2013. december 18., szerda

Kedves vers

Kedves réten kedves bokrok,
Kedves nyuszik, kedves fecskék.
Kedves a csend, nem bőg sokk-rock,
Kedves ég sem villám-reccs-kék.

Kedves medvék lakomáznak,
Kedvesen örülnek méznek.
Kedvességük nem hat máznak,
Kedves, ahogy énrám néznek.

Kedves macifenék alól
„Kedvesem” szól by ByeAlex,
Kedves kisrádióm dalol,
Míg szétnyomva meg nem hal. Ex.

„Az én kedvesem egy olyan… xrrr… khrr… ő az én kedvesem… ssssz… ghrrr… xcccssss… pfff…” /ex-Szokol, néhai kisrádió/

„Kedves ez az édi-bédi, tündi-bündi, utyuli-putyuli, cuki-muki versike! Csak az a csúnya-múnya, fránya-mánya, ugyuta-bugyuta, undi-bundi, lompos-loncsos és bozontos piszén-pisze kölyökmackó ne trancsírozta volna szét azt az ütyüli-pütyüli, csili-vili, atyala-patyala Szokol rádiót!” /Bülbül Etelka, műkörmös és Avon tanácsadónő/

„Brühühü! Jaj-jaj, szegény néhai kisrádióm, kedves ex-Szokolom! Brühühü!” /Frady Endre, költőgigász/

„Jaj, ráültem a rádiódra?! Bocs!” /egyik kedves mackó/

„Elééég!!! Mi ez a síkdebil ultrakreténségbe fojtott álóvodás gügyögés?! Mi ez a mézesmázos medvenyál?! Mi ez a nyafka-böfke álprobléma feszegetés?! Ha anyám annak idején olyan bölcsödébe járatott volna, ahol ilyesmiket szavalnak, ma már túl lennék pár agyműtéten és a taknyomat húzogatva merednék magam elé a János kórház vigyorgójában! Vendettare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hát, költő úr, önhöz hasonlóan én sem vagyok a szavak embere, így csak röviden mondom el, hogy a ’by ByeAlex’ sziporkázó szójáték sőt szóvicc a kezdeti két-háromszáz elolvasásra még bugyutának, sőt ultraprimitívnek látszó verset ráemeli, rárezonáltatja az anglomán popkultúra mainstream vonulatának alsó rakodókövére, hiszen a ’by ByeAlex’, azaz a ’ByeAlex által’ kifejezés hangilag megjelenítve inkább a ’by-bye Alex’, azaz ’viszlát Alex’ jelentéstartalmat kezdi magára ölteni, miáltal megtudjuk, hogy ByeAlex épp távolodik ettől a fősodortól és kitisztulva mintegy végletekig leegyszerűsödik. No, hát ebben a szellemben olvassa csak fel még egyszer, költő úr! Hadd halljam csak!” /Kedves Lektor/

„Tökre cikiuncsi ez a vers! Ilyet bébikönnyű írni! Lehet, hogy költök egyet a huginak Karira!” /Safranek Zita, 4/c osztályos tanuló/

„Jaj, de jó! Költsél, lécci-lécci! Anya, majd olvasd fel nekem, mert én még nem ismerem a betűket!” /Safranek Lilla, nagycsoportos óvodás/

„Nem látod, kislányom, hogy hatfelé szakadok és közben térdig lóg a belem?! Kérd meg a jó apádat, majd ő felolvassa! Kedvesem, elszakadnál végre a nyavalyás számítógépedtől?! MOST!!!” /Safranekné Stressz Olga, zenepedagógus/

„Szóltál, szívem? Nem figyeltem!” /Safranek Kálmán, bértollnok és csembalószerelő/

„Safranek Kálmánt cserépedények okozta súlyos fejsérülésekkel szállították be kórházunkba, az éppen ügyeletes Szent Agapé Rendi Klinika sebészetére. Kedves feleségét, Olgát pedig egyidejűleg teljes idegösszeroppanással kezeljük. Mindketten folyton valami verset emlegetnek…” /Angelika kedvesnővér/

2013. december 16., hétfő

Karácsonyi történet

Abcúg Andersen, avagy miért kell nekem minden Karácsonykor bőgni a megfagyott kis gyufaárus lány horrorisztikus történetén?! 118 éven aluliak csak szülői felügyelet mellett olvashatják! Gyenge idegzetűek még úgy sem!

"A héten már a nyolcadik!"
A zabos lótekintetű Brusznyák Lajos tömbházmester izzadtan lapátolta a ház elől az éjszaka lehullott töméntelen mennyiségű havat. Egyáltalán nem volt ünnepi hangulatban.
- Utálom a fehér karácsonyt! – mondta és a hóba köpött. Sóhajtva folytatta a munkáját, amikor a lapát megakadt egy kisebb hóbuckában. A házmester nyögve nekifeszült és kifordított valamit a hó alól. Jó ürügyet szolgáltatott a pihenésre, hogy megnézze, mi az. Hamarosan rájött, hogy csak egy megfagyott kis gyufaárus lányt temetett be a hó.
- A héten már a nyolcadik! – dühöngött – Vihetem a szelektívbe!
Az utca végén, a Viharr Kálmán téren kupacokba gyűjtötték a Karácsonykor megfagyott könnyfakasztó mesehősöket. A zabos lótekintetű tömbházmester, vállán a megfagyott kis gyufaárus lánnyal elballagott a „tufaárus fiúk”, a „jószívű árvák” és a „mindenüket szétosztók” táblák előtt és megkereste a „kis gyufaárus lányok” feliratot. A kupac előtt már várta az átvevő.
- Jó reggelt Lajos bá’! Kapás van?
- Kapás! A héten már a nyolcadik! Ezek a kis gyufaárus lányok korán fagynak!
- Ja! Amióta az a kegyetlen Andersen cég kihajtja őket a termékmintákkal, folyton itt kötnek ki.
- Hát, nem szeretnék Andersen-féle kis gyufaárus lány lenni! Az biztos karácsonyi fagyhalál! Én meg áshatom ki őket a hó alól! Na, megyek vissza dolgozni!
- Boldog Karácsonyt, Lajos bá’!
- Gúnyolódsz?! Szétüsselek ezzel a lapáttal?!
- Mi van, öreg?! Agyára ment az örömünnep?!
Szó szót követett és a zabos lótekintetű Brusznyák Lajos tömbházmester súlyos lapátjával nagyon ellátta a fagyott kis gyufaárus lány átvevő fiatal nyikhaj baját.
- Na, lesz mit mesélnem ma este az unokáknak! – gondolta elégedetten a verekedéstől felvillanyozódott tömbházmester és már nem is volt zabos a lótekintete.
Hát ezt okozza a szeretet ünnepe!

Téli debiles

Időt nem állít meg farács,
Halad s beköszönt a Karács-.
Aztán elhal, mint kit nyíl veszt,
S máris itt a zajos Szilveszt-.

Hol van az -ony, s hol van az -er,
Levágta egy baltás azer?! –
- Kérdi bennem fagytól bősz én.
Van hideg, ám nem van kőszén.


„Nem én voltam! Nem is jártam arrafelé! Valaki más vihette oda az ujjlenyomataimat, de jaj neki, ha megtudom, hogy ki az illető! Szelem szanaszét!” /Tupir Baltajev, kaukázusi kefir készítő és -ony-er díler/

„A svéd fenyőből készült lapra szerelt Smjörreng farács még az időt is megállítja! Vagy legalább is eltakarja a faliórát. Faliszekrény méretben most csak 99.990.- Ft + ÁFA!” /Bo Gustaffson, IKEA termékmenedzser/

„Epilepsziás roham közben sosem írtam verset, de ha írtam volna, akkor az körülbelül ilyen lehetett volna. Hja, az ember ne szégyelljen folyamatosan újat tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Fejlövés esetén tényleg lehetnek ilyen gondolatai az embernek, de rendszerint inkább bölcsen eltitkolja. Ezek szerint van, aki mégsem.” /Lennon/

„Ha én véletlenül egy ilyen szózagyot írnék, szégyenemben azonnal formáznám a merevlemezt és felgyújtanám a számítógépemet, majd haladéktalanul felkeresném kezelőorvosomat és gyógyszerészemet. Anyám szerint ezt e nélkül is megtehetném, mert az én koromban már érdemes rendszeresen ellenőriztetni a prosztatát, a vércukrot, meg a koleszterint. Amióta eltiltottam a Frizbitől és az esti Híradótól, azóta állandóan velem foglalkozik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kikérem magamnak, hogy a nevemet az engedélyem és jogdíjfizetés nélkül ilyen szövegkörnyezetben döngöljék agyagba! Engem ingyen senki sem járathat le!” /Karácsony Szilveszter, húsvéti nyúl tenyésztő és pünkösdi rózsa kertész/

„Nem van kőszén!!! Nem van!!! Édes Istenem, mit vétettem?! Hol rontottam el?! Brühühü…” /Névmás Aranka, Frady Endre egykori magyartanára/

„Amióta a költő úr szénnel fűt a cirkóban, azóta naponta járok ki a kazánhoz nagyjavításra. Nincs okom panaszra, mostanában jól keresek.” /Metán Mihály, gázkészülék szerelő/

„Az utóbbi időben valaki rendszeresen lopkodja a fekete széngombjaimat!” /Jég Jenő, hóember/

„A rendőrség elfogatóparancsot adott ki F. Endre 48 éves budapesti lakos ellen, aki hideg vizes kényszergyógykezelés közben megszökött a Freud Zsigmond Elmeklinika zárt osztályáról és azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Az átlagos testalkatú személyt erősen nedves, kőszénfoltos zöld-fehér csíkos pizsamában látták utoljára hóemberek társaságában. A rendőrség a lakosság segítségét kéri.” /Dr. Haptákné Bilincs Matild törzszászlós, a BRFK sajtószóvivője/

„Azt a zöld-fehér pizsamás idegroncsot már ne keressék! Az előbb itt járt, és amikor be akart osonni a védőőrizetemre bízott szénbányába, kihajítottam a világűrbe.” /Chuck Norris/

2013. december 13., péntek

Fedél nélkül

Olyan embert, ki már hat tél
Óta csak a híd alatt él,
(Mely hely főleg télen randa)
Nem érint a propaganda.

Hatalom nem érző alant,
Nem tekint se hajléktalant,
Se jövőt, csupán a Jelent,
S Most voksot e had nem jelent.

Szavazatok, nem emberek…
„Alig vesztek, sokat nyerek,
Hogyha őket elzavarom!”
Jogállam állott itt, ma rom…

„A jogállam keretei között… ööö… a polgárok jogai… ööö… az utcakép elcsúfítása… ööö… nem engedhető meg… ööö… mosdatlan emberek… ööö… bűnözői magatartás… ööö… a kéregetés zavaró… ööö… hatósági eltávolítás… ööö… közmunkaprogram… ööö… Eurázsia… ööö…” /Perc Valér, XXX. kerületi polgármester/

„Na, erről van szó! Ha magyar költő lennék, minden valószínűsége szerint én is ugyanígy írtam volna meg. Da panem, Domine!” /Ferenc pápa/

„Nem csak kenyérrel él az ember, szentatyám! Időnként jólesne egy kis misebor is!” /Dr. Filléri József, öt nyelven beszélő Fedél Nélkül árus és kétszer elvált ókortörténeti bölcsészprofesszor/

„Idenézz, anyám, mondanivaló!!! Jó-jó, a színvonal az megszokottan olyan, amilyen, de hát Bálámnak is egy szamár árulta el az igazságot. Frady Endre egy elszabadult hajóágyú, aki ezek szerint időnként az ellenségre is veszélyes. Remélem, hogy Hajdú Péter is ott van a fedélzeten!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Megállj bundásszájú Puzsér, ezért is beperellek! Csak előbb még leparkolok ide erre a mozgássérült helyre.” /Hajdú Péter, médiaceleb/

„Hogy a fedél nélkül élők kriminalizálásnak van-e szavazatmaximáló, esetleg minimálisan optimalizáló hatása, vagy ez csupán a hibahatáron belül is alig érzékelhető populista intézkedés, melynek kiszámíthatatlan jelentősége, vagy talán jelentéktelensége erodálja, netán korrodálja annak a kifinomultan machiavellista propagandának a marginalizálódó hatását, aminek kiszámítása a politológia kereteit messze meghaladó objektivitást igényel, nos erre nem mernék egyértelmű talánnal felelni.” /Török Gábor, politikai elemző/

„A nagy liberálbolsevik nevettető ezúttal keserédes, már-már rusztikusan gyújtóhatású társadalombírálata a mi osztatlan figyelmünket is felkeltette. Azonnal letartóztatni!!!” /dr. Csávás Kálmán őrnagy, a antiterrorista alakulat OKJ-s kiképzésű előállítási professzora/

„Híd alatt élés, híd alatt élés… Megvan! Hídalattélésadó!!!” /Persely Pál, bevételügyi államtitkár/

„Ha ez egy Monty Python jelenet lenne, akkor most felvenném a páncélruhámat és egy gumicsirkével fejbe verném az államtitkár urat.” /Terry Gilliam/

„Én egyszer megütöttem valakit egy gumicsirkével, aki vulkanizálódott fejjel azonnal berepült a Napba.” /Chuck Norris/

2013. december 12., csütörtök

Nincs a tóban...

Nincs a tóban emu, csak rák,
Mert vízben az emucsakrák
Felfúvódnak, szottyá áznak,
S hatnak felbugyborgó gáznak.

Vízi emu ezért ritka,
Mint Marson a halkalitka,
Vagy mint Texasban a gleccser,
S biztonsággal szálló Reccs Air.

Reccs Air gépek gyakran törnek,
Úgyhogy biztonsági őrnek
Csak az menjen oda, aki
Esni vágy, mint gólyakaki.

Gólyapotty a tóba alél,
Ahol sajnos kevés hal él
(Ötig számolni sem kell), sőt
Egy se, csak rák. (Sort nézz, elsőt!)

„Kár, pedig ötig még én is el tudnék számolni!” /Artúr, a brikettek királya/

„Háromig, felség!” /Sir Lancelot, lovag/

„Borzalmasabb, mint egy Reccs Air katasztrófa! Csak azért nem nevezném a XXI. század legrettenetesebb versének, mert a hátralévő 87 év alatt még bármi megtörténhet. Hátha megint ír valamit ez a kretén. Anyám szerint azt én már nem érem meg, ha folyton így felhúzom magam, és üvöltve döfködöm a hátam közepét a kötőtűivel. Ááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Arcpirító skandalum, hogy egy ilyen sehonnai zugfirkász veszélyesnek merje ábrázolni a Reccs Air légitársaságomat, amelyről köztudott, hogy az utasaink túlélési valószínűsége jóval 50% fölött van! Ebből per lesz, hacsak az ügyvédem közben le nem zuhan!” /Reccs Rocseszter, a Reccs Air légitársaság alapítója és tulajdonosa/

„Végre egy szilaj szittya, aki foglalkozni mer az ősi magyar madár, az emu csakrális jelentőségével! Mi nem földhözragadt halásznemzet vagyunk, hanem a légtér és a világűr urai, akik a marsi őshazából emu- és turulszárnyon szállva jöttünk megalapítani az emberiséget és a majmok evolúciós köteleinek feloldásával létrehozni a nagy buta szolganépeket. Oszd a pofont és uralkodj! Mindent vissza! Vesszen Trianon! Hajrá Fradi! Hajrá Fradi!” /Emuffy Ömér, gyulatáltos regös és illegális vattacukorárus/

„Ha ide Texasba bekúszna egy gleccser, megolvasztanám a hónaljam melegével és a zsírizzadmányos vízlabdát átfejelném Kubába.” /Chuck Norris/

„A tóból spirituálisan kiinduló és felemelkedő vers átszeli az egeket, érinti a Marsot, majd materializálódva visszahull kiindulópontjára, a vízbe. Vízből lettünk, vízzé leszünk – fejezi ki ezzel a nagy busa vízfejű költő – hogy bár csakráink a mennyekig érnek, a végén mégis trágyaként hullunk alá és csobbanunk egy végsőt a nagy büdös tóban. Gyönyörűséges!” /Hanyatthomlok Amália, a Frady Endre Kötetek Által Lényeglátóvá Invertálódottak Alapítványának (FEKÁLIA) literális fókuszmenedzsere és múzeumi teremőr/

„Lusta rákok, viperák fajzata! Ne henyéljetek a dagonyában, hanem térjetek meg és merítkezzetek alá, hogy megmenekülhessetek a gyehenna vízzel olthatatlan tüzétől! MOST!!!” /Bemerítő Jenő, ráktérítő/

2013. december 10., kedd

Menzasas

Sas a menzán /a NASA felvétele/
Kelkáposztán úszó fasírt
Fölött pár kört szirti sas írt
Nyálcsorgatva, mint ki éhes,
S ijedtemben szóltam: Hé, hess!

Ekkor ez a szörnyű kan sas
(Akkora, mint másfél Kansas!)
Étkem mégis elorozta:
Se fasírt, se kelkáposzta,

Se rósejbni, se sült saslik!
Bő torka, e böhöm sas lik
Mindent nyel és halomba ront,
Mint csókos a köznép vagyont.

Mégse haltam éhen, bízs ám,
Mert maradt még tejberizsám!
Megnyugtató nekem e jel:
Abszurdisztán jobban tejel!

„Bízs ám?!?!?!?! Bízs?!?!?! Ááááááá!!! NEM ENG.!” /Szimpla Szatyor, főcenzor/

„Bizsony, bizsony! Így kurucosan, tyű!” /Frady Endre, népi költőgigász és szép szuperstatikus/

„A menza dolgozói nevében kikérjük magunknak a feltételezést, hogy az étkezdénk légterében ragadozó madarak röpködnek! A nyilvánvalóan illuminált állapotban lévő költő valószínűleg egy a plafoni lámpához túl közel merészkedő zöld bogyómászó poloska, vagy egy kardfogú csótánylepke árnyékát vélte szirti sasnak. Arról pedig nem mi tehetünk, hogy a figyelmetlen vendég asztaláról egy farkaséhes egészségügyi dolgozó, vagy pedagógus elcsórja a napi menü maradékát. A tejberizsünk viszont tényleg meglepően jó! Ezt mi magunk sem értjük...” /Tápossy Tohány, a Recirkulált Maradék Menza üzemigazgatója/

„Felháborító ez az EU-bérenc nihilista pánikkeltő liberálbolsevik fűzfapoéta, aki gúnyos fröcsögésével kétségbe vonja népi … ööö... polgári demokráciánk legújabb vívmányait! Magyarország igenis jobban tejel … ööö … teljesít!” /Finesz Jenő, országimázsért felelős ideológiai menedzser és betanított lózungbérenc/

„A legálisan főzhető pálinka hatására rám törő őszinteségi roham hatására be kell ismernem, hogy az ország és bárgyú népe számomra tényleg jobban tejel.” /Zsákszám Alajos, csókos oligarcha/

„Mi very örülni, hogy state-ünk, az USA szíve lenni benne versben! Költő lenni great magyar! Mi szeretni anyaország! Könny szökni szívbe, mikor hallani kelkáposzta és fasírt! Jó magyar konyha! Óhaza! Brühühü...” /Steve Pacal, ámerikás magyar és Kansas City polgármesteri hivatalának főportása/

„Texas háromszor akkora, mint Kansas, de itt nincs egyetlen sas sem, mert már rég megettem az összeset.” /Chuck Norris, csúcsragadozó/

„Megemlíthetném, hogy Kansast nem kansasnak, hanem kenzesznek ejtik, de ez olyan lenne, mintha egy fekália halom közepén a zöld döglegyet egy feketére cserélném. Anyám szerint van szépen csillogó zöld döglégy is, de ezt most hagyjuk! A méltán lesajnált költő mindannyiunk közös bánatára nagyon szorgalmas, de sajnos nála a mennyiség nem minőségbe csap, hanem a fent említett marhatrágyába. Mi meg mosakodhatunk. Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ismét egy vers, sőt csupa nagybetűvel VERS, amelyben korunk korszakos zsenije eljátszik a valóság gondolatával, és világpolgárként a jellegzetes óbudai angoljával elénk helyezi a menzák szilaj vadságának és a tejjel-mézzel folyó Kansasnak a már-már antagonisztikus elementaritását! Éljen a közétkeztetés, mert ott mindig bőven van maradék!” /Éhkopp Aranka, középiskolai magyartanár és menzai mosogató/

Asszisztens

Savanya II. (balra) és Küsztics
A bombaként meglőtt labda a menteni igyekvő Savanya II. lábáról a hosszabbítás utolsó percében 2:2-es állásnál (gólok: Savanya II. 11-esből az 1. percben, Savanya II. öngól a 2. percben, Savanya II. 11-esből a 88. percben és Savanya II. öngól a 89. percben) a felső lécről majdnem függőlegesen vágódott le, majd a berobbanó Savanya II. kivágta a lelátóra. A stadion egy emberként hördült fel. Gól, vagy nem gól?
Az erős takarásban álló Vasznyák Vendel játékvezető kétségbeesetten nézett ki a szögletzászlónál remekül helyezkedő Sobrányi Konrád asszisztensre, aki azonban a pályának háttal állva épp egy csinos szőke hölgynézővel flörtölt.
- Mióta a megszokott partjelző helyett ezt az idióta asszisztens titulust aggatták rá, valahogy nem tudja komolyan venni a feladatát! – sóhajtotta Vasznyák Vendel, majd a sípjába fújva megadta a gólt. Abban a pillanatban elszabadult a pokol. A három testvér, Savanya I., Savanya II. és Savanya III. rárohantak a szerencsétlen sípmesterre és üvöltve ütlegelni kezdték. A gyepen és a lelátón egyaránt tömegverekedés tört ki. A pályára özönlő lovas rendőrök kurjongatva biztatták egymást és önfeledten kardlapozták a fiai mellett a bevásárlószatyrával hadakozó Savanya nénit, meg akit értek. A nézőtérre zúduló kommandósokat felszaggatott ülések zápora fogadta. Mindenhol dúlt a küzdelem, mindenki belevetette magát a harcba. Illetve csak majdnem mindenki…
Sobrányi Konrád asszisztens ugyanis a csinos szőke hölggyel kéz a kézben andalgott a stadion főbejárata felé. A másik kezében diadalmasan foszforeszkált a sárga zászló.
Sobrányi Konrád és Savanya Katinka (mert, mint kiderült, így hívták a csinos szőke hölgyet, aki csupán névrokona volt az ötgólos Savanya II.-nek) hamarosan összeházasodtak és néhai Vasznyák Vendel játékvezető mártíromságának első évfordulóján megszülettek szerelemikreik, Sobrányi Samu és Sobrányi Saci.
Az asszisztens és családja azóta is boldogan élnek, ha nem csak szimulálják.