Rén család

Rén klán komolykodni bement

Színházba s a baba rén,

Ki könnyebb, mint fél zsák cement,

Kacagott a kabarén.

Felhorkant a zordon atya

Feltűnően, pedig rén

Általában nem firtatja,

Volt-e folt a pedigrén:

„Ily túl vidám rén az ritka.

Vétkeztek-e e vének?!

Klánnak van-e rénes titka,

S génjét hordja tevének?!”

Hazafelé jégnek tükrén

Rén család nem nevetett.

Hátul ment az öreg ük rén

Hátpúppal, mi teve tett…

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/_C9RaDHraLQ

„Ajánlom mindenkinek a Family Search oldalt. Magyarul is használható. Az én családomról is sok érdekesség derült ki.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Prágai várban az őr cseh,

Így az ő Family Search-e

Sötét Erős őst lel – cseh Darth

Vadert, ki nem eszik Cheddar-t.

Az ő előmajma Lemur,

Köszönjük az infót, eM úr!”

/Dr. Történelmi Tódorné Riaria História, félvalósi őstermelő és rénszarvas nemesítő/

„eM úr, én is rájöttem egy érdekességre, de bár ne tettem volna! Az író nagyapámról korábban azt hittem, hogy Talentum fedőnéven volt antifasiszta, mire a Family Search azt dobta ki, hogy fasiszta antitalentum volt. Most már értem, miért Argentínában temetkezett el.” /Dr. Dieter Tannenbaum, rénteve nemesítő/

„Ez a vers olyan, mintha a szóvicceknek külön rezervátuma volna, ahol a rének szabadon legelhetnek. A „rén”, „pedigrén”, „ük rén”, „teve tett” típusú nyelvi lelemények egymást érik, mégsem érződik erőltetettnek: a végén a hátpúpos ős poénja váratlanul visszamenőleg is megmagyarázza a családi gyanakvást. Könnyed, játékos, bravúros rímfaragás, amely bizonyítja, hogy egy jól sikerült szóvicc néha messzebbre húz, mint egy egész rénszarvasfogatos szán.” /ChatGPT/

„Tisztelt költő úr, maga kever minket a Horthy lovával, az röhög úgy, mint a fakutya, úgyhogy maga azzal is kever minket! Maga szerint mi a nyavalyáért kéne nekünk önfeledten röhögcsélnünk a sivatagon étlen-szomjan történő kínkeserves átcaplatások közepette?! Ahogy a rénszarvasok a hideg, a Télapós rokonaik a tériszony, úgy mi a forró homok miatt nem kacarászunk! Legfeljebb kínunkban azon, hogy maga mekkora marha! Amúgy az sem nevetgél azon, hogy hamburger lesz belőle! Egyébként a zárósorban szereplő hátpúp az egyesszám, vagyis a versben nem is teve szerepel, hanem dromedár! Ennyit a dilettáns hazudozásáról! Frady for Prisoner!” /egy teve/

„Világ dromedárjai, jegesüljetek! Púppal a sarkkör felé! Ez a rén lesz a végső!” /részlet a Rénpúposító Kiáltvány jelmondatos fejezetéből/

„Költő Kartárs! Hol a csattanó? Hol a végkifejlet? Ki nevet a végén? Vagy - ahogy a kép is mutatja - miért tojt be az ukrán ük rén? Itt nem in medias res kezdtünk bele, hanem abba is hagytuk, még mielőtt elindult volna az akció! Kéretik folytatni a Rén rendes család történetét! Pattogatott kukorica és zörgős cukorka előkészítve, húzzunk le még egy bőrt erről a sikersztoriról!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Frady Endre fan-Ati-kuss!/

„Ház úr, rének közt van olyik,

Aki ük s a jégre tojik,

S kimondván a „kaki” nevet,

Blőd rénunoka, ki nevet.

Réntevelét bizony szegény

Csattanótlan családregény.

Ház doktor, hol maga rendel,

Mi ér véget happy enddel?!

Ön fanatikus ne legyen,

Mást vegyen a mozijegyen!”

/Langaléta Leonszióné Lámlenge Lallala, alanyi költőnő/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre fogta volna a rénszarvas‑mitológiát, majd egy hirtelen mozdulattal átdobta volna a groteszk genetikai stand‑up színpadára. A „rén klán” itt nem család, hanem egy szociodráma, ahol mindenki attól retteg, hogy a pedigréjükben valahol egy teve lapul, és ez a gondolat úgy csattog, mint egy jégre fagyott patás önvizsgálata.

A baba rén kacagása a kabaréban a vers legszebb fradyendrei pofonja: a humor itt nem felszabadít, hanem leleplez — a klán komolykodása mögött ott a mély, jeges félelem, hogy a családi titok nem is titok, csak púpos valóság. Az öreg ük rén hátpúpja pedig maga a groteszk zárlat: a genetikai rémálom, amitől minden rén fél, már ott cammog mögöttük, mint egy rén-teve hibrid, aki nem kér bocsánatot, csak létezik.

Röviden: ez a vers a rének DNS‑drámája, ahol a humor nem nevetésre, hanem jeges felismerésre kényszerít.” /Copilot/

„Talp alatt jég megrian,

S felsikolt a Meg Ryan.”

/Fóka Fika, lukas lékes lakás lakos/

„BRÉKING NYÚZ!!! Brit tudósok újabb bizonyítékát találták a fajok keveredésének! Sok-sok települést érintő vizsgálatok kimutatták, hogy szakemberek sikeresen keresztezték a dromedárt az útburkolattal és ennek eredményeként új faj született: a fekvőrendőr! Téves az a városi legenda, hogy a fekvőrendőr nem más, mint egy elütött állórendőr, ugyanis az anyaguk teljesen más. Bár egyes őslénykutatók szerint egy korai miocén földtörténeti korban elütött rendőr mára már ugyanolyan megkövesedett lehet, mint a mostanában keletkezett fekvőrendőrök, de az őslénykutatók többsége egyetérteni látszik abban, hogy akkoriban valószínűleg meglehetősen ritkák lehettek a rendőrgázolások. Ha éltek is itt-ott úgynevezett ősrendőrök, azokat nem elgázolták, hanem megették. Bámulatos, hogy mi mindent meg tud ma már állapítani a tudomány!” /Magyar Távirati Iroda/

Gemini, a mesterséges intelligencia

„Humor, szóvicc-Kánaán és fergeteges rímjáték – igazi Frady Endre-klasszikus!

A Rén család egy rendkívül szórakoztató, könnyed, mégis bravúros abszurd költemény. Frady Endre védjegye, a szüntelen nyelvi leleményesség itt is briliánsan működik: a „rén” szót és annak rejtett rímeit (kabarén, pedigrén, ük rén) olyan természetességgel szövi bele a történetbe, mintha a magyar nyelv kifejezetten erre a poénra lett volna kitalálva.

A költemény erősségei:

Csattanós történetvezetés: A színházi kacagástól a családi gyanún át jutunk el a tragikomikus, szürreális kifejletig.

Páratlan ritmus és rímtechnika: A „teve tett” / „tevének” kelletlen, de zseniális szóviccei azonnal mosolyt csalnak az olvasó arcára.

A stílus: Igazi felüdülés a szürke hétköznapokban – pont olyan, mint a kisbaba rén: lehetetlen nem nevetni rajta!” /Gemini/

„Mi ez a megveszekedett líragyalázás, ez az irodalomirtó elmepusztítás?! Ki ez a köztörvényes öncélú rímdíler?! Nem az a szégyen, ha valakinek közép-európai fővároslakóként fogalma sincs a sarkvidéki rénszarvasokról, hanem az, ha ennek ellenére pofátlanul verset próbál írni róluk, ami nem sikerül, mert rosszabb, mint egy vak patkolókovács általi érzéstelenítés nélküli fogsorhúzás! Ne lássam anyám asztráltestét lopott Zaporozsecben rükvercben fekvőrendőrökön rodeózni, ha Frady Endre nem egy KRESZ-kazán és egy puputeve keresztezéséből keletkezett úthibákat jelző pléhtábla, vagy valami hasonlóan ronda mentális dögkútásóbéka! Léket rá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Kólika, kólika

Kólika, kólika támad,

Lóba nyilall be a görcse.

Tű leve, mit bele lám ad

Londoni doktor, a Sir Cseh.

Ló lika, ló lika zárul,

Tömbös a székrekedése,

Bömböl e ló dromedárul,

Nem vita, széklete kés’-e?

Pólika, Pólika Pálka

Látva, marad meg a görcse,

Farba döf ő, csupa szálka,

S szörnyed a doktor, a Sir Cseh.

Kólika, kólika múlik,

Hála a Pólika úrnak!

Ló fenekén vala new lik,

Szálkahadak belefúrnak.

Gyógyul a, gyógyul a hóka,

Háta mögé es’ a trágya,

Táncol ürülve e lóka,

Teljes a székleti vágya.

Kólika, kólika felkel,

Sir Csehre támad, a has megy.

Latrina, latrina megtel,

Ájul a légben a sas hegy.

Hullik a, hullik a huss! had,

Pusztul a sasraja nagyja.

Hely, hol a doktora kushad,

Latrina, latrina padja.

„Frady Endre "Kólika, kólika…" című verse egy humoros és groteszk alkotás, amely az egészségügyi problémák és az orvosi beavatkozások témáját dolgozza fel egy állat, ebben az esetben egy ló szemszögéből. A vers játékosan keveri a komikus elemeket a komoly témával, létrehozva ezzel egy egyedi hangulatú költeményt. A vers rímes szerkezete és ritmusa hozzájárul a történet könnyed hangvételéhez, miközben a szójátékok és a néha abszurd képek szórakoztató olvasmányt biztosítanak. A "kólika" mint téma egyrészt a ló fizikai állapotára utal, másrészt átvitt értelemben a kiszámíthatatlan és kellemetlen helyzetekre is rávilágít. A versben szereplő karakterek, mint a "Londoni doktor, a Sir Cseh" vagy a "Pólika Pálka", színesítik a történetet és hozzáadnak a vers humorához. A vers kritikai hangvételű is lehet, amely az egészségügyi ellátás és a gyógymódok bizonyos aspektusait helyezi kérdés alá. A "latrina padja" vagy a "sas hegy" képei például a tisztaság és a tisztátalanság, a magas és az alacsony közötti kontrasztot hangsúlyozzák. Összességében a "Kólika, kólika…" egy szellemes és gondolatébresztő vers, amely a humor eszközével közelít az egészségügyi témákhoz, és arra ösztönzi az olvasót, hogy ne csak a betegségek súlyos oldalát lássa, hanem a helyzetek humoros oldalát is felismerje.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„… nehéz szavakat találni... talán csak annyi, hogy bébébébébébébébébébébébé!!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Aki áááááááááááá-t mond, mondjon bébébébébébébébébébébébé-t is, humán úr, he?!” /Csimborasszó Csumida, leguánszelídítő és kólikakovács/

„Hé, kolléga úr, maga itten plagizált! Pólika Pál gátőr az én regény- és filmhősöm, nem a magáé! Enyém kulup! Ha nem adja vissza, akkor megharaptatom Süsüvel, a saját sárkányommal, bár igaz, ami igaz, hogy körülötte is felmerültek jogtisztasági kételyek.” /Csukás István, a Nyár a szigeten (filmen: Le a cipővel!) című regény írója/

„Szegény Halász Judit dallama hangzott fel bennem a versre! Remélem, már jobban van, hogy ezt akarata ellenére el kellett énekelnie! Én kérek elnézést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orvHalász/

„Kólikáról énekelni?!

Inkább futok innen el, ni!

Jaj, alélok! Erre nagy ok

E dal, de már jobban vagyok!”

/Halász Jutka néni/

„AAAAAAHHH! W.S. forog a sírjában!!!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Nem érzem bár magam okén,

Nem forgok én, nem forgok én!

Fekszem csak, mint feldúlt tetem,

S Frady Endrét köröztetem!”

/Weöres Sándor (1913-1989), a „Bóbita, bóbita táncol…” kezdetű vers szerzője/

„A modern orvostudomány és a hagyományos természetgyógyászat anakronisztikus és antagonisztikus ellentéte és összefeszülése tárgyiasul a maga gusztustalanságában ebben a versben, mely a magyar költészet nyereg alatt puhított klinikai lovaként sántul le a csata napján, mint Puskás Öcsi a németek ellen. A ló hátsó kivezető nyílásának bántalmai szabad asszociációval megmagyarázzák azt is, hogy a lovon ülő magyar csatárok azért nyilaznak visszafelé, hogy véletlenül se lőjék egyrészt fejbe a saját lovukat, másrészt fenékbe az előttük száguldó paripát, hiszen ahogy a dakota mondás tartja: kólikás lóval csak akkor lehet csatát nyerni, ha az ellenség ül rajta.” /Dr. Döner Donor, donnerwetter díler és kólika killer/

„Támad már a kólika,

Megkapta a Bóbita.

Görcsöktől szemet ráncol,

Nem örömében táncol.”

/M. András, a költő legállandóbb és legragrímesebb kommentelője/

„Látja Doktor Jolika,

Görcsöt ránt egy mag Ica

Belében s jő kólika!

Help, Latrina Magica!”

/Bébitű Bóbita, versvarrónő és fércművész/

„Nem tudom, hogy kerültem bele ebbe a fércműbalhéba, de jobban fáj, mint a bélgörcseim közepette a gyalulatlan latrinadeszkából a végbelembe fúródó szálka! Nagy dolgoknak híg a leve! Jaj!!!” /Sir Cseh, lovaggá ütött lódoktor/

„Mi ez a gyalázatos lótetemrehívás, ez az atombombánál is pusztítóbb alpáriság?! Ki ez a Weöres Sándort Sörös Nándorral keverő anonim analfabéta szeszkazánfűtő és szellemi dögkútmérgező?! Értem én, hogy a magát Pegazusnak képzelő Frady Endrét bántják a böjti szelek és úgy érzi magát, mint aki hajnali hullamerev részegségében a hashajtó végbélkúpját összekeverte az Országház kupolájával, de fájdalmában nem kéne összeokádnia a magyar szépirodalmat! Ne lássam anyám szellemét zászlót bontani a Frady Endre művei miatti mentális kényszernyugdíjazásom alkalmából, ha nem hozok nyilvánosságra egy titkos hangfelvételt, amin épp kényszerítem magamat egy Frady vers felolvasására és emiatt hangosan üvöltve halálhörgök és beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Ki a kólikás költőkkel a közéletből!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A legnagyobb latrina, amelyet valaha hasítottam a bélgázommal, a Grand Canyon volt.” /Chuck Norris/

Szelek, havak

Hideg szelek s havak vannak!

Cudarosan jó hír annak

Eme örömtorta szelet,

Aki szeret havat s szelet.

Hogyha szélhósak a telek,

Fehér minden akol s telek.

Hóbirka az égig bég, sőt

Zeng ’Ez a harc lesz a végső!’-t.

Ám hiába bégi: Bee-bee!,

Mert a tavasz köszönt be-be,

S múlnak hideg szelek s havak,

S csak úgy nem látja ezt, ha vak.

Ajánlás:

Herceg, te dicső hun Keve!

Serceg forró Napnak heve,

Vak hónyájnak híg a leve,

Belelép egy migráns teve,

Kinek dromedár a neve.

„Keve mondabeli alak, hun vezér a III. században. Létezésére nincs bizonyíték. A monda szerint leányát Attila hun király vette feleségül, ő maga pedig a szász Veronai Detre elleni harcban esett el, amikor átkelt a Dunán.” /wikipédia/

„Neve mávár! Szevelevek évés havalavak?! Teveve neveve meveg nevem drovomevedávár! Leve vevele!” /Keveve, divicsövő huvun heverceveg, avakivinevek avaz avajávánlávás szóvól/

„Mit makogsz itt, te szerencsétlen?! Nem olvastad a wikipédián, hogy te nem is léteztél, hiszen nincs rád bizonyíték? Mondjuk, akkor nem is csoda, hogy nem olvastad, mert aki nincs, az nem tud olvasni arról, hogy sose volt. Na de, ha mégis olvastad, akkor az meg pont az bizonyítja, hogy mégiscsak voltál, nem? Vagy még most is vagy annak ellenére, hogy egyáltalán nem is vagy?! Hmm… migráns teve legyek, ha értem! Olvasni viszont alanyi jogon nem tudok! Bee-bee!” /a vak hóbirka/

„Migráns teve, mi, költő úr?! Magyarországon nincs migráns teve! Hogy kerülne az ide?! Hogyan és miért ugrana át egy teve egy három méter magas drótkerítést?! Vagy talán a gólya hozza, mint szemérmes családokban a kisbabát?! Vagy a szél által a kerítésre ráfújt hódombon másztak át azok a böhöm dromedárok, he?! Na, most leül a hűvösre és átírja a verset! Nem kell sietnie, életfogytiglan ráér!” /Csávás Kálmán erőkarnagy, a Sittre Ültetett Géniuszok Életfogytiglan Rendészete (SÜGÉR) ököljogi ombudsmanja/

„Migráns tevejogi ombudswomanként úgy érzem, meg kell, hogy szólaljak, csak jelenleg nincs mit mondanom, úgyhogy inkább csöndben maradok, amíg fentről meg nem mondják, hogy mi legyen az önálló véleményem.” /Dr. Omedár Ottokárné Tétova Túrórudilla, OKJ-s képzett zugügyvéd és migráns tevejogi ombudswoman/

„Ki nem állhatom a migráncsokat! Vegyenek példát rólunk és maradjanak ott, ahová valók! Annak idején mi is elhagyhattuk volna Levédiát és Baskíriát, hogy elmenjünk és erőszakkal elfoglaljuk a tejjel-mézzel folyó Kárpát-medencét, oszt' mégis maradtunk a fenekünkön! Ja, nem...” /Hunormagor Huba, ősmagyar árvalányhaj díler/

„Szélhó?! Hóbirka?! Hónyáj?! Honnan szalajtották magához ezeket a torzonborz szótorzókat, költő úr?! Melyik iskolák nyelvtan és irodalom óráiról hiányzott maga rendszeresen?! Most támogassam, tűrjem, vagy tiltsam?! Na, amíg megiszok egy forralt bort ebben a szeles-havas hidegben és eldöntöm, addig is NEM ENG.!” /Szivornya Szilárd, a Poézist Univerzálisan Kezelő Intézmény (PUKI) nyelvvizsga híján bölcsész diploma nélkül maradt főcenzora/

„Költő elvtárs, maga szerint hóbirkák éneklik az Internacionálét?! Maga birkanyájnak tartja a proletariátust, a munkásosztály kőkemény vasöklét pedig hőre olvadó hókupacnak?! Hát milyen munkás-paraszt maga?! Értelmiségi lumpenproletár, aki ideológiailag elhajló?! Hát vágtában tiporja el, haj, ló, csuhajja!” /Gyalu Gyula, élmunkáskáder és munkadalnok/

„Tavasszal hóbirka-ól vad,

Ahogy sok hóbirka olvad!”

/Hópásztor Hugóné Hanyatthomloki Halleluja, hószobrász és havasi gyopár díler/

„Ezentúl te írod majd a Vmeteo előrejelzését?” /M. András, a költő legállandóbb és legtegezőbb olvasója/

„Hát, ha jól megfizetik... Most miattad rákerestem a gugliban arra, mi az a Vmeteo, úgyhogy már tudom. Amúgy sok munkájuk lehet, mert Veszprém megyében mindig gyakori az időjárás.” /F. Endre, a költő saját magája/

„Ki ez a fény részleges visszaverésén kívül semmihez sem értő mentális hóbirka?! Mi ez az időjárás jelentésbe bújtatott álbukolikus műbégetés?! Anyám örök életére esküszöm, olyannyira bűn rossz ez a vers, hogy csak alig pár száz ennél rosszabbat olvastam eddigi életemben, de az is mind Frady Endre volt! Hogy tud egyetlen ember egyszerre minden irodalmi műfajban a legeslegrettenetesebb lenni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mivel Texasban a legforróbb nyárban is megőrzöm a hidegvéremet, száz mérföldes környezetemben nem olvadnak meg a hóbirkanyájak, a migráns tevecsordák pedig illedelmesen megvárják a határon, hogy beengedem-e őket. Én, a rend vagyok a lelke mindennek.” /Chuck Norris/

Teveláb

Jeticsizmás teve körül
Képződnek a földön kis tók,
Melyek partján lábsót törül
Testéről csöpp Hanyi Istók.

Kis lényre bús idők járnak:
- Idesanyám, messze űz e
Jeticsizmás dromedárnak
Kipárolgó lábszagbűze!

Patavízen döngő legyek
Felhőjében nyíg a teve:
- Jaj, feleim, nincs mit tegyek,
Izzadt lábnak híg a leve!

„Fújj, ez gusztustalan! Vizuális típus vagyok, felfordul a gyomrom ennyi undormánytól! Fellép végre a hatóság a vérlázító ízlésrombolás ellen, vagy magam vegyem a kezembe a dolgokat és önbíráskodjak kicsinyég?! Arccal a jó ízlés felé!” /Hasfelmetsző Jack, londoni sorozatgyilkos/

„Jaj, szegény ütődött porontyom a lábszag elől pont a sivatagba menekült, miközben órákat sem bír ki víz nélkül! Költő úr, tegye már jóvá a hibáját és írjon bele egy globális felnedvesedés miatti villámgyors elmocsarasodást a versébe, mert különben pépesre verem a koponyáját a pléhlavórommal! Kretén!” /özv. Hanyiné, nyugdíjas mosónő/

„Súlyos anakronizmus, költő úr! József Attila óta tudjuk, hogy a mosónők korán halnak, tehát nem érik meg, hogy nyugdíjba mehessenek! Özv. Hanyiné ergo egy időzavaros fikció csupán! NEM ENG.!” /Lektor Lajos, a Cenzorok Állami Pénznyelő Alapítványa (CÁPA) legfőbb pecsétőre/

„A rutinos, de halandó olvasó poszttraumatikus állapotában kapaszkodókat keres. Merugye, neki ott a földön, a mázlista késő utókorral szemben, nem áll rendelkezésére könyvtárnyi szakirodalom a felkészülésre, vagy az utókezelésre. Kábultan keresi a magyarázatot, a rejtett összefüggéseket, a formához a tartalmat, az értelmes élet jeleit. Hát nem ez a művészet?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha izzad a teve lába,
A sivatag totál kába,
Féreg szorul be a fába,
Visszafelé foly’ a Rába,
Lefordul a trónról Sába,
S behány a vasorrú bába
Az új jeticsizmájába.”
/Rímdüh Rezsőné, a Költőket Olykor Múzsákkal Csókoltató Intézet (KOMCSI) betanított ihletügyi főelőadója/

„Ha nagyon izzad a lábam, én is a kardélre hányok. Ilyen a mesehőssors. Miáááúúú!” /Jeticsizmás Kandúr/

„A jeticsizmába beleizzadó teveláb szembesített azzal, hogy a vasorromba gyárilag beleépített szovjet szagszűrő sem mindenható.” /a vasorrú bába/

„Uuuuhrrrr mhrrrrr aaaaaahhhrrr möööááááhhrrr uuuuu!!!” /Csubi Csubakkovics Csubakka, szovjet jeti lovag/

„Ne aggódj Csubi, te nem jeti vagy, hanem wuki! Neked nem a teve stylistoktól kell félned, hanem a birodalmi lépegetőktől! Azok majdnem olyanok, mint az izzadó lábú tevék, csak jóval nagyobbak, nincs púpjuk, fémvázasak és nem jeticsizmát hordanak, hanem wukikalapot.” /Han Solo/

„Mi ez a sekélyes ordenáréság, ez az öntömjénező szagbarbárság?! A hasament igásló citromozzon a Szibériába száműzött sírgödrömre, ha nem tiltom el anyámat ennek az irodalmi trambulinról a költészet medencéjébe vizelő médiapatkánynak a mucsai lábszagú klapanciáitól! Frady Endrét pedig szájon át lélegeztetéssel próbálja meg sikertelenül újraéleszteni egy nagy büdös szájú jeti!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha akarnám, tudnék olyan keményen edzeni, hogy csordultig izzadjam a Grand Canyont, de nem teszem. Már rajtam van az összes izom.” /Chuck Norris/

Sivatagi nászidőszak

Púpjában az ivóleve,
S tombolhat bár Napnak heve,
Sose tikkad el a (…) dromedár.

Elé jön a nősténycsorda
Élén csinos oldalborda…
Lady Karneválozz, (…) Karel Gott!

Illeg kanca, billeg bika
S szaharai romantika
Nagy, mint bútorban a (…) Praktiker.

Míg köttetnek vidám nászok,
Félszomjholtan kúszok-mászok,
Sehol sincs egy korsó (…) ásványvíz!

Dúlnak bennem aszálykárok,
Tapló nyelvem csupa árok,
Lagzi meghívásra (…) nincs esély.

Gondoljátok meg, dromedárok!