A két rakoncátlan ugonyka

Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka egy nap lapkasajtot szüretelni mentek az erdőbe. Az erdő olyan sűrű volt, hogy még az oxigénmolekulák is kiguvadt szemekkel fuldokoltak, úgyhogy ha Szigonyka és Magonyka nem kétdimenziós lények lettek volna, akkor okvetlenül beszorultak volna az ágak közé, mint szék a rekedésbe. Szerencsére az ugonykák közül csak az evolúciós elit versenyelőnyös tagjai háromdimenziósak, de ők olyan ritkák, mint jamaikai jeges tejben az elipszilon.
Hát, ahogy mentek, mendegéltek, vagy inkább csúsztak, csúszdagáltak, egyszer csak előttük termett a praktikus okokból lapra szerelt, Smörklaffen terméknevű svéd vasorrú bába.
- Jé, az erdőben ilyen is terem? - nézett nagyot Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka, ám nemhogy öreganyámnak nem szólították a lapra szerelt vasorrú bábát, hanem úgy faképnél hagyták, hogy annyit sem tudott mondani, hogy Rabindranáth Tagore!
- Hű, pedig most majdnem bekerültem egy mesébe! - sóhajtott rezignáltan Rabindranáth Tagore és igyekezett békében tovább nyugodni.

Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka eközben megérkeztek a síkjukra merőleges kétdimenziós tisztásra, melynek vetésforgatott harmadán ott sárgállottak a sajtszagú lapkák. Már éppen nekikezdtek volna szüretelni, amikor hirtelen elébük toppant a lapkasajtok őrizője, aki nem volt más, mint  a praktikus okokból lapra szerelt, Smörklaffen terméknevű svéd vasorrú bába.
- Rabindranáth Tagore! - kiáltotta fenyegetően, miközben karomszerű vasujját fülzsírozta, hogy mutogatás közben ne nyikorogjon annyira, amennyire.
- Ó, hogy a nyál kössön meg a szádban, az orrváladékod meg növesszen tüskéket, te gendersemleges bányarém, hogy ne tudd még egyszer kimondani azt a Tágrarobbant Gránátóra izét! - kurjantotta Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka egy-egy kétdimenziósat köpve. És úgy is lett.
- Mindegy! - legyintett gondolatban Rabindranáth Tagore és már nem várta annyira a feltámadást...
Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka végre nekiláthattak a lapkasajt szüretnek, azaz csak nekiállhattak volna, mert az égből egy háttérhatalom által ledobott piréz ejtőernyős hordák kezdtek rájuk hullani. Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka úgy megijedt, hogy a szavuk bennszakadt, hangjuk fennakadt, leheletük megszegett, és annyit se tudtak mondani, hogy Rabindranáth Tagore.
- Ó, hogy a jó anyátokkal szórakozzatok! - hangzott egy felháborodott kiáltás egy kalkuttai síremlék alól oly hangerővel, hogy több szent tehén is megvadult és szabadságukat töltő békés spanyol torreádorokra támadt.
Eközben a tisztás fölött szél támadt és a piréz ejtőernyősöket úgy elfújta, mint vak kürtös fényes nappal a takarodót. Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka ezután már gyorsan le tudta szüretelni az összes lapkasajtot és rögvest pasli damój.
Hát, ahogy mentek, mendegéltek, vagy inkább csúsztak, csúszdagáltak, egyszer csak előttük termett egy robusztus rakoncaárus és öblös hangon így kiáltozott:
- Rakoncát tessék! Reklámáron az akciós rakonca! Négy rakoncát egy százas lapkasajt csomagért!
Szigonyka és Magonyka, a két rakoncátlan ugonyka megálltak, eltöprengtek, majd a vállukat amúgy is nyomó lapkasajt készletüket hirtelen mind rakoncára cserélték.
- Úgyis untuk már a lapkasajtot! - mondta Szigonyka és Magonyka, a két immáron rakoncás ugonyka és röhögve világgá menekültek a lapkasajt híján elszegényedett és emiatt rezervátumba kényszerült ugonyka törzs jogos bosszúja elől. Ám félúton még megálltak Kalkuttában, hogy egy gyors fényképezés után az Instagramra feltöltsék Rabindranáth Tagore furán mozogni látszó síremlékének kétdimenziós képét...
Ez végzetes hibának bizonyult, mert a kép alapján bekövették, megtalálták és olyan alaposan elnáspángolták őket az ugonyka törzs által megbízott bérelfenekelők, hogy azóta még a legjobban reklámozott gyógykenőcsök hatására sem múlik el az aranyerük.
Kedves gyerekek, ígérjétek meg, hogy sosem cserélitek rakoncára a lapkasajtotokat és nem mondjátok tele szájjal, hogy Rabindranáth Tagore!