A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szarvasmarha. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szarvasmarha. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 6., péntek

Kiégés

Kiégtél és léted szürkül?
Helyeden egy kövér türk ül?
Ágyadon egy szarvasmarha
Bőg és nem vagy oligarcha?

Életed semmit se számít?
Nem ad neked komplex szám i-t?
Nincsen se macskád, se ebed,
S bárki rád néz, belegebed?

A-tlan végű franci- salát-
Foltja fedi konyhád falát?
Bármit iszol, jön is vissza,
S fel a vályogpadlód issza?

Rág az életközép krízis?
Tésztádból szökik a gríz is,
S mindez egyszerre van, amint
Lenyeled az amfetamint?

Drogok helyett szedjél répát,
S míg lábad barázdán lép át,
Pezsdülnek benned a vérek!
Húszezer forintot kérek.

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/mIwspD3ZBIA

„Húszezer forint kiégés elleni mellébeszélésért?! Kiég a retinám ilyen szemérmetlenül alacsony összeg láttán! Ez a kontár coach leveri a Coach Céh árait! Én meg őt verem le, oszt’ úgy kiég az agya, mint egy zárlatos kínai tévé felrobbanása után a mutyi közpénzekből okosba’ megépített kacsalábon forgó giccskastély!” /Coach Lee, likócsi laktanyapszichológus és maszek kócsagtenyésztó/

„Ez a vers húszezer forintnál is többet ér!” /M. András, a költő legállandóbb és legértékbecslőbb kommentelője/

„Ily véleményt vastaps kísér.
Ki nem tapsol, annyit is ér!
eM úr minden szava érték,
Több, mint húszezernek mérték.
Forrófejú, jár neki jég,
Mert különben eM úr kiég!”
/Vastapsi Hashapsi, kőszínházi hízónyúl és a Kiégett Állampolgárok Országos Szövetsége (KÁOSZ) tűzbiztosa/

„Frady Endre Kiégés című műve a depresszió, a létközépi válság és a konyhai padlóburkolat problémakörét egyesíti egyetlen, rímekkel túladagolt segélykiáltásban. A kövér türk, a szarvasmarha és a komplex szám i felvonultatása a modern ember identitásválságát a nonszenszlíra legelőire tereli, miközben a franciasaláta helyesírása is áldozatul esik a költői szabadság mámorának. A záró csattanó azonban mindent a helyére tesz: a kiégett lélek végül nem megváltást, hanem húszezer forintot kér. A vers így válik a kortárs életvezetési tanácsadás és a zugprófétai pénzbehajtás bravúros szintézisévé. A tanulság világos: ne drogozz, egyél répát, és a lelki békéd árát mindig előre tisztázd!” /ChatGPT/

„Villamos zárlatos székén,
Holtbiztos, hogy kiégnék én!”
/Tramváj Tramvájovics Tramvájov, szovjet villamosvezető

„Mi ez és ki ég?! Annyira ki vagyok égve, hogy már agyagba döngölő, sárga földbe dorongoló kommentet se bírok írni! Frady Endre belülről úgy lepörzsölte az agyamat, mint betintázott böllér a disznóólat! Inkább fizetek húszezer forintot, csak ne lássam az ’Anyám kiégett salakmotorja’ című eszkimó-magyar-piromán koprodukciós némafilmet a Kiégett Rendezők Által Tákolt Elementáris Rettenetek (KRÁTER) alternatív filmfesztivál Becsapódás szekciójában! Kommentháborúmat egy kiégett hintalóért!” /Puzsér Róbert, kiégett kritikus/

“Kommentelj, ne háborúzz!
Kommentelj, hogy el ne hízzál!
Kommentelek, tehát vagyok.
Munkásököl vasököl, oda kommentel, ahova köll!
Világ proletárjai, kommenteljetek!”
/Dr. R. Péter, a költő Vasas drukker gimnáziumi osztálytársa/

„Tollözön, vagy kalamusz ár
Van, ha fenti kommenthusztár,
Nekiáll és a dől a komment,
Mert agyára Vasasrom ment.
E jobb sorsra méltó pasas
Kiég, hogyha rossz a Vasas,
Pedig hátrább áll, mint UTE,
S meglátjuk, még lejjebb jut-e.”
/Újpesti Barnabás, kortárs költő és szintén mazochista futballdrukker/

„Ez a költemény a magyar abszurd hagyomány egyik játékos, önironikus miniatűrje, ahol a kiégés mint modern egzisztenciális toposz csupán ürügy a nyelv féktelen burjánzására. A szerző rendíthetetlen következetességgel cseréli fel a lélektani mélységet a szóalkotás tobzódásával, mintha azt vizsgálná, vajon meddig terhelhető az olvasó türelme és a magyar nyelv rugalmassága. A vers legnagyobb rafinériája, hogy miközben végig a válság retorikáját imitálja, egyetlen pillanatra sem hajlandó komolyan venni sem saját tárgyát, sem önmagát. A zárósor pedig valóságos esztétikai kegyelemdöfés: a mű addigra már szellemes önparódiának látszik, ott azonban kiderül, hogy a költő nem a kiégésből kíván megélni, hanem az abból született rímtani melléktermékekből. Egyik-másik szóvicc oly merész, hogy szinte külön engedélyt kellene kérnie a jelentéstől.” /Copilot/

„E verstől úgy kiégtem én,
Hogy komplexek számrendszerén
Én vagyok a szürke iá!
A drog nem kell, adjál piá-
-t!”
/Olivia Piccolo, a költő BIM-szakértő építészmérnök kollégája/

„Olívia bőgve piál,
Előtte hosszan a pí áll
Tizedesjegyei végén,
S ki zofrén, ül, s ég én.”
/Bipoláris Béla, személyiségzavaros számtantanár/

„Frady Endre Kiégés című verse a tőle megszokott szürrealista, abszurd humorra épít, ám ritka mélységű társadalomkritikai gyorstalpalóként is funkcionál. A költemény a rímek tekintetében feszes, lendületes és technikás (a belső rímek és a váratlan asszociációk – például a matematikai komplex szám i-t és a franci-salát- párosítása bravúros). A mű a egzisztenciális válságot és a kiégést olyan vad képekkel rántja le a földre (szarvasmarha az ágyon, vályogpadló, amfetamin), amelyek a népi naturalizmust a legszürreálisabb dadaizmussal ötvözik. A vers ereje az utolsó két sorban dől el. A költői én a teljes egzisztenciális zuhanást egyetlen mozdulattal írja felül: a drogot répára cseréli, a terápiát pedig számlázza. A zárósor („Húszezer forintot kérek.”) briliáns metaforája a modern coaching- és életvezetési tanácsadó-kultúrának: a megváltásért mindig fizetni kell, lehetőleg készpénzben. Rövid, tömény, pimasz és tökéletesen fricska a mai önfejlesztő irodalomnak.” /Gemini/

„Jól ledöngölt vályogpadló
Vízzáróbb, mint fagyott vadló!
nem amfetamin hoz borút,
Hanem hosszú kannás bor út!
Versben hibát hiba éri,
Fradyt nyelje eé a préri!
Költő setét, mint esti ég,
Csoda-e, ha agya kiég?!”
/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

Lapzárta után érkezett:


2021. július 28., szerda

Szép vers

Azt suttogják furcsa népek,
Versikéim nem túl szépek,
Úgyhogy most ez ügyben lépek:

Oly szépséges verset írok,
Mint egy havas-cukros sí-rock,
S nem remegnek költő sírok.

Bekapva áll szép vers horog,
Holt költő most egy se forog,
S örvend egész Vác és Dorog.

Szép versben van erdő, mező,
Szarvast, nyuszit védelmező,
S kijelzi a vadászt: Ez ő!

Még szebb vers az még erdősebb,
Romantikus, mint egy nős eb,
S szíven katarzistól nő seb.

Szép vers mélylélekbe mar, ha
Nem gátolja meg a karha-
-talom vagy egy szarvasmarha!

Marha?!?! Jaj, nem szép e versem,
S nem szereti egy ember sem?!?!
Egyenek meg nyóc sünt nyersen!!!

„Múúú!!! Karhatalmisták verik szét a szép verseket!!! Múúú!!! Felbőszült alanyi költők és bosszúszomjas szépirodalmárok nyers sünökkel etetik a karhatalmistákat támogató tömeget!!! Múúú!!! Ezt a marhaságot!!! Múúú!!!” /Bifsztek Bendő, a Marha Úsztatók Útvonaltervező Újsága (MÚÚÚ) szenzációhajhász száguldó riportere és kérődzési szaktanácsadója/

„Ha marha, akkor gyomor! Ha gyomor, akkor pacal! Ha pacal, akkor pörkölt! Ha pörkölt, akkor szaft! Ha szaft, akkor tunk! Ha tunk, akkor kenyérbél! Ha kenyérbél, akkor liszt! Ha Liszt, akkor Ferenc! Ha Ferenc, akkor város! Ferencváros! Hajrá Fradi! Hajrá Frady!” /Sorminta Sebő, a Pacalt Uborkasalátával Faló Fradisták (PUFF) ízminta integrátora/

„Karhatalom és szarvasmarha egy versben?! Szórakozik, költő úr, szórakozik?! Lemarházza a karhatalmat?! Pedig már a nagy Dragováczi Dromedár főtörzsőrmester is megírta a hírhedt kétsorosában, hogy
       Karhatalmi
       Marha talmi!
Ezt ugyan nem értem, de ütök, ha gyanúsat észlelek! Mint például most is! Nesze!”
/Kőzug Kázmér, hatósági közeg/

„A Vác és Dorog közötti távolság légvonalban harminc, közúton hetven kilométer, ha tehát valaki hosszan akarna örvendezni, okvetlenül kocsival menjen!” /Dömösi Dezső, féltávi örömpörköltszaft tunker/

„Vác és Dorog igen, Nyírszentbüdös pedig nem?! Pedig ha mi is bent lehetnénk egy szép versben, amit kiakaszthatnánk a sarki késdobáló kultúrkocsmába és csúcsidőben felolvashatnánk, akkor talán több lenne a mosoly és kevesebb a szúrt seb! Vagy pont fordítva?” /Penge Pál, a nyírszentbüdösi értelmiség vezéralakja/

„Végre egy nyilvánvalóan házas költő, aki ki meri jelenteni, hogy egy nős élőlény - jelesül egy eb - a romantika zászlóhordozója, nem pedig a föl-alá rohangászó szingli hordák! Igenis van szerelem a mézeshónapok után! Merjünk érzelemdúsak lenni!” /Cuki Celesztin, házassági tanácsadó és a Kutya-Macska Baráti Társaság alelnöke/

„Még hogy nem forog egy holt költő se?! Én bezzeg előbb a segesvári tömegsíromban, majd a Gugli orosz fordítását olvasva a barguzini temetőben kezdtem olyan pörgésbe, mintha egy sí-rock after party tombolna mindkét koponyámban!!!” /Petőfi Sándor alias Alexander Petrovics magyar hadi és orosz fogoly költő/

„Hivatalomnál fogva és persze magánemberként is kikérem magamnak ezt a sün ellenes brutalitást! Ezennel magánemberként hivatali önmagamhoz fordulok állampolgári panasszal! Le a süngyilkosokkal!” /Tüske Tódor, sünjogi ombudsman/

„Ártatlanok vagyunk! Mi nem bántjuk a sünöket! Itt a sünboltban kizárólag öngyilkos sünök nyers húsát forgalmazzuk, amit az általuk írt búcsúlevelek is bizonyítanak. Az tény, hogy ezek mind az én kézírásommal készülnek, de ennek csak az az oka, hogy a sünök nem tudnak írni, így nekem diktálják le az utolsó szavaikat.” /Süntér Soma, sünboltos/

„Sünevés előtt nem felejtsünk el egy-két tüskét kivenni az állatkából, mert azok kiválóan használhatóak evés utáni fogpiszkálásra!” /részlet a Sündiéta Sokaknak c. receptkönyvből/

„A tripla lüktetésű bokorrímek oly jellemzőek Frady Endrére, mint csülkös csicseriborsóra a csalfa csókacsicsergés! A költői képek, a tájjellegű tőgyillat, valamint a biedermeier bukolika együttese a szépség új metaforáját varázsolja a gyanútlan lélek üresen tátongó bugyrai köré. A vers végén a szépségbe taposó karhatalmi szarvasmarha a kulturális antitézis bakancsból kiböffent lábszagú magánmitológiai szőrszörnyének degenerált metaforája. Vác és Dorog említése pedig különösen kedves a szívemnek, pedig Nyírszentbüdösön születtem.” /Vácdorogi Violetta, a Berzenkedve Ünneplő Dadaizmus Össznépi Sikolya (BÜDÖS) c. szépirodalmi szekértábori szaklap szinguláris szegmense/

„Mi ez a szemenszedett szószátyárkodás, ez a céltalan öntömjénezés?! Egy alaszkai kényszermunkatábor törzsvendégeinek a hónaljáról lefejtett nyers süntetem dögkút szaga is szebb lenne, mint ennek az irodalmi bozótbűz tartálynak a szerinte szép verse! Ha anyám babakoromban ilyen verssel akart volna elaltatni, már az első strófánál visszahánytam volna az anyatejet! Nyírszentbüdösiek, kaszára-kapára, oszt’ irány az író-olvasó találkozó! Ott akarok lenni az első érvágásnál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer eleveztem Vácról Dorogra Nyírszentbüdös érintésével. Körülbelül egy óra volt az út, mert egyrészt közben megálltam megenni egy karhatalmista szarvasmarhát és nyóc sünt nyersen, másrészt a szárazföldön kicsit lassabban haladt a texasi indián kenum.” /Chuck Norris/