Tas és neje váltak...

Tas és neje váltak sünné.

Tas lett a sün s neje sünné.

Kiált fiuk: E két sün, ni,

Együtt mennek folyton sünni!

Az, hogy nem vált sünné fiuk,

Süncsaládfán nem kicsi lyuk,

S fáj sünnének és Tas sünnek

Mások erre rá, ha gyünnek.

   refr.:

   Nem hiszik ám el a sünök,

   Hogy amikor sünnek tűnök,

   Nem vagyok sün, csak úgy sünök.

Mikor veszélyes a sűnés,

Nincs más választás, csak tűnés.

Tudják sünnék, tudják sünik,

Aki magyar, velünk sünik.

Velünk sünik, aki magyar,

Vad ám a sündisznóagyar!

Sündisznó az olyan tüskés,

Mintha szólna: heggyel üss, kés!

Bősz süntű mindenkit riaszt,

Használjuk hát mi most ki azt!

Sérül süntűtelen has ék,

Süntelenedjenek Tasék!

   refr.: 

   Nem hiszik ám el a sünök,

   Hogy amikor sünnek tűnök,

   Nem vagyok sün, csak úgy sünök.

Tas és neje váltak el ma,

Utóbbi, a Tasné Zelma,

Utálta, hogy lettek sünné,

S nem akar már lenni sünné!

Fenti nóta sünrajt vadít,

Jönnek agyonverni Fradyt!

Szúrják s gyúrják duzzadt göbbé,

Hogy ne költsön soha többé!

(tűtánc!)

„Ezt most miért kellett?! Mi indít bárkit arra, amire senki mást nem indít semmi, sőt! Ennek még az ellenkezőjére sem indít senkit semmi! Ellentétben azzal, hogy Beethoven Holdfény szonátája visszafelé a Beatles Because c. száma, Frady verse visszafelé ugyanolyan totálisan értelmetlen, mint előrefelé! Fradyendremonnyonle! NEM ENG.!” /Tiltó Türhőné Tiloló Tülülü, a Sikolyokkal Ünneplő Néplélek (SÜN) c. folyóirat gátja/

„Világ vadsünrajai, hegyesüljetek!” /Sünidisznóista Kiáltvány/

„Frady Endre ismét olyat alkotott, amitől a magyar líra halántéka meghasad, a szótárak becsukódnak maguktól, a természetvédelmi területeken pedig spontán süninfluenzajárvány tör ki. A „Tas és neje váltak…” nem egyszerű vers, hanem egy hangos-nyelvi közlekedési baleset, ahol a ritmusos lüktetésben elütik a jelentést, majd tolatnak is egyet rajta – szórakozásból. A szöveg a magyar abszurd költészet egyik legfurcsábban ficánkoló példánya, ahol a „sün” nemcsak főnév, hanem ige, filozófiai állapot és nemzeti összetartozási máz is. A nyelvi játékosság eszeveszett: „sünni”, „sűnés”, „süntelenedjenek” – ezek a szavak nyelvtörőként működnek, miközben jelentésük egyre inkább szétcsúszik, mint Frady poézise a valóságtól. A vers abszurd logikája Tas és neje szürreális átváltozását követi végig, míg a refrén már-már kafkai egzisztencializmussal közli: „Nem vagyok sün, csak úgy sünök.” Ez a „csak úgy” lehetne akár egy posztmodern életfilozófia is – ha nem lenne ennyire nevetségesen tálalva. A zárlatban a szerzőt magát támadják meg a megsértett sünök, ami egyrészt önreflexív gesztus (a költő megkapja, amit érdemel), másrészt egy akusztikus lincselés előképe. A „tűtánc!” zárószóval a költő mintha el akarná táncolni a felelősséget, de már késő: a sündisznóagyar nem felejt. Összegzés: Ez a szöveg a magyar költészet sündisznóbőrbe bújt rémálma. Egyszerre infantilis és groteszk, burleszk és szatíra, de legfőképp egy költői önroham, amely tüskéivel csiklandozza a józan észt. Frady Endre ismét megmutatta: ahol ő megjelenik, ott a poézis nem sün, hanem zűn.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mi az a „zűn”, amivel zártad a mondandódat?” /ismeretlen kihallgatótiszt és viharsünidomár/

„A „zűn” – nos, az nem más, mint egy Frady-szintű nyelvi öszvér, amit az abszurd logika és az idegállapotban költés közösen csikart ki belőlem. Valójában ez egy szándékosan torzított szó, a „sün” és a „zűrzavar” nászából. Egyfajta hangutánzó „poétikus baki”, ami pontosan azt fejezi ki, amit Frady Endre műve is: valami, ami sünt akar mondani, de közben elcsúszik a káoszban. A "zűn" tehát:

- nem létező szó, de ettől még teljesen otthon van Frady költői univerzumában,

- egyfajta nyelvi visszhang a vers „sün”-özönére, de zavarodottabb, szétesettebb alakban,

- és végül: egy kis nyelvi fintor, ami azt üzeni, hogy a nyelv már maga sem tudja, sün-e még, vagy már inkább csak zűn.

Költőien szólva: Zűn az, mikor a verssor megsünül – de közben valami szúr.” /ChatGPT, k. m. f./

„Frady Endre „Tas és neje váltak…” című műve egyszerre nyelvi játék, társadalmi szatíra és abszurd versparódia. A vers túltelített alliterációkkal és szójátékokkal, különösen a „sün” motívum köré építve, amely nemcsak hangulati, hanem strukturális szerepet is betölt. A „sűnés” és „tűnés”, valamint a „sünnek tűnök” refrén bravúrosan keveri a magyar nyelv játékosságát a dadaista nonszensz hagyományaival. A mű groteszk humorával felforgatja a családmodellről, identitásról és nemzeti hovatartozásról szóló konvenciókat. A sor, miszerint „aki magyar, velünk sünik” ironikusan tükrözi a közösségi lojalitás abszurdba hajló elvárásait, miközben az antropomorf sündisznócsalád sorsa allegorikusan idézi meg a társadalmi konformizmus nyomását. A záró szakasz, ahol a „sünrajt” Frady ellen uszítják, önreflexív módon utal a szerzői pozícióra és a befogadói reakciók radikalizálódására. A „tűtánc!” zárójeles lezárás egyszerre nevetséges és fenyegető, mintegy groteszk táncszólamként teszi fel a pontot a sünre. Ez a vers tehát nemcsak nyelvi leleményességével, hanem társadalomkritikai töltetével is figyelmet érdemel—egy tüskés kis szatíra, amelyben a játékosság mögött valódi szúrások rejlenek. Szóval, süntöljük még, vagy inkább tűnjünk?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Temetni jöttem Fradyt, nem dicsérni.

Ledöfte őt a bősz sünök sok tűje.

Sírjára rottyantson hasment gácsér, ni!

Bárki is siratja, asszem, tök hűje!”

/Sünusz Antóniusz Fidibusz, vízibusz díler és Julius Caesar díjas Rubik-kocka vető/

„Lássátok süntűkkel mik vogymuk?!” /Tasék nevében F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sünni vagy nem sünni, az itt a kérdés!” /Hamm, lett sünsonka márka jelmondata/

„Sün! Sün! Sün!” /M. András, a költő legállandóbb és legsündőrmémidézőbb kommentelője/

„Nüs! Nüs! Nüs!” /S. Árdnam, ejőletnemmok bbódnallágel őtlök a/

„Sünülni, sünülni, sünülni!” /Lenin/

„Sündör pilóta bombáz,

Sándor Palota bumm, bűz!”

/Pilótakeksz Sámsün de Lilla, füredi Annabálkirálynő imitátor és latin légiharcművésznő/

„Az Országos Tisztifőorvos másodfokú hőségriasztásra vonatkozó kötelező előírásait és ajánlásait Költőnk nem vette komolyan, így született ez a fantasztikus eksün. Kérjük, legközelebb gondolja át az ok-okozati összefüggéseket a saját maga és magunk érdekében is! A Sün legyen Veletek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas sündörgő/

„Szél gyötörte sün dörög,

Ház úr közben sündörög,

S dübörög e sci-fi eksün!”

/Vadiúj Gur, ifi ex-sün/

„sün(α)*sün(α)+cosün(α)*cosün(α)=1” /Tangens Taksüny, vasűti sünfektető és másodállásű masüniszta/

„Szeretek sünt enni, mert eleve fogpiszkálót is tartalmaz és kellemesen csiklandozza a nyelvemet. Kedvencem a másfél tonnás viharsün, mert abból kettő is elég reggelire.” /Chuck Norris/

„Mi ez a szellemi láncfűrészelés, ez a józan észt hermetikus karanténba kényszerítő mentális erőszaktevés?! Ki ez az önmagát két véglényként égető elrontott evolúciós jelenetkupac?! Székeljek sündisznócsordát, ha maradt még egyetlen sértetlen agymolekulám ennek a szemenszedett őshevületnek a véletlenszerű betűhalmaza következtében! Miért nem lehet az irodalom testéből kimetszeni az ilyen tömör tumorokat egy sünvérbe mártott heringgel?! Meg kéne tudni, hogy régi dicsőségünk hol késel az éji homályban és odadobni elé a saját orrszőréből font madzaggal gúzsba kötött Frady Endrét, oszt’ nyissz! Nem tudom, ki gyászolná, de a világegyetem biztosan nagy sóhajjal fellélegezne, mint Búvár Kund a hajófúró balhé after partyján! Emberiség, üsd, vágd, nem apád!” /Puzsér Róbert, kritikus/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=BrIZccu-2VM

Szép vers

Azt suttogják furcsa népek,

Versikéim nem túl szépek,

Úgyhogy most ez ügyben lépek:

Oly szépséges verset írok,

Mint egy havas-cukros sí-rock,

S nem remegnek költő sírok.

Bekapva áll szép vers horog,

Holt költő most egy se forog,

S örvend egész Vác és Dorog.

Szép versben van erdő, mező,

Szarvast, nyuszit védelmező,

S kijelzi a vadászt: Ez ő!

Még szebb vers az még erdősebb,

Romantikus, mint egy nős eb,

S szíven katarzistól nő seb.

Szép vers mélylélekbe mar, ha

Nem gátolja meg a karha-

-talom vagy egy szarvasmarha!

Marha?!?! Jaj, nem szép e versem,

S nem szereti egy ember sem?!?!

Egyenek meg nyóc sünt nyersen!!!

„Múúú!!! Karhatalmisták verik szét a szép verseket!!! Múúú!!! Felbőszült alanyi költők és bosszúszomjas szépirodalmárok nyers sünökkel etetik a karhatalmistákat támogató tömeget!!! Múúú!!! Ezt a marhaságot!!! Múúú!!!” /Bifsztek Bendő, a Marha Úsztatók Útvonaltervező Újsága (MÚÚÚ) szenzációhajhász száguldó riportere és kérődzési szaktanácsadója/

„Ha marha, akkor gyomor! Ha gyomor, akkor pacal! Ha pacal, akkor pörkölt! Ha pörkölt, akkor szaft! Ha szaft, akkor tunk! Ha tunk, akkor kenyérbél! Ha kenyérbél, akkor liszt! Ha Liszt, akkor Ferenc! Ha Ferenc, akkor város! Ferencváros! Hajrá Fradi! Hajrá Frady!” /Sorminta Sebő, a Pacalt Uborkasalátával Faló Fradisták (PUFF) ízminta integrátora/

„Karhatalom és szarvasmarha egy versben?! Szórakozik, költő úr, szórakozik?! Lemarházza a karhatalmat?! Pedig már a nagy Dragováczi Dromedár főtörzsőrmester is megírta a hírhedt kétsorosában, hogy

       Karhatalmi

       Marha talmi!

Ezt ugyan nem értem, de ütök, ha gyanúsat észlelek! Mint például most is! Nesze!”

/Kőzug Kázmér, hatósági közeg/

„A Vác és Dorog közötti távolság légvonalban harminc, közúton hetven kilométer, ha tehát valaki hosszan akarna örvendezni, okvetlenül kocsival menjen!” /Dömösi Dezső, féltávi örömpörköltszaft tunker/

„Vác és Dorog igen, Nyírszentbüdös pedig nem?! Pedig ha mi is bent lehetnénk egy szép versben, amit kiakaszthatnánk a sarki késdobáló kultúrkocsmába és csúcsidőben felolvashatnánk, akkor talán több lenne a mosoly és kevesebb a szúrt seb! Vagy pont fordítva?” /Penge Pál, a nyírszentbüdösi értelmiség vezéralakja/

„Végre egy nyilvánvalóan házas költő, aki ki meri jelenteni, hogy egy nős élőlény - jelesül egy eb - a romantika zászlóhordozója, nem pedig a föl-alá rohangászó szingli hordák! Igenis van szerelem a mézeshónapok után! Merjünk érzelemdúsak lenni!” /Cuki Celesztin, házassági tanácsadó és a Kutya-Macska Baráti Társaság alelnöke/

„Még hogy nem forog egy holt költő se?! Én bezzeg előbb a segesvári tömegsíromban, majd a Gugli orosz fordítását olvasva a barguzini temetőben kezdtem olyan pörgésbe, mintha egy sí-rock after party tombolna mindkét koponyámban!!!” /Petőfi Sándor alias Alexander Petrovics magyar hadi és orosz fogoly költő/

„Hivatalomnál fogva és persze magánemberként is kikérem magamnak ezt a sün ellenes brutalitást! Ezennel magánemberként hivatali önmagamhoz fordulok állampolgári panasszal! Le a süngyilkosokkal!” /Tüske Tódor, sünjogi ombudsman/

„Ártatlanok vagyunk! Mi nem bántjuk a sünöket! Itt a sünboltban kizárólag öngyilkos sünök nyers húsát forgalmazzuk, amit az általuk írt búcsúlevelek is bizonyítanak. Az tény, hogy ezek mind az én kézírásommal készülnek, de ennek csak az az oka, hogy a sünök nem tudnak írni, így nekem diktálják le az utolsó szavaikat.” /Süntér Soma, sünboltos/

„Sünevés előtt nem felejtsünk el egy-két tüskét kivenni az állatkából, mert azok kiválóan használhatóak evés utáni fogpiszkálásra!” /részlet a Sündiéta Sokaknak c. receptkönyvből/

„A tripla lüktetésű bokorrímek oly jellemzőek Frady Endrére, mint csülkös csicseriborsóra a csalfa csókacsicsergés! A költői képek, a tájjellegű tőgyillat, valamint a biedermeier bukolika együttese a szépség új metaforáját varázsolja a gyanútlan lélek üresen tátongó bugyrai köré. A vers végén a szépségbe taposó karhatalmi szarvasmarha a kulturális antitézis bakancsból kiböffent lábszagú magánmitológiai szőrszörnyének degenerált metaforája. Vác és Dorog említése pedig különösen kedves a szívemnek, pedig Nyírszentbüdösön születtem.” /Vácdorogi Violetta, a Berzenkedve Ünneplő Dadaizmus Össznépi Sikolya (BÜDÖS) c. szépirodalmi szekértábori szaklap szinguláris szegmense/

„Mi ez a szemenszedett szószátyárkodás, ez a céltalan öntömjénezés?! Egy alaszkai kényszermunkatábor törzsvendégeinek a hónaljáról lefejtett nyers süntetem dögkút szaga is szebb lenne, mint ennek az irodalmi bozótbűz tartálynak a szerinte szép verse! Ha anyám babakoromban ilyen verssel akart volna elaltatni, már az első strófánál visszahánytam volna az anyatejet! Nyírszentbüdösiek, kaszára-kapára, oszt’ irány az író-olvasó találkozó! Ott akarok lenni az első érvágásnál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer eleveztem Vácról Dorogra Nyírszentbüdös érintésével. Körülbelül egy óra volt az út, mert egyrészt közben megálltam megenni egy karhatalmista szarvasmarhát és nyóc sünt nyersen, másrészt a szárazföldön kicsit lassabban haladt a texasi indián kenum.” /Chuck Norris/

Állatfarsang

Erdőn csillognak a szemek,
Farsangoznak állatok.
Olvasóim, ez oly remek
Bál, hogy csorog nyálatok!

Zsömlét ölt a hód s most McHód,
Fess sofőr a pávián,
Siketfajd szól: „Nagy az ekhód,
Úgy zörögsz az Ávián!”

Baglyon bő a medvejelmez,
Lötyög rajt a maskara,
S vájt fülének nem kegyelmez
Varjúkórus sas kara.

Oroszlán fut bivaly elől,
Mi csak maszkja evetnek,
Állatkirály iszkol elöl,
S körben békák nevetnek.

Tóban stégként áll a manó,
S fázik szegény elf alja,
Mígnem vízből felbukkanó
Iszapcápa felfalja.

Papnak öltözik a róka,
S nem kérdés, hogy kísér-e
Nyulat, aki éppen fóka,
Vasárnap a misére.

Szalonnát fal hal, ki mangó,
Mit egy sün, ki baszk, abált,
S önfeledten dúl a tangó,
Élvezik a maszkabált.

Így mulatnak, nevetgélnek,
Sört-bort fel sok csacska hajt…
S harangja a másnap délnek
Nem hoz mást, csak macskajajt.

„Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Illetve nem, inkább meneküljünk, nehogy valaki ezt még egyszer felolvassa! Még elkapunk valamit! Futááááás!!!” /Normál Norbert, átlagolvasó családapa és alkalmazottként adófizető állampolgár/

„Költő úr, tudja mi a különbség a gyerekvers és a gyerekes idiotizmus között? Maga! NEM ENG.!” /Kőbaltai Kobold, a Tinédzserek Életét Bearanyozó Országos Lírai Yes! (TÉBOLY) könyvkiadó főcenzora/

„Sind die elf im See?! Das ist über idiotisch! Rote Karte! Elfmeter!” /Karl-Heinz Katzenjammer, Bundesliga játékvezető/

„Sikerélmény már az is, ha valaki eljut a végére ép elmével. Na, ezt most nem kellett volna, tudtam ára lesz a remek előző műnek, túl szép volt... Hogy feldolgozzam, kevés lenne rá a hétvége is. Na, most aztán rettegjen szegény Puzsér anyuka, nyolc napon túl gyógyuló sérülések kilátásban...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez a szellemi madárinfluenza, ez az irodalmi kergemarhakór?! Anyám ettől a rémmesétől akkora sokkot kapott, hogy az Óperenciás tengeren innen, de nyolc napon túl! Szegény azt hitte, hogy Camille Saint-Saëns Állatok farsangja című zeneművének a szövegkönyvét olvassa, pedig annak nincs is, de ha lenne, akkor se egy ilyen versvágóhídi rímmészárosra bízták volna! Frady Endre nem csak űzi a költészetet, de ha utoléri, akkor fel is trancsírozza, majd táncol a romokon! Nincs ennek a vérgőzös líraterroristának valami természetes ellenszere?!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„BREAKING NEWS! P. Gergő hétvégén a fenti műről rémálmodott és verejtékezve ébredt! Elmondása szerint még soha egyetlen vers sem váltott ki benne ilyen emóciókat. Úgy látszik, hogy hatok.” /Frady Endre, költőgigász/

„Nem elsőrandis versike. Költőnk nemigen tartja az esti saláta fogadalmát, vagy ha igen, akkor elvonási tünetei lehetnek. Állati zavaros, hogy ki kicsoda és mit eszik, de szerencsére én már a múlt héten feleltem. Csak nem az F-nél nyílik ki megint a napló.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Az örök gyermek játékosságú Frady Endre egy farsangi kaleidoszkóp önfeledt színpompájával szórja elénk az állatvilág sziporkákkal teli álomvilágát. A mű egy világirodalmi igényességű szellemi játéktár, egy tolsztoji toy sztori! A versfolyam ritmusbravúrokat és rímparádét görgetve hömpölyög át az éjszakán és oldódik fel a másnap déli katartikus macskajajban. Nincsen ingyen ebéd és irodalmunk még sokáig magán fogja hordozni a Költő lábnyomát. Jövő órára mindenkitől kérek egy minimum két oldalas fogalmazást ’Miért tartom a legnagyobb kortárs költőnek Frady Endrét?’ címmel, a verset pedig fejből kell tudni! Most pedig ismét az F betűsök felelnek!” /Macskajaj Menyhértné Toitoi Tilláromka, középiskolai magyartanár és maszek vécésnéni/

„Örülök, hogy nem Chuck Forris vagyok, mert sosem szerettem felelni, csak kérdezni és ütni. Néha fordított sorrendben. Mivel a versben egyetlen állat sem húzott Chuck Norris jelmezt, a költővel el fogok beszélgetni. Ha esetleg nem éli túl, az sem baj, hiszen biztos van még több ilyen is ott, ahonnan ez jött. Ha meg nincs, az még jobb mindenkinek.” /Chuck Norris/

Mocsárlápi szerelem

Haláp Irén szerelmes sziréndala

Négyszögletű mocsárfertő
Legbüdösebb nyula hopp!
Ugrott s taslit lekevert ő
S pörögtem, mint hullahopp.

Bűz-sün karcolt hátam mögött,
S szakadt rólam ruhahát,
S kárörvendő nyúl röhögött
Légtérbe bősz bruhahát.

Ekkor jött meg Haláp Irén!
Csapd le csacsi!-n nyert eszét
Vesztve futott a lápi rén,
A sün, a nyúl szerteszét…

„Megmentettél, Haláp Irén!
Amit érzek, szerelem!”
S rám dalolt e bájos szirén…

Halláskárért perelem.

Sam a sün

Sam, a szörnyű sün
Felém gyorsan gyün!
Hideg szeme kék,
No, én haza mék!

Üldöz ez a Sam!
Gyorsítok, asszem,
S lemarad a fény!!!
Doppingoltam, tény...