A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 23., szombat

Zenevonat

Dobol-döböl zajvonatom,
gi nótát fuvaroz már,
Miközben száll, mint az atom,
j, akár egy rám ült rozmár.

Szól a nóta, bőgve hallom,
zongok, de fülem túl ép.
Tiszta hang nélküli dal lom
Dobódik, ha sínre nyúl lép.

Dobódik, ha sínre nyúl lép,
Tiszta hang nélküli dal lom.
zongok, de fülem túl ép,
Szól a nóta, bőgve hallom.

j, akár egy rám ült rozmár,
Miközben száll, mint az atom,
gi nótát fuvaroz már,
Dobol-döböl zajvonatom.

„Jééé, ez visszafelé olvasva pont annyira értelmetlen, mint előre! Apa, muszáj volt ezt megírni?” /Frady Fanni, a költő kislánya/

„Muszáj! Tudod kislányom, ha belülről feszíti az embert, akkor muszáj.” /Frady Endre/

„Ne feszüljön itt bélnótás költőcske! Na, jöjjön, kap egy emberes beöntést, oszt’ minden rendben lesz!” /Brünhilda főnővér/

„Csak ritkán utazom zötyögős vonaton, mert folyton hasba szúrom magamat az agyaraimmal. Brit tudósok szerint magyar vasútvonalakon több rozmár sérül meg, mint a világűrben.” /egy rozmár/

„Idióta brit tudósók!” /nem brit tudósok/

„Be kell vallanom, hogy bár órákig röpködtem az űrben, de én sem láttam egyetlen saját agyarával hasba szúrt rozmárt sem.” /Jurij Gagarin/

„A költő a lelki és a fizikai zene párhuzamával a már-már platóni síkok közötti föl-le járkálást énekli meg a maga loncsos-bozontos piszén-pisze kölyökmackó módján, miközben a szférák zenéje egy klasszikus kötött pályán mozgó járműben, az emberi létet szimbolizáló zajongva zenélő vonatban materializálódik. Bár a költőre úgy nehezedik a világfájdalom, mint egy agyarával önnön hasát szurkáló rozmár, mégis kész sínfékezéssel dal lomba szórni zene nélkül mit érő életét, hogy megmentse a sínre szaladó buta nyulat, aki nem más, mint a sosem felejtő okos elefánt anti-princípiuma. Novum legatum, altus furunculum!” /Litera Elalélia, középiskolai magyartanár és Avon tanácsadónő/

„A vádlott a témát és a címet az LGT-s Presser Gábortól, a szolmizálós formát az Alma Együttes Dodó Macijáról, a szellemi színvonalat pedig a Homo Szepyensz nevű evolúciós zsákutcától plagizálta. Az ítélet felnégyelés. Jó magaviselet esetén harmadolás is lehetséges.” /Dr. Bitófássy Vladtepes, Tapló vérmegyei főispán/

„A nagy számok törvénye alapján egyszer minden költő írhat egy jó verset. Úgy tűnik, hogy Frady Endrére a nehézkedésen kívül semmilyen más törvény nem hat. Csak nehogy ránk essen! A jelenség előtt értetlenül állunk. Illetve anyám már ül, mert figyelmeztettem rá, nehogy eltalálja egy esetleg alacsonyan szálló költő. Remélem, egy csalános fenyőerdőbe zuhan! Gravito ergo zumm!” /Puzsér Róbert, egyre műveltebb kritikus/

„Hálával tartozunk az eltévelyedett költőbáránynak, mert verseit olvasva kétségbeesett emberek tömegei fordulnak az Úrhoz és a feloldozás reményében zokogva gyónják meg gyilkos gondolataikat.  Alig várjuk, hogy egy vatikáni táncmulatságon saját szemünkkel lássuk a költő urat Kanosszát járni.” /Ferenc pápa/

2013. január 21., hétfő

Macskazene


Meditál a kandúr.
Amit zümmög, zen-e,
Melyben ritkán van dúr,
Vagy tán kelta zene?

Csupasz hangja tar moll,
Reinkarnál delejt
S karmájával karmol,
Felemel, majd elejt.

Buddhista, vagy amis?
Tekel-e, vagy mene?
Á, csak rohadt hamis
Kóbormacskazene!

„Vegyük észre, hogy ez a vers valójában egy pszeudo-kozmikus összerezdülés, melyben a kandúr mint a költő reinkarnálódott asztrálteste van jelen és együtt rezonál a nagy Baharvadhalarma főimámmal, miközben a Szaturnusz önnön gyűrűibe szorulva próbálja leszakítani magáról a mágikus delejkötelékeket! Vegyes sikerrel. /Yog Hurt kilencedik zenitszintű főjógi/

„Ki a nyavalya kevert bébitápszert és izomnövelőket a kajámba?! Kihíztam a rohadt gyűrűimet!” /Szaturnusz/

„A zen buddhisták nevében kikérjük magunknak, hogy egy debil költő miatt elveszíteni kényszerültünk a hosszú évszázadok alatt felhalmozódott nyugalmunkat és béketűrésünket! Eddig őt is ugyanúgy szerettük, mint a ganajtúró bogarakat, de ennek most vége! Ha meglátjuk… Ott van! Kard ki kard! Nem kell élve elfogni! Vééér!!! Rohaaaaaam!!!” /Budd Zencer és Clerence Hell/

„’Költőcske szerint egy kóbor / Macska lelke bármit kibír?!’ Elnézést a kancsal rímért, de valahogy ki kellett fejeznem, mennyire sért egy öntudatos szabad négylábút egy kopaszodó köpcös kétlábú hólyag sztereotípia puffogtatása! Na, megállj csak, te nyálkabőrű! Jössz te még az én utcai vizelettócsámba!” /Oriza Triznyák kóbor macska/

„Hahaha, az mán szentigaz hinnye, hogy kevés dolog lehet büdösebb egy macska vizeleténél! Tán csak két macska vizelete! Hahaha! (félliteres köpés)” /Ihajcsuhaj Tocsmák tajtparaszt/

„We are very happy, that a locally world-famous Hungarian poet has mentioned our modest name in His latest poem!” /James Candoor the lead guitarist of the Cat Music Band/
„Nagyon boldogok vagyunk, hogy egy lokálisan világhírű magyar költő a legújabb versében megemlítette szerény nevünket!” /Tudhatajtó Jakab a Macskazene Együttes szólógitárosa/

„Fogjanak le! Még többen! Még, még, még, ennyi nem elég! Minden lefogó hozzon magával még egy lefogót! Ez az! Eddig csak verbálisan voltam állat, de ennek a sötét középkort is rózsaszín koradélutáni babazsúrrá relativizáló inkvizíciós hatású rettenetnek a hatására már tettlegességig is fajulnék, ha nem lógna rajtam ötezer önfeledt ördögpofájú bulvárstatiszta! Anyám, bárcsak hétszer szültél volna meg, de térben és időben mindig nagyon távol Frady Endrétől! De nem! Nekem pont ennek a kényszerzubbony-szökevénynek kell a kor- és honfitársának lennem! Bárcsak cellatársa is lehetnék! Ott nem fogna le senki és úgy ráhúznám a tele küblit a fejére, de úgy!!!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Zenem nélkül mit érek én?” /Máté Buddha Péter/