A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gól. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gól. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. július 1., hétfő

Békamese

- Izzadt lábnak híg a leve! – kurjantotta Gombás őrvezető és egy önfeledt mozdulattal kiöntötte a focizásban átizzadt surranója tartalmát a harmadik emeleti körlet ablakán. A miazmás lé egyenest ráfröccsent az épület árnyékában éppen egy szőke herceggel csókolózó királylányra, aki ettől azon nyomban békává változott.
- Valami baj lehet velem! – gondolta a döbbent herceg – Mostanában a nők a szerelmem hatására valahogy megváltoznak és többnyire nem előnyükre. Itt az ideje felkeresnem az udvari pszichológusunkat!
- Brek-brek! – könnyezte békául a pórul járt királylány, miközben alig tudott elugrani a fejvesztve menekülő királyfi lovának patái elől.
- Mi senkit nem hagyunk az út szélén! – jelentette ki egy arra kószáló dakota törzsfőnök és külső rüszttel becsavarta a békalányt az út menti árokba.
- Ach, nein! – kiáltotta az út menti árokból egy máig harcoló német alakulat utolsó életben maradt tagja, az öreg Wasserkopf Zugführer, majd rálőtt a békára, de a puskája szerencsére csütörtököt mondott. Ekkor elővette az egyetlen megmaradt kézigránátját, de a pont akkor a helyszínen táborozó állatvédő hiperaktivisták kicsavarták a kezéből. Kicsit túl is csavarták, úgyhogy a felkarja elvált az alkarjától, de hát egy száznégy éves aggastyánnak a sok nyavalyája között már fel sem tűnik az ilyen apróság. A seregben különben is azt tanulta, hogy „A katona nem fáj, csak úgy érzi!”.
- Hány éves maga, öregapám, hogy még ennyi ereje van vérengzeni? – kérdezte az egyik hiperaktivista.
- Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, így elárulom neked, hogy én már olyan öreg vagyok, hogyha megbetegszem, akkor nem orvost hívnak hozzám, hanem régészt. – sóhajtotta a harmadik birodalom utolsó mohikánja és végelgyengült.
- Jaj, meghalt! Ezt fel kell dolgoznom! – gondolta egyszerre a hiperaktivista és a békává vált királylány, úgyhogy együtt indultak el közös körzeti pszichológusuk, Dr. Torony iránt.
- A doktor úr jelenleg nem fogad senkit, mert Londonban rendel. – mondta egy unott asszisztensnő, majd sietve visszatemetkezett a „Könnyen, gyorsan angolul” című gyorstalpaló nyelvkönyvébe.
- És mikor jön vissza? – kérdezte a már egyáltalán nem hiper aktivista a békalány nevében is.
- Talán majd a következő életében. – vetette oda unottan a hölgy – De okvetlenül megkérdezem tőle, amint én is kiérek. Hová küldjem a választ? – kérdezte a jól ismert „ne felelj, mert sikítok!” hangsúllyal.
- Most mi legyen? – kérdezte a békától a passzivistává züllött fiatalember, ám mire az belekezdett volna a „Csókolj meg!” elmutogatásába, már el is indult az országban maradt egyetlen jól megfizetett pszichológusnak, az udvarinak a rendelője felé. Mire odaértek, már hosszú sorokban kígyóztak a szerelmi bánatú királyfik, a magukat túl komolyan vevő udvari bolondok, a sörhasú fitneszguruk, a visszadobott kéziratú elsőkönyves szerzők, a rivaldafényből kiesett celebek, a napvilágra került cölibek, a kápók és a kópék, a Batmanek és a bitmanók, sivárak és a sóvárok, Hófehérke és a hét törpe, Ali baba és a negyven rabló, valamint két ember kivételével mindenki más.
Ez a két ember, Gombás őrvezető és a dakota törzsfőnök, a pszichológiai kataklizma idején gondtalanul lábteniszeztek a laktanya gyakorlóterén.
- Elég, nem bírom látni ezt a szenvedő embertömeget! – sikoltotta az udvari pszichológus, majd kivetette magát a palota szuterénablakán és elgurult világgá.
- Na, ezzel is csak kevesebben vagyunk! – töprengett a kétéltű királylány és kiugrált a lábtenisz pályára, ahol az izzadó lábú hadfi 6-4, 2-6, 6-3 után 2-1-re vezetett és ő adogatott. Labdája a dakota törzsfőnök ólábai között védhetetlenül vágódott az alapvonalra.
- GÓÓÓÓL! – ordította az őrvezető nyakába ugorva a békalyány és megcsókolta a potenciális megmentőjét.
- GÓÓÓÓL! – ordította az őrvezető is és visszacsókolta…
…a következő pillanatban két béka csókolózott a porban. Egy majdnem bájos és egy szörnyen büdös lábú.
- Na, ugye, hogy én nyertem! – lopta el a labdát a dakota törzsfőnök és hazaugrott enni.
Aznap békapörkölt volt vacsorára…

2016. június 19., vasárnap

Magyarország-Izland 1:1

mottó:
Izland fagyott halai
Félnek, ha jön Szalai!


Füttyös spori, rigó ruszki,
Jó sok doboz gyufát húz ki,
Ámde meghiúsult terve,
S mégsem lettünk péppé verve!

Bálnavadász had csak bekkel,
Antifutball, őket meg kell
Verni, azaz meg kellene,
Ám a bíró így szól: „Ne, ne!”

Tizenegyest ad, mi kamu,
Ó, bár lenne por és hamu!
Nem védheti Király Gábor,
Ám kitart a magyar tábor:

„Ria, ria, Hungária!”
És mindenki tudja, mi a
Taktika, mi tuti nyerő:
Jöjjön hamar Böde, mer' ő

Brutál, mint egy viking hérosz,
Saevarson bömböl: „Hé, rossz
Ahogy Dani elől mentek!”
S öngóljával tönkrementek.

Az igazság végül győzik,
Öreg néne és az őzik-
 -éje víg, zúg utca s a tér,
E döntetlen aranyat ér!

„Az őzikém olyan boldog volt, hogy örömében véletlenül kirúgta a tévét az ablakon, de nem baj, mert én már úgysem látom az öreg Junosztyon a pici kis fekete-fehér emberkéket. A portugál meccset majd a szomszéd vasorrú bába mézeskalács házában nézzük meg nagy kivetítős plazmatévén.” /öreg néne/

„Mondani nekem táváris Putyin, hogy nem keresni eleget paksi atommutyin, így nekem kell büntetni magyarok, így én adni tizenegyes és sok sárga lap, de nem sikerülni semmi.” /Szergej Karaszjov, a mérkőzés orosz játékvezetője/

„Szergej, Szergej, ennél többet vártam tőled! Remélem, hogy a szibériai munkatáborban majd jobban hozzáedződsz a feladataidhoz!” /Vlagyimir Putyin, orosz államfő és posztkommunista félisten/

„Ó, szent Bőde Dani és Király Gabi, lécci-lécci az utolsó meccsen ne verjetek meg minket, hogy legjobb harmadikként mi is tovább juthassunk, hogy ne kövezzenek minket agyon a szurkolók csütörtökön a lisszaboni repülőtéren! Van az a pénz, amit rá tudok erre szánni, mert kellene nekem még egy aranylabda!” /Cristiano Ronaldo, a portugál válogatott gólképtelen centere/

„Nagyon örülök, hogy a falábú mindenfélessonokat végre megleckéztette valaki, mert tök idegesítő, hogy abból élnek, hogy minket szigonyoznak a zsírunkért!” Mobil Dick, a hordozható bálna/

„Vészhelyzetben beküldtem a három legjobb csatáromat, a Szalait, a Bödét, meg a Nikolicsot, mert azt gondoltam, hogy tizennégyen csak kiegyenlítünk valahogy tizenegy ellen. Kár, hogy helyettük háromnak le kellett jönnie, de így is sikerült! A játékvezetőről nem nyilatkozom, majd Böde Dani megkeresi és úgy földhöz vágja, hogy arcra esik, mint a zsíros kenyér!” /Bernd Storck, szövetségi kapitány/

„A pontszerzésnek örülök, ennek a  műnek kevésbé! Ha a szurkolás izgalmától átizzadt hónaljam bűzét verssé lehetne transzformálni, majd beszorozni az orosz bíró tudásszintjével, akkor az így keletkező alkotás egy shakepeare-i szonett lenne Frady Endre irodalmi trágyakupacához képest! Anyám szerint most már hagyjam abba Frady Endre és az orosz bíró viaszbábjainak a szurkálását és sürgősen mossam meg a hónaljamat! De mama, idén már kétszer is megmostam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer én is megrúgtam egy tizenegyest, de az a balszélső nem halt meg, csak intergalaktikus pályára került.” /Chuck Norris/

2015. május 20., szerda

La Liga

CR7-nek komor arca
Jelzi, bajnok lett a Barca,
S döntő gólt a Messi lőtte!
Nem érheted utol őt te
Szegény, lassú, kopasz Pepe!
Legfeljebb, ha elönt epe,
S agyadban szakad át már gát,
Felrúghatod s kapsz egy sárgát.
Zokog sok-sok kapus: „Ej, már!
Megint beköszönt a Neymar!”
Harapásról leszokott a
Suárez és gólpassz-kotta,
Miből játssza ugyanezt a
Dolgot, amit Iniesta.
Sokan hitték azt, hogy avítt
S el kéne már adni Xavit,
De az öreg megmutatta,
Nem olvad el, mint a vatta-
-cukor a katalán strandon,
Ő egy eszpanyóle Gran Don.
Jobb szélen az Alves Dani
Labdát szokott felhordani.
Felnéz, kacsint, ismert e jel,
Bead s Piqué vagy gólt fejel,
Vagy kapufát széjjelcsapat…
Bajnokcsapat, bajnokcsapat!

„Kikérem magamnak, én sose fejelek semmit a kapufára! Na jó, legfeljebb néha a labdát… Mindegy, igyunk! Shakira szívem, hozzál sört! Buli vaaaaan!!!” /Gerard Piqué/

„Magasságos Tervezőm! Ez a CR7 is egy droid, mint R2D2, vagy én? Bejártam a galaxist, de sehol sem hallottam még erről a típusról.” /3CPO, protokoll droid/

„Hát nem csak a kezdőcsapatból szorultam ki, hanem még ebből az amúgy gagyi színvonalú versből is?! Elegem van, eligazolok ebből a hálátlan társaságból és elmegyek abba a jobban teljesítő kis kelet-európai fociszerető, új stadionokban dúskáló országba! Úgyis Fradi drukker vagyok már gyerekkorom óta! Ledesmann nagypapa sokat mesélt nekem a híres Varga–Albert–Groupama belsőhármasról! Ott a helyem!” /Pedro Rodríguez Ledesma, cserecsatár/

„Lehet, hogy sárga lapot kapnék, ha egyszer úgy istenigazából lerúgnám azt a hormonzavaros argentin nikkelbolhát, ő viszont garantáltan fekvőgipszet, höhö! Hala Madrid!” /Pepe, madridi portugál bekk/

„Hal a Madrid, kishal! Mi meg nagyhalak vagyunk! Viva Barca!” /Luis Enrique Martínez Garcia, a Barcelona edzője/

„Nagy az arcod, Enrique! Ilyen játékosizéből bármelyik edző bajnokcsapatot hogyishívjákolna. Persze lehetne még fejlődni! Ha én megtanítanám nekik azt a tolódást, hogy 2-2, 3-3, 4-4 ellen, amit még nem tudnak, és négyes láncban a területet, amire nem is gondoltak, hogy megfogjuk és vissza, ha elveszik és onnan lezárni, meg minden… szóval velem rendesen oda tudnák tenniük magukat!” /Pintér Attila, magyar sikeredző/

„Mi ez a gyógyegér klapancia?! Miért kellett ezt megírni?! Kinek hiányozna, ha nem lenne?! Rettenetesebb ezeket a műspanyol kínrímeket olvasni, mint a tévében nézni, ahogy azok a teledoppingolt génmanipulált hibrid gnómok állandó bírói segítséggel nyeregetik a dögunalmasan labdabirtokolt bundameccseiket! Már anyám se bírja nézni a Barcelonát, amióta meccsek előtt rázárom az ajtót. Remélem, hogy a BL döntőn Chiellini visszaharapja Suárezt és a torinói zebrák feltörlik a gyepet a síró-picsogó szimuláns primadonnákkal! Forza Juve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor eljön a világvége, először a futballstadionokat fogom szétrúgni. Legtöbb melóm Magyarországon lesz, mert ott minden faluban van legalább egy.” /Chuck Norris/

2013. december 10., kedd

Asszisztens

Savanya II. (balra) és Küsztics
A bombaként meglőtt labda a menteni igyekvő Savanya II. lábáról a hosszabbítás utolsó percében 2:2-es állásnál (gólok: Savanya II. 11-esből az 1. percben, Savanya II. öngól a 2. percben, Savanya II. 11-esből a 88. percben és Savanya II. öngól a 89. percben) a felső lécről majdnem függőlegesen vágódott le, majd a berobbanó Savanya II. kivágta a lelátóra. A stadion egy emberként hördült fel. Gól, vagy nem gól?
Az erős takarásban álló Vasznyák Vendel játékvezető kétségbeesetten nézett ki a szögletzászlónál remekül helyezkedő Sobrányi Konrád asszisztensre, aki azonban a pályának háttal állva épp egy csinos szőke hölgynézővel flörtölt.
- Mióta a megszokott partjelző helyett ezt az idióta asszisztens titulust aggatták rá, valahogy nem tudja komolyan venni a feladatát! – sóhajtotta Vasznyák Vendel, majd a sípjába fújva megadta a gólt. Abban a pillanatban elszabadult a pokol. A három testvér, Savanya I., Savanya II. és Savanya III. rárohantak a szerencsétlen sípmesterre és üvöltve ütlegelni kezdték. A gyepen és a lelátón egyaránt tömegverekedés tört ki. A pályára özönlő lovas rendőrök kurjongatva biztatták egymást és önfeledten kardlapozták a fiai mellett a bevásárlószatyrával hadakozó Savanya nénit, meg akit értek. A nézőtérre zúduló kommandósokat felszaggatott ülések zápora fogadta. Mindenhol dúlt a küzdelem, mindenki belevetette magát a harcba. Illetve csak majdnem mindenki…
Sobrányi Konrád asszisztens ugyanis a csinos szőke hölggyel kéz a kézben andalgott a stadion főbejárata felé. A másik kezében diadalmasan foszforeszkált a sárga zászló.
Sobrányi Konrád és Savanya Katinka (mert, mint kiderült, így hívták a csinos szőke hölgyet, aki csupán névrokona volt az ötgólos Savanya II.-nek) hamarosan összeházasodtak és néhai Vasznyák Vendel játékvezető mártíromságának első évfordulóján megszülettek szerelemikreik, Sobrányi Samu és Sobrányi Saci.
Az asszisztens és családja azóta is boldogan élnek, ha nem csak szimulálják.

2012. május 24., csütörtök

Focilabda

Focilabda miért bőrgömb
S nem pediglen csapolt sörtömb?
Ennek okai közt primer,
Hogy utóbbi habozni mer,
S nincs habozás kapu előtt,
Mer’ akkor a gól nem belőtt,
És a harci szél csak malom,
Null-null halom, dögunalom.
S vajon mi a szekunder ok?
Meginnák a jó haverok.