Babebéd

avagy miért nem ebédel sóletet a költő?

Babebédnél, amit bánok,

Délutáni szagorkánok.

Kollégáknak fele alél,

Mint kit megfejelt a falél.

Babban füstölt csülökszelet

Csinál, amíg ülök, szelet.

Kollégáknak másik fele

Ámokfutik messzefele.

Mint, ha világít a NAV át,

Adóztatva belem savát,

Úgy lesz plasztikusból rideg

Bennem minden gyomorideg.

Bab általi bélgörcs csavar,

Arcom zöld, mint nyári avar,

S megfogadom, rút bab helyett

Mást fogyasztok, pölö tejet.

Ám akármit iszom-eszem,

Szégyenfoltosan sül le szem,

Mert nagy varázs híján ózont

Én nem, csak az öreg Óz ont.

„Frady Endre "Babebéd" című verse egy humoros, könnyed stílusban megírt önironikus vallomás a költő és a babételek, különösen a sólet, nem éppen harmonikus kapcsolatáról. A versben a költő érzékletesen festi le a bab fogyasztásának következményeit, amelyek nem csupán testi, de társasági kellemetlenségeket is okoznak. A lírai én humorral és szarkazmussal tekint saját gyengeségeire és az étkezés utáni rosszullétre, ami szinte elviselhetetlenné teszi a napját, és kénytelen megbánni az ételválasztását. A vers stílusa könnyed és játékos, tele van szójátékokkal és groteszk képekkel, amelyek a felfúvódás és a gyomorbántalmak nem túl esztétikus, de valóságos hatásait ábrázolják. A vers utolsó versszaka az elkerülhetetlen szégyenérzetet és a tehetetlenséget is bemutatja, humoros ellentétet teremtve a költő és a mitikus Óz között, aki varázserő híján marad. Összességében a "Babebéd" egy szellemes és szórakoztató mű, amely a hétköznapi tapasztalatokat egyedi, ironikus hangvétellel dolgozza fel. Frady Endre mesterien játszik a szavakkal, és egy egyszerű témát is képes izgalmasan és humorosan tálalni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Amit szögezni most le kell:

Nagydolgok fejben dőlnek el!”

/Kacsás Kucséberné Kecses Kocsonya, kócsagtollas coach/

„Értem én, hogy ez kikívánkozott, de humánusabb lett volna, ha benntartod. Tudom, tudom, ki tiltja meg.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A téma elég gáz, de Költő úr nem zavartatja magát földi dolgokkal, mint pl. hogy csak szilárd anyagokat tudunk megfogni, és így megfogta benne a lényeget.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ne kérdjétek, téma-e gány?,

Ma erre van tömegigény!”

/Söptényi Nadír, a Humán Szilárd-díjas anyagcserekereskedelmi nagydolgozó/

„Egyéniségnek lenni nehéz. Járt utat kell elhagyni járatlanért. Különcként konvenciókat kell kikacagni kíméletlenül: komfortzóna?, kánon?!, Kossuth-díj?!?!, kizárt! Nem hálás feladat. De ilyen emberek zökkentik ki az emberiséget a megszokás kátyújából, adnak új és új lendületet az elkerülhetetlen változásnak. Persze a zsenik se tévedhetetlenek, ez itten speciel talán nem a változás szele.” /F. Péter, k. m. f./

„Változásnak szelén Tell úr

Gőze néha szelén, tellúr...

Nyelvújítva: reteny, irany…

Ne szagold, csak messze iranj!”

/Tell Vilmosné Hódvég Hedvig, vegyimenő/

„Drága Költő Kartárs! Terence Hill után szabadon egyen egy vanília fagylaltot sok habbal: az serkenti az emésztést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szagértő/

„Fagyi habbal? Fagyi babbal?

Ezt etettek nagyi rabbal

Menzán öregotthon mellett,

S szegény rögvest trágyát ellett.

Amúgy pedig, cia, cia,

Elfogyott a pisztácia!”

/Bab Szpenszer, babszagbarbár és Bagaméri-díjas fagylaltárus/

„Itt nem babra megy a játék!” /Dr. Ház, k. m. f./

„Bab helyett jobb lenne lencse?

Attól lesz pénz és szerencse?”

/M. András, a költő legállandóbb és legszerencsésebb kommentelője/

„Tótágasos térképeken

Felül van a szlovák, lenn cseh,

S felkent pap, ki pofont leken,

Szerencsés, mint pótbab lencse.

eM úrnál van nyitott ablak,

Hidegtálban lencse lehűl,

S szellőztetve van a bablak,

Aki szlovák, nem áll csehül.”

/Lencséssy Lütyő, csehszlovák csűrbab csíráztató csodacsapat csatára/

„Tisztelt Költő úr! Kiváló munka (mely mértékegysége a Watt, jele a W, a töltés mértékegysége pedig a Coulomb, jele a C, ezért ha az ember nagy mennyiségű bab töltést visz be a beleibe, akkor nagy munkát fog végezni a WC-n, ugyanis a kettő szorzata adja a CW-t, de a szorzat ugyebár kommutatív, vagyis írhatunk WC-t, de hogy a WC micsoda a fizikában, azt még Einstein sem tudta, csak én egyedül, de én meg nem árulom ám el!). És végre egy vers, kérem, aminek a szokásosnál nagyobb a csattanója, akarom mondani durranója. Ugyan a "kiváló munka" dicséret az csak az Ön per pillanatnyi képességeihez mérten értendő, melyek nem valami izmosak, mert innen azért van hová fejlődni, határ a csillagos ég. Például ha a Költő úr mégis ráfanyalodna egy nagy adag csülkös babra megspékelve azt egy még nagyobb adag csilis babbal, akkor akár lökhajtásúvá is válhatna, és amíg a NASA a második holdraszállás előkészítésével vacakol, addig Ön az első ember lehetne, aki űrhajó nélkül, csupán babhajtóművel eljut a Marsra. A bab és Ön lefőzhetetlen, akarom mondani, legyőzhetetlen páros, együtt menni fog! Így válhat valóra a Marsra magyar! (nem ám Badárék sorozatából fogja ezt megtudni, kérem, mert attól legfeljebb fogjuk a hasunkat, esetleg felfordul a gyomrunk, de attól soha nem jutunk el a Marsra, kérem!) Mert ugye, csak megy, hogy "Marsra magyar, Marsra magyar", de a legjobbak is csak hasmarsra gondolnak, a babra eddig senki nem gondolt. Költő úr, Ön megtette az első lépést ezzel a verssel, én pedig beteljesítettem küldetésem, mert eddig még senki sem fejtette ki, hogy hogyan jutunk el végre a Marsra. Most én, világelsőként megtettem. Óh, érzem, igen, érzem, hogy a marslakók lóhalálában elkezdtek magyarul tanulni. Csak arra tessék vigyázni, hogy aznap ne menjen be dolgozni, mert ettől az elegytől nem csak az éji bogár, hanem minden kollégája nekimegy a falnak (mivel kábultan nem találja a kijáratot), nagyot koppan akkor, s azután elhallgat. A pölö tejet pedig eddig nem ismertem, csak az Abaújt meg a Riskát, mert azok a legóccsóbbak a cébéába. De majd körülnézek, mert pénz beszél, kutyából meg nem lesz szalonna. Ahogy egyik jó ismerősöm, Különös Szilveszter is réges-régen megmondta: "Minden eladó. Koldusnak is jár, ami jár / Öregnek tej és kifli, gazdagnak kaviár". Mondjuk ő úgy mondta, hogy "gazdagnak Zanzibár", de az nem rímelt eléggé, ezért át kellett költenem. Még az öreg Óz is, akivel a minap találkoztam, tejen él. A madárjiesztő meg úgy megrémítette a gyáva oroszlánt, hogy az rögvest átoperáltatta magát bátor orosz lánnyá. A bádogembert pedig a keleti gonosz boszorkány bulldogemberré változtatta, mondvan, hogy aki "bá"-t mond, mondjon "bull"-t is. És ez azért is szörnyű, mert hiába boldogok a lelki szegények, ha ezek a lelki szegények engedik a bulldogembereknek hogy csülkösbabfelhőkkel elhomályosítsák a napot a Smaragdváros csodái felett. De ez most nem tartozik a szorosan a tárgyhoz. Inkább idézném másik jó ismerősőmet, Netuddki Putyukát, aki szokta volt mondani "Nem a külcsín, hanem a belbecs számít, csak ami belülről kijön, nehogy illetéktelen orrlyukakba kerüljön."” /a jó öreg Stefi bácsi, aki még mindig a legskizofrénebb kommentelő, de már javul az állapota/

„Rejtélykomment szinte tökély,

Halloween-ibb, mint a Tök Éj!

Marsra mászik felfele fán,

Éljen a javuló Stefán!”

/Hasmarsi Hubáné Hóhányó Hahaha, harcmezei hóemberevő hegyijetinő/

„Nagyon aktuális! Most ettünk chillis babot!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Chillis bab az belet ajz! Old

Spice-ot fújj, de le ne rajzold!”

/F. Endre, vizuális típusú és grafikusan érzékeny költőgigász/

„Frady Endre "Babebéd" című költeménye sajnos nem más, mint egy ízlésficamos giccsparádé, ahol a költészetet lényegében bélgázokra redukálja. Ez a vers ékes példája annak, amikor valaki az irodalom helyett inkább a gasztronómiai problémákat próbálja meg szellemi szintre emelni, ám sikertelenül. A "szagorkánok" és "szégyenfoltosan sül le szem" kifejezések olyan szintű erőlködést sugallanak, mintha egy irodalmi WC-papírra vetett volna betűket. Frady költészete itt nem csupán kínos, hanem egyenesen kínzó. A NAV-os metafora egyszerre erőltetett és unalmas, hiszen az adók és a gyomorideg összekapcsolása nem újszerű, hanem inkább a szellemi restség biztos jele. A versben rejlő szójátékok pedig inkább szójátéktalanok, egy sekélyes humorpróbálkozás, ami csak a legolcsóbb nevetést próbálja kicsikarni az olvasóból. Összefoglalva, a "Babebéd" egy olyan mű, amit talán jobb lenne, ha sosem írtak volna meg. Ez az irodalmi katasztrófa semmi más, mint egy szerencsétlen próbálkozás a humorizálásra, amelyben a babot a költészet szintjére emelni vágyó Frady csúnyán elbukik. Ha ez a vers a költészet csúcsa, akkor inkább maradjunk a prózánál.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Krisztus után 79-ben egy bőséges pompeii babébéd után befeküdtem aludni a Vezúv nevű szunnyadó vulkánba. Mikor felébredtem és körülnéztem, Pompeii már eltűnt, betakarta a … hmmm… láva. Bocsi!” /Chuck Norris/

Kólika, kólika

Kólika, kólika támad,

Lóba nyilall be a görcse.

Tű leve, mit bele lám ad

Londoni doktor, a Sir Cseh.

Ló lika, ló lika zárul,

Tömbös a székrekedése,

Bömböl e ló dromedárul,

Nem vita, széklete kés’-e?

Pólika, Pólika Pálka

Látva, marad meg a görcse,

Farba döf ő, csupa szálka,

S szörnyed a doktor, a Sir Cseh.

Kólika, kólika múlik,

Hála a Pólika úrnak!

Ló fenekén vala new lik,

Szálkahadak belefúrnak.

Gyógyul a, gyógyul a hóka,

Háta mögé es’ a trágya,

Táncol ürülve e lóka,

Teljes a székleti vágya.

Kólika, kólika felkel,

Sir Csehre támad, a has megy.

Latrina, latrina megtel,

Ájul a légben a sas hegy.

Hullik a, hullik a huss! had,

Pusztul a sasraja nagyja.

Hely, hol a doktora kushad,

Latrina, latrina padja.

„Frady Endre "Kólika, kólika…" című verse egy humoros és groteszk alkotás, amely az egészségügyi problémák és az orvosi beavatkozások témáját dolgozza fel egy állat, ebben az esetben egy ló szemszögéből. A vers játékosan keveri a komikus elemeket a komoly témával, létrehozva ezzel egy egyedi hangulatú költeményt. A vers rímes szerkezete és ritmusa hozzájárul a történet könnyed hangvételéhez, miközben a szójátékok és a néha abszurd képek szórakoztató olvasmányt biztosítanak. A "kólika" mint téma egyrészt a ló fizikai állapotára utal, másrészt átvitt értelemben a kiszámíthatatlan és kellemetlen helyzetekre is rávilágít. A versben szereplő karakterek, mint a "Londoni doktor, a Sir Cseh" vagy a "Pólika Pálka", színesítik a történetet és hozzáadnak a vers humorához. A vers kritikai hangvételű is lehet, amely az egészségügyi ellátás és a gyógymódok bizonyos aspektusait helyezi kérdés alá. A "latrina padja" vagy a "sas hegy" képei például a tisztaság és a tisztátalanság, a magas és az alacsony közötti kontrasztot hangsúlyozzák. Összességében a "Kólika, kólika…" egy szellemes és gondolatébresztő vers, amely a humor eszközével közelít az egészségügyi témákhoz, és arra ösztönzi az olvasót, hogy ne csak a betegségek súlyos oldalát lássa, hanem a helyzetek humoros oldalát is felismerje.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„… nehéz szavakat találni... talán csak annyi, hogy bébébébébébébébébébébébé!!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Aki áááááááááááá-t mond, mondjon bébébébébébébébébébébébé-t is, humán úr, he?!” /Csimborasszó Csumida, leguánszelídítő és kólikakovács/

„Hé, kolléga úr, maga itten plagizált! Pólika Pál gátőr az én regény- és filmhősöm, nem a magáé! Enyém kulup! Ha nem adja vissza, akkor megharaptatom Süsüvel, a saját sárkányommal, bár igaz, ami igaz, hogy körülötte is felmerültek jogtisztasági kételyek.” /Csukás István, a Nyár a szigeten (filmen: Le a cipővel!) című regény írója/

„Szegény Halász Judit dallama hangzott fel bennem a versre! Remélem, már jobban van, hogy ezt akarata ellenére el kellett énekelnie! Én kérek elnézést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orvHalász/

„Kólikáról énekelni?!

Inkább futok innen el, ni!

Jaj, alélok! Erre nagy ok

E dal, de már jobban vagyok!”

/Halász Jutka néni/

„AAAAAAHHH! W.S. forog a sírjában!!!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Nem érzem bár magam okén,

Nem forgok én, nem forgok én!

Fekszem csak, mint feldúlt tetem,

S Frady Endrét köröztetem!”

/Weöres Sándor (1913-1989), a „Bóbita, bóbita táncol…” kezdetű vers szerzője/

„A modern orvostudomány és a hagyományos természetgyógyászat anakronisztikus és antagonisztikus ellentéte és összefeszülése tárgyiasul a maga gusztustalanságában ebben a versben, mely a magyar költészet nyereg alatt puhított klinikai lovaként sántul le a csata napján, mint Puskás Öcsi a németek ellen. A ló hátsó kivezető nyílásának bántalmai szabad asszociációval megmagyarázzák azt is, hogy a lovon ülő magyar csatárok azért nyilaznak visszafelé, hogy véletlenül se lőjék egyrészt fejbe a saját lovukat, másrészt fenékbe az előttük száguldó paripát, hiszen ahogy a dakota mondás tartja: kólikás lóval csak akkor lehet csatát nyerni, ha az ellenség ül rajta.” /Dr. Döner Donor, donnerwetter díler és kólika killer/

„Támad már a kólika,

Megkapta a Bóbita.

Görcsöktől szemet ráncol,

Nem örömében táncol.”

/M. András, a költő legállandóbb és legragrímesebb kommentelője/

„Látja Doktor Jolika,

Görcsöt ránt egy mag Ica

Belében s jő kólika!

Help, Latrina Magica!”

/Bébitű Bóbita, versvarrónő és fércművész/

„Nem tudom, hogy kerültem bele ebbe a fércműbalhéba, de jobban fáj, mint a bélgörcseim közepette a gyalulatlan latrinadeszkából a végbelembe fúródó szálka! Nagy dolgoknak híg a leve! Jaj!!!” /Sir Cseh, lovaggá ütött lódoktor/

„Mi ez a gyalázatos lótetemrehívás, ez az atombombánál is pusztítóbb alpáriság?! Ki ez a Weöres Sándort Sörös Nándorral keverő anonim analfabéta szeszkazánfűtő és szellemi dögkútmérgező?! Értem én, hogy a magát Pegazusnak képzelő Frady Endrét bántják a böjti szelek és úgy érzi magát, mint aki hajnali hullamerev részegségében a hashajtó végbélkúpját összekeverte az Országház kupolájával, de fájdalmában nem kéne összeokádnia a magyar szépirodalmat! Ne lássam anyám szellemét zászlót bontani a Frady Endre művei miatti mentális kényszernyugdíjazásom alkalmából, ha nem hozok nyilvánosságra egy titkos hangfelvételt, amin épp kényszerítem magamat egy Frady vers felolvasására és emiatt hangosan üvöltve halálhörgök és beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Ki a kólikás költőkkel a közéletből!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A legnagyobb latrina, amelyet valaha hasítottam a bélgázommal, a Grand Canyon volt.” /Chuck Norris/

Hüle Haló Hali Háló

„Gyorsíts!”-jel van harcsaháton,

S követője gázra bólint,

Ám most fékez, s csúszik rá ton,

S csuka halálhörög All in!!!-t…

Halász körbe köszön: „Hali!

Halállományt beetetem!”

Háló hullahalma hali,

Csupa Darwin-díjas tetem.

Olcsó karácsonyi halat

Hirdet Aldi, Tesco, Auchan…

Elég alig egy-két falat,

S bélgörcsölünk akciósan.

„Na, lebukott a két zenészkolléga – Aldi Meola és Billy Auchan – által működtetett áruházlánc, hogy döglött halat árulnak! Hehe!” /Lidl Ricsárd/

„Te is lebuktál volna, csak rád nem jött ki a szótagszám! Rám viszont kijött. Az egész drogelhárítás. Béke poraimra!” /Pablo Tescobar, néhai kokainbáró és döglött hal díler/

„Jaj, költő úr, hát maga nem tudja, hogy az ’All in!’ kifejezés nem a ’mindenki bele!’ típusú ráhajtásos tömegbaleseteknél használatos, hanem a pókerben?! Bár való igaz, hogy utóbbi gyakran kártékonyabb.” /Rojálflöss Rezső, szerencsejáték szakértő és halfájl hacker/

„A költő megbomlott elméjének hálójából ki-kicsusszanó homályfoszlányok rendszertelen egymásra halmozásából következő logikamentes talányosság teszi Frady Endre költészetét már-már értelmetlennek tűnővé. Ugyanakkor a tartalom látszólagos hiánya nem devalválja a formát hús nélküli drótvázzá, hanem a sejtelmes áttetszőség szellős dinamikájával ajándékozza meg. A kristálytiszta rímek emancipált öncélúsága mintegy megkoszorúzza a klapanciák koronázatlan királyának kovalens kötődésmentes széteséseit. Mindez nyakon öntve korunk obligát kommercializmusával fékezhetetlen habzású szellemi oldószert képez, mely arra késztet, hogy önkéntelenül is együtt kiáltsuk: Hovátehetetlen halhalhatatlanság és holt hallelkek hallelujája!” /Felszínközeli Fikuszné Mélyenszántó Matild, a Végeláthatatlan Irodalmi Prérik Porfelhőin Átsejlő Halhomály Ortogonális Lyukacsosodása (VIP PÁHOLY) c. mértékadó világirodalmi piedesztál zenitje és nadírja/

„Hááát, bajban lennék, ha nekem kellene nagy nyilvánosság előtt megindokolnom, hogy Frady Endre miért ezzel a versével érdemelte ki a posztumusz irodalmi Nobel-díjat (ha már Darwin), de a majdani méltatónak lehet, hogy a Marsra költözés mellett ez lesz a legkisebb problémája.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Miért mennénk a Marsra, humán úr?! Marsi Anikó is a Földet választotta! Vagy maga úgy gondolja, hogy ott olcsóbbak a telkek, itt pedig minden talpalatnyi helyet elborítanak a stadionok és a bűzlő haltetemek? Oltassa be magát! Háromszor! És boruljon le Frady Endre nagysága előtt! Négyszer!” /Darwin Dögönyné Miáltali Miazma, a Posztumusz Irodalmi Nobel-díjas Költőkről Ódazengő Dalnokcsoport (PINKÓD) méltatója/

„Ha a hal hal, már nem hall. Ha a hal még hall, akkor még hal, de még nem hal.” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Herr Andreas M.! Maga O Tannenbaumkor megviccelni der süket Halt! Halt! Hände hoch! Zurück! Lauf! Eins-zwei, eins-zwei!” /Herr Tauber Fish, übersturbannführer/

„Úgy látszik, M. Andrásnak agyára ment a sok hal halála. Lassan fordítom, hogy a költő is értse: Ha a vízi állat pusztul, már nem érzékel hangot. Ha a vízi állat még érzékel hangot, akkor még vízi állat, de még nem pusztul.” /Google Gerzsonné Fordító Franciska, a Halálhíreket Alázatosan Lefordító Szövetkezet Általános Lábjegyzetelő Közalkalmazotti Altagozatának (HALSZÁLKA) magyarról magyarra fordítója/

„Mivel is köszönthetjük méltóbban a Karácsonyt és az ebből fakadó össznépi döglött hal zabálást, mint Frady Endre gyomorideg előkészítő mindentudásával? Arccal a moslék felé! Merjünk kommerszek lenni! Merjünk merni a halléből! Vagy ne merjünk? Hiszen a népdal is azt mondja, hogy:

          Ha ünnepi halkanál

          Túlsó végén vadkan áll,

          S tekintete baromi,

          Karid nem lesz baró, mi?!

Szóval bátran nyúljunk a halhoz, ha nem él, ha nem ragadoz és ha nincs vele egy élő és ragadozó haverja! Boldog Karácsonyt!” /Bélgázossy Baltazár, halkés díler és halolajszőkítési szaktanácsadó/

„Az egész pályás letámadást tökélyre fejlesztő világméretű bulvármédia nehézfegyverzetű totális agymosása csupán egy óvodai kerti parti Frady Endre nukleáris költészetének idegpusztító szellemi tömeggyilkosságához képest! Emellett az irodalmi sötétkamra mellett még a világűr fekete lyukai is vakító reflektoroknak tűnnek! Bárcsak személyesen adhatnám át az örököseinek egy gyorshajtó másfél tonnás halraj egyszerre történő lenyelésének megpróbálásával kiérdemelt Darwin-díjat! Megfelelő közegbe kerülne az idiótája! Ha versben akarnám megfogalmazni, mert bár én ebben is kiváló vagyok, de anyám által jól nevelt úriemberként ritkán fitogtatom, de most mégis, szóval:

          Frady Endre nagyhal ott,

          Hol mindenki agyhalott.”

/Puzsér Róbert, kritikus és bökversnök/

„Én úszás közben gyakran le szoktam nyelni másfél tonnás gyorshajtó halrajokat, ám az angolvécék korlátozott befogadóképessége miatt a prérin végrehajtott viharos székletelhelyezésem után az UFO-hívők mindig azt szokták hinni, hogy űrlények általi bombázással készült krátereket látnak.” /Chuck Norris/