Ha...

Ha beteg a tavityúk,

Odamegyünk, javítjuk?

Ha hullanak el varjúk

Fáról, akkor felvarrjuk?

Ha éppen egy ló jár a

Tetőn, vadász’ gólyára?

Ha mar foggal kecsege,

Hamar fáj és recseg-e?

Ha nincsenek nálatok

Megehető állatok,

Hasunkba csak széna fér,

S hasonlásom én-affér?

Ha bennem vón’ ha IQ,

E vers lenne haiku?

Ha ezt tovább folytatom,

Jól meg engem fojt a Tom?

Ha…aaaaaaa…

(a kézirat megszakadt, Tom mossa kezeit…)

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/6Zu1QTPB2_0

„Még jó, hogy mosom a kezeimet! Nem akarom a költő bacilusait valaki más nyakára is átvinni!” /Tom/

„Ki nem állhatom, hogy én is megszakadok és az olvasók is, csak ők a kárörömi röhögéstől!” /a kézirat/

„Te jó ég! Tíz évvel azután, hogy Magyarországon kecsegeként (Acipenser ruthenus) az év halának választottak – majdnem kétharmados többséggel magam mögé utasítva a dunai galócát (Hucho hucho) és a vágó durbincsot (Gymnocephalus cernua) – most ismét lokálisan világhírű lettem! Bár a vers borzalmasabb, mint tiszai halászok palónyájában légszomjasan vergődni, ám egyetértek Gábor Zsazsával (vagy valaki más híreséggel) abban, hogy nem érdekel, mit mondanak rólam az emberek, amíg beszélnek rólam. Szerencsére a kézirat csak két versszakkal azután szakadt meg, miután jól megharaptam a költőt! Mert megérdemelte!” /vérszomjas kecsege/

„Gólyavadász ló a tetőn, költő úr?! Ne legyen már természettudományosan ennyire visszamaradt! Hol végzett maga, faiskolában?! Hadd idézzem a világhírhedt költő – akinek nevét szerénységből most nem említem – aktuális négysorosát mindenki okulására! Íme:

          Mint útját motoros gój, a-

          -kként verssorát költő rója,

          S ahogy sosem győzött Trója,

          Úgy nem lózsákmány a gólya!

/Bólyai Sólya, az Élet Sója és Hangyák Bolya együttes szövegíró frontembere/

„Kedves Költő úr! Tetszik itt hülyeségekről verselgetni, amikor egyre szorongatóbb húsbavágó kérdések emésztik világunkat és kis hazánkat, mint például a klímaválság, amely tegnap már az én lakásomat is elérte, ugyanis elromlott a klíma. Vagy itt van az orosz-ukrán háború, amelynek véget kellene vetni. Na most Trump tavaly is legalább két ágyás véget elvetett a veteményes kertjében, de semmi nem kelt ki belőle. Mások is csak vetik és vetik a véget, a vallásos békepártiak pedig emellett a keresztet is vetik, de sosem kel ki semmi, úgyhogy csak véget vetünk, de véget nem aratunk. Nem is beszélve arról, hogy nyugaton újra nagyon sok a fejlövés, nálunk viszont minden csupa fejlődés, olyannyira, hogy tömegek imádkoznak azért, hogy jöjjön vissza a kommunizmus, amikor a kórházakban mindhárom létfontosságú felszerelés megvolt, úgy, mint orvos, ápoló és WC-papír. Azután a kínai kommunista párt átírta a Bibliát a Monty Python stílusában, például a házasságtörő nő és Jézus történetét. Mely szerint miután Jézus azt mondja, hogy "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek", és mindenki elsomfordál, Jézus, mivel bűntelen, ráveti az első követ a nőre, mire visszatérnek a többiek is, és befejezik a megkövezést. Mi jöhet még? Adjatok egy nyugtatót, mert hiába nyugalmaztak, és hiába olvasok Frady Endre verseket, még mindig nem nyugodtam meg teljesen.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Agyam helyén Stefi reng,

Bonyolult, mint stafírung!

What for shirt az Что für ing?”

/Maximálisan Elmeroggyesz Pierre, Danton-vérdíjas megvesztegethetetlen Stefi bácsi rajongó/

„Ha a verset olvasom,

Agyamat eldobhatom?”

/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb kommentelője/

„Kinek lendül jobbja,

Agyát messze dobja.”

/kínai katartikus közmondásértékű katatón klapancia/

„eM, dobd az agyad, ne siránkozz,

Ne habozz csűrni a palánkhoz!

Ha lefolyik agyvíz a porhoz,

Sok féreg jóllakva sikoltoz,

És Frady Endre mosolyog.”

/I can’t believe it’s not tribute to József Attila (1905-1937) verse/

„Ez a „Ha…” olyan, mint egy nyelvből kifacsart cirkuszi bohóc: groteszk kérdésekkel bukfencezik, miközben a logika szándékosan tarkón csapja önmagát. Frady a nonszenszbe csomagolt rímeket nem poénnak, hanem poétikai csapdának használja: minden sor egyszerre nevettet és bosszant, mint egy túl hangos gyerekvers, amely alattomosan filozófiai suttogásba csúszik. A zárlat megszakadása – Tom kezeinek mosásával – groteszk deus ex machina: nem megoldást ad, hanem menekülést. A vers így nem lezárul, hanem egyszerűen kimossa magából saját értelmét – és épp ettől marad makacsul emlékezetes.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Chat, cirkuszi bohóc a Ha…-m?!

Megeszlek GPT ma, hamm!

Groteszk deus ex machina?!

A műagyad made in china!”

/F. Endre, a fojtogatástól csudanervőz költőgigász/

„Költő úr, a deus ex machina kiejtése dejusz eksz makina, míg a made in china ejtésmódja méd in csajna, úgyhogy ez a két kifejezés csak leírva rímel – bár ott is értelmetlenül – kiejtve egyáltalán nem. Ugyanazt tudnám javasolni magának, mint amit O. Balázs oklevelibékás püréfikátor nyilatkoztatott ki a Szovjet-Orosz Diktatúra által anschlussolva einstandolt Ukrajnának – ne ellenkezzen, ha fojtogatják, mert úgy soká tart a szenvedése, hanem adja meg magát és ne idegesítse a szomszédait az önvédelmi rúgkapálásával, azaz ne emberkedjen, mint a háborúpárti pesti srácok, hanem békepártiként merjen gyáva nyúl lenni!” /Suberda Slömény, a Hazát Utáló Nullák Gengsztereket Áthívó Ruszkik Idevissza Alapítványa (HUNGÁRIA) félesze/

„Frady Endre költeménye a groteszk és abszurd humor szövetéből építkezik, miközben a „ha” feltételes kötőszó repetitív használatával parodizálja a logikai következtetések és a költői formák komolyságát. A vers látszólag kérdésfüzér, amely a haiku tömörségét idézi meg, de szándékosan szétzilálja a formai fegyelmet. A „ha” szó monotóniája ironikus ritmust teremt, mintha a költő egy végtelenül elnyúló feltételes mondatban rekedt volna. Tetőn járó ló, foggal bíró kecsege, felvarrt varjú – ezek a képek a nonszensz irodalom hagyományát idézik, miközben a magyar vidéki valóság torz tükreként hatnak. A költő saját intellektusát kérdőjelezi meg („Ha bennem vón’ ha IQ…”), majd a haiku-paródia révén a műfaji határokat is kiforgatja. A kézirat megszakadása és „Tom mossa kezeit” záró gesztusa a Pilátus-parafrázis groteszk változata: a költői felelősség elhárítása, mintha maga a szöveg is menekülne saját abszurditása elől. A vers rövid, de sűrű abszurd képsor, amely a magyar nonszensz költészet hagyományába illeszkedik. Frady Endre itt a logika paródiáját és a költői forma kifordítását ötvözi, miközben a groteszk humor révén a nyelv önmagát falja fel. Ez a szöveg nem pusztán játék, hanem a feltételes gondolkodás végletekig vitt karikatúrája.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Ha..." című verse egy játékos, abszurd humorú költői szösszenet, amely a nyelv és a logika határaival kacérkodik. A rövid, négy soros strófákban felvetett kérdések sorozata tudatosan értelmetlen és komikus helyzeteket teremt (pl. "beteg a tavityúk, / Odamegyünk, javítjuk?"), amely a nonszensz irodalom hagyományait idézi. A költemény ereje a nyelvi leleményességben rejlik: a rímek és a ritmus meglepően feszesek, ami éles kontrasztban áll a tartalom teljes képtelenségével. Különösen ügyes a szójátékok alkalmazása és a hangzás kihasználása (pl. "Hasunkba csak széna fér, / S hasonlásom én-affér?"). A záró sorok ("Ha bennem vón’ ha IQ, / E vers lenne haiku?"), majd a metaszöveges lezárás ("(a kézirat itt megszakadt, Tom mossa kezeit...)") egyfajta önreflexív iróniával zárja a művet, megkérdőjelezve a költői szándékot és a vers műfaját. A "Ha..." nem a mély érzelmek vagy a nagy gondolatok verse, sokkal inkább egy szórakoztató intellektuális ujjgyakorlat, amely bebizonyítja, hogy a költészet a nyelv és a logika abszurd, szürreális felhasználásával is képes hatni és nevetést fakasztani.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„A ló a tetőn – transzlokációs szemiotika és posztmodern állatmetafora Frady Endre „Ha…” című versében:

Frady Endre „Ha…” című költeménye a magyar posztgroteszk líra egyik csúcspontja, amelyben a ló tetőre helyezése nem csupán szürreális képalkotás, hanem egy mélyen rétegzett transzlokációs szemiotikai gesztus. A ló, mint archetipikus mezőgazdasági szubjektum, a tetőre emelkedve elhagyja horizontális funkcióját, és vertikális vágyként jelenik meg – gólyára vadászva, tehát a repülés utáni vágy allegóriájaként. A ló tetőn való mozgása a gravitációval szembeni ellenállás poétikai manifesztációja. Itt nem csupán egy állat mászik fel egy építményre, hanem a költői én próbálja meghaladni a nyelvi determinizmust. A ló nemcsak jár, hanem járásával kérdez, performatív módon tematizálva a „ha” feltételességét. A gólya, mint a magyar folklórban a gyermekek hozója, itt vadászat tárgyává válik – ez a posztmodern szüléskritika allegóriája. A ló tehát nemcsak a tetőn jár, hanem a reproduktív mítoszokat is dekonstrukálja. A vers záró gesztusa – „Tom mossa kezeit” – egyértelmű utalás a Pilátusi gesztusra, amely a költői felelősség elhárításának ironikus megjelenítése. Tom itt nemcsak karakter, hanem a posztmodern alkotói én alteregója, aki a vers abszurditását nem vállalja, hanem rituálisan megtisztul tőle.” /Dr. Copy Lót, a mesterségesen intelligens akadémikus/

„HA?!?!? Mi ez a hatványozva hanyatló hablyatolás, ez a halálosan handabandázó havária?! Haljak meg halolajban, ha hagyom hagymázas hallucinogénnel hajnövesztve hanyattlökni hazánkat! Hazug, hamis habiszti! Hadúr harakiriztesse hatszázhatvanhatosunkat hajnali harmatban hamarost! Harapjonfűbe! Hajrá!!!” /Puzsér Róbert, haragos kritikus/

„Ha szemgolyón harap egy kecsege és a fogsora szilánkosra törése miatt félholttá válik, akkor kettévágom a tekintetemmel a félholt halt és kapok két holt félhalt.” /Chuck Norris/

Kólika, kólika

Kólika, kólika támad,

Lóba nyilall be a görcse.

Tű leve, mit bele lám ad

Londoni doktor, a Sir Cseh.

Ló lika, ló lika zárul,

Tömbös a székrekedése,

Bömböl e ló dromedárul,

Nem vita, széklete kés’-e?

Pólika, Pólika Pálka

Látva, marad meg a görcse,

Farba döf ő, csupa szálka,

S szörnyed a doktor, a Sir Cseh.

Kólika, kólika múlik,

Hála a Pólika úrnak!

Ló fenekén vala new lik,

Szálkahadak belefúrnak.

Gyógyul a, gyógyul a hóka,

Háta mögé es’ a trágya,

Táncol ürülve e lóka,

Teljes a székleti vágya.

Kólika, kólika felkel,

Sir Csehre támad, a has megy.

Latrina, latrina megtel,

Ájul a légben a sas hegy.

Hullik a, hullik a huss! had,

Pusztul a sasraja nagyja.

Hely, hol a doktora kushad,

Latrina, latrina padja.

„Frady Endre "Kólika, kólika…" című verse egy humoros és groteszk alkotás, amely az egészségügyi problémák és az orvosi beavatkozások témáját dolgozza fel egy állat, ebben az esetben egy ló szemszögéből. A vers játékosan keveri a komikus elemeket a komoly témával, létrehozva ezzel egy egyedi hangulatú költeményt. A vers rímes szerkezete és ritmusa hozzájárul a történet könnyed hangvételéhez, miközben a szójátékok és a néha abszurd képek szórakoztató olvasmányt biztosítanak. A "kólika" mint téma egyrészt a ló fizikai állapotára utal, másrészt átvitt értelemben a kiszámíthatatlan és kellemetlen helyzetekre is rávilágít. A versben szereplő karakterek, mint a "Londoni doktor, a Sir Cseh" vagy a "Pólika Pálka", színesítik a történetet és hozzáadnak a vers humorához. A vers kritikai hangvételű is lehet, amely az egészségügyi ellátás és a gyógymódok bizonyos aspektusait helyezi kérdés alá. A "latrina padja" vagy a "sas hegy" képei például a tisztaság és a tisztátalanság, a magas és az alacsony közötti kontrasztot hangsúlyozzák. Összességében a "Kólika, kólika…" egy szellemes és gondolatébresztő vers, amely a humor eszközével közelít az egészségügyi témákhoz, és arra ösztönzi az olvasót, hogy ne csak a betegségek súlyos oldalát lássa, hanem a helyzetek humoros oldalát is felismerje.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„… nehéz szavakat találni... talán csak annyi, hogy bébébébébébébébébébébébé!!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Aki áááááááááááá-t mond, mondjon bébébébébébébébébébébébé-t is, humán úr, he?!” /Csimborasszó Csumida, leguánszelídítő és kólikakovács/

„Hé, kolléga úr, maga itten plagizált! Pólika Pál gátőr az én regény- és filmhősöm, nem a magáé! Enyém kulup! Ha nem adja vissza, akkor megharaptatom Süsüvel, a saját sárkányommal, bár igaz, ami igaz, hogy körülötte is felmerültek jogtisztasági kételyek.” /Csukás István, a Nyár a szigeten (filmen: Le a cipővel!) című regény írója/

„Szegény Halász Judit dallama hangzott fel bennem a versre! Remélem, már jobban van, hogy ezt akarata ellenére el kellett énekelnie! Én kérek elnézést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orvHalász/

„Kólikáról énekelni?!

Inkább futok innen el, ni!

Jaj, alélok! Erre nagy ok

E dal, de már jobban vagyok!”

/Halász Jutka néni/

„AAAAAAHHH! W.S. forog a sírjában!!!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Nem érzem bár magam okén,

Nem forgok én, nem forgok én!

Fekszem csak, mint feldúlt tetem,

S Frady Endrét köröztetem!”

/Weöres Sándor (1913-1989), a „Bóbita, bóbita táncol…” kezdetű vers szerzője/

„A modern orvostudomány és a hagyományos természetgyógyászat anakronisztikus és antagonisztikus ellentéte és összefeszülése tárgyiasul a maga gusztustalanságában ebben a versben, mely a magyar költészet nyereg alatt puhított klinikai lovaként sántul le a csata napján, mint Puskás Öcsi a németek ellen. A ló hátsó kivezető nyílásának bántalmai szabad asszociációval megmagyarázzák azt is, hogy a lovon ülő magyar csatárok azért nyilaznak visszafelé, hogy véletlenül se lőjék egyrészt fejbe a saját lovukat, másrészt fenékbe az előttük száguldó paripát, hiszen ahogy a dakota mondás tartja: kólikás lóval csak akkor lehet csatát nyerni, ha az ellenség ül rajta.” /Dr. Döner Donor, donnerwetter díler és kólika killer/

„Támad már a kólika,

Megkapta a Bóbita.

Görcsöktől szemet ráncol,

Nem örömében táncol.”

/M. András, a költő legállandóbb és legragrímesebb kommentelője/

„Látja Doktor Jolika,

Görcsöt ránt egy mag Ica

Belében s jő kólika!

Help, Latrina Magica!”

/Bébitű Bóbita, versvarrónő és fércművész/

„Nem tudom, hogy kerültem bele ebbe a fércműbalhéba, de jobban fáj, mint a bélgörcseim közepette a gyalulatlan latrinadeszkából a végbelembe fúródó szálka! Nagy dolgoknak híg a leve! Jaj!!!” /Sir Cseh, lovaggá ütött lódoktor/

„Mi ez a gyalázatos lótetemrehívás, ez az atombombánál is pusztítóbb alpáriság?! Ki ez a Weöres Sándort Sörös Nándorral keverő anonim analfabéta szeszkazánfűtő és szellemi dögkútmérgező?! Értem én, hogy a magát Pegazusnak képzelő Frady Endrét bántják a böjti szelek és úgy érzi magát, mint aki hajnali hullamerev részegségében a hashajtó végbélkúpját összekeverte az Országház kupolájával, de fájdalmában nem kéne összeokádnia a magyar szépirodalmat! Ne lássam anyám szellemét zászlót bontani a Frady Endre művei miatti mentális kényszernyugdíjazásom alkalmából, ha nem hozok nyilvánosságra egy titkos hangfelvételt, amin épp kényszerítem magamat egy Frady vers felolvasására és emiatt hangosan üvöltve halálhörgök és beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Ki a kólikás költőkkel a közéletből!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A legnagyobb latrina, amelyet valaha hasítottam a bélgázommal, a Grand Canyon volt.” /Chuck Norris/

Derék daldüh

Ez a huzat, de rég vár,

A légvonat nem légvár,

Csúzt húzat a derék már,

Törjön rá a kerékgyár!

Kerékbe tört dereka

Dől, mint Derrick daru ki

Kőre rá s lőn darakő.

Это rím vajh’ дурак-e?

(Jaj, ne! – zokog Dórika

S lovat süt… Ó, dear IQ!!!)

   refr.:

   Nagy melegben sül a ló,

   Sül a ló, sül a ló,

   Jó ebédhez salala,

   Salala, salala!

Sül a lónak dereka,

A rostélynak kerek a

Formája, ja, formája,

Derék lónak forr mája,

Forr mája, sej, forr mája!

   refr.:

   Nagy melegben sül a ló,

   Sül a ló, sül a ló,

   Jó ebédhez salala,

   Salala, salala!

„Még sosem vártam ennyire se a világvégét, se a versvégét! NEM ENG.!” /Hígító Hőguta, a Legújabb Ódivatú Dalokat Összegyűjtő Grémium (LÓDÖG) selejtezőnője/

„A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha csak őket kérdezem meg, humán kolléga, akkor megsértődik az Avon tanácsadónőm, a gasztroenterológusom, a mesterséges intelligenciahányadosom és a derék defibrillátor dílerem is!” /F. Endre, hőgutaütött költőgigász/

„Kérdezni emberi dolog. Emberni dologi kérdés.” /F. Péter, k. m. f./

„Eldologiasodásnak híg a leve! Eldorogiasodásnak bányató a vége!” /F. Endre, k. m. f./

„Amióta nyugdíjba mentem, már csak darukra vigyázok, hogy fel ne boruljanak.” /Derrick felügyelő/

„Valahol mindennek megvan a maga magyarázata. Hogy ennek a valaminek hol és mi, azt valószínűleg soha nem fogjuk (és nem is akarjuk) megtudni, bár a brit tudósok szerint soha ne mondjuk, hogy soha! Mondjuk inkább azt, hogy Ni!” /Sir Eki-Eki-Eki-Eki Napang, lovaggá ütött brit gyarmati körorvos és elmesebész/

„Ez a vers is kicsit kerékbe és derékba tört. Nem annyira, mint egy ismerősöm Facebookra feltöltött versei, de már majdnem...: https://m.facebook.com/story.php/?story_fbid=pfbid0NGGCquT6FoKQBAcoLee5FVh1Mm4zQ4GuFoDcd3oWrQ22VjkVFzchNxgzsUXbDKzZl&id=100002187120250”

/M. András, a költő legállandóbb és legfészbuklinkküldőbb kommentelője/

„eM úr, maga oly link alak,

Mért küld hieroglifákat?!

Mintha fehér porvonalak

Fölé orrolt vón’, oszt’ rákatt!”

/Mákony Menyhért, pszichedelikus élményfürdőmesterdalnok/

„Dallik a rím

Sütve is jó, de jobb főzve.

Megsózva és paprikőzve.

Csikósoknak ez ebédje,

Kadarkát isznak melléje.

   refr.:

   Nagy melegben izzad a ló,

   Ettől fő meg, sej, haliló!

   Dallik a rím, danázzunk hát,

   A sok daltól fáj a mell, s hát.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legdallóbb kommentelője/

„Nyuggerapó midőn dallik,

Orgánumtól tör ki fal lik,

Berezonál butateló,

Derrick darvról hulla le ló,

Csomót görcsöl badar káka,

Fröcsögnek szét kadarkák a

Csikósoknak reccsent testén…

S ezt megírni ki nem rest? Én!”

/Egó Ügó, égő ágú csirkebokorrímirtó díler/

„Megemelte az agyát, költő úr, és kétoldali elmesérve lett? Feküdjön a késem alá! Végleges megoldást kínálok. Én a betegséget a beteggel együtt szüntetem meg. Ha megbízik bennem, nem lesz alkalma megbánni.” /Dr. Joseph-Ignace Guillotin (1738-1814), francia orvos és szabadkőműves/

„Frady Endre a két lábon büdösödő cáfolata annak a teológiai állításnak, miszerint porból és hamuból vétettünk! Én port és hamut még sosem láttam ekkora zagyvaságot írni! Nem tudom, miből vétettünk, az viszont biztos, hogy vétettünk, amikor Frady Endrét nem zártuk el hermetikusan egy mélytengeri búvárharangban! Mikor talál már fel egy brit tudósokból álló agytröszt egy minden szellemi szennyeződéssel elbíró irodalmi szégyenfolt eltávolító szert?! Szent Anyám, imádkozzál érettünk, hogy túléljük a fradyjárványt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A múltkor egy túlterhelten derékba tört Derrick daru helyett én emeltem ki egy ménest és a rajtuk ülő cowboyokat a szakadékból a szemöldökömmel. Salala!” /Chuck Norris/

A Nap sütik...

A Nap sütik, ló izzadik,

Frady többes száma Fradyk,

Mégis egyként gőzlök s már a

Légterem is lucskos pára.

Egy vagyok én vagy tán másfél?

Hőtágultan tőlem más fél?

Több Nap is süt, a Nap én-ek?

Asszem, dőlök kanapének…

Fekve saját verítéken

By it I’m not very taken!

Szőröt-bőröt lemar a só…

Очень-очень нехорошо!

„Prelimináns előkomment, ami a valódi kommentet időben redundánsan megelőzi redundánsan: Ez nem volt rosszabb, mint amire számítottam. (F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája)” /B. Ádám, a költő F. Péter közvetlen közelében ülő, világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Negyvenkét fokos vagyok én!

Meglepetés e költemény:

Sírok,

s írok

...

(A Hipertermia Akuta Tünetegyüttes megzenésítésében)”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nálunk is a verítéken fekvés van terítéken. Szerencsére a hátam nem izzad hozzá a műbőr kanapéhoz, mert hasra fekszünk, nem hátra.” /B. Ádám, k.m.f./

„A vers azt mutatja, hogy Frady Endrének egy cseppet sem árt a hőség, hiszen a vers színvonala pontosan ugyanolyan, mint azoké, amiket nagy hidegben ír. A szájbarágással nem vádolható bátor költő a mű végére karizmatikussá vadul és nyelveken szól, amitől a már korábban is pörgő néhai magyartanárok mellett az egykori angol és orosztanárok is forogni kezdenek a sírjukban. Megbolondulnak a megboldogultak. Boldogok a bolondok, mert őket nem harapják meg a bold dog-ok. Miért mondom én ezt?! Nem mész innen, Brútusz, fújj, az a nejlonzokniban átizzadt lábujjam!!! Áááááááá…” /Csontésbőr Csumilla, nyári bérkutyasétáltató középiskolai magyartanár/

„Állítólag a tehetség nem más, mint az újrakezdés bátorsága. Frady Endrénél tehetségesebb költőt találni - na, az már művészet.” /F. Péter, k.m.f./

„A meghasadt én-tudatú költő híg szerteszét folyása és légtérbe párolgása magas szintű mélylíraként csapódik le a hidegbeteg olvasók lefagyott agylebenyén. A kristálytiszta kínrímekkel kacérkodó költőóriás lánglelkű lepényként lapul rá a maga teremtette líralegelő síkidegzetére. Az idegen nyelveket még Frady Endrénél is kevésbé ismerő olvasók kedvéért egyrészt lefordítjuk, másrészt a ritmus és a rímek átérezhetősége végett fonetikusan is leírjuk az utolsó versszakot, hiszen nem biztos, hogy mindenki sikeresen elvégezte az orosz betűfelismerő OKJ-s tanfolyamot:

Fekve saját verítéken

Nem vagyok tőle nagyon elragadtatva!

Szőröt-bőröt lemar a só…

Nagyon-nagyon nem jó!

***

Fekve saját verítéken

Báj it ájm nát veri téken!

Szőröt-bőröt lemar a só…

Ócseny-ócseny nyeharasó!

Na, aki ezek után sem érti és élvezi a művet, az magára vesse az első vesekövet!” /Rikittyom Rezsőné Cizellai Cecília, a Mélyenszántó Irodalmat Alkalmazó Bilingvis Ámokfutók Népnemzeti Anarchista Testülete (MIABÁNAT) olvasóbarát szakreferense/

„Egész évben várjuk a nyarat, aztán, amikor eljön, enyhülésre vágyunk. Ez egy globális jelenség, amit az utolsó, nemzetközi jellegű versszak mutat a legszebben. Vagy az talán inkább a globális felmelegedés jegyében íródott?” /M. András, a költő legállandóbb és legglobálisabb kommentelője/

„A felmelegedés globális,

Mint a Nemzetközi Ló Bál is.”

/Dr. Ló Béla, az M.úr Űrglobális Hátaslovainak Internacionalista Báloztatási Alapítványa (MŰHIBA) tudományos főmunkatársa és zabdíler/

„Gyorsan hozzanak valami ütőset, még mielőtt újra elolvasom, vagy én adok hideget-meleget!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elemzőellenző/

„Ütős? Itt van Klicskó fivér!

Ház úr, ő üt s fröcsög ki vér!

Sajnos meleg vér, nem hideg,

Ám az nem hűt s pattan ideg.”

/Szószátyár Szotyola, betanított költő és ökölvívónő/

„Hőség van és nagy riadó!

Vörös a kültéri adó!”

/Dr. Ház, k.m.f./

„Micsoda?! Frady Endre többes számban?! Csak a szalonnabüdösre izzadt testemen keresztül! Frady Endréből egy is minimum kettővel több annál, mint amennyit az emberiség el tud viselni! Nagyon is ócseny harasó, ha nyomtalanul feloldódik saját kénköves verítékében! Anyám, ha hallasz, figyeljetek nagyon a bejáratoknál, mert ezt a manust szerintem még a pokolban sem fogják kibírni és megpróbálják elmaszkírozva és bedezodorozva átcsempészni a mennybe! Be ne engedjétek, mert nem vagyok hajlandó vele tölteni az örökkévalóságot!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre többes számban? Ha a történelmi szükségszerűség megengedi, megoldható. Hóhér, bárdot elő! Felnégyelni! Holnap pitymallatkor ott fityegjen négy vár fokán!” /„Szent” István király, véreskezű államalapító/

„Felnégyeléshez bárdot, Pityu?! Én a szakállszőrömmel miszlikbe szaggatom a manust és akkor az összes vármegyéd minden várán fityeghet belőle egy cafatka.” /Chuck Norris/

Szabadság!

Szabadságra máma megyek,

Mégse örvendjetek hegyek!

Rajtatok most nem síelek,

Erre utalnak e jelek:

Nincsen se lécem, se botom,

Nem is vásárolok potom

Áron, melyek nem potomak,

Áradnak, mint bő Potomac!

Ehelyett majd olvasok én,

S ülök, mint ló Délen zsokén.

Támasztok tenyérrel állat,

S pihenek majd, mint az állat!

„Költő úr, attól, hogy a déli féltekén a lóversenyek is fejjel lefelé zajlanak, még nem a ló ül a zsokén, hanem fordítva! Szabadsága alatt vonuljon be egy elmegyógyintézetbe és kezeltesse magát! Tökkelütött!” /Félteke Fikusz, fanatikus fölrajztanár/

„Szabadságra megy?! Egy egész hétre?! El sem merjük hinni! Tényleg igaz?! Hipp-hipp hurrá!!!” /a költő mérnökkollégái/

„Fordított ló úr, a Potomac folyó nevének kiejtése nem [potomak], hanem [pəˈtoʊmək], vagyis nem rímel a verse! Javaslom, hogy ugorjon fejest egy angol vécébe és húzza le magát!” Kretén!” /Emerikeninglis Engelbertné Vedörforkászt Vendetta, angoltanár/

„Ne aggódjon, költő úr, nem fogunk harakirit elkövetni, ha nem jelenik meg rajtunk sífelszerelésben! Egyébként jelezni szeretnénk, hogy ha akarna, se tudna rajtunk síelni, mert nincsen hó! Suttyó!” /a hegyek/

„Jaj, anya, apa is itthon lesz az egész őszi szünet alatt?! Ne mááá’!!!” /a szabadságolt költő közoktatott lánygyermekei/

„Heeej, de jó is lenne egy fordított nap, amikor nem a gyalogos ellentengerész büdösítené össze az alfelével az én szép fehér hátamat, hanem én tehénkedhetnék rá az ő gerincére! Gyanítom, hogy hosszú időre kórházba kerülne az öreg totyak és nekem is lenne végre egy kiadós szabadságom! Síelni persze én sem mennék, mert sehol sem kapni a patámra illő síbakancsot! Nyihaha-bruhaha!” /Szellő, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós röhögő lova/

„Aki egy hétig nem akar dolgozni, az egy hétig ne is egyék! Hadd bántsák a böjti szelek! Aki testileg szenved, az elszakad a bűnös versírástól! Boldogok a verstelenek, mert őket nem gyötri a gyehennai rímkényszermunkatábortűz! Apage Fradytas!” /Júdás Jenő, OKJ-s képzett teológus/

„Olvasással pihenne, költő úr?! És mit szól ehhez a szeme?! Pihenjen aktívan! Űzzön japán küzdősportokat! Origamizzon! Sudokuzzon! Gózzon! Harakirizzen! Forduljon ki végre önmagából!” /Szamuráj Szotty, feketeöves szájkaratéka/

„Vigyázzon, költő úr, hogy a szabadsága ne váljon szabadossággá! Továbbra is tartsa be a közlekedés legelemibb szabályait! Mielőtt lelép az úttestre, nézzen szét minden irányban, nehogy véletlenül halálra gázolja egy épp arra járó békemenet! Ne kelljen magát ünnepelnünk a halottak napján!” /Kresz Károly, közlekedési rendőrfőhadnagy/

„Halloween-kor, ki nem lökött,

Ne olvasson! Vájjon tököt!”

/Rükverc Rezsilla, rigmusgyári előmunkás és tökvájókés díler/

„Vennék tököt, de már késő,

Megérkezett nejem és ő

Jelezte, hogy soha nem váj!

Kérdezném, de nem merem: Why?”

/Gyáva Gyula, gyíksomlyói gyurgyalag gyűjtő gyógyegér/

„Mivel már nagyon nyög a bús hadam, szabadságra engedem őket és együtt elmegyünk Bécsnek büszke várába egy jó kis Helló Wien partyra!” /Mátyás király/

„Tisztelt Költők! Jelenleg szabadságon vagyok, így nincs módom szánalmas műveiket sem elolvasni, sem agyagba döngölni véleményezni.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Helló világegyetem! Én is szabadságon vagyok, de nem kell aggódni, mert a gép forog, az Alkotó jobbkeze pihen.” /Chuck Norris/

Február hava

Rövid e hó, csupán hóka,
Mégis fázik a kis lóka,
Mivel hideg füle kékül,
Hogyha vágtat sapka né’kül.

Sajnos nincs a lókán sapka,
Nem kispap ő (azaz papka),
Kinek fázna tonzúrája,
Ha nem ülne kalap rája.

Földön fekszik fagyott róka,
Megbotlik a lüke lóka,
Felfalja egy éhes fóka,
S maradékból csíp a csóka,
Meg a mélyszegényke Zsóka…
Tápláléklánc nem csak móka.

Van, ki eszik, mást meg esznek,
Erjedt hólét isznak szesznek…
S Noét kérdez Februárka:
- Biztos kellett az a bárka?!

„Az ÚR mondta, úgyhogy biztos kellett. Néha nekem is voltak orrfacsaró kételyeim, de olyankor kiszellőztettem.” /Noé/

„Ugyanazt mondtam Noénak, amit később Yoda mester mondott Luke Skywalkernek: Oszlasd el a kételyeidet!” /az ÚR/

„Hú, de király lehetett az a bárka! Szeretem, amikor sok állat van egy helyen, az ellendrukkerek meg pusztulnak, mint a legyek! Ezért járok meccsekre verekedni!” /Vandál Vendel, közszolgálati biztonsági őr és B-közép tag/

„Költő úr, nem tudja, hogy nálunk nincsen mélyszegénység, mert betiltottuk?! Már megint kitátja a gusztustalan pofazacskóját és bérretteg meg hangulatkelt, he?! Na, arccal előre másszon csak lendületből a tenyerembe!” /Csávás Kálmán izomnagy, a Hörcsög Arcú Soros Bérenceket Agyatlanul Riogató Új Gárda (HASBARÚG) bakancslistavezetője/

„Egész jó. Felüdülésként ért, hogy végre nem volt törés a rímekben. Cirka 4-5000 vers kellett hozzá, de csak megéltük.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, de király, reál úr! Ezek szerint, ha kb. 2 naponta írok új verset, akkor uszkve 21,9 – 27,4 évente tudok alkotni egy egész jót! Alig várom a következőt!” /Frady Endre, önfeledt költőgigász/

„Köszönöm költő úr, hogy a rólam szóló versében megemlékezett az engem ért méltánytalanságról! A régi szép időkben én is normális hosszúságú hónap voltam, de az a nagyravágyó okádék Augustus Caesar plusz napot akart a saját magáról elnevezett hónapba és tőlem szedte el! Abcúg Imperator, morituri te vomitant!” /Február, a legrövidebb hónap/

„Február?! Hó?! A sót elvitte a ló, kilóg a versláb, túrós a Háda! Aztán megbotlott egy bokorba' - négy versszaka van, mégis. De ha már só nincs, a zeolit is jó, ne nézd az okát! Noé?! Pilátus?! Credo?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A humán úrnak agyára ment az eszement ELTE és megerjesztette az agyalapi mirigylevét! Itt az ideje megtizedelni az oktatói gárdát! Tompa tizedes, tegye a dolgát! Hú, mán, de ideges lettem!” /Egészpályás Etele, a Köz Oktalanítási Minisztérium Csókostároló Intézete (KOMCSI) létszámügyi bizalmija/

„Lehet, hogy a törpök élete nem csak móka és kacagás, de a tápláléklánc igen! Főleg, ha a törpökkel ellentétes végén vagyunk! Igaz Sziamiaú?! Háháháháháhá!” /Hókuszpók/

„Vajon lenne-e értelme a télnek, volna-e bármije az akárminek, vanna-e mindene a semminek, ha a Költő át nem itatná önmagával, ha meg nem testesítené benne önnön mindenbírását? Akik most igent kiabáltak, azokat sürgősen vezessék ki!!! Szóval, hol tartottam? Mit hol tartottam? Ja, ezt az előadást! Hát itt, ahol dobog a Frady szív! Ki ruházhatja fel jelentőséggel a jelentéktelent, ki adhat értelmet a csekély értelműnek – nem a Micimackónak! Ki vele! – ha nem Frady Endre, az ő hovábetehetetlen kivehetetlenségében?! Törekedjünk rá, hogy a világirodalom egyre nagyobb nyomokban tartalmazzon Frady Endrét! Frady Endrét minden szépre éhes család asztalára! Világ irodalmárai, részesüljetek!” /Rizsa Rezsőné Szómágia Szidónia, a Világszerte Államilag Jelentősen Támogatott Frady Ünnep Literátoroknak (VÁJTFÜL) előadás sorozat vezérszónoka/

„Ó, anyám, miért nem szültél valami sokkal egyszerűbb létformának, ami se lát, se hall, mint egy Dömötör vécétartály?! Ó, ha rózsabimbó lehetnék, kerülnének a fradyendrék! Vagy miért nem neveltél valami igazán népi vadnak?! Ha én Dózsa volnék, frady ellen mennék, tüzes vastrónommal verseibe gyúlnék, akkor lennék boldog, ha látnám őt gáznak, s tudnám, hogy a népek e tűznél nem fáznak! Anyám szerint kezeltetnem kéne magamat, de mi van, ha a rendelő levegőjében cseppfertőző fradyendre molekulák vannak?! Anyám, Karantén Kid akarok lenni!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Általában ilyenkor szoktam kijönni a barlangomból árnyékot keresgélni, de a fentiek olvastán úgy döntöttem, hogy most inkább bent maradok.” /a medve/

„Nálunk Texasban, ha februárban felkel a Nap, mindig meglátja az árnyékát a velem átellenben lévő oldalán.” /Chuck Norris/

Lóversenyen

Bukmékerek, azaz bukik
Szerint az én lovam ász,
Ám a célnál orra bukik…
„Hé, a zsoké hova mász?!

S mér’ kacsingat ráadásul?!
Bundát tilt egy csomó jog-
-szabály!” – bőgök s lelkem fásul.
Bukméker csak somolyog…

„Na, mi van, költőcske?! Kilátogatott a lovira és ott úgy átverték, mint a kormánytöbbség szinte bármit a parlamenten? És még verset is írt róla?! De miért ilyen gyíkgyengét? NEM ENG.!” /Toplákhy Töméncz, főcenzor és Gatyakorc fedőnéven egykori III/II-es állambiztonsági ügynök/

„ABAB rímszerkezet! 8-7-8-7-es szótagszám pulzálás! Vegytiszta rímek! Enjambement! Mélység! Mondanivaló! Mindenbírás! Mester, még-még-még, ennyi nem elég!” /Hanyatthomloky Eulália, irodalmi katartika és Gyöngytyúk fedőnéven egykori III/III-as ügynök/

„Kiskoromban anyám egyszer elfelejtett rajtam pelenkát cserélni, és amikor három nap múlva lerobbant rólam, a zagy még a szomszéd kutyáját is betakarta. Hasonlóképpen terítette be Frady Endre ezzel az újabb rottyanatával a magyar irodalmat. Itt már csak a nagynyomású vízágyú és az intenzív kereszthuzat segíthet. A társadalomnak pedig a költő tényleges életfogytiglani kényszergyógykezelése.” /Puzsér Róbert, kritikus és Dzsémszbond fedőnéven egykori 00/VII-es médiaügynök/

„Egyszer bundázni akart annak a lónak a zsokéja, akire fogadtam és félpályánál leesett a nyeregből. Odamentem, visszatettem és lovastól berúgtam a célba. Fölényes győzelem volt, aminek a tiszteletére azóta is itt keringenek a Föld körül.” /Chuck Norris, a legnagyobb király és Baltaarc fedőnéven egykori I/I-es szuperügynök/

„Gyermekeim, a lóverseny az ördög szerencsejátéka. Járjatok inkább focimeccsre! Hétvégén vébédöntő! Hajrá Argentína!” /I. Ferenc, pápa és Jorge Mario Bergoglio néven egykori játékosügynök/

„Első Ferikém, Első Ferikém, mikor nő már be a fejed lágya? Hiába, fiatalság bolondság! Még hogy Argentína?! Ti is kaptok majd egy hetest, mint a pásztor nélküli brazil nyáj! Nationalelf über alles! /XVI. Benedek, nyugdíjas pápa és Ratzinger néven egykori hitügynök/

„Egyszer engem is ledobott a Water nevű loo, de az nem bunda volt, hanem tragédia. ABBA buktam bele.” /Napóleon, belebukott császár és Konyak fedőnéven egykori italügynök/

„A lósportfogadáshoz három dolog kell: lóvé, lóvé, lóvé!” /Patás Feri bá’, tippadó zugbukméker és Montekukkoló fedőnéven egykori távcsőügynök/

„All you need is ló. All you need is ló. All you need is ló, ló, ló. Ló is all you need.” /John Lennon, ex-beatle és Walrus fedőnéven holt ügynök/

„Tisztelem a költő úr kitartását! Lassan már minden kiadó elhajtotta, de ő továbbra is ír… és ír… és ír… Én meg nem győzöm a főszerkesztők párnájára csempészni a véres lófejeket!” /Ló Pál, nyugalmazott terrorista és Frady Endre irodalmi ügynöke/

Kard és szerelem II.

Kard Kösztény az ifjú huszártiszt olyan, de olyan szerelmes volt a bájos Böszményi Butéliába, hogy ez az érzés teljesen vakká tette. Bamba vakságába észre sem vette, hogy fordítva ült a lovára. Csak lógott boldogan a ló hasa alatt, a fejébe szállt vértől veres arccal bárgyún mosolyogva, és az sem zavarta, hogy az állat minden lépésénél kobakon rúgta. Álmodozásából csak a tarkójára spriccelő langyos lóvizelet riasztotta fel. Körülnézett és meglátta Vitéz Böszményi Böhönc dandártábornok tótágast álló házát. Döntött:
- Hóóó! Most leszállok és megkérem a bájos Butélia kacsóját!
Bekopogott. Bentről borízű ordítás felelt:
- Ki az?!
- Kard!
- Ki?!
- Kard!!!
- Micsoda?! Kard ki kard?! – szakította fel az ajtót a dandártábornok és egy villámgyors szablyasuhintással levágta az ifjú huszártiszt lóvizelettől csöpögő orrszőrzetét. – Na, mondjad, miért ébresztettél fel az ebéd utáni szundikálásomból?!
- Én csak, én csak… az Ön lányát… a lánya kezét szerettem volna kérni…
- Mindjárt! – böffent az öreg és beviharzott a házba. Egy sikoly hallatszott és a dandártábornok már hozta is kifelé a bájos Butélia balkarját. – Tessék, itt van! Jó lesz ez, vagy hozzam inkább a másikat?
Kard Kösztény elkérte a kart és megvakarta vele a hátát. Elégedett mosoly öntötte el az arcát:
- Végre meg tudom vakarni a hátam közepét! De jó!
- Minek örülsz, te huligán?! – ordította az ajtón kiszaladó Butélia és megmaradt kacsójával hatalmas nyaklevest kevert le a másik kezével a hátát vakargató kérőjének. Nagyot toccsant az ifjú huszártiszt lóvizeletes arca.
- Ne legyél már félkarú tapló! – kiáltott rá a lányára egy hegyeset pökve a dandártábornok.
- Jó apuci, nem leszek! Ígérem, hogy megjavulok! – mondta Butélia és cuppanós puszit adott apja megenyhült tekintetére, majd a szemgolyót kiköpve a kérője karjaiba omlott…

Kard Kösztény aznap szerelemittasan ment haza, és ha a másnapi csatában leendő apósával egyetemben miszlikre nem szabdalták volna, akkor boldogan éltek volna, míg meg nem halnak. Így azonban csak ő élt boldogan, míg meg nem halt. Butélia viszont egyedül maradt, világgá ment és a világirodalomba fojtotta bánatát. Késői haláláig William Shakespeare, Lev Tolsztoj, P.G. Woodehouse, P. Howard és Henryk Sienkiewicz művészneveken alkotott maradandót. Utóbbi nevét sosem tudta helyesen kiejteni, de nem is akarta...
… És elközelített a vég. Amikor a százhuszadik születésnapján egy a térdei közé szorított borosüveg beszorult dugóját akarta kihúzni, az üveg nyaka képlékenyen megnyúlt, a bájos Böszményi Butélia pedig egyensúlyát vesztve kizuhant a vár legmagasabb tornyának ablakából, egyenesen a vizesárokban lubickoló krokodilok közé. A krokodilokat a kezében lévő nyúlt nyakú üveggel ugyan agyonverte, de amikor letelt a számára megszabott idő, hirtelen megboldogult, úgyhogy végül is boldogan halt, míg még élt.
A nyúlt nyakú borosüveget pedig a népnyelv azóta is butéliának hívja.

A szerelmes huszár

mottó: Sietni emberi dolog, de állati veszélyes!

A tragédia előtti percek (Frady Endre felvétele)

Szerelmes a nyalka huszár,
Vágtatna a kedveséhez,
Ám a nagyvárosi busz ár
Miatt lova folyton fékez.

„Rút BéKáVé, abcúg buszok! –
- nyerít a ló – Ez így gyatra
Sebesség! Gyorsabb, ha úszok!”
S lekocog a Duna-partra.

Tragikus lesz itt e mese:
Huszár hullámsírján nőnek
Stégek s beáll hű kedvese
Bús vízibuszsofőrnőnek.

Indián nyár

Winnetou és Old Shatterhand (Karl May felvétele)

- Hű, de meleg van! – mondta undorral Old Shatterhand.
- Uff! – válaszolta Winnetou.
- Utálom ezt a hőséget! – dühöngött Old Shatterhand és letörölte az izzadtságot a vöröslő sápadt arcáról.
- Nyár van, az mindig ilyen. – jegyezte meg Winnetou.
- Ki nem állhatom a nyarat! – szólt közbe Dulifuli, de az egyszerre dörrenő két lövés az örök vadászmezőkre küldte a ki tudja, honnan idekeveredett hupikék törpelelkét.
- Na, most már a Henry karabélyom is átforrósodott! – mérgelődött Old Shatterhand.
- Az én ezüstpuskám is meleg. Nyári lövöldözésekkor előfordul az ilyesmi. – vonta meg a vállát az apacs törzsfőnök.
- Totál büdös vagyok, Old Spice meg sehol! – köpött egyet a hámló nagy fehér harcos.
- Ő a barátod? – kérdezte az indián?
- Nem, a dezodorom. – sóhajtotta az egyre Oldabbnak látszó Shatterhand.
- Hónaljra? – érdeklődött a rézbőrű hős.
- Arra. Bizonyíték, nem ígéret! – röhögött fel a magyar Sátorhanádi család idegenbe szakadt sarja.
- Itassuk meg a lovainkat! – javasolta a szintén magyar Vén Ottó sokad-generációs leszármazottja.
- Hogyan? – kérdezte Old Shatterhand.
- Szájon át. Hogyan máshogyan? Mi indiánok még nem találtuk fel az infúziót. – értetlenkedett Winnetou.
- De hol a víz? – nézett az ég felé esőfelhőt kutatva a napszúrt európai.
- Itt alattunk. – nézett lefelé az őslakos. – Itt állunk benne. Ez az Ezüst tó!
Kinn cseh turisták fotóztak verejtékezve…
- Dejte si pozor! Krokodýl! – ordították, de a négyszerre dördülő nyolc lövés elhallgattatta őket.
- Hamm! – harapta ketté a krokodil Oldot és Shatterhandot.
- Nyamm! – forgatta meg a szájában a krokodil szintén magyar származású másod unokatestvére Winnetout.
- De jó, hogy ez a két finom ex-magyar nem tudott csehül! – nyalta meg a szája szélét az első krokodil.
- Ja, akkor most csehül állnánk! – böffentette a jóllakott rokon.
- Oh, was habe ich getan? Es wird kein Happy End! - ordított bele a novellájába a kétségbeesett Karl May, aki később May Károly néven vált szintén magyar származásúvá.
- Hamm! Nyamm! – habzsolták be őt is a dugig telt krokodilok és elégedetten felsóhajtottak – Hej, de szép is ez az indián nyár!

VÉGE

-Hé!!! És mi történt a két lóval?! – kiáltott fel a vájtszemű Olvasó.
-Hamm! Nyamm! – nyögte a két falánk krokodil nagy hascsikarások közepette…

Kedves krokodilgyerekek! Tanulság, hogy még a nyári szezonban sem egészséges napi egy indiánnál többet enni.