Lefagynak a nózik.
Vadász bácsi lőzik,
Megpusztul sok őzik.
December most télik,
Dé-ben hűlik Dé lik,
Nagy hidegtől zsugor,
Szorul finn és ugor.
Össze-vissza fagyik
Fahangya és fagyík,
Nem olvadnak fagyik.
Befagynak a fizuk,
Üresek a fazék,
Micimackó fázik.
ajánlás:
Herceg, aki hercig,
Rezeg ezer Hertzig,
Jéggé sose tömbik,
Dalzik, mint bölömbik.
„Az ezt megelőző diktatúra idején is úgy írtam a dalszövegeimet, hogy a sorok között lehessen olvasni a lényeget. Arra azonban még én sem számítottam, hogy ez az önmagát tehetséges utódomnak tekintő Frady Endre ennyi mindent talál a Hull a hó és hózik, illetve a Micimackó fázik sorok között. Lehetséges, hogy mélyebb vagyok, mint hittem? Most őszintén meglepődtem, hogy Frady Endre szerint ezt gondoltam mint költő. Ha én rózsa volnék, most megböködném ezt a pernahajdert!” /Bródy János, nyugdíjas dalnok és lokálisan világhírű igric/
„A hozzánk hasonló jóléti társadalmakban élő emberek életében az elakadás egyik fő oka az, hogy vonakodunk elhagyni a komfortzónánkat. Mint Micimackó a mézes csuprot. Az előttünk álló télen, úgy tűnik, több honfitársunknak is abban a szerencsében lesz része, hogy ez az akadály elhárul, végre boldogan kiléphetnek a komfortzónájukból. Nem, nem a Hercegnek. Pech!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Társadalomban a jólét
Elakad s a fagy a hólét
Megdermeszti jéggé, hóvá?
Micimackó mézért hová
Csuporodjon? Rágjon tejet
Komfortzónapörkölt helyett?
Humán úr, a szegény Herceg
Falábában szóhad perceg?
Éhhaláltól bár a gyom ment,
Mégis NEM ENG.! eme komment!”
/Nemá Némó, a Humán Ötleteléseket Hatósági Önkénnyel Határozatilag Örökre Hatástalanító Öntörvényszék (HÖHÖHÖHÖ) mélytengeri malaclopótökfőzelékügyi tilttűrtámogatási szakbarbárja/
„Ha és amennyiben a decemberi nagy lehűlést számszerűsítjük, teszem azt a hőmérséklet +10°C-ról -20°C-ra csökken, akkor a December felirat elején álló acél anyagú D betű mérete a közepében lévő lyukkal egyetemben mindössze (10°C-(-20°C))x1,2x0,00001x100=0,036%-ot csökken. Ilyen elenyésző méretű likzsugorodás esetén szinte már-már lehetetlen egy finn és egy ugor közös beszorulása ugyanabba a D likba. Vagyis kijelenthetjük, hogy a költő úr fogalmatlanabb, mint egy betanított közéheztetési helyettes szakállamtitkár, vagy egy mutáns géngörcs. Ahogy a dakota közmondás tartja: Fogalmatlan prókátornak híg a leve, amíg be nem fagy.” /Dr. Tempora Mutant úr, az időbeli hőváltozás és a hőbeli időváltozás interdiszciplináris tanara/
„Frady Endre a magasból rávetette magát az utcán fagyottan heverő témára, de elvétve a célt, mellé zuhant és ő maga is lefagyott. Na, ilyen állapotban diktálta a verset. L a s s a n m o n d t a , h o g y e l n e ü s s e m .” /Miss Take, OKJ-a képzett lassú- és gépírónő/
„Szél beszél, agy lefagy, kommen no komment.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas lefogyasztó lefagyasztó/
„Továris Ház, komment nyista?!
Mi lett maga, kommenista?!
Agya lefagy, nem beszél,
Csak mer fú kis szembe szél?!”
/Dömper Dönci, dérrel-dúrral dörmögő duhajnyik/
„Úgy látszik, most jönnek sorban a szonettek. Már a ❄❄❄ is szonett formában hull...” /M. András, a költő legállandóbb és legszonettfelismerőbb kommentelője/
„Elolvadok, amint hullok,
Örömre így nincs, csak null ok.”
/❄❄❄/
„Hó fehér, mint szovjet molokó,
Erről vígan szonettolok, ó!
eM úrházra kívül fali ❄❄❄
Tapad, ő meg kurjant: Halihó”
/F. Endre, a róla elnevezett blog legegyetlenebb és legkegyetlenebb költője/
„Le lehet szállni a nevemről! Még egy emlegetés és ütök! Van egy fejsúlyos békepipám és nem félek lesújtani vele! A békepipát egyébként akkor szereztem, amikor a vadászati világkiállításra menet helikopterről kilőttem egy liberálbolsevik törzsfőnök alól a lovát, úgyhogy coki!” /Halihó Hömönye, vad ász és vadászgörény imitátor/
„Megtébolyult szonett,
Nem bírja a telett.
Rettenetes nagy hidegdől,
Meg a széltől sok fa kidől.
Jő egy medve, most nem nyalka,
Brummogása igen halka.
Migráncsok a vadászt lőzik,
Éhesek, megnyúzzák, főzik.
A fagyit verjék a falba,
Oda való, nem jó nyalva.
Egy jégvirág feksz’ meghalva,
Megdermedett Fradyfalva.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtébolylírázóbb kommentelője/
„Nyuggerapó bőszen, vadul,
Fékevesztve elszabadul,
S mint kit feldob veres lőre,
Rémrímelget nyakra-főre,
S keményen, mint Igor s Kolja
Fradyfalvát letarolja,
Beszántja és sóval hinti,
S zenét aláfest egy szinti,
Mit Morricone Ennio
Vert, míg falt, mert jót enni jó.
Tarhonyát túrt Tiborc T-boy,
S tilinkózik téli téboly.”
/Tompatekintetű Tölöncz, a taktapölöskei tébolyda teremőre/
„Én telente tudatosan hibernálom magam és az ügynököm jó pénzért ijesztgeti velem a jégoroszlántól rettegni vágyó gazdag japán turistákat. Szeretem a telet, mert ilyenkor dől a lé!” /Leó jégrém/
„Ártatlan gyermekkoromban, naiv kisfiúként – bár a jelem az oviban már akkor is a verbális Molotov koktél volt – drága jó anyám sugallatára még hittem abban, hogy amiben rímek vannak, az vers; aki verset ír, az költő; aki költő, az egy széplelkű jó ember, akit mindenki tisztel és szeret. Ahogy cseperedtem, néhány árokban hempergő, lóversenyfüggő, alkoholista poéta kicsit megremegtette ugyan a magam elé képzelt költőideál szobrot, de az mégis egy égnek meredő szobor maradt, ám Frady Endre egyetlen határozott berobbanásával ledöntötte, széttaposta és azóta is vadul vigyorogva vitustáncol a romokon! Kéretik az első versszak végét átírni ilyenre:
Lőzik harci ladik,
Megpusztulnak Fradyk!
Na, ugye, mennyivel jobb lenne így mindenkinek?! Frady Endre meg fagyjon oda egy éhes jegesmedvékkel körbevett étkezőasztalhoz!” /Puzsér Róbert, téli álmából felzavart kritikus/
„Szeretek abszolút nulla fokban, -273°C-on edzeni, mert akkor nem kell felvennem az izzadásgátló fejpántomat.” /Chuck Norris/
