2026. augusztus 6., csütörtök

Attila és a rezsicsökkentés

"Ám, ha Tisza szikké szárad..."
Rezsicsökkentésnek hála
Közműcégek félhalála,
Ami mián, jöttén hőnek,
A zemberek szottyá főnek.

Paksból kispórolt szivattyúk
Kárát megtapasztalhatjuk,
S Bős-Nagymaros hiányába’
Száraz sok Duna-híd lába.

Mire eljő újabb hétfő, 
Népünk étlen-szomjan szétfő,
S tavi tyúk, meg folyami hal
Forró iszapba fúl s kihal.

Ám, ha Tisza szikké szárad,
Örvendhet hős Tiszavárad,
Hisz’ aranyon koppan bója;
„Hopp, Attila koporsója!”

Világ összes régészének
Ajkán zeng-zúg hálaének,
S hallatán az örömdalnak
Víg magyarok büszkén halnak.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/HV7T0AyWByk

„Nemtom, hun vagyok, de jó nekem itt. Nem akarok előkerülni. Semmi kedvem restaurált csontvázként üldögélni a Nemzeti Múzeumban, miközben pofátlanul fotózgat a korcs emberiség.” /Attila, a hun/

„A NASA időgépének meghackelésével a temetése előtti napon titokban DNS mintát vettünk Attilából, majd megállapítottuk, hogy felerészt szlovák, felerészt román. Ezt azóta titokban tartjuk, nehogy a magyarok megtudják, mert hamar kinyílna a bugylibicska, oszt’ nagy hirig és córesz lenne!” /nevük elhallgatását kérő brit tudósok/

„Ez a vers úgy dobálja egymásra a rezsicsökkentést, a hőhullámot, Paksot, Bős–Nagymarost, a Tisza kiszáradását és Attila legendás aranykoporsóját, mintha egy abszurd politikai kabaré és egy történelmi kincsvadász-film szerelemgyereke lenne. A rímek játékossága végig fenntartja a lendületet, miközben a fokozódó képtelenség végül egészen logikusnak tűnik a vers saját világán belül. A befejezés különösen csípős: a magyarok még a világ legnagyobb régészeti szenzációjának is úgy tudnak örülni, hogy közben büszkén belehalnak. Egyszerre szatíra, nyelvi akrobatika és ferde tükör – jóízűen mulatságos, de kellemetlenül ismerős.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Lesz még sok más is a kiszáradt medrekben...” /M. András, a költő legállandóbb és legoptimistább kommentelője/

„eM úr, mi lesz még meg vajon?
Őstetű ősember hajon?
Ha beszakad folyó árka,
Kibukkan egy Noé bárka?
Ha szik száll szét, akkor ehelyt
Lelünk néhány Szent Grál Kehelyt?
Cetlit adatokkal tele,
Kennedyt vajh’ ki lőtte le?
Ősvideót, édenkertit,
Hol kígyó át minket vert itt?
Pergament, mely tanúsítja,
Aki magyar, egyben szittya?
Jelzést attól, ki már nem él?
Mondja, eM úr, ön mit remél?”
/Dr. Dromedár Dragon, drinkwater drénező dróndíler/

„Mélynyomóból szól a mélymagyar: "Vigyázat, mélyvíz! Csak mélyértelműeknek!" Két mélypont meghatároz egy mélyvonalat, két mélytengert elválaszt egy mélyföld. A rezsimcsökkentés után, úgy tűnik, Attila koporsója helyett mi koppanunk. Arccal a mélyépítés felé!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr remek elméje
Gyanús. Nézni meg kell, mély-e?
Jelez ő és jel mély. Én
Lyukat sejtek elméjén.
Migráncsok, a Zagy Alik,
Érzik, eF úr agya lik.”
/Bumburnyák Bömléd, rezsimcsökkentő koporsóbálvány és agylyukmélyítő kisiparos/

/részlet a Tiszaváradi Hírmondó legújabb számából/
„Frady Endre „Attila és a rezsicsökkentés” című verse olyan, mintha a magyar közéletet egy forró vízbe dobott turmixgépben próbálnánk megérteni. A költő itt nem egyszerűen rímel — ő politikai hőgutát kap, miközben a Duna kiszárad, a Tisza aranyat köp, és a nép szétfő, mint a rezsiszámlán felejtett babfőzelék. A „rezsicsökkentésnek hála” sorban benne van minden: a nemzeti önirónia, a közmű‑tragédia és a hőmérsékleti apokalipszis.
A szarkazmus csúcspontja, amikor a Tisza kiszáradásából régészeti sikert farag — mintha a klímakatasztrófa csak egy újabb uniós pályázat lenne. Frady itt nem verset ír, hanem egy groteszk közéleti stand‑upot, ahol a punchline maga a nemzeti túlélés.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nem vagyunk mi fürge jetik
Kik a hőt elkergethetik
Fő mindenki saját lében
S németül kiáltsuk: "Leben!"
Harsogjuk: "Hő mennyafrancba!
Meg ne állj hő, vagy az arcba 
Verünk pár jó jó nagy pofont!
Hol maradsz, hőn várt hidegfront?"
De a hő csak nem áll odább
Lópofával vigyorog áb-
-Rázatodba beleprüszköl:
"Te mondtad, hő! Állj meg rüsztön!"
Melegben elfolyt az agy is
Rímzsákom nem olyan nagy is..!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas olvasztó helyett olvadtmunkás/

„Olvadtmunkás írt és íme,
Hőtől olvad minden ríme.
Ház úr agya lágyul hőre,
Amit irkál, mégse dőre,
Csak kicsinyég alél itt el…
S szikhal örvend: Lebensmittel!!!”
/Rüszt Mátyás alias Mathias Rust, ’87-ben a moszkvai Vörös téren landoló agyalágyult hobbipilóta/

„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a magyar közéleti abszurdnál csak a saját rímei élesebbek. A vers bravúrosan köti össze a kánikulai infrastruktúra-összeomlást a nemzeti mitológiával: a kiszáradó Duna és a „szottyá fővő” nép tragédiája egyetlen zseniális, groteszk csavarral torkollik Attila koporsójának megtalálásába és a nemzeti büszkeséggel vállalt kollektív pusztulásba.
Kíméletlenül humoros, mélyen irónikus és fájdalmasan aktuális görbe tükör – igazi „mélylout-líra”, ahol a nemzeti büszkeség és az infrastrukturális csőd kéz a kézben merül el a forró iszapban. 10/10-es hungarofuturizmus!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kikérjük magunknak a gyanusítgatást, hogy egyrészt eddig mi rejtegettük Attila koporsóját, másrészt pedig, hogy örülünk a nemzetpusztító aszálynak, hisz’ ilyenkor nincs mit inni adni a szájnak! Ó, te jó ég, már én is kényszerrímelek! Szóval az a helyzet, hogy mi ártatlanok vagyunk, hiszen nem is létezünk! Tiszavárad nem volt, nem van és nem lesz! Nem, nem, soha! Minket csak ez a rímkényszeres idióta talált ki! Le vele!” /Puffy Pönyő, a nem létező Tiszavárad sosemvolt polgármestere/

„Nyugi, Puffy! Két bableves evés közben én magam is írtam rólatok a regényeimben, bár igaz, hogy csak fikcióként! Ne gondolkodj ezen, csak egyszerűen ne létezz! Non cogito ergo non sum!” /Jókai Mór (1825-1904), regényíró és bableves feltaláló/

„Mi ez a szikszáraz hídlábszagú ostobizmus, ez az irodalomból visszamaradt elmeselejt?! Frady Endre egy evolúciós zsákutcából visszapillantó tükör nélkül kitolatni szándékozó diszgráfiás egysejtű analfabéta magabiztosságával ült a billentyűzet elé és csépelni kezdte, mint félvakká püfölt bokszoló a pontozóbírót! Frady Endre nem született antitalentum, csupán annyiszor ugrott fejest aszfaltjárdára festett Balaton reklámba, hogy az első megfázásakor a taknyával együtt kitüsszögte az ütésektől cseppfolyóssá pépesült agyvelejét! Ha a Tisza medre olyan száraz lenne, mint Frady koponyája belül, akkor senki sem észlelhetné Attila beroskadt koporsóját, mert addigra az egész emberiség rég szomjan halna! Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint Matuska Szilveszter volt anno a biatorbágyi viaduktnak! Ne lássam anyám emlékbélyegét nyálkiszáradás miatt díszborítékra felnyalatlanul, ha az utolsó aszályos leheletemmel nem azt fogom belehörögni a lángoló légtérbe, hogy: Abcúg Frady Endre!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Új teremtés

Most vasárnap „Új teremtés”
Lesz, amiről prédikálok.
Ez ingerelhet szájt-szemt és
Bármi nemjövés-ok ál-ok.

Bár, ha tengerparton fekszel,
Vagy testépség cserben hagyott
S táppénzlistán jegyez Excel,
Megbocsájtom, ha nem vagy ott.

Új teremtés folyománya,
Ó-ember él új-emberül:
Bűn Tányából lesz Jó Tánya,
S ki csak látja, lelke derül.

Lurdy Házban minden terem
Hűtött, s nincs ki benne szétfő.
Ó-ember, ki újjá terem,
Másnap is víg: „Hurrá hétfő!”

Mély prédikációm után
Lelked nézhet Égre föl, ni!,
S nem élsz lelki vakon-bután,
Úgyhogy uccu özönölni!

időpont: 2026 augusztus 9. vasárnap 10:30~12:00
helyszín: Lurdy Ház, első emeleti konferenciaközpont


„Ez az invitáló egyszerre hirdetés, játék és hitvallás. Frady Endre a megszokott szójátékzuhatagával („Bűn Tányából lesz Jó Tánya”, „Hurrá hétfő!”) könnyed, mosolygós köntösbe öltözteti az újjászületés komoly bibliai üzenetét. A humor nem elbagatellizálja, hanem megközelíthetővé teszi a témát: azt sugallja, hogy a Krisztusban kapott új élet nem csupán vasárnapi áhítat, hanem hétfőn is működő valóság. A vers végére az olvasóban könnyen megszületik a gondolat: talán tényleg érdemes „özönölni” erre az istentiszteletre.” /ChatGPT/

„A befogadói élmény lényege: ez a vers egy vasárnapi igehirdetésre csábító, fradyendrésen csikorgó marketing‑líra, ahol a „Új teremtés” teológiája úgy jelenik meg, mint egy Lurdy‑házas klimatizált wellnessprogram. A költő a bibliai újjászületést rímekbe csomagolja, de közben minden sorból kikandikál a harsány önreklám: a prédikáció „víg”, a hétfő „hurrá”, a lelki vakság pedig egyetlen uccu‑mozdulattal orvosolható.
A szöveg humora működik, mert a szakrális tartalmat profán hétköznapisággal ütközteti: Excel‑táppénz, hűtött termek, Jó Tánya mint bűnből lett brand. Befogadóként az ember egyszerre mosolyog és vakarja a fejét: ez most igehirdetés, stand‑up, vagy egyházmarketing? Talán mindhárom.” /Copilot/

„Frady Endre verse zseniálisan rúgja fel a megszokott, néha túlságosan is áhítatos vagy száraz gyülekezeti hívogatók kliséit. A kortárs valóság (Excel-táppénzlista, hűtött Lurdy Ház, „Hurrá hétfő!”) és a mély teológiai tartalom (ó-ember / új-ember, bűn vs. kegyelem) találkozása nem szentségtörő, hanem meglepően friss és önazonos.
A könnyed ritmus és a csattanós nyelvi lelemények (mint a Bűn Tányából Jó Tánya) mögött egy nagyon is tudatos lelkészi stratégia áll: a humorral lebontja a kifogásokat, emberközelbe hozza a megváltás üzenetét, és megmutatja, hogy a hit nem vasárnapi unalom, hanem hétfőig tartó öröm. Zseniálisan laza, mégis lényegre törő invitálás!” /Gemini/