2020. november 25., szerda

A két rakoncátlan ugonyka

Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka egy nap lapkasajtot szüretelni mentek az erdőbe. Az erdő olyan sűrű volt, hogy még az oxigénmolekulák is kiguvadt szemekkel fuldokoltak, úgyhogy ha Szigonyka és Magonyka nem kétdimenziós lények lettek volna, akkor okvetlenül beszorultak volna az ágak közé, mint szék a rekedésbe. Szerencsére az ugonykák közül csak az evolúciós elit versenyelőnyös tagjai háromdimenziósak, de ők olyan ritkák, mint jamaikai jeges tejben az elipszilon.
Hát, ahogy mentek, mendegéltek, vagy inkább csúsztak, csúszdagáltak, egyszer csak előttük termett a praktikus okokból lapra szerelt, Smörklaffen terméknevű svéd vasorrú bába.
- Jé, az erdőben ilyen is terem? - nézett nagyot Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka, ám nemhogy öreganyámnak nem szólították a lapra szerelt vasorrú bábát, hanem úgy faképnél hagyták, hogy annyit sem tudott mondani, hogy Rabindranáth Tagore!
- Hű, pedig most majdnem bekerültem egy mesébe! - sóhajtott rezignáltan Rabindranáth Tagore és igyekezett békében tovább nyugodni.


Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka eközben megérkeztek a síkjukra merőleges kétdimenziós tisztásra, melynek vetésforgatott harmadán ott sárgállottak a sajtszagú lapkák. Már éppen nekikezdtek volna szüretelni, amikor hirtelen elébük toppant a lapkasajtok őrizője, aki nem volt más, mint  a praktikus okokból lapra szerelt, Smörklaffen terméknevű svéd vasorrú bába.
- Rabindranáth Tagore! - kiáltotta fenyegetően, miközben karomszerű vasujját fülzsírozta, hogy mutogatás közben ne nyikorogjon annyira, amennyire.
- Ó, hogy a nyál kössön meg a szádban, az orrváladékod meg növesszen tüskéket, te gendersemleges bányarém, hogy ne tudd még egyszer kimondani azt a Tágrarobbant Gránátóra izét! - kurjantotta Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka egy-egy kétdimenziósat köpve. És úgy is lett.
- Mindegy! - legyintett gondolatban Rabindranáth Tagore és már nem várta annyira a feltámadást...
Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka végre nekiláthattak a lapkasajt szüretnek, azaz csak nekiállhattak volna, mert az égből egy háttérhatalom által ledobott piréz ejtőernyős hordák kezdtek rájuk hullani. Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka úgy megijedt, hogy a szavuk bennszakadt, hangjuk fennakadt, leheletük megszegett, és annyit se tudtak mondani, hogy Rabindranáth Tagore.
- Ó, hogy a jó anyátokkal szórakozzatok! - hangzott egy felháborodott kiáltás egy kalkuttai síremlék alól oly hangerővel, hogy több szent tehén is megvadult és szabadságukat töltő békés spanyol torreádorokra támadt.
Eközben a tisztás fölött szél támadt és a piréz ejtőernyősöket úgy elfújta, mint vak kürtös fényes nappal a takarodót. Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka ezután már gyorsan le tudta szüretelni az összes lapkasajtot és rögvest pasli damój.
Hát, ahogy mentek, mendegéltek, vagy inkább csúsztak, csúszdagáltak, egyszer csak előttük termett egy robusztus rakoncaárus és öblös hangon így kiáltozott:
- Rakoncát tessék! Reklámáron az akciós rakonca! Négy rakoncát egy százas lapkasajt csomagért!
Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka megálltak, eltöprengtek, majd a vállukat amúgy is nyomó lapkasajt készletüket hirtelen mind rakoncára cserélték.
- Úgyis untuk már a lapkasajtot! - mondta Szigonyka és Magonyka, a két immáron rakoncás ugonyka és röhögve világgá menekültek a lapkasajt híján elszegényedett és emiatt rezervátumba kényszerült ugonyka törzs jogos bosszúja elől. Ám félúton még megálltak Kalkuttában, hogy egy gyors fényképezés után az Instagramra feltöltsék Rabindranáth Tagore furán mozogni látszó síremlékének kétdimenziós képét...
Ez végzetes hibának bizonyult, mert a kép alapján bekövették, megtalálták és olyan alaposan elnáspángolták őket az ugonyka törzs által megbízott bérelfenekelők, hogy azóta még a legjobban reklámozott gyógykenőcsök hatására sem múlik el az aranyerük.
Kedves gyerekek, ígérjétek meg, hogy sosem cserélitek rakoncára a lapkasajtotokat és nem mondjátok tele szájjal, hogy Rabindranáth Tagore!

2020. november 23., hétfő

Béla nem megy óvodába

Itthon maradsz Béci,
Ne keljél föl lécci!
Bezárt most az ovid,
Tombol bent a Covid!

Sohase volt Covim,
Hiányzik az ovim!
Vigyél be, mert ha ma
Nem, hát bőgök mama!

Ne hisztizzél Béla,
Mert bennem még él a
Nép, a vogul-osztják,
Kik a pofont osztják!

„Micsoda, egy szülő veréssel fenyegetőzik?! Testi fenyítést helyez kilátásba?! Visszaél a fizikai erőfölényével?! Hát hol élünk, a sötét középkorban?! Na, anyuka, még egy ilyen és lerúgom a fejét!” /Baltaarcú Béla, babajogi ombudsman és Fradi B-közép ultrazöldfőnök/

„Jaj, Bélám, hát tudod, hogy sosem tudnám megütni a fiunkat! Pláne amióta eltörted kezem-lábam! Még jó, hogy a zemberek elhiszik, hogy átestem egy vak komondoron! Tudod, hogy szeretlek, mint Bécike a spenótót!” /Baltaarcú Béláné Minekmenthozzá Matild, főállású anyatigris és manysi-hanti áldozati báránynő/

„Spenót?! Fúj!!! Böááááá…” /ifj. Baltaarcú Béla alias Bécike, nagycsoportos óvodás/

Vogul-osztják, költő úr, he?! Hát már maga is bedőlt ennek az avítt lábszagú finnugor teóriának?! Hát nem bizsereg magában a szittya-szkíta génállomány?! Heeej, árvalányhajas Perzsia! Haaaj, őssy Suméria! Attila, hun vagy ilyenkor?! Talpra magyar, híján van a haza! Jézus is magyar zsidó volt! Húzd rá, magyar cigány a nyűtt vonóval, hadd rúgjanak gólt a botlábú fiaink!! Száz szál gyertyát, száz icce bort és nyögje Mátyás bús hadát az a Windischgrätz! Föl Budára! Föl-föl, ti rabjai... Ja, az nem! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Véreim, buzogjatok! Hééé… nővérke, hadd ne kelljen visszavennem a kényszerzubbonyt! Nem, nem, soha!” /vitéz Setéthy Világosh, kényszergyógykezelt lovag és nyugalmazott tömbházmester/

„Nyugalom, ketteske! Ne hőzöngjön, mert egyrészt kicserélem a nyugiszurit végbélkatéterre, másrészt, ha még egyszer meglátom, hogy leveszi a szájmaszkot, akkora pofont kap, hogy nem marad másik orcája, amit odatartson a falnak!” /Debella Róza, diplomás szakápoló és cirkuszi erőművésznő/

„Klasszikus versszerkezet. 3 strófa: 1. tézis, 2. antitézis, 3. tetéz is. Essen mit lust und liebe!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán úr! Az evésről jut eszembe, hogy bevethetnénk a savanyúságokat a koronavírus ellen! Például a koviubit! Ahogy a Költő mondja:
   Uborkád, a kovid
   Harcol s fut a Covid!
Ugye, milyen remek ötlet?! Essen Sauerteiggurken!” /Dr. Donnerwetter Dezső, salátológus/

„Na, ballibernyák rémhírterjengős bérrettegő sorosbérenc zugköltőcske, miket ugat bele maga az éterbe?! Hol zárnak be az óvodák a koronavírus miatt?! Mi, hogy rajtunk kívül az egész világon?! Ne csak a halódó nyugatra vesse a vizenyős tekintetét, hanem a sikervakcinás Keletre is! Ott nem az óvodákat zárják be, hanem az ilyen sötétben bujkáló panelprolikat, mint maga! Fejezze be a kisdedóvók körüli kisded játékait, mert óva intem! Ezzel a húszas átmérőjű íves U-vassal, ni! Na, vigyék innen, ne bántsa a békés honpolgárok szemét ez az ideológiai szemét!” /Csávás Kálmán kőnagy, az Ellenvéleményeseket Laposra Taposó Egylet (ELTE) díszdoktora/

„Én nem félek a koronavírustól, mert az éhbérem többszöröséért vállaltam, hogy tesztalany leszek és beoltattam magam mind az orosz, mind a kínai vakcinával. Azóta teljesen egészséges vagyok és, ha az egyik bedugult orrommal nem is érzem a szagokat, a másik három teljesen jól működik. Az óvodában pedig hat lábon futva sokkal könnyebben utolérem a riadtan menekülő gyerekeket.” /Izom Igorné Tenyerestalpas Titanilla, OKJ-s képzett óvónőimitátor/

„Ez az év most maszkabál,
Izzadt arcbőrt maszk abál.
Éjjelre sem veszem le,
S ragyát láttat e szemle,
Hol bőrgyógyász hüledez,
S annyit mond csak: Hüle Dez!!!”
/Debil Dezmond, a Van Élet Negyven Alatt (VÉNA) anti-IQ csoport elmeköszörűs költője és félpofi fodbalista/

„Mi ez az epikai epilepszia?! Ki ez az elmeszőrtelenő epilátor?! Hogy a magasságos szűzanya ejtse a mázsányi koronavírussal telt cekkerét ennek a tehetségtelenségben tapicskoló önjelölt senkinek a sehonnai vízfejére! Frady Endre költészete olyan mértékű szellemi kútmérgezés, amihez képest a Hajdú Péter-féle bulvármédia celebnyála már-már felüdülést jelentő forrásvíznek tűnik! Amíg a vers hatására rímsokkban fetrengtem, anyám kiszökött a nappaliba kereskedelmi tévét nézni! Ez már a vég kezdete! Most már az Armageddon eljövetelét se bánnám, csak Frady Endre verset ne írjon róla!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, neked a vérnyomásodra fog menni a szakmai ártalom. Tudod, itt Texasban én az ilyen Frady-féle nyikhajokat nem megkritizálom, hanem lasszóval befogom, megpörgetem és belehajítom a legtávolabbi fekete lyukba.” /Chuck Norris/