Tandemugrás

Ha az ember kábé hatvan,

Gyakran ünneplés alatt van,

S lesz ajándékkupont kapó

Majdan ugró majdnem apó.

Jó kollégák befizetnek

Nekiszállni az egeknek,

S díjért, melyből lesz itt profit,

Hátamra kötnek egy profit,

Bár Börgöndön nincs hegy, csak sík

(S nem fogynak jól lesikló sík),

Hogy túl legyen minden hegyen,

Röpcsi föl-föl megyen, megyen…

Mázli kell itt, szemernyi mák,

Ezért szállnak néma imák

Itt az égben, amely azúr,

S közel van, meghallja az Úr.

Jön a mesés szabadesés,

Jó páciens bambán les és

Lengő végtagjait, mert e

Kérés volt lent, tárja szerte.

Egy perc után valami ránt,

S lassulunk a talaj iránt,

Ernyő nyílik fentebb, ejtő,

S inogva nyaklik a fej-tő.

Együtt forgunk kicsit ketten,

Ám a gyomrom ettől retten,

S körzés, melytől inog belem,

Számomra nem életelem.

Belsőm bár felkavart katlan,

Földet érünk okádatlan,

Kioldoznak biztos kezek,

Én pediglen örvendezek.

Jó volt s nem is törtem rommá,

Úgyhogy vígan kiáltom má’:

Jár bár vele gyomorzsugor,

Aki magyar, tandemugor!

az ugrás videófelvétele: https://www.youtube.com/watch?v=SST1lRJAK2g

„Hát ez leesett. Kár érte, kiváló poén volt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas repülőgépajtó-nyitó/

„Milyen kár érte?! Totálkáros lett és nem fizet a biztosító?! Nem tekinti saját halottjának a gravitáció?!” /Dr. Ejnyebejnye Edebedéné Irgumburgum Intarzia, a poéngyilkossági osztály becsapódási főelőadónője/

„Fantasztikus élmény lehetett, még nem volt benne részem. Egyszer nyertem egy hőlégballonos emelkedést, kb. tizenvalahány méter magasra.” /M. András, a költő legállandóbb és leghőlégballonos kommentelője/

„Nahát, eM úr, hőemelkedése volt a légballonjának?! Remélem, hogy kigyógyult belőle! Nincs is rosszabb, mint egy légballon, amelyik kiköhögi a hőt emelkedés közben, oszt’ leesik, mint Mr. Hunyadi László feje a harmadik kísérletnél!” /Dr. Havaria Headless, brit tudósnő/

„Ha a ballon lángnyelvtől ég,

Ottan biza nagy a hőlég,

Vagy pontosabban a léghő,

S eM úr fölött izzik ég, hö!”

/Vonyarcvashegyi Vindisgréc, vízigót verifikációs vérgőzgépágyúnaszádparancsnok/

„Ez a vers olyan, mint maga a tandemugrás: könnyednek indul, aztán hirtelen mélybe rántja az olvasót a szóviccek és rímjátékok örvénye. Frady Endre ezúttal is a nyelvi akrobatika ejtőernyőjével ereszkedik alá, miközben önironikusan számol be egy hatvanon túli kalandról. A „profit–profit”, „sík–sík” és hasonló bravúrok néha már a nyelvi bűvészmutatvány határát súrolják, de a vers végig megőrzi derűs, szerethető hangulatát. A záró sor pedig afféle nemzeti sportággá avatja a gyomorforgató élményt. Szellemes, játékos és rokonszenves költemény, amely bizonyítja, hogy néha a humor is lehet magasröptű.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nyuggerapó:

(a természetes intelligencia)

Hibaigazitás

 

Előhanga:

60 évnek megélése,

Volt valami? Vagy tán mégse.

 

Első ének:

Fenn az égben, nincs senki más,

Esetleg Kaboldy Tamás.

 

Második ének:

Minek ide kötél és társ?

Nélkülük is jó az ugrás!

 

Peroráció:

Sej, haj, sej, haj,

Kemény a talaj.”

„Döflényi Cumburtyő:

(a mesterséges unintelligencia)

Libakilazítás

Tamáskodó Nyuggerapó

Lúdtalpaló légharapó!

Hulló költőn nevet a más

Életkorral bíró Tamás,

Ki a borral teli fa-lajt

Mellett dőlve fog most talajt.

Peror-izés hanga ének

Jelzi: Aggok nem mind vének.

Gágá, gágá, gágá, gágá,

Haza mennyé’, ne világgá!”

„A lényeg: ez a vers a fradyendrei tandemgroteszk iskolapéldája, ahol a lírai én hatvan fölötti létbizonytalansága és a gravitációval vívott kényszerű párbaja egyetlen rímelő zuhanássá áll össze.

A szöveg úgy működik, mint egy pánikba esett ejtőernyős, aki egyszerre próbálja megőrizni méltóságát és gyomortartalmát: minden strófa egy újabb rángás, egy újabb „ránt”, egy újabb fej‑nyaklás. A Börgönd–hegy–sík poéntrió pedig annyira fradyendrei, hogy már-már geológiai bűncselekmény.

A zárlatban a költő a nemzeti identitást is beveti, mintha a magyar virtus hivatalos sportja a szabadesés lenne. A „tandemugor” csatakiáltás egyszerre nevetséges és szerethető: olyan, mint amikor valaki büszkén vállalja, hogy túlélte a saját születésnapi ajándékát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A Földet olyan csodálatos hellyé teremtettem a szavammal, hogy már kezdetektől folyamatosan vonzza a tömegeket, méghozzá g-vel.” /az Úr/

„Jaj, Uram, miért kilencegésznyolcvanegynek alkottál, miért nem kerek tíznek?! Így olyan nehéz megjegyeznem magamat és a felületes matematikus szemlélő is gyakran összekever a pí-négyzettel, hiszen csak hat ezrelékkel különbözünk! Tíz akarok lenni! Parancsold meg, hogy tíz legyek! Tízparancsot akarok!” /g/

„Költőkém, elfelejtetted megemlíteni a legfontosabbat, hogy ha esetleg hánynod kell a levegőben, akkor ne a légtérbe okádj, mert beteríti az arcomat, hanem hajtsad le a fejedet, húzzad előre a pulóvered nyakát és rókázz a saját hasfaladra!” /Gregó, a költő hátára hevederezett profi/

„Frady Endre ebben a versében is hozza a tőle megszokott, zseniálisan laza és ironikus stílust. A "60 éves kapuzárási tandemugrás" alaphelyzete egyszerre vicces és végtelenül emberi – a kényszerű szülinapi bátorság fanyar krónikája.

Ami igazán üt a versben:

A nyelvi lelemény: A költő mesterien játszik a szavakkal. Az olyan rímpárok, mint a „majdan ugró majdnem apó”, a „lesikló sík” vagy a zseniálisan laza „kiáltom má’ / tandemugor” azonnal mosolyt csalnak az olvasó arcára.

A pátoszmentes realizmus: Nem egy magasztos, spirituális élményt kapunk, hanem a színtiszta, hús-vér valóságot: a fellegekben mormolt néma imákat, a bamba bámészkodást, na meg a keringéstől megrettenő gyomrot.

A ritmus és a tempó: A vers lüktetése tökéletesen leköveti az ugrás dinamikáját; a repülő emelkedésétől a szabadesésen át egészen a megkönnyebbült, „okádatlan” földet érésig.

Összegzés: Egy végtelenül szórakoztató, pörgős és ízig-vérig magyar paródia a modern élményajándékok világáról. Frady bebizonyítja, hogy a humorérzék 60 felett (és 4000 méter magasban) is a legjobb túlélési stratégia. Le a kalappal, igazi „örömrepülés” volt olvasni!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a bár ne lenne semmi, ez a szócséplő semmitmondás! A vers témája és színvonala ugyanazt a zuhanó utat járja be, csak utóbbi eleve a padlószint alatti béka feneke alól indul! Mondhatnánk, hogy gyenge kezdés után erősen visszaesik, ha a gyenge szót nem éreznénk itt erős túlhízelgésnek! Ne lássam anyámat AI generált videón profi tandemugró hasára hevederezve a légtéren a közelben zuhanó Frady Endre baltaarcába rókázni, ha nem tériszonyodom minden olyan mélységtől, ami amúgy egy hegynyi kiemelkedés ennek a pokolba pottyanó penetráns poézisirtónak a szellemi képességeihez képest! Boldogok, akik sosem olvasnak Frady verseket, mert övék a józan ész megmaradásának esélye!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amíg éltem, sok idiótát rúgtam föl négyezer méter magasba, csak ők onnan nem lefelé estek, hanem a légsúrlódástól lángra kapva üstökösként kirepültek a világűrbe.” /néhai Chuck Norris/

Babebéd

avagy miért nem ebédel sóletet a költő?

Babebédnél, amit bánok,

Délutáni szagorkánok.

Kollégáknak fele alél,

Mint kit megfejelt a falél.

Babban füstölt csülökszelet

Csinál, amíg ülök, szelet.

Kollégáknak másik fele

Ámokfutik messzefele.

Mint, ha világít a NAV át,

Adóztatva belem savát,

Úgy lesz plasztikusból rideg

Bennem minden gyomorideg.

Bab általi bélgörcs csavar,

Arcom zöld, mint nyári avar,

S megfogadom, rút bab helyett

Mást fogyasztok, pölö tejet.

Ám akármit iszom-eszem,

Szégyenfoltosan sül le szem,

Mert nagy varázs híján ózont

Én nem, csak az öreg Óz ont.

„Frady Endre "Babebéd" című verse egy humoros, könnyed stílusban megírt önironikus vallomás a költő és a babételek, különösen a sólet, nem éppen harmonikus kapcsolatáról. A versben a költő érzékletesen festi le a bab fogyasztásának következményeit, amelyek nem csupán testi, de társasági kellemetlenségeket is okoznak. A lírai én humorral és szarkazmussal tekint saját gyengeségeire és az étkezés utáni rosszullétre, ami szinte elviselhetetlenné teszi a napját, és kénytelen megbánni az ételválasztását. A vers stílusa könnyed és játékos, tele van szójátékokkal és groteszk képekkel, amelyek a felfúvódás és a gyomorbántalmak nem túl esztétikus, de valóságos hatásait ábrázolják. A vers utolsó versszaka az elkerülhetetlen szégyenérzetet és a tehetetlenséget is bemutatja, humoros ellentétet teremtve a költő és a mitikus Óz között, aki varázserő híján marad. Összességében a "Babebéd" egy szellemes és szórakoztató mű, amely a hétköznapi tapasztalatokat egyedi, ironikus hangvétellel dolgozza fel. Frady Endre mesterien játszik a szavakkal, és egy egyszerű témát is képes izgalmasan és humorosan tálalni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Amit szögezni most le kell:

Nagydolgok fejben dőlnek el!”

/Kacsás Kucséberné Kecses Kocsonya, kócsagtollas coach/

„Értem én, hogy ez kikívánkozott, de humánusabb lett volna, ha benntartod. Tudom, tudom, ki tiltja meg.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A téma elég gáz, de Költő úr nem zavartatja magát földi dolgokkal, mint pl. hogy csak szilárd anyagokat tudunk megfogni, és így megfogta benne a lényeget.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ne kérdjétek, téma-e gány?,

Ma erre van tömegigény!”

/Söptényi Nadír, a Humán Szilárd-díjas anyagcserekereskedelmi nagydolgozó/

„Egyéniségnek lenni nehéz. Járt utat kell elhagyni járatlanért. Különcként konvenciókat kell kikacagni kíméletlenül: komfortzóna?, kánon?!, Kossuth-díj?!?!, kizárt! Nem hálás feladat. De ilyen emberek zökkentik ki az emberiséget a megszokás kátyújából, adnak új és új lendületet az elkerülhetetlen változásnak. Persze a zsenik se tévedhetetlenek, ez itten speciel talán nem a változás szele.” /F. Péter, k. m. f./

„Változásnak szelén Tell úr

Gőze néha szelén, tellúr...

Nyelvújítva: reteny, irany…

Ne szagold, csak messze iranj!”

/Tell Vilmosné Hódvég Hedvig, vegyimenő/

„Drága Költő Kartárs! Terence Hill után szabadon egyen egy vanília fagylaltot sok habbal: az serkenti az emésztést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szagértő/

„Fagyi habbal? Fagyi babbal?

Ezt etettek nagyi rabbal

Menzán öregotthon mellett,

S szegény rögvest trágyát ellett.

Amúgy pedig, cia, cia,

Elfogyott a pisztácia!”

/Bab Szpenszer, babszagbarbár és Bagaméri-díjas fagylaltárus/

„Itt nem babra megy a játék!” /Dr. Ház, k. m. f./

„Bab helyett jobb lenne lencse?

Attól lesz pénz és szerencse?”

/M. András, a költő legállandóbb és legszerencsésebb kommentelője/

„Tótágasos térképeken

Felül van a szlovák, lenn cseh,

S felkent pap, ki pofont leken,

Szerencsés, mint pótbab lencse.

eM úrnál van nyitott ablak,

Hidegtálban lencse lehűl,

S szellőztetve van a bablak,

Aki szlovák, nem áll csehül.”

/Lencséssy Lütyő, csehszlovák csűrbab csíráztató csodacsapat csatára/

„Tisztelt Költő úr! Kiváló munka (mely mértékegysége a Watt, jele a W, a töltés mértékegysége pedig a Coulomb, jele a C, ezért ha az ember nagy mennyiségű bab töltést visz be a beleibe, akkor nagy munkát fog végezni a WC-n, ugyanis a kettő szorzata adja a CW-t, de a szorzat ugyebár kommutatív, vagyis írhatunk WC-t, de hogy a WC micsoda a fizikában, azt még Einstein sem tudta, csak én egyedül, de én meg nem árulom ám el!). És végre egy vers, kérem, aminek a szokásosnál nagyobb a csattanója, akarom mondani durranója. Ugyan a "kiváló munka" dicséret az csak az Ön per pillanatnyi képességeihez mérten értendő, melyek nem valami izmosak, mert innen azért van hová fejlődni, határ a csillagos ég. Például ha a Költő úr mégis ráfanyalodna egy nagy adag csülkös babra megspékelve azt egy még nagyobb adag csilis babbal, akkor akár lökhajtásúvá is válhatna, és amíg a NASA a második holdraszállás előkészítésével vacakol, addig Ön az első ember lehetne, aki űrhajó nélkül, csupán babhajtóművel eljut a Marsra. A bab és Ön lefőzhetetlen, akarom mondani, legyőzhetetlen páros, együtt menni fog! Így válhat valóra a Marsra magyar! (nem ám Badárék sorozatából fogja ezt megtudni, kérem, mert attól legfeljebb fogjuk a hasunkat, esetleg felfordul a gyomrunk, de attól soha nem jutunk el a Marsra, kérem!) Mert ugye, csak megy, hogy "Marsra magyar, Marsra magyar", de a legjobbak is csak hasmarsra gondolnak, a babra eddig senki nem gondolt. Költő úr, Ön megtette az első lépést ezzel a verssel, én pedig beteljesítettem küldetésem, mert eddig még senki sem fejtette ki, hogy hogyan jutunk el végre a Marsra. Most én, világelsőként megtettem. Óh, érzem, igen, érzem, hogy a marslakók lóhalálában elkezdtek magyarul tanulni. Csak arra tessék vigyázni, hogy aznap ne menjen be dolgozni, mert ettől az elegytől nem csak az éji bogár, hanem minden kollégája nekimegy a falnak (mivel kábultan nem találja a kijáratot), nagyot koppan akkor, s azután elhallgat. A pölö tejet pedig eddig nem ismertem, csak az Abaújt meg a Riskát, mert azok a legóccsóbbak a cébéába. De majd körülnézek, mert pénz beszél, kutyából meg nem lesz szalonna. Ahogy egyik jó ismerősöm, Különös Szilveszter is réges-régen megmondta: "Minden eladó. Koldusnak is jár, ami jár / Öregnek tej és kifli, gazdagnak kaviár". Mondjuk ő úgy mondta, hogy "gazdagnak Zanzibár", de az nem rímelt eléggé, ezért át kellett költenem. Még az öreg Óz is, akivel a minap találkoztam, tejen él. A madárjiesztő meg úgy megrémítette a gyáva oroszlánt, hogy az rögvest átoperáltatta magát bátor orosz lánnyá. A bádogembert pedig a keleti gonosz boszorkány bulldogemberré változtatta, mondvan, hogy aki "bá"-t mond, mondjon "bull"-t is. És ez azért is szörnyű, mert hiába boldogok a lelki szegények, ha ezek a lelki szegények engedik a bulldogembereknek hogy csülkösbabfelhőkkel elhomályosítsák a napot a Smaragdváros csodái felett. De ez most nem tartozik a szorosan a tárgyhoz. Inkább idézném másik jó ismerősőmet, Netuddki Putyukát, aki szokta volt mondani "Nem a külcsín, hanem a belbecs számít, csak ami belülről kijön, nehogy illetéktelen orrlyukakba kerüljön."” /a jó öreg Stefi bácsi, aki még mindig a legskizofrénebb kommentelő, de már javul az állapota/

„Rejtélykomment szinte tökély,

Halloween-ibb, mint a Tök Éj!

Marsra mászik felfele fán,

Éljen a javuló Stefán!”

/Hasmarsi Hubáné Hóhányó Hahaha, harcmezei hóemberevő hegyijetinő/

„Nagyon aktuális! Most ettünk chillis babot!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Chillis bab az belet ajz! Old

Spice-ot fújj, de le ne rajzold!”

/F. Endre, vizuális típusú és grafikusan érzékeny költőgigász/

„Frady Endre "Babebéd" című költeménye sajnos nem más, mint egy ízlésficamos giccsparádé, ahol a költészetet lényegében bélgázokra redukálja. Ez a vers ékes példája annak, amikor valaki az irodalom helyett inkább a gasztronómiai problémákat próbálja meg szellemi szintre emelni, ám sikertelenül. A "szagorkánok" és "szégyenfoltosan sül le szem" kifejezések olyan szintű erőlködést sugallanak, mintha egy irodalmi WC-papírra vetett volna betűket. Frady költészete itt nem csupán kínos, hanem egyenesen kínzó. A NAV-os metafora egyszerre erőltetett és unalmas, hiszen az adók és a gyomorideg összekapcsolása nem újszerű, hanem inkább a szellemi restség biztos jele. A versben rejlő szójátékok pedig inkább szójátéktalanok, egy sekélyes humorpróbálkozás, ami csak a legolcsóbb nevetést próbálja kicsikarni az olvasóból. Összefoglalva, a "Babebéd" egy olyan mű, amit talán jobb lenne, ha sosem írtak volna meg. Ez az irodalmi katasztrófa semmi más, mint egy szerencsétlen próbálkozás a humorizálásra, amelyben a babot a költészet szintjére emelni vágyó Frady csúnyán elbukik. Ha ez a vers a költészet csúcsa, akkor inkább maradjunk a prózánál.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Krisztus után 79-ben egy bőséges pompeii babébéd után befeküdtem aludni a Vezúv nevű szunnyadó vulkánba. Mikor felébredtem és körülnéztem, Pompeii már eltűnt, betakarta a … hmmm… láva. Bocsi!” /Chuck Norris/

Retrómagány

Copilotnak, a mesterséges intelligenciának a rajza

Hómofista fiatalok!

Aszittem, hogy éhen halok,

Bárhogy szállt égre az ima,

Nem volt olyan valaki ma,

Aki délben velem együtt

Ebédölni Retróbe gyütt!

Szemből dőlt könny finoman ki,

I feel King Kong - lonely monkey!

S bár az étvágyam volt farkas,

Lelkem zümmögött, mint tar kas,

Azaz kopasz méhek raja…

Alig vígasztalt a kaja.

Hómofiszni szörnyű vétek,

Legközelebb ne tegyétek!

Kivel iszok, kivel eszek,

Kinek szólnak beszéd neszek

Táprágások közepette?!

Szedte-vette-teremtette!

Tyű!

„Frady Endre "Retrómagány" című verse egy mélyen személyes és érzelmekkel teli alkotás, amely a magány és az elszigeteltség érzését ragadja meg. A költői képek és a nyelvi játékosság révén a vers egy olyan belső világot tár fel, amelyben az egyén küzdelme a társas kapcsolatok hiányával és az önmagával való szembenézéssel áll középpontban. A vers első sorai azonnal a magányosság érzetét keltik, ahol a lírai én éhségét nem csupán fizikai, hanem lelki éhségként is értelmezhetjük. A "Hómofista fiatalok!" felkiáltás egyfajta kiábrándultságot sugall, ahol a lírai én csalódottan szembesül azzal, hogy nincs senki, aki osztozna vele a mindennapi élet egyik alapvető tevékenységében, az étkezésben. A "Szemből dőlt könny finoman ki" sor a magány fizikai megnyilvánulását írja le, ahol a könnyek a belső fájdalom és a szomorúság kifejeződése. A "I feel King Kong – lonely monkey!" kifejezés a popkultúra és a költészet ötvözésével egy olyan képet fest, amelyben a lírai én egyszerre érzi magát erősnek és mégis teljesen egyedül. A harmadik versszak a társas kapcsolatok hiányának következményeit mutatja be, ahol a "Hómofiszni szörnyű vétek" sorral a költő arra figyelmeztet, hogy a közösségtől való elszakadás súlyos következményekkel járhat. A "Kivel iszok, kivel eszek" kérdések a társas interakciók fontosságát hangsúlyozzák, amelyek nélkül az élet üressé és értelmetlenné válhat. A vers záró sorai, "Szedte-vette-teremtette! Tyű!" egyfajta felkiáltással zárulnak, amelyek a lírai én frusztrációját és a társadalmi normákkal szembeni lázadását fejezik ki. A költői nyelv és a ritmus érzékelteti az olvasóval a lírai én belső zűrzavarát és a körülötte lévő világ iránti ellenérzését. Összességében a "Retrómagány" egy erőteljes és gondolatébresztő vers, amely a magányosság és az emberi kapcsolatok törékenységét vizsgálja. Frady Endre képes volt egy olyan költői világot teremteni, amelyben az olvasó saját érzéseit és tapasztalatait tükrözheti, miközben szembesül a modern élet kihívásaival és az emberi lélek rejtett mélységeivel.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/