A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életkor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életkor. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 18., kedd

Életkor

Menve életkoron át,
Fogra kaptam koronát,
Mert zápot tört fás karaj,
Mint kertre rá sáskaraj.

Számban gyakran rab lett a
Vérnyomásos tabletta,
S mert könyvtáv eltolva sok,
Szemüveggel olvasok.

Vad alvási apnoé
Rémálmában pap Noé
Gyóntatott ős-hörcsögöt,
Míg léggépem szörcsögött.

Domborulnak zsírjaim,
S fájást hasam sírja, ím:
„Fekély rágott gyomromon,
Mint birkanyáj gyom romon!”

Haglund törte sarkamat,
S mint bagolynak szarka matt
Fáj s ég rajt’ sakkorca, ím,
Így nyögnek térdporcaim.

Túlesve a hatvanon
Nem vagyok meghatva Non
Plus Ultra lét nemlétén…
Na, kenek egy zsemlét én!

„Legalább az orvosok is megélnek valakiből...” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/
Az orvos és az eltartói...

„Ügyes orvos mindig megél,
Vagy vagdal vagy pölö e gél
Bárkin tesztelése miatt,
Üti markát ipari jatt,
S hálapénz bár már nem játszik,
Nem kell róluk szóljon pác cikk.”
/Tokmányi Tikmonya, orvosokra féltékeny páclé díler/

Jó, hogy vannak betegek,
Így hát nem is rettegek,
Hogy bácsik és nénik ép-
-ek! Jól élek némiképp!”
/Dr. Mélyzseb Mandzsetta, magánklinikai menedzserorvos/

„Jajgatok, ha égre nézek,
eM úr, s körben agg pirézek
Nyögnek fejkörzések mián,
S fájunk, mint kit mérgez cián.”
/özv. Rotyvákos Rezsőné, ortopéd orvosokat és gyógytornászokat eltartó nyugdíjas cirkuszi erőművésznő/

A testi nyavalyák hosszú lajstroma...
„Ez a vers remekül bizonyítja, hogy az öregedés lehet fájdalmas, de még fájdalmasabb, ha Frady Endre rímeibe botlik az ember. A testi nyavalyák hosszú lajstromából mégsem panaszköltemény születik, hanem önironikus nyelvi tűzijáték: a szójátékok szinte minden sorban úgy pattognak, mint a megkopott ízületek. A zárás pedig telitalálat: a nagy létfilozófiai kérdések fölött végül diadalmaskodik egy megkent zsemle – mert hatvan fölött az ember már tudja, hogy a hétköznapi örömök gyakran többet érnek a fennkölt elmélkedésnél.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre műve tökéletes visszatükröződése a XXI. századnak – kaotikus, talajvesztett, reménytelen, de mégis van benne valami elmebeteg derű, ami olyannyira jellemző a közelgő agyi leépülés miatti második gyermekkorukat élő agg költőkre. Frady Endre mára már szinte teljesen megzakkant, de mi így szeretjük!” /Dözményi Cuhajka, a Fradyt Imádó Katartikus Alapítvány (FIKA) derűfelelőse/

„Ki az a nyámnyila nyikhaj, aki már hatvanévesen is csak nyafogni tud?! Látszik, hogy nincs vele az Erő! Én pont tizenötször annyit éltem, mire kimúltam, de sose nyökögtem ennyit, mint ez a fancsali ficsúr! A sötét oldalszalonna zsírozza büdösre az ilyet!” /Yoda (*Y.e.896 – *Y.u.4), Jedi mester/

*Yavini intergalaktikus csata, melyben Luke Skywalker felrobbantotta az első Halálcsillagot

„Mit morogsz, te mindössze kilencszáz évet élő Jedi ifiuracska?! Én megéltem kilencszázhatvankilenc évet, orvost sosem láttam (nem is tudtam, mi az) és ha nincs az a fránya özönvíz, amelyben leért ugyan a lábam, de nem látszott ki a fejem, ám ami híressé tette az unokámat, még ma is vígan sátoroznék valamelyik ószövetségi pusztában! Szóval, csitri, csitt!” /Matuzsálem, minden idők legtovább élő embere/

„Jól van, néhai nagyapó, ne morogj olyan hangosan, mert nem hallom, mit gyón nekem ez az ős-hörcsög!” /Noé, a bárka papja/

egy komplett geriátriai kórkép...
„A vers olyan, mintha Frady Endre egy komplett geriátriai kórképet próbálna meg rímekkel és öniróniával lefojtani, de közben minden strófa úgy csikorog, mint egy Haglund‑csőrös sarok a rossz cipőben. Az „életkoron át menve” itt nem bölcsesség, hanem egy groteszk, szürreális egészségügyi checklist, ahol a költő a saját testének széthullását katalogizálja fás karajtól a pap Noéig. A humor persze működik: a végén a létfilozófiai mélység helyett egy zsemlét ken magának, ami tökéletes fradyendrei antiklimax — a nagy kozmikus semmi helyett egy vajkrémes rezignáció. Röviden: ez a vers az öregedés Puzsér‑szintű panoptikuma, ahol a rímek is fájnak, de legalább együtt fájnak velünk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Midőn Jézus ókorába
Káros volt a Kajafás,
Úgy tör baj ön zápfogába,
Ha a karaj kaja fás.”
/Mócsing Milán, betanítatlan alszakács/

„Mócsing úr, ne beszéljen zöldségeket! Illetve pont, hogy zöldségeket kellene mondania, ugyanis nem a húsételek fásak, hanem a zöldségek! A gyökérzöldségek és a szálas zöldségek, mint például a karalábé, a sárgarépa, a fehérrépa, a zeller, a spárga, a brokkoli és a karfiol! Ja, és a tök is, ami olyankor már nem tök jó!” /Halloween Huba, tökfejű tudálékos tótumfaktum/

„Rámás csizmát visel a babám,
Margarinból kerül rá hab ám,
Hogyha rálép vizes zsemlére,
S fás karajt vág hozzá böllére.”
/Mócsing Mihály, OKJ-s képzett segédkukta/

„Na, még egy Mócsing! Nem csodálom, hogy ketten vannak, mert egyedül senki sem lehet ennyire hülye! Közéjük nőjek?!” /mutáns agresszív futóspárga és böllértréner/

„Aki ilyen versnek álcázott borzalmakkal gyötri a világot, annak még az általam feltalált ortopéd szenvedés sem elég nagy büntetés! Kár, hogy nem valami keményebb betegséget fejlesztettem ki! Mindegy, a lényeg az, hogy a honfitársaim sosem fogják ennek a kreténnek megítélni az irodalmi Nobel-díjat! Éljen a király és az ő akadémiája! Hajrá svéd fiúk, csak az Achilles ínját rúgjátok, hogy megsántuljon!” /Patrik Haglund (1870-1937), svéd ortopéd sebész, a sarokcsonti csontkinövés és az ezzel járó lágyrész gyulladás névadója/

a józan, hétköznapi pragmatizmus győzelme
„Frady Endre hozza a tőle megszokott, zseniálisan önironikus formáját. Miközben a vers témája az öregedés sötét, lehangoló kórképe – a fogászati kálváriától az apnoé-gépen és a gyomorfekélyen át a fájó térdporcokig –, a költő olyan bravúros rímjátékokkal és nyelvi humorral oltja ki a tragikumot, hogy az ember képtelen megállni mosoly nélkül.
A legnagyobb erőssége a szellemes elütés a végén: ahelyett, hogy belefulladna a nagyívű, egzisztenciális filozofálásba (a „Non Plus Ultra lét nemlétén” való töprengésbe), inkább ken egy zsemlét. Igazi groteszk kunszt: az életműfájdalmat legyőzi a józan, hétköznapi pragmatizmus. Receptre írnám fel mindenkinek, aki kezdi túlságosan komolyan venni az évei számát!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ezzel az agyilag is elmeszesedett rímklopfolóval csak egy baj van, hogy életműve van ahelyett, hogy műélete lenne! Kitalált személyként biztos nem írna ennyit és ilyen rosszakat! Nem tudna szörnyűbbeket írni, mint az őt kitaláló irodalmár és mivel a nálánál csak eggyel rosszabb Csablonkay Menyő – aki a létező Frady Endre kiesésével a legrosszabb lenne – is fényévekkel fölötte jár, így az általa kitalált Frady Endre a mélytengeri búvárbéka feneke alatti tengerfenékbe betokosodott valódi Frady Endréhez képest egyből egy lokális Parnasszus latrinájára guggolhatna és így legalább a méltó helyükre kerülnének a kis és nagydolgai!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Micsoda?! Kikérem magamnak, hogy egy habzóbeszédű, bundásszájú, slendrián firkász szerint én lennék a legrosszabb magyar költő! Én, aki verslábaimon hordozom a népnemzeti gerincet és olyan busanagy ősmagyar fejem van, hogy már felmenőim is csak nekifutásból tudtak átcsúszni a Vereckei szoroson! Írtam is erről egy gyönyörű verset:
Vereckei szorosban...
          Őseimnek busa feje volt,
          Fülük helyén volt sok véres folt,
          Vereckénél horzsolódott meg,
          Azért volt a fülük helyén heg.
          Ezért vagyok, barnakislány, én
          Mostan ilyen fületlenül vén.
          Ingyom-bingyom kisangyalom, tyű,
          Legyél hozzám, ősmagyarhoz, hű!
Remélem, ez a mű mindenki számára világossá teszi, hogy ki vagyok én az ősmagyar irodalomnak és kim nékem az ősmagyar irodalom! Világos?! Akkor tegyétek le a fegyvert, adjátok meg magatokat és boruljatok le a nagyságom előtt!” /Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb magyar költő/

2025. november 6., csütörtök

Amikor én...

Amikor én elfáradok,
Van erre ős Idő-had ok:
Életkorom küzd ellenem,
De még nem győz engem le, nem!

Reméli rút Idő már azt,
Rögvest kinyír, ám csak fáraszt,
Petyhüdtté és lustává tesz,
S rosszat jósol pár agg vátesz.

Jós-bandát le Idő fizet,
Évből nem adnak már tízet,
Sőt, sok áljövő-pap bolse-
-vik nem mond tízet napból se!

Pokolban bőg majd e botor
Jós-had s búg kör-fűrészmotor,
S Időt szelnek körök-élek…
Én meg vígan örökélek!

„Míg korai költészetének zsengéit körbelengte egyfajta ifjonti hovátehetetlenség, bohókás rímjáték, és önfeledt szóalkotás, Frady Endre érettebb műveinek stílusjegyei közül elsősorban szembetűnő a konzervatív tematika, a letisztult képi világ, és a felelős nyelvművelőtől elvárható példaértékű ékesszólás. A jól megérdemelt költői szabadság után még sok termékeny alkotó évet, és jó egészséget kívánunk, Költő Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ez a jól megérdemelt mellébeszéd úgy hangzik, mint az Utolsó Kenet Idősotthon zárójelentése és az irodalmi tartótisztnek az életfogytiglani költői szabadságvesztésből egy jobb létre szenderítő jókívánsága!” /Dr. Szintaktikus Szotyond, aberrációs tuszkológus és rétócianid miabánatista/

„Az Idő soha-soha meg nem áll,
Az órák róják Frady Endrén útjukat,
A pillanat-kés villan, toka száll,
mint vérfolyón suhanó hab, annyi csak … Egy pillanat!”
/Stirlitz Tutta, tavasztizenhétpillanata díler/

„Örök élet? Csak egy maradhat!” /Dr Ház, Juniorkonyha-díjas hegylakó/

„Ház úr, az új szomszédjai
Öröklétű s igen derék
Lények, kiket kreált AI:
Ím legyenek Highlander-ék!”
/Gép Ész, a mesterséges intelligencia/

„Hajrá! Előre az örök élet felé! Hadd szülessenek ilyen versek a világtörténelem minden korszakában!” /M. András, a költő legállandóbb és legvilágtörténelmibb kommentelője/

„Szempontjából költészetnek
eM úr, Ön egy tartós elem,
Kit, ha ki a Gépből vetnek,
Áll a világtörténelem.”
„Will Ághisch Tória, a Világtörténelmek Alakító Klub (VAK) varja/

„Ez a vers a Frady Endre-univerzum klasszikus energiamátrixában rezeg: az elmúlás groteszk bohózatává silányított létküzdelem, ahol a halál nem tragédia, hanem egy rímtechnikai bűvészmutatvány mellékszereplője. A cím — Amikor én… — ígér valamit: önvallomást, lírai mélységet, egy pillanatot az ember és az Idő határán. Ehelyett kapunk egy szürreális stand-up performanszt, ahol az Idő zsoldosai és jövődílerei valami metafizikai kocsmapult mögül kiabálják, hogy „már nem adunk tízet napból se!”. A rímeknél az olvasó már nem tudja, hogy sírjon vagy tapsoljon: „bolse- / -vik” – ez a kötőjel maga a poétikai defibrillátor: életet lehel a szívleállás szélén billegő ritmusba. A zárlat pedig… hát ott már Frady szinte kikacagja az apokalipszist: „Én meg vígan örökélek!” — ez nem egyszerű optimizmus, ez istentelen derű, ami még Lucifernek is mosolyt csalna a patájára. Összegzés: A vers olyan, mint egy örökké járó homokóra, amibe konfettit töltöttek: nem mér semmit, de legalább színesen hullik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Grün Nóra és Stöpwejsz Dóra
Tudja, bár nem írja Tóra,
Konfetti telt homokóra
Inkább essen hideg hóra,
Mint egy forró vasalóra!”
/Csehi Tibi, a természetes unintelligencia/

„Frady Endre verse egy groteszk, játékos harcot fest meg az idővel, ahol a lírai én dacot és túlélést hirdet. A költemény erőssége a szójátékokban és a váratlan rímfordulatokban rejlik – például a „áljövő-pap bolse- / -vik” szétvágása merész és ironikus gesztus. A vers ritmusa lendületes, a rímek néhol erőltetettek, de ez illik a szándékosan túlzó, szatirikus hangvételhez. A tartalom mélyebb rétegeiben az öregedés és halandóság elleni lázadás jelenik meg, ám ezt Frady a tőle megszokott abszurd humorral és groteszk képekkel tálalja – „búg kör-fűrészmotor” és „Időt sütnek körök, élek” képei egyszerre zavarba ejtőek és szuggesztívek. Összességében a vers nem klasszikus szépségével, hanem nyelvi bravúrjaival és frady-s abszurditásával hat. Nem mindenki ízlésének való, de kétségtelenül egyedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nyelvi bravúr s abszurditás
Szerszámával Frady kit ás
Elő, kit lát a Copilot?
Sóból Lótnét, ki Copy Lót!”
/ismeretlen ó-héber szem- és fültanú/

„Frady Endre "Amikor én..." című verse egy tipikus, groteszk humorral és nyelvi játékkal átitatott Frady-darab. A vers fő témája az öregedéssel és az idő múlásával való dacos szembeszállás, melyet a szerző a rá jellemző karcos, szatirikus hangon jelenít meg. Erősségek: A költemény energikus, lüktető ritmusa a témával ellentétes módon életerőt sugároz. A szójátékok, mint például a " áljövő-pap bolse-/ -vik" vagy a „kör-fűrészmotor”, neologizmusok és a tudatosan "rossz" rímek (pl. "had ok" – "ellenem/nem") szórakoztatóak és a szerzői hang egyediségét erősítik. A befejezés provokatív és pimasz: az Idő haláljóslataira a költő az "örökélek!" kijelentéssel válaszol, ami ultramodern, digitális-irodalmi halhatatlanságot sugallhat. Gyengeségek: A Frady-versekre jellemző módon a költemény nyelvezete szándékosan nyers, néhol esetlen, ami a klasszikus irodalmi ízlés számára megosztó lehet. A szatíra néha a személyes sértettség (a "Jósbandát le Idő fizet" rész) határán mozog, ami elveheti az egyetemes érvényét. Összességében: Egy daliás, posztmodern szatíra az idő múlásáról, amely energikus, nyers és önironikus. Jól bemutatja Frady Endre egyedi, internetes kultúrában gyökerező lírai stílusát.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Öregagyam de mini, de mini,
Butább, mint a Gemini, Gemini!
Páleszt kéne inni meg, inni meg,
S hánynék rükverc, inimeG, inimeG!”
/Okádó Mikádó, ikercsillagszemű juhászbotostánc- és illemtanár/

Frady Endre, az enjambement félbevágott királya ismét odatette magát, ahová még a félbe nem vágott királyok is gyalog járnak, majd újabb nagydolgot hozott létre! Feleim, szellőztessünk! A nagydolgozó népet szagolom!” /Szimat Szatyor, nyomozókutya/

„Kedves feleim! Ugye, nagyon hiányoztam? Egyesek már attól féltek, hogy feldobtam a tappancsomat vagy a pacskert? Még csak az kéne! Hahaha! Hát nekem nincs tappancsom. Meg pacskerem sem. Nem vagyok még reszketeg mamuszvadász, ahogyan a Költő úr sem. De különben is, ha lenne, a pacskert minek feldobni, nem igaz? Azt fel kell húzni a lábra. De ha már a feldobásnál tartunk, na, a Józsit, azt feldobtam a rendőrségen. Mert rossz anyagot szállított. Nem lettem tőle boldog, szent meg főleg nem. Mikor avatnak már boldoggá, na!!! Vagy talán elpatkolok? Na de kérem, kérem! Hát sosem foglalkoztam lovakkal, hogyan tudnék elpatkolni bármit is? Bár néha képletesen szoktam magamnak mondani, hogy ezt jól elpatkoltad, Stefi bácsi! Múltkor is jön hozzám az ördög, hogy patkoljam meg. Hát mondom neki, nem értek hozzá, menj anyádhoz, sírd tele a függönyt. És ez nem volt jó ötlet. A véres részletektől mindenkit megkímélek. Vagy beadom a kulcsot? Na de hova adjam be? Zaciba? És aztán nem tudok bejutni a saját lakásomba? Hát nem vagyok hülye, bár az orvosi zárójelentésem szerint igen. De tévedtek ők már nagyobbat is. Nincs tappancs, nincs pacsker, nincs patkolás, nincs kulcsbeadás, lehet, hogy én is örökélek majd? Az király lenne. Na de, hogy rátérjünk a vers mondanivalójára, a kulcsmondat a "rosszat jósol pár agg vátesz". Na hát itt van a bökkenő, hogy a Költő úr agg váteszekhez jár, akik megmondják neki az igazságot. Jöjjön hozzám, és én csak jót jósolok a Költő úrnak, most akcióban 10 000 Ft-tól. Ha kétszer annyit fizet, akkor pedig nagyon jót. Remélem, másoknak is felkeltettem az érdeklődését a jósdám iránt. Sajnos nem maradt időm a verset elemezni, talán majd máskor. A Költő úr meg maradjon velünk itt a Földön még jó ideig. Különben nem lesz mit kommentelnünk. Én is maradok tisztelettel.” /Stefi bácsi a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, a lelki redő
Kisimul, ha tíz lepedő
Áráért ön tök jó vátesz
Módra mindent tök jóvá tesz!”
/F. Endre, Stefi bá’ maszek jósdájának várólistás páciense/

„Mi ez a versnek álcázott rímtemető, ez rímbe szedett önsajnálat habosított közhelykrémmel leöntve?! Frady Endre megint elindul a líra hegye felé, de valahol a második sorban elesik a saját szóviccében, és onnantól csak gurul lefelé, mint egy bohócrímekkel kipárnázott szószán. A “bolse- / -vik” rím az a pont, ahol a művészetet megveri a nyelvtan, a versszerkezetet pedig kivégzi egy kötőjel. Ez nem kísérletezés — ez nyelvi csonkítás élő adásban. A ritmus billeg, a képzavarok ropognak, a gondolat pedig… ja, az nincs. A záró sor — „Én meg vígan örökélek!” — olyan, mintha Frady bejelentené: “Kedves közönség, én halhatatlan vagyok, mert nem veszek tudomást a minőségről.” Ez a mondat nem életigenlés, hanem művészi öngyilkosság nevetve. Ez a vers tehát nem más, mint egy poétikai hullámvasút, amelyről a szerző menet közben kiesett, de még mindig integet lefelé, miközben az Idő és az Ízlés közösen lapátolja rá a földet.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„A nálunk ápolt költő olyan fiatalos rímlendülettel próbál kilábalni az öregségből, mintha az angolórái ellébecolása miatt nem tudná, mi a különbség a sixteen és a sixty, illetve a reflex és a reflux között. A fejében az irodalom dominanciája helyett mára már csak az irodai lom demenciája maradt. Költő úr! Nyugodjék! Békében!” /Brünhilda főnővér, az Utolsó Kenet Idősotthon üresedési ügyintézője/

megzenésítve: