Peches nap

Megharapott másfél ártány,
Fáj a lábam s nincsen jártány-
-i erőm sem, félájulok,
Főleg, mert öklel egy tulok,
S hogy a zrí legyen jó dilis,
Csócsálgat egy krokodil is.
Fáról viking felkelőnek
Néznek valakik és lőnek,
S ahogy dőlök, tőlem jobbra
Fogvillantva vár egy kobra.
Tigriskarom hátam tépi,
S furkósbottal bajszos népi
Ember agyba-főbe püföl,
S orromban mász’ hadnyi nyű föl.
Hátam mögött kiönt a tó,
Megbüntet az adóható-
-ság és bajnok lesz az UTE…
Hú, de ideg vagyok, hú, te!
Szétvert agyam tejbepapis,
Jól kezdődik ez a nap is!

„A történet természetesen fiktív, ugyanis előbb éri körbe az M0-ás körgyűrű Budapestet, minthogy bajnok lenne az Újpest! Legfeljebb a másodosztályban! Über alles Franzstadt!” /Frady Endre, költőgigász/

„Mit emberkedsz itt, te zöld majom?! Az állam épített nektek egy új stadiont és két kézzel önti belétek a közpénzt és még így is csak bundázással nyeritek a meccseket! Nekem egy pártcsapat kanapészurkolójaként ne huhogjál itt te divatfradista, mert a lila-fehér szöges bakancsommal rálépek a nyelvedre! Bugris!” /Ultraviola Urdung, újpesti cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Értem én költő úr, hogy meglehetősen rossz napja volt, de miért kellett ezt egy még sokkal rosszabb verssel tetéznie? Nem gyógyulgathatott volna egy világtól elzárt osztályon kicsinyég? A súlyos állapotára való tekintettel csupán egy felkiáltójeles NEM ENG.!” /Romvárry Rühöncz, főcenzor/

"Olvasómat egy jó rímért! -
- így Költőnk, olvasó rí: "Mért,
hogy én állom  ma a cechet?!
Rám ragasztották a pechet!"
/F. Péter, önkéntes olvasó és a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, tervezőm! Számításaim szerint egy egyidejű ártány, tulok, krokodil, mesterlövész, kobra, tigris, bajszos népi ember, hadnyi nyű, kiöntött tó és adóhatósági támadással kezdődő nap túlélési valószínűsége hozzávetőlegesen egy a hárommillió ötszázhuszonhatezer kilencszáznegyvenkettő és félhez. Mivel egy átlagos költő huszonötezer tizenkilenc és fél napot él, száznegyvenszer kellene újjászületnie, hogy ebbe legalább egyszer ne haljon bele! Igen Artu, még akkor is ilyen kevés az esélye, ha esetleg Jedi és vele van az Erő, mert ez utóbbinak Frady Endre esetében még kisebb a valószínűsége.” /3CPO, protokoll droid/

„Micsoda spirituális hérosz, aki ártatlan bűnbakként rímpáronként szenvedi el mindössze egyetlen zokszózuhatag világgá dünnyögésével a velejéig romlott emberiségre kirótt több mint jogos csapások sorozatát! A költő ebben az esetben nem gondolhatott semmit, hiszen oly gyors ostorpattogásokként érték a váratlanul alantas támadások, hogy annyit sem tudott mondani, hogy fraktáltorziós kvantummechanikai divergencia mátrix! Korunk irodalmi géniuszának költészete a koherens lírai erőterek vonzásában és taszításában válik túl kemény eledelből számunkra is fogyasztható versbepapivá. Meghaladhatatlan szépirodalmi elliptika!” /Dr. Tangens Teodorné Líra Lea, interdiszciplináris versmatematikus és prózakibernetikus/

„Anyám szerint – akit első szédületemben elfelejtettem kizárni a dolgozószobámból – ez a vers annyira akciódús, hogy mielőbb meg kéne filmesíteni. Ezzel egyetértek, de csak posztumusz és Frady Endre szerepében Hajdú Péterrel. Egyébként szerintem itt is csak a szokásos költői túlzásról van szó és csupán annyi történt, hogy Frady Endrét vagy fülön csípte egy százkilós BKV ellenőr, vagy a Fradi pálya vizeldéjében tök részegen véletlenül körülmetélte magát a rosszul záródó sliccével. Úúúú, erre még rágondolni is fáj, de ő megérdemelte!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha olyan folyóból iszom, amiben krokodilok élnek, akkor mindig hagyom, hogy a parton térdelve ráharapjanak a szemgolyómra, majd hirtelen felállva egy fejmozdulattal behajítom őket a legközelebbi állatkertbe, hogy ne kelljen annyit repülniük.” /Chuck Norris/

Állatkert

Állatkertben sok az állat.
Van zsiráf, ki messze ellát,
Oda, ahol bőg a tigris,
Kinek szája szörnyű tág rés,
Melyen befér másfél szarvas,
S lesz belőle trágya, szerves.

Csámcsogás hallik a Zoo-ból,
Medve épp gondozót zabál.
Bő szájából seprű nyele
Áll ki s közben folyik nyála.
Evés után jóllakottan
Szundít grizzly mackó itten.

Tóban él a sosem dalos
Kedvű néma krokodilus.
Pikkelyhátán nincsen tetve,
Bután néz, a szája tátva,
S hogyha behajol egy néző,
Leharapódik a nózi.

Rozsomákot nyel a jeti,
Míg oroszlán elé jut ő,
Akkor aztán őtet falják,
Utána még jön egy fél jak,
S Leó jóllakottan elnyúl,
S szája szegletében ül nyál.

Rab vad más rab vadat fal fel.
Rabjai e kertnek, föl-föl?
Nem lehet, mert sok-sok gyerek
(Gyulák, Ilák, Csengék, Györék)
Így látják meg, hogy a fajok
Között tápláléklánc folyik.

Ilyen kegyetlen az élet!
Egyszer elhull minden állat,
Meg persze az összes ember,
És ez még szomorúbb… ámbár,
Állat ritkán embertelen,
Míg sok ember állat talán…

„Az én szomszédom, nem csak talán volt állat, hanem ténylegesen! Késő estig brúgatta a fűnyírót meg a rotációs kapát! Csoda-e, ha rágyújtottam a házat?!” /Ember Előd, humánpolitikai főmunkatárs/

„Már megint a csúsztatás és a félretájékoztatás! Nem a grizzly medve ette meg a gondatlan gondozóját, hanem a jegesmedve a befagyott mini-taván jégkorongozó látogatót. Nem a seprű nyele lógott ki a szájából, hanem a hokiütőé. Költői szabadosság, mi?! Hányas lába van, poéta úr? Nem akarja felpróbálni ezt az éhes pumát?” /Bivaly Benő, állatkerti sajtószóvivő és pumaidomár/

„Hiába mondtam a Jenőmnek, hogy ott ne jégkorongozzon, mert amit ő hókupacnak néz, az szerintem brummog, de nem hallgatott rám a süketje! Mindig sejtettem, hogy előbb-utóbb Darwin-díjas lesz!” /özv. Jak Jenőné Vészmadár Vendetta, hallókészülék árus/

„Lánc, lánc, tápláléklánc, tápláléklánci béka. Béka volna, sólyom volna, mégis felfordulna. Rét volna, barika, barika. Barikának lába hamar kifordulna!” /Gyík Gyula, Impala Ila, Csirke Csenge és Gyurgyalag Györe, a Tarzan Majma Általános Iskola 2.b osztályos tanulói/

„A művi természet természetellenesen természetes velejáróját, a sors keserédesen kacagtató léttragédiáját kancsal rímekben megragadó költő ugyanaz a poézisnek, mint folyami vencsellő a lengeményes toszánkának, vagy még ugyanazabb! A ’lenni vagy nem lenni?’ kérdés ’enni vagy még enni?’ problémává történő materializálódása spirituális falósejtek önemésztő felböffenéseiként borít árnyékot a felfoghatatlan fantomvalóság fosszíliájára. E mű a víz alá nyomott világegyetem halálsikolyt hallatni vágyásának hiábavalóan bugyborékoló metadegenerációja és öndeformitása. A deformok működén át azonban fel-felsejlik a mindenség-szerű nagy büdös semmi! Igazi kozmikus kloáka líra!” /Páva Piténé Tyúk Tyityanilla, okleveles médiakatartika/

„ Okádnom kell ettől a kancsal rímes förtelem kupactól! Szerintem ez a miazmás kipárolgású dögkútvers még egy csótányzabáló csúcsragadozó gyomrát is megfeküdné! Anyám szerint egy jó forró fokhagymás  galócapálinka még egy halottat és életre hasmarsoltatna, de ő az én jóvoltomból még csak számára kiválogatott és sterilizált szótagokat olvasott a bélgyilkos Frady versekből. Remélem, lesz ereje simogatni a buksimat és egyidejűleg elém tartani a zacskót! Böáááá...” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csúcsragadozónak lenni sem fenékig tejfel. Az oroszlán sörényét például semmilyen módon elkészítve sem szeretem.” /Chuck Norris/

Mákony

Erdőbe, ha mákony zúdul,
Királytigris gágog lúdul,
Ékszerteknős medvét rugdal,
Nyúlzugokból zúg a zugdal,
Éti csiga kerget pumát,
Csőgilisztán folyik rum át,
Lombok fölött vadkan köröz,
Tigrist fal fel csont és bőr őz,
Tölgyön fagyal nő, nem magyal,
Rinocéroszt mókus agyal,
Csalánban víg cápa gurul,
Szöcske tápja acélturul,
Fákon délen nő a moha,
Méhnek kockás a potroha,
Gólyapárt ver béka ifi,
Bőregeret ráz a wifi,
Ürgelyukból sör tör elő,
Orvvadászt két lepke lelő,
Nyájas jeti köszön: Szia!,
Nem szemetel senki fia…

S stadion nő gomba helyén?!
Tyű, mán józanodok, sej én?!

„Merjünk nagyot álmodni, kedves barátaim! A költő polgártárs, bár mély nemzeti álomba merült, mégsem álomvilágban él, amikor stadionokat vizionál kinőni a realitás talajából. A szél ugyan keletről fúj, de nyugat felé tart. Ha nem hunyászkodunk meg előtte, akkor a nemzet vitorlájába fogva odajutunk, ahová tartozunk és ahol már nagyon várnak minket, a megmentőket. Mi vagyunk a legyengült immunrendszerű Európa C vitaminja! Remélhetőleg bevesznek! Éljenek a mákonyos légvárak! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„ Szia?! Miii?!  Hrrrr!!! Grrrr!!! Nyam-nyam!!! Böff!!!” /a mákonymámorból kijózanodott jeti/

„Sokat gondolkodtam, hogyha egy bombatalálatot kapott pöcegödör verset írna, az milyen lenne. Anyám szerint a fentinél valamivel jobb, de ő nem mérvadó, mert nekik mindig is angolvécéjük volt. Szerintem az olvasó pont ugyanilyen mértékben kapná a fekália fröccsöt. Köszönöm, hogy megtudhattam! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, mi van költő úr?! Orbitális ópium mámorában nekiment annak a fának, amitől meglátta az erdőt?  Ez a vers olyan, mintha belehányt volna a cipőjébe, igazi csuka fogta róka. NEM ENG.!” /Totyak Tumorcz, nyugalmazott sintér és a János Kórházi Vigyorgó harmadik emeleti főcenzorainak vezéralakja/

„Király a buli! Őrület ez a dallamvilág! Imádom az ultrarövidhullámot! Éljen DJ Wifi!” /Batman, a denevérember/

„Mit szed, költő úr! Ha elmulasztja az éhségérzetet, én is kérek belőle egy nagyobb adagot, plusz repetát!” /Ínség Imola, középiskolai jógatanár/

„Nincs annyi mákony a világon, hogy én ne szemeteljek!” /senki fia/

„Még egy eldobott galacsin, és úgy lefejellek, hogy az agyad dugaszolja el a vastagbeledet!” /Chuck Norris/

Vegetáriánus tigris

Megtért vega tigris legel.
Hadd osonhassak én meg el,
Míg elő nem bújik az ó-
-tigris, aki ragadozó!

Szőlőbokron véletlenül
Szerencsétlen szerecsen ül.
Vadunk, amint hátán rág át,
Kiköpi a szőlő ágát:

- Jobb hát e hát, mint a szőlő! –
- bömböl s vadászni ki ő lő,
S áldozatul magam esek.
Új vegák még veszélyesek!

„A megtérés metamorfózisában az ó-tigris meghal, hogy átadja helyét az újjászületett új-tigrisnek, aki az ártatlan bárányok marcangolása helyett beéri a természet zöld ajándékai keltette mennyei felfrissüléssel. A költő kishitűsége és a szőlőfürtök között megbúvó ostoba szerecsen húsos háta keltette kísértés azonban jelen esetben oly erős volt, hogy új hívünket ismét vétekbe sodorta. A költő és a szerecsen már megbűnhődtek, eltévelyedett hívünket pedig vezeklésül három hét léböjtre szólítom fel. Hé, nem mész innen te dög?! Mit csinálsz?! A lábam! Segítsééééég!!! Ááááááá…” /Csalánossy Paraj, a Nagy Ződ Vega Közösség főkérődzője és fűbútorasztalos/

„Ostoba szerecsen, mi?! Te rasszista fűevő! Jó, hogy a tigrised lezabálta a büdös lábadat, mert így egyben beférsz a bográcsba! Ahogy anyám mindig mondogatta: Akit ma megehetsz, ne halaszd holnapra!” /Ungabunga Nyamnyam, kannibál törzsfőnök/

„Höhö, egyszer pár másodpercre én is vegetáriánus lettem, amikor a villámról a krumpli mellől leesett a hús, de gyorsan észhez tértem! Kell a füstölt csülök, meg a szaftos tokaszalonna, mert egy férfi százhúsz kiló alatt csak karácsonyfadísz!” /Bicepsz Bölény Béla, erőemelő és kasszafúró/

„Mivel fogazatunk és bélrendszerünk a mindenevő sertésekéhez hasonlít, akkor táplálkozunk helyesen, ha úgy eszünk, mint a disznó. Véreim, vályúhoz!” /Dr. Bélbolyh Baltazár, egykori középiskolai biológia-kémia szakos tanár, jelenleg a Rusztikus Mangalica Alternatív Falatozó főszakácsa/

„Apúúú, ha a tigris ugyanolyan sárga-fekete csíkos, mint a méhecske, akkor mér’ nem száll virágról virágra és mér’ nem csinál mézet, apúúú?!” /Besenyő Evetke, nagyon egyszerű általános iskolás tanuló/

„A tigris maradjon a kaptafánál, ha már egyszer megette a susztert! A suszter meg nem veri vissza a fényt, mer’ már a suszter matt!” /Besenyő István, Evetke apukája és Pandacsöki Boborján edzője/

„Ha anyám olyan húst tálalna elém, ami csak feleannyira sületlen, mint ez a vers, akkor az utálkozó bömbölésem miatt összefolyó taknyom-nyálam látványa elől visszamenekülne a konyhába, és inkább szénné égetné, csak hagyjam már abba. E verset is addig kéne nyílt lángon oxidálni, míg a költője a verselgetés helyett más hobbit nem keres magának. A csalánban történő tigrisbukfencezést tudnám javasolni.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„All you need is fű, all you need is fű, all you need is fű, fű, fű! Fű is all you need!” /John Lennon, a ’Fű, de ződ a fű!’ c. vegetáriánus himnusz szerzője/

„Szeretem a vegetáriánus tigriseket, mert amikor berúgom őket a számba, már eleve magukba foglalják a salátaköretet is.” /Chuck Norris/

Ha a hajam...

"Ha a hajam tigris lenne..." /King-Kong felvétele/

Ha a hajam tigris lenne,
Akkor engem mind megenne,
S elhalkulván végső jajom,
Nem maradna más, csak hajom.

Ha a hajom King-Kong vanna,
Lenyomna mint betonkanna,
S oly nagy vanna szörnyű bajom
Akárcsak e böhöm majom.

Ha a hajom Tata Liga
Nevű Old Boys fataliga
Vóna, vagy egy opál stóla,
Szeretnám, ha tudnák róla.

Volna doki hajom a ha,
Gálna megvizs s szólna: „Aha!
Adok mindjárt olyat, mi jó!”
S hatna rám az injekció.

„Ettől a verstől olyan ideges lettem, hogy hirtelen felindulásból lerúgtam a saját hajamat és kettétörtem vele egy zsiráfot.” /Chuck Norris/

„A vers természetesen bekerül a 'Muszáj volt ezt megírni? avagy méltán elfeledett fűzfapoétáink klapanciái' c. antológiánkba, amelyet az ünnepi könyvhét szégyenfoltjaként jelentetünk meg öt példányban. Ennél kevesebbet a nyomda nem vállalna be.” /Ponyva Huba, a Megvető kiadó társtulajdonosa/

„Az első hajomnál még csak hörögtem, a vannánál már visítottam, a Tata Ligánál viszont már vécépumpákat kötöztem a végtagjaimra, hogy pókemberként rohangáljak a környékbeli toronyházak falain. Többre nem emlékszem. Anyám szerint az opál stólánál a mélybe akartam vetni magamat és ha nem lett volna ott a panelprogramnak köszönhető állványzat, akkor ez a megátalkodott Frady Endre már a sírversemet böfögné föl az érelmeszesedett agyereiből. Mit vétettem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Költő pengeéles elméje folyamatosan vagdossa belülről a nagy busa fejét, és ebből a fájdalomból mintegy szenvedő kagylóként izzadja ki magából a világirodalom eme mélylírai igazgyöngyszemeit.  Frady Endre, nem vagyok méltó, hogy a lábad elé boruljak és vérszegény ajkaim vézna nyálával illessem rímbütykös lábujjaidat! Ó géniusz, ó pusztaszer, ó magyarmáriasiralom! Tyű!” /Immakuláta Donatella, eksztázis medika és kredit rendszer által megnyomorított bölcsészhallgató/

„A pácienst megvizsgáltam és örömmel jelenthetem, hogy a helyzet bár tragikusan reménytelen, a rokonoktól mégis rengeteg hálapénzre számítok. Az injekciók hatnak ugyan, ha legalább negyedóránként kap egy bivalynyi adagot, amire a rokonság ráfizeti a gatyáját is, viszont a fejemben már összeállt a 'Bevezetés a kretén költők gyógyszeres kezelésének alapjaiba' című szakkönyv témavázlata, amellyel – jó marketing esetén –  akár dollármilliókat kereshetek és még az orvosi Nobel-díj sem kizárt. Nyugalom ketteske, mindjárt jön a következő adag lószérum!” /Dr. Nervőzzy Ajtony, a Nemzeti Nervőzzy Klinika és Agyvelőellátó Élüzem főprofesszora/

„Nem értem a költő urat! Négyhavonta nyírom a haját és eddig még sohasem panaszkodott, most meg ez a megszégyenítő vers! Hát mikor hagytam én óriásmajmot, betonkannát, vagy fataligát a frizurájában?! Jó, egyszer tényleg benne felejtettem az opál stólámat, de a borravalókból hamar vettem egy másikat! Hát ezt érdemlem én?! Most húzzam le a rolót?! Brühühü!” /Sírforsz Aranka, betanított mesterfodrász és nyírfabalalajka készítő/

Tigris a tintatartón

Tintatartón tigris tülköl.
Balettozna, de hát tüll köll
Ahhoz s cipő, amely balett,
S lélekben bár kisbaba lett,
S gyermekszívvel táncikálna,
Akár jégen gumibálna,
Vagy mint hiperaktív Avon
Tanácsadónő a havon,
S szeme pár szőrtelen tar tó
Módján csillog, s tintatartó
Billen s önti szét a tust a
Padlón, mégse táncol. Lusta.


„Hogy fér el egy tigris a tintatartón?! Kis tigris?! Koreai? Észak-, vagy dél-koreai? Mindegy is, ez világpolitikailag veszélyes, költő úr! Nem fél, hogy egy hőkövető atomtöltet áttörvén az olvasószemüvege üvegét beleáll a hangyányi agyába?! Főhatóságom a legteljesebb mértékben elhatárolódik! NEM ENG.!” /Tompafőy Taploncz, főcenzor és vonatkerékpumpáló/

„A lustaság fél egészség. A lusta embert könnyebben utoléri a sült galamb, mint a hamar munkát, ami ritkán rikkant. Gyors munkához idő kell és amit holnapután megtehetsz, azt kár lenne már holnap összecsapni. Ej, mennyi mindenre ráérünk még!”” /Pató Pál, úr/

„Felháborító az a sztereotípia, hogy a mi tanácsadónőink hiperaktívak lennének, a nyakára járnának és az idegeire mennének az ügyfeleknek! Egyszerűen jók a termékeink, úgyhogy természetes, hogy bemászunk az ablakon is, hogy eladjuk a tyúkszem kotkodácsoltató és a lúdtalp gágogtató krémünket, valamint a csapból folyva tukmáljuk a narancsbőrharisnyánkat és a tokasüllyedést visszaemelő csodaporunkat! Megállj Frady Endre, küldöd te még a feleségedet a mi áruelosztó székházunkba!” /Pipere Puttonyka, Avon főtanácsadónő/

„Tudom, hogy sokan utáltak, de én mentettem meg a brit birodalmat ettől a dekadens penetrációtól. Ha még élnék, Frady Endrét éppen úgy lövetném, mint egykor a Falkland szigeteket! Abcúg gyengék!” /Margaret Thatcher, alias Vaslady/

„Nein! Achtung! Verboten! Hande hoch! Der Poet kaputt! Das ist Lebenschmittel oder Tannenbaum möchte Anschluss! Gelbe Karte für Schweinschteiger am Bayern Mönchengladbach von der schöne Ungarische Wirtschaft! Pusta! Gulasch! Das Idiot! Nein!” /Karl-Heinz Vatermörder, der Mercedes Faktorführer im Ketschkemet/

„ Urbi et orbi et tigre tangere tintaretto summa cum Niki Laudeamus igitur via Messi et vita Maradona verita Evita ego Paternoster da pacem ne cesse est apage poetas morituri memento cantare volare tutto mobili! Amen!” /I. Francesco Vaticano/

„Nem kenyerem a dicséret, úgyhogy most sem áll fenn az éhenhalás veszélye. Anyámnak ugyan tetszett, mert az első sor már-már majdnem szellemes alliterációja után elküldtem lefeküdni, de amit én a másodiktól a tizenkettedikig kiálltam, ahhoz képest Dante pokla egy óvodai vattacukros babazsúr. Ennyit írni egy tintatartón henyélő lusta tigrisről?! Bár a költő bizonyulna ilyen lustának egy szibériai munkatáborban! Ez az, málenkíj robotot a fattyúnak! Mínusz tíz pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, Robika! Ne verd már üvöltve és vörös fejjel azt a klavija izét! És ne habozzon a szájad, mert összenyálazod a halálfejes pizsamádat! Gyere lefeküdni, oszt' reggel majd újult erővel szidhatod az első utadba kerülő szerencsétlent! Na, mit meséljen neked anyuci? A kedvenc belezősödet? Gondolhattam volna!” /özv. Puzsérné, a kritikus anyukája/

Tanganyikai zsiráf

Zsiráf rohan Tanganyika
Közepén, mert bantu bika
Kergeti, sőt bőszen űzi,
S mozgása nem szende szűzi.
Erre persze hősünk se rest
Ugrani egy húszméterest,
S így szökell egy árkot á’tal,
Melybe bikánk belehátal.
Zsiráf röhög harsány hahát,
S felfalja egy tigris. Nahát!