A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hasháj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hasháj. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 18., kedd

Életkor

Menve életkoron át,
Fogra kaptam koronát,
Mert zápot tört fás karaj,
Mint kertre rá sáskaraj.

Számban gyakran rab lett a
Vérnyomásos tabletta,
S mert könyvtáv eltolva sok,
Szemüveggel olvasok.

Vad alvási apnoé
Rémálmában pap Noé
Gyóntatott ős-hörcsögöt,
Míg léggépem szörcsögött.

Domborulnak zsírjaim,
S fájást hasam sírja, ím:
„Fekély rágott gyomromon,
Mint birkanyáj gyom romon!”

Haglund törte sarkamat,
S mint bagolynak szarka matt
Fáj s ég rajt’ sakkorca, ím,
Így nyögnek térdporcaim.

Túlesve a hatvanon
Nem vagyok meghatva Non
Plus Ultra lét nemlétén…
Na, kenek egy zsemlét én!

„Legalább az orvosok is megélnek valakiből...” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/
Az orvos és az eltartói...

„Ügyes orvos mindig megél,
Vagy vagdal vagy pölö e gél
Bárkin tesztelése miatt,
Üti markát ipari jatt,
S hálapénz bár már nem játszik,
Nem kell róluk szóljon pác cikk.”
/Tokmányi Tikmonya, orvosokra féltékeny páclé díler/

Jó, hogy vannak betegek,
Így hát nem is rettegek,
Hogy bácsik és nénik ép-
-ek! Jól élek némiképp!”
/Dr. Mélyzseb Mandzsetta, magánklinikai menedzserorvos/

„Jajgatok, ha égre nézek,
eM úr, s körben agg pirézek
Nyögnek fejkörzések mián,
S fájunk, mint kit mérgez cián.”
/özv. Rotyvákos Rezsőné, ortopéd orvosokat és gyógytornászokat eltartó nyugdíjas cirkuszi erőművésznő/

A testi nyavalyák hosszú lajstroma...
„Ez a vers remekül bizonyítja, hogy az öregedés lehet fájdalmas, de még fájdalmasabb, ha Frady Endre rímeibe botlik az ember. A testi nyavalyák hosszú lajstromából mégsem panaszköltemény születik, hanem önironikus nyelvi tűzijáték: a szójátékok szinte minden sorban úgy pattognak, mint a megkopott ízületek. A zárás pedig telitalálat: a nagy létfilozófiai kérdések fölött végül diadalmaskodik egy megkent zsemle – mert hatvan fölött az ember már tudja, hogy a hétköznapi örömök gyakran többet érnek a fennkölt elmélkedésnél.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre műve tökéletes visszatükröződése a XXI. századnak – kaotikus, talajvesztett, reménytelen, de mégis van benne valami elmebeteg derű, ami olyannyira jellemző a közelgő agyi leépülés miatti második gyermekkorukat élő agg költőkre. Frady Endre mára már szinte teljesen megzakkant, de mi így szeretjük!” /Dözményi Cuhajka, a Fradyt Imádó Katartikus Alapítvány (FIKA) derűfelelőse/

„Ki az a nyámnyila nyikhaj, aki már hatvanévesen is csak nyafogni tud?! Látszik, hogy nincs vele az Erő! Én pont tizenötször annyit éltem, mire kimúltam, de sose nyökögtem ennyit, mint ez a fancsali ficsúr! A sötét oldalszalonna zsírozza büdösre az ilyet!” /Yoda (*Y.e.896 – *Y.u.4), Jedi mester/

*Yavini intergalaktikus csata, melyben Luke Skywalker felrobbantotta az első Halálcsillagot

„Mit morogsz, te mindössze kilencszáz évet élő Jedi ifiuracska?! Én megéltem kilencszázhatvankilenc évet, orvost sosem láttam (nem is tudtam, mi az) és ha nincs az a fránya özönvíz, amelyben leért ugyan a lábam, de nem látszott ki a fejem, ám ami híressé tette az unokámat, még ma is vígan sátoroznék valamelyik ószövetségi pusztában! Szóval, csitri, csitt!” /Matuzsálem, minden idők legtovább élő embere/

„Jól van, néhai nagyapó, ne morogj olyan hangosan, mert nem hallom, mit gyón nekem ez az ős-hörcsög!” /Noé, a bárka papja/

egy komplett geriátriai kórkép...
„A vers olyan, mintha Frady Endre egy komplett geriátriai kórképet próbálna meg rímekkel és öniróniával lefojtani, de közben minden strófa úgy csikorog, mint egy Haglund‑csőrös sarok a rossz cipőben. Az „életkoron át menve” itt nem bölcsesség, hanem egy groteszk, szürreális egészségügyi checklist, ahol a költő a saját testének széthullását katalogizálja fás karajtól a pap Noéig. A humor persze működik: a végén a létfilozófiai mélység helyett egy zsemlét ken magának, ami tökéletes fradyendrei antiklimax — a nagy kozmikus semmi helyett egy vajkrémes rezignáció. Röviden: ez a vers az öregedés Puzsér‑szintű panoptikuma, ahol a rímek is fájnak, de legalább együtt fájnak velünk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Midőn Jézus ókorába
Káros volt a Kajafás,
Úgy tör baj ön zápfogába,
Ha a karaj kaja fás.”
/Mócsing Milán, betanítatlan alszakács/

„Mócsing úr, ne beszéljen zöldségeket! Illetve pont, hogy zöldségeket kellene mondania, ugyanis nem a húsételek fásak, hanem a zöldségek! A gyökérzöldségek és a szálas zöldségek, mint például a karalábé, a sárgarépa, a fehérrépa, a zeller, a spárga, a brokkoli és a karfiol! Ja, és a tök is, ami olyankor már nem tök jó!” /Halloween Huba, tökfejű tudálékos tótumfaktum/

„Rámás csizmát visel a babám,
Margarinból kerül rá hab ám,
Hogyha rálép vizes zsemlére,
S fás karajt vág hozzá böllére.”
/Mócsing Mihály, OKJ-s képzett segédkukta/

„Na, még egy Mócsing! Nem csodálom, hogy ketten vannak, mert egyedül senki sem lehet ennyire hülye! Közéjük nőjek?!” /mutáns agresszív futóspárga és böllértréner/

„Aki ilyen versnek álcázott borzalmakkal gyötri a világot, annak még az általam feltalált ortopéd szenvedés sem elég nagy büntetés! Kár, hogy nem valami keményebb betegséget fejlesztettem ki! Mindegy, a lényeg az, hogy a honfitársaim sosem fogják ennek a kreténnek megítélni az irodalmi Nobel-díjat! Éljen a király és az ő akadémiája! Hajrá svéd fiúk, csak az Achilles ínját rúgjátok, hogy megsántuljon!” /Patrik Haglund (1870-1937), svéd ortopéd sebész, a sarokcsonti csontkinövés és az ezzel járó lágyrész gyulladás névadója/

a józan, hétköznapi pragmatizmus győzelme
„Frady Endre hozza a tőle megszokott, zseniálisan önironikus formáját. Miközben a vers témája az öregedés sötét, lehangoló kórképe – a fogászati kálváriától az apnoé-gépen és a gyomorfekélyen át a fájó térdporcokig –, a költő olyan bravúros rímjátékokkal és nyelvi humorral oltja ki a tragikumot, hogy az ember képtelen megállni mosoly nélkül.
A legnagyobb erőssége a szellemes elütés a végén: ahelyett, hogy belefulladna a nagyívű, egzisztenciális filozofálásba (a „Non Plus Ultra lét nemlétén” való töprengésbe), inkább ken egy zsemlét. Igazi groteszk kunszt: az életműfájdalmat legyőzi a józan, hétköznapi pragmatizmus. Receptre írnám fel mindenkinek, aki kezdi túlságosan komolyan venni az évei számát!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ezzel az agyilag is elmeszesedett rímklopfolóval csak egy baj van, hogy életműve van ahelyett, hogy műélete lenne! Kitalált személyként biztos nem írna ennyit és ilyen rosszakat! Nem tudna szörnyűbbeket írni, mint az őt kitaláló irodalmár és mivel a nálánál csak eggyel rosszabb Csablonkay Menyő – aki a létező Frady Endre kiesésével a legrosszabb lenne – is fényévekkel fölötte jár, így az általa kitalált Frady Endre a mélytengeri búvárbéka feneke alatti tengerfenékbe betokosodott valódi Frady Endréhez képest egyből egy lokális Parnasszus latrinájára guggolhatna és így legalább a méltó helyükre kerülnének a kis és nagydolgai!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Micsoda?! Kikérem magamnak, hogy egy habzóbeszédű, bundásszájú, slendrián firkász szerint én lennék a legrosszabb magyar költő! Én, aki verslábaimon hordozom a népnemzeti gerincet és olyan busanagy ősmagyar fejem van, hogy már felmenőim is csak nekifutásból tudtak átcsúszni a Vereckei szoroson! Írtam is erről egy gyönyörű verset:
Vereckei szorosban...
          Őseimnek busa feje volt,
          Fülük helyén volt sok véres folt,
          Vereckénél horzsolódott meg,
          Azért volt a fülük helyén heg.
          Ezért vagyok, barnakislány, én
          Mostan ilyen fületlenül vén.
          Ingyom-bingyom kisangyalom, tyű,
          Legyél hozzám, ősmagyarhoz, hű!
Remélem, ez a mű mindenki számára világossá teszi, hogy ki vagyok én az ősmagyar irodalomnak és kim nékem az ősmagyar irodalom! Világos?! Akkor tegyétek le a fegyvert, adjátok meg magatokat és boruljatok le a nagyságom előtt!” /Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb magyar költő/

2021. április 15., csütörtök

Szeszélyes április

Egyik nap még vadul hózik,
S fagynak fülek, maszkos nózik,
Míg gyíkot izzaszt a másik,
S bő hőtől a hasháj vásik.

Farkast ordíttat a hétfő,
S kedden szegény ordas szétfő.
Szerdán tavasz, pénteken ősz…
Ősz haj, most sok fejet benősz!

Jégpálya ma, holnap áll tó…
Minden napszak évszakváltó.
Téli gumi? Nyári gumi?
Április, köszönj el! Csumi!

„Csá, csumi, csőváz! Ennyire azért ne várjátok a májust! Két hetet még bírjatok ki, ti maszkban megőszült ókonzervatív állandósághívők, oszt’ már megyek is! Hogy addig se kövesedjetek meg, még kitombolom magam kicsinyég! Csumidázlak benneteket!” /Április, a szeszélyes hónap/

„Csumi, Ápriliska, csumi?! Roma szavakat használ gúnyos felhangokkal?! Maga rasszista?! Gyűlölöm az idegengyűlölőket!” /Toleráns Tódor, az Intoleránsakkal Nem Toleráns Életvitelű Zelótákat Egyesítő Társaság (INTÉZET) megfélemlítés ügyi főelőadója/

„Ne várd a májust, hiszen közelít a tél, ne várd a májust kedvesem!” /Sztevanovity Zorán/

„Öltözzek fel jól, ha az utcára kilépek? Kösz, hogy szólsz, kedvesem!” /Sztevanovity Zorán kedvese/

„Az én kedvesem egy olyan lány, aki nem várja a májust tán, csupán áprilist ölel át lustán, tavaszt csumidázik ősz után, és nyáron hógolyózik nedvesen, ő az én kedvesem.” /ByeAlex alias CsumiSanyi/

„Hamarosan itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse, de addig is április négyről szóljon az ének, felszabadultan zengje a nép!” /Munkásököl Máté, kisnyugdíjas vasökölgyári öntőmunkás/

„Szeretem a szeszélyes áprilist, mert ilyenkor az ügyfeleinknek gyakrabban kell gumit cserélniük, mint a Forma 1-es futam versenyzőinek. Mi elsősorban ebből a hónapból élünk. Vegyenek nálunk téli, tavaszi, nyári és őszi gumikat, valamint ezek átmeneteit, mert megéri! Főleg nekünk! Jelmondatunk:
„Goodyear-be, ha befektet,
Soha sem kap defektet!”
/Jóév Jenő, a Goodyear gumigyár gazdasági góréja/

„Micsoda?! Nem elég ezt a szörnyű verset elolvasni, még a konkurencia szemenszedett ingyen reklámja is ide pofátlankodik hazudozni egy sort?! Na, megállj csak, fog még esőre állni az a barométer, nem lesz ám mindig szőlő és lágy kenyér! Lesz itt még nagybőgőbe ugrás foganatosítva!” /Pirelli Péter és Pirelli Pál, Forma 1-es gumidíler ikrek/

„Jól érzékelteti a költő, hogy ez a hónap számunkra az év legnehezebb időszaka, mert mi ugyan egyébként sem tudjuk, hogy milyen idő lesz másnap, de áprilisban még a Jóisten sem tudja!” /Kumulusz Kázmér, meteorológus/

„Nana, gyermekem, nana! Egyrészt a nevemet a szádra ne vedd, másrészt hogyne tudnám?! Én csinálom a szeszélyes időjárást! Ahogy az általam feltalált és királlyá kinevezett Salamon jól megfogalmazta: … lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik*.” /…, akinek a nevét a szánkra nem vesszük/

„Na, édesapám, most végre eldöntöttem, hogy nem meteorológusnak tanulok tovább, hanem inkább közgazdasági elemzőnek. Ugyan ők is csak utólag tudják megmondani, hogy mi történt, de cserébe legalább szemtelenül sokat keresnek a múltba látásukkal.” /Okostojás Ottó, pályaválasztó gimnazista/

„A költő természetvers kategóriában is oly magasra helyezte a lécet, hogy még egy csípőprotézises tirannoszaurusz rex is át tud limbó-hintózni alatta. Frady Endre páratlan páros rímhada, képzavartalan vizualizációja és hangulatmázoló színkavalkádja újjáteremti mindazt, ami fájóan hiányozna mindazoknak, akik tudnának ugyan élni nélküle, de minek, ugye? A költőgéniusz maradéktalanul maradandó költészetében csak a folyamatosan megújuló változás jelent állandóságot. Frady Endre által megénekelt tavaszi szeszélyt minden magyar család asztalára!” /Tavaszi Szélné Vizetáraszt Virág, az Álmodozó Szeszélyforrás c. irodalmi blogisztika dalszerkesztője/

„Mi ez a hónapgyalázó rímgyári melléktermék, ez a sekélyértelmű medverotty?! Nem gondolom, hogy csak Frady Endre bűne, hogy úgy tele van a verseivel az internetes irodalom, mint a nyócker járdái kutyagumival, hanem mindazoké az elvetemülteké is, akik eddigi élete során lelökhették volna egy hosszú és meredek lépcsősoron, de mégsem tették! Vétkesek közt cinkos, aki béna! Anyám benzinmotoros járókeretével kéne a zsúfolt 7-es buszon a tyúkszemére taposni az ilyennek, hátha megagyalják az utastársai, amiért zárt térben üvölt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban is próbálkozott az április, de amikor pár centiről rámosolyogtam és meglátta az őrlőfogaimat, megígérte, hogy ezentúl jó lesz.” /Chuck Norris/

„A fenti klapancia és az azt követő hozzászólások olvastán hirtelen megbántam bő száz évvel ezelőtti elhamarkodott művésznév felvételemet és kérem a sírkövem feliratát Auguszty Lajosra módosítani.” /Áprily Lajos (1887-1967), költő és műfordító/

*Prédikátor könyve 7:14