Száraz Furmint

A felkérés: „A bor téma a következő lenne. Egy fehér bort kell bemutatni. 2013-as évjáratú Furmint. Száraz fehér. Tokajból származik a Sajgó pincészetből. Ez ügyben kellene valami röpke, üde, magasröptű mélylíra…”

Ha az élet téged szúr, mint
Bősz darázs a petyhüdt macit,
Felüdít a fehér furmint,
Mit szárazon megihatsz itt.

Ez az "itt" jelesül Tokaj,
Közelebbről Sajgó pince,
Ahol árat sose sokallj,
Ha megkérdik, vajh' hörpintsz-e?

Kettőezer tizenhárom
Évjárata e nedűnek,
Számban ízét alig várom
S gondjaim már menekű'nek!

„Megérkezett a versike! Nagyon jó lesz, köszi szépen!” /a magát megnevezni nem kívánó felkérő/

„Köszönöm költő úr a művet! Évtizedekig masszív alkoholista voltam és esélyem sem volt leszokni, de ez a vers annyira katasztrofálisan szörnyű, hogy egy életre elvette a kedvemet a borozgatástól! A diplomaosztóm óta most vagyok először színjózan! Még egyszer köszönöm!” /Dr. Bornemissza Béla, egykori be- és kirúgott bakteriológus majd betanított bakter/

„Mi ez a rasszizmus, költő úr?! Miért pont a fehér borokról irkál?! Talán gondja van a vörösökkel, vagy a feketékkel?! És mi a helyzet a mulattos borokkal, mi?! Jó lesz vigyázni, mert a Neoegalitárius Internacionálé (NI!) nevében úgy bedaráljuk a szabad véleményét, mint hazug kínai büfés a sánta kutyát!” /Egyenlőbb Emil, megélhetési polgárjogi aktivista/

„Felháborító, hogy már megint ezt a Sajgó ünnepelteti magát, miközben a mi pincénk másfélszer akkora és sokkal több az időjárás szeszélyének ki nem tett, korszerű és olcsó tablettás borunk, mint neki! Az Egri Csigavérünk tavaly elnyerte az Év Leglassabb Lőréje címet! A Homoki Hasbarúgónkat pedig a világ minden táján meg szokták emlegetni! Igazságot követelünk!” /Pacsmag Patony, a Pacsmag Pincészet tulajdonosa/

„Nem érdekel a fehér bor. Az orvosaim előírására már csak száraz vörösből ihatok hosszúlépést, de csak annyit, amennyit megkíván a szervezetem.” /Tömény Józsi, rocker/

„A bornyitás miatt egy pillanatra őrizetlenül hagyott anyám váratlan kritikai érzékről tanúságot téve olvasatlanul megsemmisítette ezt a klapanciát, így nyugodt szívvel állíthatom, hogy egy Frady mű akkor fejti ki a legpozitívabb hatását, ha hermetikus örök homály fedi. Ha valaki véletlenül mégis elolvassa, akkor úgy hat, mint az a hánytató lőre, amit Ölbutít úr gyomorba dönt. Köszönöm anyám, hogy megóvtál attól, hogy epés legyen a celebrúgó bakancsom csatja!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Igazi sírva vigadó balladai homálylíra sallangmentes népies felhangokkal dalban elbeszélve! A vers rusztikus líranedűként csusszan le a katarzisra vágyó olvasóközönség eklektikus torkán, majd feloldódik a világirodalom véráramában, ahol borgőzös és kadarkamámoros kataklizmaként emeli másfél ezrelékkel a vérpoézis szintet. Igazi búfelejtő szomjlíra!” /Nedű Nadírné Nadály Nóra, néprajzos és nehézgép kezelő/

„Egyszer egy nagy hordó bor majdnem megakadt a torkomon, de ahogy nyeltem összeroppantak a dongák.” /Chuck Norris/

Gagyi tél

Februárban se hullt a hó!
Hogy lehet egy tél ily tahó?!
Mikor lesz jég, talán nyáron?!
Lődd a telet Gábor Áron!

Gábor Áron, lődd a telet,
Zúdíts gyomrába egy nyelet
Rezes ágyúgolyó pürét,
Mivel nincs fehér színű rét!

Télen nincsen rét, mi fehér?!
Külországi hóér’, csehér’,
Vagy osztrákér’ menjek el én
Kétezer tizennégy telén?!

Kétezer tizennégy talán
Nem érdemli meg a csalán
Csípősségű hideg telet?!
Fújj nekünk új szelet, Kelet!

„Új szél?! Kelet?! Politizálgatunk, költő elvtárs, ironizálgatunk? Vigyázni kéne, mert Táncsics börtöne már 166 éve üresen vár egy újabb bajkeverőre! Aki disznók közé keveredik, annak könnyen korpás lesz ám a haja! Most tart egy pár évtized önkéntes szilenciumot és akkor nem lesz dádá. Értve vagyok?!” /Csávás Kálmán, terror elhárítási alezredes és pofonügyi főelőadó/

„Hagyjanak már békén halottnak lenni! A rézágyúm is fel van virágozva, nem fogom ezt a szép dekorációt tönkretenni holmi agyatlan lövöldözéssel! Ez az osztrák elnyomás sokat satnyított ezen a népen, mert nekünk még Petőfink volt, ezeknek meg már csak ez a selejtes Frady Endre jutott. Ehhez szívesen hozzávágnék egy tűzparancsolatos kőtáblát!” /Gábor Áron, néhai rézágyúöntő/

„Nana, Gábor úr, nana! Nem is lenne nekünk olyan rossz egy ilyen osztrák elnyomás. Osztrák munkahelyek, osztrák árak, osztrák bérek, osztrák rend… Hej, de szép is lenne újra a Monarchiában vergődni!” /Csóró Csegő, középiskolai német-történelem szakos tanár és szállodai éjszakai portás/

„A páros rímek páratlan élménye, a hótlan hóravágyás, a Nyugat által az orosz medve szőrös mancsai elé dobott és ott leágyúzott rézágyús hős emlékezetén tipró Kelet imádat, valamint a globális felmelegedés olyan esztétikai eleggyé gyúrja, gyömöszöli, sőt már-már dagonyázza ezt a februári meteorológiai mélylírát, mely a világirodalomban ritkább, mint korán reggel karón rikkantó fehér varjú. Hiába, tahó télnek híg a leve!” /Töttyös Tihamérné Sóhaj Skolasztika, köz-könyvtáros és amatőr világirodalmi nagyágyú/

„Tahó?! Nem a tél a tahó, hanem én, hogy óvatlanul ezt az új Frady förmedvényt is elolvastam! Mea culpa, mea maxima culpa! Anyám szerint nem kéne olyannyira szigorúnak lennem magamhoz, hogy kalapáccsal ütlegelem a satuba szorított nyelvemet és százas szöggel szurkálom a szemgolyómat, de hát mit tudja ő, hogy milyen az, amikor egy igazi férfi teljes lelkéből szenved? Satupadra minden Frady Endrével!” /Puzsér Róbert, fájó kritikus/

„Most nem érek rá kommentezni, mert épp egy feldíszítendő rézágyúba verek be százas szögeket a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

„Aú! Jaj! Ez fáj!” /a rézágyú/

Veszélyes játék

Így kezdődött... /Dr. Pacsmag Lajos felvétele/

Az agg Gyula bá’ elégedett mosollyal tolta mutatóujjával előre a fekete bástyát. Már épp mattot áriázott volna a pökhendi Lajos doktor képébe, ám még csak a maaa-nál tartott, amikor az olcsó kínai sakktáblából egy felkonyuló vastag szálka felnyársalta érzékeny ujjbegyét. Agg Gyula bá’, a nyugalmazott zongoraművész vad fortissimo sikolyt hallatva önkéntelenül hanyatt vetette magát és sajnálatosan átbucskázott a tetőterasz korlátján, majd ráesett a szomszéd cirkuszigazgató kertjében sütkérező krokodilra. A szerencsétlen hüllő úgy megijedt, hogy hátán az agg Gyula bá’val átvetette magát a kertet határoló zajárnyékoló falon, egyenesen az autópálya leállósávjába pottyanva, ahol egy lefüggönyözött fekete Audi éppen jobbról előzött egy százötvennel cammogó rendőrautót.
A felhangzó szirénahangot a Doppler-effektus miatt a szokottnál egy oktávval mélyebbnek halló vén zongoristát a zavartnak tűnő krokodilon megpattanó luxusautó ablaktörlője szakszerűen eltávolította a szélvédőről. Az agg Gyula bá’ hózentrógerével a visszapillantó tükörbe akadva lebegett az Audi oldalörvényeiben.
- Távolodó lila a rendőrautó? – kérdezte volna, ha az orkán nem fújja le a torkán a műfogsorát, de aztán rájött, hogy csak a vöröseltolódás miatt látja annak. Az Audi hirtelen satufékezett és az agg Gyula bá’ rakétaként csapódott be az autópályán keresztben fekvő, olcsó kínai sakktáblákat szállító kamion rakodóterébe…
A kicsit elhasználtnak látszó nyugalmazott zongoraművész petyhüdt testébe fúródó mintegy négyezer szálka eltávolítására a Szemmelversz Klinika baleseti sebészetén került sor. A műtétet a pökhendi Lajos doktor végezte némi kárörömmel a maszkja alatt. A műtét remekül sikerült és az ettől még pökhendibb Lajos doktor gondoskodott róla, hogy a frissen nyírt sündisznóhoz hasonlító páciense ébredéskor pont az ő arcába bámulhasson. Az agg Gyula bá’ első pillanatban úgy megrettent a fölé hajoló maszkos arctól, hogy majdnem ráköpte az álmában felböfögött protézisét, de aztán a pökhendi szempárt felismerve elmosolyodott:
- Mattot kaptál öcsém!
- Jaj, Gyula bá’, dehogy kaptam! Ha nem pont akkor kezdett volna el gyakorolni az artistaiskolai felvételijére, észrevette volna a fehér futómat, amivel lecsaptam volna a fekete bástyáját és három lépésben én adtam volna mattot magának, höhö, Gyula bá’!
Na, az agg Gyula bá’ erre úgy elszégyellte magát, hogy elvörösödött fejjel kitántorgott Amerikába, ahol a karrierjét egy kis dél-dakotai McDonald’s hagymakarikázójaként kezdte, ám szorgos munkával egyre feljebb és feljebb lépkedett a ranglétrán, míg végül egy a direkt az ő kedvéért végrehajtott alkotmánymódosítás után ő lett az Amerikai Egyesült Államok első magyar elnöke. Az első magyar pápa forró hangú táviratban gratulált.
Uncle Gyula ezután legjobb kommandósával, az örökifjú Chuck Norris-szal elraboltatta és színe elé állíttatta a távoli Magyarországról a rajtaütéskor épp Túró Rudiban sakkozó pökhendi Lajos doktort. Az akció nem ment egyszerűen, úgyhogy fél Európa, az Urálon túli területek és Alaszka is lángokban állt, a kiborult Csendes óceán vize pedig átömlött az Atlantiba.
- Fusson, ki merre lát! - kiáltotta a pökhendi Lajos doktor, de az agg Gyula bá' intésére az amerikai atléta válogatott egyetlen fehér futója az ovális irodába sprintelt és könnyedén megelőzte. Még célfotóra sem volt szükség, úgyhogy a célfotóst elbocsájtották és jelenleg egy dél-dakotai McDonald’s-ban zacskózza a ketchupöt.
- Nesze neked fehér futó! – kiáltotta röhögve a diadalától szinte visszafiatalodott agg Gyula bá’ és a másodpercekkel megvert és szinte már-már alig pökhendi Lajos doktort testőreivel Chuck Norris lábai elé vettette, aki a tetőablakon át kirúgta őt a világűrbe. Tán még ma is ott kering, hacsak azóta bele nem zuhant a Napba.
- Veszélyes játék ez az atlétika! – köpött a földre Chuck Norris, majd puszta kézzel meghámozott és megevett egy gömbvillámot.

Mikor esik a hó?

Az orrig behavazott költő /egy jeti felvétele/

Nyáron ritkán esik a hó,
Senki sem kiáltja: „Hahó,
Cudarfehér a játszótér,
S mezítlábas talpam hót ér!”

Úgy van, hogy egy havas telek
Látványa a hűvös telek
Egyikére emlékeztet.
Jól jegyezzétek meg eztet!

(tánc!)

„Kedves Költő úr! Nagyon szépen köszönjük szakmai munkánkat segítő bölcs sorait, amelyek révén a jövőben kevesebbet fogunk hibázni!” /Dr. Kumulusz Szupercella meteorológus/

„Baromira marhamérges vagyok, hogy nem kerültem be a második versszakba legalább egy kancsalrím erejéig!!! Múúúú!!!” /egy heves tulok/

„Bárcsak lenne elég bölcs ön,
Hogy soha többé ne költsön!
Költőcske, ön jó nagy tahó!
Lepje el hajáig a hó!”
/Újpesti Barnabás ellenköltő és tömbházfelügyelő/

„Mi itt a déli féltekén a leghatározottabban tiltakozunk az agyféltekétlen északi zugköltő lokálpenetrációja ellen! Nálunk igenis nyáron esik a hó!” /Diego Jetindo argentin sívilágbajnok/

„Nyáron is lehet hó, csak le kell fejelnem a megfelelő felhőt. Aztán hóembert építek és lerúgom a fejét.” /Chuck Norris/

„Nem tudni, mi hó, de költőragu lenni finom, nyamm-nyamm!” /egy trópusi kannibál törzsi főszakács/

„Egyszer táncoltam hóba’, ám azóta csak hébe, mert kiújult a csúzom. Már csak szólókra vállalkozom, mert a tánckarban kiderülne, mennyire lelassultam.” /Michael Flatley/

„Hát, ha ez vers, akkor én a Titanicot elsüllyesztő jéghegy tetején lila füvet legelésző kisbirka vagyok és fókákat tanítok fütyülni. Hát mi ez?! Miért kellett ideokádni?! Miért kellett ezt nekem elolvasni?! Ne vacakoljunk, hanem etessük meg a költővel a termékét száz példányban, majd lőjük ki a világűrbe! Fognak még az alienek térden állva könyörögni, hogy ilyet többet ne tegyünk velük!” /Puzsér Róbert kritikus/

„A holt költőink sírja felől egyre erősödő rotációs zajokat hallok.” /Agyag Jenő temetőőr/

„Állítsatok meg minket, ki akarunk szállni! Na, csak támadjunk fel, úgy lepofozzuk ezt a Frady Endrét, mint vodkamámoros izommuzsik a balalajkatolvajt!” /a holt költők/