Közúti kretén

Padlógáz és bőg a tucc-tucc,

Úton gyalog át nem jutsz-jutsz.

Munka nélkül éhen hal fék,

S zebrán dől pár bamba balfék.

Szélvédőn az öreg tata

Ablaktörlőm feladata.

Lemossa és nincs már tetem,

Másikat is elüthetem.

Tök gáz a sok KRESZ-es ábra,

Kormányt húzok tábla-lábra,

S ahogy százzal rájuk hajtok

Dőlnek ki a mackósajtok.

Kanyarodok balra, szembe,

S index nem jut az eszembe,

Nem vagyok én félős kölök,

Hogyha bárki beszól, ölök.

Srégen parkolom a verdát

Bárhol. Öklöm, fejét verd át

Annak, aki bármit ugat!

Vadkelet van, nem nyál nyugat!

„Nyál nyugat, mi?! Nyugati filmek, nyugati sztárok, nyugati focicsapatok, nyugati valuta, nyugati termékek, nyugati nyaralások, nyugati egyetemek igen, nyugati jogrend és szabálykövetés meg nem?! Ki lehet szállni a nyugati kocsiból, fel lehet ülni a lóra, és vissza lehet vándorolni az Urálon túli vadkeletre, oszt’ máris szabad lesz jurtában ősmagyarkodni!” /Dr. Brüsszel Béla, a Gépkocsival Átjárható Nyugati Pályaudvar Érkezési Parkolója (GÁNYPÉP) fizetőrendszerének jogtechnikusa/

„Megugattál, te trottyos fotelköltő, te nyamvadt brüsszelita sorosbérenc?! Hát egyetlen gázolással fekvőrendőrt csinálok belőled és ötször visszatolatok a horpadt tyúkmelledre meg a szaftos sörhasadra, te tornából felmentett migráncs-simogató! Ne verset írjál, hanem végrendeletet, baromarc! Ütlek még a ravatalon is!” /Tömbarc Tokány, a Magyar Taplógomba Vizsgáló Alapítvány (MTVA) pénzbehajtója/

„Ha az autós esztelen,

Így vezet ő KRESZ-telen.

Nem vezet ő szesztelen,

Azért ilyen fesztelen.”

/M. András, a költő legállandóbb és legrímesebb olvasója/

„Mit pubiskodsz M-ke?! Megrímeled a barátomat?! Szórakozol vele?! Ő három liter kerítésszaggató pálinkával a gyomrában is jobban vezet, mint neked az egész családod, vakegér! Ha még egyszer a szottyadt szádra veszed az én Tokányomat, cakkosra karmollak, mint Sir Kán az oláhokat!” /Vízágyú Vendetta, műkörömpörkölt díler és Tömbarc Tokány barátnője/

„Tisztelt M. András úr! Az Ön rímei olyan tiszták, mint egy absztinens anonim antialkoholista vérképe. Hadd jutalmazzuk meg egy Aranyszonda díjjal, melynek fokozott közúti ellenőrzéskor történő felmutatása esetén a helyszíni bírság összegéből elengedjük a tizedesvesszőt, azaz a bírságolást végző tizedes nem vesszőzi Önt meg a gumibotjával! Gratulálunk! A továbbiakban is Ön dönt, iszik vagy versel!” /Véralkoholmentes Vendel rendőr főhadnagy, a Közlekedő Gépjárműveket Bírságolók (KGB) irodalmi főcsoportjának szóvivője/

„Piros lett a jelzőlámpa, nem sárga,

Zebrás néni előre szállt, nem hátra.”

/Nyikita Dmitrijevics Mazepin, állandó tök utolsó helyezett orosz Forma-1-es autóversenyző/

„A rímbe szedett beismerő vallomás sorozatos közúti szabálysértés elkövetésének alapos gyanúja miatt természetesen felhasználható lenne az elkövető ellen, ám Tömbarc Tokány polgártárs mögött álló patrónusi kör közismerten magas magyarságteljesítménye és társadalmi hasznosságindexe okán erkölcsi kötelességünk a jó hírének megóvása és az ártatlanságának vélelme, azaz kénytelenek vagyunk a lehető legsúlyosabb büntetés kiszabását javasolni előre megfontolt szándékú költészeti ízlésrombolás elkövetése és védencünk irodalmi inzultálása miatt Frady Endre költőhuligánra. Nyomatékosan kérjük a tisztelt bíróságtól az előbb megnevezett rímhajhász teljes vagyonelkobzását és életfogytiglani szabadságvesztése lejárati időpontjának mesterséges előrehozását!” /Dr. Álmoselődondkondtashuba Töhötöm, hamisított diplomás zugügyvéd és a Magyarság Ellenes Kozmopolita Költőcskéket Erkölcsrendészetileg Lóhalálában Elítéltető Közpénzalapítvány (MEKK ELEK) ideológiai ökle/

„Bíró cimbi! Tokányt magasabb szempontok miatt fel kellene mentened! Számítunk rá és a haveri körére áprilisban! Éreznie kell, hogy mögötte állunk, hogy csak előre kelljen néznie, nem hátra! Az a sorosbérenc költő meg mehet a levesbe! Jó munkát, jó egészséget! Találkozunk a meccsen!” /a bírói kalapács nyele alá csúsztatott kézzel írt cetli/

„Mert mindig csak a száguldozás, meg a motorbőgetés! Ezek a neveletlen mai fiatalok nem is ismerik a közlekedési szabályokat, csak beülnek az autóba, ’oszt versenyeznek, mint a Niki Lauda! Lassan már nem csak a zebrához nem merek elmenni, de a bejárati kapunkhoz se, mert még a járdán átrepülve belefúródnak a kaputelefonba is! Az én apám a derekamon törte volna el a lecsatolt falábát, ha gyorshajtásos balesetet okoztam volna a babakocsimmal! Hej, azok a régi szép idők, amikor a gyomrunkra ráhúzódott boldogságtól való hányás közben még előredőltünk, nem hátra, és így még a földre okádtunk, nem az óriásplakátra!” /özv. Kövület Kösztönyné Fikusz Fosszília, kisnyugdíjas sárga paradicsom pirosító/

„Szépen jellemezte a Költő Úr a mai magyar előzékeny vezetési kultúránkat. Néhol kicsit már-már utópisztikusan barátságos a jelenet, sehol egy büntető fékezés vagy legalább egy paraszt BMW-s…” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Herr P., bár sok paraszt megkért

Minket, mégsem gyártunk szekért,

S büntetőfék sincs a verdán!

Amúgy amit szed, a szer, dán?”

/Bruno-Michael Winnetou (BMW), Németországban élő apacs migráns autókészítő kisiparos/

„Mi ez a nesze semmi, de ne fogd meg jól, mert nálad marad és rád rohad, mint a magyar narancs?! Frady Endre, a jó szándékkal kikövezett pokoli utak negyedeszű gyorshajtóinak élő lelkiismeret furdancsa, ismét megengedte magának a megengedhetetlent: minden tehetségtelenségét beleadva messze alulmúlta még a műmájer magyarnóták álságos giccsfertőjének könnyzacskóragasztós színvonaltalanságát is! Frady Endre költészete állítólag egyetlen dologra jó, illetve egy másikra is, ha puha papírra nyomtatják, ám azt az egyetlent brit tudósok még nagy erőkkel kutatják! Ó, anyám, hová szültél engem, ahol önmagukat költőnek kinevező elmeháborodottak megengedhetetlen sebességgel gázolhatnak át mások agysejtjein?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha Texasban látok egy gyorshajtót, akkor utána kocogok, menet közben meghajlítom a kipufogócsövét és a szélvédőn keresztül bedugom a végét a frissen kivert fogai között a szájába. Nálunk nincsenek visszaeső gyorshajtók.” /Chuck Norris/

„Phhhh… fhhhh… phhhh… fhhhh… a verset és a hozzászólásokat olvasva egyértelmű, hogy a Halálcsillag csillagromboló szuperlézerének következő célpontja a Föld lesz, mégpedig hamarosan, mielőtt az elmebetegek elárasztanák a Galaxist! Phhh… fhhh… phhh… fhhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

Szelek, havak

Hideg szelek s havak vannak!

Cudarosan jó hír annak

Eme örömtorta szelet,

Aki szeret havat s szelet.

Hogyha szélhósak a telek,

Fehér minden akol s telek.

Hóbirka az égig bég, sőt

Zeng ’Ez a harc lesz a végső!’-t.

Ám hiába bégi: Bee-bee!,

Mert a tavasz köszönt be-be,

S múlnak hideg szelek s havak,

S csak úgy nem látja ezt, ha vak.

Ajánlás:

Herceg, te dicső hun Keve!

Serceg forró Napnak heve,

Vak hónyájnak híg a leve,

Belelép egy migráns teve,

Kinek dromedár a neve.

„Keve mondabeli alak, hun vezér a III. században. Létezésére nincs bizonyíték. A monda szerint leányát Attila hun király vette feleségül, ő maga pedig a szász Veronai Detre elleni harcban esett el, amikor átkelt a Dunán.” /wikipédia/

„Neve mávár! Szevelevek évés havalavak?! Teveve neveve meveg nevem drovomevedávár! Leve vevele!” /Keveve, divicsövő huvun heverceveg, avakivinevek avaz avajávánlávás szóvól/

„Mit makogsz itt, te szerencsétlen?! Nem olvastad a wikipédián, hogy te nem is léteztél, hiszen nincs rád bizonyíték? Mondjuk, akkor nem is csoda, hogy nem olvastad, mert aki nincs, az nem tud olvasni arról, hogy sose volt. Na de, ha mégis olvastad, akkor az meg pont az bizonyítja, hogy mégiscsak voltál, nem? Vagy még most is vagy annak ellenére, hogy egyáltalán nem is vagy?! Hmm… migráns teve legyek, ha értem! Olvasni viszont alanyi jogon nem tudok! Bee-bee!” /a vak hóbirka/

„Migráns teve, mi, költő úr?! Magyarországon nincs migráns teve! Hogy kerülne az ide?! Hogyan és miért ugrana át egy teve egy három méter magas drótkerítést?! Vagy talán a gólya hozza, mint szemérmes családokban a kisbabát?! Vagy a szél által a kerítésre ráfújt hódombon másztak át azok a böhöm dromedárok, he?! Na, most leül a hűvösre és átírja a verset! Nem kell sietnie, életfogytiglan ráér!” /Csávás Kálmán erőkarnagy, a Sittre Ültetett Géniuszok Életfogytiglan Rendészete (SÜGÉR) ököljogi ombudsmanja/

„Migráns tevejogi ombudswomanként úgy érzem, meg kell, hogy szólaljak, csak jelenleg nincs mit mondanom, úgyhogy inkább csöndben maradok, amíg fentről meg nem mondják, hogy mi legyen az önálló véleményem.” /Dr. Omedár Ottokárné Tétova Túrórudilla, OKJ-s képzett zugügyvéd és migráns tevejogi ombudswoman/

„Ki nem állhatom a migráncsokat! Vegyenek példát rólunk és maradjanak ott, ahová valók! Annak idején mi is elhagyhattuk volna Levédiát és Baskíriát, hogy elmenjünk és erőszakkal elfoglaljuk a tejjel-mézzel folyó Kárpát-medencét, oszt' mégis maradtunk a fenekünkön! Ja, nem...” /Hunormagor Huba, ősmagyar árvalányhaj díler/

„Szélhó?! Hóbirka?! Hónyáj?! Honnan szalajtották magához ezeket a torzonborz szótorzókat, költő úr?! Melyik iskolák nyelvtan és irodalom óráiról hiányzott maga rendszeresen?! Most támogassam, tűrjem, vagy tiltsam?! Na, amíg megiszok egy forralt bort ebben a szeles-havas hidegben és eldöntöm, addig is NEM ENG.!” /Szivornya Szilárd, a Poézist Univerzálisan Kezelő Intézmény (PUKI) nyelvvizsga híján bölcsész diploma nélkül maradt főcenzora/

„Költő elvtárs, maga szerint hóbirkák éneklik az Internacionálét?! Maga birkanyájnak tartja a proletariátust, a munkásosztály kőkemény vasöklét pedig hőre olvadó hókupacnak?! Hát milyen munkás-paraszt maga?! Értelmiségi lumpenproletár, aki ideológiailag elhajló?! Hát vágtában tiporja el, haj, ló, csuhajja!” /Gyalu Gyula, élmunkáskáder és munkadalnok/

„Tavasszal hóbirka-ól vad,

Ahogy sok hóbirka olvad!”

/Hópásztor Hugóné Hanyatthomloki Halleluja, hószobrász és havasi gyopár díler/

„Ezentúl te írod majd a Vmeteo előrejelzését?” /M. András, a költő legállandóbb és legtegezőbb olvasója/

„Hát, ha jól megfizetik... Most miattad rákerestem a gugliban arra, mi az a Vmeteo, úgyhogy már tudom. Amúgy sok munkájuk lehet, mert Veszprém megyében mindig gyakori az időjárás.” /F. Endre, a költő saját magája/

„Ki ez a fény részleges visszaverésén kívül semmihez sem értő mentális hóbirka?! Mi ez az időjárás jelentésbe bújtatott álbukolikus műbégetés?! Anyám örök életére esküszöm, olyannyira bűn rossz ez a vers, hogy csak alig pár száz ennél rosszabbat olvastam eddigi életemben, de az is mind Frady Endre volt! Hogy tud egyetlen ember egyszerre minden irodalmi műfajban a legeslegrettenetesebb lenni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mivel Texasban a legforróbb nyárban is megőrzöm a hidegvéremet, száz mérföldes környezetemben nem olvadnak meg a hóbirkanyájak, a migráns tevecsordák pedig illedelmesen megvárják a határon, hogy beengedem-e őket. Én, a rend vagyok a lelke mindennek.” /Chuck Norris/

Becsapódás

Űrtávcsőbe néznek palik,

S vadul bömböl sok-sok torok:

Űrben látszik nagy marha lik,

Ott törnek ránk meteorok!

Érintőleges a pálya?

Rajtunk e raj talán csúsz’ túl?

Alkesz űrvizsgáló mája

Vagy a Föld, mi előbb pusztul?

- Ha jelzik a csillagászok,

Hol lesz bang, a mega-giga,

Akkor onnan arrébb mászok! –

- Szól a magabiztos csiga.

Bumm! Leég sok kakastaraj.

Vár állott, most lapos hód ott,

S eközben a csiga s a raj

Más módon, de becsapódott…

„A költő sokat hallott a Ne Nézz Fel! című filmről és a tanácsot megfogadva nem is nézett fel se a Netflixre, se a mozivászonra a filmet megnézendő, hanem inkább írt egy verset, ahogy szokta. Az olvasó pedig döntse el maga, hogy nem lett volna-e jobb a versírás helyett mégis inkább megnézni a filmet! Én döntöttem: iszok! Egyszer élünk, oszt’ bumm!” /Teleobjektív Taksony, szuperlatívuszok nélküli szem- és szájszárazság mentes szubjektum/

„Lapos tetkó gátőr mellen:

Hódvár nem véd mennykő ellen!”

/Tűs Tas, a Magyar Tetováló Klub (MTK) humor heroldja/

„Mi, lapos tetkó az én domború mellkasomon?! Tarkón taslizlak, te tetű Tas! Nem vagyok én tyúkmellű, mint azok az égbe távcsövező tudálékos penészvirágok! Az én mellizmaimat meglátva az üstökös lefékez, előre köszön, ijedten megfordul, oszt’ iszkiri vissza a világűrbe! Na, de eleget pofáztam már, megyek gátat védve hódot enni!” /Gorilla Géza, gátőr/

„Jaj, nem is tudom, kitől féljek jobban, a gátőrtől, vagy a meteorittól?! Mindkettő akkorát üt, hogy a pofám leszakad!” /Robin, a hód/

„Szeretem a meteorzáport, mert az a környék összes falujában szétveri a kertvégi budikat és olyankor mindig van munkám!” /Deszkabála Dögény, böhönyeszenthabakuki budi builder/

„Becsapódás, mi, becsapódás?! Kettős értelme van ennek! Nyihaha-bruhaha!” /özv. Önfeledt Ödömérné Közröhej Kokilla, a Gegeken Eksztatikusan Nyerítő Nyelvszakkör (GENNY) szófordulat felelőse/

„Bármik, sőt akármik a fejére eshetnek az égből? Ne nézzen fel! Amit nem lát, az nincs is! Jobb meg sem ijedni, mint félni! Én is ezt csinálom! Szavazzon rám!” /Mr. Strucc, politikus/

„Kikré… kikéremmmm agamnak… énevagyok aleksz… alsze… alkesz… csaka féhó… félhódat is egészen… egésznek látom! Neféli güres… nefélig tele… hmmm… hame... hanem tejjessen telehód! Opimi… opsima… optima… derűlátó vaok! Holla… hollala… hola lapso… laposhód? Egségmre!” /Dr. Törköly Tivald, májzsugoros űrvizsgáló/

„Nem lapos hód, Tivald, hanem laposüveg! Abban van a távollátó tüzes célzóvized! A lapos hód az ott van, ahol a vár állott! Hogyhogy egyszer sem olvastad a verset, pedig duplán látod?! Idióta! Hogy bírlak elviselni, te négykézlábon járó válóok?!” /Törköly Tivaldné Tejföl Titanilla, csillagszemű juharszirup díler/

„Napot s csigát pofán verem,

S lesz utánam jó nagy verem!

Pusztul a Föld, meg a Mekik!

Haha-haha! Úgy kell nekik!”

/a meteor rajparancsnok/

„Magabiztos csigának híg a leve!” /népi bölcsesség/

„Bár a világunk egy nagy bummal kezdődött és egy nagy bummal ér véget, a kettő közötti rész – legyünk őszinték! – nem volt egy nagy durranás. Ha kiderül, hogy túlvilág sincs, akkor az egész sztori felejtős! De ki fog itt felejteni?! Örkény szavaival élve: Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe! Na, mindegy, azt hiszem, mégiscsak kénytelen leszek beírni a panaszkönyvbe!” /Zord Zuárd, a Mindent Lefikázó Szervezet (MLSZ) alelnöke/

„Ambiciózus, mint amikor Neil deGrasse Tyson néhány ujjbábbal felszerelkezve próbálja érzékenyíteni a totyogókat a civilizációt elsöprő asztrológiai eseményekre.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hé, humánka, ez az a Tyson, aki alattomosan kiütötte a Plútót a Naprendszer bolygói közül?! Utálom, amikor összekeverik velem! Leharapjam a fülét, mielőtt ráesik a meteornyi öklöm és péppé passzírozza? Az okoska biztos azt hiszi, hogy túljárhat az eszemen, de erre azt szoktam mondani, hogy mindenkinek van egy terve, amíg szájon nem vágják!” /Mike Tyson, amerikai nehézsúlyú ökölvívó/

„Nálunk, Veszprémben nem lenne becsapódás, mert elfújná a szél a meteort a város környékéről is... Beleesne szépen a Balatonba, és remélhetőleg akkorát fröccsenne, hogy végre Veszprémnek is lenne strandja...” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Nehogy már belém essen, M. úr! Mármint nem maga, hanem a meteor! Persze maga se! Nem úgy értem, hogy maga se meteor, bár ezt nem tudhatom, elvégre nem ismerem magát. maga ismer engem? Ja, persze, hiszen megemlített! Mit is akartam mondani? Mindegy is, inkább befejezem, mert kiszárad a szám! Ez azért furcsa lenne…” /Balaton, a magyar tenger/

„Jó, hogy megemlít, M. úr! Magát is ugyanúgy bántják a szelek, mint engem?” /Veszprém, a széllelbélelt város/

„Olvasta a hirdetésemet, M. úr? Íme: Jól szituált, okos Földlakó férfit keresek hozzám költözéssel házasság céljából, ’biztonságos bolygó’ jeligére a kiadóba.” /Marsi Anikó/

„Nahát, de gyorsan jön ez a meteorraj! Lehet, hogy el kellene költöznünk, mielőtt ráesik a kacsalábon forgó palotakomplexumunkra? Vegyek neked egy luxusbolygót, Andi?” /Mészáros Lőrinc, a nemzet pénztárcája/

„Mi ez a szuicid önfényezés, ez a szellemi reflux?! A Frady Endre fagyott agyvize meteorként ismét becsapódott a költészet bolygójába és ízzé-porrá zúzta azt! Szeretném még megérni, hogy az irodalom visszavág és ez a mentális szilikózis atomjaira hullva száguld vörös eltolódással a világegyetem legtávolabbi sarkai felé! A galaktikus világszellem óvja a legtávolabbi sarkok lakóit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem kell aggódni! Ha valami veszélyes tömb közeledne a Föld felé, felugranék a légtér fölé és ripityára fejelném. Eddig is ezt csináltam, azért van ennyi por a világűrben.” /Chuck Norris/

Hatósági áras 6+1 élelmiszer

Nem kell vennem drága marhát,

Újra olcsó lesz a farhát!

Boltok tején, lisztjén, cukrán

Ámul s irigy sok-sok ukrán.

Nem az kérdés, nekünk kell-e

Sertés combja, csirke melle,

Hanem hogy, hogy vehetjük-e

Olcsóbban, mint dédünk üke?

Ősi árak, mai bérek!

Sokat érek! Annyit kérek,

Gyomrom sose legyen korgó,

S dőljön olaj, napraforgó!

Mi, le lesznek égve boltok?!

Sebaj, megyek s tüzet oltok!

Repess nép, apró, mit kiadsz,

S monnyonle a szabadpiac!

(farhát bugi!)

„Azért 6+1, mert engem kifelejtettek az első hatból?! Engem, aki nem csak a kóbor kutyákat lakatom jól, hanem a kisnyugdíjasokat is?! Hálátlan gyaurok!” /csirkefarhát/

„A legjobb hír, hogy az ilyen versek által a hatóságilag leárazott élelmiszerek mellett a szellemi táplálék is mindig elérhető.” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Polcon cukor mellett versek?!

S Földgömbön a Sztárolt Wár sík?!

M. úr, önben agyi vér sok,

Mint a Tiszában a varsák?!”

/Kancsalrím Kannabisz, az Elszabadult Költők Eltemetett Verssoraira Alapozott Sötétkamra (EKEVAS) fényforrása/

„Szellemi táp, M. úr, szellemi táp?! Ez az! Ezt kell brutálisan megadóztatni és a zemberek még az eddiginél is kevesebbet fogják használni a mesterségesen lezüllesztett közoktatási rendszerünk és a közpénztévés agymosó propagandánk által már eddig is jelentősen elkorcsosított józan paraszti eszüket! Köszönjük, M. úr, nem leszünk hálátlanok! Kap egy VIP-páholy bérletet az önhöz legközelebbi NB I-es csapat vadonatúj szuperstadionjába és meccsenként másfél-másfél kiló tökmagot és szotyolát. Gratulálunk!” /Lózung Ladomér, a Lajtán Innen Megoldások Lehetségesek Okosba’ Minisztérium (LIMLOM) üres tárca nélküli szakállamtitkára/

„Túlzó árnak fájó testén

Magas ÁFA lett a rossz seb!

Állam bá’ levinni rest, én

Meg behabzok, mint a rosseb!”

/Rebellis Robinhúd, a Piacot Összerondító Cumiagyúak Ellenzéke (PÖCE) véleményvezére/

„Jaj, jaj, tönkremegy a boltom és anyagilag le leszek égve, ha ennyi mindent olcsóbban kell adnom, mint amennyiért beszerzem!” /Negatív Nadír, pesszimista bolttulajdonos/

„Ne legyél már ennyire negatív, Negatív! Emeld meg jelentősen a zöldségek-gyümölcsök árait és máris bőven a pénzednél vagy! Az állam bácsi talán még meg is támogat, ha sok egészségtelen és kevés egészséges kaját etetsz a zemberekkel, mert így legalább nem élnek fölöslegesen sokáig és nem terhelik túl a nyugdíjrendszert. Hehe!” /Pozitív Patony, optimista bolttulajdonos/

„Állam által nyomott árú

Termék?! Tudja Lujza s Áron,

Máshogy kel majd el az áru,

Feketepiaci áron!”

/Csúszó Csaba, a Napraforgó Olaj Dílerek Egyesülete (NODE) ár- és rímfaragója/

„A szociálisan érzéketlen költő a szabad versenyes kapitalizmus kátyúba ragadt szekerének elvtelen túltolása közben is a szemünkbe szikráztatja elkótyavetyélt tehetségének talmi csillogását. Történelmileg megemlíthető, hogy a költő dédiének üke valószínűleg annak a Mária Teréziának az uralkodása idején élhetett, aki az ’Etetni kell a juhot, hogy nyírni lehessen!’ alapelv jegyében enyhíteni igyekezett a keményen dolgozó kisemberek, azaz a jobbágyság terhein, így aztán erősen kérdéses, hogy ma olcsóbban tudunk-e csirkefarhátat venni, mint a Habsburg uralkodónő idején. Mindenesetre, ha nem is olcsóbban, de okosabban!” /Feudális Fridolinné Hübelebalázs Histórika, középiskolai magyar-történelem szakos igazgatónő és rendszerhű maszek étolajszőkítő/

„Farhát-ipar csak kakasdomb, nem Tátra,

Magyarország pofára es’, nem hátra!”

/népdal/

„Mi ez a semminek is csak erős túlzással nevezhető mindenhiány?! Lehet közéleti aktuálverseket írni, főleg akkor, amikor a piacgazdaságot bunkóval agyagba döngöli, az IQ-mentes feudálbolsevizmus, de miért ilyen bölcsődei előkészítőből protekció ellenére is visszadobott babakocsiszökevény színvonalon és miért ez a két lábon járó kontraszelekciós etalon?! A dédünk ükénél még csak a tapétát rágtam, a repeső népnél viszont már a falat kapartam az orrszőrömmel! Vessenek fagyott csirkefarhát gleccser elé, ha legközelebb egy Frady Endre vers láttán nem húzom le inkább magam a vécén, csakhogy véletlenül se lássam meg még a címét se! Ukrán cukrán?! Ó, anyám, mit vétettem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Te jó ég, a magyarok önként megeszik a csirkefarhátat?! Mi itt Texasban a börtönökben jutalmazzuk vele a rossz fiúkat. Ha valaki kavar, megkérdezem tőle, hogy mit választ: megkajál másfél kiló nyers csirkefarhátat vagy ráemelem a tekintetemet? Ezután valahogy mindig a csirkefarhátat falják véresen.” /Chuck Norris/

Áteresz*

Faforgáccsal áteresz telt,

midőn rágott fát e resztelt

máj utáló öregecske

feleségű dőre kecske.

Öregecske felesége

töprengett: „A feles ég-e,

ha a bélben tüzes a víz,

s vesekövet űz e sav íz?”

Szólott a nyáj kőművese:

„Sajna nem űz! Kő’ művese?

Tudok óccsó eredetit,

tisztíccsa az eredet itt!”

Művese egy áteresztő,

jó anyagot átereszt ő,

eleje kis áteresz-tő,

vége pedig itt van, kedves gyerekek, fuss el véle!

*Áteresz: vasúti v. közúti töltésbe épített kisebb nyílású műtárgy; arra való, hogy a kisebb vizeket egyik oldalról a másikra átvezesse /Arcanum/

„A közelemben az elmúlt percekben többször is elhangzott az áteresz szó. Meg is lett a következménye…” /F. Endre, költőgigász/

„Random felvonuló gyerek: 

- Költő bácsi, most kell felmutatni azt a transzparenst, hogy HURRÁ! ?

Random felvonuló gyerek apukája: 

- Amúgy miért van az, hogy mindegy milyen közéleti hatások érik a Költőt, annak mi viseljünk a következményeit......költői kérdés volt!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Zavarja, humán úr, hogy Random Rezsőke közéletművész és népi zenekara teleőrjöngi a Felvonulók Kérték c. kívánságműsort?! Jöjjön inkább hozzám labdázni!” /Dévényi Tibi bácsi, a Három Kívánság c. műsor nagy arca/

„Olyanok a kecskerímek, 

mint mikor a kecske rí: mek.

Feltehetően Költő Úr is rendelkezik ezzel a tudással. Felhívnám viszont a figyelmet arra, hogy a tudás birtoklásának ténye magában nem elegendő ok a tudás felhasználására.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Tudja, világegyetemi úr, a középkorban pont azért nem voltak koedukáltak a tudományos iratmásoló rendek lakótelepi cellái, mert közismert volt a mondás, mely szerint: Két tudás nem fér meg egy zárdában.” /Villa Negra, nem apácazárda és nem fényes lokál/

„Erről az átereszes regéről jut eszembe a ’Kéretlen mobil meseküldő szolgáltatás’ című kétsorosom, amely így szól:

          SMS-em átka:

          Mese-mese mátka!

Na, vajon miért mondom én ezt?!” /Kínrím Kesztölc, a kétsorosok koronázatlan királya/

„Szeretnél egy átereszt, Andi? Egyet nem? Veszek neked százezret! Aranyból, gyémánt berakással! Örülsz neki, Andi?” /Mészáros Lőrinc, a St. Róman Életművész Gazdakör (SRÉG) sokszoros multimilliárdos víz-gázszerelő fővédnöke/

„Javítsd meg az átereszt,

Minden verset átereszt!”

/M. András, a költő legállandóbb és talán már nem is a leglelkesebb olvasója/

„Pontosítanék, legállandóbb M-ke celebimádó uracska, nem javított áteresz kéne ezeknek a verseknek, hanem kénsavval teletöltött, hermetikusan zárt, aranyozott ólombetétes vasbeton búvárharang a Mariana-árok mélyén, aztán mehet a víz alatti nukleáris robbantás a harang origójában! Vesszen a szellemi toprongy! Ne lássam anyám emlékoltárterítőjét a telihold fényében, ha valaha is érdekelni fog, mi az az áteresz és miért kellett szövegváladékot okádnia róla ennek a törzsfejlődési zsákutcában büdösödő médiaprolinak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A múltkor egy áteresz mellett álldogáltam, majd amikor hirtelen eljöttem onnan, a hűlt helyemen keletkező vákuum kitépte az átereszt a földből a fölötte lévő vasútvonallal egyetemben. Szerencsére csak húsz mérföld hosszon.” /Chuck Norris/

„Egyrészt elhatárolódom, másrészt elnézést kérek, harmadrészt ígérem, hogy a jövőben igyekszem az eddigi szinte semminél is még kevésbé szem előtt lenni. Bocs, hogy áteresztek!” /az áteresz/

Ízes horror

(csak brutálisan erős idegzetű 118 éven felülieknek!!!)

Jó munkahely kannibálnak

Totálkáros kocsi szerviz;

Tetemszaftok nem rinyálnak,

S nyelvet bizserget a szerv íz.

Munkanapok nonstop bulik,

Poharakban véres Baileys;

Napi robot gyorsan múlik,

S torkot örvendeztet bél íz.

Cégnek van még juttatása,

Hullamosóban jár hévíz,

S hazaúton HÉV nyalása:

Vashiány ellen kell HÉV íz.

Telmészet szok tépett nyelvet

Ízeltlábú hadla lábíz,

Sz temetészi gondot elvet

Fülgén tapodó szok láb íz…

„Izé..ízetlen tléfa! Se íze, se bűze...ja, de! A Covid okoz íz- és szagvesztést, ugye? Akkor meg is van a célcsoport: gondolkodjunk pozitívan! Használhatnánk akár rehabilitációs tesztnek is. Amy Winehouse-t idézve: They tried to make me go to rehab, I said: No! No!! No!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nonono, humánka, nonono! ’Do or not do but there is no try!’ - mondanám a sikeresen is tragikus Borház Amy-t sikertelenül rehaboztatni próbáló they-eknek. El kellett volna oszlatniuk a kételyeiket!” /Yoda mester/

„Oszlásnak indult hajdan erős kétely!

Nem látod, Jedik vére miként fajul?

Nem látod éhes keselyűk

Csőrnyomait nyomorult hátadon?”

/Berzsenyi Wan Kenobi: A kételyhez (részlet)/

„Mint Vácról nem látszik Athén,

Úgy nyomorult hátamat én

Soha meg nem tekinthetem.

Nem vagyok én csavart tetem!”

/az oszlásnak indult kétely/

„Mi ez mál megint, Költő Úl?! Dobjátok le a padlóla! Addig mi megglillezzük Lóbeltet.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű lettenthetetlen mélnökkollégája/

„Lettenetes, meg akalnak glillezni a vélszomjas embelevők! Lendőlség!!!” /Látonyi Lóbelt, magyal opelett színművész és konfelanszié/

„Dögbogárnak lába ízelt,

Nagy hévvel tol el egy dízelt.”

/Dögbogaras Dezső, kannibál költő és betanított totálkárokozó/

„Vashiány elleni HÉV nyalogatás közbeni baleset okozta nyelvszakadásba belepistult kannibálok tetemén tuszkolódó ízeltlábú dögbogarak egy szépirodalminak szánt műalkotásban?! Miért nem egyből vérhasban elpusztult nyüves tehéntetemet toccsant a tisztelt költő úr az íróasztalomra?! Utána még köphetne is egyet, mert miért is ne?! Na, mit gondol, költő úr, ezt most támogatom, tűröm, vagy tiltom? Nem, ne válaszoljon!!! Takarodjon és vigye ezt a szemetet!!! NEM ENG.!!!” /Salabakter Sebő, a Didaktikusan Örökérvényű Gondolkodók Verses Értékteremtő Szövetsége (DÖGVÉSZ) irodalmi csapóajtóőre/

„Nálunk a vasúton vannak úgynevezett kegyeleti mosó aknák, ahol a szerelvényeink által elütött néhai élőlények maradványait takarítjuk le a járművekről. Totálkáros autószervizek ezek szerint az olcsóbb megoldást, a kannibál bérrabszolgák alkalmazását preferálják. Elavult megoldás!” /Sihuhú Sebestyén, a MÁV alvállalkozásában tevékenykedő Kannibál Alkalmazottak Nélküli Állomástisztító Szakcsoport (KANÁSZ) cifra járású gazdasági igazgatója/

„Kannibálnak jó a dolga,

Soha nem lesz ő rabszolga.

Ha a főnök kötekedik,

Az étlapon következik...”

/M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Jaj, M. úr, ne zabáltasson már föl a rabszol… ööö… a beosztottjaimmal! Még szerencse, hogy covidos, aids-es és ebolás is vagyok, így egyelőre biztonságban érezhetem magam!” /Féltengely Fönyéc, a Roncsokat Atomzsírújjá Gyógyító Autószerviz (RAGYA) vezetője/

„Brutálisan erős idegzetű 119 éves özvegy keresi korban hozzáillő, magyarázni szerető, jó húsban lévő kőgazdag gavallér irodalomkritikus ismeretségét a ’mi a nyavalyát gondolt ez a szerencsétlen költő?!’ jeligére a kiadóba.” /özv. Raptor Rezsőné Régierzsébethíddalegyidős Rezsilla (1903- ), kisnyugdíjas omnibusz kalauz és a Magyar Emberevő Nyugdíjasok Éhkoppnyelő Társasága (MENYÉT) műfogsor dílere/

„Kedves Rezsilla, ha szabad így szólítanom! Frady Endre költészete újabb szintet lépett a már-már eddig is szédítő magasságból a mégszédítőbb mégmagasabbságba! A kannibálok másságát előítélet mentesen kezelő és a teljes foglalkoztatottságuk mellett lándzsát törő alkotó ismét levakarhatatlanul ragadós nyomot hagyott az eldologiasodott közöny recés cipőtalpán. Bár az emberiség lelkének sivár szobáit elsötétítik a bélszínű rolók, a művész tökéletes keresztrímei léket szabdalnak a mindent bevilágító zsírgrillező őrlángok fényének. Valami nagy tüzet kéne gyújtani a bogrács alatt, hogy egy nagy népkontinenssé olvadhasson össze a sok különálló szigetember! Feleim, egészüljünk! Na, ezt gondolta a költő!” /Dr. Aggó Aladár, száztizenkilenc és fél éves jó húsban lévő kőgazdag gavallér irodalomkritikus/

„Engem nyaló tarka nyelv

Le lesz vágva – alapelv!”

/Helyi Érdekű Vasút, alias HÉV/

„A HÉV-ről jut eszembe, hogy nem tudom, miért van kiírva az előttem menő buszokra, hogy NOT IN SERVICE, amikor anélkül is látom, hogy nincsenek szervizben!!! Nóóóórmális?!” /Besenyő Pista bácsi/

Mi ez a plázasteril gondolatvákuum?! Ki ez ürességtől kongó senki?! Alienből fröcsögő nyálsavként emészti fel az irodalmat ez a szellemi kannibalizmus! Nem tudom, az életemet hol rontottam én el, de Frady Endre ismeretében az már biztos, hogy nem folyamatos agykárosodással veszélyeztetett kritikusnak, hanem mesterlövésznek kellett volna tanulnom! Vagy inkább emberevőnek? Á, nem, mert akkor ilyen óborzalmak olvastán magamba harapnék, aztán meg okádhatnék, mint a lakodalmas kutya!” /Puzsér Róbert, kritikus és potenciális emberevő/

„Egyszer mély alvás közben elkezdett harapdálni egy kannibál törzs és arra ébredtem, hogy szilánkosra tört fogakkal és kificamodott álkapcsokkal fetrengenek a nyálukban. Akkor jutott eszembe, hogy edzés után elfelejtettem lelazítani az izmaimat.” /Chuck Norris/

Huszonnyolc soros akcióvers

Egy: Figyelem felkeltése.

Kettő: Vág a gyilkos kése.

Három: Ismeretlen hulla.

Négy: Szemtanú szinte nulla.

Öt: A padlón véres süti.

Hat: Rendőrség bottal üti.

Hét: Szóvicc jön, ami muris!:

Nyolc: Kés nemcsak vág, de szúr is.

Kilenc: Sajtó hörög: úris-

-Ten!, azaz Tíz: Szóvicc oké!

Tizenegy: Egy halott zsoké!

Tizenkettő: Lovon vérnyom.

Tizenhárom: Időt tér nyom.

Tizennégy: A határ idő!

Tizenöt: Nyomozó kidő’.

Tizenhat: E rendőr dőre?

Tizenhét: Vajh’ álrendőr-e?

Tizennyolc: Rém újra lecsap.

Tizenkilenc: Vér és ketchup!

Húsz: Túszdráma, ketchupgyári.

Huszonegy: Nem lárifári!

Huszonkettő: Túsz van jó sok.

Huszonhárom: Kommandósok.

Huszonnégy: Több tankkal falnak.

Huszonöt: Túszok mind halnak.

Huszonhat: A költőt verik.

Huszonhét: Rábólint Derrick.

Huszonnyolc: Vége a dalnak.

„Kértek tőlem egy 28 soros verset. Nem utasíthattam vissza…” /F. Endre, a kaszával-kapával agyba-főbe dicsért költőgigász a traumatológián/

„Nem lehet, hogy T. Megrendelő 28 db Soros-verset szeretett volna?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mindig a Soros, humán polgártárs, mindig a Soros! Hát rám már senki se gyanakszik?! Velem már nem riogatnak senkit?! Hát énvelem már senki szerint sem működnek együtt a tudjukkik?! Piha!” /Párhuzamos György alias George Parallel, háttérhatalmi játszmaelemző és világhatalmi mellékszereplő/

„Huszonkilenc: kommentelek

Harminc: fújnak bolond szelek”

/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Éljenezhet hörgő gége,

Hogy a dalnak még sincs vége!

Kívánjuk azt szívből, mélyen,

B. Ádám úr soká éljen!”

/Agyatlan Angyalka, a világegyetem adminisztrációs csoportjának betanított titkárnője/

„A totális értelmetlenségben a matematika mutatja az utat. A számok ismeretében én ki merem mondani, amitől más fél. A válasz a nagy kérdésre az életről, a világmindenségről, meg mindenről, vagyis a megoldás huszonnyolcszor másfél, azaz negyvenkettő!” /Bölcs Elme, minden idők legszuperebb szuperszámítógépe/

„Helló, költő úr! Magát joggal verték agyon, ha tőlem plagizált! Ez a 42 az én poénom! Idióta!” /Douglas Adams (1952-2001) angol író, a Galaxis útikalaus stopposoknak szerzője/

„Költő úr, ha eladja nekem a forgatókönyvet ingyen, szívesen forgatok belőle egy nagyon-nagyon kis költségvetésű filmet! Magán kívül minden szerepet én játszanék. Maga alakítaná sajátmagát és maga hozná a kellékvéres ketchupöt. Na, mit szól? Mennyivel tudna beszállni?” /Tarha Tódor, OKJ-s képzett filmrendező/

„Többen kérdezik döbbenten, hogy Harryval hogyan nézhettük tétlenül egy ártatlan ember ütlegelését. Nos, nem egy ártatlan ember volt, hanem Frady Endre, és a vers olvastán nem is néztük tétlenül, hanem mi is bekapcsolódtunk. Én például lefejeltem, mert megérdemelte. Na, ezt értelmezhette valaki rábólintásnak.” /Derrick felügyelő, magyar hangja Szabó Ottó/

„Izgalmas akcióvers, elmehetnél krimiírónak is. A tettes persze megúszta...” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Nana, M. úr, nana! Ha Frady Endre krimiíró, akkor én marinírozott kardfogú csótánylepke vagyok kandírozott iszapmártásban békanyálsodóval! Rettenet!” /Agatha Christie (1890-1976), a krimi koronázatlan királynője/

„Háháhá! Ezzel a sátáni kacajjal tudatom önnel M. úr, hogy én mindig megúszom! Mindig csak az általam felbujtott kétkezi tetteseket kapja csak el a rendőrség, úgyhogy a bűnüldözés nem más, mint tüneti kezelés! Háháhá!” /az ördög/

„Jaj, kisunokám, fogd már vissza magadat, mert lassan több lesz a vér, mint a ketchup a hollywoodi Vampire State Building kellék-makett körül, és nem győzök utánad takarítani!” /az ördög öreganyja/

„Követelem, hogy ezentúl minden év szökőév legyen! A vers olvastán nem bírnám elviselni, hogy huszonnyolc napom és ezáltal bármilyen kapcsolódási pontom legyen ennek ketchupbe fojtandó a mániákus fűzfapoétának a beteges klapanciájához!” /Február, a legrövidebb hónap/

„Mi ez a szemenszedett számmisztikai kriminális ketchuptócsa?! Ó, anyám, küld odafentről delejt, hogy ne mételyezzen meg ez a selejt! Igaza van Jézusnak, hogy boldog, aki felejt! Eddig nem voltam vallásos, de most megígérem, hogy egyrészt jó leszek, másrészt gyertyát gyújtok Szent Antalnak és minden öreg nénit átkísérek minden zebrán – akár át akar menni, akár nem – csak megszabaduljak ettől az irodalmi kis sertéstől, aki röfögve feltúrja a költészet veteményeskertjét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bár ma csak fejben edzettem, mert ott dől el minden, de lehet, hogy egy kicsit túltoltam és a gondolatcsapongásomnak lett pár száz halálos áldozata. Szerencsére mind bűnös emberek voltak, hiszen mindenki vétkezett. Bűnhődni emberi dolog, én csak az igazságot szolgáltatom.” /Chuck Norris/

„Ööö… fentiek olvastán azt hiszem, már megbántam, hogy kértem egy huszonnyolc soros verset. Legközelebb kétszer is meggondolom. Én kérek elnézést!” /a neve elhallgatását kérő titokzatos versrendelő/

Esik eső...

Esik eső karikára,

Lezuhan a barik ára,

S nagy a pásztor Mari kára:

„Tetemes a légtér nyirka,

S holtra ázva köhög cirka

Minden másfeledik birka!!!

Zsírszegény lesz nyájam teje!

Issza após Ahmed bej-e

S vígan böffen-e, hogy yeah-yeah?”

Tovább esik… Mari mára

Besokall s rogy karimára,

S nem lendül a kar imára.

Ráül Sára paripára,

Fentről ráköp tar ipára,

Gyí! s csíkot húz fari pára.

Fröccsen egy lötty nóva-sár* a

Vers rezignált lovasára,

S röhögve fut tova Sára.

Viszi csatakos út… Haj, Os-

-maniyében** jó sut zajos:

Bent népdalol Kossuth Lajos!

*nóva-sár: vízzel kevert csillagpor

**Osmaniye: város Törökországban, nagyjából félúton Adana és Gaziantep között, nem messze az Iszkenderuni-öböltől, Osmaniye tartomány központja (wikipédia)

„Teringettét, de nagy szerencse, hogy nem voltam rosszkor rossz helyen és ezt a nótát nem nekem kellett begyűjtenem!” /Kodály Zoltán (1882-1967), zeneszerző és népzenekutató/

„Bokorrímek, sámánanyám, bokorrímek! És milyen átázott árvalányhajasan cizelláltak! Ahogy a janicsárok böfögik: yeah-yeah! Egy ilyen vers után még Kossuth Lajos is megnyalná mind a tíz ujját! Annak, aki begépelte!” /Gyökérkefe Gyurgyalag, őstáltos és esőerdőkerülő/

„Senki ujját nem nyalom én,

Folt esne a jó renomén!

Nagyvilágnak nekimentem,

Mert elfogyott regimentem!

Költő, ha én azt üzenem,

Mindenki eljöjjön, te nem!

Csuhajja!”

/Kossuth Lajos (1802-1894), emigrációs népdalnok és Kütahya leghíresebb menekültje/

„Költő effendi, nem jön ki a bokorrím, mert a yeah-yeah kiejtve csak majdnem a világ összes nyelvén je-je, ám törökül jü-jü! A versszak az Osmaniyei Lírai Alakítások Fesztiválján (OLAF) helyesen így szólna:

Zsűrszügűny lüsz nyűjüm tüjü!

Üsszü üpűs Ahmed büj-ü

S vűgün büffün-ü, hügy jü-jü?”

/Dr. Jumurdzsák Ürdüngbürdüng Tüftü, a Türk Irodalmi Központ (TIK) tudományos szakreferense/

„Jó kis esős száguldozás volt ez, nyihaha! Avagy törökül: Jű küs üsűs szűgüldüzűs vült, nyühühü!” /Sára a ló, avagy törökül: Sűrü ü lű/

„Ez az eső sokat ér. Beindult tőle minden... Még Kossuth Lajos is feltámadt. De mi lett a birkákkal Mari nélkül?” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója, avagy törökül M. Ündrüs, a kültű lügűllündűbb űs lüglülküsübb ülvüsűjü/

„Mari nélkül mit érek éééén?! Beeeeee! Mari nélkül mit érek éééén?!” /Máté & Péter, a birkaduett, avagy törökül: Műtű &Pűtür, ü bürküdüütt/

„Mindenki nyugodjon meg, maga is M. úr, csak vaklárma volt! A birkák nem az eső okozta megfázástól köhögtek, hanem csupán félrenyelték a dőlt domboldal aszimmetrikusan növő ferde füvét. A karom pedig nem azért nem lendült imára, mert nem voltam hálás az esőért, hanem ahogy lerogytam, beszorult a karima alá és odaragadt a perem alatti szennyeződésekhez. Szerencsére pont arra úszott egy toalett kacsa és kiszabadított, hogy ellovagolhassak!” /Mari a pásztorlány, avagy törökül: Mürü a pűsztürlűny/

„Még jó, hogy nem a mi pályánkon legelnek a vezérszurkolónk fiának magyar feleségének a birkái, mert akkor állandóan belevetődhetnék a trágyájukba! Már csak az a kérdés, hogy melyik csapatban játszik az a Kossuth Lajos?!” /Mehmet Akif Önal, a török negyedosztályú Omaniyespor Futbal Kulübü kapusa/

„Fari pára, mi?! Nem elég, hogy a menyem zsírszegény birkatejjel itat, de még a turbántalan kopasz fejemre is ráköp és rámereszti a lova büdös kipuffogó gázát! Jaj, fiam, miért Taktapölöskéről nősültél?!” /Ahmed Tülülü Brümbrüm bej, Mari ipa/

„Gyaur költő, Allah nagyúr

Megbüntet és agyagba gyúr!

Ahmed bejes versed ára

Az, hogy mész a gyehennára!”

/Dr. Musztafa Ükülbükül Mühülümbü, Ahmed bej ügyvédje és birkatej előkóstolója/

„Ó, hogy egy politikailag inkorrekt gendersemleges birkamenet gázoljon halálra, ha még egyszer olyan elővigyázatlan leszek, hogy rákattintok ennek a trágyadombi száműzetés szagú elmeháborodottnak a dilettantizmustól fröcsögő betűgarmadájára! A sósavnyálú migráns alienek nyalják meg Frady Endre mind a tíz ujját! Chuck Norris rúgja szupernóva porrá ezt a maga alá öklendezett szemétdombon kapirgáló török zúzájú elfajzott szellemi fajdkakast! Ó, anyám, kicsit feszült lettem!!! Ááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugi, Robi, nem kell rúgnom! Elég, ha rávetem a tekintetem és darabokra hullik. Ahogy a Szovjetunióval is csináltam anno. Jaj, most elszóltam magam! Pedig Budapesten járva megígértem az utcai harcos Viktor barátomnak, hogy nem árulom el, hogy nem tökegyedül ő zavarta ki a szovjet csapatokat Európából…” /Chuck Norris/

„Ja, hogy minket kizavartak?! Eddig úgy tudtam, hogy simán haza lettünk rendelve. Heeej, azóta is hiányzik a zsírszegény birkapálinka!” /szovjet csapatok/

„Bátran kijelenthetjük, hogy verset írni felelősség. Valami fontosat kell akarni mondani, és azt egy csomó szabálynak megfelelő művészi formában kell kifejezni. E mű olvastán az első gondolatom ez volt: mindig is irigyeltem a lázadókat!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Ártó árok

Utcán mélyül széles árok,

Ássák szorgos proletárok.

Közműcég épp csövet fektet,

Merdzsó huppan s kap defektet.

Kopasz sofőr, Tuctuc Elek

Üvölt: „Mért nincsenek jelek?!

Hívom jó haveri köröm,

S lábatokat kettétöröm!!!”

Munkáskézben lendül lapát,

S Tuctuc Elek olyat kap át-

-lépve tánc- és illemhatárt,

Ami egészségre hat: Árt.

„Védencem nevében felháborítónak tartom, hogy a szabatos közlekedésbiztonsági jelzőrendszer hiányának vonatkozásában tett illedelmes keresztényi megjegyzésének hatására a magukról megfeledkezett munkások nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozva tömegesen inzultálták! A közmunkásosztály önbíráskodási terrorja nem más, mint a proletárdiktatúra előszele! Ez veszélyes! Kérem a tisztelt bíróságot védencem teljeskörű kártalanítása mellett a vétkesek lehető legszigorúbb megbüntetésére! Teljes vagyonelkobzást és életfogytiglani fegyházbüntetést javaslok!” /Dr. Pofazacskó Pörölc, zugügyvéd és alumínium közlekedési tábla díler/

„Rendőrnő úr, ez a kopasz aranykereszt fukszos tajtparaszt mobilozás közben nem vette észre a harmincas táblát, majdnem levitte a fejünket, ahogy kilencvennel belerongyolt a munkagödörbe, oszt’ még ő ugatott! Utána meg arccal nekiesett a lapátomnak. Ötször!” /Bucka Béla, manuális talajmobilizálási anyagmozgató/

„Ha kicsit mélyebb az az árok, akkor lesz hely Tuctuc Eleknek és a kis tragacsának. Ezért nem kell árokásó munkásokkal kikezdeni!” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Kis tragacs, te M, mint majom, kis tragacs?! Megugatod a mélynyomós metál-mahagóni Merdzsómat?! Amúgy nem én kezdtem ki a lumpenprolikkal, hanem ők velem, de szétütöttem a lapátjaikat az arcommal! Jó keresztényként előbb az egyik arcommal ütöttem, aztán odatettem a másikat is! Te viszont olyan keresztes háborút kapsz hamarosan, hogy visszasírod még a szent inkvizíciót! Eretnek majom!” /Tuctuc Elek, használtautó kereskedő és kegytárgy díler/

„Meglengetett lapos lapát

Felkente a gépre apát.

Azért nem vett kaszát-kapát,

Meggyóntatta őt az Apát.

/Tuctuc Tivadarka, Tuctuc Elek elsőáldozó kisfia/

„Piros lett a paradicsom, nem sárga,

Mercédeszem előre megy, nem hátra!”

/a Tuctuc család konyhai falvédőjének szövege/

„Mikor útsebet a köz műt,

Akkor építenek közműt.”

/Dr. Szike Szerénke, betanított aszfaltsebész és OKJ’s képzett poetry slambuc operátor/

„Casco-ba, ha befektet,

Vidáman kap defektet!”

/Kötvényessy Kenéz, autóbiztosítási ügynök és reklámszövegirtó/

„Irritálja Pest sok gödre?!

Költözzön ki Ön is Gödre!”

/Lokálpatrióta Lajos, a Részben Önfinanszírozó Gödi Fészekrakó Alapítvány (RÖGFA) marketing igazgatója/

 „A költő a társadalom úgynevezett igazságérzetének álcája alatt kiengedi a gyanútlanul olvasó tömegek fegyelmezett kultúrember álarcának ketrecében megbúvó, önbíráskodásra vágyó vadállatot, majd kárörvendő röhögéssel veti a gyeplőt a széttépés elől menekülő hintalovak közé. Mindezt olyan szenvtelenül tökéletes rímtechnológiával, hogy az egész egy lappangva mérgező szépirodalmi műszaki leírásnak hat: Art!” /Dilettáns Dudorné Hozzáértő Hovatovábbka, a Szépséget Élből Kiirtó Realizmus Entellektüel Költőinek Egykedvűen Didaktikus Társasága (SZÉKREKEDT) hajtómotorja és szellőző rendszergazdája/

„Nemzetünknek sok az árka,

Választóvizekkel tele.

Kéne egy új Noé bárka,

Partok közt átjárni vele.”

/Lánglelkű Longobárd, az Ige Hirdetők Archaikus Jótetteinek Csodáit Ugyanolyan Hatékony Alázattal Jelenítők (IHAJCSUHAJ) prófétai szócsöve/

„Mi ez a…, mi ez a… ?! Lassan elfogynak a vers színvonalához képest dicséretnek ható gyalázkodó kifejezések! Ez is olyan borzalmas, mintha a spanyol inkvizíció pokoli eszköztárának legsötétebb bugyrából húzták volna elő! Nincs olyan sziklaszilárd jellem, aki egyetlen versszak felolvasása után ne vallaná be akár a legszörnyűbb eretnekséget is! Ehhez a faragatlan betűokádathoz képest egy szeneslapáttal történő pofán vágás egy cukormázas motivációs tréning gyerekeknek! Toroljátok meg proletárok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A múltkor a zebrán százötvennel nekem jött egy páncélozott Merdzsó. A sofőr a szélvédőn történő kirepülés közben nekidörzsölődött az orrszőrömnek és a súrlódási hőtől kigyulladva már a földet érés előtt szénné égett. A robbanástól nem csak a vadonatúj kocsi semmisült meg, hanem a száz mérföldre lévő autószalon is, ahonnan elhozták. A tűzoltó tüsszentésem nyomát egy mély árok jelzi.” /Chuck Norris/

Január

Negatív verzió:

Január oly gusztustalan,

Utálja is jó sok halan-

-dó, ha úgy várt karácsonya

Elfolyt már, mint híg kocsonya.

Bejglik morzsává hullt burka

Is elfogyott s hasi hurka

Reng, míg múlt héten még helyre*

Homo hull’ be munkahelyre.

E hó nekünk úgy kell – Ó, nó! –

Mint Beatlesnek Yoko Ono.

Ünnep múlta rémes álom!

Januárt én úgy utálom!

Pozitív verzió:

Új esztendő, új remények,

Lelkünk röppen felfelé, nyekk!,

Áttör bárányfelhő paplant,

S vidám dalt penget a Nap lant.

Új év, sok új lehetőség,

Bennünk lázas munkahős ég!

Munkadalolunk, hej, hohó!,

S termelünk, mint acélkohó!

Gátat törő szemtanú ár

Látja, mily víg a január,

S öngerjesztve lesz klassz ettő’

Kettőezer huszonkettő!

*helyre: csinos, helyes, takaros (nő); ügyes, talpraesett (legény)

„A negatív verzió ellen a leghatározottabban tiltakozom! Attól még én is úgy megutáltam saját magamat, hogy már a pozitív verziónak sem tudtam örülni! Száradjon bele Frady Endre beleibe az elsején bezabált lencseragu!” /Január/

„Töpreng most a Január

Versben lévő tanú ár:

Vajh’ hány tonna ragu ár-

-ból jön ki egy Jaguár?”

/Rigmus Rezső, a versben lévő tanú ár egy rímelő hullámtaraja/

„Amennyiben egy kiló ragut négyezer forinttal számolunk, egy új Jaguár luxusautót pedig negyvenmillió forinttal, akkor tízezer kiló, azaz tíz tonna ragu árából jön ki egy Jaguár személygépkocsi. Hogy a tíz tonna raguból egy-két napon belül keletkező szerves trágya ára hogyan viszonyul az ugyanannyi idő alatti amortizációval számolt használt Jaguár árához – újgazdag apuka nyikhaj fiacskája általi azonnali lezúzás esetén illetve anélkül – ez már emelt szintű érettségi tétel.” /Kamatos Kamatné Konyhamalac Kokilla, középiskolai matematikatanár és éttermi mosogató/

„Negatív hőmérsékletnél is fő a pozitív hozzáállás! Boldog Új Évet Kívánok és minden hónapra egy ilyen verspárt!” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Verspárt, M. úr, verspárt?! Te jó ég, már eddig sem tudtam, kire szavazzak!!! Ráadásul most az a helyzet, hogy a hőmérséklet a pozitív, a hozzáállásom pedig a negatív! Ki nem állhatom a hurráoptimistákat!” /Dulifuli törp/

„Akkor számolj Kelvinben, Dulifuli törp, és igazítsd a hozzáállásodat a hőmérséklethez! Úgy mindig pozitív maradsz!” /M. András, k.m.f./

„Jaj, minden karácsonykor Kelvint kell nézni! Vagy Kevint? Mindegy, ki nem állhatom a reszkető betörőket! Idegesítő Homo Stupidensek!” /Dulifuli törp, k.m.f./

„Helyre Homo hull’ be munkahelyre?! Hull?! Maga szerint mi vagyok én, költő úr, repülőgép szerencsétlenség?! Na, ez az év is jól kezdődik!” /Homo Sapiens/

„Ecce’ homo, kécce’ homo,

Kezet legjobban mos Omo!”

/Pilátus Pelenka, a júdeai helytartó száműzött és méltán elfeledett unokahúga/

„Hogyha hullik a hó,

Jó a kedvem, hahó!

De ha minden saras,

Kaszást hívom: Arass!”

/Homo Hóembericus, nyomokban sárgarépát tartalmazó kristályos szerkezetű fagyott gömbgúla/

„Kikérem magamnak, hogy csak negatív és pozitív verzió van! Akkor hová álljanak a belgák, illetve az előjeltelenek?! Miért kell ború vagy derű, miért nem lehet csak látó?! Miért muszáj pesszinek vagy optinak lenni, miért nem lehetünk csupán misták?! Fenébe az érzelmekkel, merjünk semlegesen tárgyilagosak lenni!” /Nulla Noé, özönvíz előtti gondolkodású bárkabalanszírozó/

„Mi ez a halál közeli élményfertő?! Mi ez a magamutogatón letargikus bú ékkel kettéhasított BÚÉK összeragasztására szánt szellemi epokitt, ez a dedósan heherésző örömvihánc?! Kit érdekel, mit gondol Frady Endre a januárról?! Sokkal érdekesebb kérdés, hogy a január miért nem fagyasztja le gondolkodás nélkül Frady Endrét, mint Darth Vader Han Solot?! Ne halljam anyám emlékkoncertjén a zenekari árokba zuhant Mága Zoltán törött hegedűje miatti playback bömbölését klasszikus diszkóritmusban, ha nem írok magasztaló publicisztikát arról a hónapról, amelyikben a halottkém hivatalosan néhaivá nyilvánítja ezt a szégyentelen szépirodalmi szalmonellavírust! Jaguár üti el, vagy leopárd tépi szét, az mindegy! Az Erő legyen Frady Endre halálos ellenségeivel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne aggódj, Robikám, rátüsszentek a manusra egy texasi homokvihart és a huzat kiviszi a világűrbe! Esetleg tépjek ki egy darabot a téridőből, tekerjem bele bejglinek és etessem meg a földönkívüliekkel?” /Chuck Norris/

„Jaj, csak azt ne!!! Még a végén elhülyül az egész galaxis!!!” /a földönkívüliek/