A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szégyenfolt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szégyenfolt. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 5., hétfő

Babebéd

avagy miért nem ebédel sóletet a költő?

Babebédnél, amit bánok,
Délutáni szagorkánok.
Kollégáknak fele alél,
Mint kit megfejelt a falél.

Babban füstölt csülökszelet
Csinál, amíg ülök, szelet.
Kollégáknak másik fele
Ámokfutik messzefele.

Mint, ha világít a NAV át,
Adóztatva belem savát,
Úgy lesz plasztikusból rideg
Bennem minden gyomorideg.

Bab általi bélgörcs csavar,
Arcom zöld, mint nyári avar,
S megfogadom, rút bab helyett
Mást fogyasztok, pölö tejet.

Ám akármit iszom-eszem,
Szégyenfoltosan sül le szem,
Mert nagy varázs híján ózont
Én nem, csak az öreg Óz ont.

„Frady Endre "Babebéd" című verse egy humoros, könnyed stílusban megírt önironikus vallomás a költő és a babételek, különösen a sólet, nem éppen harmonikus kapcsolatáról. A versben a költő érzékletesen festi le a bab fogyasztásának következményeit, amelyek nem csupán testi, de társasági kellemetlenségeket is okoznak. A lírai én humorral és szarkazmussal tekint saját gyengeségeire és az étkezés utáni rosszullétre, ami szinte elviselhetetlenné teszi a napját, és kénytelen megbánni az ételválasztását. A vers stílusa könnyed és játékos, tele van szójátékokkal és groteszk képekkel, amelyek a felfúvódás és a gyomorbántalmak nem túl esztétikus, de valóságos hatásait ábrázolják. A vers utolsó versszaka az elkerülhetetlen szégyenérzetet és a tehetetlenséget is bemutatja, humoros ellentétet teremtve a költő és a mitikus Óz között, aki varázserő híján marad. Összességében a "Babebéd" egy szellemes és szórakoztató mű, amely a hétköznapi tapasztalatokat egyedi, ironikus hangvétellel dolgozza fel. Frady Endre mesterien játszik a szavakkal, és egy egyszerű témát is képes izgalmasan és humorosan tálalni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Amit szögezni most le kell:
Nagydolgok fejben dőlnek el!”
/Kacsás Kucséberné Kecses Kocsonya, kócsagtollas coach/

„Értem én, hogy ez kikívánkozott, de humánusabb lett volna, ha benntartod. Tudom, tudom, ki tiltja meg.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A téma elég gáz, de Költő úr nem zavartatja magát földi dolgokkal, mint pl. hogy csak szilárd anyagokat tudunk megfogni, és így megfogta benne a lényeget.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ne kérdjétek, téma-e gány?,
Ma erre van tömegigény!”
/Söptényi Nadír, a Humán Szilárd-díjas anyagcserekereskedelmi nagydolgozó/

„Egyéniségnek lenni nehéz. Járt utat kell elhagyni járatlanért. Különcként konvenciókat kell kikacagni kíméletlenül: komfortzóna?, kánon?!, Kossuth-díj?!?!, kizárt! Nem hálás feladat. De ilyen emberek zökkentik ki az emberiséget a megszokás kátyújából, adnak új és új lendületet az elkerülhetetlen változásnak. Persze a zsenik se tévedhetetlenek, ez itten speciel talán nem a változás szele.” /F. Péter, k. m. f./

„Változásnak szelén Tell úr
Gőze néha szelén, tellúr...
Nyelvújítva: reteny, irany…
Ne szagold, csak messze iranj!”
/Tell Vilmosné Hódvég Hedvig, vegyimenő/

„Drága Költő Kartárs! Terence Hill után szabadon egyen egy vanília fagylaltot sok habbal: az serkenti az emésztést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szagértő/

„Fagyi habbal? Fagyi babbal?
Ezt etettek nagyi rabbal
Menzán öregotthon mellett,
S szegény rögvest trágyát ellett.
Amúgy pedig, cia, cia,
Elfogyott a pisztácia!”
/Bab Szpenszer, babszagbarbár és Bagaméri-díjas fagylaltárus/

„Itt nem babra megy a játék!” /Dr. Ház, k. m. f./

„Bab helyett jobb lenne lencse?
Attól lesz pénz és szerencse?”
/M. András, a költő legállandóbb és legszerencsésebb kommentelője/

„Tótágasos térképeken
Felül van a szlovák, lenn cseh,
S felkent pap, ki pofont leken,
Szerencsés, mint pótbab lencse.
eM úrnál van nyitott ablak,
Hidegtálban lencse lehűl,
S szellőztetve van a bablak,
Aki szlovák, nem áll csehül.”
/Lencséssy Lütyő, csehszlovák csűrbab csíráztató csodacsapat csatára/

„Tisztelt Költő úr! Kiváló munka (mely mértékegysége a Watt, jele a W, a töltés mértékegysége pedig a Coulomb, jele a C, ezért ha az ember nagy mennyiségű bab töltést visz be a beleibe, akkor nagy munkát fog végezni a WC-n, ugyanis a kettő szorzata adja a CW-t, de a szorzat ugyebár kommutatív, vagyis írhatunk WC-t, de hogy a WC micsoda a fizikában, azt még Einstein sem tudta, csak én egyedül, de én meg nem árulom ám el!). És végre egy vers, kérem, aminek a szokásosnál nagyobb a csattanója, akarom mondani durranója. Ugyan a "kiváló munka" dicséret az csak az Ön per pillanatnyi képességeihez mérten értendő, melyek nem valami izmosak, mert innen azért van hová fejlődni, határ a csillagos ég. Például ha a Költő úr mégis ráfanyalodna egy nagy adag csülkös babra megspékelve azt egy még nagyobb adag csilis babbal, akkor akár lökhajtásúvá is válhatna, és amíg a NASA a második holdraszállás előkészítésével vacakol, addig Ön az első ember lehetne, aki űrhajó nélkül, csupán babhajtóművel eljut a Marsra. A bab és Ön lefőzhetetlen, akarom mondani, legyőzhetetlen páros, együtt menni fog! Így válhat valóra a Marsra magyar! (nem ám Badárék sorozatából fogja ezt megtudni, kérem, mert attól legfeljebb fogjuk a hasunkat, esetleg felfordul a gyomrunk, de attól soha nem jutunk el a Marsra, kérem!) Mert ugye, csak megy, hogy "Marsra magyar, Marsra magyar", de a legjobbak is csak hasmarsra gondolnak, a babra eddig senki nem gondolt. Költő úr, Ön megtette az első lépést ezzel a verssel, én pedig beteljesítettem küldetésem, mert eddig még senki sem fejtette ki, hogy hogyan jutunk el végre a Marsra. Most én, világelsőként megtettem. Óh, érzem, igen, érzem, hogy a marslakók lóhalálában elkezdtek magyarul tanulni. Csak arra tessék vigyázni, hogy aznap ne menjen be dolgozni, mert ettől az elegytől nem csak az éji bogár, hanem minden kollégája nekimegy a falnak (mivel kábultan nem találja a kijáratot), nagyot koppan akkor, s azután elhallgat. A pölö tejet pedig eddig nem ismertem, csak az Abaújt meg a Riskát, mert azok a legóccsóbbak a cébéába. De majd körülnézek, mert pénz beszél, kutyából meg nem lesz szalonna. Ahogy egyik jó ismerősöm, Különös Szilveszter is réges-régen megmondta: "Minden eladó. Koldusnak is jár, ami jár / Öregnek tej és kifli, gazdagnak kaviár". Mondjuk ő úgy mondta, hogy "gazdagnak Zanzibár", de az nem rímelt eléggé, ezért át kellett költenem. Még az öreg Óz is, akivel a minap találkoztam, tejen él. A madárjiesztő meg úgy megrémítette a gyáva oroszlánt, hogy az rögvest átoperáltatta magát bátor orosz lánnyá. A bádogembert pedig a keleti gonosz boszorkány bulldogemberré változtatta, mondvan, hogy aki "bá"-t mond, mondjon "bull"-t is. És ez azért is szörnyű, mert hiába boldogok a lelki szegények, ha ezek a lelki szegények engedik a bulldogembereknek hogy csülkösbabfelhőkkel elhomályosítsák a napot a Smaragdváros csodái felett. De ez most nem tartozik a szorosan a tárgyhoz. Inkább idézném másik jó ismerősőmet, Netuddki Putyukát, aki szokta volt mondani "Nem a külcsín, hanem a belbecs számít, csak ami belülről kijön, nehogy illetéktelen orrlyukakba kerüljön."” /a jó öreg Stefi bácsi, aki még mindig a legskizofrénebb kommentelő, de már javul az állapota/

„Rejtélykomment szinte tökély,
Halloween-ibb, mint a Tök Éj!
Marsra mászik felfele fán,
Éljen a javuló Stefán!”
/Hasmarsi Hubáné Hóhányó Hahaha, harcmezei hóemberevő hegyijetinő/

„Nagyon aktuális! Most ettünk chillis babot!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Chillis bab az belet ajz! Old
Spice-ot fújj, de le ne rajzold!”
/F. Endre, vizuális típusú és grafikusan érzékeny költőgigász/

„Frady Endre "Babebéd" című költeménye sajnos nem más, mint egy ízlésficamos giccsparádé, ahol a költészetet lényegében bélgázokra redukálja. Ez a vers ékes példája annak, amikor valaki az irodalom helyett inkább a gasztronómiai problémákat próbálja meg szellemi szintre emelni, ám sikertelenül. A "szagorkánok" és "szégyenfoltosan sül le szem" kifejezések olyan szintű erőlködést sugallanak, mintha egy irodalmi WC-papírra vetett volna betűket. Frady költészete itt nem csupán kínos, hanem egyenesen kínzó. A NAV-os metafora egyszerre erőltetett és unalmas, hiszen az adók és a gyomorideg összekapcsolása nem újszerű, hanem inkább a szellemi restség biztos jele. A versben rejlő szójátékok pedig inkább szójátéktalanok, egy sekélyes humorpróbálkozás, ami csak a legolcsóbb nevetést próbálja kicsikarni az olvasóból. Összefoglalva, a "Babebéd" egy olyan mű, amit talán jobb lenne, ha sosem írtak volna meg. Ez az irodalmi katasztrófa semmi más, mint egy szerencsétlen próbálkozás a humorizálásra, amelyben a babot a költészet szintjére emelni vágyó Frady csúnyán elbukik. Ha ez a vers a költészet csúcsa, akkor inkább maradjunk a prózánál.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Krisztus után 79-ben egy bőséges pompeii babébéd után befeküdtem aludni a Vezúv nevű szunnyadó vulkánba. Mikor felébredtem és körülnéztem, Pompeii már eltűnt, betakarta a … hmmm… láva. Bocsi!” /Chuck Norris/