2018. szeptember 13., csütörtök

Esőcsinálós

Templom felett felhőpaplant
Hidegen hagy lenti pap lant,
Mert bár ügyes a pap alant,
Nem elég hangos a falant.

Ám egy elektromos gitár
Zaja égi kaput kitár,
Felleg el is sírja magát
S tónál átszakad a fagát.

Reverendát, sötét papit,
Zápor mosóronggyá lapít,
S úszik mormon, Krisnás, amis…
Ez van, ha a zene hamis!

„Miért csak a mormonok, a Krisnások és az amisok szerepelnek az úszójelenetben?! Hol pancsol a többi felekezet?! Ez ökomenikus diszkrimináció!” /Gyüli Gyula, hites könyvvizsgáló és amatőr könnyűbúvár/

„Megragadva az alkalmat, gyermekeim, engedjétek meg, hogy ismertessem veletek az ökomenikus hitélet egyszerű alapegyenletét:
   Háromság – kétség = egység
Ámen! Köszönöm, hogy elmondhattam! Most pedig álljunk fel és énekeljünk! Daaa aquaaa, Dooomineee…!” /Matteo Logia, itáliai fejszámoló lelkipásztor és nótafa/

„Ordít az égre Eminem, a pap
Add már, Uram, az esőt!
Hangszere a vokál, műfaja a rap
Add már, Uram, az esőt!
Hozd el a csúnya időt!
Add már, Uram, az esőt!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lantos van a versben, Buzánszky és Lóránt meg nincs?! Hogy védjek ilyen foghíjas védelem mögött?!” /Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa/

„Az imazene eget-földet megrengető spiritualitása és a vallási köntösű költészet szakrális mibenlehetetlensége kovászként keleszti Frady Endre szellemileg pákosztosan pátoszos kézzelfoghatatlanságát. Hová még, meddig már, miért igen? Igazi halál közeli életigenlés dalban elbeszélve! Holnapra mindenki kívül-belülről!” /Teknő Türkné Dagasztó Dália, középiskolai magyartanár és maszek pékinas/

„A babakori pelenkámnak ütősebb tartalma volt, mint ennek a rímes elmekórtani esettanulmánynak! Anyám szerint könnyedén, minden erőlködés nélkül produkáltam a tartalmakat, aminek oka a rostdús anyatejben keresendő. Ahogy a kedvemért akkoriban sok rostot fogyasztó anyám egy kétsorosában büszkén megfogalmazta:
   Robi kakil hamarost,
   Segíti a mama rost.
Szerencsére ő több verset nem írt, balszerencsére Frady Endre viszont igen! Szakmányban! Szakadjon rá a fagát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, Robikám, muszáj volt fölelevenítened a fiatalkori irodalmi tévelygéseimet?! Nem tehetek róla, hogy versikéket írtam, hiszen muszáj volt valamivel elterelnem a figyelmemet rólad, mert már babaként is úgy üvöltöttél, mint manapság felnőttként a tévében és a rádióban!” /Puzsér mama/

„Kedves gyerekek, a mai kísérletben megpróbálunk esőt csinálni elektromos gitárral, ami nagyon veszélyes lehet, mert az esetleges rövidzárlati szikrázástól szénné éghet a zenekar és az ott felejtett falant!” /Öveges professzor/

Egyszer egy texasi vihar szupercellájában elektromos falantoltam, amikor belém vágott egy villám. Menten szörnyet is halt.” /Chuck Norris/

2018. szeptember 12., szerda

Mózes Lévi

Vörös nevű tengerparton
Öregember botot emel.
Bot nem új már, nincs rajt’ karton,
S monogram van benne: M.L.

Tűznél, melynek nem volt üszke,
E két betűt maga véste,
S eme tettre máig büszke.
Írtam róla verset. És te?

„És te?! Ki az a te?! Talán én?! Nekem csobogsz, kispatak?! You talk to me?! Szóltál, vagy csak a szél lebegtette a szádat?! Örülj neki, hogy írtál verset, más úgysem örül neki! Legyél büszke a leégésed üszkére! Na, húzzál innen biocsíra, mert lezúzlak, mint repülő malomkő a munkavédelmi sisak nélkül szájtátó szép magyar vitézt és aranyos leventét! Juszt sem írok verset! Idióta!” /Toldi Tivald, kortárs költő és betanított tánc- és illemtanár/

„Ha benne van az M.L. monogram, akkor az a bot az enyém! A bot is! Ahogy minden más is! Minden az enyém, illetve majdnem minden! Még, még, még, ennyi nem elég!” /Mészáros Lőrinc, multimilliárdos víz-gáz szerelő/

„"Héber írás megtévesztő!"
szól, tarol, hisz' sosem veszt ő:
"Jobbról balra M.L.: L.M.,
Ezért ezt mind elemelem!"”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hú, mán, tyű, ez a kófic mérnökizé rájött, hogy elszúrtam! Fordítva véstem a monogramomat! Talán az egyiptomi neveltetésem keverte meg bennem az ó-héber nyelvtant! A fáraó monnyonle! Ja, már nem tud, mert vízbe fúlt! Na, ennek annyi, mehetünk a pusztába kirándulni! Nóta, indulj: manna manna tutturu tuttu, manna manna tutturu tuu…” /II. Mózes, lévita próféta/

„Hát, ha az életben maradás ennek az ó-héber kornyikálásnak a hallgatását jelentette volna, akkor nem is bánom, hogy a seregemmel együtt belefulladtam a Vörös-tengerbe!” /valahányadik Ramszesz, néhai fáraó/

„Mi se! Mi se!” /a fúlt sereg/

„Mise? Türelem, mindjárt kezdjük, csak előbb még átváltoztatjuk a kannás vizet kannás borrá. Lajtos atya, hol a tabletta?!” /Ostya atya, szárazvörösvári bíboros/

„Manna mia! Micsoda tápláló müzli hull az égből! Egy-két-háromra megpróbálunk minél többet összegyűjteni! The winner takes it all! Sose hagyjuk abba!” /ABBA/

„Igric úr, mi ez a liberálsorosista klapancia, ami csak a tudjukkiknek íródott, he?! Vagyok olyan éber, mint egy héber! Vigyázzon magára, mert visszakézből lesz itt akkora córesz, hogy ajvé! Na, tűnés a stadionba közmunkában focit nézni! Eddig verseket költött, mostantól meccsjegyre fog!” /Csávás Kálmán kőagy, a Közvagyonból Összeharácsolt Pénzen Ősrégi Csellengő Értelmiségieket Szekírozó Egylet (KÖPŐCSÉSZE) zenitje és nadírja/

„Íme, itt a cáfolata annak, hogy Mózes írástudatlan lett volna! Ezzel bizonyítást nyert, hogy igenis önmaga írhatta mind az öt saját könyvét! Költő úr, a történeti teológia örökké hálás lesz önnek! Apropó, nincs valami hiteles verse Józsué jerikói falfirkáiról?” /Dr. Késztény Kösztöny, a világegyetem Hagyjuk Istent Teremteni (HIT) tanszékének adjunktusa/

„Mi ez a totális tehetségtelenség szűrőjén átpasszírozott ószövetség massza?! Ha én rendezhetnék egy Mózesről szóló filmet, biztosan Frady Endével játszatnám el azt a sivatagi sziklát, amelyből Mózes erőteljes botütésekkel fakaszt vizet, és ezt a jelenetet legalább százszor újraforgatnám! Anyám szerint a fizikai erőszak a sehovába vezet, de én pont azt akarom, hogy Frady Endre a seholban legyen! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is száraz lábbal szoktam átkelni a Vörös-tengeren, mert a víz sosem mer hozzám érni.” /Chuck Norris/