2013. március 29., péntek

Chuck Norris ellensége


Szidod Chuck Norrist, te fertő?!
Megüt s mélyebbre, mint Atlan-
-tisz süllyedsz el hamar, mert Ő
Deheroizálhatatlan!

Chuck Norris viccelődik
/Chuck Norris ellenségének a felvétele/

E


E-e?













„Mi ez a beteges szószátyárkodás?! Az, hogy csak egysoros a vers, még rendben volna, de miért kell bele két teljes betű?! Ráadásul bántó a cím és a vers közötti ellentmondás, hiszen a cím szerint egyértelműen E, a vers viszont pont a saját címét kérdőjelezi meg: E-e? Jelentse ki inkább maga a vers is, hogy E! Akkor viszont csak ismételné a címet, tehát még ez sem kellene! Legyen az egész csak ennyi: ’Frady Endre: E’! Megspóroltunk két betűt egy kötő- és egy kérdőjelet, és megszabadultunk a nyamvadt költőkre jellemző kispolgárian fanyalgó belső bizonytalankodástól is. A nyomdaköltségekről már nem is szólva. Most már csak a költő nevét kellene eltüntetni és előttünk állna minden idők legszebb, mert legrövidebb verse: E.” /Lektor Lajos, a Megvető kiadó ISO auditora/

„Előttem az utódom! Két e-vel eddig csak én tudtam verset írni, hiszen én már akkor is megmondtam, hogy E kettő kell nekem, amikor más még a mássalhangzókkal bajmolódott. Nem csoda, hogy Barguzinig menekültem ebből a szellemi tunyaságban dagonyázó labanciából! Hajrá Frady!” /Petőfi Sándor, alias Alexander Petrovics, de neked Fradykám csak Szása bá’/

„A címmel együtt három E! Mint a Ferencvárosi Torna Club címerében: Erkölcs, Erő, Egyetértés! Véreim, ősmagyarok! Adjunk a liláknak! Szálljunk turulszárnyakon lehel kürtöket fújva és szemünkből kisöpörve az árvalányhajat nyilazzunk hátrafelé, hogy fejbe ne lőjük az állatot, amelyen ülünk! Hej Baskíria, Levédia, Duna-delta, Tisza-Alfa, Omega, Illés, Metró, HÉV, Villamos, Omnibusz… Éjjel az omnibusz tetején, emlékszel kicsikém, de csuda volt… Sáláláláláááá… Mindent vissza, lálálá!!! Jaj, Brünhilda főnővér, vigye innen azt a nyugiszuriiii…” /Zöldüveges Zétény, leszázalékolt hazaffy és ápolt/

„Ezt nem hiszem el! Illetve kénytelen vagyok, hiszen itt olvasom, de félve, mint az egyszeri kamikáze a rajtparancsot. Hogy költhet valaki, aki a magyar nyelv leggyakoribb betűjében sem biztos?! A jövőben minden egyes betűről ír majd valamit? Teniszkönyököm lesz a megterheléstől, ha ezt a sok verset egyenként mind el kell valahová dugdosnom anyám elől, nehogy felhúzza magát, mint Pókember a téglafalon! Borzalom! Rettenet! Armageddon! Búvár Kund Abigél! Vendettare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„E-e e E? vagy E E E-e? Nehéz döntés, de vállalható-e? Kinek a válla bírja el e vállalást? Nyitott, vagy zárt E-e? Is-is? Se-se? Mi, mi? Dó-dó? Lá-lá? Énekelni ilyenkor? Sírva? Vigadva? Ének? Zene? Testnevelés? Heti öt vagy öti hét? Kérdések, kérdések és újabb kérdések. Sorakoznak és nincs hová bújni! Essetek rám, ti halmok! De ne túl magasról, és ne túl nagy halmok! Köd előttem, özönvíz utánam? Birka, vagy bárka? No, én megyek. Hová is?” /Török Gábor, politikai elemző/

 „Ló Reál helyett végre most rólam írtak verset! Mert megérdemlem!” /E, magánhangzó/

„Őőőőő…” /Ő/

„Végre egy vers, amit meg tudok tanulni! Hogy mit gondolt a költő? Közöd?!” /Csúingam Ajtony, a Dr. Titanic Auróra Jégkrém- és Hajóipari Szakközépiskola érettségiző tanulója/

„Tömörítve küldjem tovább, vagy hagyjam meg ilyen nagynak?” /Ímél Emil, informatikus és UFO-kódfeltörő/

„Ajjaj, itt nagy baj lesz! Ennyi nyugiszuri a világon sincs!” /Brünhilda főnővér/

2013. március 27., szerda

Zöld erdőben...


(locsolólírák)

Húsvét közeledtével mindig igényszinten merül fel a „Zöld erdőben…” kezdetű locsolólírák hozzáférhetősége. Magyar ember zöld erdő nélkül nem locsol, de ritkán talál egyszerre szellemes és mélyenszántó, sírva vigadtató, érzelmileg zenitet és nadírt is érintő versikét. Ennek mától vége! Íme a világirodalom leggyönyörűbb zöld erdős locsolólíráiból való csokréta! Felebarátaim, locsolkodjunk!

0.,
Zöld erdőben Kossuth Lajos
Üzenget, de kissé zajos,
Így az erdész elkergeti.
Locsoljak, vagy legyek jeti?

1.,
Zöld erdőben grizzly méne,
Szembe csoszog öreg néne
S jó nagy pofont kap a medve.
Átitathat kölnim nedve?

2.,
Zöld erdőben fának mentem,
Szemüvegem eltört menten,
S nem maradt épen, csak a tok.
Nem látok, de locsolhatok?

3.,
Zöld erdőben éles vakuk
Villannak, mert sztár a kakukk.
Lesz-e hímes kakukktojás,
Ha indul a kölni folyás?

4.,
Zöld erdőben sok kék traktor
Fehér bottal – mi ez, vak tor?
Vagy performance, mit a TSZ
Csinál? Locsolhatok-é, yes?

5.,
Zöld erdőben büdös kölni,
Halott ettől támad föl, ni!
Én is föltámadtam lám a
Szagtól! Locsolhatok máma?

6.,
Zöld erdőben zöld az erdő,
Ha fát vágnak, vigyázz, mer’ dő’
S szétkenődsz, mint só a hólén!
Locsolhatok síromból én?

7.,
Zöld erdőben sok a moha,
Észak felé mutat, noha
Mutathatna akár délnek
Is. Locsoljak, vagy tán félnek?

8.,
Zöld erdőben úsz’ sok izé,
Csónakjával kárment Bizet.
Tűz jön, miután az ár ment,
Locsoljak-e slaggal Carmen-t?

9.,
Zöld erdőben, pont legbelül,
Vártetőre Sólyom felül.
Sólyom után Schmitt és Áder.
Locsolhat a munkáskáder?

10.,
Zöld erdőben, jaj, de lila
Ibolyát talál Delila!
Hajas Sámson szól: Fúj UTE!
Ha locsolok, bejgli jut-e?

11.,
Zöld erdőben Ben Hur lő benn
Személyesen, mivel ő Ben.
Fajdsebet köt, jó a géz ár.
Locsolhatok, Áve Caesar?

12.,
Zöld erdőben nincsen panel,
Melyben vadász ritkán van el.
Liftben nem tud lőni őzet.
Löttyenhet hűs kölni főzet?

13.,
Zöld erdőben Birodalmi
Lépegető, de csak talmi,
Műanyagból van a burka.
Jó kölniért jár sok hurka?

13+1.,
Zöld erdőben bőg a diszkó,
Minden állat messze iszkó’,
Csak a fajd marad, ki siket.
Locsolhatok mindenkiket?

13+2.,
Zöld erdőben betonsiló,
Nekiszalad a vaksi ló,
Ami nyerít, aztán dögöl.
Locsolhatok, vagy még bőgöl?

13+3.,
Zöld erdőben kerámia-
-törő vandál kérdi: „Mi a’?!
Beborulsz, ha megütlek én!”
Kölni fröccsen a földtekén…

13+4.,
Zöld erdőben Puzsér Róbert
Alatt sírdogál a ló, mert
Kritizálja őt a zsoké:
Nulla pontos kölni oké?

13+5.,
Zöld erdőben fehér tejfel
Hömpölyög a messzi Eiffel
Toronyiránt s fricseg-fröcsög.
Borulhat a kölnis köcsög?

13+6.,
Zöld erdőben Chuck Norris áll,
Úgyis-úgyis riszál-riszál,
S szakállával képes ölni.
Kell-e brutál erős kölni?

13+7.,
Zöld erdőben dől a hitel,
Vész a Svájcba vetett hit el,
S árvereződnek a falak.
Édesem, fellocsoljalak?

13+8.,
Zöld erdőben nem látom a
Fától az erdőt, nincs nyoma,
Mivel nem nő más, mint finn gyom.
Locsolhatok, ingyom-bingyom?

13+9.,
Zöld erdőben él a guru,
Tápláléka főtt kenguru,
No meg abált orángután.
Locsoljak, vagy nézzek bután?

13+10.,
Zöld erdőben, kicsit jobbra
Áll Obi-Wan lovas szobra.
Bő galampotty réteg fedi.
Locsolkodjon, aki Jedi!

13+11.,
Zöld erdőben faiskola
Menzáján van ma is kóla,
Attól vásik el a gyökér.
Kölnit adnék sütőtökér’

13+12.,
Zöld erdőben útvonalak
Mentén szemetel egy alak,
Míg egy parkőr le nem üti.
Ha locsolok, lesz majd süti?

13+13.,
Zöld erdőben kockás piton
Táncol egy zsák dinamiton,
Ami aztán fel is robban.
Locsoljalak meg még jobban?

77.,
Zöld erdőben kék Zastava,
Rozsdásítja tavasz hava,
S szennyezi a környezetet.
Meglocsolom azt, ki etet.

100.,
Zöld erdőben nádházs Ging-Gong
Gyorzsan baddog mind a bingbong,
Zsebezzsége fényzsebezzség.
Idd a finom gölni, dezzség!

1001.,
Zöld erdőben zúg az ELMÜ,
Így tehát nem félkegyelmű,
Kinél bekötött a villany.
Meglocsollak, el ne illanj!

2013. március 26., kedd

Tavaszi óraállítás


Jaj, az óra fut előre
S alig alszunk! Milyen dőre
Tekintetű eszevesztett
Elme találta ki eztet ?!

Nem elég, hogy nagy hó belep
S gólyába fagy be a kelep,
Hajnal kettőkor lesz három!
Hazudnék, hogy alig várom.

Vekkerek, ha felráznának,
Crype diem! – Sírj a mának!
Lélek már kész, de a hús vét,
Fárasztó lesz ez a Húsvét.


„Jaj, költő úr, ne nyavalyogjon már, hanem sanyargassa meg azt a petyhüdt, lustálkodni vágyó testét és a restség bűnétől megszabadulva könnyű lélekkel kezdjen el levitálni! Lehetőleg kinn a szabadban, nehogy beverje a fejét a henye luxuslakásának a plafonjába! Éhezz, fázz, virrassz és mihamarabb túl leszel mindenen!” /Vízissza Szent Endre, dunakanyari remete/

„Melyik szól bele a találmányomba?! Különben is, ősszel majd visszakapja a most elvesztett egy órát! Addig fél lábon is kibírja, nem?! Ha mindkettő megvan neki, vágassa le az egyiket! Ki nem állhatom ezeket a kontinentális fanyalgókat!” /Prof. One O’Clock, az óraállítást feltaláló brit tudós/

„Tök mindegy, mennyi az idő, a gyerekeim hétvégén úgyis mindig hajnalban kukorékolnak!” /Kolonc Gyuláné Terhelt Matild, ötgyerekes anyuka/

„Jaj, de jó, hogy rövidebb lesz az éjszaka! Mielőbb mehetek haza csicsikálni!” /Bagoly Rezső, éjjeliőr és kasszafúró/

„Rossz téma! Rossz vers! Rossini: Sevillai borbély! Borbély?! Csak az arcszőrzetemet ne! Tíz pont! Jaj, félrebeszélek! Mindig ez van, ha anyám egy órával korábban kelt a megszokottnál. Pedig már többször óva intettem. Természetesen nulla pont!” /Puzsér Róbert, álmos kritikus/

„Köszönöm költő úr, hogy figyelmeztetett! Kínos lett volna, ha egy órát kések az általam celebrált vasárnapi miséről.” /Ferenc pápa/

„Ha a rövidebb éjszaka alatt nem lenne ideje leomlania a magos Déva várának, akkor talán megúsznám, és nem kellene átváltoznom malterrá és szelemenné.” /Kőműves Kelemenné/

„No, anyjuk ügynök, ez a terved nem jött be! Be kell épülnöd téglaként!” /Kőműves Kelemen, szabadkőműves és titkosszolgálati főmunkatárs/

„Ezek a magyarok már az időugrásnál és a fütyülős baracknál tartanak, mi pedig a Disneyland és a pankráció óta semmi újat nem adtunk a világnak. Azt hiszem, itt az ideje egy újabb agyelszívásnak. Frady Endrét nyugodtan otthon hagyhatják.” /az idegességében fütyülős Barack Obama/

„Az idő soha-soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat, a pillanat úgy illan, tovaszáll, mint gyors folyón suhanó hab, annyi csak… a pillanat.” /St. Irlitz Tutta/

2013. március 25., hétfő

Az "alapos" bibliakör


(beszélgetésre invitáló líra)

Jézus mondá: „Engem aki
hall, követ és nem rúg ma ki,
annak háza jó alapos
lőn és viharban sem lapos.

Ki csak hallgatja az Igét,
de nem teszi, Heaven-i Gate
előtt sajnos visszafordul
s morcos kerub néz rá zordul.

Tanom olyan radikális,
lustákból szárad a nyál is
s rájuk dől a sarki presszó!”

Csütörtökön erről lesz szó.

A bibliakör beszélgetés tér és idő koordinátái:
Bp., XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet (lift van)
2013. március 28. (csütörtök) 18:30

„Jól van, elismerem, hogy a sarki presszó alapjából kispóroltuk a cementet, de a Heaven’s Gate-hez semmi közünk, mert az angliai metrótender részvételünket nem tudtuk ’okosba’ megoldani. Oda mi kevesek voltunk, mint mosómedvében a vízkőlágyító tabletta.” /Simli Jenő, a Falurajólesz Építőipari és Hakni Szervezési Kft ügyvezető igazgatója/

„Ezt a megtiszteltetést! Ezek szerint az Édenkert után most a Menny őrzését is ránk bízzák! Vajon a régi lángpallósok helyett kapunk új lézerkardokat is? Olyan boldog vagyok, hogy tükör előtt kell majd gyakorolnom a morcos nézést!” /Kerub Burek, angyal vezérőrnagy/

„Hú, de jó, hogy van lift! Megyek! Jó ez az előnyugdíj, mert így végre ráérek bibliakör beszélgetésekre járni! Apropó beszélgetés: lesz német tolmács?” /Ratzinger bíboros/

„És mi van, ha már csütörtök sem lesz?! Közel a világvége, hiszen már ükdédükdédüknagybátyám is világosan megjövendölte, hogy – idézem – azokban a napokban bizony a napok már nem azok lesznek, mint az azokat a napokat megelőző napok utáni napok előttiek és minden megváltozni látszik, pedig nem, csak szinte már-már, de némelyeknek igencsak, és akkor jön el az, aminek el kell jönnie, hacsak nem teljesen váratlan azoknak, akik nem várják. Világos, nem?” /Nostradamus II. Lajos, betanított vátesz és balatoni hekker/

„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” /Jézus/

„Azért én mégiscsak csütörtököt mondok. Meg fél hetet is.” /Frady Endre, költő és bibliakör szervező/

„Szimpatikus nekem ez a Nostradamus. Tetszik a szókimondása! Már, ha a tetszés maga is nem az objektív világ szubjektív értékítélete lenne. De objektív-e a világ, és miért pont nekem kellene ezt eldöntenem? A bibliakör beszélgetésre pedig valószínűleg vagy elmegyek, vagy nem, de nem teljesen kizárt az ellenkezője, vagy valami ahhoz nagyon hasonló sem. Azt hiszem…” /Török Gábor, politikai elemző/

„Kicsit rég volt, már nem emlékszem pontosan, hogy mit írtam… de ugye ez nem a szó szerinti magyar fordítás?” /Lévi Máté, vámszedő és evangélium író/

2013. március 23., szombat

Zenevonat

Dobol-döböl zajvonatom,
gi nótát fuvaroz már,
Miközben száll, mint az atom,
j, akár egy rám ült rozmár.

Szól a nóta, bőgve hallom,
zongok, de fülem túl ép.
Tiszta hang nélküli dal lom
Dobódik, ha sínre nyúl lép.

Dobódik, ha sínre nyúl lép,
Tiszta hang nélküli dal lom.
zongok, de fülem túl ép,
Szól a nóta, bőgve hallom.

j, akár egy rám ült rozmár,
Miközben száll, mint az atom,
gi nótát fuvaroz már,
Dobol-döböl zajvonatom.

„Jééé, ez visszafelé olvasva pont annyira értelmetlen, mint előre! Apa, muszáj volt ezt megírni?” /Frady Fanni, a költő kislánya/

„Muszáj! Tudod kislányom, ha belülről feszíti az embert, akkor muszáj.” /Frady Endre/

„Ne feszüljön itt bélnótás költőcske! Na, jöjjön, kap egy emberes beöntést, oszt’ minden rendben lesz!” /Brünhilda főnővér/

„Csak ritkán utazom zötyögős vonaton, mert folyton hasba szúrom magamat az agyaraimmal. Brit tudósok szerint magyar vasútvonalakon több rozmár sérül meg, mint a világűrben.” /egy rozmár/

„Idióta brit tudósók!” /nem brit tudósok/

„Be kell vallanom, hogy bár órákig röpködtem az űrben, de én sem láttam egyetlen saját agyarával hasba szúrt rozmárt sem.” /Jurij Gagarin/

„A költő a lelki és a fizikai zene párhuzamával a már-már platóni síkok közötti föl-le járkálást énekli meg a maga loncsos-bozontos piszén-pisze kölyökmackó módján, miközben a szférák zenéje egy klasszikus kötött pályán mozgó járműben, az emberi létet szimbolizáló zajongva zenélő vonatban materializálódik. Bár a költőre úgy nehezedik a világfájdalom, mint egy agyarával önnön hasát szurkáló rozmár, mégis kész sínfékezéssel dal lomba szórni zene nélkül mit érő életét, hogy megmentse a sínre szaladó buta nyulat, aki nem más, mint a sosem felejtő okos elefánt anti-princípiuma. Novum legatum, altus furunculum!” /Litera Elalélia, középiskolai magyartanár és Avon tanácsadónő/

„A vádlott a témát és a címet az LGT-s Presser Gábortól, a szolmizálós formát az Alma Együttes Dodó Macijáról, a szellemi színvonalat pedig a Homo Szepyensz nevű evolúciós zsákutcától plagizálta. Az ítélet felnégyelés. Jó magaviselet esetén harmadolás is lehetséges.” /Dr. Bitófássy Vladtepes, Tapló vérmegyei főispán/

„A nagy számok törvénye alapján egyszer minden költő írhat egy jó verset. Úgy tűnik, hogy Frady Endrére a nehézkedésen kívül semmilyen más törvény nem hat. Csak nehogy ránk essen! A jelenség előtt értetlenül állunk. Illetve anyám már ül, mert figyelmeztettem rá, nehogy eltalálja egy esetleg alacsonyan szálló költő. Remélem, egy csalános fenyőerdőbe zuhan! Gravito ergo zumm!” /Puzsér Róbert, egyre műveltebb kritikus/

„Hálával tartozunk az eltévelyedett költőbáránynak, mert verseit olvasva kétségbeesett emberek tömegei fordulnak az Úrhoz és a feloldozás reményében zokogva gyónják meg gyilkos gondolataikat.  Alig várjuk, hogy egy vatikáni táncmulatságon saját szemünkkel lássuk a költő urat Kanosszát járni.” /Ferenc pápa/

2013. március 21., csütörtök

Veszélyes játék

Így kezdődött... /Dr. Pacsmag Lajos felvétele/

Az agg Gyula bá’ elégedett mosollyal tolta mutatóujjával előre a fekete bástyát. Már épp mattot áriázott volna a pökhendi Lajos doktor képébe, ám még csak a maaa-nál tartott, amikor az olcsó kínai sakktáblából egy felkonyuló vastag szálka felnyársalta érzékeny ujjbegyét. Agg Gyula bá’, a nyugalmazott zongoraművész vad fortissimo sikolyt hallatva önkéntelenül hanyatt vetette magát és sajnálatosan átbucskázott a tetőterasz korlátján, majd ráesett a szomszéd cirkuszigazgató kertjében sütkérező krokodilra. A szerencsétlen hüllő úgy megijedt, hogy hátán az agg Gyula bá’val átvetette magát a kertet határoló zajárnyékoló falon, egyenesen az autópálya leállósávjába pottyanva, ahol egy lefüggönyözött fekete Audi éppen jobbról előzött egy százötvennel cammogó rendőrautót.
A felhangzó szirénahangot a Doppler-effektus miatt a szokottnál egy oktávval mélyebbnek halló vén zongoristát a zavartnak tűnő krokodilon megpattanó luxusautó ablaktörlője szakszerűen eltávolította a szélvédőről. Az agg Gyula bá’ hózentrógerével a visszapillantó tükörbe akadva lebegett az Audi oldalörvényeiben.
- Távolodó lila a rendőrautó? – kérdezte volna, ha az orkán nem fújja le a torkán a műfogsorát, de aztán rájött, hogy csak a vöröseltolódás miatt látja annak. Az Audi hirtelen satufékezett és az agg Gyula bá’ rakétaként csapódott be az autópályán keresztben fekvő, olcsó kínai sakktáblákat szállító kamion rakodóterébe…
A kicsit elhasználtnak látszó nyugalmazott zongoraművész petyhüdt testébe fúródó mintegy négyezer szálka eltávolítására a Szemmelversz Klinika baleseti sebészetén került sor. A műtétet a pökhendi Lajos doktor végezte némi kárörömmel a maszkja alatt. A műtét remekül sikerült és az ettől még pökhendibb Lajos doktor gondoskodott róla, hogy a frissen nyírt sündisznóhoz hasonlító páciense ébredéskor pont az ő arcába bámulhasson. Az agg Gyula bá’ első pillanatban úgy megrettent a fölé hajoló maszkos arctól, hogy majdnem ráköpte az álmában felböfögött protézisét, de aztán a pökhendi szempárt felismerve elmosolyodott:
- Mattot kaptál öcsém!
- Jaj, Gyula bá’, dehogy kaptam! Ha nem pont akkor kezdett volna el gyakorolni az artistaiskolai felvételijére, észrevette volna a fehér futómat, amivel lecsaptam volna a fekete bástyáját és három lépésben én adtam volna mattot magának, höhö, Gyula bá’!
Na, az agg Gyula bá’ erre úgy elszégyellte magát, hogy elvörösödött fejjel kitántorgott Amerikába, ahol a karrierjét egy kis dél-dakotai McDonald’s hagymakarikázójaként kezdte, ám szorgos munkával egyre feljebb és feljebb lépkedett a ranglétrán, míg végül egy a direkt az ő kedvéért végrehajtott alkotmánymódosítás után ő lett az Amerikai Egyesült Államok első magyar elnöke. Az első magyar pápa forró hangú táviratban gratulált.
Uncle Gyula ezután legjobb kommandósával, az örökifjú Chuck Norris-szal elraboltatta és színe elé állíttatta a távoli Magyarországról a rajtaütéskor épp Túró Rudiban sakkozó pökhendi Lajos doktort. Az akció nem ment egyszerűen, úgyhogy fél Európa, az Urálon túli területek és Alaszka is lángokban állt, a kiborult Csendes óceán vize pedig átömlött az Atlantiba.
- Fusson, ki merre lát! - kiáltotta a pökhendi Lajos doktor, de az agg Gyula bá' intésére az amerikai atléta válogatott egyetlen fehér futója az ovális irodába sprintelt és könnyedén megelőzte. Még célfotóra sem volt szükség, úgyhogy a célfotóst elbocsájtották és jelenleg egy dél-dakotai McDonald’s-ban zacskózza a ketchupöt.
- Nesze neked fehér futó! – kiáltotta röhögve a diadalától szinte visszafiatalodott agg Gyula bá’ és a másodpercekkel megvert és szinte már-már alig pökhendi Lajos doktort testőreivel Chuck Norris lábai elé vettette, aki a tetőablakon át kirúgta őt a világűrbe. Tán még ma is ott kering, hacsak azóta bele nem zuhant a Napba.
- Veszélyes játék ez az atlétika! – köpött a földre Chuck Norris, majd puszta kézzel meghámozott és megevett egy gömbvillámot.

2013. március 19., kedd

Márciusi fagy



Sándor, József, Benedek
Ajándéka meredek
Hőzuhanás grafikon
S jégcsap lóg a trafikon.

Frady Endre fázik /a trafikos felvétele/

2013. március 18., hétfő

Tréfagyári tragédia

A tragédia előtti pillanatok /Búbánathy Bölénc felvétele/

Felrobbant a Tréfagyár!
Rám zuhanó trafó gyűr
maga alá s humorom
elkenődik hamar ám!

Faviccnek szánt fakupac
omlik, míg híg fókapác
fröccsen számba piának
s rám dőlnek a poénok.

Dúlt arcomon élceső,
mű-mosolyom álca-show,
s látom, amíg beázom,
víg a szomszéd Búüzem.

„Kikérjük magunknak, hogy minket kárörömmel gyanúsítsanak! Nem vigadtunk a szomszéd termelőegység tragédiáján, csupán a döbbenettől kábán hápogva vettük a levegőt! Há… há… háháháháháháháháháhá… Jaj, nem bírom… Háháháháhá!!!” /Búbánathy Bölénc, búüzemi brigádvezető/

„Ajaj, megszűnt az olcsó poénbeszállítónk! Most megint elkezdhetjük felélni a poros raktárkészletünket!” /Sas Józsi, kabarédirektor/

„Úgy tűnik, hogy a pácolásra használt drága finn fókavelőlé helyett vásárolt olcsó kínai túl sok kerozinnal volt felhígítva…” /Mutyi Mátyás, anyagbeszerző és használtfogkefe díler/

„Pánikra semmi ok! A tűz kialvása után tűzoltóink teljes biztonságban közelíthetik majd meg a terepet. A bent rekedteket SMS-ben kérjük meg, hogy maradjanak csendben és felelőtlen hangoskodásukkal ne zavarják meg a közeli stadionban folyó Videoton – Debrecen NB I.-es bajnoki labdarúgó mérkőzést!” /Havária Hunor, katasztrófavédelmi szóvivő/

„Háháháháháháhá!!!” /Búbánathy Bölénc/

„Búbánathy szaktársat melegebb éghajlatra küldtük szanatóriumi kényszergyógykezelésre, úgyhogy a termelés ismét zavartalanul folyik és továbbra is szakmányban ontunk monoton bút konokon és fájón.” /Verlaine Pál, Tóth Árpád díjas búszaki igazgató/

„Háháháháhá!!! Ég az összes favicc!!! Háháháháhá!!! Jaj a kockahasfalam! Háháháháhá!!!” /Búbánathy Bölénc, kényszergyógykezelt/

„Böléncen van hasizom / Várja őt a húsüzem.” /Frady Endre, költő és gumicellatárs/

„Bölénc úrbol cinálni kiciccípősz szecuáni cirkehuszi rizzel” /Klop Fo Lom, kínai húsüzemvezető-helyettes/

„Szent bányakapitányság! Hát még mindig van lejjebb és lejjebb és lejjebb?! Ez a heterozigóta kancsalrímügynök már olyan mélyre süllyedt, hogy hamarosan kilövi egy új-zélandi vulkán! Remélem, hogy még a légtérben megsül és földet érésekor elsőnek egy éhes kannibál törzs fog rátalálni! Anyámnak mindenesetre megtiltom, hogy mostanában a déli féltekén vízisízzen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A szakminisztérium közbeszerzés keretében építteti újjá a teljesen leégett Tréfagyárat. A meghívásos pályázaton olyan K betűvel kezdődő magyar cégek vehetnek részt, amelyek vállalják, hogy a köz gépeit bérben alkalmazva, a budapesti 4-es metró, az új debreceni futballstadion és az amerikai Halálcsillag átadásával egy időben és ezek bekerülési összköltségének mindössze a másfélszereséért (plusz ÁFA) kulcsrakészen befejezik az építkezést. Az új létesítmény neve Magyar Nemzeti Tréfa és Kerítéskolbász Gyár lesz.” /MTI/

2013. március 13., szerda

Ferenc Város


I. Ferenc az új pápa!
A Vatikán most Ferenc Város!
Hajrá Fradi, hajrá Fradi!

Herkentyűburgerking

(Fece barátomnak, aki kért egy ilyen verset)

Herkentyűburgert halhad rág
S böförészik: „Remek étel!
Spongyabob a Kockanadrág
Fűszerezést ritkán vét el.”

Főhős, kiről sok hal mondja
Buborékos dicshimnuszát,
Nem más, mint egy lüke spongya,
Ki létlét debilen úsz át.

Rozsdás Rákollóba bemegy,
Munkájában igazi King,
Miatta jár oda nem egy
Kalózkodó éhes viking.

Sárga kocka s alakváltó,
Ám a herkentyűburgere
Körül gyűlik sóvár nyáltó:
„Éhes világ, falni gyere!”


„Lét lé, vagy lé lét? Mindegy! Ez a Spongyabob tényleg debilen úszkál! Nagyon idegesítő figura!” /Tunyacsáp, polip/

„Most már elárulhatom, hogy a fekete páncélzatom alatt én is citromsárga Spongyabobos jégeralsót hordok.” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Erőleveske és pépesen omlós herkentyűburger! Nyamííí!!! Nekünk fogatlan agg Jedi mestereknek már csak az ilyen rágatlanul nyelhető menü okoz némi örömet az életben…” /Yoda mester/

„Lüke spongya, hehehe! Lüke spongya hihihi! Hallod Patrik, lüke spongya! Ez vicces! Mi, hogy ezt rám mondták?! Áááááá… brühühü!!!” /Spongyabob, a kockanadrág/

„Odanézz, Spongyabob! Fehér füst száll! Megvan az új pápa! Ja, hogy csak a herkentyűburgert sütöd? Hé Spongyabob, lehet, hogy te leszel az új pápa?!” /Patrik, tengeri csillag/

„Nem jó dolog megöregedni! Alig tudok lehajolni, hogy felhúzzam a jó meleg Spongyabobos gyapjúzoknimat!” /Ratzinger bíboros, nyugdíjas ex-pápa/

„Herkentyűburgerking, mi?! Ez névlopás! Illegális renoméújrahasznosítás! Rosszhiszemű brand nyúzás! Anyagihaszonállatkínzás! Plágiumpert indítok!” /Cheese McDonald, a Burger King elnök-igazgatója/

„King? Király? Királyság? Államforma? Az állam fontosabb-e, vagy a formája? Egyforma? Forma egy? Forma kettő? Azt mondjam-e erről, amit nem gondolok, vagy azt ne mondjam, amit gondolok? Dicshimnusz? Isteni mivolt? Mi volt? Mi nem volt? Hol volt? Hol nem volt? Mese? Vagy igaz? Hamis? Mihez képest? Normál hang? Áááá? Hát, nehéz itt igazságot tenni… Mert mi az igazság? Igaz-e Pilátus úr? Vagy elvtárs? Hej, de nehezeket kérdezek!” /Török Gábor, politikai elemző/

„Anyám a minap herkentyűburgert kért. Mondtam neki, hogy be ne tegye a lábát a Rozsdás Rákollóba. Mégis betette, de ő maga kint maradt és rácsapódott az ajtó. Most itthon ápolom és hallgatom, hogy ordít, mert úgy fáj neki. De az semmi ahhoz képest, hogy nekem mennyire fáj. Ez az alpári dágvány. És még a Spongyabobos bajuszkötőm is szorít. Pedig Isten nem ver Spongyabobbal. Vértolulásom és káros koleszterinszint emelkedésem van Frady Endrétől!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Spongyabob arany tégla alakja egyértelmű szabadkőműves jelkép! Lehet, hogy ő a Szent Grál utolsó őrizője?! Tunyacsáp meg a mindenhová elérő kezű Vatikán?! Patrik meg a buta olvasó! Na, erről megint összedobok egy antiklerikális bestsellert a Return of Herkentyűburgerking címmel!” /Dan Brown, a Da Vinci kód szerzője/

"Ó, jeeee!!! Ez a vers hónaljból szakítja a karajt és izomból színezi a zsírt! Jobb, mint egy tepsi forró kolbászizzadék! Király!" /Fece barátom, aki kért egy ilyen verset/

2013. március 12., kedd

Tekercs


Vigyázat! Gyenge gyomrúak és idegzetűek csak bekötött szemmel, a versnek háttal állva olvassák, de inkább úgy se!

„Majd, ha legyengítik szeszek,
Eltángálom Chuck Norriszot!”
Úgy döntöttem, ravasz leszek,
Tehát kivártam, míg iszott

S akkor szóltam „Vedelsz haver?!”-t,
Mikor pubban iszott bent ő,
Mire olyan laposra vert,
Tekercsben vitt el a mentő.

„Véres bejgli!” – szólt a doktor
S törölt rólam pofonnyi koszt -
„Jóval finomabb ez sok tor-
-mával, mint a kórházi koszt!”


„Igen, mi is tudunk Dr. Szipoly kétségtelenül szokatlan táplálkozási szokásairól, de mivel már évek óta csak az ügyeleti óraszáma emelkedik, a fizetése viszont nem, csak úgy tudjuk itthon tartani, ha megengedjük neki, hogy időnként megegyen egy-egy minden mindegy állapotú pácienst. Magunk közt szólva, a kórházi koszt valóban szörnyű, de a kertben legalább finom torma terem.” /Dr. Fokhagymássy Priznic, a karakóhöttyösi Szent Köpöly Közkórház igazgatóhelyettese/

„Engem nem üt ki az alkohol. Én ütöm ki az alkoholt.” /Chuck Norris/

„Nem értem! Ha már egyszer ki volt klopfolva, miért nem készítették el költőbécsinek rósejbnivel?! Folyton csak azok a flancos ételek!” /Wienerschnitzel Jenő, a cubákterenyei Böfögtető Étterem főszakácsa/

„Heeej, ha még egy kis maláji tigrisvérszörp is lenne a műtőben, ez szuperebb ebéd lenne, mint az abált pacal marinírozott jetidagadóval!” /Dr. Szipoly Szandokán/

„Végre egy kolléga, akihez képest még én is majdnem szimpatikus vagyok!” /Doktor House/

„Inkább választanék szét puszta kézzel véres bejglin marakodó farkaséhes krokodilokat, mint hogy megengedjem anyámnak, hogy akár csak egy könnycseppet is elmorzsoljon ennek a megérdemelt sorsánál jóval enyhébb büntetést kapó költőkontárnak a maradéka fölött. Egyúttal minden tiszteletet nélkülöző indulattal felszólítom Frady Endre emlékét és munkásságát, hogy azonnali hatállyal hagyja el a XXI. századomat!” /Puzsér Róbert, igen kritikus/

„A címet olvasva azt hittem, hogy ez egy ősi kopt tekercsekről szóló titkos irat, amely óborzalmasan szörnyű kalamajkákba kever majd. Mindenre felkészültnek éreztem magamat, de tévedtem. Ilyen szörnyűségre még én sem számítottam! Ha választhatok, jöjjenek inkább a patkányok!” /Indiana Jones/

„Egy laposra vert költő 1 centiméter átlagvastagsággal számolva mintegy 9 négyzetméter alapterületű lenne. Ekkora szabad hely egy mentőautó padlóján nem található, így teljesen logikus és szakszerű a mentősök részéről e palacsinta-szerű személy tekercsben történő szállítása.” /Dr. Racsni Rezső, fizikaprofesszor/

„Üzent az edzőnk, hogy ha ma nem jutunk tovább a Milan ellen, lefordíttatja katalánra ezt a verset és kívülről meg kell tanulnunk. Hát inkább meghalunk a pályán…” /Andres Iniesta, a Barcelona irányítója/

„Ne aggódj Andres! Katalóniában nem él oly bárd, aki ezt hajlandó lenne lefordítani. Inkább megyünk lángsírba mind az ötszázan! /Inkhabb Meghalez, katalán költő és műfordító/

„Nem értem. Ki az a Chuck Norris?” /Bud Spencer/

2013. március 11., hétfő

Jézus és a született vak


(János evangélium 9. fejezet)

A született vak /Jézus felvétele/
Elől Jézus, hátul tavak,
Vele szemben pedig a vak.
„Mit vétett ő?” - kérdezgetik
Tanítványok, kik nem jetik,
Csak agyilag és csak néha,
Ám Jézus így felel: „Hé, ha
Látna, meg nem gyógyíthatnám!”
Amit eztán tesz, az hat. Lám
Földre köp s szemre ken sarat:
Ki nyálat vet, rökönyt arat.
Vakot küld a Siloámhoz
(mi tó) mosdani, ez ám hoz
Eredményt, mert lát a muksó!
Tömeg bambán csuklik: Hukk Show.
Körötte bár nagy a vita,
Ex-vak ujjong: „Dolce vita!
Hivatalos vallás utál,
Így előttem csak egy út áll:
Ego sum via, veritas,
Et vita* – ha nem lapítasz
S hirdeted, hogy Jézus Krisztus
Az Úr s boldog, aki hisz! Tus!”

(tánc!)

 * Én vagyok az út, az igazság és az élet /János 14:6/

 A fenti versben vázolt történet lesz annak a bibliaköri beszélgetésnek a témája, melyre ezennel sok szeretettel meg vagy invitálva.  Engem egyébként ismét komolyan elgondolkoztatott az élet értelméről a nálam csak alig fél évvel idősebb Cipő (Bódi László – Republic) tragikus hirtelenségű halála. Ha esetleg téged is, akkor érdemes eltöprenged, hogy elgyere...

Időpont:  2013. március 14. (csütörtök) 18:00
Cím:  Bp., XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet (lift van)

2013. március 7., csütörtök

Pápaválasztás


Miként lólengéskor kápa
Közé ment le Magyar Zoltán,
Tippelni, hogy magyar pápa
Lesz, pont ilyen nehéz jól tán.

Sötét lónak tartják Petit,
Ki a szélső pályán oson,
Ám meglepetést kelthet itt
S szemrángást pár bíboroson.

Míg sok esélyes a helyén
Állva alkot püspökfalat,
Az, amibe vetem be én
Befolyásomat, az a lat.

Úr az, Kivel variálom
Meg ezt által pár mély imán,
S teljesül a magyar álom,
Pápa lesz Erdő Peti mán!

„Szentségtörés a konklávét megkerülve egyenesen a Legfelsőbb Hatalomhoz fordulni a pápa megválasztásának ügyében! E hatásköri túllépés miatt javaslom az eretnek költőt előbb szent szóbeli figyelmeztetésben, majd inkvizíciós vegzálásban, teljes vagyonelkobzásban és máglyahalálban részesíteni!” /egy magát megnevezni nem kívánó bíboros/

Jaj, csak magyart ne! Jön majd a sok honfitársa és szokásuk szerint előbb frankot akarnak venni feketén, majd minden szabályra fittyet hányva el akarják intézni ’okosba’, hogy bejussanak lejattolni a szentatyával!” /egy magát megnevezni nem kívánó svájci gárdista/

„Hej, ha én így tudnék nyakat tekerni, mint a költő úr a szavak rendjét és a mondatok értelmét, nem lenne szükség a méregdrága nyaktiló karbantartásra!” /egy magát megnevezni nem kívánó szent inkvizíciós hóhér/

„Peter von Wald jó utódom lesz! Német–magyar két jó barát, együtt issza miseborát!” /egy magát megnevezni nem kívánó ex-pápa/

„Még hogy sötét ló?! Sokak szemében ott a szálkás gerenda és nem látják a fától az Erdőt! Hajrá Péter, hajrá magyarok!” /egy magát megnevezni nem kívánó miniszterelnök úr/

„Kápa közé tényleg nehéz lemenni, mert ahhoz ketté kéne hasadnia. Kápák közé sokkal könnyebb. Mindenesetre szurkolok a sok magyar vándornak, hogy mire kiérnek a Vatikánba, már anyanyelven kérhessenek autogramot az új pápától.” /egy magát megnevezni nem kívánó kétszeres olimpiai bajnok tornász/

„Megtiltottam anyámnak, hogy kimenjen Vatikánba és én sem megyek. Egyrészt a fehér füstöt giccsesebbnek tartom, mint a ’Kell nekem egy járókeret, Kisangyalom mégis szeret!’ feliratú falvédőn csókolózó mozgássérült gerléket, másrészt nekem most a Római parton kell élő gátként állnom a mobilgát útjába. Ha meg mégis megépülne a gát, akkor ezt a verset okvetlenül a víz felőli oldalára ragasszák! Valahová legalulra!” /egy magát megnevezni nem kívánó kritikus/

„A fehér füstöt én meglesem, én meglesem, hogy gomolyog fent kedvesen, oly kedvesen. Úgy nézek ki pont, mint Beckham, mint Beckham, bár nem tudom, ő kim nekem, ő kim nekem. Áttáncolok a kerteken, zöld kerteken, a csősz bácsi két pofont jól leken, túl jól leken. Nem is tudom, ez jó nekem, most jó nekem?” /egy magát megnevezni nem kívánó dalverseny győztes/

„Jaj, jaj, inkvizítor úr! Melyik rímet nem érti?!” /egy magát már megnevezni sem tudó félholtra vert költő/

2013. március 6., szerda

Mese a gigászi küzdelemről


"Sose feküdj ismeretlen szovjet katona sírjába!"
/ismeretlen szovjet katonamondás/

Igor és Szergej kúszik a végtelen hómezőn
(ismeretlen szovjet katona felvétele)


A két bajtárs zihálva feküdt a földön. Laposkúszó mozdulatokkal tolták maguk alatt hátrafelé a végtelen hómezőt. A helyzetük nem volt teljesen reménytelen, mert bár a talaj fagyott, a távolság fogyott. Meg Igor is. Két kilót. Szergej a Nap felé fordította arcát, de mivel az épp a Föld túloldalán tartózkodott, Szerjózsa orra a hóba fúródott.
Hirtelen géppisztolysorozat szaggatta n+1 darabra a táj csöndjét ( n: a leadott lövések száma ).
- Milyen pontosan céloznak! - mondta Igor csodálkozva.
- Miből gondolod elvtárs, hogy jól lőnek? - kérdezte Szergej, hogy fenntartsa a társalgást. - Szerintem nem is tudnak célozni.
- De tudnak.
- De nem. Tudod mit, elvtárs? Fogadjunk!
Igor mosolygott:
- Elvtársiember biztosra nem fogad. De, hogy bebizonyítsam neked, milyen tökéletesen tudnak lőni, mutatok valamit - és kigombolta a pufajkáját. A hasán és a mellén, egymástól egyenletes távolságra 53 golyóütötte friss lyukacska sorakozott. Szergej elgondolkodva kérdezte:
- Milyen érzés?
- Micsoda?
- Hát az a sok kis golyó ott benned.
- Nincs mind bennem. Van, amelyik hátul kirepült. Egyébként jó, hogy mondod! Azt hiszem, meghalok...
- Ne halj meg, elvtárs!
- De meg fogok halni. Hagyj itt!
- Nem hagylak!
- De hagyj itt és menekülj el!
- Magammal viszlek - jelentette ki elszántan Szergej és az erős holdfényben a feje sarló és kalapács alakú árnyékot vetett a friss hóra. Ezután vállára vette a sebesült bajtársát, azzal sem törődve, hogy összevérezi a vállán lévő rangjelzését. Arcára kiült a jól ismert kifejezés, amit mindenki látott már, akivel valaha is szembejött egy a vállán a vért fröcsögő bajtársát cipelő ismeretlen szovjet katona. Szergej előreszegezte a fejét, kidüllesztette az állát és futni kezdett az ellenség irányába. Megsemmisített 3 német páncélos hadosztályt, 2 gyalogezredet, 49 repülőgépet (és véletlenül egy szingaléz tánc- és illemtanárt is), majd elfoglalta Berlint. Itt a legelső államosított postahivatalban barátját gyorsan romló áruként feladta Szevasztopolba, mert elfelejtette, hogy Kisinyovban lakik. Ezután az arcán a vörösborostától megbotló, majd szétterülő mosollyal hallgatta a hadtápfőnökség nótafájának vodkaszaggal átitatott csasztuskaszólóját és arra gondolt:
"Hej, Szergej, Szergej! Mégiscsak bekerültél ebbe az ismeretlen szovjet katonanovellába!"


1989. november

Patkánypirosítás


Pírt hord Leonóra, kin ez
Pont úgy áll, mint Slöftény Inez
Ecsete, ki patkányt színez.













Piros az ecsetem, az ecsetem, patkányt ken nedvesen, ó nedvesen, ezen röhög a kedvesem, a kedvesem, és ez jó nekem, ez jó nekem, tengertánc egyedem és begyedem, s szakáll a negyedem, a negyedem, és ez így jó nekem, ez jó nekem.” /ByeAlex/

„A költő Leonóra és Inez napján nem hagyományos névnapi versre, hanem jelképekre ragadtatta magát és a szerelem jelképével, a pirossal mintegy megszépítette a csúnya jelképét, a patkányt. A vers tehát, mely első pár száz elolvasásra a felszínen silány, gusztustalan fércműnek tűnik, a mélyben azt fejezi ki, hogy a szerelem, a szeretet még az olyan patkányokat, mint a költő is széppé tudja mázolni. A vers látszólagos értelmetlensége a szerelem megérthetetlenségének és lokális univerzalitásának parafrázisa és apoteózisa is egyben, bármit is jelentsenek ezek a szavak. A költő a bármit jelentő szavak embere, úgyhogy csak azért is rózsabimbó!” /Aranypolgár Jenő, esztéta és kelt tészta árus/

„Végre valahára elmondhatom, hogy nem hiába nyomasztottam a költőt a fajsúlyos jelenlétemmel! Visítsanak az üres celebek! Van forma, bár nem tetszik, van tartalom, bár nem értem, Van Gogh, bár egyfülű, van anyám, bár sem Leonóra, sem Inez, és van egy pirosra színezett patkány, bár lehetne sáfránysárga is, de minek? A költő most olyan magasra tette önmagának a lécet, hogy sértetlenül tudott átugrani alatta. Kár, hogy csak a Digisport adta és csupán ketten láthattuk volna anyámmal, de ő belebóbiskolt. Még a celebvisongásra sem ébredt fel! Gondoljátok meg dromedárok! Erre iszom!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rágalom, hogy az én kislányom patkányokat pingál pirosra! Mindig feketére festi őket és közben bömbölteti a Rolling Stones ’Paint It Black’ c. számát. Nem is értem, kinek jutna eszébe patkányokat pirosra festeni?! Milyen gusztustalan lenne egy piros patkánycsorda! Hát még kettő! Pfúj!” /Slöftény Hurutné szül. Lúgkő Leonóra/

„Azért szeretem a piros patkányt, mert nem látszanak meg rajta a még a legújabb mosóporral sem eltávolítható bor- eper- és céklafoltok! Nekem bevált!” /Erzsébet, háziasszony/

„Piros patkánya mosásról mosásra egyre fakóbb? Már-már rózsaszín? Ez rettenetes érzés lehet, de megvan a megoldás! Itt az új Red Rat ® gél, amelyből elég patkányonként másfél csepp a mosógépbe és patkánya mosás után pirosabb lesz, mint új korában! A literes flakon ára 9.999.- Ft, de ha most hív, akkor 19.999.- Ft plusz emelt telefodíj, de ajándékba egy frissen festett patkánnyal lepjük meg Önt és szeretteit! Kényeztesse patkányát és a háza fényre derül! Csupán egy csepp Red Rat ® gél, és patkánya nevetgél!” /Rádumay Rigoly, tévéshopper/

„Sztálin elvtárs halálának hatvanadik évfordulóján vörös patkányokról verset írni nem más, mint imperialista és monopolkapitalista provokáció, a halódó nyugat kilógó lólábának utolsó rúgása, mellyel a halálhörgés zaját akarják túlkiabálni! Világ panelproletárjai, a fületeken ültök?! Ja, hogy már a széketeket is elprivatizálták? Na jó, gyertek és egyetek velem egy kis banánt! Amíg még legalább ez van…” /Fidel Castro/

„Bokorrím, őrület, bokorrím! Megőrülök, bokorrím! Állatszép! Állatjó! Bokorrím, he! Sálálálááááá!!!” /Katarzis Kenéz, amatőr verselemző és visszaeső kényszergyógykezelt/

„Na, jöjjön Kenézke! Majd ezzel a fincsi hideg zuhannyal lemossuk azokat a csúnya piros patkányokat és megöntözzük a szép bokorrímeit! Így ni! Na, ki dugja bele a karocskáit a kényzerzubikába?! Ügyes! Ki a következő? Á, a költőke! Hé, hova rohan?! Kapd el Ursula! Húha, ennek most a fal adta a másikat! Sebaj, ezzel megspóroltunk egy nyugiszurit.” /Rózsi nővér/

2013. március 1., péntek

Nincsen nekem ...

A költő, akinek nincsen semmije

Nincsen nekem kis kengurum,
Se főtt tésztám, ami durum,
Se dromedárszőr kabátom,
Minek púpját sose látom.

Nincsen monogramom SM,
Elillant a huss! levesem,
Gépemből is eltűnt a RAM,
S elszökött a lóbogaram.

Nincs se hernyóm, se százlábúm,
Se a gangon korlát, áááááá bumm!
S nincs már többé szilárdtestem...
Asszem, marha nagyot estem!

„Szádra mered venni az SM monogramot, te ördögfattya költőjobbágy?! Legszívesebben megharapdálnálak, de se fejem nincsen nekem, se gusztusom, mert olyan szétkenődött pép vagy! Pfúj!” /Stuart Mária, a skótok királynője/

„Mi próféták nem dromedár-, hanem teveszőr kabátot viselünk. Kis próféták egy, nagy próféták kettő púp rangjelzéssel a hátunkon. A lóbogár pedig nem olyan finom, mint a mézes sáska. A kengurut nem tudom, hogy ki fia borja, de azonnal térjen meg! Meg az a hájas Heródes is! A fejemet rá, hogy most is bulizik valahol!” /Keresztelő János/

„Rettenthetetlenül és megvesztegethetetlenül kitartok azon álláspontom mellett, hogy a költő urat magam elé engedem a nyaktiló előtt kanyargó sorban!” /Maximilien de Robespierre/

„Három fejetlen, három fejetlen! Bebebeee, bebebeee!!!” /Fekete Lovag, a végtagok nélküli hős/

„Íííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!” /Gizike, aki a piperekészletében megtalálta az elszökött lóbogarat/

„Na, ez se százas! Cseberből vederbe! Nyihaha-bzzzzzzzz!” /a lóbogár/

„Minden gangon van korlát! Anélkül sosem adok ki építési engedélyt.” /Zsebbepénzzy Sumákonc, magasépítésügyi főelőadó/

„Ha döntenem kéne, hogy egy vetélkedőben a költőt, vagy a vaksüket népi fafaragót juttassam-e tovább, aki percenként levágja egy-egy ujját, majd szakadékba néptáncol egy a feleségével összekevert hegyi medvével, én hezitálás nélkül az utóbbira szavaznék. Mármint a szakadékra. Anyám a medvére küldene emelt díjas SMS-t, ha nem tiltottam volna el már régen a mobilozástól. Ennek a palacsintává terült költőnek meg éppen annyi köze van a költészethez, mint a bakternak a bakterológiához. Na, eleget ekéztem, ideje egy kicsit gucsmolni is.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ahol fát vágnak, ott hullik a mókus, és sánta kutyából legálisan sem főznek hamis szalonnapálinkát. Lehetne rosszabb is, de minek? Három pont.” /Csiszár Jenő, zsűritag/

„Akinek nincsen szilárdteste, az már nem asszik semmit, ahogy a marha sem esik nagyot, legfeljebb felborul. Csak rá ne dőljön a ládámra, mert vagy meghalok, vagy életben maradok, miáúúú!!!” /Kvantumcirmi, Schrödinger macskája/

„A költőnek csak társadalmi értelemben nincs semmije, fizikailag azonban rendelkezik tömeggel, hiszen hat rá a gravitáció. Egy kilencven kilós költő az E = mc2 képletem alapján mintegy ezerkilencszázbillió kilokalória energiával rendelkezik. Még hogy nincs semmije?! Ezek a magyarok állandóan csak panaszkodnak!” /Albert Einstein/

„Estem – testem rímpár, mi?! Csapat, víííígyázz! Leül! Háromra mindenki ír egy ennél sokkal jobb rímpárt! Egy-ketőőő-háááárom! Már kész is?!” /Csakelő Renéz, magyartanár és cserkész csapatparancsnok/

„Ki költőzte össze már megint a belső udvart?! Lehetetlen felmosni ezt a rengeteg vérzsírt a kövezetről!” /Mariska néni, takarítónő/

„Ne aggódjon, Mariska néni! Az új Cillit Bang dehidratáló lúgszkájvókör formulája a benne lévő midikloriános Erőgyöngyök segítségével nem csak a vérzsírt távolítja el, de újrakövezi az udvart, korlátot szerel a gangra és mindenkinek a számítógépéről örökre és nyomtalanul törli ez a verset. Na, kipróbáljuk?” /Bengáli Cili, betanított folteltávolító ügynök/

„IGEEEEN!!!” /az emberiség/