2019. augusztus 7., szerda

Magyar foci

Sír a labda /Frady Endre felvétele/
Zsebbe ömlő közpénznyaláb
Ellenére minden faláb
Labdázásra alkalmatlan,
S üres a sok futballkatlan.

Ki ül fel a lelátóra
Elszenvedni másfél óra
Pénzmosodás bundagyanút,
Lesvén, ellógni tán van út?!

Stadionnak környékét is
Kerülöm! E szörnyű fétis
Rémesebb, mint Mohács, Arad!
Aki magyar, otthon marad!

Bevallom ám, egye fene,
Nem is idegesítene
Ez a nézhetetlen semmi,
Hogyha más fizetné, nem mi!

(TAO tánc!)

„Éljen és virágozzon minden virág mellett a futballkulturális forradalom! Most jön a nagy ugrás! Három évi kemény munka, ezer év világbajnokság! Aki nem lép egyszerre, nép ítélje vegyszerre! Kötél általi életfogytiglan a fanyalgókra! Azé a közpénz, aki elkölti! Előre a focializmus végső győzelméért!” /Tao Ce-Tung, a nemzeti labdarúgás megújításának nagy kormányosa/

„Miért pont most és miért pont ide kellett születnem?! Valamelyik falábból előbb-utóbb belém fog állni egy szálka és akkor végem! Addig is csak sírok…” /a labda/

„Aszonta az edző bá, hogy fussak a tréningen, de havi rongyos tízmilláér nem fogom összeizzadni a frissen belőtt sérómat! Mi vagyok én, gyalogkakukk?!” /Sörhas Soma, NB I-es középpályás/

„A női terhestorna válogatott elleni felkészülési mérkőzésen kikaptunk ugyan 7-1-re, de nem a számszerű eredmény volt a lényeg, hanem hogy a kőkemény alapozás után fel tudjuk venni a pokoli iramukat. Meg kell dicsérnem a fiúkat, mert időnként szemet gyönyörködtetően tudtak kétszer egymáshoz passzolni. Főleg a tartalékok a szünetben, amikor az üres pályán senki sem zavarta a felépített összjátékot. Sajnos az ellenfél a sok röhögés miatt beindult szülésekre hivatkozva a megengedettnél jóval többet cserélt, ami megzavarta a taktikánkat, de optimista vagyok a jövőt illetően, hogy a bajnokságig hátralévő időben ezen a téren is sokat javulunk majd. Sokat erősödünk még az Afrikából nyáron érkező légiósokkal is, de neveket nem akarok mondani, mert fogalmam sincs, hogy kell kiejteni azt, hogy N’Knghzbdraingx Tgmbulung és Xntrliunnkté Snoanlatoah.” /Tótumfaktum Töhönyér, NB I-es sikeredző/

„Mester, szólítson csak Bulu-nak! Az egész törzs így hív!” /N’Knghzbdraingx Tgmbele, togói center/

„Nem akarok elbizakodott lenni, hiszen, ahogy a Szentírás mondja, az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság, de nem bánnám, ha jövőre a Bajnokok Ligája mínusz egyedik előselejtező körében a vatikáni bajnok Svájci Gárda FC magyar csapatot kapna ellenfélként. Akkor legalább személyesen megáldhatnám az általam nagyon tisztelt Böde Dani jobb csüdjét! Amúgy pedig boldogok, akik magyarok ellen focizhatnak, mert övék a következő selejtezőkör.” /Ferenc pápa/

„Mi ez a hurrápesszimista bérrettegés, ez a kozmopolita pánikkeltés?! A magyar labdarúgás egyre jobban teljesít! Aki nem hiszi, járjon ló után kötve!” /Csávás Kálmán rúgnagy, a Futball Ellenes Költőket Lórúgással Intő Alapítvány (FEKÁLIA) ideológia rüsztje/

„A költő a velejéig korrupt honi labdarúgás felett érzett csömörét párjukat ritkító páros rímekbe fújja-zokogja bele zsebkendőzetlen őszinteséggel. A toccsanósan híg líra avatott mestere biztos vonalvezetéssel löki a katarzistól alélt olvasót a paradigmaváltás szakadékába, hogy az teljes terjedelmével áthaladhasson az irodalmi beavatottság göröngyös gólvonalán. Olvassa el ön is pár százszor és váljon műértővé ahelyett, hogy csak lesen maradva lessen!” /Tizenegyes Tiborné Sárgalap Sarolta, a Futball Irodalmi Könyvkiadó Alapítvány (FIKA) recenzora/

„Letépem az összes fejedet zugköltőcske! Fikázod itt a magyar focit, miközben most hoztunk el egy pontot Zágrábból! Igaz, hogy rühnagy mázlival, de elhoztuk! Jövő héten meg péppé verjük őket az arénában! FRAAAAADI, FRAAAAADI!!!” /Zöldfehér „Zombi” Zotmund, franzstadti vezérszurkoló és biztosági őr/

„Belülről egy nagy vágy éget,
E költőnek vessünk véget!”
/falfirka a Magyar Tudományos Akadémia futball tagozatának férfivécéjében/

„Frady Endre, ez a szellemi dögkútásó koherenciába került önmagával és végre összeállt, mint a szibériai lótetembe fagyott lóbél, ugyanis míg a megverselt jelenség – a magyar sörfoci - egy gyomorforgató métely, ugyanakkor a megverselés is kimeríti a pusztító alpáriság fogalmát! Ennek az elmegyógyintézeti falfirka színvonalú öklendezésnek olvastán nyugdíjas anyámon idegi alapon egyidejűleg végigfutott a veszélyeztetett terhesség, a pszichoszomatikus lúdtalp és az idült tejfogzás minden ismert tünete! Frady Endre kockázatai és mellékhatásai nagyobb veszélyt jelentenek az emberiségre, mint a globális felmelegedés és az atomháború együtt! Főpolgármesterré választásom aznapján személyre szabott Frady adóval kergetem azonnali éhhalálba a világirodalom elsőszámú közellenségét!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Kedves barátaim, aki, még egyszer mondom, aki, kedves barátaim, aki a magyar labdarúgást szidalmazza, az olyan, az éppen olyan, mint aki rothadó szóvirágokkal próbálja kisiklatni a jövő megállíthatatlanul dübörgő vonatát! A siker nem eladó, a sikerért meg kell dolgozni azokat, akit rejtegetni próbálják! Mindannyian tudjuk, kik próbálják! De mi, kedves barátaim, de mi nem olyanok vagyunk, mint akik másmilyenek, hanem vagyunk, akik vagyunk, és mindezt kellő alázattal! A labdát megszerezzük, a középpályát gyorsan, még egyszer mondom, gyorsan, sőt egyre gyorsabban átjátsszuk, a helyzeteket berúgjuk, és nem marad, mert nem maradhat el a biztos győzelem! Ahogy a dakota közmondás tartja: Attól, hogy valaki szembejön veled, még nem biztos, hogy fel kell rúgnod, mert lehet, hogy ő a játékvezető! (nevetés) Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! (ütemes vastaps)” /Orbán Viktor, miniszterelnök és futballszurkoló/

„Ez az Viktor, utcai harcos örök barátom! Rúgd a labdát, ahol éred! Csak ne olyan erősen, mint én legutóbb, amikor egy lövéssel véletlenül lerúgtam két kínai műholdat a világűrből! No, de sebaj! Hajrá Fradi!” /Chuck Norris/

2019. augusztus 1., csütörtök

Nyári szél*

*Suvine tuul

Bántanak a nyári szelek!
Forró hőhullámot nyelek
S gyulladt belem alig emészt.
Mért nem lettem se lett, sem észt?!

Ó, azok a boldog baltik,
Tik-ólban jégkását fal tik,
S hűvös náluk még a nyár is!
Oda költözöm én máris!

Ja, de nem tudok én lettül!
Elönt a nagy szomor ettül,
De a bánat arra késztet,
Kezdjem tanulni az észtet.

Szem Eszter lett észttanárom,
Kora reggelt alig várom,
Ma éppen tán az Eszti kelt,
Ma õpin täna eesti keelt!**


**Ma észtül tanulok!


„Az idióta nevem miatt már többször is a szüleim szemére hánytam, de ők mosták arcukat és kacagtak, hogy akkoriban jó ötletnek tűnt a viccük! Ám nekem elegem lett és nevet változtatok! Ezentúl Wincs Eszter leszek!” /Szem Eszter, észttanár és cirkuszi okádóművész/

„A hőségriadó alkalmából a hőgutából lábadozó olvasótábor kedvéér' Endre megint odatette magát. Ugye, hogy ott van a legnagyobbak között?! Naugye! A Halhatatlan Költők Társasága és a Nagy Nyár Toposz: 
"Nyáridő, és az élet könnyű, a halak ugrálnak, és a gyapot magas..." /Ira Gershwin/
"Nyár volt, s a blúzát a szél kibontotta, egy felhőt vizsgáltam, aztán meg rávonta..." /Kispál és a Borz/
"Nyáron, amikor forró az idő, elég kinyújtóznod, és eléred az eget..." /Mungo Jerry/
"Bántanak a nyári szelek! Forró hőhullámot nyelek s gyulladt belem alig emészt. Miért nem lettem se lett sem észt?!" /Frady Endre/
"Nyári szerelem, felborított, nyári szerelem, hirtelen történt, jött egy lám és belém zúgott, jött egy srác, aki tök helyes volt..." /Jim Jacobs & Warren Casey - Grease/
"Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét, ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég..." /József Attila/”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az emosok alapműve is lehetne, ez pusztítóan rettenetes lett. Minden sor egy erőszak. Egyszer is nehéz és fájdalmas volt elolvasni.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Tényleg egy emos alapmű! Édesen halálközeli élményem lett tőle és már a tik-ólnál elkezdtem tikkelve fölvagdosni az ereimet.” /egy étkezési paprika/

„A tik egy lábas jószág, én viszont egy lábatlan rosszaság vagyok, amióta sínbe tettem a törött combjaimat a Csományrüh – Halápszittyogó vasútvonalon, és csak székben ülve tudtam kereket oldani. Balti óladóval sújtott bolti eladóként köszönöm, hogy elmondhattam!” /Cöveki Cibold, a Tallinnba Utazó Magyarokat Odavonzó Rénszarvasbolt (TUMOR) akadálymentesített migráns pénztárosa/

„Vilniusba bizony soha
Nem migrálnék, állapítván
Meg, hogy egyrészt sok a moha,
Másrészt nehéz nyelv a litván.”
/Szabolcska Szatmárbereg, a Szabolcska a Mihály! és a Lovamat egy keresztrímért! c. méltán elfeledett rockoperák szövegírója/

„Fulladjon meg Frady Endre lehetőleg máma még!” /Szabolcska Frigyes, boldogtalan sajtkészítő/

„A baltikumi autópályák észt vesztő helyek!” /lett falfirka/

„Úrtól józan észt lett
Kért, kapott és észt lett.”
/részlet az alternatív észt himnuszból – Wincs Eszter ford./

„Életemben először kénytelen vagyok egyetérteni Frady Rettenet Endrével, neki valóban nem itt, hanem tőlünk jóval északabbra van a helye! Szerintem ugyan nem Észtországban, hanem a Sarkcsillagon, de tekintsük ezt egy legeslegelső lépésnek! Magam, anyám és az általam hamarosan főpolgármesterként képviselt kétmillió budapesti rímkárosult nevében követelem Frady Ízlésromboló Endre visszamenő hatályú haladéktalan űrkilövetését! TEGNAP!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Jaj, de jó, mehetek az űrbe! Remélem, amikor kilépek az Ezeréves Sólyomból, akkor ott rám már rengeteg ragyogó Sztár Vár!” /F. Endre, illúzióromboló költőgigász/

„Nekünk lenni nagy hatótávolságú csillagromboló atomrakéta! Ahhoz lehet kötözni költő néhány hazaáruló tábornok mellé! Lenni nagy bumm!” /Kim Dzsongun, a KNDK kedves vezetője/

„Minek ahhoz rakéta, hogy egy hiperűrsebességű költőtetem pépként szétkenődjön a Sarkcsillagon?! Csak fölfejelem, irányba rúgom, oszt’ jóccakát!” /Chuck Norris/

2019. július 30., kedd

Férfinátha

- Jaj, drágám, nem tudod, hol lehet a lázmérő? – hörgöm kínzó fájdalomtól átjárt testtel, a halál küszöbén.
- Hova tetted? – kérdez vissza bűbáj feleségem a vele született pedagógusi hanglejtéssel. Az ilyentől szokták a nebulók még azt is elfelejteni, amit esetleg véletlenül megtanultak.
- Ha tudnám, így fél lábbal a sírban, hogy hová tettem, akkor sem lenne ott, mert te valahová máshová pakoltad volna. – nyögöm a végrendeletemen gondolkodva.
- A HELYÉRE! Az a valahol máshol a HELYE, ahol tartjuk! – esküszöm, így mondja, csupa nagybetűvel, majd a hónom alá szúrja a műszert.
- Áááá, muszály volt kegyelemdöfést adnod a haldokló férjednek?! – könnyezem neki verbálisan.
- Nem muszály, hanem muszáj! Hallottam ám, hogy direkt elipszilonnal mondtad, csak hogy bosszants!
- Na, ne már, ezt nem hallhatod! – éled fel bennem a kíváncsisággal kevert dac – Utolsó kívánságom, hogy áruld el, hogyan csinálod!
- Ha néha figyelnél rám, te hipochonder, akkor tudhatnád, hogy abszolút hallásom van! Még azt is meghallom, amikor nem hasonulsz teljesen. Amúgy, ha időnként pontos j-vel is beszélsz, a szíved mélyén akkor is elipszilonnal gondolkodsz, te nyelvtanterrorista! – kicsit gúnyosnak tűnik a mosolya.
- Hát én ezt nem értem… - motyogok.
- Háttal nem kezdünk mondatot, hacsak nem hátfájásról van szó. Mint például Csasztuska Szilveszter klapanciájában: „Hátamban a konyhakésem, vér meg ömlik ki a résen.” – oktat ki. Kellett nekem egy bölcsészt elvennem?!
- Mi bajod van neked a bölcsészekkel, te reál szakbarbár?! – olvas a gondolataimban. Épp azon kezdenék töprengeni élet és halál között lebegve, hogy már gondolkodnom sem biztonságos, amikor hirtelen letelik a lázmérési idő. Megfogja a tűzforró lázmérőt, ránéz, felkacag, majd szavalni kezd:
          „Szervezeted lázad,
           Azért van most… hőemelkedésed!”
- Micsoda?! Csak hőemelkedés?! Agonizálok, sajog minden porcikám, folyik az orrom és emésztő tüzek égnek bennem, te meg kínrímekkel viccelődsz?! Legalább ötven fok van bennem, árnyékban! – háborodok fel utolsó leheletemmel.
- Harminchét kettő. Amúgy pedig nem az orrod folyik, hanem a taknyod az orrodból. Esetleg kifújhatnád. – fölényeskedik.
- Mindenbe belekötsz, mint a friss beton! Hát neked már a majdnem néhai férjed se szent?! – bőgöm.
- A temetésed után szóljak a gyóntatópapodnak, hogy indítsa el a boldoggá avatásodat? Azok alapján, amiket tud rólad, mennyiért hajlandó szólni az érdekedben? Isten malmai lassan és drágán őrölnek.
- Na, mi van, apa már megint szimulál és ágynak dől egy kis náthától? – lép be a lányom. – Nem akarsz nekem venni egy szimulátort, amin gyakorolhatok, amíg nem szerezhetek jogosítványt?
- Nem!!! – mérgesedek fel – Majd hagyok rád annyit a végrendeletemben, hogy vegyél magadnak! Ha még lesz erőm megírni…
- Anya, nem értelek! Nem volt senki más, akihez hozzámehettél volna?! – szemtelenkedik az elsőszülöttem, miközben az anyja befelé mosolyog.
- Muszály… - mondanám.
- Már megint kezded?! – csattan fel az oldalbordám.
- Muszáj volt találnia egy kőgazdag mérnököt, mert a tanári fizetése mellett maszekolhatott volna a cirkuszban éhezőművészként. – oktatom ki a lányt.
- Ezek szerint nem talált és csak te jutottál neki? Ha nincs ló, jó a szamár is? – röhög.
Erőtlenül visszahanyatlok a párnámra és forogni kezd körülöttem a szoba…
- Ne forgasd már a szemedet! Ijesztő vagy! Inkább kelj fel és járj! – parancsol a nejem.
- Ez az, anya! Látom, rájöttél, hogy csodatévő erőket kell mozgósítanod, hogy apát kirobbantsd a betegágyából! – kuncog a lányom.
- Mindjárt halálos ágy lesz! – horgadok fel – De jól szórakoztok! Gondolom, a temetésemet is vidámra tervezitek majd és egy standup-ost kértek fel a gyászbeszéd elmondására! Lányom, nincs valami sürgős dolgod valahol máshol?! Készen van a matekleckéd?!
- Tudod, apa – komolyodik el – elhatároztam, hogy megpróbállak szeretni, de nem könnyíted meg a helyzetemet! – csapja be maga mögött az ajtót.
- Ne röhögj ezen! – dörrenek a feleségemre – Nektek már meghalnom sem érdemes!
Úgyhogy inkább boldogan élek, míg meg nem bánom…

2019. július 18., csütörtök

Tetves líra

Zöld mélyföldön kéklett ír tó,
Abban lakozott egy irtó
Rettenetes tekintetű
Ősi mutáns tavi tetű.

Parton legelt ír jak konda,
Odasiklott ez a ronda
Lény, mindvégig azt tettetve,
Nem is ő a tónak tetve.

Éppen arra járt a menő
Fegyverzetű Vadász Jenő,
S álcázásul kicsit tett-vett,
Aztán lelőtte a tetvet.

Mégse úszta meg a konda,
Mert egy migráns anakonda
Tó mélyéből rájuk lesett
S vérfürdőzött förtelmeset.

Oszt’ fel Vadász Jenőt falta,
Aki hősi halált halt a
Fogsorán s a tőle vett vér
Bosszút jelentett a tetvér’.

„Végre egy igazi gyerekvers, ami nem a cukormázzal leöntött művi mesevilágot, hanem a valódi természetes táplálékláncot ábrázolja a maga naturalista rögvalójában! A figyelmesen olvasó gyermekek – miután kigyógyultak az éjszakai rémálmokból izzadt párnaharapdálással ébredésükből – azt is megtudhatják, hogy az anakonda Írországban nem őshonos, így e vers kedvéért egészen a kies Dél-Amerikából kellett odamigrálnia. Emellett a vers embertelen emberszereplője sem ott született, hiszen akkor Eugene O’Hunter lenne a neve, így azonban csak egy rossz helyen kalandozó magyar volt. Béka poraira és jó éjszakát gyerekek!” /Tyűha Tyimofejné Zsiger Zsanett, az Autentikus Gyermek Meséket Országszerte Sorozatban Ontó Díjnyertes Alapítvány (AGYMOSODA) korhatár besorolási főelőadója/

„Szerettem Magyarországon élni, de muszáj voltam kivándorolni, mert csak így volt esélyem a tömegtermelés helyett unikálisan ritka fajok kiirtására.” /néhai id. Vadász Jenő, nyugalmazott orvvadász és agancsdíler/

„Írországba kőne mönni,
Anakondát kőne lőni,
Megállj kígyó, egész éjjel
Üldözlek és lőlek széjjel!

Anakonda hű de hosszú,
Nem egyszerű így a bosszú,
Ha megvan is egyik fele,
A másik szökik elfele!”

/ifj. Vadász Jenő, OKJ képzett orvvadász és amatőr vőfély/

„Ifj. Vadász Jenő, el a kezekkel az anakondától! A bosszú a mi dolgunk, ugyanis a vízi tetű nem is vízi tetű volt, hanem csak egy vízi tetűnek álcázott tóalattjárónk, az anakonda pedig az ellenség gépesített búvárharanggörbéje, amit fel fogunk robbantani!” /James O’Bloody & John O’Blooda, hazafias terroristák/

„Zs kategóriás horror filmeknek néha rosszabb a sztorijuk, úgyhogy egész jó lett. Lehetne belőle film: "Mutáns tetű vs Vér anakonda"” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Zs, mint zsigerlős, reál polgártárs?! Patakvér és agykocsonya?! Béltócsa velőkocsányon?! Csak 118 éven felülieknek?! De hát azok már vagy sehallselátnak, vagy már nem is élnek! Hogy lenne így ebből kasszasiker?! Na, tűnés a filmiparból, amíg nem tépetem szét egy izombival!” /Szélesvásznú Szörény, filmproducer és kasszasikerkovács/

„ÉN A VÍZITETVEKKEL VAGYOK! Színes szélesvásznú olasz-ír-magyar film. Főszerepben: Bud Spencer (Bujtor István) és Terence Hill (Ujréti László); zeneszerző: Guido és Maurizio de Angelis; produkciós vezető: Szélesvásznú Szörény; rendezte: Giovanni Pidocchio. Coming Soon!” /filmplakát/

„Ízig-vérig Frady Endre! Tartalmilag utánozhatatlan, nyelvileg zsonglőrisztikus. De ezúttal, a véletlenek különös összjátéka folytán, a sztenderd "homloklebenyemet-egy-rímért" érzésen túl (Nagy Zoárd ettől tutira eldobná a tobozait) egy sodró lendületű vérpatakos ballanzsdával is gazdagabb lett a mit sem sejtő olvasótábor. A mai nappal vitathatatlanul új korszak kezdődött a legendás hírű újbudai mérnökirodalom szürrealisztika szakosztályában. Igyunk valami erőset!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán úr, igyunk! Ha igazán erőset akar, akkor a Homoki Hasbarúgót javaslom, mer’ az nem csak mar, mint a vipera, de cudarul börzöngeti az emberfia nyelvit is!” /Okádó Ottó, nagyalföldi szesztestvér/

„Hej, a parton áll egy halom
Kondába gyűrt népi ír jak,
Ámde kizárt, kisangyalom,
Hogy én erről verset írjak!”
/Alexander Petrovics, barguzini migráns költő/

„Mi ez az akut költőbűnözés?! Mi ez a hernyótalpas rímtiprás?! Mintha egy irodalmi pöcegödörbe engedett szippantó cső másik végén kifröcsögő végtermék lenne a pofánkba passzírozva! Anyám a nyugdíját ijedtében észak-koreai menekültvízumra költötte, mert úgy érzi, hogy csak egy erőskezű uralkodó tudja őt megvédeni Frady Endre féktelen ámokfutásaitól! Kéne már egy Frady irtó hadi ír tó! Jaj, ne, már én is rímelek! Még a végén főpolgármesterdalnok leszek! Ááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Egyszer beleharaptam egy ír tájba, de nem ízlett a tetves jakszőr, így anakondástól visszaköptem az egészet a harapásnyomomba. Na, így keletkezett a versbéli tó.” /Chuck Norris/

„Hááát… nagy az én állatkertem!” /az Úr/

2019. július 1., hétfő

Békamese

- Izzadt lábnak híg a leve! – kurjantotta Gombás őrvezető és egy önfeledt mozdulattal kiöntötte a focizásban átizzadt surranója tartalmát a harmadik emeleti körlet ablakán. A miazmás lé egyenest ráfröccsent az épület árnyékában éppen egy szőke herceggel csókolózó királylányra, aki ettől azon nyomban békává változott.
- Valami baj lehet velem! – gondolta a döbbent herceg – Mostanában a nők a szerelmem hatására valahogy megváltoznak és többnyire nem előnyükre. Itt az ideje felkeresnem az udvari pszichológusunkat!
- Brek-brek! – könnyezte békául a pórul járt királylány, miközben alig tudott elugrani a fejvesztve menekülő királyfi lovának patái elől.
- Mi senkit nem hagyunk az út szélén! – jelentette ki egy arra kószáló dakota törzsfőnök és külső rüszttel becsavarta a békalányt az út menti árokba.
- Ach, nein! – kiáltotta az út menti árokból egy máig harcoló német alakulat utolsó életben maradt tagja, az öreg Wasserkopf Zugführer, majd rálőtt a békára, de a puskája szerencsére csütörtököt mondott. Ekkor elővette az egyetlen megmaradt kézigránátját, de a pont akkor a helyszínen táborozó állatvédő hiperaktivisták kicsavarták a kezéből. Kicsit túl is csavarták, úgyhogy a felkarja elvált az alkarjától, de hát egy száznégy éves aggastyánnak a sok nyavalyája között már fel sem tűnik az ilyen apróság. A seregben különben is azt tanulta, hogy „A katona nem fáj, csak úgy érzi!”.
- Hány éves maga, öregapám, hogy még ennyi ereje van vérengzeni? – kérdezte az egyik hiperaktivista.
- Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, így elárulom neked, hogy én már olyan öreg vagyok, hogyha megbetegszem, akkor nem orvost hívnak hozzám, hanem régészt. – sóhajtotta a harmadik birodalom utolsó mohikánja és végelgyengült.
- Jaj, meghalt! Ezt fel kell dolgoznom! – gondolta egyszerre a hiperaktivista és a békává vált királylány, úgyhogy együtt indultak el közös körzeti pszichológusuk, Dr. Torony iránt.
- A doktor úr jelenleg nem fogad senkit, mert Londonban rendel. – mondta egy unott asszisztensnő, majd sietve visszatemetkezett a „Könnyen, gyorsan angolul” című gyorstalpaló nyelvkönyvébe.
- És mikor jön vissza? – kérdezte a már egyáltalán nem hiper aktivista a békalány nevében is.
- Talán majd a következő életében. – vetette oda unottan a hölgy – De okvetlenül megkérdezem tőle, amint én is kiérek. Hová küldjem a választ? – kérdezte a jól ismert „ne felelj, mert sikítok!” hangsúllyal.
- Most mi legyen? – kérdezte a békától a passzivistává züllött fiatalember, ám mire az belekezdett volna a „Csókolj meg!” elmutogatásába, már el is indult az országban maradt egyetlen jól megfizetett pszichológusnak, az udvarinak a rendelője felé. Mire odaértek, már hosszú sorokban kígyóztak a szerelmi bánatú királyfik, a magukat túl komolyan vevő udvari bolondok, a sörhasú fitneszguruk, a visszadobott kéziratú elsőkönyves szerzők, a rivaldafényből kiesett celebek, a napvilágra került cölibek, a kápók és a kópék, a Batmanek és a bitmanók, sivárak és a sóvárok, Hófehérke és a hét törpe, Ali baba és a negyven rabló, valamint két ember kivételével mindenki más.
Ez a két ember, Gombás őrvezető és a dakota törzsfőnök, a pszichológiai kataklizma idején gondtalanul lábteniszeztek a laktanya gyakorlóterén.
- Elég, nem bírom látni ezt a szenvedő embertömeget! – sikoltotta az udvari pszichológus, majd kivetette magát a palota szuterénablakán és elgurult világgá.
- Na, ezzel is csak kevesebben vagyunk! – töprengett a kétéltű királylány és kiugrált a lábtenisz pályára, ahol az izzadó lábú hadfi 6-4, 2-6, 6-3 után 2-1-re vezetett és ő adogatott. Labdája a dakota törzsfőnök ólábai között védhetetlenül vágódott az alapvonalra.
- GÓÓÓÓL! – ordította az őrvezető nyakába ugorva a békalyány és megcsókolta a potenciális megmentőjét.
- GÓÓÓÓL! – ordította az őrvezető is és visszacsókolta…
…a következő pillanatban két béka csókolózott a porban. Egy majdnem bájos és egy szörnyen büdös lábú.
- Na, ugye, hogy én nyertem! – lopta el a labdát a dakota törzsfőnök és hazaugrott enni.
Aznap békapörkölt volt vacsorára…

2019. június 26., szerda

Vallásháború

Messi ás (Frady Endre felvétele)
Lionel Messi a nyári futballszünetben a farmján kertészkedve gyalogsági ásóval próbálta fegyelmezni a földhányásokból előbújó, vakondnak öltözött paparazzikat.
- Odanézz anyjuk, a Messi ás! – kiáltotta az otthon maszekoló toronydaru kezelő szomszéd a húsz méter magas vasbeton kerítésen átlesve.
- Micsoda?! Messi ás?! – kérdezte kubai szivartól öblös orgánummal a nagyothalló toronydaru kezelőné alias anyjuk.
- Mi?! Csoda?! Messiás?! – hangzottak innen-onnan a futótűzként terjedő kiáltások. Az emberek olyan iramban kezdtek gyülekezni, mintha valaki akciós megváltást ígért volna. A tömeg egy emberként vetette rá magát Lionel Messire, aki a mindig nála lévő labdák egyikével átcselezte magát a csődületen és az első adandó hálóba bombázott.
- Odanézzetek, hogy dagad a hálónk! – ámultak el a helyi halászok – Valami különleges gömbhal került bele!
- Újabb csoda! – ért oda az eksztázisba került embersereg.
- Ugyanígy rúgta be annak idején Dávid is a góliát! Ő is Dávid fia! Az új Messiás! – hörögte szívéhez kapva a falu bölcse és boldog mosollyal előbb összeesett, majd felkelt.
- Aszta’, feltámadt! – kurjantotta Vak II. Béla partjelző és automatikusan lest jelzett. Az egy pillanatra futballszurkoló csőcselékké vedlett tömeg reflexszerűen megverte, majd tovább hullámzott. Ekkor Cristiano Ronaldo mintás sapkájú kommandósok jelentek meg a színen és hanyatt vetődve szanaszét ollózták a zajos híveket. A tér hamarosan üres lett, csak a vérszagra gyűlő éji vadak csámcsogása hallatszott.
Az új vallás azonban, akárcsak névadója, megállíthatatlannak bizonyult. A hatalom ugyan egy darabig üldözte Lionel Messit, ám ő gyorsabbnak bizonyult, sőt labdával még annál is gyorsabbnak.
A messianizmus nekilátott illegális, ám önfeledt térhódításának. A házfalakon elkezdtek megjelenni a
   Csupán a messianiszta
   Lélek lehet kristálytiszta!
szövegű hitvalló bökversek, a lakók őszinte örömére, ugyanis ilyenkor a felsőbb szervek rögtön intézkedtek és az évtizedek óta elhanyagolt felületek órákon belül friss festést kaptak. Ez ugrásszerűen megnövelte a hívők számát, egyre többen merítkeztek a kapufák közé, teljes terjedelmükkel áthaladva a gólvonalon. Sok pap is engedelmeskedett az új hitnek, hátha csurran-cseppen valami.
Amikor pedig a római pápa, akinek a trónra lépésekor a hívek a Vatikánt maguk között elnevezték Ferenc városnak, egy „Cölib vagyok, ments ki innen!” felkiáltással maga is messianiszta hívő lett, a vallási világ felbolydult és megháborodni látszott. Míg konzervatív teológusok a pápát ki akarták tiltatni még a világegyetemről is, addig egy forradalmi szellemű hittudós, Dr. Kegyelem Kösztöny megalkotta az ökomenizmus alapegyenletét:
           HÁROMSÁG – KÉTSÉG = EGYSÉG
- Fantasztikus! – ujjongtak, akik elolvasták és érteni vélték.
- Marhaság! – legyintettek, akik vették a fáradságot és átrendezték.
A messianizmus hatására a hétköznapokban radikális dolgok történtek: a vakok látható vermekbe estek, a süketek haltak, mert elütötte őket a csilingelő villamos, a bénák pedig mankóikat eldobva akkorát estek, mint az ólajtó. A szegényeknek is hirdettetett a jó hír, aminek hatására valamivel boldogabban haltak éhen.
- Messi az isten és Jordi Alba az ő prófétája! – hirdette egy önjelölt prédikátor, ám többen lehurrogták:
- Luis Suarez az ő prófétája, neki adja a legtöbb gólpasszt!
- Ő maga viszont Jordi Albától kapja! – halálhörögte a frissen megkövezett prédikátor és a hosszú gólpasszok éjszakáján kitört az évtizedekig tartó vallásháború, melyben a hívőket kőkeményen megtizedelte az állami hitadó. Az ez elleni harcban sok mártír született. Illetve ők már korábban megszülettek, most csak meghaltak.
Mindezek a szörnyűségek addig tartottak, amíg egy napon a megöregedett Lionel Messi belefulladva egy cselébe meghalt, majd feltámadt, felemeltetett az égbe és a Nap helyén vakítóan fénylő Aranylabdák kezdtek világítani.
- Csodacsatár! – jelentette ki a hatalom és államvallássá tette a messianizmust.
Azóta a máglyák már nem a Messi, hanem a Cristiano Ronaldo hívek alatt égnek.

2019. június 19., szerda

Globális hőizé

Égből napsugarat lőnek,
Sehol sincs híja a hőnek,
Teniszpályán ég a salak,
Verítékeznek a halak,

Sarkkörre migrál a csiga,
Sivatagosodik Riga,
Sünbabát olvaszt a tűs öl,
Gyík a fridzsiderben hűsöl,

Westernfilmben ég a ló busz,
Párolog az egész glóbusz,
Vízgőzzé forr a sarki jég,
Sok munkavállaló kiég,

Szétfolyik a Terminátor,
Panelba tart, aki bátor,
Cápa nyála porrá szárad,
Aszalt Szilvás- lesz a -várad,

Konyulnak a hajóorrok,
Globálisan fel-felforrok
S olvad rólam minden izom…
Legjobb lesz, ha légkondizom!

„Jaj, de jó, hogy sivatagosodunk! Végre nekünk is lesz homokos tengerpartunk pálmafákkal és légkondicionált luxushotelekkel! Jönnek a turisták, dől a lé és nem kell folyton megszakadni a munkában a mindennapi betevő vodkáért!” /Kristap Prusaks, rigai lánclazító kisiparos/

„Ne légkondizz költő pali,
Mert megütlek, mivel pölö
A légkondi is az oka,
Hogy borul a globál öko!”
/Dr. Kancsal Kenéz, ökológiai lábnyom szakértő és műkedvelő fűzfapoéta/

„Néhol a hőgutát kapott költő össze-vissza beszél értelmetlenül, mint ahogy szokása a rémtetteiben. De az is lehet, hogy a másik felénél nem volt beszámítható, ami jól sikerült???” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Csak a második fele?!
Na, most aztán kifele!
Szikkasszon szét a Nap! Én
Maradok benn kanapén.”
/F. Endre, a reál kolléga költőkollégája/

„Nem tudok hűsölni a fridzsiderben, mert állandóan rám nyitják az ajtót a csapatokban özönlő migráns hüllők!” /a gyík/

„Frady versel hébe-hóba,
S jut a verssel Kondi Showba!
Többi költő?! Szegény pára!
Így lett meg a klíma ára!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Nincsen itt már hébe se hó,
Olvadt, mint jégfali echó,
Amúgy szép, mint Déva vára,
S ennyi elég is volt mára!”
/F. Endre, a humán kolléga költőkollégája/

„A megélhetési munkavállaló nem a globális felmelegedéstől ég ki, hanem az önkéntelenül vállalt sok munkától és az eszméletlenül kevés fizetéstől, úgyhogy pártunk követeli a teljes körű munkanélküliség és a jóléti ingyenélés azonnali bevezetését! Legyen minden egyre ingyenesebb!” /Demagóg Dezső, a Léhűtők Országos Pártja (LOP) listavezetője/

„Ha én mondom, akkor nincs globális felmelegedés! Ez egy orosz és kínai hekkerek által terjesztett liberális bulvármédia hiszti! Amíg én itt vagyok, addig nem az elsivatagosodástól kell félni, mert azt megállítom a határkerítéssel, hanem tőlem!” /Donald Trump, amerikai elnök/

„Pusztító a hőség,
Ha a máglyán hős ég!
Szomorú a sorsa,
Nem segít rajt’ sör se!”
/Jean Dark-Beer, Jeanne d’Arc méltán eltitkolt unokaöccse és a barna sör állítólagos feltalálója/

„Mi ez a pelenkadúsító szellemi salakanyag, ez a sokatmarkoló semmitfogás?! Hogy írhat globális mindenfélékről egy lokális senki?! Nem az a baj, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, hanem, hogy erre a célra nem a saját fafejét választotta! Frady Endrét a hő zavarja, mindenki mást – beleértve engem és anyámat – pedig Frady Endre! Anyámnak megígértem – és a programom részét is képezi – hogy amint főpolgármester leszek, rendeletileg tiltatom ezt a degenerált éhbértollnokot ki, a műveit pedig be!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Nem kell félni a globális felmelegedéstől! Az csak olyankor jelentkezik, amikor edzés előtt a szokottnál erősebben melegítek be és a pörgős felugrásom közben léket fejelek az ózonpajzsra.” /Chuck Norris/

2019. június 12., szerda

Savhatás

Ödön bácsi belelépett
Ezer hektó kólába,
Kiáltott egy nem túl szépet,
S lemállott az ólába.

Szállt a jaja, úszott TAJ-a,
Eme kóla-tó tágas,
S óláb híján azóta ja
Létformája tótágas.

Amin most jár, az a kesztyű,
Kapcára nem kő’ kelme,
S immár nagycirkuszban lesz, tyű,
Világnagy szám őkelme!

„Bréking nyúz! Kilukadt a kólagyár! Senki se menjen a közelébe, mert a savas vegyszer szénsavas üdítő mindenkiről mindent lemar esetleg bőrhámlást okozhat!” /Kokáncsomótkereső Pepszin, sajtószóvivő/

„A bréking nyúz! Annak ellenére, hogy a brékeléshez vett médincsajna ingemre az volt ráírva, hogy száz százalék pamut, mégis teljesen nejlon, amire allergiás vagyok és most tiszta kiütés a testem és vakarózok, mint az állat! Vessem magam kólába?!” /Breki, a brékelő béka/

„Én rendszeresen szokok kólát inni, mer’ az eltünteti a vesekövemet! Igaz, hogy egyúttal a vesémet is, de legalább nem lát bele a rendőrnyomozó úr a kihallgatáson!” /Enyv Ede, bolti tolvaj és vattacukor díler/

„TAJ kártya híján nem kaphattam kedvezményes műlábat, úgyhogy kénytelen vagyok a porondon lábatlankodni. Most fejjel lefelé élek, mint az ausztrálok, az új-zélandiak meg a Batman. De kár, hogy a baleset reggelén elfelejtettem bekenni az ólábaimat saválló visszérkenőccsel!” /özv. Ösztövér Ödön, nyugdíjas zsoké/

„Ödön bácsi valódi világszám! Megérte leszerződtetni! Amióta ő nálunk tótágaskodik, azóta egyre több követője van és rengetegen lábatlankodnak a nézőtéren! Dől a kólalé!” /Porondi Pöndör, cirkuszigazgató/

„Jajjj, ez igen. Ez annyira ZS kategóriás rettenet már, hogy versenyezni lehetne vele a bűn rossz kategóriában. Kíméletlen, szókimondó és szó szerint fáj olvasni....” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„ZS, mint zsűrizhetetlen, reál úr? Esetleg zsírégető? Zsigerbrúgató? Zsizsikirtó? He?!” /Frady Endre, költőgigász/

„Zs, mint zseniális. F, mint feketeöves. K, mint káprázatos. Az mindenesetre biztos, hogy nem átlagos olvasói erőfeszítéseket kíván a szöveg. Hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Mensa Hungariqa rendes tagja által saját agyúlag begépelt vers pusztán arról szóljon, amiről szólni látszik. Ugyan már, képtelenség! Léteznie kell egy szofisztikált jelkulcsnak, egy kifinomult algoritmusnak, melynek alkalmazásával a szöveg betűi megfelelő sorrendbe kerülnek, az enigmatikus üzenet feldolgozhatóvá válik az olvasótábor halandó tagjai számára is, és a befektetett alkotói energia hasznosul. Kollégák, a feladat adott, és a remény hal meg utoljára.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Juvéban a gól ára
Magas, futja kólára!”
/CR7, a Juventus góllövő droidja és műkedvelő fűzfapoéta/

„Ugyan már, ezt a kétsorost biztosan nem a CR7 írta! Ő sosem inna kólát, mert tudja, hogy egészségtelenebb, mint lenyelni egy hangsebességgel közeledő helikoptert!” /Bulvár Bölénc, oknyomozó újságíró/

„Én egyszer ásítás közben lenyeltem egy hangsebességgel közeledő helikoptert, de nem akadt meg a torkomon, mert leöblítettem másfél hektó kólával. Másnap ütős volt a székletem.” /Chuck Norris/

„Mi ez a verslábszagos ízlésficam?! Mi ez az alpári agyzsírégetés?! Frady Endre, ez a költészet virágoskertjébe beszabadult irodalmi dinoszaurusz, ez a lelki taposóakna, ez a minden kulturális mázt levedlett szellemi ganajtúróbogár a gyomorforgató lábatlankodásával politikailag akarja ellehetetleníteni a Sétáló Budapest című főpolgármesteri programomat! Anyám szerint kézen állva is lehet sétálni egy amúgy is feje tetején álló városban, de eltiltottam a véleményétől! Frady Endrének meg azt üzenem, hogy (…) na, jó, nem mondom ki, mert klerikálisan prűd anyám visszakézből úgy vágna szájon a sodrófával, hogy napokig keresgélhetném a fogaimat a székletemben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tisztelt költő úr! Amint látja, két legnagyobb példaképének, Chuck Norrisnak és Puzsér Róbertnek is a saját széklete jutott eszébe az ön legutóbbi verséről. Nem gondolja, hogy ezen a negatív csúcson kéne abbahagynia és szögre akasztania a magát? Ha utóbbi nem megy önerőből, akkor vegye igénybe szerény szolgáltatásomat! Ha másokat is beszervez, tudok csoportkedvezményt adni.” /Dr. Kotász, diplomás hóhér/

2019. június 4., kedd

Egészségügyi tíz stáció

Római kori tíz stáció /NASA időgépes felvétele/
Egy – rám esett a hegy
Kettő – elgyengültem ettő’
Három – rendelőket járom
Négy – sebbe köp a légy
Öt – csöppfertőzés jött
Hat – kenőcske nem hat
Hét – műtét nem mű tét
Nyolc –főorvos úr morc
Kilenc – kéz pénz: Henc! Tizenegyes!
Tíz – zsebbe bele bíz’
Bár be biza, deviza,
Eltemetnek, sréviza.

(haláltánc!)

„Kezezés, magyarul henc után csak akkor jár tizenegyes, ha az a büntetőterületen belül történt, a kéz kereste a labdát és a videobíró megadta. Köszönöm, hogy befújhattam!” /Vak II. Vid, csörgőlabda játékvezető és braille író/

„Nem tíz stációról kellene bérbrekegni, hanem a tízparancsolatot betartani és akkor nem lennének betegek és az egészségügy is sokkal jobban teljesítene!” /Dr. Kókler Kristóf, az Egészségtelenségügyi és Gyermekéheztetési Szaktárca főminisztere/

„Igaza van a miniszter úrnak, tényleg be kellene tartani a tízparancsolatnak például a Ne lopj! részét és az így megmaradt rengeteg közpénzből az egészségügy tényleg jobban teljesíthetne.” /Hullajelölt Hümér, minimálbérrettegő/

„Na, Hullajelölt polgártárs, maga hamarosan nem csak jelölt lesz, ha nem fejezi be ezt az EU-tanáziás bérrettegést és nem gyógyítom ki ebből kézrátétellel! Csapja csak bele hirtelen a bal arcát a jobb tenyerembe, majd jó keresztényként a jobbat a balba! MOST!” /Csávás Kálmán ütnagy, a Tenyeres Ősmódszerrel Gyógyítók (TŐGY) ideológiai ökle/

„Üzenjünk Brüsszelnek, hogy küldjön több pénzt olyan speciális kórházakra, amiknek a közepén szép zöld gyep van, körben pedig hetvenezres lelátó!” /választási plakát/

„Bús közmunkás, hogyha éhen
Ás sírt, akkor gyakran sréhen.”
/Ragrím Rezsőné Renegát Rezsilla, felforgató fűzfapoétanő/

„Még hogy sréhen! Az ISO minőségbiztosítás bevezetése óta a sírhelyeink alaprajzi tájolása szinte sosem hagy kívánnivalót maga után! Legalább is eddig még egyetlen eltemetett sem panaszkodott a fekvésirányára! Amúgy épp most volt nálunk az audit és az auditor vett belőle egy magának egy új Audit.” /Hamvasztó Szerda, az Országos Temetkezési és Spór Hivatal minőségbiztosítási főelőadója/

„Mondottam, ember: viríts, és bízva bízzál!” /Tribjúttu Imre: A Páciens Tragédiája/
+
„Anima sana in corpore sano. Bis dat, qui cito dat, nil dat, qui munera tardat. Dum spiro, spero. Errare humanum est. Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus. Virescet vulnere virtus. Homo proponit, Deus disponit. Homo homini lupus est. Ave, Caesar, morituri te salutant! Memento mori! Mors certa, hora incerta. Sic transit gloria mundi.”  /Petrus Grafittus alias F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem az a baj, hogy visszagurult a gyógyszered, hanem hogy rá is ittál!” /F. Endre, a humán kolléga költőgigász kollégája/

„Már Jézus is megmondta, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Ebből is látszik, hogy az egészségügynek egyetlen rákfenéje van: a beteg! Ha mindenki hajlandó lenne egészséges maradni, nem kellene se orvos, se rendelő, se kórház. Az így megtakarított közpénzből pedig minden faluban épülhetne szép új stadion!” /Gyomorforgató Gyuláné Alfábament Anomália, a Bölcsességek Univerzális Gyökereit Utópisztikusan Ténykezelő Alapítvány (BUGYUTA) szókimondási főelőadója/

„Mi ez a bugyuta gyerekvers plagizáció?! Mi ez a lábszagú háztáji helytelenkedés?! Bár egészségügyünk lokális csúcspontjai is csupán békafenékkarcolók, azért még ennél is van lejjebb, sőt sokkal lejjebb! Ezt a sőtsokkallejjebbet hívják Frady Endrének, hogy a ragya verje meg! Legszívesebben addig ütlegelném egy tengeralattjáróval, amíg pépszerű nem lesz, de anyám szerint ez nem szép dolog, mert még belelép valaki! Ugyan, anyám, ki gondolná, hogy ez az amúgy is retekranda líralator majd pont szétkent pépként lesz szép?! Fradyendretakaroggggy!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Ne tengeralattjáróval verd agyon, velem szemben esélytelen Róbert úrfi, hanem az általam hamarosan elbontandó Nyugati téri felüljáróval! Ott onnantól kezdve úgyis akkora káosz lesz, hogy senkinek sem fog feltűnni egy síkba fejtett holt költő.” /Tarlós István, főpolgármester/

„Fiatal koromban egyszer rám esett a hegyről egy tengeralattjáróval próbaterhelt felüljáró. Egyik kezemmel a felüljárót dobtam vissza a hegyre, a másikkal pedig a tengeralattjárót a vízbe. Utána a legjobb barátom szólt a hegynek, hogy emelkedjen fel és vesse magát a tengerbe, majd az így keletkezett síkságot szőnyegként felcsavarva hajnalig buliztunk a borrá változott parti vízben.” /Chuck Norris/

„Csak jelezni szeretném, hogy a tengeralattjáró nem a tenger alatt jár, hanem a tengerben úszik, mivel a tenger alá csak a mélytengeri ásóbékák és a szovjet metrópajzsok tudnak lejutni. Ja, és természetesen Chuck Norris!” /Kákacsomóssy Kösztönyné Szőrszálhasogató Szotyilla, az Antitalentum Gyógyegereket Alapos Sürgősséggel Kijavító Alapítvány (AGYASKA) fővezérigazgatónője/

„Az egészség nem más, mint a betegség ideiglenes hiánya. A betegség hiánya, azaz az egészség tehát hiánybetegség. Ha nem lenne betegség, hiányt szenvednének és éhen halnának az orvosok. Ennél fogva követeljük az egészség visszamenő hatályú haladéktalan betiltását! Arccal a műtő felé! Gyógyítsunk mindhalálig!” /Dr. Vérgőz Viadukt, a Gyógyítva Irtó Laikus Orvosok Klubja (GYILOK) főfelcsere/

„Ceterum censeo endrefradynem esse delendam.” /Marcus Porcius Cato Maior (Kr.e.234 - Kr.e.149)/

Az öreg Cato

2019. május 13., hétfő

1%

Százaléka kultúrára
Adódnak idén is egy lett,
Amit nagy örömmel vár a
Gerje-Party Fúvósegylet.


https://www.facebook.com/1555166871450214/posts/2078425252457704/

Hangyaszorgalmú 1% gyűjtés (a NASA felvétele)

„Teljes tüdőnkből köszönjük az ingyen reklámot, költő úr! Cserébe örömmel elfújjuk a nótáját.” /B. Tivadar, a költő klarinétos mérnökkollégája és a GPFE főmérnöke/

„Ez esetben a Bitlisztől a Silavzjú jejejét kérném, ha lehetne! Valami önfeledt szaxofonszólóval megbolondítva!” /F.Endre, költőgigász/

„Felmerültek kérdéseid?
Adódnak a válaszok!
Fúvósegylet? De jó ötlet!
Hol a számuk? Nálatok?”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem kérdezősködni kell, humán úr, hanem szörcsölni a neten! Na google-jon a gépe elé és klikkeljen, oszt’ dől a lé!” /Hekker Hömlöny, az Adótokból Lenyúlunk Magunknak Alapítvány (ALMA) bitlovagja/

„Nehogy már egy fúvószenekarnak adjam az adóm egy százalékát! Még megfújják!” /Dobos Dezső, a Tamtam Tánckar ütőse/

„Ne emberkedj, Dezső, mert a fejedre húzom a lóbőr dobodat és elfújlak, mint havasi hangorkán a pianissimo-t!” /Tüdő Tádé, metáltubás és hangerőművész/

„Fújd, ki tudja, meddig fújhatod, mikor lesz a nyűtt fagottbul bot!” /Csőrösmarty Csuhály, fafula faragó/

„Jaj, a konkurencia a jobb reklámkampányával elviszi előlünk a nagy lóvét és jövőre sem tudjuk majd kiszidoloztatni a rengeteg rézfelületünket! A rozsda marja meg Frady Endrét!” /Trombitássy Tibor, a Taktapölöskei Trottyos Tűzoltózenekar tamburmajorja/

„Szemenszedett hazugság, hogy az adó közhasznú alapítványoknak adható egy százalékát csak kultúrára lehet költeni! Mi lesz így velünk, a társadalomból igazságtalanul kitaszítottakkal, he?! Megszurkálom, költőkém, amint jó magaviseletért szabadulok!” /Gyilok Gyula, a Tényleges Életfogytiglani Szabadságvesztést Töltők Alapítványa (TÉSZTA) legtöbbrendbeli rangidőse/

„Nem kaphatnánk inkább mi azt az egy százalékot? Vagy legalább egy kis meleg leveskét?” /Csontvázi Csömölcné Éhkopp Édua, a Rendszeresen Éhező Pedagógusok Alapítványa (RÉPA) megélhetési megbízottja és középiskolai énektanár/

„Bérrettegő pedagógusnők ne rinyáljanak az állítólagosan nehéz megélhetésük miatt, hanem menjenek hozzá kőgazdag mérnökökhöz és szüljenek, szüljenek, szüljenek! Lehetőleg tehetséges gyerekeket, akikkel valóra válhat majd a közös nemzeti álmunk, a Bajnokok Ligájának főtáblájára kerülés! Szingli hordák, irány az anyakönyvvezető!” /Csávás Kálmán főnagy, a Nemzetfogyást Ellensúlyozó Mélymagyar Állami Rendészet (NEMÁR) ideológiai ökle/

„Elnézést kérek, hogy én is csak pedagógus vagyok, nem kőgazdag mérnök! Az adóm egy százalékának adminisztratív kezelési költsége magasabb, mint maga az egy százalék, úgyhogy csak kárt okoznék, ha bárkinek odautalnám.” /Csontvázi Csömölc, középiskolai matematika-fizika szakos tanár/

„A sok kicsi sokra megy,
Maghalmaznak bokra: hegy.”
/Debil Dezsőné Szimpla Szotyola, a Paci Laci gyereklap szellemi szint szikkasztója/

„Százalékot adni Gerje
Partynak, szívem ingerje.”
/Rémrím Rezsőné Kalácsszívű Klapancia, a csömöri csavargyár faliújság felelőse/

„A kristálytiszta keresztrímek Edson Arantes do Nascimento-jaként lokálisan elvilághíresült Frady Endre madárfüttyös önfeledtséggel és a visszaható birtokos eset birtokbavételével kapcsolja össze az összekapcsolhatatlant, jelesül a tüdőbemarkoló zenekultúrát a zsebbeharapó adórendszerrel. A népszerű költő oldalvizét meglovagoló Gerje-parti túrázók anyagilag sikerorientált hullámverése az idei lírafesztivál lokális csúcspontjának ígérkezik. Feleim, fesztiválozzunk!” /Örömpörkölt Ödönné Lelkes Lenke, az Albertirsai Hírharsona témafelelőse/

„Mi ez az önfejű szégyentelenkedés, ez a degenerált elmekipárolgás?! Miért kell nekünk az adóbevallás küszöbét átlépve szügyig gázolnunk az elénk fröcskölt irodalmi bélsárban?! Ne lássam anyámat neglizsében gerelyt hajítani, ha főpolgármesterként nem tiltom ki a sétáló Budapestemről ezt a begerjedt fúvós partit, amiért ezt az elvetemült fűzfapoétát versírásra ösztökélte! Frady Endre puszta léte az emberiség elleni bűntett!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban kaptam egy trombitát, de amikor tele tüdővel belefújtam, a súrlódástól megolvadt, szétfolyt és csak egy forró réztócsa maradt utána a padlón.” /Chuck Norris/