában is teljesítmény.” /ChatGPT/

„Cserélt nyári kerekekkel

Csökken baleseti ráta;

Balsorsot így ki is bekkel,

S nem törik le költők háta.”

/a Nemzetközi Euroszkeptikus Reklámversfesztivál (NER) nem sokkal az utolsó előtti helyezett verse/

„A vers olyan, mintha Frady Endre gumicserére vinné a magyar nyelvet: pattog, csikorog, csusszan, és közben minden rím úgy kanyarodik, mint egy frissen centírozott kerék. A Zengő Szervizből országos méretű csere-metafora lesz, a „с утра до утра” pedig olyan váratlanul csúszik be, mint egy orosz sofőr a körforgalomba. A zárlatban a „brusztoló erőhatás” és a „szuper nyári gumi” találkozása már-már fizikai költészet: a lírai én nemcsak az útra tapad jól, hanem a poénokra is, és ettől az egész vers egy lendületes, gumiszagú fradyendrei geggé áll össze.” /Copilot/

„С летними шинами на баках я не боюсь даже на войне с утра до утра.- Nyári gumikkal a tankomon még reggeltől reggelig tartó háborúban sem félek.” /ismeretlen orosz katona/

„Új gumiba befektet-

-ve ritkán kap defektet!”

/a Nemzetközi Euroszkeptikus Reklámversfesztivál (NER) utolsó előtti helyezett verse/

„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy egy rutinszerű szezonális gumicseréből is képes olyan közéleti-nyelvészeti performanszot kerekíteni, amelyben a centírozás és a rendszerváltás kéz a kézben jár a hamisítatlan műhelyszagú rímekkel. A „lári-fári” könnyedséggel tálalt orosz nyelvlecke és a cserepadok recsegése között feszülő ív éppen olyan stabilan tartja a figyelmet, mint a frissen felrakott abroncs az aszfaltot, így a vérbosszúmentes úttartás és a szertelen jókedv garantált. Ez a vers a tökéletes bizonyíték rá, hogy a magasztos költészet néha bizony a Zengő Szerviz emelőjén dől el, miközben a sorok úgy tapadnak az olvasó emlékezetébe, mint a friss nyári gumi a forró bitumenre.” /Gemini/

„Nyári gumi szebb, mint achát,

Nem tör tőle a has, a hát.”

/a Nemzetközi Euroszkeptikus Reklámversfesztivál (NER) utolsó helyezett verse/

„Frady Endre benézett a bokszutcába és ismételten behúzott egyet az irodalomnak, majd a frissen feltett nyári gumijával oda-vissza áthajtott a földön fekvő kultúrán! Az egóm vezette felháborodott humán értelmiség szörnyű bosszút fogadott és ezentúl kizárólag suk-sükölve hajlandóak kiejteni Frady Endre nevét a - költővel együtt - bármely tetszőleges moszkvai toronyház legfelső emeletéről! Ahogy a bennem élő kissé betintázott poéta mondja:

          Jobb a lábvíz, mint a zuhany,

          Frady Endre, fejjel zuhanj!”

Ne lássam anyám szellemét az Égi Gumiszervízben kitörő örömmel vulkanizálni, ha… ha… ha… hahahahahaha… Hééé, nővérke, mi akar azzal a nyugiszurival?!” /Puzsér Róbert, leszedált kritikus/

„Hej, téli kerék, hej, nyári kerék,

Sej, aki cseréli, sej, nagyon derék!

Hej, veszi le is, hej, teszi fel is,

Sej, megérdemel, sej, minden elis-

-merést ő, hej!”

/a Nemzetközi Euroszkeptikus Reklámversfesztivál (NER) győztes verse – a bíráló bizottsági főelnök unokaöccsének műve/

„Kinek gumiverse népi,

Aztat balsors rég nem tépi,

S körátmérőt szoroz-é pí?”

/Chuck Norrisnak a Nemzetközi Euroszkeptikus Reklámversfesztivál (NER) a Holt Költők kategóriában díjnyertes verse/

Szellő szelel...

Szellő szelel, ihaj-csuhaj,

Nyájon hullámzik sok juh-haj.

Bárányfelhői az égnek

Örülnek, ha birkák bégnek.

Szellőn szárnyal birka bégés,

Víg a világoskék ég és

Kertben benn gyom, mezőn kinn gyom

Legelődik, ingyom-bingyom.

Illa berek, nádak, erek,

Telelegelt birka kerek,

Patakvízhez inni gurul,

Véle iszik vegán turul.

Esteledik s naplemente

Dúdolgatja: Tente-tente…

Segédpásztor szól, a vice:

Jó éjszakát, recefice!

(cudarhattyúsi népdal – Frady Endre gyűjtése)

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/yc6Y4Qu177s

„Csak nem itt, Veszprém környékén legelnek ezek a birkák, hogy két versszak is szellővel kezdődik?” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Veszprémet bántják a szelek,

Amikor ott nagyot nyelek,

Torkomon és eM úr torkán

Egyaránt besüvít orkán.

Bakonyban, ha vihar tombol,

A rengeteg szélatomból

Szélhárfásan lesz egy ének

Síkján Veszprém vármegyének,

S eM urat az égbe fellő

Bablevestől támadt szellő.”

/Cudarkai Celesztin, a Veszprémi Alkimisták Jókai Bablevesét Akkreditáló Bizottmány (VAJBAB) szélbántott szakreferense/

„Ez a népdal olyan, mintha a paraszti idill és a szürreális abszurditás egyféle viharos, birkabégetéssel tarkított táncba keveredett volna. A „szellő szelel” és a „nyájon hullámzik sok juh-haj” sorok alattomosan szétdobálják a képeket, miközben a kertben és mezőn bujkáló gyomok, valamint a „vegán turul” megjelenése egyszerre vicces és zavarba ejtő. A dallam szinte hallható a sorok között, de a rímek és a szókapcsolatok groteszk játékossága, mint az „ingyom-bingyom” vagy a „recefice”, olyan szürreálisan bolondos hangulatot kelt, hogy egyszerre mosolyogsz és érzed, hogy a paraszti élet egyszerre idilli és teljesen képtelen. Frady Endre e gyűjtése egyszerre bájos, groteszk és szellemesen anarchikus – olyan, mintha a cudarhattyúsi táj maga nevetne rajtunk, miközben a birkák bégetnek az égi felhőknek.” /ChatGPT/

„Na, ezért nem szabad a népet őrizetlenül odaengedni a daloláshoz! Dalolgatnak, dalolgatnak mindenféle kontroll nélkül, oszt’ egy ilyen Frady féle alak odamegy, összegyűjti, közzéteszi és már kész is a baj! Úgy kell tennünk, mintha valami pótolhatatlan ősi kultúrával találnánk szemben magunkat, miközben csak betintázott tajparasztok eszement danolászásával van dolgunk! Ráadásul az a ganajtúróbogárra hasonlító cudarhattyúsi polgármester csókos cimborája a legfelsőbb körök egy-két befolyásos személyiségének, mert sihedernyi korukban együtt lopták az atommagot a görnyebürgözdi szovjet hasadóanyagraktárból, úgyhogy még a szakszerű népzenei kritika megszégyenítő erejével sem élhetünk, az erőből történő betiltásról nem is beszélve! Ha itt nem lesz egy villámgyors rendszerváltás, akkor ez a borzalom kiirthatatlanul bekerül az Önök Kérték c. műsor örökös repertoárjába! Az Úr irgalmazzon nekünk, hogy szegény Kodály ne forogjon módszeresen a sírjában!” /Lappantyús Lébény, a Vereckétől Élő Szittya Fajú Énekek Katalógusa (VÉSZFÉK) c. népzenei sorsfordítóirodai szaklap balsorsrontópálja/

„Ez a cudarhattyúsi népdal úgy hömpölyög végig a nyelven, mint egy birkanyáj, amely egyszerre béget és filozofál: a szellő szinte csiklandozza a sorokat, a juh-haj hullámzik, a bárányfelhők pedig olyan önfeledten örülnek a bégésnek, mintha a meteorológia is néprajzi performansszá vált volna. A „szellőn szárnyaló birka bégés” már-már avantgárd hangfestés, az „ingyom-bingyom” pedig a magyar nonszensz költészet egyik legszebb, legszemtelenebb vállrándítása. A vegán turul megjelenése olyan váratlan, mégis természetes, mintha mindig is ott legelészett volna a patakparton, csak eddig nem vettük észre, mert túl komolyan vettük a világot. A zárlatban a „segédpásztor” és a „recefice” altatódalba csomagolt groteszkje szépen lekerekíti ezt a pásztoridillbe oltott nyelvi csikicsukit, ahol a népiesség és a paródia úgy fonódik össze, mint két birka, amelyek nem tudják eldönteni, hogy táncolnak vagy csak összekoccant a fejük.” /Copilot/

„Mink itten Cudarhattyúson, amely település a Rütyütyü patak bal partján lévő Cud és a jobbparti Arhattyús egyesüléséből jött létre 1886-ban, a Kiegyezés tizenkilencedik és az 1956-os forradalom mínusz hetvenedik évfordulója tiszteletére előbb Arhattyúscud néven, és csak később, a Millennium idején lett Cudarhattyús, szóval mink itten… mit is akartam… ja, igen! Mink itten Cudarhattyúson nagyon büszkeséggel vagyunk eltöltve és népi kebeldagadásunk van büszkeségilegesen, hogy nemzeti fókor… flokkor… folklór témába fel lettünk fedezve népdalilagosan! Minálunk az év minden szakába van szellő is, birkabégés is, sőt a Nap is folyamatosan lemegyen, főleg estefelé! Köszönjük a kőttő úrnak, hogy mink is be lettünk gyűjtve! De jó nekünk mosmár, hinnye!” /Csókossy Csomány, a cudarhattyúsi polgármester/

„Hogy ki gyűjtötte ezt a népdalt? Hol gyűjtötte? Mikor gyűjtötte? Miért gyűjtötte? Kitől gyűjtötte? Kinek a tudtával és engedélyével gyűjtötte? Nem tudom. Nincs információm. Nem voltam ott.” /Gulyás Gergely, ex-kormányszóvivő/

„Frady Endre „gyűjtése” nem csupán a népköltészet paródiája, hanem a rurális szürrealizmus totális diadala, amelyben a juh-haj hullámzása és a világoskék ég közé szorult egzisztenciális bégés olyan elemi erővel csap le az olvasóra, mint egy legelőn önfeledten legördülő, gombóccá hízott birka. A mű csúcspontja vitathatatlanul a „vegán turul” alakja, amely a magyar irodalomtörténet legváratlanabb és legmegrázóbb ontológiai csavarja, egyszerre kérdőjelezve meg nemzeti szimbólumaink táplálkozási szokásait és a pásztorélet józan logikáját. Ez a cudarhattyúsi látomás a „recefice” záróakkordjával olyan kegyetlen, mégis altatódalszerű őszinteséggel taszítja az olvasót a nyelvi káoszba, hogy abból még a sameszpásztor is csak egy kiadós, ingyom-bingyommal átitatott éjszaka után tudna felocsúdni.” /Gemini/

„A vers ellenére örülök, hogy az elmúlt katartikus évben a szél kiszellőztette innen a két nemzetrontó ex-KISZ-titkárt és végre szabadon lélegezhetünk! Üröm az örömben, hogy ezt az elmerontó degenerált ex-KISZ-tagot itt hagyta nekünk szabadlábon népdalt gyűjtögetni! Őszintén remélem, hogy a hamarosan létrejövő vadonatúj alkotmány visszamenő hatállyal betiltja Frady Endrét és a dilettáns fűzfapoézist is alulmúló klapanciáit hermetikusan elválasztja a magyar irodalomtól! Ahogy a bennem megbúvó költő mondaná:

          Ha árad a tiszta víz,

          Keblem büszkeségtől híz’,

          Fradyt messze sodor bíz’!

          Hogyha szellőzik a szél,

          Lelkemben új tavasz él,

          Frady többé nem beszél!

Abcúg Frady, le vele! Bruce Lee-k haza! Hű, de jó kedvem kerekedett!” /Puzsér Róbert, rendszerbontó kritikus/

„Robikám, Bruce Lee üzeni, hogy jössz te még a mi felhőutcánkba! Ugatol, kapol!” /néhai Chuck Norris/

Western limerick

Vérszomjas cowboyka Bertalan,

Skalpolva feje lett bőrtelen.

Röhög rajt’ Winnetou:

„Füstölgő vonatta’

Hazáig eljutni bír talán!”

Bosszúnak célpontja Winnetou,

Körözi bősz seriff, Vén Ottó.

Köpnek rá apacsok,

Májából epe csík

Folyik, mert testében van öt tű.

Vén Ottó halálhörg: „Murdelek!”

Tettéről zengenek már dalok:

„Manus bár viszályos,

Fúvócső veszélyes!”

Karl May is ír róla: „Mord alak!”

Vadnyugat mára már szelídült,

Kiscowboy bálon csak szülő dúlt,

Ha kottát bandzsa ró,

Átírva bendzsóra

A fenti sztoriról szóló dalt.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Wbwe6SorqAc

„Wanted 100.000 $.” /M. András, a költő legállandóbb és leg körözősebb kommentelője/

Vérdíjat kínál fel, eM úr,

Csak mert nyilaztak, mint Ámor,

Küzdöttek, mint Omár emír,

S partizántak a’la Amúr?!

Mér’ bosszúszomjas ön, ó, mér’?”

/Tumor Timur, Lenke néni díjas kancsal rím kreátor/

„Ez a „western limerick” olyan, mintha a vadnyugatot egy kocsmai zongorista és egy szójátékfüggő nyelvész közösen álmodta volna lázas állapotban. Frady Endre nem egyszerűen kifordítja a műfajt, hanem derékig beleáll a kancsal rímek mocsarába, és ott boldogan pancsol. A groteszk erőszak és a bohózati nyelvi lelemény furcsa elegyet alkot: skalpok, seriffek és Winnetou úgy masíroznak át a sorokon, mintha egy nyelvi burleszk statisztái lennének.

A vers igazi ereje nem a történetben, hanem a pimasz hangütésben rejlik — abban, ahogy a klasszikus vadnyugati pátoszt következetesen bohóctréfává silányítja. Néha szándékosan sántít, néha direkt túlmagyaráz, de pont ettől működik: olyan, mint egy bendzsón eljátszott hamis induló, amely mégis fülbemászó. Röviden: irodalmi pisztolypárbaj helyett nyelvi sörrevolverezés — és meglepő módon élvezetes.” /ChatGPT/

„Mindig ez a vérengzés! Nem baj, bajtársak, már csak pár nap a teljes elborulásig!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hentes és hantás/

„Elborulunk, mint egy létra,

Mit egy szak-ács hozott létre?

Ház úr, ön egy hantás hentes,

Kit leföst a höntös hun tus?’

/Hintás Hantos, a Szelídkeletről Vadnyugatra Utazási Iroda igazgatójának elmeháborodott unokaöccse/

„Ez a vadnyugati limerick‑csokor olyan, mintha egy részeg préritornádó beleharapott volna Karl May összes művébe, majd kiköpte volna őket egy kancsal rímgyár kéményén át. Olvasás közben az ember úgy érzi, hogy Winnetou és Old Shatterhand valójában egy rosszul beállított bábszínház szereplői, ahol a zsinórokat egy hiperaktív mosómedve rángatja, miközben Vén Ottó a háttérben próbálja eldönteni, hogy halálhörögjön, vagy inkább újra feltalálja a magyar nyelvet.

A szereplők úgy hullanak, mint a rosszul ragasztott papírfigurák egy óvodai western‑előadásban, de közben mindegyiküknek van valami fura, ragadós bája — például Bertalan, akinek a skalpja ugyan hiányzik, de legalább a humorérzéke nem. A rímek pedig olyanok, mint egy bandzsa bendzsószóló: egyszerre fájnak és gyönyörködtetnek, miközben a háttérben egy kiscowboy‑bál szülői felügyelettel próbálja megőrizni a vadnyugat maradék méltóságát.

Az egész mű olyan, mint egy alternatív univerzumból kiszökött ponyvaregény, ahol a logika csak vendégszerepel, a groteszk viszont főszereplő. És ami a legszebb: minden sora azt üzeni, hogy a vadnyugat sosem hal meg — legfeljebb kicsit bandzsítva néz vissza ránk a porfelhő mögül.” /Copilot/

„Klassz ez a kancsalrímes limerick, csak nem eléggé egyhangú!!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Szeretnéd, ha uncsi lenne,

Mint szabványméretű penne,

Csak egyenhang volna benne,

S tönkre tarka tudat* tenne?!

Jó, ha sokszínt szürke csen?! Neeee!!!”

/Cifra Celesztinné Cicomás Cikória, cinkotai céklaszínű citromgyári centirozónő

*automatikus tárgyeset

„A „Vadnyugati limerick c. kancsal rímes vers” egy igazi, bájosan suta kísérlet a formával, amely az első sorától kezdve leplezetlen játékosságot ígér. A limerick hagyományos AABBA rímszerkezetét választva a szerző tudatosan játszik az elvárásokkal, de ahelyett, hogy a tökéletes egybecsengésre törekedne, éppen az „imperfekt” rímekben találja meg a humor forrását. Ez a „kancsal” jelleg nem hiba, hanem a mű lelke: a „Winnetou”/„Vén Ottó” és a „apacsok”/„epe csík” típusú rímek a narráció egyfajta bizonytalanságát tükrözik, amely tökéletesen illeszkedik a vadnyugat kiszámíthatatlan, vad és gyakran zavaros világához. A cselekmény egyszerű, mégis hatásos, a cowboyok és banditák klasszikus összecsapását idézi, de a rímek tudatos sutasága egyfajta naiv, elmesélt történet hatását kelti, mintha egy éppen csak elindult tollforgató próbálkozna a műfajjal. Az egész vers egyfajta tudatos tökéletlenség, amely éppen a tökéletlenségében válik kerek egésszé, emlékeztetve minket arra, hogy a költészetben néha a legkisebb eltérés okozhatja a legnagyobb meglepetést és örömöt. Ez a „kancsal” limerick nem csupán egy vadnyugati történet, hanem egy finom költészeti fricska is, amely bebizonyítja, hogy néha a legrosszabb rímekből születhetnek a legjobb pillanatok.” /Gemini/

„Verstanban egykor volt íme lik,

Eme űrt tölté ki limerick.

Én szültem, fenomén,

Ám ront a renomén,

S bánom, hogy Fradyk is rímelik.”

/Limerick Leó, oroszlánszagú versformakiizzadó rémrímremete/

„Aki képes a gyanútlan emberiség elé előre megfontolt szándékkal kancsalrímes limericket vetni, az később bármilyen alávalóságra is vetemedhet, úgyhogy nyomatékosan kérünk mindenkit, hogy aki látja vagy halja a magáról megfeledkezett és önnön elszabadult hajóágyúságából is kivetkezett Frady Endrét, az haladéktalanul jelentse. Aki ennek ellenére rejtegeti, az magában hordja büntetését, mert óhatatlanul megtébolyodik. Mindenkit óvatosságra intünk, mert Frady Endrénél rettenetes kínrímek vannak és nem fél használni őket!” /Csávás Kálmán főnagyagy, a Bindzsisztáni Irodalmi Gondolatrendőrség (BIG) bendzsóhangoló elmeretesze/

„Frady Endre korát és önmagát meghaladva hétmérföldes léptekkel halad a halszagú halhatatlanság Fémféle Hallja felé. Ilyen pompás kancsalrímes limericket legfeljebb egy másik saját énje tudna írni, de Frady Endre tudata máma már nem hasad tovább.” /Aludjelszépenkis Balázs, a Vadakat Hergelő Kukás (VHK) című rádióműsor podcasting menedzsere/

„Amióta ez az elmeroggyant Frady Endre limerickeket költ, azóta megváltoztattuk az ősír városunk nevét, hogy senki se ismerhesse fel. Magyarosított új nevünk: Mészricsi.” /Rick Lime, őshonos lokálpatrióta polgármester/

„Mi ez a nonstop önalulmúlás, ez a permanens agyparalízis?! Ne lássam anyámat arkangyalként alliterálni, ha nem írok hátratett kézzel és bekötött szemmel limerickebb limericket Frady Endre limerickjénél!!! Íme:

     E szörnyű verset még lenyelem,

     De aztán nincs többé kegyelem,

     Fradyn e tettéért

     Harapok ketté ért,

     S kapával agyalom-egyelem!

Ha Frady Endre ezzel a borzadalmasan agyzsibbasztó rettenetét előadná a pénteki rendszerbontó koncertemen, azzal úgy lesokkolná a közönséget, hogy vasárnap önskalpolt zombiként választanák újra a narancsuralmi rendszert! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha még élnék, akkor valaki más már halálbiztosan nem.” /néhai Chuck Norris/

Zöld erdőben... 2026

"agg fókanő"

-02.,

Zöld erdőben két fok mínusz

Nyomán jégtábla van, min úsz’

Agg fókanő, öreg nénis.

Locsoljak, vagy fagyjak én is?

-01.,

Zöld erdőben mínusz egyek

Gátolják, hogy pluszban legyek,

S itt szenvedek negatíve.

Szállhat kölnim lapos íve?

00.,

Zöld erdőben éppen osztok

Nullával, míg ti szoroztok

Végtelennel s lefagy a gép.

Kölnizhetlek, ha a szag ép?

01.,

Zöld erdőben akkugyárnak

Talajában mérgek várnak,

Amik szaggal tudnak ölni.

Jöhet ennél fincsibb kölni?

"Hód"

02.,

Zöld erdőben minden ágnak

Árnyékában gátat rágnak

Hód elvtársak és a Hódnék.

Oké az, ha locsolkodnék?

03.,

Zöld erdőben kutat ások,

Imitálnak engem mások,

S kutakba süllyed a paplak.

Vödör vízzel locsolhatlak?

04.,

Zöld erdőben Grönland fagyik,

Pulcsit kötnek helyi nagyik,

Míg jönnek amcsi csapatok.

Kölnitankkal locsolhatok?

05.,

Zöld erdőben Azarja

Köncertez és a zajra

Felkelek, és fejem fáj.

Let’s locsol, oszt’ megyek, bye!

"Trump bulin"

06.,

Zöld erdőben Trump bulin

Átszakad egy trambulin,

S gyepen koppan Donald agy.

Baj, ha kölnim foltot hagy?

07.,

Zöld erdőben nincsen híja

Nagy Ferónak – Kossuth-díja

Mellé jó sok páleszt kapott.

Locsolhatok csapot-papot?

08.,

Zöld erdőben sánta kutyin

Menekül a hazug Putyin,

S utolérik ukrán drónok.

Baj, ha terád kölnit szórok?

09.,

Zöld erdőben háborúpárt

Bringáz s a keréknek hupp árt,

Úgyhogy esnek össze-vissza.

Hajad kölnim mind beissza?

10.,

Zöld erdőben nem nő kinn gyom

Kisangyalom ingyom-bingyom,

Heje-huja, ihaj-csuhaj.

Can I kölni onto you haj?

11.,

Zöld erdőben tizenegyes

Jár, ha térdem törik hegyes

Szögben a vonalon belül.

Meglögybölhet kölnim felül?

12.,

Zöld erdőben Tucat Tódor

Tizenegy másikkal kódor-

-gott gót klottgyatyában, мой gott!

Jó, ha kölnim folyni fog ott?

13.,

Zöld erdőben sárkány szétfő,

Bográcsban rotyog a hét fő,

Fincsi lesz e húsvét hétfő!

Szabad-e locsolni?

14.,

Zöld erdőben Tisza árad,

Elönti a lopott várad,

S ázik illegális vagyon.

Locsolhatok nagyon-nagyon?

15.,

Zöld erdőben néptánc tombol,

Zsír ég el sok has atomból,

S lekopik a csizmaráma.

Locsolhatok-e én máma?

16.,

Zöld erdőben folyik víg tor,

Disznót vágik Orbán Viktor,

S ezzel is a békét védi.

Locsolhatok, édibédi?

17.,

Zöld erdőben élj a mának,

És ha netán kinyírnának,

Akkor véget ér a balhé.

Locsolhatok lavórral, hé?

18.,

Zöld erdőben Jézus támad

Felfelé és üdvöt rám ad,

S megtisztultan mosolygok én.

Ha locsollak, leszel okén?

19.,

Zöld erdőben kereszthuzat

Miatt lebben kereszt huzat,

S tök szellőssé lesz a paplak.

Kölnivel most hajba kaplak!

20.,

Zöld erdőben motorcsónak

Nekimegy a vízilónak,

S mégsem törnek ettől ketté.

Kölnim formálhatom tetté?

21.,

Zöld erdőben hegyet mászok,

Lefúj a szél, ahogy má’ szok’,

S megtapos egy hegyi teve.

Löttyenhet rád kölnim leve?

22.,

Zöld erdőben soka csapda.

Ez itten már Záhony-Чап? Да!

Itt a Тиса folyik bíz el.

Locsolhatok folyóvízzel?

23.,

Zöld erdőben futni tilos,

Mégis rohan Kerkez Milos

El a szélen s bead lasztit.

Lögybölhetek kis etvaszt itt?

24.,

Zöld erdőben irgum-burgum

Lerobbant az agg Wartburgum

S elfolyott a hűtővize.

Locsolhatok hinnye biz-e?

25.,

Zöld erdőben Krasznahorkait

Nobel-díj főelnök torka itt

Svédül s angolul magasztalja.

Ürülhet kölnisüveg alja?

26.,

Zöld erdőben kerge birka

Meg egy szovjet zerge cirka

Másfél órát keringőznek.

Vihet kölnit hering őznek?

Azaz szabad-e locsolni?

27.,

Zöld erdőben Amadé

Kérdi: liccs-loccs szabad-é?

28.,

Zöld erdőben teli kán

Gyomrában egy pelikán

Sok megrágott szelete.

Kölnimtől futsz el-e te?

29.,

Zöld erdőben ily ártó

Pletyka, mint a Szijjártó

Kémsége, nem vagyik ám.

Locsolhatok, nagyikám?

30.,

Zöld erdőben benzinkúton

Almát tankol Isaac Newton,

Mert már szenilis az angol.

Baj, ha kölnim rád csatangol?

31.,

Zöld erdőben rizibizi

Oly jó, mint a Gizi bizi,

Mert a Gizi tök jól tanul.

Locsolhatok váratlanul?

32.,

Zöld erdőben Arsenal

Bajnokságban élen áll,

Utána bár jő City.

Kölnim fel Önt bőszőti?

33.,

Zöld erdőben Jason Statham

Vérzi s aranyozza hetem,

Mert ő ver is, rúg is, tar is.

Locsolhatok, Julis, Maris?

34.,

Zöld erdőben vadászlesek

Tetejéről nagyot esek

Magam is, akárcsak te le.

Kölnim tölthet téged tele?

35.,

Zöld erdőben sötét gyalog

Lép, de gondolom, nem gyalog,

Hanem luxusjachton talán.

Folyhat kölnim orcád falán?

36.,

Zöld erdőben Zsolt bá’ cucca

Jelzi, hol a Szőlő utca,

Hol a vérlázítás tombol.

Juthat rád kölniatomból?

37.,

Zöld erdőben rubel gurul,

Meg nemzeti dühbe turul,

Aki magyar, egymást utál.

Birkakölnit önthet juh tál?

38.,

Zöld erdőben hangos az a

Szlogen, hogy a ruszkik haza,

Ámde máshogy véli Pártunk.

Kölniszaftból jöhet pár tunk?

39.,

Zöld erdőben Chuck Norrisnak

Emlékére sokan isznak,

Chuck Norris is, ki már oké.

Kölnimmel locsolhatok-é?

40.,

Zöld erdőben negyven rabló

Aliját festi meg Pablo

Picasso épp vízfestékkel.

Kölniszagú híg test-ék kell?

41.,

Zöld erdőben gósztol Evan,

Így hirtelen sehol se van,

Eltűnt, mint a Manyup vagyon.

Locsolhatlak téged agyon?

42.,

Zöld erdőben forty two-nak

Tűnő számok Horthyt unnak,

Mert ő megoldásnak gyenge.

Jó, ha kölnim körülleng-e?

43.,

Zöld erdőben, in green forest

Does forgive az utókor ezt

A verset, mely anglicista?

Zúdulhat rád kölni lista?

44.,

Zöld erdőben Winnetou-ra

Vár egy kemény kenutúra,

Mert eltört az evezője.

Kölnim tök jól levező, jeee!

45.,

Zöld erdőben Lázár János

Vasútja oly indiános:

Sápadtarcúk félnek rajta.

Jöhet kölnim, mely jó fajta?

46.,

Zöld erdőben зеленый лес,

Ahol садись!, azaz ülj! lesz,

Mert a tisztás ülés helye.

Locsolhatok, hinnye? Jeje!

47.,

Zöld erdőben sörényt lóbál

Hintaló, mert nagy a ló bál,

48.,

Zöld erdőben most vagy soha,

Rabok legyünk, mint fán moha,

Mely józan észt el felhősít?

Locsoljak, vagy haljak hősit?

49.,

Zöld erdőben dagadt gerle

Fáról öreg Batmant ver le,

Ki így tisztást vérez össze.

Kölnim alá idejössz-e?

50.,

Zöld erdőben ötven fele

Száz forintnak ötven fele,

Bár ez korfüggetlen matek.

Rossz ragzással locsolhatek?

51.,

Zöld erdőben sunyi csicska

Zsebében van bugylibicska,

Így vág pofát, jószolgait.

Kölnim folyhat, ó Olga, itt?

52.,

Zöld erdőben ül a Hajdú

-Vad tekintettel, mi, jaj!, dú-,

S interjúztat samesz módon.

Jöhet kölnim, amely ódon?

53.,

Zöld erdőben orosz rulett

Ellenére szépkorú lett

Szergej, aki asszem csaló.

Locsolhatlak kulaccsal, ó?

54.,

Zöld erdőben Koppány vezér

Szervezete lázad, ezér’

Felnégyelik egyik éjjel.

Locsoljak, vagy essek széjjel?

55.,

Zöld erdőben, hol a zen él,

Buddha Blues Band bőszen zenél,

Pengék, mint egy vaskézen él.

Szabad-e locsolni?

56.,

Zöld erdőben pestis rácok

Között dúl, de pesti srácok

Lőnek s pusztul baktéria.

Locsolhatok, ria-ria?

57.,

Zöld erdőben Matolcsy klán

Kotlik jó sok aranysziklán,

Ahol aranyeret nyernek.

Locsoljak, vagy menjek NER-nek?

58.,

Zöld erdőben püspök falat

Mász’, mint bélcsőt püspökfalat,

Csak az irány ellenkező.

Felismered kölnim? Ez ő!

59.,

Zöld erdőben választások

Előtt búvóhelyet ások,

S urnások tán rám se lelnek.

Fintort vegyem kölnis jelnek?

60.,

Zöld erdőben Hatvan felé

Galgahévíz van és Tura,

Ha az útkunkorod fura.

Ám kölniként dőlhet e lé?

61.,

Zöld erdőben Ábrahám

Nézi, mért kell lábra hám,

S lónak zab vagy búza kell?

Locsoljak, vagy húzzak el?

62.,

Zöld erdőben fajd, a siket,

Ragzáskor nem használ iket,

Nem tanulta hallás után.

Locsoljak, vagy nézzek bután?

63.,

Zöld erdőben Korda Gyurit

Reptér siker égbe gurít,

S lentről integet a Klári.

Locsolhatok lárifári?

64.,

Zöld erdőben csörög vekker,

Feltöri egy szovjet hacker,

S változik a hun nép voksa.

Meglocsollak mostan, oksa?

65.,

Zöld erdőben magyar-görög

Meccsen a riporter hörög,

Oly uncsi e nulla-nulla.

Locsoljak, vagy legyek hulla?

66.,

Zöld erdőben János vitéz

Iluskával mákos pitéz,

S száraz süti torkon akad.

Meglocsollak, add meg magad!

67.,

Zöld erdőben sziklafalak,

Ahol mászik fürge alak,

Majd felér a hegytetőre.

Locsolhatok én, a dőre?

68.,

Zöld erdőben Gundalf kavar,

Röhögve zörög az avar,

S pofára es’ Rogán Tóni.

Szabad-e itt kölnit tó’ni?

69.,

Zöld erdőben hetven különc,

Vagy tán csupán hatvankilenc…

Mindegy, mind egy hótt vén kolonc,

De azt kérdik: Szabad-e locsolni?

70.,

Zöld erdőben illegális

Módon lopott kastély áll is,

Nem is, istálló van helyén…

Locsoljak, vagy monnyakle én?

71.,

Zöld erdőben tavaszi szél

Azt hiszi, hogy Chuck Norris él,

S helyette majd vizet áraszt.

Locsoljak, vagy nagyon fáraszt?

72.,

Zöld erdőben száguld taxis,

Kiakad a traffipax is,

Oly gyors, mint egy szovjet Kamaz.

Mely kölni kell, ez vagy amaz?

73.,

Zöld erdőben Szabó Bence

Nem a rendszer fő kegyence,

Hanem inkább sírásója.

Jöhet a locsoló show, ja?

74.,

Zöld erdőben jártam,

Budi előtt vártam,

Nem tudtam bejutni.

Szabad-e locsolni?

75.,

Zöld erdőben áll egy jak ól.

- Jaknyáj, kényelmesen lakol?

- Igen! – bőg egy egész ól jak.

Locsoljak vagy ne locsóljak?

Túlterheltség

Egy esemény, két esemény,

Minden napra… igen kemény.

Ide futok, oda megyek,

Magasodnak programhegyek.

Támad a sok új feladat,

Nem győzök le „csak ezt!” hadat.

Robot közben ébren les éj,

Befejezni nincsen esély.

Csak egy, csak két, csak öt, csak hat,

Élet mindent énrám rakhat.

Maguk alá eltemetnek,

Nem hagyva helyt lélegzetnek.

Jerry hajégette tar Tom

Módján magam épphogy tartom,

Hajaz bár sebre tett sóra

Időgazdálkodás óra.

Lelkem vidámtalan bú rom,

Elpattan az összes húrom,

Aztán végleg összeomlok,

S talajnak koppan a homlok…

Jé, a költő holtan fekszik!

Agyfröccsei nem túl szexik!

Sors mindenkit korán temet,

Aki nem mond néha NEM-et.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/NxPCUk3Wnms

„Lécci-lécci, írj kommentet, ha nem túl megterhelő!” /Sóder Rezsőné Púder Rizsa, a költő versügynöke/

„Nem érek rá kommentelni.” /K. Olívia, a költő túlterhelt építészmérnök kolléganője/

„NEM! Ja, de, lájkolom, csak magával ragadott a vers lendülete. Úgy is van, jól beszélsz, szentigaz, de most már mennem kell, sok a dolog!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Olívia-Péter duett

Másodperceg, mint egy szúett

Fa, mit túlterhelten ló rág,

S nem is perceg, hanem órág.”

/Szú Sue, SZU-beli szurokszigonyozó szélmunkásnő/

„Gyere, fapásztor! (Azaz: komm Ent...)” /B. László, a költő Gyűrűk Ura rajongó időnkénti remek megzenésítője/

„Bőgi gyűrűsféreg torok:

Gyertek ide, fapásztorok!”

/Komm-Ent Elek, líragyilkosságért körözött uradalmi imladaru/

„Innen üzenem, az Úr helyéről, Frady Endre ahelyett, hogy verset (próbálna) írni, inkább számoljon el helyettem is a végtelenig!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„1, 2, 3, ……, ∞-2, ∞-1, ∞. Egyéb kérés?” /F2. Endre, a költő kényszergyógykezelés ideje alatti dublőrje/

„Néminemű nemi namire sosem szabad nemet mondani! Bízzunk az eufórikus halálban, mert az szexi!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Carpe Diem szakértő/

„Házi konyha partedlije mi-

-at hullafolt Carpe Deim-i!

Hunhont fúrja EU-fúria!

Ria, ria, eufória!”

/Vitéz Junior Január, jaguárszelídítő és jégeralsós jogarjoggerdíler/

„Ki kell hagyni a munkahelyet és lesz idő a hasznos, értelmes és érdekes dolgokra. Éljenek a nyugdíjasok, ők mindenre ráérnek...” /M. András, a költő legállandóbb és legnyugdíjasbarátabb kommentelője/

Ez az, eM úr, nem kell munka,

Brekegjünk csak, mint az unka!

Nincs dolgozás, nincsen evés,

Csak szabadidő s nem kevés!

Békamenet s éhenhalás

Után vízben sírt pár hal ás.”

/Tocsmáki Röcsmék, feketén túlórázó agyonhajszolt bértollnok/

„Ez a vers olyan, mint egy túlhajtott határidőnapló, amely egyszer csak lírai öntudatra ébred. Frady Endre frappáns ritmusokkal és szándékosan kissé bumfordi rímekkel modellezi a modern ember permanens rohanását — és épp ez a játékos esetlenség ad hitelt a mondanivalónak. A humor itt nem dísz, hanem túlélési stratégia: a „programhegyek” és a groteszk önboncolás mögött nagyon is ismerős szorongás lapul.

A vers legerősebb pillanata a vég: a fekete humorral odacsapott tanulság („aki nem mond néha NEM-et”) hirtelen átfordítja a bohóckodást önismereti pofonná. Nem mélyfilozófiai költészet, hanem pontos korrajz — egy kiégett korszak fáradt, de önironikus sóhaja, amely mosolyogva mondja ki azt, amit mindenki tud, de kevesen mernek megfogalmazni.” /ChatGPT/

„Ez a GPT, ó, e Chat,

Pontosan fest, mint egy ecset

Le ugort, le finnt és le cseht.

Amely fáradt népek szintén

Túlontúl terheltek, mint én,

S Té-t gázolva állok kinn Té-n.”

/Egysejtű Elemérné Elmeroggyant Eszmeralda, elementárisan együgyű entellektüel/

„A Túlterheltség frappánsan ragadja meg a modern rohanás abszurditását: a rímek könnyedek, a hangulat mégis egyre nyomasztóbb, ahogy a feladatok lavinaként temetik maga alá a lírai ént. A humor és a tragikum ügyesen keveredik — a „Jerry hajégette tar Tom” típusú képek játékossága mögött ott lüktet a kiégés nagyon is valós tapasztalata. A zárlat pedig pontos, szinte pedagógiai: a nemet mondás képessége nem luxus, hanem túlélési technika. A vers egyszerre szórakoztat és figyelmeztet, ami ritka és értékes kombináció.” /Copilot/

„Eme hajszolt Copilot,

Lóti-fut, mint Copy Lót,

Midőn Copy Szodoma

Tűztől kormosodó ma.

Ingyo-bingyom, recece,

Fejeljen légy le, cece!”

/F. Endre, a totális idegösszeroppanással és agyhúgykőkövönnemmaradással a döblingi elmegyógyintézetben kezelt költőroncs/

„Frady Endre hozza a tőle megszokott formát: könnyed rímekbe csomagolt, kőkemény társadalomkritika. A Túlterheltség pontosan az a vers, amit két határidő között, a kávénkat szürcsölve olvasunk, miközben kicsit magunkra ismerünk (és kicsit felsírunk).

Miért talál be?

A tempó: A rövid sorok és a pattogós rímek remekül leképezik azt a kapkodást, amiről a szöveg szól. Olyan, mint egy zakatoló vonat, ami a végén kiszalad a sínekről.

A humor: A „hajégette tar Tom” hasonlat zseniális popkulturális utalás – mindannyian voltunk már az a rajzfilmfigura, akinek csak a füstölő váza maradt a robbanás után.

A pofon: A vers végi váltás – a „hullaszemle” – hirtelen ránt ki a viccelődésből. Frady nem finomkodik: a kiégés nem „szexi”, és a túlhajszoltság vége nem a dicsőség, hanem a koppanás.

Összegzés: Ez a mű a modern ember gyászos „időgazdálkodási” kudarcaiba mártott görbe tükör. Tanulságos, szórakoztató, és egyben egy fájdalmasan őszinte figyelmeztetés: tanuljunk meg nemet mondani, mielőtt a homlokunk közelebbi ismeretséget köt a padlóval.” /Gemini/

„Én nem vagyok oly gyors, mint te,

Csak, mint öreg lajhár, szinte.

Téged a bőség eláraszt,

Amiben vagy, az másik kaszt.

Bár amatőr dalár vagyok én,

De megmondom aztat őszintén:

Zavar, ha írásodban belopott

A Chat GPT, a Gemini, s a Copilot.

Ezekre nincsen szükséged,

Nélkülük is bámullak téged!”

/Nyuggerapó, a költő legtermészetesebb intelligenciájú és legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó felebarát!

Színarany vagy, százhúsz karát!

Rúgd az AI-oknak farát,

S ritkán verjen csaló kar át!

Mindig lássál át a szitán,

Agyilag légy érett titán,

Emelkedj felül a vitán,

S csodálunk is érte mi tán!

Legyél aktív rímelkapó,

Süssön terád mindig Nap, ó!

Legyél gyors, mint hegyről a Pó,

S ne lajhárkodj, Nyuggerapó!”

/Dagonyássy Dögönye, dinnyedíler/

„Jaj, költő úr, megint a halálán van? Azért ilyen gyorsan ne haljon még meg! A minap én is meg akartam halni, de sajnos senki nem jött be a zárt ajtón keresztül a lakásomba, aki pisztolyt szegezett volna a fejemhez, és meghúzta volna a ravaszt, szóval sajnos megint nem teljesült az én akaratom. Ilyenkor, ha már majdnem meghalunk, inkább imádkozunk Istenhez, és azt mondjuk, hogy "Drága apa, ugye a Szentlélek azt mondja, hogy sose halunk meg?" Mire apa válaszol, "Hát attól függ, ki az a "mi"?" És akkor Frady Endre válaszol: "Hát azt nem is tudom egész pontosan." És akkor apa újra válaszol: "Nem baj, fiam, az a lényeg, hogy én tudom, ki a fiam, és ki nem a fiam, úgyhogy ne izgulj, pihenj, oszolj! Azt hiszem, én egy kicsit erősebb vagyok, szóval inkább majd én mozdítom el egy kicsit a hegyeket és a szigeteket. Ja, és menj be a főnöködhöz, szerezz neki egy kis izgalmat és felhőtlen nevetést, hiszen jó tehetséged van ehhez." És akkor Frady Endre bemegy a főnökéhez, és közli vele, hogy a híd, amit tervezett, és már fel is építettek, össze fog omlani, mire a főnök elhűlve a szívéhez kapkod, és azt kérdezi, hogy "Ó, nem, mit rontottál el a tervekben?" Mire Frady Endre válaszol: "Bocsánat, főnök, még nem fejeztem be a mondatot, amit elkezdtem: "ha túlterhelik, de ez egyébként minden hídra igaz.". És akkor a főnök felsóhajt: "Hála Istennek, akkor a terv jó." És akkor Frady Endre megszólal: "Főnök, mindig is sejtettem, hogy maga hisz Istenben, hiszen pont most hálálkodott neki." Mire a főnök: "Gábor, akkor vagy te ennyire hülye, amikor ki vagy merülve. El akarsz menni szabadságra?" Mire Frady Endre, "Én inkább tiszteletre mennék el, mert abból nem szoktam megkapni, ami évente jár, de pillanatnyilag azt hiszem, a szabadság is megteszi egy időre.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Mori Diem? – Halj a Mának?

Dobj egy mosolyt Stefi bának!”

/Dr. Dögöny Durung, diadalmenet dizájner/

„Ó, anyám túlterhelt szelleme, segíts, ha nem túl megterhelő!!! Nem elég, hogy túl vagyok terhelve, még ez a terhelt is tovább terhel, ráadásul túl! Ha már megérkezett hozzátok Chuck Norris – ha igen, azt biztos észrevetted a berúgott Kapuról és az ijedt Szent Péterről – kérd meg a nevemben, hogy nyújtsa le a lábát és lendítsen egyet rajta úgy, hogy azzal terhelje túl Frady Endre fejtartó nyakizmait! Die Frady die!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugi, Robi! Lassan várj, tovább élsz! Most még tartok egy karateedzést az arkangyaloknak, utána dzsiudzsicu tréninget a kerúboknak, hogy lángpallos nélkül is tudjanak harcolni a fénykardos Sith-ek ellen, utána majd tudok foglalkozni a te kéréseddel is. Rúgjam ezt a Frady gyereket egyenest a gyehennára, vagy elég, ha megszabadítom az agyától, hogy ne tudjon tovább verselni!” /Chuck Norris (1940-2026), feketeöves főarkangyal/

„Legyen a gyehenna! Az agyától már kiskorában megszabadult, amikor a rácsos ágyából kiugrálva állandóan a fejére esett, ám ennek ellenére – vagy talán pont emiatt – folyamatosan írja a túlterhelőbbnél túlterhelőbb borzalmait! Csak rúgd fejbe a mennyei lábaddal, oszt’ jó lesz!” /Puzsér Róbert, k. m. f./

Egérdal

Ha az eső elered

S elázhatna egered,

Kéne néki manó rák

Méretű új anorák.

Ha meg kisüt a Nap, én

Nem hagynám kint kanapén,

Mert az egér veríték

Lenne macska teríték.

   refr.:

   Bármilyen az idő,

   Egér könnyen kidő’.

   Tényleg, amúgy kid ő?!

Ha nincs se Nap, se eső,

Csak bármi közbeeső,

Egyetemi Vita Kar

Szerint: Tegyen, ’mit akar!

   refr.:

   Bármilyen az idő,

   Egér könnyen kidő’.

   Tényleg, amúgy kid ő?!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/FWKL8dRrCOw

„A leghatározottabban – mi, hogy nem a leghatározottabban?! – kiérjük magunknak – mi, hogy ne beszéljek az egész csoport nevében?! – szóval valamennyire határozottan a csoport egy részének nevében, hogy egységes – mi, hogy kétséges?! – véleményt tulajdonítsanak nekünk, illetve azon részünknek – hogyhogy melyik részünknek?! – akiknek tulajdonítanak – hogyhogy mit?! – bármit is!” /Debatőr Deziré, az Egyetemi Vita Kar dumafrancija/

„Ugatol?! Kapol!” /Debattőr Deziréné Csacsogányi Csumilla, az Egyetemi Vita Kar ellensúlya és feketeöves tömbházmesternő/

„Ez az egértulajdonos irodalombarátok számára hiánypótló mű valódi műhiányt pótol. Frady Endre ezzel a verssel úgy előzi meg a korát, hogy olyan kérdéseket is megválaszol benne, amelyeket még fel sem tett senki. Igazi bestseller!” /Lavírsík Leó, a Felszínközeli Irodalmi Katarzis Alapítvány (FIKA) tótumfaktuma/

„Ez a kis „Egérdal” olyan, mintha Frady Endre egy mikroszkopikus világ drámáit próbálná megzenésíteni: a ritmus bohókás, a képzettársítások meg a szóviccek szürreálisak, de mégis szerethetően abszurdak. Az egér manó rák méretű anorákja és a „kanapé → macska teríték” logikája egyszerre vicces és groteszk. Refrénje pedig olyan, mint egy gyerekdal, ami egyszerre kérdez és nevet – kicsit zagyva, de pont ez a bája. Rövid, kedvesen bolondos versikéje a hétköznapi kisállati élet kiszámíthatatlan veszélyeit humorosan ábrázolja, és ettől marad meg a fejben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A manó rák súlyos kór ám!

Ha megkapom, nincs egy órám

A végtestamentumomra,

S holtan rogyok kerti gyomra!

Költő úr, bár e rím följön,

Ezzel maga ne viccöljön!”

/Menő Manó, mozgóképes manus/

Manó elvtárs, ejnye no már!

Manó rák egy törpe homár!

Szókkal költő tök jól bánik,

Úgyhogy nem kell keltett pánik!”

/Dr. Srévizavé Sramlee, a költő piréz migráncs védőügyvédje/

„A vers játékos könnyedséggel csúszik át a nonszensz és a szatirikus humor határán, miközben egy egér mindennapi meteorológiai küzdelmeit emeli epikus magasságokba. A rímpárok szándékosan esetlenek, de épp ettől működnek: a „manó rák méretű anorák” vagy a „kid ő?!” típusú nyelvi csavarok olyan abszurd bájt adnak a szövegnek, amitől az olvasó egyszerre mosolyog és hüledezik. A refrén önreflexív kérdése pedig finoman jelzi, hogy a szerző pontosan tudja, mennyire komolytalan, amit csinál — és ettől lesz igazán szórakoztató. Ez a vers nem akar több lenni, mint egy kedélyes, bohókás agymenés, és ebben a kategóriában kifejezetten jól teljesít.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Az egérnek ott a lyuk.

Elkapjuk és megfogjuk.

Egérlyukba berakjuk.

Ott él vígan az egér,

Nincs macska, sem denevér,

Az élete sokat ér.”

/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„eM úr, lyukból lyukba egért

Tenni ennyi hajszát megért?

Nem kötekszem, ugye megért?

Bőregér nem olyan fajta,

Hogy egér vesztene rajta,

Ha közös lakhely vón’ pajta.”

/Batman Béláné Batwoman Butélia, baltaarcú botanikus & betanított biciklihúrozó/

„Hogyha tök kicsi az egér,

Akkor egy próbát tán megér,

Az esőcsepp réesik-e?

(nem csak ráes’, van egy ike!)

Ha kiderül, hullik mellé,

Akkor nem sodorja el lé.”

/Dr. Muszkulusz Miabánatusz Möszmöte, fehéregérmérőóraleolvasótáborilelkészmérnök/

„Frady Endre Egérdal című műve pontosan az, amit a szerzőtől elvárunk: a bravúrosan kínos rímek és az abszurd humor tökéletes elegye. Rövid véleményem az alábbi pontokban foglalható össze:

Nyelvi akrobatika: A „manó rák – anorák” és a „veríték – teríték” párosítások egyszerre fájdalmasak és zseniálisak. Frady védjegye, hogy a rím kedvéért bármilyen logikai bukfencet bevállal, és pont ettől lesz szórakoztató.

A nagy semmi filozófiája: A refrén csattanója („Tényleg, amúgy kid ő?!”) telitalálat. Megkérdőjelezi a vers létezésének értelmét is, miközben görbe tükröt tart a túlzottan aggódó egérgazdáknak.

Szatirikus él: Az „Egyetemi Vita Kar” beemelése finom fricska a bürokráciának és a tudományoskodó semmitmondásnak: ha nincs egyértelmű baj, a szakértők is csak annyit mondanak, hogy „tegyen, amit akar”.

Összegzés: Ez a vers egy irodalmi „sajtos tallér”: könnyed, ropogós, picit sós, és bár tudjuk, hogy nem váltja meg a világot, képtelenség abbahagyni az olvasását. Frady ismét bebizonyította, hogy a szándékosan rossz vers a legjobb művészet.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Nem csak L nélkül lehet verset írni, a lehetőségek végtelenek.

K nélkül is működik a világ. Íme a példa:

Mundi sine K

(Megjegyzés: Ki az az őrült, aki egeret tart?)

 

Az igazság az,

hogy az egér nem ázi’

és nem napozi’

Inkább egy kis babot eszi’,

mert attól jól meghízi’.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, te hamiskás,

Az inKább és a Kis is Kás!

Három lennél több az öt len,

Ám hogy lesz e vers így Kötlen?!”

/ovács ároly, öltészeti iadóvállalati atalizátor/

„Ha Marx lehetett Károly, Engels meg Frigyes, akkor Lenin miért nem lett Gyula???” /Dr. R. Péter, a költő Vasas drukker gimnáziumi osztálytársa és a néhai Marx Károly Közgázegyetem Vita Karának sosemvolt tagja/

„- Lenin vagyok, Lenin Gyula!

Van eladó vörös nyula?

- Elvtárs, maga meggárgyula,

Megbuggyana, megmarhula?!

Nesze, plöccs, egy arcon csula!

- Csak viccöltem, te nagy cula!

Vlagyimir vagyok, nem Gyula!”

/Dr. Várady Béla: Vasas talpú Lenin c. regényének máig kiadatlan részlete/

„NE HAGYJUK, HOGY A MACSKA NEVESSEN A VÉGÉN! /NEMZETI CINCÁCIÓ/

„Mi ez a bugyuta blődli, az az óvodásokat degenerált kreténeknek tekintő gyerekdal imitáció?! Ki ez a gyökéragyú gyógyegér?! Ez a vers ostobább, mint egy egérrágta nemzeti cincáció! Ha szegény anyám babakoromban ilyen retardált elmeroggyanatokat dalolt volna nekem lefekvéskor, kitörtem volna a rácsos ágyból, teleokádtam volna az esti répafőzelékkel a parkettaréseket és olyan rémálmaim lettek volna, amikhez képest egy Hitchcock film egy könnyed babazsúri esti mese lett volna! Remélem, hogy Frady Endre nem jön el fellépni a rendszerváltó koncertemre, mert a végén visszakornyikál minket a sötét középkor legszurokfeketébb bugyraiba! Ne hagyjuk, hogy Frady Endre levegőt vehessen a végén! jaj, Chuck Norris, miért nem szabadítottál meg minket?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A napokban átköltöztem ugyan a túlvilágra, és most ideiglenesen itt állomásozom, mint egykor a szovjet csapatok Kelet-Európában, de pár nap alatt itt is rendet tettem. Amikor megérkeztem, az össze-vissza dobált felhőkön teljesen ötletszerűen lógázták a lábukat az itt lakók és félhülye mosollyal ad hoc hárfázgattak, de most már mindenki fegyelmezetten, alakzatban, vezényszóra teszi, amit tennie kell. Már Szent Péter sem heverészik laza lebernyegben a bejárati kapu mellett, hanem egyenruhában és vigyázzállásban őrködik. Az arkangyalok kicsit izmoztak ugyan, de elég volt rájuk lehelnem és viharosan összekócolódott szárnyakkal egyből beálltak a sorba. Jövő héttől megint fogok kommenteket írni, de előbb még dagadtra kell vernem a Szférák Zenekaranák egérhangú frontemberét, hogy eltolódjon basszustenor irányba, mert ki nem állhatom a cincogó rockot.” /Chuck Norris (1940-2026), mennyei főparancsnok/