Szép vers

Azt suttogják furcsa népek,

Versikéim nem túl szépek,

Úgyhogy most ez ügyben lépek:

Oly szépséges verset írok,

Mint egy havas-cukros sí-rock,

S nem remegnek költő sírok.

Bekapva áll szép vers horog,

Holt költő most egy se forog,

S örvend egész Vác és Dorog.

Szép versben van erdő, mező,

Szarvast, nyuszit védelmező,

S kijelzi a vadászt: Ez ő!

Még szebb vers az még erdősebb,

Romantikus, mint egy nős eb,

S szíven katarzistól nő seb.

Szép vers mélylélekbe mar, ha

Nem gátolja meg a karha-

-talom vagy egy szarvasmarha!

Marha?!?! Jaj, nem szép e versem,

S nem szereti egy ember sem?!?!

Egyenek meg nyóc sünt nyersen!!!

„Múúú!!! Karhatalmisták verik szét a szép verseket!!! Múúú!!! Felbőszült alanyi költők és bosszúszomjas szépirodalmárok nyers sünökkel etetik a karhatalmistákat támogató tömeget!!! Múúú!!! Ezt a marhaságot!!! Múúú!!!” /Bifsztek Bendő, a Marha Úsztatók Útvonaltervező Újsága (MÚÚÚ) szenzációhajhász száguldó riportere és kérődzési szaktanácsadója/

„Ha marha, akkor gyomor! Ha gyomor, akkor pacal! Ha pacal, akkor pörkölt! Ha pörkölt, akkor szaft! Ha szaft, akkor tunk! Ha tunk, akkor kenyérbél! Ha kenyérbél, akkor liszt! Ha Liszt, akkor Ferenc! Ha Ferenc, akkor város! Ferencváros! Hajrá Fradi! Hajrá Frady!” /Sorminta Sebő, a Pacalt Uborkasalátával Faló Fradisták (PUFF) ízminta integrátora/

„Karhatalom és szarvasmarha egy versben?! Szórakozik, költő úr, szórakozik?! Lemarházza a karhatalmat?! Pedig már a nagy Dragováczi Dromedár főtörzsőrmester is megírta a hírhedt kétsorosában, hogy

       Karhatalmi

       Marha talmi!

Ezt ugyan nem értem, de ütök, ha gyanúsat észlelek! Mint például most is! Nesze!”

/Kőzug Kázmér, hatósági közeg/

„A Vác és Dorog közötti távolság légvonalban harminc, közúton hetven kilométer, ha tehát valaki hosszan akarna örvendezni, okvetlenül kocsival menjen!” /Dömösi Dezső, féltávi örömpörköltszaft tunker/

„Vác és Dorog igen, Nyírszentbüdös pedig nem?! Pedig ha mi is bent lehetnénk egy szép versben, amit kiakaszthatnánk a sarki késdobáló kultúrkocsmába és csúcsidőben felolvashatnánk, akkor talán több lenne a mosoly és kevesebb a szúrt seb! Vagy pont fordítva?” /Penge Pál, a nyírszentbüdösi értelmiség vezéralakja/

„Végre egy nyilvánvalóan házas költő, aki ki meri jelenteni, hogy egy nős élőlény - jelesül egy eb - a romantika zászlóhordozója, nem pedig a föl-alá rohangászó szingli hordák! Igenis van szerelem a mézeshónapok után! Merjünk érzelemdúsak lenni!” /Cuki Celesztin, házassági tanácsadó és a Kutya-Macska Baráti Társaság alelnöke/

„Még hogy nem forog egy holt költő se?! Én bezzeg előbb a segesvári tömegsíromban, majd a Gugli orosz fordítását olvasva a barguzini temetőben kezdtem olyan pörgésbe, mintha egy sí-rock after party tombolna mindkét koponyámban!!!” /Petőfi Sándor alias Alexander Petrovics magyar hadi és orosz fogoly költő/

„Hivatalomnál fogva és persze magánemberként is kikérem magamnak ezt a sün ellenes brutalitást! Ezennel magánemberként hivatali önmagamhoz fordulok állampolgári panasszal! Le a süngyilkosokkal!” /Tüske Tódor, sünjogi ombudsman/

„Ártatlanok vagyunk! Mi nem bántjuk a sünöket! Itt a sünboltban kizárólag öngyilkos sünök nyers húsát forgalmazzuk, amit az általuk írt búcsúlevelek is bizonyítanak. Az tény, hogy ezek mind az én kézírásommal készülnek, de ennek csak az az oka, hogy a sünök nem tudnak írni, így nekem diktálják le az utolsó szavaikat.” /Süntér Soma, sünboltos/

„Sünevés előtt nem felejtsünk el egy-két tüskét kivenni az állatkából, mert azok kiválóan használhatóak evés utáni fogpiszkálásra!” /részlet a Sündiéta Sokaknak c. receptkönyvből/

„A tripla lüktetésű bokorrímek oly jellemzőek Frady Endrére, mint csülkös csicseriborsóra a csalfa csókacsicsergés! A költői képek, a tájjellegű tőgyillat, valamint a biedermeier bukolika együttese a szépség új metaforáját varázsolja a gyanútlan lélek üresen tátongó bugyrai köré. A vers végén a szépségbe taposó karhatalmi szarvasmarha a kulturális antitézis bakancsból kiböffent lábszagú magánmitológiai szőrszörnyének degenerált metaforája. Vác és Dorog említése pedig különösen kedves a szívemnek, pedig Nyírszentbüdösön születtem.” /Vácdorogi Violetta, a Berzenkedve Ünneplő Dadaizmus Össznépi Sikolya (BÜDÖS) c. szépirodalmi szekértábori szaklap szinguláris szegmense/

„Mi ez a szemenszedett szószátyárkodás, ez a céltalan öntömjénezés?! Egy alaszkai kényszermunkatábor törzsvendégeinek a hónaljáról lefejtett nyers süntetem dögkút szaga is szebb lenne, mint ennek az irodalmi bozótbűz tartálynak a szerinte szép verse! Ha anyám babakoromban ilyen verssel akart volna elaltatni, már az első strófánál visszahánytam volna az anyatejet! Nyírszentbüdösiek, kaszára-kapára, oszt’ irány az író-olvasó találkozó! Ott akarok lenni az első érvágásnál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer eleveztem Vácról Dorogra Nyírszentbüdös érintésével. Körülbelül egy óra volt az út, mert egyrészt közben megálltam megenni egy karhatalmista szarvasmarhát és nyóc sünt nyersen, másrészt a szárazföldön kicsit lassabban haladt a texasi indián kenum.” /Chuck Norris/

Huszonötezer forint

Ma reggel jött hozzánk két redőnyös – főnök és beosztottja – és nem egészen egy óra alatt megjavítottak két bekrepált redőnyt. Kiszedték a törött lamellát és összefűzték a megmaradt részeket, azaz anyagköltségük nem volt, csak a munkadíjukat kellett kifizetnünk. Udvariasak és gyorsak voltak, úgyhogy megérdemelték a kért huszonötezer forintot.

Olvasom, hogy nyári napközis táborokba keresnek pedagógusokat, akik hétfőtől péntekig végzett napi nyolc, azaz összesen heti negyven órai munkáért huszonötezer forintot kapnának. Állítólag nem tolonganak a jelentkezők. Vajon miért?

A mérnöki agyammal elkezdtem számolgatni és arra jutottam, hogy a redőnyszerelők fejenkénti tizenkétezer ötszáz forintos óradíját a nyári táboroztató pedagógus kereken húsz óra alatt keresné meg. Egyből eszembe jutott a lokálisan világhírű Költő egyik méltán elfeledett verse:

   Fiatal, ne legyél tanár,

   Mert az nem túl előnyös!

   Tök más a jövőkép ma már,

   Legyél inkább redőnyös!

   Ne menj egyetemre, ha nyit;

   Verd szét, dőljön fala ki!

   Keress inkább hússzor annyit,

   Hogy lehessél Valaki!

   Költségvetett tanár tétel

   Apró és nem nagy adat.

   Ne tanulj, csak tedd a lét el,

   S tárcád tömd, ne agyadat!

Remélhetőleg ezt nem olvassa egy fiatal sem, mert különben a következő évtizedek során kiürül a tanári pálya, megszűnnek az iskolák, és az ezáltal se olvasni, se írni, se számolni meg nem tanuló generáció nemhogy redőnyt nem tud majd szerelni, de azt sem fogja érteni, hogy a piacon mi az a számhalmaz az egy kiló alma alá írva, aminek a jelentése az idős őstermelő néni szerint huszonötezer forint.

Olaszország-Anglia 1-1

Olaszországot elkerülte a Harry Kane hurrikán /MTI/

mottó:

Döntőn nem volt Harry Kane

A megszokott hurrikán.

Meccs elején, kékek balján,

Elkalandozik egy talján,

S mire visszaér a muksó,

Beadást vált góllá Luke Shaw.

Attól, hogy a brit had vezet,

Olaszhon nem tesz fel kezet

Megadóan, mint egy gyáva

Nyúl, kit elönt majréláva.

Garibaldi s Piedone

Büszke népe nem bőg: „Ó, ne!

Ellenünk tör minden British!”,

Hanem hajt, sőt egyenlít is.

Kis zöld Pickford, apró csíra

Mutogat víg Bonuccira

(S lelátóról nézi Beckham):

„Csúnya bácsi gólt lőtt nekem!”

Hosszabbítás! Lassan telik,

S erőt szív, mint fekete lik,

Úgy kell, mint vadász az őznek…

S fáradt fiúk büntetőznek.

Pickford kontra Donnarumma!

Utóbbi nyer mindent Summa

Cum Laude s ő most a Best!

Szentesítse pezsgőhab ezt!

(Lia, lia, Itália!)

„Győzhettünk volna, de nem győztünk, mert az ellenfél győzött. A kreatív játékosaimat azért nem játszattam, mert nélkülük túl szürke lett volna a kispad. Azért szoktam lecserélni, akit becseréltem, hogy folyamatosan biztosítsam a bizonytalansági hogyishívjákot. Egyébként pedig nem lehet minden ötvenöt évben világversenyt nyerni. Kell időnként egy kis szünet. Így is biztosítva van a folyamatos brit szellemi fölény és a világbirodalom felsőbbrendűsége. Na, megyek, hívom őfelségét, hogy ráér-e jövő héten lovaggá ütni, vagy elmehetek-e végre nyaralni?” /Gareth Southgate, az angol válogatott szövetségi kapitánya/

„Nyugodtan elmehet nyaralni, alattvaló! Vissza se kell jönnie! Nagy kegyesen megengedjük, hogy meghúzza magát a gyarmatokon!” /II. Erzsébet, angol királynő/

„A futball ismét hazatért, hiszen minden út Rómába vezet és Itália szerte köztudott, hogy a labdarúgást (is) az ókori Rómában találták fel! Amikor Julius Caesart megkérdezték a katonái, hogy a tábori bajnokságban gömb vagy kocka alakú labdával játsszanak-e, ő az azóta híressé vált ’A kocka el van vetve!’ mondásával a gömbre szavazott. Na, azóta gömbölyű a labda! Forza Italia!” /Roberto Mancini, az olasz válogatott szövetségi kapitánya/

„Nem volt dolga most a VAR-nak,

Jobb is, hogyha nem zavarnak!

Pályán oly nagy volt a nyugi,

VAR szobában szólt a boogie!”

/Pol van Boekel, az EB-döntő holland videóbírója/

„Persze, hogy nyugi volt a pályán, mert úgy kézben tartottam a meccset, mint Mózes a botját, amikor kettéválasztotta a Vörös tengert! Lehet, hogy én magam is vízválasztó vagyok, egy korszakhatár? Személyemben megszületett a tökéletes játékvezető?” /Björn Kuipers, az EB-döntő holland játékvezetője/

„Nem értek a focihoz. De hozzászólok. Szerintem akármilyen csalódott egy sportoló, vagy szurkoló az eredménnyel, a tiszteletet adja meg a győztesnek. Ezt a gondolatot szívesen láttam volna a versben is. Nem baj, talán majd 65 év múlva.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Beszólsz, humán csávó?! Az a bajod, hogy a fiúk ugyanazzal a lendülettel kapták le a nyakukból az érmeket, ahogy az az öltönyös csávó odaakasztotta?! Még szép, kell a hely a jövő évi világbajnoki aranynak! Ütlek, borulsz! Rúglak, gurulsz! Hatvanöt év múlva pedig már az az oroszlán is rég el lesz felejtve, amelyik a  táplálékláncban megette azt a hiénát, aki felfalta azt a keselyűt, amelyik bezabálta annak a vadkannak a tetemét, amelyik elfogyasztotta azt a menyétet, amelyik behabzsolta azt a kardfogú csótánylepkét, amelyik megemésztette azt a piócát, aki a haverjaival szétrágta a mi tetemünket! Oszt’ minek egy tetemre ezüstérem, he?! Vágod gumibogyó?!” /Kevin Kick, angol futballszurkoló/

„A dicsőségesen hazatérő fiainkat, a Squadra Azzurra tagjait a közös nemzeti ünneplés, a római diadalmenet előtt fertőtleníteni fogjuk, mert a Wembleyben játszva átitatta őket a hanyatló brit birodalom molyos oroszlánszaga.” /Sergio Mattarella, olasz köztársasági elnök/

„Ööö… tanárnő… ööö… a vers, amiről úgy látszik, hogy szó van… ööö… hitelesen továbbadja és kifejezi a hogyishívjákját annak a… ööö… mindent átható izének, ami megadja a mű sodró akármijét… ööö… minekutána a gondolati sík párhuzamai… ööö… a rímekben kifejezésre jutó lüktetéssel egyetemben… ööö… leképezi térben és időben… ööö… hogy… mit gondolt a költő!” /Mákony Menyhért, középiskolai tanuló irodalomórai kegyelem kettest érő felelete/

„Mi ez az öncélúan vicceskedő bulvárvihánc, ez a magamutogatóan összekacsintó sportembergyalázás?! Frady Endre nem ért a futballhoz. Rendben. Frady Endre nem konyít az irodalomhoz. Tudjuk. Frady Endrének lövése nincs a világon semmihez. Nyilvánvaló. De akkor miért ne marad csöndben?! Miért nem kushad egy rendszerváltáskor becsinált Lenin szobor tövében?! Miért nem szakadt még rá az ég eltörve kezét-lábát és laptopját?! Ki a felelős ezért?! Neveket akarok!!! Egyébként Forza Italia!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az ifi csapatban az edzőm megkért, hogy ne középre rúgjam a tizenegyest, mert akkor a kapusnak nincs ideje elugrani és átszakad, a szovjet kormány pedig jegyzékben tiltakozott, hogy a Föld körül keringő Szputnyik műholdjaik adását zavarja a sok véres labdacafat.” /Chuck Norris/

Nyári tetem dala

(hullajó hőtágulási höhöhö...)

Hűha, jön a hőhullám,

S forróságtól nő hullám!

Megduzzaszt, mert galád a

Hő s rám szorul faláda.

Bő humusztest csírás, ó!

Ládámról szól sírásó:

„Gödörbe beragad ok

Nélkül!” s közben dagadok.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

Véget vetve zavarnak,

Szűk nejlonba csavarnak.

Tudom jól, hogy kell e mez,

Mert büdösség jellemez.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

„Költő úr, ha már egyszer volt szíves elhalálozni, akkor ne danolásszon, hanem bízza ránk a hőtágulás okozta térfogat növekedésének kordában tartását! Maga csak nyugodjon békében és nem lesz semmi hézag, legfeljebb dilatációs!” /Tetemes Tihamér, a temetkezési vállalat tetemtérfogat koordinátora/

„Kétségtelen ugyan, hogy télen az elhunytak a hideg miatt valóban kisebbek és nem kell nekik akkora sírgödör, ám a fagyott talajrögök miatt ennek kiásása sem gyerekjáték! Bizony gyerekek, a sírásók élete nem csak játék és mese, mégis bőszen munkadaloljuk, hogy

          Kisebb tetem, nagyobb tetem,

          Mindegyiket eltemetem,

          Aztán sosem veszem zokon,

          Ha sok jattot ad a rokon!

Na, szóval minden porból vétetett hunyjon el nyugodtan és ne aggódjon, mi elintézzük, hogy visszatérjen a porba!” /Gödör Géza, Kossuth-díjas sírásó/

„Jaj, de kedves gyerekdal! Megzenésítjük és hatalmas sikerünk lesz vele a Vadul Éneklő Rocker Gigászok Ősállati Zenefesztiváljának (VÉRGŐZ) after death partyján!” /Hullafolt Huba, a Zombi Brothers frontembere/

„Kedvenc irodalmi sziklaugrónk újabb performanszát jelentette be. A cím felmutatásával jelezte, hogy ezúttal a megszokottnál is feketeövesebb gyakorlattal örvendezteti meg a nagyérdeműt. A sokat látott pontozók komoly várakozással tekintettek fel a szirtre, ahonnan a túlélés legcsekélyebb esélye nélkül zuhan majd a Mester, akinek a családja majd átveheti a posztumusz elismerést. Arra még a legtapasztaltabbak sem számíthattak, hogy az esztétikai élményt nem a rettenthetetlen sportoló több tucat tökéletesen kivitelezett légi bukfence biztosítja majd, hanem egy rekordmagasságból elkövetett hasas, mely után a sportoló a legjobb egészségben partra úszik, és a fecskéjéből a vizet röhögve a hitetlenkedő szemtanúkra csavarja. Köszönjük, Mester, de nem vagyunk méltók!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mester, humán polgártárs úr, Mester?! Maga szerint Frady Endréről lett elnevezve a közterületünk?! Ebben az esetben követeljük az utcánk nevét Margaritára változtatni! Szeretjük a pizzát, főleg nyáron, amikor a nagy melegben kitágul!” /Sajtos Soma, a Mester utca lakóközösségének szócsöve/

„A regényem magyar fordítása Frady Endre és Mozzarellás Pizza címen jelent meg?! Amíg ezt nem tudtam, addig békében nyugodtam…” /Mihail Afanaszjevics Bulgakov (1891-1940), orosz orvos és író/

„Megmondva a tutit, a költő könnyed játékossága pajkosan átszaglik még ezen a fajsúlyos tematikán is, miközben olyan létkérdéseket boncolgat, hogy van-e hőtágulás a halál után és olyan irreverzibilis állításokat fogalmaz meg, sőt kijelentéseket tesz, mi szerint igen! Hiszen miért is ne, ugyebár?! Attól, hogy meghalunk, még élvezhetjük az életet odaát, sőt, pont ekkortól tudjuk magunkat igazán átadni az önfeledt végtelenné terjedésnek! Nem a külcsín számít, hanem bélbe csinált nagy dolgok! Merjünk büdösek lenni! Igazi érzékirritáló multifunkcionális ingerlíra! Kötelező olvasmány nyárra, punktum!” /Kőbevésett Ólmosbotné Megfellebbezhetetlen Apelláta, a Majd Én Megmondom! (MÉM) című miheztartási magazin mértékadó matrónája/

„Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteménél csak a Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteme által Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteméről írt verse lehet borzalmasabb! Nem az a baj, ha egy sehonnai fércember gusztustalan szerves trágyává boldogul, hanem az, hogy ezt még rímekbe szedve közhírré is téteti! Nincs az az irodalmi szagelszívó berendezés, amelyik meg tudna minket szabadítani ennek a szellemi szagbarbárnak a miazmás kipárolgásaitól! Hiába szellőztetnek a kortárs túlélők, fellélegezni csak az utókor fog! Ezt mi már anyámmal egy felhőn üldögélve fogjuk nézni, hacsak nem kell épp leordítanom egy illetékes angyal fejét amiatt, hogy a mennyei média kezd elbulvárcelebesedni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, drága híveim, ez a vers bemutatja, hogy azért célszerű feltámadni, nehogy az ember hulla legyen egész életében! Szörnyű dolog lehet az örökkévalóságig oszolni, úgyhogy legyünk óvatosak és eksztázisba esés előtt kapcsoljuk be a biztonsági öveket!” /Karizma Kázmér, igehirdető és gyülekezeti fő név/

„Hullahad, oszolj! Az utolsó harsonaszó jelezte ’Fel, támadunk!’ parancsra majd újra össze lehet állni egy közös örökkévalóság idejére. Addig mindenki nyugodjon békében és egy hangot ne halljak!” /Gábriel arkangyal/

 „Hááát… nem irigylem a halandókat! A félisteneket kevésbé sajnálom.” /Chuck Norris/

Falábgyári capriccio

Der Falábgyár dél-északi

Átlójában Tokány szaki

Egy pár falábat épp elejt

S felkiált: Jaj, újabb selejt!

Tokány szaki tenor Jaj!-a

Nyomán Herr Kopf legyint: Ja, ja!

Ő e nett cég német feje,

Ezért Ja, ja! és nem Je, je!

Germán vigyor, vier-fünf foglyuk:

Nincs baj! Tört falábpárt fogjuk

Másik tíz tört párral egybe,

S eladjuk az NB I-be!

(túlzott gólörömtáncz!)

„Mi ez a germán vircsaft, Kopf úr?! Mit kezdjünk tizenegy pár falábbal?! Az csak a kezdőcsapatnak elég! Mi lesz a kispadon ülőkkel?! Amíg a lecserélt játékosunkról átszerelik a becserélendőre, emberhiányban leszünk! És mi van, ha még a méret se stimmel?! Mi van, ha a száztíz kilós Böhönye II alatt összeroppan a vasággyal együtt is csak negyvenöt kilós Nyüzüge által használt bükkfaláb?!” /Tolvaj Tihamér, az NB I-be frissen feljutott Bivalybürgözd SE gazdasági igazgatója/

„Áááááá… Nem elég, hogy összeroppant alattam az a szálkás bükk, de estemben még bele is ültem… ááááááááááááááááááá…” /Böhönye II, a száztíz kilós cserejátékos/

„Összetörte a nagy marhája!!! Hogy játsszak így a jövő héten az Újpest elleni kiesési rangadón?!” /Nyüzüge Nyihámor, a vasággyal együtt is csak negyvenöt kilós középpályás/

„Eltört alattad a faláb?

Sebaj, olvasd el itt alább,

Míg a szálkák között fekszel:

Ragasszad meg Pálmatex-szel!

Míg te összeszeded magad,

Pálmatexed vígan ragad!

Minden törött faláb álma

Teher alatt texelt Pálma!”

/Pálmai Pálma, a Népnemzeti Elsőszámú Ragasztógyár (NER) reklámfőnöke/

„És velünk, labdákkal mi lesz, ha szálkás falábakkal rugdalnak minket?! A bütykös fafejekkel való fejelést már meg sem említjük! Minket ki lehet döfni, velünk ki lehet szúrni?! Nagy nehezen elértük végre, hogy a kapufa fémből legyen, erre most bevezetik a falábat! Ki fogunk durranni!!!” /Laszti Leó, a Labdák Állagát Behatóan Szemrevételező Autonóm Grémium (LÁBSZAG) szóvivője/

„A szalonnabüdös lábszagú mindenit, költő úr, pont most szórakozik nemzetünk szent tehenével, a magyar labdarúgással, amikor azt a világraszóló sikert értük el, hogy bár tökutolsók lettünk az Európa bajnoki halálcsoportban, de úgy kifárasztottuk az összes világklasszis ellenfelünket, hogy hamarabb kiestek a legjobb tizenhatból, mint cirkuszi elefánt a kiszakadt fenéklemezű kínai gyártmányú helikopterből! Na, költő úr, mától visszamenő hatállyal tekintse tárgytalannak a bankomban lévő folyószámláján vezetett megtakarításait és szokjon hozzá az éhhalál gondolatához! Az ön pénze elvesztette az önhöz tartozó magántulajdoni jellegét! Tűnés!” /Buksza Béla, a Mennyei Liga Szájkaratékái (MLSZ) elnök-igazgatója és az Oligarcha Típusú Pénzmosoda Bundák Alkalmával Nemkeveset Keresőknek (OTPBANK) tulajdonosa/

„Nem is baj, ha a focisták lába egy darabban faragott fából van, mert így legalább nem tudják csinálni ezt a meccs előtti letérdelős bohóckodást! Magyar ember csak három esetben térdel le: Ha istentiszteleten mutatja a kamera; Ha a szerelmét segíti fel a padlóról, ahová azért esett át egy vak komondoron, mert nem értette meg, hogy hozzon hideg sört meccsnézés közben; Ha megkeresi az elgurult gyógyszerét! Ahogy a dakota mondás tartja: Felderítés közben sose térdelj hangyabolyba, mert könnyen berepül az üvöltéstől tátott szádba egy ellenséges tomahawk!” /Dr. Orkán Vidor, a Pisztolyos Futballakadémia öregfiúk csapatának epicentruma/

„Ja, ja, nekünk olcsóbb a magyar piacra dolgozni, mert itt simán el tudjuk adni a két ballábas falábpárokat is. Őrület, hogy többi eurázsiai banánköztársaság már jobb lábat is igényel a focistáinak! Donnerwetter krucifix!” /Johann Sebastian Kopf, a Falábgyár elnök-igazgatója/

„Mi ez a szellemileg kizsigerlő, germán gyarmatosító falábszagú duplanulla?! Ez olyan semmi, hogy még végtelenszer véve is kevesebb a valaminél!  Ha ezt a didaktikus burzsoá celebnyálat irodalom helyett iroda-lom kategóriában vizsgálnánk, akkor is súlyosan veszélyes hulladéknak minősülne. Frady Endre önmételyező feltűnési viszketegségében idevakarta elénk a falábgombáit, azt állítva, hogy ez vers! Nem, ez nem vers, Frady Endre nem költő, a médiaceleb nem ember, Ákos nem kultúra, anyám nem apám, Karácsony Gergely nem önjáró főpolgármester, én pedig NEM VAGYOK IDEGES!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minek ide falábgyár?! Kiharapok egy darabot az erdőből, méretre rágom a fatörzseket és szakmányban köpöm kifelé a nyálammal impregnált precíziós falábakat.” /Chuck Norris/

„Fentiek olvastán elnézést kérek mindenkitől, hogy elejtettem azt a pár falábat! Entschuldigung, Herr Kopf! Legközelebb majd jobban figyelek! Tessék mondani, lesz legközelebb?” /Tokány Tódor, falábgyári szakmunkás/

Jézus tanít...

Jézus tanít /NASA titkos időgépes felvétele/

Jézus tanít, s nézi éber

Tekintettel sok száz héber.

- Nem kell már a szemet szemért…

- MIVA’?! - a nép semmit nem ért.

- Szívet örök harag átás,

Kell a teljes megbocsátás…

- Szomszédomon legyen átok,

Haljak meg, ha megbocsátok!

- Utálom a suttyó Bélát,

Járja belét dárdanyél át!

- Jól mondjátok, minden ellent

Addig üssünk, amíg szellent!

Nép ordít, mint mutáns dinnye:

- Igyunk római vért, hinnye!!!

Jézus rájuk néz és sóhajt

Meglibbentve lovon lóhajt...

- Hozzám jöjjön, kinek szomja

Csontig száradt lelkét nyomja!

Én adom az élő vizet,

S testem ezért vérrel fizet.

Péter apostol most zavart,

Lábujjával kavar avart,

Az Utat még ő sem érti:

Élet - Halál menettérti?

„Jézus szavai piros betűkkel szerepelnek. A fenti szövegrészek a legrégibb kéziratokban nem találhatóak.” /a szerkesztő megjegyzése/

„He?!” /Zakariás Zénó, zelóta kóser böllér, a nép egyszerű gyermeke, a Messiást Áhító Zsidó Alapítvány (MÁZSA) nem legélesebb kése/

„Péter néz, mint egykor Bálám,

Tátott száján folyik nyál ám,

S kócos üstökébe betúr,

Nem érti, mi az a retúr.”

/János apostol részlete az evangéliumból kimaradt szövegvariánsból/

„A vers hamisítvány, mert egyrészt Jézus sosem létezett, másrészt ő csak egy rezgéstartomány volt, harmadrészt pedig senki sem tud piros betűkkel beszélni! Jaj, nekem most sikerült! Lehet, hogy a munkaidőm lejártával én vagyok Jézus?! Ezek szerint egyrészt nem is létezem, másrészt csak egy rezgéstartomány vagyok?! Nővérke, kérem a szurimat!” /Dr. Mákonyossy Menyő, a Vitéz Agyatlan Atanáz Elmeklinika főállású főorvosa és mellékállású ápoltja/

„Nyihaha-bruhaha! Jézus akkorát sóhajtott, hogy nem csak az én lóhajamat libbentette meg, hanem a rajtam ülő római katona is átesett a túlsó oldalamra! Kár, hogy emiatt nem kaptam tőle aznap savanyúcukrot! Nyihaha-brühühü!” /Vomitorius, római csataló/

„Elvtársak, a Biblia megutáltatásának két útja van. Az első, hogy kötelezővé tetetjük, a második, hogy Frady Endrével verses változatot íratunk belőle és úgy terjesztjük. Előbbi hatékonyabb, utóbbi viszont sokkal fájdalmasabb, mert kétoldali agyzsugort idéz elő. Ahogy a nagy ateista költő, Nihil Némó írja:

          Kezünkben Frady a nagy hal,

          Aki őt olvassa, agyhal!

Mentsük meg a valláskárosultakat! Éljen a vak véletlen vezérelte tudományos gondolkodás!” /Fátum Fikusz, az Anonim Ateisták Akciócsoportjának fokmérője/

„Majdnem teljesen igaza van Jézusnak, amikor piros betűvel kijelenti, hogy mindenkinek meg kell bocsájtanunk! Én is megbocsájtok majdnem mindenkinek. Kivéve azt a nyomorult kollégámat, aki direkt nyitva hagyta az irodai ablakot, hogy a huzat miatti megfázástól napokig folyjon a taknyom-nyálam! Meg azt a piréz migráncsot, aki Magyarországra jőve a kispályás foci közben gólhelyzetben elvette tőlem a labdámat! Meg a fölöttem lakót, akinek hiába kopogok fel, hogy mindig zajong és az alattam lakót, aki mindig felkopog, hogy állítólag zajongok! Na, ők mind főjenek meg a saját levükben, a gyehenna tüzében! Ámen!” /Ájtatos Ányos, templomjáró influenszer/

„Ha Frady Endre csak egy elszabadult irodalmi hajóágyú lenne, akkor egy intenzív, de viszonylag kezelhető időtartamú károkozás után legfeljebb a halakat ijesztgetné a tengerfenéken, amíg be nem lepi az iszap! Így azonban a munkássága az emberiségre nézve egy életfogytiglani öntudatvesztés, egy emberöltőnyi elmekór! Javaslom Frady Endre azonnali hatályú megboldogulásának napját piros betűs ünneppé nyilvánítani! Éljen Jézus és a fradymentes világszabadság” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Róbert bárányom, tudod te, naponta hány millió fohász érkezik hozzám Frady Endre mielőbbi megboldogítása érdekében? Nyugodj meg, mindenkinek megvan a maga ideje!” /Jézus/

„Mi is meg vagyunk hallgatva? Mi is naponta kérjük ugyanezt! Mi lesz már?!” /irodalombarátok türelmetlenkedő milliói/

„Jézus, ha épp nagyon el vagy foglalva, elintézzem őket én a szám leheletével? Amióta ezt az új kínai gyártmányú fogkrémet használom, még hatékonyabb vagyok.” /Chuck Norris/