Hangyás vers

Hangya vagyok, hangya biz én,

Elélek én minden izén,

Mi az ember szerint szemét,

Merthogy csak volt, de már nem ét.

Lakhelyem egy kies panel,

Melyben bolyom vígan van el,

És ha netán sok a piszok,

Koszkoszorún eszek-iszok.

Termetem bár igen apró,

Ahogy eretneket pap ró,

Úgy szid engem sok-sok fakó

Tekintetű panellakó.

Volt, hogy hívtak, nem is egyszer,

Irtó urat, aki vegyszer

Által próbált engem ölni…

Gyönge az, nem szovjet kölni!

Krasznaja Moszkvától félek;

Durva, mint a kési élek!

Húsvétkor önti sok majom,

S tömegpusztítja a fajom!

„Ugye, továriscsi, hogy szovjet vakcina lenni leghatásosabb! Hangya kaput!” /Vlagyimir Vlagyimirovics/

„Ígéretes cím: dolgozók felbolydulnak, csápolnak, Biturán-Turán Bolyz mezben rappelnek. Feljegyzések a panelhézagból, a Szomszédok c. teleregény száloptikás különkiadása Vágásiék konyhakredence mögötti kolónia kalandjairól. Rendezte David Attenborough, forgatókönyv, dramaturg, címszereplő, magyarhangy: Frady Endre.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Őőő… az a helyzet, hogy én pont nem értem rá, mert épp zabhegyező verseny volt az öregek otthonában, így a filmet az egyelőre még méltatlanul közismeretlen segédasszisztensem, az ősmagyar származású David Antendberry rendezte, aki Hangyavégbogyóssy Dúvadról angolosította a nevét. Én ugyan még nem tudtam megnézni, mert kákacsomózó regatta volt a szomszéd kerületi öregek otthona ellen, de már majdnem beszéltem olyannal, akinek egy idős rokona csak azért nem látta, mert a bemutató vetítés napján épp hangyaújraélesztő vetélkedőn zsűrizett az öregek otthonában.” /Sir David Frederick Attenborough, angol természettudós és dokumentumfilmes/

„Nem tudom, kinek mi baja van a Krasznaja Moszkvával! Ha épp nincs itthon vodka, megiszok egy üveggel, oszt’ olyan jó kedvem kerekedik, hogy egy virtuóz Kalinka szóló után guggolós táncolva verem szét a lángoló balalajkámat! De a legjobb az, hogy utána sokkal bátrabban megyek be dolgozni!” /Dr. Tufomir Tarakanovics, agysebész és betanított berepülő pilóta/

„Hát hiába sztrájkolok én itt magasabb bérért és jobb szociális ellátásért, ha a nyomorult sztrájktörő emberek közben elvégzik a munkámat!!! Vesszen az emberiség!!! Na, jó, az állatorvosom életben maradhat!” /a hangyász sün/

„Hé, ki ne irtsák a hangyákat, mert ők tartanak el engem! Csak nekik tudom elsózni az ő jó ebédjükhöz szóló nótáimat tartalmazó kazettákat!” /a tücsök/

„Zenélj nekünk, drága tücsök,

S neked is jut kifli csücsök,

Sima héjú, nincs rajt’ rücsök!”

/a hangya/

„Egykori Greenpeace aktivistaként a testemmel védtem a hangyákat és ezért befeküdtem közéjük a bolyba, de úgy összecsipkedtek a hálátlanok, hogy hónapokig hangyasavat vizeltem! Akkor bosszút esküdtem és azóta Purplewar aktivistaként a talpammal szavazok! Reccsenjen az a kitin! A hangya a legjobb talpalávaló! Jelmondatom:

Bolynál lel meg, aki keres,

S talpam hangyavértől veres!”

/Vérgőz Vazul, betanított köpönyegforgató és rovarirtó aktivista/

„Mi ez az ádáz impertinencia, ez a velejéig garázda elmefertő?! Meddig tűrjük még ezt a hangyaszorgalommal űzött tehetségtelenséget?! Miért nincs még vakcina ez ellen a kulturális vérhasmenés ellen?! Frady Endre, az irodalom Krasznaja Moszkvája a pórusokba szivárogva rothasztja az emberiség még megmaradt jó ízlését! Anyámmal elhatároztuk, hogy bebalzsamoztatjuk az auránkat, hátha erről az impregnált mentális rétegről lepereg a szellemi okádék! Valaki, aki még a közelébe mer menni, vesse már Frady Endrét a fáraóhangyák elé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Elvileg mindenevők vagyunk, de ami sok, az sok!” /a fáraóhangyák/

„Egyszer feltöltöttem magam friss betonnal, hogy magam formázzam meg a saját életnagyságú szobromat, de valahogy nem esett jól, úgyhogy megettem néhány hangyabolyt, hogy több savat csináljon az emésztéshez. Sajnos utána ripityára tört az angolvécém.” /Chuck Norris/

Napkollektor

Nincs fűtés, mert nem süt a Nap,

S nem műkszik a napkollektor!

Kihűlt testtel fekszik kanap-

-éján szegény Hlavács Hektor.

Imáját az Úrhoz esdi:

„Megbántam, hogy nem egy ósdi

Kályhát vettem modernesdi-

-zés helyett! Most van fázósdi!”

Úr szól: „Por s homu vagy isa!”

S napkollektort fúj szét szele,

S meleget ád, globálisa-

-t, s Hlavács Hektor boldog vele!

(hőtánc!)

„Ne szórakozzon, költő úr! Ilyen imbecil nevet adott nekem és még hőtáncoljak is, ráadásul (zárójelben), dőlt betűvel?! Hát a tetőről lefújt napkollektor passzírozza magát a fagyott aszfaltba, maga szaftagyú lumpenproletár!” /Hlavács Hektor, kanapékovács/

„A földi problémák - mint a globális felmelegedés és a lokális halálra fagyás - szakrális megoldásának vágyát vallásos áhítattal elegyítő hitművész enjambement beszúrásokkal megtört keresztrímei az új és az ó között véres verítékkel feltöltött szakadék között kifeszítendő hőhíd terheit hordozzák. A kortárs költészet pontifex maximusza isa-isa por és homu, de nem egyedül, mert vele együtt mindannyian vogymuk, hiszen mindenünk közös; jelesül még a Nap is kollektív, mint a tudatunk, amely máma már nem hasad tovább. Nyugodjunk békében!” /Éntudatlan Énokné Skizofrén Skolasztika, az Irodalomba Hibbant Létértelmetlen Embertorzók Társasága (IHLET) c. internetes kor- kör- és kórkép főszerkesztője/

„Nem nyavalyogni kéne, hanem felhőkarcolókat építeni és azok tetejére telepíteni a napkollektorokat, mert a felhők fölött mindig kék az a hogyishívják, amiről énekelni szoktak azok az idegesítő akárkik azokban az izékben a neten! Építési engedély se kell, csak sok-sok beton, meg acél és rengeteg toronydaru, oszt’ hadd szóljon! Közbeszerzek, oszt’ közbe szerzek, hehe! Okosba’ jut is, marad is! Élni és félni hagyni! Atommáglyára, ki ellenszegül! Proszit!” /Torony Tibor, a Felhőkarcoló Építőiparon Regnáló Cég (FÉRC) tulajdonosa és atomerőmű díler/

„Nap kolléga, magát nem zavarja, hogy komplett idióták sütkéreznek a fényében? Lehet, hogy össze kéne hívni egy napközi értekezletet, mielőtt az emberiség mindenhová elérő keze máshol is otthagyja az ökológiai lábszagát. Megbízzak egy napkollektort?” /Alfa Centauri, napszomszéd/

„Mitvét ettem?! Mitvét ettem?!” /Nap, egy G2V színképtípusú csillag/

„Á, szóval te zabáltad meg a férjemet, de dagadt hőgömb?! Hát ezért nem jött még vissza a felhőkarcoló tetején végzett napkollektor szerelésből?! Köpöd vissza?!” /Mitve Menyhértné Tetemes Titanilla, égitestépítő személyi edző/

„Ó, Istenem, nem tudnád a nejem bi- és tricepszét kicsit szűkíteni, az agyát meg némiképp bővíteni, hogy ne csak szkanderezni lehessen vele, hanem beszélgetni is?!” /Mitve Menyhért, napkollektor szerelő/

„Hű, de bölcs döntés volt a kegyelmet is beleépítenem az alapcsomagba, mert különben most okvetlenül lesújtanék!” /az ÚR/

„Mi ez az élvhajhász szellemi kannibalizmus és ki ez a világirodalmi verőlegény, ez a rím-zombi?! Annyiban vitatkoznék az előttem szólóval, hogy Frady Endre esetében a kegyelmet nem kéne ennyire komolyan venni és ilyen bő kézzel osztani! Osztani pofonokat kéne! Ha az egy nagyból és a sok kicsiből kéne választani, én a sok nagyot javasolnám! Anyám szerint ne ordítozzak kidagadó nyaki erekkel, mintha a vendetta lett volna a jelem az oviban, hanem üljek vissza mellé a kanapéra együtt megnézni a Bosszúállók rendezői változatát, pedig ki nem állhatom ezeket a puding romantikus filmeket!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer kifeküdtem napozni a háztetőre és a hasfalamat akartam napkollektornak használni, de be kellett gipszelni az UV-sugarakat, mert szilánkosra törtek, amikor fénysebességgel nekicsapódtak az izomkockáimnak.” /Chuck Norris/

Járványkártyázás

Netes partin Tas bevedelt,

És e durva szesztett

(Nem ért közben has eledelt!)

Okán sokat vesztett.

Ultija volt hetes mentes,

S netpincér szólt: kontra!

Rekontrázott netes hentes,

S i került a pontra.

Szeszgőzben pár lement óra

S félrenézett talon

Után nincs más mementóra:

Hányásnyom a falon…

„Tudja, költő úr, az embernek időnként lazítania is kell egy kicsit, úgyhogy a netes ultiparti közben meg-meghúztam a csavarlazítós flaskát... Harapnivaló meg nem volt itthon, csak jégdarabos vodka-narancs, úgyhogy kevésre emlékszem… Szerintem játék közben elraboltak az UFO-k és amíg a világűrben operáltak, valaki fölokádott a falra... Biztos nem én voltam, mert én a padlót hánytam tele és az teljesen más színű volt…” /Tassy Tas, taskenti tasliügynök/

„Tanulság: Ön dönt, iszik vagy vedel! Mindegy, hogy bármit, csak sok legyen! Kicsire nem nézünk, csak látatlanban hozzáöntjük a többihez! Fő, hogy ártson! A magyar ember előtt két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan! Arccal a vasúti töltés melletti kiskocsma karcos lőréje felé! Ez a karc lesz a végső! Memento mori, azaz emlékezz a móri ezerjó utáni falra hányt borsodóra! Hukk!” /Delírium Dénes, nyugalmazott szeszkazánkovács és leszázalékolt polihisztor/

„Járványügyi szempontból elmondható, hogy az otthoni maszkviselésnek is van előnye: az ember nem tudja lehányni a falat. Ha meg mégis, akkor célszerű gyorsan letörölni egy alkoholmentesen fertőtlenített nyunyókával!” /Müller Cecília, járványügyi pánikfelelős/

„A vers címében lévő aszparanta nyelvezetű nyelvi gyöngyszemkristály a világirodalom legszebb lapjaira kívánkozna, ha ott lenne még hely neki, de sajnos nincs, úgyhogy vagy kimarad, vagy új feltáró fejezeteket kell nyitni a világirodalom legújabb legszebb lapjai számára. Igazi, Frady Endrének való feladat, mélyebbre ásva valami maradandóbbat alkotni, mint egy hányásnyom a falon! Ó, be gyönyörű, ó, be szép, mint egy kihűlt lávapép!” /Metafora Mángorné Bazalt Butélia, a Bányászati És Költészeti Alapítvány (BÉKA) szakközépiskolájának és gimnáziumának magyar-geológia szakos tanára és aranyérc díler/

„Cefrehegyek felett legyek repkednek, beszeszelt vesztes menthetetlen fetreng - merengek ez eseten, s lelkem emelkedett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Eme nemes efpeteres jegyzet felett merengve nem lelem helyem. Epedve remegek, lehet-e ez, esetleg nem-e lehet? Feledhetetlen eme egybeszerkesztett remeklet. Beleremegek s kerevetre leheveredve egyet tehetek: szeszt rendelek s nevetve vedelek! Hehehe! Hehehe-e, he? Nem?! De!!!” /Nemmekk Elek, ellenkecske/

„Fenti két eszperente kommentet feltétlenül megkönnyezik az erre fogékony entellektüel tömegek, ám kérdéses, hogy eme tömegeknek és Frady Endre rusztikusabb lelkületű olvasótáborának van-e közös halmaza? Egyszerűbben fogalmazva, van-e a két halmaznak nem üres halmazú metszete? A nehezékeim ellenére igen erős fenntartásaim vannak!” /Dr. Mátrix Máténé Kétely Kokilla, halmazlélektani nehézbúvár/

„Ne legyenek, te szerencsementes eszement teve! Hegy essen hegyetlen fejedre!” /Embertelen Etele, eme metszet egyetlen eleme/

„Hegy levet vedelt, nem evett meg eledelt,

Fele bele nedvesedett s egyre nyeldekelt.

Bele teletelt, leve nem megy be bele,

Felkelne, de nem lehet, mert belegebedne!

(Hej!)

Hegy leve, hegy leve, nyelvemre vele!

Beszeszelve henteregek, de hehe-hehehe!

Hegy leve, hegy leve, nyelvemre vele!

Beszeszelve hentergek, de fel nem kelek… beeeee!”

/Csenge Beeeells, egy nem szeszellenes zeneszerezde embere/

„Tiltakozom az eszeperente nyelv nemi kirekesztő jellege ellen! A men szó belefér a szókincsébe, a women pedig nem?! Egyenjogászokat a parlamentbe!!!” /Wonderwoman Wendetta, human huwoman being/

„Egyen jogászokat a parlamentbe’!” /apolitikus kannibál falfirka/

„Frady Endre kivagyi senkiségű költészete olyan végtelenül rossz, hogy még ha egyáltalán nem is létezne, már akkor is szétfeszítené a józanul elviselhetőség határait! FRADY ENDRE, ÉN AZÉRT ISZOM, MERT TE ÍRSZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor én falra hányok, sosem marad nyom a falon, mert maga a fal tűnik el nyomtalanul, mert nem bírja a nyomást.” /Chuck Norris/

A saturém

(esti mese)

Na, kedves gyerekek, ma este a szörnyűséges saturémről mesélek nektek!

Hol volt, hol nem volt, de mindegy is, hogy hol, csak az a fontos, hogy volt, mert ha nem lett volna, akkor nem lenne miről mesélnem és ti nem tudnátok békés álomba szenderülni, szóval élt egyszer egy rettenetes saturém.

Hű, gyerekek, ez a saturém olyan borzasztó volt, hogy mindenki félt tőle! Az volt benne az ijesztő, hogy minden előjel nélkül egyszer csak ott termett az egyedül kódorgó emberek háta mögött és satuba szorította a lapockaporcukat vagy a hátuk közepét! Na, innen ered a „Hátam közepére sem kívánom!” mondás.

Hű, gyerekek, a lapockaporcnak vagy a hát közepének a saturém általi szorítása nagyon fájdalmas volt mind a szorítottnak, mind pedig a szorított fisztulás fejhangú jajkiáltásait hallgatóknak! Borzasztó dolog ám kifinomult, sőt ad abszurdum abszolút hallással hamiskás, egyik hangnemből a másikba áteső segélykiáltásokat hallani. Egyszerűen rosszul esik a zeneileg művelt embernek az ilyesmi, gyerekek! Ha valaki nem tud tisztán kiabálni, akkor viselje némán a fájdalmat, na!

Szóval az emberek fájtak és féltek, mígnem valaki úgy okoskodott, hogy talán nem is félnének annyira a rettegett saturémtől, ha látnák. Hiszen lehet, hogy csak azért sajog úgy a szorítása, mert nem látjuk, ki szorít, hiszen ki tudná megnézni a saját háta közepét vagy a lapockaporcát?! Mi van akkor, ha a saturém egy aranyos kis zöld-fehér szőrmók vagy egy tulipiros üngyülübüngyülü? Ha ilyen lenne, talán annyira tudnánk gyönyörködni benne, hogy észre sem vennénk, hogy baromira fáj!

Ez jó gondolat volt, csak az volt a kérdés, hogy hogyan lássanak be maguk mögé? Ekkor előállt a lokálisan világhírű Rükverc Rezső, aki arról kapta a nevét, hogy a tarkóján volt a szeme – ez egy ilyen genetikai rendellenesség, gyerekek, de ebbe most nem mennék bele, mert még kicsik vagytok és az óvodában nem tanultatok mutációanalízist. Szóval Rükverc Rezső magára vállalta, hogy megkeresi a saturémet és megnézi magának. Ennek mindenki örült – kivéve az agg Slagovácz bácsit, aki tök süket volt és nem hallotta a nagy hírt – csak az volt a baj, hogy senki sem tudta, hol kell keresni a saturémet. A kor egyik nagy bölcse szerint a saturém mindenhol lehet, de mindenhová még Rükverc Rezső sem tud eltolatni, tehát a kutatás reménytelen. Az emberek erre már-már szomorkodni kezdtek - kivéve az agg Slagovácz bácsit, aki ugyebár tök süket volt – amikor előállt a kor másik nagy bölcse és azt mondta, hogy a saturém bárhol, sőt akárhol lehet, úgyhogy Rükverc Rezső menjen nyugodtan bárhová, sőt akárhová, egymásra fognak találni. Az emberek ennek úgy megörültek hogy rögvest abbahagyták az előző nagy bölcs ütlegelését – kivéve az agg Slagovácz bácsit, aki közben meghalt, mert már nagyon öreg volt.

No, hogy egyik szavamat a másik után helyezzem, mert különben csak olyan kaotikus zajt hallanátok, mint eskütételnél, amikor mindenki egyszerre kiáltja a saját nevét, szóval Rükverc Rezső elindult bármerre, sőt akármerre. Hát, ahogy ment, mendegélt, találkozott a Leninorrú bábával, aki meghívta őt a mézeskalács dácsájába sült Jancsit és Juliskát enni, de ő vegetáriánus lévén elhárította a meghívást és feljelentette a banyát kannibalizmusért. Bizony, gyerekek, nem szép dolog embert enni, ti se tegyétek!

Na, ekkor támadta őt meg a saturém és megszorította előbb a háta közepét, aztán a lapockaporcát! Rükverc Rezső erre nagyot ordítva meg akarta nézni magának a támadóját, ám szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy öreg éjszaka van és még a tarkója hegyéig sem lát! Jól átverte őt a saturém és még meg is szorította! Fájdalmában szégyenszemre hazakullogott és hogy elfeledje búját, beiratkozott a Szemmelversz Orvostudományi Egyetemre, színjelessel elvégezte és befutott, de boldogtalan lapockasebészként tengette ványadt kis életét.

Nagy bánat ülte meg az emberiséget, gyerekek! Ám ekkor színre lépett a kudarcot vallott Rükverc Rezső egypetéjű ikerhúga, a szintén hanyattlátó Vakvágány Vendelné Rükverc Rezsilla, aki bátyja példájából okulva fejlámpával indult neki a szörny keresésének. Hát, ahogy ment, mendegélt, hirtelen ő is találkozott a plasztikai sebészének köszönhetően immár Maocetungorrú bábával, aki óccó kiciccípősz szecuáni cirkével kínálta meg, aminek volt ugyan egy kis Jancsi és Juliska mellékíze, ám ettől csak pikánsabbnak érződött a mézeskalács köret. Rezsilla megköszönte az ebédet, majd értetlenül nézett a váratlanul megjelenő rendőrök elől menekülő banya után. Megvonta a vállát, majd megvárta, hogy besötétedjen. No, amint besötétedett, hátba is támadta őt a saturém! Uccu, bekapcsolta a fejlámpáját, majd ugyanazzal a lendülettel sírva is fakadt. Arra nem gondolt ugyanis, hogy a fejlámpák a homlokról előre világítanak, így neki hiába volt a tarkóján a szeme, a saturémet mégsem láthatta meg. A bátyjához hasonlóan fájdalmában ő is hazaballagott, ő is elvégezte az orvosegyetemet, majd jobb híján feltalálta a rák ellenszerét és boldogtalanul élt, míg az emlékei hatására még boldogtalanabb nem lett.

Jaj, gyerekek, nagy volt ám a boldogtalanság, de vakmerőn s hívatlanul előállt harmadik, a kobzosborz tenyésztő Hanyatthomloki Hajnalka, aki mutáns volt és a nevét onnan kapta, hogy hanyatt volt a homloka, így számára a fejlámpa csak jó irányban világíthatott. Nomen est omen! – kurjantotta az álcázásképpen felfújható gumilégiók közé vegyült Juliuscaesarorrú bába, miközben rubikkockákat vetett el. Hű, ez fantasztikus álca! – szólalt meg egy galagonyabokor (magyar hangja: Kautzky Armand), akiről nem tudni, kit rejtett, de a tökéletesnek látszó galagonyabokor mivolta miatt nyilvánvaló volt, hogy szakértője a kérdésnek.

Hanyatthomloki Hajnalka nagyot sóhajtott és útnak indult. Ő is pont úgy ment, mendegélt, ahogy az előtte levők is tették és besötétedés után őt is megtámadta a saturém. Orvul megszorította a háta közepét és a lapockaporcát, ám ekkor rávilágított a hanyatt lévő homlokról a fejlámpa és Hajnalka meglátta őt! Majd rettenetében sikítva hanyatt esett, egyenest a saját szemére!

Hej, gyerekek, a saturém nem olyan volt ám, mint amilyennek el szerették volna képzelni, hogy esetleg egy aranyos kis zöld-fehér szőrmók vagy egy tulipiros üngyülübüngyülü, de nem ám! Nem, nem, sőt, nagyon nem, nem!

A saturém egy undorító szaftpikkelyes, államadósság tekintetű, lilásszürke nyálat fröcsögő, foszforeszkálva váladékozó, pacalfőzés illatú, ormótlan satupofájú és – és, gyerekek, most kapaszkodjatok meg! – és Leninorrú szörnyeteg volt!

- Kikérem magamnak, hogy a mesemondó rám akarja terelni a gyanút! – hördült fel egy hang a közeli mézeskalács mauzóleum mélyéből, mire a nemzetközi doppingellenőrök berohantak és az ott talált személyt addig itatták, míg elegendő mennyiségű vizeletleletet nem produkált ahhoz, hogy a szakértők rekonstruálni tudják Jancsi és Juliska teljes géntérképét.

Eközben a saturém, a zűrzavart kihasználva elszaladt, de a távolból még sokáig lehetett hallani, ahogy hahotázik és gúnyosan csattogtatja a satupofáit – magyar hangja Kautzky Armand.

Az embereket ezután még sokáig rettegésben tartotta a galagonybokornak álcázott saturém, ám egy szép napon találkozott Sanyikával, aki hirtelen ötlettől és költői szabadságtól vezérelve felgyújtotta a háta mögé settenkedő bokrot és a tűz weöreslő fényében elénekelte, hogy „Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája”! Sanyikának hála, attól a naptól kezdve a saturém nem fenyegette többé az emberiséget, hanem átadta a stafétabot a globális felmelegedésnek.

Ti is legyetek olyanok, mint Sanyika!

Jó éjszakát gyerekek, álmodjatok szépeket!

Télvíz

Ez év hideg őszén
Elfogyott a kőszén.
Bajok nagyon nagyok,
Mivel agyonfagyok.

Hóval le az ég csap,
Taknyom fűzöld jégcsap,
Dermed minden erem
S jégvirágot terem.

Jégkockás a kályha,
Úgyhogy igen fáj, ha
Hozzáér az ujjam…
Percekig kell fújjam.

Rohadt rideg a tél,
Tíz ujjból csak hat él,
S hasra fagyva öldök-
-öl a csonkos köldök.

Még a Nap is fázik,
Dermedt igét ráz -ik,
S rám hűlnek a delek,
Asszem, megmurdelek!

(tetemdensz!)

„Globális felmelegedés?! Jól jönne most, mi?! - szólt Trump. Ivan Gyenyiszovics mesélhetne a hidegről, ott van mínusz harminc is minden nap, meg kétujjnyi jég az ablakon.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, Trump elnök úr! Jó ötletet adott! Felgyújtjuk a fővárost, oszt’ globálisan fölmelegszünk! Nem hiába mondta anno az a másfélmillió idetántorgó magyar, hogy valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének a zemberek! Höhö!” /tülökfejű republikánus tüntető/

„Mondja, humán úr, nem lehetséges, hogy a világ jobban járna, ha én lennék a volt amerikai elnök és Trump elvtárs úr bohóckodna a Gulágon?” /Iván Gyenyiszovics/

„A kétujjnyi jég az ablakon remek ötlet, mert egyrészt kiválóan hőszigetel, másrészt senki sem lát be, amikor egy szál bundatangában lambadázok balalajkazenére!” /Donald Donaldovics Trump, volt amerikai elnök és szibériai elítélt/

„Jaj, nem lehetne inkább ötujjnyi az a jégpáncél?!” /szibériai tábori őrök/

„Elefántcsonttorony ablak
Üvegén át látok alant
Hókupacot, mely mint hab lak
Betakar pár hajléktalant.
Segély az csak üres blabla, k-
-öltök inkább! Zengjél falant!”
/Lilaköd Leopold , a Költészettel A Szegénységért Alapítvány (KASZA) elnöke és legéletlenebb kése/

„Télvíz nem téljég, ha fagyik
Hidegben a fenyőfagyík,
Meg a mirelitzab faló
Kisalföldi parafaló?”
/Kékköd Kenéz, az alelnök és a második legéletlenebb kés/

„Nem az a baj, hogy kint hideg van, hanem az, hogy bent fázom! Fűtetlenek a tantermek és amióta rendezték a béremet, már kabátra se telik! Bezzeg a fociban van pénz, ott futja bundára is! Lehet, hogy OKJ-san átképeztetem magam felfutó jobbhátvédnek!” /Koplaló Kolos, általános iskolai történelem-földrajz szakos tanár/

„Ne nyavalyogjon, hálátlan tanerő! Egyrészt már majdnem annyit keres, mint fél parlamenti takarítónő, másrészt a hidegben nem csak maga fagy meg, hanem a koronavírus is! Addig örüljön, amíg a leheletét látja, nem engem! A magyar labdarúgást pedig ne merje még egyszer a szájára benni, mert olyan keresztény nemzeti diskurzust folytatok magával, hogy annyit se tud mondani, hogy nyájimázs… nyájmutáns… nyájimitáncs…” /Csávás Kálmán arcbőrnagy, a Bolsevikgyanús Alakokat Rendre Oktató Minisztérium (BAROM) tárca nélküli ideológiai vasökle/

„Nyájimmunitás.” /Koplaló Kolosné Éhkopp Édua, általános iskolai ének-filozófia szakos tanár/

„Beleugat?! Okoskodik?! Vigyék mind a kettőt! Úgyis van még két szabad hólapát a közmunkatáborban, attól majd kimelegszenek!” /Csávás Kálmán, k.m.f./

„Mi ez a sötétöves szájkarate, ez a magamutogató hóhányás?! Hajdú Péter műsorai és Ákos dalszövegei óta Frady Endre költészete a legkegyetlenebb tömegpusztító merénylet az intelligencia ellen! A fázik - ráz -ik rímpárt elrettentő példaként kéne tanítani a világirodalom legsötétebb vakvágányai kurzuson! Szegény anyám épp nyomdafestéket keres a mondandójához, mert épp tegnap takarított, most meg már megint szügyig járunk a verstani szeméthegyekben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer edzettem abszolút nulla fokban, de nem bírta a hideg és leégett a hőmérő.” /Chuck Norris/

Jakabosodás

Tudok egy jakot, ki már oly
rég vágyik rá, hogy ne Károly
legyen, hanem inkább Jakab,
jakok között leg-legjakabb.

- Mér’ pont Károly, és pont mér’ én?! -
- forr indulat át a vérén,
s Anyakönyvi Hivatalba
indul s leng rajt’ hószín alba.

(Hószín alba, hószín alba,
jól hangzana népi dalba’!)

Ügyintézők között kering,
mint egy tébolyodott korong,
arcára a belkín kiráng,
s amíg könyörögve kér eng-
-edélyt, átizzad rajt’ karing.

Látva jakunk belső becsét,
megszánja őt Traktor Hektor
helyi helyettes direktor,
s lecsapódik az ENG.! pecsét…

„Jaj, de jó, megkaptam az engedélyt és végre megváltoztathatom a csúnya nevemet szépre!” /a jak, aki Dögkúti Károly helyett immár Dögkúti Jakab lehet/

„Először nem akartam engedélyezni, mert úgy gondoltam, hogy nincs az a pénz, de aztán kiderült, hogy mégis van.” /Traktor Hektor, volt helyi helyettes direktor, jelenlegi közbeszerzés tisztaságért felügyelő vastag tárcás szakállamtitkár/

„...Hmmm?! Putyin oltja Thunberget, hogy leegyszerűsíti a világ komplexitását... Hát Frady Endréről nem merne így nyilatkozni!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hé, humán elvtárs, teszerinted énszerintem Frady Endre szerint a világ egyszerűsége kompel… kopjle… kompló… komplexizálandó?! He?! Tü i Thunberg nye harasó!!! Pásli dámoj ili búgyet Gulág!” /Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elvtárs/

„Le lehet szállni rólam Ptyin pufi, mert nem vagyok bicikli! Amúgy 18 éves vagyok és szülinapomra szeretnék egy biciklilámpát, mert itt Svédországban télen nagyon sötét van, mert nem verik vissza a fényt a már elolvadt gleccserek” /Great Thunberg, klímaaktivista és élő lelkiismeretfurdancs/

„Alba alias karing egy jakon?! Jakobinus módon fajsemlegesnek definiálja a jakfajt, amíg nem lesz minden papsajt?! Provokálja a keményen dolgozó kétkezi kispapságot, költő úr?! Kikényszeríti a klerikális reakciót?! Na, tartsa csak ide mindkét orcáját, hadd legyen szimmetrikus az érvrendszerem!” /Csávás Kálmán főinkvizítor, a Gendermentes Ökumenikus Roham Csapat (GÖRCS) ideológiai ökle/

„Kihagyott ziccer, hogy nem jelenik meg egy hal az utolsó versszakban, mert akkor a vége lehetne népiesen hal-jak-end.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Halat s jakot keverem.
Gendersemleges-e? Nem!
Bömböl a nép: Hallja kend,
Rosszvég lesz e hal-jak-end!”
/Kihagyott Ziccer, pályaelhagyó középcsatár alias ex-center és betanított szomorúfűzfapoéta/

„Ennek a minősíthetetlen megnevezhetetlenségnek a hatására majdnem kiszaladt a számon egy szekuláris blaszfémia, de féltem anyám klerikális reakciójától, hogy rámkapcsolja a Mária rádiót, így inkább csak ordítva kérdezem, hogy NINCS VALAMI OLTÓANYAG, AMINEK MELLÉKHATÁSÁRA FRADY ENDRE AZONNAL DÖGLÖTT VARANGYOS BÉKÁVÁ VÁLTOZNA?!?!?!?! Mi, hogy az óccó kiciccípősz kínai covid-vakcina pont ilyen?! Meg az orosz is, csak az drágább, mert előbb még a haja is kihullik?! IDE VELE!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik vírusokkal és versekkel vagytok megterhelve! Csak rátok köpök és a nyavalyáitok is rögvest megszűnnek veletek együtt! Fel fogtok oldódni, mint Sherman tank a Coca Colában.” /Chuck Norris/