2009. augusztus 31., hétfő

Zákeus


(Lukács 19:1-10)

Vagyonilag rájuk verek,
S utálnak a jóemberek.
Homlokukon haragredő
Jelzi, jő a fővámszedő,

Azaz én, a szipoly-állat,
S körbevesz a közutálat.
Híján bármi kegyes tettnek,
Jerikóban nem szeretnek…

Sok hát állja el most utam,
„Fel vadfügefára!”-futam
Indul, mivel kistermetű
Vagyok (s többek szerint tetű…).

Mozgalmas kép, amit látok,
Öklöt ráznak felém: „Átok!!!”
Jő egy ember s véle tömeg,
Körbezsongják egyre, ő meg

Épp mielőtt tovahaladt
Volna, megáll fácskám alatt.
Úgy mosolyog rám, mint aki
Régről ismer, s felszól: „Zaki!

Szállj le! Szállnék meg én máma
Szállásodon. Jó?” „Jó!” Ám a
Tömeg szitokszókat hörög
(Többség héber s van pár görög):

„Itten- s puszta léte ma pech!
Mester, ő a helyi APEH!”
Hirtelen mint megtért tetem,
Magam lába elé vetem,

S tovább rontván rossz renomén,
Bűneimet bevallom én…
S mint jótékony ős-Bankomat,
Szétosztom a vagyonomat!

Szóla Istenemberalak:
„Rád leltem, most megváltalak!”
S víg szívvel, mi nem épp Ványa
Bácsis, vagyok tanítványa!

Tetszés

Élményem volt, közel halál!
(Elmondom, csak ne ily dőre
Szemmel nézz, ez szíven talál!)
Meghaltam egy kis időre!

Minap történt eme eset,
Hűdött egyet szívem széle,
S petyhüdt testem hanyatt esett,
S kérdezgették rólam: Él-e?

Vizitált egy orvos sasszem,
Majd’holtvoltom néki tetszett,
S így szólt: Szerencsénk van, asszem,
Halottból most látunk tetszet!

Én most kendet installálom.
- Mondta, s szívem újradobbant!
Alagútvég-fényi álom
Eltűnt, s nyögtem Soha jobban…-t.

Így történt hát vélem csoda,
Feltámadtam, miként Lázár,
S élek bár, de vágyom oda,
Égbe szökni, mint a gázár!



RÉMHÍR

Elterjedt, hogy szívem megállt!
E rémhírtől áll meg eszem!
Cáfolattal szerzek egált,
Ezennel hát közzéteszem:

Üzemorvos (rendes évi)
Gyorsabb volt, míg megvizsgála,
Mint ahogy múlt Éden Évi
Által tartott alma-gála.

Egészségem, mint a mókus
Fenn a fán, mi makkot terem.
Nem vár Kútvölgyi, se Rókus,
S lakóhelyem nem kórterem.

Vég-híremmel le ne égess!
Legyek gyászfekete korom?!
Testem-lelkem egészséges,
Messze még a holti torom!!!

(asszem…)

Egybekelne...


Egybekelne juh és bálna,
Viszont tiltakozik Juh Párt:
Sok száz bálna hova állna?
Letipornák az ifjú párt!

Behabzik az ürömapós,
(E cet savanyú és hiú):
Sebaj, bálnalánykám kapós,
S más is kérte! Rozmárfiú!

Jő lagzira sok bő rozmár,
Nászajándék cserzett juh-héj,
Cetséf birkát trancsíroz már,
S bőszen bőg a bosszú-juhéj!

Belsőhangverseny


Mélabúg a világfáj-dal
S interferál ízirájddal.
Depresszóban életöröm?
Hasadt agyam ezen töröm.

Örömpörkölt? Melankóla?
Vessen véget már a Stohl a
„Hogy is vagyok?” szavazásnak!
Emelnek, vagy mélyre ásnak?

Fájó agyam két félteke,
Nyom és feszül. Vajh féltek-e,
Agyvizem, hogy rátok zúdul,
Én meg gágogok csak lúdul?

Legyek ó-rosszkedvű Kolja,
Aki magát öngyilkolja,
Avagy inkább Kacaj Kázmér,
Ki travol tán s diszkólázmér?

Ki dönt, hogy a lelkem mélye
Szurokszutykos sötét éj-e,
Vagy fényesre kukorékolt,
Nagy kékválasztékú égbolt?

Két irányból hívnak partok,
Magam döntök, attól tartok.
Jobb, avagy bal partitúra
Szerint leend parti túra?

Kívül-belül hang-ár zajlik,
Egyre tágul bennem zaj-lik,
S hangár-szerű koncertterem
Vagyok már, ki csendet terem.

Csendőrök mind hazamennek,
Csend a lelke a Mindennek.
Hopp, most csend el, Frady Endre,
Mire vágysz, a Happy Csend-re!

2009. augusztus 27., csütörtök

Lat a'la lat


Itt látszik sok nyom a latban,
kinyomolvasom, hogy hat ban-
-tu törzsfőnöknő a tettes,
lábméretük harminckettes,

s elloptak hat totemállat.
Inkognitóban mint ál lat,
míg nyomukat latolgatom,
agyamban nő, mint az atom-

-bombagombafelhő, felis-
-merés, hogy itt van más jel is:
Vagyok hat pár lábú nőci
harminckettes bantu kőci-

-bőbe bújva s tucat karom
(végén hatvan lakkos karom)
totemállszakállszőrfedte…
Vajon a törzs észrevette?

Hátbabámul néhány manus
s bőgve kerget, ez már gyanús.
Szöknék, mint szögtelen lator,
Ám felbuktat lógó lat orr…

Miért ál lat elé áll lat?!
Ó, én három elll-es álllat!

2009. augusztus 26., szerda

Ingó inggyári ingatlan


(avagy vagyon az agyon)

Inggyárunk az ingatlan-e,
Vagy csak néha ingtelen?
Üzlettársam így szól: Na ne
Inogj meg most hirtelen!

Nem én ingok, ing a óra,
Akkor is, ha föld se reng.
Legyint s nem is méltat szóra,
Ám előttem földereng

Földrengés, hol ingahalom
Módján gyárban ing sok ing,
S máris hallom saját dalom,
Mint egy up-date singshow-king:

Pöngessed George, püföld Ringo,
Üvöltsétek John és Paul:
Inggyár ingatlanunk ingó,
Hű, yeah-yeah-yeah lettem! Góóóól!!!

A röpködő róka és az öntömő lúd


Száll a róka fáról-fára,
úgy, mint kit egy mókus ellett,
s libát lát ő kétpofára
tápot falni patak mellett.

Vakmerőn, mint ős-finnugor,
Kiben kalandozás-tudat
Forr, őmellé célbaugor,
Meggágogtatván a ludat.

„Mért vagy, mondd hát, ilyen falánk?
Asszed, ettől nő a kondi?!
Belehalsz, mint Drégelypalánk
Védelmébe szegény Szondi!”

„Ne szondiztass, róka-smasszer,
te, ki falombozón loholt,
testem nagyrészt zsíros wasser,
s nem lelsz bennem véralkoholt!”

„Vadbaromfi! Ennek ára
lesz, tebenned zsír a bővér!
Monca', mért falsz kétpofára?”
„Ha már lúd, hát legyek kövér!!!”

2009. augusztus 25., kedd

A gólya és a bödön


Gólyamadár röpül
Keresztül a ködön,
Hóna alatt köpül-
-t vajjal teli bödön.

Szárnyával, ha fel és
Alá verdes ködön
Át, hónaljban kelés
Marad csak s nem bödön.

Ha meg leszorított
Szárnnyal húz át ködön,
Sikoly hallik itt-ott,
Zuhan ő s a bödön.

Míg töpreng a gólya
Fenn szállván át ködön,
Vadászútját rója
Lenn Puskássy Ödön.

Égre mered puska,
Célt kutat az Ödön,
S hull a nagy butuska
Fejére egy bödön.

Vajnemfalós gólya
Menekül a ködön,
S mint ős-falós Trója,
Hősihal a bödön.

Falu végén...


Falu végén kurta kútya
Szomját oltja falu kútja.
Éjjel ástuk ki azt ketten,
Nem is értek minket tetten.

Ketten voltunk: fiú, apa,
Volt is nálunk ásó, kapa,
Meg egy csákány, szikrát vetett,
Lábujjamra ráüthetett.

Megsajdult a nagylábujjam,
Ráhajoltam, hogy megfújjam,
Megbillentem, kútba estem,
Iszapos lett, hínnye!, testem.

Úgy röhögött idesapám,
Rámejtette ásóm, kapám,
Vérpatakban főtt a fejem,
Mit fog ehhez szólni nejem?

Víz tört elő talpam alól,
Bugyborogva, mint ki dalól,
Ha bele nem fúltam vónna,
Írtam vónna nípdalt rólla.

Gömbmegvalósítás


mottó:
Nem szikár az alakom,
Inkább gömb, de belakom

* * *

Életcélom: sokat eszek,
Akkor nagyon kövér leszek,
S kajámnak, mit számba vödör
Tölt be, leszek szép zsír-gödör.

Kerek leszek, mint a Földgömb,
Egészséges színű zöld tömb,
Irigyelnek cérna-hölgyek,
S satnyán hajladozó tölgyek.

Fogyjak, mint a manökenek?
Inkább zsíros bucit kenek,
S csúszik hozzá sertéstoka,
Diétának sosincs oka!

Dombpocimon lesz sok redő,
Íly ember, ha kardba bedő',
Kardhegy sose ér el szívet,
Zsírtér görbít pengeívet.

Sör a hasam, cuppan karom,
Csak azért mert így akarom.
Vélem falnak szumó-s fiúk,
S új divatként, akik hiúk.

Utcán gurul gömbalakom,
Kör az ajtó, ahol lakom,
Mindebben örömöm lelem,
Aki magyar, hízzon velem!

2009. augusztus 24., hétfő

Szomorszemű szerki


Valék szomorszemű szerki,
S kortárs irodalom súlya
Nyom... Törnék én nemegyszer ki,
Ám lelkemet visszafújja

Poézisnak igájába
Parnasszusról lehelt szellet…
Egy költő sem ír hiába,
S tudni vágyja, verse kellett?

Hogyha néki kedve támadt
Plántálni, s nő líra-bozót,
Megérdemli kritikámat,
Vidítót, vagy lelombozót…

Sok a mű, mi semmit sem mond,
Rímtelen és sete-suta…
S bár hihetnők, nekem nem gond,
Ütemtelen üt a guta.

Néha múzsacsókolt poét,
Istenem, megfogja lábad!,
S özönvízáztatta Noét
Játszik szemem: könnybe lábad.

Remeg kezem, Save, vagy Delete?
Billentyűn és rajtam nyomás…
Ki bírja ki ezt a dilit?!
Jelkép vagyok s végállomás…

… Avagy netán újrakezdet,
Kinizsinek Kenyérmező?
Állom az utókor-tesztet,
S mondják majd rám: „Húha, ez Ő!”?

Az fáj csak, ha szidnak engem
Virsi-verselgető népek…
Sajdulok, de nincs mit tennem,
Jellemnövök s továbblépek…

Nem tudom nem írni dalom,
Belülről egy szent tűz éget…
Érted élek, Irodalom,
S vállalom a szerkiséget!

A B A B


(a rímképlő és kortársai)


KORSZERŰ KILABIRINTUSOLÁS

Thészeuszt ő ma is megment,
De már nincsen vele fonál,
Más jellemzi már a jelent:
Ariadné telefonál.


GYOMORTÖFF

Babevésen jár az esze,
S babgőzzel van szele teli,
Rendszeresen rezgő nesze
Jó levegőt szeleteli.


HÁBORÚS ÉGBEVÁGY

Laposkúszó partizánok
Mindig földközelben lőnek,
Én ilyenkor égbe vágyok
Toronydarukezelőnek.


"Felhívnám a figyelmet Frady Endrének a már-már a nagy Csobánkay Lepnyőt idéző ABAB rímképletű négysorosaira, ha sokkal korábbi elhúnytom ebben nem akadályozna meg." /William Shakespeare s.k./

"Nana Willikém, nana!" /a nagy Csobánkay Lepnyő/

"Hogy tud írni, hogy tud írni!?" /Anna Lfabeta barguzini halaskofa szavait lejegyezte(m): Alekszandr Petrovics/

"Amit Frady Endre tud, azt rajta kívül egyikünk sem tudja! Szerencsénkre..." /Esterházy Péter/

"Forgunk a sírunkban!" /MTK - Magyartanárok Túlvilági Köre/

"A nemzetnek nem elég egy Frady Endre! Javaslom, négyeljük fel!" /Bandim, neked csak Pista bátyám!/

"Karthágót le kell rombolni!" /Cato/

"Frady Endrét nem ismerem, a Cato talán egy együttes? Nem tudom, nem jártam a Nagyszínpad környékén." /mai tinédzser/

"Endre, élvezd a méltatásokat! Mert megérdemled!" /Ló Reál/

Ni!


Szólt a hetyke legény:
Én vagyok a Jani!
S ledöfte egy lovag,
Aki azt mondja: Ni!

Soványka e vers így,
Nem jár érte money!
Mi lenne, ha most még
Nem halna meg Jani?

Jó! Akkor a lovag,
Aki azt mondja: Ni!,
Túl rövidet döfött,
S elszaladt a Jani.

Szalad árkon-bokron
Sikoltozva Jani,
Mígnem magas fáról
Rárímel egy Dani.

Ó, lúdtalpas versláb,
Muszáj rám ugrani?!
Hörgi vérben fekve,
Tört lábakkal Jani.

Odaér a lovag,
Aki azt mondja: Ni!
He shakes speare és mondja:
Ni, most murdelsz, Jani!

Őr- és kisangyala
Janinak, az Ani,
Jön, lát, üt, s a lovag
Többet nem mondja: Ni!

Daninak is kioszt
Párszáz pofont Ani,
Pont, ahogy a nagykönyv
Szokta tanítani.

Izmos már a versem,
Már-már szuperman-i!
Csúcs, hogy megoldottam,
Jár érte a money!

Költészeti téren
Én vagyok a Jani!
Anim legyint s elhagy,
Van új lovagja, ni!

Az ember teremtése


Port és hamut megkeverem,
Íme hamutartó ládám,
Összegyúrom kisemberem,
S neve legyen… mondjuk… Ádám!

Magányt veszek észre szemén,
Tekintete szinte éget,
Hopp! bordáját kiveszem én,
S gyártok neki feleséget.

Megkapja az Éva nevet,
S rendezek e névnapra bált…
Ádám vajon mért nem nevet?
Nejjel tiltott gyümit zabált!?!?!?

Lángpallossal kerub pajtás
Tekintsd őket űzött vadnak!
Most jön több ezer év hajtás,
S végül páran feltámadnak…

ui.:

Kik ők? Ez nem zsákbamacska,
Bibliámban aki kutat,
Megleli, ha nem tök csacska,
Énhozzám a visszautat!

2009. augusztus 22., szombat

Biblia

Bibliát, míg olvasgatom,
duruzsol sok agyi atom,
el is fog a szelíd derű,
megérteni tök egyszerű!

Betartani nehéz csupán!
Ez az, ami vágja kupán
azokat, kik mélyre ásnak
nyomát lelni kifogásnak.

Vagy, ha szívük sötét katlan,
leszólják csak olvasatlan:
„Aki bölcs, az tudást kutat,
nem babonás gyógy-hit utat!”

Vérrel-könnyel Mindenható
írta; e Könyv vegytiszta tó.
Aki ebben alámerül,
örökélhet új emberül!

Hastánc


Nem kell ing, mi hastakaró,
Se színjátszós drámás csizma,
S nem cövekelsz, mint a karó…
Hullámozhat hasad izma!

Folyton-folyvást kockul hasad,
Rezgetheted szerteszéjjel,
Egész kora hajnalhasad-
-tától, míg leszáll az éjjel!

Derékbőséged, ha méred,
Yardok helyett vannak collok,
S két tenyérrel körbeéred…
Hogy én mért nem hastáncollok?!

2009. augusztus 21., péntek

Pára


Rámtámad egy mutáns tulok,
Megtapos és bezabál.
Bendőjében megbarmulok,
Áll a marhazúza-bál!

Keringőre felkérődznek,
Illatom, mint pacalé,
Tulkom csókdob női őznek,
S köppenek én, méla lé.

Romantika kéne? Nesztek!
Félrehordó a barom,
Totálisan célt tévesztek,
S gyepen fejem vakarom.

Fűbe harap értem tulkom,
Nyögve nyel be a bamba
(Lásd: www.taplaldtul.com)
S csúszok le nagy iramba’.

Hopp, megakadok a torkán,
Maradványom félre ment,
S köhhként szállok, mint az orkán:
Egyszer fent és egyszer lent.

Emberélet csupán pára,
Meg van írva valahol.
Viszlát, ennyi voltam mára!
Kutya idő rám csahol…

2009. augusztus 19., szerda

fondor


plety kaszál dejóhírt róla,
s tejbepapi fölni tanul,
bugyboroz a melankóla
metamorfondírtalanul...

iszam-massza, toszatesz-e
hötét, sideg, hemmi sátán?
teszetosza nesze messze
tovagol a semmi hátán...

bégik s áll a dozati b'rány,
vérszag keselyg s körbekondor,
ár és bér a cúgsötét mány,
s gazul hintalóz a fondor...

Lót


(1.Mózes 19)

Szodomában ifjú és vén
Bűnözése sajna tuti,
E fertőből menekülvén
Indul a bősz lóti futi.

Kénesőt küld Urunk zordul,
Terjed a tűz, mint a járvány,
Szegény Lótné meg is fordul,
S lőn belőle road-show-bálvány!

Így lett a két Lót lány árva,
S özvegyember jó Lót apjuk.
Ők most hárman összezárva
Barlanglakók. Ekkor kapjuk

rajta Lótot, amint szeszel,
S elterül, mint bortelt Lót-tó.
(Hát… példakép nem így leszel,
Nem vagy nyerő ötöslottó!)

Éltük nem volt mindennapi,
Lótnak unokái lettek,
Apjuk ő volt, meg nagypapi…
Hagyjuk! Ezek nem szép tettek!

Két kisbaba versenyt bömböl,
Egy oááá, másik oááábbb,
Nagy nép leend mindkettükből,
Egyik Ammón, másik Moáb.

Mi jöhet még, ettől féltek?
(Mesélgetek itt hiába!?)
Meghaltak, miután éltek,
S kerültek a Bibliába.

Atomremete


Tegnap halt ki a Föld...
Ehhez képest,
Bár a Hold méregzöld,
Ez egy szép est...

Testalkat


Lábam a fejemhez képest
Tök mélyen van énalattam,
Vagy ily magas ez a szép test,
Vagy pediglen szétszakadtam...

Népszavazás!!!

Március 15-re népszavazást kezdeményezek az alábbi kérdésben:

Egyetért-e Ön azzal, hogy „Éljen Petőfi Sándor!”?

IGEN válaszok győzelme esetén az Országgyűlés kötelezettséget vállal, hogy időt és költséget nem kímélve haladéktalanul intézkedik Petőfi Sándor mindkét tetemének (ti. a segesvári fiatalnak és a barguzini idősnek) felkutatásáról és feltámasztásáról, valamint szigorú intézkedéseket foganatosít az felélesztett költő(k) újbóli halálának megakadályozására, azaz sem fújó paripák által beszáguldozott harcmező, sem párnákkal telezsúfolt ágy közelébe nem engedi ő(ke)t.

NEM válaszok győzelme esetén az Országgyűlés kötelezettséget vállal, hogy időt és költséget nem kímélve haladéktalanul intézkedik Petőfi Sándor mindkét tetemének (ti. a segesvári fiatalnak és a barguzini idősnek) felkutatásáról és gyorsított törvényalkotással rendelkezik arról, hogy tárgyi tetemek még a későbbiekben megnépszavaztatandó utolsó harsonaszóra sem fognak feltámadni.

Esőnap: márc. 14.

Irodalom érettségi

Tisztelt Elemelt-szintű Érettségiző!
Olvassa el és elemezze Frady Endre: EL.... című szabad képversét különös tekintettel a Költő történelmi, földrajzi és anyagi hátterére, családi körülményeire, szerelmeire, kisállataira, hidegvizes kényszergyógykezelésére, lúdtalpas kisugárzású lapockabántalmaira, szájának pH-értékére, az első és a második világháborúra, valamint mindazon körülményekre, amelyek befolyásolhatták, vagy nem!
Tegye fel és válaszolja meg, a "Mire gondolt a Költő?" kérdést!
Támassza alá, vagy cáfolja meg a Költő életrajzírójának Szepygon Csömölcznek a "Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint a törzeményes klöfni a mahonyás rabatykának." állítását!
A dolgozat legalább 3, legfeljebb 5 oldal terjedelmű legyen, és 1 oldalon legalább 20 betűt el kell helyeznie, lehetőleg könnyen értelmezhető sorrendben!
A dolgozat megírásához csak fejléces papírt, írószert és iskolánk névadó szponzorának és jótevőjének, Újgazdag Vagyonácznak önéletrajzi fényképalbumát használhatja (ez utóbbit kötelező jelleggel!).
Különös gonddal ügyeljen a helyesírásra, a helyes magaviseletre és a dolgozat előtti helyes táplálkozásra, hogy ne kelljen folyton szellőztetnünk!
Jó munkát!

* * * * * * * * * * *

Frady Endre:
E
L
.
.
.
.

E remekke versezet
Egy
E-elemes rendezett
Em-
Eletes sz e r k e z e t

La-
La-
La-
La-
La: dallamka, lallala

p

o

n

t

Miért ne ...

... üssek a lábujjamra kalapáccsal?
Mert fáj?

... csipkedjem a hasi redőimet?
Mert háj?

... rugdossak négyezer birkát?
Mert nyáj?

... szurkáljam kötötűvel a szemeimet?
Mert jáj?!

... szavaljam tovább ezt a verset?
Mert száj-

-onváglak!!!

Velünk élő történelem

A történetírók munkája nehéz. A századok sokszor téveszmék porát rétegelik rá a valódi eseményekre. De én, dr. Mahlacsinyszky Taholcz lefúvom a port és megcsillantom a valót! Hát lássuk:

„Az a szombat az öröm napjának volt tervezve. Gézaffy István lovaggá szándékozta ütni közeli rokonát, a hős Krmxtünyszkey Koppányt, aki erős kézzel verte agyon a királyi palota kertjében ólálkodó paparazzókat, regősöket, gyulákat és álősmagyarokat. A péntek esti előbuli is víg hangulatban folyt. Gézaffy István egyik poharat a másik után küldte a gallérja mögé a kisebbségi parlament ombudsmannjával, a besenyő Pista bácsival egyetemben. A király éjféltájt már alig állt a lábán, egy fertályórával később meg már alig sem...
… és eljőve a szombat...
... és a hős Krmxtünyszkey Koppány főhajtva térdel Gézaffy István előtt. A kómásan kótyagos király kadarkamámoros tekintettel ragadja meg nehéz, kovácsoltvas kardját, majd egyensúlyát vesztve hadonászni kezd vele... az előbb ámult, utóbb rémült hős Krmxtünyszkey Koppányt hirtelen négy egyenlő szeletre vágja, majd a vérszagtól tovább részegedve levágja és körbe-körbe hordozgatja saját szent jobbját...
Az önkívületi állapotban is mámoros ajakkal ősvogul kocsmadalokat éneklő félkarú óriást a palota testőrei a közeli sámánterápiára szállítják, ahol megnyugszik és önmagát Varga Miklósnak képzelve él korai haláláig. Helyette a trónt az ő nevén egypetéjű ikertestvére, Gézaffy Orizatriznyák foglalja el, aki bölcs uralkodásának eredményeként egy ezredévvel később még a nemzet legnagyobb pénzegységére, a tízezer forintosra is felkerül (bár azt még el kell mondanunk, hogy az arc sajnos nem is az övé, hanem egy szerencsétlen festményelkeveredés és otromba tréfa nyomán a királynak beöltöző udvari bolondjáé, Crömmerstein Hubáé...).”

Ajánlott irodalom:
Csukás István: Mirrmurr és Orizatriznyák
Krmxtünyszkey Béla: A szeletelt ükfater
Gézaffy Golyhó: A betintázott ős árnyékában
Postaffy Holló: Füstjelszámkönyv A-tól B-ig
Kissch-Kussy Klotild: Királyi Katasztrófák Kézikönyve
dr. Mahlacsinyszky Taholcz: dr. Mahlacsinyszky Taholcz élete és más

Krimi


Lemerül a búvár ipse,
Nem követi egy polip se.
Nem követik, tovább mene,
Puff!!! itt van a tenger fene-

-ke, hol zúzó rút medúza
Szemöldökét összehúzza,
S nekitámad, mint egy galád,
Kővel telepakolt falád-

-ikó, melynek nyomán pépes
Leend ő és már nem képes
Összeszedni többé magát.
Ez a krimi, Christie Agáth!

A szellem

Mákos Huba, a népszerű szobrászművész nekiveselkedett a friss agyagkupacnak. Hosszú idő óta először ott érezte magában azt a megfoghatatlan és kifejezhetetlen bizsergést, amit oly sokan csak ihletnek neveznek. „Itt vagy hát megint! Most valami hatalmasat fogok alkotni! Megformázom a Szépet!” Elégedetten és valami emberfeletti energiával kezdett bele a műbe.
Egyszer csak megcsörrent a telefon.
- Halló! Huba.
- Halló! Itt Dögkúti Lajos a Giccs KFT ügyvezető igazgatója. Akkor ugye mehetünk a mára ígért kerti törpékért?
- Nézze Dögvári úr, én most erre nem érek rá, most alkotom életem leendő főművét, a Szépet.
- Mákos úr! Figyelmeztetem, hogy ez szerződésszegés és ennek komoly anyagi…
- Fulladj meg! – ordította a szobrász és kivágta a telefont az ablakon.
Visszatért a Széphez, de a kezdeti bizsergés mintha kicsit alábbhagyott volna. Ennek ellenére rendületlenül tovább dolgozott és a bizsergés hamarosan nemhogy visszatért, de mintha még fel is erősödött volna…
Kopogtattak.
- Ki a nyavalya … Á, kezit csókolom Gubics néni… Mi járatban nálam ilyen magasan?
- Nézze fiatalember! Az előbb kinn sétálgattam a ház előtt, amikor a maga ablakából kirepült ez a telefon és pont a kis Fifi kutyám orra előtt esett le. Szegénykém ott helyben becsinált.
- Sajnálom! Itt egy kis WC-papír fájdalomdíjul, de most, ha meg tetszik bocsátani…
- Ezzel nincs elintézve ám a dolog fiatalember! A kis Fifi kutyuskám ugyanis…
- Rohadjon meg a Fifije, kezit csókolom! Hagyjon dolgozni, mert nem állok jót magamért! – üvöltötte és bevágta az ajtót.
„Hogy fogom így megalkotni a Szépet?” Sóhajtva nekilátott újra. Csodák csodája, a bizsergés újra előjött. A művész lázasan dolgozott. Határozottan körvonalazódni látszott a Szép.
A munka csendjébe hirtelen belejajdult a „Für Elise” a mobiltelefon interpretálásában.
- Szia Hubuci! Itt a te kis kócos Nyuszmuszkád csörizik a szolikából.
- Ó, hogy égnél rá a csőre, te sárkány! – ordította elvörösödő fejjel a művész és a mobilt hozzávágta a félkész Széphez.
A Szép hirtelen nagyon rondának tűnt Mákos Huba szemében. „Tönkretettétek !”- ordította hangtalanul és a szívéhez kapott, ahol egy bizonytalan szúró érzés kezdett elviselhetetlenül erőssé nőni. Mákos Huba szeme előtt minden elhomályosodott és a művész rázuhant a félkész Szépre.

A művész temetése után egy múzeumi küldöttség jött a műterembe, hogy Mákos Huba fellelt hagyatékából kiállítást rendezzenek. A kiállítás nagy sikert aratott. Az utolsó mű előtt az alábbi táblácska állt:
„A művész legutolsó alkotása, amelyet közvetlenül a halála előtt fejezett be. A sima, ellaposodott forma jól kifejezi azt a békés, derűs nyugalmat, mely mindig is körüllengte Mákos Hubát. Talán ez az az alkotása, amelybe leginkább bele tudta gyúrni a saját szellemét.”

2009. augusztus 18., kedd

Tonnás veréb


Hogyha lennék tonnás veréb,
S felröppennék kéklő égre,
Lábam sóhajtana elébb,
S könnyebbülten szólna: Végre!

Szárnyam verdes (van ám kettő!),
Magát föl és alá veté,
S zúg, hogy sas is retteg ettő',
S árnyam, mint a Jumbo Jet-é.

Engem soha el nem fognak,
Fegyverem is van, a farom,
S szélvédőjét vadászoknak
Pottyaimmal betakarom.

Égenjáró Lukács névnapja


(okt. 18.)

Luke Skywalker, ki a jedik
Sztárja, éppen verekedik…
Ellenfele sötét oldal-
-szalonna, s ő űrbárbordal-
-szóra fénykardszeleteli,
S böjtgyötörte szele teli
Vala midikloriánnal,
Amitől a celó-fán al-
-vó bagoly a földre szédül
(„Hogy mondják a baglyot svédül?” -
- kérdené Han Solsson fia,
Ám az elit svéd maffia
jABBA-hívő keresztatyja
Lézerkarddal kiiktatja).
Kopogtatnak, s Luke a kapu
Mellett terem (nem mint lapu-
-levél, hanem) szökve oda,
S ott áll mosolyogva Yoda,
Kivel most is ott az Erő-
-leveskockája, mit merő-
-kanalával együtt tékoz-
-lón ma Luke-nak ajándékoz.
„Fénykardommal húzott jó kör
Keretezzen Luke Skywalker!”
Yoda kardközése rezgő,
S robban földre levert pezgő,
Mint egy csődölt Halálcsillag,
Csak kicsikét barátibblag.
Félszáraztócsás a padló,
Elcsúszik rajt’ kósza vadló,
S falnak löki lüke Luke-ot
(Mért állt oda?!), s leend luk ott,
Amin át a benti leve-
-gő és fűtött kabin heve
Alig pár téridőpillan-
-at alatt az űrbe illan…
Nem tesz jót a jedi agynak
Részei, ha jéggé fagynak,
S mint Ábelen egykor Káin,
Nyomot hagy ez atomkáin.
Magyar változatban Lukács
Töpreng: „Falilukhoz luk-ács
Kéne, aki deszkabála-
-részből foltot fabrikála.”
Jő az ács, nagy buherátor,
Kintről foltoz, űberbátor!
Újra fűtött legénylakás,
Galaxisjárt vendég-rakás,
Robotcsinált-boros torok,
Ajándékzó vizitorok:
Darts Vader-fi ajándéka,
S lézernyílból három véka…
S elhalón hörg Yoda gége:
„Erő legyen veled…” (vége)

Csigavér


Hej, a kedvem nem túl vidám,
Megvadult az éticsigám!
Házpányváját széjjeltépte,
S eldobogott hasláblépte!

Száguldozott arra-erre…
S rátámadt a házmesterre:
Őrjöngött a fékomadta,
Csigacsáppal fojtogatta!

Tombolt-rombolt, merre látott,
Széttörvén a vaskorlátot,
S más csúnyát is láttam én itt:
Felrúgta a Slambucz nénit!

Eme tette lett a veszte,
Utóbbi korántsem neszte-
-len sikollyal zuhant rája,
S betemette redőhája…


Elcsigázott s szétkent csiga,
Nem szorít már földi iga!
Slambucz néni széjjelkente!
Nyugodj békén, tente-tente!

(Sírgondozlak kéthetente)

Mester, hogyan kövessek el harakirit?


A bevizelt tanítvány felülnézetből
Először is: Legyél japán!
(Itt sok múlik anyán, apán)
Másodjára: Legyen hasad!
(Hiányában nincsen hasad-

-óanyag, mit kardod lékel.
Ugyanis egy kard elé kell
Térdelned, de erről alább)
Ahogy tengerészhez faláb

Illik, hozzád kard, mi kurta
(S nem eke, mi földet túrta!),
Hogy a végét könnyen elérd!
(Ne úgy, mint a bringás fel Érd-

-re: nehezen) – harmadik pont.
Negyedszerre: Kezdjed kibont-
-ani elöl köpenyzeted!
(Össze mégse vérezheted!

Nem hozná ki Tomi Color,
S özvegyed csak átkot sorol-
-na bősz hangon) Ötödszörre:
Üvöltve a hasi bőrre

Helyezz nyomást kardhegyeddel
Fénysebesen (hogy ne vedd el
Dolog élét lomha, lassú
Tüttyögéssel)! Érzel vas sú-

-rlódást lukas hasfaladon,
S torz orcádon nem lesz adon-
-iszi vonás. Hatodszorra
Föl-le vágjon kardod orra!

Hetedszerre: Nincs más hátra,
Mint előre dőlni bátra-
-n, míg vértóba cuppan homlok…
Na, én ekkor melléd omlok,

S együttérzőn bárdom húzom
Elő lassan (bánt a csúzom!),
S fejecskédet levágom ám!

Hová szaladsz, hurka komám?!?!

Jajló jéghegy

Nem kap dicséretet a jó!

Múltkor is jött böhöm hajó,
Én meg bordatengely mellett
Kettévágtam, ahogy kellett!
Hosszas reccsel szakadt széjjel
(Sikoly-zaj volt egész éjjel),
Majd elsüllyedt nyomtalanul.
(Így jár, aki sosem tanul
Abból, hogy egy izmos jéghegy
Ütésétől minden szétmegy!)
Sima meccs volt, totál K.O.,
Jegesmedvém brummolt: Wáó!!!


Özönlött sok filmrendező,
Vártam, rám mutatnak: Ez ő!
De csak jégbordámat lesték,
Ragadt-e rá hajófesték?
Ütögettek, rugdalgattak!
Nekik nem tett jót az attak:
Kabátjukból lógtak vatták…
Titanic szót hajtogatták,
S láttam mindegyikük szemén:

Hajó lesz a híres, nem én…

Gitározom...


Gitározom, pengetgetek,
Elpattan a vastag húrom!
Röppen, mint a mézeshetek,
S véle magam tokánszúrom!

Fémes fals hang, véres toka,
Pengetőm is megvág: galád!
Hát nagyjából ez az oka,
Mért sikoltoz Frady család.

Vérem fröcsög szerteszéjjel,
Vörös vagyok, mint a -marty,
Elsősegély egész éjjel:
Ez aztán a donor-party!

Legközelebb hangszer nékem
Akkor kell, ha nincsen benn húr.
Békés lesz, mint filmemlékem:
"The End" előtt megtért Ben Hur.

Ha az eső...


Ha az eső szikla lenne,
Kiskertemben agyonverne,
Hogyha pedig medve volna,
Ereszünkből kibrummogna.
Netán lenne olaszrizling?
Ittasodna minden grizzlynk.
S ha mint aszfalt nyerne testet,
M0 körbeérné Pestet!

Utálom...

"Sok rút, nyirkos állat!" /Némó kapitány felvétele/
Utálom a tengert!
Nedves, sós és hideg,
Ha csak rágondolok
Gyomron rúg az ideg!

Sok rút, nyirkos állat!
Büdös minden hala!
Erről énekeljek
Vidáman, hogy "La-la"?

Algás korall-pépnél
Finomabb a málna...
Utálom a tengert!
Mért is lettem bálna?!

Lábtörlő

Megalkottak lábtörlőnek
Engem Kéz- s Lábtörlő Gyárban,
S eladtak egy pesti nőnek
Pláza pultnál aranyárban.

Miattam tiszta a lakás,
Lábtörlőnek lenni remek,
Bennem gyűlik fel a rakás
Talpszenny, s vígak az emberek!

Tűsarokkosz, zsíros klumpa,
Sáros bakancs, poros szandál,
Nem megy fel bennem a pumpa,
Lelkem Élmunkadal*-t skandál.

Mihez értek, azt csinálom,
Ujjong bennem szív és elme,
Hasznos munkám leányálom,
Életemnek van értelme!

- - - - - - -

*ÉLMUNKADAL:
Élmunkásnak víg a dala,
Él, munkál és sala-lala!

Viharsün


Viharsün az kettő tonna!
Hogyha ebből gyököt vonna,
Akkor alig egy-negyvenegy
Lenne csupán, karcsú fenegy-

-erek, s bár a lépte döbben,
Nem ijednek tőle többen
Meg, mint a nagy büdös szájú
Gömbtömbhörcsögtől, ki áju-

-latba kergeti egy puszta
Ásítással (mi nem guszta!)
Tápját, szegény bölömcsigát.
Viharsüni, ha aligát-

-orral küzd, ki száját tátja
(Mely, mint King-Kong szőrkabátja,
Oly nagy!), széttapossa páros
Lábbal, akár mérges város-

-lakó mások cigicsikkét,
Kívánva, hogy őnekik két
Viharsüntű döfje átal
Tüdejüket bőgve: Áááááá!!! Tal-

-pai alá, aki kerül,
Hiába küzd vademberül,
Mint ló-potty egy üres telken,
Szagszutyokszörpösen elken-

-ődik…