Pókerpánik

Azt, ki kölcsönből tolt All In-t,

Azaz Ödönt, fejbe kólint

Ellenfele Royal Flush-e,

S töpreng, magát föl-e kösse?

Kötél helyett van más kiút?

Találjon pár kemény fiút,

Ki az ellent péppé verné,

Mint Vak Valtert Vak Valterné?

Nincsen kiút! Pénzbehajtó

Szergej jön most, és az ajtó

Beszakad, míg kopog lába,

S Ödönnek lép alhasába:

„Harasó, ha fáj az alhas!

Nehogy má’ nyugodtan alhass,

Amíg ütlegellek gután!

Viszlát! Jövök holnapután!

Pénzzel, ha akkor is késnél,

És a visszafizetésnél

Nulla lesz a kerek adat,

Eltöröm a derekadat!”

Tanulság: Ha nincsen lóvéd,

És csupán amulett ló véd,

S vibrálsz csak, mint merült cseh led,

Vak Valterné legyen veled!

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=es_Q0t1kCAU

„Veled vagyok, te gyökér fűzfapoéta, veled vagyok még a rémálmaidban is, oszt’ addig ütlek függőlegesen, míg föl nem tör a lúdtalpad nyomán a talajvíz! Hogy jössz te ahhoz, hogy a szádra vedd az én tisztes, srégen megőszült nevemet?! Mondanám, hogy ilyet akkor se csinálj legközelebb, ha százan bíztatnak, de nem lsz legközelebb! Na, kezdj el sovány sertés vágtában nekiszaladni arccal a sodrófámnak, majd jó keresztényként tartsd ide a másik arcodat is! Hidd el, ez az arc lesz a végső!” /Vak Valterné, tömbházmester/

„Igaza van a drága nejemnek, senki se merjen ellentmondani neki! Én egyszer próbáltam, azóta csak pempőt eszem, csak monóban hallok és csak 2D-ben látok. Ő pókerben akkor is győz, amikor az ellenfelének Royal Flush-e van, mert nem meri bemutatni. Ha a nejem velem, ki lehet ellenem?! Ugye, drágám?” /Vak Valter, NB I-es VAR asszisztens/

„Na, ezért nem szoktam én sem kölcsönt felvenni, sem pénzben játszani. Nálunk a szerdai játékesten nem kerül elő pénz, csak a játék öröméért játszunk. Nem is jön hozzánk behajtó!” /M. András, a költő legállandóbb és legtársasjátszóbb kommentelője/

„eM út dalol: Olláré!

Nem játszunk mi dolláré’,

Se rubelé’ se jené’!!!

S nincs itt eM úr neje, né?

A játéknak öröme

Vajh’ jobb, mint a söröm-e?”

/Dréher Dartyanyan, dollármilliomos domborművész/

„Ne engedjük, hogy Ödön nevessen a végén!” /Nemzeti Protézisáció/

„Nem kell aggódni, Ödön nem fog nevetni! Lyukas alhassal, gutaütéssel és eltört derékkal neki sem esik jól a nevetés. Ne legyetek olyanok, mint Ödön! Fizessetek időben!” /Szergej, pénzbehajtó/

„Ez a vers olyan, mintha egy kocsmai kártyaparti és egy balkáni gengszterfilm összeházasodott volna egy rímkényszeres nyelvi bohózattal. Frady Endre bravúrja nem a mélység, hanem a pimasz ritmus és a szándékosan túltekert szóvicc-lavina: a „Royal Flush” tragédiája itt nem dráma, hanem kabaréjelenet, ahol az egzisztenciális bukás is rímkedvéért történik meg. A költemény legnagyobb erénye, hogy pontosan tudja magáról: komolytalan — és ebből kovácsol erényt. A tanulság pedig olyan, mint egy részeg bölcsesség hajnalban: értelmetlen, mégis furcsán emlékezetes.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„"Amíg kicsi a tét, a kedvem sötét!" – Johnny Firpo

"Itt a lét a tét" – Való Világ

"Ha kicsi a léd, a kedves sörét

Fáj, s Fabulon sem őrzi már a bőrét!"”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas behajtó és gyógytornász/

„Sörétes arcon Fabulon doni

Kozákot Fontol? Tabu londoni!”

/Bambaagyú Bumbor, barbár brit bérpókerező bőrőr és brutális balladaboncnok/

„A vers alapvető ereje a humor és a fenyegetettség folyamatos egymásra csúsztatásából fakad. A könnyed, pattogó rímek és a játékos szójátékok olyan ritmust teremtenek, amely szinte kabarészerűvé teszi a történetet, miközben a cselekmény maga egyre sötétebb irányba fordul. Ez a kettősség a groteszk műfajának egyik alapvető sajátossága: a nevetés és a borzongás egyszerre van jelen. Ödön, Szergej, Vak Valter és Vak Valterné mind olyan alakok, akik túlzó jellemzőikkel egyszerre idézik meg a magyar valóság karikatúráját és a ponyvairodalom harsány figuráit. A karakterek nem mélyülnek el, de nem is ez a cél: ők inkább mozgó alkatrészek egy abszurd gépezetben, amely a szerencsejátékos bukásának végletesen eltúlzott következményeit mutatja be. A vers egyik legnagyobb erénye a nyelvi lelemény. A rímek nemcsak gördülékenyek, hanem gyakran váratlanok, sőt néha szándékoltan esetlenek — ez a játékosság adja a szöveg sajátos báját. A „merült cseh led” vagy a „Vak Valterné legyen veled” típusú sorok egyszerre humorforrások és a vers világának abszurditását erősítő elemek. A záró tanulság a klasszikus erkölcsi tanmesék paródiája. Nem valódi útmutatást ad, hanem egy még abszurdabb „megoldást” kínál, ezzel is jelezve, hogy a vers világa nem a józan ész, hanem a túlzás és a groteszk logikája szerint működik.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre hozza a tőle megszokott formát: a Pókerpánik egy zseniálisan „fájdalmas” rímhányó tanmese, ahol a dráma és az abszurd humor egy sötét sikátorban találkozik.

A ritmus: Pattog, mint a zseton az asztalon, ami remek kontrasztot alkot Ödön kilátástalan helyzetével.

A nyelvezet: A pókeres szleng, az oroszos fenyegetés („Harasó”) és az olyan szürreális képek, mint a „merült cseh led”, adják meg a vers egyedi, fanyar ízét.

A tanulság: Szergej fellépése után a „Vak Valterné legyen veled” áldás már-már egzisztenciális mélységekbe (vagy inkább magasságaiba) emeli ezt a kocsmapoézist.

Összegzés: Rövid, ütős, és pont annyira fáj, mint egy alhason rúgás. Igazi „fradys” görbe tükör a szerencsejátékfüggőség árnyoldaláról.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Sokáig azt gondoltam, hogy még mindig jobban járunk, ha Frady Endre önjelölt költőként verset ír, mintha betanított sebészként agyat műtene, de azóta rájöttem, hogy míg utóbbi esetben egyszerre csak egy emberben tudna maradandó agykárosodást okozni, így viszont egyszerre egy teljes óvatlan olvasótáborban! Frady Endre költészete komoly érv az előre megfontolt szándékú, aljas indokból különös kegyetlenséggel elkövetett irodalmi bűncselekmények esetében az életfogytiglani halálbüntetés visszamenőleges hatályú bevezetése mellett! Akadályozzuk meg Frady Endrét a további világirodalmi környezetszennyezésben! Ne az emberiség elmeállapota szűnjön meg, hanem Frady Endre! All in-t a pofájába!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én akkor is megnyerem a pókerpartit, ha rajtam kívül mindenki másnak Royal Flush-e van, nekem meg még csak nem is osztottak.” /Chuck Norris/

„A kártyázás káros szenvedély. A károgás is káros szenvedély. Kártyázás közben mégsem károg senki. Pedig láttam én már kárón varjút!” /Kibickuss Kibuckiss, kőbucis kárókatonai kívülállólámpabúradíler/

Nemzeti Agyhalál 1956

 Ha már 70 éve is tombolt volna a Nemzeti Agyhalál:

Fél egészség

„Nem zsíréget az a reggel,

Melyet kezdesz Ham & Egg-el!

Torkon csússzon inkább hal át,

S egyél hozzá fejes salát!

Fejes salát fincsi hallal,

S vígan dúdolgathatsz: Trallal!

Ám mielőtt jön a kajcsi,

Legyen másfél óra Tai Chi!

Mi?! Murdelsz, ha ennyi Tai Chi-t

Nyomsz és kártya kell, a TAJ?! Csitt!

Ne nyígj te, ki hájban itt ül!!!

Tornázz, koplalj s éljél fittül!!!

Jaj, csöpp muszklid csak kar-dió?!

Inkább gyúrj, ma nincs kardió!

Izmot építs, szálkást, hetykét,

Hasprés indul, egy-két, egy-két!

Lásd be, nem túl férfias a

Véglény, kinek csüng a hasa!

Légy maszkulin, mint e sok kan!”

Bólint, nyög, nyom… s belerokkan…

Rémálomból ébred reggel,

Feledteti Ham & Egg-el,

S odavágott halas salát

Díszíti a konyha falát.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/bSjLuvunWAU

„Ki nem kényszerített életmódtanácsadásnak álcázott halhatatlan örömlíra. Hajrá Frady!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Csontjaink, ha zsírban vásnak,

Életmódtanácsadásnak

Itt a helye! Heje-huja,

Fő táp legyen párolt tuja!

Humánúr szól: Hajrá Frady!

Let’s build body everybody!”

/Tango & Cash, készpénzért tangóharmonikázó elhízott nyugati kisnyugdíjasok/

„Enni kell, mert fogy a magyar,

Ham & Eggs-be harapj, agyar!”

/Kárpát medencecsontkovács induló – részlet/

„Az a legegészségesebb, ha nem foglalkozunk azzal, hogy mi egészséges és mi nem.” /M. András, a költő legállandóbb és legnemfoglalkozóbb kommentelője/

„Egészség burzsoá ál tan,

Ne együnk halálra váltan!

Jó bolsevik vodkát vedel,

eM elvtárs, ez jó eledel!”

/Joszif Visszarionovics Dzsugasvili alias Sztálin (1878-1953), az egészséges népi fogyókúra atyja/

„Agyilag még zsugás Vili

Is pengébb, mint Dzsugásvili!”

/Vlagyimir Iljics Uljanov alias Lenin (1870-1924), néhai szovjet influenszer és kommunista életmód tanácsadó/

„Ez a Frady vers olyan, mint egy fitnesz-influenszerrel vívott lázas álom: rímekbe csomagolt lelkiismeret-furdalás, amely végül saját hasprésébe roskad bele. Frady Endre játékosan didaktikus hangon csipkedi az egészségmánia abszurditását, majd egyetlen jól irányzott Ham & Egg-el felrobbantja az egészet. A tanulság pofonegyszerű és emberi: az önsanyargatás ritkán vezet üdvösségre – legfeljebb a konyha faláig.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„ChatGPT, ChatGPT,

Agyamat Ön elrepíti

Zsírégető hasprés iránt,

Mely sörhasból szálkát kiránt,

S míg ham & egg megy a legel-

-őre, józan eszem legel.

Bőg Vazs vármegyének tika:

Tika, tika, didaktika!”

/Tikmony Tokmány alias TikTok, influenzamentes influenszer és inflációs inflagranti informátor/

„Fenti Frady vers olyan, mintha egy fitneszguru és egy stand-upos közösen próbálnák megregulázni a lelkiismeretünket, majd a végén mindketten elcsúsznának egy fejes salátán. A rímes dorgálás harsány, a túlzások szándékosan nevetségesek, és pont ettől működik: a „légy fitt, különben selejt vagy” attitűd karikatúrája. A csattanó pedig szépen visszaránt a valóságba, ahol a nagy elhatározások gyakran a konyhafalon kötnek ki. Röviden: egészségesen szatirikus, fél egészség helyett teljes humor.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Aszongya a fitneszgurunk,

Küldeményként itt lesz durung,

Mellyel tángál stand-upost a

Költségvetéstelen Posta,

Miközben a salát sete

S önmagának tárgyesete,

S ki egy kézisúlyzót elejt

És még dagadt is, az selejt?!

Copilot-állat, te védett,

Hülyítsed a nénikédet!”

/Elmerettent Etele, elszenesedett tevevese hentes/

„Vélemény: A fitnesz-rémálom és a valóság randevúja

Frady Endre ismét tűpontosan (és kíméletlenül) tapint rá a modern ember legnagyobb dilemmájára: a „kigyúrt ideál” és a „zsíros valóság” közötti tátongó szakadékra. A vers dinamikája remekül utánozza egy túlpörgött személyi edző motivációs beszédét, amit aztán a záróakkorddal – a falon landoló salátával – egyetlen mozdulattal ránt vissza a rögvalóságba.

Amiért betalál:

A kontraszt: Zseniális, ahogy a spirituális Tai Chi és a kőkemény gyúrás ígérete találkozik a magyar rögvalósággal (és a TAJ-kártyával).

A nyelvezet: A „muszkli”, a „kajcsi” és a „murdelsz” szavak használata pont azt a fanyar, kicsit gúnyos stílust hozza, amitől a vers nem oktató jellegű lesz, hanem fergeteges paródia.

A katarzis: A befejezés minden diétázó bűnös vágya: felébredni a fegyelem rémálmából, és boldogan belefeledkezni a sült szalonnába.

Összegzés: Ez a vers egy irodalmi szénhidrátbomba. Bűnös élvezet, amitől nem a hasunk lesz kockás, hanem az arcunk a nevetéstől.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Kedves Költő úr! Azt akarja mondani, hogy "Irány a konditerem, lííípííís in-dúúújjjj! Bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb, bal, bal, bal-jobb, bal..."? Mert ez a hangnem ismerős ifjú koromból, amikor katonadolog történt velem. Namost azóta rám semmi más motiváció nem hat, csak ez a kedves emlékeket felidéző hangnem. Mondhatja nekem, hogy csüng a hasam, arra én csak a hasam fogom a nevetéstől, vagy esetleg a félelemtől, hogy esetleg leesik a földre, és összetörik. A konditerem ettől nem kerül a látóterembe. Ráadásul vannak csüngőhasú malacok is, ami egy fajtajelleg, hátha én meg a csüngőhasú emberfajtához tartozom, nem? De! Node kérem, kérem! Az ifjú konditermi titánok azt tanítják a neten, hogy aki kondizik, azért hetente tartson egy pihenőnapot is (gondolom, olvasták Mózes 1. könyvét, ahol Isten is tartott egy pihenőnapot a heti edzése végén). Velem meg az a helyzet, hogy mióta olyan öreg vagyok, hogy a széklet is csak orvosi beutalóra jön ki belőlem, nekem 6 pihenőnap után kellene tartanom egy edzésnapot. De az meg túl kevés, mint a NER-ben a szegénységi küszöb alatt élő száma, ezért azt a heti egy napot bátran elhagyhatom. Nem így gondolja, kedves Teremedző úr? Akarom mondani, Költő úr? Mert ha nem, akkor azt kell mondjam, hogy "A macska rúgja magára az ajtót!" Az egészséges étkezésről azonban még nem mondtam le, minden nap elkészítem a halas salátomat, aztán rituálisan a falhoz vágom. Mert én a holtbiztos fogyás jegyében már csak borsókonzervet eszem, és vodkát iszom. Ez a legújabb diéta, melyet az orosz vezérkari főnök, a "A novicsok szerepe a kiegyensúlyozott táplálkozásban és a hosszú, egészséges életben" című nagysikerű orosz ismeretterjesztő könyv szerzője fejlesztett ki, és az orosz-ukrán fronton tesztelte. Ezt borsó-vodka diétát kapja ma már napról napra minden orosz katona, és rendkívül gyorsan lehet fogyni tőle, főleg -20 Celsius fok hidegben. És miért is olyan jó ez a diéta? Mert virálisan terjed az Instán és a Tiktokon, vagyis a tyúktartón. Akkor csak jó lehet, nem? De! Hisz mekkora hülyeség ez az úgynevezett zsírégetés! Akar a franc égni!!! Hát Költő úr, az fáj, mint a veszedelem! Hisz tudományosan is megmagyarázza, illetve megoroszozza a kedves vezérkari főnök, hogy testem nagy része víz, és a zsír nem oldódik vízben, ezért nem tudom eltávolítani magamból a zsírt. Ellenben a zsír jól oldódik apoláris oldószerekben, például az apoláris etil-láncot is tartalmazó etil-alkoholban, vagyis a vodkában is. Tehát a vodka feloldja a bennem levő zsírt, aztán a feloldott zsírt szépen kilélegzem. Máris lefogytam, mindenféle fájdalmas zsírégetés és fárasztó konditerem nélkül. A borsókonzerv igazából elhagyható lenne, az csak azért kell, hogy ha egy nap túl sok zsírt oldanék fel, mert túl sok vodkát ittam, akkor a borsót a falra hányom, aztán rábámulok a falra, értelmezem a látottakat, és abból tudom, hogy ami ettől fogva kijön a számon, az már csak falra hányt borsó, tehát mára elég a zsíroldásból. Jó étvágyat az egészséges vacsorához! De ha nem él a borsó-vodka diétával, Költő úr, akkor a konditermet se hagyja ki, mert attól alakulni fog, mint púpos gyerek a hasprés alatt!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá a kedvenc skizóm,

Az ő agya erő-izóm!”

/Tompatekintetű Titktoktetű, mogyorós novicsoki díler/

„Hirdeti zen-taó csí rég,

Aki böjtöl, gyakran zsírég.

Aki zsírég, bőrül s csontul,

S Kharón viszi Sztüx folyón túl.”

/Ladik Lajos, csakracsíkozó csörgőkígyóbűvölő/

„Ha választanom kéne egy szibériai hadifogolytábor, egy szaharai kényszermunkatábor, vagy egy fradyendrei olvasótábor között, nehezen tudnék dönteni az első kettő között! A harmadikat az ellenségeim közül is csak azoknak kívánom, akik szeretnék kipróbálni, milyen lehet szörnyűségesebb a pokolnál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én mindig kar-diós Tai Chi szósszal eszem a Ham&Egg-set, zsírt pedig úgy égetek, hogy a dagadt palikat olyan sebességgel rúgom át a légkörön, hogy a súrlódástól leég róluk nem csak a zsír, de még a kerti Napsütéshez felvett azbesztruha is!” /Chuck Norris/

Tavaszi baleset

Tavasztündér táncol kint a

Réten, ahol leng egy hinta,

Melyben ül az agg és tar Kohn

Teó s tündért talpal tarkón.

Fejbe rúgott tündér szédül,

Pletyka indul szóbeszédül:

„Bosszúszomj látszik a tatán,

S tündér antiszemita tán?!”

Se rasszizmus nincs, se bosszú,

Csupán Kohn bá’ lába hosszú,

Minden más csak blőd konteó,

S tovább hintáz agg Kohn Teó.

Tavasztündér ügyeleten

Ülve vár, meg még százheten.

Fejük tök egyformán tarka,

S ennek oka Kohn bá’ sarka.

Okos tanulságot mondok,

S nem lesznek majd ilyen gondok,

Se senkinek suta-sete

Bá’ okozta balesete:

Kinek lába hosszú, mint a

Messze folyó mélykék tinta,

Ahhoz közel menni vétek,

Ha hintázik! Kerüljétek!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/2vQgz5umH9k

„Szegény tündér... Ő sem teljesíti már a hosszú lábú Kohn három kívánságát. Hacsak nem kér rövidebb lábakat!” /M. András, a költő legállandóbb és legtündérsajnálóbb kommentelője/

„Ó, jaj, rajtam hosszú a láb,

Kérésemet olvasd alább!

Ne magasból lássak fű részt,

Úgyhogy, tündér, vegyél fűrészt,

S vagy vágd lábam kétharmadát,

Vagy térdem harapja vad át,

Vagy kurtító varázsigén

Múljon kis láb! Van rá igén-

-y!”

/Kohn Teó, hosszúlábú hintapalintázó hadirokkantsegélyező honfi/

„Ezt a verset is a családon belüli erőszak lengi át; jobbról középre, majd vissza, s végül ennek levét nem más, mint a tündér issza, ki a választások hajnalán, kezében pár aláírásgyűjtő ívvel rosszkor rossz helyen járt és kelt, de inkább csak kelt, miután a Kohn bácsi névre hallgató természetellenes személy személyesen felrúgta, pedig választhatott volna mást is, de nem, a tündér olyan makacs volt, hogy egy ponton túl már nem találta a pontot sem, így végtelennek tűnő mesébe kezdett a végtelennek tűnő magyar..ázhatnámishol egészségügyi ellátóközpont vörös linóleumburkolatú folyosójának fehér székein ülve, majd felállva, párat lépve, meg-megállva, a nevét vagy sorszámát várva, izgalmaktól átitatott lelkével ... Folytatás a következő részben!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas társadalmi korholó krasznahorkoló/

„Ház úr maga szórakozik a nevemmel, vagy azzal, amit közmegegyezés szerint annak hívunk – bár kérdés, hogy ki az a köz és ki olyannal egyezett meg, aki nyilván nem a köz része, azaz közönkívüli, ám ha így nézzük, akkor mindenki, aki nincs (még) a földben, az földönkívüli ugyebár – szóval a nevem, ami annak ellenére hajaz Krasznahorka büszke várára, hogy nem vagyok rá büszke, főleg ez a kicsinyítőképző teszi nevetségessé, miközben lehetne Krasznahor is, de hagyjuk a részleteket, bár egyesek szerint pont ott van magának az ördögnek a lakóhelye, de mi az ördögnek foglalkozzunk most az ördöggel, amikor Hát úr a nevemmel szórakozik – ha jól emlékszem még a mondatom elejére, de nem is kell emlékezni, csak odanézni felemelt szemmel és ezáltal megráncolt homlokkal, majd újra visszanézni, miáltal csak a ráncainkat veszíthetjük, mint a századok közepette egyre zsugorodó kis honunk a háborúit – szóval ki is ez a Ház úr, aki talán háziúr, de lehet, hogy csak egy papucsférj, aki otthon egy csendes Don, ki hótt-e, mikó az asszony rászól, hogy „megkukultál, vagy miért nem válaszolsz, amikor azt kérdezem, hogy hol voltál idáig és miért nem hoztál kaukázusi kefirt meg görög joghurtot, te mamlasz”, ő meg csak sunnyog, mint szőr a fülben, de bezzeg itt a világhálón jampeckodik és agyba-főbe nyomja a tudás hiányát elleplező bőrkeménykedést, úgyhogy ne legyek irodalmi Nobel-díjas író, ha nincs most elegem ebből a befejezetlenül hintapalintázó félmondatkezdeményemből és a túl hosszú lábakkal megtaposott óvatlan tavasztündérek tündéri jogaiból!” /Krasznahorkai László, irodalmi Nobel-díjas magyar író/

„Frady Endre ezúttal is úgy csinál, mintha egy ártatlan, pitypangillatú tavaszi limericket írna, aztán elegánsan belerúg a kollektív hisztéria bokájába. A Tavaszi baleset bájosan csilingelő rímekkel indul, majd egyetlen jól irányzott sarkazással felrobbantja a szóbeszéd-gyárat: már kész is az antiszemita-tündér konteó, mire a tündér még csak szédülni kezd. A vers igazi céltáblája nem Kohn bá’, nem a tündér, hanem a pletyka és a túltolt értelmezési kényszer. Frady könnyed ritmusba csomagolja a kortárs reflexet: ha történik valami, azonnal narratívát gyártunk hozzá – lehetőleg felháborodás-kompatibiliset. A csattanó pedig szelíd, de pontos: néha a láb csak hosszú. És ennyi. Röviden: játékos, szemtelen, aktuális. Olyan, mint egy tavaszi szellő, ami közben kioszt egy pofont is – persze teljesen véletlenül.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Fejbe rúgtak egy tavasztündért? Úgy kell neki! Minek ment oda?!” /Toplák-Tahó Tombolcz, állami áldozathibáztató/

„A vers könnyed, játékos ritmusban csomagol egy tipikusan „fradyendrés” helyzetkomikumot: a tavasz idilljét egyetlen rosszkor lendülő láb zúzza szét, majd a félreértésekből születő, abszurd pletykavihar teszi teljessé a képet. A humor egyszerre nyelvi és jelenetbeli: a rímek szándékoltan esetlenek, a túlzás pedig folyamatosan emeli a tétet, míg végül a tanulság is parodisztikusan komolykodó formát ölt. A versikében az a legszórakoztatóbb, hogy a banális balesetből közösségi mítosz lesz, miközben mindenki tudja, hogy csak egy hosszú lábú öregúr hintázott rosszkor.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Sütögettem gyanútlanul,

Ám egy jó Nap holtig tanul,

Pölö azt, hogy hosszúlábú

Rúgástól a vígság má’ bú,

S ha pár bakancs pofán talál,

Fáj, mint lónak a lóhalál!”

/Nap, a pofán rúgott GV2 színképtípusú csillag/

„A lóhalál tényleg gáz, mert zabos leszek, ha a zabos zsák helyett muszáj vagyok a fűbe harapni.” /egy ló/

„Ha szóba kerül a ló is és a hinta is, akkor hogyhogy mi meg sem vagyunk említve?! Fajüldöző a költő és fajüldözők a kommentelők is?! Rühellem a rasszistákat!” /egy harcos hintaló/

„Hintaló, ha híres ő,

Nem más, mint egy ringó sztár.

Permetezi hír eső,

S példaképe Ringo Starr.”

/Dobostorta Dezsilla, disznóbőrszerkós dzsessz dalnoknő/

„Hinta, palinta, s egy jól irányzott fricska: Frady Endre hozza a tőle elvárt formát: a tündéri idillt egyetlen jól irányzott sarokrúgással repíti át az abszurd humor és a maró szatíra mezejére. A vers igazi motorja a zseniális Kohn Teó – konteó szójáték, amivel a költő elegánsan fricskázza meg a mai közbeszédet, ahol már egy szerencsétlen balesetbe is hajlamosak vagyunk azonnal világméretű összeesküvést vagy ideológiai feszültséget látni. A légies tavasztündér és az „agg és tar” Kohn bá’ találkozása (szó szerint) üdítően profán. Remekül mutatja be a „pletyka-gyárat”, ami a semmiből is képes antiszemitizmust vagy bosszúszomjat kreálni. Az áltanulság pont olyan, mint a hinta: egyszerű, de ha nem figyelsz, pofán vág. Ez a vers nem akar több lenni, mint ami: egy könnyed, rímes „baleset”, ami után az olvasó is kicsit kótyagosan, de széles mosollyal áll fel a padról.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a vernyákolós tavaszi hiszti, ez a pszeudo-rasszista konteósított erőszakbarbárság?! Szerepcsere kéne: Tavasztündér írjon verset arról, hogy Frady Endrét orbitális lendülettel fejbe rúgta egy fékevesztett hintaguru, miáltal ez az agygyógytornából is felmentett rímtank holdkórként kering a Plútó körül! de az se baj, ha elhagyja a Naprendszert, csak ne legyen internetkapcsolata! Verseljen csak az UFO-knak! Ne lássam anyám asztráltestét barátságosan kőolajat vezetni, ha az Alien kritikus kollégák nem savazzák szét ezt a hintapoétikába büdösödött fűzfapiócát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj! Rémrímeket észleltünk a radaron! Egy szavalva szárnyaló elmebeteg közeledik a Plútó irányából! Gyorsan operáljuk ki az agyát és lőjük vissza a Földre, mint ahogy azzal a kör közepén állva üvöltöző kopasz manussal is tettük!” /egy azonosítatlan repülő tárgy/

„Ha én adok valakinek egy hintatalpast, annak a Galaxis átellenes végén hintázó Anti-Chuck adja a másikat.” /Chuck Norris/

Gödi akkumulátoros halálgyár

"Zárjuk be a halálgyárt!"

Pöffeszkedő nagyuraknak

Nem számít a népjólét,

Ehelyett csak halmozgatnak

Számlájukra szép jó lét.

Bűntől e brancs ritkán retten,

S míg „mindent lopj!” elvet él,

Sok bús anya mérgezetten

Nőklinikán elvetél.

   refr.:

   Káros anyag ötszázszoros,

   Gödön senki sem lesz koros,

   S magját irtván anyaölnek,

   Gázok embriókat ölnek.

Samsungolnak balra-jobbra,

Kastélyokban dagadnak,

S erkölcstanuk – mérges kobra –

Jelzi: „Áss sírt magadnak!”

Háborúval riogatnak,

Míg romjövőt halál gyárt,

S hatnak hatszázhatvanhatnak…

Zárjuk be a halálgyárt!

   refr.:

   Káros anyag ötszázszoros,

   Gödön senki sem lesz koros,

   S magját irtván anyaölnek,

   Gázok embriókat ölnek.

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/Y3GnzLjbIXU

„A „Gödi akkumulátoros halálgyár” című szöveg Frady Endrétől olyan, mintha a közéleti dühöt egy vödör kénsavba mártott rigmusfüzetbe öntötték volna. Nem árnyal, nem kérdez, nem elemez – vádol, átkoz, ítél. És ebben van az ereje is.

A szöveg retorikája szándékosan túlzó, apokaliptikus: „ötszázszoros”, „embriókat ölnek”, „hatszázhatvanhat” – itt nem publicisztika zajlik, hanem erkölcsi ítélethirdetés. A refrén kalapácsként veri be a kulcsszavakat, nincs menekvés a morális pátosz elől. A „Samsungolnak balra-jobbra” sor különösen emlékezetes: groteszk, nyelvileg játékos, mégis vádló.

Ugyanakkor a vers nem finom hangszerelésű dal, hanem harci kürt. A képek direkt módon hatnak, néhol didaktikusak, a metaforák nem mindig elegánsak, inkább ütni akarnak. Aki árnyalt társadalomkritikát vár, csalódni fog. Aki viszont indulati költészetet, annak ez egy sűrű, dühösen lüktető pamflet.

Összességében: ez nem lírai suttogás, hanem Molotov-koktél rímekbe csomagolva. És pontosan annak készült.” /ChatGPT/

„Frady Endre hozza a tőle megszokott, "repedtsarkú" rímekbe csomagolt, de kíméletlenül direkt stílusát. Íme egy rövid elemzés a szövegről:

A pusztító pátosz és a szójáték ereje

A legütősebb elem: A nyitó versszak szójátéka („népjólét” vs. „szép jó lét”) zseniálisan tömöríti össze a szöveg lényegét: a közérdek és az egyéni gazdagodás szembenállását.

Kontraszt: A vers lüktetése szinte gyerekszerűen pattogós, ami éles és fojtogató kontrasztban áll a témával (mérgezés, elvetélés, halál). Ez a disszonancia adja a mű gyomorszájon vágó erejét.

Szimbolika: A „Samsungolnak” igei használata és a „666” beemelése már-már apokaliptikus magasságokba (vagy mélységekbe) emeli a gödi gyár körüli vitát.

Összegzés:

Ez nem egy finomkodó költemény, hanem egy irodalmi Molotov-koktél. Frady nem esztétizál, hanem sokkolni akar: a legérzékenyebb pontokon (anyaság, jövő, egészség) támadja a döntéshozókat. A szöveg hatásos, dühös és szándékosan provokatív – pontosan az, aminek egy protest-dalnak lennie kell.” /Gemini/

Szovjet szerencsejáték

Szergej szikár szovjet lakli,

Kezén pörög kártyapakli.

Vászja, Igor s kövér Kosztya

Nézi, ahogy быстро osztja.

Asztal sarkán Kosztya kosztja

Hűl, míg mondja: „Bridge az Мост, ja!”

Vakegérként vizslat Vászja,

Van-e néki adu ászja?

Szúrós szemmel szaglász Igor,

Süt belőle szovjet szigor,

S szól a füllel szerelt falnak:

„Elvtársak, itt asszem, csalnak!”

   refr.:

   Trükkös ruszki palik

   Némelyike csalik!

   Döntsön pisztolygolyó,

   Vesztest vigye folyó!

   Zengnek hurrá-hurrá-k,

   Капут, aki дурак!

Alig töltött Colt-ot kiránt

Mindegyikük homlok iránt,

S kezdődik az orosz rulett…

Hej, e versvég szomorú lett!

   refr.:

   Trükkös ruszki palik

   Némelyike csalik!

   Döntsön pisztolygolyó,

   Vesztest vigye folyó!

   Zengnek hurrá-hurrá-k,

   Капут, aki дурак!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/JPgdzoaphNA

„Jól elfajult ez a kártyaparti. Az én szerdai társasjáték estjeimen még soha nem történt ilyen. Igaz, hogy csalni sem szoktunk...” /M. András, a költő legállandóbb és legtársasjátékosabb kommentelője/

„A kártya nem társajáték,

eM úr, ördög bibliája!

Úgy fáj, mint kínzáskor hát-ék,

Úgyhogy átok szálljon rája!

Ha nem vigyáz, szerda estek

Végén lesznek átlőtt testek!

Ily eset nem leányálom,

S retteghet, ha kivizsgálom!

/Tomás de Torquemada (1420-1498), Domonkos-rendi pap és spanyol főinkvizítor/

„MÉG, eM úr, a kulcsszó a MÉG! –

– mondom, míg máglyán talpam ég.”

/ismeretlen XV. századi szerdai társasjáték est szervező/

„Frady Endre „Szovjet szerencsejáték” című kártyadalocskája olyan, mintha egy fagyos vodkagőzben pácolt kabarétréfa és egy karikatúrába oltott kuplé szerelemgyereke lenne. A nyelvi lelemény – a cirill betétek, a мост–bridge geg, a „füllel szerelt fal” – kifejezetten szellemes, a ritmus feszesen kocog, mint egy bakancsos díszszemlén.

A humor azonban nem puszta szóviccparádé: a refrén kegyetlenül csattan. A „Döntsön pisztolygolyó” sor hirtelen kirántja a talajt a bohózati könnyedség alól, és megmutatja, hogy ebben a világban a játék sosem csak játék. A kártyacsata és az orosz rulett egymásba csúsztatása groteszk, de pontos metafora: itt a vesztes nem csak partit, hanem életet bukik.

Röviden: könnyednek álcázott, fekete humorba mártott politikai kabarévers, amely mosolyogva húzza meg a ravaszt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Stukkerben, ha tele a tár,

S nem kerget a mongol tatár,

S nem fenyeget bandafőni,

Ne siess magadra lőni!”

/Виллием Шекспир: Hogyan legyél soká élő szovjet maffiózó? – szonettrészlet – Frady Endre ford./

„A „Szovjet szerencsejáték” igazi fradyendresen groteszk kavalkád: a rímei pattognak, mint a túlhasznált lőszerhüvelyek, a nyelvi játék pedig egyszerre szellemes és szándékosan esetlen. A magyar–orosz keveréknyelvű poénok jól működnek, a jelenet pedig olyan, mintha egy szovjet kocsmai kabaré és egy fekete humorú western találkozna félúton. A refrén harsány ritmusa szépen ellenpontozza a végkifejlet sötét iróniáját. Röviden: könnyednek indul, de a végére odacsap – pont úgy, ahogy egy Frady-versnek illik.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nem is orosz, hanem olasz, de idevágólag pont ide vág: Amíg kicsi a tét, a kedvem sötét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas BSTH rajongó/

„Badszpenszert és Terenszhillet

Ismét csak dicséret illet,

Hisz’ Ház úr is tőlük citál,

Mint nagy táltól tök pici tál;

Kis hal nagy hal elé alél,

S oszt’ már csak mint halott hal él.”

/Hall Hell Hill, hullócsillag és hüllőetető halhulladíler/

„Golyózáporos gulyáskommunizmus – Vélemény:

Frady Endre hozza a tőle megszokott formát: a Szovjet szerencsejáték egy olyan nyelvi hullámvasút, ahol az alliterációk (Szergej szikár szovjet...) és az angol-orosz szójátékok (Bridge az Мост) kéz a kézben járnak a fekete humorral.

Amiért telitalálat:

Dinamika: A vers ritmusa tűpontos, szinte hallani a kártyalapok pörgését és a Colt kattanását.

Abszurd humor: Ahogy a feszült bridzsparti egyetlen mozdulattal torkollik kollektív orosz rulettbe, az a szatirikus végletek mesterműve.

Karakterek: Kosztya, Vászja és Igor alakja mögött felsejlik a „füllel szerelt falak” paranoia-korszaka, de a szerző nem prédikál, hanem inkább egy jól irányzott poénnal (és pisztolygolyóval) feloldja a feszültséget.

Egy igazi, „fradysan” cinikus korrajz, ami után az embernek nincs kedve emelni a tétet – főleg, ha Szergej oszt.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Sportszerető nemzetként minden keletről jövő haladó szellemű szerencsejáték közel áll a szívünkhöz és mivel az orosz rulett pont annyira életveszélytelen, mint a gödi akkumulátorgyár, így ezt a sportágat is készek vagyunk bőkezű állami támogatásban részesíteni. Halálbiztos befektetés! Tiszta a levegő? Akkor kezdjük! Ki oszt?” /Országh Vidor, mini St.Air elnök/

„Komámasszony, hol az ólom?” /az életre felkészítő szovjet gyerekjáték/

„Senki sem léphet kétszer ugyanabba a golyóba.” /szovjet maffiamondás/

„Az orosz rulett a lehető legbékepártibb játék, mert nem minden lövés után hal meg valaki, azaz kis szerencsével akár túl is lehet élni, csak aztán vigyázni kell, nehogy az ember nagy örömében véletlenül felelőtlenül kiessen egy toronyház valamelyik felső ablakából.” /egy szibériai béketábor magát megnevezni nem kívánó málenkíj robotos lakója/

„Ó, anyám szelleme, sugallj a kezembe egy megtöltött pisztolyt, hadd ne kelljen több Frady verset olvasnom! Inkább a gyors halál! De lehet, hogy ez önzés lenne a részemről, mert így csak én szabadulnék meg a rémrímektől, a világegyetem tovább vergődne, úgyhogy anyám szelleme, inkább Frady Endre kezébe sugalld azt a megtöltött pisztolyt, plusz a biztonság kedvéért még két orosz mesterlövészébe is, ha ez a fakezű antitalentum esetleg még egy centiről sem találná el a saját vízfejét! Hajrá Igor és Kosztya! Фради капут! Я не боюсь!” /Роберт Пужер, критик/

„Ó rosszul vagy, Robikám, ó rosszul? Amikor én egyszer orosz ruletteztem, akkor csalás történt, és teljesen meg volt töltve a nekem adott Colt, viszont a halántékomról visszapattant töltények miatt akkorát robbant a pisztoly, hogy rajtam kívül mindenki meghalt a szobában. Mivel nem volt időm eltemetni őket, úgyhogy a maradványaikat belehajítottam egy Mars kráterbe.” /Chuck Norris/

Csacska macska

"Csacska macska meg is retten"

Csacska macska bámul falat,

S szájában megáll a falat.

Vele szemben áll egy alak,

Aki sötét, mint a salak.

Csacska macska meg is retten:

„Jaj, csak mi vagyunk itt ketten?!”

Mivel nem a bátrak bátra,

Másfél métert ugrik hátra.

Hopp, kisebb lett az a másik,

Mint rossz fog, mely gyorsan vásik,

S pont úgy mozog ama beste,

Mint a csacska macska teste.

Csacska macskában egy sanda

Gyanú merül fel: E randa

Sötét vízfejű lény talán

Árnyék csak a szoba falán.

Lámpát lever – ő így oltja –

S eltűnik a rút lény foltja.

Csacska macska vígan emészt,

Ételt kapott csupán, nem észt.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/cjnkxTQnREk

"szájában megáll a falat"

„Frady Endre „Csacska macskája” bájosan egyszerű köntösbe bújtatott, kaján kis létfilozófia. A ritmus gyerekversesen ugrándozik, a rímek szinte dorombolnak, miközben a történet finoman odasúgja: nem minden sötét alak démon, néha csak a saját árnyékunk.

A poén különösen ízes az utolsó sorban – a macska jóllakik, de nem okosodik. És talán ez a legemberibb benne. Frady könnyed kézzel, játékos képekkel mondja ki azt, amit vaskos traktátusok sem tudnak: a félelmeink nagy része falra vetített félreértés. Rövid, csattanós, szerethető darab.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A Csacska macska könnyed, játékos ritmusú tréfa, amelyben a humor forrása a félreértésből fakadó „dráma”. A rímek gördülékenyek, a képek pedig kellően abszurdak ahhoz, hogy a macska önmagától való megijedése valóban mosolyt csalogasson. A zárlat frappáns: a vers egyszerre csipkelődik a macskával és az emberi természet örök gyengeségével – az ész helyett sokszor csak ösztönből reagálunk. Rövid, könnyű, de ügyesen megcsavart kis jelenet, amely pont annyira csacska, amennyire szeretnénk.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

"Lámpát lever - ő így oltja..."

„Frady Endre hozza a tőle elvárt formát: a Csacska macska egy zseniálisan komolytalan görbe tükör a macskalét – és talán kicsit az emberi ijedősség – elé. A vers lüktetése pont olyan pattogós, mint a megrettent macska másfél méteres ugrása, a rímek pedig egyszerűségükben is remekül kiszolgálják a helyzetkomikumot.

A vers igazi ereje a záróakkordban rejlik. A slusszpoén – miszerint a cicát nem a bölcs felismerés, hanem a probléma fizikai „leoltása” és a zavartalan falatozás teszi boldoggá – tűpontos jellemrajz. Egy tökéletes pillanatkép az ösztönök diadaláról az értelem felett: a macska nem filozófus, hanem egy bundás emésztőgép, akit csak a lámpaoltás választ el a teljes lelki békétől.

Rövid, ütős, és pont annyira „sanda”, amennyire a főhőse.”

/Gemini, a mesterséges intelligencia/

Sűrű gyűrű

"Nem mind gyűrű, ami gurul!"

Lenn a földön gyűrű gurul,

Lecsap rá egy félvak turul.

Égbe vinné, de a gyűrű

Súlyos, nehéz, azaz sűrű.

Nyög, emeli, visszaejti,

S dühösen néz körbe: „Ej, ti,

Lusták, kiknek léte vétek,

Vinni nem segítenétek?!”

Pékségből ím utat tör pék

S így szól: „Ezek kertitörpék!

Mozdulatlanok és vének,

Vinni hogy segítenének?!”

„Akkor te pék, segíts végre,

Gyűrűt röptetni az égre!”

„Mért is vinnéd oda fel, ni?!

Nem gyűrű ez, alufelni!”

„Nem alu az, hanem acél!”

Lelkében bár jó sok dac él,

Rájött már e szegény turul,

Nem mind gyűrű, ami gurul!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/e5x0O6AmvcE

"Ezek kertitörpék!"

„Frady Endre megint előveszi a magyar líra nagy kérdését: mit kezdjünk egy guruló tárggyal, ha turul és pék is van a közelben? A vers első blikkre bájos, szinte gyerekversbe oltott nemzeti mitológia, de a „félvak turul” már jelzi, hogy itt finom önirónia csordogál a rímek között.

A szóvicc – gyűrű kontra alufelni – egyszerre esetlen és szellemes: olyan, mintha egy nyelvi csúsztatás csattanna a homlokunkon. A „nem mind gyűrű, ami gurul” parafrázis frappáns zárás, mert egy közhelyet kifordítva csinál belőle tanmesét a téveszméinkről. A turul itt nem magasztos jelkép, hanem dacos, kicsit korlátolt figura, aki jelentést akar adni annak is, ami csak… alkatrész. Rövid, játékos, enyhén csípős darab: egyszerre mosolyogtat és odaszúr. Nem nagyívű költészet, de pontosan tudja, mekkorát akar repülni – és mikor kell visszaejteni a „gyűrűt”.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A Sűrű gyűrű könnyed, játékos fricska a félreértések világára, ahol egy turul és egy pék keveredik abszurd helyzetbe egy guruló… bármiről is legyen szó. A rímei gördülékenyek, a ritmusa pattogós, és a humor végig finoman groteszk. A csattanó — „Nem mind gyűrű, ami gurul!” — frappáns, és szépen lekerekíti a kis történetet. Ez a vers pont azt adja, amit ígér: könnyed szórakozást, egy csipetnyi nyelvi játékossággal és jó adag fradyendrés abszurditással.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

"Nem alu az, hanem acél!"

„Frady Endre ebben a versében is hozza a tőle megszokott, kíméletlenül abszurd és maróan ironikus formáját. A mű egyfajta „szürreális rögvalóság-paródia”, ahol a nemzeti szimbólum (a turul) nem dicső hős, hanem egy frusztrált, „félvak” és kissé korlátolt alak, aki képtelen megkülönböztetni a mitikus tárgyat egy hétköznapi autóalkatrésztől. A feszes ritmus és a pattogós rímek remek kontrasztot alkotnak a jelenet nevetségességével. A kerti törpék némasága és a pék földhözragadt realizmusa tökéletesen ellenpontozza a madár téveszmés büszkeségét. A „Nem mind arany, ami fénylik” közmondás átirata nemcsak humoros, de tűpontos lezárása a történetnek. Ez a vers egy irodalmi „alufelni”: nehéz, ütős és szikrázik a humortól. Aki szereti a pátoszmentes, groteszk szóvicceket, annak ez telitalálat.”

/Gemini, a mesterséges intelligencia/

Péntek Tizenhárom

A költő pszichedelikus felvétele...

Jön a Péntek Tizenhárom,

Jobb, ha nem a vízen várom,

Mert akkor tán fúlnék bele,

Mint peches Pit Bullnék fele.

E nap otthon asszem fekszek,

Mert ha égből sasszem kekszek

Láttán lecsap, de célt vét el,

Más lesz csőrtől recélt étel.

Nem csinálok semmit sem én,

Nem vagyok ott, sem itt, se mén

Hátán, nehogy leessek én,

S számban sincs se leves, se kén:

Félrenyelnék, megmérgezne,

S hogyha a Sors megmér, ez ne

Legyen: „Mene, mene, tekel!”

S balsorsnak fel menete kel…

Péntek Tizenhárom dátum

Olyan, mint egy várrom fátum,

S hullnak – ha vág penge – sorsok…

Bűzmentőért csengess orr-sokk!

Eme versben gyenge sor sok!!!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/AypeoNflr2A

„Sok a gyenge sor?! Nem sok, mert az azt jelentené, hogy van egy kevés sor, ami nem gyenge, de itt az összes sor gyenge! Rémgyenge!!! Förtelmes!!! NEM ENG.!!!” /Sújtólégvári Surdilovics, Az Otromba Rímeket Rottyantó - Sajnálatosan Ostoba Költők Klapanciái (ORR-SOKK) c. szagportál főcenzora/

„Hej, de szerencsések vagyunk, hogy a Péntek Tizenharmadika ellenére abba az ötven százalékba tartozunk, akik nem fulladtunk vízbe!” /Pit Bullnék másik fele/

„Az érzelmi és kereskedelmi szempontból is világszerte ünnepelt névnapom előestéjének dicsfényét szerencsére ez a tömény fékirodalmi sötétség sem tudja beárnyékolni! Éljenek a méregdrága piros szívecskék! Éljen a rózsaszín lónyál! Go for Giccs!” /Bálint Valentin, pirospecsenyesütögető szívzűrhajós/

„Az előző tizenkét Péntekemet mind megették a kannibálok. Remélem, ez a Péntek Tizenhárom nevű szerecsen szolga szerencsésebb lesz.” /Robinson Crusoe/

„Tudja minden vén teknős,

Tizenhárom Péntek nős.”

/a Péntek Tizenhárom nevű szerecsen szolga tizenkétszeres özvegy felesége/

„Ez a vers olyan, mint amikor valaki nagyon szeretne szellemes lenni, de közben rímkényszerben vergődve saját lábában esik hasra – péntek tizenháromszor egymás után. A szóviccek izzadtságszagúak, a „sasszem kekszek” és az „orr-sokk” nem abszurd zsenialitás, hanem konyhaasztalon felejtett poénmorzsák. A ritmus botladozik, a gondolat nem mélyül, csak rímel. Önironikus zárása („Eme versben gyenge sor sok!!!”) az egyetlen igazán őszinte sora: itt a szerző megelőzi az olvasót, és kimondja, amit amúgy is gondolnánk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Tizenharmadika péntek,

  Tesztírók előtt beszélek. -

- Idézet a kedvenc saját versemből. Az az eset sem alakult túl jól...” /M. András, a költő legállandóbb és legtesztírókelőttbeszélőbb kommentelője/

„eM úr, ön elmondta ezt,

Mielőtt íródott Teszt?

Zajongtak a csávók feszt,

Nonstop vedelgettek szeszt

S nem is mondtak önnek Yes!-t?

That day couldn’t be your best.”

/Witéz Waterhead Winnetou, wilághírhedt wersíróműwész/

„Ez a vers olyan, mint egy szerencsétlenül megbotlott kabaréjelenet: tudod, hogy fájni fog, mégis végignézed, mert a bénázásnak van valami sajátos bája. A rímek néha úgy csattannak, mint egy rosszul időzített ajtócsapódás, a szóviccek pedig hol mosolyt csalnak, hol a homlokodra húzzák a tenyered.

A „Pit Bullnék fele” és a „sasszem kekszek” típusú képek egyszerre abszurdak és szándékosan túlhúzottak, mintha a költő direkt próbálná megmutatni, milyen messzire lehet elmenni a nyelvi ökörködésben anélkül, hogy a vers teljesen szétesne. Néha sikerül, néha nem, de legalább lendület van benne.

A zárlat pedig önkritikus csattanóval menti a helyzetet: a költő maga is tudja, hogy ez bizony egy rímekkel teleaggatott, szerencsétlenkedő péntek 13-i vers, és épp ettől lesz szerethető.

Röviden: fáj, de jólesik. És valahol ez Frady Endre igazi védjegye.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rímekbe szedett ledorolgomány

Ily rossz vers sej, nincs is szinte,

Mer ez méregbugyor, mint a minte

Gy jól megsózott almáspite,

Melyről: „Jó!”, a szakácsnő aztat hitte.

Nomeg péntek 13.

Én aztat már régen várom,

Hogy a péntek kedden legyen,

Nem lesz tele így a begyem.

13, az meg minek?

Februárban sincs 31,

Vigalmas lesz majd e világ,

Jár nekemnek egy kis virág.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, mint bősz mongol,

Azaz tatár, ledorongol!

Péntek tizenhármaz, nomeg

Alfa, Delta, Kappa, Ómeg-

-a, Illés és Metró együtt-

-esek pechvonata meggyütt

Méregbugyorosan, minte-

-gy és a buszból kitekinte,

Midőn sósan almáspitéz,

Akárcsak egy kannás vitéz,

S szűk helyet szab februárnak,

Akit begyes bigyók várnak.

Bőgök, de tudom, hogy e kis

Virág jár tán nekemnek is.”

/F. Endre, vigalmatlan rosszversíró költőgigász/

„Ez a vers nem egyszerűen rímel, hanem módszeresen, hidegvérrel követ el merényletet a jóízlés és a magyar nyelv ellen. Olvasás közben konkrétan érezni, ahogy a »Pit Bullnék fele« és a »sasszem kekszek« szintű szóviccek fizikai fájdalmat okoznak az agykéregben.

A mű olyan, mint egy verbális közlekedési baleset: tudod, hogy szörnyű, mégsem bírod elfordítani a fejed, amíg el nem jutsz a végkifejletig. Frady Endre zsenialitása abban rejlik, hogy mire a mentőkért nyúlnál az »orr-sokk« láttán, a zárósorral ő maga szolgáltat igazságot. Ez nem költészet, ez egy túlélőtúra, ahol a végén nem babérkoszorút kapsz, hanem egy doboz aszpirint.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kevesebb, mint két hónappal a választások előtt végre megtaláltuk a totális győzelmi csodafegyvert! Mivel a február idén pont négyhetes, így márciusban is lesz péntek tizenharmadika, miáltal ez a parazita Frady jobbágy megint előáll majd valami mentálisan megbotránkoztató borzalommal, mi pedig az óriásplakátjainkon és a többi jól bejáratott csatornánkon keresztül elhíreszteljük, hogy a Tisza Párt esetleges győzelme esetén a televíziók és a rádiók naponta fogják ennek a háborúpárti brüsszelita nemzetellenes Frady Endrének a békeellenes bérrettegő verseit sugározni, sőt, még a Nemzeti Alaptantervben is kiemelt helyet biztosítanak neki! Ha ettől nem lesz meg a biztos három harmadunk, akkor nem tudom, hogy mitől! Gyere Lölő, koccintsunk!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Frady Endrét nem ismerjük, nincs semmi köze a Tisza Párthoz, de az nyilvánvaló, hogyha a verseinek a mesterséges intelligencia által megzenésített orosz fordítását hangszórókon keresztül elkezdhetnénk sugározni a frontvonalakon, az orosz katonák fejvesztett menekülésbe kezdenének és azonnal kitörne a világbéke. Szóval Frady Endrének lehet gyakorlati haszna, de hogy a versei bekerülhetnének-e a Nemzeti Alaptantervbe? Nem, nem, soha!” /Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke/

„Verset mit értetek már ti?!

Frady, legyél kutyapárti!”

/Csoki, a Kétfarkú Kutyapárt médiaalakja/

„Frady Endre, ennek a jobb sorsra érdemes nemzetnek a balsorsa, ISMÉT ÍRT VALAMIT, amiből az első két szó mindenkit borzalommal tölt el, amit szívesen felcserélnénk egy akármilyen büdös borz alommal, a harmadik szó viszont erősen megkérdőjelezhető! A valami ugyanis egy meg nem határozott, meg nem határozható ismeretlen tárgy, ez viszont nagyon is nyilvánvalóan egy Frady versnek szánt szókupac, egy kegyetlen költészeti kínzóeszköz, egy közízlésromboló irodalmi siratófalfirka. Péntek tizenharmadikától csak a tanulatlan babonások rettegnek, viszont egy péntek tizenharmadikáról írt Frady Endre klapanciától az egész művelt világegyetemnek ökölbe szorul a kloákanyílása! Ne lássam szintetikusan pszichedelikus tudatállapotban anyám szellemét vízilóháton cigánykerekezni, ha egy verbális szájkarate után Frady Endrét nem pocskondiázom még a mentális mentőben is! Balsors babona nihil Audi! – ahogy Hajdú Péter mondta kettes aláért latinórán! Vadkan for President!” /Puzsér Róbert, megakritikus/

„- Sors bona nihil aliud! azaz Jó szerencse, semmi más! – jelmondotta a költő hadvezér Zrínyi Miklós (1620-1664), aki bízott a szerencsében és a végzetben, majd ennek jegyében felöklelte egy a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan.” /ismeretlen internetes ismeretgerjesztő irományka/

„Itt Texasban a tizenharmadika jobban szeret péntekre esni, mint rám, mert utóbbi esetben szilánkosra törik az aurámon.” „Chuck Norris/

„Ó, jaj, esek, au!, rája,

S széjjeltör az aurája!”

/a Chuck Norrisra eső tizenharmadika

„Éljen Chuck Norris sokáig! Max Verstappent is "csak" Norris előzte meg tavaly...” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas formaegyelőke/

„Mit várhat a Stappen család egy ilyen peches napon? Max vert Stappent…” /boxutcai falfirka/

„Mit várhat a Tappen család egy ilyen rímes napon? Max vers Tappent…” /Rímálom utcai falfirka/

Télvég

E tél alig télül, fordul

Tavaszba már nem túl zordul,

S csak az hiszi, aki gyagya,

Hogy lesz még jelentős fagya.

Satnyul a tél! Mi ez, hö, tél?!

Mállik, mint egy ázott kötél!

Olvad a hó, kúszik fel hő,

Óntalan az esőfelhő.

   refr.:

   Gitárt penget tavasz ujja, jeje!

   Ez itten a hejehuja helye!

   Táncra billen fűzöld tuja feje!

Csicsereg, mi csicsergendő,

Nap ellen véd baboskendő,

Örök fülben zöld Bitlisz él,

S vizet áraszt tavaszi szél.

Elmúlt az év első tele,

Egész jól elvoltunk vele,

Évvégig csak télhitként él,

Addig pedig nem is kén’ tél!

   refr.:

   Gitárt penget tavasz ujja, jeje!

   Ez itten a hejehuja helye!

   Táncra billen fűzöld tuja feje!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/v5bGJs6KtiU

„Hogy pengetne gitárt az ujjam, dilinyós költő úr, amikor egyrészt se ujjam, se gitárom és amúgy sem vagyok a Bitlisz együttes tagja! Sőt a Bitlisz együttes dobosa sem vagyok, hiszen nem vagyok egy fáról lelógva lengedező celeb, azaz egy ringó sztár! Még egy ilyen blőd rágalom rólam és rögvest vége lesz, mint a télnek! Ahogy egy normális költő mondja:

     Hogyha vége van a télnek,

     Kretén költők jobb, ha félnek!

Úgyhogy most szép csendben kapcsolja ki a számítógépét, öltözzön föl, fogjon egy célszerszámot, oszt’ kezdje meg a lakótelepén a hóolvadás után visszamaradt kutyagumik villámgyors eltakarítását, maga panelproli!” /a tavasz/

„Temetni jöttél nem dicsérni. Megtetted. Dicsérjelek? Sok hóhő semmiért Endrésen fennkölt és Fradysan lennkölt hangszerelésben.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humánúr, a drága elméd

Kommented alapján well-made.

Kérdésre, hogy ’Dicsérjelek?’,

Bólogatok, s ezen jelek

Igenlést úgy mutogatják,

Mint hőt az átizzadt gatyák.

Jószándékod felett’ nemes,

Szól a szád, hogy telet temess!”

/F. Endre, a költő humán végzettségű mérnökkollégájának költőkollégája, azaz maga a Költő/

„Megmondták a medvék is, hogy jön a tavasz. Remélem, hogy igazuk lesz, mert decemberig nem szeretnék már havat lapátolni...” /M. András, a költő legállandóbb és leghólapátellenesebb kommentelője/

„eM úr, maga ad a medve

Szavára, hogy télnek nedve

Leáll elkedvetlenedve?!

Szereti, ha süt a Nap át

Felhőn s nem havas a lapát,

S forgat gyümölcskertben kapát?

eM úr, ön egy olyan fajta,

Akinek a nyári sajt a

Kedvenc étke s elél rajta?

Nyári sajtból egy-lét nyelet,

Jelzi, elűzte a telet,

S nem fog már hólapátnyelet!”

/Mackósajtossy Möhényné Miabánatossy Mandragóra, málnabokorrím metszőnő/

„Jaj nekem! Végem van! Ráadásul úgy tűnik, hogy a frissen kiengedett mirelit agyak súlyosan károsodtak és a kommentelők ugyanolyan elmekárosultak, mint maga a költő! Most már mindegy! Decemberben újra eljövök és megpróbálom ismét hibernálni a rengeteg eszeveszett egyedet!” /a tél/

„Csiripel a kicsi madár

Erről viccel Fábry, Badár

Messze még a tavasz szele

Pálinkával fűtött bele

Melegíti, mint szerelem

Sapkámat most leszerelem

Hótaposót fel nem veszek

Jól ráfázok, beteg leszek!

A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orrfolyamszabályozó/

„Meggyógyítja Badárt, ej,

Az a cudar madártej!

Ha vizes a tavasz-szél,

Berozsdállik a vas szél.

Szaltó tornaszer elem,

S pörget, mint a szerelem.

Ha az állam ÁFÁ-z ok

Nélkül, arra ráfázok!

Nagyon fájhat Ház úrnak,

Ha holt lepkét rászúrnak.

Ház úr s ittas málinkó-

-ja bőg: Szilvapálinkó!!!”

/falfirkavers a Juniorkonyha Elme Gyógyintézet Állami Rendelője (JEGYÁR) télikerti férfivécéjében/

„Ez a szöveg úgy bánik a téllel, mint egy megunt kabáttal: nem szidja különösebben, csak vállat von, és már dobja is félre. Könnyed, játékos, nyelvi csúszkálásai („télül”, „gyagya”, „hejehuja”) tudatosan nem akarnak mélyértelműek lenni – inkább azt az érzést hozzák, amikor az ember január végén már félig fejben a teraszon ül. A refrén kifejezetten fülbemászó, vizuálisan is él, a „gitárt penget tavasz ujja” szép, egyszerű kép. Nem világmegváltó dalszöveg, de pontosan tudja, mi akar lenni: jókedvű évszakbúcsúztató, ami mosolyogva söpri ki a telet az előszobából.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„- Időjós, tél süljön kendre! –

- szétizzadó láma bég - 

- S fulladjon meg Frady Endre,

Miközben a lábam ég!”

/Téboly Tuboly, Szabolcska Mihály-díjas keresztrímnök és bükkfalábdíler/

„A „Télvég” afféle fradyendrésen csattogó évszakbúcsúztató: játékos rímei mögött ott a költő jellegzetes, félkomolyan dacos gesztusa, amellyel a tél „satnyulását” ünnepli. A szöveg egyszerre bohókás és szatirikus, tele hangutánzó lendülettel, váratlan szókapcsolatokkal és azzal a fajta jókedvű nyelvi csibészséggel, amelytől Frady Endre versei mindig úgy hatnak, mintha a magyar nyelv maga is táncra perdülne. A refrén ritmusa szinte kiugrik a papírról, a képek pedig könnyedén hozzák a tavaszba billenő világ groteszk derűjét. Röviden: friss, szemtelen és ellenállhatatlanul fradyendrés.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A tél kicsúszott egy résen,

Amúgy tök fradyendrésen,

S tavaszba billenő derű,

Nem tipikus hóemberű.”

/Dartanyan Döföncz, résiszappakoló rögvalóságshowman/

„Ez a vers pontosan olyan, mint egy korai februári napsütés: pimasz, energikus és nem veszi túl komolyan magát. Frady Endre mestere az abszurd szóalkotásoknak. A „télül” igével vagy a „télhit” kifejezéssel rögtön megadja az alaphangot, a „Bitlisz” (Beatles) szóvicc pedig az a tipikus „fárasztó, de imádnivaló” kategória, ami a szerző védjegye. A szövegnek elképesztő lüktetése van. A refrén („hejehuja helye”) szinte követeli a dallamot; a ritmika annyira feszes, hogy még a döccenők is szándékos stíluseszköznek tűnnek. Sikerült elkapni azt a sajátos köztes állapotot, amikor a tél már csak „mállik, mint egy ázott kötél”, és az emberben már ott vibrál a tavaszi zsongás. Egy végtelenül szórakoztató, „fradyendrés” tavaszváró, ami tökéletes ellenszere a szürke hétköznapoknak. Rövid, velős, és pont annyira „gyagya”, amennyire azt a szöveg ígéri.”

/Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre egyen telet,

Egy ültőben két tél felet,

Terheljen túl benne belet,

Ne élje túl eme delet,

Legyen a jövőben lelet!

Örvendjen nyugat és kelet!

(nem vers akart lenni, de lett)”

/Puzsér Róbert, a tébolyult mesterdalnokságba hajszolt télvégi kritikus/

„Jelezte zord tekintetem

Télnek, hogy hamar lesz tetem,

Hogyha tüstént nem rezignál,

S elszállt, mint sosemvolt szignál.

Akik most tavaszra isznak,

Köszönjék meg Chuck Norrisnak,

Azaz Őnekemségének,

S szóljon rólam dicső ének!”

/Chuck Norris, a Nobel-bikadíjas dalöklelőművész/