Vízi vadkaland

Úszom. Ég odafent kék, én

Nézem, hogy egy fatörzs békén

Lebeg... Felkiáltok: Jaj, mán!

Nem fatörzs ez, hanem kajmán!!!

Nincs egyedül, itt az apja,

S számból nyelvem kiharapja!!!

Ááááááááá mmmmmmmm...

Mmmmmm ááááááááááááá...

Költőnk torkán alvadt vérrög.

Telózgatnak mentőér' rög-

-vest, de nem jön Győrfi Pali.

Őt is megette egy ali-

-gátor vagy egy krokodilus,

Mint bosszúból banyát Ilus-

-ka, ki János szerelmese?!

Szép kis holtak napi mese!

„Kajmán? Krokodil? Aligátor? Keveri a szezont a fazonnal, nem tudja megkülönböztetni a hallét és a hüllőt, holt költő úr?! Látott maga valaha pislogó fatörzset?! Na, ezért nem kell Gyűrűk Urát nézni, mert abban valóban vannak ilyen elfajult alfajú álfák is! Mondanám, hogy béke poraira, de mivel vízi hulla, így a béka saraira stílszerűbb! Kretén!” /Tuskó Tódorné Tönk Titanilla, tényálláspont teketóriátlanító/

„Aki enne rántott hollót,

Meg egy tányér forró hallét,

S közben elkerülne hüllőt,

Annak fontos pontos hollét!”

/Dzsípíesz Dzsangó, elszabadult irányköltő/

„Minél tovább dolgoztatom a kis szürke agysejtjeimet, annál nyilvánvalóbb, hogy itt megrendezett műgyilkossággal van dolgunk és Frady Endre nem halt meg. A költő halála esetén ugyanis a vers második felét egy külső szemtanúnak kellett volna megírnia, ám a stílus maga az ember és ilyen egyértelműen vérlázító enjambement egyetlen más embernek sem jutna eszébe, vagy ha eszébe is jutna, annyira szégyellné, hogy nem merné közzétenni. Ergo az irodalmi bűnöző még él, és az emberiség érdekében mielőbb rács mögé kell juttatni, mon ami!” /Hercule Poirot, belga mesterdetektív/

„Ki szórakozik a nevemmel?! És kinek van szüksége belga mesterdetektívek kéretlen tanácsaira?! Mert mit adott nekünk Brüsszel?! Jó-jó, rengeteg pénz, de azon kívül?! Ráadásul a rongyos ezermilliárdokért cserébe bele akarnak dumálni az államformánkba is! Vegyék tudomásul, hogy mi történelmileg kriptoautokrata félfeudalmizmus vagyunk és azok is maradunk! Na, mindenki mutassa az ujjlenyomatát!” /Fatörzs főtörzs/

„Jaj, Kukorica Jancsim, lehet, hogy Petőfi Sándor költőnek egy hajszállal jobb volt, mint Frady Endre, de utóbbi majdnem akkora detektív, mint Hercule Poirot! Különben honnan volna tudta meg, hogy a falunk határában szörnyethalt banyát nem a hollók és a hüllők tépték szét, hanem mi ettük meg puliszkába keverve?! János vitéz, nem megmondtam, hogy ne igyál annyit, mert akkor mindent kipofázol, te szerencsétlen?!” /Kukorica Jánosné Alias Iluska, illegális kannibál/

„Micsoda, lábbal tapodja a magyar irodalmat?! János vitézt és szerelmetes Iluskáját sárba tiporja, és banyaevéssel vádolja, maga nemzetellenes sehonnai bitangkorcs?! Halottak napján a szent emlékezés és a néma főhajtás helyett vérengzik, mint egy sikerhajhász hollywoodi halloweeni tökfejű műcápa?! Hát a Győrfi Pál jelentse be a magához hívott életmentők végzetes késedelmét, maga két lábon járó kegyeletsértés! NEM ENG.!!!” /Pecsétőr Pocsárd, a Diadalittasansan Önkifejező Globális Költészetet Újjáteremtők Köre (DÖGKÚT) felhatalmazott főcenzora/

„-ka, ki?! Hiába próbál itt vicceskedni meg jópofáskodni, gusztustalan zugköltőcske, a maga könnyűsúlyú klapanciái helyett a diákok kötelező jelleggel továbbra is a Kincskereső Kisködmön hatására fogják megutálni a magyar irodalmat!” /Dohos Dezsőné Naftalin Nóra, a Kötelező Olvasmányokat Rendszerező Csoport (KORCS) őskövülete/

„Sajnos előfordulhat, hogy oltatlan polgártársainkat időnként kettéharapja egy szájkosár nélküli vadállat, de a szinte majdnem mindig időben kiérkező munkatársaink minden veszélyeztetett hüllőnek szakszerűen beadják a korának és egészségi állapotának megfelelő védőoltást! Krokodilok között úszkálva mindig legyen önnél a vízhatlan papírra nyomtatott hivatalos kórtörténete! Ne feledje, az oltás állatot ment!” /Győrfi Pál, az országos mentőszolgálat legnagyobb arca/

„Mi ez a szangvinikus szégyentelenkedés?! Ki ez a kigyógyíthatatlanul kegyetlen kegyeletsértő klapancia killer?! A verse alapján Frady Endre nem holt költő, hanem csak holt részeg! Anyám emlékére esküszöm, esküszöm, amit köll, azt megteszöm! Ide veled, régi kardom! Frady Endre véreset fog hányni a kardélemre, de lemossuk a gyalázatost!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A fentiek olvastán úgy tűnik, hogy Magyarországon olyan nagy a halloweeni tökfejsűrűség, hogy egyetlen félfordulatos rúgással a világegyetem összes lakható bolygóját be tudnám vetni tökmaggal.” /Chuck Norris/

„Magunk felé hajló kézzel ugyan, de a leghatározottabban tiltakozunk!” /minden szentek/

Bumbúl és Venik

(esti népmese)

Bumbúl és Venik a két hétalvó nagyon későn keltek. Olyan későn, hogy már nem is volt értelme felkelni, úgyhogy egyből vissza is feküdtek és tovább aludtak. Ha Bumbúl és Venik tovább nem aludtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Jó éjszakát gyerekek! …
- mondta volna a mesemondó, de ekkor furcsa dolog történt. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre rosszat álmodott és mindketten felriadtak.
 - Jaj, rosszat álmodtam!  - mondta egymástól függetlenül, de mégis egyszerre Bumbúl és Venik, de olyan egyszerre, hogy meg sem hallották, hogy a másik is beszél. Már csak azért sem hallhatták egymást, mert az egyikük ágya az északi, a másiké pedig a déli sarkon volt. Olyan nagy társasházban laktak ugyanis, aminek az északi és a déli sarki hálószobája messze is volt egymástól és bőven elfért közöttük még némi hangszigetelés is, amit az ország legjobb akusztikus hangmérnökével terveztettek meg.

Bumbúl és Venik egyszer egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre eltöprengett azon, hogy egy hangmérnök  a hangok terjesztése helyett miért a hangok gátlását tervezi, és ha már mégis ezt csinálja, akkor miért nem ellenhangmérnöknek hívják, de úgy érezték, ebbe a kérdésbe fölösleges lenne belemélyedni, úgyhogy inkább elindultak világgá.
 Hát ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak észrevettek három vonalat. Az egyik rákoknak prédikált, a másik bakoknak, míg a középső  egygólos hátrányban a kapuba bombázott. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre vonta meg értetlenkedve izzadó vállát, mert egyikük sem tanult soha földrajzot.
Na, ekkor támadta meg őket egyik irányból egy folyóból torokmagasságban kivetődő krokodil, másik irányból pedig egy a szülőföldjétől messze elkóborolt oroszlánfóka. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre elálmosodott és lefeküdt a földre aludni, a két fenevad pedig a levegőben összeütközve lenyelte egymást és jóllakottan szörnyethalt.
Ha a két fenevad szörnyet nem halt volna...
 - Be nem merd fejezni! Most jön a legjobb rész! - ordítottak a mesemondóra  egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre a keselyűk, a sakálok és a hiénák, majd falatozni kezdték a két fenevad földi maradványait.
 Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre  felébredtek, megették a jóllakott keselyűket, sakálokat és hiénákat, majd a bőséges reggelitől felkerekedve hazaindultak. Egész úton hazafelé azon gondolkodának, miként fogják szólítani rég nem látott anyjukat. Persze mindezt egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre.
 Hazaérve  Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre felkiáltott: Anyám, bár Gizi vagy, de szólíthatlak özvegy Katzenjammer Kenézné született Donnerwetter Donatellának?!
- Na, megjött a két agyatlan egypetéjű iker! Ezek vittek engem a sírba! - sóhajtott a reinkarnációján, Zlatan Ibrahimovicson keresztül a túlvilágról néhai Katzenjammer Kenéz, majd a másik oldalra fordult a sírjában.
Az elájult Gizi anyu boldogan halt volna, míg újra nem élesztették.
Jó éjszakát gyerekek! Ha nem tudtok elaludni, próbáljátok meg csukott szemmel!

VÉGE

A betörő

A betörő a sötét nappaliban /F.E. felv./

- Pénzt vagy ételt! – kiáltotta a betörő a nappaliban, majd véletlenül felrúgta az üres éjjelit.
- Várjon, meggyújtom a lámpát! – mondta egykedvűen Dr. Aranyos Aranka pszichológus lakástulajdonos és megnyomta a kapcsolót. Világos lett. – Világosnál le szokás tenni a fegyvert!
- Igaza van! – sóhajtotta Ókor Ottó, aki civilben középiskolai történelemtanárként tengődött egyik napról a másikra és időnként megélhetési betörőként vetette bele magát a sötét éjszakába.
- Akkor most tegye le azt a pisztolyt! – kérte határozott hangon a nő.
- Letehetem, de felesleges. Üres a tár. Nincs pénzem lőszerre. – tört ki az őszinteség az éhes pedagógusból, majd sírva fakadt.
- Tessék, zsebkendő! – lett gyakorlatias Aranka, majd együtt érzőn megkérdezte – Akar róla beszélni?
- Brühühü… Akarok… Gyerekkoromban a szüleim azt mondták, hogy tanuljak, hogy sokra vigyem! Hittem nekik és tanultam, majd nagy álmokat dédelgetve tanár lettem, de vinni csak a tányérokat vittem pincérként a nyári szünetekben. Egy időben arra gondoltam, hogy jó ötletekkel keresek meg cégeket, hátha fizetnek érte.
- Milyen ötletekkel? – kerekedett fel a szakmai kíváncsiság a doktornőben – Meséljen!
- Megkerestem például a BKV-t, hogy úgy csökkenthetnék a zsúfoltságot, ha a megállókba krokodilokat telepítenének, hogy megegyék a leglassabban menekülő utasokat, akik le- és felszállásnál a legnagyobb tumultust okozzák. Rövid latolgatás után végül elvetették a forradalmi javaslatomat.
- Nem is értem, miért. Mivel indokolták? – tört ki az empátia Dr. Aranyos Arankából.
- Egyrészt túl drágának tartották annyi hüllő beszerzését, másrészt az állatvédők tiltakoztak, mondván, hogy ha szegény állat véletlenül egy fertőző utast eszik meg, akkor akár bele is pusztulhat. Apropó, utas evés! Nincs véletlenül valami ennivalója? Utoljára délben ettem a menzán abból a moslékból, amit a gyerekek meghagytak. – mondta hangosan korgó gyomorral Ókor Ottó és reménykedve beindult a nyálelválasztása.
- Van pizza a hűtőben. – mutatott a konyha felé a házigazda - Milyet szeretne?
- Mindegy, csak nagy legyen, sok mindennel megpakolva! Bármi lehet rajta! Tudja, én mindenevő vagyok, mint a sertések. Apám mindig is azt tanította, hogy akkor táplálkozunk természetesen, ha úgy eszünk, mint a disznók! – lelkesedett be a hívatlan vendég.
- Jól van, csak ne röfögjön túl hangosan, mert a szomszédban egy éberen alvó kocavadász politikus lakik, aki a végén még átjön és lelövi magát! – figyelmeztette a fonák helyzettől egészen felvillanyozódott Aranka.
- Sebaj, majd vele is eljátssza azt a világosos fegyverletevős trükköt! – röhögött az ételszagra gyűlő nyállal megtelt szájú tanár.
- Á, az nála nem jönne be! Úgy hallottam, hogy fiatal korában folyton megbukott történelemből. Történelemből is! Nem tudott továbbtanulni, így lett belőle politikus. – árulta el némi lenézéssel a diplomás hölgy.
- Egy időben én is megpróbáltam politikussá átképeztetni magam, de képtelen voltam azt hazudni, hogy a haza üdvéért szeretnék munkálkodni, így elhajtottak. – szomorodott el Ókor Ottó – Úgy kivágtak, ahogy nekem kellett volna az érettségin a polgármester gyerekét, amikor azt állította, Kossuth Lajos volt az MLSZ első elnöke, de nem mertem.
- Félt? – kíváncsiskodott a pszichológusnő.
- Mitől félt volna? Tudta, hogy az apja a polgármester. – értetlenkedett a betörő tanár.
- Nem ő, maga! – vált türelmetlenné a nő.
- Én nem vagyok polgármester! Akkor nem kéne betörnöm ahhoz, hogy lopjak! Majdnem becsületes kétkezi középiskolai történelemtanár vagyok. – kihúzta magát – Bemutatkozom, Ókor Ottó legényember, szolgálatára!
- Örvendek, Dr. Aranyos Aranka hajadon pszichológus. – mutatkozott be egy anakronisztikus pukedli kíséretében.
Meglátni egy villanykapcsolásnyi pillanat, megszeretni egymást egy balga betörésnyi és egy értelmetlen beszélgetésnyi idő volt csupán. Összeházasodtak és lett két gyerekük. Mivel Ottó tanári fizetéséből és Aranka gyedéből nem tudtak megélni, kitántorogtak Amerikába.
Ott hatnak, alkotnak, gyarapítanak. S a Haza? Lassan kiürül…

Peches nap

Megharapott másfél ártány,
Fáj a lábam s nincsen jártány-
-i erőm sem, félájulok,
Főleg, mert öklel egy tulok,
S hogy a zrí legyen jó dilis,
Csócsálgat egy krokodil is.
Fáról viking felkelőnek
Néznek valakik és lőnek,
S ahogy dőlök, tőlem jobbra
Fogvillantva vár egy kobra.
Tigriskarom hátam tépi,
S furkósbottal bajszos népi
Ember agyba-főbe püföl,
S orromban mász’ hadnyi nyű föl.
Hátam mögött kiönt a tó,
Megbüntet az adóható-
-ság és bajnok lesz az UTE…
Hú, de ideg vagyok, hú, te!
Szétvert agyam tejbepapis,
Jól kezdődik ez a nap is!

„A történet természetesen fiktív, ugyanis előbb éri körbe az M0-ás körgyűrű Budapestet, minthogy bajnok lenne az Újpest! Legfeljebb a másodosztályban! Über alles Franzstadt!” /Frady Endre, költőgigász/

„Mit emberkedsz itt, te zöld majom?! Az állam épített nektek egy új stadiont és két kézzel önti belétek a közpénzt és még így is csak bundázással nyeritek a meccseket! Nekem egy pártcsapat kanapészurkolójaként ne huhogjál itt te divatfradista, mert a lila-fehér szöges bakancsommal rálépek a nyelvedre! Bugris!” /Ultraviola Urdung, újpesti cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Értem én költő úr, hogy meglehetősen rossz napja volt, de miért kellett ezt egy még sokkal rosszabb verssel tetéznie? Nem gyógyulgathatott volna egy világtól elzárt osztályon kicsinyég? A súlyos állapotára való tekintettel csupán egy felkiáltójeles NEM ENG.!” /Romvárry Rühöncz, főcenzor/

"Olvasómat egy jó rímért! -
- így Költőnk, olvasó rí: "Mért,
hogy én állom  ma a cechet?!
Rám ragasztották a pechet!"
/F. Péter, önkéntes olvasó és a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, tervezőm! Számításaim szerint egy egyidejű ártány, tulok, krokodil, mesterlövész, kobra, tigris, bajszos népi ember, hadnyi nyű, kiöntött tó és adóhatósági támadással kezdődő nap túlélési valószínűsége hozzávetőlegesen egy a hárommillió ötszázhuszonhatezer kilencszáznegyvenkettő és félhez. Mivel egy átlagos költő huszonötezer tizenkilenc és fél napot él, száznegyvenszer kellene újjászületnie, hogy ebbe legalább egyszer ne haljon bele! Igen Artu, még akkor is ilyen kevés az esélye, ha esetleg Jedi és vele van az Erő, mert ez utóbbinak Frady Endre esetében még kisebb a valószínűsége.” /3CPO, protokoll droid/

„Micsoda spirituális hérosz, aki ártatlan bűnbakként rímpáronként szenvedi el mindössze egyetlen zokszózuhatag világgá dünnyögésével a velejéig romlott emberiségre kirótt több mint jogos csapások sorozatát! A költő ebben az esetben nem gondolhatott semmit, hiszen oly gyors ostorpattogásokként érték a váratlanul alantas támadások, hogy annyit sem tudott mondani, hogy fraktáltorziós kvantummechanikai divergencia mátrix! Korunk irodalmi géniuszának költészete a koherens lírai erőterek vonzásában és taszításában válik túl kemény eledelből számunkra is fogyasztható versbepapivá. Meghaladhatatlan szépirodalmi elliptika!” /Dr. Tangens Teodorné Líra Lea, interdiszciplináris versmatematikus és prózakibernetikus/

„Anyám szerint – akit első szédületemben elfelejtettem kizárni a dolgozószobámból – ez a vers annyira akciódús, hogy mielőbb meg kéne filmesíteni. Ezzel egyetértek, de csak posztumusz és Frady Endre szerepében Hajdú Péterrel. Egyébként szerintem itt is csak a szokásos költői túlzásról van szó és csupán annyi történt, hogy Frady Endrét vagy fülön csípte egy százkilós BKV ellenőr, vagy a Fradi pálya vizeldéjében tök részegen véletlenül körülmetélte magát a rosszul záródó sliccével. Úúúú, erre még rágondolni is fáj, de ő megérdemelte!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha olyan folyóból iszom, amiben krokodilok élnek, akkor mindig hagyom, hogy a parton térdelve ráharapjanak a szemgolyómra, majd hirtelen felállva egy fejmozdulattal behajítom őket a legközelebbi állatkertbe, hogy ne kelljen annyit repülniük.” /Chuck Norris/

Állatkert

Állatkertben sok az állat.
Van zsiráf, ki messze ellát,
Oda, ahol bőg a tigris,
Kinek szája szörnyű tág rés,
Melyen befér másfél szarvas,
S lesz belőle trágya, szerves.

Csámcsogás hallik a Zoo-ból,
Medve épp gondozót zabál.
Bő szájából seprű nyele
Áll ki s közben folyik nyála.
Evés után jóllakottan
Szundít grizzly mackó itten.

Tóban él a sosem dalos
Kedvű néma krokodilus.
Pikkelyhátán nincsen tetve,
Bután néz, a szája tátva,
S hogyha behajol egy néző,
Leharapódik a nózi.

Rozsomákot nyel a jeti,
Míg oroszlán elé jut ő,
Akkor aztán őtet falják,
Utána még jön egy fél jak,
S Leó jóllakottan elnyúl,
S szája szegletében ül nyál.

Rab vad más rab vadat fal fel.
Rabjai e kertnek, föl-föl?
Nem lehet, mert sok-sok gyerek
(Gyulák, Ilák, Csengék, Györék)
Így látják meg, hogy a fajok
Között tápláléklánc folyik.

Ilyen kegyetlen az élet!
Egyszer elhull minden állat,
Meg persze az összes ember,
És ez még szomorúbb… ámbár,
Állat ritkán embertelen,
Míg sok ember állat talán…

„Az én szomszédom, nem csak talán volt állat, hanem ténylegesen! Késő estig brúgatta a fűnyírót meg a rotációs kapát! Csoda-e, ha rágyújtottam a házat?!” /Ember Előd, humánpolitikai főmunkatárs/

„Már megint a csúsztatás és a félretájékoztatás! Nem a grizzly medve ette meg a gondatlan gondozóját, hanem a jegesmedve a befagyott mini-taván jégkorongozó látogatót. Nem a seprű nyele lógott ki a szájából, hanem a hokiütőé. Költői szabadosság, mi?! Hányas lába van, poéta úr? Nem akarja felpróbálni ezt az éhes pumát?” /Bivaly Benő, állatkerti sajtószóvivő és pumaidomár/

„Hiába mondtam a Jenőmnek, hogy ott ne jégkorongozzon, mert amit ő hókupacnak néz, az szerintem brummog, de nem hallgatott rám a süketje! Mindig sejtettem, hogy előbb-utóbb Darwin-díjas lesz!” /özv. Jak Jenőné Vészmadár Vendetta, hallókészülék árus/

„Lánc, lánc, tápláléklánc, tápláléklánci béka. Béka volna, sólyom volna, mégis felfordulna. Rét volna, barika, barika. Barikának lába hamar kifordulna!” /Gyík Gyula, Impala Ila, Csirke Csenge és Gyurgyalag Györe, a Tarzan Majma Általános Iskola 2.b osztályos tanulói/

„A művi természet természetellenesen természetes velejáróját, a sors keserédesen kacagtató léttragédiáját kancsal rímekben megragadó költő ugyanaz a poézisnek, mint folyami vencsellő a lengeményes toszánkának, vagy még ugyanazabb! A ’lenni vagy nem lenni?’ kérdés ’enni vagy még enni?’ problémává történő materializálódása spirituális falósejtek önemésztő felböffenéseiként borít árnyékot a felfoghatatlan fantomvalóság fosszíliájára. E mű a víz alá nyomott világegyetem halálsikolyt hallatni vágyásának hiábavalóan bugyborékoló metadegenerációja és öndeformitása. A deformok működén át azonban fel-felsejlik a mindenség-szerű nagy büdös semmi! Igazi kozmikus kloáka líra!” /Páva Piténé Tyúk Tyityanilla, okleveles médiakatartika/

„ Okádnom kell ettől a kancsal rímes förtelem kupactól! Szerintem ez a miazmás kipárolgású dögkútvers még egy csótányzabáló csúcsragadozó gyomrát is megfeküdné! Anyám szerint egy jó forró fokhagymás  galócapálinka még egy halottat és életre hasmarsoltatna, de ő az én jóvoltomból még csak számára kiválogatott és sterilizált szótagokat olvasott a bélgyilkos Frady versekből. Remélem, lesz ereje simogatni a buksimat és egyidejűleg elém tartani a zacskót! Böáááá...” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csúcsragadozónak lenni sem fenékig tejfel. Az oroszlán sörényét például semmilyen módon elkészítve sem szeretem.” /Chuck Norris/

Veszélyes játék

Így kezdődött... /Dr. Pacsmag Lajos felvétele/

Az agg Gyula bá’ elégedett mosollyal tolta mutatóujjával előre a fekete bástyát. Már épp mattot áriázott volna a pökhendi Lajos doktor képébe, ám még csak a maaa-nál tartott, amikor az olcsó kínai sakktáblából egy felkonyuló vastag szálka felnyársalta érzékeny ujjbegyét. Agg Gyula bá’, a nyugalmazott zongoraművész vad fortissimo sikolyt hallatva önkéntelenül hanyatt vetette magát és sajnálatosan átbucskázott a tetőterasz korlátján, majd ráesett a szomszéd cirkuszigazgató kertjében sütkérező krokodilra. A szerencsétlen hüllő úgy megijedt, hogy hátán az agg Gyula bá’val átvetette magát a kertet határoló zajárnyékoló falon, egyenesen az autópálya leállósávjába pottyanva, ahol egy lefüggönyözött fekete Audi éppen jobbról előzött egy százötvennel cammogó rendőrautót.
A felhangzó szirénahangot a Doppler-effektus miatt a szokottnál egy oktávval mélyebbnek halló vén zongoristát a zavartnak tűnő krokodilon megpattanó luxusautó ablaktörlője szakszerűen eltávolította a szélvédőről. Az agg Gyula bá’ hózentrógerével a visszapillantó tükörbe akadva lebegett az Audi oldalörvényeiben.
- Távolodó lila a rendőrautó? – kérdezte volna, ha az orkán nem fújja le a torkán a műfogsorát, de aztán rájött, hogy csak a vöröseltolódás miatt látja annak. Az Audi hirtelen satufékezett és az agg Gyula bá’ rakétaként csapódott be az autópályán keresztben fekvő, olcsó kínai sakktáblákat szállító kamion rakodóterébe…
A kicsit elhasználtnak látszó nyugalmazott zongoraművész petyhüdt testébe fúródó mintegy négyezer szálka eltávolítására a Szemmelversz Klinika baleseti sebészetén került sor. A műtétet a pökhendi Lajos doktor végezte némi kárörömmel a maszkja alatt. A műtét remekül sikerült és az ettől még pökhendibb Lajos doktor gondoskodott róla, hogy a frissen nyírt sündisznóhoz hasonlító páciense ébredéskor pont az ő arcába bámulhasson. Az agg Gyula bá’ első pillanatban úgy megrettent a fölé hajoló maszkos arctól, hogy majdnem ráköpte az álmában felböfögött protézisét, de aztán a pökhendi szempárt felismerve elmosolyodott:
- Mattot kaptál öcsém!
- Jaj, Gyula bá’, dehogy kaptam! Ha nem pont akkor kezdett volna el gyakorolni az artistaiskolai felvételijére, észrevette volna a fehér futómat, amivel lecsaptam volna a fekete bástyáját és három lépésben én adtam volna mattot magának, höhö, Gyula bá’!
Na, az agg Gyula bá’ erre úgy elszégyellte magát, hogy elvörösödött fejjel kitántorgott Amerikába, ahol a karrierjét egy kis dél-dakotai McDonald’s hagymakarikázójaként kezdte, ám szorgos munkával egyre feljebb és feljebb lépkedett a ranglétrán, míg végül egy a direkt az ő kedvéért végrehajtott alkotmánymódosítás után ő lett az Amerikai Egyesült Államok első magyar elnöke. Az első magyar pápa forró hangú táviratban gratulált.
Uncle Gyula ezután legjobb kommandósával, az örökifjú Chuck Norris-szal elraboltatta és színe elé állíttatta a távoli Magyarországról a rajtaütéskor épp Túró Rudiban sakkozó pökhendi Lajos doktort. Az akció nem ment egyszerűen, úgyhogy fél Európa, az Urálon túli területek és Alaszka is lángokban állt, a kiborult Csendes óceán vize pedig átömlött az Atlantiba.
- Fusson, ki merre lát! - kiáltotta a pökhendi Lajos doktor, de az agg Gyula bá' intésére az amerikai atléta válogatott egyetlen fehér futója az ovális irodába sprintelt és könnyedén megelőzte. Még célfotóra sem volt szükség, úgyhogy a célfotóst elbocsájtották és jelenleg egy dél-dakotai McDonald’s-ban zacskózza a ketchupöt.
- Nesze neked fehér futó! – kiáltotta röhögve a diadalától szinte visszafiatalodott agg Gyula bá’ és a másodpercekkel megvert és szinte már-már alig pökhendi Lajos doktort testőreivel Chuck Norris lábai elé vettette, aki a tetőablakon át kirúgta őt a világűrbe. Tán még ma is ott kering, hacsak azóta bele nem zuhant a Napba.
- Veszélyes játék ez az atlétika! – köpött a földre Chuck Norris, majd puszta kézzel meghámozott és megevett egy gömbvillámot.

Mese a nagy büdösszájú sárkányról

Egyszer volt, ahol volt, de már nincs, egy nagy büdösszájú sárkány. Egy közepesen szép, bár sokak szerint az évszaknak éppen csak megfelelő napon ez a nagy büdösszájú sárkány elrabolta a szomszédos Nagy Büdösszájú Birodalom nagy büdösszájú királyának egyetlen gyermekét, a nagy büdösszájú királylányt és a várába vitte. A nagy büdösszájú királylány úgy bőgött, hogy csak úgy fröcsögött kifelé a szeméből a rengeteg könny, ami nem csoda, hiszen, ha befelé fröcsögött volna, akkor a hidroglóbusszá dagadó vízfeje pár perc alatt hatalmas loccsanással robbant volna szerteszéjjel.

A nagy büdösszájú király – a szokásos néphez szólási formanyomtatványok kitöltése után – kihirdette, hogy aki kiszabadítja a nagy büdösszájú királylány fogságából a nagy büdösszájú sárkányt, illetve pont fordítva, az azonnali feleségül vétel által rögtön meg is tarthatja és haza is viheti, úgyhogy a kihirdetmény egyben előzetes atyai áldás is. Hozományról pedig szó se essék, ő ilyen kicsiségekkel nem foglalkozik, amikor egyetlen lánya ekkora veszélyben van.
No, lett is foganatja a kihirdetménynek! Királyok, királyfik, hercegek, grófok, politológusok, mentorok, Avon tanácsadók, kezelőorvosok, gyógyszerészek, mosógép szerelők, megélhetési oligarchák, kétkezi félkarú rablók, romkocsmatöltelékek, házasságszédelgők, hadronütköztetők, földi irányítók, könnyűbúvárok, hastáncosok, táncdalénekesek, villanyóra-leolvasók, sírásók és karvalytőkések egy emberként özönlöttek elfelé és minél messzebb, nehogy már pont ők!

Távolban a nagy büdösszájú szegénylegény
(ismeretlen nagy büdösszájú festő képe)

Egymás között szólva elmondhatjuk, hogy bár a királylány a birodalom összes eddigi szépségversenyét megnyerte, ám a birodalmi közvélekedés szerint a telefonos szavazás erősen manipulált volt. Sőt!
Egy, csak egy jelentkező volt, a nagy büdösszájú szegénylegény, aki még a nagy büdösszájú életben sohasem látta a nagy büdösszájú királylányt, de még csak nem is hallott róla. Hiába no, a tévé, rádió, mobiltelefon és internet nélküli tanyasi életnek is megvannak a maga előnyei! Hogy hogyan hallott mégis a kihirdetményről? Ez egy felettébb hosszú történet, amelyben szó van lezuhant helikopterről, oroszlánfókák által elfogyasztott postásokról, eltévedt tájfutókról és máig harcoló német alakulatokról is, de ezt most itt nincs idő elmesélni. Röviden összefoglalva csak annyit mondhatunk, hogy véletlenül.
Nosza, több se kellett a nagy büdösszájú szegénylegénynek! Úgyis unta már a tanyasi létet, ahol nem volt más beszélgetőtársa, mint a nagy büdösszájú testvérei – alig tizenöten, vagy tizenhatan lehettek, de sosem tudta megjegyezni – a nagy büdösszájú apja, a nagy büdösszájú anyja, a nagy büdösszájú nagyszülei, a nagy büdösszájú dédszülei, a nagy büdösszájú unokaöccsei és –húgai, valamint az óhazából a válság elől kitántorgott másfélmillió nagy büdösszájú rokon.
Ment, mendegélt a nagy büdösszájú szegénylegény. Először még baromi messze volt a nagy büdösszájú sárkány várától, de aztán ahogy tovább ment, mendegélt, úgy egyre közelebb jutott.
PUFF!!! A nagy büdösszájú szegénylegényt hatalmas ütés érte és hanyatt is esett tőle. Legott felugrott és vissza is ütött, de az ökle egy kőkemény szürke kőfalba ütközött.
- Még jó, hogy nem gyémántfal, mert az gyémántkemény lenne! – gondolta a nagy büdösszájú szegénylegény és hirtelen rájött, hogy megérkezett a várhoz. Gondolkodott, hogy hogyan juthatna be, mert a kőfal megmászhatatlannak tűnt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bement a kapun. A nagy büdösszájú portástól megvette a belépőjegyet és elindult felfelé a nyálkás csigalépcsőn.
A vár várószobájában már várt rá a nagy büdösszájú sárkány és a lánccal hozzákötözött nagy büdösszájú királylány.
- Mintha Jabbát és Leiát látnám! – gondolta meglepve a nagy büdösszájú szegénylegény, akiről még senki sem sejtette, hogy következő életeiben II.József, Lenin, Elvis Presley, Zlatan Ibrahimovics, majd pedig Luke Skywalker lesz. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!
- Hhhhhhhh!!! – lehelt rá egy hatalmasat a nagy büdösszájú sárkány a nagy büdösszájú szegénylegényre.
- Hhhhhhhh!!! – viszonozta a nagy büdösszájú szegénylegény.
Az oda-vissza válaszcsapások közepette a két fél előtt felsejlett a döntetlen közeli végeredmény cseppet sem szívderítő rémképe. A vár körül eközben fürtökben hullottak a V-alakú vándormadarak. Már az ablak pereméig ért a kupac, amikor Greenpeace aktivisták jelentek meg és láncolták magukat a vár vizesárkából kilógó fatörzsekhez, amelyek utóbb éhes krokodilok farkainak bizonyultak.
A vár lovagtermében a harc eközben egyre elkeseredettebben és egyre kilátástalanabbul folyt. Már éppen reklámszünetet készültek tartani, amikor a nagy büdösszájú királylány egy váratlan mozdulattal tizenöt kiló szupererős mentolos Orbit rágógumit dobott a nagy büdösszájú sárkány szájába, aki ettől pár másodpercre védtelenné vált és a nagy büdösszájú szegénylegény bevitte a végső lehelet csapást. A nagy büdösszájú sárkány egyet vonaglott, majd a lelke megkönnyebbülten az örök vadászmezőkre röppent, ahol mindig süt a Nap és mégsem ragad az a fránya vattacukor.
- Én hősöm, én egyetlen szerelmem! – kiáltotta a nagy büdösszájú királylány és a nagy büdösszájú szegénylegényhez szökellt, hogy megcsókolja. A nagy büdösszájú szegénylegény egy rémült sikollyal félreugrott és így a mozgásirányukba eső alacsony parapetfalú ablakokon kizuhantak a várból és a V-alakú madárkupacon úrnői és úri gellert kapva a vizesárokba csobbantak.
No, aznap igazán jó napjuk volt a nagy büdösszájú krokodiloknak!
Ha nekünk nagy büdösszájú krokodiloknak aznap jó napunk nem lett volna, akkor máig korgó gyomorral mesélhetnék tovább…

Indián nyár

Winnetou és Old Shatterhand (Karl May felvétele)

- Hű, de meleg van! – mondta undorral Old Shatterhand.
- Uff! – válaszolta Winnetou.
- Utálom ezt a hőséget! – dühöngött Old Shatterhand és letörölte az izzadtságot a vöröslő sápadt arcáról.
- Nyár van, az mindig ilyen. – jegyezte meg Winnetou.
- Ki nem állhatom a nyarat! – szólt közbe Dulifuli, de az egyszerre dörrenő két lövés az örök vadászmezőkre küldte a ki tudja, honnan idekeveredett hupikék törpelelkét.
- Na, most már a Henry karabélyom is átforrósodott! – mérgelődött Old Shatterhand.
- Az én ezüstpuskám is meleg. Nyári lövöldözésekkor előfordul az ilyesmi. – vonta meg a vállát az apacs törzsfőnök.
- Totál büdös vagyok, Old Spice meg sehol! – köpött egyet a hámló nagy fehér harcos.
- Ő a barátod? – kérdezte az indián?
- Nem, a dezodorom. – sóhajtotta az egyre Oldabbnak látszó Shatterhand.
- Hónaljra? – érdeklődött a rézbőrű hős.
- Arra. Bizonyíték, nem ígéret! – röhögött fel a magyar Sátorhanádi család idegenbe szakadt sarja.
- Itassuk meg a lovainkat! – javasolta a szintén magyar Vén Ottó sokad-generációs leszármazottja.
- Hogyan? – kérdezte Old Shatterhand.
- Szájon át. Hogyan máshogyan? Mi indiánok még nem találtuk fel az infúziót. – értetlenkedett Winnetou.
- De hol a víz? – nézett az ég felé esőfelhőt kutatva a napszúrt európai.
- Itt alattunk. – nézett lefelé az őslakos. – Itt állunk benne. Ez az Ezüst tó!
Kinn cseh turisták fotóztak verejtékezve…
- Dejte si pozor! Krokodýl! – ordították, de a négyszerre dördülő nyolc lövés elhallgattatta őket.
- Hamm! – harapta ketté a krokodil Oldot és Shatterhandot.
- Nyamm! – forgatta meg a szájában a krokodil szintén magyar származású másod unokatestvére Winnetout.
- De jó, hogy ez a két finom ex-magyar nem tudott csehül! – nyalta meg a szája szélét az első krokodil.
- Ja, akkor most csehül állnánk! – böffentette a jóllakott rokon.
- Oh, was habe ich getan? Es wird kein Happy End! - ordított bele a novellájába a kétségbeesett Karl May, aki később May Károly néven vált szintén magyar származásúvá.
- Hamm! Nyamm! – habzsolták be őt is a dugig telt krokodilok és elégedetten felsóhajtottak – Hej, de szép is ez az indián nyár!

VÉGE

-Hé!!! És mi történt a két lóval?! – kiáltott fel a vájtszemű Olvasó.
-Hamm! Nyamm! – nyögte a két falánk krokodil nagy hascsikarások közepette…

Kedves krokodilgyerekek! Tanulság, hogy még a nyári szezonban sem egészséges napi egy indiánnál többet enni.